Levin Antonyin Dolohov

LEVIN ANTONYIN DOLOHOV

„Az idő pénz. És én nem szeretem szórni a pénzemet.”

Alapok

jelszó || Nyúlháj,tyúkszem csinn és bumm, tiszta vízből legyen rum!
így ejtsd a nevét || ahogy írja
Így szólítsd || a legtöbben a vezetéknevén szólítják. A két keresztneve közül a Levint használja.
születési hely, idő || 1958. december 27. Oroszország, Moszkva, Dolohov birtok
horoszkóp || bak
kor || 40 éves
vér || aranyvérű
munkahely || főállású politikus, másodállásban halálfaló

A múlt

Gyerekkor

A szőke kisfiú némán követte édesapját a sötétben, a kavicsos, porhóval lepett úton keresztül. Előttük magasodott a hatalmas kúria, amelyben imádott nagybátyja és a családja éltek. Rajongott Igorért, apjaként szerette a férfit. Apjaként, hiszen a szüleitől a legminimálisabb törődést sem kapta meg, amelyet az alig ötéves kisgyermek a levegőnél is jobban igényelt volna. Álmos volt, legszívesebben hazament volna a kényelmes szobájába, de nem mert ellenszegülni Antonyinnak. Elég korán meg kellett tanulnia, hogy nem ajánlatos felbosszantani a családfőt, hiszen az hamar elveszíti a hidegvérét és előfordulhat, hogy előbb eljár a keze vagy a pálcája, mint hogy gondolkodna. Levint ritkán bántotta, ő igazán jó gyerek volt. Sosem hangoskodott, nem hagyott maga után rendetlenséget és nem sírt semmiért. Még akkor sem bőgött, mikor lenyúzta a bőrt mindenéről a házuk melletti erdőben, miután elesett. Tudta, hogy a hisztizés felesleges, mert senki sem foglalkozik vele a családjában. Egyszóval a kis Levin igazán jól viselkedett.
Alig bírt lépést tartani az édesapjával, aki magas, nagydarab ember lévén legalább háromszor akkora távolságokat tett meg, mint a fia. Már szinte futva követte, így viszont sikerült beérnie a kétszárnyú bejárati ajtónál. A kopogtató medvefejet mintázott, a Dolohov család címerállata után. Komolyan vették a tradíciókat. Nomen est omen, a név kötelez, mondanák erre.
Antonyin nem kopogott, nemes egyszerűséggel belökte a súlyos ajtót, amely hangos robajjal csapódott neki a márványburkolatú falnak. Az előszobában – bár talán helytállóbb lenne a csarnok megnevezés – sötétség és csend uralkodott. Sehol senki, még a házimanók sem neszeztek. Alig telt bele fél perc és máris fény gyúlt. A díszes lépcső tetején nyúlánk, fiatalos férfi jelent meg, kérdőn nézett le az érkezőkre.
- Bátyám? – Meglepettségét nem az udvariatlan érkezés okozta, azt már megszokhatta testvérétől. Nem, erről szó sem volt. Megrökönyödését önmagában az eredményezte, hogy az unokaöccse és a bátyja eljöttek. Antonyinnal az utóbbi időben borzasztóan megromlott a kapcsolata egy örökösödési vita következményeként. Apjuk, az előző nagycsaládfő halála után az idősebb testvérre, Antonyinra szállt volna minden örökség, azonban ezt Igor nem látta bölcs döntésnek. Túl jól ismerte őt… Azonban azzal ő sem számolt, hogy a kettejük közti ellentét meddig fog fajulni. Magabiztosan lépdelt le az emeletről.
- Ideje véget vetnünk ennek az egész ostobaságnak – jelentette ki az idősebb fivér.
- Fogalmam sincs miről beszélsz, bátyám. Egyáltalán mit keres itt Levin? – ráncolta amaz a homlokát. – Későre jár, halasszuk ezt inkább holnapra.
- Nem, Igor, semmi sem halasztunk holnapra. – Antonyin kezében pálca villant, a tekintetében pedig egyfajta állatias kegyetlenség.
A mellette toporgó kisfiú szemei hatalmasra tágultak. Nem értett semmit, nem is kellett volna, hogy értse. Aminek viszont ezután lett szemtanúja, teljesen meghatározta a későbbi életét. Ötéves gyermekként nem ismert olyan fogalmakat, mint a főbenjáró átkok, a Cruciatus, de még csak a vérzések fajtáit sem ismerte. Nem tudta pontosan megfogalmazni azt, ami történt. Csak később vált számára világossá, hogy Igor bácsi a híres-neves Cruciatus átok miatt esett össze, vonaglott és üvöltött fájdalmában, mikor az apja egy színes fénycsóvát lőtt ki felé. Akkor még teljesen zavarodott volt.
Aztán valami más történt. A következő átoknak nem volt olyan látványosan élénk színe, mint az előbbinek. Valami másnak viszont annál inkább. Minden csupa vér lett. Sosem látott még ehhez foghatóan vörös színt. A tökéletesen vasalt, fehér ingére tapadt foltokra helyezte kicsi kezét. Meleg. Még sosem látott ilyet. Hogy félt-e? Nem, a legkevésbé sem. Lenyűgözte és elborzasztotta a látvány.
- Tanuld meg, fiam, hogy a trónbitorlók ezt érdemlik. Aki nem tudja hol a helye, az mindig megüti magát. Pfh, szánalmas. Sose hagyd, hogy elvegyék, ami a tiéd. Érted? Ha kell, ölj érte. Ez állati ösztön. – Sosem szólította fiamnak. Végleg belezvarodott.
A nagybátyjára emelte a tekintetét. Igor nem mozdult a földön, hörögve vette a tüdejébe áramló utolsó levegőket. A testét mindenütt mély, súlyosan vérző sebek borították, mintha csak egy territóriumát védő vadállat tépte volna darabokra. Nem sírt, nem fájt neki, nem volt szomorú.
Igor egy utolsó hörgéssel kilehelte a lelkét.
Nem érzett semmit, csupán eddig ismeretlen ürességet. Valami elveszett benne.

