Gyengélkedő, 1998. április 29.

[- Jó napot! Dominic Tillhez jöttem.]

 

Megállok kifújni magam egy pillanatra a gyengélkedő előtt. Nem tudom, miért futottam felfelé rögtön azután, hogy összepakoltam, mert Dominic valószínű nem fog egyhamar kijönni a gyengélkedőről. Nem figyeltem túlzottan sokáig, nem hallottam túl sok részletet a klubhelyiségben dicsekvő felsős fiú beszámolójából, de az alapján nem sok jóra számítok.
 Nem tudom, mióta mondom már Domnak, hogy jobb lesz meghúznunk magunkat, mert ez már nem Umbridge különítménye, de úgy tűnik, hatástalan volt minden figyelmeztetés. Már nem úgy kezelnek minket, mint gyerekeket, éppen eleget láttam abból, hogy milyen büntetést kapnak azok, akik szembeszállnak a halálfalókkal. Mi nem vagyunk olyanok, mint Harry Potter, mindkettőnknek van családja, és mivel mardekárosok vagyunk, még a maradék ellenálló sem segít nekünk.
 - Jó napot! Dominic Tillhez jöttem.- gyorsan körbepillantok a gyengélkedőn, miután Madam Pomfrey egy bólintással beleegyezését adja a látogatásba. A lenyugvó Nap fényében fürdő szoba üres, az utolsó ágyat kivéve, ahol Dom fekszik. Kicsit furcsa, de gondolom, a szokásos sérülésekkel már be sem jön senki, azok annyira gyakorivá váltak. Ebből is sejtem, hogy ő elég súlyosan megsérülhetett.
 Elég lassan indulok el az ágy felé, amit függöny takar- egy kicsit tartok tőle, hogy mi fogad majd. Nehéz nem úgy elképzelni, hogy testrészei hiányoznak vagy nagyon súlyos sérülései vannak, különösen, ha hozzávesszük azt is, hogy kik támadták meg. A legrosszabb elképzeléseim azért mégsem válnak valóra, amikor megpillantom őt.
 - Szia! Hallottam, hogy ide hoztak. Hoztam pár könyvet.- miközben lepakolok az éjjeliszekrényre, és odahúzom egy széket, gyorsan vetek pár pillantást rá, hogy ellenőrizzem, pontosan milyen sérülései vannak. Az átkötözött felsőtestéből ítélve eltörhettek a bordái. Nekem eddig talán nem volt súlyosabb sérülésem az Umbridge-féle büntetőmunkánál és néhány térdlehorzsolásnál, úgyhogy nehezen tudom elképzelni, hogy milyen érzés lehet. - Matt is beugrik majd, csak muszáj még befejeznie valamit holnapra.
 Annak ellenére, hogy edzett beteglátogató vagyok, köszönhetően szegény Clarice krónikus betegségének, mégis láthatja rajtam, hogy mennyire pocsékul érzem magam én is. Utálom ezt, nem tudom megszokni, a kórházaknál jobban kevés dologtól félek jobban, még akkor is, ha a gyengélkedő szárny azért közel sem olyan barátságtalan, mint a Szent Mungó. Neki persze még rosszabb lehet, mint nekem, rossz lehet ennyire magatehetetlennek és kiszolgáltatottnak lenni, különösen egy barát jelenlétében.
 - Pontosan mi bajod? Nem mondták, hogy mikor engednek el?- akármennyire próbálok természetesen viselkedni, éppen azzal, hogy megtervezem, hogyan is tegyem ezt, elrontom az egészet. Hiába próbálok úgy nézelődni, mintha minden olyan unalmas lenne, időről időre visszatér a pillantásom a fehér kötésre, és akármennyire erőlködök, nem tudom megállni, hogy doboljak a lábammal. - Elmondod, hogy pontosan mi történt?

