+  Roxfort RPG
|-+  Múlt
| |-+  1996 - 2001
| | |-+  98/99-es tanév
| | | |-+  Hertfordshire, egyetemváros
| | | | |-+  Hertfordshire városa
| | | | | |-+  Angifilus birtok
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: 1 [2] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Angifilus birtok  (Megtekintve 10392 alkalommal)

Cain Angifilius
Eltávozott karakter
*****


Manservant

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #15 Dátum: 2015. 11. 01. - 03:10:42 »
+1

Minerva Balmoral kisasszony és Dante Skarsgård



WE LEARNED HOW ON OUR OWN
NEVER NEEDING HELP FROM YOU
REACHING OUT WITH EYES CLOSED
WE FELT THE LIGHT, IT TAUGHT US TO GROW
(HOLD, HOLD, HOLD ON)
CREATURES OF HABIT, CARRION FLOWERS
GROWING FROM REPEATED CRIMES
THE AFTERGLOW IN FULL BLOOM
SLOW AND RELENTLESS, WE’RE AFTER YOU
HOLD ON TO THE PAIN
OF LOVE TAKEN FROM YOU –
A PLAGUE
(HOLD, HOLD, HOLD ON)

Nagy volt a baj. Cain látta amint a fiú arca egyre lejjebb és lejjebb szakad megrovó szavai hallatán. Már bánta, hogy ráborította a dühét. De ezek mellett tudta, hogy igaza van. Ilyet senki sem tehet! Nem módi az, hogy bemegy a másik ember szobájába csak azért, hogy lopjon! A nemes már éppen akarta folytatni a szidást, de Dante közbevágott. A zenekar ez alatt egy lassú és rossz hangulatú elektronikus zenébe kezdett. A közszellemet ez tovább fokozta. Cain látta amint a drog beszippantja Dante érzéseit és gondolatait, hogy aztán a kénköves pokolba vesse. Ijedten tágultak ki kék szemei és hallgatta az ordítást. A fiú elkeseredve ecsetelte, hogy mennyit szenved a köztük lévő távolság miatt. Úgy érezte Cain megveti őt, ami nem volt igaz. Cain saját magát vetette meg. Már kezével intett, hogy szóhoz jusson, de a kvibli tovább jajveszékelt.

- Dante! Nyugodj meg… én nem tudtam… hogy…- De csak üres szavak voltak. Tudta jól, hogy a fiút megbántja minden egyes nap. Ám Dante őszinte bocsánatkérése és érzelmeinek felfedése sokkolta a mágust és így szembesült azzal, hogy mennyi fájdalmat okozott a számkivetett lakótársának. Nem volt hozzászokva az ilyen őszinte viselkedéshez, kínjában azt se tudta mit csináljon! Legszívesebben a hónalja alá csapta volna , hogy ismételten bevigye a márványfürdőszobába a habok közé, mivel ez a múltkor segített neki megnyugodni úgy érezte most is helyretenné. Kiverik egymás farkát a víz alatt és utána nem beszélnek róla többet. Hát ez nem az a nap volt. Tétován tett egy lépést a fiú felé, de az mit sem törődve felé tett gesztusával: a földre rogyott.

- Dante! Nem tehetsz róla, hogy kvibli vagy és arról sem hogy buzi! Neked ilyen a … természeted! Kikeverem a bájitalt és képes leszel nőkkel is hálni, Tethyssel is ment! Így is menni fog! Tovább tudod örökíteni a vérvonalat! Ha kell segítek benne! Próbáljunk meg felnőtt férfiak módjára viselkedni és oldjuk meg együtt ezt a bizarr helyzetet! Én sem akarok utódok nélkül maradni! Rajtunk áll vagy bukik két nemesi ág továbbörökítése, lassan huszonhat éves vagyok! Az istenit! Azért vagy kvibli mert aranyvérű vagy! Ez csak nemesi származásod bizonyítéka, engem nem zavar és nincs mit ezen szégyellni! … Dante! Ne beszélj hülyeséget! Dante hallod? Hova indulsz?  – Nézett rá a földről feltápászkodó fiúra és megállt benne az ütő. Ha Dante hülyeséget csinál azzal együtt ő is meghal és még nem tervezte egyáltalán, hogy kinyírja magát. Főleg, hogy Minervával próbálná éppen megalapozni kapcsolatuk megrengethetetlen talpazatát. Mire a lány felnőtt lesz, addigra ő megérik, mint a jó bor ! Végre szerzett számtalan tapasztalatot a szexualitás terén és már képes szaporodni is! Csodálatos gondolatbuborékban már látta magát három meseszép kölykökkel az oldalán. Minerva drága textilek között vonult fekete hajú, sápadt csemetéik körgyűrűjében. Ennél szebbet festeni sem lehetett! De ezalatt Dante szépen lassan a giccses konyhapulthoz vitorlázott és kezébe vett egy kést.

- Dante! Mit csinálsz?

Kérdezte Cain és hamar meg is kapta a választ. A kvibli úgy sírt mint egy gyerek,  a zene pedig éppen elhalkult. Úgy ordított  a fiú, hogy ismét az egész ház zengett tőle.  A nemes pedig megszédült a dühtől, ijedségtől és az idegességtől. Fél órája sem érkezett meg Balmoral kisasszony és erre ez! Hát nem talált szavakat. Megszűnt számára minden, csak Dantét látta maga előtt, aki éppen meztelen hasán végighúzza a pengét és vére annak mentén kifakad . Cainban az éhség úgy ébredt fel , mintha végig erre a jelentre várt volna. Ezek mellett nagyon berosált, nem akart a drogmámorától megvadult fiú keze által elhunyni. Ennél hülyébb ötlete nem is lehetett a fiúnak.

- Dante mit művelsz? Az istenek szerelmére! – Ordította Cain és sebesen odarohant, hogy kicsavarja a gyilkos fegyvert az erőtlen csuklóból. Egy ideig szuszogva hadakoztak, mert a csontos fehér ujjai igazán erősen szorultak a nyél köré, komolyan gondolta a dolgot. Mialatt a kést próbálta elvenni az öngyilkos hajlamú féltékeny sráctól két centire az arcától elkezdett ordítani, hogy a másik majdnem belesüketült.

- Azonnal engedd el Dante! Mégis mit tegyek, hogy megnyugodj végre? Nem haragszom! Nem haragszom azért amit tettél! Azért nem akartalak látni mert… tudod jól hogy miért! Te is láttad a cikkeket rólunk, a világ szégyenei vagyunk! Nem könnyű elfogadnom nekem sem a tényt, hogy valószínűleg meleg vagyok! – Amikor ezt kimondta összeugrott a gyomra, de nem foglalkozott vele mert éppen az életüket próbálta megmenteni. Nem csak Dante iránt érzett aggodalma motiválta a jótevőt. Kintről félhangos tanakodás szűrődött be a konyhába.

- Számtalan lehetőség van amivel ki lehet kúrálni ezt az állapotot! És hidd el megcsináljuk! Végig kitűnő tanuló voltam és rengeteg könyvem van a témában! Anyádnak nem volt igaza semmiben! A kvibliség együtt jár azzal, hogy aranyvérű vagy! Gondolj erre inkább, ezzel nincsen semmi probléma! Nekem még tetszik is… A francokat nem így értettem!- Vörösödött el Cain és lesütötte a szemeit, majd tovább folytatta életmentő ágálását, hogy elterelje a témát kedves kis elszólásáról.  

-Kérlek fejezd be ezt a viselkedést és engedd el a kést!- Nem akarta pálcáját a fiúra emelni, mert elég nagy baja volt belőle lelkileg, hogy varázstalan. Főleg ilyen kényes helyzetben ami most éleződött ki, rettentően megalázó lenne bárminemű  mágia használata. Remélte, hogy nem lesz erre szükség.

- Gyere menjünk ki, még mielőtt ránk találnak ebben a hülye helyzetben és megint tele lesz az újság mindenféle szarral! Nem szeretnék aurorokat a házban Dante! Gyere, van sebgyógyító italom, azonnal eltűnik a heg! Mossuk meg az arcodat és együnk valamit! Attól hamarabb rendbe fogsz jönni, gyorsabban elmúlik az MDMA hatása. Nyugodtan maradj végig a partin, rendben? Csak fejezd be a ribanckodást! Ígérd meg, hogy normálisan viselkedsz és nem hozol kínos helyzetbe! Holnap pedig,  ha elment Minerva nekiállunk a bájitalfőzésnek. Jó?

Cain tényleg mindent megtett, hogy Dante rendbe jöjjön lelkileg. A fiút először látta életében , hogy kikészül amiatt mert meleg. Úgy gondolta kihasználja az alkalmat és megpróbálja rávezetni, hogy van esélyük a normális életre még úgyis, ha örökké együtt kell lakniuk és buzik. Különös kifacsart pózban álltak a konyhában. Cain Dante csuklóját szorongatta, melyben egy hatalmas konyhakés lapult. Szemben álltak egymással és combjaik összeértek. Cain Dante lába közé lépett, hogy nagyobb erőt tudjon kifejteni hadakozásuk közben, a fiú pedig háttal az egyik munkaasztalra dőlt, mert a nemes nekipréselte. Csak úgy csikorogtak a vinly nadrágok! Dante hasából folyt a vér és a padlót is jócskán beborította, ezzel együtt már Cain bőrére is jutott bőven belőle. Érdekes látvány volt, az már egyszer biztos!
Naplózva

Minerva E. Balmoral
Eltávozott karakter.
*****


the variable

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #16 Dátum: 2015. 11. 01. - 14:38:44 »
+2





Egy aranyvérűek uralta háztartásban felnőni óhatatlanul együtt jár bizonyos hagyományok elsajátításával: sosem kérdezünk rá, milyen a vendéglátónk anyagi helyzete, nem pedzegetjük az esetlegesen kegyvesztett családtagokat, és főleg, nem lepődünk meg az egyébként elég kisszámú elit furcsaságain, ez a világ ugyanis szeret időnként már-már ízléstelenül bizarr lenni. Ezek tudatában úgy voltam vele, hogy ha maga az arany étkészlet is fogja elzengeni a vacsora közben az Éj Királynője áriáját, akkor sem rebben majd egyetlen izom sem az arcomon, és nem csak azért, mert udvarias vagyok, hanem mert tényleg nem lepne meg… Ehhez képest rögtön szembetaláltam magam egy abszolút nehezen behatárolható nemű illetővel, akire emlékeim szerint anno még öcsémként hivatkozott a Skarsgardok legifjabb generációja, de azért azóta eléggé kétségessé vált, pontosan miről is beszélünk. Kezdem megérteni, miféle problémái lehetnek Cainnak, de vajon én leszek az, aki nagyon kedvesen elmagyarázza neki, hogy a saját neméhez vonzódik? Már gondolom ezt abból, hogy gyakorlatilag két lépés után versenyfutást rendeztek abból, ki tudja jobban a másikat felhúzni a gesztusaival.

Annyira hirtelen lezajlott az egész kabaréba illő fogadási jelenet, hogy nem is igazán volt lehetőségem komolyan reagálni rá. Rövidesen egyedül is találtam magam, már ha nem számolom bele a jelenlévő, gondolom nálam jóval megszeppentebb zenekart. Barátságosan intettem feléjük, ha már együtt kerültünk ilyen helyzetbe, mert bár volt szerencsém már családi drámák kellős közepébe landolni ilyen meghívások alkalmával, de ezt nem láttam előre. Ezt senki nem látta volna előre.
- Önnek is szép estét. – remek kezdés, Minnie, igazán – A fiatalembert nem is felejtettem el…
Még hozzá akartam tenni, hogy akkor még annak ismertem, de jelenleg puhább a keze, mint valószínűleg az enyém, és ez egy, ahogy ő mondta, fiatalembernél érdekes megállapítás. Lehet, hogy a szavaival akart zavarba hozni, de tulajdonképp a viselkedésével sikerült, ugyanis fogalmam sem volt, mi a teendő olyan esetekben, ha minden kétséget kizáróan feminin ’fiatalemberek’ próbálnak férfias vonásokat magukra erőltetve szempillát rebegtetni.
Kissé várakozóan álltam egyik lábamról a másikra, de hamarosan folytatódott is a monológ.
- Mr… Skarsgard, el kell keserítenem, nem érzem magam a Szombati Boszorkány célközönségének, így számomra ez a cím akár azt is jelenthetné, hogy többször megnyerte a helyi hotdogevő versenyt. Szórakoztatónak gondolom mindkettő szórakoztató… Ha utazott valaha megvadult vaddisznók csordájára jellemző kényelemmel és bájjal, akkor el tudja képzelni, én is mennyire élveztem a buszozást.
A pillanat hamar elsuhan mellettem, és ugye ekkor találom magam fogjuk rá, hogy egyedül. Kissé elveszett vagyok, mert lássuk be, nem indulhatok csak úgy utánuk, de sétára sem. Elállok persze én itt, az előtérben is, elvégre az ő személyes dolguk, ha épp most és így akarnak házaséletet élni, de azért az az üvöltözés elég baljós. Teszek pár lépést a konyha felé, de aztán mégis inkább elvetem az ötletet, mert ki tudja, mit zavarok meg… Abból ítélve, ahogy egymásra néznek, még nagyon fájdalmasan is meglepődhetek, ha most avatkozom közbe. Végül megtalálom az este egyelőre egyetlen társaságát, akivel vélhetően beszélgetni is tudok, ez pedig a házimanó.
- Elnézést, hogy megzavarlak, - mosolygok rá – de a ház úrnő… urai mindig ilyen összeszedettek, ha vendég érkezik hozzájuk? Amúgy miért zavarná Mr. Angifiliust, ha melegnek tartanák? Úgy értem, szíve joga azt csinálni, amit szeretne, a társadalmunk elfogadóbb a varázstalanokénál.
Naplózva

Dante Skarsgård
Eltávozott karakter
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #17 Dátum: 2015. 11. 01. - 18:43:35 »
+1

Cain Angifilius és Minerva E. Balmoral




Haunted by the forces that suck you in,
That pull you under... Mhmmm, tight.
And your words are engraved in me,
So long as guilt resides here,

Carved into walls in writing,
With our broken hearts imprinted... beside it.

