A Psziché cáfolata

[1]

TARTALOM

Előszó
Varázs és Lélek - elméletek a mágia keletkezéséről
....

Előszó

Amint lassan felült, balválla-tájt
egy teljes élet minden izma fájt.
Halála úgy letépve, mint a géz.
Mert feltámadni éppolyan nehéz.¹

Amíg az ember féli a halált, történeteket, babonákat fog kitalálni róla. A jól felépített mesék gyakran széles nézőközönséget vonzanak, és fanatikusaik vallásokat szerveznek belőlük. Az összes ilyen ismert tan a lelket, mint személyiségük kulcsát helyezi központjába, mely gyakran (ám nem minden esetben) alá van rendelve egy nagyobb hatalomnak (pl.: isten), amit tulajdonképpen a világ, a mindenség lelkének foghatunk fel. Kutatásaim során sorba vettem a bizonyítékokat, ami magyarázhatja ezt a matérián túlmutató halmazt, és igyekeztem megcáfolni azokat, illetve egy új, korszerűbb és pontosabb megközelítést adni a testben lévő mágia keletkezésére és felhasználására vonatkozóan. Remélve, hogyha az önmagunkban lévő ismeretlenek számát szűkítjük, akkor egyre közelebb kerülhetünk a tökéletes ember megteremtéséhez.

