+  Roxfort RPG
|-+  Múlt
| |-+  1996 - 2001
| | |-+  98/99-es tanév
| | | |-+  Egyéb helyszínek
| | | | |-+  Roxfort Expressz
| | | | | |-+  6-os kupé
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: 6-os kupé  (Megtekintve 4256 alkalommal)

Mrs. Norris
Maffiavezér
***


,, a T E J hatalom ,,

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2015. 03. 01. - 17:38:36 »
0

8 személyes kupé.
Két oldalt, egymással szemben találhatóak az ülések.
Naplózva

Alexis P. Dullahan
Eltávozott karakter
*****


IV. - Griffendél

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2015. 07. 10. - 00:04:50 »
+2

                    Cael, Dom és Matt


          Nem is tudom mennyi idő telt el azóta, hogy kigurultunk az állomásról. Mióta beléptem a kupéba, Bess és Mary-Ann még az enyéménél is szélesebb mosollyal fogadtak. Nem nehéz kitalálni, hogy miről beszélgettek az érkezésemig.
          - Kipletykáltátok magatok? – kérdem a tájat nézve.
Valahogy a kezdeti lelkesedésem kicsit alábbhagy, és ennek csak egy oka lehet. Sejtem, hogy mi vár rám néhány perc múlva, ha összeszedik a bátorságukat. Ezt megelőzve, inkább magamhoz veszem az irányítást.
          - Na, jó. Előzzük meg a kérdéseket. Elhozom, bemutatom nektek, csak legyetek egy kicsit türelemmel. Inkább mesélj te, Annie. Hol voltatok?
          Barátnőm belekezd a mesélésbe, és pont azt történik, amire számítottam. Látszólag annyira leköti Besst a történet, hogy megfeledkezik rólam. De csak látszólag. Viszonylag gyorsan elmondja mindenki, amit szeretett volna, így újra rám összpontosul minden figyelem. Amíg mesélek egy kicsit a nyáron történtekről, hogy mindenki ugyanazzal a verzióval legyen tisztában, átöltözünk. Nem is csodálkozok rajta, mikor Annie néhányszor visszakérdez, Bess hajlamos túlzásokba esni. Lefogadom már akkor azt a hírt terjesztette, hogy lefeküdtem Caellel, mikor még nem is történt meg.
          - De ha visszahallom valakitől, hogy mi történt, ti lesztek a felelősek érte, és azt sohasem bocsájtom meg!
Nem akarok belőle akkora titkot csinálni, de csak abban egyeztünk meg szerelmemmel, hogy a szülőknek nem szólunk. A barátok, az iskola tanulói valahogy eszembe se jutottak.
          - Jól van, elmegyek és megkeresem.
          Kilépek az ajtón, majd két-három lépés távolságban megállok, és az ablaknak dőlök. Ez sokkal rosszabb lesz, mint gondoltam. Talán mégse a vonaton kéne túlesnem ezen, a végén még elüldözik mellőlem. Lehunyom a szemem, és veszek néhány mély levegőt. Remélem Cael részéről nem lesz annyira vészes, mint részemről. Ez majdnem rosszabb, mint mikor meglátogattuk a nyáron egymást.
          Veszek még egy utolsó mély levegőt, majd elindulok egyik vége felé. Ostoba voltam, hogy nem kérdeztem rá, ők melyik kupét foglalták el. Elérem az utolsó kupét is, de nem találom őt. Kezdem úgy érezni, hogy lehetetlen feladatra vállalkoztam, de a másik irányba még megkerülhet.
          - Mindjárt jövök, csak a másik irány lesz a helyes – szólok be barátnőimhez.
          Mikor elérem a kocsi másik végét is, akkor valahogy nem akarom elhinni, hogy ennyire vak lennék. Ennyire nem nagy ez a vonat, hogy ne találjak meg rajta egy embert. Egy egész világ állt a rendelkezésemre, hogy megtaláljam a páromat, és sikerült, most pedig egy vonaton ugyanez a mutatvány már nem. Úgy döntök, hogy nem megyek még egyszer végig a kocsin, inkább várok egy kicsit. Elkezdek visszafelé vergődni a folyosókra tévedt emberek között, mikor meghallom azt a selymesen lágy hangot, aminek a tulajdonosát hajkurászom.
          - Cael! – nézek körbe, hogy merre találom meg.
A nyomába eredek, mert úgy tűnik, mintha a mi kupénk felé indulna, de még időben elkapom a kezét.
          - Várj még egy kicsit. Ne siess oda annyira.
          Megölelem, olyan hosszan, mintha minden egyes percet be akarnék pótolni, amit külön töltöttünk. Talán nem a folyosón kéne ezt tenni, hogy mások is közlekedni tudjanak, de nem különösebben foglalkoztat. Megcsókolom, de csak röviden. A szenvedélyesebb érzéseimet inkább későbbre tartogatom, amikor már tényleg kettesben leszünk.
           - Én nem igen vagyok felkészülve rá, hogy találkozz a barátnőimmel, de te kész vagy?
Nem rejtegetem előle őket, vagy semmi rosszra nem kell gondolni, de mégis tartok tőle. Ahogy szokták mondani, a családod nem választhatod meg, de a barátaid igen.

Naplózva


Caelius Edevane
Eltávozott karakter.
*****


V. évfolyam, a legcukibb mardekáros

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #2 Dátum: 2015. 08. 18. - 20:47:47 »
+2

