khade

shukar

№ ii / folyosók

Sokat nem változott a balsors, aki ugye, régen tép — a prefektusi jelvénnyel pont annyit aludtam ezeken az éjszakákon, mint előtte, mikor Tisha keringését követtem valami méla figyelemmel vegyes iróniával, mert az meg apám fel-alá kóringyálására emlékeztetett, már-már otthonos volt, ha ezt a szót soha nem is ejteném ki a számon senki előtt. Úgy biztos nem, hogy rögtön csomagoljak is, és végül valóban megegyen a kiutalt és örökölt mélyszegénység. Nem egészen tudom, Oakley miért gondolta, hogy nagyon jó lesz, ha engem nevez ki, néztem egy darabig a levelet, anyám bőgött örömében, apám meg kérdezte, hogy arany-e, mert akkor meglenne annak a helye is, amit kapnánk érte. Ez járt a fejemben itt hétfő éjszaka, kevésbé a beadandó Binnsnek — egyik rosszabb, mint a másik.

Akkor figyeltem fel a zörgésre, mikor már egészen elhittem, hogy mehetek aludni — vagy nézni Tishát, ebben az ember soha nem lehetett teljesen biztos, még úgy sem, hogy tudom, hogy öli magát nagyon valami új faszságon. Előre elhatároztam, hogy szigorú, de igazságtalan leszek, nem hatnak meg az olyan kifogások, mint az alvajárás, a rémálmodás, randevú a holdfényben, vagy a bármelyikből következő bőgés. Jobb kezemmel osztom majd a vörös lapokat, mert elég nagy vörös prosztó vagyok hozzá — a ballal pedig a lábbincselő, több, mint lekötelező átkokat, kettő között meg a megjegyzéseket arról, hogy az elsorolt tevékenységeket mind lehet büntetésben is gyakorolni..

De azért megállok egy rövid pillanatra, valami olyasmivel, hogy hát csak kifújom magam — nem félek én, dehogy félek, és csak nem lehet prefektusért kiabálni, ha én vagyok az. De csak tervet kell készíteni, megfontolni mindent, nem rohanhatok arccal előre a veszélybe, még ha ez valószínűleg nem is volna egy elvetélt ötlet. Trükkje van annak — nem tudom, ez honnan jött, de inkább megfontolt akarok lenni, mint férfiatlanul üvölteni és megátkozni érzésem szerint Mrs. Norrist. Úgyhogy feltűröm a talárom ujját és bátran megyek neki.. Neki a korai infarktusnak, mikor meglátom a másikat.

— Tire mule kán, gevalt! Mi az édes faszom..

De az édes faszom sem tudja, melyikünk ijed meg jobban — nem tudom, mi a zaj forrása, ha a hugrabugosok prefektusa, akkor a devla vágjon agyon, nem fogom vissza magam, mert kiijesztett az összes szervemből. Idegesen a falnak dőlök félvállal, elgondolkozom egy szívmasszázson is, meg azon is, hogy rossz a lelkiismeretem, esetleg vagy jobban rá, vagy végleg le kell szoknom a dohányzásról, mert még egy ilyet nem hiszem, hogy kihordok lábon. Szégyen, nem szégyen, még mindig úgy nézhetek ki, mint apám, mikor meglátta a behajtók kocsiját az utca végén.

— Mégis mit settenkedsz itt, Valaoritis, meguntad a cifra faszomat a rohadalomban? Te csinálod itt ezt a zajt?! Nincs semmi baj, csak majdnem meghaltam. Várj, még ez nem eldöntött kérdés.. Ha nem te voltál, akkor mi?

SNAPE, SNAPE

SEVERUS SNAPE

№ i / szellemszállás

Van baj

Van elég

№ ix / bájitaltan

℞ no. v   /   observations

∆ heat slowly. do not repeat.

Perseus Severus

Solomon Czerny

hagyjál · nemvagyokitt · jómibajod

№ 01 / personal record

∴ section i

I.   A múlt

TW: alkoholizmus, rasszizmus, bántalmazás.

- Mit csinálsz?
- Hosszúélet-elixírt. Vagy valami olyasmit.
- Remélem, nem te akarod meginni.
- Miér'?
- Ez kérdés még? Hol van anyád különben is? Hol a vacsorám?


