+  Roxfort RPG
|-+  98/99-es tanév
| |-+  Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola
| | |-+  Nyugati szárny
| | | |-+  Csillagvizsgáló
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: 1 2 [3] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Csillagvizsgáló  (Megtekintve 1380 alkalommal)

Héloise Gauthier
Hollóhát
*


fagyos hercegnő

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #30 Dátum: 2018. 05. 15. - 20:07:04 »
+1

Új Héloise meg egy régi Morgan


zene: "Not Fair"


A gyengéd érzések, az ellenkező nem iránti szeretet, abszolút olyan, mint egy üvegszilánkokkal teli szoba. Hogy ki törte be az ablaküvegét? Nem tudnám megmondani. Lehet, Morgan, de az is lehet, hogy már évekkel ezelőtt az összes olyan férfi, akik csak azért csapták a szelet más hölgyeményeknek, hogy nyeregbe kerülhessenek náluk. Arról azonban nem szabad megfeledkezni, hogy a dolog szépsége nem abban rejlik, hogy kit és hányszor kapok meg, hanem hogy mindez múlandó és időszakos – tehát ideig, óráig tart.
De miért is gondolna ilyenekre Héloise, mikor itt van előtte ez a csodálatos férfiú, akit még az se zavarna, ha lehányná, mert megfogta benne valami. Hogy mi, azt még nem volt ideje kifejteni, de hamarosan biztos, beszámol majd róla, hisz látszik, hogy készült. Nyilvánvaló, hogy mennyire izgatott és mindent bevet, hogy azok a dolgok, amiket oly hosszasan tervezett és kivitelezett, jól süljenek el. Egész odaadó és figyelmes. Ahogy pedig megcsillannak ajkai a napfényben, olybá tűnik, hogy hasonlítanak egy negédes gyümölcs kívánatos belsejéhez, amiből, valljuk be, minél többet szeretne fogyasztani az ember.
Ebbe a találkozásba most rengeteg minden vegyül: izgatottság, félelem, várakozás, visszafojtott sóhajok, bőrfelületek súrlódása, apró rezdülések, amikből olvashat vagy épp nem olvashat a másik. Az a kezdeti puszi is, olyan vágyakozással teli volt. Olyan, mint ami azt követeli, hogy legyen még utána pár, amik hasonló érzelmi töltettel vegyítettek. Héloise szeméből ki lehetett olvasni, hogy teljesen le van nyűgözve, még soha nem volt ilyen élményekben része és mi tagadás Morgan most nagyon kitett magáért. Igaz, hogy az előző találkozásuk sem volt egy túl hétköznapi eset, ott is megvolt a folytonos vibráció, de ez, ez most egészen különleges és abban is biztos, hogy megismételhetetlen.
A szép kisasszonyba is belepirul egy kissé, gondolatai olyan szinten csaponganak, hogy úgy érzi magát, mint egy v alakban szálló madárraj. Persze, azalatt a pár pillanat alatt, míg feljutnak a csillagvizsgálóba eszébe sem jut, hogy öklendezzen. Mint mindig mindent, ezt is túldramatizálta, dehát ilyenek a nők. Komplikálnak. kombinálnak és megannyi felesleges dolgot csinálnak, de remélhetőleg így(is) szeretik őket.
- Ha örülsz, akkor én is örülök – suttogja a fiú fülébe és pár másodperc erejéig odalopózik a háta mögé, törékeny kezeivel pedig eltakarja szemeit. Kihasználva ezt a tehetetlen állapotot, lehel pár csókot a nyakára, hogy megköszönje mindazt, amivel készült. Hiszen az eleje nehezen indult, de tisztában van azzal, hogy nem volt teljesen fer az a hiszti, amit levágott és talán ezzel kompenzálni tudja, ha...
- Szeretem a naplementét és még rengeteg minden mást is, persze… - jegyzi meg csak úgy mellékesen.
Naplózva


Morgan Williamson
Hollóhát
*


Hatodéves - a Hollóhát terelője

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #31 Dátum: 2018. 05. 15. - 22:28:41 »
+1

Héloise & Morgan

zene: "Oh I took her by surprise"