I didn't want you to leave me
I didn't want to leave you.
I didn't want you to leave me
I do not want to leave you.

A lány roppant kellemes külsejéhez megnyerő stílus is társult, ami ötvözte a kellemes bájcsevejek hangulatát egészen egyedi, őszinte szavaival. Egyszer még lehet, hogy nagyon jóban lesznek egymással. Dante ezt is érezte, ahogyan azt is, hogy rángatózik az arcizma a féltékenységtől. Próbálta ügyesen palástolni lányos zavarát *hehe*, de ez leginkább semennyire nem jött össze. Inkább csak még furcsábban viselkedett, amennyiben ez lehetséges. Jólesően konstatálta, hogy a lány emlékszik rá. Sajnos azonban azt nem adta tudtára, hol találkoztak. Ezt ki kell majd puhatolnia. Nagyon jó volt a memóriája, minden számot meg tudott jegyezni, mindenkinek az arcát felismerte akármilyen élethelyzetben, de a nevekkel sajnos folyton hadilábon állt. Isteni szerencse, hogy sosem volt annyi ismerőse, hogy ebből gondja, vagy kellemetlen helyzete lett volna.
A kisasszony válasza azonban meglepte önkívületben fetrengő énjét. Mi ez a hasonlat? Ennyire semmire sem tartja az elismerést, amit hölgyolvasók ezreinek döntése alapján adtak neki? Most valahol belül nagyon megbántódott. Mindig is benne volt a hiú kisasszony, de az aljas fehér por nagyon előhozta belőle a puffogó macát. De azért annyira megőrizte a méltóságát, hogy nem kezdett el fejhangon replikázni a lánnyal.

- Hm… Értem. Sajnálatos a dolog. Habár jómagam sem tartozom az olvasóik igencsak népes táborába, – jól megnyomta a jelzőt, hogy a lány érezze, nem akármilyen cím birtokosával beszélget. – nem egyszer előfordult már, hogy kisebb cikkek és praktikák írására kérjenek fel. Szeretem a gondolataimat papírra vetni, habár nem igazán olvasta még el senki őket. Régebben szerettem verseket is írni, de túlzottan nyálasnak tartottam őket egy idő után. Mostanában egy sci-fi regény ötlete kezd körvonalazódni a fejemben. Tudja mit jelent a sci-fi? Sajnos nem tudom, mennyire van tisztában a muglik dolgaival. Ezért is tartottam mindig roppant nehézkesnek az aranyvérűekkel való kommunikációt.  A furcsa ízlésem miatt – itt megköszörülte torkát és kellemesen simogatta tovább állkapcsát, mintha mi sem lenne természetesebb - magam sem érek többet a szemükben, mint egy koszos házimanó. Mindig zavarba jövök előttük– súgta oda bizalmasan a lánynak. aki meglepődött a hirtelen gesztuson. Ilyen közelről még inkább érződött a fiú kellemes illata, s mikor ráeszmélt, hogy túl közel van vendégéhez hátralibbentette haját hátrahagyva méregdrága samponjának lágy esszenciáját.
- Ó! Tehát a Kóbor Grimbusszal jött? Sok történetet hallottam már róla, de sajnos a nővérem sosem engedte, hogy azzal közlekedjem. Úgy vélte, a Kóbor Grimbusz a pórok hintaja. Igazán szívesen kipróbálnám egyszer, ha nincs ellenére – mosolygott gyermeki őszinteséggel, s szemében huncut fények gyúltak.  

***



I never meant to bring you trouble
But there's no rainbow without the rain
I try to forget about it
All of the colours seem to stay
Talk now
Its over
I'm older
Can we?
Move on now
Get closure
Lets close our eyes

Cain kétségbeesetten próbálta megvigasztalni a fiút, de annyi sikerrel járt, mintha a futóhomokból akarta volna kirángatni egy cérnaszál segítségével. Tethys említésére a fiúból hangos üvöltés szakadt ki. Hogy tudja ilyenkor az eszébe juttatni? Olyan érzése támadt, mintha forró tűt döftek volna a dobhártyájába. A gyomra remegett az indulatoktól, a torka összeszorult és rázta a hideg. Elborult agyának azt is sikerült összehozni, hogy teljességgel a pincében érezte magát. A fények elhalványultak és a berendezés szürkének tűnt számára.  
Miután végighúzta puha bőrén a kést, úgy érezte, egy kissé megkönnyebbült. Mintha a vérével együtt a belülről maró, savas indulatok egy része is távozott volna a testéből. Könnyei azonban továbbra is patakzottak, belevegyülve a földön egyre növekvő bíbor tócsába. Érezte, hogy az előbbi csapástól jobban érezte magát, így újból felemelte a szépen megmunkált eszközt, hogy lesújtson vele. Ekkor azonban rávetette magát Cain, akinek esze ágában nem volt meghalni amiatt, mert Dante megzakkant. Néha harc vette kezdetét, ami olyan volt, mintha két ősi elem szabadult volna egymásnak. Dante hófehér haja az igyekezettől folyvást belegabalyodott Cain ében tincseibe, így az egész olyan volt, mint egy lassú hullámzás. Cain felfelé húzta volna a vízben a fiút, de nem ment, mert a lelke, mint egy nehéz kő, a mélység felé húzta. A nemes végül úgy látta nem győzhet, ezért fondorlatosabb módszerhez folyamodott. Megpróbált a szőke ifjú szívére hatást gyakorolni. Elsőként teli torokból az arcába üvöltött. Dante egyáltalán nem számított a hirtelen kerekedett hangorkánra, így kikerekedett szemekkel meredt a mágusra. Vélhetőleg ezt a hangoskodást már a mélyen tisztelt publikum is hallhatta, akik már egy emberként tömörültek a helyiség ajtaja előtt.

A mágus bocsánatot kért és biztosította róla, hogy nem haragszik rá. Szavai olyan hatással voltak Dantéra, amin ő maga is meglepődött. A lelkében egy kicsi lufi kezdett felfúvódni, ami lassan, de biztosan kezdett növögetni. Mérhetetlenül szomorú volt, amin segítettek valamelyest a kedves szavak. Ám a kést még mindig nem engedte el, így Cain folytatta.
 
- Számtalan lehetőség van, amivel ki lehet kúrálni ezt az állapotot! És hidd el megcsináljuk!

Dante erre újból rohamot kapott és magából kikelve üvölteni kezdett.

- Nem akarok más lenni! Így jó, ahogy van. Vagyis… Megváltoznék, de ez nem olyan dolog, amit ki lehet kúrálni. Miért akarod ezt megváltoztatni? Kérlek ezt mondd el! – kezével még mindig a kést szorongatta, ami lassan végigvágta a tenyerét.
Hallotta, hogy megint az újságokkal hozakodik elő a mágus, amitől csak újból elszégyellte magát, így a penge még mélyebb menetet vágott a húsában. A vacsora említésére azonban megfeledkezett a gondjairól, s mikor a mágus jóváhagyta, hogy részt vehet a mulatságon, izgatottan sikkantva felugrott. Így kiesett kezéből a kés, s Cain végre megszerezhette tőle és messzire ellökte maguktól. Dante látszólag semmit nem fogott fel ebből, mert idült mosoly ült ki az arcára.

- Te jó ég! – suttogta elkerekedett szemmel, hogy nem is Cain arcára fókuszált, hanem a levegőben egy pontot fixírozott. – Akkor mindannyian egy asztalnál fogunk enni, mint egy nagy család? Ez csodálatos Cain!
Az iménti hirtelen mozdulattól a hasán lévő seb még hevesebben kezdett lüktetni, ami emlékeztette a benne dolgozó sértettségre. Sérülésére tette ép kezét, megvágott kezét pedig nem túl elmésen maga mellé eresztette, amiből így a földre csöpögött a vére, miután végigcsorgott hófehér ujjain. Mit sem törődve helyzetével, amennyire tőle tellett, ráfókuszált a mágus jégkék íriszére és kipirult arccal intézte hozzá szavait.

- Cain! Én bármilyen főzetet megiszom. Minden hegyet megmászok annak érdekében, hogy elfogadj. Feltéve, ha egy nap őszintén viszont fogsz szeretni – nem gondolt bele, hogy a világegyetem legdurvább paradoxonja hagyta el imént a száját. – Kimegyek most ezen az ajtón, de csak ha ezt megígéred nekem. Nekem a te szavad mindennél többet ér. Mert én szeretlek. Akár tetszik, akár nem.

Cain elrebegte zavart válaszát, amit Dante kellően kielégítőnek talált és lenyomta a kilincset.

- Remélem ez valóban így lesz!  

Ezekkel a szavakkal kitárta az ajtót, s gyanította, hogy már nem lesz ott senki,mire kilép. Különben így szembesülnek a nyílt sebet takargató fiú nem túl szívderítő látványával.
Naplózva

Cain Angifilius
Eltávozott karakter
*****


Manservant

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #18 Dátum: 2015. 11. 01. - 20:27:47 »
0

Minerva Balmoral kisasszony és Dante Skarsgård


Helyszín: Előtér


Pápara Pupi próbált nyugodt maradni, bár igazán haragudott gazdájára azért amit szegény Dantéval művelt hetek óta. A szeme láttára hervadozott a szőke hercegnő napról-napra a luxuskalitkájában. Hiába vitt neki finom ételeket és süteményeket, csak turkálta azokat szürke arccal. Hangos sóhajokkal ült az ablakban és nézett kifelé az őszi tájra. Amikor Cain beharangozta, hogy meghívja Balmoral kisasszonyt a kúriába felcsillant a szeme és azt gondolta ez lesz az a nap, amikor végre rendeződik a két férfi viszonya. Hiába voltak hangosak azon a szerelmes éjjelen és érezte úgy, hogy szégyenében elsüllyed… nagyon ráfért Cainra a boldogság! Szomorúan konstatálta, hogy saját magát fosztja meg az önfeledt évektől. Tudta jól , hogy megszeghetetlen eskü miatt él itt a Skarsgard fiú és a hülye is látta, hogy mennyire szerelmesek. De ő csak egy picike házimanó volt, nem értett a lovakhoz. Ha valaki végre megtalálta a boldogságot miért áll annak az útjába? Egyszerűen nem volt logika a vámpír viselkedésében. Az Angifiliusok vérében volt a kényszerházasság és hogy szerelem ellen mennek.  Fontosabbnak tartották a vér tisztaságát és nevük fedhetetlenségét az érzelmeiknél. Talán ez a vonás ütközött ki rajta is. Nem volt mit veszítenie Cainnak, hiszen nem volt munkahelye sem pedig olyan politikai pozíciója melyet veszélyeztetne egy esetleges pletyka. Mindenképpen jó hatással volt rá a fiú, hiszen azóta nem ölt, hogy megismerte. Éppen a zenekar előtt guruló üres üvegeket cserélte gyöngyözően hideg és friss sütőtök snapszokra, mikor hirtelen megszólította a fiatal lány. A manó összerezzent a váratlanul felé intézett szavak hallatán. Igazán ideges volt, mert jól hallotta mi megy a konyhában , csak nem akart közbeavatkozni. Remélte, hogy Cain forró ölelések között nyugtatja meg az összetört szívű, önmagából kifordult Dantét. Igazán ezt szerette volna.

- Rettenetesen sajnálom hölgyem! Nem is tudom mit mondjak… Rupert Angifilus fénykorában hatalmas és fényűző rendezvényeket tartottunk! Én ma mindent megpróbáltam annak érdekében, hogy tökéletes legyen az este, de amint látja… - Itt szomorúan lehajtotta fejét. Hatalmas fülei előre dőltek miközben Dante visítozását vélte kihallani. Nagyon kellemetlenül érezte magát. Ő volt a házimanó, a személyzet, ki általában minden olyanért felelős ami egy rendezvény fényét emeli. A jobbnál-jobb ételektől roskadozó asztal érintetlenül állt az ebédlőben. Egyedül akik jóízűen fogyasztottak azok a zenészek voltak. Örömmel látta , hogy elismerően mosolyognak felé amikor finom fogásait ízlelik. De igazából Cain, Dante és Minerva véleménye érdekelte volna a leginkább! Úgy érezte minden igyekezete hiábavaló volt, mert a két férfi soha semmilyen körülmények közt nem képes a normális viselkedésre.

- Kérem , nehogy hazamenjen! Elnézést kérek, hogy ismeretlenül ilyen helyzetben lát… de olyan régen nem találkoztam normális emberekkel!- Rimánkodott manó és a konyhából kihallatszó csattanásra összerezzent a háta. Könyörgően nézett a lányra gülü szemeivel. Látszódott, hogy az idegei kocsányokon lógnak.

- Elnézést, hogy panaszkodom önnek és tudom nagyon nem szokás… de ne tudja meg kisasszony, hogy miken megyek keresztül hónapok óta! Eddig sem volt könnyű a gazdámmal, de most tetőzött igazán az őrület, amióta Skarsgard beköltözött!- Itt a szájára csapott. Lehet Cain nem örülne annak, hogy elszólta magát a különös ízű kapcsolatukról. Miután ijedten meregette a szemeit a lányra egy kis szünet után tovább folytatta, a lelkizést.