Iskola

Mindig is azt sulykolták belé, hogy tanulnia kell és mindig tökéletesen teljesíteni. Egy idő után a külső kényszerből belső lett és Levin Dolohov a beteges precizitás mániákusává vált. Így nem csoda, hogy a tanulmányi eredményei mind a hét év alatt kiemelkedőek voltak és a tanárok mind mintadiákként tartották számon. Persze számukra csak egy protekciós, aranyvérű diák volt, aki kiemelkedett a többiek közül. Nem értettek és nem tudtak semmit.
A tökéletes teljesítmény mögött nem egészen a folyton tanuló, tökéletes gyerek képe állt, ahogyan azt ők sejtették. Ez legelőször Levin hatodik tanévében bizonyosodott be.
Dolohov és még jónéhány durmstrangos diák, áthágva az iskola szabályzatát kiszökött a tópartra, hogy kissé leereszthessenek a kemény tanítási napok után. Baráti iszogatásnak indult mindenki részéről, senki sem sejthette, mi lesz később. Az iszogatásból mértéktelen ivászat lett, amiből pedig rengeteg részeg kamaszfiú. Mikor visszafelé indultak, valami olyan történt, amely még a Durmstrang falai között is szenzációnak számított. A rossz értelemben.
- Ti is hallottátok ezt? – kapta fel a fejét az egyik fiú, miután egy furcsa hangra lett figyelmes.
- Biztos csak valami dög az erdőből, hagyd már – intette le egy másik.
- Azért meg kéne nézni. Anyám kitekeri a nyakamat, ha megtudja ezt valakitől…
- Megnézem – sóhajtott fel kelletlenül a többiek közül kimagasodó Levin.
Az alkoholtól kissé ingatagon indult meg a fák közé, ahonnan kiszűrődött a megmagyarázhatatlan hang. Az egyik növény földből kitüremkedő gyökerei között egy körülbelül vele egyidős lány kuporgott, a bokáját szorongatva. Bizonyára felborult.
- Nocsak… Anna, nem is tudtam, hogy te is csatlakozni akarsz hozzánk – vigyorodott el Levin.
- Kopj le, Dolohov – sziszegett vissza a lány. – Boldogíts mást a rusnya képeddel.
- Hmmm, de dühös valaki…
Eközben felzárkóztak hozzájuk a többiek is, akik hasonló lelkesedéssel fogadták a másik nem egyetlen képviselőjét. Nem mintha akármelyiküket érdekelte volna ez az Anna nevű lány. Nem volt se különösen szép, se különösen okos vagy szellemes, ugyanolyan volt, mint akárki más.
- Húzzatok már el innen!
- Hogyne, hogy aztán beköphess minket valamelyik tanárnak – horkant fel az egyik fiú.
- Hát meg is érdemelnétek. Bűzlötök a piától – húzta el fintorogva az orrát Anna.
A fiatal Dolohov lehajolt hozzá és egy erélyes mozdulattal felrántotta a földről.
- Nem lenne jó ötlet – hajolt közelebb hozzá. – Biztos vagyok benne, hogy nem akarod elmondani senkinek.
- Én nem vagyok benne olyan biztos – feszült neki a lány a nála sokkal magasabb és erősebb Levin mellkasának. – Engedj el.
- Miért, mi lesz, ha nem? Csúnyán nézel rám vagy megmondasz anyucinak? – röhögött fel a szőke fiú.
- Azt mondtam vedd le rólam a mocskos kezed! – fakadt ki Anna.
- Levin, ne hagyd már, hogy egy csaj így beszéljen veled – kotyogott közbe valaki.
Levin természetesen ezt magától sem hagyta volna. Megtámaszkodott Anna két válla mellett, a fa törzsén, ezzel elzárva előle a menekülési útvonalat. A távolság kettejük között minimálisra csökkent, így épp csak egy kicsit kellett előredőlnie ahhoz, hogy erőszakosan megcsókolhassa a lányt. Az minden erejét bevetette, hogy ellökje magától Dolohovot, de az szinte meg sem érezte a gyenge ütéseket. Jobb ötlet híján még ép lábát előrelendítette, egy kényes pontot találva el ezzel. A fiú azonnal elhátrált tőle, tagjai szinte remegtek az indulattól.
Anna őrült módjára futni kezdett, vissza a kastély felé. Persze a felbőszített Levin sem maradt sokáig összegörnyedve, dühödten a lány után vetette magát. Könnyedén beérhette volna, de nem akart ennyit fáradni. Pálcát rántott és az első átkot küldte utána, ami eszébe jutott.
Anna mély, vérző sebekkel zuhant a földre.
***
- Folyton ezt a vackot szívod. Büdös – grimaszolt a kanapén Levin mellett ülő, nála fiatalabb lány.
- Ha nem tetszik, akkor nyugodtan el is mehetsz innen – vonta meg a vállát Dolohov.
- Nem úgy értettem! – szabadkozott azonnal. - Csak nem értem, mire jó a dohányzás.
- Te elég sok mindent nem értesz –válaszolta a fiú, majd elnyomta a félig leégett cigarettacsikket és magához húzta a lányt. Anna húga volt az. A barátnője.

