Most valahogy még a szélnek sem tudok örülni úgy igazán. Bele-bele kap a hajamba, a szemembe fújva azt, ami eléggé megnehezíti a dolgomat, hogy elolvassam a könyv sorait. Úgy alapjaiban véve semmi bajom nincs ezzel a tárggyal, vagyis nem olyan sok. Van, ami nem megy egyszerűen. Halkan felsóhajtok, belegondolva, hogy mit bénáztam az órán. Holnap lesz megint bűbájtanom, és jó lenne ha némi előrehaladást tudnék mutatni, mert így a vizsgáknál bizony nagy bajban leszek.

Egy váratlan hang miatt összerezzenek és felemelem a fejem, hogy lássam ki is zavart meg. De csak egy cipőt pillantok meg. Összeráncolom a szemöldököm, majd felpillantok a fára, épp amikor, amikor a fiú lefelé lóg.
~ Valami mutatványos lenne? Mint egy légtornász~ gondolom, miközben hallgatom, ahogy felajánlja a segítségét. Ez igazán kedves tőle. Egy szaltó után már újra két lábbal áll a földön, ez valahogy megnyugtatóan hat rám. Furcsa lenne úgy beszélgetni valakivel, hogy az lelóg egy fáról.
- Jessica Scarano, hugrabug. – mutatkozok be én is, sőt kezet is nyújtok. A köszönés után pedig újra átgondolom az ajánlatot.
- Jó, nem idióta tárgy. Csak az bosszant, hogy egyszerűen nem megy néha. – felelem Jason-nek.
- Gondolom neked nincs bajod a begyűjtőbűbájjal?! – kérdezem tőle ártatlan képpel. Persze, miért is lenne? Hisz akkor nem akarna segíteni ha lenne bármi baja is a bűbájtannal.
- Köszönöm, hogy segíteni próbálsz, igazán kedves tőled. Igazából az a gond, hogy elindulnak felém a tárgyak, aztán vagy pár méter után a földre esnek, vagy épp az ellenkezője, vadászrepülő módon veszélyeztetnek mindenkit. – inkább ez utóbbi a gond forrása. Az órán is milyen szépen kireptettem a széket az ablakon. Mindezt egy egyszerű begyűjtéssel.

Jason

Azt hittem már sose jön el ez a pillanat! Véget értek az órák mára. Bár az átváloztatástant élveztem, mint mindig. Mondjuk a tengerimalacom nem sikerült tökéletesre, a pofája még emlékeztett a tengeri csikóhoz, de minden másban olyan volt, mint amilyennek egy tengerimalacnak lennie kell. Még a visítása is olyan volt. Szívesen bemutattam volna Aiának, biztos igen hamar levadászta volna az állatot. Ő is ugyanúgy utálja a sivitó visító dolgokat, mint én. Binns óráján ismét elaludtam, de nem baj, majd magolok vizsgákra. Eddig is megvolt ezzel a módszerrel, ez után is meg lesz. Bár jövőre RBF-ek. Sebaj, az még messze van. Szóval egy ilyen mondhatni kellemes nap után végre kiszabadulhatok a kastélyból. Még mindig ugyanúgy vágyom ki a szabadba, mint amikor idejöttem. Azóta milyen sok idő telt el! Hihetetlen, de képtelen vagyok visszaemlékezni, hogy milyen lényeges és fontos dolgok történtek velem ez alatt. Valahogy, úgy összefolyt az egész egy hatalmas nagy masszába. Egy biztos, imádok kinn lenni, főleg a parkot kedvelem. Van ott egy hatalmas vén tölgyfa, az a kedvencem. Valahogy úgy érzem, mintha csak az enyém lenne, ami azért marhaság, rajtam kívül van még pár tucat gyerek ebbe a suliba, és kizárt hogy ne fedezték volna fel a kellemes hűsítő árnyékot adó fát. Szerencsére most nem tartozkódik alatta senki. Tökéletes. Odasietek hát, lezuttyanok a földre, ha koszos leszek, hát koszos leszek. Előkotrom a táskámból a bájitaltan könyvem, utálom, de muszáj.
- Idióta tárgy. - felsóhajtok, majd felcsapom a mérgek résznél. Elvileg ezt fogjuk venni, és át kell nézni az egész vackot. Mondanom se kell, hogy semmi kedvem nincsen hozzá. Abszolút, egyáltalán semmi.

Eredetileg úgy gondoltam, hogy van angol származás is a lányban, ezért is ment volna az apa velük Angliáig. De így kicsit bonyolult lenne belemagyarázni az előtöribe, úgyhogy inkább átírtam, hogy az anyuka angol származású. Bár nem varázsló, de angol. Talán így már bejuthat a Roxfortba.
Kiemeltem az iskolai évekból egy kis apróságot, ami kihat a jelenlegi állapotára is, igyeksztem szép mondatokban megfogalmazni (de nem számoltam mennyi lett)
Belevettem édesapám vélekedését a Sötét Nagyúrról, kiegészítve a családi harag "okát" is.