- Megint itt volt az a lány.. Nem t'on megjegyezni a nevét. Mit akar tőled?
- Miért ő akarna tőlem valamit? Tegnap egész jól kifejtetted, hogy hozzám a Jézus Krisztus türelme is kevés lenne.
- Az olyan lányok, mint az, sosem vennék észre, ha te akarnál tőlük valamit.


- Csomagoltam neked egy szendvicset az útra. Aztán edd meg, rohadt drága volt a kóser sonka.
- Nem vagyunk zsidók.
- Dehogynem azok vagyunk. Miért, mik lennénk?!
- Ha zsidó leszel, akkor is meg fog csalni.
- ...miért mondod ezt?
- Te mondtad: vannak olyan emberek, akiktől akarnak dolgokat, és vannak olyan emberek, akik akarják azokat a dolgokat. Meg fog csalni, megint meg fog ütni, megint el fog verni avval az övvel.
- ... apád szeret minket. Téged is, csak nem kellett volna visszapofáznod neki.
- Nem akarok hazajönni Karácsonyra.
- Miért?
- Mert zsidók vagyunk, te mondtad.


- Itt voltak azok? Az anyád kurva gazdag pereputtya? Rólam beszéltek? Hogy elkúrtam az életét?
- Mi? Nem. A templomból voltak itt, nem t'on mit akartak.
- Ne hazudjál nekem, mert megint lekúrok neked egyet! Csak hogy tudjad, nem én kúrtam el anyád életét, elkúrta egyedül is prímán! Nem mindenről a román lelenc tehet ám, én dolgozni jöttem ebbe az országba, megtanultam a nyelvet!
- Hagyjál már, mondom, hogy a templomból voltak itt, valami gyűjtést csinálnak, akartak valamit adni neki, elment velük.
- Látom, az alamizsnára van esze, arra mindig van, könyörögni, mint egy utolsó kurva! Elmondta, hogy megint kirúgtak, mi?! Mit tehetek én arról, hogy nem olyan fehér a pofám, dolgozni én is tudnék! Rúgják csak ki a cigányt, tanuljad csak meg te is.. ezeknek mi nem vagyunk emberek!
- N-nem.. nem akarsz leülni, amíg visszajön? Tessék.
- Jól van, értem én.. félsz, hogy megint lekúrok neked egyet, de csak azért csináltam, hogy ember legyél, fiam.. látod, anyád is velük barátkozik, pedig.. aranyvérű vagy micsoda, mit mondott.. csak azért ütöttelek meg, hogy érezzed, milyen az élet. Kösz a takarót.
- .... reggelre jobb lesz. Csak aludd ki.


- Mi a faszért üvöltesz itt korán reggel, Grimmstark, nincs elég bajunk nélküle.
- Nem üvöltök… ez a hülye fasz frank geci idegesített megint. Az ő hibája.
- Mégsem ő üvölt, hanem te. Nem tudnál te is a párnádba ordítani, mint a teljesen normális, társadalomra nem veszélyes elmebetegek?
- A párnámba? A buzik ordítanak a párnájukba. Te buzi vagy hogy párnába ordítasz? Biztos meg is harapod.
- …hogy mit csinálok?- Buzulsz… párnaharapó… meg az is buziság hogy nem tudsz zajban aludni. A férfiak üvöltés közben is tudnak, csatazajban.
- ...és tudnak úgy is, ha a arcon dobom őket egy anatómia könyvvel?


- Most miért nem örülsz, mondtam, hogy még két kilométer vagy mi, és megállunk a benzinkútnál.
- Te ne ígérjé' az én nevembe', nem te ülsz a kormánynál!
- Azt ígérted, nem mondasz ilyeneket a gyerek előtt!
- Én gyereket nem látok, csak egy kis savanyú köcsögöt a hátsó ülésemen, aki nem tudja értékelni a családi utat a gyökereihez vissza!
- Azt nem tudja értékelni, hogy megint megállított a rendőrző! Azt hittem, tudod az utat..
- De, nagyon értékelem. Meséld már el, a héten melyik kisebbséghez tartozunk?
- Na jó, mindketten befoghatjátok, mielőtt segítek benne! És a következő határőrnél próbálj má' meg úgy tenni, mint aki alszik, vagy valami, mer' nem találtam az útleveled sehol..


