Owen Redway
[Topiktulaj]
A bétahím
|| a bétahím ||
Hozzászólások: 275
Jutalmak: +677
Előtörténet: Megnézem!
Kincsesláda: Megnézem!
Kapcsolatok: Megnézem!
Származás: Mugli születésű
Hajszín : Barna
Szemszín: Kék
Kor: 23
Ház: Hollóhát
Évfolyam: Nem fejezte be
Családi állapot: Egyedülálló
Munkahely: A Csikóhal
Kviddics poszt: Nem játszik
Pálca: 11 hüvelyk, kőris, főnixtollal
Nem elérhető
|
|
« Dátum: 2015. 07. 16. - 11:07:29 » |
+2
|
Szélfútta levelek 1998. július 1.
|
|
|
Naplózva
|
|
|
|
Owen Redway
[Topiktulaj]
A bétahím
|| a bétahím ||
Hozzászólások: 275
Jutalmak: +677
Előtörténet: Megnézem!
Kincsesláda: Megnézem!
Kapcsolatok: Megnézem!
Származás: Mugli születésű
Hajszín : Barna
Szemszín: Kék
Kor: 23
Ház: Hollóhát
Évfolyam: Nem fejezte be
Családi állapot: Egyedülálló
Munkahely: A Csikóhal
Kviddics poszt: Nem játszik
Pálca: 11 hüvelyk, kőris, főnixtollal
Nem elérhető
|
|
« Válasz #1 Dátum: 2015. 07. 16. - 14:25:40 » |
+2
|
Hajnali négy – csipogta az éjjeli szekrényemen álló ébresztőóra. Egy pillanatra elgondolkoztam, vajon miért nem dobtam még ki eddig az idegesítő kis rohadékot az ablakon. Nélküle is remekül ment a koránkelés, hála az óramű pontosságú, fulladásos rohamaimnak. Olyan igazságtalannak éreztem, hogy mindazok után, amit átéltem, még ezt is el kellett viselnem. Ugyanakkor ez volt az én vezeklésem az öcsémért, és tudtam, hogy ezer háború sem lenne képes elfeledtetni velem ezt a bűnömet… Kiszabadítottam magam a pólya módjára rám tekeredett, nyirkos lepedőből, majd az asztalomhoz sétáltam. Az inhalátorom, mely az évek folyamán mondhatni a legjobb barátommá vált, már ott várt engem. Mélyet szippantottam a pipából, és behunytam a szememet. Amikor kinyitottam, egyből végigtekintettem a kínosan tiszta szobámon. Odabent félhomály uralkodott, csupán az utcai lámpa halovány fénye festett elmosódott kontúrt a bútoraimnak. Nem volt sok cuccom, de amim volt, arról ordított, hogy az enyém. Rengeteg mindent árultak el rólam azok a szedett-vedett tárgyak. A gitár a sarokban, a festőállvány a félkész képekkel, a Hollóhát zászló, a számmisztika és matematika könyvek, a szakadt tornacipő az ajtó mellett, és az a rengeteg poszter, festmény és keret nélküli kép a falon… Elmosolyodtam. Mikor utoljára vizslattam ily áthatóan az értéktelen értékeimet, nem voltam egyedül. Különös, hogy azóta sem járt senki rajtam kívül a szobámban. Joanne volt az utolsó, aki láthatta Owen Redway otthontalan otthonát. És talán jól is van ez így… A lányra gondoltam, és akaratlanul is elmosolyodtam. Nem volt valami vidám este az a bizonyos, mégis melegséggel töltött el az emléke. Karácsony volt, és odakint hatalmas pelyhekben hullott