Lazlo Night

Lazlo Night

Mottó

A csillagoknál nincs szebb ékkő!

Alapok

jelszó || "Ez az élet egyik nagy tragédiája: hogy valami mindig történik."
így ejtsd a nevemet || Lázló Nájt
nem || férfi
születési hely, idő || Szent Mungo, London, Egyesült Királyság; 1971, augusztus 20. 21:00
horoszkóp || Oroszlán, Bika aszcendenssel
kor || 27
vér || fél
munkahely || Roxfort Varázsló- és Boszorkányképző Szakiskola

A múlt

Varázslók tünedeztek el, sötét pletykák keringtek. A közhangulatra kezdett rátelepedni a sötét hangulat. Viszont még ezekben az időkben is történtek oly csodás dolgok, mint egy-egy új élet kezdete. Mondják, ahogy, hogy valami új elkezdődhessen, valami régebbinek vesznie kell, hiszen, ahogy, hogy zamatos almába haraphassunk, előtte az almafa virágának le kell hullania. Voltak, akik meghaltak, s voltak, akik megszülettek. Mr és Mrs Night második gyermeke is, Lazlo is ezekben az időkben született.
Három teljes évig sikerült elkerülniük, hogy a halálfalók, vagy más csatlósok őket is eltüntessék. Viszont azon a nyáron, melyen az apró Lazlo a harmadik születésnapja volt Anna-t Judith szüleinek adták, s a csecsemővel eltűntek. A baj elől menekülve, mielőtt megölték volna a „sárvérű” Adam Night-ot és félvér feleségét, Judith-ot eltűntek a mágusok térképéről. Ő maguk nem rendelkeztek komoly varázserővel, így inkább muglik közé vegyülve, inkognitóban letelepedtek Erdély egy falujába, Biharkövesbe. Itt – természetesen mágia mentesen Hááát

– gyümölcs termesztésből és varrásból éltek, s várták a baglyot, ami majd elmondja, hogy újra biztonságos a szigetek.
Adam a faluban komisz, rakoncátlan, de segítőkész, nyíltszívű kisfiúnak volt ismert. Bár minden igyekezetével kerülte a bajt – vagyis csak az átlagnál nagyobb és több bajt Hááát

