+  Roxfort RPG
|-+  98/99-es tanév
| |-+  Hertfordshire, egyetemváros
| | |-+  Hertfordshire városa
| | | |-+  Sakáltanya
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Sakáltanya  (Megtekintve 993 alkalommal)

Mrs. Norris
Maffiavezér
***


,, a T E J hatalom ,,

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2015. 03. 01. - 18:52:48 »
0

A Sakáltanya nevű szórakozóhely Hertfordshire kertvárosában helyezkedik el. Az Oak Street 52. szám alatt. Az egyetemváros fiatalsága előszeretettel ül be egy egy sörre, vagy épp erősebb italra. Kívül és belül meglehetősen modern képet mutat a hely. Kívülről talán kicsinek tűnik a hely, de belül meglepően tágas. Még egy színpad is elfért, mely teret ad alkalmi együtteseknek, hogy esténként szórakozhassanak a vendégek. Emellett egy tágas bárpult is, és egy pár elkülönített boksz is szolgálja a vendégek kényelmét. Hátul viszont egy kisebb iroda is helyt kapott, ahol a tulaj, Elektra Skouris az ügyeket intézi, és tárgyal a megrendelőivel. Ide idegeneknek a legszigorúbban tilos a belépés.
Naplózva


Kean R. Rowle
Minisztérium
***


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2016. 04. 16. - 16:38:49 »
+1

Nathaniel Forest

          Amikor azt hiszed, hogy minden tökéletes, akkor jössz rá, hogy nagyon nem az. Az életem, amit egy tornádó forgatott fel, most még jobban megbolydult, de ennek csakis a Minisztérium az oka. Nem tudnak sorrendet tenni a fontosabb emberek között, és most sem itt ülnék egy mugli negyed kellős közepén, ha mégis meg tudják csinálni azt a sorrendet. Istenem, hogy voltak erre képesek, mikor világosan megmondtam, hogy nem akarom ezt az ügyet. Ennél még Tillel is jobb volt csókolózni Skóciában. De legalább van egy előnye a mai napnak a megfigyelésen túl. Ha végzek két óra múlva, a jelentést ráérek megírni, akkor elmehetek a közelben lévő dedikálásra. Elsa biztos örülni fog majd neki, és… Hát, engem sem hagy hidegen a dolog.

         Két óra múlva, miután leváltottak, már a kérdéses könyvesbolt előtt állok. Merlinre, mindjárt vége a bulinak, és még kígyóznak a sorok kifelé a helyiségből. Mit keres itt ez a rengeteg mugli? Kicsit nyújtogatom a nyakam, de nem látom az elejét, csak a végét. Van még egy órám, addig bemegyek a boltba, és inkább nézelődök kicsit. Lépek is felé néhányat, de aztán meggondolom magam. Nem, én be nem megyek ide. Le kéne küzdenem lassan ezt a félelmem, de akárhányszor próbálkozom, rosszul sülnek el a dolgok. Mostanra inkább belesüllyedtem ebbe az érzésbe, ebbe az életbe. Megvárom, míg a dedikálás a végéhez közeledik, majd utolsóként megérkezem az asztalhoz.

          - Jó estét, Mr. Forest! – Leteszek az asztalra egy példányt a Noldar sorozatból. – Kérem szépen, aláírná ezt nekem? És… - amíg aláírja, addig gyorsan megtoldom még egy kérdéssel. – Meghívhatom kávézni? Vagy ehhez már késő van az ön számára?
          Igazából nem tudom mi visz rá erre a kérdésre. Meglátásom az, hogy mivel tudom milyen lehet egy fárasztó nap után leengedni, és ezt nem egyedül szeretném megtenni; és úgy gondolom, talán Mr. Forestnek is jól esne a kikapcsolódás, persze, ha nincs más dolga éppenséggel. Miután megkapom a választ, elhagyom a boltot, és átmegyek a Sakáltanya nevű helyre. Ott aztán választok egy félreeső bokszot, és meghagyom a pincérnőnek, ha Nathaniel megérkezik, akkor kísérje hozzám, ahogy a kávékat is. Addig én eliszogatom a vizemet. Mikor meglátom a pincérnőt és őt magát is közeledni, felállok és a kezem nyújtom felé.
          - Tudom, egyszer már elmondtam, hogy nagyon örülök a megismerkedésnek, de most újfent megteszem, Mr. Forest. Ritkán jut alkalmam arra, hogy kötetlenül csevegjek munkámon kívül másról is. Kean Rowle vagyok.
          Visszaülök a helyemre, kicsit félek hogy a nevem hallatán esetleg feltámad benne a gyanú. A háború után nem sikerült maradéktalanul tisztázni a családomat, ami valljuk be, nem is meglepő, de a hatalom már csak olyan, amilyen. És akkor itt van ez is. Feszélyez kicsit, hogy megint egy muglik által is kedvelt helyet sikerült kiválasztanom, most nem foglalkozom vele. Igyekszem kizárni ezt a tényt, és nem előhozakodni majd vele azok után, ami a legutóbbi ilyen látogatásom alkalmával történt. Hülye lennék, ha nem tanulnék a saját hibámból.
Naplózva

