+  Roxfort RPG
|-+  Múlt
| |-+  1996 - 2001
| | |-+  98/99-es tanév
| | | |-+  Egyéb helyszínek
| | | | |-+  Roxmorts
| | | | | |-+  Szellemszállás
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: 1 [2] 3 4 ... 8 Le Nyomtatás
Szerző Téma: Szellemszállás  (Megtekintve 26061 alkalommal)

Leverton N. Hale
Eltávozott karakter
*****


VIII.

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #15 Dátum: 2016. 05. 26. - 20:17:32 »
+4

A délután folyamán még nem igazán volt tervbe véve, hogy lenézek a Szellemszállásra szervezett bulira. Hallottam hírét, de valahogy mégsem mozgatta meg igazán a fantáziám az egész. Aztán ahogy telt az idő, kezdett hozzá megjönni a kedvem, elvégre mégis csak ez az utolsó évem a kastélyban, a végső esély arra, hogy gondtalan és unalmas életembe egy kis izgalom is kerüljön. Néha nem árt kiszakadni a hétköznapi monotonitásból, új arcokat megismerni.
A hely felé közeledve egyszer még átfut az agyamon, hogy biztosan megéri-e, vagy, hogy jó lesz-e, de ha már ilyen közel vagyok csak nem fordulok már vissza a kastélyba, hogy a legutóbbi korrepen kapott rúnákkal töltsek el egy romantikusnak semmiféleképpen sem mondható estét. Hogy aztán napokig bánkódjak majd azon, hogy hülye és lusta dög voltam, amiért kihagytam az esti szórakozást. Ha meg nagyon laposnak tűnik a hangulat maximum visszaosonok a kastélyba, de erősen kételkedem abban, hogy erre sor kerülne. A bejáratnál kiszűrődő zajok pedig csak megerősítenek abban, kicsi eséllyel fog az utóbbi verzió bekövetkezni. Jó lesz ez…
- Helló mindenki! - Követve néhány előttem érkezőt, bedobom a közösbe az általam hozott alkoholt, aztán valami szimpatikust kiválasztva, körülnézzek, akad-e ismerős arc az egyre csak gyűlő tömegben. Akihez esetleg oda tudnék csapódni, még ha csak az elején, ameddig el nem kap a partihangulat engem is igazán. Ezért nem a legjobb egyedül, előzetes összebeszélés nélkül beállítani egy random buliba.

Naplózva

Aubrey Chaisty
Eltávozott karakter
*****


Ace of Chalices

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #16 Dátum: 2016. 05. 27. - 21:55:23 »
+4

Minnie & Merel

Nem mondom, hogy különösebben meghatottam volna a szabályszegőket, pedig tényleg nem akarok nekik rosszat. De az is igaz, hogy sohasem volt jellemző rám, hogy nagyon nagy hangom lett volna. Néha a saját barátnőim is alig értik, mit beszélek. Na jó, köztük azért picit nyugisabb és felszabadultabb vagyok. Egy picit, legalább.
Az egyik külföldi toastot mond, ráadásul egy tanárra, én pedig sehol sem látom, mi köze Qcross professzornak ehhez a... Ehhez a bulihoz. Nem hiszem, hogy megengedte volna nekik. Így hirtelen pedig a vörös hajú srác még ijesztőnek is tűnik. Igazából elég idegenkedő vagyok azokkal, akiknek nagy az önbizalmuk, de emiatt nehezen tudsz a közelükbe férkőzni. Sokan olyan, mintha egy pajzsot emelnének maguk köré belőle. Láthatatlan védőmezőt, amivel szándékosan eltaszítják maguk körül az embereket. Pedig én nem utálom őket. Már az északiakat. Tökre mázlista a többi ház, hogy új barátokat kaphattak, nekünk pedig szokás szerint semmi sem jutott. Az egyetlen évfolyamtársam is a Hollóhátba került. S nini, még ő is itt van! Nem tudom, nem tűnik valami jól. Remélem, nem ivott meg semmi kéteset.
- Minnie! - örülök meg nővéremnek, s egy hirtelen öleléssel tapadok rá. Erre már csak azért is szükség van, hogy a mögöttem közlekedő kiférjen mellettünk rendesen.
- Félreérted, Minnie, én nem ezért vagyok itt. Félreérted. - kezdem meg a magyarázkodást, miközben nagy nehezen elengedem. Valaki pedig a kérésem nélkül nyom a kezembe valami szúrós szagú lötyit. Fúj. Nem tudom, mi lehet ez, de nem tetszik.
- Igazából azért jöttem, hogy megmondjam másoknak, hogy talán nem kéne ezt csinálniuk. Még bajba kerülhetnek... - hallatszik szinte cincogásként hangom. S miért? Mert még a zene is elindul. Így tehát vajmi keveset értek a saját hangomból is. Bár próbálok hangosan beszélni, abban az egyben nem vagyok biztos, hogy Minnie kifogástalanul megértette volna minden szavamat.
- Hallottad ezt? - figyelek fel az alattam recsegő épületre, s a felhangzó, horrorisztikus sóhajra. Mert ki gondolna az egyértelműre, hogy az alattad lévő szobát épp romantikus célokra használhatják, miközben te egy köztudottan szellemjárta házban álldogálsz? Eleve világos bőröm még inkább kifakul a gondolattól, hogy talán sikerült felbosszantanunk pár szellemet. Már Hóborctól is kivagyok, és őt még emberek közé engedik. Nem is merem elképzelni, ide kiket toloncoltak ki kísérteni.
- Szia, Merel. Téged hogy tudtak iderángatni? És ugye jössz velünk? Vissza, a kastélyba. - csapok le a harmadévesre, akin őszintén meglepődöm, hogy itt találom. Jó, azért Merelnek akadt már pár büntimunkája, de akkor is. Persze a szavaim egy részét simán elnyomja a zene, hiába próbálok hangosan és érthetően beszélni, hozzá pedig jól gesztikulálni. Az üveg persze simán megtévesztő
, amit valaki a kezembe nyomott. Azt se tudom, mi van benne persze. De biztos, hogy én meg nem iszom.
Naplózva


Merel Everfen
Boszorkány
*****


A Vérborz

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #17 Dátum: 2016. 06. 05. - 18:08:28 »
+2