– ahogyan csak tudta, viszont mivel mágus vér folyt az ereiben, és nem lett kvibli, ezért olykor-olykor történtek furcsa dolgok, balesetek, mint például egy őket kergető kutya hirtelen nyávogni kezdett, vagy hirtelen valamivel arrébb találta magát, mint ahol volt, vagy egy kerítés deszkája csak neki lazult ki... Szóval muglik számára mondhatni átlagos gyermek kora volt, hiszen ő is játszott a többiekkel, és az iskolát is elkezdte, ahogy a többiek. Csupán néha furcsa dolgok történtek körülötte, ami miatt – Night-ék szerencséjére – komisznak tartották, sem mint az ördög fiának.
Lazlo, amiben tudott, segített otthon, mind anyjának, mind apjának, s iskolába is elkezdett járni, ahogy betöltötte a hetedik életévét, szóval ebből a tekintetből is átlagos volt, de sajnos a legjobb barátjával sem lehetett eléggé őszinte, mert volt egy titok, amin csak a szüleivel osztozhatott: mágus. Otthon, esténként, délutánonként, mikor nem más gyerekekkel játszott, a szülei tanítgatták arra, amit egy ifjú mágusnak tudnia kell. Esti mesének eleinte mágusok körében elterjedt meséket olvasott, vagy mondott az anyukája, viszont hat évesen azt kérte, hogy a csillagokról meséljen neki. Szerette a csillagokat, az égbolton nyugvó drágaköveket, amik felé hiába nyújtotta a kezét minduntalan, egyszer sem érhette el.
A nyolcadik születésnapjára olyan ajándékot kapott, amit elképzelni, remélni se tudott. Megismerhette nővérét és anyai nagyszüleit, más mágusokkal is találkozhatott végre. A születésnapját követő napon, Anna-val erdei kirándulásra mentek. Lazlo vagy százszor bejárta azt az ösvényt, amin a közeli csúcshoz tartottak, akár bekötött szemmel is oda talált volna, csupán észak felé kellett menni a falut keresztező út mentén, öt fával arrébb és még két lépéssel kezdődött, kicsit kanyargott, de azt a bokrok, fák szegélyezték. Kisvártatva a „vén tölgy”höz értek, aminél újra jobbra fordult az ösvény, itt vigyázni kellett, mert meredekebb lett az út, annyira, hogy a fákban kellett kapaszkodniuk. Az út közben, mivel csak ketten voltak, a nővére szabadon csacsogott a Roxfort-ról, ahova járt. Beszélt még a különféle édességekről, a nagyterem varázsosságáról, a mozgó lépcsőkről, a különféle tanórákról. Ez utóbbiak közül az asztronómia felkeltette a figyelmét, ezért hátra nézett a meredek rész vége felé, s megkérte, hogy részletesebben, többet meséljen erről neki. Mikor előre fordult az ösvény utolsó kanyarulatát is jelző, mugli babonás kereszten koppant egyet. Nővérével jól kinevették, hogy annak ellenére, hogy azt mondta Lazlo, vogy csukott szemmel is végig tudna menni, mégis nekiment a vén keresztnek. Lazlo odalépett a nővéréhez, hogy felsegítse az újra egyenletes talajra, mikor valami reccsent egyet. Lazlo kíváncsian nézett körbe.
- Újabb keresztet keresel, aminek neki mehetsz, öcsém? – Kérdezte viccelődve Anna, miközben tovább haladt az ösvényen.
- Csupáááá! – „Csupán a zaj forrását kerestem, nehogy ránk essen egy ág.” Akarta volt mondani, de az első szón sem jutott tovább. A vén kereszt, amire a babonás mugli öregasszonyok fokhagyma füzéreket aggattak, rá borult. A nővére, a kirúgását kockáztatva előkapta pálcáját, s remegő, ijedt hangon elkiáltott egy „vingardium leviosa” igét, minek hatására a kereszt megemelkedett, de nem eléggé. Anna-nak arra sem volt ideje, hogy kihúzza az öccsét a kereszt alól.

Lazlonak hetekig, hónapokig lázálmos éjszakái voltak keresztekről, fokhagymafüzérekről és a vér szagáról. A baleset hatására bizalmatlanabbá vált az emberekkel, a magányt kereste, s egyre több időt töltött a kincseivel: a csillagokkal. A kereszt okozta traumát az első pálcája kézbevétele feledtette vele.
Mikor nővére és a nagyszülei visszamentek a szigetekre, az apja is velük ment. Sosem látta őt újra.

