+  Roxfort RPG
|-+  Múlt
| |-+  1996 - 2001
| | |-+  98/99-es tanév
| | | |-+  Egyéb helyszínek
| | | | |-+  Roxfort Expressz
| | | | | |-+  9-es kupé
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] 2 Le Nyomtatás
Szerző Téma: 9-es kupé  (Megtekintve 6385 alkalommal)

Mrs. Norris
Maffiavezér
***


,, a T E J hatalom ,,

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2015. 03. 01. - 17:37:24 »
0

8 személyes kupé.
Két oldalt, egymással szemben találhatóak az ülések.
Naplózva

Freya Blood
Eltávozott karakter.
*****


szofisztikált úrhölgy

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2015. 09. 06. - 09:50:55 »
+2


+18
- Elnézést, hölgyem, lenne olyan kedves, levenné a lábamról a ládáját, a macskáját, és ha már itt tartunk, szíveskedne kevésbé felnyársalni a tekintetével? – kezdte volna valami szerencsétlen nyomorult, aki nem én vagyok. Két, azaz két percet sikerült eltöltenem a vágány bejárat mellett, mire elért az első hülye dolog, ami a legkevésbé sem hiányzott nekem a nyáron: az idióták. Na de hogy haladjunk is valamerre,  Mariusra pillogok, ő diszkréten félrenéz, és én őszintén megnyilvánulhatok.
- Vedd le a kurva ládádat a lábamról! – mordulok rá, mert ugye nem hiszi, hogy nem tűnt fel a lendület, amivel leparkolta rám – De baromi gyorsan!
- Talán inkább mosd ki a szád, te kis fattyú! – szól rám felsőbbségesen, de olyan sebesen villantom fel a középső ujjamat felé, hogy még maga Marius sem tudja elkapni a kezemet. Berángat a peronra, és közben azzal a sötét tekintettel bámul, amit megtart arra az esetre, ha nem tetszenek neki a poénjaim. Egész nyáron panaszkodott, hogy elijesztem a műgonddal odaszoktatott macskáit, mire gondoltam, biztos hiányzik neki a félig nyers állattetem a párnájáról, vittem neki, de nem díjazta annyira. Lefékezünk a vonat mellett, ami már bőven pöfékel, szóval szerencsére nincs idő hegyibeszédre, csók, és pá. Úgyis három oldalas ismertetőt kapok majd arról, mit ne csináljak ebben az évben lehetőleg, és olyan baromi unalmas dolgok lesznek rajta, minthogy ne fenyegessek meg senkit az új bicskámmal, ne kerüljek büntetőmunkára, meg ilyen faszságok, amiket úgysem lehet kikerülni. Felpasszírozom a ládámat, elkaszálok néhány kisgyereket, de ugyan, kit érdekel az ilyesmi, nem igaz?
Persze, az összes kupé tele a vidám kis társaságokkal, szóval megyek az első kupéig, ami teljesen üres, és beapplikálom magam, meg Dilemmát, a macskát. Ő megilletődve bámul, nem is sejti még, milyen jókat fogunk szórakozni együtt. Fogalmam sincs, Marius miért jelentette ki, hogy nem ehetem meg… mintha az lenne a hobbim, hogy cirmosokat kóstolgatok. Azért nem akkora kulináris orgazmus egyik sem, komolyan… apropó, orgazmus. A nyár mindenkire ráhozta a romantikát, ahogy láttam a folyosón csatangolva, legalábbis az egyik szobatársam elég feltűnően lelkesedett az egyik fölöttünk járó mardekáros srácért. Lehet, hogy idén megúszom a hülye kérdéseket, amíg a többiek egymás testnyílásait vizsgálgatják?
- Bocsi, szabad ez a hely, már az összes többi… - hajol be egy kis tündérke az ajtón, amit ezek szerint nem csuktam be elég jól.
- Ja, ez is az összes többihez tartozik. – dobom fel a lábamat szemközt – Bocs, tesó, az ovi eggyel odébb!
- De… de már mindenhol megpróbáltam… - hüppögi ártatlanul – És most leszek elsőéves, nem ismerek senkit, és…
- Jó, a francba is, ülj le, nehogy elkezdj itt nekem sírni! – legyintek rá- De aztán semmi felesleges csevegés arról, mit csináltunk a nyáron, világos?
- I-igen… - hálásan beslisszol, hála istennek becsukja maga után az ajtót – Hogy hívnak?
- Első napirendi pont: jár a keksz az ajtóért, legalább több ilyen kis szerencsétlent nem fúj be a szél. Második: nem leszünk barinők, akik együtt szurkolnak a griffendélnek egyforma pulcsiban.
- Ööö, oksi. – bólint megszeppenve – Te griffendéles vagy? Nekem apukám azt mondta, szerinte nem oda fogok kerülni, de persze ő oda járt, de anyu hugrabugos volt, és a bátyám pedig hollóhátas, de volt már griffendéles rokonunk, szóval nem tudom, de aggódom, te nem féltél akkor? Nem rossz bemenni mindenki elé, miközben bámulnak? Én mindig félek, ha sokan néznek, egyszer el is ájultam…
Baromi mélyet sóhajtok, és csak azért nem vágom egyből szájba, mert elindul a vonat. Ha lenne rajtam karóra, számolhatnám a perceket vissza az odaérésig, vagy ha végképp elgurul a gyógyszere, az életéből. Már tíz perce tuti szónokol, alaposan megjáratja a sebben a kést – már csak azt figyelem, hogy vesz egyszerre levegőt és pofázik folyamatosan.
- Mit mondtál, mi a neved? – vágok közbe szemrebbenés nélkül valami tünci kis sztoriba a kiskutyusáról.
- Nem mondtam még. Bianca Frank vagyok…
- Bianca Frank, lehet egy észrevételem? – csapom le megint a labdáját.
- Persze, nyugodtan… de még mindig nem mutatkoztál be. – biggyeszti a kis száját.
- Bianca kibaszott Frank, hello, a nevem Freya Blood. Fogd be a szádat. – röviden, tömören, nem kell túlragozni a semmit, a francba is. Szinte látom, hogy kattognak a kis kerekek az amúgy üres fejében, és eltelik ugyan tíz nyugalmas perc, de akkor nem bírja tovább, és rá kell kérdeznie.
- Bocsi, de… miért mondtad azt, hogy… - erőt gyújt, ezaz, menni fog az – kibaszott?
- Mert még egy kommentárod van hátra, és utána ezen a néven fogsz elhíresülni, mert kinyitom az ablakot, és kiváglak rajta, úgy esküszöm, mint hogy itt ülünk mindketten. Csak bólints, ha megértetted.
Bianca Frank csak követi szépen az utasítást, és szerintem ötlete sincs, mit mondtam az előbb. Könyörgöm, jöjjön valaki, aki csak egy kicsit is okosabb egy grillcsirkénél, és szabadítson meg a csajtól… ígérem, nem leszek hálátlan!
Naplózva

Matthew Fawley
Eltávozott karakter
*****


Lord Chaos, V.