Alex, Dom és Matt


 Egy hosszú ásítás kevés híján megszakítja a lendületet, de azért átvergődöm a vágány falán utolsóként. Már most elegem van az évkezdésből, utálom, amikor véget ér a nyár, amikor már nem olyan fiatalosan, hanem sötétebben süt a Nap. Valahogy olyan lehangoló szokott lenni, még azzal együtt is, hogy nem igazán kéne panaszra okom legyen.
 Szép volt ez a nyár, együtt tölthettem majdnem két hónapot a legjobb barátaimmal, lett barátnőm, túl vagyok az első éjszakán, szerintem egy kicsit erősödtem is, lett tetkóm, de egy rakás más dolgot is csináltam. Rég nem beszélgettem igazán komolyan Clarrel, sőt, nyáron időt is keveset töltöttünk együtt, leszámítva az ebédeket, de most az otthon töltött időnk nagyjából közösen tudtuk eltölteni. Egyedül akkor leszek bajban, ha egy tanár kérdi, mit csináltam a nyáron, mert nagyjából semmit, amit ők értékelni tudnának. De gondolom sejtik azért, hogy senki nem olvas bűbájokról a nyáron.
 Két dolog szúrta el a nyaram. Az egyik, hogy Zordon egyszer kiugrott a nyitott ablakon, még augusztus közepén, és azóta nem jött vissza, szóval már kezdem azt hinni, hogy nem látom többet. Lehet persze, hogy előkerül még, de nem bízom benne túlzottan, már az sem igazán valószínű, hogy él még. Elég sokáig kerestem, anya és apa még varázslattal is próbált segíteni, de nem került elő. A másik dolog, ami elszúrt sok mindent, hogy elkezdtem álmodni megint.
 Régen is álmodtam furcsa dolgokat, amik utaltak valamire, amiről nem tudtam, néha még a jövőre is, de a születésnapom óta minden éjjel ilyet álmodok, és mindig ugyanazt. Semmi különös, csak egy háromszög, benne valami vonallal áthúzott kör, ami a semmiben lebeg, de mégis úgy kelek fel, mintha valami rémálom lett volna. Többször le is rajzoltam, és nem ijesztő, úgyhogy nem is értem, mi lehet ez. Igaz, kicsit elrontottam a gyomrom a szülinapomon, talán azért. Ma sem fogom persze kímélni, igaz, ebédre nem ettem sokat, de a roxforti kajából biztos sokat be fogok tolni.
 - Szia!- furcsa módon ki sem szúrom Alexist, amíg rám nem köszön, de rögtön megfogom a kezét. Szívesen meg is ölelném, megcsókolnám, de persze, az gáz lenne anya és apa előtt, úgyhogy csak bólintok egyet, és elraktározom a fejemben a kupészámot. Úgyis kezdek nagyon kíváncsi lenni a barátnőire.
 Távolról köszönök azért pár barátomnak, például Lounak, Merelnek, de még odabiccentés szintjén annak a griffendéles srácnak is, akivel karácsonykor találkoztunk, azt a másik fiút viszont nem szúrom ki, aki akkor az üvegházban megmentette az életemet. Talán már végzett, talán nem is élte túl, talán csak nem látom a több száz ember között. A köszöngetést fel is függesztem inkább, és kivételesen kicsit odafigyelek anya ötvenhatezer öltözködési instrukciójára, meg arra, hogyan kell mosakodni meg helyesen táplálkozni. Kicsit unalmas, de most már nagyon nem szívesen enged vissza, úgyhogy úgy csinálok, mintha érdekelnének ezek a dolgok, hogy nyugodtabb legyen.
 Azután persze vége szakad a nagy búcsúnak, fütyül a vonat, én pedig adok mindenkinek két puszit, és a vonat felé indulok. Még menet közben kiszúrom Domot és Mattet, úgyhogy segítek Clarnek felrakni a cuccait a vonatra, azután én is felcuccolok, és integetek még egy kicsit, amíg az emberek halvány pontokká nem válnak. Kicsit szomorú azért, hogy véget ért a nyár, ahogy elköszönök Clartől is, aki elindul megkeresni a saját barátait, és akivel egy évig biztos nem fogunk túl sokat beszélgetni. De most próbálok nem erre koncentrálni. Kicsit el is múlik az álmosságom, miközben öklöst váltok a barátaimmal.
 - Na helló! Volt valami érdekes, miután eljöttem Londonból?- írtam persze leveleket, meg néha a kandallót is befoglaltam beszélgetéshez, de azért mégsem ugyanaz. Azért látom, hogy ők is lebarnultak egy kicsit, nem csak én jártam napozni. Meg ők azért elég közel is laktak egymáshoz, biztosan voltak még pár helyen. - A hatosba ülünk, oké? Ott van Alex meg a barátnői, elvileg foglaltak nekünk helyet.
 Meséltem már Alexisről nekik, igaz, az még az első randink, első csókunk után volt, még a strandos csaj előtt nem sokkal, azóta nem igazán adtam állapotfrissítést magamról. Levélben azért nem szívesen írok meg akármit, nálam már volt rá példa, hogy anya kinyitotta Matt levelét, „mert azt hitte, hogy másik Matthew.” Na persze. A strandos dolgokat tényleg jobb amúgy is személyesen kitárgyalni.
 Felkapom Alexis hangjára a fejem, de nem marad időm válaszolni, mielőtt a nyakamba ugrik, és én is visszacsókolom őt. Kicsit fura azért Matt meg Dom előtt, a csókolózást szerintem többnyire mellőztük a közös ismerősök előtt, de azért előttük mégsem olyan, mint Clar vagy anyáék, vagy az ő szülei előtt lenne. Az apja szerintem agyon is ütött volna, ha legilimentor lenne, bár elsősorban nem a csókolózásért.
 - Minden rendben lesz, biztos kedvelni fogom őket. Ja, igen, ők itt a legjobb barátaim, Dominic Till és Matthew Fawley. Ő pedig a barátnőm, Alexis Dullahan.- kicsit furán jön ki a bemutatkozás, elég fáradt, álmos vagyok hozzá, hogy igazán jól csináljam, meg kicsit zavarban is vagyok, hogy hirtelen keveredik két különböző énem. Most nem szívesen lennék nagyon romantikus, de mégis kedvem lenne szépeket mondani, elég furcsa érzés.
 - Mehetünk?- nem engedem el a kezét, de az ölelésből kibújok, hogy tudjunk közlekedni. Kíváncsi vagyok, hogy Matt és Dom mit szól ehhez, biztos furcsa lehet egy barát barátnőjének barátnőivel utazni, de gondolom, túl lehet élni. Mindig toleráltuk egymás családját, és úgy érzem, hogy Alexis már a családomhoz tartozik.
Naplózva

Matthew Fawley
Eltávozott karakter
*****


Lord Chaos, V.

