|
|
« Válasz #1 Dátum: 2011. 07. 03. - 10:44:21 » |
0
|
Amint szilárd talajt érzek a lábam alatt kinyitom a szemem, az első, amit látok csupán feketeség. Sötét éjszaka,no de miért van itt éjjel? Persze, hamarosan eszembe jut, hogy az időeltolódás miatt, fogalmam sincs hány órával van itt később vagy hamarabb, de bármennyi időt nyerek esetleg vesztek máris jól érzem magam. Lassan a szemem hozzászokik az este sötétjéhez és kirajzolódik előttem a táj. Tenger, hallom, látom és érzem a tiszta illatát most más, mint Angliában ez valahogy... megnyugtatóbb. Nem háborog csupán békésen hullámzik, a következő észrevételem, hogy rendkívül meleg van. Craig pulcsiját mégis magamon hagyom, nem tudom miért, de most nem szívesen válnék meg tőle. -Ez a hely... fantasztikusan szép, de hol vagyunk pontosan? Érdeklődöm, kíváncsi vagyok mi a neve ennek a gyönyörű városnak, ha város ez egyáltalán. Valahol távolról látok fényeket, tehát kell, hogy lakjanak itt emberek. Vajon meddig leszek itt? Nem tudom, nem is akarom tudni. Maradok míg Craig nem küld el. Ebben a pillanatban új gondolat tolakszik az elmémbe, otthon valószínűleg el sem tudják képzelni, merre járok. Egy biztos álmukban sem gondolnák, hogy Ausztráliában vagyok, ez jó. Nem tudnak megtalálni, ha egyáltalán keresnek. Egy idő után pedig muszáj lesz nekik.
A hűs tengeri szél lehűti a forró éjszakát és belekap a hajamba, sosem voltam még hasonló helyen. Megkéne köszönnöm Craignek, hogy idehozott igazából annyi mindent kéne megköszönnöm és sokat már sikerült is. Régebben mindig nehezen hagyta el a számat, a szó, de Craig kedvéért akárhányszor kitudom mondani. Ez új, nem vagyok önmagam. Hogy tudta ez a pár nap, mióta ismerem megváltoztatni azt, amit tizenöt hosszú éve nem sikerült?! Nem értem, de meg kell értenem, majd egyszer vagy talán hamarosan.
|