Seraphin Lamartin

SERAPHIN AUSTIN CAMERON LAMARTIN

   alapok

jelszó || „A Reggeli Próféta úgyis világgá kürtölte.”
teljes név || Seraphin Austin Cameron Lamartin
becenév || Sera, anyjának Austin
nem || férfi
születési hely, idő || 1980. január 16. London
kor || 17
faj || ember
vér || aranyvérű
évfolyam || 7. évfolyam

   a múlt

Egy rideg téli napon születni nem éppen leányálom, ennél rosszabb már csak az lehet, hogyha valakinek egy rideg, hideg, fagyos januári napon kell szülnie. Azonban Hedvig Lamartin asszony voltképpen büszke volt a dologra, hiszen második gyermekének adott életet és ez sem okozott csalódást, fiút szült. Nem mintha az ilyesminek olyan nagy jelentősége lett volna az egyszerű halandók társadalmában, de Lamartinék, mint aranyvérű família sokkal lelkesebben fogadták a fiúgyermeket. Hiszen csak így lehetett garantálni, hogy az aranyvér a névvel tovább áramlik a varázslók történetében. Seraphin után három évvel egy lánya született Jonathan és Hedvig Lamartinnak, de eddigre már biztosítva látszott lenni a család jövője, így Jade-nek is ugyanúgy örültek már a családban, mint a korábbi két fiúnak.
Seraphin életének korai szakaszában megmutatkozott már, hogy nem kviblinek született, de még csak nem is azért, hogy botladozó tanulmányaival Longbottom vetélytársa lehessen majd a ranglista végén. Nem, Seraphin igenis ügyesnek bizonyult, már az önkéntelen mágiák terén is, amikkel gyerekkorukban a húgát kápráztatta el és persze mindenki mást is, aki vevő volt rá. Aranyvérű, gazdag családban nevelkedve nem volt más dolga, mint elsajátítani az alapelveket, büszkének lenni és sznobnak, mint ahogy az a vérében is megvolt már. Hűségesen eleget tett, senki nem mondhatta, hogy csak másodhegedűs bátyja mellett, különálló egyéniségként kezdte kicsi korát és tartotta magát később is. Keveset olvasott, de azt alaposan megjegyezte magának, inkább a hozzá hasonlók között kereset cimborákat, társakat, feszegetve a szülők szabta határokat. Tűnt azonban bármennyire is élénk kamasznak, húgát becsülte legtöbbre a barátai közül, a kedves, szerény, aranyos kislányt, akiben a családi jellegzetességek nem ütöttek ki annyira.
Aztán Roxfortos lett, természetesen a felvétele nem is volt kétséges. Első napjai sem szorongással teltek, magabiztosan mozgott a varázslatos világban, hamar barátokra, társakra lelt, tanulmányait hanyag szorgalommal folytatta ugyan, de tudását, pálcaforgatási technikáját a folyosókon és önszorgalomból kezdeményezett fogadások alkalmával is csiszolgatta, Friccs ide, büntetőmunkák oda, páratlan lelkesedéssel. Nem volt kétséges, méltóvá fog válni a család hírnevéhez.
De miként minden szép történetben, ebbe is beleszőtte az élet a maga tragikus fordulatát. Seraphin imádott húga, éppen, mielőtt a Roxfortba mehetett volna, váratlanul meghalt. Hősünk nem volt otthon, mire hazaért már el is temették a kislányt, barátjánál magára kapott jókedve odalett, türelmetlenül kutatta a választ, de anyja hidegen elutasította. A gyógyító szerint Jade-del egy vérfertőzésből fakadó kór végzett, ami sajnos aránylag gyakran sújtja az aranyvérűeket, hiszen a legjobb családok egyre kevesebben lesznek, a keveredés óhatatlan. Seraphin dühöngött. Nem bírta elfogadni ésszel, hogy ilyesmi megtörténhetett, hogy ilyesmi lehetséges egy olyan mágiával és kényelemmel átitatott világban, mint az övé. Így tért vissza a Roxfortba, dühösen a világra, gyűlölködve mindennel, ami szerinte csak kétszínűség. Korábbi kapcsolatai megszakadtak, kiállhatatlan viselkedése elriasztotta tőle a társait, szeszélyes hangulatingadozásait nem nagyon bírta senki, és bár hatodéves korára nagyjából megnyugodott, személyiségére rányomta a bélyegét a kiszámíthatatlanság. Már nem bánkódik elvesztett testvére miatt. Inkább önmagával foglalkozik és azzal, hogy visszailleszkedjen az övéi közé. Talán az ilyentén változást sürgette az egyre vészjóslóbbá váló jelen, hiszen aki élni akar, annak szüksége van támogatókra, vagy legalább olyanokra, akik elé állnak, hogy védelmezzék. Természetesen még ez sem nyújt teljes biztonságot egy olyan világban, ahol a Sötét Nagyúr az új úr, azonban őt, mint aranyvérűt kevés veszély fenyegeti, és a szüleinek se állna érdekében lázadniuk a fennálló rend ellen. Őket még nem környékezték meg, de nem is állnak ellen, a családi hagyomány szerint az arisztokratákat alkotják a varázslótársadalom élén.