a hó. A földszinti kocsmában, mely a lakás alatt húzódott, találkoztunk a lánnyal. Az volt az a bizonyos törés az életemben, mely után már jól tudtam, hogy kire is van szükségem. Attól a pillanattól fogva csak is egy valaki számított, és megszűnt létezni az az Owen Redway, aki párosával falta az ostoba, sablonnőket. Milyen különös, hogy erre pont Joanne ébresztett rá engem. A sors fintora, hogy mielőtt végleg Izabel Bishopnak szenteltem volna az életem, még tettem egy kitérőt. De valóban kitérő lenne? Ahogy múlnak a napok, egyre inkább kezdem úgy érezni, hogy szánt szándékkal vezetett arra az utam. Az az este mindent megváltoztatott, ugyanis ekkor találkoztam Louise Lottal. Vallom, hogy a halálunkkor képesek vagyunk megmondani, melyek voltak azok a pontok az életünkben, melyek kulcsfontosságúak voltak sorsunk alakulásában. Számomra a Joannel és a Louiseszal töltött éjszaka is ilyen. Kitártam ablakomat. A hajnali szellő lágyan ölelte körbe mezítelen testemet. Elmosolyodtam, ahogy Louisera gondoltam. Mielőtt az ember találkozik a „Nagy Ő”-vel, még jön egy valaki, aki már majdnem az, már majdnem az igazi lehetne, de mégsem az. Számomra ez a valaki Louise volt. Legutóbbi találkozásunkkor ezt el is mondtam neki, és azóta is szörnyen szégyelltem magam. Ostobaság volt megkavarni a barátságunkat. Csupán egy gyenge pillanatom volt, végső elkeseredés, egy hatalmas hiba. Szerencsém volt, mert ezt Louise is pontosan tudta. Ösztönösen megértett engem… Mégis, ahogy ott álltam a hűvös szellőben, mardosni kezdett a bűntudat. Legutóbb, mikor elváltunk, hatalmas balhéba keveredtünk, melynek végén mindkettőnket aurorok kísértek haza, Louise pálcáját pedig elkobozták. Meglehet, végül egész olcsón megúsztuk, mégis meg-megborzongtam, ha felidéztem azt az estét. Louiseról a tárgyalása másnapján hallottam utoljára. Medium, az aprócska, fekete tollazatú bagoly azóta nálam tanyázott. A madár szekrényem legfelső polcát nevezte ki lakhelyéül, és türelmesen várt a válaszomra, mely akkor már két hete késett. Hirtelen az íróasztalom felé fordultam, és kirántottam a fiókomat. Penna és pergamen után kezdtem kutatni, valamint egy üveg tinta sem ártott volna. Rövid kotorászás után, mely alatt Medium is felriadt békés álmából, végül meg is volt az ihlet. Leültem kopott forgószékemre és körmölni kezdtem.
Összecsavartam a levelet és Medium lábához kötöttem. - Hajrá kicsi, repülj a gazdádhoz! A távolodó bagoly sziluettje lassan elveszett a horizonton.
|
|
|
Naplózva
|
|
|
|
Louise Lott
Eltávozott karakter
"Cinkemadár"
¤ gtfo princess ¤
Hozzászólások: 329
Jutalmak: +739
Előtörténet: Megnézem!
Kincsesláda: Megnézem!
Kapcsolatok: Megnézem!