-Traktorral?- vetem fel Aubrey kérdésére, mint ha kézenfekvő lenne, hogy ez az egy válasz az egyáltalán elképzelhető lehetőség. Pont ugyanúgy jöttem ide, mint mindenki más. Például te is. Tudtam róla hogy lesz, és idejöttem. Meglepő, mi?
Annyit vele nem szoktam együtt lógni, mint Madivel, de csak egy évvel jár feljebb, ismerjük azért egymást. Már arra értve, hogy azért énrólam nem kéne olyan meglepőnek lennie, hogy felbukkanok itt. Szemben azzal, h amondjuk ugye Madi. Vagy épp ő.
Ha már itt megálltam szót váltani, integetek egy hellót a Griffes társának is, akit gondolom illene névileg is felismernem azért a nyári után. Csak a baj meg a szégyen veled is, Merelkedrága.
-Méé? Még csak alig jöttem ide. Csak most kezd beindulni a muri.
Fárasztó napom volt érzelmileg, akar a frász hazamenni. Ha az agyam társaságában maradok, pölö mert visszamegyek a jóval nyugisabb klubhelyiségünkbe, eltörök vagy bekattanok. Ide nem kell az agyam, nem a mai családi ebéden fog pörögni, azért jöttem végül el ide eleve. Te tudtad már meg tizenhárom év után, hogy vannak rokonaid is? Na, nekem nyár végig erről még csak nem is szólt senki.
-De ti nyugodtan mehettek. Tudod mit, akkor meg is szabadítalak ettől. Mi ez amúgy?- veszem ki Aubrey kezéből az üveget, úgyis láthatóan csak jobb ötlet híján van nála. A kérdés közben belenézek, aztán egy vállvonás mellett húzok belőle egyet. Mindjárt megtudjuk.
Lehet, hogy a hangvételem kicsit goromba, de most tényleg nagyon tele van a fejem a mai nappal, és nem akarom még többet törni rajta.
-Hááhhh, szerintem ezt tényleg nem szereted.- sikerül megállapítanom, miután elmímeltem a magyar mennydörgő reakcióját arra, hogy találkozott Harry Potterrel a Trimágus Tusán. Ugyan csak elmondásból ismerem az eseményeket, lévén akkor még két évvel azelőtt voltunk, hogy ide engem felvettek, szerintem egész hihetőre sikeredett a pantomim-előadás róla. Mondjuk nem az én ötletem volt, hanem ennek az akármilyen lötyinek az ízéé, vagy hatásáé, de szóval na.
Egyelőre nekidőlök itt mellettük a falnak.
Naplózva


Minerva E. Balmoral
Eltávozott karakter.
*****


the variable

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #18 Dátum: 2016. 06. 05. - 20:32:59 »
+3


Aubrey & Merel & Zane & Irina


        Valahol időnként meglep, hogy azok a tulajdonságok, amik belőlem teljesen kimaradtak, valahogy mind a húgomnál landoltak: Aubrey átgondoltabban áll a legtöbb dologhoz, biztosan nem fogom cigizésen rajtakapni, és ő nem ült volna le egy pubban egy nála idősebb férfivel csak úgy beszélgetni, hogy aztán hetekkel később egy ágyban kössön ki vele, még ha én tudom is, hogy a történet folytatása nem pont az, aminek hangzik. Ez persze alapvetően egy jó dolog, nem szeretném ha idő előtt nőne fel, ráadásul kényszerből, ezért aztán többször is rászóltam Gregre, hogy ne avassa be olyan részletekbe az éjszakai korzózásokat illetően, amiket Aubrey magától biztosan nem akarna tudni. Őt egy buli közepén látni elég meglepő, de gondolom jobb velem, mint nélkülem.
        - Nem az, aminek látszik? - mosolygok, és magamhoz ölelem - Nekem nagyon is bulinak látszik, és hidd el, ez a szórakoztatóbb módja a bajbakerülésnek. Vannak hülyeségek, amiket el kell követnünk akkor is, ha tudjuk, hogy hülyeségek.
        Ez lehetne életem egyik mottója is, tekintettel arra, hogy azért most is egy pohár pezsgővel és két szál cigarettával több van bennem, mint ami az ideális lenne ezekben a morális magasságokban, amikbe elvileg emelkednem kellene a jelvényem miatt, de valószínűleg ez most itt senkit nem érdekel addig, amíg tényleg baj nem történik... tehát az elkövetkező fél órában menetrendszerűen. Az iskolánkra ki lehetne tenni a 'zártosztály' jelzőt is időnként, ha beledobom az egyenletbe az alkoholt és a viszonylagos szabadságot is... nos, nem lennék egy prefektus helyében.
        - Akkor nem hallottam volna, ha süket vagyok. - próbálok magamra erőltetni valami komolyságot, de ha belegondolok, hogy ennek a történetnek a személyes változatát is hallani fogom a hálóterembe visszaérve, mert Natalie részletesen elmeséli majd a mardekáros fiú teljesítményét, nehéz nem gúnyosan mosolyogni - És szia Merel. Hány pohárnál jársz? Feleleveníted a bálos jelenetet?
        Vajon van valami a levegőben, hogy minden alsóbbéves úgy érzi, úgy kell nyakalnia a töményet, mintha kötelessége lenne a házifeladat időben leadása és a takarodó közepette? Először Miriam, aztán ott látom Bloodot egy üveggel, most pedig Aubrey háztársa issza le magát. Na nem mintha én egy földre szállt angyal lettem volna az ő korukban, de nem próbálkoztam a töményet húzóra mutatvánnyal magamtól. Még gondolkozom rajta, hogy körbeszóljak, hogy akkor már valami enyhébbel próbálkozzon, mikor észreveszek egy furcsa jelenetet nem is messze tőlünk, nyomok egy puszit Aubrey homlokára, és kimentem magam.
        - Mindjárt jövök, addig legyetek... azt nem merem mondani, hogy jók, de még viszonylag józanok. - ez bekerülhetne a prefektusok mindenkori legszebb és legtanulságosabb mondatai közé, de már meg is álltam Irina és Zane párosa mellett - Á Zane, már kerestelek, és üdv, Ms. Romanovna. Még nem volt alkalmunk beszélni, pedig lenne néhány kérdésem.
        Elveszek az asztalról egy poharat és rámosolygok az alacsonyabb lányra: a keresztnevét persze tudom, de a bemutatkozáson nem estünk még túl. Jól ismerem mindegyikük nevét, de őket magukat csak annyira, amennyire látni engedik magukat, ez pedig kevés. Nem hiszem azt, hogy minden északi Ristiaan, ő pedig már segített átfogóbb képet alkotnom az ittlétükről, de egyik egyetlen Romanovnával sem elegyedtem szóba, és az ő családi helyzetük egészen más. Az igaz, hogy a varázsvilágban a történelem legendái mindent átszőnek, de nem minden nap van lehetőségünk ilyen nevekkel összefutni. Van bennem egy jó adag gyanakvás is, van a megjelenésében valami, ami miatt megértem, hogy mások idegenkednek tőle, és persze hallottam kósza pletykákat is róluk, de amikor eldöntöttem, hogy nem állok be a sorba utálkozni, megfogadtam azt is, hogy személyes vélemény alapján állok majd hozzájuk külön-külön.
       