   jellem

Magabiztos és határozott. Önmaga képességeivel teljesen tisztában van, és amint lehet, bemutatja másoknak is, hogy mire számítsanak tőle. Az utóbbi időben inkább antiszociális volt, könyvtárban üldögéléssel múlatta az időt, ha valaki hangoskodott, annak úgy kellett, hatodik évre visszatérve úgy tűnt változtatott a viselkedésén. Kereste a többiek társaságát, bár azok nem feltétlenül örülnek ennek a korábban tapasztaltak után, arisztokratikus tartással úgy veszi, mintha a korábbiak meg sem történtek volna. Mindazonáltal hamar kiábrándul a társaiból, ha azok nem felelnek meg az elgondolásainak. Egy kicsit talán elbizakodott és önelégült, de mindenképpen érdeklődő, száz százalékosan kíváncsi, csak éppen túl képmutató hozzá. Van benne egy leheletnyi lázadó hajlam, de csak amolyan kamaszos kilengés. Nem foglal állást semmi olyasmiben, ami nem érinti személyesen.

   apróságok

mindig || macskája, Mephisto
egója, Sera
kviddics //naná, hiszen fiú//, fogói ambíciói vannak, de hivatalosan még nem játszik
minden, ami sötét, ijesztő, de kezelhető
csokibéka
hüllők szív

soha || hisztis libák akcióba
önmagukat túl komolyan vevő tanárok
nálánál is büszkébbek, arrogánsabbak
a vérfertőzést
eltévedni, és ezt beismerni

dementorok || Természetesen, amikor megtudta, hogy a húga meghalt, aztán az az elkeseredés és csalódottság, hogy senki nem tehetett semmit.

mumus || Elpusztult macskája.

titkok || Értelem szerűen nem dicsekszik húga halálával, azzal se, hogy annak idején egy bódult pillanatban csókolózott egyik akkori barátjával az üvegházaknál és azt is titkolja, hogy egyszer rózsaszínre változtatta amúgy sötétszürke, narancssárga szemű macskáját fogadásból, persze akik tudnak erről, azok nem tartják csukva a szájukat.

rossz szokás || A beszédstílusa gyakran válik fellengzőssé, ennek ellenére legrosszabb szokása, hogy könnyen hagyja magát felingerelni. Pillanatok alatt pálcát ránt, hogy bebizonyítsa, mennyire kevés is körülötte mindenki más.