Nem is tudom, mi fáj jobban, az oldalam, vagy a tudat, hogy így elkaptak. Az a pláne, hogy ráadásul Mardekárosok. Azt meg tudom érteni, ha a többi háznak előítéletei vannak velünk, és bár nem igaz az, hogy minden Mardekáros gonosz lenne, vagy Tudjukki pártján állna akár ő, akár csak a családja, ha még túl fiatal, hogy állást foglaljon, azt, aki sztereotípiákat akar követni, azt nem fogja ez érdekelni. És az azért tény, hogy ritka az olyan sztereotípia, aminek nem létezik valamennyi valóságalapja. Én például most egyet se tudnék mondani. Meg szokott lenni az oka annak, hogy kialakulnak, és igen, ami személyiségek alapján a Süveg a Mardekárba válogat, azok könnyebben összeférnek a másokkal piszkálódó fajtával, mint például a Hollóhátra jellemző tudásvágy. Ha el akarom érni, hogy úgy gondolják rólam, hogy hatalmam van a kisebbek fölött, akkor mivel sikerül, elsősök büntetlen megátkozgatásával, vagy könyvtárban gubbasztással? És ha az a célom, hogy szorgalmas tanulónak tartsanak, melyik válik be a kettőből? Na pont ezt mondom.
És itt jön be a pláne, hogy nem egy hősködő Griffendéles volt, aki általánosított, hogy zöld-zöld, biztos úgyis megérdemli, mert az egész családja Halálfaló. Mitöbb, az, hogy számíthattam volna rá. Illett volna. Kellett volna

Apa aurorként ott van a minisztérium orra előtt, nyíltan nem léphet fel Tudjukki uralma és az ő keze nyomán a minisztériumot behálózó korrupció ellen, mert annak csak az lenne a vége, hogy pár fekete taláros alak kopogtat be Anyáékhoz otthon. Elég jó pozíciója is van, hogy ne neki kelljen letartóztatandó mugliivadékok után rohangálnia személyesen, legyen kit küldenie, hát amennyire sikerül észrevétlenül intéznie, bomlaszt. Biztos kirúgatott vagy egy nagyon kényelmes és előnyös pozícióból lejjebb léptetett valakit, mert az nem tudta felmérni, hogy milyen túlkapás úszható meg ebben a rendszerben a megfelelő kapcsolatokkal, és milyen a túl nagy, ahol elég rábökni egy még érvényben lévő, hivatalosan is leírt szabályra, ami vitathatatlanul kimondja, hogy itt bizony ez meg ez a következmény. Lehet, hogy legközelebbre már ki lesz húzva a szabály, de még érvényes volt ahhoz, hogy a mukkert kirúgják, a kölke meg tudja, "apu főnöke ki is volt, valami Till? Na pont jár ide is egy Till, mennyibe hogy a fia?", gondol egyet, és megbosszulja rajtam.
Csak idő kérdése volt, és ismerem a helyzetet annyira, hogy nem lett volna szabad, hogy váratlanul érjen.
Amely esetben nem itt lennék.

Ajtónyitás hangja zökkent ki a gondolataimból. Cael hangját hallom a függönyön túlról, bár ha bandaháború nem tört ki mióta itt vagyok, nem is olyan valószínű, hogy másik ápoltat hozzanak be, manapság amit lábon ki lehet hordani, azzal be se jönnek gyakran.
-Szia, köszi.- Üdvözlöm a barátomat egy enyhén meggyötört mosollyal, csak amennyire a bordáim megkövetelik, minek sajnáltassam magam.
-Hogy is mondják, a karma egy trampli? Van képem megúszni mindig, hogy elkapjanak amikor későn jövünk haza a Három Seprűből. Na most te büntetés gyanánt randizni voltál, én meg jöhetek a gyengélkedőre.- Vigyorgok rá. De tényleg elég lazán megúszta, mondjuk ahhoz képest, hogy egész éjjel valamit takarítania kellett volna inkább, vagy akár egy "nevelő célzatú" cruciatusra ítélik. Bár nem tudom, én hírből is csak futólag ismerem ezt az Everfent, de nem fogom fájlalni, ha ez így is marad. Ki tudja, mennyivel rosszabb, mint újrapolírozni csak párszáz serleget egy koszos ronggyal. Tisztára.