1980 nyarán Lazlo anyja nem tudta egyedül tovább bujkálni Erdélyben. Ennek elsődleges oka az volt, hogy az ottani muglinyelvet nem beszélte. Mivel egy ottani mágust sem ismert, akitől segítséget kérjen, ezért amit csak tudott és nem volt rendelkezett mágikus erővel, eladott a mugliknak, így a muglipénz segítségével hazautazott a szüleihez, csak bennük bízott és a gyermekeiben.
Angliában Lazlo már nem járhatott mugli iskolába, helyette nagyszülei gondoskodtak róla, hogy azt a minimális tudást, amit el kell sajátítania, azt megkapja. Ezért eshetett meg, hogy a következő nyáron bagoly érkezett hozzájuk, miszerint Lazlo felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába. Így Lazlo iskolatársa lehetett nővérének, bár csak egy évre.
Az Abszol úton az első bolt, ahova Lazlo és az anyja betértek az Ollivander pálcakészítő boltja volt. Bár nem volt sok pénzük, és nem voltak igazán tehetősek, Lazlo szülei mégis úgy gondolták, hogy a gyermekeiknek a legjobb pálcát kell kapniuk, ezért ügyesen és okosan spóroltak az évek folyamán, hogy a gyermekeik Ollivander-féle pálcájuk legyen. Lazlo csodálkozva nézte a bolt tulaját, ahogy méregette, ahogy egyik pálcát a másik után adta a kezébe. Mikor Mr. Ollivander kicsit hosszabb időre tűnt el a pálcák között, mint eddig, Lazlo véletlenül rápillantott a félretett pálcák kupacára, s megijedt. Az a gondolat rémisztette meg, hogy bár nem kvibli, mégis olyan selejtes, hogy egy pálca se választaná.
- Lehet, hogy mégsem vagyok varázsló? – Kérdezte kicsit elhaló, s kétségbeesett hangon.
- Miért ne lennél az? – Kérdezett vissza szelíden, meleg mosollyal az arcán az anyukája.
- Mert egy pálca sem akar engem választani... –
- Az ifjú Mr. Night pálcaszakértő lett? – Kérdezte félig csodálkozó, félig viccelődő hangon Mr. Ollivander, mire Lazlo megingatta a fejét. – Hogyha nem, akkor miből gondolja, hogy egy pálca se akarja magának választani? Abból a pálca halomból gondolja? – Erre bólogatással felelt Lazlo. – Elhamarkodott ítélet, ez csupán annyit jelent, hogy ezek a pálcák másra várnak. Ez itt cseresznye, egyszarvú szőre maggal, ezt próbálja meg.
Ahogy a kezébe vette a tíz hüvelykes pálcát, enyhe szélmozgás támadt a boltban, s Lazlo meglepetésére fenyő illatot érzet, s az arcára ülő mosoly elárulta, hogy hirtelen újra jól érzi magát, minthogyha a Biharköves fenyvesében járna.
A pálcája elsőrangú volt, hiszen Ollivander-féle pálca volt, ellenben a talárja, könyvei és eszközei mind-mind használtak voltak. Viszont ez egyáltalán nem zavarta. Örült, hogy tényleg varázsló lesz, hogy van pálcája, és szeptembertől egy olyan helyen fog tanulni, élni, ahol nincs se kereszt, se fokhagymafüzér, és elindulhat a felejtés útján, valamint a nővérén kívül más mágusgyerekeket is megismerhet. A beosztási ceremóniáig a jókedvén, elvarázsoltságán semmi és senki sem tudott áthatolni, mert tudta, hogy legyen bármi, ő egy új világba lépett be, a mágusok világába, és a legjobb iskolában tanulhat majd még többet a drágaköveiről.
Mikor a Nagyterembe kísérték őket, akkor szembesült vele, hogy semmit sem tud arról, hogy mi alapján osztják be a négy házba a diákokat. A nővére semmit sem mondott erről, csupán annyit tudott, hogy Anna a Griffendél ház tagja. Fejében mindenféle gondolat keringet a tesztvizsgától, pálcahasználaton keresztül, rájuk mondott varázsig. Viszont arra nem gondolt, ami történt, egy öreg, kopottas fejfedőt, amiről később megtudta, hogy Teszlek Süveg névre hallgat, ezt kell a fejébe húznia.
- HUGRABUG! – Kiáltotta a süveg kisvártatva, ahogy a fejébe húzta.
Annyira megörült, hogy mégis be lett osztva, és ilyen könnyen, hogy majdnem magával vitte a hugrabugosok asztalához a süveget, de szerencsére a második lépésnél eszébe jutott, hogy ott kellene hagynia.
Az első évben újra nyitottá, barátkozóvá vált, minthogyha mi sem történt volna három évvel azelőtt. Szeretett varázsolni, és eléggé ügyesnek bizonyult, viszont a kedvenc tárgya az asztronómia volt, amiből csak kiváló értékelései voltak a hét év során, akár csak bájitaltanból, ellenben a mágiatörténetet nem igazán kedvelte, bár az első órán még érdekesnek találta, hogy egy szellem a tanáruk, de csakhamar érdeklődését vesztette. A kviddicset nézni szerette, de játszani nem, bár nem volt sem tériszonyos, sem repülés fóbiás, és még a seprűvel bánni is tudott, a sport mégsem érdekelte annyira, hogy agár röpke gondolatig is megforduljon a fejében, hogy a házcsapat tagja legyen. Pedig már az első évben megkörnyékezték a kviddics csapat tagjai, hiszen a nővére ügyes hajtó volt a griffendélnél.
