Jack Starling

JACK STARLING

Alapok

jelszó || Elliocentrikus világkép
nem || férfi
születési hely, idő || Chester; 1986.december 12.
kor || 16
vér || félvér
évfolyam || V.évfolyam

A múlt

December 12-én egy hűvös, havas hajnalon láttam meg a napvilágot szüleim első és mint később kiderült, utolsó gyermekeként. Ők tudták már ekkor valószínűleg, nem vállalnak több csemetét, ezért az első pillanattól kezdve a tenyerükön hordoztak. Megkaptam mindent, amire szükségem volt, sőt, még ennél jóval többet is. Lesték minden óhajom, elég volt csak egyet nyögnöm és máris bölcsőm felett toporogtak mind a ketten.
Édesanyám viselkedése mit se változott az eltelt évek alatt. A mai napig a világot is biztosan megadná nekem, ha azt kérném, de nyilván nem teszem. Mégis mihez kezdhetnék vele?
Édesapám ellenben érdekes fordulatot vett, amint elég idős voltam ahhoz, hogy, szerinte legalábbis, megértsem, milyen fontos megtanulnom mindent, amit ő is tud annak érdekében, hogy olyan tökéletes hozzáértéssel vezethessem az üzletet, ahogy tette ő, meg minden egyes elődje. Talán időnként hisztiztem és toporzékoltam bánásmódja és túlzott szigora miatt, egyvalamit már egész kicsi koromtól fogva tudok, át fogom venni a hálózatot valóban és jobb leszek, mint bárki más, aki eddig vezette.

~~~

Nem volt bár idősebb testvérem, akit irigykedve figyelhettem volna, ahogy elviszi Roxfortba a vonat, azóta vágytam arra, betegyem lábam végre a kastély falai közé, mióta először hallottam róla. És aggódással vegyes izgalommal remegve szálltam fel, mikor végre elég idős lettem a régóta áhított kalandhoz.
Az aggódás elszállt szinte azonnal, ahogy megláttam a hozzám hasonló kíváncsi arcokban csillogó izgatott szempárokat. Beszélgetésbe elegyedni akárkivel sose jelentett problémát, nem volt hát nehéz most se megtalálni a közös hangot a legtöbbekkel.
Az első évem persze nem úgy telt, ahogy azt annyi álmatlan éjszakán elképzeltem. Szüleim bármilyen magyarázat nélkül rendeltek haza, mielőtt még a honvágy halovány szikrája fellobbant volna. Később tudtam csak meg, azt igyekeztek elkerülni, az iskola ostroma alatt én is jelen legyek. Akkor még haragudtam rájuk, üvölteni tudtam volna, visszanézve azonban hálás vagyok a döntésért.
A második évem nyugalmasabbnak bizonyult. Az unalmasnak is beillő hétköznapoknak hála az iskolába járás izgalma csökkent némiképp, bár még mindig ugyanolyan lelkesedéssel szállok fel nyár végén a vonatra, mint az első alkalommal, de úgy, mintha haza készülnék, nem pedig egy új, csodákkal teli utazásra.
Tanulmányaim, azokat kivéve természetesen, amikre feltétlen szükségem van a családi biznisz továbbviteléhez, nem foglalkoztattak különösen sose. A magolás távolabb nem is állhatna tőlem, se türelmem, se időm nincs olyan ostobaságok elsajátítására, mint akármelyik manóháború. Jegyeim azonban, még ha engem nem is, apámat különösen érdekelték. Nem tehettem meg hát azt a luxust sose, hogy figyelmen kívül hagyjam, ami egy kicsit se foglalkoztat. Ellenben és ítélj csak el bátran, megtaláltam a tökéletes módját a kettő összeegyeztetésének. Van, aki pusztán azért is hajlandó segíteni, hogy időnként együtt lássanak vele, másnak egy csöppet komolyabb győzködésre volt szüksége, de sose voltam az a típus, aki feladta, ha akadályt görgettek elé. A felszabadult időmben pedig azt csinálhattam végre, amihez kedvem volt. Legyen szó Roxmortsi vagy Roxforti körtúrákról vagy lányok szoknyája alá nyúlkálásról. Vagy, ami az utóbbi időben szinte állandó elfoglaltságommá vált, Sebastian társaságában tölteni szabadidőmet, lemondva ezért egy-egy randit akármelyik dögös bigével.

