+  Roxfort RPG
|-+  Múlt
| |-+  98/99-es tanév
| | |-+  London
| | | |-+  Foltozott Üst
| | | | |-+  Az ivó
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: 1 [2] 3 Le Nyomtatás
Szerző Téma: Az ivó  (Megtekintve 7726 alkalommal)

Sophie Flores
Eltávozott karakter
*****


az útkereső

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #15 Dátum: 2015. 03. 30. - 22:16:48 »
+1

  Nem látom, hogy túl nagy érdeklődést tanúsítana a fiú a tantárgyhoz, de az első lépés megvan. Javítani szeretne.Attól, hogy egyedül sehogy sem viszi rá a lélek, nem tragédia, az pedig, hogy mer segítséget kérni megintcsak egy plusz pont és egy lépcső a jobb jegy felé. Szerintem tanulni mindig tanul az ember, iskolán kívül is, ezért szívesen segítek elölrébb szabadidőmben másokat.
  -Nem, nem vagyok londoni, viszont csak az utolsó hónapban megyek haza.

  El sem hiszem, hogy még mindig ennél a költői mondatán van ennyire fennakadva.  De ha ennyire nem szeretné, akkor nem fogom továbbadni az ég adta világon senkinek sem.
  -Biztosíthatlak afelől, én e mondatod tovább nem adom,  s említést nem teszek róla soha kivülállók füle hallatára -azért egy kicsit viccesebbre veszem a figurát jelezvén, ez számomra nem nagy ügy. A végét pedig, hogy mindenkinek egyértelmű legyen, megtoldom egy víg szalutálással.

  Miután Cael megkeresi szürke szamarunkat a ködben, jobban szemügyre veszem a velem szemben ülő lányt.  Haja hosszú és barna, arca és öltözéke gyerekes, de ez illik hozzá. Amikor ránéz az ember, érezni ahogy árad felőle az energia és a vidámság. Már messziről is süt róla háza, a Hugrabug. Griffendélesnek is elmehetne mondjuk, de a Süveg így döntött.

  Ahogy nézem barna fürtjeit, egyszercsak megszólal. ,, Úgy hallottam, van már neki barátnője". És ezt ő honnan is tudja?
  -Neve is van a lánynak? Vagy csak szimplán féltékeny vagy? -szándékosan nem hangsúlyozom, hogy magamra vagy az állítólagos barátnőre gondolok. Tudom, hogy semmiféle barátnője nincs Cael-nek, de nézzük mennyire találékony a lány. Na Merel, halljuk, mi a neve és hogyan néz ki a kitalált barátnő!
Naplózva


Caelius Edevane
Eltávozott karakter.
*****


V. évfolyam, a legcukibb mardekáros

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #16 Dátum: 2015. 04. 03. - 01:59:07 »
+1

Merel és Sophie

 
- Akkor majd valamikor összefuthatnánk, én is itt töltöm a következő hónapokat- a könyveim viszont nem, azok otthon vannak a földön, ahogy akkor hagytam őket, amikor kiöntöttem a bőröndömet, amikor helyet csináltam benne. Biztos, hogy ha megírnám anyának, hogy küldje el az asztrológia könyvem, rájönne, hogy valami nincs rendben, muszáj lesz írnom Claricenek egy levelet. Talán még őszinte is leszek vele, előtte valahogy kevésbé érzem cikinek, hogy a hülyeségemet használom ki csajozáshoz.
 - Oké, köszi, hogy nem adjátok tovább- vetek egy pillantást Merelre, amivel jelzem neki, hogy nem adok neki semmit. Nem szeretem, ha zsarolni próbálnak, annak soha nem szabad engedni, mert ha egyszer fizetsz, mindig fizetni fogsz. Ezt valami filmben mondta valaki, mielőtt lelőtte a zsarolót. Én beérem valami csúnya rontással, ha visszahallok valamit- illetve, beérném, ha érdekelne, hogy elterjesztik rólam, költő vagyok. Rómeó is rímekben beszélt. Igaz, én szeretném szebben befejezni ezt a sztorit. Talán az volt a baj, hogy a srác nem tudta, mikor kell feladni.