Nathaniel Forest
Varázsló
*****


Az író

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #2 Dátum: 2016. 06. 05. - 16:01:26 »
+1


TÖRTÉNT EGYSZER...


Mosoly. Pár szó. Név. Dedikálás. Visszaadás. Pár szó. Mosoly.  
És jöhet a következő ember.

Minden rajongói találkozó pont ugyanilyen monoton gyárszalagként szokott működni. Érdekes mód főhősünkről mégsem mondható el, hogy unatkozna. Pedig Nathaniel Forest rendkívül látványosan tudott unatkozni. A nyüzsgést azonban imádta. Ahogy magát a tényt is, hogy ő egy híresség, akit az emberek körülrajonganak. Szóval e lassan hömpölygő emberáradatban is tökéletes magabiztossággal és teljes odaadással megállta a helyét. S fejében igyekezett elraktározni a megannyi különleges alakot, hogy mikor ihletre van szüksége, csak lehunyja a szemét, s szeme elé keveredjen épp az, kire szüksége van.

Persze vannak, nem is kevesen, akik állandó visszajárók. Vagy majdnem állandók. Például a vörös leányzó a nagyon extrémen érdekes és furcsa, de tökéletes ujjaival. Carla talán? Nem. Az alakokat, kinézeteket tökéletesen megjegyzi. Még arra is emlékszik mit viselt a lány, mikor legutoljára látta… De hogy mi lehet a neve? Ha tucatszor nem írta le, akkor egyszer sem, mégsem emlékszik rá. De ma például nem jött el. Natnak persze nem is kérdés, miért nem. Ősz van. És ez nem jelent mást, min azt, hogy minden diák rajongója a Roxfortban senyved. Két aláírás közt magában meg is fogadja, hogy felvidítja a lányt néhány kulisszatitokkal a Noldar Világainak folytatásáról. Igen. A fejében magának a borzalomnak látszik a találkozói helyett a Roxfortban lenni. Valamiféle büntetésként definiálja művészi agya, még ha jól tudja, hogy a kötelesség nem egyenlő a büntetéssel. Hozzá van szokva, hogy azt csinál, amit akar…

Mosoly. Pár szó. Név. Dedikálás. Visszaadás. Pár szó. Mosoly.  
– Meghívhatom kávézni? Vagy ehhez már késő van az ön számára?

- Öhm… - Néz fel hirtelen a kérdés hallatán. Naponta pár ember tuti bepróbálkozik ezzel. Szóval hozzá szokhatna már. De általában ezek nők. Az előtte álló viszont határozottan férfi. Na, nem mintha ez őt olyan nagyon megakadályozta volna eddigi életében bármikor is. Viszont pontosan ezért már kifejlesztett valamiféle érzéket az olyan férfiak felismerésére, akik szexualitást akartak tőle. Vagy, akiket ugyanezen indokból könnyen el lehetett csábítani. Vagy nem olyan könnyen… Jut eszébe első áldozata Leon Lutece személyében. A férfi a legnehezebben megszerezhető partnere volt. A többiek hozzá viszonyítva a sima ügy kategóriába voltak sorolhatóak.  
Ennek a férfinak viszont volt valami határozott pökhendiség az arcában. Ami se nem vonzóvá nem tette a számára, se nem kívánatossá egy egyszerű kávé elfogyasztására. – Ha valamiről tárgyalni szeretne, keresse a kiadómat. Vagy nyűgözzön le az érdekességével… De akkor arra két percet adok, amíg itt elpakolok. – Próbál keménynek látszani, de azért az előtte álló is kap egy csodás példányt Nat mosolyából. Abból a mindent el tudok intézni egy mosollyal fajtából.

