Mariel Woods

MARIEL WOODS

Alapok

jelszó || "De ahol van szörny, ott van csoda is.”
így ejtsd a nevemet || Máriel Wúdsz
nem || nő
születési hely, idő || 1974. május 31. Norwich, Anglia
horoszkóp || ikrek
kor || 24
vér || félvér
munkahely || Kalamáris Kiadó

A múlt

A barátság törékeny dolog, és ezzel a ténnyel már gyermekkora óta tisztában volt. Mindig is úgy tekintett a Nattel való kapcsolatára, mint egy üveggömbre, mely képes lenne egy hirtelen mozdulattól összeroppanni. Nem azért gondolta így, mert a kettejük közötti köteléket nem érezte kellően erősnek, hanem azért, mert már sikeresen elveszítette a szüleit, a hozzá legközelebb álló embereket, és mikor befogadták, akkor a fiú volt az első, aki felé a legjobban nyitott, és aki a leginkább átvette a közeli hozzátartozó, egy báty szerepét.
Mindig is jól kijöttek egymással, soha nem civakodtak és talán elmondható hogy a közös szimpátiához egyetlen pillantás elegendő volt. Mariel például soha nem tudta elfelejteni a fiú kíváncsi lélektükreit, melyek szinte már perzselve pásztázták az arcát, és nem csak azt, hanem egész lényét, lelkét, mindenét. És most, ezen a mindennél szomorúbb napon, ugyanazok a lélektükrök vizslatják, és mint mindig, most is képtelen kitérni a válaszadás elől.
- Ma van a haláluk évfordulója. Azt hittem, ez idővel könnyebb lesz, hogy feledni tudom a hiányukat. - suttogta erőtlenül, majd a sós csepp, mely már egy ideje íriszen kapaszkodott, most végre elengedte magát és a mélybe zuhant, lágy, csillogó csíkot húzva porcelánszín arcán. Az évek múlásával igaz a fájdalom kissé csillapult, azonban a gyász érzését képtelen volt kitörölni a szívéből. Hogyan is tehette volna, hiszen minden nap volt valami, ami szeretteire emlékeztette, és így nem volt könnyű az elfogadás. Ettől függetlenül egészen jól viselte, és a mosoly mely mindig az arcán játszott tényleg őszinte volt. Csak ilyenkor, ilyenkor szüksége volt egy kis egyedüllétre, arra, hogy úgy élje át a rájuk való megemlékezést, ahogy mindig is tette. Egyedül, magányosan töltötte ezt a napot, illetve az előtte és utána lévőt. Össze kellett magát szednie, lebontania és újból felépítenie. Maszkjának darabjait egymáshoz illeszteni és hagyni, hogy a boldogság lassan ismét elterüljön vonásain, és levetkőzze a szenvedést, melyet a hiány okozott ezekben a napokban.
Még sosem mutatta meg senkinek álarc nélküli arcát, Nathaniel az első, aki így láthatta, megtörten, gyengén... Hiszen mindig bájos volt, kedves, vidám teremtés, akinek arcáról nem lehet letörölni azt a bizonyos mosolyt, és a fiú talán pont emiatt is kedvelte. Azonban most, ahogy ültek egymással szemben a Roxfort egy eldugott lépcsőfordulójában, és néztek egymásra, a lányból előtört a zokogás.
A kósza cseppet lassan újabb és újabb követte, míg ez fokozatosan folyammá duzzadt. Lélektükrei a sós nedvtől váltak csillogóvá, mint ahogy a sírástól kipirult arca is, és most először érezte azt, hogy hálás valakinek azért, mert ott van vele ezekben a nehéz percekben. Nat pedig nem tett mást, csak hallgatott. Lágyan fogta meg remegő kezét, ujjai finoman simogatták bőrét, majd a legkeservesebb pillanatban ezek az ujjak határozottan húzták magukhoz a lány gyönge, remegő testét. Keze önkéntelenül karolta át a keskeny derekat, és válla jólesően hagyta, hogy könnyel és nyállal áztassák el világoskék ingét.
Nem tudott mit mondani, azonban a perc nem is lett volna alkalmas arra, hogy szavakkal próbáljon enyhíteni Mariel szenvedésén. Most csak vigasztalt, úgy ahogy tudott, és ez volt az a pillanat, mikor a lányban valami megváltozott.
Ott, abban az ölelésben megérezte a hazatérés, az otthon melegét, a férfitest vonzó illatát, és míg éveken keresztül csak testvérként tekintett a fiúra - most menthetetlenül beleszeretett.