Héloise rendkívül aranyos a maga már kellően nőies bájával, melyen azért át-átüt a lányos lelki állapot is, az az üde hamvasság, ami ilyenkor még bőven megvan... magam sem vagyok még kész ember, sőt... egy út elején járok, ez kétségtelen. De mégis több tapasztalat, pár év plusz "bölcsességével" szemlélhetem a lányt s a reakcióit, ahogy rám néz, ahogy megpuszil, vagy ahogy pirul... s tényleg van ebben az egészben valami édes báj, ami egyszerre tesz engem rosszá s vesz rá arra is, hogy vele még kedvesebb legyek, mint egyébként tenném ezt. Mondjuk az nem "segít" ezen, ahogy a maga játékos csintalanságával provokál: szemem befogja s nyakamra osztja könnyű csókocskáit, amik kellemesen borzongatnak. De ezzel azt is eléri, hogy hamarost megforduljak s már karjaimba is zárjam karcsú, törékeny testét. - Ha így fejezed ki az örömöd, nem sokat fogunk enni. - somolyogva ejtem el szavaimat fülecskéjébe súgva, míg végigcirógatok hátán, s ajkaimmal könnyed puszit osztok fülcimpájára, majd picit lentebb s álla alatt el, aztán a nyaka se marad ki a jóból. Könnyed támadás, de ő provokálta ki... - Elmesélheted, szívesen meghallgatom a listát. - jelentem ki, míg elengedem őt, de csak azért, hogy az asztalhoz kísérjem. - Evés közben. - persze úri ember módjára kihúzom neki a széket, majd csak akkor foglalok helyet, ha már ő is ül, szó ne érje a ház elejét. Csináljuk rendesen, ha már csináljuk. Bár az illem nálam nem színjáték, mert amellett, hogy laza és formabontó tudok-, illetve szeretek lenni, az ilyen dolgokra igen is adok. - Egyébként ma is csinos vagy. - jegyzem még meg, amíg töltök egy-egy pohár limonádét (valahogy alkohol felcsempészését nem éreztem jó ötletnek, nem akarom szegény lányt leitatni). A bók jár hiszen gondolom, hogy sokat készülődött, de azt se mondhatom, hogy most csinos, mert az azt jelentené, hogy máskor nem... szóval próbáltam jól fogalmazni. A tapasztalat ugyebár... - Jó étvágyat! - biccentek vidoran, majd nekilátok a felcsempészett vacsora elfogyasztásának.
Naplózva


Héloise Gauthier
Hollóhát
*


fagyos hercegnő

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #32 Dátum: 2018. 05. 16. - 15:45:35 »
+1

Új Héloise meg egy régi Morgan


zene: "Not Fair"