Remélem így jobb

          alapok

jelszó || "Csíny letudva!"
teljes név ||Jessica Amanda Scarano
becenév || Jess, Amy
nem || nő
születési hely, idő || Alcamo, 1981 október 27
kor || 16
faj || ember
 vér || fél
évfolyam || 4.


          a múlt

Amanda Jessica Scarano néven láttam meg a napvilágot 1981 október 27-én, a szicíliai Alcamoban. Félvér vagyok, mindkét értelemben. Édesapám, Edward Scarano, mágus. Anyukám pedig Silvia Forge, mugli. Van egy 8 éves kishúgom, Rosemary. Édesapám aranyvérű családból származik, ezért a szülei nagyon megharagudtak, hogy egy közönséges mugli lányt akar elvenni feleségül. Apai nagyszüleim mondhatni egyetértenek Tudodki nézeteivel, legalábbis az aranyvérűek hatalomra jutásával mindenképpen. Édesapám azonban nem értett egyet velük és nem is törődött a fenyegetéseikkel, így végül kitagadták őt. Nyíltan nem álltak egyik oldalra sem a rokonaim. Anyukámnak eleinte még nagyon furcsa volt a mágus élet, de hamar beleszokott, hogy sokkal könnyebb úgy pár dolog. Engem még viszonylag mugli szellemben neveltek, húgom azonban már teljesen el lett kényeztetve, a legegyszerűbb háztartási kütyüket sem tudja kezelni. Apukám gyakran mulattatott minket a seprűn lovagolási tudományával, már ekkor is irigyeltem érte. Az egész család megörült, amikor észrevették, hogy megváltoztatom a körülöttem lévő dolgok színét. Izgatottan vártuk hát, hogy eljöjjön az idő, amikor levelet kaphatok. Sajnos azonban anyai nagymamám súlyosan megbetegedett, így az egész család felkerekedett, odaköltöztünk hozzá. Fél évvel később azonban minden erőfeszítésünk ellenére meghalt. Anyukám teljesen magába zuhant, nem törődött többé semmivel sem. Nem volt hajlandó többé ételt magához venni, így rövid időn belül követte nagymamámat. Nagyon megviselt bennünket az eset. Apukám a temetés után fogott minket, és meg sem állt Brightonig. Azóta akárhányszor kérdeztük, sose tudta elmondani, hogy miért pont ide. Ennek már lassan egy éve. Az egész családom egy roncs lett. Rosie nem szólalt meg Anyu halála óta. Apu is csak akkor kommunikál, ha muszáj neki. Megtanultam gondoskodni a családomról, megtanultam önálló lenni. Nem számíthattam senkire, de nem is zavart nagyon a dolog. Amikor megjött a levelem, hogy felvettek a Roxfortba, akkor volt egy kis kavar. Apukám nem volt alkalmas, hogy ellássa egyedül a húgomat. Nekem pedig mindenképpen iskolába kellett mennem. Így hosszas vita után Apu újra felkereste a szüleit. Ők befogadták őket, és amikor én a Roxfortba indultam, ők vissza Alcamoba.
A szünidőben tehát oda kell mennem, a sznob nagyszüleimhez, akiket soha sem láttam.  Már eltelt 3 teljes év, jelenleg 4.éves vagyok.
Az első évem, mondhatni pocsék volt. Folyamatosan aggódtam Édesapám és hugom miatt, levelet alig kaptam tőlük. A tanulásba fektettem főleg az energiámat. Persze volt nálam is egy kis kalamajka, sikerült beleszeretnem egy fiúba, akit persze nem érdekeltem. Teljesen kifordultam magamból, hanyagoltam az órák látogatását, vakmerő lettem és pimasz, így próbálván felkelteni a kiszemelt ifjú figyelmét. Egy idő után neki is terhes lett a kitüntető figyelmem az irányába, így nem éppen finoman közölte, hogy szálljak le róla - emlékszem még átkot is a kilátásba helyezett ha még se - és ez hatott. Magamba süppedtem és újra önmagam lettem, és azóta se volt, hogy megtetszett volna fiú. Vagy hogy kifejezetem volna az érzéseim. A szünidőkbe szinte soha nem megyek el innen, akad egy pár barátom, de túlzottan népszerű nem vagyok. A szabályokat sem hágtam át szinte soha, ha mégis, akkor is csak véletlenül. Idén főképp az RBF vizsgák foglalkoztatnak, és hogy mit is fogok kezdeni ha végzek. Bár az még odébb van.



          jellem

Önállósághoz szokott lány vagyok, nem igazán szeretem másokra zúdítani a problémáimat. Visszahúzódó vagyok és a felületes csacsogások sem nekem valók. Szeretek új dolgokat és embereket megismerni, és bár ritkán teszem, de mosolyogni is. Nehezen bízom meg idegenekben, de akiben bízom azért a tűzbe tenném a kezem. A származásuk alapján soha nem ítélem meg az embereket.