   a család

apa || Jonathan Alyward Cameron Lamartin(45), aranyvérű
anya || Hedvig Myrthill Lamartin(44), aranyvérű
testvérek || Harald Titus Cameron Lamartin(20), Jade Elisabeth Lamartin(halott)

családi állapot || magányos

állatok || Mephisto, a Karthauzi macska

   külsőségek

magasság || 178 cm
tömeg || XXX ///ebben nem vagyok túl jó, arányaiban vékonykás alkatú//
rassz || európai
szemszín || türkizkék
hajszín || sötétbarna
különleges ismertetőjel || Haja göndörödésre hajlamos, hosszan hordja, már vagy két éve nem nyúlt hozzá. Gyakran hord a nyakában egy fekete kendőt, amolyan gyászos jelkép. Macskája szinte mindig vele van.
kinézet || Középmagas, de nyújtja az alakját a büszkeség, ahogy egyenes tartással, kihúzva közlekedik. Öltözéke varázslók között taláros, természetesen kiváló minőségű ruhákat hord, muglik között sem kell szégyenkezni. Ha elhanyagolt, izzadt vagy rémült akkor nagy baj van, általában rejteget minden gyengeséget.
egészségi állapot || Makkegészséges.

   a tudás

varázslói ismeretek || Hatodéves az iskolába, jó eszű, tanárok kedvence lenne, ha válaszolna a kérdésekre olyankor is, amikor nincs kedve, illetve ha írna házi feladatot. Átkok, rontások állnak a szívéhez legközelebb, így értelemszerűen SVK, bár inkább maguk a sötét varázslatok, mint a kivédésük, de ugye mindent meg kell tanulni. Emelett bűbájtanból jeleskedik, átváltoztatástan annyira nem csigázza fel, ellenben bájitaltanon maga a megtestesült éberség. Kedveli a legendás dögöket, a jóslástant elpasszolta, szintúgy a számmisztikát, rúnaismeretet, asztronómiát. Egyszerűen nem az ő világa.

mugli képzettségek || Zongorázik egy kicsit.
pálca típusa || 13 hüvelyk, tiszafa, egyszarvúszőr mag.
különlegesség || Látva egyes renitens diáktársai példáját ő is elmélyült a patrónusidézésben. Patrónusa egy kígyó, hüllőkhöz való olthatatlan vonzalma okán.(((ha lehet)))

   szerepjáték-példa

*Az eső verte Roxfort ablakait, dühödten követelt bebocsátást, hiszen célja volt elpusztítani mindent, ami fény, ami meleg, ami kedves, ami kellemes és ami száraz. Seraphin felnézett a nagyterem mennyezetére, villám robajlott át rajta, mintha jó étvágyat akart volna kívánni a reggelihez neki. Futólag elmosolyodott és a háza asztalához sétált. Leült, maga elé húzott egy tányért, rántottát szedett. Körül se pillantott, így is érezte, hogy többen ránéznek, de ő még egyelőre az RBF vizsgák sikerénél járt és derűsen falatozott. Csak aztán emelte fel a pillantását, mire sokan elfordultak. Elmosolyodott. Dehogy fog ő most dühöngeni. Új év van. Ideje újranyitni, tiszta lappal indítani...
Nyávogva Mephisto ugrott az ölébe, fél kézzel végigsimított rajta, aztán a macska már tovább is állt, alighanem házikosztot keresve egerészés helyett. Seraphin is felállt, vállára dobta a táskáját, szomszédja órarendjébe pillantott.*
-SVK? Remek így elsőre...-*nevetett halkan, dorombolós halkan, mire az áldozat, a háztárs lány ijedten összerezzent.*-Nem kell félni, nem vagyok se Tudodki, se a kedvenc mumusod. Csak lusta voltam elővenni a sajátomat ugye nem baj?
-Nem, dehogy...-*rázta meg a fejét a szőkeség, mire Seraphin elégedetten biccentett és kifelé indult a zsúfolt nagyteremből, felszaladt a megfelelő folyosóra, aztán az egyik ablakpárkányra ült és az óráig visszalevő idejét heveny olvasgatással töltötte.*

   egyéb

---