Héloisenak nem sok tapasztalata volt az ellenkező nemet illetően, de erről csakis ő tehetett, ugyanis olyan vehemenciával küldte el maga mellől az önjelölt lovagokat, hogy azok se köpni se nyelni nem tudtak a döbbenettől.  Kész szerencse, hogy Morganban volt annyi lélekjelenlét, hogy léket tudott vágni a kis szőkeség páncélzatán. Ezt akár élete egyik legnagyobb sikerélményeként is elkönyvelhette volna, hiszen azon kivételes emberek közé tartozott, akikre titokzatosságuk, megnyerő külsejük és természetük miatt Héloise kénytelen volt felfigyelni. Sőt, a megbeszélt randi előtt például nem tudott aludni, ugyanis folyton azon jártak a gondolatai, hogy vajon mi fog majd történni ott és akkor, és hogyan reagálja majd le azokat, amikre majd sor kerül. Szóval úgyis fogalmazhatnánk, hogy egy komplett képpel érkezett erre a találkozóra s az eddig tapasztaltak alapján a fiú rendkívül jól teljesített. Sőt, a vártnál sokkal jobban.
Ez némiképp meg is ijesztette egy kicsit Héloise-t, hiszen már habituálódott ahhoz, hogy hogyan applikálja le magáról a nem kívánt elemeket, de Morgan minden egyes tettével és megmozdulásával egyre vonzóbbnak tűnt a számára. Például, ahogy magához húzta s a karjaiba zárta Héloise-t akaratlanul is be-bedobbant a hölgyemény szíve. Nem volt ehhez hozzászokva, ezek az apró érintések, a másik iránti vágyakozás nüansznyi jelei egyre inkább hatványozódtak, nemcsak Morganben, hanem Héloiseban is. Például keresni kezdte az alkalmakat, hogy érintkezésbe léphessen a fiú fedetlen bőrfelületeivel, s mikor Morgan végigcirógatott a hátán, egy kisebb libabőrből is jutott a végtagjaiba.
Nagyon hamar átvette a fiú rezdüléseit és rendkívül szomorú volt, mikor az asztalhoz kísérve megszakított egy olyan folyamatot, amiben Héloise szívesen lett volna még jelen. Bár ki tudja, mi volt ezzel a célja, lehet csak azt akarta elérni, hogy a kis szőke vonzódása még nagyobb legyen az irányába.  Mindenesetre egész jól haladt az elérendő cél felé, vagyishát ki tudja, mit fog még tenni, de egyelőre rendkívül ügyesen zsonglőrködik a vágyakozás zsinórmértékeivel.
- Nem szeretném, hogy ruhaméreteket fogyjunk... vagy szerinted kellene? Nézz rám! – simított végig törékeny kültakaróján –  talán még belefér ez a vacsora… - úgy csinált, mint akit keményen gondolkodóba ejtett, hogy most egyen vagy ne egyen pedig nyilvánvaló volt, hogy mindenből, amit felkínálnak neki, meg fog kóstolni egy kisebb mennyiséget.  Morgan lelkesedését és előkészületeit esze ágában sem volt degradálni.
- Mi finomat főztél? – csillogó szemei szavak nélkül tolmácsolták, hogy mennyire kíváncsi. A ma is csinos vagy dicséretre elégedett mosolyra húzta a száját:
- Mertél volna mást mondani! De egyébiránt megnyerő külsőért neked se kell a szomszédba menni – nevette el magát, majd útnak indította a lábait. Sokáig ügyetlenkedett az asztal alatt, míg végül sikerült megtalálnia a megfelelő pozíciót, lábai Morgan mellett helyezkedtek el.
- Jó étvágyat, de lehet, hogy éhes maradsz… - Héloise az ajkába harapott, majd jókedvűen elnevette magát.
Naplózva


Morgan Williamson
Hollóhát
*


Hatodéves - a Hollóhát terelője

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #33 Dátum: 2018. 05. 16. - 21:47:23 »
+1

Héloise & Morgan

zene: "Oh I took her by surprise"

Legtalálóbb megfogalmazás az előétel, ami lejátszódik a torony tetején közöttünk. Étel nélkül, mert az egymás bőrére kiosztott puszik és simogatások jelentik a "fogást". Ugyanakkor ez tényleg csak bevezető volt, inkább étvágy gerjesztő, szóval jöhet inkább a vacsora. Azt persze látom Héloise-n, hogy többet időzne még ezzel, de jobb lesz ez később. Nem árt, ha kicsit felcsigázzuk... gonosz lennék? Biztosan. - Talán egy vacsora kihagyásától nem fogynánk méreteket. - rázom meg a fejem. - Ugye most nem komolyan kérdezed? Így is igazi nádszál kisasszony vagy! - jelentem ki, mert tudom, hogy ezt akarja hallani s tudni vélem azt is, hogy játszik. Én pedig belemegyek a dologba, örüljön csak neki. - Ki kell ábrándítsalak, nem én főztem, hanem a manók a konyhán. Igazából könnyebb hideg vacsora, hogy ne hűljön itt el, szóval sajtok, felvágott, kenyér, meg némi limonádé. - nyúlok is pohara után, hogy töltsek neki, majd magamnak is. - Ha nem lenne így, mernék, hidd el. - nézek szép kékségeibe. - Csak akkor mondok ilyet, ha komolyan gondolom. - való igaz, szeretek bókolni, szoktam is, de csak akkor és úgy, amit korrektnek érzek, nem szoktam a "császár új ruháját" játszani a lányokkal, az gonosz dolog lenne. - De köszi, azonban ez esetemben csak véletlen, nem olyan tudatos divatismeret hatása, mint a tiéd. - jegyzem meg finom mosollyal. Én magamra húzom az első kezembe kerülő farmert, meg kockás inget és kész... a lányoknál bőven máshogy megy, azt meg észrevettem, hogy Héloise különösen hangsúlyt fektet erre. - Jó étvágyat. De tudod, úrinő nem zabál, szóval biztos marad nekem is. - mosolygok. - Ha pedig mégis éhen maradnék, hát majd belőled harapok. - kacsintok rá könnyedén, majd beleiszok limonádémba, hogy aztán összedobjak egy kenyérre némi anyagot: margarin, camambert, sonka, jó is lesz ez így, neki is látok elfogyasztani.
Naplózva