Naplózva

Emmeline Smethwyck
Eltávozott karakter
*****


VI. ~ Hajtó ~ _@/" Booksnail "\@_

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #19 Dátum: 2016. 06. 11. - 13:10:32 »
+2

Amikor beindul a zenegép, megpróbálom kerülni a tömeget amennyire csak lehet, és behúzódom egy viszonylag "csendesebb" sarokba. Lassan felmérem a többieket. Van aki már most dönti magába a piát, így könnyen ki lehet venni, ki lesz az, akit egy óra múlva, telefirkát fejjel kell majd visszavonszolni a kastélyba. Épp a táncoló párokra siklik a tekintetem amikor valaki rátámaszkodik a vállamra.

- Zrdasztrvujtye, Ammeline! Kozscsints vaelünk paarat, s nyet laatni unaalmazsnak. Nyem hittjem, idetolod magyjad. - hallom meg Hagen hangját a hátam mögül. A következő pillanatban egy vodkás üveget nyom a kezembe. Sosem szerettem az alkoholt. Vacak az íze, ráadásul ha nem bírod, három kör után már a detoxban kötsz ki. Viszont nem szeretném megsérteni a mardekárost, azzal hogy visszautasítom az italt.

- Nem igazán tudtam erről a "buliról". Véletlenül toppantam be. - felelem majd meghúzom az üveget és elfintorodom. - Bleh...Nem értem mit szerettek az alkoholban... - visszaadom neki az üveget, és ránézek a fotelre amiben Hagen elhelyezkedik. Ahogy látom a bútordarabot valaki/vagy valami jól helyben hagyta, és van egy tippem ki lehetett. Egy kósza pillantást vetek
Freya-ra. Hallottam különféle pletykákat a zűrös griffendélesről, amik talán nem is annyira alaptalanok. Észreveszem amint Romanovna  eltesz pár szőrszálat. Okos. Hirtelen engem is elönt a kíváncsiság, és odalépek a mardekáros mellé.

- Ha megengeded... - szólok, majd én is mintát veszek a kanapéról és gondosan elzárom egy nálam lévő fiolába. Mindig hozok magammal, ha a Szellemszállásra jövök, mert kitudja miket lehet itt találni...
Naplózva


Miriam Deccor
Eltávozott karakter
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #20 Dátum: 2016. 06. 11. - 16:44:38 »
+4

Aubrey & Irina


   Csendben figyelem az érkező embereket és kissé félrenyelek amikor meglátom, hogy Aubrey lép be az ajtón. Sok mindenkire számítottam de őrá pont nem, belőle nem igazán nézem ki azt, hogy szeret bulizni.
  - Miriam! Neked ezt nem kéne meginnod. Nem félsz, hogy rosszul leszel?
   Elmosolyodom amikor Aub aggódó hangját hallom, rég volt már, hogy valaki azért aggódott értem mert megittam egy pohár whisky-t. Nem szándékozom ma berúgni életemben először, de egy pohártól nem lesz semmi bajom. Nagy mosollyal fogadom, hogy Irina is megérkezett végre, így nem igazán leszek egyedül, Aubrey is jó társaság lenne, de ő szerintem nem sokkára visszamegy a kastélyba.
  - Lazíts egy kicsit! Nem lenne semmi bajom tőle bár elég erős ital ezért nem igazán ajánlom.
    Nagy mosollyal fogadom Irinát és egy kicsit közelebb megyek hozzá amikor megszólal mert a zenétől nem sok minden hallatszik pedig ő már jóval hangosabb mint Aub.
  - Remélem, hogy nem bántad meg, hogy eljöttél! Mit iszol?
    Csak most veszem észre, hogy Minnie is itt van, intek neki aztán kortyolok egy nagy korttyal eltüntetem a poharamban lévő kis csodát.
  - Hogy bántam volna meg? Whisky-t ittam - nevetem el magam. - Igazán csinos vagy!
   Igazán jó ízlése van Irinának bár nem nekem való ruhadarabok ezek de azért nagyon szépek. Leteszem a poharamat és visszasétálok a kis helyemre és szélesen elmosolyodom amikor Irina leönti Lirofot, nem igazán hiszem el, hogy véletlen volt biztos vagyok benne, hogy van valami terve, de az is lehet, hogy így akar bepasizni, bár erre elég kevés az esély. 
Naplózva

Freya Blood
Eltávozott karakter.
*****


szofisztikált úrhölgy

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #21 Dátum: 2016. 06. 14. - 02:18:27 »
+6

Becsap a geci az ablakon

Aki látja magát benne
+18


        - Na a csiga is kigurult a könyvtárból! - konstatálom Pickwyck felbukkanását, és rögtön el is hánynám magam, ha lenne valami a gyomromban - Már értem, miért tiszta nyálkás a padló. Tehetne egy szívességet, és felnyalhatná maga után a gecit.
        És még a románokkal is lepacsizik, faszom, mi ez az illumináti itt? Egy isteneset beleköpök a piába, aztán visszateszem az asztalra az utánam érkezőknek, mert nekik is jusson valami, és integetek Mattnek, hogy remélem, látja a bulika alakulását. Felvont szemöldökkel nézek vissza Alexre, mert most komolyan azon fog meglepődni, hogy cigit lát a kezemben? Én azon lepődtem meg, hogy nem látom a pasija nyelvét az övén, és akkor még szofisztikált voltam.
        - Pont időben jöttél, lassan felszabadul a privát szoba. Ha sietsz, simán befoglalhatjátok. - ezúttal tényleg nem gúnyolódom, nincs abban semmi rossz, ha részegen azzal dugsz, akivel józanul is - Meg ahhoz, hogy lásd Everfent részegen! Ez lesz az eddigi éveink egyik fénypontja, ha engem kérdezel. Most viszont muszáj elintéznem valamit, és ha nem tetszik, fogd rá, hogy részeg voltam. Sokak szerint úgyis mindig az vagyok, de van a cifra faszomnak annyi pénze.
         Gyere, csigusz. Táncoljunk kicsit...
        - Mit nézel, mi? Nem tetszik valami? - felmerül bennem egy kérdés azér': ki a faszom hív meg egy ilyen kaliberű valakit egy ilyen bulira? McGalit sem hívod meg kisfröccsözni, mert nem. Még Balmoral meg Mattie meleg haverja, Dom sem próbálnak átmenni prefibe feleslegesen, ez meg itt előadja a most szöktem a zártosztályról jelenetet. - Vigyázzál magadra, Pickwick, egy bulikán könnyen törnek az üvegek és fiolák.
         Megnézem magamnak azokat a litvánokat, de nem lógnak ki egy átlagos részeg hordából, sőt, igazából teljesen normálisnak tűnnek a közegben. Ha nem lenne az a fura hideg szaguk, még elhinném nekik, hogy fogalmuk sincs semmiről, de amíg itt keringenek az éterünkben, mint valami mélyfagyasztott gólyafos, addig azért számot tarthatnak a figyelmemre. Végül becélzom az egyik épeszűnek tűnő háztársamat, és leparkolok mellé egy frissen lőtt pohár borral.
        - Cső Leverton! Csak így egyedül?- nem teszem hozzá, hogy csak a hülyék járnak egyedül partizni, én most itt keményen haverkodom Mattie kérése alapján, mert a szlovének is beindultak szerinte - Te már a második ember vagy, akivel random szóbaelegyedtem, szóval mesélj, mit iszol? És bocs, de nincs tüzed?
         Wolsey felszívódott közben, pont, mint a gyújtóm. Biztos elhánytam valahová, de amíg nem ki, addig minden oké. Ez minden bulika alapelve: csak akkor hányunk, ha mások nem látják, ha mégis, csak olyanok mellett, akik rosszabbul festenek. Megvakarom az egyik véres térdemet, amit annak a szatírnak köszönhetek, de tuti, hogy olyan sebeket okoztam a kicsi lelke ánuszrózsájában, hogy igazi aranyérűnek nevezheti magát mostantól.
Naplózva