-Tizenöt házpont folyosón párbajozásért és három borda. Nem szörnyű veszteség úgy, hogy a tüdőm nem olmott össze. Bombarda, biztos csak súrolt, azért nem vagyok lyukas. Nem tudom, mit gondolhatott Seeger, ha csúnyábban végződök, még magát is kirúgatja.- Mesélem, majd suttogva hozzáteszem, hogy Madam Pomfrey ne hallhassa meg véletlen:
-Bár ennyit szerintem össze lehet rakni ennél kevesebb idő alatt is, odafentről piszkálhattak bele a dologba.
Összeesküvés-elmélet vagy sem, Apa mellett nehéz nem megtanulni az ilyen gondolkodást, főleg mostanában, hogy mindenki mindenkinek lehet titkon az ellensége odakint, besúgók és téglák. És talán itt a Roxfortban is, de legalábbis elér ide a dolog hatása.
-Seeger jött nekem a folyosón, meg még valaki, de nem ismertem föl. Seeger lehet, hogy csak az elterelés volt, jó látványosan rántott pálcát, egy az egy ellen talán még nyerek is ellene, csak aztán jött még valaki a folyosó másik irányából, hátulról. Csak hallom, hogy a másik irányból is kezd valaki egy varázsigét, feléfordulok, hogy védekezzek, erre Seeger meglő egy Bombardával. Onnantól meg az három törött borda, meg nekiestem a falnak. És lehet, hogy még így is szerencsém van, és csak súrolva ért a varázslat, mert nem lyukas az oldalam. És még én védem ezt a cukipofát amikor kérdezi a tanár, hogy mi történt, hogy csak "kicsinyes összeveszés". Érdekes, senkit nem érdekelt annyira, hogy tovább firtassa a dolgot. Te nem láttad Seegert mostanában gyanúsan kettesben valakivel?

[- Akkor én még nagyon durván meg fogom szívni a karma miatt, majd visszakapom egyszer, hogy még semmiből nem buktam meg.]

 

Dom hangjából szinte azonnal tudom, hogy nagyon rosszul érezheti magát. Már kinőttük azt, hogy jelezzük, ha fáj valami, amíg elviselhető, addig nem is nagyon szoktuk közölni egymással a bajunkat. Ezért is érzem így visszagondolva kellemetlennek, amikor másodikban egy egész éjszakán át nyavalyogtam a kezem miatt. Belegondolva, az inkább közben volt rossz, nem utána.
 Érzem, hogy egy pillanatra, szinte reflexszerűen, elfog a vágy, hogy kiabáljak Dommal, hogy elmondjam már vagy századszorra, hogy nem randin voltam a hugrás csajjal. Tudom, hogy csak szórakoztatja, hogy piszkálhat valamivel, és azt hiszem, én is rápakolok egy lapáttal azzal, hogy mindig ennyire hirtelen reagálok. Fogalmam sincs, miért zavar, ha azt mondják nekem, hogy randin voltam, hiszen egy tizenkét évest randira a világon senki nem hívna. Végül valahogy elengedem azt a késztetést, hogy közöljem, nem randin voltam. Úgy érzem, már feleslegessé válik ismételni amúgy is.
 - Akkor én még nagyon durván meg fogom szívni a karma miatt, majd visszakapom egyszer, hogy még semmiből nem buktam meg.- az értelmetlen szövegelést valamiről, ami azt szolgálja, hogy kicsit feldobja a beteg barátom hangulatát, még üresebbé teszi, hogy nem is igazán hiszem, hogy így működnek a dolgok. Ha egyszer visszaüt valami, annak az az oka, hogy nem tudom az anyagot sok tárgyból, amire soha nem fordítottam energiát.
 Csendesen, teljes figyelemmel hallgatom Dominic beszámolóját arról, hogy mi történt vele. Seegerről mindig tudtam, hogy seggfej, de azért durva egy nála egy évvel fiatalabbon ilyen varázsigét használni, ráadásul még csak nem is egyedül ment rá. Igaz, én is szeretem bebiztosítani, hogy ne visszafele süljön el, ha kötekedek valakivel, de ha ennyire túlbiztosítod, akkor már értelme sincs. Persze, a lényeg az, hogy meg is ölhette volna. Pedig nem hiszem, hogy halálfaló lenne, a családja nem sokkal áll jobban az enyémnél, biztos nem aranyvérű. Ami azt is jelenti, hogy valószínű senki nem veszi zokon, ha visszakapja.
 - Hát, remélem, hogy igazad van, és tényleg nem valami komolyabb. És miért csinálta? Úgy emlékszem, hogy őt nem piszkáltuk soha.- annak ellenére, hogy volt néhány összetűzésünk más mardekárosokkal, arra mind emlékszem, és mindre volt okunk. Seeger nem volt különítményes, nem is könyörög érte szinte, hogy szívassák meg, úgyhogy hirtelen nincs ötletem sem, mi baja lehetett.
 - Ha meggyógyulsz, akkor visszakapja. Az ötödikes fiúk most nincsenek sokan, úgyhogy ha jól csináljuk, akkor elkaphatjuk zuhanyzás közben. Ha jobban leszel, akkor a könyvtárban kereshetünk valami neki való átkot.- egyedül, úgy érzem, nem vagyok teljesen alkalmas arra a feladatra, hogy nagyon keresgéljek a könyvtárban. Igazság szerint még azt sem tudom, hogy hogyan vannak szétrakva a könyvek, hogyan kell keresni, hogy valami átkoskönyvet találjunk. - Vagy bekenhetjük vérrel vagy valami vörös izével az ágyát vagy a törölközőjét, attól kellően beparázna hozzá, hogy elrohanjon a gyengélkedőre. Vagy csak simán eltöröm a pálcáját... na?- egy pöcköléssel a felkarjába jelzem, hogy várom a véleményét, illetve az ötletelését. Kicsit későn jut eszembe, hogy talán fáj neki, bár azt mondta, hogy csak a bordája tört el.