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #2 Dátum: 2015. 09. 17. - 22:07:45 »
+2

18 +

Úgy kell már wc-re mennem, hogy már vagy tíz perce fészkelődök a rohadt ülésen, szerintem a többiek már azt hiszik, hogy rühes vagyok vagy nem normális. Ahogy kinézek a kupéból látom, hogy a folyosó még mindig tele van, az egyik itt enyeleg, a másik ott veri a f*szát. Komolyan nem hiszem el, hogy miért nem tud mindenki leülni a kibaszott seggére. Elfogadom a kihívást minden esetre mert vagy áttöröm magam  a nyomikon vagy összecsinálom magam és én leszek a nyomi.  Háború gomb bekapcsolva.
Szó nélkül vágom ki magam a kupéajtón, ez még aránylag sima, de ahogy rendesen végignézek a folyosón, az egyik irányban vagy húszan tolonganak, valami igen érdekes történhet, mert nagy zajjal jár. Folyjon csak az a vér. A másik irányból meg pont jön a büfés boszorkány. Ekkora sakk mattot, hogy cseszné meg. Odaszaladok valami griffendélest félrelökve a kajáshoz, és a zsebembe nyúlva lepengetek neki pár ezüst érmét, és a beszerzett három üveggel fordulok meg. Remek, az attrakció eltolódott a kupénk irányába, ami előtt állok meg majdnem üres. Megteszi a célnak, főleg, hogy nincs benne ismerős arc.
Benyitok és köszönés nélkül az ablakhoz megyek . A löttyöket sietve csurgatom ki rajta az üvegekből. Ez van vagy azokba, vagy sehova.
- Hé te ott, te pöttöm faszom! – a kisebb idiótára nézek, aztán rá is mutatok. – Ajtót becsukni, függönyt elhúzni aztán a függönyt nézni, ha nem akarod, hogy véget érjen a gyerekkorod. Ja meg te is húzz a francba. – ezt csak odabököm a másiknak, nem nézek rá.
Huu bazdmeg. – szalad ki a számon a megkönnyebbülés, szerencsére egy üveg elég volt, hogy végezzek magammal. Az üveget dolgom végeztével kiküldöm az ablakon és a megkönnyebbülés úgy csap le rám, mint egy kalapács és csak azt érzem, hogy le kell ülnöm. Ahogy lehuppanok a másik csaj, aki mellesleg, mint látom nem igazán húzott a francba kerül a látóterembe.
Leesik az állam, hol bujkált eddig? Úgy nézek rá, mint egy agyhalott. Nem kapcsolok túl gyorsan, de azért összeszedem az állaim meg a szemeim. Tök helyes lány, én meg remekül bemutatkoztam: már tudja, hogy nem vagyok túl szívbajos meg szégyenlős.
- Mit nézel? – szólok a szőkeséghez roppant kedvesen, nem akarom, hogy azt higgye, hogy ellágyultam. Nem, Matt nem lágyul csak úgy el, pláne nem egy lánytól.
Naplózva


Freya Blood
Eltávozott karakter.
*****


szofisztikált úrhölgy

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #3 Dátum: 2015. 09. 17. - 22:35:04 »
+3




+18
Oké, tudom, azt mondtam, akárki jó lesz, és erre a sors elküldi a legkibaszott bizarrabb felmentő sereget, amit még a legsötétebb perceimben sem tudnék kitalálni. Kivágódik a kupéajtó, és egy grillcsirkénél talán okosabb srác szabadul be rajta, hogy aztán lazán leoltson mindkettőnket csípőből. Már épp rá akarnék üvölteni, hogy ha nem mellékel valami magyarázatot, a seggébe fogom feldugni azokat az üvegeket, mikor Bianca Kibaszott Franket (akinek a mesebeli jelzője csodálatosan illik hozzá továbbra is) veszi célba először, szóval inkább hátradőlök, és várom, hogy megoldódjanak a problémáim, még ha nem is pont úgy, ahogy máskor szoktak.
- Te meg ki a faszom vagy és mit képzelsz magadról…? – passzentom be a párbeszédbe köszönés helyett, aztán rezzenéstelenül nézem végig a legkevésbé valószínű helyen történő közszeméremsértést. A kis szerencsétlen eltakarja a szemét, nyilván nem is tudja elképzelni, mit véthetett, hogy végül itt kötött ki. Tulajdonképp, ha majd leveszem a szemem a srácról, akár hálás is lehetek majd, elvégre elhallgatott, és várhatóan nem is nagyon fogja erőltetni ezt a beszélgetés dolgot a továbbiakban.
A jólszituált úriember kihajítja a végterméket az üvegben az ablakon, aztán robogunk tova, mintha nem történt volna semmi. Csak az árulja el, hogy azért ennél izgalmasabb öt percen vagyunk túl, hogy a kislány még mindig nem mer kinézni az ujjai közül.
- Azt a magamutogató perverz vadállat fejedet, te barom. – válaszolok illedelmesen a feltett kérdésre, kedvesen meg is rúgva a lábszárát. Azt gondolta, hogy majd itt puszipajtások leszünk, miután nyertünk egy ingyenjegyet a magánakciójára? Hát a véres faszomat.
- Süket vagy, vagy mi van? – integetek a kába feje előtt, remélve, hogy nem épp rohamot kapott, és azért viselkedik úgy, mint egy komplett bolond – Azért ne most találd ki, hogy szégyellős vagy, gyakorlatilag azt is meg tudom mondani, hányszor rántottál rá az utóbbi két hétben, most meg urizálsz? Egyébként is, kérdeztem valamit, amikor bepofátlankodtál ide, az nem lett tárgytalan közben: ki a franc vagy te, és mit képzelsz magadról?
- Én… én… - hüppögi a kislány, mire leintem, ezúttal még öt ujjal a szívem szerint egy helyett.
- Megjelenik egy ilyen állat, és te máris elfelejted az alkunkat? Maradj csöndben, mert most még társaságot is kaphat simán az az üveg…
Kérdőn fordulok vissza a srácra, és nagyon ajánlom neki, hogy a csinos pofi alatt valami baromi komoly magyarázat lapuljon, különben nem leszünk jóban.
Rendben, el kell ismernem, valahol szórakoztató volt a trükk, mert mégis ki más merte volna ezt megtenni ezen a szerencsétlen vonaton? De erről nem kell tudnia.  Most, hogy így alaposabban megfigyelem, rémlik, hogy őt is ott láttam Dullahanék kis teadélutánján, de nem hiszem, hogy egy súlycsoport lennének, illetve nem is őt nézte olyan kiskutyás szemekkel. Közelebb hajolok az arcához, farkasszemet nézünk, amit én nagyon viccesnek találok, ő meg nyilván ijesztőnek, mint mindenki más is, de hát épp ez a lényeg: hova lenne a világ, ha én itt most udvariaskodni kezdenék? Az első durva benyomásokon már túl vagyunk, jöhet a második forduló.
Naplózva

Matthew Fawley
Eltávozott karakter
*****


Lord Chaos, V.

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #4 Dátum: 2015. 09. 17. - 23:28:03 »
+2

18+

Annyira kibaszott jól érzem most magam, hogy semmi sem tud kizökkenteni ebből az idilli állapotból. Meg még hiszek a mesékben. Na jó, én leszek most az udvarias, jó fej, aranyvérű virágszál és  erre a baszott sipítozásra inkább még nem reagálok. Egyrészt túl jól érzem magam, másrészt meg ahogy hallom nem mostanában lesz itt pofabefogás. Normális ember ilyenkor nem pampog hanem szépen kussban kivárja a sorát amíg az agresszor, ez esetben ugye én lapot oszt vagy elhagyja a cirkusz helyszínét. De nem,  ez itt most barátkozós teadélutánra készül, mert olyan kurva fontos tudni, hogy ki hugyozott frissen előtte. Vagy leselkedett és tetszett amit látott és erre a nagy izgalom vagy csak simán idegbeteg és az is zavarja ha egy pillangó repked. Bár szó se róla, jobban áll a kis amazonnak a visítozás, mint a pillangók kergetése.
Kezd a tököm tele lenni, hogy sehol sincs nyugtom. Nem nem elég, hogy Cael becsajozott és akkor most már háromból négy lett és kitudja még, hogy milyen a csaj. Az is lehet, hogy egész évben a nyáladzásukat kell nézni én meg szépen lassan beleugrok a kötélbe közben. De nem bassza meg nem. Még a garnitúráját is hozta két nebáncsvirág személyében, akiket úgysem lehet majd elüldözni, mert Cael olyan kurva cuki, Dom meg a nagybetűs úriember ugye. Én meg majd leszek a méreg az idilli képekben.
A kis lány makogására, meg a tetszetős fenyegetésre azért már felkapom a fejem. Mekkora állat ez és akkor még én vagyok a perverz disznó vagy mit rikácsolt.
- Basszad már ki akkor légy szíves csak fogd már be a szádat. Különben is ha a pöttöm faszom befogja neked miért derogál ez annyira? Nem lehetne egy kibaszott percnyi kuss mikor nekem éppen nagyon jó? Csak mondom mert látom, hogy rohadtul nem gyanús. - ezt egy levegővel küldöm végig, meg is lepődök a teljesítményen. Meg is veregetem a vállam, milyen jót tett, hogy alig cigiztem a nyáron.
- Amúgy is miért olyan fontos, hogy ki vagyok? Meg én vagyok a vadállat mikor ki akarod éppen nyírni szegényt? És te meg ki a franc vagy azt mond meg inkább te elmebeteg. - közelebb hajolok én is, azt hiszi majd megijedek tőle? Fél kézzel úgy összecsomagolom, hogy pillázni sem lesz ideje.
- Mondták már, hogy geci para szemed van? - mélyen nézek a szemébe és valahogy bamm eltűnik minden idegbajom. - De ha olyan rohadtul tudni akarod hogy hívják ezt a sztárt- itt hátradőlve mutatok magamon végig - Matt vagyok. De ha jó leszel még Mattie-nek is hívhatsz. - bár úgy sem lesz jó, de akkor úgyis lebaszok neki kettőt, hogy tudja mi merre hány.
- Pöttöm faszom mit keres itt pont veled? - tényleg érdekel, itt pillanatok alatt olyan fenyítések mentek, mintha valami azkabani rab lenne, akinek már úgy is mindegy mert tuti, hogy ott fog elrohadni.
Naplózva