- Kérem ne mondja el, amit most elmesélek önnek… de Angifilus úrfi hetek óta tombol! Tör és zúz, nem bír a szégyene felett túllépni. Aznap éjjel, amikor idehozta Skarsgard úrfit az majdnem odaveszett! Egy kis idő múlva olyan hangokat hallottam… mintha… mintha nyilvános házban szolgálnék! Aztán másnap a gazdám viselkedése megváltozott és agresszív lett. Haragudott és tört zúzott, pedig igazán ráférne a boldogság azok után amin keresztül ment! Én próbáltam a lelkére beszélni de már két hete nem jött ki a szobájából és minden reggel az újság olvasása  után szétverte a bútorait puszta kézzel! Szegény Skarsgard úrfi még nem is látta a házat, sem a birtokot! A gazdám nem áll vele szóba és nem hajlandó szembenézni azzal, hogy mi a helyzet velük! Pedig rövid életem során sosem láttam ilyen szerelmet két ember között!  Az a mániája, hogy családot kell alapítania és hogy a neve bemocskolódott! Pedig valójában szerintem csak őt érdekli egyedül a pletykahadjárat! Hogy őszinte legyek önt is azért hívta ide, hogy megpróbáljon… újra a női nem felé nyitni! Kérem, ezeket kezelje diszkréten! Nem szeretnék büntetést! De segítségre van szükségük és én ehhez kevés vagyok! Skarsgard úrfi ma nagyon furcsán viselkedett, valószínűleg megivott valamiféle bájitalt. Én ezt nem bírom tovább idegekkel! Mindketten szenvedtek eleget a családjuk miatt, most pedig… mikor esélyük lenne a boldogságra, egyre bizarrabbul viselkednek! A múltkor már a szobájukba kellett zavarnom őket! Ez aznap történt miután az Abszol úton olyan szégyentelen módon összeverekedtek!  Hát nem hallja mi zajlik már megint? Be se merek menni…- Nézett a konyhaajtó felé szomorúan, s a zene ellenére is jól kivehetően hallatszott a dulakodás, miközben egy kést akart Cain kicsavarni a kvibli kezéből. Onnan tudták  mi történik, hogy  az ordítozást tisztán lehetett hallani a zene ellenére is. Igazán kellemetlenül érintette a házimanót.


*

Helyszín: Konyha



It's what you do
It's what you see
I know if I'm haunting you
You must be haunting me

It's where we go
It's where we'll be
I know if I'm on to you, I'm on to you
On to you, you must be on to me

My haunted lungs
Ghost in the sheets
I know if I'm haunting you
You must be haunting me

My wicked tongue
Where will it be?
I know if I'm onto you
I'm on to you
On to you, I'm on to you
On to you, you must be on to me


Cain nem tudta kínjában mit tegyen. Bármit mondott a fiúnak semmi sem volt eléggé megnyugtató számára. Már bánta, hogy kiejtette  száján Tethys nevét. Sosem keveredett még hasonló helyzetbe. Még nem kellett senkit sem megmentenie az öngyilkosságtól! Forró vérének a szaga megszédítette a nemest, szájában sűrűn képződött a nyál. Kirázta bőrét  a hideg hiszen csak pár centire volt a langyos bőrű, illatozó finomságától. Szinte alig bírt arra figyelni , hogy elvegye tőle a kést, mert már a fejében látta amint a vörös vérét kenegeti testén hideg tenyerével és vetkőznek. Dante ezalatt nemtetszését fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy bájitalhoz folyamodjanak heteroságuk érdekében.

- Azért akarom megváltoztatni, mert ez szégyen! Dante te magad mondtad előbb, hogy szégyennek érzed amiért nem tudod tovább vinni a vérvonaladat! Mit nem értesz? A szerelmet felülírja a nemességgel járó kötelezettségünk! Az én családom ebben hitt! Az Angifliusok sosem házasodtak szabad akaratukból! Mivel nem akartunk anomáliákat hamar véget vetettünk a rokonházasságoknak és Malfoyokkal , Lestrange-ekkel keveredtünk! Ez egy eltervezett , megrendezett rítus! A szerelem az csak egy kémiai folyamat amit hasonló kémiai anyagokkal lehetségesek vagyunk irányítani! Nem bírom elviselni ezt a hedonizmust Dante, hogy képtelen vagy túllépni a vágyaidon! Te egy nemesi család leszármazottja vagy! Még nem késő ezt orvosolni! Legyél belátó és tedd le a kést!
 
A kvibli válaszképpen kitágult szemekkel elvágta a tenyerét, Cain arcától nem is olyan messze. Furcsa volt amint  a nemes aggodalmát és félelmét felülírta a nemi vágya. Főleg , hogy pár sorral fentebb arról papolt hogyan is kell ennek ellent állni. Dantéhoz nyomuló teste sem segítette abban, hogy nyugodtabb legyen, ahogyan a szexi zene. Hangosan szuszogott a kiáramló vér láttán, mialatt a fiú újabbat nyesett a hófehér húsába. Cainnak ez volt az előjáték. Aztán a drogtól hirtelen újabb drámai hangulatváltás ütközött ki Dantén. Nagy örömmel fogadta, hogy mégis jelen lehet a vacsorán. Örömében ugrott egyet, ezzel a nemesre hozva a frászt . Eközben végre eldobta a kést. A véres eszközt Cain gyorsan elrúgta, hogy még véletlenül se akarjon újabb meneteket vágni magába a beszélgetésük során.  

- Igen! Így van! Együtt eszünk Dante! És most kérlek nyugodj meg és fejezd be a drámát! Menjünk kifelé, hogy ne kerüljünk ennél nagyobb szégyenbe, ami most van! - Tartotta fel véres kezeit, elkerekedett szemekkel. A félhomályos konyhában a gyertyák lángjai csillogó fénnyel lepték el sexy fekete bőrnadrágját. Nem lehetett nem észrevenni, hogy mennyire izgalomba hozta a vér szaga. Mindemellett rettenetesen fel volt zaklatódva a fiú viselkedése láttán. Nem tudta, hogy mit fog művelni a következő percben, teljesen beszámíthatatlanul viselkedett. Látszódott, hogy fáj a hasába vájt seb és bután leengedte vérző kezét, amiből még gyorsabban kezdett áramlani a vörös nedű.

- Dante… Ígérd meg, hogy ma már nem csinálsz több hülyeséget!- Nézte a földre patakozó vért megsemmisülten és akaratlanul is megnyalta a száját. Majd meghallgatta a fiú értetlen kérését, amit nem tudott mire vélni. Megissza a szerelmüket megakadályozó hangulatbefolyásoló italt, de elvárja, hogy Cain fogadja el? A nemes nem mondott semmit, csak halkan a fiú mögé lépett. Szálkás karjait hátra engedte mialatt lassan kibújt a fekete köntöséből. Csak a vynil anyagú nadrág és a fehérarany fux maradt a rajta, na meg sebhelyes hátát takaró hosszú fekete haja.

- Állj meg!- Kiáltott rá, majd még közelebb húzódott hozzá. Dante azt érezhette, hogy Cain a reszkető vállaira teríti a fekete selyem anyagot, annyira óvatosan mintha cukorból lenne a teste. Miután a fiúra borította a palástot,  hosszú és illatos copfjáért nyúlt ami a ruha nyaka alá szorult. Simogató, lágy mozdulattal kihúzta a köntös alól és ujjaival elrendezte a szálakat. Mélyen lélegezte be vérének és bőrének mámorító esszenciáját. Kicsit közelebb nyomult Dante testéhez és hátulról megfogta a köntös két szárnyát, olyan volt mintha megölelné . A fiú elé rakta azokat védelmezően, mialatt karjaival akaratlanul is magához vonta a szőke szépséget.

- Nem szeretném, ha meglátnák, hogy vérzel. A könyvtárban vannak az  előre kikevert bájitalok. Szeretném, ha velem tartanál, hogy megfelelően elássam a vágásokat. Ha kimegyünk mond azt, hogy rosszul lettél miközben vitáztunk. Nyilván meghallották, hogy ordítozunk a zene ellenére is, így kár lenne hazudni. Nem szeretnék több félreértést és kellemetlenséget a mai nap során. Rendben? –Majd miután elmondta a megfelelő instrukciókat , fájdalmasan lassan elhúzta karjait a fiú derekáról. Érezhetően sütött altestéből a forróság annak ellenére, hogy a bőre hideg. Lágyan fújta a meleg leheletét Dante tarkója felé, kinek felállt tőle az összes pihe a nyakán. Valószínűleg érezhette a nemes szándékait és nem csak  a lelkével ...

- Nem tudom mit ígérhetek neked Dante, de nem hiszem hogy szeretsz. Ezt a drogok mondatják veled. Most pedig induljunk. Kérlek!

Búgta Cain könyörgően. Kezdett elege lenni, hogy a fiú szélsőséges helyzetekben bizarr dolgokkal dobálózik. A vérszag és a több hetes szexdiéta nem tett túl jót az idegeinek. A zene pedig különösen forró hangulatú volt. Minden ellene játszott! Azt sem sejthette, hogy a manó éppen miket kotyogott ki Minervának. Dante kitárta az ajtót, hátán a fekete köntössel. Mivel kezét nem tudta belebújtatni az ujjaiba annak ellenére, hogy úgy volt lefedve mint egy papagáj éjjel, tisztán lehetett látni a  véres hasát. Lassú csepegéssel megvágott tenyeréből is a földre hullott pár vörös csepp. Cain eközben heteroszexuális távolságra ugrott mögötte, bár egyik kezével Dante épségben lévő karját fogta és a könyvtár felé tolta. Mivel a fiú nem tudta , hogy merre kell mennie. Cain menetirányba igazította testét, hogy mihamarabb elláthassa sebeit. Kezdett olyan bő nyállal nyeldekelni mint én egy sushi bárban.
Naplózva

Minerva E. Balmoral
Eltávozott karakter.
*****


the variable

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #19 Dátum: 2015. 11. 17. - 04:44:44 »
+2



They were crazy...


Amikor otthonról elindultam, voltak elképzeléseim arról, mi várhat rám Mr. Angifilius otthonában, és ezekből csak azt találtam el, hogy a stílusa a régi – minden más olyan újdonságként ér, mint Piroskát a farkas étvágya, aztán később a halott nagymama… Remélhetőleg ez esetben nem én leszek a hulla a szekrényben, ahogy néha morbid humorérzékem érzékeltetni tudja a lehetőségek kellemetlenebbik végét. Nem mintha azt hinném, hogy bármelyikük is komolyan ártani akar nekem, de inkább érzem magam kettőjük között villámhárítónak, mint tényleges vendégnek, és ezt csak erősíti, hogy az érkezésem utáni második percben már lényegében egyedül maradok, bár Dante bőven ellátott gondolkodnivalóval. Igaz, vele nem kerültem túl közeli viszonyba azon a bizonyos szilveszteren, mert a figyelmét sokkal inkább az édességek kötötték le, a nővére bőven elég komoly benyomást tett rám… Kezdem egy kicsit megsajnálni, ő ugyanis vele kellett, hogy felnőjön. Ha engem az a sorscsapás ér, hogy Tethys mellett kell tengetnem a napjaimat, lehet, hogy még nála is bizarrabbul viselkednék, és ez elég nagy szó, ismerve anyámat.

Aztán a manó monológja még inkább meglep, ugyanis kicsit olyan érzésem van, mintha a ház egy külön valósághoz tartozna – nem mintha megkövetelném, hogy viselkedjen a helyzetének megfelelően, mindig embertelennek tartottam, hogy őket alánk sorolják, egyszerűen összeszalad a csodálkozás az arcomon, hogy mennyire elkeseredett. Más magyarázat nem lehet arra, mikért tálal ki nekem egyetlen kérdés után a saját gazdájáról ilyen lendülettel. Lehajolok hozzá, és így próbálom meg értelmezni a szavait.
- Nem hibáztatlak, ne haragudj… mi a neved? – pedig elhangzott, egészen biztos, legalább a levélben… - Nem, dehogy, hidd el, ha ennyitől ki akarnék rontani az ajtón, már megtettem volna. Jól érzed magad?
Látom rajta az ijedtséget, főleg arra a hangra, ami a konyhából érkezik. Nem akarok közbelépni, ez nem az én dolgom lenne, de ezek alapján nem muffint sütögetnek éppen teljes egyetértésben, ezt le lehet olvasni az ideges lényről is. Kinyújtom a kezem, finoman megsimogatom az arcát, remélve, ha eddig olyan szabad szellemű volt, hogy nekem panaszkodjon, most sem kap infarktust a gesztustól.
- Értem, szóval Dante óta. Ne haragudj a kérdésért, de egészen biztos, hogy csak azóta…? – mégis, nem tagadhatom le a rosszabbik arcomat – Mr. Angifiliusnak nem voltak előtte is érdekes megmozdulásai?
Muszáj elmosolyodnom a jellemzésén a Dante beköltözését követő napokról. Ha ez egy mugli ház lenne, biztos vagyok benne, hogy egy ott esetlegesen szolgáló dajka ugyanilyen stílusban adná elő a válogatott borzalmakat, amit szerinte átélni vélt. Az viszont teljesen értelmetlen, amit ezek szerint Cain képzel a kötelességeiről. Nyilván egész életében elzárva élt a közösségtől, ha jól tudom, kivételes esetekben érintkezett csak másokkal, de ez a családalapítós vaskalaposság jobban illett volna egy mélyen vallásos öregasszonyhoz, mint valakihez, aki a varázsvilágban él. Nem tudom mégsem folytatni a merengést, mert eléggé megdöbbenek a manó szavain arról, hogy mi volt az eredeti célja az ittlétemnek. Végül egy vállvonással intézem el a dolgot: elég nehéz lenne zavarba hozni ilyesmivel, ráadásul ennél nagyobb árulással is leptek meg.
- Persze, megígérem. Maradj itt, beszélek a gazdáddal, mint nő a nő… férfi a nő… férfi a férf… mindegy, érted, mire célzok.
Előhúzom a pálcámat, és néhány kopogó lépés kíséretében elérek az ajtóig, ahonnan eddig a drámai aláfestést szolgáltatták a házigazdák.  Nagyon remélem, hogy nem arra fogok benyitni, hogy Dante épp a saját vérében fekszik…