Irina Romanovna
Eltávozott karakter.
*****


IV.

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #22 Dátum: 2016. 06. 15. - 01:14:07 »
+2

- Köszönöm, te is nagyon csinos vagy. Majd később én is megkóstolom, tényleg egy perc, és itt vagyok.- annak ellenére, hogy gyakoroltam sokat, hogyan kell elrejteni az érzelmeket, egy kicsit felszalad a szemöldököm, amikor Miriam elárulja, mit iszik. Nem is jött volna el magától, ehhez azért a whiskey elég hirtelen ugrás. Nem tudok sokat az alkoholokról, de a whiskey biztos, hogy a legerősebbek között van. Persze, nem szólok neki, nem vagyok felnőttebb nála, és nincs jogom megmondani, mit igyon, még ha barátnak is érzem. Tényleg annak érzem. Ha kell, segítek is neki, ha nem bírja.
 Bosszantó kicsit, hogy éppen csak leöntöm Lirofot, és rögtön odajön egy lány beszélgetni. Azt hiszem, a Griffendélben van ő is. Persze, nem kérhetem meg rá, hogy hagyjon minket egy kicsit kettesben, mert beszélgetünk, mert igazság szerint csak leöntöttem valamivel. Kellemetlen, de azért mosolygok, amikor válaszolok neki.
 - Szívesen válaszolok a kérdéseire, miss...?- nem ismerős az arca, úgyhogy a kérdései majdnem biztos, hogy a nevem miatt szólnak nekem. Ha szerencsém van, csak valamilyen történelmi információt akar tudni a Romanov házból, ami nekem nyilvánvalóan első kézből van meg, talán Izlandról akar kérdezni. Rosszabb esetben talán még valami konfliktust is akar provokálni, de ez esetben rossz ajtón kopogtat. Hagentől sokkal könnyebben lehet jelenetet kapni. Tőlem leginkább akkor, ha agresszorként, inzultussal kezdi azt.
 Öntök a poharamba egy kis sört abból, amit valószínű itt helyben vettek. Nem akarok kilógni a tömegből, de nem is akarom nagyon meggyengíteni az elmém működőképességét azzal, hogy erősebb alkoholt iszok, mint amit kibírna a szervezetem. Igazság szerint senki szervezete nem bírja ki a túl erős alkoholt, ha lábon is marad, az agyműködés hatékonysága drasztikus mértékben csökken. Iszok néhány kortyot belőle, miközben ezzel a lánnyal társalgok, de néhány kérdés után elnézést kérek tőle azzal, hogy meg kell keresnem Miriamot, mielőtt túl sokat inna. Végül tényleg odamegyek a barátnőmhöz, mert nem találom a griffendéles fiút. Lehet, hogy az a hajó már elment, de hosszú még az este.
 - Ez olyan... kellemetlen.- leteszem a sört, és öntök magamnak egy kis whiskeyt én is, ahogy ígértem, és iszok belőle egy kortyot, de ahogy sejtettem, túl erős nekem, ezért a maradékot már csak a kezemben hullámoztatom. Talán ezt is ráönthetném valakire, de kétszer már több, mint gyanús lenne. Ez a hajó elúszott, spontán pedig nem tudom megoldani, úgyhogy muszáj lesz újra tervezni.
 Egy kicsit csendben maradok, és figyelek kicsit, de egy igazán érdekes beszélgetésfoszlányt sem kapok el, a legérdekesebb pedig igazából a lentről jövő zaj. A vonaton hallott után annyira nem lep meg, hogy itt is ilyesmi történik, különösen, hogy Liliya figyelmeztetett már rá, hogy ez lesz, és én is legyek óvatos. Kicsit oldalra pillantok Miriamra, úgy döntök, egyelőre vele töltöm az időt, megvárom, amíg történik valami.
 - Van itt valaki, aki tetszik neked? Például ő egész helyes. És ő is.
Naplózva

Minerva E. Balmoral
Eltávozott karakter.
*****


the variable

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #23 Dátum: 2016. 06. 17. - 10:54:29 »
+3


Dominic


        Túl sok minden nem derült ki számomra Irinát illetően, de nem is számítottam rá, hogy most összefogó képet fogok kapni a munkásságról és mindarról, ahogy a világot látja. Neki sem könnyű, végül ebben maradok, és természetesen abban, hogy amint lehetőségem lesz az iskolában, biztosan megkeresem. Továbbra sem osztom azt a véleményt, hogy van értelme így ismeretlenül ellenségeskednünk, de sokat elmond a másik fél hozzáállásáról a korrektség. Ennek fényében aztán kezd nagyon furcsa lenni az a szóbeszéd, hogy a két idősebb Romanovna néhány perverz fantázia szerint mit csinál..
        Mivel nem terveztem tényleg komolyan részt venni a bulikában, kicsit tanácstalan vagyok azt illetően, van-e értelme úgy egyébként maradni. Tetszik a hangulat, bárki és bárhogy is szervezte, minden más esetben már rég becsatlakoztam volna, de most egyszerűen túl sok mindenen gondolkozom a Seprű óta, és persze a részeg Blood gondolata bőven elég kijózanító, ha mondjuk elkap a szórakozhatnék. Az viszont nem kerüli el a figyelmem, hogy Dom barátai megint kerítőnőt játszanak neki - ami felveti a kérdést, hol jár éppen Alex - meglehetősen nagy lelkesedéssel. Megállok egy kicsit és figyelem a műveletet, ami kívülről ugyan vicces, benne lenni nyilván nem arat ilyen osztatlan sikert a fiú köreiben, úgyhogy felveszem a legcsinosabb pofi-páncélzatom, és megmentem a bajbajutott prefektust.
        - Mr. Till, nahát-nahát, ön itt ilyenkor? - ez kétségkívül nem pont az a díszlet, amiben a legutóbb volt alkalmunk beszélgetni - Elrabolhatom egy kicsit?
        Amúgy sem feltételezem róla, hogy most mindjárt az asztalra ugrik és letépi magáról az inget, mert az valahogy.. karaktertörés lenne egy Till esetében. Inkább néz ki úgy, mint aki a többiekre ügyel, de kegyetlenség lenne hagyni, hogy akkor is ezt tegye, mikor mások éppen jól érzik magukat, és persze egymást.
        - Jól sejtem, hogy Mr. Edevane egyáltalán nem változott a legutóbbiak óta? - érdeklődöm mosolyogva, nem mintha nem tudnám a publikus részleteket - Remélem, most egy kicsit megnyugszik, hogy hölgytársaságban láthatja önt. Egyébként is kérdezni szerettem volna öntől valamit... gondolom sejti, hogy az új diákokkal kapcsolatban. Komoly ellenállásba ütköztek a házunkban, de ez önöknél is általános jelenség? Mit gondol, van alapja a kirekesztésnek?
        Nincs mellékes gondolatmenet, amit majd a beszélgetés egy pontján észrevétlenül bele akarok rejteni a folyamatba, egyszerűen valóban érdekel egy megfontolt prefektus látásmódja a helyzetet illetően, főleg úgy, hogy ők a másik ház, ahová a legtöbben érkeztek. Dom teljes mértékben értheti a körülményeket az egyikük szobatársaként, és mindig jó többet tudni, mint amennyit engedni látlak.
Naplózva