◆ ◆ ◆

Kicsit komor arccal lép be a jól ismert Sakáltanyára. Nem szereti. Nem rossz a kiszolgálás, de egész egyszerűen az ő társaságának ez sosem volt a kedvence. És ez a férfi is elég gyanús. Valahogy nem az, akinek a szimpatikusságáért vállalod a plusz perceket, amiket még a lányod nélkül kell töltened. Igaziból Nathaniel kíváncsisága volt itt most a sorsdöntő.

Megrázza a felé nyújtott kezet, de ő nem mutatkozik be. Eléggé felesleges plusznak hatna most. A másik neve viszont szinte semmit se mondd neki. Ha hallotta is volna, akkor is mindegy lenne. Tényleg köztudottan pocsék a névmemóriája.
Az viszont nem rémlik neki, hogy valaha is találkoztak. Arcokban általában jó. Bár ebben a fazonban semmi igazán különleges nincs is. Azért talán mégiscsak megjegyezte volna… Főleg, ha jelentős. De bizonyosan nem az irodalmi kulturális körökben mozog. Az azért látszik…

- Ezek szerint nem lehet túl sok barátja. – Ül le a bemutatkozás után, majd int a pincérnőnek. – Nem szeretem a kávét. Hozz kérlek egy forró csokit. Nagyon édesen. Köszönöm. – Mutat az asztalon lévő italára, majd csörgés jelzi, hogy busás borravalóval adózik az extra munkáért. Majd a vele szemben ülőre néz. – Szóval… Csak ennyi lenne ennek a találkozásnak a célja? Egy új ismeretség kovácsolása? Egyszerű csevegés? Roppant magányos élete lehet, ha ezért egy ismert írót hív el randizni… Remélem nem az az őrült rajongó típus… - Most kissé végre megenged arcizmainak egy apró mosolyt. Furcsa neki ez az egész. Tényleg általában tudja, mit akarnak tőle. És nagyon régen volt utoljára abban a helyzetben, hogy nem ő uralta a terepet… Azt a férfit sosem fogja elfelejteni… Ennek a férfinak viszont határozottan nem ugyanazok a szándékai. Neki mindegy. Csak ne untassa…
Naplózva


Kean R. Rowle
Minisztérium
***


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #3 Dátum: 2016. 06. 25. - 19:19:55 »
+2