Gyerekkor és iskolás évek

Szüleit fiatalon elveszítette, még a háború alatt. Először édesanyját gyilkolták meg, pár hétre rá pedig az édesapját. Mivel édesapja varázsló volt, édesanyja pedig mugli származású, nem igazán voltak közkedveltek a háború ideje alatt. Ettől függetlenül egészen kilenc éves koráig abszolút idilli családban nevelkedett, és a mágiával is tisztában volt, hiszen édesapja előszeretettel mesélt neki a varázsló gyerekekről, egy iskoláról, ahová majd járni fog, és természetesen rengeteg olyan trükköt is mutatott a kislánynak, mellyel csillogást csalhatott zöldes szemébe. A családja nagyon sok baráti kapcsolatot ápolt, hiszen édesapja mások segítségének szentelte életét. Alapítványt vezetett, és egy másik családdal együtt azon dolgoztak, hogy a háború ideje alatt az árván maradt gyerekeknek, vagy épp özvegyeknek segítsenek, függetlenül azok vérétől.
A szülők halála után a gyermeket a Ballard család vette magához, akik már több árván is segítettek a nehéz időkben, így Mariel hat másik gyermekkel került testvéri viszonyba. Nem sokkal érkezése után került a családhoz Nathaniel is hetedikként, és mivel a kislány egyébként is imádnivaló természettel rendelkezett, a szárnyai alá vette a kissé megszeppent fiút. Igaz nem volt közöttük egy teljes év a korkülönbség, azonban idővel megismerték és megkedvelték egymást - sőt talán lehet mondani, hogy elválaszthatatlanok lettek. A Roxfortba invitáló levelüket együtt kapták meg, és az iskola falai között is sok időt töltöttek együtt. Azokban az években a legjobb barátok lettek, és Mariel boldog volt, hogy Nathaniel barátja lehet. Tizenhat éves volt, mikor az érzései megváltoztak a fiú iránt, és ez a szerelem a mai napig nem csitult el egyáltalán. Ettől függetlenül soha nem mondta egy szóval sem, hogy esetleg többet érez a testvéri szeretetnél, és ezt a tényt természetesen mindennél jobban próbálja titokban tartani - néha nem túl sok sikerrel.
Mindig is imádta a fiú fantáziáját, azt hogy képes volt csoda országot varázsolni pár szóval, vagy épp egy-egy rövidke mesével. Így tehát nem volt kérdés, hogy a Roxfort végeztével mindketten megpályáznak egy szakot a Griffendél Godrik Akadémián. A választásuk az Általános diplomácia szakra esett, és mind a ketten sikeresen el is végezték azt. Még az iskola kezdete előtt sikerült egy kis tőkéhez jutniuk, hála Nathaniel fantasztikus tehetségének, így megnyithatták saját kiadójukat, melyet ketten vezetnek azóta is nagy egyetértésben. Bár az ügyeket leginkább Mariel intézi, hiszen kettejük közül ő áll jobban a realitás talaján, ez azonban egyáltalán nem azt jelenti, hogy Nat semmit sem csinálna. Az írókkal ő tartja például a kapcsolatot, míg a szponzorok keresése inkább a lányra marad. Emellett persze a fiú kellően sok időt fordít arra is, hogy múltjának hiányzó darabjait megtalálja, és igaz titokban ugyan, de Mariel is hasonlóan nyomoz a háttérben, hiszen számára mindennél fontosabb a fiú boldogsága.

