Legutóbbi hozzászólások: Hazel C. Baird

Oldalak: [1] 2 3 ... 5

#1 Időn kívüli játékok / Kalandok kikalandozóhelye / Játéktér / Re: Halloween a Szellemszálláson

Dátum: 2026. 11. 02. - 23:08:35

14. FEJEZET

AZ IJESZTŐ …?

Some things it don't pay to be
curious about.
— Stephen King

2006. október 31.

Hazel C. Baird több dologban is biztos volt: hogy az idei év más lesz; hogy legközelebb több tökös pitét hoz bármilyen bulira; és hogy az előbb elhangzott sikoly nem volt egészen evilági.
Felmerülhet bennünk a kérdés, hogy Hazel C. Baird hogy találta magát abban a helyzetben, hogy nem csak nem evilági, hanem bármilyen sikolyt halljon - ez egy jogos kérdés lenne, ugyanakkor valami olyan, amire nincsenek pontos válaszaink, és nem csak amiatt, mert Hazel C. Baird ritkán szolgáltatott pontos választ cselekedeteire, ahogyan azt már megszokhattuk tőle, hanem amiatt se, mert tényleg nincsenek.
Hazel C. Baird, a tavalyihoz hasonlóan, az idei évben sem hagyta ki a bulit a Szellemszálláson annak ellenére, hogy meglehetősen aggasztó pletykákat hallott a tavalyi rendezvényről és annak ellenére sem, hogy idén is prefektusként vett részt rajta. Ez annyiban különbözött a tavalyi évtől, hogy idén ő volt az idősebb, és ezáltal felelősségteljesebb prefektus is - Hazel C. Baird természetesen egyébként is felelősségteljes volt, így részben a felelősségteljesség jegyében jött ma este is (hiszen így szemmel tudta tartani diáktársait), részben pedig azért, hogy jól érezze magát. Talán megbocsátjuk neki, ha főleg inkább az utóbbi miatt, bár nem feledte prefektusi felelősségét sem.
Hazel C. Baird igen örült annak is, hogy kedves barátai, Ajax Ambrose és Saoirse O’Valley beleegyeztek, hogy együtt legyenek Pindúr Pandúrok (bár talán Ajax Ambrose-ra nem illett annyira, hogy pindúr), és örömét kifejezvén még meg is ölelte mindkettőjüket.
- Nem-nem, remekül nézel ki, nagyon jól áll a kék! - nyugtatta meg Hazel C. Baird Ajax Ambrose-t aznap este már nagyjából a tizedik alkalommal, de a tizedik alkalommal is pont olyan türelmesen és kedvesen, mint a legelső alkalommal, ugyanis igen szerette volna, ha Ajax Ambrose hisz neki azzal kapcsolatban, hogy valóban jól nézett ki.
Véleménye szerint, amit többször és lelkesen meg is osztott a többiekkel, mindhárman nagyon jól néztek ki, és ha valaki esetleg megjegyzést tett volna bármelyikükre, abban az esetben Hazel C. Baird is megjegyzett volna dolgokat, persze a maga, Hazel C. Baird módján, és ugyanilyen módon fejezte ki érdeklődését is:
- Sikerült beszélned Lilyvel? - kérdezi meg az este folyamán érdeklődve Saoirse O’Valleyt, amikor egyedül találta, mert úgy látta, ez Saoirse O’Valley tervei között szerepelt, bár abban már nem volt biztos, hogy Lily O’Valley tervei között is.
A felelősségteljesség jegyében Hazel C. Baird úgy döntött, hogy ezen az estén sem iszik alkoholt, mert jobbnak látta józanul figyelni az eseményeket, meg Ajax Ambrose-t, akit valóban figyelt, általában enyhe aggodalommal, amikor a fiú nem látta, mint nyár óta gyakran, és figyelte Saoirse O’Valley-t is, kevésbé aggodalmasan, és próbálta is emlékeztetni magát, hogy ne legyen olyan aggodalmaskodó, minek jegyében táncolt is a már felszabadultabb Saoirse O’Valley-vel is.
Az már kevésbé töltötte el felszabadulással, amikor mosdóba menet, a lépcső előtt előtt elhaladva egy fiú arcába nézett, annak üveges szemébe és ijesztően élethű, sápadt arcába - talán nem is tűnt élőnek, és ez volt benne a legijesztőbb. Hazel C. Baird megborzongott annak ellenére, hogy látott borzongatóbb jelmezt is ezen az estén, és annak ellenére is, hogy biztosan ez is csak egy jelmez volt, tehát nem volt mitől tartania és tulajdonképpen félnie sem volt mitől. Hazel C. Baird azonban mégis érzett valamit, különösen, de nem kizárólag, a vágyat arra, hogy elkerülje az ismeretlen fiút, ami különös kellemetlen érzéssel töltötte el őt, mert Hazel C. Baird sosem kerülte az embereket, Lark Montague-t leszámítva.
Visszatért inkább a barátaihoz.
- Nézd, Saoirse, hoztam neked Calcifer sütit. Kit csinálta, chilis-csokis, szerintem nagyon finom lett. Nem is csípős inkább.. meleg? És hát olyan aranyos - Hazel C. Baird a kanapén pihenő Saoirse O’Valley-hez lépett, és mosolyogva megkínálta őt a kezében tartott apró tűz alakú sütemények egyikéből, melyből egyet Ajax Ambrose-nak szánt, na de hol volt Ajax Ambrose?
- Nem láttad Ajaxet? Neki is hoztam, az előbb még mintha itt… hm.. - kérdezi Hazel C. Baird érdeklődő pislogások közepette néz körbe, de nem látja Ajax Ambrose-t, csak azt a furcsa fiút a sarokban állni, akitől valamiért rázta a hideg, pedig nem is fázott, mert ritkán fázott, és a hideg is ritkán rázta emberektől, és rossz érzése is ritkán volt tőlük.
Hazel C. Baird tehát nem tudta hova tenni rossz érzését, ami lassan kúszott fel a gerince mentén, hasonlóan ahhoz, amikor a borostyán kúszik fel a ház oldalára, csak ebben az esetben ez sokkal kevésbé volt várt és örömteli, így nagyon megkönnyebbült, amikor észrevette a visszatérő Ajax Ambrose-t.
- Hoztam neked is sütit, Calci… - nyújtja felé, amikor megakad a mozdulatban Ajax Ambrose tekintetét látva, bár ha a fiú elveszi a sütit, az mindenképpen az övé. - Valami? Úgy érted.. egy szellem? - Hazel C. Baird, Ajax Ambrose kezével a vállán, homlokráncolva újból körbenéz annak ellenére, hogy kevés esély volt arra , hogy látta volna a szellemet, amit csak Ajax Ambrose láthatott, és annak ellenére is, hogy nem biztos, hogy minden szellemet jó volt látni, és talán ezen az estén néhány embert sem.
- Én hiszek a megérzéseidnek. Menjünk akkor? Amúgy is, már... két óra van- kérdezi Hazel C. Baird, lepillatva előbb a karórájára, megerősítve az időt, majd felváltva nézve Saoirse O’Valley-re és Ajax Ambrose-ra, miközben megdörzsöli a karját, ami mintha valóban libabőrös lett volna, ami már a sokadik szokatlan történés volt vele ezen az estén, és a rossz érzése sem akart elmúlni, ahogy megremegtek körülöttük a gyertyák, és valami kaparni kezdte a padlót. Hazel C. Baird nem félt, de egyetértéssel arra jutott, hogy jobb, ha elindulnak.
- Halljátok ti is a… ? - kérdezi, mielőtt ösztönösen a fülére kell tapasztania a kezét a sikolyt hallva, aminél talán csak a szívverése hangosabb.