-Áh, az az én érdemem- Vigyorgok Caelre nagyképűen, bár nem teljesen alaptalanul.
-Azért csak azt szoktam dirigálni, hogy miket fogalmazzatok át a házitokban is, és nem azt, hogy hogyan, úgy gondolkoztok rajta. Még a te fejedben is ragad meg így valami hasznos is, nem csak egy rágó, ha belefekszel. Sőtt, egy kevés még Mattében is.
Na, a randis csalira már rá se harapott. Tanul a gyerek. Persze ez nem jelenti még azt, hogy ne is említsem többször a témát, koránt sem.

-Második szünetben hoztak be, ha valami komolyabb bajom lenne, már tudnánk mostanra.- Legyintek az aggodalmára.
-Nem személyes ügy szerintem, legalábbis nem Seeger részéről. Szerintem ő csak verőlegény volt, pont azért jött nekem ilyen látványosan, hogy a másik anyaszomorítónak ne kelljen felfednie magát. Végülis bejött.
Gyorsan körüllesek, hogy biztos csak Cael lásson. Szerencsére a függöny jó takarást ad, amerről el van húzva, arról meg csak Cael van, úgyhogy jelnyelven még mutatok a szavaim mellé, hogy "Apa". Mire nem jó, ha az embernek van egy hallássérült húga. Én Maxszel együtt tanultam "beszélni", meg végülis otthon mindenki tudja használni a kézjeleket miatta, de még elsőben adtam egy gyorstalpalót a barátaimnak is.
Akkor még csak a hecc kedvéért, meg ilyen praktikai okokból, mint hogy nem hallatszik el a tanári asztalig. De most hirtelen sokkal hasznosabbá vált. Mindig figyelek azért, hogy csak mi lássuk, de ha valami kényes témáról van szó, egy-két kulcsszó elmutogatható anélkül, hogy valaki olyan hallaná, akinek nem kéne. És Apa miatt nem is lenne jó, ha még csak az is felmerül, hogy szerintem Seegerék miatta támadtak meg. Talán még koncepciós pert se kapna, úgy tüntetnék el, és a pálcámat rá, hogy egyből utána kopogtatnának Anyáéknál is otthon.

