ARSTEN, Caleb

ARSTEN, Caleb

alapok
jelszó || "Szeretnék néhány szót szólni, íme: Filkó! Pityer! Varkocs! Dzsúzli!"
teljes név || Caleb Caine Marcus Russel Leo Surrow Arsten
becenév || ööö... Hülye Kutya? Ja, Csokigolyó.
nem || férfi
születési hely, idő || 1975. jan. 10. ~ Ottawa, Kanada
kor || 22 év
faj || démonisten Men?

vér || félvér

a múlt
Azért jöttem el Kanadából, hogy magam mögött hagyhassam mindezt. A múltamat. Hát most még egyszer leírom - utoljára.
Aztán végképp el akarom felejteni. Még akkor is, ha ez lehetetlen.
Végigpörgetem a történetet az elejétől egészen mostanáig. Régen azt gondoltam, hogy minden azért történt velem eddig, hogy akkor, abban a pillanatban ott legyek, ahol épp vagyok, és hogy maximálisan kihasználjam a percet, hogy azt csináljam, amit akarok, azzal és úgy, ahogy én akarom. Nem számított semmi más. Talán itt rontottam el.

Gyermekkorom egyik első emléke, hogy a nagyapám eljön értem és elvisz magához vidékre. Fogalmam sem volt, miért, csak azt tudtam, hogy aznap éjjel a szüleim borzasztóan veszekedtek, én a lépcsőről hallgattam végig őket. Anyám sírt, apám üvöltött, anyám felpofozta mire apám ellökte. Anyám nem kelt fel többé. Apám fejbe lőtte magát a szolgálati pisztolyával. A dolgok csak később álltak össze a fejemben. Egy kisgyermek számára a halál felfoghatatlan fogalom. Szóval a nagyapám vett magához, a tisztességben megöregedett Russel Arsten. Anyám apja volt, és egyébként nagyon ellenezte, hogy anyám hozzámenjen apámhoz, de ezt csak a rokonok beszélgetéseinek kihallgatásából tudom. Pontosan nem tudni, miért, legalábbis ezt a pontot kellően elhomályosította az emlékezet, én azonban tudom az igazat. Azért, mert apám, Leo Surrow egyszerű mugli rendőr volt. A nagyapám viszont a nevére vett, és az általa előadott hivatalos verzióban anyám halálos betegségben elhunyt, a fiát, engem pedig őrá hagyta. A gazdag, elegáns, aranyvérű Lord Arstenre. Több tudományos munka szerzője, például ő fektette le az ember-állat transzformációk káros hatásait, foglalkozott továbbá kimérákkal és alkímiával is. Tíz évig volt a Harrigan házvezetője, később felajánlottak neki egy helyet a Keleti Varázslószövetségben. Az egész családnak ilyen volt a pályája, vagy legalábbis nagyban ehhez hasonló. Mindenki vagy tanári, vagy politikusi hivatást választott, esetleg nagy ritkán jogi tanulmányokat végzett. Én is jogra lettem szánva, és igazából a politikától sem állt olyan távol a személyiségem, sőt ami azt illeti, elég rendesen bele is folytam a dolgokba - de mindent sorjában.

Elég rossz gyerek voltam. Nem volt körülöttem soha senki, csak a komornyik, vele viszont nem igazán lehetett jókat mulatni, azokon a ritka alkalmakon kívül, mikor leültetett sakkozni vagy tanítgatni próbált. Fura de ehhez sokkal jobban értett mint a szigorú és marcona nagyapám, aki akárhányszor bármit is a fejembe akart verni, sosem járt sikerrel. Kanada legjobb bentlakásos magán varázslóképzőjébe, a Lord Ian Samuels Mágusképző Elemibe. Azt hiszem a nagyapám örült, hogy nem vagyok neki többé útban, és annak is, hogy neveltetésem terhét immár nem ő viseli a vállán, hanem szívbéli jóbarátja, az intézmény igazgatója, akinek kitüntetett figyelmét élveztem az éveim során. Mivel látták rajtam a tanárok hogy érdeklődő, lelkes és terhelhető is vagyok, igyekeztek minél több mindenre megtanítani, már ami az alapvető pálcahasználatot érinti. Kedvenc tárgyam mégis mindig a repülés volt, imádtam kviddicsezni, meg itt persze le tudtam vezetni a fölös energiáimat.