Nathaniel Forest

Nem is tudom mit várok igazából ettől a találkozástól viszont már azért hálás vagyok, hogy eljött. Nem hiszem, hogy sok emberrel megtenné ezt. Szóval, ténylegesen csak annyit tudok mondani neki és saját magamnak is, hogy köszönöm. És bunkó módon meg sem kérdeztem, hogy a kávé tényleg jó ital lenne-e neki, vagy esetleg másikat kér. Intek a pincérnőnek, hogy hagyja csak az asztalon a már megrendelt italt, majd én megiszom később.
- Nem, valóban nincs. Az egyetlen igaz barátom jelenleg a roxforti tanári kar tagja, a többiek pedig a munkahelyemről kerültek ki. Elnézést, meg kellett volna kérdeznem, hogy megfelel-e a kávé önnek.
Kicsit fészkelődök a helyemen. A legutóbbi ilyen páros találkozásaim valahogy mind rosszul sültek el. Egy elfuserált randi, egy sörözésből átváltó munka. Hmm… Talán most is ez lesz belőle, de nagyon remélem, hogy nem.
- Nos, magányosnak éppen nem nevezném az életem, mindig történik benne valami, és pont ezért vagyok most itt is. Részben valóban a dedikálás miatt, részben mert a környéken teljesítettem szolgálatot, és részben, mert a tanácsára lenne szükségem. Az egyik ismerősöm be… - Azt hiszem, ez most nem a megfelelő idő arra, hogy hazudjak, vagy akár egy kicsit is csak füllentsek. – Tényleg a tanácsára lenne szükségem, de inkább olyan szempontból, hogy… Hallottam róla… - Hű, de nehéz erről beszélni valakivel, aki ennyire idegen. – A regényeiben minden olyan egyszerűnek tűnik, mintha a sors is úgy akarná, de mi a helyzet a valósággal? Mi van akkor, ha a sors mást akar, mint mi, és mindent megtesz azért, hogy megakadályozza a terveinket.
Nem tagadom, hogy ez Elsa miatt van elsősorban. A kezdeti döccenők ellenére is, úgy tűnik lassan kezd normalizálódni a helyzet kettőnk között, még mindig nem érzem biztosnak a kapcsolatunkat.
- Hogyan kell levenni egy nőt a lábáról úgy, hogy nem leszünk vele teljesen őszinte, mert akkor elveszíthetjük? Hogyan kell levenni ezt a nőt a lábáról úgy, hogy nem pénzzel próbáljuk meghódítani, mert az neki nem olyan fontos.
Oké, ebben az utóbbiban már van némi tapasztalatom, de akkor sem árt a nézetek szélesítése. Mi van akkor, ha a kiszemeltünk pont az olyan ajándékokra bukik inkább, mint amivel most próbálok kedveskedni neki egy dedikált könyv formájában.
- Mr. Forest, ön igazán nagyszerű író, köszönöm azokat a perceket, amikkel megajándékozott miközben a könyveit olvastam. És nem vagyok az az igazán fanatikus és őrült rajongó. Azt hiszem, az már látható lenne rajtam, és a hozzáállásból, amit ön felé tanúsítok.
Ennek ellenére legalább úgy érzem magam, mint az unokahúgaim, akik ha itt lennének, biztos nagyon izgatottak lennének. Amúgy, te jó ég, végiggondolva a már elhangzottakon rá kell jönnöm, hogy mennyire beégettem magam. Tényleg egy vad idegentől kérek csajozási tanácsot? A kávém mögé bújtatom egyre vörösödő arcom. Sohasem volt ilyenre szükségem, akkor most mi… Mert sokkal komolyabbnak gondolom a mostani kapcsolatomat, mint eddig bármelyiket valaha. Már ha lehet ezt már kapcsolatnak nevezni. A lényeg, hogy nem akarom elrontani. Még egyszer nem.
- Természetesen bármit is rendel, én állom a számlát, elvégre meghívtam erre a beszélgetésre.
Naplózva

Nathaniel Forest
Varázsló
*****


Az író

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #4 Dátum: 2016. 08. 22. - 15:40:05 »
+1


TÖRTÉNT EGYSZER...

Most már szinte biztos benne, hogy ez egy vicc. Hirtelen fel is nevet, majd megzabolázza arcizmait és kissé körülnéz. Nem is olyan rég, élt egy személy az életében, akinek mind a humora, mind a képességei meglettek volna hozzá, hogy egy ilyen csínyt elkövessen ellene. Mostanra William az egyetlen, akiről ezt egy icipicit is feltételezhetné… de nem valahogy mégsem. Szomorúan látja be, hogy már neki sincs annyi barátja, mint régen. Mariel nagyon-nagyon sokat jelentett neki. Most, hogy nincs, úgy érzi még barátaival és fogadott lányával karöltve is csak egyedül lehet a világban. Lelke és szíve nagyon is instabil. Éppen ezért próbálja meg nem teljesen elzárni önmagát. Igyekszik kiegyensúlyozottnak és magabiztosnak mutatkozni. Még az eddigieknél is erőteljesebben és talán erőszakosabban is. Nagyon is fél a töréstől. De… Most az egyszer nem csak a fizikai fájdalmat kell jól tűrnie… Biztonságot ígért. A szavát pedig be kell tartania.

Mikor a pincérnő visszatér a forró csokival Nat előbb egy nagyot kortyol bele, majd kezével int a nőnek, hogy elmehet. Megszokta már a pénzzel járó kiváltságokat. Ha nem lett volna elég ízletes, egyszerűen újat csináltat, ismét plusz borravalóért. Amikor az ember kényesnek és szeszélyesnek születik, reménykedjen benne, hogy elég pénze lesz ahhoz, hogy másoknak kifizethesse a személyével járó plusz munkát…

