vigyázat, nyomokban káromkodást tartalmaz - 16+

Nincs annál megnyugtatóbb, mint arra építeni az autoritást, hogy ő már látott falon pókot szarvval a seggében, de nem vagyok hajlandó vitát nyitni egy ilyen horderejű baromságról, mert közben megérkezik a lassan örlő malom mintájára működő amygdalámba az információ, hogy én most fogtam magam, mindent helyben hagytam és eljöttem. Baszki. Baszki!
Kifele sokat ebből nem mutatok, a fejemen az általános semmi magabiztos kifejezése terjed szét, ahogy figyelem, hogy a camping buddy-m igyekszik kibökni valamit, amiből aztán nem lesz érdemleges információ. Ami ezt illeti engem most az sem igazán zavarna, hogyha azt találná végre kibökni, hogy tudom is én…egy barátságos kis pajtában lakik az egész családja néhány tehénnel és kiskecskével, mert az jó. Miért is lenne jó? Olyan büdösek lehetnek, hogy nem igaz. Már az állatok, nem a családja, vagyis hát nem tudom. Honnan is tudnám?
-Rendben Blood sama, legyen, amit akarsz-vonok vállat, mert hirtelen ez a legbarátibb, ami ki tud jönni belőlem a tegnapi reggelimet leszámítva. Ha ezt Nova meg tudja, megöl. És nyilvánvaló módon egy ponton fel fog neki tűnni, hogy a húga felszerelésestül felszívodott. Onnantól már csak egy bagolyfordulta és megtudja anyám is, aki meg azonnal vonószenekarral húzatja, hogy Japánban is hallani lehessék, hogy Ishida is azonnal megneszelje, hogy eltűntem, mint az utolsó szem lazacos maki a svédasztalról. Ezen a ponton meg minden, amit tehetek, hogy elkerüljem a következményeket, az az, hogy meg sem kerülök többet. Keresek egy szimpatikus barlangot és remetének állok, annak legalább nem kell sok minden miatt aggódni.
-Van egy nővérem. Nova, hatodév, griffendél -bonyolódom bele egy újabb adag magyarázatba, amiből igen keveset lehet kihámozni – ilyen…idegesítően tettrekész. Az volt a terv, hogy ha már állig leszünk szarban meglépünk, de azt hiszem az időzítéssel nem lesz elégedett.
Az egyetlen dolog, ami miatt nem érzem egy utolsó féregnek magam, az a tény, hogy Nova nálam sokkal hatásosabban tud magára vigyázni, bár az a kurva nagy igazságérzéke nem sokat segít neki. Viszont, ha nem vagyok vele nem is kell pesztrálnia vagy foglalkoznia a mindenféle száj és körömfájásaimmal, amit rám engednek aranyvérű és seggfejű kis „barátaim”. Vajon ha elégszer elmondom magamnak, hogy így jobb neki, akkor az lesz?
-Van egy humorod, basszameg-sóhajtok, miközben tovább turkálok a táskában, hátha találok benne még valamit, ami segíthet, de nagyjából ennyi, egy kulacs meg egy vízhatlanított hálózsák, ami nem sok, de mint kiderült lehet, hogy jóval több, mint a semmi. Kérdem én, Freya mi a picsát hozott magával erre a kis túrára?! Arra már ki sem kívánok térni, hogy még mennyi szikes talajra hulló random információja lehet teljesen indokolatlanul különböző japán katonai eseményekről. Szinte kezdem megkedvelni!
-Ha már ennyire izgatja a fantáziádat, apám, becsületes nevén Eltartott Kisujjal Született Ishida Rokuro, éppenséggel növényeket kutat valami kietlen, kurva messzi és ostoba skót nevű hegyen az amennyire kedves, épp annyira japán feleségével.Valószínűleg meg van róla győződve, hogy ha nincs is minden rendben, hát majd elleszek valahogy.
Apámnak valószínűleg fogalma nincsen semmiről, csak ezt így végtelen kínos lenne kimondani, mert úgy hangzana, hogy Ishida egy önző fasz, aki épp hobbi fitotaxonómiát folytat, tököm se tudja miért. Amúgy is, teljesen mindegy, hogy mit gondolunk az apámról így kalákában. Cserébe legalább én is megtudhattam valamit az ő apjáról, azt hiszem ezt nevezik a normális emberek bondingnak, csak ugye, ha a hangsúly a normálison van kicsit már keretek közt történik a dolog.
A takarót nála hagyom, tekintve, hogy úgy sejtem nála nincs, aztán ha nagyon nem kell neki maximum méla dühében a fejemhez vágja.
-Szinte epedek, hogy megtudhassam miért is voltál itt akarattal , vagy anélkül-fűzöm hozzá a gyorstalpalójához és, amint kimondom rájövök, hogy ezt az epedős szöveget véletlenül sem erre mondják, de már nem lehet visszaszívni. Ezután csak reménykedem, hogy megoszt velem némi információt a dologra, mert bármit is jelent, én most valóban epedek, mert…mi a franc?
Sötétedik. Valahol aludni kell, valaholt csinálni kell, aludni tudunk. Ha vízhatlanítom a takarót az talán elég nagy, hogy kiterítve segítsen a helyzeten, de magában nem igazán marad meg, kellene valami alap.
-Jó-dünnyögöm inkább magamnak, mint neki-ehhez projekthez kellene némi faág vagy legalább valami nyomorultul járt…-végig sem kell mondjam, mikor meglátok egy szimpatikus bokrot, ami kissé kilóg a susnyásból – ha ezt egy kicsit megmetsszük és ráaggatjuk a takarót az olyan nem jó, de csak aránylag szar.
Nála volt kétkezi vágószerszám, ami erre a célra működhet, így kérdőn nézek rá. Ha minden jól megy megérti mit akarok, amit shurikennel nem lehet, ha meg nem akkor állhatunk itt még egy kicsit ezzel a hülye pofaállással.