Iskola utáni évek

Nem volt számára kérdéses, hogy Nagy-Britanniába utazik. Durmstrangos évei alatt tökéletesen megtanult angolul, több lehetőséget látott Angliában, mint Oroszországban a még inkább szoros szabályok szerint élő varázslónemzetben. Elhelyezkedett a politikai életben, az aranyvérűeket összegyűjtő pártban, közben pedig minden erejével azon volt, hogy felvételt nyerjen a halálfalók közé. Fiatal, de nagyreményű varázslóként kezdte a pályafutását.
Családi nyomásra megházasodott Margaret Jane Bulstrode-al, akivel már kisgyermekként eljegyezték őket. A kezdetektől fogva gyűlölte, így nem is csoda, hogy egyetlen gyerekük született és ő is csak sokkal az esküvő után, amit tizennyolc évesen kötöttek. Rá nem sokkal a Sötét Nagyúr elbukott és Dolohovot börtönbe zárták. Nem tagadott le semmit, sőt, büszkén vállalta minden tettét. A büszkesége nem engedte, hogy hazudjon.
Miután kiszabadult az Azkabanból, hamar véget vetett a számára terhes házasságnak. Saját kezűleg megölte feleségét. Ha mentséget kéne felhoznia, talán azt mondaná, hogy hűtlen volt.
- Megcsalt. Mégis mi mást tehettem volna? Régen a férfiaknak joga volt hozzá.

Háború

Mint halálfaló, természetesen ő is kivette a részét a háborúból. Nem egy ember lelte a halálát Dolohov keze által. Végre itt volt az alkalom arra, hogy megtorolják a Nagyúr bukását és a saját bebörtönzésüket. Tudta, hogy a bukás mivel járna számukra. A Nagyúr és a halálfalók győzelmével újra elérkezett számára az aranykor.