Meglepetten lépek hátra, amikor mindketten megjelennek, méghozzá viszonylag higgadtan, nagy örömömre, tegyük hozzá, mert csúnya vendégség lenne az, ahol kiütöm a meghívómat, még ha az valakinek a védelmében is történik…
- Mi történt?! – nézek a vörösen csöpögő vér látványára – Mr. Angifilius, mi a fészkes fenét csináltak, már meg ne haragudjon a kérdésért?!
Mivel láthatóan már kitalálták, mihez fognak kezdeni, és ebben én akaratlanul is néző lettem, tényleg úgy fog ez kinézni, mintha erőszakkal söpörtem volna le a figuráikat a tábláról, de eleget hallottam ahhoz, hogy megtegyem, amiért hívtak: segítsek.
- Engedje már el, mutassák, mennyire mély a seb? – a pálcát a zakóm egyik vájatába csúsztatom, és Caint egy kicsit odébb lökve megfogom Dante karját – Mi okozta a vágást? És nehogy azt mondják, hogy baleset volt, mert biztos vagyok benne, hogy nem a nyelvem az egyetlen szúró-vágó eszköz, amivel kapcsolatba került az elmúlt öt percben.
Naplózva

Dante Skarsgård
Eltávozott karakter
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #20 Dátum: 2015. 11. 18. - 06:16:56 »
+1

Cain Angifilius és Minerva E. Balmoral



Dante fejében egymást kergették a gondolatok. Vajon mit gondolhat a csinos hölgy most róluk? Vajon mennyit hallott abból, ami bent zajlott közte és Cain között? Oly sok kérdés merült fel benne, de egyikre sem tudott teljes mértékben válaszolni. Helyette viszont válaszolt ezer fel sem tett kérdésre.

- Kérem, ne aggódjon! Én és Cain úrfi csak veszekedtünk. Semmi komoly nem történt. Én éppenséggel önkezem által akartam kioltani az életem. De semmi baj nincs. Már minden rendben van – hadarta a fiú teljes tudathasadással. Minerva nem tudhatta, hogy miféle kábítószer van a szervezetében, de azt magától is sejthette, hogy épelméjű ember nem mond ilyen dolgokat. Agyának enyhe zápulásáról tanúskodott a szája szélén lassan lecsordogáló nyálcsík is. Ahogy magyarázott, ajkai tátogásától egy buborék fúvódott fel lassan és pukkant ki. Emellé még furcsán meregette is enyhén véreres szemeit.

- Nagyon kedves, hogy segíteni szeretne, de igazából most nem sokra megyünk a segítségével. Akkor lett volna igazán szükség magára, amikor Tethys megesketett bennünket. De ez amúgy titok! – utolsó mondatát röhejesen pisszegve mondta el és enyhén összegörnyedve a szája elé tette felemelt mutatóujját így jelezvén, hogy erről hallgatnia kellene. –Olyan csudás itt lakni ebben a varázslatos házban Cainnal. Az én házam sem volt éppenséggel koldusfészek, de ez…ez minden igényt kielégít. Az én kúriám…- itt beléfagyott a szó és egy pontra fókuszálva maradt a tekintete, mintha egy zenélő plüssállat lenne, amiből kivették az elemet. Fejét oldalra billentve bámult a levegőbe. Nem telt bele néhány másodperc és hangos zokogásban tört ki.

- Már nincs semmim, érti? Földönfutó vagyok, akárcsak egy koszos kertitörpe. Hiába itt minden ezüst, arany vagy brokát. Soha többé nem tehetem be a lábam a saját házamba, másként meghalok. A testvérem elárult. Az egyetlen ember, akiben a rokonaim közül megbízhattam. Az, aki mindig mögöttem állt és megvédett, valahányszor bántottak. Úgy eldobott, mint egy taknyos zsebkendőt és vissza sem nézett. Ráadásul kisemmizett, hogy még Lord Dorwint és Molly-t sem kaptam meg. Cain az egyetlen mentsváram, de ő is gyűlöl, mert egy retkes buzeráns vagyok.
Eddig bírt beszélni az ifjú, mert a sebe még mindig heves ütemben vérzett, s a nagy érzelgés teljesen kimerítette. Mikor érezte a lány ujjai a karján, hangos zokogással a vállára borult, nem kicsit hozva ezzel kínos helyzetbe Caint. Minerva díszesen zsinórozott zubbonya egy foltban lassan sötétszürkévé kezdett változni a ráfolyó könnyektől.
Naplózva

Cain Angifilius
Eltávozott karakter
*****


Manservant

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #21 Dátum: 2015. 11. 18. - 23:34:11 »
+1

Minerva Balmoral kisasszony és Dante Skarsgård




Tickle that cheek
And take your throne
Pump your veins
With gushing gold

Slow down
It's a science
He's been waiting
To bring you down
Snake eyed
With a sly smile
He can hold you
And shake you child

A házimanó hálásan nézett a díszes vendégükre, aki úgy tűnt valódi figyelmet szentel rá. Nagyon ráfért már némi törődés, mert mostanában csak a katasztrófa érte folyamatosan. Hüppögve bemutatkozott neki, ahogyan az illendő.

- Pápára Pupinak hívnak, szolgálatára kisasszony! Köszönöm, hogy nem hibáztat úgy érzem nem bírom tovább ezt a tébolydát ami itt megy! Annyi szégyen érte mostanában ezt a házat, hogy csoda nem süllyed el a föld alá! Nagyon sajnálom a nyíltságomat, nem vagyok hálátlan az úrfi felé mert jobban tart , mint a megboldogult gazdám valaha! Sosem emelt rám kezet és nagyon szépen beszél velem, higgye el! Még annak ellenére is, hogy mostanában... nem tud viselkedni.

Eközben a konyhából kiszűrődő zajok tovább fokozódtak, mintha tér s idő szűnt volna meg az apró helységben, igen az ott volt a halálcsillag és a Bermuda háromszög egyben. Szerencsére a zenekar töretlenül játszott, így csak a két konyha előtt rostokoló személy hallhatta a bent zajló áldásos tevékenységeiket.

- Nem mondanám, hogy jól érzem magamat, de köszönöm a kérdését! Nagyon régóta nem kérdezte meg tőlem senki ezt… – Majd aprócska és csontos kezével megtörölgette gülü szemeit, amik furcsán nedves nyekegő hanggal kísérték a mozdulatát. Ekkor csodálatos dolog történt, a lány Pupi könnyáztatta arca felé nyúlt s megsimította azt. A kis házimanó ettől még inkább sírni kezdett. Ilyen gesztus talán akkor érte utoljára, amikor a ház úrnője még élt! Bár a lány megnyugtatásnak szánta, a sokktól remegő lény még jobban rázendített.  A vendégzenekar érdeklődve figyelt a konyha irányába és nem igazán értették az eseményeket. Ugye a  két buzi bement a konyhába azóta pedig az érthetetlen okokból meghívott lány és a manó az ajtaja előtt áll feszült figyelemmel. A lény rázkódó háta arra engedett következtetni, hogy éppen óbégat. Eközben Minerva afelől érdeklődött, hogy a ház urának voltak-e régebben is érdekes megnyilvánulásai. Nos… konkrétan csak az volt, nem igaz?  Nőket gyilkolt meg, legalább vagy ötöt, utána pedig hajnalban rendre vért okádott. Aztán hirtelen ez a különleges hullám abbamaradt, mintha elvágták volna. Erre fel minden harmadik éjjel széttépett ruhákban és összevert testtel esett be az ajtón. Amikor vége lett az egyik őrületes mániájának,  lett helyette még merészebb! Mindezt az  koronázta meg, amikor egyszer csak több napos kimaradása után hazajött a Skarsgard gyerekkel és azóta másféle furcsaságok kezdtek kibontakozni . A manó nem tudta eldönteni mi volt jobb. Amíg játszotta a heterot és kannibalizmust folytatott, vagy a brazil szappanopera ami két hete szabadult  a házra?

- Angifilus úrfi igazán… színes egyéniség és számtalan különös megmozdulása volt élete során. De a mostani helyzet a legrosszabb mind közül!- Sipította fejhangon és remélte nem árult el ezzel túl sokat. Nem akart hazudni a lánynak , de bajba sem szerette volna sodorni kelekótya gazdáját. Hiszen lehet, hogy egy nőevő buzeráns, de annak ellenére vajszíve van! Főleg amikor ópiumos állapotában szeretetrohamokat kapott és kedveskedett Pupival. Na igen… a drogfüggőségéről nem is ejtett szót sem a gyerekkora óta tartó kínzásokról és furcsa betegségéről. Ha lenne egy szabad estéje biztos, hogy meginná a bárszekrény összes piáját és rongyosra panaszkodná magát, de ugye ezt nem tehette meg. Minden házimanónak megvoltak a maga titkai.


Ezalatt a lány megígérte neki, hogy nem megy haza és segíteni fog ahogyan csak tud, már el is indult az ajtó felé, logikusan kivont pálcával.  Ám ekkor mondhatni, hogy váratlan dolog történt. Mintha egy varázsütés lett volna az elhangzott mondata, nem sokkal rá kinyílt az ajtó és szemük elé tárult a különös látvány. A habzó szájú drogmámorban reszkető véres szőkeség és a félmeztelen szexi testű , szintén véres férfi sompolygott ki az ajtón olyan arccal, mintha azt hinnék ezt az egészet megússzák anélkül ,hogy bárki is felfigyelt volna rájuk. Legnagyobb meglepetésükre ott állt az összes résztvevő. Ergo a zenekar még játszott , de mindenki feléjük fordulva meregette a szemeit és nem kellett sok, hogy a csinos fiatal hölgybe és a füleit gyűrögető szétsírt szemű manóba botoljanak el.  Cainon keresztül szaladt a hideg és a meleg egyszerre. Érezte amint tarkóján égnek állnak a fekete kis babahajak, mellbimbói azon nyomban megkeményedtek de nem olyan  kellemes helyzettől ahogyan általában szokott. Ópium ide vagy oda… Dante viselkedése és vérének szaga rettenetesen hergelte és étvágya átkúszott a drogmámor függönyén. Száját folyamatosan harapdálta, hogy bírja a gyűrődést és ne kezdje el kimeredt szemekkel nyalogatni az elvérezni készülő szőkeség testét , mint valami fehér jégkrémet.  Ezért inkább lopva lenyalta az ujjai végét, legnagyobb bánatára ezt Minerva pontosan meg is látta. Miközben jöttek ki az ajtón a véres ujját szopogató Cainnal nézhetett farkasszemet, aki mozdulatában megdermedt, majd kis szünet után kihúzta szájából és megütközött arccal a nadrágjába törölte nyálas kezét.

- Én… én nem…

De ideje sem volt kivágni magát , hogy mit csinált éppen. A lány aggódva rakta el fegyverét, miközben elsöpörte őt az útból, nekik szegezve aggódó kérdéseit. A nemest igazán rosszul érintette a dolog, hiszen még sosem söpörték félre. De valahol logikusak tűnt a lány aggodalma. Ő egy normális életet élő boszorkány volt, Cainnak és Danténak pedig már szinte sztenderd volt a vér, a testi és lelki erőszak és az hogy folyamatosan valaki éppen meghalni készült kettőjük közül. Azonban nem tudhatta a vámpír, hogy vendégének milyen a múltja így éppen azon agyalt, hogy kitaláljon valami hazugságot,  de nem tudott megszólalni sem mert… ezek beszélgetni kezdtek! Igen! Dante hátán fityegő köntös mit sem takart véres testéből és a világos színű márványon olyan szépen gyűjt a vörös folyadék, hogy majdnem kiesett a morgó hasú varázsló szeme. Elállt az útból és a falnak dőlt némán, megsemmisülten, miközben a zenekart figyelte. Tudta ezt már nem lesz képes kimagyarázni a büdös életben soha. Ekkor pedig Dante elmondta mi is történt valójában. Cain nem tudott mit tenni, lassan elkezdett lefelé csúszni a tapétán falnak vetett hátával, ez egészen olyan jól sikerült, hogy a földre érkezett latexgatyás seggével. Hófehér hosszú ujjait a szája elé tapasztotta és haragtól izzó tekintettel nézett Dante felé, de annak be sem állt a szája még a mérges, jég kék asszonyi tekintet sem állíthatta meg. Már nem is kérdezték, egyszerűen mindent elkezdett saját magától kitalálni azzal kapcsolatban ami velük történt. A nemes nem egészen tudta az esküjük hogyan köti őket ,  így nem csoda amint attól rettegett, hogy az idióta most megöli mindkettőjüket. Módszeresen elpofázza azt , amit esetleg nem lenne szabad kimondaniuk.