~~~

Egészen addig a napig sejtelmem se volt, milyen a félelem. Milyen, amikor minden vágyad megmozdulni, cselekedni, amikor elméd sikítva követeli tőled, hogy tégy valamit, akármit, de végtagjaid egyetlen parancsnak se hajlandóak engedelmeskedni. Amikor könnyek égetik szemed, amiknek képtelen vagy utat engedni, amikor sírnál és kiáltanál, de hang nem jön ki a torkodon.
Egészen addig a napig sejtelmem se volt, milyen a bűntudat. Milyen, ha a fájdalom mélyen a lelkedbe mar, ha gyűlölőd magad és az egész világot gyávaságodért. Amikor bármit megadnál, hogy visszaforgasd az időt.
Egészen addig a napig sejtelmem se volt, milyen, amikor valódi, soha ki nem mondható titok nyomja a lelkedet. Mintha igyekezne kikaparni magát belőled, mikor nincs más vágyad, mint megosztani valakivel, de nem teheted, mert jól tudod, soha többé nem lenne ugyanaz semmi, ha megtennéd. Elvesztenél mindent. A hírneved, a barátaidat és Őt. Leginkább Őt.
Egészen addig a napig sejtelmem se volt, milyen nehéz a szemébe nézni annak, akit elárultál. Akinek folyamatosan azt tetteted, mennyire erős és rettenthetetlen vagy, holott messzebb nem is állhatna ez az igazságtól.
Esküszöm, ha visszafordíthatnám az időt megtenném, de nem tudom. Cserben hagytalak, elárultalak és ezt sose fogom megbocsátani magamnak, ahogy neked se kellene. És mégis, Sebastian, azt remélem, ha valaha megtudod, te képes leszel erre.

~~~

- Nem kellene visszamenned, Jack – halk, irritált sóhajjal fordulok Anyám irányába. Számolni sincs kedvem már, hányszor hangzott el ez a mondat az utóbbi időben. Tudom, hogy félt. Hogyne tudnám mondjuk, mikor nem rest újra meg újra emlékeztetni rá és talán a helyében ugyanígy éreznéd, de nem vagyok a helyében. Ahogy kisgyerek se vagyok már.
- Nem fogok itthon bujkálni csak azért, mert talán történik valami – megforgatom szemem és lezártnak tekintve a beszélgetést vissza is fordulok ládám felé, hogy folytathassam a pakolást. De, nyilvánvalóan nincs akkora szerencsém, hogy hagyja ő is véget érni a téma fonalát.
- Bármi történhet, csak téged akarunk megóvni – hangjában szabadon nem engedett könnyek nedvessége vegyül és utálom ezt. Bármilyen hálátlan paraszt tudok is időnként lenni, szeretem őt és nem akarok csalódást vagy aggódást okozni neki. Ezt az évet azonban nem fogom kihagyni. Még az ő kedvéért se.
- Nagyfiú vagyok már, Anya és ígérem, amint úgy gondolom, veszélyben vagyok, haza fogok jönni – csupán félig-meddig igaz szavaim, ha nem is azonnal, de elérik a várt végeredményt.

~~~

- Mi ütött ma beléd, Jacky? – hosszú, szúrós pillantást vetek a szőke bigére, akinek nemhogy a nevére nem emlékszek, még arra se mernék megesküdni, hogy tudom, melyik házba jár vagy hogy mi a fenének ülünk ugyanabban a kupéban. De az biztos, átátkozom a jövőhétbe, ha még egyszer úgy szólít, ahogy.
- Semmi – sziszegem összeszorított fogaim között, amint egyértelművé válik, teljes mértékig immunisnak bizonyul gyilkos tekintetemre, legnagyobb sajnálatomra. Akkor talán elhallgatna végre és hagyná, hogy elmerüljek önsajnálatomban, ahogy azt a nyár nagyrésze alatt tettem.
Mintha egy örökkévalóság telt volna el, mióta nem láttam őt és bár nincs semmi, amit jobban szeretnék, mint újra találkozni vele, furcsa, tőlem szokatlan félelem is hatalmába kerít, ahogy ezt elképzelem. Ami köztünk történt olyasmi, amire mindig vágytam, de sose hittem volna, valaha is bekövetkezik, fogalmam sincs hát, mihez kezdjek vele. Ahogy azt se tudom, ő vajon miként reagál majd. Talán eljátssza, hogy nem történt semmi, akkor pedig én is kénytelen leszek így tenni talán, hacsak nem állok neki kirázni belőle valódi érzéseit.

Jellem

Az egykeség minden negatívumát és pozitívumát magamon viselem. Egész korán megtanultam önzőnek lenni és az osztozkodás képességét a mai napig se sikerült elsajátítanom. Persze nem is próbálkoztam igazán. Miért is kellene bármiből is másoknak adnom, mikor ugyanúgy megvan a lehetőségük arra, hogy megszerezzék, amit akarnak.
Azt hinnéd, ha valakinek nincs testvére, hozzászokott az egyedülléthez, szereti, ha elvonulhat, ennél rosszabbat azonban elképzelni se tudnék. Nem pusztán szeretem, szükségem is van arra, valaki mindig legyen mellettem. Akkor érzem igazán jól magam, ha teljesen körbe vagyok véve, ha a hangzavartól saját gondolataimat is alig hallom. Könnyen barátkozok, legnagyobb szerencsémre, nem jelent hát problémát egy teljesen új környezetben, ismeretlenek között is társaságot keresnem. Kapcsolataim ennek ellenére vagy talán éppen ezért, többnyire felszínesek. Kölcsönös előnyön alapulnak és véget is érnek, ha már egyikünk számára se érdemes beleölni több energiát.
Párkapcsolataim, ha egyáltalán nevezhetem így őket, is hasonló alapon nyugszanak. Megszerzem magamnak, akit akarok, de elválnak az útjaink, amint ellobban a kezdeti láng. S bár soha nem mondtam senkinek, pontosan tudom, miért vagyok képtelen komolyabban elkötelezni magam mások ellen. Akire valóban vágyok, akiért hajlandó lennék küzdeni is, talán soha nem lehet az enyém.