Megint csak felnevet, ahogy hallja a meghívás célját. Egy darabig ismét ott ül a szkepticizmus a szemeiben. Ez tényleg csak egy vicc. Valami átverés féle… Aztán az előtte ülő férfira néz. Nem. Ez a fickó nem lehet egy vicc főszereplője. Ahhoz már a külsejében sincs semmi fantázia. Na, de akkor is… Ilyet kérdezni tőle! Hát mi ő? Nem nyálas romantikus regényekkel tolja tele a könyvesboltok polcait! Mert, ha így lenne, akkor talán még meg is értené a kérdést. De így?
Máskor simán itt hagyta volna. Máskor egész egyszerűen még ennél is feltűnőbben és felszabadultabban röhögne az idegen arcába. Oldd meg egyedül a problémáid! De most… A véletlen szerencse, hogy viszonylag jókedvében találta a nagy Nathaniel Forestet.

- Nem kell állnia a számlát. Köszönöm. Azt hiszem van elég pénzem. – Jelenti ki végül inkább csak egyszerű hangon, miután végighallgatta a férfit. – Ami a többit illeti… - Vesz egy mély levegőt. Komolyan fog beszélni. Ezen nincs mit elviccelni vagy komolytalankodni, még ha igazán csakis azt szeretné. – Mérlegelnie kell. Ha nem lesz vele őszinte éppen ugyanúgy el fogja veszíteni, mint ha maga miatt az őszinteség miatt veszíti el. A kép egyszerű. A hazugsággal csak késleltetni fog valamit, ami egyszer mindenképp be fog következni. Ha a hölgy nem egy romlott nőszemély, amit azért nem feltételeznék, tekintve, hogy vacillál, egyszer úgyis rájön a hazugságra. Képzelje el egy megsértett nő haragját… - Nagyot kortyol a csokijából. Igen… Volt tapasztalata sértett nővel. Élete talán legcsúnyább karmolásait szerezte aznap… - Arról nem is beszélve milyen erkölcsi negatívumokat jelent hazugságra építeni egy kapcsolatot. Ez már most körülbelül olyan, mintha megcsalná. Épp a lényeget veszíti el, a bizalmat. Amiről pedig úgy gondolom a legeslegfontosabb. Szóval ebből következően a válaszom, mit tegyünk,ha a sors ellenünk fordul… Az, hogy semmit. Van egy bizonyos pont, ami után nem érdemes tovább küzdeni. Tudni kell kimondani, hogy ez nem fog működni. Ha a sors arra kényszerít, hogy hazudjak ott, ahol épp a legtisztábbnak kellene lennie az életemnek… Úgy nem érdemlem meg azt a szerelmet, sem pedig azt a nőt.
Naplózva


Kean R. Rowle
Minisztérium
***


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #5 Dátum: 2016. 10. 22. - 23:16:04 »
+1


Nathaniel Forest


Nem tudom éreztem-e már magam annyira kényelmetlenül, hogy össze-vissza beszéljek. Azt hiszem, nem, és pont ezért szokatlan nekem most ez a szituáció Mr. Foresttel. Az aki ismer azt gondolná, hogy mindig tele vagyok önbizalommal, hiszen ha valami nem jól sikerül, akkor csak előveszem a kalapomból a legilimentor vagy az aranyvér kártyákat és már rendben is van minden. De nem, én nem szeretek ezek mögé bújni, és bár néha nagyon nehéz beismernem, igenis vannak olyan dolgok, amikben nagyon nem remekelek. A nők meghódítása és leginkább megtartása pedig ezek közé tartozik. Nem, a meghódítása még megy, a megtartás az, amivel gond van.

Azt hiszem, ezúttal nagyon mellényúltam azzal kapcsolatban, hogy kitől is kérek tanácsot ez ügyben, de aztán rájövök, hogy másnak talán sokkal természetesebb az, ami nekem nem annyira. Nem is csoda, hogy a velem szemben ülő kinevet. Persze rosszul esik, nem szoktam idegenek előtt gyengének mutatni magam semmilyen téren, és akkor most ez… De mindegy, egyszer ennek is be kell következnie, és inkább most, mint sokkal később. Hatvan évesen már sokkal kínosabb lenne megkérdezni valakit a csajozási trükkjeiről.