 Ahogy Dominic magára zárja az ajtót, unottan elkezdem rugdosni a vécéfülke oldalát, de gyorsan fel is hagyok vele, ahogy rájövök: lassan célt érek, egy reccsenéssel egy kéznyi fadarab félig-meddig leszakad az aljáról. Inkább a tükörhöz sétálok, és elkezdem igazgatni a hajamat. Biztos most is rólam beszélgetnek.
 - Nem szívesen ábrándítalak ki, de szerintem csak szórakozik veled, szerintem ez a csaj azzal szórakozik, hogy megszívatja az olyanokat, mint mi- csak egy szkeptikus hümmögést válaszolok, miközben elvégzem az utolsó igazítást a hajamon, azután nekidőlök a falnak, de belegondolva, nem teljesen hülyeség. Matt bátyja mesélte, hogy őt több csaj is megszopatta, mert kihasználták, hogy bizonyos dolgok ígéretével bármire rá lehet venni egy fiút. Aztán persze visszaadta kamatostul.
 - Lehet, hogy csak bukik a fiatalabb fiúkra, vagy most nyáron nincs a közelben más, nem tudom...
 - Nyolcmillióan élnek Londonban, van bőven olyan a közelben, aki jó lenne neki. Csak szórakozik velünk. Ostoba voltam, hogy megittam azt a sört... szerintem legyünk óvatosabbak, semmi kedvem nincs visszahallani a Roxfortban, hogy milyen bénák voltunk.
 - Jó, azért nem kell rögtön azt gondolni, hogy csapda, akkor ennyi erővel minden csajra mondhatnánk, hogy hátsó szándékai vannak.
 - Én is repülnék vele egy kört, de azért nem akármilyen áron. Különben sem jó, ha nagyon adjuk alá a lovat, ha látja, hogy mindenáron kell nekünk, nehezebb lesz a dolgunk.
 - Jó, ez igaz... kicsit lazábbnak kell maradnunk- ahogy Dom kijön a vécéből, és az arca mellett a haját is nekiáll igazgatni, nem bírom ki, hogy ne kezdjek el én is ügyködni magamon még valamit. Úgy érzem, hogy van némi előnyöm, de most így, hogy a tükörben egymás mellett állunk, azért mégsem tűnik akkorának, hogy döntő győzelmet jelenthessen. - Mi lenne amúgy, ha meghívnánk a strandra hétvégén? Persze csak úgy mellékesen, pontos időpont nélkül, abból legalább látszik, hogy akar-e valamit.
 - Ja, ez mondjuk nem rossz ötlet, megnézném bikiniben... te, mi lenne, ha fogadnánk? Akit megcsókol, az kap öt galleont, ha több lesz belőle, tízet. Oké?
 - Hát, nekem oké, de akkor azt csak a Roxfortban kapod meg, ha te nyersz.
 - Jó, akkor ne pénz legyen... mindegy, még úgyis kell Matt, bevonjuk őt is a fogadásba, majd kitalálunk tétet otthon. Aztán ha kiderül, hogy tényleg szórakozik, akkor visszakapja valahogy a csaj.
 - Amúgy Sophienak hívják, és hollóhátas.
 - Az utóbbit gondoltam a kifinomulatlan technikájából, egy mardis csaj legalább szájból adta volna át egy csókkal a cuccot.
 - Ez nem is rossz ötlet, hallod! Majd a tanév alatt el kell játszani egy csajjal... várjál, megnézem, hogy mi van velük... oké, mehetünk- szívesen meghallgatnám, hogy miről beszélgetnek, de mivel nem tudom, felesleges várni. Több felkészülési időt kapnak. Elöl haladok, és még mindig azon vigyorgok, milyen fun lenne valami bájitalt csókkal átadni, és úgy mérgezni. Csak ahhoz kell előtte ellenméreg.
 - Na, ez nem volt rossz, de legközelebb vedd rá az áldozatod, hogy megigya az egészet, úgy erősebb a hatás.- lehuppanok Merellel szembe, és átengedem Dominicnnek a helyemet- nem csak azért, mert sportszerű akarok lenni, hanem mert taktikát is váltok. Miközben egy kicsit nyújtózkodom a széken, és diszkréten ásítok egyet, azért vetek egy lopott pillantást a hollóhátas lány melleire, mielőtt egy időre elszakítom róla a szemem. Helyette a hugrabugos lányra, pontosabban inkább a hajára kezdek bambulni, mintha kicsit kezdeném unni magam.
 - Hozok még egy sört, kér valaki?- csak bólintok egyet a kérdésre, egy plusz sör tényleg nem tesz rosszat. Egy pillantást vetek a barátomra azért, ahogy elindul. Látszólag egyáltalán nem haragszik, amiért megalázták, amit nehezen tudtam mindig megérteni. Én ezt nem bírnám csak így elviselni. Lassan, szinte unottan pillantok újra Merelre, mielőtt elkezdem őt jobban, tüzetesebben megvizsgálni. Végül a szemén állapodik meg a tekintetem, azon van a legtöbb dicsérni való. Látszik belőle, hogy tele van a gazdája élettel.
 - Nem is vettem eddig észre, hogy milyen szép szemed van- tényleg nagyon szép szeme van a lánynak, ezt másokon ritkán szoktam látni. Általában kerülöm a szemkontaktust, de most megtartom. A nálam kisebb lánnyal valamiért nem vagyok zavarban, ahogyan akkor lennék, ha a másikra néznék így rá.
Naplózva


Merel Everfen
Hugrabug
*


VII. Hugrabug - A Vérborz Prefektus

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #17 Dátum: 2015. 04. 03. - 18:06:47 »
+1

Nem is vagyok féltékeny! Csak már untam a műsort, és megpróbáltam valamivel feldobni, na.
-Biztos van, végülis kinek nincs? Dom beszélt róla, még mielőtt jöttél. De meg is kérdezheted.- Mondom tárgyilagosan, a szóban forgó fiú felé biccentve, ahogy az végszóra meg is érkezik. Nyeh... tudott volna ez szebben is sikerülni, de azért nem szörnyű. Végülis, csak igazat mondtam, én is csak másoktól tudok az állítólagos randiról, például Friccsel kezdve, aki az egészet indíthatta, még ha nem is direkt. Vagy de?
És az elhangzottakból dolgoztam, úgyhogy megvan az alibim, én csak hallom itt a pletykákat.

Dom ajánlatára egy kézjelzéssel jelentkezek, hogy én is. Hátha. De csak az asztallap közelében, nehogy Tomnak is feltűnjön, hogy valaki nagyobbal próbálok hozatni magamnak alkoholt, mert akkor tuti kirak innen.
Csak ki akarom próbálni, na. És ahogy hozzám a felnőttek viszonyulni szeretnek, a kocsmáros rám még tíz év múlva is azt mondaná, hogy kicsi vagyok ehhez. De kérem ez nem testmagasság szerint van szabályozva, úgyhogy tudják meg, hogy olyanok!
Mármint ha tényleg így lesz. De ajánlom nekik, hogy ne.

-Ó... ö... köszi...- Pirulok el Cael bókjára. Kicsit zavarban vagyok, de azért rámosolygok. Végülis ez kedves tőle, meg illik viszonozni, nem? Igazából szerintem életemben először kapok ilyen bókot.
De látod, Sophie, mondom én, hogy nagyon próbálkozik ez a Cael gyerek. Mármint nem, feltételes módba az egész. Látnád, meg mondanám. Már ha az agyamnak sikerülne az ilyesmire rábökni, de most meglepve, meg kicsit zavarban vagyok, úgyhogy nem ez jut eszembe, csak pirulni sikerül. De külömben másképp most épp igazam lenne.
Naplózva


Sophie Flores
Eltávozott karakter
*****


az útkereső

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #18 Dátum: 2015. 04. 03. - 23:02:15 »
0

  -Örömmel összefutnék veled.-válaszolom meg kérdését.

  Dom beszélt róla. Dom mindenre gondolt. De vajon Dom igazat mondott, vagy csak ugratni akarta Merelt. Viszont lehet, a lány nem is mondott igazat, lehet ő találta ki ezt az egész ,, Dom mondta" sztorit. Mostmár teljesen bebizonyította, hogy tetszik neki Cael, de amíg én itt vagyok addig ő a közelébe sem férkőzhet. A fiúk visszajöttek, de helyetcseréltek, ami eléggé feldühített. Az előbb még egyikük sem akart riválisom mellé ülni, most meg Cael előzékenyen átadja helyét Domnak, aki kétségtelen, hogy vissza akarja adni a megalázó jelenetet. Ezt az is bizonyítja, hogy a következő kérdése itallal kapcsolatos.
  -Én köszi, de nem kérek. -persze, hogy aztán visszaadd amit visszakell mi?  Nem árt, ha óvatos vagyok, nem tetszik ez a nyugodtság, ez a nemtörődömség.

  Cael egy ideig még engem bámul, majd hirtelen Merel hajára szegezi a szemét és unottan nézi a barna fürtöket. Hosszasan bámulja, majd feje arrébb csúszik és a szeme kerül a látószögébe?
  -Nem is vettem eddig észre, hogy milyen szép szemed van.
  Gyomrom görcsbe rándul egyrészt a dühtől, másrészt a féltékenységtől. Mi az, hogy a szemem láttára elkezd flörtölni Vele!?Na de aazért ez mégis a pofátlanság netovábbja. Itt szervezgetjük a korrepetálásokat erre ő átül Hozzá és vele is elkezdi ugyanazt amit velem. És én még azt hittem másmilyen, mint a többiek.

