+  Roxfort RPG
|-+  Múlt
| |-+  1996 - 2001
| | |-+  98/99-es tanév
| | | |-+  London
| | | | |-+  Abszol út
| | | | | |-+  Madam Malkin Talárszabászata
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: 1 [2] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Madam Malkin Talárszabászata  (Megtekintve 5517 alkalommal)

Caelius Edevane
Eltávozott karakter.
*****


V. évfolyam, a legcukibb mardekáros

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #15 Dátum: 2015. 03. 25. - 17:16:08 »
+1

Alexis

 
- Azért nem kell feladni. Lehet, hogy azóta is üldözi őket, és nem tud írni, mert mondjuk Marokkóban van- az erdőben talán már lehet dehoppanálni, úgyhogy tényleg van rá esély, hogy azóta is üldözi azokat a halálfalókat, akik azóta külföldre dehoppanáltak, de őszintén szólva, nem látok erre túl sok esélyt. Nem hiszem, hogy egy auror hetekig üldözne bárkit anélkül, hogy hazaszólna erősítésért, kivéve talán akkor, ha valami személyes ügy. Láttam már ilyet filmben. Akármilyen kicsi az esélye, amíg nem biztos, hogy meghalt, reménykedni lehet benne, hogy még előkerül.
 - Hát, a Hugrabugról már suli előtt sem volt túl pozitív a véleményem. Nem azért, mintha bajom lenne velük, van közöttük néhány, akit bírok is, de valahogy nem jön be az egész, úgyhogy ezt talán megérezte a süveg. A Griffendélt meg nem tudom, szerintem valahol a határon lehettem. Udvarias mondjuk egészen biztos, hogy nem vagyok- sokszor hallottam már, hogy a Griffendél és a Mardekár sok dologban hasonlít, meg nem feltétlenül csak nálunk vannak ambiciózus emberek, és nem csak a hollóhátas diákok között vannak jó tanulók. Talán azért nem lettem griffendéles, mert azért túl nagy kockázatot nem vállalok feleslegesen. Sokukban megvan a bizonyítási vágy, és sokan nem fogják fel, hogy mekkora bajba kerülhetnek, ha feleslegesen kockáztatnak. Hiába szegtem meg folyamatosan a házirendet, és vállaltam be néha tudatosan büntetőmunkát és pontlevonást azért, mert meg akartam tenni valamit, az életem és az egészségem már nem tenném fel olyan könnyen tétnek.
 - Én igyekszem figyelmen kívül hagyni ismerkedésnél, hogy ki melyik házba tartozik, de azért nem mindegy, hová kerülsz. Engem például nagyon butának néznének a Hollóhátban, és feleslegesen konfliktuskeresőnek a Hugrabugban, fontos, hogy olyan emberek vegyenek körül, akik hasonlítanak rád, és akik közé be tudsz illeszkedni- a Griffendélben biztos találtam volna barátokat, de akkor lehet, hogy még jobban elszállok, mint így, nem hiszem, hogy jó hatással lettek volna rám.