Származás: Mugli születésű
Hajszín : Vörös
Szemszín: Barnászöld
Kor: 23
Ház: Hollóhát
Évfolyam: Ötödik
Családi állapot: Bonyolult
Legjobb barát: Owen Redway
Kviddics poszt: Nem játszik
Pálca: 13 hüvelyk, szilfa, főnixtoll, merev
Nem elérhető
|
|
« Válasz #2 Dátum: 2015. 07. 26. - 00:58:47 » |
+2
|
Owen Redway ♦♦♦ Folyamatos, ütemes kopogtatásra keltem fel az éjszaka közepén, vagy inkább már a végén. Beletelt egy kis időbe, mire rájöttem, hogy Medium érkezett végre haza a két hetes nyaralásából Owennél. Kíváncsi voltam mi van vele, ezért kitápászkodtam az ágyból és az íróasztalomhoz sétáltam, hogy feltérdelve rá, ki tudjam nyitni az ablakot. - Hát, szevasz, te kis csámborgó – simogattam meg Medium fejét, miután landolt az asztalon, a térdeim mellett. – Milyen volt Owennél? – kérdeztem tőle, miközben automatikusan simogattam tovább a pici csőrét, ahogy a másik kezemmel felbontottam a levelet. A levél leginkább hirtelen felindulású volt, amiről Owen hanyagul döntött, gyorsan kapart betűi is árulkodtak. Sietve írta, talán éppen most. Én pedig sietve akartam válaszolni, de Medium már így is odaaludt az íróasztalom közepére és azt is tudtam, hogy nem akarom elkapkodni. Ezért inkább csak a levéllel a kezemben visszasétáltam az ágyamhoz és a meleg ellenére szorosra húztam magam körül a takaróm. Kavarogtak a fejemben a gondolatok, ahogy az éjjeli fényem által szórt fényben bámultam a saját képem a falon. Nevetséges volt, de a háború óta nehezen tudtam elaludni a sötétben, sőt nem is tudtam úgy elaludni, és az utcáról beszűrődő fény nem volt elég. Klausztrofóbiásnak éreztem magam a sötét és zárt terekben, pedig régebben sosem volt problémám a seprű tárolókkal. Szánalmasnak éreztem magam, még úgy is, hogy tudtam nem én vagyok az egyetlen, már csak Owen miatt sem. A rémálmok olyan mindennapossá váltak, mint a fürdés, vagy a reggelim elfogyasztása. Néha a fiúról álmodtam, aki megtámadott, néha a barna szemű kisfiúról, akinek mindig megfagytak a szemei az álom végére. Újabban pedig Shafiq-kel kezdődtek ezek az álmaim, majd az ő szemei kezdtek eljegesedni és a végén már nem tudtam megkülönböztetni a kisfiútól. Nem tudtam melyik a rosszabb. Néha pedig arra keltem, hogy a csontjaim egészen a belsejükig át vannak fagyva, mégis a saját izzadságomban hempergek. Úgy éreztem magam, mint valami hisztis kisgyerek, ami csak még inkább feldúlt. Hogy ártani fog-e a medimágussal való beszélgetés? Biztosan nem. Azt nem tudom, hogy bármi haszna lesz-e, de ártani biztosan nem fog. Minden létező segítségre szükségem volt, ezt én is felismertem. Szörnyű érzés volt tudni, hogy nem bízhatok a saját fejemben, a saját cselekedeteimben. Az egész eszme és háború pontosan azt vette el tőlem, ami a legfontosabb volt nekem mindig is.
Hogy mikor nyomott el az álom, arra nem emlékeztem pontosan, de reggel kivételesen nem egy rémálomra ébredtem, hanem arra, hogy a nyitva felejtett ablakomon úgy dől be a meleg, hogy már nem lehet megmaradni. A hátamra fordulva lerugdostam a takarómat és feltámaszkodtam. Owen levele az éjszaka során valahogy lekerült a lábaimhoz. Felülve újra a kezembe vettem, majd elhatároztam, hogy válaszolni is most fogok, mielőtt elkezdeném halogatni. Leültem az íróasztalom elé és mugli papírt vettem magam elé, mert a pergamenem elfogyott tegnap, amikor Asztronómiára írtam a házidolgozatom. A papírhoz pedig rendes toll is dukál. Na, meg az, hogy Mediumot két ujjal kitoltam az asztal szélére, hogy kényelmes helyem legyen írni. Összehajtottam a levelem félbe, és beleszuszakoltam egy borítékba, amit az íróasztalomon találtam. Fogalmam sem volt, milyen tanácsot adhatnék Owennek, amikor éppen akkora szarkupac tetején trónoltam, mint ő. Gőzöm nem volt róla, hogy hordjam el a kupacot, a számból meg nem akartam segget csinálni klisékkel és kamutanácsokkal. Megvakargattam Medium hasát, hogy felébredjen, majd a lábára kötöttem a levelet. - Ha nem válaszol holnapig, kezd el csipkedni – hagytam meg neki, mire csak huhogott egyet, majd már ki is röppent a még mindig nyitott ablakomon.
|
|
|
Naplózva
|
|
|
|
Owen Redway
[Topiktulaj]
A bétahím
|| a bétahím ||
Hozzászólások: 275
Jutalmak: +677
Előtörténet: Megnézem!
