+  Roxfort RPG
|-+  98/99-es tanév
| |-+  London
| | |-+  London mugli része
| | | |-+  Az Órás
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Az Órás  (Megtekintve 902 alkalommal)

Mrs. Norris
Maffiavezér
***


,, a T E J hatalom ,,

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2015. 03. 01. - 21:44:17 »
0




A fiatalok körében kedvelt hely: délelőtt reggeliző (a túrós gombócuk isteni), délután kajálda, este kocsma, éjszaka pedig fergeteges bulik színhelye. Minden tele van órákkal, innen a neve. Egy galamb se bírná ki itt sokáig.
Naplózva


Ariane Ahler
Eltávozott karakter
*****


Charming as f*ck

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2016. 02. 03. - 21:36:09 »
+1

Demetrius H. Rhodenbarr

Lehúzom az italt, majd a lehető leggyorsabban eltűnök az emberek közt. Remek, ez  ma a negyedik töketlen pancser volt, aki annak reményében, hogy majd így egy kicsit könnyebben bejuthat a bugyimba, vett nekem valami piát. Már a gondolatra is kedvem lenne hangosan felröhögni, hiszen ma este egyáltalán nem viselek fehérneműt. Mindig is fölösleges baromságnak tartottam, így kerültem ha lehetett.
Egyre megy, legalább nem az a szar, olcsó lötty, amit normális estben megengedhetnék magamnak! Éppen ezért járok ide, anyagilag rohadt kíméletes, bár az utóbbi néhány hónapban elfelejtettem, hogy milyen tapadósak is errefelé a faszik, néhányuk legalább annyira visszataszító, mint a hasonlóan viselkedő piócák. Még jó, hogy van valamijük még ezeknek az unalmas senkiknek is, ami a hasznomra válhat: a pénzük. Temérdek lehetőségem van, azt kell mondjam, elég egy sokat sejtető ruha és néhány tüzes pillantás, hogy dögöljenek értem, mint az őszi legyek. Szánalmas! A mai este külön a a kicsit pénzesebbekre kívántam kivetni a hálóm, de egyetlen valamirevaló férfi sincs itt, akiből ne áradna középszerűség bűze, ezen a rendellenességen pedig még a pénz sem tud segíteni. Dühít, hogy nem találok senkit, aki kicsit is érdekes lenne. Vétek ezekre a szar alakokra pazarolnom az estém és a meglehetősen drága ruhám, ha a nagybátyám tudná mikre költöm a pénzét, valószínűleg helyben szívrohamot kapna. Janusnak viszont fogalma sincs arról, hogy a kinézetem számomra fontos befektetés, a rövid, testhezálló fekete csipkeruha tökéletesen mutat rajtam, épp annyit takar, amennyit kell és meglehetősen sokat sejtet, de ízléses marad. Máris láthatom a hatását, miközben visszatérek a tánctérre és átszellemült arckifejezéssel mozogni kezdek a ritmusra. Máris érzem a pillantásokat, amint végigpásztáznak tűsarkúba bújtatott lábamtól, egészen a hosszú, lágyan hullámzó hajamig. Az alkohol felszabadít, megszédít, de még így is észreveszek egy ismerős arcot a bárpultnál, ami azt illeti, a neve nem ugrik be, de nem is erőltetetem meg túlzottan az agyam. Megvolt? Nem hiszem, ahhoz elég jó az arcmemóriám, hogy legalább azokat ne felejtsem el, akivel lefeküdtem, de akkor mégis ki a franc lehet a srác?
Néhány másodperccel később arra jutok, hogy valószínűleg ő volt az, akit utolsó évesként elutasítottam, így utólag elnézve kissé bánom a dolgot, de mit tehettem mást? Olyan kis fiatal volt még! Néhány év elteltével viszont már nem igazán tűnik annak, bár az is sanszos, hogy csak kezdek berúgni és jobban járnék, ha nem foglalkoznék a dologgal. Végül kihívó félmosolyt küldök az ismeretlen ismerősnek, majd elmerülök a zenében.
Naplózva