1 - Nemes Nagy Ágnes: Lázár

Varázs és Lélek - elméletek a mágia keletkezéséről

Merlin jeles tanítványa, a kelta mester Cadoc próbálta először megérteni honnan ered ereje, ami a csodátlanok fölé helyezi őt. Sokáig elveszettnek hitt műve egy kísérletsorozatot ír le, amit követői segítségével sikerült elvégeznie. Az volt a céljuk, hogy a csodákat elutasító (tehát feltehetően mugli), csodákra ámuló (azaz kvibli), illetve csodatevő emberekkel közösüljenek, majd a született csecsemőket összegyűjtve megfigyeljék, hogyan öröklődött tovább bennük a mágikus vérvonal, ha öröklődött egyáltalán. Összesen tizenöt tesztalany érte el a hat éves kort, ami jelentős eredményként róható fel a medimágia szempontjából is, az akkori viszonyokat ismerve. Ezt a tizenötöt egy helyre gyűjtve különböző próbák alá vetették. Már akkor is ismert volt, hogy nagy stressz alatt sokkal könnyebben előhozható az ún. mágikus én, ezért gyakran önmaguk megsebesítésére késztették őket, amivel egy másik (ugyan kevésbé egyértelmű) szelektáló elvet is gyakorolhattak, miszerint már a csecsemővarázslóknál is gyorsabban megy végbe a sebek gyógyulása (az állítás maradéktalan igazolására azonos korú és tápláltságú muglikkal végeztették ugyanezeket a feladatokat párhuzamosan). A hosszan tartó, és korábban üldözött, kísérlet eredményeiről így ír Cadoc:
"...Azt tehát láthatjuk, hogy szakállam mellemig ereszkedett, mire következtetéseket vonhatunk le. Ez az idő azonban, amit Taranis kegyeiből védő hasa alatt tölthettem, nem mutat elpazaroltságot! Mint lábam alatt a föld, olyan biztos, hogy a tizenöt gyermekből négy nem csak hiszi a csodákat amiket mutatunk neki, hanem műveli is. E négy közül egynek mindkét szüleje csodatévő úgyszint, kettőnek anyja, egynek apja vallja igaznak munkásságunkat. (...) És ezenkívül tizenegy maradt, melyek képtelenek gyakorolni művészetünket, nem mosolyogtak rájuk isteneik mikor kinéztek ezen világba. Szülőjük közt egy alkalommal sincs két hatalommal bíró, de a minket igaznak mondókból se lészen kizárólagosan igaz a gyermek is. (...) Taranis nagy kegyéből tehát láthatjuk, hogy kikben erős a lélek tiltakozása ellenünk, sosem ad életet közülünk valónak, de a lélek erőssége nem mindig múlhatja fel az utat, melyet a sors kirótt fiának..."
Láthatjuk, hogy kutatása egyik felét képtelen volt megfejteni, ezért a predesztinációval próbálta magyarázni, miért nem született kvibliktől minden esetben varázsló. De ne vegyük el a próbálkozás érdemét, mert kétségtelenül az első áttörés az eredetkutatás tudományában, nem mellesleg ő írta le először a vérek közti keveredést is, aminek miértjére is választ adott (mégha nem is tudatosan), amit a második fejezetben részletezek majd.
Cadoc után hosszú a csönd, ami a szakterületet illeti, és egészen Faustus Doktor felbukkanásáig nem szoktak emlegetni senkit. Szerintem azonban botorság lenne kihagyni Ibn-Hael Maharfi munkásságát.
Az arab kuruzsló bőszen tagadta a frissen kialakult iszlám hitet, és törzsét Mohamed ellen szította, akit többször nyíltan szidalmazott, és azt terjesztette, hogy az arabok egyesítését csak azért szorgalmazza, mert hatalommániás, aki nem látja át egy túl nagy birodalom következményeit. Nomád életmódot folytató nemzetsége férfi tagjainak megtiltotta, hogy olyan nőnek gyereket nemzzenek, aki nem rendelkezik mágikus képességekkel. Ennek a meglátásnak a nagyszerűsége szintén a második fejezetben lesz látható, bár szintén a döntés helyessége mellett érvel, hogy tizennégy évszázad után a legjelentősebb arab varázslódinasztiává nőtte ki magát vérvonala. Fontos tudni róla, hogy gyermekkorában többször járt Európában, és találkozott ottani varázslókkal is, akik azonban gyengébbeknek bizonyultak nála. Ezt ő a következőképpen magyarázza:
"...Mégpedig ezek, akik fehérebbek, mint mi nem jöttek még rá, hogy a lélekhez legközelebb a művészetek állnak. Mi pedig tudjuk, hogy a lélek okozza varázsainkat is, tehát a muzsika vagy a költészet nyelvén kell beszélni hozzá, ha nagy tetteket akarunk művelni. S ezért cselekvő szavainkat dallammal, rímmel láttuk el, míg ők csak magukban mormogják azokat..."
Más megközelítésből ugyan, de ismét azonos ideológiával találjuk szemben magunkat. Maharfi szerint a bennünk lakozó lélek sérthetetlen, és egy felsőbb szférából származó entitás, amihez az általa ihletett módokon illik csak szólni, és ezt ő ereje kölcsönzésével hálálja meg, ahogy ez kiderül számtalan fennmaradt tanításából is.
A Dekkán után azonban tényleg nagy a csend, és nyolc századnak kell eltelnie, hogy ismét felvetüljön a kérdés a mágia keletkezésére (természetesen közben jelentős áttörések születnek az arab és keresztény kultúra találkozásakor, főképp mikor a keresztes háborúk során a templomos lovagok rábukkannak Salamon elveszett idézőmágiáira, de ezek sajnos sehogyan sem befolyásolták a tárgyalt kérdést).