Kincsesláda: Megnézem!
Kapcsolatok: Megnézem!
Származás: Mugli születésű
Hajszín : Barna
Szemszín: Kék
Kor: 23
Ház: Hollóhát
Évfolyam: Nem fejezte be
Családi állapot: Egyedülálló
Munkahely: A Csikóhal
Kviddics poszt: Nem játszik
Pálca: 11 hüvelyk, kőris, főnixtollal
Nem elérhető
|
|
« Válasz #3 Dátum: 2015. 08. 17. - 22:05:06 » |
+4
|
Meztelenül, zsibbadt karral ébredtem. Az íróasztalom, melynél elnyomott az álom, nyáltócsában úszott. Hosszú idő eltelhetett már azóta, hogy útjára bocsájtottam Mediumot, hiszen a Nap már magasan járt, és csak úgy áradt úgy dőlt be a hőség az ablakon. Az aprócska bagoly ott ült az asztalom szélén, lábára apró pergamentekercset rögzítettek. Megszabadítottam a madarat „terhétől”, majd egy darab sóskekszet toltam elé. Kíváncsian csavartam szét a papír fecnit, és mohón kezdtem falni Louise minden egyes betűjét. Valahol megnyugtató érzés volt arra gondolni, hogy nem is oly rég a lány keze épp a felett a pergamen felett mozgott. Arcomon egymást váltották az érzelmek, ahogy a sorokat olvastam. Mosoly virult, majd fagyott le az arcomról, hogy aztán ismét ráncosra húzza arcomat egy széles vigyor. Louise értett hozzá, hogyan indítsa be a fantáziámat, én pedig örültem neki, hogy ezúttal is érzelmek nélkül tehetem azt, amiben a legjobb voltam, vagyok és leszek. Gondolataim messzire kalandoztak el, és azon kaptam magam, hogy egymás után idézem fel egykori ágymelegítőim arcát és… egyéb testrészeiket. Ott volt Lena a Roxfort Expresszről, Norina a bájitaltan szertárból, Lisa rúnaismeretről, vagy épp Joanne a kocsmából, és még sokan mások. Legtöbbjükről azt sem tudtam, hogy él-e még… Medium csípésére tértem magamhoz. Újabb pergamendarabot téptem, megmártottam pennámat, majd körmölni kezdtem.
|
|
|
Naplózva
|
|
|
|
Louise Lott
Eltávozott karakter
"Cinkemadár"
¤ gtfo princess ¤
Hozzászólások: 329
Jutalmak: +739
Előtörténet: Megnézem!
Kincsesláda: Megnézem!
Kapcsolatok: Megnézem!