-Vért az ágyába?- Gondolkodok el a javaslaton. -Aztán még a húgát fogja piszkálni vele. "Nekem hamarabb jött meg az első, pedig fiú vagyok, bibí!" Igazából ha jól kivitelezzük, egész szép frászt kaphat.
Ez nem egy utolsó ötlet, és nem is olyan nagy ár három bordáért, ebbe még belegondolok jobban is. A pöckölésre csak reflexszerűen rándul egyet a karom, de ennél különösebb jelet nem adok, azzal csak a falnak estem neki, maximum kis zúzódás.
-A pálcáját még ne törd el, ne csináljunk nagy műsort. Előbb tudjuk meg, hogy ki volt a másik, meg melyikük a főkolompos, majd akkor.
Nem kell mindenkinek tudnia a nézeteltérésről, meg pláne nem akarom, hogy feleslegesen bosszúhadjárat legyen a dologból, így is van bőven miért aggódni mostanában. Főleg így, házon belül lenne feltűnő egy hosszabb nyilvános nézeteltérés, és se Caelnek, se nekem nem a leg biztonságosabb időket éli a családunk, okokból kifolyólag. És nincs az a szerencséje a világnak, hogy ez az őrület jövő hét ilyenkorra végetérjen. Vagy jövő hónap, jövő év.
Úgyhogy elég csak egy határozottat visszavágni, ami tudatja a drágákkal, hogy igazán nem illene belénk kötni, de annyival le is tudni a dolgot.

[- SVK-ból talán, de szerintem semmilyen bájitalt nem tudnék megfőzni. Jó, talán az elsősöket.]

- SVK-ból talán, de szerintem semmilyen bájitalt nem tudnék megfőzni. Jó, talán az elsősöket.- nem tudom, miért vagyok olyan sötét néhány tárgyból, de tényleg Dom érdeme, hogy átmegyegetek belőlük. Hatodiktól már lehet jobb lesz minden, mert kidobhatok egy csomó selejtes tantárgyat.
 Egy kicsit értetlenül nézek a verőember sztorin, mert nem tudom, ki az, aki felvállalná a bosszúnkat azért, hogy másról elterelje a figyelmet. Kivéve, ha a másik támadó tényleg csaj, akkor el tudom képzelni a lehetséges okot. De mielőtt nagyon belevetném magam a gondolataimba, meg is kapom a választ. Gondolkoznom kell pár másodpercet, mert két dolgot akarok egyszerre mondani. Szerencsére, nem vagyok teljesen kezdő a figyelemmegosztásban.
 - Szerintem Seeger társa egy csaj volt, aki tett neki egy szívességet cserébe. Lehet nem is mardekárosban kell gondolkoznunk. Nincs olyan csaj, akit felbosszantottál?- közben elmutogatok egy rövid szót: „miért?” Nem tudom, hogy mi köze lehet Seegernek Mr. Tillhez, hacsak nem köztörvényes bűnöző valamelyik rokona. Arról szerintem tudnék, ha halálfaló lenne, mostanában minden hülye azzal dicsekszik, ha van olyan rokona.
 A bosszú az indoktól függetlenül azért megvan. Én a következményektől annyira nem félek, simán lehet ezt úgy csinálni, hogy ne minket vegyenek elő érte. Csak rátereljük a gyanút azokra a Dumbledore Seregés idiótákra, azoknak már ez a legkevesebb. Megszerezni a Mardekár jelszavát amúgy sem hiszem, hogy túl bonyolult, ha nagyon akarnék, bejutnék bármelyik klubhelyiségbe. Mondjuk ötletem sincs, merre lehet a Hugrabugé.
 - Volt még valaki ott hármótokon kívül? Akkor nem nehéz megtalálni a csajt.- már tényként kezelem, hogy csaj volt, de most nem cikizem érte Domot, hogy a gyengélkedőre küldte egy csaj. Ha vele volt egy ötödéves, akkor nem lehetett neki nagy kihívás, aki egy percet is figyel az SVK-n, tud megfelelő varázslatot hozzá.
 - Áh, elég ez a vér dolog egyelőre.- annyira nem szeretek házon belül szórakozni másokkal, mert mi pont azért vagyunk különbek a többieknél, mert összetartunk, de most muszáj lesz, azt hiszem. Ha nem ütsz vissza, akkor tovább fognak ütni, mert könnyű célpont vagy.
 - Emlékszel, amikor elsőben nekimentem a lelátónak, és elhagytam a lábam és a karom egy részét?- a seprűbalesettel kapcsolatban, amit az elsőben kihasználatlan kviddicspályán szenvedtem el, az egyetlen pozitív emlékem az, hogy akkor sem zuhantam le. Az persze erős túlzás, hogy elvesztettem bármit, csak pár nagyon csúnya horzsolást sikerült szerezni a combomon és a felkaromon, amikor öt méteren keresztül súroltam a falat. A legviccesebb az egészben, hogy végig azért voltam halálomon, mert csíptek a horzsolások, de az fel sem tűnt, hogy kiugrott a vállam. Az volt az első gyengélkedőn töltött időm, bár nem tartott tovább fél óránál. Visszanézve az egész inkább hiszti volt.