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #3 Dátum: 2015. 09. 03. - 22:05:02 »
+3

Alex, Cael & Dom

16+

Eljött végre a hőn áhított indulás napja, ez most az én évem lesz.  Megint tök egyedül ülök itthon, a tesómat már vagy egy hete nem is láttam, meglépett az összes Roxfortos cuccával együtt. Biztos beújított valami bigét és vele élvezte a nyár hátralévő részét. A szüleim szerintem azt sem tudják, hogy ma van a visszautazás napja.
A kísértetkastély, legalább is ahogy én hívom az elválás pillanatában még üresebbnek tűnik, mint eddig. Nem érzem magam otthon benne, ahogy kilépek és behúzom az ajtót azért még megállok egy pillanatra. Leköpöm az ajtót és tüntetőleg bemutatok.
- Ágyő, jövő nyárig nem jövök. – lehet nem illő elbúcsúzni hangosan egy háztól, de ha esetleg valaki meglátott nem ez az első eset, hogy hülyének néznek. A kocsi már a kapu előtt vár, minisztériumi természetesen. Na akkor még is tudják, hogy ma utazok el. Most sem kell letörölgetnem a nyálat a képemről, amit a szüleim búcsúcsókáradata hagy rajta. Hogy kapnák be.
Az út unalmasan telik, még a patkányom is csak horpaszt, de legalább hamar odaérünk. Köszönés nélkül hagyom el a kocsit és indulok a ládámmal együtt a vágányomhoz. A jegyet már otthona  zsebembe gyűrtem. Nem érdekel különösebben, hogy megnéznek-e már az iskolai taláromban vonulok. Majd pont ott fogok öltözködni a szűk kupékban meg mindenféle idegen előtt. Ahhoz azért többet kell tennie mindenkinek, hogy láthassák a felsőtestem.
Ahogy testem áthalad a kőfalon rögtön kiszúrom az egyik barátom. Kelletlenül is elmosolyodok, egyből jól indul a nap.
- Dom! Dom! – kiáltok oda, majd látva, hogy észrevett odasietek hozzá. Nem nyújtom a kezem, inkább a nyakába ugrok. – Hiányoztál bébi! – úgy üvöltöm ahogy csak bírom, majd leugrok róla. Biccentek, hogy felszállok, hagyom, hogy elbúcsúzzon akitől akar. A csomagomat hamar feldobom, nem pakoltam be mindent, hogy anyámékat majd tudjam idegesíteni naponta, hogy miket kell utánam küldeni.
A vonaton aztán már Cael-t is kiszúrjuk. Újra megörülök, most aztán tuti, hogy a barátnőjét sem tudja túl sokáig rejtegetni már.  Őt is megölelem, de most semmi hülyülés, a folyosón nem igazán tudnék a nyakába ugrani.
- Üdv lányok kedvence.  Semmi érdemleges.  – ezzel le is tudom azt, hogy nem csináltam semmi értelmeset a nyár hátralevő részében.  Inkább nem is mondok semmit, tessék, tehát Alexnek hívják és egyből a pereputtya is hozzájár. – Fasza. – ennyivel jelzem a felháborodásom, hogy nem hármasban utazunk, mint eddig, de megpróbálok majd jó fej lenni. Cserkész becsszó!
Úgy érzem a szemem rögvest kigyullad, ahogy a csókolózó barátomat kell néznem premier plánból. Nem tudom miért, de annyira zavar a dolog, ahogy ránéz, az egész. Eddig volt Dom, Cael és Én. Most meg lesz  Dom, Cael, Alex és pereputtya meg Én. Nem kellemes gondolat így elsőre. Nem is mondok semmit, csak bambán integetnek Alexnak, ahogy lecuppannak egymásról. Domot megkerülöm és elindulok a hatos kupé felé. Pár porba fingó kis elsős az utamba kerül a csomagjaikkal, de nemes egyszerűséggel csak félrelököm őket. Amúgy is ha mindenki tökölésére várunk a folyosón még a holnapi tanórákon is állni fogunk. A kupé ajtaját kicsapom és két egymástól egy székre ülő lány mellé ülök be az illem minden formáját mellőzve.
- Hellóka, Matt vagytok, de ti hívhattok Mattynek ha szépen mosolyogtok mellé. – Mire a többiek beérnek én már szabályosan terpeszkedek a székemen, a csomagom pedig az ajtóban hagyom, majd felteszi akinek az útjában van.
Naplózva


Dominic Till
Eltávozott karakter
*****


V. Mardekár - The Green Knight

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #4 Dátum: 2015. 09. 04. - 21:49:46 »
+3

Alexis, Cael és Matt

Ez a nyár is véget ért végül. Kár érte, de van ez így, majd túléljük. Nekünk már nem lesz annyira nehéz, ott a Roxfortban. Apának persze csak most kezdődik igazán a cirkusz, mint a legutóbb is. Van egy gyanúm, hogy ezúttal nem csak utólagos elmesélésből fogom megismerni, hogy az hogyan zajlik neki.
A vonathoz való utat egész egyszerűen oldjuk meg: a már összepakolt utazóládámból csinált apa egyszeri zsupszkulcsot, és azzal a kertünkből egyből a 9 3/4. peronjának a távolibb végébe, valamivel a mozdonyon túlra, hogy azért ne landoljunk rá valakire. Paladin ketrecét kell csak pluszban fogni, meg azért egymásba is kapaszkodunk, főleg Max, egyik kézzel a láda egyik fogantyújába, másikkal Anyába. Első óta így járunk ki ide az Expresszhez. Még Apa ötlete volt, így egyben megtanulunk jól érkezni zsupszkulccsal. Azt mondja, ezt érdemes lenne tanítani, mert a többgenerációs máguscsaládokban is sokan vannak, akik csak ahogy esik, úgy puffan módon tudnak vele érkezni.

"Ne aggódj, szünetekben majd hazajövök. És írok sokat, mint mindig." Mutogatom Maxnek. Újkeletű is meg nem is ez az aggódás tőle, a tavalyi, feszült tanévben is volt ilyen, de az a nyáron elmúlt. Ez most inkább annak tudható be, hogy beleélte magát, hogy idéntől ő is varázsolni fog tanulni már, de aztán kiderült, hogy a füle miatt a Roxfortban nem lehetne megoldani, otthon fog magántanárral tanulni. Tudom, milyen nehéz lehet ez neki.
"Hiányozni fogsz" Ölel meg hosszan. Miután kibontakozott, tudok neki válaszolni is.
"Ti is. De tudod mit? Hétvégéken eljöhettek Roxmortsba, és tudunk találkozni. Ha akarsz."