Az utolsó samuelses évemben összejöttem egy lánnyal, Lillyvel. Gyönyörű volt, és úgy tudott átkozódni, mintha pálcával a kezében született volna. Miután mindketten sikeres felvételit írtunk a Harriganbe, az egész nyarat azzal a boldog tudattal töltöttük együtt, hogy jövőre ismét ugyanazon a helyen leszünk. Semmi nem tűnt akadálynak! A történet azonban nem végződik szépen. Mert Lilly meghalt. Az én hibámból. Kirándulni voltunk, fáradt volt, de meg akartuk mászni az utolsó hegyet is sötétedés előtt. Nem figyeltem oda rá. Lezuhant. Tudom, hogy baleset volt. Éveken keresztül, minden éjjel meg tudtam őt menteni, csak épp akkor nem, amikor kellett volna.

Egyedül érkeztem a Harriganbe, csendes és fura fiúként, akit semmi nem hozott lázba, csak az, hogy felmászhasson a tetőkre és a tornyokra és egyedül legyen, aztán később lassan túltettem magam a történteken. Még a lányok is elkezdtek újra érdekelni. Felvettem az iskola ritmusát, bekerültem a kviddicscsapatba, és az iskola titkos szervezetébe, a Pusztulás Lovasai közé is. Ennek a titkos szervezetnek edlviekben elég nemes célja volt: el akartuk érni, hogy ne kelljen bujkálnunk a muglik elől, sőt, azt hiszem, talán azt is akartuk, hogy kézbe vegyük a muglik helyett a kontinens, majd a világ irányítását. Hogy meg kellene mutatnunk végre az erőnket, a gyengébbek meg hajtsanak fejet az erősebb előtt. Ez a természet rendje és igazából őszintén csodálkozom, hogy a varázslók generációinak nem tűnt még fel hogy ez abnormális.
Eleinte nem volt több ez az egész, mint pár alkoholba, heroinba és orgiába fulladt kis játszóház. Egy olyan életritmusba szoktam bele, amely igazából nem adott örömöt, küzdelem és pokoli harc volt az egész. Egymás kígyói voltunk, a nőknek dohányszaga volt, a pofonoknak pedig véríze. A belső marakodások miatt nem haladtunk egyről a kettőre, hisz mindenki csak ugatott, mint a veszett kutya.
Aztán kezdtek a dolgok komolyabbá válni. Egy társammal ketten irányítottuk a szervezetet, ő a háttérből, míg én a többiek elé kiállva céltáblaként és vezetőként. Szerveztünk dolgokat és csináltunk pár hülyeséget, csak hogy felfigyeljenek ránk a nagyok odafönt. Aztán felfigyeltek. Bár ne tették volna. A nyakunkra küldtek egy arrogáns barmot, aki kikiáltotta magát a mentorunkká. Egy éven keresztül küzdöttem vele, mire végül meg tudtunk szabadulni tőle.