 Lesütöm a szemem, most tényleg sokat zuhanhattam a szemében a nőellenes megjegyzésemmel. Én még nagyon kicsi koromban sem néztem le soha a lányokat, a nővérem volt egyben a legjobb barátom is, de azért az tény, hogy nagyon el tudnak veszni a ruhák között, és akkor számukra megáll az idő. Számunkra sajnos nem. Lesütött szemmel válaszolok neki, elég halkan, nem igazán merek most a szemébe nézni.
 - Bocsánat, tényleg nem úgy gondoltam, és én is mondom néha, hogy egy pillanat úgy, hogy az fél óra lesz a valóságban- igaz, az inkább a fürdőszobában van, meg reggel felkelésnél, nem kviddicsnél. Kviddicsezni ritkán szoktam sajnos, de akkor nyíltan meg is mondom annak, aki be akarja fejeztetni velem, hogy elfelejthet, majd akkor lejövök, ha meguntam, vagy lezuhanok.
 Azonnal elveszem a nyalókát, de mielőtt bármit csinálok vele, egy pár másodpercig azért vizsgálom, mintha az segítene. Pont most bosszantottam fel, és láttam, mi történt Dommal, amikor elfogadott egy sört egy lánytól. Lehet, hogy most új divat lett a lányok körében, hogy megátkozott-megmérgezett étellel és itallal intéznek el minket? De végül azért mégis óvatosan a számba veszem, nem szeretném megbántani, és eddig nem tűnik olyannak, aki csak úgy megárkozna. Néhány pillanat múlva, ahogy érzem, hogy elkezd lassan olvadni a számban, és nem érzem, hogy bármi történne, szinte biztossá válok benne, hogy nem mérgezett. Kiveszem egy pillanatra, akármennyire azt mondtam magamról, hogy nem vagyok udvarias, azért lányokkal nem akarok tele szájjal beszélni.
 - Köszi, nagyon finom- vissza is teszem a számba. Furcsa ilyen egyszerű dolgokat enni, ami nem változtatja az ízét, nem mozog, nem harap vissza, meg semmi ilyesmi. Csak van, nincsen túlbonyolítva. Igaz, nagyon unalmas lenne, ha nem lenne a mindenízű drazsé, nem lehetne röhögni, amikor Matt pofákat vág, miután megevett egy kutyaszőr ízű golyóbist. Néha mondjuk tényleg ki lehet fogni benne olyanokat, amiktől kihányod az egészet, de ez benne a vicces, van benne kockázat.
 - Aham, szívesen, mondjuk nekem oké egy mezei hamburger is- szerencsére sikerül barátságosan elmosolyodnom, mielőtt felfogom, hogy ez hogyan jött le, és csak az arcomra kell fagyasztanom a mosolyt. Nem tudom, hogy ez most randi lesz-e, vagy legalábbis olyasmi, de az mindenesetre nagyon furcsa, hogy engem hívott el egy lány, és nem én őt. Igaz, én már meghívtam magamhoz, úgyhogy talán kvittek vagyunk.
 - Az Abszol úton gondoltad, vagy menjünk inkább mugli helyre?- elvileg mindkét pénzből van még annyim, hogy meg tudjam hívni, úgyhogy inkább a ruházkodás fogja eldönteni. Nem tudom, hogy van-e olyan ruhája, amiben nem fogják megbámulni a muglik, bár Londonban azért sokan járnak furcsa ruhákban, a talár talán nem lógna ki annyira.
Naplózva