Jellem

Jellemét tekintve körülbelül azt kapod, amit látsz - makulátlan tisztaságot. Nem igazán hivalkodó, olyan kis csillogó, különleges, akár egy gyöngy. Különlegessége pedig visszafogottságában rejtőzik, ő ugyanis a tökéletes nevelés tökéletes végterméke. Kedves teremtés, amolyan örökké mosolygó és álmodozó. Pedáns, és tele van saját magával szembeni elvárásokkal. Mondjuk ez nem csoda, hiszen mindig is a legjobbat várták el tőle, ő pedig igyekezett is mindenben nevelőszülei kedvében járni. Okos, nagyon könnyedén tanul meg dolgokat, és a társaitól felfogásban érettebb. Barátságos, és kedvessége miatt mindig is sokan kedvelték. Előszeretettel ismerkedik, azonban mindig precízen betartja a határokat. Nem szereti, ha esetlegesen úgy éreznek vele kapcsolatban, hogy túlontúl közvetlen. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy képtelen az empátiára, egyszerűen csak a túlzott odafigyelést és testi kontaktust meghagyja azoknak, akikkel tényleg olyan is a kapcsolata. Nincs ellenére az emberek közötti érintkezés, de ő nem az a típus, aki mosolyogva érinti meg egy-egy férfi, vagy épp nő karját, ezzel is tudatosítva jelenlétét. Művelt, szinte bármilyen témáról lehet beszélni vele, aminek nincs köze a párkapcsolatokhoz - ugyanis ez az a téma, amit mindig is került, hiszen nem igazán tud erről beszélni tapasztalat hiányában. Mindig is sokan udvaroltak neki, azonban szívét már évek óta egy ember ejtette rabul, így pedig inkább él egy plátói szerelem álomvilágában, mint a realitás talaján. Szerelmes típus, vagyis ha szeret, akkor nagyon szeret, és ezt az érzést nem hagyja soha veszni. Kitart a másik mellett, még akkor is, ha rajongása, vagy épp szeretete értelmetlen. Ebből adódóan pedig előszeretettel fantáziál egy boldog jövőről, ami miatt vannak olyan napok, mikor szinte már a föld felett lebegve lehet csak látni. Hatalmas fantáziája van, és ez amolyan családi vonásként szövi át a mindennapjait. Ha rossz a kedve, akkor csak elképzel valami vidám dolgot és hagyja, hogy az elkövetkező óráit egy ilyen elvarázsolt, képzeletbeli helyen töltse – legalábbis lélekben. Kissé gyermeki, szinte mindennek képes örülni, amit az élet csak adhat egy embernek, és ő meg is becsüli ezeket a dolgokat. Többek között ez az, ami miatt mindig van valaki, aki rosszallva néz rá. Akik inkább reálisak, vagy épp csak nem ilyen jók, egyre idegesebben szemlélik a lányt és próbálják az örökké optimista lelkét megtörni.

Természete miatt azonban hiába hiszik nagyon sokan naivnak, ez egyáltalán nincs így. Szereti kiismerni az embereket, és közvetlensége is csak arra szolgál, hogy megtalálja azokat, akiket maga mellé kell állítania. A fontos dolgokban nagyon talpraesett és határozott. Keménykezű üzletasszony, és míg Nat-nek meghagyja az álmodozást, és a különböző karakterek létrehozását, addig ő két lábbal áll a földön és igyekszik egyre jobban népszerűsíteni a kiadót, melynek vezetését leginkább ő végzi.
Mivel tudja, hogy a mai helyzet mennyire kedvezőtlen szinte minden vállalkozásnak, ezért nem rest segítséget kérni, és szerződéseket kötni, ha úgy érzi, az előrébb vihetné szeretett boltjának jövőjét.
Szeret anyáskodni, és ezt a kis kiadót gyerekének tekinti, így hát mindent meg is tesz érte. Van, hogy sokkal inkább ezzel foglalkozik, mint saját magával, és ezáltal képes a barátait is néha elhanyagolni. Nem rossz barát, csak már megszokta az évek alatt, hogy állandó dolgok veszik körül… Nat és a Kalamáris.