#2 2006/2007-os tanév / Meccsek, edzések, válogatások / Re: Hugrabug vs Mardekár

Dátum: 2026. 10. 31. - 07:26:00

Szerencsére VALAOROTIS időben észreveszi a felé repülő fogókat, és lebukik. A cikesz pedig balra el, a FOGÓKKAL szorosan a nyomában..
Mindeközben a kvaff BAIRDNÉL, akit DE LYS próbál feltartóztatni, de nem jár sikerrel. BAIRD passzol előre TANNERNEK, aki kikerüli GRIMMSTARKOT és hajtótársaival együtt a karikák felé indul. DONNE gurkót küld, de WHITMORE visszaküldi, oldalba kapva vele DE LYST. A karikák előtt LEE megkísérli egy csellel elvenni a kvaffot TANNERTŐL, de TANNER még idejében kapcsol és átdobja azt VALAORITISNEK, aki a középső karikába célozva újabb pontot szerez a Hugrabugnak.
A FOGÓK a Mardekár lelátók előtt köröznek… én az esőtől alig látok valamit, nincs egyszerű dolguk. A kvaffot viszont látom, az pedig..

60 - 70

#3 2006/2007-os tanév / Meccsek, edzések, válogatások / Re: Hugrabug vs Mardekár

Dátum: 2026. 10. 29. - 21:01:58

CASH sikeresen megállítja azt a gurkót, de LEE így is előbb ér a kvaffhoz, nem sokkal VALAORITIS orra elől szedi el. Átdobja DE LYSNEK, aki el is indul vele, VALAORITIS szorosan a nyomában… de VULKANOV résen van, emeli az ütőjét és egy gurkó vállon találja VALAORITIST, aki így valamivel lemarad, miközben a kvaff… nem látom jól az esőtől, de mintha LEENÉL lenne? Mindenesetre TANNER jön, de LEE kikerüli, és gyorsan passzol is GRIMMSTARKNAK. A kvaff GRIMMSTARKNÁL, aki céloz és.. ott a gól a jobb karikában! A lepattanót viszont megszerzi TANNER…
Mindeközben a fiatalabb VULKANOV és DAVIES, aki idén új pozícióban játszik, úgy látom, a Griffendél lelátók felé repülnek.

30 - 40

#4 2006/2007-os tanév / Meccsek, edzések, válogatások / Re: Hugrabug vs Mardekár

Dátum: 2026. 10. 29. - 17:17:58

THOMPSON mozdul, beleér… de bent van! Gól a Mardekárnak! BAIRD viszont résen van, és most megszerzi a kvaffot, amit passzol is a mellette lévő TANNERNEK. Folytatódik a helycsere, GRIMMSTARK közelít VALAORITIS felé, és.. nála a kvaff! Vissza is fordul, passzol LEENEK, miközben DONNE gurkója elsuhan BAIRD felé, hogy feltartóztassa őt és a mellette repülő VALAORITIST, akik sietve igyekeznek visszaszerezni a kvaffot a kígyóktól.
Feltámad a szél, és ideér az a beígért eső, a lelátókon érdemes lehet elvégezni az esernyőbűbájokat.

30 - 30

#5 2006/2007-os tanév / Meccsek, edzések, válogatások / Re: Hugrabug vs Mardekár

Dátum: 2026. 10. 28. - 12:58:21

És el is kezdődött az idei év első meccse! Én már nagyon vártam, hogy visszatérjek ide, remélem, ezzel kedves közönségünk is így van! Jó látni a visszatérő arcokat, meg persze az újakat is, és úgy nézem, a lelátón soksok szurkoló zászló lobog még így a borult idő ellenére is!
A meccs el is indul, a kvaffot először TANNER szerzi meg, aki tovább is passzolja azt VALAORITISNEK, aki pedig dobja, amit BAIRD már vár és el is kap, és indul is vele a Mardekár karikái és FLETCHER felé. Szorosan a nyomukban tart egy gurkó, amitVULKANOV küld utánuk, valamint a Mardekár hajtósora is. CASH hárítja a gurkót, még mielőtt az eltalálná TANNERT, aki ezt kihasználva nem tétlenkedik, és be is dobja a meccs első gólját! A kvaff ezután GRIMMSTARKHOZ kerül, aki meg is indítja az ellentámadást a Borzok ellen.