Héloise Gauthier
Hollóhát
*


fagyos hercegnő

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #34 Dátum: 2018. 05. 17. - 16:32:08 »
+1

Új Héloise meg egy régi Morgan


zene: "Not Fair"


Hogy mit gondol Morgan és mit nem, arról lehetne vitatkozni. Valószínű, sokkal egyszerűbb dolgokat, mint Héloise, aki most is épp azon aggódik, hogy jó pozícióba tette-e a lábait, vagy hogy egyáltalán megpróbálja-e velük, csak egy kicsit is súrolni Morgan nem látható, de azért jól érezhető lábfejeit illetve lábszárát. Majd úgy dönt, miután megelégelte a kattogást, hogy egy finoman kivitelezett mozdulattal hívja fel magára az úriember figyelmét.
- Jaj, ne haragudj.. ez a kéz láb koordináció még nem kifejezetten az erősségem… - kezd valami magyarázatszerűbe, de nyilvánvaló, hogy ez nem a véletlen műve volt. Vagyis hagyjuk meg a kitalációt Morgannak, aki végülis, azt lát bele, amit akar. Feltételezheti azt is, hogy Héloise a kviddicscsapat helyett, a Roxfort focicsapatát akarja megcélozni, s ott előbb-utóbb nagy babérokat fog aratni, ha így folytatja az edzést lábra.
- Nem szándékom nádszál kisasszony lenni, ezt örököltem. Anya is ilyen volt…. – mélyet sóhajt, szemei kicsit bepárosodnak. Mintha csak tegnap vesztette volna el a szüleit. Pedig azóta már hány év eltelt és hány születésnapot kellett megünnepelnie nélkülük. Nagyot nyelve fordítja el tekintetét az asztal mellől. Érzi, hogy a szívében keletkező káosz pillanatok alatt képes lesz majd birtokba venni könnycsatornáit. De szerencsére van ereje visszatartani a feltörekvő emóciókat, így csak pár pillanat erejéig érzi magát a világ legszerencsétlenebb emberének. Jobb is, hogy Morgan szóval tartja és arról mesél, hogy miket fognak majd enni, hisz sikerül kihoznia a letargiából.
- Sejtettem, hogy nem te főztél, de azért nem mondhatod, hogy nem szavaztam bizalmat neked… - néhány könnycseppel a szemében irányítja vissza tekintetét a fiúra.
- Hány másik lánnyal szemben gondoltad még ennyire komolyan? –  olyan védelmezően teszi karba kezeit majd elneveti magát. Később pozíciót váltva, egyik kacsójával megtámasztva fejecskéjét, félig oldalra fordított buksival, kissé álmodozva, csillogó szemekkel pásztázza a fiút, mintha ki tudná olvasni belőle mit akar vagy épp mit nem akar tőle.
- Jólesik, hogy ilyeneket mondasz, de biztos, van valami célod. Mit szeretnél tőlem? – kicsit olyan vádaskodóan, némiképp érdeklődő jelleggel fúrja íriszeit a fiú íriszeibe, kissé felhúzza szemöldökét is, hogy nyomatékosítsa, bizony őt nagyon érdekli, miért történik, ami.
- Van olyan porcikám, ami ehető? Én nem tudok róla… - lazán ránt egyet vállain. Szívesen bújik a tudatlan kislány szerepébe, érezze csak azt Morgan, hogy mennyi mindenre meg kell tanítani.
- Jó étvágyat neked is! Nagyon jól néznek ki, mint ahogy te is! – kacsint rá és előrehajol az asztal felett, hogy egy leheletnyi csókot juttasson Morgan amúgyis impozáns ajkai szegletébe.
Naplózva


Morgan Williamson
Hollóhát
*


Hatodéves - a Hollóhát terelője

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #35 Dátum: 2018. 05. 21. - 22:36:10 »
+1

Héloise & Morgan

zene: "Oh I took her by surprise"

