+  Roxfort RPG
|-+  98/99-es tanév
| |-+  Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola
| | |-+  Főépület
| | | |-+  A feje tetejére állt terem
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: A feje tetejére állt terem  (Megtekintve 349 alkalommal)

Mrs. Norris
Maffiavezér
***


,, a T E J hatalom ,,

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2015. 02. 09. - 14:38:14 »
0

A folyosón elhaladva a diákok egy figyelmeztető táblákkal ellátott ajtót pillanthatnak meg. A bejárat el lett barikádozva, Frics két jókora deszkát szögelt keresztbe az ajtófélfára, azonban a kíváncsi diákot ezzel sem tudta feltartóztatni. Belépve a terembe, azonnal megtudjuk, miért is zárták le azt. Amint lábunk elhagyja a küszöböt, feje tetejére áll a világ. A teremben mintha megszűnt volna a gravitáció. A mendemonda úgy tartja, hogy még az 1800-as években „ment tönkre” a terem, azóta használaton kívül van, a tanárok pedig úgy döntöttek, hogy nem kívánják megjavítani, sőt, megőrzésre méltónak találták a varázslat ezen formáját. A bemenet azért tilos, mert a padok, valamint a réges-rég itt felejtett könyvek és egyéb ingóságok szabadon repkednek a teremben, és nem túl kellemes, amikor az ember feje találkozik az asztal sarkával…
Naplózva


Merel Everfen
Hugrabug
*


III. Hugrabug - A Vérborz

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2017. 08. 23. - 13:01:40 »
+1

Jimmy Slinkhard

Szemezgettem már ezzel a teremmel korábban. Még nem volt alkalmam rendesen felderíteni, de már korábban errejártamban is láttam, milyen gyanúsan hívogató az a flegmán az ajtón keresztbeszögelt két deszka, ami semmi tényleges akadályt nem képez, csak felkelti a kíváncsiságot, hogy mi van bent. Alaposan körülnézek a folyosón, hogy ne legyen senki más a környéken, és óvatosan belibbenek a deszkák közt az ajtókeretnyi résbe, kicsit beljebbnyitva az ajtót eközben, mert rosszul mértem föl a helyet, úgyhogy enélkül max a lábamat a deszka és ajtó közé szorítani lenne hely.
Ahogy a kezem az ajtóval együtt beljebbkerül a terembe, valami fura érzés kúszik bele, amit nem tudok hova tenni még, de ahogy a küszöb vonalán túlér a fejem meg a törzsem is, sokkal inkább megérzem. Előszöris furán a gyomromban, meg mintha könnyebb lennék. Ezt alátámaszthatja a látvány is: egy tanterem eredeti berendezései azzal a különbséggel vannak jelen, hogy rendezett sorok helyett a padlón, lustán lebegnek elszórva a teremben.
Lelkesen-kíváncsian lépnék is be, csukva magam mögött az ajtót, de szerencse, hogy még nem engedtem el a kilincset, mert ahogy a lendületem bevitt az ajtón, a következő lépésem nem állít meg, csak esetlenül ellök a padlótól.
Ez tök jó!
És fura. És lehet, hogy nem hátrány, hogy nem talárban vagyok, csak póló-farmer, és hogy össze van fogva a hajam, így is szabadon libeg máris mindenfele, kiengedve már nem is látnék tőle.
A lendületem tovább is viszi rajtam kívül az ajtót is, ami így benyílik a terembe. Megérzek valamit a lábammal, egy lebegő pad oldalát egész pontosan. Megpróbálom ellökni magam tőle, vissza az ajtó felé, bár ezzel nagyobb részben azt sikerül elérnem, hogy csak elindítsam szabad útjára, amit csak a légellenállás fog apránként, sokára megállítani. Épp koppanva ütközik egy-két másikkal, amik így a friss behatásra szintén elkezdenek lustán fordulni. Annyit sikerült azért elérnem, hogy kicsit közelebbindítottam magam az ajtóhoz is, úgyhogy taktikát is váltok. A levegőben úszni nem lenne nagyon hatékony így, a legjobb lehetőségem szilárd ponthoz képest húzni magam. Ezesetben ez az ajtó éle.
Sikerül is így elevickélnem az ajtókeretig, másik kézzel az ajtófélfát fogva, és megpróbálom behajtani az ajtót, azért csak gyanús, ha tárva-nyitva áll.
Résnyire van, amikor lépteket hallok a folyosóról, úgyhogy gyorsan megpróbálok eltűnni. Hirtelenjött ötlet alapján úgy döntök, az ajtó fölé bújva a legbiztosabb. Az ajtófélfát fogva sikerül is kihajlítanom magam az útból, így biztos, hogy meglátni senki nem fog kintről, viszont a gyér kapaszkodó kicsúszik az ujjaim közül, és tehetetlenül lebegek tovább a plafon felé. Majd ha odaértem, el tudok rugaszkodni, vissza az ajtó felé, addig csak lassan libegve, jobb dolgom híján előveszem és áttűzöm a hajgumim alá a pálcám, közben fejben a jelenethez illően dúdolok. Hang nélkül azért a biztonság kedvéért.
Naplózva