Alexis P. Dullahan
Eltávozott karakter
*****


IV. - Griffendél

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #16 Dátum: 2015. 03. 26. - 16:02:36 »
+1

Caelius

Igyekeztem felvenni, az „ugye ezt te se gondolod komolyan” nézésemet. Nem tudom mennyire sikerült. Örültem neki, hogy próbált megvigasztalni, de nem voltak hiú ábrándjaim. Még ha apának sikerült is leérnie egy olyan részre, ahonnan tudott dehoppanálni, nem gondoltam, hogy még mindig üldözte volna a halálfalókat. Főleg úgy nem, hogy fogalma sem volt róla, mi történt itthon. Elégszer hallottam tőle, ahogy megfogadta anyának, a munkája és a varázsvilág sohasem fog kettejük közé állni. Ha most mégis megtörtént, akkor megszegett egy nagyon fontos ígéretet. Ez hatással lenne az egész családunkra. Nem tudtam elfogadni, hogy apu mindent kockára tett volna ezzel.
- Rendes vagy, hogy fel akarsz vidítani, de ha belegondolok, hogy talán még mindig halálfalókat üldöz, akkor inkább azt kívánom, hogy halott legyen. Ez családi dolog, ha nagyon kíváncsi vagy rá miért, akkor elmondom, de szerintem untatna a történet.
A fiúk nem voltak annyira fogékonyak a romantikára, és ez egy egész romantikus sztori volt. Ráadásul, tényleg nem akartam már semmivel traktálni, ami a magánéletemet illette. Volt neki is elég baja, bár úgy tűnt, hogy ő könnyebben megbirkózott vele, mint én.
- Ebben mindenképpen hasonlítunk. Gondolj bele, ha fontos lenne, melyik ház tagjai vagyunk, akkor most nem beszélgetnénk. Való igaz, hogy fontos a barátságok és a környezet szempontjából melyik házba kerülsz, de nekem az egyik legjobb barátnőm, Mary-Ann nem Griffendéles. Ez azért alakult így, mert még itt Londonban megismerkedtünk az Expressz indulása előtt.
Azt hiszem annyi elharapott és befejezetlen gondolat után, jobb lesz, ha megnyugtatom, hogy nem vagyok teljesen egyedül. Hogy az ostrom nem vett el mindenkit tőlem.
- Mary-Ann nem kezdte el ezt az évet. Az ő szülei muglik, és úgy döntött, hogy inkább elköltöznek. Tavaly nyáron láttam őt utoljára, és levelet se kaptam tőle, de tudom, hogy semmi baja, és hamarosan fel fog bukkanni.
Őszintén hittem ebben, ezért kételyek nélkül tudtam mosolyogni. Plusz, amit mondtam még engem is meggyőzött valamiről, ami nem is volt biztos. Testemet átjárta a melegség arra a gondolatra, hogy újra összefuthatok majd a Roxfortban Mary-Ann-nel. Egy pillanatra elrévedtem egy olyan jövőben, amiről még nem is tudtam, hogy majd megvalósul-e.
- Ne haragudj, kicsit jobban felcsattantam, mint kellett volna. Nem tudom mi ütött belém, de örülök, hogy ízlik a nyalóka.
Kicsit furcsa volt, ahogy néhány pillanatig vizslatta. Mintha attól tartott volna, hogy meg akarom mérgezni. Csak azt nem tudom, miért jutott ez eszébe. Azért, mert nem értettünk egyet valamiben? Nevetséges. Persze, hogy nem értettünk egyet, hiszen különböző szemszögből látjuk a dolgokat. Mindenesetre nem szerzett túl jó tapasztalatokat, amikor elment egy lánnyal vagy az anyukájával vásárolni. Hirtelen viszont nem tudtam eldönteni, hogy sértődjek-e meg. Olyat feltételezni rólam, hogy tartok magamnál mérgező nyalókákat. Még akkor is, ha ő még nem ismer annyira. Ezt is csak azért vettem meg, mert már nagyon hiányzott a gyerekkoromból. A varázsvilágban egy ilyennel elbújhatnék a Mindenízű drazsék mellett. Bekaptam én is a sajátom, és hagytam, hogy átjárjon az édes, cukros íz. Ettől persze még éhesebb lettem, de ideiglenesen megtette.
- Nekem is megfelel egy hamburger, de sokáig leszünk itt, akkor valami tartalmasabbat kéne keresnünk. Mit szólnál egy pizzához vagy gyroshoz?
Gyrost én még sohasem ettem, de sokat hallottam róla, és már nagyon szerettem volna kipróbálni. Még jó, hogy volt egy nyalóka a számban, így nem tűnt fel talán Caelnek, hogy mekkorát nyeltem erre a gondolatra. Gyorsan végiggondoltam, hogy milyen ruhák vannak nálam. A Foltozott Üstben laktam még néhány napig, de nem volt szükségem rá, hogy komolyan elgondolkodjak a dolgokon. Mehettünk akár a muglikhoz is.
- Eredetileg én a Foltozott Üstre gondoltam, de bemehetünk egy gyorsétterembe is. Van nálam mugli ruha, és mivel még néhány napig a Foltozott üstben lakom, akár át is tudunk ott öltözni. Neked nem gond, ha kimegyünk Londonba?
Félve kérdeztem meg. Nem tudtam, hogy mire lesz kedve még ezután a várakozás után. Még abban se voltam biztos, hogy nekem kedvem lesz bármihez is. Azt viszont tudtam, ha egyikünk elindul majd, akkor húzza magával a másikat is. Tehát már csak az volt a kérdés, hogy mennyi időnk marad délután. Azt hiszem, legalábbis.
- A Mágus téren voltál már? Engem nagyon érdekel, mert eddig csak az Abszol-útat jártam be oda-vissza többször is. Annak ellenére, hogy mindig fedezek fel új dolgokat, kezdem kicsit unni.
Annyit tudtam a térről, hogy az nem igazán az olyan pénztárcájú embereknek való, mint én, de még sohasem hallottam olyat, hogy egy kis körbenézésért pénzt kértek volna. Kérlelő szemekkel néztem rá. A húgom mondta legutóbb, hogy így olyan ártatlan boci szemeim vannak, amik még a legsötétebb varázslót is képes volt meglágyítani. Szerintem csak viccelt, de ideje volt kipróbálni.