A második évben, bebizonyosodott, hogy a hugrabug egy igazán tehetséges mágussal lett megáldva a személyében, mert a rövid pálcájával alig volt ige, amit legalább harmadjára nem sikerült megfelelően végrehajtania. Viszont hiába is volt ügyes a varázslatok terén, mégsem érdekelte ez igazán őt. Mivel tudta, hogy van olyan, hogy csillagjóslás, illetve csillaghoroszkóp, ezért, hogy minél többet tudjon az égi drágakövekről, ezért a választható tárgyak közül a jóslástant rögtön megjelölte. Míg másodiknak a számmisztikát választotta, mert hogyha már tudatosan kell a jövőjét terveznie, ezért a jóslástan mellé olyat választott, aminek szintén valami köze a jósláshoz, és a csillagokhoz.
Harmadikban és negyedikben az új tárgyakból is nagyon jól szerepelt, s háztársai viccelődve meg-megjegyezték neki, hogy a hollóhátasnak kellene lennie.
Ötödévben prefektusi kinevezést kapott. A Rendes Bűbájos Fokozat vizsgákon négy kíválót kapott, kettő várakozáson felülit és egy elfogadhatót kapott. Rosszabb eredményre számított, mert azt hitte, hogy nem tudott elegendő időt fordítani a tanulásra és a gyakorlásra a prefektusi kötelezettségei ellátása mellett. A tavaszi napéjegyenlőség éjjelén álmot látott, egy valóságszerű álmot, amiben lángolt a Roxfort és látta az anyja, a nővére és Emily, a barátnője halálát, ahogy sok más emberét, köztük a háztársaiét is. Emiatt az állom miatt egy kurtát káromkodott a „bajsza alatt” magyar-román vegyes nyelven, s úgy határozott, hogy auróri pályára akar lépni. Mint megtudta, szerencsére azokkal a tárgyakkal is megcsinálhatja, amiket felvett RBF-re. RAVASZ szintű képzésre SVK-ból, Átváltoztatástanból, Bűbájtanból, Bájitaltanból, Jóslástanból és Asztronómiából jelentkezett.
Az ötöd és hatod év közötti nyáron, Szent Iván éjjelén újabb víziós álma volt, amiben önmagát látta, ahogy szabadon ereszti a cseresznyében lakozó erőt és olyanoknak is árt akaratlanul, akiknek nem akart. Megrémült saját magától.
Hatodévben is még prefektus volt, bár a tanév elejétől kezdődően romlani kezdtek a tanulmányi eredményei. Már nem tudott ugyan olyan ügyesen varázsolni, mint az RBF vizsgákon, vagy azok előtt, még az üst kiürítése is nehezére kezdett esni. A tanárok és a háztársai ezt betudták annak, hogy szerelmes, de ő maga tudta jól, hogy Emily iránt érzett szerelmének semmi köze nincs ahhoz, hogy romlik a mágikus teljesítménye. Ezt a lány is tudta, ő volt az egyetlen, aki tudta, hogy Lazlo-t a jóslástani dolgok, a jövő aggasztja annyira, hogy a bájitalok elkészítésén és a csillagokon kívül csupán Emily tudott némi nyugalmat hozni a fejére.
Hetedévre leváltották prefektusi pozíciójából, mivel az előző évet záró vizsgái, amiken pálcát kellett használnia hajszál híján lettek sikeresek. Az őszi napéjegyenlőség előestéjén szakított vele a barátnője, mivel Lazlo a csillagokon kívül majdnem elhanyagolt mindent, mondhatni Emily-t megcsalta a csillagokkal. Emily furcsa mód hízni kezdett bánatában, ami alapját adta egy pletykának, miszerint terhes, de Lazlo nem akar felelősséget vállalni érte.
Újra visszahúzódó lett, senkivel sem akart többet beszélni a kelleténél, s kerülte a tömeget amennyire csak tudta. Karácsonyra haza ment, s mikor visszautazott a Roxfortba a saját pálcája helyett megboldogult dédapja tizenhárom hüvelykes tölgyet sárkányszívizom húrral rendelkező pálcáját vitte, mivel a tiz hüvelykes egyszarvú szőre magos cseresznye pálcája, a sajátja „eltört”. Legalábbis ezt mondta mindenkinek, még a rokonainak is. Félt – és még mindig fél – bevallani, hogy nem tudja használni az első pálcáját. Ahogy azt már elsős korában sejteni lehetett, hogyha asztronómiából RAVASZ-ozik, akkor abból kiváló minősítést kaphat, s ez így is lett. Ámbár ez lett az egyetlen tárgya, amiből ilyen minősítést kapott. Ezen kívül csak a bájitaltan és jóslástan vizsgája lett sikeres.