Közben negyedikben elérkezett az ideje a szakirányválasztásnak, én pedig nem sokat haboztam: beadtam jelentkezésem az aurorképzésre. Soha nem fontoltam meg semmit túl alaposan, szerettem az ösztöneimre hallgatni, csakhogy ez az érv nem volt elég jó, mikor döntésemet közöltem a nagyapámmal. Ekkor jöttem rá, hogy eddigi életem szinte arról szólt, hogy neki próbáltam megfelelni, és ez volt az első döntésem, melyet egymagam hoztam, a befolyása nélkül, és épp ezért nem voltam hajlandó tágítani.
az utolsó két-három évem alatt rengeteg dolog történt. Mikor úgy éreztük, kicsit előreléptünk, később kiderült, több lépést is visszacsúsztunk. Küzdtünk magunkkal és egymás ellen, én pedig főként azért, hogy fenn maradjon a fejem a mocskos, olajos víz tetején. Nem ez az élet volt az, amire vágytam, hiába próbálta ezt mindenki elhitetni velem.
Egyetlen egy ember volt, aki mellett az lehettem, aki valóban lenni akartam. Aki mellett úgy éreztem magam, mint anno Lilly mellett. Aki olyan volt nekem, mint egy mentsvár, egy titkos templom, egy féltve őrzött titok. És milyen ironikus, hogy ezt a lány pont a mocskos kis játékaink egyikének köszönhettem...
Missy.
Ezt a nevet tőlem kapta. Rengeteg mindent köszönhetnék neki, ha az a típus lennék, aki bármit is megköszön bárkinek. Missy csendes lány volt, zárkózott és ellenséges. Fogadásból kezdtem el neki udvarolni, miközben volt egy másik lány, Psyché... Persze. Tudott a dologról, és szemet hunyt felette, hisz azt hitte, csak egy játék. A baj csak az, hogy számomra Missy az idő előrehaladtával többé vált, mint játék. A kezdeti nevetséges, tinivígjátékba illő bonyodalmakon túl Ő lett az a személy, aki egymagában jelentette az egész Új és Szép Világot. A Békét, a Csendet, mindazt, melyben sosem lehetett részem...
Egy olyan csürhe vezetőjeként, akik legszívesebben a saját ágyasuk torkát is elvágták volna. Kezdtem megcsömörleni. A titkaimat már nem tudtam olyan jól leplezni, mint korábban, és mások is észre vették, hogy kezdek megváltozni. Ha pedig a vezető kezd elpuhulni, bizony párbajra hívják.
Nem győztek le, de onnantól fogva ott fúrtak, ahol csak lehetett. Álltam a pofonokat, tűrtem, amíg csak tudtam. Két, három, de az is lehet, hogy négy oldalról vett körül a tűz egyszerre, és a végén elég volt.
Ki kellett törnöm.
Két évig bírtam, és nem tovább.

Szembe fordultam a saját társaimmal, feladtam mindent, ami addig az életem volt.
Aznap éjjel az én hibámból számos mugli, a nagyapám, és egy boszorkány vesztette életét. És elvileg én is. Később megtudtam, hogy eltemettek, sőt, a vicc az egészben az, hogy akadt, aki meg is siratott.

Megszöktem a végzetem elől - ezt kiabálták utánam.
Missy és én elrendeztük a dolgainkat, és hátra se nézve jöttünk el Észak-Amerikából, a helyről, ahová akkor se mennénk vissza, ha a világot kínálnák cserébe.
Angliába érkeztünk, és mint kiderült, cseberből vederbe jutottunk. A helyzet itt sem jobb, mint otthon volt (otthon... nevetséges ez a kifejezés), csak itt a rosszfiú immár nem én vagyok.
Ez nem a mi háborúnk, hát igyekszünk nem belefolyni.
Szabadok vagyunk.
Magamat viszont képtelen vagyok megtagadni. Aurorként két választási lehetőségem volt, mikor ide érkeztünk. Vagy beállok a Minisztérium kutyái közé, és a legjobb meggyőződésem ellenére is vakon kell parancsot teljesítenem (volt már benne részem, és köszönöm, elég volt), vagy választom a könnyebb utat.
Nem szokásom, most mégis megtettem. Azért vállaltam el a helyi Aurorképző tanári állását, hogy legalább egyikünk nyugodtan tudjon aludni.