Freya Blood
Eltávozott karakter.
*****


szofisztikált úrhölgy

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #5 Dátum: 2015. 09. 17. - 23:54:16 »
+3


+18
Nem kell hosszú idő ahhoz, hogy realizáljam: pofán akarom rúgni ezt a gyereket. Ez nem nagy újdonság, én mindenkivel így vagyok, ha közeledik a telihold, vagy, hogy egyszerűbb példát mondjak, ha többet pofázik, mint én egész életemben. Nyilván előző életemben is sorozatgyilkos lehetettem, és most azért kell ennek a vadbaromnak a tetszetős fejét bámulnom, és ha megfogadom Marius tanácsait, akkor az a fej a nyakon is marad. Szerencsés kis nyomorult ez, hogy még nem tettem semmi olyat, amire mások azt szokták mondani, hogy meggondolatlan.
Viszket a tenyerem, hogy egy isteneset lekeverjek neki, aztán végignézzem, hogy pillázik és elsírja magát, de nem akarok egyből elhíresülni, rögtön az oda úton. De kit is akarok becsapni, az a francos hajó már el is süllyedt azóta…
- Te törtél be ide hugyozni, hülyegyerek! – vicsorgok rá most már leplezetlenül – Örülhetnél, hogy nem a seggedben az üveggel távozol, és igen, ez egy ajánlat arra, hogy húzzál kifelé, mielőtt eljár a kezem. Élvezkedjél máshol!
Csak nézek, mennyi szó jön ki belőle egyszerre erre. Szeretném, ha befogná a lepcses pofáját, nagyon szeretném, de persze nincs ilyen szerencsém továbbra sem. Viszonozza a pillantásom, amiért némán felírok neki egy piros pontot, vagy azért, mert teljesen őrült, és nem sejti, hogy nem ő az egyetlen állat a kupéban, vagy azért, mert valahol talán tudja, és most erre gerjedünk mindketten. Lényegében mindegy, akkor is egy ordas nagy perverz, és ezt én mondom, igen.
- Érdekel, ki az a pöcs, aki ennyire meg akar halni. – hajolok még közelebb – Azzal a kis nyomorulttal meg ne foglalkozz, az első vonattal megy haza a megmozdulásod után. Hogy én ki vagyok? Freya kibaszott Blood.
Pont olyan távolságra van, ami ideális lenne arra, hogy letámadjam, nem is lenne nagy kihívás. Hátracsavarnám a karját, aztán mosolyogva nézném, hogy könyörög kegyelemért. Nem mintha lenne ilyen tapasztalatom, ugyan, de a selymes kis arcbőr arról árulkodik, hogy ezüstkanállal a seggében született, és nem szeretem, ha az ilyen ficsúrok túlbecsülik magukat. Meglepődöm ugyan a szememre tett megjegyzésén, de hát ez legyen a legkevesebb, ha sokat pattog, még láthatja sokkal közelebbről is, amikor… elragadtattam magam. Fenébe.
- Nagyon eredeti bók, babapofa. – támaszkodom a könyökömre – Mattie? Jesszus, ez most valami vicc? Ülj át inkább a kicsi mellé, úgy látom, vele lehetsz egy szinten értelmileg, Mattie. Vezetékneved nincs?
Szerencsére hátrébb húzódik, remélem, bekapcsoltak a francos menekülőösztönök, vagy lényegében bármi, ami megvédheti tőlem. Nem mintha szurkolnék magam ellen, de tényleg, esélye sincs, ha annyira felhergel.  A nyakával kezdem…

- A szemetet mindig behordja a szél, hát ez van. – vonom meg a vállam – De te jobban tudod, te is így kerültél ide, nem?
Némi marasztaló gesztusként beleöklözök a vállába, érezze csak a törődést, azt meg nem kell tudnia, hogy sokkal érdekesebb embernek tartom, mint eddig bárkit, akit a szerencsétlenség az utamba vetett. A többség olyan unalmas dolgokat skandál, minthogy ne nézz rám, félek, ne fenyegetőzz, nem illik, és ehhez hasonló sületlen faszságokat, mintha tényleg attól érnénk valamit, hogy mit mondunk, nem attól, amit teszünk.
Naplózva

Matthew Fawley
Eltávozott karakter
*****


Lord Chaos, V.

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #6 Dátum: 2015. 09. 18. - 18:14:40 »
+2

18+

Na kezdem is elveszíteni a méltán híres türelmemet. Azért méltán híres, mert ha nem lenne már rég kibasztak volna a suliból aztán most hallgathatnám anyámékat, hogy mekkora egy semmirekellő kis hülye vagyok. Így is mondogatják, de amennyit találkozunk csak elviselhető mennyiségben, pont annyiban, hogy az egyik fülemen bemegy a másikon már ki se jön, mert az agyam útközben telibe szarja az egészet. És akkor jön ez a szőke alsóéves és azt hiszi, hogy ő szarta a spanyol viaszt és kioszthat engem. Pont engem, mekkora hülye. Remélem hamar megtanulja, hogy velem nem érdemes szórakozni. Nem, inkább nem bízom a véletlenre és megtanítom.
- Nekem te nem fogod megmondani, hogy mit csináljak, ezt jobb, ha már így az elején tisztázzuk. Mert aki eddig megpróbálta az csúnya sebekkel és sírva hagyta el a helyszínt. Úgyhogy szépen addig fogok itt élvezkedni, amíg nekem tetszik. - azt már nem teszem hozzá, hogy nyilván még így is jobb itt, mint a másik kupéban nézni a nyálcsorgatást. Visszamegyek tuti, hogy hamar lezárom a finom tapogatózást, Alex kis barátnői égnek a vágytól, hogy kiderítsék, hogy dugtak-e. Hülye is látja, hogy már megvolt a dolog, úgy néznek egymásra, mint akik sorozatosan élveznek a szemükkel.
Az én megmozdulásom után? Nem látott ez a kis elsős még senkit hugyozni? Hova fajul a világ. Egyre gyámoltalanabbak ezek és akkor ez a jövő. Egyszer gyerekem lesz úgy nevelem, hogy legalább akkora király legyen, mint én, de ha lehet még királyabb. Mi a francot lehetne egy ilyennel kezdeni, aki amint nézem hamarosan a saját szemeit fogja kikaparni, ha adunk egy kis showt, vagy kicsit jobban helyre kell tennem ezt a csajt itt velem szemben. Szimpatikus egyébként, hogy nem az a nyámnyila kis tömegpicsa, mint akikkel eddig találkoztam meg akik folyton Cael seggében vannak.
- Szép a középső neved. - a halottos megjegyzését inkább elengedem egy röhögés mellett, nem hiheti el, hogy meg tud ijeszteni. Olyan kicsi és vékony. Ja meg sexy. Az is.
- Hát a kibaszott után én nem igen reklamálnék a Mattie miatt cicám. A babapofát meg dobd, bár nyilván hamar feltűnt, hogy selymesebb a pofikám, mint a tiéd. Savanyú tán a szőlő cica? - tényleg nagy mákom van a pofámmal, se ragya, se éktelenkedő hegek, se semmi ami elrontja az összképet. Közben jobban megnézem a szemét, tényleg nagyon para. Biztos, hogy ez annak a jele, hogy odabent van némi defekt, de hát ugye kinél nincs. Na jó, nálam nincs csak egy egészen apró picike.
- Fawley amúgy. Tudod híres család, menő család, úgyhogy vegyél vissza egy picikét magadból, amúgy sem értem a felháborodásodat. Te láthattad a farkam, így egyből jó napod lett. Jót teszek itt veled aztán még pofázol miatta. - egyszer Dom azt mondta, hogy a nőknek nem lehet jót tenni, már kezdem érteni, hogy mire gondolt. Kicsit még kényelmesebbe vágom magam és elfekszem az ülésem úgy, hogy a vakon lévő leány kabátjára dobom fel a lábam. Úgy sem látja a házimanók meg majd kimossák neki. Csak el ne kezdjen nekem itt bömbölni, mert azért nálam jár a fejrúgás.
Ahogy a vállamba öklöz én csak egy bemutatással válaszolok, nem kell mindenért felkapni a vizet, mert akkor egyrészt folyton idegbeteg lennék, másrészt meg amúgy is pont leszarom az ilyen kis beszólásokat.
- Hányadéves kis pszihomacska vagy amúgy? Fura, hogy mi még nem találkoztunk. Vagy csak mostanában nyílt így ki a szád? - közben megbontom az egyik üdítőt és beleiszok, ha megint veszélyes a helyzet még pont marad egy üveg, hogy újabb performansszal kápráztassaam el a nem túl hálás közönségemet.
- Hé pöttömfaszom vedd már le a szemedről a kezedet, mert még a végén kikaparod itt nekem, a vonyításodat meg nem akarom egészen a Roxfortig hallani. Nézz rám atom fess vagyok. - fordulok a kiscsajhoz, finom voltam most, mert már csak az hiányozna, hogy bőgjön egy sort.
Naplózva