Iskola után rögtön hirdetést adott fel mind a muglik, mind a varázslók újságjában, hogy megrendelésre csillagjóslást, csillaghoroszkópot készít, valamint beadta jelentkezését a Csillagmező Asztrológiai és Asztronómiai Vállalatnak az Asztronómiai osztályára, ahol először csupán csillagász gyakornoknak vették fel, így legfeljebb csak asszisztensi feladatokat láthatott el ritka alkalmakkor. Viszont két év alatt bizonyított annyit, hogy elismerjék csillagászati tehetségét, így a Vállalatnál eltöltött harmadik évét már teljes körű csillagászként töltötte. Közben életmódot változtatott. A nappalt és a nappal nyüzsgő tömegeket maga mögött hagyta az éjjel nyugalmáért, ami egy csillagásztól annyira nem is lenne meglepő, ellenben ő nappal aludt, s éjjel élt. Így lassacskán felütötte a fejét egy pletyka, ami még mindig árnyékként követi, hogy ő egy vámpír. Azért, hogy ne zaklassák fölöslegesen nem cáfolta a pletykát, bár nem is igazolta.
Még abban az évben, mikor kinevezték asztronómusnak, a dédapja pálcáját visszaadta nagyszüleinek, s ellátogatott Ollivander boltjába, hogy új pálcát vegyen, mert az előző, sajnálatos módon „teljes egészében ketté tört”. Mr. Ollivander talán megsejthette, – vagy megtudta? – hogy nem a cseresznyepálca kettétörése az igazi ok, amiért Lazlo-nak új pálcára lett szüksége.
Az új pálcájának és kiemelkedő asztronómiai ismereteinek segítségével megalkotta a Night-féle Hordozható Planetáriumos Csillagnaptár első prototípusát, ami aztán a Vállalat új terméke lett. Emellett magának is készített egy különleges darabot, aminek egy Fibelius-bűbáj által rejtett fiókja is van, ahova a cseresznye pálcáját helyezte el. A bűbájt a főnöke, kollégája és jó barátja, Edward Elrich mondta ki, Lazlo-t megtéve titok gazdának. A fiókról csak ketten tudnak.