Aubrey Chaisty
Eltávozott karakter
*****


Ace of Chalices

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #24 Dátum: 2016. 06. 25. - 06:01:39 »
+2

Minnie, Miriam & Merel

Aggódva pislogok testvéremre, azonban úgy néz ki, Minnie egyáltalán nem veszi az adást. Ezek az emberek szándékosan jöttek ide, a Szellemszállásra, ami köztudottan tele van tomboló kísértetekkel, igaz, még egyet sem láttam közülük. Ha ezt megtudják, ha ez kiderül... Hú, hát akkor mindannyian nagy bajba kerülünk. Akár még ki is csaphatnak... Vékony és bátortalan hangomat viszont könnyedén elnyomja az emberek zaja és a zene, ami biztosan felhívja majd a falubeliek figyelmét. Csak idő kérdése, hogy feltűnjön a tanároknak, mekkora bibi van, s akkor... Amit ezért kapni fogunk, sosem felejtjük el. Nem értem, miért kockáztatnak.
- Minnieeee! Komolyan beszéltem! És tényleg aggódom... - emelem meg kicsit a hangomat, bár így is csak akkor veheti ki szavaimat a hangzavar miatt, ha tényleg rám figyel. Azt hiszem, megint nem vesz komolyan. Pedig nem akarom, nagyon nem akarom, hogy ennyi ember komoly bajba kerüljön egy ekkora butaság miatt. Persze, mi is tartunk bulit a Hugrában, de az azért mégis csak más.
- De legyen... Körbenézünk, pár embert próbálunk jobb belátásra térni, és még időben visszamegyünk. Jó? - kérem beleegyezését, ennyi talán még nem árt meg. A lényeg, hogy legfeljebb nyolc órára érjünk vissza a kastélyba. Mert én aztán nem fogom kicsapatni magam... Nem mintha nem boldogulnék a muglik között, az én világom még mindig odaköt. De nem hiszem, hogy apáék emiatt akarnának újralátni.
Biccentek egyet, hiszen megegyeztünk, nővérkém pedig oda is sétál az egyik új diákhoz. Nem nagyon beszéltem még Irinával, engem picit megijeszt. S nem gondolom, ez az a hely, ahol az előítéleteimet le kellene gyűrnöm. Nincs kifejezetten gondom vele, egyszerűen nem ismerem.
Ami viszont mélységesen ledöbbent, hogy milyen alkoholokat isznak olyanok, akikből ezt ki sem nézem. Mind Miriamtól, mind Mereltől nagyon szokatlan ez, bár nem mondom, nem vagyok hálás, amiért a ki tudja, mit tartalmazó üveget kiveszik a kezemből. Nem mintha meg tudnám különböztetni egyiket a másiktól.
- Hát, te tudod... - próbálom túlkiabálni a zenét. Valami David Bowie szám megy. Apa alig akarta elhinni, amikor elmeséltem neki, hogy egyébként a fazon egy varázsló, csak mellékesen koncertezik mugliknak is. Pedig így utólag belegondolva, hogy már van némi ismeretem a varázslók világáról, teljesen logikus.
- Legkésőbb fél nyolckor viszont mi elindulunk, hogy időben visszaérjünk a kastélyba. Szívesen elviszünk. - ajánlom fel neki, hiszen már most se tud teljesen egyenesen megállni a lábán.
Azért hogy Merelt is ilyen állapotban látom, elég kétségbeejtő. Miriam talán csak jól akarja érezni magát. Logikus, úgy illeszkedsz be a legkönnyebben, ha felveszed a csoport szokásait. Merel viszont, neki sosem volt szüksége ilyesmikre. Ajjjh, remélem, nem hozta magával azt a bicskáját, még a végén komolyan ártani fog magának.
- Nem tudom, csak a kezembe adták. - felelem Merelnek, amikor elszedi tőlem az italt. Már a szaga is szörnyű. Azt hiszem, ő se vesz valami komolyan... Persze csak elengedem a fülem mellett az ironizálását. Fontosabb, hogy ne hagyjuk egyedül. Nem tudom, valahogy van egy fura érzésem vele kapcsolatban, amit magamnak sem tudok megmagyarázni. De úgy hiszem, nincs valami jól.
- Történt valami? Hmmm... Van még nálam egy csokiszelet. Tessék, neked adom. Edd csak meg. - túrok bele talárom zsebébe, amiből némi matatás után kiszedem a picit összenyomott, de teljesen ehető fehér csokoládés, mandulás snacket. A holnapi átváltoztatástan dolgozatra vettem, segít, ha óra előtt eszek egy keveset, de hallottam olyasmit, hogy az evés felszívja az alkoholt, vagy mi. Vagy csak mítosz az egész?
Naplózva


Zane Lirof
Eltávozott karakter
*****


Móka Miklós

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #25 Dátum: 2016. 06. 25. - 15:48:12 »
+3

ÉN és aki benne van  Men?