Sokat tanul, és szeret is ezzel foglalkozni. Nem kifejezetten a tanárok kedvence, mert túlzottan sokat kérdez, bár ez leginkább annak köszönhető, hogy sok minden érdekli. Ettől függetlenül másokban pont emiatt él az a kép róla, hogy túl törtető, minden lében kanál, és idegesítően tudálékos. Mikor valamivel nincs tisztában, akkor tud hülyeségeket kérdezni, ami miatt persze azonnal zavarba jön.
Könnyű zavarba hozni, és a viccet sem igazán érti. Nem egy humoros ember, a humorérzéke abszolút fejletlen, szóval, ha valakinek viccet próbál mesélni, vagy csak egy vicces történetet, abba biztos, hogy belesül. Vannak, akik ezt aranyosnak találják, azonban vannak olyanok is, akik csak felvont szemöldökkel odébb állnak, miközben nem értik, mit is szeretett volna mondani.
Könnyen meg lehet bántani, és képes minden apróságot a szívére venni. Ilyenkor nagyon könnyen elsírja magát, és talán ez a leghatékonyabb fegyvere is. Annyira kétségbeesett arcot vág és olyan tekintettel néz a másikra, hogy talán ilyen hamar senki nem kap egy vállat, melyen kisírhatja bánatát.
Nem igazán van önmagával megelégedve, jobban örülne, ha keményebb fából faragták volna, ha kicsit tudna érzelem mentesebben a világban élni. Nem bírja az erőszakot, a káromkodást, és semmi ilyet nem láthatsz tőle. Ha esetleg valami káromkodás kicsúszna a száján, akkor már egyáltalán nem ura a tetteinek, és természetesen egy ilyen miatt képes lenne marcangolni önmagát napokig.
Kényszeresen pontos, soha nem késik, órát lehetne hozzá igazítani. Emellett vannak bejáratott dolgai, melyeket soha nem rúg fel. Például Nat-nek csak az igazat mondja, és a kávéját csak sok tejjel tudja meginni. Ha esetleg az nincs otthon, akkor képes kétségbeesni és máris a legszörnyűbb dolgokat látni. Rossz ómennek tekint minden apróságot, és ilyenkor hatalmas önuralomra van szüksége, na meg arra, hogy azt mondogassa magának, hogy „nincs semmi baj, nem fog semmi rossz történni!”.
Nagyon mély érzésű, és emellett hihetetlenül prűd. A szexualitásról nem beszél, és természetesen nem is csinálja. Tizenöt éves korában kapta élete első csókját, és mivel nem számított rá, annyira megrettent ettől a dologtól, hogy teljesen bezárkózott. Persze voltak szerelmei, azonban mindig tartotta a három lépés távolságot, és úgy érezte a szexuális vágy, melyet kiválasztottja iránt érzett olyan dolog, melyet rejtegetni kell. Soha nem volt még komoly kapcsolata, sőt, semmilyen kapcsolata, így a nagy románcokról maximum úgy értesült és tudott meg dolgokat, hogy látta filmben, vagy éppen végigszemlélt párat a Roxfort folyosóin. A férfiak érdeklődésével nem igazán tud mit kezdeni, és egyáltalán nem is veszi észre, hogy ha nőként végigmérik. Nincsen tudatában a belőle áradó frissességnek és vonzerőnek, és emiatt még inkább különlegessé válik a másik nem számára.

