+  Roxfort RPG
|-+  98/99-es tanév
| |-+  Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola
| | |-+  Birtok
| | | |-+  Udvarok
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Udvarok  (Megtekintve 424 alkalommal)

Mrs. Norris
Maffiavezér
***


,, a T E J hatalom ,,

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2015. 03. 01. - 20:07:33 »
0

A temető és a tó között elterülő, kicsi, árnyékos udvar. Kevés diák jár ide, mivel eléggé nyomasztó, ám aki épp magányra vágyik az itt megtalálhatja.
Naplózva


Patrick McFly
Hollóhát
*


Kiválló állatismerő

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2017. 03. 28. - 17:26:13 »
0

Olivia Stane
Patrick a kis hollóhátas, sietett a temető és a tó között húzódó kis udvarra ahol szabadidejét töltötte. Szerette ezt a helyet, mert itt csend volt és egyedül lehetett, nem mintha bárki is beszélgetni akart volna vele. Egy darabig mindig csak ült, mintha valami csodára várna, de végül csalódott arccal, tekintetét a földre helyezte és mélyen bámulta azt, mint aki hangyákat számolgat. Sóhajtott egyet, és kinyitotta olvasmányát. A könyvet még édesapájától kapta születésnapjára a Rómeó és Júlia című könyvet, bár akkor még nem érdekelte ez a nyálas szerelmi történet, de most magányában és unalmában egyre jobban tetszett neki a két szerelmes históriája. Arról ábrándozott, hogy lesz egy barátja, aki megérti és elfogadja. Míg a könyvet olvasta egy madárka szállott le mellé, egy díszes madárka, amit még nem látott a Roxfort közelében.
~Talán egy új faj, vagy talán egy félre sikerült kísérlet eredménye? – Fogalmazódtak meg Patrickban a kérdések.
–Szép időnk van, ugye? – kérdezte a madarat, tudván, hogy válasz nem fog érkezni.
–Éhes vagy? – S elővette uzsonnáját. Tört egy darabot kenyeréből és a talajra morzsolta. Az égivándor szívesen fogadta a csemegét, miután befejezték a lakmározást a csicsergő meghajolt, mintha köszönetét nyilvánította volna. A gyermek kinyújtotta karját, lassan, óvatosan, nehogy a madarat elijessze. A madárka fikarcnyit hátrébb ugrált, majd rászállt Patrick ujjára.
–Bátor kismadár. –szólt az ifjonc, elnevetve magát. Örömét lelte ebben a kis jószágban, mert saját magát látta benne. Mind a ketten együtt töltötték az időt. Patrick elővette jegyzet lapját és elkezdte leírni a
kismadár jellemét majd lerajzolta.

-Nos, mutasd maga kis barátom! Szép világos kék vagy, hasad világos barna. Így ni, kész is a rajz és a külsődről a leírás. Most a jellemzésed következik. Nézzük, bátor, egész okos és szereti az embereket. Már csak egy név kell neked. – Ebben a pillanatban a kis szárnyas állatka egy fa ágához repült, ahonnan egy jégcsap lógott. Meg kocogtatta, majd elrepült.
– Ég veled kis barátom! – Kiáltott utána a gyermek.
~A neved legyen jégmadár. Fel is írom. Nem foglak elfelejteni, de te se feledj engem, hátha egyszer újra találkozunk. – Könnyes szemekkel felállt a talajról és elrakta jegyzetét. Úgy döntött mivel nincs más teendője beleolvas az Átváltoztatás tankönyvbe és megnézi miről is fognak tanulni a későbbiekben.

Később:

~Nos, épp itt az ideje egy kis gyakorlásnak! – ugrott fel Patrick.
~Vajon melyik varázslatot gyakoroljam? A Reparo bűbáj tökéletes lesz. – elővett egy cetlit, majd széttépte és ledobta a földre. A pálcájáért nyúlt, de nem volt a szokott helyen. Idegesen dobálta ki holmiját, miközben kereste a varázspálcát.
~Hol lehet? Biztos ellopták, vagy elhagytam – kapkodta fejét kétségbe esetten. Eközben hangos nevetést hallott, nem messze tőle. 3 mardekáros fiú nevetett rajta.  Először a nebuló nem értette min nevetgélnek, de aztán meglátta kezükben a pálcáját.
-Az az enyém! Kérem vissza! – követelt az elsős
-Azt hiszem, megtartom magamnak – szólt gúnyosan az egyik fiú. A helyzet kilátástalannak látszott Patrick szemszögéből.
Naplózva


Patrick McFly

Olivia G. Stane
Hugrabug
*


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #2 Dátum: 2017. 03. 31. - 14:41:58 »
0