Jellem

A legjobb jelzők rá a kimért, udvarias, hűvös és a tiszteletet parancsoló. Sosem ragadják el az érzelmei, mindig higgadt és érzelemmentes. A legtöbb emberrel szemben teljesen közömbös, nem ébresztenek benne semmilyen érzést, se pozitívat, se negatívat. Nagyon jó emberismerő, első látásra meg tudja ítélni az emberek személyiségét és tudja, hogyan kell bánni velük. Az alaptermészetéhez tartozik a hideg udvariasság, mindenkivel szemben és ezt kölcsönösen el is várja. A tiszteletlenség nagyon zavarja.
Azt az elvet vallja, hogy mindenki foglalkozzon a saját problémáival. A saját feladatait egyedül végzi el, nem igényel segítséget semmilyen esetben sem. Nehezen tud csapatban dolgozni és alárendelni sem hajlandó magát Voldemorton kívül senkinek sem (neki viszont gondolkodás nélkül). Ellenben akit elismer, azt egyenrangúként kezeli. Nem szeret másokért is felelni és másoktól függeni, azonban nagyon jól tud irányítani. Könnyen meggyőz másokat és még egyszerűbben szerez magának tekintélyt más emberek szemében. Karizmatikus, jól bánik a szavakkal, viszont nem szeret sokat beszélni. Elég hallgatag, csak annyit beszél, amennyit kell. Nem visszahúzódó, de nem tudja elviselni a nagy társaságot (hosszútávon a kicsit sem), az ostoba emberek kifejezetten taszítják. Sokak szerint ünneprontó és poéngyilkos, ugyanis gondolkodás nélkül rondít bele a vidám jelenetekbe és azt az elvet vallja, hogy legszebb öröm a káröröm. Érti ő a viccet, csak nem szereti.
Nagyra tartja, ha valaki intelligens és művelt. Azt nem méltatja senkire, akit műveletlennek gondol. Sőt, igazából az emberek többsége irritálja és még csak meg sem próbál kedves lenni velük. Nem mintha rászorulna, ő megteheti.
Kegyetlen gyilkos, élvezetből öl. Azt vallja, hogy minél véresebb és brutálisabb, annál jobb. Precízen és gyorsan dolgozik, nem szokott hibázni. Viszont gyakran elragadja a hév, ilyenkor akár egyik pillanatról a másikra veszíti el a hidegvérét és nagyon nehéz ilyenkor leállítani. Mondhatni ebben a helyzetben a legkiszolgáltatottabb és a legveszélyesebb is egyben.
Nehéz kizökkenteni, vagy legalábbis nem látszik rajta, ha ideges. Egy valami van, amivel teljesen ki lehet hozni a sodrából: ha valaki pontatlan. Például ha valaki késve/hamarabb érkezik egy találkozóra, stb. Ő maga is mindig pontos.
Nem hangoztatja a felsőbbrendűségét, csendben elégedett magával. Nem fél bemocskolni a kezét, nem az a nyámnyila "nem piszkolom össze magam" típusú arisztokrata. Persze ha nem muszáj, ő sem kel fel a kényelmes kis karosszékéből, a kandalló és az orosz agara mellől. Semmire sem pazarolja feleslegesen az idejét. Mindent gyorsan és pontosan végez el. Sosem képes tétlenül ülni, ha valamivel végzett, új feladatot, új célt tűz ki maga elé. Szánalmasnak tartja a tétlenkedő embereket.
Az értelmi képességei átlagon felüliek, ahogyan a memóriája is. Könnyen megjegyez számsorozatokat, szövegeket, akármit, ami érdekli. Amíg a legtöbb ember unalmasnak és értelmetlennek tartja a matematikát, addig ő hatalmas örömét leli benne, mitöbb, meg is nyugtatja. Ilyenek például a hatványok, a bonyolult egyenletek, a számok gyökei… Számára ezek nem okoznak nehézséget, inkább szórakozásként szolgálnak. Mások kedvenc elfoglaltsága a sakk, amelyet képes fejben is játszani, ha akad hozzá hasonlóan elborult játékos. Gyors reakcióidő és jó stratégiai készség szükséges hozzá, ezek közül ő mindkettővel bír. Ugyan az IQ-ja elég magas, az érzelmi intelligenciája viszont már nem. Nehezen vagy szinte egyáltalán nem képes megérti mások érzéseit, bár az esetek többségében még csak próbálkozást sem tesz rá. Kevés dolog ébreszt benne akármilyen érzést, leginkább az ürességgel lehetne jellemezni. Többnyire csak indulatok töltik el, de még azok is csak ritkán. Valahol tart is attól, hogy mély érzéseket tápláljon mások iránt, egyrészt gyengeségnek tartja, másrészt pedig az antiszociális viselkedése egyfajta védelmi mechanizmus. Jobb neki így, ha nem kell megnyílnia senki előtt és élheti a maga romlott kis életét. Ha valakire illik a szociopata jelző, az Levin Dolohov. Tudatán kívül teszi tönkre a körülötte élőket, bár ha tisztában is lenne ezzel, az sem érdekelné. Nem büszke az érzéketlenségére, de nem is gondolja úgy, hogy ezen változtatnia kéne.
Bizalmatlan, gyakran mutatja üldözési mánia jeleit is. Persze ilyen előélettel ezen egy percig sem kell csodálkozni. Nehéz megérteni és kiszámítani a tetteit és követni a logikáját. Ne próbálkozz vele, úgysem fog menni. Egy lépéssel már biztos előtted jár.