Jimmy Slinkhard
Hollóhát
*


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #2 Dátum: 2017. 08. 29. - 13:30:58 »
0

Merel Everfen
A nap nagyjából ugyanúgy kezdődött a számomra, mint a többi. Órák után a könyvtárban olvasgattam elég érdekes dolgokról, például a tiltott bűbájokról és legendás lényekről.
Egyszer csak egy beszélgetést kapott el a fülem. Két hatodikos srác beszélgetett éppen valamiféle elromlott teremről, melyben nem érvényesülnek a gravitáció törvényei. Ez számomra elég érdekesnek és mulatságosnak bizonyult ahhoz, hogy megkeressem. Hallottam, ahogy a terem helyéről beszélgetnek, tehát nem volt nehéz dolgom a megtalálásában.
Amikor odaértem a terem ajtaja elé csodálkozva láttam, hogy pár deszka oda van szögelve az ajtó elé. Egy kicsit mulatságos volt, hogy milyen jelentéktelen akadállyal kívánják megvédeni a diákokat a terem veszélyeitől, bár ekkor még nem nagyon értettem, hogy miféle veszély lehet. Amint beléptem rájöttem, hogy szerencsém van az egyszerű fehér ing és sötétebb farmer viselésével, hisz az egyenruha már a nyakamban lifegett volna. Az érzés, hogy lebegek nagyon jó volt, hisz úgy éreztem, hogy szabad vagyok, hogy nincsenek határaim.
 Egy ideig elvoltam magamban és a falon sétálgattam, közben csodáltam a lebegő tárgyakat és próbáltam megérteni, hogy mitől nincs gravitáció. Úsztam a levegőben és közben a hajam az égnek állt és olyan volt, mintha önálló életre kélt volna. Miközben lebegtem elmélkedtem az előbb olvasottakról.
~ A tiltott bűbájok gonoszak és veszélyesek. Meg tudom érteni, hogy miért lettek betiltva és el se tudom képzelni, hogy milyen gonosz emberek lehetnek azok, akik rendszeresen használják.
Ezek a gondolatok megrémisztettek így hamar ki is űztem őket a fejemből. Helyette a sárkányok csodálata töltött el.
~ Azok a nemes lények úgy repülnek, mint én, csak ők a hatalmas szárnyaikkal én meg úgy kúszok a térben.
Eljátszottam a gondolattal, hogy egy sárkány hátán lovagolok átrepülve hegye, erdők és folyók felett.
A játszi gondolataimat egy kellemetlen tényező szakította meg. Egy elég gyorsan repülő pad ütközött tökéletes pontossággal a fejemnek hátulról, mely lökése engem neki taszajtott a falnak, melyet egy hatalmas nyekkenés kísért….
Hát igen nem volt kellemes. Először nem tudtam eldönteni, hogy a pad ütése, mely a fejemet érte, vagy a hátamnak a falhoz csapódása fájt jobban, de aztán rájöttem, hogy mind a kettő eléggé fáj.
A padot a kezemmel megállítottam, hogy véletlenül se induljon útjára.
Amint egy kicsit az ijedtségtől és az ütéstől jobban bírtam figyelni a környezetemre, rájöttem, hogy azt a padot ehhez valaminek meg kellett lökni.
Körbenéztem a teremben és megláttam egy lányt. Nem volt túl messze tőlem messze, tehát odaszóltam neki két nyögés között:
– Szia!
Egy kicsit megpróbáltam összeszedni magam a kezemmel megtapogattam a fejemet, hogy nem-e vérzik. Szerencsére vérnek nyoma sem volt. Kiegyenesedtem a levegőben és közelebb lebegtem a lányhoz. Bár az arcomon a fájdalom biztos látszódott egy kicsit. Hiába, elég nagy ütéseket szenvedtem el, de ha ez egy barátság kezdete lesz, akkor megérte.
Kihúzom magam előtte megállva és kezet nyújtok:
– Üdv! Jimmy Slinkhard vagyok első évfolyam, Hollóhát.
Egy barátságos mosolyt mellékelek a bemutatkozás mellé.
Naplózva