- Nem, én… Nem gondoltam, hogy kevés pénze lenne, csupán így szerettem volna megköszönni, hogy szán rám egy kis időt.
Figyelmesen hallgatom minden szavát, és sok dologra jövök rá a múltammal és talán a jövőmmel kapcsolatban. Leginkább arra, hogy Elsával tényleg nem jó haragban lenni, mert ha már annak az egy randinak borral történő nyakonöntés lett a vége, akkor mi lenne, ha más derülne ki. Igen, vele mindenképpen őszintének kell lennem. Nem gondolom, hogy attól kéne félnem, nem elég jó hozzám, mert az eddig együtt töltött időnk alapján, ezt nem merném határozottan kijelenteni. Ő pont hozzám illik, és… végigsimítom a kezem a könyv borítóján, majd felnézek.
- Sok kérdésem van még, remélem nem zavarja, ha bombázom még egy kicsit velük. Az első az lenne, hogy esetleg volt is hasonló helyen, mint ahol a Noldar sorozat játszódik? Szeretném elvinni szívem választottját egy különleges helyre, és bár tudom, hogy ez kitalált... – Kicsit sandítva nézek rá, mert nem vagyok benne biztos, hogy kitalált. Simán lehetne mondjuk a helyiek nyelvén elnevezett Góbi sivatag. – Szóval, egy ilyen különleges helyre, mint ez. Van akár csak hasonló itt?
Nem tudom, hogy rendesen átgondoltam-e. Egy ilyen hely nem biztos, hogy az, ahol sok felfedezni való van, és ha tele van mu…
- Had tegyek még hozzá gyorsan valamit. Ugye nincs tele muglikkal?
Tudom, hogy ez nem éppen az az információ, amit el kéne árulnom neki, vagy egyáltalán bárkinek, de úgy gondolom, és úgy érzem, hogy még mindig jobb most az elején tisztázni, mint később belemenni. És ha nem érdekli, akkor úgyse fog rákérdezni majd. Muszáj ezt majd úgy eladnom, hogy ne érdekelje. Elvégre biztos nem én vagyok az egyetlen varázsló, aki nem bír a muglik közelébe menni.

Felemelem a csészémet, majd belekortyolok a kávéba. Maga a muglikerülő sorsfordító esemény története igazából még lehetne is érdekes egy író számára, hiszen ő kívülről látja azt, amit én bentről éltem meg. Willow máig nevet az egészen, ha meghallja, pedig neki sem lenne éppen vicces, ha megtörténne. De mostanában amennyire el van varázsolva Minervától, talán észre se venné, ha megtörténne vele.
Naplózva

Nathaniel Forest
Varázsló
*****


Az író

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #6 Dátum: 2017. 06. 21. - 14:46:14 »
+1


TÖRTÉNT EGYSZER...

- Nem, nem zavar. Végülis csak egy hat éves kislány várja mindennél jobban, hogy elhozzam a nagyszüleitől. –
Jelenti ki szenvtelen hanggal, mindazt mi jelenleg a legfontosabb az életében. Hatalmas feladatot róttak ki rá. Felnevelni egy kislányt úgy, hogy annak nehézségeire senki sem készítette fel. Sok segítséget kap, de mégis rengeteget kell tanulnia. Rengeteget önmagáról és tulajdon érzéseiről. Arról, hogy hogyan állítson fel egy új fontossági sorrendet, hogyan igazodjon olyasmihez, amihez mindeddig nem kellett. Hogyan legyen egyszerre féltő, gondoskodó, de szigorú apa, valamint tanár, jó példakép és megértő barát is. Mindezt úgy, hogy önmagát vallotta volna a legalkalmatlanabbnak eme poszt betöltésére.