Tudjuk, ki visszatérése bár nem lepte meg, mert így megértette álmait, és egyéb jóslatait, ellenben félt, s az tervezte, hogy elmenekül a szigetekről, vagy leglább is Londonból, de anyja és jó barátja tanácsára nyugton maradt. A róla terjengő pletykára építettek, hogy talán egy vámpírra nem akarnának rátámadni, hanem inkább beszerveznék a soraik közé. Nem igen tetszett neki az a gondolat, hogy halálfaló vagy csak csatlós legyen belőle. Viszont a pletyka, főleg mivel nem cáfolt rá jó pajzsnak bizonyult. Viszont a felkérés, hogy Roxforti tanár legyen meglepte annyira, mint másokat Tudjuk, ki visszatérése.

Jellem

A csillagok megszállottja, aminek van neve, azt fejből tudja, s álmából ébresztve is tudja, hogy hol vannak. A csillagászaton kívül a térképészet érdekli, vagy legalábbis ez a kettő dologért van a legjobban oda.
Mivel becsületességre és elfogadásra nevelték a szülei, ezért hogyha valamire szavat adja, valamit megígér, ahhoz tartja magát, és hogyha még önnön hibájától függetlenül nem sikerül megtartani, akkor is lelkiismeret furdalása lesz. Ezt a tulajdonságát jellemhibájának érzi, s azzal kezdett el védekezni ellene, hogy lassanként megszakította az emberi kapcsolatait a minimálisra, aminek következtében majdhogynem antiszociális lett.
A családi háttere okán semmivel szemben sincs hatalmas igénye, sem étel, sem ital, sem szállás, sem ruha ügyén. Ellenben nehezen viseli a változásokat, viszont majdnem bárhol kényelmesen tudja érezni magát, csupán ne ázzon el, és láthassa a csillagokat.
Bár morog, zsémbeskedik, mégis rengeteg türelemmel van megáldva, talán emiatt is olyan jó csillagászatban és térképészetben.
Gyerekkori traumájának okán fokhagyma (főleg fokhagyma füzérrel szemben) és kereszt fóbiája van. Emellett gyermek kora óta megmagyarázhatatlan ok miatt nem bírja a vér látványát.

Erősség || Szavatartó, titoktartó, türelmes, alacsony igényű
Gyengeség || Magányszerető, haragtartó, zsémbeskedő, kényelmes/merev, alacsony igényű

Apróságok

mindig || Csillagok, csillagképek, asztronómia, éjszaka, piros, fekete, pálinka, hegyek, tisztások, nyugalom, térképek
soha || Nappal, felhők, fokhagyma, keresztek, wiskey-k, burgonyás ételek, tömeg, sok ember, zaklatás, vér(főleg a szaga), cseresznye pálca
hobbik || csillagászat, csillagokban való gyönyörködés, térképészet, éjjeli állatok
merengő ||

Legjobb emléke: amikor először gyönyörködött a csillagokban, s minden csillagképet, amit anyja bemutatott neki meg akarta fogni.
Legrosszabb emléke: egy kereszt, ami fokhagyma füzérekkel volt teli rakva, rá dőlt.

mumus || önmaga, a tízhüvelykes, egyszarvú szőre magos cseresznye pálcával a kezében
Edevis tükre || Önmagát látja, ahogy minden bánattól mentes arccal ott áll - vagy talán lebeg? - a csillagok között, és gyönyörködik a "drágaköveiben".
százfűlé-főzet || Csillámló pontokkal teli szórt, éjsötét kék színű, olajos állagú folyadék, aminek az íze hideg fűpálinkára hajaz, míg az illata sötét ürességű.
Amortentia || fenyő, kamilla.
titkok ||

Nem vámpír.
Önmaga a mumusa.
Hogyha vért lát, akkor elájul.
Nem eltört az első pálcája, hanem már nem képes vele varázsolni, és a pálca a saját használatában lévő Night-féle HPCs-ben van elrejtve.
Nem csak másodgenerációs szigeteki, hanem másodgenerációs varázsló is a családjában. Apja volt az első varázsló a családban, akinek ezért kellett elköltöznie otthonról.
Az anyja, amikor várandós volt vele, akkor megijedt egy kutyától, s ijedtében a szájához nyúlt.

azt beszélik, hogy... ||

… vámpír.
… X számú gyereke van...
... a mumusa egy foghagyma füzéres, keresztfüggős rózsafüzért tartó ember.