Demetrius H. Rhodenbarr
Eltávozott karakter
*****


#cukrosbácsi

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #2 Dátum: 2016. 03. 08. - 00:56:06 »
+1




Ariane Ahler
+18



             Bármit is mondjanak rólam az emberek, abszolút jótékony farkam van. Rendszeresen szoktam csupa szívjóságból idiótákat is kielégíteni... Azt persze nem teszem hozzá, hogy ez is nekem jó, elvégre mindig roppant hálás közönség verbuválódik belőlük, akik mindig készek néhány szívességre. Egyébként szeretem a szexet, anélkül nehezen menne, de nem vagyok olyan ötcsillagos eszkort, mint szépreményű bátyám, de őt még nem próbáltam, így ez is csak olyan pletyka, minthogy valakit öt perc alatt juttatok orgazmushoz. Lehetséges, de miért tenném? Mindig ez a rohanás, és szomorú, hogy az emberek nem értik, hogy az igazi eksztázishoz idő kell, mert a bugyi le, farok be, pacsi rá hozzáállás kiéget, mint egy szar cigi. Tetszik ez a párhuzam, főleg azért, mert az Órásban vagyunk, az már kevésbé, hogy egy idióta részeg hátát kell paskolgatnom, látszólag együttérzően, miközben csinálhatnék.. mondjuk bárki mást.
             - Tudod, hogy mekkora pöcs vagy, amiért néhány felestől így beálltál? - kérdezem nem túl halkan, úgysem hall minket senki a zene miatt - Haver, elhiszem, hogy jó volt a csaj, se még egy varázspunci sem éri meg, hogy ilyen minősíthetetlen legyél miatta!
             - Ő volt éééltem szrelme..! Szreeeetleeeek, Bllaaaa! - bőg fel, és itt jön el a pont, hogy inkább undorodva hátrahúzom a kezem, mielőtt megragadja, de késő, már zokog is, csodálatos - De...mtrius, te vagy... a legesjobb arc, hvaver... Mit is mondtál...?
             - Bros before hoes... De igazából már mindegy. Neked már csak aludnod kellene ma éjszaka, és kurvára csak a saját ágyadban, mert így már fel sem áll.
             Bólogat egy sort, aztán rájön, hogy van még egy pohár előtte, tele valami ótvar piával, és azt kezdi nyalogatni. Mondtam én, hogy a máltai szeretetszolgálat kurva arca lehetnék, még most sem rúgtam bele, pedig sokan megtennék még. Bennem is van azért alkohol bőven, de soha nem innám magam ilyen csúnyára, egyrészt mert nem valami imponáló, másrészt meg túl sokat tudok olyasmikről, amiket még egy részegnek is szívesen elhisznek. Unatkozva támasztom tehát tovább a pultot, kortyolgatom a pezsgőmet, ami inkább már csak levezetés, és még mindig nem közlöm a mellettem aljasodó Thomassal, hogy egy valamire való nő akkor is elkerülné, ha színjózan lenne, amíg ilyen hangon zokog azért a ronda kurváért, már elnézést a kifejezésért, de nehezen tudom kisasszonynak jellemezni, ha