jellem
Alapvetően nagyon kíváncsi és sosem tud megülni egy helyben, a gyeremekkori hiperaktivitást, úgy néz ki, nem növi ki mindenki. Egyszerűen minden érdekli, ezért lehetséges, hogy tudása hihetetlenül széles spektrumon mozog, viszont egy diszciplínában sem igazán kompetens. Nagyon intelligens, viszont csak akkor foglalkozik valamivel huzamosabb ideig, hogyha van mellette valaki, akivel versenghet, aki ösztönzi és ebben az esetben nagyon kitartó tud lenni.
Karizmatikus személyiség, akire odafigyelnek az emberek, ha mond valamit, annak súlya van, már csak azért is, mert általában igen határozott. Sokan nem tudják megmondani, mit látnak rajta, ám mégis tudják, hogy van benne valami, ami felkelti és fenntartja az érdeklődésüket. Tipikus vezéregyéniség, akit bár talán gyűlölnek és irigyelnek, mégis követnek az emberek. Nem hódol be senkinek, a maga ura.
Senkivel semmi komolyabb gondja nincsen azonban mindaddig, amíg valaki keresztbe nem tesz neki. Valahol mélyen nagyon bosszúálló és agresszív jellem, aki sosem hagyja a sérelmét annyiban. Ezt ugyan igyekszik elfojtani, de érzelmei olykor dühkitörés formájában mutatkoznak meg. Rosszabb napjain igen harapós, meg hát páran kicsit tartanak is tőle, mivel néha kicsit hirtelen és furcsán reagál.
Büszke, akár egy oroszlán. Igazából elég sokféle véleménye van a világról és roppant érzelemgazdag, bár a keserűség jobban dominál benne, mint az optimizmus. Legtöbb tulajdonságát és általában az érzelmeit is elfojtja. Családjában teljesen egyedi effajta foglalkozást választani, de ő igazából mindig is különc volt.
Mikor úgy döntött, kiszáll az ördögi körből és faképnél hagyja a Pusztulás Lovasai nevű titkos szervezetet, akik vezérüknek tekintették, mindent feladott, ami addig az életét jelentette. Egyesek gyávának tartják azért, amiért elmenekült az úgynevezett "kötelessége", sőt egyenesen a "sorsa" elől, de ő élete egyik legbátrabb tettének tartja a döntést és annak összes következményét vállalja. Ha a végzete utoléri, akár itt, Angliában, büszkén és nevetve néz szembe vele.

Nagyon összetett és bonyolult jellem, a legtöbb tettét ő maga sem tudja indokolni, de persze sosem adná föl a látszatot, mely szerint elég erős és öntudatos ahhoz, hogy tökéletes kontroll alatt tartsa az életét.

apróságok
mindig || Missy, szabadság, adrenalin, éjszaka, magas épületek, Missy, mindenféle étel, párbajozás, repülés, a seprűje, a szakmája, Missy, könyvek, versek, esős idő, az ÉLET, fájdalom, szex, Missy, komolyzene, szereti játszani a főnököt
soha || Kanada és minden, ami ott történt, a kényszer, zongora, palacsinta, szakadékok, vérfarkasok, meg az ostoba muglik, akik elől bujkálniuk kell, ja és utál rókázni A virágos mindenségit!

dementorok || Egy kislány sikolya, amint épp lezuhan egy szakadékba; halk nyöszörgés, mikor azt hiszi, már nem tud segíteni; lángnyelvek és a tűz pattogása, és rájönni, hogy valaki, akit szeretett, még odabent van. Sosem hagyja viszont, hogy idáig fajuljanak a dolgok, tudja, hogyan kell védekezni a dementorok ellen.
mumus || Arsten nem fél semmitől. Men?

Na jó, a mumus változó, mostanában nem találkozott eggyel sem. Retteg az őrültektől, és attól, hogy elveszíti Missy-t, vagy bármi baj éri Őt. Néha fél attól, hogy utána jönnek egykori szövetségesei, hogy bosszút álljanak. Messzire elkerüli a szakadékokat és a szerpentineket, és visszatérő rémálma, hogy indák halálra fojtják és lerántják a föld alá. Igazából nem tudom.
titkok ||
* mindennél jobban vágyik egy családra
* hogy pontosan miért is hagyták el Észak-Amerikát
* hogy miért nem zongorázik
* hogy miért utálja a szőke nőket
* hogy néha szíve szerint mégis visszamenne Kanadába, és hogy néha hiányzik neki a régi élete
rossz szokás ||
* minden lehetséges fát, tornyot és házat megmászik és szokása éjjel mászkálni a tetőn és ezzel a szívbajt hozni Missyre
* ...általában rossz szokása a szívbajt hozni Missyre
* fura étkezési szokásai vannak, rendszerint egy szendvics elkészítéséhez az egész konyhát összekoszolja, és aztán persze ott hagyja a rumlit
* túl sokat olvas
* Néha ír. Verseket. De rossz szokása őket elégetni, amint elkészülnek.
* nagyon szeret okoskodni -.-

a család
apa || Leo Surrow, mugli - halott
anya || Margaret Arsten, aranyvérű - halott
testvérek || -
családi állapot || kapcsolatban, a barátnője Missy Men?