A tökéletes belépőm után még Minervanak hevesen integetek hiszen csak őt ismerem úgy igazából a társaságból.
- Pia, pia, pia, pia Hadarom el gyorsan miközben sétálok az italok felé egy pohárral a kezemben. A tekintetemmel pásztázom a kínálatot miközben vakarom a tarkómat, mert egyáltalán nem tudom, hogy mit is kellene inni. Mindegyikhez lenne kedvem és az egészet meg akarom kóstolni de így egyszerre. Vajon mit kellene csinálnom? Kiönteni poharakba és meginni húzóra egymás után? Á, nem az nem menő. Gondolkozz Lirof, gondolkozz! Megvan! Koktél. Ez a tipikus matt részeg kevert ital lesz, aminek a mellékhatásai a pedofília, az erőszak meg ilyen kis dolgok. Tökéleteeees, így legalább a csúnya lányokat is bombázóknak fogom nézni.
Leteszem a poharat az asztalra, aztán pedig a fenyőpálinka felé nyúlok és egy kettest a pohárba öntök, majd a furcsa nevű vodkát zárom a kezeim közé és megnézem a borítóját. Meg sem merem nézni, hogy hány fokos ez a lötty, nem is akarom tudni. Abból is töltök a pohárba ugyanannyi mennyiséget, mint amennyit az előzőből öntöttem. Egy ideig csak nézem az így kialakult italt. Fel kell készülnöm lelkileg. Hú. Gyerünk. Menni fog. Sóhajtok egy nagyot, majd le is húzom az alkoholt. Megrázom a fejem és próbálok nem köhögni tőle. Érzem, ahogy az égető folyadék lefolyik a torkomon ezzel a rossz ízzel párosulva. Nem volt jó ötlet keverni a kettőt. Ez így borzalmas volt. A két kezemmel támasztom az asztalt, nem, még nem vagyok berúgva csak azon  töröm az agyam, hogy én helyből ilyen hülye vagyok vagy neki is kell futnom hozzá? Hajh, na mindegy. Amiből ittam a förtelmet azt kidobom a kukába, nem is akarom látni. Előveszek még egyet, majd most a whiskyt csapolom meg. A kis itókámmal a kezemben indulok is meg terepszemlére, amikor Irina rám önti a poharának tartalmát. Először csak úgy állok én is lefagyva nézve a ruhámat, közben gondolkozom, hogy mit is kellene neki mondanom. Tök jó nő, és hát tuti részeg már. Valami jó szöveg kellene. Már nyitnám is ki a számat, hogy válaszoljak, amikor a kedves barátom megzavar.
- Szia Minerva.
Mosolygok rá, majd egy kicsit arrébb megyek, hogy nyugodtan tudjanak beszélgetni, addig csak kortyolgatok. Amint Irina odamegy Miriamhoz, én is elindulok és a hátuk mögött megállok, a két kezemmel a vállukon támaszkodom.
- Ki a helyes? Én? Ja azt tudom.
 Az arcomon szokásosan az ezer wattos vigyorom. Az alkoholom továbbra is a kezemben lóg, ha így folytatom hamar ki fogok dőlni.
Naplózva

Pansy Parkinson
Eltávozott karakter
*****


ͼ VIII. Mardekár ͽ

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #26 Dátum: 2016. 06. 25. - 23:42:48 »
+3

Szellemszállás


Leverton Hale

ͼ ͽ

  Egyedül sétáltam a Szellemszállás felé, nem sokkal sötétedés után mert meguntam a Klubhelyiségben hallgatni az alsóbb évesek évődését és rikácsolását. Ki ezért, ki azért. Nem mehetett le a faluba, lemehetett a faluba, de nem volt pénze erre, meg arra. Merlinre, csengett a fülem a vékony hangjuktól. Na, meg amúgy is, Davis olyan lelkesedéssel zúdult ki a hálóból a buli hallatán, hogy akaratán kívül is felcsigázott vele.
Igazából azt sem tudtam kik vesznek majd részt rajta, de a hónom alatt lévő két üveg whiskyvel tulajdonképpen nem is izgatott annyira. Nem is beszélve a nagyapám régi laposüvegétől, amit a kardigánom zsebében rejtettem el és amiből már hiányzott néhány korty. Még Zabini töltötte meg nekem néhány napja, amikor a könyvtárba készültem, vigasztalás képpen. Igaz, ami igaz a végén sosem jutottam el odáig. Leragadtam a Klubhelyiségben nézni, ahogy Theo porba tiporja Daphne-t varázslósakkban. Viszont így legalább megmaradt mostanra.
Ahogy közeledtem a Szellemszállás felé, úgy lett egyre hangosabb a ricsaj, mígnem már szinte a levegő is a zene ritmusára pulzált. Már a bejárat előtt is lézengtek jó néhányan. Ha jól láttam, Astoria éppen az egyik bedeszkázott ablak alatt hányt, néhány szarházi kis griffendéles meg a ház sarkában gyülekezett. Szemforgatva mentem el mellettük, ahogy egy boros üveget adogattak körbe.
 A zene már kint is hangos volt, azonban, ahogy beléptem az ajtón, úgy megcsapott, hogy egy pillanatra meg is álltam. Számítottam rá, hogy sokan lesznek, na, de hogy ennyien! Elvégre nem éppen volt engedélyezve a tanári kar által ez a kis légyott. Megnéztem volna az öreg McGalagony arcát, ami azt illeti. Sőt, talán ha nem ér fel az elvárásaimmal még meg is nézem. Hazudnom se kéne, hiszen tényleg Davis-től tudtam meg, semmi közöm nem volt hozzá.
 Ezek után egy vigyorral az arcomon sétáltam beljebb. A felhozatal, hát hogy is mondjam, fiatal. Azt hittem legalább Destaint rögtön látom majd a hülyeség két griffendéles felének szoros ölelésében. Még mindig fogalmam sem volt róla, hogy az indiánok melyikét húzza. Nem mintha lett volna különbség. Olyanok voltak, mintha az egyikre Geminiot mondott volna valaki.
 Balmoralt is kiszúrtam a tömegben, igaz ezt megkönnyítette a gebe alkata. Szinte majdnem olyan magas volt, mint Draco. Engem pedig gazella helyett inkább egy girhes szamárra emlékeztetett. Bár ami azt illeti az anyját sem kedveltem túlzottan. Legalább olyan pocsék szülő volt, mint az enyém.
 Romanovna felé biccentettem egyet, ahogy cigarettát tekert magának a fotelban. Nem volt vele bajom. A húgától kirázott néha a hideg ugyan, de az is inkább volt köszönhető a halálon túli tekintetének, mint bármi másnak. Az asztal felé sétálva majdnem elsiklottam Leverton felett, aki az egyik kevésbé mozgalmas helyen állt. Még mindig dilemma volt számomra, azonban most jólesett volna egy beszélgetés vele. A héten három jegyzőkönyvet is kaptam a lezajlott igazgatói ülésekről. Egy hónap elteltével nem mondanám, hogy sokkal közelebb kerültem volna az egész vállalatom átlátásához, de legalább már voltak elképzeléseim. Viszont nem könnyítette meg a dolgom az új tanári gárda által diktált erőltetett tempó. Egyszóval kezdtem úgy érezni, hogy összecsapnak felettem a hullámok. Dracóval könnyű volt erről beszélni, de azt hiszem az egómnak és a hangulatomnak is jót tett volna Leverton bugyuta kis vigasztalása, aminek már tavaly is hasznát vettem. A griffendéles kis lelke néha igazán kellemes társasággá tette. Csak folyton emlékeztetnem kellett rá magam, hogy mik is az erőviszonyok. Leraktam a whiskyket az asztalra, és elindultam a magányos sarok felé, ahol Hale állt. Az ital miatt nem aggódtam, Zabini whiskyje bőven elég lesz nekem mára.
- Leverton – fogtam meg a karját, amikor mellé oldalaztam. – Csak nem egyedül? – kérdeztem tőle, miközben újra végigmustráltam a tömeget, csak hogy ne tűnjön úgy, mintha kifejezetten megörültem volna neki. Még akkor se, ha igazából így volt. Semmi kedvem nem lett volna Astoria haját fogni odakint, vagy Davis-t elviselni. Nem érdekelt már különösebben a félvér mivolta, egyszerűen csak kiállhatatlan volt. Forrófejű és ostoba. Mintha lett volna egy Weasleynk a Mardekárban, egyébként sem értettem soha, milyen rejtett képességei folytán került be hozzánk. – Whiskyt? – húztam ki a színezüst flaskát a kardigánomból, majd felpöccintettem a tetejét és Leverton felé nyújtottam.
Naplózva