Erősség || higgadtság, komolyság, logikus gondolkodás, karizmatikus, jó diplomáciai készség
Gyengeség || türelmetlenség, érzéketlenség, enyhe szociopata hajlam, féltékenység

Apróságok

mindig || || vodka, vér, tudás, csend, cigaretta, méltóság, precizitás és szimmetrikus dolgok
soha || olcsó vodka, ostoba emberek, kosz, aszimmetria, késés, édes ízű ételek
hobbik || Nincs sok szabadideje
merengő || - Legrosszabb emlék:
Mikor végignézte, ahogy az apja kegyetlenül meggyilkolja a nagybátyját.
- Legszebb emlék:
Mikor kisgyerekként egy teljes nyarat töltött a nagybátyjával, aki igazi apjaként viselkedett. Mikor megkapta a Sötét Jegyet.
mumus || nagybátyja vérbefagyott holtteste
Edevis tükre || normális családi környezet
százfűlé-főzet || zöld, émelyítően édes ízzel
Amortentia || vér, vodka, pergamen
titkok || végignézte, ahogy az apja kegyetlenül megöli a nagybátyját; az első igazi barátnőjét féltékenységből meggyilkolta; betegesen tart attól, hogy megfosztják valamitől, ami az ő tulajdonát képezi
azt beszélik, hogy... || Megölte a saját feleségét; sosem fázik (aki az orosz teleken edződött…)

   A család

apa || Antonyin Szergej Dolohov, az apja mindig is kemény kézzel és szigorúan nevelte elsőszülött fiát. Kapcsolatuk csak és kizárólag tiszteletre épül, sosem babusgatta vagy szeretgette a gyerekeit. Sőt, Levinre csupán az örököseként tekintett, akit eszerint kell felnevelnie. Ennek érdekében pedig bármit megtett és akármilyen módszerhez folyamodott. Levin mindig is mélységes tiszteletet érzett az apja iránt, pláne 5 éves kora óta, de egyben tart is tőle. Számára sosem az otthon biztonságát jelentő apát testesítette meg, hanem egy erős férfit, akire felnézhetett. Önmagának sem vallaná be, de valahol az apja jelenti számára Az Erőt. Levin nem szereti az apját és sosem fogja szeretni, a tiszteleten kívül semmilyen érzelmi kötelék nem köti hozzá, az viszont nagyon erősen. Aranyvérű, két éve, 56 évesen elhunyt.
anya || Rosalie Cornelia [Yaxley] Dolohov a gyerekei körüli munka nagy részét a nevelőnőkre és a dajkákra bízta. Így igazából nem is ismeri őket, de ő meg van győződve ennek az ellenkezőjéről. Levinnel a mai napig nem foglalkozik, sőt, inkább kerüli elsőszülött fiát. Egyfajta viszolygás és távolságtartás alakult ki benne a gyermeke felé, nyilván nem ok nélkül. Aranyvérű, 58 éves.
testvérek || Három testvére van. A legidősebb Alekszej Boris Dolohov, tíz évvel fiatalabb Levinnél. Borissal a kapcsolata nem nevezhető emberinek, lényegében beszélőviszonyban sincsenek. Hobbiszinten igyekeznek keresztbetenni egymásnak, elsősorban Boris kárára. Húga, Irina Rosalinda Dolohov tizenhárom évvel fiatalabb nála, vele inkább már csak felszínes, mintsem ellenséges a kapcsolata. A legkisebb öccse Michail Roman Dolohov már nem volt szerves része a bátyja életének, elsősorban a köztük lévő tizenhat év korkülönbség miatt. A kapcsolatuk szintén semleges, bár a legkisebb Dolohov gyerek ennek ellenére is tiszteli a nagytestvéreit.
gyermekek || Marcus Levin Dolohov, 17 éves. Aranyvérű mércével kései gyerek, hiszen több évvel az esküvő után született csak. Ennek oka talán a szülei közötti ellentét. Amíg apját ki nem engedték az Azkabanból, legnagyobb vágya az volt, hogy találkozhasson vele. Mikor Levin kiszabadult, a fiúnak hamar be kellett látnia, hogy az apjától ezután sem fog túl sok törődést kapni. Ennek ellenére rajong érte, egy kisfiú rajongásával. Viszont a halálfalók kegyetlensége távol áll tőle, egyenesen ellenzi azt.
állatok || van két orosz agara, de nem fűzi hozzájuk semmilyen érzelmi kötelék
Családtörténet ||