- Dante! Kussolj az istenek szeremére, mert meghalok! Nem érted? Csend legyen már a kurva életbe! Meg akarsz ölni mindkettőnket? HM? Komolyan mondom nem hiszem el, hogy ebbe keveredtem… ilyen tényleg nincs! - Cain nem bírta tovább idegekkel, félig Dantéhoz aztán félig a plafonra meredve beszélt az istenekhez, drámai mozdulatokkal várt némi visszaigazolást a nagy semmitől. Nem törődött a szerepével sem már, amit olyan szívesen öltött fel hölgyek és férfiak társaságban. Hát  félmeztelenül ült a földön véresen, miközben  a buzi, feltehetőleg meleg párja éppen kipakol mindent amiről tilos lenne beszélniük. Már nincs vesztenivalója, minden tekintélye elsüllyedt egy szempillantás alatt. Ettől olyan ideges lett, hogy megpróbált újra lépni valamit a hírneve érdekében. Nagy igyekeztében a falhoz nyúlt így a gyönyörű tapétán elhúzott egy maszatos vérfoltot, de töretlenül felküzdötte magát és fenyegetően a fiú felé lépett, ám az ebből mintha semmit se vett volna észre tovább spirázta a dolgokat. Éppen a saját kúriájának kinézett ecsetelte, ami már nem az övé… Cain szinte érezte, hogy Dante robbanni fog!  A fiú nem is váratott ezzel sokáig, a felgyülemlett rossz emlékeinek hatására Minervára borult és sírva folytatta tovább szívtépő monológját, miközben összekente a lány ruháit. Cain elképedve állt és hallgatta az önostorozást, arról kiket és hogyan veszített el. Nem tudta mit kell ilyen esetekben csinálnia. A zenekar  dalt váltott éppen, talán a leglassabb tempóban amit valaha produkáltak, hogy elkapjanak részleteket az izgalmasnak tűnő beszélgetésből, de a házigazda mérgesen feléjük nézett és sürgető mozdulattal jelezte, hogy folytassák azt amiért ki lettek fizetve.

- Dante! Elég legyen most már! Fejezd be, mert lejáratsz mindenki előtt, ezt komolyan nem hiszem el! Nem volt elég az Abszol úton ami történt? Tényleg így kell viselkedned? Egyetlen ismerősöm van rajtad kívül, az istenek áldjanak már meg! Minerva, nagyon sajnálom… én nem is tudom mit mondjak…  - Idegesen toporgott mint egy tojós tyúk, miközben szánakozva nézte a lány vállán zokogó fiút. Egyre kínosabban érintette a helyzet, nem tudta hogy mindezért ki a felelős, hiszen mindenki áldozat volt a maga módján. Erről nem tanult a könyvekben sem etikett órán, hogy hogyan kezeljen egy öngyilkos hajlamokkal megáldott bedrogozott meleg férfit.

- Minerva! Danténak nagyon komoly… problémái vannak. Sajnos bizonyos okok miatt erről nem beszélhetek neked, de ő el tudja mesélni mi történt, ha végre megnyugodott. Mindenképpen magyarázattal tartozunk azok után ami itt zajlott, így el fogja mondani neked a történteket. Két hete majdnem elvérzett egy… baleset folytán így nagyon hamar el kellene látnom, mert a szervezete rettenetesen le van gyengülve. Remélem nem haragszol , ha most elmegyünk a könyvtárszobába! Ha gondolod tarts velünk, de nem valami szép a látvány. Mindenem megvan hozzá, hogy azonnal begyógyítsam a sebeit és vérpótló főzetet is tartok mert folyamatosan szükségünk… mármint… Szóval sokszor történtek  olyan események ami miatt kell, hogy használja. Mindegy is ez most! Elnézést , hogy tegeződöm de én ezt már komolyan nem bírom idegekkel!- Ezalatt erősen megragadta a fiú vállát, amin úgy lötyögött a vámpír selyem köntöse , mint valami szánalmas beterítőkendő egy fodrászatban. Megpróbált Dante lelkére is hatni, hogy minél előbb megszabaduljon a vér ízétől és illatától. Nem tehette meg, hogy a vendége előtt veszíti el a fejét. A pálcáját magánál sem tartotta, mert Dante előtt nem szeretett mágiát használni, így takarításra képtelen volt. Most pedig igazán jól jött volna némi varázslat, hogy kitisztítsa a fejét.

- Dante! Mit beszéltünk bent meg hm? Emlékszel még ugye? Azt ígértem, hogy ha jól viselkedsz, nem kell felmenned a szobádba egyedül igaz? Szedd össze magadat és indíts velem a könyvtárba! MOST!  Elég legyen mára a drámából! Mégis mi a jó nyavalyát ettél meg a szekrényemből? Megmondtam, hogy ne kóstolj meg semmilyen összetevőt nem igaz?  –Próbálta terelni a drogfogyasztásukról a gyanút, hiszen nem tudhatta hogy Minerva hányadán is áll ezzel a dologgal. Mivel igazán széles spektrumban tartott magánál mindenféle összetevőket teljesen hihetőnek tűnt, hogy valamiféle gomba hatására indult meg a kvibli elméje. Dante ellenben eldöntötte, hogy nem akar leválni az egyetlen nőnemű lényről a házban. Akár a mennyországgal is felérhetett volna Minervának, hogy ilyen illatos és csodálatos férfiak vergődnek körülötte félmeztelenül, de a könnyek a vér és a levegőben forró buziság elmoshatta az összes erotikus gondolatot még mielőtt megszülethettek volna.  Cain ezalatt elkezdte megelégelni a lánynak feszülő makacs kvibli viselkedését, több volt mint kínos.

- Ereszd már el Dante! Nagyon megfogod ezt bánni, soha többé senki sem jön át hozzánk vendégségbe, ha így viselkedsz nem hallod? Figyelj, minden rendben van! Nem mondanám, hogy kifejezetten gyűlöllek, okés? Az tény, hogy egy retkes buzeráns vagy… vagyis nem! Dante! Figyelj nem vagy buzi csak nyugodj meg! Össze vagy zavarodva, tudom, hogy nem vagy meleg mert a nővéredet is megdug… ISTENEK! –Nem hitte el amiket össze–vissza beszélt. Látszódott itt nem csak Danténak kéne némi segítség az érzelmek kifejezése és terelgetése terén, hanem Cainnak is. Mondott az már mindent, hogy vége legyen a rémálomnak de egyre hülyébben viselkedett. Segélykérően nézett a manóra, aki már régen a tapétát próbálta lemosni, nem tudni hogyan került hozzá a kis vödör és a kefe ilyen gyorsan. Ezalatt zenekar töretlenül bugizott és mindenki erősen kerülte a félvámpír tekintetét. Az ételek pedig kipakolva , egymás hegyén-hátán várták, hogy végre elfogyasszák őket. Remélhetőleg nem fog az a sok finomság kárba veszni és hőseink hamarosan leülnek a fehér abrosz mellé, mindenki megérdemelne már egy kis jutalmat!

Naplózva

Minerva E. Balmoral
Eltávozott karakter.
*****


the variable

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #22 Dátum: 2015. 11. 20. - 03:06:46 »
+2



They were crazy...


- Veszekedtek?! - visszhangzom egy hisztérikus vigyor kíséretében - Szerintem ebben az évszázadban még senki nem fogalmazott ilyen visszafogottan, pedig egy olyan ember mellett nőttem fel, aki szerint a gyereknevelés egyetlen kegyes módja, ha annyiszor pofozzuk meg utódunkat, ahányszor kiejti a száján a miért szót.
A kétségbeesett sírása még sokáig visszhangzik bennem - sok kérdésre kapok választ, és még többet vetnek fel a könnyei. Tethysről beszél, halálról, bűnökről... Miért vagyunk mind ezek rabjai? Nem esik nehezemre általánosítani, de mintha az aranyvérűek otthonai mind tűzfészkek lennének, amelyek csak arra várnak, hogy valaki beléjük lökjön egy hordó kerozint. Az évszázados viszályok, ki nem mondott dolgok mindig visszaütnek, és mindegy, mennyire rángatjuk a láncainkat, nincs menekvés, még nekem sem, pedig nem tartozom közéjük...
- Nincs semmi baj... - ölelem magamhoz, amikor végez - Nem kell visszamenned hozzá, itt biztonságban vagy.
Nem látom át az összes összefüggést, de biztos vagyok benne, hogy Cain nem szórakozásból vette magához, és ennek megfelelően nem is dobná ki őt a házból, még ha... úgy is hivatkozik rá, mint 'buzeráns'. Nem ez a megfelelő pillanat arra, hogy felvilágosítsam az önkívületben lévő Dantét arról, hogy ezzel a tulajdonságával nincs egyedül a kúria lakói közül. Viszont nem csodálkozom rajta, hogy a házimanó is a hisztéria szélén toporog, láthatóan egyikük sem tud mit kezdeni a másikkal, bár az még érdekelne, mi volt a szikra, amiből az egész kipattant. Dante a nővérét emlegeti, akiről hosszú évek óta nem hallottam, nem is véletlenül elkerülve azt a régi emléket, de lehetséges, hogy fel kell majd keresnem - ha valakinek érdekében áll, hogy ez ne tudódjon ki, az ő, és ha valakinek érdekében áll, hogy ezt fel is emlegesse neki, az én vagyok. Anyám egyébként is egy olyan lányt akart, amilyen Tethys, itt az ideje, hogy kiderüljön, fogadott lánya is elárulja e... feltéve, hogy ő többet tud nálam arról, hol tartózkodik.

Nem kerüli el a figyelmem Cain ijedt reakciója sem: azok viselkednek így, akiknek van félnivalójuk. Bőven elég komoly drámát lehetne már csak abból írni, amit a szőke férfi elhabogott az előbb, na de erre még ő is rá tud licitálni. Ahogy ott állok, és magamhoz szorítom a még mindig vérzőt, kezd egy nagyon kényelmetlen gondolat fészket rakni a fejemben: ezen az estén én vagyok a megtestesült racionalitás. Minnie Balmoral, aki ha úgy tartja kedve, idegen férfiakkal italozik a korára tekintet nélkül. A sorsnak igazán gáz standuposokat idézően rossz a humorérzéke, hogy pont a felelőtlenség zászlóshajóját küldte el ide rendet tenni.
- Aqua Eructo! - rántom elő a pálcámat, bár először beakadok Dantéba, azért ilyen távolságról nem nehéz eltalálni egy célpontot, amelyik úgy bámul ránk, mint... nos, egy ember, aki egy vízsugarat kap az arcába. Én is ismerem a kiskorúak varázshasználatáról szóló törvény kivételét, és mivel azt lehetetlen megállapítani, ki végezte el a varázslatot, amíg az egy varázsló házában történt, ennek most legfeljebb olyan következménye lesz, hogy Cain végre elhallgat, és nem hangzik el több nagyon drámai libegtetés és faszság. Már elnézést.
- Most, hogy lehiggadt, Mr. Angifilius, szeretném, ha tudná, hogy nem vagyok annyira ostoba, mint amilyennek ezek szerint látszom. Mutassa az utat a könyvtárba, lássuk el Dantét, utána meghallgatom a történet józan változatát is, amint feltisztult... mert igen, ismerem a különbséget a hozzávalók és a drogok hatásai között. Danténak nyilván védelemre van szüksége, és ha úgy ítélem meg, hogy ezt veszélyezteti... - elmosolyodom, szerintem nem kell befejeznem, főleg, hogy nincs értelme fenyegetőznöm sem.
Sosem gondoltam volna, hogy épp én leszek az, aki ilyen könnyedén önt nyakon egy hisztérikus nemest, hogy aztán bekötözhesse a másik sebeit, de úgy látszik, megvan az előnye annak is, ha az embert éveken át hurrikánként emlegetik - a hurrikánok pedig a körülmények megtáncoltatásán kívül a pusztításhoz is értenek.
Naplózva

Dante Skarsgård
Eltávozott karakter
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #23 Dátum: 2015. 11. 20. - 16:40:17 »
+1

Cain Angifilius és Minerva E. Balmoral



Here's to the one with the smoking stare
Running through my head with a bolo knife
Chopping up the threads made up from looms
Of love and blood and hate and some empty tunes

Eyes killer cold and black and bare
Freaky little tooth hanging solo
Sucking at the walls like a rolo now
Making a cocoon when my brain fits