Merel Everfen
Hugrabug
*


III. Hugrabug - A Vérborz

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #3 Dátum: 2017. 08. 30. - 20:15:11 »
+1

Fa...likárpitom a perdületmegmaradásba is. A terv ugye az volt, hogy az ajtófélfát fogva effektíve felcsukjam magam az ajtó fölé, hogy ne legyek látható, ha valaki kintről benéz. Mielőtt ugye kicsúszott a fakeret a kezemből. Úgyhogy egyfelől most sodródok az ajtótól átellenes, szembefal fenti töve irányába, de ezen kívül még fordulok is, fejjel előre irányban. Próbálok ugyan tekeregni-tornázni, de így csak a levegő ellen támasztva ez nem segít. Az arcom elé fordul a padló iránya lustán, aztán belendül a képbe a pad is, amit ezek szerint sokkal jobban elindítottam, mint amennyinek a lábammal éreztem. Nagy szerencsém, hogy már egy tanév óta kerülgetek gurkókat, jó gyakorlatom van a fejem felé tartó kemény tárgyak kikerülésében, félre tudom rántani a fejem a pad útjából.
A pad továbbpördül vadul, én továbbpördülök lusta tempóban, tehetetlenül így a semmi támpont között. A padló már továbbhaladt, azóta a falat, meg lassan a plafont van lehetőségem csodálni, mielőtt felérnék a sarokba, ahonnan el tudok rugaszkodni.
Hallok valami egyértelműen ajtómozgást, meg eleinte lépteket, amik egy idő után megszűnnek. Van egy gyanúm, hogy ez pontosan ide jött be, bár ameddig nem értem el a fal-plafon sarokig, nem tudom irányba fordítani magam, hogy megnézzem. Ellenben eddig nem küldött büntetőmunkára úgyhogy vagy nem akar, vagy észre se vett eddig.
És végre célba érek, úgyhogy szinte csak simogatva a két falat, nehogy ellökjem magam tőlük, így tökéletes időben fordulok irányba ahhoz, hogy végignézhessem, amint valami alsós gyereket talál el a pörgő pad. Már kezdenék odakiáltani neki, hogy vigyázzon, de mire hangot adnék ennek, már koppan rajta a bútor, úgyhogy késő. Azért elrugaszkodok az irányába a plafontól, az ottani padlót célozva meg a megállításomra, hátha kéne segítség neki, mégiscsak én indjtottam útjára a padot, ami fejberúgta.
Miközben mellésiklok, ő egész ügyesen elkapja és megállítja a padot a fallal ellentámasztva magát.
Kéne valami biztosabb közlekedési mód. Mondjuk a seprűk kialakulása előtt volt valami muksó, aki vingardium leviosaval próbálta magát reptetni, bár az csak a ruhákat fogja, nem az embert. Viszont ki tudta vele reptetni magát egy toronyablakból, tehát elviekben működhet. Viszont ki is esett a ruháiból és lezuhant, úgyhogy noha itt a zuhanás épp nem fenyeget, ezt is számításba kell venni. Mert annyira azért se jó idő nincs, se egymást nem ismerjük ahhoz megfelelő közelről. Úgy mondjuk a nevét egyáltalán most tudom meg.
-Merel. Everfen. Bocsi a pad miatt- fogok vele kezet, vele szemben lebegve.
-Várj, te a... Te most a falon állsz konkrétan...
Nem is kérdés annyira, mint inkább megállapítom. Tekintve, hogy nem érződik semmilyen föl és le, ami tájékoztasson, a különböző felületekhez képest ide-oda fordítva magam kicsit el is tévedtem, jobb szó híján, ahhoz igazítva magam, hogy vele egy irányban legyek, miközben beszélünk. Az tűnt fel csak, hogyan tud olyan gyenesen állni, miközben lebegünk.
Kinyújtózkodom a lábam az alattam lévő falig, és tényleg mintha gyengén odamágneseződne. Ami persze biztos nem mágnesesség kő fal és gumitalpú csuka között, de ahhoz leghasonlóbb az érzése. Megpróbálok leguggolni, de ezzel csak felrántom a lábam magzatpózba. Megpróbálom mégegyszer, kinyújtózok a lábammal a falig, és most nagyon lassan húzom oda magam vele, hogy elérjem a falat kézzel is. És valóban, talán egy centis, vékony rézegben, mintha lenne egy kis gravitáció a fal mentén, bár merőlegesen arra, amerre eredetileg lennie kéne.
-Ez de jó! Ez tök érdekes- adok hangot vigyorogva a felfedezésemnek.
Naplózva