Matt részéről nagyon rendes, hogy odakiabálja a nevemet, mielőtt rohamozva jön köszönni, így fel tudok rá készülni.
-Te is, csillagvirág.- Fordulok ki Matt útjából egy lépéssel, vigyorogva, hátha elzúg az orrom előtt keresztbe, bár ez csak félig sikerül. A karja ugyanis még mindig ott van, és még mindig megtalálja a nyakamat, ellenben így engem oldalirányban ránt magával a lendülete. A peronnal nem ismerkedünk végül nagyon közelről, de néhány lépésbe belekerül stabilizálni magunkat. De Max szomorkás hangulatát legalább feldobjuk, sokkal jobb így kacarászva látni.

Tülélünk még egy utolsó búcsúzkodást összcsaládilag, felpakolok a vonatra, és csatlakozok a fényes társasághoz. A régi banda, ezúttal kiegészítve Cael barátnőjével és az ő bandájával is.
-Cső.- Köszönök én is jó szofisztikáltan. -Nem sok fontos. Egy mondjuk igen.- Ha a családi ügyeket nem számoljuk, de van egy releváns bejelentenivalóm nekik is.
-Véget ért a jó világ, fiúkák, az történt ugyanis, hogy prefektus vagyok, úgyhogy mostmár hivatalosan is dolgom lesz a körmötökre nézni.- Tárom fel a kegyetlen valóságot ahhoz illően gonosz vigyorral. Végül komolyabb hangvétellel folytatom. -Apropó, ennek okán nem tudok végig veletek utazni se, jelenésem van. De addig még itt vagyok, meg vissza is jövök, amint tudok.
Ez is érdekes lesz, két ilyen jómadár mellett prefektuskodni. Persze magamat ismerve velük túl elfogult leszek, és legfeljebb levonok pár pontot magunktól érte, de ugyanúgy benne leszek a bulikban, mint eddig is. Inkább az alsóbbévesek segítését fogom küldetéstudatszerűen felvenni, esetleg megint előjön belőlem a vigilanta.

-Üdvözlet, hölgyeim.- Követem Mattet a kupéba másodikként, kézcsókkal köszöntve a két bent ülő lányt. Már csak a kontraszt kedvéért is.
A legaenda úgy tartja, az idők hajnalán, még valamikor elsőben Till és Fawley fogadásból elcserélték a származásukat. Till azóta is úgy viselkedik, főleg nyilvánosan, mint amit az ember egy Fawleyhoz hasonló aranyvérűtől elvárna, Fawley pedig olyan közvetlen, gondtalan, esetleg bunkó, mint valami mugli kertvárosból érkezett suhanc, ami Till is lehetne akár, aki félvér varázsló létére is mugli iskolába járt a Roxfortos évei előtt. A legendának hinni is lehet, ha valaki akar, de az eredményt nehéz letagadni, akár innen ered, akár másból.
Hogy mindenki beférjen, a magam ládáját a poggyásztartóra, Mattét pedig az ő ölébe lebegtetem. Itt is jó helyen lesz az enyém az út idejére, a taláromért meg majd később benézek egy folyosó-őrjárat során, hogy átvegyem civilről Roxfortosra. De addig még van idő, addig helyet foglalok én is.
Naplózva

Alexis P. Dullahan
Eltávozott karakter
*****


IV. - Griffendél

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #5 Dátum: 2015. 09. 14. - 17:18:14 »
+2

