Szédülök. Idegesítően hangosnak hallom a saját tűsarkú csizmám kopogását az aszfalton, nem érzékelem, ami körülöttem történik. Az emberek itt vannak mellettem, beszélnek, lélegeznek, tüsszögnek, köhögnek,esznek…élnek és én rohadtul nem hallok belőlük semmit, nem is akartam, de sikerült kizárnom mindet. Néznek, bámulnak, szemük elkerekedik, szájuk undorodó, megbotránkozó fintorba torzul.
Én részeg vagyok, ők halálosan unalmasak. Legalább nekem még van esélyem kijózanodni,még ha nem is lesz egy kéjmámor a holnapi napom. Utálom az ilyen rohadt kedd estéket! Ilyenkor sosem dolgozom, így élvezhetem a magányom vagy, ha van fölös energiám elmehetek valahová, hogy szexrabszolgát keressek arra két órára, amíg egyáltalán el tudok viselni egy férfit vagy nőt.
Lehet nő kellene nekem, de az is lehet, hogy egy kurva nagy pofon, hogy magamhoz térjek, nem baj legalább van bennem és az utca emberében valami közös: mindketten kurvára meg vagyunk lepve, hogy bírok még járni. Kicsit forog velem egész London, de ez nem jön be, mert rohadtul nincs kedvem keringőzni, hiába próbál felkérni az egész város. Nem állok meg, megyek tovább a…oda. Igazából fogalmam sincs, hova tartok csak hagyom, hogy vigyenek a lábaim, amíg még képesek rá, aztán majd lesz valami. A legrosszabb, ami törtéhet, hogy összeesek. Hát istenem! Megesik az ilyen is.
Valaki a seggemre csap és olcsó ribancnak nevez, csak egy megvető pillantást kap, nem állok le kiosztani meg elmesélni neki mekkorát téved, lehet hogy tényleg filléres nőnek tűnök,de ha az lennék még a hozzá hasonló senkik is megkaphatnának. Elvigyorodom és magamban nyugtázom, hogy tulajdonképpen tetszik, hogy prostinak néznek, a legközelebbi pancsernek még árat is mondok, ha addigra kicsit kevesebb alkohol lesz a véremben és normálisan tudok majd gondolkodni.
Normális. Egyáltalán mi a faszt jelent az, hogy normális? Nem rela…rea…relatív ez a cucc?
Fejben sem megy a beszéd, szerencse, hogy nem nagyon próbálkozom vele, minden figyelmem az köti le, hogy sikeresen leérjek ezen a rohadt lépcsőn, egyáltalán miért van itt lépcső? Meg hát…hol vagyok?
Zeneszó üti meg a fülem és ezután ki is megy a fejemből az utóbbi kérdés, pedig eddig marha fontosnak tűnt. Most csak követem a hangot lefelé az aluljáróba és hamarosan meg is találom a forrását egy hozzám hasonlóan lerohadt külsővel rendelkező férfi személyében. A lábam ekkor érzi úgy, hogy kurvára nem kér a további ötleteimből és abba akarja hagyni a járkálást. Izmaim megremegnek, nem kapaszkodom, a fal mentén szépen hagyom a testem lecsúszni, míg el nem érem a talajt.
Innen lentről nem olyan szörnyűek a dolgok, legalábbis hánynom nem kell annyira, mint eddig, így cigarettát veszek elő és rágyújtok, miközben az idegent figyelem.
-Jól játszol-jegyzem meg, amúgy mellékesen, miközben kifújom a füstöt.