|
|
« Válasz #2 Dátum: 2010. 04. 12. - 19:07:27 » |
0
|
*Némi büszkeség árasztja el őt, ahogy a fiú szemének villanását elkapja, majd kilép az ajtón, és maga után húzza a fiút, hogy aztán a folyosóra kiérve újra egymás mellett bandukoljanak. Vigyor jelenik meg az arcán, egy jó nagy, és a szép fogsorát is önelégülten villantja ki, ahogy a fiú ,,elismerő" szavait is hallja a villanás mellé. Bólint a szavakra, elvégre tényleg nem túl egyszerű az anyjának, lássuk be, mikor a lány eltűnik, nagy átlagban már a házimanót küldi utána, mert az hamarabb megtalálja, és szólhat Elisabethnek, hogy kedves és mélyen tisztelt lánya merre tartózkodik abban a pillanatban. Ezt félretéve igencsak boldog volt, hogy sikerült valamivel ,,lenyűgöznie" a nagy és menő Bamet. Letörölhetetlen, és a házban már nagyon régen látott mosollyal az arcán haladt előre, a képek mögöttük összesúgtak, és ő csak bólintott a fiú szavaira. Mennyire szerette a szemét, és a hangját, a mozgását, ahogy tanította őt deszkázni... Ábrándosan sóhajtott, hiszen hiába kérte eddig anyját, nem kaphatott olyat, lévén egy úrilányhoz ez nem illik. Ennek ellenére álmai netovábbja volt, hogy egyszer majd a fiúval hasítson, és... Gondolatmenet megszakad, lemezcsere. Valóság! Ám nem is olyan nehéz elszakadni a fiktív dolgoktól, főleg a srác mellett, meg ha ilyeneket mond... Mia nevetése visszhangzik a folyosón és a házban. Legszivesebben most megölelgetné... De hogy nézne ki? Lábujjhegyre áll, és barackot nyom a fiú homlokára.* - Szerintem azért akarta elosztani, mert neki is fájt, hogy meghalt... - mondta könnyedén, pedig átlagban igen nehezen beszélt apjáról. Most sem ejtette ki a nevét- De ahogy elnézem, és az elmeséléseid alapján az apukád igen jófej lehet. Főleg, hogy nem is mondott semmit arra, hogy a fél házat leégetted... *És újra felnevet, ahogy a fiú arcát látja, és elképzeli az előbb felvázolt szituációt... És együtt nevettek, a mély, és a magas csilingelő kacagás... Az uszodára kicsit elpirul, a Nílusra meg kicsit csípőjével meglöki a fiút. * - Ugyan! Csak egy tó van hátul, ahol most lehetne korcsolyázni! Njlusnak meg elég a kis patak! *Ám nem tudja folytatni, mert a fiú éppen azt ecseteli, hogy milyen halált szeretne, meg utolsó kívánság... Újra nevetni kezd, és rázza a fejét, de nem tud egyelőre megszólalni a nevetéstől. Nagy nehezen nyögi ki végül, nem kis arc- és hasizom görcsök között.* - Naaa! Anyumnak veled semmi dolga! Hiszen én mentem el, nem? Amúgy is... Le merném fogadni, hogy már most tud róla... *Forgatja a szemét, és húzza el a száját, majd felpislant egy képkeretre, melynek lakója csintalan képpel vigyorog le rá. A könyvtárba érnek, és egy kis zsinórt meghúz, majd a függöny kicsit szétlibben, és ők beljebb lépnek, míg a nehéz anyag mögöttük összezárul. Bam ehhez is fűz kommentárt, és Mia a könyvtár helyett most a fiú arcát nézi. A kék szemet csodálattal tele pásztázzák végig a termet, a falig érő polcokat, és a kis olvasókuckót.... semmit sem hagy ki. Látszik, azon töri a fejét, hogy mi alapján lehetnek itt sorrendben a könyvek. Mia csak az orra alatt somolyog, ahogy a fiút nézi, és közben ő is gyönyörködik a látványban... Ezegyszer nem a szeretett könyvei miatt. Kérdés érkezik, és Mia most már a könyvekre pillantva szólal meg.* - Igen. Három nyelven vannak itt könyvek, ezek közül csak kettőt olvastam, a franciát, és az angolt. Azok között is nagyon sok politikai van, meg életrajz, és hacsak nem keltette fel valakinek az élete érdeklődésem, nem is szagoltam felé. Kedvencem? Ennyi könyv közül hármat szeretek. - egyik polc felé bök, valahová igen felfelé - Van ott egy krónika, mely fiktív alapokon fekszik, ami annyit tesz, hogy valaki egy képzeletbeli világról írt, és olyan hihetetlenül pontosan kidolgozta, hogy azt olvasva tényleg elhiszed, létezik. A második- bök a legalsó polcra- egy mugli íróé. Rejtő Jenő. Tulajdonképpen minden könyvét szeretem, olyan hülyéket ír össze, hogy azon csak nevetni lehet... Hát még ha a könnyeim is folynak nevetés közben! és a harmadik pedig egy verseskönyv- kicsit elhalkul, és valami tisztelet vegyül hangjába- Apumtól kaptam, és szinte minden oldalra van írva kézzel... apum írt bele... szeretem az olyan ajándékokat, amik nem csak ezerszámra legyártott valamik egyike, mit az utolsó pillanatban lerántanak a polcról, hogy mégiscsak legyen már valami. hanem amiről érzem, hogy személy szerint nekem lett véve, vagy csinálva, amiről a vevőnek én jutottam eszébe. Én is így szoktam ajándékot venni... *És Bamra pislantott. Hiába, ő már megvette az ajándékot neki karácsonyra, még hónapokkal ezelőtt, ahogy volt Londonban vásárolni, és meglátva a kis kütyüket egyből Bamre gondolt, és addig járt boltról boltra, míg meg nem lelte azt az ajándékot, ami szinte sikította a polcról, hogy ,,BAMNEK!!!". Elmosolyodott, és beljebb húzta a fiút.*
|