                    Matt, Cael & Dom


          Ahogy kibújok az ölelésből a két fiú felé fordulok, akiket eddig nem vettem észre. Remélem nem sértettem meg vele őket. Nem keresek kifogásokat, pedig a viszonylag szűk folyosó elég indok lenne.
          - Sziasztok! Örülök, hogy megismerhetlek titeket.
          Végre sikerül kicsit feloldódnom, így önfeledten tudok mosolyogni mindhármukra. Igazából azt is hozzátenném még, hogy olyan sokat hallottam már róluk, de szinte alig volt valami. Bevallom nekem alig jutottak eszembe a saját barátaim is, mikor együtt voltunk Caellel, nemhogy az övé. Már csak annyi maradt hátra, hogy bemutassam nekik az én barátnőimet. Megszorítom a kezét és elindulunk a két fiú nyomában a kupé felé. Matt és Dominic az elsők, akik belépnek oda, a nyomukban szorosan én következek, de majdnem felkenődök Dom hátára, a fennakadás miatt.
          Az ablakhoz közelebb ülő vörös hajú, zöld szemű, szeplős lány Mary-Ann, míg a két székkel arrébb lévő fekete hajú, barna szemű, Bess. Elengedem Cael kezét, majd közöttük járatva a tekintetem elkezdem a bemutatásokat.
          - Fiúk, ő Mary-Ann McKenzie és Bess Donoghue – mutatok sorjában a lányokra. – Lányok, ő itt Caelius Edevane, Matthew Fawley és Dominic Till.
          Sóhajtok egyet, ezen a részén legalább túl vagyunk. Látom, hogy Bess valamiért feszeng kicsit, és lényegében azt is sejtem, hogy miért, csak reménykedni tudok benne, hogy tévedek.
          - Sziasztok! – szólal meg először Mary-Ann és igyekszik mindenkivel kezet fogni. – Örülök, hogy látlak titeket.
          Szokásos vidám mosolyával és jókedvével engem is könnyen levesz a lábamról, és hamar elfeledteti velem az aggodalmaim. Bess már kevésbé bátor, ami nem tetszik nekem. Rejteget valamit, csak nem tudom, hogy mit, de majd rájövök úgyis.
          - Sziasztok! Sok jót hallottam már rólad, Cael! – mosolyog.
          Nem tudom mit ért sok jó alatt, hiszen sokat meséltem neki, és csupa jót, de azért nem mindent. Sőt, nagyon sok mindent nem, hiszen egész augusztusban például nem is találkoztunk, levelekben pedig nem mondhattam el mindent.
          - Szóval, prefektus lettél, Dominic. Gratulálok hozzá!
          Térek még vissza egy korábbi mondatához. A többiek egyöntetűen bólogatnak és gratulálnak is. Leülök a lányokkal szembe az ablak mellé. Megvárom, amíg mindenki elhelyezkedik, majd igyekszem a legjobb formámat hozni. Elkerülni a háborút, a nagyközönség előtti kitárgyalását a kapcsolatunknak, és azokat a pletykákat, amik mostanában terjedtek el a látókkal és halálfalókkal kapcsolatban. A bál óta nagyon jól érzem magam, mintha a korábban látott sötét fellegek eloszlottak volna.
          - Menj csak majd ha kell, mi itt leszünk.
          Fura lesz hogy Dominic mellett Minnie is prefektus. Körbe vagyok véve felelősségteljes emberekkel, miközben azon gondolkodom, hogyan tudnék szabályokat szegni. De talán ennek köszönhetően lesz egy kis segitségünk majd.
          - Milyen volt a nyaratok? – kérdezi Bess egy hatalmas vigyorral az arcán.
          Sejthettem volna, hogy bosszút fog állni majd, amiért egész augusztusban nem jelentkeztem nála a friss hírekkel. Még akkor is, ha meséltem nekik már a vonat indulásakor néhány dolgot. Más oka nem lehet ennek a kérdésének, hiszen mindannyiunkon látszik, hogy napoztunk, csak rajta nem. Nem is meglepő, hiszen júliusig ki se mozdult a lakásból, míg mi jártuk az utunkat, amennyire csak lehetett. Jó, én is a színem javát Bath-ban szedtem össze, de előtte se voltam éppen hófehér. Kivéve ha a célja a zavarba hozás volt, mert akkor ez sikerült.
          Szerelmemre nézek. Nem tudom neki mennyit sikerült megosztania a történtekből a barátaival. Végül kihagyom a kérdést, biztos vagyok benne, hogy már mindenki tud róla. Még az is az egyik oka, amiért kihagyom a kérdést, mert nem vagyok biztos benne, mi lenne a megfelelő hangnem. A barátnőim már ismerik a hangulatváltozásaimat, a jó és rossz kedvem közötti különbségeket, még akkor is, ha nem látszik rajtam, de a fiúknak ez talán sértő is lehet külső szemlélőként.
          - Mary-Ann-nel és Bess-szel pont arról beszélgettünk – fogok bele egy másik témába -, hogy igaz-e az miszerint mindenkit ki fog kérdezni egy legilimentor, hogy tud-e olyan halálfalóról, akit a családja rejteget. Vagy valamilyen rokon, vagy csak simán ő maga találkozott-e vele. Szerintetek van ennek valami valóságalapja?
          Míg barátnőm a szemeit forgatja, amiért kikerültem a kérdését, addig Mary-Ann jót mosolyog rajta. Főleg azért, mert nem éppen erről beszélgettünk korábban, viszont tényleg hallottam ilyen pletykákat, ezért is vagyok annyira kíváncsi a véleményükre. Érdekesen kezdődne ez a tanév is, ha ez a pletyka igaznak bizonyulna.
Naplózva


Caelius Edevane
Eltávozott karakter.
*****


V. évfolyam, a legcukibb mardekáros

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #6 Dátum: 2015. 09. 19. - 00:14:34 »
+3

Alex, Dom és Matt


 Ahogy Alex először találkozik a barátaimmal, annyi dolog történik egyszerre, hogy nem is tudok figyelni mindenre. Azt gyorsan leszűröm, hogy annyira nincsenek elragadtatva tőle, hogy már nem vagyok szingli, sejtettem is, hogy így lesz, mert vége a „majd ha lesz csajunk” típusú időszaknak, meg most már nem lehet olyan könnyelműen kijelenteni az egy lány sem választ el minket soha dolgot. Mindkét irányba nagyon erős érzelmek húznak.
 Ahogy elválik a szám Alexisétől, még egy vigyorral adok egy vállbabokszolást Domnak, de belül annyira nem örülök a sikerének, és ez talán látszik is rajtam. Persze, szeretném, ha minden álma valóra válna, ő az egyik a legjobb barátaim közül, de mégis ijesztő belegondolni, hogy már semmi nem lesz teljesen ugyanolyan. Rengeteg kötelessége lesz, nem biztos, hogy annyi ideje lesz már velünk lógni, mint eddig. Eddig is sokat tanult, főleg hozzánk képest, most még kevesebb ideje lesz mindenre. Ahogy nekem is.
 - Sziasztok!- lehuppanok arra az oldalra, ahol még nem foglaltak az ülések, középre, egyik oldalamon Dommal, másikon Alexszel, akinek átkarolom a derekát. Gyorsan szemügyre veszem a két lányt, akiknek megjegyzem a nevét, de közben azért valahogy belefúrja magamba az a kellemetlen érzés, hogy lehet, hogy már egy csomót hallottak rólam. Gőzöm nincs persze, hogy Alex mit és mennyire részletesen mondott el, például az új tetkómról tudnak-e. Persze természetes, én is fogok mesélni Mattéknek, de mégis fura így belegondolni.
 Egy kicsit furán jön a nyaras kérdés, és várok is, hogy ne én kezdjek. Fogalmam sincs, hogy a lány mire gondolhat, hogy most ártatlan csevegés-e, de abból, amit Alexis kezd el mondani, gyorsan leszűröm, hogy nem arra kíváncsi, ki hol nyaralt, hol lakik, meg ilyesmik. Nem tudom, a lányok hogy kérdeznek rá ilyesmire, biztosan jóval tapintatosabban, ahogy Matt tenné.
 - Hát... szerintem nincs joguk belemászni kiskorúak fejébe, amíg nincsen ellene legalább valami.- különösebben nem érdekel ez a téma, bár ha látnék benne valóságalapot, talán érdeklődnék. Nem szeretném, hogy belemásszanak a fejembe, de elég egyértelmű, hogy ez hárítás volt. Én pedig most hárítottam a hárítást, és megint nincs semmi téma a levegőben. Nyelek egy rövidet, miközben gyorsan próbálom helyrehozni a hülyeségemet, lázasan töröm a fejem témák után kutatva, de a fejem valahogy üres most ehhez, csak bambán nézegetem a szemben ülőket, próbálom eldönteni, hogy mire gondolhatnak. Most sokért nem adnám, ha én lennék az a legilimentor. Biztosan így van most mindenki ezzel a kupéban.
 - Öhm... Londonban esett tegnap... mert nálunk esett, pedig még le akartam menni a strandra.- érzem, hogy kezd leégni a pofám, de azért próbálok mosolyogni. Normál körülmények között talán lemosolyognám a bugyit a két lányról, ahogy Matt mondaná, de most elég bénán festhetek, az időjárás meg a leggázabb téma, amit felkaphattam. Londonban szinte mindig esik az eső, szóval ez nem lesz hosszú beszédtéma.
Naplózva

Matthew Fawley
Eltávozott karakter
*****


Lord Chaos, V.

