Kanári-szigetek

Kanári-szigetek Smith proffal

2004. július 15 - 25.

JUHÚÚÚÚ!
▪ 2004. július 16.▪

Smith


outfit

MÉG SOSEM VOLTAM ILYEN MENŐ HELYEN! Ezt akartam ordítani minden percben, ahogy megláttam újra a vizet, meg a fákat az erkélyünkről, vagy amikor végig sétáltunk a hotel melletti medence köves peremén és leheveredtünk egy napágyra. Első nap még annyira lelkes voltam, hogy kértem Smith-től egy gumimatracot, amiről neki fogalma sem volt mire jó. De lila volt és kényelmes, szóval hamarosan ő is megszokta. Végre kettesben voltunk, egy olyan helyen, ahol foghatta a kezemet és szerethetett anélkül, hogy kirúgják valamelyikünket.
Persze kicsit nehéz volt úgy, hogy a szüleim semmit sem tudtak. Lényegében elszöktem otthonról, szóval biztosan mindenki frászt kapott már. Henriette-nek hagytam egyedül egy levelet, hogy eljöttem a professzorral kicsit kikapcsolódni, de ne aggódjon és ne szóljon anyáéknak. Ha kérdezik Jayjel vagyok. Jaynél. Sosem engedne oda a szülei miatt, tudtam persze.
- De jó ez a nyár! - Hangoskodtam, ahogy leértünk a medencéhez. Persze egy csomó gazdag öregember meg öregasszony megbámult, ahogy nyújtóztam egyet. Még le is kellett néznem, hogy tényleg van-e rajtam fürdőgatya. - Prof, maga gazdag? - kérdeztem fennhangon továbbra is. Nem szerettem, ha valahol ilyen nagy a csend.
Ledobtam magam az egyik napágyra és úgy néztem fel rá. Persze ő felvette azt az unalmas köntöst, amit rám is akart tukmálni. "Nem illik pucéran menni a folyosón." Nem értette meg, hogy van rajtam fürdőnadrág. Úgyhogy végül cipelhette utánam az enyémet is.
- Egyszer lemehetnénk a vízhez. - Sóhajtottam egyet. - Mármint az igazihoz. Ez a medence túl kicsi meg minden. - Folytattam a panaszáradatot. Közben a háttérben valaki megszólalt, hogy: Adjon szájkosarat a fiára! Erre meg teljesen megrökönyödtem és majdnem elsírtam magam, mint amikor Madam Pomfrey meglátott minket. Nem vagyok a gyereke.

Nyaralás


la Fay
2004. július 16.