Jimmy Slinkhard
Hollóhát
*


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #4 Dátum: 2017. 10. 01. - 13:20:29 »
0

– Semmi gond Merel – kicsit megsimítottam a fejemet az ütött felületen. – Kezdem érteni, hogy miért van elzárva ez a terem a diákok elöl – mondom és egy széles mosolyt varázsolok az arcomra.
A fejem egy hangyányit fájt, de ezt elnyomat az öröm, hisz úgy érzem, hogy egy új barátra teszek szert.
Amikor megállapítja, hogy a falon állok, csak biccentek egyet jelezve, hogy „jah”. Pillanatokon belül, már ott állt előttem a falon. Próbált szerintem leguggolni, de helyette csak a lábait rántotta fel, ami hirtelen vicces volt, mire persze én kuncogtam is egy kicsit, de hamar csendesebbre váltottam, mire megszólalt, hogy ez tök jó, mire én felcsattantam.
– Nem ez tök jó. Az egész terem király! – mondom nevetve és elrúgom magam a faltól és a levegőben úszok tovább. Annyira felszabadító ez az érzés. Szép lassan vánszorgok a levegőben, majd Merelre nézek vissza.
– Te szerinted mi alkothatta ezt a termet? Milyen varázslat?
Megpróbálok bukfenceket, szaltókat csinálni a levegőben több kevesebb sikerrel. Annyira tetszik ez a hely.
Izgalmas egyre többet megtudni a varázsvilágról. Kiskoromban sose hittem volna, hogy ilyesmi létezik.
Az előttem lévő lány idősebbnek tűnik, mint én. Biztosan sok izgalmas dolgot látott már itt, sőt biztos sokat tud. Ez annyira izgalmas. Remélem, hogy a barátom lesz.
Naplózva


Merel Everfen
Hugrabug
*


III. Hugrabug - A Vérborz

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #5 Dátum: 2017. 10. 08. - 21:04:57 »
0

-Áh, minden érdekeset el kell zárni előlünk, mert nehogy már jó legyen.
Nagyon lassan fölegyenesedek a falról, nehogy elrúgjam magam attól a kevés tapadástól, ami itt egy rétegben van rajta, és megint tehetetlenül sodródjak a következő falig.
-Így is mondhatjuk- vigyorgok a válaszán.
Valamit kéne kezdeni azért ezekkel a padokkal, túl sok lebeg belőle túl szabadon, valahogy le kéne rögzíteni őket.
Végülis, a levegtetés lebegve is működhet. És így nem a ruháimnál fogva próbálom ki.
-Vingardium leviosa- irányítom a legközelebbi padot a padlóhoz, aztán megcélzom a lábait, ahol a felülethez érnek. -Glacius.
Elégedetten látom, hogy a lábak odafagynak, ez egy időre megfogja. Meg igazából ha kiolvad se kezd el megint lebegni, ha nem piszkáljuk.
-Tudsz egy kicsit segíteni? Le kéne lebegtetni a padokat a padlóra, és odafagyasztom. Ha nem nyúlunk hozzájuk, maguktól kiolvadás után se indulnak el, és akkor kevesebb dolog rúghat fejbe minket.
Beszéd közben mégegy padot leirányítok a padlóra, aztán felnézek megkeresni Jimmy-t.
-Oké, ez tényleg király- állapítom meg vigyorogva, ahogy a hozzám képest felettem szaltózó fiút figyelem. Még lefagyasztom a helyére a második padot is, aztán eszembe jut válaszolni a kérdésére is.
-Nemtom, valamilyen. Talán egy kísérlet sikerült túl jól.
Naplózva

Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  

FRPG.hu toplista!
The Age of Marauders
Napi egy kattintás a hosszú élet titka!


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2017. 10. 05. - 08:58:36
Az oldal 0.527 másodperc alatt készült el 33 lekéréssel.