  Ahogy Merel elpirul és megköszöni a bókot nem bírom türtőztetni magam, a pálcám után nyúlok és az asztal alatt, hogy senki se lássa meg Merel felé küldök egy konfúziós bűbájt, majd visszateszem pálcámat a zsebembe. Amikor Cael meglátja milyen ügyetlen a lány, térden állva jön visszakönyörögni magát. Már, ha egyáltalán volt köztünk bármily apró viszony is.
Naplózva


Caelius Edevane
Eltávozott karakter.
*****


V. évfolyam, a legcukibb mardekáros

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #19 Dátum: 2015. 04. 04. - 19:00:25 »
+1

Merel és Sophie

 
Elfordítom a szemem, és rövid ideig az asztalt bámulom, amikor Merel megköszöni a bókomat. Azt vártam, hogy majd erre is mond vagy csinál valami gyerekeset, de egy kicsit rosszul esik, hogy úgy tűnik, jól esik neki a figyelmem, pedig csak szerettem volna finoman jelezni a másik lánynak, hogy ha tényleg akarunk valamit egymástól, akkor nem én vagyok az egyetlen, akinek tepernie kell érte. Nem esik túl jól, hogy emiatt valószínű csalódást okozok egy félig-meddig gyereknek minősülő lánynak, de egyszer mindenkinek meg kell tanulnia, hogy nem kaphatunk meg bármit. Viszont tényleg szép a szeme, és ha kicsit kevésbé lesz életveszélyes, biztos gyorsan talál magának valakit majd egy-két év múlva.
 Ahogy Sophiera pillantok, elszáll a bűntudatom, alig bírom ki, hogy visszafojtsam a nevetést, ahogy ránézek. Szinte megpukkad, amivel igazolta, hogy bizony nagyon is bejövök neki, tehát most már mellőzhetem a felesleges bókokat. Annyit már úgyis jeleztem, hogy nekem is teljesen rendben lenne a dolog.
 - Nem gáz amúgy, ha Merel majd úgy issza a sörét, hogy eléd teszi, Sophie? Nem lenne jó, ha kirúgnának minket innen, azért jobb lenne, ha azt hinnék, hogy a tiéd- nem félek tőle, hogy kirúgnának minket, most már úgyis megszívja a kocsmáros, ha vannak itt ellenőrök, rólam és Domról azért üvölt, hogy kisebbek vagyunk a korhatárnál, de biztos rontana a dolgon, ha egy ennyire kicsi lányt is sörrel látnának. Vetek egy gyors pillantást Domra, ahogy megérkezik az itallal. Nem hiszem, hogy bármit csinált vele, de ahogy leteszi a söröket, egy gyors mozdulattal kicserélem a sajátomat az övére. Csak egy szemöldökrántást kapok válaszképpen, miközben helyet foglal.
 - Hú, meg lehet dögleni ebben a melegben, ez egy durva nyár lesz. Már várom, hogy lemenjünk fürödni- egy kicsit megnyomom a „fürödni” szót, jelezve Domnak, átadom neki a meghívást. Ő még nem tudja, hogy én már rájöttem, egyértelműen engem akar, úgyhogy már meg is nyertem a fogadást, nyugodtan átengedhetem neki a meghívást.
 - Ja, én is, nem voltam augusztus óta... tényleg, Sophie, nincs kedved eljönni velem meg Caellel szombaton a strandra? Felírom neked a számom, és akkor majd rám csöröghetsz- az asztalra könyökölve iszok a sörömből, és kicsit szinte unottan figyelem, ahogy Dom előkotor valahonnan egy ceruzát, és felfirkálja egy kis darab pergamenre a telefonszámát. Ha korrekt lennék, akkor közölném vele, hogy ezt a fogadást már bebukta, de akkor persze nem nyernék soha semmit.
 - Tényleg, majd ne felejtsünk el szólni Mattnek, hogy a bátyja szerezze be a sört addigra. Meg majd kell egy új rádió is- miközben iszok egy kortyot, egy pillantást még megengedek magamnak a lány mellére, azután inkább a sört kezdem enyhén mozgatni, és nézem a habzó-hullámzó felszínét. Egy kicsit már kezdek berúgni.
Naplózva


Merel Everfen
Hugrabug
*


VII. Hugrabug - A Vérborz Prefektus

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #20 Dátum: 2015. 04. 04. - 20:46:17 »
+1

Sophie szemmelláthatóan nem díjazza, hogy Cael váltott, és nekem bókol. Na mi az aranyom, neked se tetszik, ignorálnak? Engem még ide is hívtak, nem csak úgy leültem, és mégis kibírtam, hogy aztán elkezdtek kizárni. Úgy nagyjából legalábbis. De nem sírtam be rajta.
Megpróbálok kicsit helyezkedni a padon, hogy egyel kényelmesebben üljek, de ahogy meg akarok támaszkodni kézzel a pad deszkáján, hogy átrakjam a súlypontom, a tenyerem pont elvéti, és lecsúszik mellette, kvázi megbotlok ültömben. Az úgy valami!

Dom visszatér a pulttól a következő körrel, és elégedetten látom, hogy hármat is hoz, bár Cael ötlete alapján csak az asztal közepére teszi le, és a fiúk is onnan veszik el a magukét. Cael, gondolom busszú-mérgezést megelőzendő, például a Domhoz közel esőt.
-Köfi. Köf... mán! Köszi.- Sikerül harmadjára végre kimondanom. Ennyire azért nem bírhatom rosszul az alkoholt, mert még csak ez után nyúlok a harmadik pohárért, és kizártnak tartom alkoholsugárzás létét, a limonádémtól meg nem rúghattam be. Ez felettébb gyanús. Szúrós szemmel nézek végig a társaságon, miközben egy kortyra emelem a sört. Ez a Dom gyerek nem lehetett, ő oda volt a pultnál. Cael ugyan hátbatámadott a legutóbb, de annyira nem nézem elvetemültnek, hogy a bókolással álcázzon mégegy orvtámadást, és nem is hallottam tőle varázsigét. És csak ötödikes lesz. Tudom jól, hogy nem varázsolhat, már második éve nem tartom fairnek, hogy ez a törvény ilyen teljesen muglibiztos helyeken is érvényes, mint a Foltozott üst, vagy az Abszol.

Sophie marad, és össze is áll a kép. Amikor ideülve mondta, hogy szivassuk meg a fiúkat, én naivan hittem is neki, de most rájövök, hogy rendesen meggondolta közben magát. És mostmár tuti, hogy Domot is ő mérgezte szamárrá. És ő lehet, hogy már elmúlt tizenhét is. Megvagy, bogaram.
A pohár az arcomhoz ér, úgy nem kicsit a szám mellett.
-Nyé már!- Jegyzem meg és leteszem a poharat, ami kicsit nagyobbat koppan az asztalon, mint szükséges. Ennyire ügyetlen azért biztos nem vagyok magamtól. Na akkor ugrasszuk ki a nyulat, hogy ki is szórakozik velem!

