Los Locos

Elsa Channing

          Sejtettem. Már az első percben el kellett volna mennem, és nem megvárni ennek az ebédnek a végét. Most már mindegy. Legalább tudom, hogy van még egy nő a világon, akit nem nekem szántak. De szerencsére ez még a legelején derült ki, és nem akkor mikor már az oltár elé kísérem. Esetleg. Nem, erre biztos nem került volna sor. Ahhoz nagyon őrültnek kellett volna lennem. Ledobom magam a kanapéra, már átöltözve, és egy pohár borral a kezemben. Ez az ebéd is mutatja, hogy van annak hátránya, ha nem használom a képességem randi közben. Mondjuk az a pohár tényleg meglepett, nem gondoltam volna, hogy azt még a nyakamba kapom, és utána a pincér hófehér arca. Fogalmam sincs, hogy mit mondott spanyolul, de szerintem semmi jót. És az ebéd, az is majdnem kárba veszett, de sikerült megmentenem, és most a hűtőmben csücsül. Legalábbis az enyém, mert azt amit az a nő rendelt, odaadtam a házimanómnak.
          Csak nem tudok elszabadulni tőle. Az a nő. Egyszerűen utálom. Remélem, sohasem kerül majd újra a szemem elé. Pedig olyan helyes kis pofija volt az elején még, nem egy olyan sárkányé, mint amivé vált. Nem is értem, hogy… Oké, neveltetési különbségek, de… Ennyire mások sem szoktak kiakadni, viszont innentől ha kell hazudok arról, hogy milyen nézeteket vallok. Bár… Mindegy. Ha egy nő visszautasít, az nem a világvége, majd jön másik.

Köszönöm a játékot, Ms. Channing. Még találkozunk.