Naplózva


Caelius Edevane
Eltávozott karakter.
*****


V. évfolyam, a legcukibb mardekáros

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #17 Dátum: 2015. 03. 27. - 23:07:09 »
+1

Alexis

 
- Ha nem olyasmi, amit nem szívesen osztasz meg idegenekkel, szívesen meghallgatlak- az általános felhőtlen jókedvemen felülkerekedik az a komolyság, amit a hollóhátas lánynak is megtartottam azon a napon, amikor találkoztunk az iskolában. Sajnos, nem mindenki olyan szerencsés, mint én, de tudom, hogy néha már az is sokat segíthet, ha valaki meghallgatja a problémáidat. Amennyiben úgy dönt, hogy elmondja, meg is adom neki a teljes figyelmemet.
 - Pár barátom nekem is van házon kívülről, de azért könnyebb házon belül barátokat találni, mégis ők vannak a közeledben. A legtöbb időd azért mégis a szobatársaiddal töltöd- tényleg nem tudom, hogy hogyan lehetne úgy meglenni, hogy takarodó után nem barátkozhatsz. A legtöbb időnket a szobában, vagy a klubhelyiségben töltjük a barátaimmal, azon kívül nem is megyünk nagyon máshová a Roxfortban, leszámítva az órákat. Sajnos, a távolság sokat ronthat egy barátságon, például hiába beszélgettem elsőben egy francia lánnyal, aki idejött a Trimágus Tusára, a távolság lassan megölte azt a barátságot, ami talán kialakulhatott volna, ha egy országban lakunk.
 - Biztos semmi baja, bár nem lehet túl jó lemaradni az évfolyamodtól. Az én apámnak is mugli szülei vannak, ez tényleg nem volt könnyű időszak- sosem értettem, miért mondják egy csomóan, hogy ez baj, mert egyáltalán nem vettem észre, hogy kivételeznének azzal, akinek teljesen új a varázslóvilág, tehát még hátrányban is vannak. Egyszer biztos, hogy megkérek egy aranyvérűt, hogy szakítson időt arra, hogy ezt elmagyarázza nekem.
 - Áh, szóra sem érdemes, annyira nem voltál ijesztő, mint amikor valamelyik tanár kiabál velem- a mondandóm végeztével visszateszem a nyalókát. Nem szeretem, ha valaki kiabál velem, dühös rám, de ezt most részben kiérdemeltem, és abból, hogy bocsánatot kért, tudom, hogy nem tartós. Ez a lényeg.
 - Hát, a pizzát azt szerintem hanyagoljuk, már háromszor ettem az elmúlt öt napban. A haveromnál kempelek, és folyamatosan rendelünk. De a gyros oké, azt két éve ettem utoljára- valamiért, még ha kicsit úgy is érzem, hogy ez valami randiszerűség, és lehet ebből valami, nem érzem magam annyira feszültnek, idegesnek, nem érzem úgy, hogy el kéne kápráztatnom. Mindig problémám van a természetes viselkedéssel, hiába mondják el minden filmben, hogy légy önmagad, azért sokkal valószínűbb, hogy beléd zúg egy lány, ha nem önmagad hozod, hanem egy jól megtervezett szerepet játszol el. Most viszont ahhoz sem ragaszkodok olyan görcsösen, hogy összejöjjön valami ezzel a lánnyal, most azt is elégnek érzem, ha barátok lehetünk. Nem tudom, hogy miért.
 - Nem gond, van bérletem a hónap végéig, de ha szeretnéd, akkor mehetünk az Üstbe is. Az átöltözés tényleg jó ötlet- igazság szerint szívesen le is zuhanyoznék, mert már nagyon úgy érzem, hogy beleizzadtam a talárba, de ezt nyilván nem fogom közölni. Még ha nem is süllyedek el, ahogy tenném egy randifélén, ha gáz van a külsőmmel, így sem érzem magam túl jól így, előbb-utóbb biztos feltűnik neki.
 - Hát, jártam már ott, de nem voltam sokáig. Oda is mehetünk- tényleg nem az a fontos, hogy hová, hanem inkább az, hogy kivel. Mennyi áthisztizett órát megspóroltam volna, ha ezt már tudom gyerekként.
Naplózva

Alexis P. Dullahan
Eltávozott karakter
*****


IV. - Griffendél

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #18 Dátum: 2015. 03. 29. - 11:50:55 »
+1