Dante érezte a Cainból áradó frusztrációt, amit úgy mutatott ki, hogy még hangosabban zokogott a kisasszony vállán. Nem igazán tudta enyhíteni a fájdalmát, s a sebe egyre rosszabbul festett. A mágus sem segített ezen a tahó stílusával. A fiú hallotta a hangján, hogy szégyelli őt. El akarja tussolni a dolgaikat, s ezzel együtt őt is, mint valami kínos szexvideó botrányt. Azonban lassanként észrevette magát és vélhetőleg megsajnálta a szívszaggatóan zokogó pelyhes tollú kis szőke csibét. Egy fokkal enyhébb hangot ütött meg, de egyúttal újból előhozakodott beteges fantazmagóriájával, hogy valójában Dante sem meleg, hiszen még a nővérét is döngette egy ideig. A fiú azonban már teljesen tisztába jött azzal, hogy melyik nem vonzza. És csak ezért nem lett merevedése attól, hogy a kedves Balmoral kisasszony kebelén bőgte ki bánatát. Igencsak szemrevaló teremtés volt, roppant kellemes testi jegyekkel, de az ifjú Skarsgard ezerszer inkább sírta volna ki bánatát a nemes alabástrom mellkasán.
Legnagyobb meglepetésére a hölgyemény megához szorítja, mint egy rongyos alvóbabát és csitítani kezdi. Ez újdonság Dante számára, ugyanis soha nem kapott még fehérnéptől ilyen reakciót. Tethys sosem vigasztalta meg úgy igazán. Kapott egy buksisimit és kész. Legfeljebb szexeltek egyet, hogy a fiú jobban érezze magát, ha baja volt. De kiskorában sosem voltak igazán olyan megnyilvánulásai, hogy igazán törődik vele. Mivel már minden mindegy volt, ettől még keservesebben itatta az egereket. Hosszú évek óta nem találkozott már a Balmoral lánnyal, de most igazán jóleső érzéssel töltötte el, hogy itt van. A barátságuk egyből ugrott néhány szintet. Úgy érezte végre van itt valaki, akibe biztosan belekapaszkodhat és nem fogja ellökni magától. Najó...Ez nem teljesen igaz így, mert néhány másodperccel később Minerva tényleg kiszabadul Dante fojtogató öleléséőbl és egy jól irányzott bűbájjal arcon küldi Caint egy tisztes adag vízzel. A helyzet groteszkségét teljesen betetőzve, a fiú hahotázva dől a falnak. Cain ugyanis olyan arccal állt előtte, mint egy kelpi, aki éppen elszalasztotta a tavacskája szélén ivó áldozatát. Szokásos ébenfekete hajfüggönye úgy tapadt az arcára és a testére, mintha iszapos hínár lenne. Valószínűleg így még soha az életben senki nem kapcsolta ki a lepénylesőjét. Danténak már nem a fájdalomtól, hanem a nevetéstől folytak a könnyei. Ez nagyon veszélyes volt, ugyanis hasizmai (mert van neki olyan!) roppant táncot lejtettek, s félő volt, hogy a vágott sebén keresztül hamarosan elvérzik, ha valami nem történik vele.
Örömmel kapta fel a fejét Minerva mondatára, miszerint a könyvtárba kell menniük, hogy ellássák a sebét. S komoly hangon hozzátette, hogy ha Cain hátráltatja a munkát, vagy bármilyen módon szabotálja, megjárja.
Dante, mint egy kis szárnysegéd, csücsörítve bólogatott szavaira. Nem gondolta volna, hogy egyszer olyan szituáció adódik, amiből nem Cain kerül ki győztesen. A lány szavainak nyomatékot adva, a nyakába karolt és hirtelen ájuldozó fejet vágott, hogy még jobban siettesse a folyamatot. Nem volt nehéz eljátszania, ugyanis roppant sok vért veszített. Érezte, hogy Cain egyre éhesebb lesz és megint vágyik rá. És nem vajas kenyeret akar enni vele a héja nélkül, az is biztos.

- Cain, legyél jó fiú! Látod, hogy esélyed sincs Minerva ellen – mondta kaján vigyorral az arcán. Látta, ahogy a mágus fülén lassan kezd kigomolyogni a gőz. Hihetetlenül élvezte a helyzetet. Elnyomottként végre vissza tud vágni. Ó, ha tudná mi lesz itt még...
Naplózva

Cain Angifilius
Eltávozott karakter
*****


Manservant

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #24 Dátum: 2015. 11. 20. - 18:51:24 »
+1

Minerva Balmoral kisasszony és Dante Skarsgård





A vízsugár úgy csapott a mágus arcába, mint egy hirtelen bekövetkezett pofon. Nem tudott mást csinálni csak kitágult szemekkel fújtatni. Olyan mértékű árulásnak vélte a lány tettét, amire nem bírt pár másodpercig érdemi reakciót produkálni. Hát mit tett ő , hogy ezt érdemelte? Dante volt akire ráfért volna a fejmosás, nem pedig ő! Nem ő lopott suttyomban drogot és vagdosta össze magát a konyhában az után, hogy egy személyben jelenítette meg a pride-ot a díszes vendégkisasszony előtt. Igen.

- Balmoral kisasszony! Ezt mégis… miért? Mivel érdemeltem ki ezt a bánásmódot? Nem látja, hogy Dante az aki nem tud viselkedni?  –  Ennél jobban nem tudta kifejezni a döbbenetét. A hideg spricctől a haja és felsőteste csatakos  lett,  így mellbimbói olyan apróra ugrottak össze mint két pici borsószem és hófehér bőrét kirázta a hideg. A zenekar már ügyet sem vetett rájuk, elérték azt a kipergetési faktort ahonnan tovább nem lehet hergelni idegen szemlélőket, beletörődtek a ténybe hogy megrendelőik nem normálisak. Mindeközben Minerva nem várt stílusban közölte vele, hogy tudja jól: Dante nem egy bűvös gombától viselkedik így, hanem valószínűleg egy keményebb fajta drog hatása alatt áll. A vámpír köpni-nyelni nem tudott. Pofán lövik vízzel, utána pedig megfenyegetik.Nem akart Minervával összeveszni de nem kellett sok, hogy felfedje eddig jól takargatott rosszabbik arcát. Ezt a formáját Dante és Tethys ismerhette eddig és az áldozatai. De valahogy meg kellett emberelnie magát, ha nem akart esetleg aurorokat fogadni a házában, nem tudhatta a lánynak milyen széles a tűréshatára és mennyire bízhat benne.

- Nos… kedves Balmoral kisasszony…- Sziszegte a fogai között megjátszott nyugodtsággal a modoros hangvételű szavakat, miközben kövér vízcseppek gördültek lefelé patyolatfehér ábrázatán. Eközben Dante zavart arckifejezéssel vizsgálgatta Cain fejét, majd hirtelen röhögni kezdett. A vére ettől még jobban megeredt és a nemes egyszerre szörnyedt el és vált izgatottá, hogy ismételten halál közeli élményben kell részt vennie a szőkeséggel.

- Mostani nyomorúságos életemben nem engedhetem meg magamnak sajnos azt a luxust, hogy Danténak bármi bántódása essen, mert meglesznek a következményei rám nézve is, így kár fenyegetőznie. Nem is értem a feltételezést, hiszen én mindig úriember vagyok, nem igaz Skarsgard? Látom még azért maradt erőd geciskedni, annyira nem is fáj ugye? Eltompít mindent az ipari mennyiségű kristályos MDMA amit magadba tömtél az emeleten mi? Tudod az, amit akkor ettél meg mikor betörtél a hálószobámba mint egy utolsó tolvaj… Örülök, hogy ennyire megmelegedett a lábad alatt a talaj, bár ezzel  a forrósággal sosem volt probléma ugye?

Pirított oda a kacérkodó fiúnak, aki összebandázott Cain egyetlen egy barátnőjével. Úgy érezte a nemes magát, mint a kislányok akik perifériára szorultak az iskolában és inkább egyedül játszanak a szünetben. Féltékeny volt Minervára, hiszen az ő ismerőse és ellene fordult egy igazságtalan helyzetben!  Miközben az elvérezni készülő kvibli a kisasszony nyakába karolt látni lehetett, hogy nem a baráti szándék vezérelte hanem az , hogy már alig áll a lábán. Cainnak meg kellett így emberelnie magát és nem törődve a két lánnyal elindult előre a könyvtárszoba felé. Hosszú fekete haja vadul lobogott léptei nyomán és a hangulatfények csodálatosan csillogtak a latexgatyáján.  Dante körülbelül egy súlyban lehetett Minervával mégis hülyén vette ki magát, hogy a lány cipeli a fiút. A nemes azon tűnődött, hogy lehet meg kéne fognia Dantét és bevinni a könyvtárba mielőtt mindent összeken. Minerva előtt is jó pontokat szerezhet, hogy ha látja segít és nem hátráltat, így minden hidegvérét összekapta amit valaha is magába gyűjtött s visszafordult a lassan vonuló pároshoz . Hófehér ujjaival letörölte  a maradék vizet az arcáról és peckesen a következő gáláns mondatait sütötte el a zenétől zengő márványterem közepén.

- Szerintem jobb lenne Dante, ha bevinnélek a karjaimban mielőtt még összemocskolsz mindent. Rendben? Kérlek ne ellenkezz mert erősebb vagyok nálad, de ezt már úgyis jól tudod… – Hintette el a sokat sejtető mondatát, szegény lány nem is sejthette milyen erődemonstrálások folytak a ház falain belül. Hogy kimutassa felebaráti segítő szándékát , odasétált a hirtelen összekovácsolódott legjobb barátnőkhöz és nem törődve a fiú reakciójával egyik kezével a karjai, másik kezével a térdhajlata alá nyúlt, s felvette. Igazán könnyen ment a dolog, mert a vérveszteségtől elgyengült súlytalan szőkeség nem igazán tudott ellenszegülni. Bár ki szegült volna ellen? Gyönyörű szép arcú, mérges tekintetű izmos férfi karjaiban ki ne érezné magát jobban elvérzése pillanatában? Hosszú fekete haja csodálatosan csillogott a nedvességtől és szempillái hegyes tincsekbe álltak be a vízcseppektől. Arcán még lassan lecsordogált egy hatásosan csillogó permet, Minerva mintha direkt akarta volna még szebbé varázsolni a földöntúli szépséget. Dante szorosan a mellkasához simult, s halk sziszegéseket hallatott a testpozíciójának váltása közben, titkon lehet közös fürdőzésük emlékei jutottak eszébe a nedves test érintésének hatására. Cain ezalatt még inkább megérezte a vérének szagát és mialatt gyorsan a könyvtár felé menetelt többször harapta be alsó ajkát fogával és hatalmas kortyokban nyelte a saját nyálát. A szívverése egyre inkább gyorsult, ahogy a lélegzete is. Mikor az ajtóhoz értek kicsit oldalra fordult, hogy könyökével nyissa ki azt. Ám, mielőtt belépett volna megvárta Minervát, hogy előre engedhesse! Komolyan mondom ez szörnyű! Még ilyen helyzetben sem bírta abbahagyni a macsóskodást, igen!  Karjaiban egy éppen elvérző, s segítségre szoruló ifjúval előre engedi a hölgyeket, hogy bizonygassa azt amit nem lehet… szánalmas. Miután ezzel a kínos kis körrel végeztek már be is léptek a különös illatoktól gazdag, kör alakú szobába. Meglepően tág terem volt, faltól falig érő beépített polcokkal, amik mindenféle izgalmas könyvektől roskadoztak Dante legnagyobb örömére. A vörös brokátfüggönyök szokás szerint el voltak húzva és a sejtelmes fényeket a gyertyák prezentálták. A vámpír a munkaasztalához sietett, majd lágyan ráültette a fiút a szélére. Mialatt Dante pozicionálásán ügyködött óhatatlanul is összekente magát vérével. Alig várta, hogy a szekrényhez sietve suttyomban lenyalja az ujjait.

- Hozom a vérpótló és az azonnali sebgyógyító főzetet, szerencsére mindig van előre elkészítve vészhelyzetek esetére!

Jelentette ki hangosan és otthagyta Minervát és Dantét, hogy egymást pátyolgassák. Tejes mértékben felháborítóak voltak! Cain egyre csak duzzogott. Nagyon rosszul érintette, hogy így megszégyenült és még be is szólt neki az a kis szőke nyomorék. Ha nem lett volna itt Minerva az biztos, hogy a hasán szélesedő vágatba nyúl bele és annál fogva törli fel vele a véres padlót , aztán retkesre kúrja a hálószobában, de ugye most konszolidált 12 maximum 16 karikás történet részesei vagyunk ezért ezt majd máskor ejtik meg és nem is pedzegetem tovább a mocskos részleteket. Mialatt a vitrinhez iparkodott remélte senki sem figyeli, kéjesen lenyalta a kézfejét. Próbált nem hangosan nyögni és szuszogni mialatt a kivbli vérét majszolgatta, de nem nagyon tudott uralkodni az érzésein. Ismételten elöntötte a fiú iránt érzett onthatatlan vágya és azt hozzá tenném, hogy már vagy két hete nem jutott a véréhez ami szintén sokat vetett a latban. Szerencsére  a farka nem állt fel de nem kellett neki sok , hát olyan gyönyörűen lüktetett Dante nyílt sebe, hogy festeni nem lehetett szebbet. Hangosan szopogatta ujjait mintha végzett volna egy zacskó chio chipssel, mögötte halk beszélgetés folyt ezért nem türtőztette magát, ekképpen keresgélte a megfelelő üvegcséket. Hamar meg is találta őket mialatt letisztította a „morzsákat” ujjairól, s visszarohant az asztalhoz. Diadalittasan csapta le az italokat a társaság elé, igazán fel volt villanyozva ami egyáltalán nem illett az alkalomhoz. Szája sarkában egy kis alvadt vér virított.

- Dante tudod használni vagy segítsek? Bár a múltkori után ez már rutin, nem ?

Cain egyre malacabb volt, folyamatosan bántotta a szerencsétlen fiút. Ezzel a megjegyzésével ismételten arra az éjszakára emlékeztette, amikor majdnem elvérzett és nővére kisemmizte.  Ráadásul a varázsló hangjában egy szem aggodalom sem volt. Már teljesen kiégett Cain reléje annak kapcsán, hogy hány balesetet és vérző Dantét látott. Rettenetesen hidegnek hathatott az ahogyan viselkedett, de közben érezhette a kvibli, hogy jószerével vannak meleg érzései felé. Konkrétan arról fantáziált a vámpír,  hogy amíg ő haldoklik beleeszik a hasába aztán… ugye folytathatnám, de nem fogom. Úriember maradok! A nemes nem tudta, hogy az est hátralevő része hogyan fog telni, de nem voltak túl jó érzései. Minerva biztosan nem kedveli már annyira mint annak idején , a szexualitását érintő kérdéskör pedig egyre kínosabb válaszokra engedett belátást nyerni. Dante viselkedése felháborító volt és lebuktatta őket, hogy drogokat birtokolnak, mellé a zenekar szemtanúja lett a véres balesetnek. Csak remélni merte a fizetségük elég indok arra, hogy tartsák a szájukat. Közben kiderült Dante és Minerva már  régről is ismerik egymást , így  a vámpír egyre jobban behisztizett azon, hogy ő nem tagja  a csapatnak, de mindezt felülírta az éhsége és a szexuális frusztráltsága. Dante ezt pedig premierplánban élhette át elvérzése közben, mert konkrétan benne volt Cain fejében. Remélhetőleg Minerva mit sem észlelt ebből az őrült érzelmi viharból.
Naplózva

Minerva E. Balmoral
Eltávozott karakter.
*****


the variable

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #25 Dátum: 2015. 12. 11. - 02:18:06 »
+3


They were crazy...