A jelek szerint Héli remekül elszórakoztatja magát az asztala alatt, mármint ami az én piszkálásomat illeti, csakhogy ezt a játékot ketten játsszák. - Majd fejődik, főleg, ha mondjuk egy-egy kviddics edzés kezelésbe vesz. - mosolygok, majd közben a magam kis cselét is kivitelezem, mert ha már a lábszáramon kalandozott, hát megérdemli. Úgy emelem a magamét, hogy ő kénytelen lenne kinyújtani lábát, mire kezeim a terítő alatt teremnek s a cipellőjét könnyedén lehúzva a talpát kezdem masszírozni finoman, de gyakorlottan. Lehet ez elveszi a kedvét a finom rugdosódástól... - Akkor örökölt, értem. - bólogatok, de többet nem fűzök hozzá az egészhez, mert látom, hogy Héloise-ban felkavarodnak az érzelmek s nem úgy, ahogy egy ilyen estén az igazán jó... szóval elengedem lábacskáját és az asztal felett átnyúlva simogatom meg kissé félre fordított fejének pofiját, hátha ez picit segít neki. Annyira nem ismerem jól, hogy ennél jobban tudjam vigasztalni. De talán majd egyszer. - Eszemben sem volt ezt tagadni. Egy-két egyszerű dolgot azért össze tudok ütni, de arra csak odahaza volt még példa. - vonom meg a vállam, mert tény, hogy ha egyedül hagynak, nem halok éhen. Már azért sem, mert volt pár hét az életemben, amíg vándor életmódot éltem és az sokra megtanított. Jó élmény és tapasztalat szerzés volt az országot átstoppolni, az tuti. - Héloise, úriember ilyesmiről nem beszél. - rázom meg a fejem. A diszkréciót én fontosnak tartom s magamtól nem beszélek a nőügyeimről, pláne nem hencegek róluk. A pletykák enélkül is megszületnek és főleg a lányok fecsegésének jóvoltából. Arról én nem tehetek. De ez valahol alapelv részemről. - Most úgy csinálsz, mintha ez valami üzleti vacsora lenne. - rázom meg a fejem. - De az én célom csak annyi, hogy jól érezd magad, illetve jól érezzük magunkat együtt. Ilyen egyszerű, mint az élet: négy betű. - mosolygok a leányzóra, akinek gyanakvó kérdezősködése akár sérthetne is. Én mégsem tudom neki felkapni a vizet egyelőre, elnézem neki a dolgot. - Akkor lehet majd meg kell kóstolnom, hogy rájöjj. - kacsintok rá könnyedén, belül azon tűnődve, hogy mindennek mennyit ér rőfje? Mármint egyrészt azt látom, hogy Héloise szép, kék és nagy szemeit remekül veti be az ártatlan kislány szerepére, ahogy elegáns és kecses tagjait is a "jégkirálylánykás" elutasításra, de ajkai, még szavainak ellenére is pontosan mutatják, hogy ő is tud komisz lenni... így egy részem tudja, hogy játszadoznak vele, de a másik részem pedig pont ezt nem bánja. Olyan a lány, mint egy játékos kiscica, pláne, ahogy puszit oszt a szám sarkába, hagyom hát játszadozni. - Ugyan Héloise, a toronyban te vagy a leginkább szemrevaló. - mosolygok rá könnyedén, míg kézfejét is megcirógatom, majd az alkony miatt meggyújtom a gyertyát is, hogy aztán tényleg nekilássak az evésnek. Annak pedig csendesen, hogy ne legyünk illetlenek.
Naplózva


Héloise Gauthier
Hollóhát
*


fagyos hercegnő

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #36 Dátum: 2018. 05. 22. - 14:55:33 »
+1

Új Héloise meg egy régi Morgan


zene: "Not Fair"