A mugli körökben is ismert alkimista, a már említett Faustus sokat tett a mágia megreformálásáért, és valamilyen szinten tekinthetjük, a tizennyolcadik században kialakult modern varázslótudomány előfutárának is. Életében azonban korántsem volt ennyire egyértelmű, hogy milyen irányba indul tovább. Korai lázadását fokozatosan váltotta fel a szűklátókörűség, és önmagának ellentmondva halt meg.
Tanulmányai során kezdte el kidolgozni azt a (később félbehagyott) tézisét, miszerint a test folyamatai felelősek a mágikus erő keletkezéséért. Kortársai gyerekes gondolatnak tartották ötletét, és egészen Darwinig nem vette senki igazán komolyan. Ő mégis több tucat boncolást végzett el, mert feltételezte egy szerv létezését, ami termeli ezt az egyedi energiát. A mágiamirigynek keresztelt feltételezést a máj egy elváltozásának tartotta, ami a megszűrt mérgeket feldolgozza és ezáltal keletkezik a szervezetben a varázslat, ami a vérrel együtt fut láthatatlanul az erekben. Azonban, ahogy fokozatosan bírálták őt elpazarolt tehetsége miatt, illetve fulladtak kudarcba boncolásai elvetette ezt az elvet és a szigilluszmágiával kezdett foglalkozni, aminek mély tanulmányozása később visszasodorta őt erre az útra, de radikálisan megváltozott nézetekkel, amit híres könyvében az Über der Metarmorphose der Seele-ben (A lélek metamorfózisáról) taglal. A hagyomány ezt a pálfordulást magyarázza az ördöggel való szerződéskötéssel. Azért mer ilyen határozott kijelentéseket tenni a világgal együtt alakuló lélekről, és ennyire részletesen írni a "világ mögött" lakozó mágiáról.
Faustus szerint az univerzum lelke az isten. Minden élő dolog születésekor egy jelentéktelenül apró darab kerül a testbe a mindenségből. Minél magasabban van a lélek annál magasztosabb, annál közelebb van az angyalokhoz, minél alacsonyabbról, annál undorítóbb, annál inkább ördögi. Akik a két állapot közül valamelyik lelket kapták, azok képesek varázsolni, mivel hat rájuk a mennyország, vagy adott esetben a pokol. Akik középen vannak (és ez az emberiség tetemes része megfigyelései alapján), azok pedig egyszerű muglik. Ez az elmélet (kisebb pontosításokkal) egyöntetűen elfogadott volt mindenki szerint egészen az 1830-as évekig.
Meglepő módon egy kvibli, Charles Darwin tanulmányai jelentették a következő nagy lépést. A varázstalan világban nagy visszhangot keltő evolúcióelmélettel majdnem egy időben írt egy esszét elméleteiről, amit el is küldött a Mágiaügyi MInisztériumnak. Az akkori Varázslényfelügyeleti főosztály elnöke, Albert George Chalken gunyoros megjegyzéssel válaszolt egy nyílt levélben, át se gondolva azt a lehetőséget, hogy van valami Darwin munkájában. A muglik és a varázslók között is utált tudós nem kapott igazi megerősítést élete végéig, csak halála után két évtizeddel kezdték el értékelni a soron következő elnök, Hugo Maynard Radcliff jóvoltából, aki nemzetközileg kezdte népszerűsíteni az ideát.
Darwin azt állította, hogy az emberi evolúció során létrejöhetett egy mutáció, ami varázserőt eredményezett. Ez a mutáció, mivel életképesebbé tette az egyedet, tovább öröklődött, mégse váltotta föl a varázstalan géneket. Ennek okául azt tette felelőssé, hogy valószínűleg csak az apai X kromoszómán tud öröklődni, és mivel a szervezet hibaként értékeli ezért az anyai X kromoszóma kijavítja, és mindenképpen a recesszív allél lesz belőle. Azonban, ha mindkét szülőben recesszívként található, akkor elnyomja a varázstalan gént és ez válik dominánssá a magzatban. Ez a megközelítés választ ad a kérdések részére, de ugyanakkor nem tünteti el teljesen a kérdőjelet. Megosztotta ugyan az eddig egységes nézeteket, és megbontotta a faustusi hagyaték monopóliumát (sőt egyenesen oda vezetett, hogy egyre szabadosabban értelmezték a két elméletet, így az utóbbi évszázadban nem beszélhetünk jelentős eredetkutatásról, kutatók hiányában), de cáfolói mindig felvetették, hogy ez nem magyarázza a pálcahasználatot, a mágikus lényeket, se a varázsigéket. Ezekről is születtek apróbb elméletek, de egyik sem olyan jelentős, hogy említésre érdemesek legyenek.
Nehezen hihető, hogy annyi neves mágus helyett mégiscsak egy kvibli járt legközelebb az igazsághoz, még ha nem is sikerült teljesen megfejtenie azt. Mindazonáltal bátran kijelenthetem, hogy kutatásaim meghozták a várt eredményt, és az elmélet továbbfejlesztésével választ tudok adni a kérdésekre, természetesen bizonyítékokkal alátámasztott érvekkel és elosztlathatom a kételyeket a lélek létezésével kapcsolatban, mivel a mágia kizárólag biológiai folyamatok eredményeképpen jön létre a szervezetben, és egyszerűen leírható a működése is. Nincsen szükség természetfölötti erőkre a világ működéséhez, mert az perpetuum mobile mozog önmaga miatt.