Freya Blood
Eltávozott karakter.
*****


szofisztikált úrhölgy

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #7 Dátum: 2015. 09. 20. - 16:45:14 »
+2



+18
Roxforti pályafutásom alatt megismerkedtem idiótákkal, öngyilkos-jelöltekkel, szimpla hülyékkel, és persze olyan bicskanyitogató köcsögökkel, mint a velem szemben terpeszkedő. Nem elég, hogy önsorsrontó, még pofátlan is… de nem fogja megköszönni, amit tőlem kap.
- Hát engem kurvára nem érdekel, mit csinálsz, amíg nem az aurámban teszed azt, babapofa! – szólok rá – Brü kibaszott hü, majd csúnyán rám nézel, és azt hiszed, te leszel a kemény?! Ajánlom, hogy fogd vissza a mocskos aljadék szádat, mert nem vagyok a faszom kistesód, kis haverod, és kettőnk közül te vagy az a pöcs, aki betört ide!
Bicskát emlegetve – tökéletes lenne arra, hogy kipróbáljam rajta, elég éles e. Jó, persze hangosan üvöltene, meg folyna egy kis vér is, de semmi igazán komoly. Még visszatart a Mariusnak tett ígéretem, hogy nem állítom bele senkibe a kis játékszeremet, de tényleg azt hiszi, ilyen körülmények között ez betartható? Elkezdett érdekelni, vajon Mattie hogy bírja a fájdalmat. Valami azt súgja, jobban, mint hinném…
- Te tényleg ilyen ostoba vagy, Mattie? – vigyorodom el – A te pofikád már csajosabb, mint a kislányé, én erre nem verném annyira magamat, még a végén valami csúnya felsőbb éves elkap a vécén… ja, várj, szóval ezért nem tudsz kulturált emberként hugyozni! Hát mindent értek.
Feldobom mellé a csizmás lábamat, remélem, gyönyörködik kicsit a ragtapaszos térdemen – akkor szereztem be, amikor átmásztam annak az idióta kiscsajnak a kertjébe, aki jó ötletnek tartotta, hogy az utcán közölje, furának tart. Kurvára biztos vagyok benne, hogy az furább volt, amikor a drága rózsaszín párnája alatt talált némi rohadó mókustetemet. Tisztázzuk, azt nem én nyírtam ki, de ő már biztos nem bánja, hogy illatosítónak használtam, na.
- Fawley? Brü kibaszott hü. – oldalba rúgom, bízva benne, hogy valami sárfoltot is hagyok ott a szeretetem jeléül – Engem baromira nem érdekel a családod befolyása, hogy kinek nyaltak vagy hogy neveltek, úgyis az a lényeg, te milyen vagy. És te egy állat vagy, Fawley, a szó jó értelmében. Amúgy most érezzem magam kibaszottul megtisztelve? Inkább te örülj neki, hogy nem haraptam le. Percek alatt elvéreznél, és kár lenne a hülye fejedért.
Tetszik a középső ujja. Szép hosszú, mintha mutogatásra tervezték volna. Válaszul felmutatom a sajátomat, de ragtapasz van rajta, meg néhány vágás. Azok a rohadt drótkerítések sem lesznek puhábbak, ugye… lehet, hogy az én kezem nem olyan babapopsi finomságú, mint az övé, de biztos lehet benne, hogy gyorsabban kitekeri a nyakát, minthogy kimondja: „Azt a kurva élet, Blood, hát te miket tudsz?”
- Most kezdem a negyediket, és nyilván csukott füllel és szemmel mászkáltál eddig. – tiszteletből nem rugdosom tovább, hát azért legyünk illedelmesek, vagy mi a faszom – Én voltam az, aki megharapta a békamamát elsőben. Ha lemaradtál arról a balhéról, kihagytad életed legjobb buliját. Amúgy Dullahan szobatársa vagyok, ő csöpögött a haverodra, nem? Mondjuk, ja, leeshetett volna, hogy kígyóbűvölő vagy, épp elég sunyi a vigyorod.
Igyál csak, Fawley, egy rossz válasz, és úgyis a nyakadba öntöm… bár most már egészen más gondolatok járnak a fejemben a bántalmazásod mellett. Csinos, finom nyak, puha bőr… lehet, tényleg aberrált vagyok? Közeledik a telihold, de hát az mindig vagy jön vagy megy, nem újdonság, de Fawley kiváltja belőlem a vadászhatnékot. A saját érdeke, hogy ne idegesítsen fel, mert akkor tényleg nem fogom vissza magam, és kiderítjük, milyen hangon sikoltozik kegyelemért.
- Én… én nem szólalok meg… - hüppögi Bianca, és esküszöm, kezdem úgy érezni, hogy már a létezése is arra ingerel, hogy lekeverjek neki egyet. Ezt megelőzendő rádobom a mellettem felejtett köpenyét, jól teszi, ha abba törli inkább az orrát, mert látom, már bőg is. Csodás.
- Ne is törődj vele, Fawley, egyszer mindenki megtanulja, hogy anyuci meg apuci nem fogja a kezedet az életben, és a tisztelet nem jár csak a neved miatt. Ha ezért kevesebbet fog pofázni a hátralévő úton, jövök neked eggyel. Kívánj valamit!
Naplózva

Matthew Fawley
Eltávozott karakter
*****


Lord Chaos, V.