közben tudom, milyen lelkesen szeret szopni. Nem csinálja rosszul, de ezt a műsort sem éri meg... Mikor pár órával korábban ez a szerencsétlen évfolyamtárs sírva kandallózott fel, hogy megcsalja a barátnője, és ő nem tud megbízni benne, még örömmel mondtam igent a bulira, mert egy ilyen alkalomból csak tanulni lehet, és rám fér a szórakozás, és akkor ez lett belőle. Tényleg, hová lett a minőség és az emberi tartás?
              - Te nem vagy ggyütt senkive'? - tart még mindig szóval nagy bánatomra - Nem vagy...tod...szrlmes.
             Nem is méltatom válaszra, rég a parketten táncoló lányt figyelem. Ariane Ahler, emlékszem ám rád, és arra, hogy elutasítottál - nyilván könnyeket kellene hullajtanom, de ez is csak olyasmi, amiből tanul az ember. Kinek mi, ugye... Nem ringatom magam abba a hitbe, mint sok más férfi, hogy ha sok nőnek kell, akkor az összesnek, ez matematikailag lehetetlen. Léteznek zsánerek, és ugyan könnyű megtörni a gyenge ellenállást, ha csak az erkölcsökről van szó, vannak a szerelmes idióták, a perverz szentek, és hasonlók, azokat jobb nem feszegetni. Egyébként sem nehéz megmondani valakiről, mire képes, vagy mire véljük képesnek.
               - Maradj itt, mindjárt jövök. Tudod, mit? Kikérhetnél még egy kört, de most három pohárral. De a legdrágábból, légyszi.
              Thomas bólogat, és ez az első szimpatikus megmozdulása ma este. Már nem feleslegesen hallgattam meg, hogy csalta meg a barátnője... Bár tegyük hozzá, a történet másik oldalát ismertem már, de ez részletkérdés. Diszkrét vagyok, mint egy pap. Nem bonyolódom mindenféle idióta hímrángásba a zenére, mint sokan körülöttem, csak megigazítom a drága zakóm ujját, és egy legalább olyan mosollyal érek a lány karjához, mint amivel rám pillantott. Nem érdemes megszólítanom, úgysem hallaná, mit is mondok pontosan, így csak felemelem a kézfejét, és egy lágy csókot lehelek rá, aztán a mosolyom szélessé válik... és magam után húzom a pult felé a sok irigy tekintet kereszttüzében, amik úgy záporoznak ránk, mint ahogy a vadállatok a sebesült prédára. De mondjuk ki, rajtunk kívül nincs friss hús ebben a dögveremben, így hát érdemes elbeszélgetnünk, ha mást esetleg nem is... Ezerszer inkább egy csipkébe burkolt istenkísértés, mint egy idióta féktelen sirámai.
               - Milyen csodálatos, hogy újra találkozunk, Ahler kisasszony. Mit iszik? Az úr vendégei vagyunk... És ne érezze kötelességének, hogy együttérezzen vele a nagy bánatában, fogalma sincs, hol van. Bátorkodtam némi pezsgőt rendelni, remélem, szereti... De ha nem, majd elfogy valahogy.
Naplózva