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #7 Dátum: 2015. 10. 12. - 21:21:40 »
+4

Alex, Cael & Dom

16+

Ahogy ez a seggarc rám lebegteti a ládám, már látom magam előtt az idei évben. Képzeletemben a klubhelyiség legközpontúbb és legnagyobb foteljében terpeszkedik prefektus Till és csettintve osztja ki a büntetéseket mindenkire, aki egy kicsit is csúnyán néz bármire. Rám meg csak úgy alapból, mert én én vagyok és még prefektus Till miatt sem fogok viselkedni. Ja meg azt is látom, hogy éjjel éppen egy párnával fojtogatom. Erre majd azért emlékeztetem ha igen elszaladna vele a ló, hogy hé haver rendben van, hogy tévedésből hatalmat kaptál, de tudom ám hol alszol.
A ládát feldobom a helyére, lássák kivel van dolguk, nem fogok most ezen cirkuszolni, elvégre kell a jó benyomás, meg már csak Cael miatt is megpróbálok egy kicsit viselkedni. Azért ránézek Domra és a szememből kiolvashat egy száradjon le a pálcás kezed mondatot.
Ahogy Mary fenetudja kicsoda, vagy Boss, a kezét nyújtja én csak vigyorogva megfogom, de nem szorítom meg, nehogy nyivákolás legyen a dologból. Mert ismerem én az ilyen csajokat, egyik pillanatban még megy a bájvigyor, aztán a hiszti aztán meg jól kibeszélnek a hátam mögött. Én mindig megmondom egyenesen a másik szemébe a véleményem. Majd adok nekik illemórákat. Viccesebb lenne a világ, ha az emberek tőlem tanulnának.
- Engem aztán kérdezhet, baszok én rá nagy ívben. Egyrészt nincs rejtegetni valóm, másrészt meg ha igen akaratos addig ütöm, amíg mozog. - itt kacsintok egyet a lányokra. - Túl van már pörögve ez az ügy, már mindenki vígan éli a saját kis világát és igyekeznek ezt az egész szart elfelejteni végleg. Amit meg is értek, és akkor még ilyen szarságokkal baszkodják az emberek idegeit. Amúgy meg ha maradt is szabadon halálfaló az nagypapi koráig nem fog előmerészkedni, de ha van egy kis esze már rég lelépett Afrikába vagy még messzebb. - Na ennyi a véleményem a dologról. De tényleg ki az a kretén, aki szépen elbújik ott ahol úgy vadásznak rá, mint az a bizonyos kutya a kajára, amelyik hetek óta nem evett.
Cael arca közben meg felgyullad, ahogy végigmérem a két csajt, egyből leesik, hogy megbeszélték ők már Alex háta mögött, hogy vajon mekkora lehet Cael farka, csak nem mernek rákérdezni, de annyira levágós a dolog, hogy ezek meg itt szépen elpironkodnak a Roxfortig, rákérdezni senki se fog, aztán majd a klubhelyiségben kibeszélik a dolgot, ahol ugyancsak nem fognak választ kapni. Na legyen egy jó napotok.
- És mondd csak Cael. - százas vigyor, hadd tudja kicsit előre, hogy mi vár rá. Bár ilyen Londonban esett mondatok után ne várjon baráti kezet - Máshova nem néztél be a nyáron? Esetleg egy nedves barlangba? - a lányok itt mellettem szerintem még levegőt is elfelejtenek hirtelen venni, Domra nem igen merek ránézni. Bassza meg a hülye nézésévél el tudja érni néha, hogy legyen egy kis lelkiismeret furdalásom. Persze csak egy pillanatig szokott tartani, de még is valami. Inkább nézek Alexra, még úgy sem láttam ahogy elpirul, essünk túl ezen is.
Naplózva


Dominic Till
Eltávozott karakter
*****


V. Mardekár - The Green Knight

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #8 Dátum: 2015. 10. 18. - 22:22:12 »
+4

Alexis, Cael és Matt

Tükör nincs a kupéban, így a saját arcommal adom vissza Mattnek a nézését a ládája kapcsán, Attól, hogy ő a nagy lázadó itt, még had férjen be tőle a kupéba a társaság másik fele is. Látni rajta, hogy azt számolja, hány különböző módon tudna meglincselni ilyen erre alkalmatlan eszközökkel, mint egy penna, habostorta, műanyagkanál vagy egy fél citromhéj, hogy illetékes hatóságként korlátozom itt a személyes szabadságát, de részemről ez most nem prefektusi rendfenntartás okán jött, hanem mint egyszerű praktikum: odébb raktam egy úttorlaszt.

-Nem hiszem, hogy ilyenre készülnének, több kár vagy csak macera lenne nekik is, mint haszon.- Fűzöm hozzá a meglátásom a témához. -De Apától úgy tudom, a tanárokat tényleg rendesen szűrték, onnan eredhet ez a legilimentoros téma is. Diákból legfeljebb azokat keresnék meg, akiknél tudják, hogy lehet értelme.
Én egy ilyen diákot tudok, hogy esélyes lenne ilyen esetben, esetleg még egy-kettőt sejtek, bár az tényleg tipp szintű, viszont kétlem, hogy készülnek is erre a legilimentorosdira a diákokkal. Hallottam volna róla mostanra.