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #8 Dátum: 2015. 09. 22. - 21:53:30 »
+2


18+

Már megint babapofázik, komolyan le kell rúgjam, de legalább pofon kell csapkodjam, hogy felfogjon valamit abból amit próbálok neki elmagyarázni. Szabályosan érzem, ahogy elkezd viszketni a tenyerem. Kap még pár esélyt, mert túlságosan is kezd tetszeni és ha nem öljük meg egymást még a végén egész jó balhékat csinálhatunk együtt. Persze ha nem csak most játszik fasza gyerekeset a kislány előtt. Inkább csak tüntetőlegesen megvakarom azt a tenyeret, de legbelül már szinte ordít, hogy megkapja a neki járó élvezeteket.
- Kicsit nagy az aurád nem gondolod? Most mondom utoljára, dobd a babapofát. - kap hozzá mosolyt is, lássa csak milyen szépen húzódik az a bababőr. A betörős dologra inkább csak legyintek egyet röhögve, nincs kedvem most neki kiselőadást tartani, hogy a betörés az lenne ha bemásznék az ablakán és miközben alszik ráverném a párnájára. Na az már betörés. Amolyan perverzebbik fajta.
Ahogy feldobja a lábát, meg sem lepődök, sőt belül még meg is mosolygom, hogy nagyon helyes, ott is van annak a helye. Nem ám, mint a másik kupéban, szerintem kitörne a hisztiroham a fél bandán, ha felraknám az ülésre a lábam. Kap egy képzeletbeli pacsit.
- Hogyne drágám én félek kimenni a sloziba, de te szerintem ott is laksz. Mert nincs az a kretén aki elviseli az állandó nyivákolásod egy ekkora semmiségért. Nézd meg a kis csajt, az bezzeg nem vonyít itt összevissza. - nem, nem mernék rá fogadni, hogy ez egy kicsit is hatásos lenne rá, de talán észreveszi már magát. - Te is simán megcsinálnád ugyanezt a műsort szerintem, úgyhogy egy kicsit el lehetne gondolkodni cicus.
Sőt, még ennél nagyobb dolgokat is kinézek belőle, szerintem még akkor sem értené, hogy mit kell úgy kiakadni, ha a levegőbe repítené az egész vonatot. Nekem meg itt lázad a semmin, mint egy szűz szent. Úgyhogy remélem most a menet megáll és visszavesz.
- Hogy száradna le a lábad, te fasz! - itt a hála az oldalba rúgásért. - Én is pont leszarom a családom, a befolyását meg főleg. - közben előrehajolok, megfogom az állát és egy kis parasztlengőt csapok rá. Nem lehet csak úgy rúgdalni engem. Egy-egy van, remélem nem fog ezen is kiakadni. - Te sírnál a leghangosabban, ha leharapnád, lehet azt jobb dolgokra is használni. Ne aggódj látom, hogy nyitott szájjal bámulod a babapofám. - játszom a magabiztosat, miközben visszadőlök a saját székem támlájára.
- Ha neked életed legnagyobb bulija, hogy egy béka vinnyog neked, akkor sajnos fel kell, hogy nyissam a szemed: unalmas egy életed van. - kap a kritika mellé egy szemtelen röhögést is, micsoda idióta. De a legjobb idióta, akivel eddig összefújt a sors. - Ja, hogy Alex szobatársa vagy. Aha. A haverom, Cael nője. Úgy néznek egymásra, mint akik egy virágos réten ugrálnak pillangók között és éppen  sorozat élveznek. Hányok már most az egésztől. - kicsit túl őszintén, de összegzem a jelenlegi helyzetet a nemtetszésemmel vegyítve a dolgot.
- Te pöttöm faszom, megmondtam ha bőgni fogsz, akkor bajok lesznek. Most szépen megfogod a cuccot és azzal együtt kihajítod magad innen a picsába, mert én nem hallgatom ahogy itt szipogsz. - rezzenéstelenül mondom a csajnak, de még csak rá sem nézek. Húzzon el az életemből, így is többet volt benne, mint amennyire én éppenséggel vágytam. De ha nem moccan meg akkor még jól meg is verem, aztán akkor legalább joggal lehet bömbölni. - De gyors ütemben, vagy megkérem e szimpatikus hölgyet, hogy ő tegyen ki, de abból nem lesz köszönet. - a velem szemben ülőre mosolygok, mint egy elismerésként.
- Kívánjak valamit? Rendben azt kívánom, hogy randizz velem. - a kezeim a nyakamra vágom, tuti, hogy olyan fejet fog vágni, mint egy idióta, ezt premier plánból kell látni, mese nincs, visszakozni meg nem tud, ha már volt olyan bolond, hogy ilyen nagyvonalú legyen. Remélem be is jön a számításom. Fura, hogy nem is gondolkodtam a dolgon, egyszerűen csak jött. Mondom én, hogy aranyos, na majd Caelnak megmutatom milyen egy igazi jó csaj, nem mint az a mézes mázas Dullahan, aki mellett csak törölközővel lehet meglenni, mert folyton folyik a nyál az ember fejére.

Naplózva


Freya Blood
Eltávozott karakter.
*****


szofisztikált úrhölgy

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #9 Dátum: 2015. 09. 22. - 22:40:33 »
+1



+18
Én rettenetesen türelmes entitás vagyok: nem harapom le a kezedet, ha sokat integetsz vele az arcom előtt, nem rúglak oldalba, ha rám köszönsz, pedig látod, hogy kettőig nem látok reggel… szerintem ezzel teljesítettem is az együttélés szabályait. Ha Mariust kérdezed, szerinte ez az alap, de engem baromira nem érdekelnek az ilyen udvariassági körök. Mattie meg kurvára remélem, hogy tud néhány jó papot, mert szüksége lehet rájuk az utolsó kenethez… már ha lesz mit felkenni, miután kidobom innen.
- Te, Fawley… - kezdek bele – Nem vagy te egy kicsit kapd be a faszom? Csak egy nagyon kicsit?!
Szerintem levegőt venni sincs ideje, de nem mintha ez olyan komoly prioritás lenne. Még hallom, hogy Bianca sírva távozik a kupéból, életbe lépett nála a jobbik agya, már ha van olyan, és döngve bevágja az ajtót maga mögött. Fawley pedig megszámolhatja, hány vicsorba torzul az arcom, mielőtt leharapom az övét – elkapom a karját, amivel eddig itt hadonászott, és kicsavarom, majd csinosan a feje fölé hajlítgatom mindkettőt, a rend kedvéért. Az orrom súrolja az övét, élvezettel figyelem az esetleges rémületét.
- Neked fogalmad sincs, mibe akarsz belenyalni, babapofa! – vigyorgok – Képzeld már el, hogy beülünk valami tünci kis krimóba, és majd közös szívószállal szürcsöljük agyig a vajsört? Te nem vagy úriember, én nem vagyok hölgy, nem kell ugrálnunk a mezőn, meg pillangókat okádni a nagy boldogságtól, mert nem vagyunk olyanok. Elmegyek veled, oké, de ha még egyszer megütsz, fájni fog, és nem az élvezetes módon. Deal?
Felkelek a földről, és hanyatt vágom magam a helyemen – kényelmesen sok hely lett a taknyos nélkül. Mattie csupa meglepetés: eredetileg kurvára idegen tőlem a gondolat, hogy valakivel naplementébe szaladozzak, szivárványt hányva, ha valakinek erre van gusztusa, felőlem… na de ha most nem menekül ki a kis nyomorult után sírva a mamija után, még kezdhetünk is magunkkal valamit.
- De persze még visszatáncolhatsz, és sokan mondanák, hogy baromi bölcs döntés volt. Engem kurvára nem érdekel a véleményük, de neked most még ott a lehetőség a hátraarcra, meg gondolom, ha viszel néhány nyálelszívót, Dullahanék is tárt karokkal fogadnak vissza. Biztos vagy benne, hogy nem fogsz két perc után elmenekülni? – ezúttal is felteszem a lábam, de jelzésértékűen csak mellé, nehogy itt megint kitörjön belőle a részeges karate mester. Cuki a technikája, de egyrészt ennél lehet jobb szögben is ütni, másrészt nem különösebben hatódom meg a fizikai erőszaktól.
- Tényleg, emlegettél valami olyat, hogy dobjam a babapofát. Mi lesz, ha nem, babapofa? Majd csúnyán a számra csapsz? Imádnám, ha megpróbálnád. Egyébként szörnyen ostobának kell lenni ahhoz, hogy ne fogd fel, nem játszunk a tűzzel. Először itt emlegeted nekem a családod, aztán közlöd, hogy leszarod a befolyásukat…? Na, ilyenkor mi van, babapofa?
Naplózva

Matthew Fawley
Eltávozott karakter
*****


Lord Chaos, V.