Cael

Nem tudtam eldönteni, hogy mit tegyek. Féltem, hogy szörnyetegnek tűnök majd a szemében azok után, amit mondtam apuról. Ennek elkerülése miatt, el kéne mondanom neki, hogy miben egyeztek meg anyuval. Viszont azzal a családot árulnám el, amit szintén nem szerettem volna. A kezeimet tördelve álltam mellette. Minél többet gondolkodtam rajta, annál bizonytalanabb lettem. Végül rájöttem egy fontos dologra. Anyuék nincsenek itt, és nem is valószínű, hogy megtudják valaha, hogy miről beszélgettünk itt.
- Anyu nem tudta sohasem teljesen elfogadni, hogy apu egy varázsló, ezért megfogadta, hogy nem használja otthon a varázserejét, és azt sem fogja hagyni, hogy a varázsvilág túlságosan is hatással legyen a családra. Persze, iszonyúan örült, amikor még kviblinek hittek, és csalódott volt, mikor kiderült mégsem vagyok az. Ez csak az első időkben kapott fontos szerepet, mert sikerült elfogadnia apu döntését, hogy a családja védelmében nem hagyhatja teljesen figyelmen kívül a varázsvilágot. Ha másért nem a munkája miatt. Szóval, otthon tabu téma volt bármilyen varázslattal kapcsolatos dolog. Legalábbis akkor, ha anyu a közelben volt.
Túl voltam rajta, és nem is tűnt olyan borzalmasnak. Csak félve sandítottam rá, hogy vajon mit fog hozzá szólni. Tudom, hogy így elmondva elég ostobának tűnhet ez a dolog, de apu már korán megtanította nekem, hogy anyu előtt óvatosnak kell lenni a varázslatokkal, a nagyiék elől pedig el kell titkolni.
- Nem jelent számára akkora problémát tanulás szempontjából, hogy lemarad az évfolyamától. Az sokkal inkább, hogy egy teljesen idegen osztályba fog visszajönni. Ezen viszont tudok segíteni, mert igyekszek majd még több időt tölteni vele, mint korábban. Úgyis van már egy kisajátított helyünk a tóparton.
Az egy biztos pont volt számunkra, és nem hagyom, hogy más elvegye tőlünk. Ha kell, saját háborút indítok érte. Úgy éreztem, akár tűz is loboghatott volna a szememben, ha a harcra gondoltam. Aztán észrevettem magam, és igyekeztem visszaváltozni egy kisangyallá, aki korábban voltam.
- Hát, attól én is ki tudok készülni, mikor a tanárok elkezdenek kiabálni. Még akkor is, ha nem velem. Olyankor legszívesebben kúszásban kilógnék az óráról, vagy legalábbis láthatatlanná szeretnék válni.
Volt már olyan, hogy elrontottam egy varázslatot, mivel másfelé járt az eszem, amitől én és a körülöttem lévők is sűrű virágból készült hajkoronát kaptunk. Ki kellett hagynunk a következő órát, hogy vissza tudjanak változtatni minket. Így utólag visszagondolva mókás volt, de akkor legszívesebben elsüllyedtem volna szégyenemben attól a fejmosástól, amit kaptam.
- Tényleg? Esetleg tudsz is egy jó helyet, ahova mehetnénk?
Annyira fellelkesültem, hogy vissza kellett tartanom magam attól, hogy ugrálni kezdjek. Amikor ránéztem, olyan volt, mintha nagyon elgondolkodott volna valamin. Már többször megfordult a fejemben, hogy idétlenül viselkedek néha, de úgy tűnik, már nem tudom visszafogni magam.
- Bérlet? Nekem jegyet kell akkor vennem, ha messze megyünk. Talán egy napijegy jó lesz, és akkor nem kell folyton újakat venni, akárhányszor szállunk át. De van valami baj? Néha úgy érzem, hogy zavar valami.
Ha meg is leptem a kérdésemmel, nem tudtam leolvasni az arcáról. Sokszor mondták, hogy jók a megérzéseim, de sohasem hittem el. Talán mégis ideje volt elkezdenem fejleszteni ezt a képességemet.
- Na, jó, tudod mit? Én most elmegyek. Nem tudom meddig tart egy pillanat Madam Malkinnál, de nálam biztos nem ennyi ideig. Itt leszek még pár napig, majd visszajövök. Előremegyek az Üstbe, kicsit összerámolom a szobám, hogy be tudjalak engedni. Akarod, hogy visszajöjjek érted?
Odaballagtam a holmijaimhoz, és felvettem őket. A zsibbadás szinte azonnal végigjárta a karom, ezért megmasszíroztam egy kicsit.
- Oké, akkor később találkozunk, és megbeszéljük a továbbiakat.
Kiléptem az utcára, és az Üst felé indultam. Csak a szobámban vettem észre, hogy otthagytam az egyik szatyrom a talárszalonban. Úgy gondoltam, hogy majd visszamegyek érte később. Nem hittem, hogy kellene valakinek a „Írország tündérei varázs és mugli szemmel” című könyv.

Naplózva

Oldalak: 1 [2] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2020. 11. 27. - 04:59:15
Az oldal 0.13 másodperc alatt készült el 33 lekéréssel.