[/font]

   A család

apa || Adam Night; 60 éves lenne; mugliszármazsú, elhunyt
anya || Judith Aspen; 54 éves; félvér, szoros (legalább heti szinten váltanak baglyot)
testvérek || Anna Night; 35; baráti
nagyapa || Brian Aspen; 80 éves; félvér, jónak mondható
anya || Gabriel; 77 éves; félvér, jónak mondható
gyermekek || még nincs, pedig vannak, akik az ellenkezőjét állítják
állatok || Zosma, erdei fülesbagoly

Családtörténet ||
Lazlo apja, Adam az első Night, aki a román, mugli családnevét, a Noapte-t angolosította, mikor a szigetekre kötözött. Adam a munkahelyén, egy már bezárt, kis hírű varrodában, a Tű és Cérnában ismerte meg Judith-ot, aki később a felesége lett. A varrodában Adam segédként dolgozott, míg Judith varrónőként. Judith, Lazlo anyja családja, az Aspen-ek félvérű varázslók.
Bár Adam-nek az otthoni muglikkal rossz emlékei voltak, mégsem volt előítélete sem a muglikkal, sem a félvér, „sárvérű” varázslókkal szemben.

   Külsőségek

magasság || 185 cm
testalkat || sportos
szemszín || barna
hajszín || sötétbarna
kinézet || A bőre színe születése óta az átlagnál napbarnítottabb az apja vérvonala miatt, viszont egy kissé sápatag, mivel évek óta napfény alig érte. Ruházata egyszerű, kissé viseltes és sötét tónusú, amivel csak erősíti a róla terjengő pletykát, miszerint vámpír. A tekintete általában unott, hogyha a holdnál közelebbi, vagy pergamenénél távolabbi dologra néz.
Születése óta a fogai ki az átlagnál kicsit hegyesebbek, valamint a szemfogai nagyobbak.

   Tudás és karrier

pálca típusa || 6 és háromnegyed hüvelyk, fenyő, egyszarvú szőre maggal, kissé merev
végzettség ||
Roxfort Varázsló- és Boszorkányképző Szakiskola
RBF:

Sötét Varázslatok Kivédése: V
Átváltoztatástan: V
Bájitaltan: K
Mágiatörténet: E
Asztronómia: K
Bűbájtan: V
Gyógynövénytan: V
Jóslástan: K
Számmisztika: K

RAVASZ:

Sötét Varázslatok Kivédése: B
Átváltoztatástan: T
Bájitaltan: V
Asztronómia: K
Bűbájtan: T
Jóslástan: E

foglalkozás || Csillagmező Asztrológiai és Asztronómiai Vállalat – Csillagásza. Megrendelésre mind mugliknak, mind varázslóknak készít horoszkópot, csillagjóslást. Jelenleg főállásban Roxfort-ban tanár.
varázslói ismeretek || A háztartástan bűbájokhoz és azok mugli változatában van gyakorlata. Viszont ezen kívül leginkább RBF szintű bűbájokat ismer, viszont mióta új pálcája van rájött, hogyan tudja az asztronómiai és földrajz ismereteit és bűbájismeretét összehangolni – aminek eredményében hordozható, mágikus planetáriumszerű csillag naptárat alkotott. Emellett non-verbális varázslásban is van alapszintű jártassága.
Figyelemre méltóan ügyes bájital keverő, főző.
Középszerű jósképességgel rendelkezik, viszont csillagjóslásban, főleg az asztronómiai ismereteinek köszönhetően pontosabb jóslatokat tud készíteni.

Egyéb

avialany|| Eric Balfour