Alexis P. Dullahan
Eltávozott karakter
*****


IV. - Griffendél

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #27 Dátum: 2016. 06. 26. - 16:15:27 »
+3

Kicsit megrázom magam az ablaknál állva. Ez egy buli, itt nem az a lényeg, hogy magányosan szomorkodjunk valamelyik sarokban, hanem az, hogy a többiekkel együtt szórakozzunk. Ennek köszönhetően még sikerül el is mosolyodnom Freya megjegyzésén. Tudom, hogy a lehető legtöbb időt töltöm Caellel, de azért nem az összeset, és vele ellentétben mi nem az akárhol, bárhol, bármit. Jobb szeretek felkészülni rá, meglepni valamivel őt, de ha úgy alakulna, akkor biztos vagyok benne, hogy egy spontán összejött alkalom is pont ugyanolyan jó lenne. Kilépek a szoba ajtaján, ahol azonnal egy forgatag vár rám. Megtorpanok az ajtóban, ahogy végignézek az ismerős és ismeretlen arcokon. Eszembe jut barátnőm, és a beszélgetésünk mielőtt bejöttem volna ide. Azonnal rossz hangulatba kerülök még a vidám nevetések és beszélgetések ellenére is. Azt hiszem, ez ma mégsem volt egy jó ötlet, de ki a fene gondolta volna, hogy így alakul még a ma délután. Megkeresem szerelmem, és megölelem, úgy suttogok a fülébe, és adok egy csókot.
          - Ne haragudj rám, de most visszamegyek a kastélyba. De ígérem, bepótoljuk még ezt az estét valamikor máskor.
          Kacsintok egyet, aztán lassan elengedem a kezét, majd elindulok kifelé. Még időben sikerül elhagynom a házat; tudtam, hogy nem kellett volna ennem abból a furcsa édességből a Mézesfalásban, de annyira jól nézett ki, és a fene gondolta, hogy talán olyan van benne, ami nem kompatibilis a gyomrommal. Éppen elérek a közeli fákhoz, mikor már hajolok is. Innen tényleg már csak egy irányba mehetek. Így sajnos egyáltalán nem úgy végződik ez a nap, ahogy gondoltam, de azért nem mondhatnám, hogy olyan nagyon szörnyű lett volna. Majd egy másik alkalommal talán összejön.
Naplózva


Caelius Edevane
Eltávozott karakter.
*****


V. évfolyam, a legcukibb mardekáros

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #28 Dátum: 2016. 06. 27. - 01:42:26 »
+2