-Na, hát azon már nem én tudok segíteni.- A magolás az magolás, azon nekik nem én tudok segíteni, de legalábbis nem én fogok. Mondjuk azt én sem értem, hogy pontosan miért kell fejből tanulni meg bájitalrecepteket, annyi a hibalehetőség, hogy úgyis kinyit hozzá az ember egy receptkönyvet, és úgy főzi. Kivéve esetleg a bájitalzseniket, de azok meg megint másik kategória. Akik nem mi vagyunk.

-De, mindenképp. Amekkora szívtipró vagyok az egész évfolyam lány fele a véremet akarja venni. De amúgy az lehetett, az alapján amennyire láttam, csak felismerni nem volt időm.
Csak épp egy Protego erejéig fordultam meg, mire az illetőre néztem, már fordultam is vissza Seeger miatt, úgyhogy igazából nem is néztem telibe rá a társára, nem volt rá időm.
-Sajnos nem, nem akartam a tömegen verekedni át magam, úgyhogy arra mentem, amerre kevés a forgalom. És így le is mondtam a szemtanúkról igazából.
Ez tervezésre vall Seegerék részéről, ha így be tudtak keríteni, tekintve, hogy két irányból jöttek. Vagy kifigyelték ezt a szokásomat, vagy csak kerülőúton előztek, miután látták, hogy merre megyek.

Alaposan szétnézek megint, amiből Cael számíthat rá, hogy megint olyan téma jön, amit álcázni akarok, majd ezután beszég közben az ujjaimmal idézőjelekte formálva jelzem is, hogy a tálalás csak alibi.
-Jut eszembe, ha már bent leszek holnapig, írok egy levelet Maxnak, már vagy egy hete volt a legutóbbi. Nem tudnál kölcsönadni egy kis pergament meg írószert?- Itt van az ágy mellett a saját táskám is, minden megvan benne, ami a levélhez szükséges, és időm is bőven lenne Cael látogatása után is, úgyhogy nagyon ajánlom, hogy fogja, most kéne, és neki akarok írni. A végén még kézzel hozzáteszem, hogy "függöny", hogy légyszi húzza összébb a biztonság kedvéért azt is.