Származás: Mugli születésű
Hajszín : Vörös
Szemszín: Barnászöld
Kor: 23
Ház: Hollóhát
Évfolyam: Ötödik
Családi állapot: Bonyolult
Legjobb barát: Owen Redway
Kviddics poszt: Nem játszik
Pálca: 13 hüvelyk, szilfa, főnixtoll, merev
Nem elérhető
|
|
« Válasz #4 Dátum: 2015. 08. 22. - 15:38:26 » |
+2
|
Owen Redway ♦♦♦ Az ebédlő asztalnál ültem, abban a kellemetlen csendben, ami mostanában jellemezte a családos tevékenységeinket. A szüleim egyre nyilvánvalóbban mutatták ki, hogy úgy érzik, nem ismernek. Anyám dühe kézzelfoghatóvá kezdett válni a napokban. Apám pedig csendes hallgatásba burkolózott, valahányszor csak megjelentem. Vele könnyebben szimpatizáltam, ő csak várt és nem értett semmit, de nem volt annyira dühös, inkább csak aggódott. Anyám önző módon megsértődött, és érzelmi zsarolással próbálta kihúzni belőlem, amit tudni akart, vagy úgy vélte, hogy tudni akar. Efelől voltak kétségeim, ez pedig a fő indokom volt arra, hogy ne avassam be őket. Medium kopogására felemeltem a fejem, majd csendben leraktam az evőeszközöm és felálltam az asztaltól, hogy beengedjem az ablakon. A hátamban éreztem anyám tekintetét, de miután beengedtem a madaram, már nem ültem vissza az asztalhoz, inkább csak visszanéztem apámra, majd felsétáltam a lépcsőn.
Owen levelét olvasva több fázison is átestem. Az eleje kifejezetten tetszett, gondolatban el is könyveltem, hogy ezt a törlesztést majd behajtom, aztán viszont az a kellemetlen érzés kerített hatalmába, ami akkor fog el valakit, ha tudja, hogy vissza kell utasítania egy ajánlatot. Na, meg egy kicsit mérges is lettem magamra, amiért nem sikerült eljuttatnom az üzenet lényegét Owennek. Két olvasás után megfordítottam a lapot és az asztalomon hagyott mugli tollammal kezdtem írni az üzenetet. Hozzákötöttem Medium kinyíjtott lábához a kicsit már gyűrött papírost, majd megsimogattam a csőrét, és ismét útjára engedtem.
|
|
|
Naplózva
|
|
|
|
Owen Redway
[Topiktulaj]
A bétahím
|| a bétahím ||
Hozzászólások: 275
Jutalmak: +677
Előtörténet: Megnézem!
Kincsesláda: Megnézem!
Kapcsolatok: Megnézem!
Származás: Mugli születésű
Hajszín : Barna
Szemszín: Kék
Kor: 23
Ház: Hollóhát
Évfolyam: Nem fejezte be
Családi állapot: Egyedülálló
Munkahely: A Csikóhal
Kviddics poszt: Nem játszik
Pálca: 11 hüvelyk, kőris, főnixtollal
Nem elérhető
|
|
« Válasz #5 Dátum: 2016. 01. 05. - 16:58:31 » |
+1
|
Az utolsó levél érkezése óta hetek teltek el. A pergamen, melyre második üzenetemet írtam, és aminek a hátoldalán Louise dőlt betűi álltak, megsárgulva hevert az íróasztalomon. A szobában ezúttal is kínos rend uralkodott, egyedül a fent említett papír fecni és a hozzá tartozó, szebb napokat is látott boríték hevert az asztalon. Volt valami szomorú a kettejük elválásában. Mégis, ahogy beléptem a sötét szobába, tekintetemet egyből magára vonzotta a két apró tárgy, melyek valósággal világítottak a nyári éjszakában. Kezembe vettem, és újból átfutottam a sorokat. Arcomon ezúttal is széles mosoly jelent meg, ahogy a levél végére értem. Louisenak sosem kellett kétszer szólnia, mindig ugrottam az első szavára, mint holmi engedelmes kiskutya. Abba most ne menjünk bele, hogy nyalakodni is úgy… Na mindegy, tényleg hagyjuk! A lényeg az, hogy amikor Medium meghozta a levelet, már pattantam is, húztam a cipőmet és rohantam, hogy eleget tegyek a lánynak. Végül háromszor is eleget tettem neki. Ezt csak úgy dicsekvésképp mondom. Aznap ott is aludtam nála, aztán még párszor találkoztunk, de mindig próbáltunk a lehető legtovább távol maradni az otthonától, amiért hihetetlenül hálás voltam. Volt egy olyan érzésem, hogy az anyja nem kimondottan kedvel engem. Vajon miért? Hátradőltem a székemben és megdörzsöltem a szemeimet. Azok vörösek voltak a cigifüsttől, és duzzadtak a kialvatlanságtól. A rémálmok ismét visszatértek. Vicces, de legjobban pont Louise mellett tudtam aludni. Olyankor egészen máshogy festettek az éjszakák, és nem tudom, lehet a kimerültségtől, lehet hogy magától a tudattól, hogy valaki mellettem van, egyszerűen csak elnyomott az álom, és még a rohamok is elkerültek. Már-már úgy tűnt, hogy ez így tényleg működhet… A szív mégis közbeszólt. Az a mocsok!