10 - 0

#6 Általános / Három Seprű :: Társalgó / Re: Őszi avivarázs

Dátum: 2026. 10. 26. - 13:49:05

I am a fighter, and fighters fight.

#7 Időn kívüli játékok / Kalandok kihirdetője / Jelentkezés / Re: Halloween a Szellemszálláson

Dátum: 2026. 10. 26. - 13:07:38

Jelentkezési sablon

Név/Becenév: Hazel C. Baird / Hézi
Csoport: Hugrabug
A karakter 'gyenge pontjai': Viszonylag kevés dologtól fél, és általában elég nyugodt, így a gyenge pontjai mindenképp a barátai, vagy mások, akik segítségre szorulnak, mert értük sokkal jobban aggódik, mint saját magáért.
A karakter jelmeze: Buttercup a Powerpuff Girls-ből csillog

#8 2006/2007-os tanév / Hugrabug / Re: Klubhelyiség

Dátum: 2026. 10. 19. - 21:01:09

12. FEJEZET

MS. O’VALLEY, MR. AMBROSE ÉS A HATODÉVES HUGRABUG HANGOLÓDÓ

Life starts all over again
when it gets crisp in the fall.
— F. Scott Fitzgerald

2006. szeptember 1.

-A tieid is nagyon szépek lesznek. Majd segítek! - Hazel C. Baird biztos volt ezen kijelentésében, olyannyira, amennyire biztos volt abban, hogy a mai napra egy nagy, színes őszi levéllel díszített kötött pulóvert viseljen, legalábbis addig, amíg nem kellett átvennie az iskolai egyenruháját, bár ezen iskolai egyenruhát is feldobta egy kisebb, színes levéllel.
Őt magát pedig az dobta fel, hogy Saoirse O’Valley örült a sütőtöklének, az pedig még ennél is jobban, hogy megölelhette Saoirse O’Valley-t, mert igen hiányzott neki, és el is döntötte, bár egyelőre magában, hogy jövőre mindenképpen meghívja Saoirse O’Valley-t hozzájuk a nyárra. Vagy talán idénre is, a téli szünetben, bár még mindkettő eléggé messze volt. De az ilyeneket el lehetett kezdeni tervezni már most, így Hazel C. Baird el is kezdte, nem is most, hanem már egészen kicsit korábban.
- Remek! Köszi, Ajax, és a nagyidnak is, milyen kedves! Szerintem, hm.. mondjuk ide - mutat Hazel C. Baird az egyik asztalra, és közelebb hoz egy vázát, hogy elrendezgethesse benne Ajax Ambrose és Ajax Ambrose nagymamája által szedett és színezett növényeket. - És a gesztenyeállatok pedig ide mellé, nem? Szerintem nagyon aranyosak lennének együtt - Hazel C. Baird megkocogtatta a mutatóujját az állán, hátha ez segíti az elrendezés kigondolását, és valóban segítette is. - Használhatunk.. ragasztóbűbájt? Elvileg működnie kell kicsiben is. Csinálhatnánk… mondjuk furkászt? Vagy unikornist. Ti mit szeretnétek? - Hazel C. Bairdnek volt pár ötlete, és igen hálás volt, hogy ezen ötleteiben nem csak a barátai, de a mágia is tudta segíteni őt, mi nélkül igen szomorú lett volna, főleg az előbbi nélkül.
Azért is hálás volt, hogy Ajax Ambrose örült az ajándékának, annak pedig még jobban, hogy a macskái, Karfiol és Brokkoli, pedig Saoirse O’Valley-nak és Ajax Ambrose-nak örültek.
- És Ajax nagyon ügyesen lovagolt ám! - egészíti ki még Hazel C. Baird Ajax Ambrose elmesélését ezzel az információval, melyet igen fontosnak tartott megemlíteni Saoirse O’Valley-nak, már csak azért is, mert ő maga igen büszke volt Ajax Ambrose teljesítményére, és szerette volna, ha mások is büszkék rá, mielőtt Saoirse O’Valley felé fordult volna, hogy válaszoljon neki a kecskékkel kapcsolatban:
- Ó, nem, bár gondoltam rá, hogy szárnyai nőttek. Ilyen magasra ugrani! - nevetett fel Hazel C. Baird, ahogy visszaemlékezett a nem mágikus kecskére, am mágikus módon átugrotta Ajax Ambrose-t. - A szénabálára ugrott fel először, és onnan át Ajax fölött… aztán át a kerítésen és ki a rétre! Vacsoraidőig nem is láttuk… anélkül még talán most is ott lenne. Szerintem felfedezte az egész szigetet! - emlékezett vissza ezen alkalomra, miközben újabb tököt helyezett el az egyik könyvespolcon. - Ezen kívül főleg dolgoztam a nyáron - egészíti ki, mielőtt Ajax Ambrose felé fordulna, aki valami egészen különlegeset is csinált ezen a nyáron, mégpedig ellátogatott Amerikába. Hazel C. Baird-nek volt ugyan egy kis rossz érzése Ajax Ambrose new orleans-i utazásával kapcsolatban, melyet rossz érzés addig tartott, amíg Ajax Ambrose vissza nem érkezett, és mely rossz érzés nem is igazán az utazásnak szólt, inkább az általános hangulatnak az Egyesült Államokban. De ezen rossz érzését inkább megtartotta magának, mert tudta, hogy Ajax Ambrose-nak fontos ez az utazás, olyan okok miatt is, amit Hazel C. Baird nem érthetett, bármennyire is szeretett volna.
- Sok ötletem van a Lányklubhoz! Például az őszi programok…- kezdi el sorolni lelkesen Hazel C. Baird, miközben vesz egyet az édességből, aminek kovászos uborka íze volt. Hazel C. Baird még nem evett ilyen formában kovászos uborkát, azonban meg kellett állapítania, hogy a kovászos uborka így is, mint minden formájában, finom, még ha szokatlan is. - Ó, ez nagyon jó! Köszi, Ajax! Szóval, a tervek… tökökkel, meg azt hiszem, megtanítom majd a többieket kötni. Talán valamikor novemberben? Meg akár süthetnénk is egyszer, ha Fawcett professzor engedélyezi, hogy használjuk a konyhát. Összeírtam egy füzetbe… remélem, tetszeni fog majd neked Saoirse, meg a többieknek is - hasonlóan reménykedett abban is, hogy a többieknek tetszeni fog a feldíszített Klubhelyiség is, nem csak az őszre és télre tervezett programok.
- Te mit tervezel a párbajklubhoz, Saoirse? Remélem sok alsóbbéves csatlakozik idén - rámosolygott Saoirse O’Valley-re, miközben egy bűbájjal igyekezett minél több tököt elhelyezni az ablakpárkányon. - Szerintem én is megyek! Főleg nézni, mint tavaly is, mert mindig olyan nagyon ügyes vagy és már abból is nagyon sokat tanultam! Bár, azt hiszem, a lefegyverzést jó lesz, ha még gyakorlom, ha emlékszel, az még mindig nem megy túl jól - elmélkedett tovább Hazel C. Baird, leginkább amiatt, mert köztudottan elég sok dologból volt jó, de ezek közé a dolgok közé köztudottan nem tartozott sem a párbajozás, sem a támadó varázslatok, így főleg támogató jelleggel csatlakozott Saoirse O’Valley-hez, milyen támogató jelleg néha sütemény formájában valósult meg.
- És neked mik a terveid, Ajax? - érdeklődik Hazel C. Baird is, és reméli, Ajax Ambrose több szakkörön is csatlakozik hozzá, vagy Saoirse O’Valley-hez, esetleg mindkettőjükhöz. Hazel C. Baird, személy szerint talán a Medimágia szakkört várta a legjobban, természetesen a Lányklub és a Párbajklub után, még ha utóbbinak inkább lelkes nézője volt, mint lelkes, aktívan részt vevő tagja, de ezért járult hozzá a klubhoz inkább a korábban említett süteményekkel
- Nagyon jó tervek! Elkezdhetünk tanulni már most rá? - Hazel C. Baird egy pillanatra elveszett gondolataiban, hogy vajon mikortól is lehet hoppanálni tanulni és vajon hogyan fog neki menni, amikor megakad, ha a tekintete nem is, de a gondolatai, Saoirse O’Valley félbehagyott mondatán, amit kedvesen szeretne megérdeklődni tőle.
-Talán…? - Hazel C. Bairdnek feltűnik hogy mintha Saoirse O’Valley még mondani szeretne valamit, így érdeklődve pislog az irányába, hátha Saoirse O’Valley szeretné velük megosztani, vagy ha nem most, akkor később. A később is teljesen rendben volt.