Amint kapok pergament meg pennát, az egyik hozott könyvet használva alátétnek lekörmölöm egy kis darabra:
Apa intézhette el, hogy valakit szabálysértésért kirúgjanak vagy ilyesmi, és muksó gyereke énrajtam állt bosszút. Szaftos állás lehetett, ha ennyit megért. Seeger szerintem csak verőlegénynek kellett, mert semmi értelme úgy, ha ő volt a főnök.
Ezt a fecnit aztán meg is mutatom Caelnek.
-Ideadnád az ágytálam?- Kérem meg a levelezés végeztével, közben előveszem a pálcámat a párna alól. Kérem, ma reggel támadtak rám ketten, és az apám is auror, had legyek már elég paranoid a kezem ügyében tartani a varázseszközt most.
Miután Cael elolvasta, a cetlit a fémbiliben gondosan elégetem egy Lacarnium Inflammare-vel, majd az égett maradékot a kezembe öntöm, és az ágy mögé morzsolom. Amilyen világot élünk, egy ilyen fecnin is életek, de minimum Apa állása múlhat, alap, hogy biztosra megyek.
De ha Madam Pomfrey még látná is, hogy gyújtogatok, az ágyat nem gyújtottam magamra, azért kellett a bili, és megvan az alibim is: "Ennek a ribancnak volt képe megcsalni ezzel a Seeger gyerekkel, minden okom megvan ilyen drasztikusan megszabadulni a szerelmes levelétől, amit még azután, tegnap pofája volt küldeni. Ha nem lennék ágyhozkötött, ővele etetném meg, de így kénytelen vagyok a tűzre fanyalodni."
Én kérem felkészült vagyok.

[- Nem rémlik egy csaj sem, akit lekoptattál?]

Egy kicsit azért meglep, hogy talán tényleg csajról van szó, lányok azért viszonylag ritkán vesznek részt átkozásban, olyanból pedig szerintem nincs sok, aki még előre ki is terveli a dolgokat. Az viszont nagy kár, hogy nem tudjuk, melyik lehetett, még az sem egészen biztos, hogy mardekáros volt, az évfolyama meg aztán főleg nem.
 - Nem rémlik egy csaj sem, akit lekoptattál?- ezt a kérdést persze nem teljesen komolyan teszem fel, mosolygok is hozzá. Még én sem koptattam le soha egy csajt sem, ugyanis nem volt rá lehetőségem, és kétlem, hogy amíg újdonságnak fog hatni, képes lennék nemet mondani bárkinek, akitől nem hányom el magam.
 Mielőtt mondanám, hogy nem hiszem, hogy a célnak megfelelő pergamenem van, kapcsolok, rájövök, hogy más a célja. Beletúrok a talárom zsebébe, ahonnan néhány másodperc után előásom az obszcén karikatúrát arról a hugrás csajról, aki beszólt nekem és Mattnek gyógynövénytanon, amikor mindketten rossz választ adtunk valami teljesen ostoba kérdésre. Azt hiszem, eddig csak Mattnek mutattam meg, mintha még Dom sem látta volna. Eredetileg úgy terveztem, hogy megmutatom mindenkinek a klubhelyiségben, de aztán rájöttem, hogy ez inkább élethű, mint karikatúra.
 Felállok, és behúzom a függönyt, miközben váltok egy gyors szemkontaktust a főnővérrel. Meg tudom érteni az aggodalmát, amikor elsőben bekerültem valami gyomorizével, megszegtem a diétáját, amikor nem figyelt, és utána összehánytam mindent, ráadásul úgy, hogy alig lehetett még varázslattal is feltakarítani. Ezúttal persze nem készülünk ilyesmire, nem is tudom, hogy bordatörésre van-e diéta. Nem tudom, hogy a gyomor meg a borda hogy vannak egymással.
 Gyorsan átfutom a levelet, kétszer is, mert nem akarom elhinni. Nem tudtam, hogy Seeger apja auror volt, bár talán nem is ő, hanem a csaj volt az aurorgyerek. Így már tényleg elég óvatosan kell eljárni, nem szabad összekapcsolnia velünk, mert akit Mr. Till kirúgat, az többnyire elég rossz, veszélyes ember olyan kapcsolatokkal. Persze, azért talán nagyon nagy gáz nem lenne belőle mégsem, ekkora óvatosság talán felesleges, de jobb, ha nem kötik hozzánk.
 - Öhm... persze.- gyorsan odanyújtom a fémtálat, és elfordulok egy kicsit, csak azután fordulok meg, hogy megérzem a füstszagot, és rájövök, hogy a levél, és a hugrás csaj portréja füst lett. Ez persze tényleg túlzás, de még mindig jobb, mintha megette volna. Az egy másik bizonyítékeltüntetési mód, ami elég bevettnek számít. - Azért remélem, hogy felgyógyulsz a következő roxmortsi kirándulásra, Matt valami egész nagy bulit szervezett a három seprűbe, lesznek lányok is meg minden.- miközben beszélek egy olyan témáról, amit most szívesebben is beszélnék meg a bosszúnál, a háborúnál, amit elfelejtenék mindig, amikor eszembe jut, azért mutogatni kezdek. Nem tudom, mennyire sikerül az, hogy „június?”