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #10 Dátum: 2015. 09. 23. - 00:05:57 »
+1

18+

Meglep azért a kézkicsavarás, fel is szisszenek, de leginkább a meglepettségtől, hogy ezt milyen hamar kivitelezte és mennyire profin. Mire felet pislogtam már le is fegyverzett a francba, lehet, hogy tényleg jó lesz vigyázni a csajjal. A szemem azért kikerekednek, de hamar visszarakom magam a normális arckifejezésbe, ha akarnék simán ki tudnék törni a fogásból, de inkább hagyom, hadd bontakozzanak ki az események. Remélem jól döntök.
- Szerintem neked sincs. - ehhez egy hülye vigyort mellékelek első körben, de aztán teljes röhögésben török ki. Uramisten elhívtam egy lányt randizni és sehol a szívdobogás meg a juj de izgi meg a faszom érzések amiről a többi hülye folyton magyaráz. - Hát én sem épp a piknikkosár felett andalgó csávó vagyok a virágos rét közben, de látom ez feltűnt. De ha akarod beajánlhatlak párnál. Ha nem rugdalsz nem ütlek. Megint fel vagy háborodva a semmin, ugye így már gyanús? Honnan tudod, hogy szeretem ha fáj? - tényleg, most honnan tudja, vagy csak ennyire telitalálatot tett? Bassza meg tuti elküldöm valami szerencsejátékot játszani. Elhozza a főnyereményt, akkor ráhúzom a gyűrűt az ujjára, aztán húzhatunk valami melegebb országba, mert a faszom a sok esőbe meg hidegbe.
Ahogy leugrik rólam azért odanyúlok a kezemhez, megnyomkodom kicsit. Nem vagyok hozzászokva a kényelmetlen pozitúrákhoz, szeretem ha minden sejtem élvezi a jót és semmi sem baszakszik velük.
- Te azt képzeled magadról, hogy te vagy az a kibaszott nagybetűs mumus? Nehogy azt hidd, hogy itt csak te tudsz csúnya dolgokat művelni. Szállj le a földre és ne legyél annyira eltelve magadtól, hogy te mekkora geci nagy "problem lady" vagy. A nyálból meg pont elegem volt. De azt sem tudhatod, hogy te nem húzól vissza a békákat harapdálni ha kicsit huzamosabban kell elviselni a szép kis pofikámat. - ja, vissza lehet venni, főleg azután, hogy épp baszakodott velem ok nélkül. Most már kettő-egy neki, jövök egyel, de nem most, mert abból csak újfent hisztizés lenne. Felírom szépen ezt magamnak aztán majd akkor kapja vissza mikor olyan kurva nagy biztonságban érzi magát, de akkor tutira olyat kap, hogy megcsókolja a padlót, aztán lehet fogak nélkül vigyorogni a nagyérdeműre.
- Pedig dobhatnád, vicces, hogy előbb ígértetted meg, hogy nem foglak megverni. De mi lenne ha inkább kötnénk egy alkut, hogy nem nyírjuk ki egymást amíg nem muszáj. Mert az úgy rohadtul nem fasza ám, ha mindkettőnk tenyere mindig viszket, de én bazdmeg meg nem üthetlek te meg igen? Ha olyan nagy lány vagy viseld el, vagy kössünk fegyverszünetet. - a logikátlan mindenit. Hozzá ne nyúljak, de azért az agyvizem felforralja a hülye babapofázásával.
- A családommal meg az van, hogy feltételezem, hogy ismered imádott vezetéknevem. Főleg mostanában marha fasza anyámék szerint, hogy így hívnak valakit. Az meg, hogy leszarom a pofájukat egyfajta jelzés, hogy tőlem aztán lehetnék én bármilyen nevű, pont telibe fogom fosni. Attól akarok az lenni aki vagyok, ami vagyok. És nem azért mert egy hat betűs szó áll a nevem mellett, miközben annyira kedvelem a családom, mint ezt a kis idiótát aki nagyon helyesen elhúzta a csíkot. - remélem elég értelmes magyarázat volt és megérti, hogy én nem az a aranyvérű csávó vagyok, aki minden körülmények között erre a faszságra veri a mellét. Pedig ismerek aranyvérű kretént éppen eleget meg nem aranyból is éppen eleget. Ha egy faszkalap valaki, akkor aztán tőlem még maga a jó isten is lehet én elküldöm anyjába.
Én is elfekszek a saját üléstengeremen követve a kis drágaság példáját. Lassan vissza kéne mennem a másik kupéba, de nincs még kedvem a kínos jó pofihoz azzal a pár új csajjal, akik sajnálatos módon hamarosan a minden napjaink részéve fognak válni. Majd megkérem Bloodot, hogy néha küldje már el őket a gyengélkedőre, hogy lehessen néha jó napunk a srácokkal. Elég egy egyszerre, a többi meg úgy is fut értük látogatóba.
- Amúgy hogy a fenébe van az, hogy egy csaj ilyen kurvára tud káromkodni? - kérdezem, mert ha a szobatársából indulok ki, akkor hát vannak fenntartásaim. - A nyáltenger szobatársad még nem kapott tőle sírógörcsöket?
Közben előveszem a zsebemből az öngyújtóm és a cigim és rá is gyújtok egyre, amolyan békepipa jelleggel. pár slukk után a lány felé nyújtom. - Kell a pofádnak cica?
Naplózva


Freya Blood
Eltávozott karakter.
*****


szofisztikált úrhölgy

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #11 Dátum: 2015. 09. 28. - 11:03:39 »
+1


+18
Oldalról fordulok Fawley felé, aki nagyon bölcsen abba a pózba vágta magát, ahogy utazni érdemes. Zsebre vágom a kezem, és kitapintom a frissen beszerzett új bicskámat, és bármilyen bizarr is ezt elismerni, már most eldöntöm, hogy nagyon hülye körülményeknek kell ahhoz jönniük, hogy én ezt a velem szemben terpeszkedőbe akarjam állítani. Azért a féktelenül fröcsögő káromkodás alatt ő is ember, és ugyan ezt nekem kurva nehéz értelmeznem, állat mégsem vagyok. Csak néha. Csak ha én is az akarok lenni…
- Igen, Fawley, én vagyok a kibaszott mumus az ágyad alatt. Sajnálom magam emiatt? – fordulok hasra – Kurvára nem. Nem érdekel, mit mondanak mások, de attól még megjegyzem, mert később jól jöhet. Azt főleg nem értem, hogy az őseid miért most, a kibaszott háború után akarnak az aranyvérük mögé bújni, amikor az egész ebből indult, de hát ez az ő dolguk, és amíg nem az én ajtómon dörömbölnek, hogy mágiatolvaj vagyok, felőlem mindenki azt csinál, amit akar.
Kaparászom kicsit az ülés anyagát, amit valaki gondosan kibontott már előttem (tényleg, ezúttal nem én voltam. Miért gondolja mindig mindenki, hogy én voltam?), és hallgatom Fawley kérdését. Lövésem sincs a válaszról, tényleg. Mindig ilyen voltam, már így is születtem, az oviban is utáltam a kis szarosokat, akik sikítoztak, hogy ne ijesztgessem őket, de ha egy vadállatot rejtegetsz a kis pöttyös ruha alatt, eleve nem barátkoznak veled. Megérzik, mint én, ha félnek, és azt hiszem, ahogy a természet kitalálta a maga hülye módján, ők menekülni akarnak, én meg levadászni őket, pancsolni bennük. Hát, így megy ez a táplálkozási láncban, emellé már igazán kisbicska, ha káromkodom is.
- Nincs ebben semmi izgalmas, ezek csak szavak. Mindenki maga alá hugyozik, ha káromkodsz, sírnak, hogy hát te egy fiatal lány vagy, meg az illem meg ilyen hülyeségek, de engem ez kurvára nem érdekel, mert úgysem az az érdekes, amit mondok, hanem amit csinálok. Kit érdekel, milyen szépen beszélek, ha közben egy ordas nagy köcsög vagyok. – mint azok a halálfalók, akik azt hitték, ijesztőek lehetnek csak a szavak miatt, és a hülyeség tette őket igazán parává – Előbb-utóbb mindenki megszokja, mert nem akarok megváltozni, szóval nekik kell. De kit érdekel, úgyis mindenki olyan kurva toleránsnak akar tűnni, csak segítek nekik egy kicsit. – feltornázom magam, ahogy a cigit nyújtja felém. Nem vagyok valami gyakorlott benne, nem túl sok lehetőségem volt szívni, elvégre a múlt évem jó részét kempingezve töltöttem a rengetegben, de a nyáron kipróbáltam.
- Aha, cseréljünk egy kis nyálat. – elvigyorodom, és a számba illesztem a szálat. Poén lenne, ha most valami prefektus erre járna, és benézne, jönne egyből a hegyi beszéd, hogy ne cigizzél, ne igyál, ne legyél rossz gyerek. Mindig elfelejtik, hogy én nem tudok jó gyerek lenni, én jó farkas vagyok.
- Mondtam már, de nem is vagy te olyan rossz arc, Fawley. – fújom ki a füstöt, amitől egyből bepárázik a kupé levegője – Ritkán haverkodom olyanokkal, akik egyből az arcomba mutatják a farkukat, de hát én sem vagyok épp az a kényes kisasszony, szóval gondolom, mindegy is a kezdés. Én nagyon utáltam ezt a helyet sokáig, most meg már leszarom a körülményeket, de te hogy bírtad ilyen stílussal? Téged nem cseszegettek, hogy viselkedjél?
Átülök mellé, visszaadom a kezébe a cigarettát, felhúzom a lábamat, és törökülésben bámulok rá közelről. Jó falat srác ez, de valamiért eddig ez nem tűnt fel. Ugyan még mindig morog bennem valami, hogy megharapjam, de ez már csak az alapbeállítás, semmi személyes. Még a végén akármi is lehet.
Naplózva