A poharat oddébbtolom, és persze, hogy az is kicsit tovább csúszik, mint szándékoztam. Ugye vagy szívbajos, Sophie drága? Előhalászom az asztal alatt a zsebemből Szegfűszeget, de majdnem kicsúszik a kezemből, miközben kinyitom a pengéjét.
-Akartok játszani?- Kérdezem meg a szokásos, mereli vidám hangomon, és széttárt ujjakkal az asztalra teszem a bal kezemet. Najd a jobbommal előveszem az asztal alól a zsebkést is, és a hüvelykujjam mellé állítom a hegyét.
-Na ki még a bátor?- Kérdezem, mintegy kihívásként, és már át is teszem a kést a mutató és hüvelykujjam közé, csak szép megfontoltan, lassan, úgyhogy sikerül nem elügyetlenkednem. Aztán vissza a hüvelykujjam mögé, onnan a mutató és középső közé, megint vissza, és így tovább. Az asztal nem olyan új, mitöbb kifejezetten régi, hogy ez különösebb észrevehető kárt tegyen a lapjában, sőt, szerintem már többen játszották is rajta ezt a játékot.
Ugyan még mindig kifejezetten lassúnak minősülő sebességgel, de emelek egy kicsit a tempón, Szegfűszeg hegye pedig az asztalon koppanva tanusítja, hogy nem lenne kényelmes mellétalálni. A kisujjamon túlra érve elindulok a késheggel visszafele is, egy pöppet megint emelve a tempón.
Naplózva


Sophie Flores
Eltávozott karakter
*****


az útkereső

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #21 Dátum: 2015. 04. 04. - 23:40:17 »
0

  Ahan, hogy ő is szivat engem, de ebben a menetben csak én nyerhetek.  Cael azt hiszi nagy szám ha egyszerre két lányt akar magának, de milyen us lenne ha én csinálnám ugyanezt?  Persze nem vagyok olyan elvetemült, mint ő, nem fogom megcsinálni, de azért elgondolkodtató egy téma az biztos. Ha nincs róla könyv esküszöm én írok egyet. Látom is ahogy a szemem előtt lebeg.
  -Csak nyugodtan. Semmi gond nincs vele.-iderakhatja, de nem tudja mit kozkáztat. Mondjuk az előző varázslat ahogy látom sikeresen célbaért. Merel konkrétan felborul ültében, majd mikor Dom meghozza az italokat elég rendesen mellébeszél.

  Ej, ej fiúk, hát sosem tanultok? Most mit kéne mondanom egy meghívásra, ahol -kétség sem fér hozzá- nem csak ők ketten lesznek fiúk.
  -Szívesen elmennék. Ha jól számolom, akkor négy éve nem voltam strandon. -és ezzel nem túlzok. Anyáékkal nem szoktunk nyaralni, viszont egy idő után hiányozni kezd a tenger, vagy egy jó kis kirándulás egy szakadékban.
  Merel meg már megint bénázik. Hát igen kis prücsök, ha nem figyelsz oda akkor leiszod magad.  Hány éves us vagy? Három, vagy ha sokat akarok mondani akkor talán öt. Persze ehhez is elég sok köze van a szeretett bűbájomnak.

Ahogy zsebéhez nyúl és lassan, óvatosan elővesz egy bicskát, elmosolyodok.  Én a helyedben nem játszanék ilyet kis prücsök. Lassan elkezdi szurkálni ujjai közt a megviselt asztallapot. Lassan indul, de mikor elér a végéhez visszafelé is elindul immáron gyorsabb tempóban. Ránézek a kést tartó kezére. Mi tagadás eléggé remegnek az ujjai és látszik az arcán is, mennyire koncentrál, nehogy mellészúrja. Hajrá Merel, gyorsabban ha el szeretnéd szabdalni azt a szép kis kezecskédet!

  Hirtelen azon kapom magam, hogy szurkolok Merel ellen. Nen csodálom, megérdemli.  És nem véletleb csinálhatja ezt. Tud mindent.  Tudja a Domos dolgot és a bűbájt is sejtheti. Tisztára úgy érzem magam, minha egy kaszinóban ülnék és fogadást kötnék a fiúkkal, mikor vág bele a kezébe a kés. Na de ez nem is olyan rossz érzés. Csináld csak Merel, csináld, de előbb igyál egy kis sört!
Naplózva


Caelius Edevane
Eltávozott karakter.
*****


V. évfolyam, a legcukibb mardekáros

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #22 Dátum: 2015. 04. 06. - 01:33:07 »
+1