-Az időjárás-jelentést Caelius Edevane-től hallhattuk, köszönjük, Cael. Most pedig friss híreink...- Bocsi, Cael, de ha valaki ennyire ennyire bénán próbálja navigálni a témát, az meg is érdemel pár humorbonbont válaszul.
Ez a Matt gyerek egy... jelenség. Önmaga kategóriája, tényleg. Még sikernek is könyvelném el, hogy kerüli a barlangos aranyköpése után a tekintetemet, tehát nem teljes mértékben eredménytelen négy év kísérlete arra, hogy úgy-ahogy beszélőviszonyba hozzam kábé az emberi társadalommal, ha nem épp a kezembe vigyorognék szenvedve, amivel látszólag az arcomat próbálom lefejteni a fejemről. Fennakadhatnék, hogy egy úriember ilyen kérdést csak ne tegyen már fel hölgyek társaságában, de valljuk be: Matt és az úriember két egymást kizáró fogalom, és azért na, vicces benyögés volt, még ha helytelen is. Szólni inkább nem is szólok a dologhoz, úgyis mindjárt lesz ebből műsor magától is.
Naplózva

Alexis P. Dullahan
Eltávozott karakter
*****


IV. - Griffendél

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #9 Dátum: 2015. 11. 14. - 23:16:42 »
+1

                    Dom, Matt & Cael


          Ahogy végignézek a társaságon, úgy tűnik, mindenki inkább kihagyja a nyárra vonatkozó kérdést. Hát, akkor nincs más hátra, minthogy menjünk előre. Megszorítom Cael kezét, majd egy mosoly kíséretében belefogok a mesébe.
          - Ahogy korábban is mondtam. A nyáron napoztam, strandon voltam, új ismertségeket kötöttem és lényegében mindenről tudsz már, ami történt. Kár, hogy nem jöttél el a bálra, talán lesznek képek Minnie-nél, és akkor megmutatom őket. A fiúk pedig gondolom, hasonló élményekkel büszkélkedhetnek, mint én. Ez is csak egy átlagos nyár volt, néhány nem átlagos dologgal megfűszerezve.
          Kacsintok egyet Bessre. Azt hiszem, ennyi is bőven elég magyarázat lesz a nyárról. Szerelmem bőszen hallgatott, ezért sem merek jobban belemenni. Aztán az a dolog, amire a legkevésbé számítottam bárkitől is, még akkor is, ha nem konkrétan nekem szólt a kérdés. Barátnőim tágra nyílt szemekkel néznek Mattre, nekem viszont a lélegzetem is eláll. A vörös legkülönfélébb árnyalatait veszem fel egy pillanat alatt. Azt gondolom, hogy elbújhatok Cael vállának döntve a fejem, amivel megpróbálom a zavarom eltüntetni. Persze, ez nem megy ilyen egyszerűen, de próbálkozásnak még jó lehet. Bess ellenben élvezi a helyzetet.
          - De ha jól tudom, neked volt másik udvarlód, igaz, Alex?
          - Micsoda?
          Hirtelen felkapom a fejem, és csak azért nem vörösödöm el még jobban, mert már így is elértem a határomat.
          - Ezt mégis honnan veszed? Találkoztam barátokkal, ismerősökkel, évfolyam és háztársakkal a nyáron, de egyikkel sem úgy, hogy udvaroltak volna. Bess, mégis miért mondasz olyat, ami nem igaz?
          Vagy nem is nekem szánta ezt a kérdést, hanem közvetetten Caelnek? Akkor elég gyengére sikerült, ez már biztos. Nem így kell féltékennyé tenni valakit, szerintem. De ezt neki sokkal jobban kéne tudnia. Elmosolyodom, mert úgy tűnik, hogy tényleg nem sikerült szerelmem zavarba hozása. Legalábbis remélem, hogy az időjárás témáját nem azért hozta fel. Mary-Ann egyelőre csöndben ül a helyén, amiből arra következtetek, hogy gondolkodik valamin, vagy egyelőre felméri a helyzetet.
          - Matt, lehetne, hogy esetleg a saját házad táján söprögetsz? - Azt hiszem, mostanra sikerül legyűrnöm a zavaromat. – Illetve, hogy ne saját magadból indulj ki, ha másokra gondolsz?
          Oké, most látom először, hallani se sokat hallottam róla korábban, de mégis az az érzésem, hogy nem fogok nagyon mellé lőni, ha felveszem a kesztyűt, akár kicsit az ő stílusában is.
          - Egyébként, neked eddig mennyi élményed van lányokkal? Gondolom, a tapasztalat miatt beszélsz a nedves barlangokról.
          Ha nem, akkor sokat olvasott. Az is egyfajta tapasztalat, csak teljesen másfajta, mint amit mi már átéltünk szerelmemmel. Kíváncsi vagyok, hogy sikerül-e találnunk majd a Roxfortban megfelelő helyet rá, vagy ki kell majd szöknünk valahogy.
          - Dominic – szólal meg váratlanul Mary-Ann. – Elképzelhetőnek tartod, hogy mindezek ellenére mégis bekerüljön az iskolába valaki, aki nem odavaló? Úgy értem, az iskola most védtelen lesz, ha valaki támadást akar intézni az ország ellen, akkor az iskolával érdemes kezdenie. Vagy rosszul látom?
          Nekem fogalmam sincs, honnan szedte ezt az egészet. Egy évig nem is voltak az országban a szüleivel. Az állam azért nem esik le ettől a kérdéstől, viszont lehetőséget ad, hogy odabújjak kicsit Caelhez. Hiányzott már a közelsége, és most, hogy megadatott szeretném minden percét kihasználni.
          - Ha már itt tartunk – szólalok meg mégis. – Gondoljátok, hogy ezúttal nyugodt tanévünk lesz?
          Ránk férne, és ezt ők még jobban tudják, mint én. Egy évvel korábban kezdtek, ami egy évvel több stresszt is jelent számukra. Talán ideje lenne, ha a rossz hírek, amik a látókkal és a dementorokkal kapcsolatos, nem lenne semminek sem az előjele, csak annak az utóhatása, hogy a háborúnak tényleg vége.