          apróságok

mindig || olvasás, fagyi, repülés, kendő, macska
soha || hőguta, műkönnyek, bogarak, eper, kígyó
dementorok || Édesanyám halála.
mumus || a koromsötéttől, amikor nem látni semmit sem.
titkok || egereket neveltem az ágyam alatt kiskoromban. Nem szeretek virágot kapni. Néha szükségem van mások segítségére, még ha nem is mutatom akkor is.
rossz szokás || ropogtatom az ujjaimat ha feszült vagyok, játszom a karkötőmmel ha szomorú


          a család

apa || Edward Scarano, 45 éves, aranyvérű mágus, Alcamo, Szicília
anya || Silvia Forge, mugli, Bristol, Anglia. Meghalt 40 éves korában, egy éve
testvérek ||  Rosemary Scarano, 8 éves
családi állapot || egyedülálló, nem érdeklik a fiúk túlzottan
állatok || vörös-fehér kiscica, Aia


          külsőségek

magasság || 168 cm
tömeg || 52 kg
rassz || kevert
szemszín || kék
hajszín || aranybarna
különleges ismertetőjel || nincs, kerülöm a feltűnést
kinézet || Viszonylag magasnak és nagyon vékonynak tűnök, pedig átlagos alkatú vagyok. Kék szemem nagyon kifejező, de általában bánat és szomorúság ül bennük. Ha mosolygok akkor szinte kivirulok. Nem a legutolsó divat szerint öltözködöm. Összeségében eléggé átlagos kinézetű vagyok, de a belső tulajdonságai tesznek különlegessé. Édesanyámra hasonlítok inkább, neki is vállig érő aranybarna haja volt és barátságos arca.
egészségi állapot || egészséges, betegségtől és pszichés gondoktól mentes

          a tudás

varázslói ismeretek || bűbájtanban, átváltoztatástanban jeleskedem. A többiből is elfogadható szinten vagyok (szerintem). A bájitaltant nem igazán kedvelem.
mugli képzettségek || zongorázom
pálca típusa || 10,5 hüvelyk mahagóni egyszarvúszőr
különlegesség || -

          szerepjáték-példa

Sűrű köd lepi el London utcáit, embert szinte alig látni. Én mégis ilyen korán indultam útnak otthonról. Nem tudom, hogy mennyi ideig fog tartani beszerezni az iskolai dolgaimat, de minél előbb végzek annál jobb. Egy kis cetlit szorongatok a kezemben, amire a fontos instrukciókat írtam fel. Már fél órája bolyongok amikor végre megtalálom a Foltozott Üstöt. A kis csengő az ajtó felett megkondul, jelezve az érkezésemet. A csapos álomittasan néz fel rám, végigmér, majd a hátsó ajtó felé int. Visszabiccentek neki, látszik rajta, hogy most egy hangos szó nagyon nem esne jól neki. Kimegyek hát a rozoga ajtón és feltárul előttem az Abszol út, hála egy apró termetű embernek, aki utánam sietett, hogy beengedjen. A kis szűk de bizalomgerjesztő utcácskák szintén kihaltak voltak még. A boltok ugyan nyitva voltak, de vásárló nem járt erre. Egyenesen a bankba igyekszem, hogy beváltsam a mugli pénzemet galleonokra, sarlókra és knútokra. A kobold elmagyarázza, hogy melyik mennyit ér, majd utamra bocsát. Sietve keresem fel Ollivander boltját, hogy megvegyem a pálcámat.
- Jó reggelt kisasszony! Jobb vagy bal kezes? – tér rögtön a tárgyra az öreg pálcakészítő. Majd elkezdi lemérni a karomat, miközben mesél a pálcák magjáról, fafajtákról és arról, hogy a pálca választ majd ki engem.
- Tessék, próbálja ki. – adja ki az utasítást a  kezembe nyomva  egy pálcát. Túl vastagnak és merevnek találom, nem is történik semmi. Kipróbálok még párat, de egyik sem igazi. Én ugyan nem tudom, hogy mit kéne várnom ezektől a fáktól, de az öreg varázsló tudja.
- Egyszarvúszőr, mahagóni – mondja miközben már át is adja az újabb darabot. Meglengetem és rögtön melegség önti el a kezemet. Akaratlanul elmosolyodom az érzés miatt.
- Lám, lám. Meg is volnánk!
- Mennyivel tartozom? – kérdezem meg még mindig mosolyogva a tulajt. Elcsomagolja a pálcámat amíg én kiszámolom a pénzt.
- Sokat gyakoroljon vele, hogy jól összeszokjanak!
- Nagyon szépen köszönöm! Viszont látásra! – köszönök el a mágustól. Az eszembe vésem a jótanácsait, majd kilépek a boltból, hogy beszerezzem a többi kellékemet is.

          egyéb