Héloise sok mindent akart Morgantől, meg nem is. Például kifejezetten szerette volna, ha vonzónak találja azt a kis útkeresést, amit ott az asztal alatt produkált, de ügyetlensége révén, lehet, hogy némi rúgdosásba csapott át, nem tudhatjuk. Mindenesetre igyekezett valami hasonló hódító hadjáratba kezdeni, mint Williamson.
Persze, Héli sokkal tapasztalatlanabb volt, így talán megérthetőek és tolerálhatóak voltak kisebb-nagyobb baklövései. Mindazonáltal ezeket a nüansznyi hányosságokat, tökéletesen kompenzálta gyönyörű kinézete és sokat sejtető ruhadarabjai. A könnyed kis szoknya alól elővillanó puha simaságú lábak és az átlátszó, leheletnyi blúz, mely pont annyira vonzotta a tekinteteket, mint amennyire taszítania kellett. Ezek az ambivalens érzéshullámok az egész estét keretes szerkezetbe foglalták, megadták a kellő hangulatot ahhoz, hogy a fiatalok kezdhessenek valamit egymással. Mondjuk, az a furcsa lábmasszírozás, az egy érdekes pont volt a sokat ígérő alkonytáji vacsora kezdeti szakaszában, de egy idő után a mi kis Héloiseunk ehhez is hozzászokott, pont úgy, mint amikor az ember, először merészkedik egy hideg vízzel teli mindencébe. Mindent csak szépen fokozatosan és óvatosan, habituálódni kell az új ingerekhez.
Ilyen volt neki Morgan, egy teljesen más hőmérsékletű, felfedezére váró, kincsekkel teli ismeretlen, akit persze szívesen tanulmányozott és előszeretettel ajándékozott meg kitüntetett figyelmével. Néha kedve támadt volna, csak úgy szimplán a vacsora végéhez tekerni, s megnézni, hogy ennek az egésznek mi is lesz a kimenetele.
- Kviddicsedzés? Az kell nekem. Hogy jó néhány terelő frontálisan ütközzön a vállaimmal… nem, nem – fejének ingatása mindent elárult. Ő kifejezetten utálta ezt a fajta durva erőszakot és igyekezett mindig jól lecsukni a szemgödreit, amikor ilyenekkel kellett szembesülnie a kviddics-meccseken.
- De ha te edzenél… az teljesen más lenne – hirtelen arcára lopózott az a mosoly, amit csak igen ritkán és igen kevesek láthatnak szája szélén fodrozódni. Olyan sokat sejtető, mindent elmondó mimikai eleme volt ez Héloisenak, amibe kissé bele is pirosodott. 
Morgan szavai és megnyugtató simításai, hamar kiűzték a szívéből a bánatot, amit a szülei elvesztése kapcsán érzett. Jólesett neki a fiú figyelmessége, egészen meglepődött, hogy ilyen együttérző is tud lenni. Meg volt bizonyosodva arról is, hogy a fentebb említett lovag főzőképességei már régóta kibontakozóban vannak, de az ő kedvéért inkább most hagyta a  kísérletezést és úgy döntött, hogy a biztosat választja  - csaklizik valamit a konyháról. Ez persze szintén arról tanúskodik, hogy mennyire gondoskodó és figyelmes úriemberrel van dolga, akit jó lesz hosszú távon megbecsülni. Már-már egészen elolvadt a fiú analizálásában, amikor ismét a beszélgetésük előterébe kerültek azok a lányok, akikről mindent tagadott Morgan, az úriember álarcot magára öltve:
- Attól még, hogy elhallgatod, az életed részét képezik és rengeteg pletyka alapjául szolgálnak. Szomorú vagyok, ha esténként arra alszom el, hogy a szobatársaim azt ecsetelik, épp melyik aktuális háztársamat cipelted a karjaidban… és azt inkább, hadd ne hozzam szóba, hová – Héloise mint mindig, most is nyílt lapokkal játszik. Ő nem fog megnémulni azért, hogy a fiút jobb színben tüntesse fel, ő egyenes válaszokat akar szívből jövő, őszinte kérdéseire. Nyilván érdekli, hogy mi Morgan célja, hiszen ha alantas, akkor tök mindegy, milyen mázba, csomagolásba bújtatja a vége úgyis ugyanaz lesz:  csalódás. Ez a 8 betűből álló szó, pedig annyira hatalmába tudta keríteni Héloise-t, hogy akaratlanul is megakadt a beszédben. Nagyot nyeltve, némileg egy kissé belekapaszkodva, hanyagul lógó fürtjeibe vette csak a bátorságot, hogy ismét beszédkedvet erőltessen magára:
- És vajon hány lánynál sütötted el ugyanezeket? – idegese dobolásba kezdett az asztal kicsit instabil felületén, persze szemei még mindig Morgant vizslatták. Szinte kérve-kérték, hogy gondolja át miket mond és hogyan.
Naplózva

Oldalak: 1 2 [3] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2018. 05. 16. - 00:08:11
Az oldal 0.136 másodperc alatt készült el 35 lekéréssel.