- Azt kérdeztem, hová mész?!
- Elköltözöm.
- Dehogy költözöl, tizenöt éves vagy, miből fogsz megélni?! Nem mehetsz el!
- Mert különben meg fogsz ütni? Bőgni fogsz? Megjelenik a kurvaisten, és az fog megütni és bőgni?
- Adonáj!
- Parancsolsz?
- Perseus, miért nem tudod elfogadni végre a hitemet?! Miért kell mindennek rólad, meg a kurva cinizmusodról szólnia?!
- Nem tudom, sokáig szólt arról, hogy az apám agyonver, agyonveri anyámat, aztán berúg, jönnek a mentők, a szeretetszolgálat, és a következő nap megint. Most egy kicsit szólhatna arról is, hogy nem nagyon hiszek az istenedben, amit azért húztál elő a seggedből, hogy az elbaszott házasságod ne a másodperc töredéke alatt, hanem egy kicsit lassabban menjen tönkre.
- És mégis hová mennél? A híd alá? A barátaidhoz? Nincsenek barátaid. Mindenki utál, az elől nem lehet lelépni. Én.. tudom. Ha nem is hiszed el, én tényleg tudom.


- Nesze, igyad. Anyád mondott valamit? Soha nem tudja, mikor kell befogni. Mit gondolsz, miér' dobták ki az anyjáék? Na, ne bőgjél, igyál belőle. Jobb lesz.
- ...mert faszfej volt?
- Az, persze, nélkülem is. Tudod ugye, hogy nem akartalak megütni tegnap? Csak így kijött belőlem, de nem azé', mert utálnálak. Csak az ideg. De most abbahagyom. Muszáj, nem? Kezdeni kell valamit magunkkal, há' majdnem elszöktél.
- Szar íze van.
- Majd megszokod.
- ....


- Nem.

∴ section ii

II.   Jellem

Perseus Czernyt látva az embernek az a benyomása, nem is olyan kellemetlen ez az arc: a gond az, amikor ez az arc meg is szólal. Végtelenül cinikus tud lenni, ahogy mások levegőt vesznek, ő úgy taszítja a másokat. Iskolai szereplésével csak a hozzá valamiért önsorsrontásból ragaszkodó barátai emlékeznek rá szívesen. Úgy általában Perseus Czerny a szavak embere, csak soha nem azoké, amelyeket hallani szeretnénk. Nyilvánvaló zsidóságát, valamint a nem túl üdítő Romániából menekült apja bevallása szerinti 'roma származását' nem sűrűn emlegeti, mindig áldozati póznak érezte, mert kedves, családjából még a nagy szerelem előtt kitagadott anyjától leginkább ezt látta. Elfogyott a pénz, megvert apád, megint költöznünk kell - elő is került a Magén Dávid, meg az ima ereje, előtte a nadrágszíj, utána meg a fogadkozás, könyörgés, bőgve összeborulás. Ennél kevésbé csak az apja folyton változó rokonait viseli el, vagy a spontán, éjszaka közepén indított, nyilvánvalóan balkáni életképekben és őrjöngésben véget érő családi roadtripeket keresztül Európán, egészen Romániáig. Nagyon ambiciózus abban a tekintetben, hogy kikerüljön ebből az egész Kusturica-i pasztorálból, lehetőleg minél gyorsabban.
Nem szereti, ha kifejezetten kedvesek vele, nem is nagyon tudja komolyan venni - mikor mégis, gyorsan emlékezteti magát a helyére a teremtésben. Az évtizedes otthoni hangulat megtette kötelességét, és ha el nem is pusztította az önbizalmát, a legjobb és legrosszabb pillanatokban azért mindig ott van, hogy elrontsa azokat. Máig sem biztos benne, hogy melyik szülője mentális betegségeit örökölte, esetleg kettőjük valami különös sorscsapásaként vegyesen, kicsit innen és kicsit onnan is, de nem bízik benne, hogy épen kerül ki abból az otthonnak nevezett nyomortelepről. Mindenesetre nagyon akarja, mindennél jobban és minden eszközzel, és ennek érdekében mindent el is követ.