#9 Karakterek / Ajax Ambrose / Re: L'Enfer

Dátum: 2026. 10. 17. - 11:54:01

11. FEJEZET

A SZOMORÚ MR. AMBROSE

I will not say: do not weep;
for not all tears are an evil.
— J. R. R. Tolkien

TW:gyász, halál említése

2006. augusztus 20.

Hazel C. Baird nem volt benne biztos, miként is vélekedjen a mai napról, de abban igen, hogy szükséges itt lenniük, még ha sem Ajax Ambrose, sem ő nem tudhatták ezen ittlét teljes okát vagy miértjét. Hazel C. Baird nem filozofált annyit okokon és miérteken, mint Ajax Ambrose, de azért megvolt a maga szemlélete - általánosan úgy vélte, minden valamilyen okkal történik, legyen ez az ok adott esetben akármi, és mindenre van magyarázat, ami szintén lehetett adott esetben akármi. Bár ezen magyarázat egyelőre még nem került napvilágra számára Ajax Ambrose szüleinek halálával kapcsolatban, de Ajax Ambrose biztosan ismerné azt a filozófust, aki hasonlóan gondolkodott, mint Hazel C. Baird, legalábbis ezen filozófiai kérdésben, bár biztos érdekes lett volna, ha például öltözködés terén is hasonlóan egyetértenek.
Hazel C. Baird tudta, hogy nem biztos, hogy találnak itt valamit, ahogyan erre Ajax Ambrose is felhívta a figyelmét abban a korábbi telefonhívásban, amiben elhívta ide, ám ezt nem bánta, mert ha Ajax Ambrose nem is kap válaszokat, komfortot még kaphat valamilyen formában attól, hogy eljöttek ide és feltettek kérdéseket. Legalábbis Hazel C. Baird ezt remélte, és igen erősen tudott reménykedni dolgokban, főleg a dolgok jól alakulásában, és főleg Ajax Ambrose-sal kapcsolatban, akit igen szeretett. Igyekezett hát mindent megtenni ennek érdekében, ezért is jött, és hozta magát, meg persze a süteményt, ami jobb kedvre derítette az embereket általában, de más módon, mint Hazel C. Baird, és más módon, mint például, egy macska, vagy egy épp jókor, jó helyen megtalált színes kavics.
Őt mindenesetre örömmel töltötte el, hogy megölelhette Ajax Ambroset, és meglepődéssel, hogy láthatta azt a kísértetet, akit és akiket általában csak Ajax Ambrose látott. Emlékezett, hogy Ajax Ambrose említett korábban egy szellemet, akit itt látott, és akit legelőször látott, és Hazel C. Baird gyanította, hogy ez a szellem az a szellem lehetett, már csak azért is, mert egyezett a hely, a víz és a szellem is. Meg persze Ajax Ambrose, akit úgy tűnt, meglepett, hogy nem ő az egyetlen, aki látja ezt a kísértetet, Hazel C. Baird pedig elgondolkozott, hogy ez miért lehet. Mármint a kísértetlátás, nem a meglepődés, hiszen Hazel C. Baird nem tudott róla, hogy ilyen rejtett képességei lennének. Ezidáig még nem látta Ajax Ambrose egyik szellemét se, pedig úgy tudta, sok van neki, sokkal több, mint az embereknek általában.
- A… körvonalát? Mint egy megkezdett rajz, kicsit olyan. Látom, hogy bemegy a vízbe, mond is valamit? - Hazel C. Baird követte a tekintetével a vízbe sétáló szellemalakot, és a halakat is, amik a víz sodrását követték, ahogy mi követjük ezen beszélgetés fonalát, bár mi némiképp lassabban. Hazel C. Baird eltöprengett rajta, vajon tudna-e beszélgetni ő is a szellemmel, és vajon mit mondana neki abban az esetben, ha igen. De elképzelhető, sőt valószínű volt, hogy ezen beszélgetést máskorra kell halasztaniuk, annál is inkább, mert Hazel C. Baird úgy gyanította, milyen gyanítása valószínűleg igaznak is fog bizonyulni, hogy amikor Ajax Ambrose korábban azt mondta, hogy beszélni szeretne az itt élőkkel, azt minden értelemben az élőkre értette.
- Az üdvözletet át fogom adni, örülnek majd. Kérdezték is, jössz-e majd újra - bólogat Hazel C. Baird, és ezenformán biztos is ebben, meg abban is, hogy a szendvicseket valóban nem lenne célszerű visszaküldeni, még annak ellenére sem, hogy a frissentartó bűbájok frissen tartanák, mert a szendvicseket Ajax Ambrose-nak szánták, éppen ezért készültek pont úgy, ahogy Ajax Ambrose is szerette, Hazel C. Baird megfigyelései alapján, amikor náluk tartózkodott.
- Gyümölcsös pite - veszi elő a táskájából a dobozt a pitékkel, amik nevükben piték voltak, és gyümölcsösek is, de a könnyebb utazás érdekében kicsik voltak, mint egy muffin, és az alakjuk is muffin volt, mivelhogy muffin formában sültek, és vegyes bogyós gyümölcsök voltak bennük, amiket Hazel C. Baird a kertből szedett, meg egy kicsit a kerten kívülről is, ugyanis voltak ágak, amik kilógtak, mert nem akadályozta meg őket a kerítés, Hazel C. Bairdet meg az nem, hogy kilógtak, hiszen gyümölcs ezeken az ágakon is tudott nőni. Talán még szebbek is.
Hazel C. Baird ezután, meg azután, hogy ő is vett egy pitét, hogy Ajax Ambrose ne egyen egyedül, türelmesen várt, amíg Ajax Ambrose megtalálja a szavait és megválaszolja a kérdését. Ajax Ambrose édesanyjának barátnője Hazel C. Baird szerint is egy jó kiindulópont lehetett, bár ő egyébként is kizárólag arra ment volna, amerre Ajax Ambrose javasolta volna, már csak amiatt is, mert nem volt ismerős itt, meg amiatt is, mert segíteni jött.
- Persze. Mehetünk is, ha készen állsz - Hazel C. Baird befejezi a pitét, majd a kezét nyújtja Ajax Ambrose-nak, hátha Ajax Ambrose-nak nem csak a kezére, hanem azzal együtt a támogatására is szüksége volt, és talán nem csak ahhoz, hogy felálljon. Ha Ajax Ambrose elindul valamelyik irányba, Hazel C. Baird követi őt arrafelé, bár hozott térképet is, ha szükség lenne rá.
- Ezt nem fogom vitatni - bólint Hazel C. Baird a válaszra, miszerint Ajax Ambrose jól volt, annak ellenére, hogy sok mindent el tudott képzelni, mert igen erős képzelőereje volt, de azt nehezen, hogy jelen esetben valóban jól lett-e volna, és a jól itt mit is jelentett pontosan. - De… tudod, hogy ha esetleg máshogy lennél jól, akkor nem kell ma mindent megtudnunk, ugye? Akkor szólj és majd később is folytathatjuk - Hazel C. Baird ezt természetesen komolyan gondolta, még úgy is, hogy kedvesen és megnyugtatóan mosolygott közben. Nem szeretett volna erőltetni dolgokat, de azt sem, ha Ajax Ambrose úgy érezné, kötelező jól lennie, főleg vele, mert Hazel C. Baird akkor is szerette Ajax Ambrose-t, ha nem volt jól.

#10 2006/2007-os tanév / Déli szárny / Re: Bájitaltan terem

Dátum: 2026. 10. 13. - 17:42:28

13. FEJEZET

OAKLEY PROFESSZOR ÉS A MACSKAGYÖKÉR-FŐZET

Learning never exhausts the mind.
— Leonardo da Vinci

2006. szeptember 15.