Nem igen szoktam erre felé sétálgatni. De most jól esik egy kicsit egyedül lenni, hogy sem Susane sem pedig Emily nem csacsognak a fülembe. A temető és a tó között levő kis udvarra veszem az irányt. Fogalmam sincs miért, csak visz a lábam magam sem tudom hová. Tulajdonképpen nem is nagyon érdekel merre megyek. Csak szeretnék egy kicsi nyugalmat, a hosszú nap után. Ahogy közeledek az udvar felé nevetésre leszek figyelmes. Három mardekáros gyerek egy pálcával a kezükben. Valami azt súgja, hogy nem az övék. Kicsit messzebb észreveszek egy első éves kisfiút,  ácsorog és a fiúkat nézi, meg sem mer moccanni. A fiúk meg csak nevetnek rajta.
- Nem gondoljátok, hogy egy veletek egykorúval kéne inkább kikezdeni! – szólok oda nekik, bátorságot véve magamon. Felismerem őket. Mardekárosok. Az egyik egy évfolyammal alattam jár, a másik kettő annál kisebb.
- Áh, nézzétek csak kiszólt be nekünk. – szól hozzá kajánul nevetve a nagyobbik.
- Adjátok vissza a pálcát a fiúnak. Van egy olyan érzésem, hogy nem a tiétek. – hangosan nevetni kezdenek. Majd hirtelen előrántja a nagyobbik a pálcáját.
-Vingardium leviosa! – és a srác pálcája felrepül az égbe. – Na ha annyira kell a pálcája menj érte. – mutat az egyik fa tetejébe ahová felreptették. Nagyon nagynak képzelik magukat ezek a srácok. Felpillantok a fa tetejébe, az ágra, ahol a pálca megakadt. – Vagy te is utána akarsz repülni. – mire a srác felém szegezné a pálcáját én hamarabb előrántom azt és kimondom.
- Capitulatus! – erre mindhárom srác pálcája a földre zuhan. Majd mikor lenyúlnának érte, ismét felkiáltok. – Levicorpus! – a középső srác a bokáján fogva a levegőbe repül. Kissé meglepődnek látszik az arcukon. – Na most szépen elmentek. Vagy nem eresztem le a barátotokat. – mondom még mindig rajta tartva a pálcát. A két kisebbik felkapja a maga-maga pálcáját és elindul vissza a Roxfort felé. Én a Liberacorpus-al leengedem a másik fiút, majd ő is eltűnik. A fiú még mindig őket nézi, majd a fa tetejére a pálcája után bámul. Hát igen, onnan nehéz lesz leszedni. De egy varázslónak semmi sem lehetetlen. Tudom, hogy tennem kell  valamit és segítenem kell azon a srácon, mert még a végén nagy bajba kerül.
-Invito! – hangoztatok egy újabb bűbájt és a pálca a kezembe repül. A pálcával a kezemben a fiú felé megyek. Odanyújtom.
- Tessék. – mondom. – Legközelebb majd jobban vigyázz rá. – teszem hozzá. – Nem kéne itt lenned, ez nem épp a legjobb hely az egyedül létre egy ilyen kis gyereknek. – dorgálom meg kissé. Itt nem igen szoktak, kisdiákok császkálni. Még nagyobbak is csak nagy ritkán.
- Gyere. Jobb ha visszakísérlek a Roxfortba. – invitálom. Igazából nem szeretném, most itt hagyni egyedül. Biztos vagyok benne, hogy még mindig itt császkálnak valahol a mardekáros srácok. Nem lenne túl szerencsés dolog belekeveredni, valami bajba. Még megbüntetnének engem is és őt is.
Vissza indulunk a Roxfort felé.
Naplózva


Patrick McFly
Hollóhát
*


Kiválló állatismerő

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #3 Dátum: 2017. 06. 07. - 16:51:41 »
0