Apróságok

mindig || bájitalt főzni, Sebastian, bulizni, édességet enni, csajozni
soha || leckét írni, komolynak lenni, sötétben aludni, beismerni, ha tévedtem, Sebastian kivételével mások baját hallgatni
hobbik || randizás, bulizás, Sebastian nyomában lenni
merengő ||
Legjobb: A dicséret, amit apától kaptam, mikor életemben először sikerült egyedül megfőznöm egy bájitalt.
Legrosszabb: Végignézni, amit Sebastiannal tettek és képtelennek lenni segíteni neki.
mumus || sötétség
Edevis tükre || Átvenni a családi bizniszt.
százfűlé-főzet || pudingszerű, zöld színű, áfonya ízű
Amortentia ||eső utáni levegő, csokoládé, fokhagyma, gerbera
titkok || Ott voltam, amikor a legjobb barátomat megharapták.
azt beszélik, hogy... || teherbe ejtettem egy lányt.

A család

apa || Jorden Starling; 50; félvér
Sokat vár el és még többet követel. Az örököseként lát elsősorban és csak utána a fiaként. Keménykezű, szigorú, nem értékeli a kifogásokat, de a zord külső mélyén tudom, hogy szeret engem és azt akarja, hogy átvegyem a családi üzletet és úgy is vezessem majd, ahogy kell. Hogy még véletlenül se bukjak bele a jövőben.
anya || Celeste Starling; 45; mugli;
Ő a család szíve. A nyugodt, a csendes, az, aki közénk áll, aki igyekszik kioltani a harag tüzét, ha az fellobban egy-egy vita közben és fogalmam sincs, hogyan, de mindig sikerül is neki lenyugtatni a kedélyeket.
Mindig, mindent megtett értem, csupán egyetlen szavamba került és megkaptam, amire vágytan. Talán apám szigorát próbálta elnyomni ezzel, talán egyszerűen csak ilyen, egy biztos, sose voltam túl szégyenlős kihasználni ezt.
testvérek || nincsenek
állatok ||Libert, házimacska és Monty a család baglya

Családtörténet ||

A Starling család, apai ágon, számos generáció óta bájitalkészítéssel foglalkozik. A kezdeti apró üzlet, ahonnan csak a szoros baráti és családi társaság vásárolt, mára igazi hálózattá nőtte ki magát. Üzleteik a legtöbb nagyvárosban megtalálhatóak, vár még mindig a legelső rendelkezik a legnagyobb választékkal és sok varázsló és boszorkány pusztán emiatt hajlandó elutazni Londonba. Számos újítás köthető a nevükhöz, elsősorban a szépészeti bájitalokat illetően és nem egy termékükhöz hosszú várólistára kerülést követően juthat csak hozzá az érdeklődő.
A család, amennyire csak lehetett, kimaradt a háborúból. Nem állt egyik oldalra se, nem támogatta egyik ügyet se. Éppen ezért nem is vesztett semmit a végkimenetelt követően.

Külsőségek

magasság || 178cm
testalkat || sportos
szemszín || barna
hajszín || barna
kinézet ||

Barna szemem és hajam első pillantásra unalmasnak hathat, de amit ez elvesz, ahhoz bronzos bőröm és koromnál idősebbnek ható vonásaim hozzátesznek. Amihez pedig a természet nem segített hozzá, azt megadom magamnak. Rögtön kihasználom a lehetőséget, ha nem kell talárt viselnem, hogy ruházatommal hívjam fel magamra a figyelmet. Izmos lábaimra hibátlanul simuló farmer, felsőtestemet körbeölelő bőrkabát alapdarabok, amik szinte állandó társaim.

A tudás

varázslói ismeretek ||

Bájitaltanból és Gyógynövénytanból mindig is kiváló voltam. Ez az a két tárgy, amit szeretek, ami érdekel és amiknek tökéletes elsajátítását apám minden másnál jobban elvárja. Az összes többi, a Sötét Varázslatok Kivédésének bizonyos részeit talán, teljes mértékben hidegen hagy. De, sajnos ezekből is vizsgázni kell, így kénytelen vagyok alternatív módszerekhez nyúlni a sikeresség érdekében.

pálca típusa || 11 hüvelyk, somfa, egyszarvúszőr mag

Egyéb

avialany || Noah Centineo