Merel és Sophie

 
- Szívesen- váltok egy néma, összepillantásos párbeszédet Dommal, amiben tájékoztattam róla, hogy nekem sincs elképzelésem, mi lelte a lányt. Talán ennyire megzavarta a szemét ért bók? Igyekszem most már mindenhová máshová nézni, mint Merel szemeibe. Kezdem magam egyre rosszabbul érezni amiatt, amit mondtam neki.
 - Váó... négy éve? Hogy bírod ki a nyarakat strand nélkül?- akárhogyan nézem a lányt, nem sikerül kitalálnom, hogy mi lehet az oka, hogy ennyi ideig távol maradt. Ha lenne valami gáz a testével, akkor biztos nem jönne csak így el velünk, más okot pedig nem igazán tudok elképzelni, mert az sem lehet indok, ha szegény valaki. Öt-tíz fontért már simán beengednek egy napra, márpedig iszogatni van pénze, úgyhogy erre is bizonyára lett volna. Talán valami magánéleti dolog lehet?
 - M... Merel, szerintem ezt fejezd be, mielőtt bajod lesz!- ahogy az idősebb lányról a fiatalabbra nézek, hogy megnézzem, mit csinál, majdnem hanyatt esek. Nem bírom a vér látványát, márpedig a mozdulatai azt ígérgetik, hogy nem csak vért, de csontot is fogunk látni. Az csak mellékesen jut eszembe, hogy fogalmam sincs, egyáltalán miért kezdte el. - Elhisszük, hogy ügyes vagy, de szerintem még soha nem ittál sört, úgyhogy most nem vagy olyan ügyes, mint lenni szoktál. Ha magadért nem, legalább miattunk fejezd ezt be, fogalmunk sincs, mit mondhatnánk a kórházban... ráadásul Cael fél a vértől.- az utolsó pillanatban kapom el a sörös korsót, ahogy a lendületes oldalra fordulással kevés híján leverem. A felháborodásommal együtt még jobban felgyorsul a szívverésem. Igaz, hogy minden eszközt bevetünk, és ez természetes is, de azért ez mégis az egyik legféltettebb titkom.
 - Mitől félek? Mi van?
 - Ne kiabálj, mindenki minket néz. Amúgy nincs abban semmi szégyellni való, én meg azt nem bírom elviselni, ha valaki sír.- amellett, hogy nem tudom, hogy ez igaz-e, egyre jobban feldühít, kedvem lenne a képébe önteni a sörömet. Gyerek voltam még, amikor az a szemét büntetőmunkára küldött, nem csak a vér miatt sírtam, hanem mert fájt is. Persze, én is tudnék hasonlóan privát dolgokat kipakolni, de végül nem megyek bele, mert gyorsan tudom, hogy hogyan fordítsam a hasznomra a témát.
 - Jaj, azt már rég kinőttem, Dom. A csata alatt úgy összevéreztem a taláromat, hogy inkább griffendélesnek tűnt a címer rajta, de egyáltalán nem is zavart.- ami azt illeti, zavart, de akkor éppen lefoglalt, hogy fáj a seb, amiből kifolyt, és próbáltam túlélni, de a lényeg az, hogy jelzem Sophienak, nem csak magabiztos, határozott és jóvágású vagyok, de még hős-féle is. Hogy bizonyítsam is, hogy elég bátor vagyok, felemelem a bal kezem, és elindítom Merel keze felé. Elég lassan hozzá, hogy lássa, így remélhetőleg nem szúrja át.
 Két szúrás között lassan a lány kezére csúsztatom a kezem, miközben erőszakkal elszakítom tőle a szemem, és újra felveszem vele a szemkontaktust. Ezúttal valóban kell minden önfegyelmem, hogy figyelmen kívül hagyjam a tényt, bármikor elbúcsúzhatok egy darabtól, ami a testemhez tartozik, vagy átkerülhet a gipsz a másik kezemre.
 - Tedd el a kést, kérlek! Ezt pedig nem muszáj meginnod, én is a tizennegyedik születésnapomon ittam sört először.- ez persze nem teljesen igaz, mert ha sört nem is, de a lángnyelv whiskeyt megkóstoltuk harmadikban, de a lényeg az, hogy a lány rájöjjön, nem kell többet innia, mint akar. Nem tudok másra gondolni, csak hogy megütötte ez az egy korty sör. Nyelek egyet, miközben azt várom, hogy kilyukad-e a kezem. Nem tudom, mennyire fájhat, és igazság szerint nem is akarom megtudni.
Naplózva


Merel Everfen
Hugrabug
*


VII. Hugrabug - A Vérborz Prefektus

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #23 Dátum: 2015. 04. 06. - 03:24:43 »
+1

Mivel itt valakinek köszönhetően a kezemet kell néznem, és úgy koncentrálnom, hogy még a nyelvem hegyét is kidugom a szám sarkában, nem nagyon látom,hogy Sophie mennyire szurkol itt nekem, de ha látnám, meggyőződésem lenne, hogy azért szurkol, hogy az ujjamat találjam telibe, nem a köztes helyeket. Amikor Dom megszólal, megállok a késsel két ujjam között felnézni.
-Ügyes lennék. Na ponn ezaz, hogy még soa.- Rákba a finomkodással, én úgyis meg vagyok győződve már, hogy kit gyanúsítok az ügyetlenkedésemmel, úgyhogy a mondat közben Sophie-ra nézek. De nyakból, teljes arccal fordulva felé, nem csak a szemem sarkából, hogy egyértelmű legyen, hogy jelezni akarok vele valamit.

Közben a fiúk megint elkezdik egymást piszkálni, vagyis főként Dom Caelt. Nem tudok nem mosolyogni egy jót az intermezzón, attól még, hogy be vagyok durculva.
Szegfűszeg még mindig az ujjaim között van, ahol megálltam vele, amikor felnéztem az előbb, de odébbteszem, amikor Cael keze bekúszik az enyém tetejére.
-Rendben!- Döföm be a kést a fiú hüvelyk- és mutatóujja közé. Ez akár elmehetne egy nagyon pontos, és ügyes, merész célzásnak is, ahogy a kés éle pontosan a két ujj között feszülő bőr mellé kerül, talán pont hogy csak hozzáér. Már ha nem a két köröm közé húzható vonal közepére céloztam volna pont azért, mert ott volt egy jó korsótalpnyi hely. Pont azért, hogy ne találjam el lehetőleg a kezét. Elég neki, hogy az egyik van gipszben. És így is majdnem sikerült mégis a vérét vennem.

-Náh, addigra kimenne belölle az összes hab.- Vigyorgok, megint magam elé húzva a sörömet, majd újra a másik lányra nézve folytatom. -Nem, nem, ragasszodok hozzá, hogy hamá ugyis olyan vajok, mintha berúgtam volna, akkor mostmár igyak is belőle.- Kocogtatom meg a poharat, kicsit beljebb is tolva az asztalon, mutatva, hogy az egyetlen változás a teliségét illetően az csak az, hogy a kezdeti habmennyiség egy része elszállt az eltelt idő közben. Letettem a poharat ivás nélkül, amikor az arcomat sikerült csak megtalálni vele az előbb, mert eléggé egyértelműnek tartottam, hogy a pofimon keresztül nem nagyon tudok inni, ahhoz a szám kéne. És mert akkorra már pipa is voltam.

Visszakérem Szegfűszeget az asztallaptól, és becsukom. Elég gyorsan csattan be, hogy szerencse, hogy nincs alatta az ujjam, és mondanom sem kell, hogy ezt se egészen így terveztem. De mindegy, na, mindenkinek megvan mindegyik keze, és a késemet meg már el is raktam, tessék. Nem kell itt parázni.
Megemelem a poharamat - ami billen egy nemkicsit a kezemben, és a maradék hab le is szalad az oldalán - és egy bájvigyor után húzok is egy kiadósat a sörből, mostmár csakazértis. Nyeh, ez keserű. De mindegy, amit mondtam megmondta, mostantól legfeljebb lesz is okom ennyit bénázni meg félrebeszélni, mint eddig is tettem. Egy másik bájvigyor keretein belül attolom a poharat Sophie elé a megbeszéltek szerint.
Naplózva


Sophie Flores
Eltávozott karakter
*****


az útkereső

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #24 Dátum: 2015. 04. 11. - 22:08:16 »
0

 Nem csodálkozom Cael reakcióját illetően, mert én is furcsának és hosszúnak tartom azt a négy évet. Egy normális tizenéves fiatal elég gyakori vendég nyaranként a strandon, de én nem. Én nem szívesen járkálok egyedül ilyen helyekre, ezért is jó ez a meghívás.
  -Egyedül nem szeretek ilyen helyekre járni. - persze direkt nem említem, higy a szüleim dolgoznak,  a bátyám külföldön van, a nővéremmel pedig nem ápolunk túl jó viszonyt.  Mért is kellett volna elmondanom, nem tartozik rájuk. Majd, ha megérdemlik, talán elmondom valamelyiküknem.