A mardekáros fiúk jót nevettek a tehetetlen fiún, aki remény vesztetten állt ott.  A félelem teljesen elködösítette elmélyét és ledermedt, s közben azon gondolkozott, hogy miért ilyen szerencsétlen, miért nem tudja megvédeni magát. Mikor beletörődött, hogy pálcáját nem fogja hamar viszont látni, de hirtelen egy nála jóval idősebb lány jelent meg. Egy gyönyörű lány, nagy barna elbűvölő szemekkel és mesébe illő barna hajjal. Patricket elfogta egy különös érzés, amit ez előtt csak régi barátjánál érzett. Egy kellemes, bizsergető érzés. Hirtelen mindenki más a lányon kívül jelentéktelenné vált a hollóhátas számára, talán még egy kis ragyogást is látott a lány körül, mintha egy angyalt látott volna. Minden mozdulatával és szavával „elvarázsolta” a fiút. A gyermek látta a történéseket, de nem igazán fogta fel mi történik, azt hitte csak az elméje űz furcsa játékot vele. Csak arra eszmélt fel mikor a leányzó hozzá szólt.
- Tessék. Legközelebb majd jobban vigyázz rá! - Patrick egy kis ideig még némán és mozdulatlanul állt, mint aki kővé dermedt, majd elvette az elvesztett pálcáját megmentője kezéből.
- Köszönöm – mondta halkan az ifjonc. Közben azon gondolkodott, hogy egy lány ilyen bátor, ő meg ilyen gyáva.
~ Hogy lehetek ilyen gyáva? Egy lány ment meg?! Ez szánalmas. Muszáj összeszednem magam. Bátornak kell lennem.
-Nem kéne itt lenned, ez nem épp a legjobb hely az egyedül létre egy ilyen kis gyereknek. – A fiú lesüti szemét.
- Én csak egy nyugodt helyet kerestem. – elindul a lánnyal.
- Figyelj csak! Látom te elég jól értesz a varázslatokhoz, mit szólnál ha gyakorolnánk egy kicsit. Úgy is gyakorolni akartam. – Csillogó, reménnyel teli szemekkel nézett a lányra.
- Egyébként Patrick vagyok, Patrick McFly és Hollóhátas. – nyújtotta kezét a gyermek. Majd, hogy oldja a feszültséget, elővett egy zacskó savanyú cukrot.
- Kérsz belőle? – S közben a lány kezébe nyomta az édességet. Ezután  zsebre vágta a tasakot.
Naplózva


Patrick McFly

Olivia G. Stane
Hugrabug
*


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #4 Dátum: 2017. 06. 19. - 12:26:16 »
0

- Tudom, én is így voltam ezzel kisdiák koromban. –   mondom a srácnak, hogy megnyugtassam. Vagy talán csak azért, hogy jobb kedvre derítsem. Úgy néz engem mintha életében nem látott volna még lányt. Nagyon aranyos, ahogy így néz fel rám. Szerintem még soha nem nézet rám így egy hímnemű egyed sem, még egy kisfiú sem. Elmosolyodom.
- Gyakorolni? – kitárt szemekkel bámulok rá.  – Figyelj igen sok varázslatot tudok. – helyeselek a feltevésére. – De neked ezekből még nem kell tudnod mindeniket. – magyarázom. – Van egy néhány amelyet majd, csak nagyobb korodban fogsz megtanulni. – mondom el neki kedvesen a dolgokat. Olyan csillogó és kérlelő szemekkel néz rám, hogy nehéz ellentmondani neki. – Jó rendben legyen. Néhányat amit neked is tudnod kell, begyakorolhatunk. – egyezek bele végül.
- Örvendek. Az én nevem Olivia Stane. – mutatkozom be udvariasan én is. Miután ő is megtette. – Én Hugrabugos vagyok. – teszem hozzá halkan. Látom amint egy cukorkát nyújt felém, majd pár perc múlva érzem is a kezemben. Mielőtt még válaszolhattam volna a kérdésére.  – Köszönöm. – fogadom el a felkínált cukorkákat.
- Keressünk egy megfelelő helyet ahol gyakorolhatnánk. – mondom neki, és elindulok vele a tópart egyik távolabbi zugába. Itt nem jár senki jóformán, tehát pontosan megfelelő hely ez arra, hogy gyakoroljak Patrickel. – Ez itt jó lesz. – jegyzem meg elégedetten, körbenézve a területen. Majd Patrickra nézek.
- Szeretném megnézni előbb, hogy miket tudsz. – mosolygom rá. – De csak mond el mik azok a varázsigék amiket már ismersz, de nem biztos, hogy tudod megfelelően használni őket. – kérem meg rá. Ebből rájöhetek, hogy miben is kellene a segítségem neki. Azt már láthattam, hogy először is azt kell megtanítanom neki, hogyan védje meg magát a felsőévesektől, valamint, hogy hogyan szerezze vissza a pálcáját.
- Ne félj itt vagyok. – biztatom továbbra is vállára téve a kezem, úgy érzem, kissé mintha félne.  – Csak sorold fel őket. Nem kell, hogy meg is mutasd. – magyarázom kedvesen. – Csak azokat fogjuk be gyakorolni amik feltétlenül fontosak és amiket többször kell majd használnod az elkövetkezendőkben. Na rajta!

Naplózva

Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  

FRPG.hu toplista!
The Age of Marauders
Napi egy kattintás a hosszú élet titka!


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2017. 06. 21. - 01:33:32
Az oldal 0.356 másodperc alatt készült el 32 lekéréssel.