Ariane Ahler
Eltávozott karakter
*****


Charming as f*ck

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #3 Dátum: 2016. 03. 16. - 18:14:49 »
+1

Demetrius H. Rhodenbarr
Indokolatlan/indokolt trágárság!

Az egész napomat zaklatottan töltöttem. Mindig ez van, mikor nem tör ki körülöttem világháború, meg úgy általánosságban minden folyik a maga rohadt unalmas medrében, amit én annyira, de annyira utálok! Mindennap ugyanaz a szar, na ez az, amitől úgy istenigazából agyfaszt kapok! Elképzelhető, hogy velem nem stimmel valami, de számomra a hosszú, egykedvű, unalmas időszak kicsivel rosszabb, mint a halál. Éppen ezért vagyok itt…hogy legyen valami, ami kicsit kizökkent ebből a vegetatív állapotomból, ahogy körülnézek egyre inkább kezdem úgy érezni, hogy tévedtem. Nincs itt semmi érdekes csak a szokásos dupla nullák, akik akkor sem mernének három másodpercnél tovább bámulni, ha szemtől szembe beszélgetnénk, valami főnyeremény az összes. Már azon kezdek gondolkodni, hogy talán még akkor is jobban jártam volna, ha nem adom át a műszakot Janusnak, mert ennél még a Vakegérben is kellemesebben elücsörgök, bár, ha más nem megint pofátlanra iszom magam, mint a múltkor…  
Huzamosabb ideje nem jártam már itt és ennek oka is van, ami tulajdonképpen a személyiségemben keresendő. Gyakran mondják az Ahlerekre, hogy élősdi egy kompánia vagyunk, ha innen indulunk ki én néha egészen olyan vagyok, mint a csótány. Bárhol megélek, mindent megeszem és kibaszott szemtelen vagyok. Nagyjából egy hónappal ezelőtt csótány énem felülkerekedett, egy fárasztó munkanap után átadtam nagybátyámnak a lehetőséget, hogy kiszolgálja a barmokat, én pedig itt találtam magam, amint valami halálismeretlen langaléta pasas fogdossa a seggem nagy átéléssel. Kellemetlen nem volt, élvezni,nem élveztem de miután nem találtam senki érdemesebbet hiába meregettem a szemem, úgy döntöttem egy körre ez is jó lesz. Legalább kegyetlenül berúgatott, ezután már elég lényegtelen volt számomra, hogy néz ki vagy mégis miféle ember, játszottam az agyam, a pancser meg beszopta, csak ez számított. Seggrészeg voltam, fölmentem hozzá…hát jobb lett volna, ha hazafelé veszem az irányt, míg egyben tart a whiskey. Olyan szar volt a szex, hogy ki kellett volna fizettetnem vele már azért is, hogy addig a tíz percig elviseltem míg tartott. Akkor humorosnak tűnt, hogy utólagosan akartam felszámolni némi tarifát, persze erről a balekomnak stílusosan „elfelejtettem” szólni. Fogalmazhatunk úgy, hogy legalább valamilyen módon megkaptam, ami jár, de úgy is, hogy lenyúltam a pénzét míg aludt. Na ezért nem evett ide a fene egy jó ideje, nem igazán akartam összefutni a szerencsétlennel, most viszont úgy tűnt, hogy mégiscsak megérte benézni. Egész konkrétan a fiú érdekelt, akinek lassan a neve is kezdett derengeni: Demetrius Rhodenbarr.
Magamon éreztem a pillantását, miközben táncoltam és ez végigbizsergette a testem, ezért is kezdtem érzékibben mozgatni a csípőm és dobálni a hajam. Mikor megérzem a gyengéd érintést a karomon, már tudom, hogy kapás van, mosolyogva fordulok a fiú felé és ajkának érintésére a kezemen libabőrössé válik mindenem.
Nem tudom eldönteni, hogy rendesen enyhén felajzottra ittam magam vagy most tényleg kezdek ráizgulni a kedves ismerősre, tulajdonképpen mindegy is, majd elválik. Magassarkúm ütemesen kopog a padlón, ahogy követem a pultig, természetesen továbbra is magamon érzem az esetlen balfékek pillantásait, remélem mostmár sikerült feldolgozniuk, hogy maximum a nyáluk csorgathatják, ha rólam van szó és azt is csak tisztes távolból.
-Demetrius Rhodenbarr, micsoda kellemes meglepetés! – mosolyodom el újra, ahogy megállunk a pultnál, de, amint meglátom az úrként említettet csúfondárosan elmosolyodom.
-Ennek mégis mi baja? Lenyelte egy troll, majd emésztetlenül kiköpte? – érdeklődöm a kicsiny társaságunk bánatosként jellemzett tagja iránt, aki pont úgy néz ki, mintha az önérzetét a lehető legmélyebbre ásta volna. Na igen…erre mondják, hogy aki nem bírja a piát, az ne nagyon kísérletezzen vele.
-Épp ellenkezőleg, kifejezetten szeretem a pezsgőt–válaszolok, miközben az undorodó kifejezés eltűnik arcomról és újra Demetriusra koncentrálok a furcsa kis barátja helyett, mitagadás nem tettek neki rosszat elmúlt évek…
Naplózva