Hazel C. Baird örömmel hallgatta mások kérdéseit, leginkább az olyan, érdekes felvetéseket, amiket például Hanni Haeni kérdezett meg (és akit ezen kérdés feltevése közben talán egy kicsit tovább nézett, mint az indokolt lett volna, ami miatt újfent zavarba jött), és nagyon örült annak is, hogy Theresa L. Valaoritis is élt a kérdezés lehetőségével, mely lehetőséggel, legalábbis Hazel C. Baird legjobb tudomása szerint ritkán élt, de éppen ezért volt igen jó, ha mégis megtette. Büszke volt ezen kívül Saoirse O’Valley-ra és a kérdésére is, még ha egészen bizonyos is volt benne, hogy nem sértett az adott bájital házirendet, mert arról biztos tudott volna, lévén elég jól ismerte a házirendet, és lévén, az elég nagy furcsaság lett volna, ha mégis sérti, azonban ennek ellenére megkérdezni nem volt az, mert jobb volt az ilyen dolgokban mégis inkább biztosnak lenni. Biztatóan rá is mosolygott Saoirse O’Valley-ra, hogy ő is biztos lehessen benne, mert úgy érzékelte, kissé elbizonytalanodott.
- Köszönöm szépen, professzor úr! - Hazel C. Baird igen örült Oakley professzor válaszának, és már alig várta, hogy az általa említett komplexebb bájitalokról megkérdezhesse Madam Pomfrey-t, azt pedig még jobban, hogy majd ő maga készíthesse el ezeket a komplexebb bájitalokat, mert azokat igazán szerette, ha bájitalokról volt szó, meg ha mondjuk, kötésmintákról. Hazel C. Baird igen remélte, hogy a medimágia szakkörön említik majd ezeket (gondolva itt a bájitalokra), és azt is, hogy Oakley professzor nem fogja bánni, amiért a kérdések megválaszolása végén újra felteszi a kezét, hogy újra kérdezhessen.
- Professzor úr, én még azt is meg szeretném kérdezni, hogy ha valaki azonos nemű partnerrel létesít szexuális kapcsolatot, akkor ott is ezt a bájitalt javasolt elfogyasztani, vagy esetleg egy másikat? - Hazel C. Baird, ha bárki megkérdezte volna, azzal indokolta volna ezen kérdés feltevését, hogy bizonyára másokat is érdekelhet ez a kérdés, csak esetlegesen nem merték eddig megkérdezni, ezesetben pedig ő nem bánta, hogy meg kellett kérdeznie, ahogy általában nem bánt megkérdezni dolgokat, vagy bánt dolgokat, úgy általában. Ha belegondolunk, ez igen bátor természetre vallott tőle.
- Megkóstolhatjuk együtt, ha szeretnéd - ajánlja fel kedvesen és halkan Hazel C. Baird a mellette ülő Saoirse O’Valley-nak a lehetőséget, miután ő is választ kapott a kérdésére. Hátha ő is tudni szeretné, hogy milyen lehet, mert Hazel C. Bairdet kétségkívül érdekelte, mint ahogy a dolgok általában, ez pedig nem is járt mellékhatásokkal, ahogyan azt korábban megtudhatták, ami jó hír volt, még úgy is, hogy Hazel C. Baird akkor is megkóstolta volna, ha esetleg igen, mert ilyen dolgokat újfent, jó volt tudni. És már csak azért is, mert biztosan más volt megkóstolni, mintha csak valaki elmesélte volna, hogy milyen.
Azt sem bánta, hogy lejegyzetelje a fontos kérdésekre adott fontos válaszokat, például, de nem kizárólag, Coraline Krämer kérdését a hormonokról, vagy többek kérdését a mellékhatásokról, vagy Tekla Orlyk kérdését arról, hogy mindenki úgy itta-e meg a bájitalt, ahogy állította, hogy megitta, vagy Locket R. Grimmstark kérdését az allergénekről, és azok cseréjéről, bár Hazel C. Baird úgy tudta, hogy más összetevők más bájitalt eredményezhetnek, ahogy a süteményben is más összetevő más süteményt eredményezett. Ezen tudás ezidáig még nem hagyta cserben, reméljük, ezután sem fogja.
Ahogyan az a tudása sem hagyta cserben, vagy inkáb megérzése, miszerint Ajax Ambrose még a szokásos, Ajax Ambrose-ra jellemző hallgatagságnál is hallgatagabb volt, ami némi aggodalommal töltötte el Hazel C. Bairdet, bár nem annyival, amennyivel a nyári találkozójuk töltötte el. Talán az aggodalom nem is volt megfelelő szó, és a nyugtalanság jobban illett volna ebbe a szituációba.
- Okén vagy? - súgja oda neki, ahogy előveszi a bájital elkészítéshez szükséges hozzávalókat, és nekilát a bájital megfőzésének. Talán a kelleténél jobban aggódott nyár óta Ajax Ambrose-ért, de ezt nem akarta mutatni, mert nem érezte úgy, hogy tudna segíteni Ajax Ambrose-nak azzal, ha túlzottan aggódik érte. Inkább elfoglalta magát a bájital megfőzésével, és úgy látszott, ez eléggé lefoglalta ahhoz, hogy ne terelődjenek a gondolatai, mint a birkák, rossz irányba, ami néha megtörtént velük (mármint a birkákkal, de a gondolatokkal is, különösen Hazel C. Baird esetén, megfigyeléseink szerint). A bájital valóban egyszerű volt, ahogy azt Oakley professzor is mondta, így nem okozott különösebb nehézséget, hogy elkészítse, majd az elkészült bájitalt fiolákra ossza és abból egyet mosolyogva koccintásra emeljen a mellette ülőkkel.
- Slàinte! - Hazel C. Baird össze is koccintotta a fiolát a mellette ülőkkel, és igen elégedett volt, amikor a bájital valóban nem csak enyhe ananászízű volt, hanem enyhe alhasi fájdalom is kísérte, pont, ahogyan Oakley professzor szintén mondta.