Bevallom őszintén, nem hittem, hogy igazán sokan el fognak jönni erre a bulira, de a befutó emberek nem igazolják a félelmemet. Először azt hittem, hogy ez csak egy kis házibuli lesz Dommal, Matt-tel és Hagennel, esetleg a barátnőink is jönnek, meg még néhány bevállalósabb ember, de gyorsan kiderül, hogy rengeteg itallal és vendéggel kell számolnunk. Elégedetten szívok bele a Hagen által tekert cigire, azután vele együtt emelem tósztra a poharam és rögtön le is húzok hangulatindítónak egy kispohár izlandi fenyőpálinkát, ami tényleg rohadt erős, és idegen is, de egyelőre még bírom.
 Egy sörrel a kezemben kezdek el sétálgatni a vendégek között. Persze a buli nagy részét a barátaimmal és Alexszel akarom tölteni, de azért mégis házigazda vagy mi vagyok.
 Elhaladok néhány hollóhátas és hugrabugos lány mellett, és épp elkapom a megjegyzését az egyik hollósnak, de hagyom, hogy mások oltsák le az évfolyamtársam. Azt hiszem, hogy Smethwyck a neve, és amennyire tudom, stréber. Mint szinte mind Loun kívül, ő az egyetlen rendes ember, akivel eddig találkoztam a Hollóhátból. Komolyan, ha unalmas a hely, minek jött ide? Azért a pofátlanságnak is van határa, mi mind egy csomót szenvedtünk a szervezéssel, pénzt költöttünk, Hagen konkrétan egy kisebb vagyont, és ha lebukunk, nekünk végünk, ez meg idejön üres kézzel, és fikázik is. El is nevetem magam Freya Blood beszólásán, az ilyen pillanatokért tudom igazán értékelni azt, hogy Fawley kit választott a nőjének. Néha gáz a csaj, de ilyenkor azért lehet érezni, hogy jó arc. Lehet, hogy rá is mozdulnék, ha szingli lennék és nem Matt nője lenne. Bár azt hiszem, hogy újra Alexet választanám, ahogy belép az ajtón, gyorsan láthatóvá válik, hogy mennyivel szebb mindenkinél.
 – Szia kicsim!– egy csók és egy pár másodperces ölelés után kiengedem őt a karjaimból. Hagyom, hogy menjen még egy kört, azért biztos van, akinek ő is köszönni akar, mielőtt csatlakozik azokhoz, akik valószínű végig maradnak. Nekem is vannak, akiknek köszönni akarok mindenképpen, például Merel. Kicsit furcsa lány, de kedvelem, a maga módján nagyon király arc. Talán ő itt a legfiatalabb, valószínű ő fog először kidőlni, bár amennyire tudjuk Dommal, azért nem idegen a kocsmákban. Egy mosollyal intek a lánynak, de lélekben azért felkészülök rá, hogy valószínű vinnem kell majd a kastélyig, főleg amikor beleiszik egy másik hugrás piájába, ami nem látom jól, hogy mi, de biztosan nem sima sör volt. Durva. Röhögtem volna, ha egy éve azt mondják, hogy harmad és negyedéves hugrásokkal fogok bulizni, de respect. Nem mondom, hogy nem csapjuk szét őket a meccsen, de ha így mennek tovább, nem ők lesznek a lúzerek háza nemsokára.
 – Minden rendben? … Holnap találkozunk, kicsim.– belecsókolok egy rövidet a párom fülébe, de nem tartom vissza, ha nem akar maradni, nem fogom kényszeríteni rá. Tudom, az ilyen bulik nem valók mindenkinek, és ő soha nem volt az igazán bulizós alkat. Nem baj az, talán a számomra legfontosabb lányok közül senki nem az. Van, aki nem érzi jól magát úgy, hogy át kell adnia mindent magából, hogy jól érezze magát, csak sodródjon.
 Visszatérek Domék mellé, nekidőlök a fotelnek, és elkezdek nézelődni a sörrel a kezemben, amin a bekapcsolt zene ritmusára kezdek dobolni az ujjaimmal. Kicsit meg is emelem, hogy megcsapjam vele azt, aki bokszolgat, de amikor látom, hogy csak Hagen az, és mit mutogat, kicsit elvigyorodok. Örülök neki, hogy ilyen gyorsan beilleszkedett, és máris ki akarja venni a részét abból, hogy barátnőt szerezzünk Dominicnek. Biztos menni fog neki, csak valamiért nem próbálkozott eddig. Pedig tudom, hogy sok nőnek bejön, okos és kicsit még koravén is.
 Dom, nem próbálkozol meg azzal a két hollóhátas kis csajjal... na, mindegy, Lirof most ott van. És Balmoral-lal? Tudom, hogy bírjátok egymást, és... Szia Minerva!– elvigyorodok, és kicsit vállba csapom Dominicet, mielőtt elmegy. Lehet, hogy nem is kellek én ide? Főleg így nem, ha a csaj kezdeményez.
 Már majdnem lehuppanok a fotelba, amikor rájövök, hogy Hagen befoglalta, ezért elkerülöm a ráesést. Kicsit bosszúsan lerakom a sört, és a kezembe veszek egy üveg lángnyelv whiskeyt. Bánom, hogy nem nekem sikerült benyúlni a fotelt, mert menő, de nem baj, nem von le semmit az értékemből. Nem ez dönti el, hogy ki a legnépszerűbb fiú a Mardekárban, és talán az egész iskolában, ez csak egy apróság. Bírom Hagent, de ettől még nem kérdéses, hogy engem jobban kedvelnek. Igaz, eleve előnyben vagyok, mert ijesztően sok a xenofób köcsög a Roxfortban.
 Szó nélkül nézem, hogy Smethwyck mit szerencsétlenkedik a fiolájával, erre már csak annyi a reakcióm, hogy belehúzok a whiskeybe. Tényleg nem lehet mit mondani az ilyen emberekre, hogy jut eszébe valakinek egy bulin szemetet gyűjteni? Valószínű valakinek a fanszőrzetét sikerült elhelyeznie a kollekciójában, ha sokáig gyűjtöget, talán lehet belőle szőrméje. Hagennek viszont úgy látszik, hogy bejön, úgyhogy kicsit meglököm a fotelt, miközben a hollóhátas lány felé bökök a szememmel, természetesen úgy, hogy közben mögé állok. Ha Romanovna igényt tart rá, szívesen vállalom neki a szárnysegédkedést, bár fogalmam sincs, miért pont ezt a csajt akarná a sok közül. Szépnek szép, de csak Hollóhátas.
Naplózva

Irina Romanovna
Eltávozott karakter.
*****


IV.

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #29 Dátum: 2016. 06. 30. - 20:23:20 »
+3

Zane és Miriam


Kicsit összerándulok, amikor valaki a vállamra hajol, de az ösztönös ijedelem rögtön át is megy egy kedves és őszinte mosolyba. Tényleg nem csúnya fiú, de a mosoly inkább annak szól, hogy sikerült a tervem, még azután is, hogy megszakították. Rámosolygok Zanere, kicsit talán szégyellősen, miközben iszok egy félénk kortyot a kezemben tartott erős alkoholból. Szabad kezemmel egy pillanatra azért megérintem a vállamra tett kezét, hogy kontrasztot adjak a szavaimnak.
 – Bocsi az ingedért... tényleg megcsinálom, ha visszaérünk.–  a félénk szavak talán még ahhoz sem elég erősek, hogy elhitessem vele, hogy véletlen volt. Nem is baj, ha tudja, hogy direkt volt, valószínű még kicsit imponál is neki, hogy tetszik nekem. Talán tényleg tetszik nekem, de persze, még nem ismerem.
 Felváltom a mosolyom kicsit félénkről egy félmosolyra, néhány másodpercre belenézek a szemébe is, mielőtt lenézek a poharára. Nem vagyok természetesen alkoholszakértő, de felismerem, hogy nagyjából hasonló dolgot iszik, mint én, és valószínű nem annyira mértéktartóan, mint én. Ma éjjel biztosan nagyon csúnyán toxikált állapotban lesz.
 – Te is whiskeyt iszol? Koccintasz velem?– kicsit megemelem a poharam, és hozzákoccintom az övéhez, direkt úgy, hogy veszélyes legyen. Tényleg nem teljesen jó már a mozgáskoordinációm, annyira nem is nehéz rájátszani, eljátszani, hogy már nagyon nem bírom az italt. Igaz, ha ezt a pohár whiskeyt megiszom, már szükségem lesz Hagen segítségére. Tudom, hogy készült valamilyen detoxikáló bájitallal. A fiú szemébe nézek, megemelem kicsit a poharat, azután lehúzom azt, ami még van benne. Nem sok, de elég hozzá, hogy bele kelljen kapaszkodnom a karjába néhány másodpercre, amíg lehunyom a szemem. Érzem, hogy már viszonylag indokolatlanul mosolygok, úgyhogy nemsokára kelleni fog az a bájital.
 – Jaj, amúgy Irina vagyok. Ő Miriam. Téged Zanenek hívnak, ugye?–  most már végig a fiú szemébe nézek, miközben beszélek. Kicsit talán kellemetlen lesz Miriamnak, ha ott marad velünk, de ezt a kockázatot be kell vállalnom. Szükségem van most erre. Lehet, hogy több szempontból is.
Naplózva
Oldalak: 1 [2] 3 4 ... 8 Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2021. 03. 23. - 19:24:31
Az oldal 0.193 másodperc alatt készült el 45 lekéréssel.