  Vér. Hogy lehet félni a vértől. Ennyi erővel magától fél az a valaki aki a vértől fél. Milyen traumát élhet át egy ilyen ember amikor vért lát? Mondjuk az sem túl kedves, hogy egy ilyen Cael számára privát információt Dom csak úgy kikotyog. Attól, hogy Merel felszabdalja a kezétés megijedt, még nem jogosítja fel ilyen titkok elárulására. Caelnek is számtalan olyan dolog juthat eszébe amit elmondhatna Domról.
  -Ezen ne veszekedjetek már!-mondom békítően, majd Caelhez fordulok és megnyugtatóan beszélek hozzá -Nem szégyen, ha rosszul vagy a vér látványától. A bátyám sem rajong érte túlságosan és én sem.

  Amikor Cael Merel kezére teszi a sajátját egyszerre érzek féltékenységet és aggodalmat. Sajnos nem tudnám megmagyarázni, mért is ne tehetne ilyet. Az igazságot pedig lesheti Merel, hogy elmondom. Viszont, hogyha le mersz buktatni kos prücsök, azt nagyon megemlegeted. A csontjaidat fel lehet használni edényalapanyagnak, a húsodat pedig egyszerűen odaadom egy macskának.

  Nagy megkönnyebbüléssel tölt el, hogy Merel elrakja a kését. Nem szívesen marcangoltam volna szét embert közterületen. Az ilyezdolgokat szeretem sikátorokban, esetleg a Roxfort egyik eldugott, rég nem használt termében intézni. Ki tudja, lehet, hogy még erre is sort fogunk valamikor keríteni. Na majd még meglátjuk kis prücsök, majd még meglátjuk! Rettegj, mert ha nekedmegyek, akkor semmit nem fogsz megköszönni amit tőlem kapsz.
Naplózva


Caelius Edevane
Eltávozott karakter.
*****


V. évfolyam, a legcukibb mardekáros

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #25 Dátum: 2015. 04. 12. - 00:31:49 »
+1

Merel és So

 
- Egyedül a legtöbb hely gáz. Barátok? Család?- egy pillanatra feladom a nemtörődömségem álarcát, mert komolyan nem értem, hogy mi az, hogy egyedül unalmas. Először is, nem értem, miért nincs pasija, vagy udvarlója, akivel elmehet, másodszor pedig azt nem értem, hol vannak a barátai. Mivel nem tűnik szende szűznek, legalábbis az alapján, amilyen rámenősen rám nyomult, kétlem, hogy ne lenne udvarlója. Az is meglepő, ha valakinek nincsenek barátai.
 
 Vetek egy gyors pillantást a korsóra, és azt hiszem, megértem, mit akart közölni velünk Merel, amikor azt mondta, hogy nem ivott egy kortyot sem. Nem tudom, mitől viselkedik akkor ilyen furcsán. Kicsit közelebb hajolok Domhoz, miközben vetek egy pillantást Sophiera, hogy aztán a fülébe súgjak. A lány így persze azt fogja hinni, hogy róla beszélünk.
 - A kis csaj egy kortyot sem ivott még, nem tudom, mitől van így beállva.
 - Lehet, hogy ő is ivott valamit... én a helyedben aggódnék, már csak téged nem mérgeztek meg.- egy kicsit idegesen elvigyorodok, ahogy vetek Sophiera egy pillantást, Dom pedig sokkal jókedvűbben teszi ugyanezt. Néhány másodpercig után újra Merelre nézek, közben a gipszes kezemet a korsómra teszem. Sosem lehet tudni.
 - Már nem félek a vértől, fogjátok már fel! Először megijedtem tőle, meg fájt is, tizenkét éves voltam, de az már elmúlt, kész, passz, vége!- csak egy pillantást vetek Dominicra, de valószínű már ő is tudja, hogy kicsit talán túllőtt a célon, mert csak belekortyol az italába. Biztos jól esne neki, ha most én is felhoznék róla valami cikit, de nem akarom megadni neki ezt az örömet. Az egyik legkellemetlenebb közös emlékünk, amikor visszamentem a szobámba az Umbridgenél töltött büntetőmunka után, tényleg nem szép dolog, hogy célozgatott rá. Ha nem lett volna akkor annyira rendes, nem marad fel egész éjszaka, nem rohangál kötésekért, akkor biztos jobban megsértődtem volna, de így betudom annak, hogy ő is mindent megtesz azért, hogy megnyerje a fogadást.
 Önkéntelenül is megrándulnak az ujjaim, ahogy a lány újra beszúrja a kést, de a látványtól már legalább megvédem magam azzal, hogy gyorsan összeszorítom a szemem. Csak néhány másodperc elteltével, amikor nem érzek semmi furcsát, merem kinyitni, hogy megbizonyosodjak róla, nem történt semmi a kezemmel. Érzem, hogy kiver a víz, és érzem, hogy Dom mellettem nagyon jól mulat, de ezúttal legalább nem nevet ki.
 - Oké... ezt soha ne csináld többet, mert legközelebb lehet, hogy akivel csinálod, elmozdítja a kezét, és megsérül.- furcsa az én számból balesetvédelmi oktatást hallani, hiszen elég keveset törődtem mindig a veszéllyel, de azért mindennek van határa. A viccnek pedig ott van, ha már nem a saját testi épséged kockáztatod, hanem valaki másét, mert szíved joga megnyomorítani magad, de ilyet tényleg nem lehet csinálni.
 - Berúgtál a gőzétől, vagy mi lelt téged?- együtt mosolygok a barátommal, de azért vetek egy pillantást Sophiera, miközben megmozgatom a sört őrző kezemen az ujjakat, és visszahúzom a másikat a mészárszékről. Talán nem fog szórakozni így, hogy jelzem neki, tudom, hogy készülök egy támadásra. Nekem bizonyára valami szerelmi bájitalt tartogathat.
 - Ugye nem vagy szégyellős? Mert ha igen, akkor kitalálhatunk mást is a strand helyett.- nem tudom, miért teszek ilyen ajánlatot Sophienak, de a félmosolyommal azért jelzem neki, hogy nehezen hátrálhat már ki ebből. Valahogy az az érzésem, hogy ez az egyedül dolog kitaláció, és csak nem szívesen van ruha nélkül. Pedig nem tudom, mi abban a zavaró, ha mindenki máson is csak annyi van, mint rajtad.
Naplózva


Merel Everfen
Hugrabug
*


VII. Hugrabug - A Vérborz Prefektus

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #26 Dátum: 2015. 04. 15. - 02:43:56 »
+1

-Vigyáz, ha tulsokatt tagadod, még megjegyezzük.- Figyelmeztetem Caelt e veszélyre. Így működik ez, mint a ragadványneveknél, ha sokat ellenkezel, csak jobban rajtad marad. Tudom én hogy működik ez, a Roxfort előtti iskolámban a Merel volt a legritkábban hallott nevem. Volt pár.
-De nyugi, nincs azzal baj, én igazán nemmagyok a félős fajta, de az életben nemkérek meginn azokbó a denethor-izékböl.
Bőven elég volt az a pár ott a folyosón, azzal a kísérteties altatódallal együtt, amiről még mindig meggyőződésem, hogy direkt ellenem lett kitalálva, akkor is, ha tévében hallottam.