Demetrius H. Rhodenbarr
Eltávozott karakter
*****


#cukrosbácsi

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #4 Dátum: 2016. 05. 25. - 05:08:37 »
+1



Ariane Ahler
+18



        Thomas kezd úgy kinézni, mint aki túl sok xanaxot kevert a reggeli kávéba, a hely meg úgy, mintha helyeselni akarna - szinte biztos vagyok benne, hogy az a faszi, aki mellett éppen elhaladunk, közeli rokona lehet egy hegyi trollnak. Igyekszem Ariane előttem ringó seggére koncentrálni, de azért ez kezd kihívás lenni egy ilyen sokszínű etnikai társaságban. Nem mintha rasszista lennék, de van egy pont, amin túl nem olyan garantált az, hogy az összes végtagunkkal együtt távozunk.
        -Az ilyen köszönésekért érdemes nekiindulni az éjszakának. - mosolygok a lányra, vetve egy utolsó pillantást a trollra - A szerelem öl, pusztít nyomorba dönt, és úgy tűnik, ez most nem a balladákba való kiadás.
        Megvonom a vállam, nem terveztem túl sok figyelmet szentelni a már teljesen részeg barátomnak, nyilván tökéletesen eltársalog majd a poharával, és hogy megakadályozzam a további katasztrófákat, le is húzom a benne lévő italt. Igazán önzetlennek bizonyulok ma éjszaka, biztos vagyok benne, hogy még Teréz anya is megirigyelné ezt a hatalmas... szívet, ami nekem van.
        -Akkor egészségünkre és adakozó barátainkra, akik honorálják az ízlésünket! - emelem a poharam az övéhez és szélesen elmosolyodom - És persze a folytatásra, hiszen olyan fiatal még az éjszaka, amilyen gyönyörű ön.
       A korábbi italozásnak hála most már csak elegánsan belekortyolok a pezsgőmbe, és a pereme fölött kielemzem Ariane boldogan üdvözölt testét, ami épp olyan finomnak tűnik, mint évekkel korábban, de ne szaladjunk ennyire előre. A ruhái alapján persze ő sem úgy tervezhette, hogy tízkor hazamegy aludni a macija mellé, az ilyen helyekre amúgy sem azért járnak az emberek, hogy a gyerekeiknek is elmesélhető történetekkel gazdagodjanak. Thomas felemeli a fejét, ő is megnézi magának, aztán visszanéz rám, kérdezni akar valamit, végül inkább meggyőzi magát, hogy csendben marad és iszik, aztán ügyetlenül szájon találja magát a már kiürült üveggel, és visszadől a felületre. Nagyon helyes, bár meglep a készségességével, de akar a faszom részeget altatni egy szórakozóhelyen.
        -És meséljen, hogyan keveredett ide csak így egyedül? - fordulok teljes testtel felé, feltűrve a zakó és az ing ujját - Meg kell mondjam, bátor döntésre vall, nem sokan mernék megtenni, főleg, ha még tisztában is vannak a saját értékükkel. Utóbbi sajnos szintén ritka jó tulajdonság, mindig is honoráltam önben, kisasszony..
        A roxforti közönséget könnyű beazonosítani, már ha csinos lányokról beszélünk: vannak azok, akik tudják magukról, és akik nem. Utóbbiak általában fiatalok kevés tapasztalattal, ha valakinek zsánere az őszinte sikítozás az ágyban, az lel leginkább élvezetet bennük, az előbbieket megdugni azonban valódi művészet, mert lehet akármilyen ostoba is a természet kis angyala, annyi eszük mindig van, hogy tudják, kivel szociális öngyilkosság lefeküdniük. Nem lehetetlen küldetés, ha értjük a módját, de ritkán térül meg a befektetés, nagyon sok nő olyan kiszámítható és unalmas szex közben, hogy még azt az energiát sem érik meg, amivel levetkőzöl. Attól viszont nem hiszem, hogy tartanom kellene, hogy Ariane fantáziátlannak bizonyulna, és szeretem a kihívásokat is.. a hasonló pedig felismeri a hasonlót.
Naplózva

Ariane Ahler
Eltávozott karakter
*****


Charming as f*ck

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #5 Dátum: 2016. 06. 04. - 20:08:06 »
+1

Demetrius H. Rhodenbarr
Indokolatlan/indokolt trágárság!