Erősség || vidám, kedves, bájos, friss, művelt, határozott, pontos
Gyengeség || könnyen bepánikol, prűd, tudálékos, idegesítően precíz

   Apróságok

mindig || Nat, könyvek, Kalamáris, a tavaszi napsütés hatására előbújó szeplői, vidám színű körmök, pasztell színű ruhák, zene, társaság
soha || testi érintkezés, bogarak, gusztustalan ételek, kellemetlen szagok, rossz jegyek, borzalmas kéziratok
hobbik || olvasás, a kiadó irányítása, szponzorok szerzése, kirándulás, séta
merengő || A legjobb Nat csillogó szeme, mikor kiderült, hogy az övéké a Kalamáris és a boldog, önfeledt ölelés, amit kapott ezért az örömhírért.
A legrosszabb pedig a szüleinek halála, melyen nagyon nehezen tudta magát túltenni.
mumus || Hogy megölik Nat-et egy könyve miatt, vagy amiatt amit megtudott a múltjáról
Edevis tükre || boldog családi élet, miközben a Kalamáris virágzik
százfűlé-főzet || sűrű – talán olvasztott csokoládéhoz hasonlatos állagú – gyümölcsös illatú, ízetlen folyadék
Amortentia || feketeribizli egy kis vaníliás aromával
titkok || Gyerekkora óta szerelmes Nathanielbe és valószínűleg soha nem lesz képes mást szeretni, még akkor sem, ha az érzés viszonzatlan.
azt beszélik, hogy... || csak azért tudott saját kiadót nyitni, mert egy gazdag férfi támogatja anyagilag és neki köszönhető az is, hogy mindig kitűnő eredményekkel megy át a vizsgákon.

   A család

apa || Jason Woods, 39, aranyvérű - meghalt
anya || Anabell Markson, 36, mugli - meghalt testvérek || -
gyermekek || -
állatok || -

Családtörténet ||
Jason Woods húsz éves volt, mikor elvette az akkor még gyermek Anabellt. Hogy kettejük között tényleg, valódi érzelmek tomboltak, mi sem bizonyíthatja jobban, hogy kettejük kapcsolata az évek során semmit sem változott, és hogy igaz elég sok próbálkozás után de végre sikeresen megérkezhetett Mariel. Idilli család voltak, még akkor is, ha mindennapjaikat beárnyékolta egyes aranyvérűek rosszalló pillantása. Anabell származása ugyanis a háború során problémát jelentett.
A háború során, illetve a Ments meg! Alapítvány virágzása alatt többször is szembekerültek Voldemorttal, ugyanis félvérű és sárvérű gyermekeknek segítettek új otthonra lelni, az özvegyeket, egyedül maradtakat pedig biztonságos fedél alá vinni.
Mikor a halálfalók végeztek a családdal, akkor Mariel már a Ballard családnál élt, és ott volt akkor is, mikor a hírt megtudta, hogy édesapját is elveszítette nem sokkal az anyja halála után.

   Külsőségek

magasság || 168 cm
testalkat || vékony, picit nagyobb cicikkel
szemszín || zöld, barna… változó
hajszín || vörös
kinézet ||