#11 Karakterek / Hazel C. Baird / Re: 9. fejezet - Az aggódó Fawcett professzor

Dátum: 2026. 09. 27. - 20:36:32

9. FEJEZET

AZ AGGÓDÓ FAWCETT PFOFESSZOR

Accepting help is its
own kind of strength.
– Kiera Cass

2006. május 16.

Hazel C. Baird három dologban bizonyos volt, nevezetesen: hogy ma esni fog, hogy a csokibéka kártyáját ma is odaadja másnak, illetőleg, hogy Lark Montague aznap is a rosszabbik lábával ébredt. Hazel C. Baird úgy látta, Lark Montague igen gyakran ébredt a rosszabbik lábával.
Felmerült benne a kérdés természetesen, hogy vajon Lark Montague-nak két rossz lába volt-e és ha igen, mi történne, ha esetlegesen egyszer mind a két lába egyszerre érné a földet - vajon abban az esetben Lark Montague-nak jobb kedve lett volna? Ebben már nem volt olyan biztos, bár szeretett volna az lenni. Hazel C. Baird azt is nagyon szerette volna, ha Lark Montague kedves, vagy ha nem is kedves, legalább szép, de Lark Montague pozitív tulajdonságai kimerültek abban, hogy a neve volt egyedül szép. Még ha ezzel Lark Montague nem is értett egyet.
Lark Montague biztosan azzal sem értett volna egyet, hogy Hazel C. Baird mennyi közösségi munkát végez, pedig Hazel c. Baird szerette a közösségi munkát csak úgy, mint a kerti munkát, és bizonyára a munka munkát is szeretni fogja, amikor majd dolgozni fog. De mielőtt ezt megtehette volna, várt rá egy RBF vizsga, illetőleg több is, amikre Hazel C. Baird nem várt, ellenben készült rájuk, de talán nem olyan átszellemülten, mint Heranoush Fletcher. Hazel C. Baird úgy látta, Heranoush Fletcher sokszor volt ideges a vizsgák miatt, vagy talán ezek miatt a vizsgák miatt, ellentétben Ajax Ambrose-sal, aki nem volt ideges, és nem csak a vizsgák miatt nem, hanem általánosan is nyugodt jellemnek, avagy szellemnek számított, és ebben is hasonlítottak Hazel C. Bairddel, ugyanis ő sem volt ideges a vizsgák miatt és meglehetősen nyugodt jellemnek számított (ellenben, szellemnek szerencsére nem). Még akkor sem esett kétségbe, amikor januárban közelebbi kapcsolatba került Connor O’Hara lándzsájával Connor O’Hara minden igyekezete ellenére, viszont Connor O’Hara nem akart közelebbi kapcsolatba kerülni Hazel C. Baird vajas süteményével Hazel C. Baird minden igyekezete ellenére sem.
- Természetesen, professzor úr! - Hazel C. Baird, mivel, mint említettük, nem volt jellemző rá, nem aggódott különösebben, amiért Wesley professzor beszélni szeretett volna vele. Hiszen a tanároknak ez volt a dolga, Wesley professzor pedig még házvezetői szerepeket is ellátott, így bizonyosan (a narrátor legalábbis feltételezi) nem is először, és nem is utoljára ültek le beszélgetni. Hazel C. Baird, miközben helyet foglalt, elgondolkodott, vajon a prefektusi munkáját szeretné-e véleményezni a professzor úr, vagy a süteményeket a diákjóléti gyűlésre, esetleg a kevésbé jól sikerült Asztronómia dolgozatát, amit Sinistra professzor és Hazel C. Baird is véleményezett, előbbi szokásosan negatívan, utóbbi pedig kivételesen inkább negatívan. Hazel C. Baird várt dolgokat, például a napsütést, hogy kiderítse, él-e szellem a pajtájukban és azt is, hogy egyszer a csillagok úgy állnak, hogy megérti az Asztronómiát minden részletével és csillagával együtt, de erre, sajnálatos módon, még várnia kellett, és arra is várnia kellett, hogy ezen kérdéseit feltegye. Inkább csak figyelmesen fordult a figyelmes házvezetőtanára felé, amíg Wesley professzor kifejezte aggodalmát (úgy tűnt, ő több dolgon aggódott, mint Hazel C. Baird), Hazel C. Baird hogyléte és lelkiállapota iránt, ami iránt viszonylag kevés ember fejezte ki aggodalmát.
- Köszönöm, professzor úr! Igyekszem jelen lenni - Hazel C. Baird igyekezett a dícséreteket is jól fogadni, márpedig ezt most annak érzékelte. - Pihenni? Szoktam, igen! Általában olyankor is gondolkodok valamin! Most éppen azon, hogyan lehetne a külföldi diákok mintájára ide is klubokat szervezni. Önnek mi a véleménye erről? Meg szeretném befejezni a horgolt takarómat, de az pihentető - Hazel C. Baird elgondolkozva tette a mutatóujját az állára, ami jellemző volt rá, ha épp elgondolkozott, mert gondolhatnánk, hogy nem szokott gondolkodni, de ez nem lenne igaz.
- De én egyébként jól érzem magam. Bár bevallom őszintén a professzor úrnak, most kevesebbet pihenek az RBF vizsgákra készülés miatt. Szeretnék jó eredményeket elérni - Hazel C. Baird remélte, Wesley professzor is látja az igyekezetét, még ha a saját tárgyából Hazel C. Baird nem is a legkiválóbban teljesített, de ez nem szegte Hazel C. Baird kedvét attól, hogy azért igyekezzen, ha nem is Kiválóan, de jól teljesíteni, esetleg Várakozáson felül, de talán egy Elfogadható eredmény is elfogadható lenne, hiszen Hazel C. Baird is egy elfogadó ember volt, így ezen eredményét is elfogadta volna. De vajon Wesley professzor is elfogadta volna Hazel C. Baird Elfogadható eredményét?
- Tudja, már csak a medimágia szakkör miatt is jövőre. Meg persze amúgy is!