-Nyugi, na, tudomén, hogy micsinálok, megvam még a praclink, nem?- Túrkálom vissza Szegfűszeget a zsebembe. Legalábbis tudni szoktam, jellemzően nem rontják el így az ügyességemet mások.
-Sőtt, akkormá a jelenlététől!- Vigyorgok Domra -Merel Everfen, a zalkoholsugárzás nóbeldijjas felfedezője! Meraz megmagyarázná ezt az ezt.- És Flores kisasszony is megkapja mondat mellé járó gyanakvó pillantást is.

Visszalopom a poharamat Sophie elől, és dacosan húzok belőle mégegy bátor kortyot, mostmár csakazértis. Ugyan nem ez lesz az új kedvenc italom, ahhoz túl keserű, de hamár sikerült egyet szereznem, hogy kipróbáljam, akkor már csak nem hagyom itt az egészet. Annyira nem rakom vissza megint a lány elé a poharat, és figyelem is, nehogy még valami újabb vicces ötlete támadjon velem.
Viszont mintha kezdeném megérezni ezt a sört, legalábbis kicsit olyan érzésem van, mintha itt forogtam volna, és csak most álltam volna meg.
Naplózva


Sophie Flores
Eltávozott karakter
*****


az útkereső

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #27 Dátum: 2015. 04. 19. - 10:22:17 »
0

  Jó érzés, hogy Cael végre a teljes valójában mutatja meg magát, még ha ez nem is tart sokáig. Látom, hogy milyen akar lenni. Egy menő, másokkal nem törődő elkényeztetett Mardekáros, de ezt nem tudja elég jól előadni. Látszik, hogy vannak érzései, és mégsem olyan menő és elkényeztetett mint szeretné. Ő egy vicces, aranyos, szerethető és nem utolsó sorban kedves fiú. Ezt le sem tudná tagadni. Szerintem ezek miatt nem lepődök meg a kérdésein.
  -Nincsenek nagyon barátaim, a családom pedig sosem ér rá.- ha szeretne még valamilyen információt megtudni rólam akkor majd még tovább érdeklődik, de én ennél többet nem fogok elmondani evvel kapcsolatban.

  Ahogy Cael és Dom összesúgnak a kelleténél kicsit jobban elmosolyodok. Félnek. Teljesen nyilvánvaló,  hogy Cael azt hiszi vigyáznia kell velem, mert ő lesz a következő áldozatom. Igazából megtehetném, hogy vele is teszek valami hasonlót, mint kis prücsökkel és Dommal, de nem teszek. Egyrészt Merelnél nem bírtam magam tűrtőztetni, másrészt Domnál csak viccnek szántam. Caelt nem tekintem sem vetélytársnak, sem idegesítőnek.

  -Merelnek igaza van -mondom nem csak azért mert így gondolom, hanem mert már tapasztaltam ennek egy másik formáját is.
  Merel, hogy is lenne félős. Szerintem a legilyesztőbb dolog amivel találkozott, egy mumus volt. Ahogy meghallom a denethor szót, világossá válik, hogy mire gondol.
  -A dementorok az Azkabant őrizték.Undorító lények. Az ember legrosszabb emlékét idézik fel. -És ez teljesen igaz. Nem szeretnék találkozni velük soha az életben.

Caelnek igaza van. Nem túl szerencsés ilyet játszani ilyen állapotban kis prücsök. Főleg úgy, hogy nem csak a saját, de mások testi épségét is veszélyezteted. A lényeg az, hogy a kés immáron a zsebedben van és ha szerencsések vagyunk, nem veszed elő még egyszer.

Merlinre, egy tizenéves gyerek, hogy bírja így inni az alkoholt? De ő tudja. Viszont, ha ki meri kotyogni, hogy én küldtem rá átkot, nagyon megnézheti magát. Nem fog érdekelni, hol vagyunk. De én a helyében egy szót sem szólnék, mert még esetleg egy újabb átok érkezik.
  Cael szerint szégyenlős vagyok? Rosszul látja.
  -Nem vagyok szégyenlős, de azért köszönöm, hogy érdeklődsz. Igazán jól esik.
  Merel eközben egyre óvatosabb. Mikor iszik egy  nagy kortyot a poharából, nem teszi vissza ugyanoda, hanem inkább az asztal közepére.  Az sem kerüli el a figyelmem, hogy egyre inkább figyeli a poharat és engem is. Megtisztelő ez a figyelem, deaazért ne vigye túlzásba. És ha jó kislány marad, akkor nem lesz velem több problémája.
Naplózva


Caelius Edevane
Eltávozott karakter.
*****


V. évfolyam, a legcukibb mardekáros

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #28 Dátum: 2015. 04. 28. - 15:35:22 »
+1