A zsenialitásához nem fűződik kétség, minden máshoz is - rögtön kezdve a származásával is, amelyet jótékony homály fed. Perseus Czerny olyan öntelt, hogy sokan automatikusan aranyvérűnek tartják, míg kellemesen lenézik más, nyilvánvalóan gazdag és kiváltságos barátai körében. Valami néma kötelességének tekinti, hogy őket istápolja és tartsa életben, amennyire ez lehetséges, ezt viszont már most Madam Pomfreyt idéző sóhajtozás, megjegyzések és fenyegetések között szokta tenni, nehogy érezzék, hogy fontosak számára. Saját állítása szerint olyan jó társaság, hogy ha valakinek jó kedve lenne, vele bátran oszlathatja azt. Szerelmes egyszer volt, a szerencsétlen lány nem is tud róla, és ez mindenkinek így a legjobb, leginkább persze Perseus Czernynek, aki másokat percre pontosan tud figyelmeztetni a közelgő, hangos, és nem fékező tragédiákról, de vallja, hogy őt nem lenne ép elméjű partner, aki el tudná viselni.
Bájitalok terén Merlinadta tehetség, ritkaság, versenyekre elzavarható példaértékű tanítvány, korszakos zseni, mondhatnánk, csak nem a jelenlétében. Bár kifejezetten büszke a teljesítményére, és ebben látja a szegénységből való kiemelkedés egyetlen esélyét, a méltatás is olyan neki, mint a szociális gondozó vagy az aktuális rabbi kopogása a bejárati ajtón: gyanús, jó nem lehet belőle. Állítólag néhány tanár, talán Oakley támogatja, de hát még Slughorn is csinált hülyeségeket, főleg egy tálnyi aszalt, cukrozott ananász mellett. Ez a Perseus Czerny meg pont olyan rettenetes, mint egy tál aszalt, cukrozott ananász.

∴ section iii

III.   Külsőségek

∴ section iv

IV.   Kapcsolatok

Az anyjával kapcsolatban egészen addig nem hitte el, hogy tényleg aranyvérűnek született, amíg egyszer behúzott nyakkal nem bújtak el a Zsebpiszok egy sikátorában, mikor meglátták őket, azóta szánja jobb napjain, rosszabbakon meg megpróbál elköltözni előle. Az apja varázstalansága, románsága, romasága - az első kivételével mindent megkérdőjelez, leginkább és legszívesebben a köztük lévő rokonságot is, csak balszerencséjére a rossz dolgok az életében mind igazak.
Meglepő módon vannak barátai: ott van például Tisha, akit rendszeresen meghallgat hajnali háromkor, és mostanában már csak két halálos fenyegetést fűz mellé. Vagy Lorian, akit egyszer fel kell majd világosítania több dologról is. Esetleg Basile, akinek az üvöltését kevesebbet hallja, ezért jobban is kedveli hallani. És Elio, aki szerencsére nem szeret beszélni, ezért ideális társaság. Bezzeg Erwin, ő meg hallgathatna többet.
Ott van az a lány, aki szerencsére nem tud róla, hogy ott van, mert nyilván nem örülne neki. Végül, és nem utolsó sorban, bár nagyon látványosan: Warrington, aki valamiért azt hiszi róla, hogy aranyvérű. Csak ne lenne olyan idegesítő, ahogy levegőt vesz. Meg ahogy néz. Ki, be, fel, alá, ne nézzen sehova.

— azt beszélik…

"Már az ajtón is úgy jön be, hogy kialszik a helyiségben három gyertya."
"Annyira beképzelt, hogy csak aranyvérű lehet."
"Emlékeztet valakire.. talán egy régi bájitaltant oktatóra...?"
"Ha nem lenne ennyire vonzó, nem néznék el neki, hogy ennyire faszfej."
"Letett egy megszeghetetlen esküt, hogy nem fog soha nevetni."
"Meleg. Valaki a szobából a loverje."
"Ő írja az egész évfolyam beadandóit titokban."

℞ material specification

V.   Pálcatípus

8 és egynegyed hüvelyk · gyertyánfa · főnixtoll mag

№ misc.

VI.   Egyéb

AvialanyJacob Rott

Más, véletlenül bájitalokhoz vonzódó, cinikus félvér hercegekkel való hasonlóság csupán a véletlen műve. Mi másé?