Matthew Fawley
Eltávozott karakter
*****


Lord Chaos, V.

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #12 Dátum: 2015. 10. 15. - 23:09:20 »
+2


18+

Csak bólogatni tudok minden egyes szavára. Hát ilyen sem nagyon van, hogy kussolok, de ha egyszer nagy igazságokat mond. Én sem értem az őseim, ő se az enyéim, ez már egy akkora jó pont, hogy csak na. Ha netalántán jóban leszünk majd elhívom magunkhoz, aztán a szülők előtt kifejthetjük a véleményeket ilyen dolgokról. Anyám majd megint kap egy sírógörcsöt, apám meg rommá átkozza a fejünket, de simán megéri ha láthatom milyen fejet vágnak az egészhez. Jól van Blood jöhetsz hozzánk rosszalkodni.
A káromkodásban is igaza van. Túl van pörögve az egész, érdekes a halálfalók alig alig káromkodtak még is hogy utálták őket. Lehet, hogy rosszul van értelmezve a világ és az a jó arc, aki minden szó után beiktat egy 'bassza istent' és nem a jól neveltek, akik még szépen sem káromkodnak. Amolyan tessék szíves lenni elmenni a picsába szinten se. Na ezt a csodálatos eszmefuttatást azért majd elmondom Domnak. Meg ja, valóban csak szavak és semmi több.
Ahogy elveszi a cigit önkéntelenül is rámosolygok, miközben arra gondolok, hogy cserélnék én veled bármit, de főleg testnedveket ha már ilyen édesen vad vagy, de ezt a közlést még későbbre hagyom, mert fosik a szám, hogy pofán találna baszni egy szívlapáttal így hirtelen.
Ahogy mellém ül és cigi kerül a kezembe újra beleszívok, hogy oldjam a közelségétől hirtelen rám tört zavaromat. Most, hogy egymással szemben ülünk látom igazán, hogy igencsak megdugnám. Tök jó alak, jó melleket még növeszthetne, de azért közé raknám amim van, meg azért úgy az egész összhatás tetszik. Na meg a stílusába már most beleszerettem, talán egy kicsit fel tudjuk majd dobni egymás évét. Ezért is tölt el elégedettséggel, hogy dicséri a személyemet. Legalábbis én bóknak veszem, hogy nem is vagy te olyan rossz arc.
- Ja te sem, sőt.. - az arcába fújom a füstöt. - Elég megnyerő stílusod van. Az meg, hogy ténylegesen az arcodba mutatom még később jön ne aggódj, ez még csak egy nagyon lightos műsorka volt, nem kell ezen kiakadni, mert akkor később úgy menekülsz tőlem, mint ez a kis hülye innen az előbb.
- Igazság az, hogy aki dugja a szobatársad, meg még egy srác és én hamar triumvirátust kötöttünk és így elvoltam, mert nagyjából elfogadnak olyannak amilyen vagyok. Bár még sosem kérdeztem, hogy miért. Aki meg nem fontos a számomra annak a véleményét úgy telibe szarom, ahogy kell. Bár gondolom ezzel te is így vagy. - szívok még egyet a cigiből aztán ledobom a földre és szépen rátaposok. Nehogy az legyen, hogy apámék éjjel kapják a levelet, hogy a gyerek felgyújtotta a vonatot.
- Persze legnehezebben a tanárok viselnek el. Te nem vagy állandó visszatérő vendég a szánalmas büntetőmunkákon? Mert én már voltam mindenkinél rováson, de nem igazán sikerült megtörniük. Persze biztos nézik a hülye nevem is, de az is csak szó, mint a káromkodás, nem a név teszi naggyá az embert.
Fogom magam és a fejem az ölébe hajtom és elhelyezkedek csuda kényelmesbe. Kíváncsi vagyok a reakciójára, lélekben felkészülök egy baromi nagy esésre, mert elég valószínű, hogy lebasz a földre csuklóból. De egyszerűen magamra nem ismerve teszem ezt, úgy vonzz, mint egy mágnes.
- Egész kényelmes a likadon feküdni. - kap hozzá egy kivételes őszinte mosolyt. - Mondták már, hogy nem csak nem vagy rossz arc, de egyenes kurva csinos is? - Ha már lúd, legyen kövér, nem igen vagyok otthon udvarlás terén, bár ugye randira már-már elhívtam, de attól még bókolhatok kicsit. Már ha bóknak veszi, de már mindegy. Utánam a vízözön.
Naplózva


Freya Blood
Eltávozott karakter.
*****


szofisztikált úrhölgy

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #13 Dátum: 2015. 10. 15. - 23:57:22 »
+2