Smith professzor igazán fellélegezhetett volna, hogy ilyen messze kerültek a brit varázslóvilágtól. Ugyanis vajmi kevés esélyük volt arra, hogy egy diák vagy bárki más meglássa őket erre. Ezért is választotta ezt a helyet, ilyen neves drága hotelben bizony biztonságban lehettek. Tényleg igazán rá fért a lazítás az évközbeni stressz alatt, főleg január óta. Aztán még apává is vált, de Aurora együttműködő nő volt vele, így nem tukmálta rá a fiát, akivel alkalmanként találkozott is a közös nyaralásuk előtt.
Persze sok esetben nem sok fogalma volt arról, hogy milyen dolgokról beszélt neki Florian, de olyan lelkes volt, hogy kénytelen volt a furcsa követeléseit teljesíteni. A gumimatrac meg bizarr volt számára, egy fekvőalkalmatosság, ami lebegett a vízen és neki kellett felfújnia. Ekkor is határozottan megkönnyebbül, hogy nem látja senki, ahogy gumimatracot fújkál, oda lenne a rettengett tekintélye. Bár itt is kissé félve pillogtak fel rá az emberek, ha meglátták az ábrázatát.
- De jó ez a nyár! - hangoskodott újfent, SMith professzor meg csak morgósan sóhajtott egyet, a köntösébe burkolódzva.  Csak megcsóválta a fejét, mert Florian az elmúlt időszakban olyan heves és hangos volt, hogy mindenki hallott már róla. Bizonyosan ő volt túl öreg és nyugodt mellé, pedig ő azt képzelte el csendesen olvasgat, szivarozgat és koktélozgat Florian társaságában. Ám ahogy lenni szokott az életben, sose történik semmi úgy, ahogyan az ember elképzelte.
- Prof, maga gazdag? - kérdezte tőle ahogy ledobta magát a napágyra, Smith professzor meg mellé tette gondosan Florian fürdőköpönyegét. Mégis csak fedetlen volt a felső teste a folyosón, majdnem hogy pucér volt. A kérdésre összerezzent, persze. Szint úgy érezte minden szem őt bámulja.
- Miért olyan fontos ez, la Fay? - kérdezett vissza, és megcsóválta a fejét. - A gazdagság csak egy fogalom, és nem a gallenokon múlik - folytatta a bölcs fennkölt beszédét. Egsézen szónoki volt, egészen... majdnem, de az ember nem tudott teljesen kivetkőzni magából, még akkor sem, ha fürdőgatya és köntös volt rajta.
- Egyszer lemehetnénk a vízhez. Mármint az igazihoz. Ez a medence túl kicsi meg minden - magyarázuta tovább, ő meg csak bólogatott. Talán akkor jobban elterjed Florian csicsergése a strandon és nem ül meg mindenki feje felett a mesterséges medencénél.
- Ha rendesen viselkedik, akkor majd oda is elmegyünk - hangzott a válasz. Közben a bekiabáló felé fordult, szinte villámokat szóró tekintettel, még fel is emelkedett ültéből. A harsány alak lehet most gondolkodott el az életén.
- Maga csak ne sértegesse őt, aki nem a fiam, hanem az én életemben az egyetlen férfi, aki kedves! - mondta fennkölten. - Inkább áztassa tovább magát a klóros vízben, hátha kimassa magából ezt a rosszindulatú mocskot - tette még hozzá majd bólintott egyet és visszült Floiran mellé.

JUHÚÚÚÚ!
▪ 2004. július 16.▪

Smith


outfit

Végre itt a nyár. Végre Smith mellett lehetek anélkül, hogy mindenki elítélné őt, amiért engem szeret. Tudom persze, hogy alacsony vagyok, meg gyerekes, de direkt megnövesztettem kicsit a borostámat, hogy felnőttesebb legyek.
- Miért olyan fontos ez, la Fay?- kérdezett vissza Smith. Persze csak azért kérdeztem meg, hogy gazdag-e, mert ilyen helyet eddig csak a tévében láttam vagy anyám női magazinjaiban, ahol azt ajánlották, hogy ide utazzon el. Kanári-szigetek. Valahol Afrika mellett vagyunk és mekkora menő már. Eddig csak egyszer voltam külföldön, mikor tavaly elmentem az iskolai táborba... de ott nem engedtek el minket túl sok helyre.
- A gazdagság csak egy fogalom, és nem a gallenokon múlik - folytatta.
- Ezt mindig a gazdagok mondják. - Állapítottam meg fennhangon, ahogy megigazítottam magam a napágyban. Valójában ez a fekvés jól esett, de míg Smith áthorkolta a délelőttöt, én állandóan csak arra vágytam, hogy felfedezzem a környéket, a bazárban mászkáljak és mindenféle izgalmas dolgot csináljak. A medencében úszkálás is király volt persze, de csak rövid ideig kötött le igazán.
- Ha rendesen viselkedik, akkor majd oda is elmegyünk- válaszolta Smith, mikor felvetettem, hogy menjünk le a partra. Itt túl sok volt a vénszatyor, még a zene is annyira halk volt, hogy nem nyomta el a beszélgetésünket. De nem érdekelt, itt legalább nyíltan beszélgethettem Smith-szel. Ezért is esett annyira rosszul, mikor a fiának neveztek. Nem is hasonlítunk egymásra. Mármint neki kék a szeme, nekem meg barna! Nem is hasonlítunk!
- Maga csak ne sértegesse őt, aki nem a fiam, hanem az én életemben az egyetlen férfi, aki kedves!- Magyarázta szigorú stílusban a professzor. Dobbant egyet a szívem erre a megjegyzésre. Szebb volt, mint a vallomások, amiket néha-néha kaptam tőle. - Inkább áztassa tovább magát a klóros vízben, hátha kimassa magából ezt a rosszindulatú mocskot. - Ült vissza mellém. Azonnal felpattantam és átmásztam az ő napágyára, hogy hozzá bújjak. Még egy puszit is adtam az arcára.
- Látja, milyen jó vagyok? - kérdeztem és a fülébe súgtam. - Még meg is vígasztalom, mikor hergelik. - Tettem hozzá és még egy puszit kapott a fülére. - Bejön velem a vízbe?
Keltem fel aztán és az öregemberek nem kis riadalmára beleugrottam a vízbe. A bomba olyan jól sikerült, hogy hatalmas fröcsköléssel a legközelebbi napozóágyakat is beterítette a klóros lötty.
- EZ KIRÁLY VOLT! - Dörzsölgettem a szememet.