 
Csak egy elfojtott nevetéssel kevert fújással válaszolok arra az eshetőségre, hogy rajtam maradhat, félek a vértől. Ennél sokkal rosszabb pletykákat is el tudok képzelni, a legtöbben szerintem amúgy is félnek a vértől. Ijesztő dolog látni valamit, amit nem lenne szabad, és emlékeztet rá, milyen könnyen törünk.
 - Te láttál dementort? Hogyan élted túl?- emlékszem, hogy Piton professzor beszélt róla, milyen nehéz elzavarni őket, és hogy Pottert egyszer azért vádolták meg, mert a sulin kívül használta azt a nagyon bonyolult bűbájt, ami hatékony ellenük. Gondoltam rá tavaly, hogy nekem is meg kéne tanulnom, bár azt hiszem, hogy nem lesz szükségem most már rá. A dementorokat most már nem eresztik rá ártatlan emberekre.
 Egy pillanatig nem tudom, mit kéne mondanom arra, amikor Sophie megjegyzi, hogy nincsenek barátai, úgyhogy inkább iszok egy kortyot. Sok rosszat mondhatnak a Mardekárról, de azt nem, hogy hagyjuk nagyon magányossá válni a társainkat, legalábbis a mi évfolyamunkban. Úgy tűnik, a Hollóhátra ez annyira nem igaz. Talán őt is a háború szigetelte el.
 - Hát, most már vannak barátaid.- megpróbálok annyira barátságosan mosolyogni, amennyire csak tudok, de közben azért elkap egy kis lelkiismeret furdalás. Nem biztos, hogy akkor is elhívjuk magunkkal a lányt, ha nem néz ki ilyen jól, és biztos vagyok benne, hogy egyikünk sem barátkozni akar majd vele, Mattet is beleértve. Ami Merelt illeti, vele egyáltalán nem tűnik barátinak a kacsolata.
 Ahogy kiütközik az alkohol hatása a kis hugrabugos lányon, kezdem egyre felelőtlenebb dolognak érezni, hogy inni vettünk neki. Fogalmam sincs, hogy fog hazamenni, egy ilyen idős lánynak eleve nem nagyon kéne egyedül kint mászkálnia, de így különösen nem jó ötlet hagyni. Ez egy veszélyes város.
 - Bocsi, nem azért kérdeztem...- hirtelen nem tudom, hogy megsértettem-e Sohiet ezzel a szégyellős dologgal, pedig tényleg nincs benne semmi. Szinte senki nem érzi jól magát kevés ruhában, bár szerintem ez annyira nem zavaró, ha máson sincs több. Kivéve, ha van valami nagyon szokatlan dolog, amit szeretnél eltakarni, vagy csak simán úgy érzed, hogy nem nézel ki jól.
 Vetek egy oldalpillantást Domra, de ahogy gondoltam, nem szeretné nagyon beleártani most magát a bénázásomba. Lehet, hogy felismerte, hogy éppen most ásom el magam, és felesleges megzavarnia a folyamatot, esetleg megint valami tök máson gondolkozik. Nagyon miről beszélni most tényleg nem tudunk, Merel kezd berúgni, Sophieval meg le van zsírozva a potenciális randi.
 - Nekünk szerintem lassan mennünk kell. Akkor szombat reggel nyolckor a strand bejáratánál oké? Merel, téged meg hazakísérünk szerintem.- tényleg nem engedném el jó szívvel, amúgy sem tűnik olyannak, aki képes vigyázni magára, most meg aztán főleg nem lehet túl jó állapotban. Kiiszom a maradék sört, hogy azután felálljak, és célba vegyem az ajtót.
Naplózva


Merel Everfen
Hugrabug
*


VII. Hugrabug - A Vérborz Prefektus

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #29 Dátum: 2015. 04. 28. - 23:02:30 »
+1

-Na hát azok nem őríztek semmit, az fix.- Dementor! Na, akkor ez a nevük. Tudom én, hogy nem denethor, nem bekattant piromán helytartók azok, csak nem emlékeztem teljesen a nevükre, azt meg be kellett helyettesíteni valami hasonlóval, amit tudok is.
-Ilyen közerröl- Mutatom kézzel is, egy szörnyűlködő arccal is illusztrálva az élményt. -Még másodikán. Ott volt Potter, megdobálta őket valami ezüsszarvassal. Ki velük az ablakon.- Bizonygatom. De tényleg nem csak úgy felvágásból mondom, én tényleg láttam élőben akcióban. És meg is mentett, mert az a dementor - mint mostmár tudom is a nevét - már tényleg majdnem adott egy jóéjtpuszit.

-...Is.- Fűzöm magamban morogva Cael szavaihoz. Sok mindennek tudnám nevezni ezt a Sophiet, de nem a barát lenne ami először eszembejut rá. Vagy épp tizedszer, ha már itt tartunk, de ő érdemelte ki. Talán ez a Dom gyerek is gyanakodhat, legalábbis óvatosabbnak tűnik, mint Cael, de mondjuk érthető is, miután benyelt egy ilyen vicces italt.

Először már el is kezdek megörülni az ajánlatnak, hogy a fiúk hazakísérnének, mert így még én is belátom, hogy nem a legjobb ötlet egyedül mászkálni. Az oké, hogy tuti hullámosan fogok járni a sörtől, de az korrigálható, mondjuk fogom a falat vagy valami, de most kifejezetten még bénázok is mellé. Ha az előbb majdnem leestem a padról csak egyszerű helyezkedésből, akkor mennyibe, hogy egy lépcső tetején akar majd a saját lábam kigáncsolni? Lehet, hogy általában strapabíró vagyok, de egy rakás lépcsőfok attól még lépcsőfokból van, és Cael gipsze sem egy csábító ötlet.
Aztán eszembe jut az is, hogy nekem tulajdonképpen nagyon nem érné meg így hazakerülni, Naras bá tuti kicsinálna, és ki sem engedne a kapun többet egész szeptemberig, ha én itt tizenhárom éves létemre berúgva állítok be. És hát ugye egy portást elég nehéz kikerülni ha be akarok menni a bejáraton. Például pont ezért portás.
Na hát igen, ez így kínos...

-Te Florezz...- Gyönyörű kezdés, Merelke drága. A keresztnevet attól még nem érdemli meg a csaj persze. -Nem akarod véledlen... leszennirólam... amivee megákkotzá? Nem lenne szerendzsézs kiezsni egy aotó elé.- Jó, oké, mostanra már tényleg én se vagyok teljesen ártatlan a dologban, de ez nem mentség. Mondjuk a lelkiismeretét furdalni az előbb se sikerült.
Vagy letagadod, és kikéred magadnak, hogy alaptalan vádak, mert úgysincs bizonyítékom? Lejátszhatjuk, aranyom! Vagy pu...lykaszárny vagy kiállni ellenem? Na melyik lesz?
Annyira bele vagyok merülve ezekbe a gondolataimba, hogy nem is figyelek arra oda, hogy bunkónak tartsam azt, hogy ezt a pi...pacsvirágot még strandolni is elhívják, miközben engem többé-kevésbé figyelmen kívül is hagynak közben, úgyhogy a fiúk ezt megússzák.

-Ööö, télleg... Mennyi idő kíjebjózanonni?- Fordulok Caelhez ahogy felkerekedtünk elindulni. Csak lehet benne tapasztalata, ha jól értem. -Tunnáng kerűni egyet hazavele? Jó nagyot... Utat asz tudok bármeere.
Légyszi tudjunk, mert különben Naras bá engem megborotválkozik, hogy  így megyek haza. A legnagyobb sikerülő bociszemekkel kérlelve próbálom meggyőzni, mert tényleg azért nem lenne rossz, ha jöhetek még ki az árvaházból a nyáron, főleg, hogy még a nyári szünet se kezdődött volna el ilyenkor eredetileg, már ha lenne még hol befejezni az évet.
Naplózva

Oldalak: 1 [2] 3 Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2021. 09. 20. - 23:12:38
Az oldal 0.151 másodperc alatt készült el 43 lekéréssel.