Úgy tűnik a normális- vagy legalább elviselhető külsejű és modorú- emberek szépen lassan kikoptak az Órásból. Fasza! Itt már zülleni sem lehet tisztességesen. Igazán nagy szerencsém van, hogy összefutottam Demetriusszal, egyébiránt kénytelen lettem volna magányosan hazagyalogolni vagy, ami még rosszabb valami átlagon aluli, 10/6-os pöcs ágyában kikötni. Igen, nekem a 6-os már megvetendő, de hát ez van, ha az ember magasan veri a 10-et.  Mindenesetre ezen ma este már nem kell aggódnom, gondolom, ahogy végigvonulok a tömegen és élvezem az irigykedő tekinteteket, amik kettőnkre záporoznak.  Ma este mindenki minket utál, amiért ilyen remekbe szabottan egymásra találtunk és ez  bármilyen beteg,nekem rohadtul tetszik!
-Szerelem?-teszem fel a költői kérdést még egy lesajnáló pillantást vetve a kis társaságunk minősíthetetlenül piás tagjára. Na ja, úgy tűnik ez a hányingerkeltő érzelem mindenkiből picsogó tinilibát csinál.
-Ocsmány-állapítom meg és csábosan mosolygok  a mai áldozatomra. Cseppet sem számít kivel érkezett, biztos vagyok benne, hogy nélküle fog távozni és egy percig sem fogja bánni, hogy hátrahagyta, nem mintha most úgy tűnne, hogy nagyon szeretne vele foglalkozni. Igazán remek éjszakája lesz, azt garantálom. Tekintetünk újra találkozik, ahogy  koccintunk és beleiszom a jó minőségű pezsgőbe, a szavai is az ital csak méginkább meghozzák a kedvem, innentől kezdve csak rá kívánok koncentrálni, a pillanatot csak a háttérben elégedetlenül hunyorgó pancser zavarja, akinek valószínűleg nem csak három drága piájába, de a büszkeségébe is kerültem.  Ez aztán a mélytorkos szopás! Szívesen lennék jófej és állítanám, hogy sajnálom, de ...nem. Egyszerűen nem érdekelnek az ilyen senkik, sem a problémáik.
Küldök neki egy gúnyos mosolyt, végül is…tudhatta volna, hogy egy ilyen nő le sem állna vele, ha lenne lehetősége valaki mással tölteni az értékes idejét. Most be kellett látnia, hogy semmi esély sincs rá, hogy megdugjon, de az utálattal szemlélt Demetriusnak nagyon is van.
Sorsszerű, hogy összefutottunk, az univerzum valószínűleg azt bizonygatja ezzel, hogy minden ki kell próbálni, én pedig nem szeretnék kihagyni egy lehetőséget sem.
-Tudja, néha az értékes hölgyek is unatkoznak otthon…egyedül-az utolsó szónál teátrálisan lebiggyesztem az ajkam, hiszen emlékezhet rá még roxfortos koromból, hogy mennyire rühellem a magányt és annál már csak eseménytelenség nagyobb ellenségem.
-Úgy gondoltam itt az ideje, hogy keressek valakit, aki majd megment az egykedvű nyugalomtól.
Úgy gondolom elég ennyit megosztanom vele, ebből könnyel rájöhet, hogy remélem ő lesz ez  személy, mert a semmitmondó, középszerű fasziktól már okádnom kell.
Naplózva

Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2017. 08. 05. - 08:59:58
Az oldal 0.982 másodperc alatt készült el 33 lekéréssel.