-Melyik lehet abból a negyvenkettőből, aki az idén volt meg?- Vigyorgok vissza Caelre. -Tényleg gőzöm sincs, ki lehetett, Kisebb testalkat, vékonyabb féle, azért nem kizárt, hogy lány. Vagy valami túlbuzgó kicsi.
Kissé meglepődök Cael arcán, ahogy észreveszem, milyen arcot vág ahogy észreveszi, hogy elégettem a papírt.
-Ja volt rajta valami? Bocsi, remélem nem volt fontos.- Pislogok meglepetten párat én is. Nem is jutott eszembe, hogy lehet valami a fecni hátoldalán, nem nézett ki fontosnak így zsebből elővéve, meg az állapotát elnézve. Persze lehetett rá házi írva fel, vagy valami puska, de ha nem mára kellett, még tudja pótolni ez utóbbit, az legalább megjegyezni is segít. Ez persze nem ment fel engem az alól, hogy elégettem a művét, úgyhogy tényleg remélem, hogy nem volt fontos, mert ezt már nem hozza vissza egy Reparo sem. Bár azért a legnagyobb veszteség egy dolgozat legyen belőle, mintsem valami komoly következmény az én írásom miatt.

-Addigra azért csak felépülök, kár lenne kihagyni. De igyatok az egészségemre, ha véletlen mégis lemaradok.- Viccelődöm el az ügyet. De hát most minek csinálnék belőle szenvedős műsort? Így is elég kínos lehet neki, hogy így hadirokkantan lát, de a nehezén túl vagyok úgyis, megmaradni már megmaradok.
Jelnyelven megerősítem, hogy "június", aztán gyorsan intek Caelnek, hogy tegye vissza az ágytálat, mert hallok valamit. Madam Pomfrey-nak feltűnhetett, hogy gyanúsan elfüggönyöztük magunkat.
-Na vége a látogatási időnek, Mr. Tillnek sok pihenésre van még szüksége.- Hallom közeledni  főnővér hangját.
-Ez füstszag, amit érzek?

[- Áh, semmi fontos. Csak egy gyógynövénytanos rajz.]

- Áh, semmi fontos. Csak egy gyógynövénytanos rajz.- Dom nagyon jól tudja, miket szoktam rajzolni órákon, úgyhogy gondolom sejti, hogy nem volt fontos. Azt viszont lehet bánja, hogy nem nézte meg, mindig nagyon jókat lehet nevetni az alkotásaimon.
 Elmosolyodok, miközben visszatolom az ágytálat, de közben eldöntöm, sokkal rosszabb mást betegen látni, mint betegnek lenni. Nem igazán tudom, hogy kellene viselkedni ilyenkor, hogy ne érezze megalázónak a dolgot. Mert az biztosan megalázónak hat, ha például megkérdezem, hogy mi mennyire fáj.
 - Biztos oké leszel.- őszintén szólva tényleg nem hiszem, hogy itt lenne pár napnál tovább. Sokáig csak azok maradnak bent, akiknél komoly a baj, ők meg beszélni sem igazán képesek általában. Igaz, ezt a sérülést átok okozta, de ha ez tényleg az volt, amit Dom mond, akkor nem kéne maradandó legyen a sérülése.
 - Rendben, Madam Pomfrey, már itt sem vagyok... én nem érzek semmit.- olyan ártatlan képpel, amilyet ember csak vágni tud, sétálok ki a kórteremből. Érzem magamon a főnővér tekintetét, de már megúsztam ennél sokkalta kínosabb dolgokat is. Főleg, hogy nem is én gyújtogattam.