Naplózva


Caelius Edevane
Eltávozott karakter.
*****


V. évfolyam, a legcukibb mardekáros

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #10 Dátum: 2015. 11. 25. - 20:51:45 »
+1

 Úgy döntök, nem szállok be a továbbiakban a legilimentoros témába, mert azt tök jól megbeszélik nélkülem is. Főleg Mattnek a dumájára nehéz mit mondani, azért megnézném, hogy hogyan üt meg egy aurort. Mondjuk én is kiakadnék, ha megpróbálna valaki bemászni a fejembe, de az nem oldana meg semmit, ha kirúgatnánk magunkat.
 Vetek egy rövid, gyilkos pillantást Domra, nem igaz, hogy nem vágja le, hogy valami semleges témát keresek. Mattből még kinézem, de azért tőle ezt nem várná az ember. Apropó, Matt... nagyon durván hozza a szokásos formáját, a barlangos dologra válaszképpen egy jó erőset belerúgok a lábába. Komolyan mondom, ha neki lesz nője, akkor amikor bemutatja nekem, el fogom mesélni, hogy mit csinál a gyökér a takaró alatt, amikor azt hiszi, hogy alszunk. De a legdurvább az, hogy nem csak Dom röhög, hanem még Alex egyik hülye barátnője is rákontrázik az egészre valami hülyeséget, amit egy pillanatra komolyan is veszek. Persze csak egy pillanatra, de azért így is érzem, hogy nagyon durván karót nyelt képem lehet.
 Egy pár másodpercig csak hallgatom, ahogy Alex veszekszik Mattel, de nem engedelmeskedek a tudatalattim parancsának, hogy essek neki én is verbálisan, mert biztos valami ilyesmi célja van. Valahogy el kell terelni a témát akkor, amikor rajtad poénkodnak, legalábbis amennyiben nem tudsz közvetlenül pofán csapni senkit. Nekem pedig nincs kedvem Alex előtt bunyózni Mattel, majd a szobában fejbe csapom egy párnával.
 - Tényleg, Matt, ha már előkerült ez a téma, beszélgess már kicsit Bess-szel! Úgyis mondtad, hogy egy fekete hajú csajjal szeretnél először... khm... barlangászni, mert... hogy is fogalmaztad... valami barlangi tóról volt szó. Bess?- egy mosoly kíséretében vetek egy gyors pillantást Mattra, az egy szavas mondatom meg igazából egy igen-nem kérdés. Lehet, hogy picit durva volt, de azért legalább a csaj is visszakap valamennyit ezért. Bár ki tudja, lehet, hogy most alapoztunk meg egy gyönyörű párkapcsolatot, és Mattnek tényleg lesz közelebbi kapcsolata a témával, mint a különböző újságok. Azért csak lassú volt, úgyhogy miközben ránézek mosolyogva, átkarolom Alex derekát, és az ujjaimmal elkezdek zongorázgatni a combján.
 - Hát, én biztos megint egy rakat alkalommal leszek büntetőmunkán az éjjeli kimenők miatt. Más szerintem nem nagyon lesz, talán ha bejön ez a kviddics vonal, az.- nem akarok beszélni az álmaimról, talán Dom és Matt, illetve Alex tudhat róla, de azt semmiképp nem akarom, hogy bárki más fülébe jusson, hogy esetleg én is jós vagyok, és tényleg nincs rendben velem sem valami. Rohadtul nem megyek kórházba, akkor sem, ha teljesen bedilizek cserébe.
Naplózva

Matthew Fawley
Eltávozott karakter
*****


Lord Chaos, V.

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #11 Dátum: 2015. 12. 30. - 23:43:35 »
+2

Alex, Cael & Dom

16+

Hogy ez a kurva önelégült vigyor az én pofámról sosem fog eltűnni arra mérget vennék. Na nem baj, de ha az embernek ilyen magas labdákat dobálnak felfele ne üsse le teljes erőből? A más udvarlós beszólásra azért felkapom a  fejem és Caelra vigyorgok. Ezek tuti, hogy már hármasban nyomják. Vagy többesben. Aztán még én vagyok a beteg állat, mikor körülöttem mindenki össze vissza malackodik. Jó ők titokban malackodnak én meg nyilvánosan, de attól még nem kevésbé rosszak mint én. Rosszak? Vagy inkább királyok? Mindegy is Caelt erről majd kifaggatom, hogy milyen perverziói vannak a csajnak, bár így ránézésre mindhárom a szende szűz és a ministráns kislány között helyezkednek el azon a bizonyos Matt görbén.
- Nem tiszted megmondani, hogy merre sepregessek. - szépen hátradőlök, mit pattog nekem, leverem, mint a túlpörgött cikeszt ha nem viselkedik. - Ohh Alex annyit toltam már, hogy adok nektek majd tanácsot, ha ellaposodna a dolog. - kacsintok rá, hadd főljön a saját főztjében. Bár már lelki szemeim előtt látom, ahogy Cael megvétózza a kijelentést, de a kis geci nem tudhatja, hogy mi történt nyáron. És ez nem is a legmegfelelőbb alkalom, hogy fel is világítsam arról, hogy lófasz se történt, de még csak egy kósza se és ő nyerte azt a bizonyos nagy versenyt hármunk közül.
- Cael te kis huncut, micsoda diszkrét kerítő vagy! - odahajolok hozzá és megsimogatom a buksiját. Majd Bessre nézek. - Gyere drágám, nem vagy a világszépe, de azért egy menet belefér nekem a sloziban! Na mit szólsz? Vagy esetleg itt? - Ezzel fel is állok és elkezdem kigombolni a sliccem, hadd kapjon az összes kislány egy gyorstalpalót a felnőtt élethez. Persze a felénél megállok és visszaülök, de azért a fejükön jót röhögök.
- Én idén jó fiú leszek és nem fogok büntetőmunkára menni. Na nem azért mert megjavulok, hanem mert nem fogok lebukni. Azt csak a lúzerek csinálják. Akit Frics elkap az egy hülye, hiszen az öreg nem elég, hogy süket, de még vak is. És Cael hova is akarsz te esténként menni? Megnőtt a barlangok száma a suliban és mindent meg akarod járni? - Vigyor neki. - Alex, hogy lenne nyugodt éved, mikor végre megismerted a roxforti élet motorját? Biztosítlak, hogy nagyon is izgalmas évünk lesz!
Na ha engem elvisel Alex, mint Cael hozománya és kötelező velejárója, akkor tényleg szereti. Mit meg nem tesz az ember a barátaiért!
Naplózva

Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2020. 09. 09. - 18:02:49
Az oldal 0.161 másodperc alatt készült el 42 lekéréssel.