– Sajnálom, de valóban elszaladt az idő. Rám pedig várnak. – Dobban bele a szíve abba a gondolatba, hogy Ada valószínűleg tényleg epedve várja érkezését. – Igyekszem jó apának lenni. Bár nem kértem ezt a feladatot az élettől. Mégis alkalmazkodnunk kell. Ahogy mindnyájunknak alkalmazkodnunk kell az adott körülményekhez. Magának is. – Emeli fel poharát, hogy ismét kortyoljon egyet forró csokoládéjából. – Az italt mindenesetre nem hagyom veszni. Így az utolsó kérdéseire még válaszolok. De jegyezzen meg valamit, amit mint nagyon gazdag mondok a nagyon gazdagnak. Nem lehet mindent megvenni pénzen. Szeretetet, elismerést vagy tehetséget hiába kérne, nem kapna. A muglik ott vannak szinte mindenhol. Szeretnék sokan azt képzelni, hogy ők ostobák és simán eltűntethetőek. De én azon a véleményen vagyok, hogy nélkülük unalmas és sivár lenne a világ. Ahogy azok a helyek is, amik Noldart inspirálták. Ezekből sok van. Mindet a nyüzsgés jellemzi. Az átható furcsa atmoszféra, amit csakis a mugli és mágustömegek közös vibrálása eredményezhet. – Kissé felnevet, ahogy maga elé képzeli azokat az ősi helyeket, vagy hatalmas építészeti csodákat, amelyeknél az évek alatt megfordult. – Ha egyetlen helyet kéne kiemelnem, akkor minden bizonnyal Petrát mondanám Jordániában. Hatalmas turistaparadicsom. De megvan az a remek tulajdonsága, hogy mást mutat muglinak és mágusnak. Érdemes mindkettőt megismerni. Én a lepusztult Estát láttam meg benne, amiből később a királynő felépíti a legszebb birodalmat Noldar Világai között. – Mondandójának befejeztével az utolsó kortyra dönti bögréjét. – Nos. Ha mást nem óhajt. Örvendtem a találkozásnak. Vagy nem, de az biztos. Még nem döntöttem el, hogy akarom-e viszont látni, szóval nem ezzel a formával fogok elköszönni. Üdv!
Naplózva


Kean R. Rowle
Minisztérium
***


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #7 Dátum: 2017. 07. 02. - 14:19:16 »
0


Nathaniel Forest

Nem is titkolom, mennyire meglep az, ahogy faképnél vagyok hagyva. Persze megértem, hogy sürgős dolga van, és az a kislány is nagyon helyes, de még egy olyan neves és híres embertől se tűröm el, hogy így legyek lekoppintva. Ez valahol kicsit csalódás, hiszen még tényleg sok kérdésem lett volna, amik így végül már nem is számítanak annyira. Egy mosolyt erőltetek magamra, aztán nézek újra a velem szemben ülő férfira.
- Semmi gond, megértem. Egy picurka kislánynak egy erős férfi mellett a helye, akire apjaként tekinthet. Gondolom, a dedikálás is már több időt vett el, mint amennyit rá tudna szánni.
Még egy utolsót kavarok a kávémon, miközben azt figyelem, ahogy feláll, és lassan távozni akar. Nincs értelme itt tartanom, és végül is a már feltett kérdéseimre kapok választ. A szavai pedig mindenképpen megfontolandóak. Már eddig is tudtam, hogy valamit nagyon rosszul csinálok, csak arra nem jöttem rá, hogy mi az.
Az pedig egy teljesen más kérdés, hogy milyen a kapcsolatom a muglikkal. Nem jó, és ennek nem én vagyok az oka, hanem ők. Felállok én is, mikor beszélgető partnerem. A kezem tartom felé, hogy még búcsúként megrázzuk azt, de közel sem vagyok benne biztos, hogy sikerül. Nem is akkora baj, végül is nem lehetek mindenkivel jóban. Sőt, ahogy hallottam másoktól, a nők inkább buknak rám, a férfiak többségével meg ha akarnék se tudnék jóban lenni.

- Köszönöm, hogy időt szánt rám, Mr. Forest. További szép estét.
Miután a férfi elmegy, még rendelek egy kávét, és átgondolok mindent, amit mondott, meg azt is valóban akarom-e azt a rengeteg bajlódást, amit Ms. Channing meghódítása jelentene számomra, miközben van rengeteg más dolgom is. Főleg a családon belüli dolgok.
Ha pedig Mr. Forest mégis úgy döntene, hogy egyszer szeretne találkozni velem, akkor szíves örömest állok rendelkezésére. Főleg, mert nem csak az ő történetei, a kalandozásai azok, amik felkelthetik az emberek figyelmét. Vitrol már tudja, de ő azok közé tartozik, akik semmilyen formában nem tudnak annyit fizetni, amennyiért eladnám azokat az információkat.


Köszönöm szépen a játékot. Mosolyog
Naplózva
Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  

FRPG.hu toplista!
The Age of Marauders
Napi egy kattintás a hosszú élet titka!


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2017. 07. 13. - 05:46:56
Az oldal 0.294 másodperc alatt készült el 35 lekéréssel.