Vékony, nyurga, korához és társaihoz képest magas. Kedvenc magas sarkú cipőjében súrolja a 172 cm-t, ami valljuk be őszintén, nem kevés. Lélektükrei nagyok, nyitottak, olyanok melyeknek tulajdonosa kíváncsian és érdeklődve tekint a világra. Zöldes barna íriszeit hosszú pillák keretezik, valamint aprócska nevető ráncok minden egyes mosolygásnál. Haja répa-vörös, aminek alap árnyalata családi örökség. Ehhez a színhez természetesen szeplőket is kapott, ezek nagyrészt az orra két oldalán, valamint a vállán fellelhetőek. Szemei mandulavágásúak, melyeket szinte minden nap fekete tusvonal keretez és tesz még hangsúlyosabbá. Szempilláit előszeretettel hangsúlyozza ki, bár egyáltalán nincs velük megelégedve. Az apró sörték ugyanis túlzottan egyenesek és rövidek ahhoz, hogy a kellő mennyiségű szempillaspirál használata nélkül is normális formájukat mutassák a külvilág felé. Szája ívelt, állandóan piroslik, mint kora nyáron a cseresznyék a fán, és annak formája is ehhez a gyümölcshöz hasonlatos. Örömmel festi azt vörösre, imádja ugyanis ezt a színt, mely pompásan megy hajának árnyalatához és bőrének rózsás árnyalatához. Szája szélében örökös mosoly bujkál, mely köszönhető annak, hogy széle kissé felfelé kunkorodik. Fogai szabályosak, és fehérek, amiért végtelenül hálás a fogszabályzónak, melyet a mai napig használ éjszakánként. Dereka vékony, csípője széles, és szereti kényelmes és csinos ruhákkal kihangsúlyozni ezeket. Egy dolgot nem szeret saját magán, ez pedig a lába. 42-es lábára nehezen talál cipőt, és ha nem muszáj, egyáltalán nem mutogatja azokat. Ódzkodik a strandtól, éppen ezért, papucsot mindig visz magával, vagy ha épp nem a strandra igyekszik, egy pár zokni mindig van a táskájában, hogy elkerülje a kellemetlen helyzeteket – és hogy még csak véletlenül se lássa meg senki az óriási talpát. Imádja a színes körmöket, ez amolyan ismertető jele. Kezén rövid, vidám színek pompáznak, ezzel is felhívva mások figyelmét viselőjükre. Ruhák tekintetékben mindig színesben jár, nem veti meg a szoknyát és a nőies darabokat az átlagos napokon sem. Rengeteg blúza van, mániákusan rajong a szatén és selyem darabokért pláne azokért, melyek színesek. Az ékszerekért nem nagyon rajong, a fülbevalókat kifejezetten rühelli. Ettől függetlenül, ha egy ruha megkívánja, akkor hajlandó a nyakába nyakláncot akasztani. Nem hord sem testékszert, sem tetoválást a bőrén, és nem is szeretne ezen változtatni. Nagyon figyel ugyanis a külsőségekre, bőrét mindennap ápolja, és nyáron naptej és kalap nélkül nem is lehet látni, ugyanis nagyon könnyedén leég, és válik rákvörössé.

[/font]

Tudás és karrier

pálca típusa || 8,5 hüvelyk szomorúfűz vélahaj maggal
végzettség || a Roxfortban is a jó tanulók közé tartozott, hiszen elég erős megfelelési kényszere van, viszont voltak olyan tárgyak, amik egyszerűen nem feküdtek neki. Többek között ilyen volt a jóslástan, és bár szüksége volt ebből is a RAVASZ szintű tudáshoz ahhoz, hogy a diplomácia szakra felvegyék valahogy megemberelte magát és egy nem túl határozott szintet képes volt elérni belőle. Természetesen emiatt rengeteget kellett tanulnia és talán még az életében soha nem küzdött valamiért ennyire.
A nyelvekben jeleskedik, így már a Roxfortos évei alatt elsajátította a spanyol nyelvet, valamint elkezdett franciául is tanulni. A kobold nyelvet Nat kedvéért választotta, és boldog, hogy így döntött, hiszen legalább tudják egymást ösztönözni.
Pálcahasználata középszintű, ő inkább a szavakkal vívja a csatáit. Ettől függetlenül, ha úgy hozná a sors, valószínűleg megtudná magát védeni. Az akadémián nem ő a legjobb, viszont nagyon szorgalmas és rengeteg kérdéssel érkezik az órákra. Természetesen ezzel kiborítotja néha a tanárokat, és a csoporttársait is.
foglalkozás || vezeti a Kalamáris Kiadót
iskola || Griffendél Godrik Akadémia
szak || Általános diplomácia szak

avialany|| Alina Kovalenko