|
|
|
Naplózva
|
|
|
|
Louise Lott
Eltávozott karakter
"Cinkemadár"
¤ gtfo princess ¤
Hozzászólások: 329
Jutalmak: +739
Előtörténet: Megnézem!
Kincsesláda: Megnézem!
Kapcsolatok: Megnézem!
Származás: Mugli születésű
Hajszín : Vörös
Szemszín: Barnászöld
Kor: 23
Ház: Hollóhát
Évfolyam: Ötödik
Családi állapot: Bonyolult
Legjobb barát: Owen Redway
Kviddics poszt: Nem játszik
Pálca: 13 hüvelyk, szilfa, főnixtoll, merev
Nem elérhető
|
|
« Válasz #6 Dátum: 2016. 05. 30. - 20:51:23 » |
+1
|
Owen Redway ♦♦♦ +16 Őszintén mondom nem tudom Owen hogyan bírja elviselni hetekre Mediumot, amikor direkt meghagyom neki, hogy piszkálja. Minden esetre már megint eltelt jó két hét az utolsó levelem elküldése óta. Nem mondom, sikerült azért találkoznunk közben is jó néhányszor, ami valljuk be igazán kielégítő elfoglaltság volt, de azért na. Felcaplattam a szobámba, miután a délutánt a kertben olvasva töltöttem és ledobáltam a melegtől rám tapadt ruháimat, hogy elmenjek fürdeni egyet. Ameddig Medium nem volt kéznél, kénytelen voltam James leveleire rögtön válaszolni, addig meg rengeteg bagoly csemegével lekötni Hádészt. Pedig ott több időre lett volna szükségem. Wolf olyan életszakaszban volt, ahol a kérdései kemények voltak és legtöbbször órákat gondolkoztam azon, hogyan is felelhetnék rájuk. Sokra nem tudtam a választ, még úgy sem, hogy hasonlóan éreztem magam. Épp csak lezuhanyoztam, a fejemben még mindig a legutolsó elég sötét hangulatú válaszommal James levelére, amikor a fürdőszoba ablakon kinézve szemben találtam magam Mediummal, aki épp készült a kilincsre leszállni. Azt nem tudom, hogy gondolta, hogy akkor beengedem, ezért inkább gyorsan kinyitottam az ablakot, hogy ne szálljon le oda. Néha iszonyatosan béna tudott lenni. - Szevasz – mondtam neki, ahogy végigmértem. – Owen hízlal mi? – kérdeztem tőle, ahogy elvettem a lábában lévő levelet, mielőtt még leszállt volna a mosdókagylóra, és jól összevizezi nekem. Leülve a kád szélére, beletöröltem a kezem a köntösömbe és felbontottam a levelet. Az első két sor után muszáj a markoba röhögnöm, ez annyira szar volt. Aztán viszont megint kijukadunk ott, ahol nem akarok, vagy hát tudja a fene. Minden esetre olvasom tovább, a levél vége megint olyan igazán owenesre sikerül, hogy ismét egy mosoly kúszik az arcomra, ahogy visszasétálok a szobámba, hogy megírjam a választ, ameddig még ebben a hangulatban vagyok.
|
|
|
Naplózva
|
|
|
|
|