Hogy szükségem lesz egy cigire, az nem is kérdés ilyen drámai felvezetés után. Hogy aztán sürgősen még egyre, az ugyanúgy adja magát, elvégre nem mindennap hintek könnyedén nyakon hisztérikus nemeseket vízzel... De már igazából abban sem vagyok biztos, hogy nem lenne indokolt az egész dobozt elszívni, és rögtön utána küldeni néhány felest is, már ahogy elnézem a kialakuló helyzetet.
- Mindent hajlandó vagyok meghallgatni, miután elláttuk Dantét, és dohányoztunk. Egyébként teljesen nyilvánvaló, hogy Dante teljesen a szer hatása alatt áll, őt nem józanítja ki egy hideg zuhany, ön pedig majd megérti, nagyjából tíz perc múlva, miért volt rá szükség. Ha szeretné, akkor elnézést kérek majd miatta, de attól még szükséges beavatkozás volt. - zárom rövidre az összes beszélgetési kísérletet, és figyelem, mikor kell esetleg közbelépnem megint.
Azért akármennyire is zajlik körülöttünk a szappanopera, az otthonuk tényleg gyönyörű, csak sajnos nincs két percem a nyakamba folyó vér közepette arra, hogy méltóképp megemlékezzünk erről. A legutóbbi találkozásunk alkalmával, ami persze évekkel ezelőtt zajlott le, Dante pont olyannak tűnt, aki egy nap vagy beteljesíti az álmait, lerázza a nővérét és egész életében önfeledten habzsolja a süteményt, vagy Tethys megtalálja a módját, hogy az uralma alá hajtsa. Örömmel látom, hogy inkább az előbbi történt, és bár Cain pont úgy viselkedik, mint egy féltékeny kislány, azért az nem kérdéses, hogy ragaszkodnak egymáshoz... Legalább annyira, mint ezek szerint Dante a tudatmódosítókhoz. Érdeklődve nézek az elénk letett üvegekre, de odáig azért nem megyek, hogy ellenőrizzem is, elvégre elhangzott, hogy a fiúnak nem nagyon eshet komoly bántódása. Mondjuk abban azért szívesen kiéleznék egy vitát, hogy akkor mégis mi a vérhabos úristenért vérzik ennyire, de ezt fedje inkább jótékony homály, mielőtt egy második, nem is létező doboz cigarettára lesz szükségem, hogy feldolgozzam.
- Mondja csak, Mr. Angifilius... - fordulok felé, de csak hogy egy pillanatra el is álljon a lélegzetem, és keresnem kelljen a megfelelő szavakat - Önnek ízlik a vér, igaz?
Elég konkrétra és durvára sikerült az utolsó mondatom, de hiába akartam elcsevegni a kettőjük között lévő kapcsolatról, ha szembefordulva a szája szélén felejtett vérfolt int kacéran felém. Ennél rosszabb már tényleg csak az lett volna, ha esetleg hangosan rákérdezek, miszerint vámpír e, esetleg szokott e szűzlányokat vacsorázni, fokhagymától félni, meg hasonlók. Felemelem a tekintetem a bizonyítékról, a tekintetünk találkozik, és a feszült pillanatot csak az enyhíti kissé, hogy ha a következőben el is vágja a torkomat, legalább Dante megmenekül.
- Ez a betegsége tünete...? Ezért sérült meg Dante...? Ezért nem járt emberek közé? - nem tudom magam megállítani, a kezem közben a fiú karjára fonódik, és bár nem rettegek vagy félek, inkább csak a felmerülő kérdéseimet sorolom, azért kétségkívül több kimenetelű a helyzet - Ebben szorul segítségre?

Vámpírok léteznek. Ezt bárki tudja, aki a világunk része, mindegy, mikor és hogyan lett tagja - szólnak legendák róluk a muglik között is, de azokról nem sejti senki, hogy valódiak. Túl sok minden vág egybe ahhoz, hogy most nevetve kijelenthessem, hogy Cain nem az... mégis, a vámpírok nem gaz csábító alakok, ahogy a történetek szeretik őket ábrázolni, nem a sztereotip mutogatósbácsik a köpennyel, hanem varázslények. Az előttem álló aranyvérű nem lehet teljesen az, elvégre nem valódi bestia. De mégis... ha arra gondolok, hogy esetleg egy vámpírhoz fogadtam el vacsorameghívást, az irónia olyan hangosan röhög a háttérben, hogy az elnyomja az eddigi cigizhetnékemet is...
Naplózva

Dante Skarsgård
Eltávozott karakter
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #26 Dátum: 2016. 01. 26. - 19:22:15 »
+2

Cain Angifilius és Minerva E. Balmoral


Dante már sokszor megbánta azt, hogy meggondolatlanul elnevette magát az imént. Habár a sebe nem volt túlzottan mély, elég kényes helyen volt, így nagyon csúful vérzett. Könnyű teste Minervára hanyatlott és félő volt, hogy hamarosan elájul a vérveszteségtől. Kellett neki játszani a menő srácot…Jellemző…Újból elérkezett elméjébe a már jól ismert érzés, mikor éber és réveteg álom között lebeg. Nem igazán tudta már tartani a testét, habár ekkor már szinte teljes súlyát Minervára helyezte. Azonban segítségére sietett Cain, aki egyből kiszúrta, hogy megint nem áll túlzottan a helyzet magaslatán. Mikor a nemes felkapta, pont megint egy olyan pillanatba siklott át az agya, amikor inkább álmodott, semmit volt tudatánál.  Egyedül az ismerősen hideg márvány mellkas érintése töltötte el olyan érzéssel, hogy még él és a valóságban tartózkodik. Mivel fizikai testére továbbra is erősen hatott az elfogyasztott tudatmódosítószer, előjöttek olyan gondolatok, amik ilyen helyzetben a legkevésbé sem szerencsések. A hideg hatására agya azonnal elkezdett asszociálni és a pincében találta magát. Érezte, ahogy a sebéből lassan lüktetve csorog a vér. Így nem kellett sokat utaznia ahhoz, hogy a siralmasan elszenvedett szűztelenítésére kezdjen el gondolni és páni félelem legyen úrrá rajta. Azonban ez nem tartott sokáig, mert a kémiai molekulák átalakították ezt és letompult a z érzés. Így a körülötte levők ebből csak annyit érzékeltek, hogy hiperventillál néhány másodpercig, felpattan a szeme, majd ernyedten visszahanyatlik Cain erős szorításba. Miután beértek a könyvtárba megint volt annyi ereje, hogy emberként funkcionáljon, így mikor Cain rákérdezett, tudja- e használni a főzetet, csak kelletlenül mordult egyet. Igazán rossz hangulata volt, hogy megint a kellemetlenül sikerült bemutatkozása került szóba, ami az Angifilius-házban tett legelső látogatásakor esett meg. Persze, hogy tudja már használni a vérpótlót és a különböző gyógyitalokat… Lassan odabotorkált az asztalhoz, ahova Cain mutatott és lekezelte a sebét. Szörnyen érezte magát. Ahogy lassan lehúzta a különböző bájitalokat, egyre azon tűnődött, hogy hogyan  lehetséges az, hogy megint ilyen helyzetben van. Szereti ezt a szerencsétlen vámpírt. Minden egyes porcikája vágyik rá. Ő miért teszi ezt vele? Miért nem fogadja el, miért játssza a hülyét? Miért tesz úgy, mintha nem érezne? Ezek után megfogadta magában, ha törik, ha szakad megakadályozza, hogy Cain rájöjjön arra, amit Tethys kutatásaiból megtudott. Nem akart neki rosszat, éppenséggel annyit szeretett volna tudat alatt, hogy a mágus is szenvedjen egy kicsit. Nem mintha egyébként nem őrlődne… Node mindegy is. A gondolatot éppenséggel félbeszakította Minerva kérdése, ami villámként szelte át a levegőt.
Dante agyában a lány kérdése egy hajókürt hangjával csendült fel. Nem-nem. Nagyon nem!!! Ilyet nem kérdezünk, hát milyen dolog ez? Nem sejthet meg semmit Cain, hát honnan feltételez ilyesmit ez a lány, hiszen nem is ismeri őket. Jesszus. Hát ezt hogyan lehet eltussolni? Tanácstalanságára szerencsére az agyában dolgozó MDMA adta meg a választ, s arcán olyan vigyorral fordult Minervához, amivel még az eszkimóknak is el lehetne adni a havat.
- Oh, drága kisasszony! Hát miféle légből kapott ötletei vannak kegyednek! Még hogy Cain szereti a vért. Te jó ég. Elég sok vámpíros históriát olvashatott, ha efféle ötletei támadnak. Kérem ne szorítsa ennyire a kezemet, mert fáj. Cain, ilyen hülyeséget, nem? Miért szorulna már segítségre? Csak egy kicsit nehéz manapság a viszonyunk, de semmi furcsa nincs itt, nem bizony. Különben is, ez itt nem vér! Nem látja? – ezzel végighúzta hasán a vérveszteségtől már-már áttetsző ujjait és az említett testnedvből egy csinos adagot felmarkolt, ami felfelé emelt, ökölbe szorított ujjai közül a kézfejére csorgott lassan olyan szép ívben, hogy egy festő is megirigyelte volna. Pompás kontrasztban állt egymással az alabástrom, enyhén inas kézfej és az élénkpiros, nehéz folyadék.
- Nézze már meg jobban! Hát ilyen a színe a vérnek? Ugye hogy nem… Ezt csak a konyhában történt dulakodás közben fröccsentettem magamra véletlenül. Mivel ez ketchup! Bizonyám! – mondta holdkóros arccal a lánynak, felé legyezve csöpögő ujjaival, amiről a nedv a padlóra és egyméretes körben mindenhova repkedett. – Úgy ám, jól hallotta! Nézze csak meg! – majd élveteg arccal bekapta a hüvelykujját, majd rövidesen hangosan cuppanó hanggal kihúzta. – Hát bekapnám az ujjam, ha vér lenne? Naugye, hogy nem! Kóstolja csak meg! – a választ meg sem várva felmarkolt még egy adagot a hasáról és Minerva felé nyújtotta a kezét. A szájában tartott, le nem nyelt vértől lassan felkavarodott a gyomra és elkezdett szédelegni. Próbált a lány arcára fókuszálni, de ez egyre kevésbé jött össze neki. Nem bírta már tovább, lenyelte a nagy korty folyadékot. Arca eltorzult az eddig csak nyomokban érzett íztől, teste teljesen le volt gyengülve már, nem bírt egy ilyen szintű sokkot feldogozni. Néhány másodperc elteltével nekitámaszkodott az asztalnak és a tövébe hányt. A szervezete nem bírta már feldolgozni ezt a sokkot, így térdre rogyott az asztalnál és remegve eldőlt. Közben hangosan motyogott a jelenlévőknek.
- Ha már ott vagytok, hozzatok nekem a profiterolból kérlek. Nagyon régen ettem már…Nem..ketchupot nem kérek rá…Soha többet…
Miután elájult, valamilyen okból kifolyólag kívülről látta saját magát. De nem abban a helyzetben, ahogy most van. Egy díszes termet látott. Ahogy előrelépett egyet, kitisztult a kép és kirajzolódott Cain szobája. A tőle legmesszebb eső ponton két alakot látott mozogni a sarokban álló tükör előtt. Az egyikben vélte felfedezni önmagát, előtte pedig Cain volt. Azonban nem olyan felállásban voltak, ahogyan megszokta. Cain előtte térdelt, ő pedig a mágus csípőjén nyugtatta a kezeit, s közben eltorzult arccal kiabált vele. Cain megszégyenülten ismételte a szavakat, amiket a fülébe sziszegett. Hófehér haja csak úgy lobogott a lendületes mozgástól. A fiú nem tudhatta, de ebben a pillanatban a jövőbe tekintett…

Közben lelke is lassan visszatért a könyvtárszobába, de olyan érzése volt, mintha ólomból lennének a tagjai. A test terhe újból ránehezedett, így már bizonyossá vált, hogy nem halt meg. Kapkodva szedte ugyan a levegőt, de életben volt…
Naplózva

Cain Angifilius
Eltávozott karakter
*****


Manservant

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #27 Dátum: 2016. 01. 26. - 21:57:59 »
+2

Minerva Balmoral kisasszony és Dante Skarsgård


Nos nem is tudom hogyan lehetne még fokozni Cain zavarát, hiszen ez az éjszaka már alapból parádésan indult. Hősünk nem akarta újfent sorra venni az eseményeket, így inkább a jelenben történő folyamatok sodrába... süllyedt ami olyan volt , mint valami büdös és mérgező mocsár. Angifilus úrfi kifejezetten nem szerette amikor nem volt ura annak ami körülötte történik, hiszen javarészt hasonló kétségek között nőtt fel. De kénytelen kelletlen be kellett látnia, hogy amíg él áldozat marad... bizony a körülmények áldozata lesz, amíg világ a világ. Miután Minerva megmagyarázta, hogy csak a jó szándék vezérelte a hideg zuhany kapcsán , jött a nagyobb pofon, olyan nagy,  ami egy életre belevésődött a félvámpír úriember agyába.