A Dolohov család Oroszország történetében az egyik legrégebbre visszanyúló aranyvérű família. A történelem során ezen a területen mindig vezető pozíciót töltöttek be, elsősorban a hadügyben és a politikában. A család férfi tagjai közül nem egy neves politikus vagy tábornok került ki, akadtak köztük miniszterek is. Sok ideig ismeretlenek voltak a nyugat-európai varázsnemzetek számára, ugyanis főleg orosz és bolgár területen házasodtak a hasonlóan rangos aranyvérűekkel. Csak jóval később, az 1800-as évek közepe felé kezdtek el brit varázslócsaládokba beházasodni. A kapcsolataik ezáltal egyre csak növekedtek, ahogy befolyásuk is a varázstársadalomban.
Dolohovék manapság már nem képviseltetik magukat olyan nagy számban, szinte már csak a család főága tölt be nagy pozíciót. Rengeteg leszármazott halt meg belső és külső viszályok következtében. A családban nem egyszer fordult elő testvér-és más rokongyilkosság is. Talán hatványozottan öröklik az agresszivitásra való hajlamot, ki tudja…
Ha egy mondatot kéne választani, amely jellemzi őket, az az örökérvényű Nomen est omen közmondás lenne, vagyis a név kötelez. Tökéletesen eszerint élnek, arra mindig is ügyeltek, hogy a Dolohov névvel járó tekintély ne vesszen el. A családot gyakran próbálták összekapcsolni nem egy sötét üggyel és a feketemágiával, de sosem tudták bizonyítani. És amúgy is, hogyan lehetne egy teljes családot megvádolni?
A háborúban csupán Levin, a jelenlegi családfő vett részt, mint halálfaló. Illetve közvetetten a fia is, de ő nem tartozik szervesen egyik oldalhoz sem. Mindenki más kimaradt belőle, tekintve, hogy az ország közelébe sem jöttek.
Több helyen vannak birtokaik, elsősorban Oroszországban, de Nagy-Britannián belül is akadnak. A kúriáikra nem jellemző a giccses fényűzés, inkább a zord, letisztult stílus.

Külsőségek

magasság || 195 cm körül, nagyon magas
testalkat || vékony, átlagosan izmos
szemszín || fekete
hajszín || világosszőke
kinézet || Mindenki első gondolata róla az, hogy szörnyen magas. A második szembetűnő külső tulajdonsága fekete, érzelemmentes tekintete, ami a legtöbb embert frusztrál. Nagyon ritkán mosolyog, akkor sem biztos, hogy őszinte örömöt jelez az a mosoly. Egyszóval nem túl bizalomgerjesztő.

   Tudás és karrier

pálca típusa || almafa, sárkányszívizomhúr, 13 hüvelyk
végzettség || Durmstrang
foglalkozás || politikus, elsősorban a külpolitika területén. Halálfaló.
egyéb || Kaszabolóátkok terén hatalmas a tárháza. Több saját átkot is használ, ha párbajra kerül sor, a főbenjáró átkok mellett főleg ezeket alkalmazza. Gyors, precíz és még kellőképp brutális is.

   Halálfalóknak

státusz || esze ágában sincs titkolni
szolgálati idő || 18 éves kora óta elkötelezetten szolgálja a Sötét Nagyúrt (1976)

Egyéb

avialany|| Deryck Whibley