+18
Egyszer olvastam… na most beszartatok, mi? Egy képregényt, csak, a könyvek arra jók, hogy kitámasszam velük a polcokat. Oké, ez persze nem igaz, de ha bárki megkérdezne, ezt mondanám nekik. Szóval szeretek olvasni, de csak úgy, ha nem jön oda minden ótvar kérdező, hogy mit olvasol, meg jó? Ha a gerincről nem tudtad leolvasni, nem fogok előadást tartani, mert éppen OLVASOK.
Szóval volt ez a képregény, és a fejét az ölembe hajtó Matt pont arra emlékeztetett, ahogy ott történnek az események. Jobban szeretem, ha őszinték az emberek, nem kell hetven kört lefutni az udvarlással, meg egymás körbeszaglászásával, hogy most mi legyen, úgyis elsőre rá lehet jönni, mit gondolunk a másikról.
- Te így szoktál udvarolni a többi libának? – kérdezem vigyorogva, remélem, kicsit visszatartja a lélegzetét, hogy parázzon – Azok tuti sírva szaladnak el az ilyenek után. Komolyan, miért kell udvariaskodni, ha bejön a másik ember? Aha, szóval azért volt olyan fejed a kupéban, mintha felnyomtak volna valamit. Megértem. Én is utálom, ha mellettem ilyen idill zajlik, de hát téged főleg nem irigyellek akkor… de az a másik haverod, az is becsajozott? Csak mert vele mehet tovább a kanmuri, nem?
Nézem, ahogy ledobja a cigit a földre, és elképzelem, milyen poén lesz, amikor megtalálják, és rájönnek, hogy nem vagyunk mind ártatlan báránykák. Amúgy is, ki akar ártatlan lenni, nem? Szórakozni sokkal jobb.
- Jesszusom, annyira untam már a vén denevért meg a többit. Mindig csak: ne káromkodj, ne dobálj, ne harapd meg őket… és akkor bizonyítsd be nekik, hogy teljesen jogosan rúgtad fel a melletted zokogót, mert öt teljes perce beszélt hozzád levegő nélkül valami faszságról. – kicsit helyezkedem, és így épp elérem szemben az ülést, amire fel is teszem a lábam – Ezért is léptem le előző évben, mert meguntam a hülyeséget. Érted, mert van a jogos nyűglődés, hogy ne csak a kosz ragadjon az emberre, mint a többi szerencsétlenre, meg van az, amikor már élvezkednek azon, hogy fölötted állnak, de ez meg csak papír. Sok ilyen faszságot kibírok, de van egy pont, amikor már beköltözni a rengetegbe is kevésbé volt öngyilkosság-szagú, mint maradni. És te mit csináltál tavaly? Tuti nem cseszegettek valami sokat.
Mintha kicsit összerezzenne, biztos azt hiszi, hogy most lerúgom a fejét, pedig dehogy. Minek kényeskednék, szeretem az egyszerű dolgokat. Ha valamit akarunk, jobb kimutatni, mint aztán napokig álmatlanul forgolódni az ágyban, azon merengve, hol csesztük el. Na.
- Nem sűrűn hagyják a nők, mi? – röhögök fel a kijelentésén – Általában nincs idejük rá, mert ilyenkor már mind elmenekülnek hisztizve. Azért megnézném, a többi kiscsaj hogy reagálna, ha ilyen szöveggel támadnád le őket. Egyszer próbáljuk már ki, fel lehet e ezzel szedni bárkit is a suliban. Mondjuk McGalit, vagy valami. Idén legalább tényleg megérné büntibe kerülni… na, mit gondolsz, Fawley?
Remélem, értékeli, hogy kihagytam a babapofát. De ha egyszer tényleg az, és kivételesen nem cseszegetésnek szánom? Végigsimítok egy ujjal az arcán, aztán arra gondolok, hogy mi tökre nem a sokáig húzós, romantikázósok vagyunk… és ha le akarom csillapítani a vágyat a torkomban arra, hogy megkóstoljam, vajon tényleg olyan vastag e a bőr az arcán, ez a legjobb alkalom. A Roxfortban mindig ott van valami idióta, hogy megjegyezze, hogy mit ne csinálj, innen meg már sikerült elüldözni az ügyeletes erénycsőszt. Leejtem a lábam, és egy laza mozdulattal felrántom Mattet, jól szórakozva persze a begyorsuló pulzusán – ezt sosem fogom megunni. Feltérdelek az ülésre, és az ölébe ülök, szélesen vigyorogva.
- Tuti nem cigiznek ezen a vonaton, nem hugyoznak ki az ablakon, de szerinted mi lehet a legrosszabb, amit csinálni lehet rajta? Valami, ami tényleg baromi szórakoztató, és amiért instant két hét elzárást lehet kapni…? – letámasztom a nyaka mellett az egyik kezemet, és közelebb hajolva figyelem az arcát. Kíváncsi vagyok, ő inkább a vagy, vagy a vadász lesz? Ha most sikoltozva kimenekül, legalább tudom, hogy ez az évem tisztán azzal megy el, hogy mások párkapcsolatain röhögök, ha meg nem… hát, lesz kivel együtt röhögnöm.
Naplózva

Matthew Fawley
Eltávozott karakter
*****


Lord Chaos, V.

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #14 Dátum: 2015. 10. 21. - 22:17:25 »
+2


18+

Hogy tud valaki ilyen rövid idő alatt ennyi okosságot mondani, komolyan mondom egyre jobban elalélok. A Roxfortban négy év alatt nem hallottam ennyi és ekkora igazságokat, mint amit ez a csaj mond. Tudja mitől döglik a Matt, hogy úgy mondjam.
- Azért kell udvariaskodni, mert a sok gyökér fosik, hogy nem jön be a másiknak. Ezért addig futkosnak, míg meg nem jelenik a másik homlokán, hogy DUGNÁLAK TE KRETÉN VEDD MÁR ÉSZRE! - a végét ordítom és mutogatom a homlokomat. Azért kíváncsi lennék, hogy ő látja-e az enyémen a kedves feliratot. - Áh a másik sosem fog becsajozni. Jelenleg a prefektusi jelvényére veri naphosszat, de végülis nem lenne rossz. Lehet, hogy akkor kezelhetőbb lenne, de nekem így is megfelel, azért benne szokott lenni mindenben. Kíváncsi vagyok nálad mik a határok.
Nézem az arcát, majdnem biztos vagyok, hogy vagy szemforgatást kapok vagy egy röhögést, hogy itt nem igen vannak határok. De mondja ki ő, olyan jó ezt hallani.
- Beköltöztél a rengetegbe? De fasza! Majd elmegyünk együtt is? Milyen volt? Mesélj! - előtört belőlem a gyermeki lelkesedés, de még sose volt alkalmam elmenni oda, mert ez a két hülye túlságosan féltette a seggét. - A háború vége felé már otthon voltam. Nem vagyok rá büszke, de nem igen érdekelt ez az egész cirkusz. Inkább éltem az életemet. Általában nem érdekel más hülyesége, meg hatalomra törése, a faszért kell mindig játszani valakinek a fasza gyereket és nem lehet nyugalom? - ennyi a véleményem az egészről. Kicsit fel is háborodik a hangom, mert tényleg felbasz, hogy nem lehet csak élni, szórakozni. Sok olyan embert ismerek, akik élik az életüket, de mégsem élnek igazán. Én csak szeretnék szívből élni és káoszt hagyni.
- Ja, hogy őszinte legyek nem igen kerültem még lábközé. - ebbe kicsit bele is pirulok, de elnevetem a végét, hogy a lányos zavarom elfedjem. - Aláverek én az öreg McGalinak, de úgy, hogy a következő tíz évben csak mosolyogva fogjuk látni. - Bár ahogy elképzelem egy vad menet után kócosan és zilálva inkább az undor fog el, mint az izgalom. - A kis picsák már attól elmenekülnek ha káromkodok egy finomabbat, hát még ha kifejteném nekik, hogy milyen mocskos perverz gondolataim vannak. Szóval ez azt hiszem passzolom a csábításukat. De McGalit bevállalom vagy valami tanárnénit! Te meg rámész valamelyik vén trottyra. Deal? - felröhögök, mert abszurd a dolog, de tényleg jó mókának ígérkezik. Egyenesen a szemébe nézek, miközben nevetek, hadd lássa, hogy mennyire tetszik a gondolat.
Meglepődök a hirtelen mozdulaton, kicsit meg is ijedek, de hamar rájövök, hogy másféle izgalom kerített a hatalmába, ahogy közelebb hajol. A szívem a torkomban dobog, de inkább elmosolyodok. A derekánál fogva ledobom magamról a másik ülésre én pedig kicsapom az ajtót és berántom magam mögött. Remélem a várt hatást elérem, nem indulok el a régi kupém mellé, visszafordulok és szabályosan berontok, de az ajtót még becsapom magam mögött.
- Azt hitted mi? - felrántom a kezénél és a kupé ablakának vágom, de olyan erővel, hogy az üveg repedős hangot ad ki, de nincs időm elemezni a károkat, lesz az itt még bőven. Mire észbe kapok újra az előzőhöz hasonlóan közel vagyok hozzá, de nem állok le. A nyelvem a szájába játszom, a kezeimet már keresve sem találnám meg, mert valahol a lányon kalandoznak. A gatyámban meg határozottan kisebb a hely, mint az néhány másodperce volt.
Naplózva

Oldalak: [1] 2 Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2020. 11. 24. - 04:24:29
Az oldal 0.127 másodperc alatt készült el 44 lekéréssel.