Nyaralás


la Fay
2004. július 16.

Smith professzor továbbra is Smith professzor maradt, akár öltönyben, akár fürdőköntösben, a kisugárzását nem tudta magából kivetkőzni. Florian mellett persze egyszerre érezte magát nagyon öregnek, de fiatalnak is. Kissé megzavarta ez, de  inkább továbbra is szigorú tekintettel fürkészte a fiút meg a borostás arcát. Tetszett neki így, bár nem kifejezetten mondta neki. Persze nem látszott rajta de nagyon örült annak, hogy itt lehettek. És nem kellett senki ismerőssel találkozniuk. Meglehetősen izgult így is, de Florian sokszor elterelte a figyelmét, leginkább azzal, hogy rendetlenkedett.
- Ezt mindig a gazdagok mondják - válaszolta a nagyon bölcs megjegyzésére, mire Smith sóhajtott. Kétkedett benne, hogy a szülei állítanának ilyet, számukra a pénz státusz szimbólum volt, csak úgy mint az aranyvér továbbadása. Smith máshogy látta ezt és Aurora is, csak éppen gyenge elme volt és nem bírt egyedül szembemenni a széllel.
- A bölcs emberek mondják - húzta ki magát nagy büszkén, mintha csak egy sokat látott varázsló lenne. MÉg kicsit kótyagos volt, de útközben ivott egy kis kávét, feketén. Jól esett délelőtt aludnia, végre nem kellett korán kelnie, járőröznie, egyeztetnie az igazgatónővel. Habár szeretett tevékeny életet élni, élvezte ezt a kis kényelmes luxust.
De annyira nem volt álmos, hogy ne vágjon vissza egy koboldlelkű embernek, aki csak úgy sértegetni kezdte Floriant. Biztos volt benne, hogy rosszul esett neki, habár igyekezett nem gondolni a közöttük lévő korkülönbségre, az lehangolta, rendkívül lehangolta.
Örült is a kedves pusziknak és hogy közelebb csusszant hozzá Florian.
- Látja, milyen jó vagyok? Még meg is vigasztalom, mikor hergelik - mondta mire csak megborzongva sóhajtott egyet, a fülpuszira meg meg is borzongott.
- Senki se beszélhet így magáról a jelenlétemben és a nélkül sem - dörmögte erős hangján válaszul. Nem szerette amikor az emberek ítélkeztek valami miatt, bár tény és való, hogy ő maga is sokszor ebbe a hibába esett bele. Szinte szégyellte is, hogy sokszor csak a borító alapján gondolt valamit egy diákról, ahelyett, hogy a tudása vagy a jelleme győzte volna meg először. Hiába, egyre zsémbesebbnek érezte magát, pedig ő mindig is félt attól, hogy zsörtölődő és keserű öregember lesz belőle.
- Bejön velem a vízbe? - kérdezte, mire választ se tudott mondani, Florian hatalmasat csobbant bele a vízbe, és a cunami nem csak a professzort terítette be, de mindenki mást is.
- Na de la Fay! - pattant fel, és ledobta magáról a vizes köntöst, meg beletúrt a vizes hajába is. - Moderálja kicsit magát  - tette hozzá, bár bájosnak találta a vidám Floriant a vízben. Ő maga aztán nem fog így beleugrani, inkább a biztonságosabb módon mászott bele a medencébe, ahol a víz nem is volt olyan mély.
- Most boldog? - kérdezte, ahogy odaúszott hozzá a vízben és összeért az orruk.