- Mondja csak, Mr. Angifilius... Önnek ízlik a vér, igaz?

Hangzott el az ominózus kérdés. Ha lehetne olyan gépet építeni, ami az emberek agyában visszhangzó drámai mondatokat játszaná le újra és újra, akkor nem lenne kérdés, hogy most éppen mi menne körbe-körbe a könyvtárszobában. Ezt a kérdést még senki sem tette fel neki ilyen direkt módon és maga sem gondolkodott még el rajta, így csak tágra nyílt kék szemekkel tudott reagálni, miközben azon agyalt, hogy mégis Minerva ezt a rossz tulajdonságát hogyan vélte felfedezni? Nevezhető-e egyáltalán tulajdonságnak?

- Hát... én...

De nem tudta folytatni a magyarázkodást, mert jött a következő rúgás úgymond a legjobb barátnőjétől. Vagyis egyetlen egy barátnője volt így mondhatjuk, hogy a legjobb is, bár ebben a pillanatban most erősen elgondolkodott azon, hogy a barátság mint fogalom pontosan mit is takarhat. Sőt talán lehet túlértékelte az ismeretségüket? Hiszen amióta átjött hozzá már elnézést a megfogalmazásért, de csak baszogatja. Mindez nem lenne elég több figyelmet fordít a lopós és ványadt Dantéra mint rá, pedig a kvibli teljesen meleg. Vajon Minerva tudatában van-e annak, hogy Dante a férfiakat szereti? Vagy azt reméli van nála esélye? Dante lenne Minerva esete, tényleg? Mi történik ebben a házban?

- Ez a betegsége tünete...? Ezért sérült meg Dante...? Ezért nem járt emberek közé? Ebben szorul segítségre?


Pár pillanatra néma csendbe borult a szoba. A fekete hajú démon, lassan szája elé emelte hófehér kézfejét és megtörölte ajkait. Érezte, hogy Dante vére húzza a bőrét, valószínűleg a maradéka tűnhetett fel a lánynak. Nem tudta mit mondjon, sosem beszélt senkinek sem a beteges hajlamiról és félig meddig nem tudatosan cselekedett, hanem ösztönösen. Volt nála egy szép nagy adag hasis, úgy érezte, hogy most a seggére fog csapni, hacsak nem kerül perceken belül az Azkabanba ahol élete végéig kínozni fogják, amíg ki nem hullik az összes foga és haja. Ezen kívül jó mérges is lett, hogy azt feltételezi róla  a barátnője, hogy ő szúrta meg a fiút. Mégis milyen embernek gondolja már?

- Én soha nem bántanám Dantét! Nézzen már rá! Beszámíthatatlan állapotban van! A sérülése az a saját keze által esett meg! Ha szeretné tudni mi történt, kérdezze meg őt magát! Biztos vagyok benne, hogy mindent elmond töviről-hegyire!

Csattant fel végül epésen. Félig-meddig igaza is volt, hiszen nem ő vagdosta össze késsel meleg lakópartnerét pár korty vér reményében, ha nagyon akarta volna tikkadtra issza a hálószobában, de nem teheti meg mert abba ő is belehalna. Intim helyzetben pedig  előbb kerül a fejére szájkosár minthogy kimondhatná hipogriff, bár nem akart ilyen sejtelmes vizekre evezni gondolataiban. Sehogy sem volt jó a helyzet, nem bánthatta Dantét mert kötötte az eskü és nem akart meghalni sem.

-A nővére tehet mindenről!- Kiáltott drámaian, majd gyorsan a szájára tapasztotta a kezét. Nem szeretett volna meggondolatlan lenni, mert abba is belehal. Ez a vámpír volt a leggazdagabb két lábon járó kiszolgáltatottság a földön.

- Nem mondhatok többet erről, Dante ha rendbe jött elmagyaráz mindent. És egészen biztos lehet benne, hogy a haja szála sem görbülhet amíg mellettem van! –Dünnyögte idegesen , majd az arcára is csapott, hiszen ez igazán félreérthetően romantikusnak hangzott. De nem volt ideje szabadkozni, jött is a következő tragédia:  a külön szám. Nagyon kedves volt a kviblitől, hogy megpróbálta megóvni Caint a lebukástól, bár nem tudhatjuk milyen szándékok vezérelték, amikor a vérző hasi sebében kotorászva azt üvöltözte a jelenlévőknek, hogy ez bizony nem vér hanem ketchup. Ezzel nem is lett volna probléma, mert olyan volt mint egy tragikomédia, viszont amikor a saját véres ujjait gyömöszölte a szájába és szana-szét fröcskölte a nedűt, olyan volt Cainnak , mintha a világ legszebb nője tartana neki privát sztriptízt (és tegyük fel , hogy hetero és nagyon érdekli a dolog).   Érzete amint fentről lefelé elönti a forróság és a kétszeresére sápad, miközben a nyálképződése is igencsak megiramodott. Az ópium igazán szerencsés ötlet volt  a részéről mert elnyomta azt a nemi dühöt és éhséget ami éppen kitört volna belőle ebben a pillanatban, próbált minél távolabb oldalazni a jelenlévőktől és az sem érdekelte amikor a hisztérikus fiú a féltve őrzött könyvtára padlójára rókázott. Azt amikor a kvibli elájult már nem is látta, mert fogta magát és egy szó nélkül otthagyta Minervát és Dantét a teremben. Ami sok az sok! Rengeteg galleont ölt bele élete első házibulijába ami nem igazán tűnik úgy, hogy csodásan alakulna. Mérgesen csapta be maga mögött a vastagon faragott ajtót, szerencsére a zenekar annyira hangosan játszott, hogy elnyelte a nyomában képződő hangorkánt. Annyi lélekjelenléte maradt, hogy felkapja a köntösét amelyben a droghasználathoz alkalmas eszközeit pihentette. Hátra se nézve a ház elé sietett és elővette a pipáját és a jó maréknyi hasist. Nem akarta egyszerre elfogyasztani, mert nem szeretett volna úgy járni mint Dante. Idegesen csiholt némi tüzet a pálcája végéből, hogy felmelegítse pipáját és a hasis negyedét a tartóra helyezte. Nem akart arra gondolni, ami éppen bent zajlott. Mérgesen figyelte a ház előtti szökőkutat és növényzetet, mialatt mélyet szívott az anyagból. Dante megkapta a bájitalokat, így valószínűleg hamarosan hatni fognak rá és tisztulni kezd a tudata, a sebe is gyógyulásnak indul majd. Nyilván Minerva nem hagyja a nyílt sebbel a hasán lavírozni a villában és ellátja. Cain étvágya már elment, bár valószínűleg szívás után vissza is fog jönni így remélte mire végez leül a balhé és megvacsorázhatnak. Nagy reményekkel álldogált a birtokán, s minden gondja ellenére tökéletesen festett, akár egy szépen megmunkált görög szobor. Hosszú fekete hajába belekapott a kora őszi szél s lágyan cirógatta meg csodálatosan ívelt állvonalát. Nem  érdekelte az sem, ha Minerva pont belesétál a hasisfelhő aromás illatába, hiszem már lebuktak az elején azzal, hogy milyen életmódot folytatnak.  Ráadásul Dante jóval ijesztőbb dolgokat vitt be a szervezetébe, mint ő. Nem is értette, hogy mert bevenni bármit amiről azt sem tudja micsoda! Bezzeg ő! Természetes dolgokat választ, hiszen derék bájitalmesterként tudja ,hogy kizárólag csakis az istenek által teremtett hatóanyagokkal érdemes kísérletezni ... Kísérletezni! Erre még hogy-hogy nem gondolt? Hát van egy komplett laborja és rengeteg lexikonja, Tethys által immár alapanyagai is zömével akadnak! Miért ne kísérletezhetne és tökéletesíthetne még erősebb és jobb drogokat? Hiszen van egy szakmája amit ugye nem tud kamatoztatni, viszont így betörhetne egy eddig kiaknázatlan iparba , mint tudós és elismert szakember! Már nem is gondolt a könyvtárra, mosolyogva kicsi táskásabb szemmel szívta a következő slukkot, minden rendben volt körülötte és megkapta a megfelelő inspirációt! Amíg Dante a seggébe dug mindenféle kacatot, addig ő saját magán kipróbálja a legerősebb szereket, így nem marad ideje  a perverziókkal foglalkozni és a betegségét is megfelelően tudja kezelni. Sőt! Nem is értette eddig miért nem használt hasist is, hiszen ezt Indiában köztudottan javasolják amikor valaki nehéz vallási szövegeket kell megtanuljon és Kínában úgy ismeretes mint orvosság! Ha pedig nem lenne saját maga elég tesztalanynak ott van Dante, aki készségesen mindet a szájába vesz amit meglát, ennél jobb nem lehetne ha akarná sem!

- Nincs itt semmi baj!- Dünnyögte nyugodt hangon, amíg lent tartott a füstöt. Kicsit rekedt volt a mondata és elfojtott, hiszen tele volt a tüdeje a forró gőzzel. Nem is sejtette mi történik a házában az alatt, míg mély barátságot kezd kötni  cannabis sativaval.  
Naplózva

Minerva E. Balmoral
Eltávozott karakter.
*****


the variable

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #28 Dátum: 2016. 03. 02. - 01:01:33 »
+2


They were crazy...



          Tapasztalatból mondom, hogy az esték nem szoktak jól végződni, ha az érkezés után számított első félórában szóba kerül a házigazda perverziója, mert ilyenkor megvan az esélye annak, hogy annak tárgyaként kérdezzük meg magunktól, ugyan tényleg jó ötlet volt e felhozni a témát? Egy nekromanta mellett nőttem fel, aki még azzal sem álltathatná magát, már ha túllátna a nettó őrültségen, hogy jól űzte a szakmáját, így aztán a véres testrészek nem különösebben kavarnak fel érzelmileg, de Dante kis monológja a vérről azért elszomorító. Ő nyilván nem érzi a helyzet kínosságát, neki ez már természetes lehet, és ha Cain nem vette volna a pártfogásába... Így törnek ketté az életek már olyan korán, hogy a sebet nincs idő, ami behegessze. Mikor arra kér, készségesen letörlök egy kis nyalásnyit az ujjáról, és hogy lássa, nem akarom tovább bántani a szerelmét, a számba helyezem. Vér. Milyen jól ismerjük egymást... Te vagy a legtöbb problémám és bűnöm okozója, elvégre az enyém soha nem elég tiszta és lágyan az erek falába simuló.
           Megszorítom Dante ájult kezét, a puha ujjakat, és visszateszem, hogy ne lógjanak a semmibe.
          - Eszünk majd profiterolt, ígérem. Egy kicsit később, ha jobban leszel. - eszembe jut az a bizonyos éjszaka, és az, hogy már akkor is ezzel borítva láttam - És most egyikünk sem kap ki érte...
           Valami sorszerűség lehet abban, hogy akármikor látom Dantét, mindig valamivel nyakig van borítva - sütemény, nyál, vér, és őszintén remélem mindhármunk érdekében, hogy itt meg is állunk a testnedvek és egyebek feszegetésében. Nem volt lehetőségem közbevágni Cain monológjába, amit úgy adott elő, hogy egész nyugodtan követelhetné érte a kis aranyszobrocskát, láttam már pszichodrámát kevesebb átéléssel, így aztán, mikor látom, hogy a fiatalabb férfi rendben lesz, utána indulok, sóhajtva cigarettát kotorászva a zsebemben. Most vagy megcsonkított holttestként végzem a nem csekély méretű hátsókertben, vagy meg tudjuk beszélni az egészet. Mint minden aranyvérű vacsorán, ugye...

            Nem kellett sokáig keresgélnem, azért egy kihívóan öltözött, pöfékelő nemes nem veszik el úgy a részletekben.
           - Kérhetek tüzet....? - állok meg mellette, és csak egy cinikus mosollyal adózom a megint elromlott öngyújtó varázsának - Sajnálom, hogy úgy bekérdeztem. Akármit is csináltok, amíg senki nem hal bele, és ezt itt aláhúznám kétszer, addig a ti dolgotok, főleg, ha élvezetet is okoz. Barátok vagyunk, nem igaz? Nagyon kedves volt, hogy meghívtál, és az egész, ahogy készültetek...
            Mélyen szívok a cigarettából, aztán az ég felé eresztek néhány karikát. Tényleg bánom, hogy így kezdődött a dolog, de még menthető. Például senki nem tört szét a másik fején teljes étkészletnyi porcelánt, nem hangzottak el főbenjáró átkok, és senki nem említette meg nevetve, hogy de rég ölt embert vagy varázslényt. Az én szememben ez a vacsora még bőőőven lehetne sokkal rosszabb is.
           - Dante miatt vagyok itt? Vagy van még valami? Bármi is, megpróbálok segíteni. Hidd el, tényleg nem zavar, ha egy kicsit véresebben szereted a húst, mint mások... - felkuncogok a kétértelműségen, aztán újra kifújom a füstöt, amely jólesően melegítette végig a tüdőmet - Csak semmi hisztérikus kirohanás meg megsértődés, rendben? Nem akarok rosszat nektek, de egyezzünk ki abban, hogy ha előtör belőled a drámakirálynő, megkínálom egy pohár vízzel, csak leöntés formájában. És most mesélj.
Naplózva
Oldalak: 1 [2] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2024. 03. 25. - 00:45:12
Az oldal 0.282 másodperc alatt készült el 45 lekéréssel.