állatok || egy nyílméregbéka, Joe illetve Jenny, a cannabiscserje

külsőségek
magasság || 186 cm
tömeg || 75 kg
rassz || európai (északi)
szemszín || felemás: a jobb szeme smaragdzöld, a bal gesztenyebarna
hajszín || sötétszőke
különleges ismertetőjel ||
* a felemás szemek
* balkezes
* sebhelyek: egy hold alakú heg a jobb vállán, egy Sectumsempra nyoma a mellkasán keresztben, és egy szó szerint levakart tetoválás hegei a háta közepén
kinézet || Arányos testalkattal rendelkezik, széles és erős vállakkal és fiúsan keskeny csípővel. Kicsit magasabb az átlagnál. Sötétszőke, egyenes haját épp növeszti, így hosszabb, mint egy tisztességes férfifrizura, viszont még nem elég hosszú ahhoz, hogy összefogja vagy bármit is kezdjen vele. Arca általában unalmat vagy közönyt tükröz, de ha el akar érni valamit, nagyon ártatlanul képes nézni és elbűvölően tud mosolyogni. Egyik szeme zöld, a másik barna, és tekintete általában valami furcsa megszállottságot tükröz, többnyire elijeszti azokat, akik túl sokáig merednek rá.
egészségi állapot || teljesen egészséges, azt leszámítva, hogy teljesen kattant Vigyorog

   karrier, tudás
végzettség||
* Harrigan Varázsló- és Boszorkányképző Intézmény - Halifax, Kanada (15-21 év)
  ~ sportolói ösztöndíj és 5 év aurorképzés
* Lord Ian Samuels Mágusképző Elemi - Ottawa, Kanada (7-15 év)
  ~ általános varázslástan és sport fakultáció
korábbi munkahelyek||
* 1997- Griffendél Godrik Aurorakadémia tanára (oktatott kurzusok: Párbajvívás, Terepgyakorlat)
* 1995-96 Északi Varázslószövetség és Kanada állam aurorállományában teljesített (elért legmagasabb rang: 4 csillag)
varázslói ismeretek || A mágia legtöbb diszciplínájában jártas legalább annyira, hogy tudja: nem ért hozzá. Bájitaltan órákon csak azt tudták beléverni, hogy ne igyon meg semmiféle löttyöt, amit nem gyógyítótól kap. Okklumenciából pocsék, de a legilimenciát el tudja végezni pálcával, meg ha hagyják. A mágiaelmélet és a történelem nem érdekli, egyedül a kanadai és a nemzetközi varázsjogban van otthon, már ami az elméleti tárgyakat illeti. Gyakorlatból viszont kimagaslóan jól teljesített mindig is. Különösen jó átváltoztatástanból és az általános varázslatok terén. Ismeri a legtöbb védővarázslatot és a támadókat egyaránt. El tud végezni pár ház körüli biztonsági bűbájt és rituálét. Tud hoppanálni, patrónust idézni, és hosszú kínlódás után elsajátította az animágiát is. Szenvedélye a seprűsport, és ha érdekelte volna, akár hivatásos kviddicsjátékos is lehetett volna belőle.
animágus alak || egy fejlett aranyszínű labrador retriever kan - különleges ismertetőjegye: a felemás szemek
patrónus || észak-amerikai halászsas
mugli szakértelmek || ööö... muffinsütés és sajtreszelés? Zongora, korcsolya, és gagyog valamennyit franciául. Ja, látott már tévét és telefont is. Viszont ami mugli kütyü a kezébe kerül, azt rövid úton tönkre teszi, eltöri vagy zárlatos lesz.
pálca típusa || Gyertyán, főnixtoll, 17 és fél hüvelyk, furcsa külföldi-forma pálca, a markolata és a hegye ónixborítással van ellátva. A pálcáját a bal alkarjára erősített bőrtokban hordja, ahonnan egyetlen rántással a markába csusszan, ha épp szüksége van rá.

szerepjáték-példa
Ez lesz, de még készül.
Egyébként multi.
Draco Malfoy tulajdona.

egyéb
* A Caleb név használatára engedélyt kaptam magától Caleb E. Dawistől személyesen.
* Ezennel ünnepélyesen felkérem Sue S. Scott adminasszonyságot, hogy bírálja el az előtörténetemet.