JUHÚÚÚÚ!
▪ 2004. július 16.▪

Smith


outfit

Smith kicsit mindig is karót nyelt volt és amikor bölcsességekről beszélt, hajlandó voltam a kapcsolatunk kedvéért bezárni a fülemet. A tényen a válasza sem változtatott: gazdag volt. Az én szüleim nem voltak vagyonosak, sosem mentünk nyaralni és különösebben komoly költekezés sosem ment. Sőt, rendszerint azért nem vittek el minket a havi nagybevásárlásra, mert akkor mindenki kérni akart volna valamit. Így viszont, mikor hazajöttek mindenki örült az amúgy tök íztelen kornflakes-nek meg a hasonló finomságoknak gúnyolt, olcsó dolgoknak. Szerettem az életem, annak ellenére is, hogy most ilyen borzasztóan jól esett itt lenni és Smith mellett olyan életet élni, amilyenem sosem volt.
Kaptam inni, mindenki kedves volt - a többi vendégen kívül - és mikor rájöttek, hogy túl alacsony vagyok, kerestek nekem egy gyerekköntöst, ami még puhább volt, mint Smith-é. Elkényeztettek a szállodában, tehát kizárd dolog volt, hogy a professzor nem fizetett ki egy kisebb vagyont az itt tartózkodásunkért. Másképp miért lennének kedvesek velem? Jay is megmondta, hogy elbaszott kóborutya külsőm van.
- Senki se beszélhet így magáról a jelenlétemben és a nélkül sem- jelentette ki Smith. Merlinre, hogy lehet ez a szexi, erős férfi a pasim? Majdnem elolvadtam, ahogy ezt kimondta, elhelyett viszont odamásztam mellé a napágyra, szépen befészkeltem magam és kicsit kényeztettem, ahogyan ezt megérdemli.
Aztán persze, azzal a lendülettel már reppentem is a medence felé. Ahogy ugrottam, picire összehúztam magam, hogy ahogy beérek jó nagyot csattanjon. Smith szavakkal, én tettekkel akartam lehűteni a morgolódokat. Hogy nevezhettek a fiának... ez egy felnőtt kapcsolat már... ugye? Bele sem mertem gondolni. Az önbizalmam így is a padlón volt.
A vizet éppen kidörzsöltem a szememből, mikor Smith hangja megint komor lett: - Na de la Fay! - Nyelés. Ahogy beletúrt a hajába és csupa víz volt, örültem, hogy a víz deréktól lefelé tökéletesen takar. - Moderálja kicsit magát - tette hozzá, majd elindult a medence mellett. Persze, hogy öregemberesen a lépcsőn sétált be... de legalább nem volt olyan csigalassú, mint a két hatalmas, sapkaszerű hajkoronával megáldott néni, akik éppen mellette araszoltak, szorosan markolva a korlátot.
Kiúsztam a medence széléhez, ott vártam meg, míg beér hozzám. Te jó szagú... hogy tudja még ezt is ilyen iszonyatosan szexin csinálni? Talán hormonálisan most jutottam el oda, hogy igazán komolyan megviseljen a közelsége.
- Most boldog? - kérdezte, olyan közel volt, hogy nem csak a víz alatt találkozott a testünk, de még az orrunk is összeért.
- Prof, úgy érzem el akar csábítani... - pusziltam meg finoman. Még az ajkai közé is sóhajtottam picit, mire egy néni megbotránkozva sóhajtott mögöttem, valami olyasmit magyarázva, hogy: fényes nappal! Utáltam, hogy még itt is vissza kell fognom magam, miközben én csak érezni akartam a professzoromat végre.
- Maga miatt fognak kitiltani a medencéből. - Suttogtam nevetve.