#12 Karakterek / Hazel C. Baird / 9. fejezet - Az aggódó Fawcett professzor

Dátum: 2026. 09. 27. - 18:35:39

9. FEJEZET

AZ AGGÓDÓ FAWCETT PFOFESSZOR

Accepting help is its
own kind of strength.
– Kiera Cass

#13 Múlt / Északi szárny / Re: Konyha

Dátum: 2026. 09. 25. - 17:04:11

7. FEJEZET

A MAGÁNYOS MS. SINCLAIR

Loneliness doesn’t come from
having no one around you, but
from being unable to communicate the things
that are important to you.
- Carl Jung

2006. április 16.

Hazel C. Baird nem volt benne biztos, bár sok dologban azért az volt, de abban nem, hogy mit is gondoljon pontosan Imogen F. Sinclair-ről. Hazel C. Baird úgy volt vele, mint sok minden más dologgal is, hogy a dolgokat ismerni kell ahhoz, hogy igazán véleményt lehessen formálni róluk, de Hazel C. Baird nem ismerte Imogen F. Sinclairt annak ellenére, hogy már ötödik éve jártak egy évfolyamra, és annak ellenére sem, hogy a lány most itt állt, azaz ült, vele szemben.
Hazel C. Baird úgy látta, mintha Imogen F. Sinclair is olyan lett volna, mint egy kibogozásra váró fonalgombolyag, amiről egyelőre nem tudta, hogyan is kellene nekiállnia - megfejthetetlen, de legalábbis nehezen megérthető, pedig Hazel C. Baird úgy vélte, egészen jól értette az embereket - de talán Imogen F. Sinclairt csak Ajax Ambrose filozófusai tudták volna megfejteni. Hazel C. Baird talán megkérdezhette volna Ajax Ambrose-t ezzel kapcsolatban, de még ő is határozottan furcsának találta volna ezt, pedig elég ritkán talált furcsának bármit is. Példának okáért az sem, hogy piros-lila csíkos felsőt hordjon - amit mások bizonyára furcsának találtak volna - vagy festett kavicsokat helyezzen el az iskolában, amit szintén annak találtak volna. Nemkülönben, csak hogy újabb példával éljünk, furcsa volt az is, hogy Imogen F. Sinclair itt volt, és ahogy itt volt, az talán méginkább, hogy megszólalt és főleg talán az, amit mondott.
Hazel C. Baird ritkán lepődött meg, mert elég sok mindenre fel volt készülve és ha valaki, inkább Hazel C. Baird számíthatott meglepőnek mások számára (ahogyan már korábban ismertettük), ám arra nem számított, hogy Imogen F. Sinclair imádságot fog kérni tőle, és arra sem, hogy mindezt inkább követeli, ahogy az áfonyalevet is. Hazel C. Baird szerette az áfonyalevet, és a skót gael nyelvet nemkülönben, mely nyelv igen közel állt hozzá, és melyen valóban ismert imádságot, bár jó régen használta már őket, utoljára talán nagyjából 10 éve? Nem emlékezett pontosan, mert nem igazán szeretett azokra az időkre visszaemlékezni, és ritkán is szokott, ha mégis megtörténtek. Furcsa kifejezés suhant át Hazel C. Baird arcán egy pillanatra, ami nem volt jellemző rá, ám gyorsan el is tűnt. Ez a nap valószínűleg tartogathatott még egy-két furcsa dolgot számára, és nem csak számunkra. Még talán Imogen F. Sinclair számára is, bár ebben nem lehetünk biztosak
Leült hát ő is egy pillanatra az asztalhoz, és miután megköszönte az áfonyalevet a manóknak, elgondolkodott az imádságon, amit régen használt, de hasonló körülmények között és amiről nem gondolta, hogy még használni fogja, mert HAzel C. Baird nem volt vallásos, így imádságot sem mondott.
-Beannaich am biadh, beannaich am bòrd.¹ - mondja ki Hazel C. Baird nyugodt hangon, hiszen nem látja szükségét idegeskedni, még ha furcsán is érzi magát kissé, de mégis koccint Imogen F. Sinclairrel, mielőtt a szájához emelné a poharat, és megkóstolná az áfonyalevet. Igen finom volt, aminek örült, bár általánosságban is finomnak talált dolgokat, amik gyümölcsből készültek. Főleg almából, vagy eperből, de persze áfonyából is, bár rajta nem folyt végig az áfonyaszósz, vagy más szósz, mint Imogen F. Sinclair karján. Hazel C. Baird szeretett volna fejalánlani egy konyharuhát, papírtörlőt vagy mást, ami segíthetne ezen a dolgon Imogen F. Sinclairnek, nevezetesen, hogy ne kenjen össze magát, de úgy látta és érzékelte, hogy Imogen F. Sinclair tisztában volt azzal, hogy összekente magát, és azzal is, hogy talán direkt csinálta, végtére is direkt ette kézzel a süteményt is kés és villa helyett.
- Miért találod démoninak?- Hazel C. Baird kíváncsian tette fel ezt a kérdést, nem vádlón, ahogy azt talán Imogen F. Sinclair gondolhatta, de Hazel C. Baird nem volt benne biztos, hogy mi okozta ezen kérdés eredetét, így jobbnak látta tisztázni annak ellenére, hogy nem volt benne teljesen biztos, milyen válaszra is számíthatott, és hogy fontos volt-e feltenni ezt a kérdést. Ha belegondolunk, megkérdezhette volna azt is, hogy miért akart tőle Imogen F. Sinclair imádságot, és miért pont skót gael nyelven, de ezen kérdések egyelőre nem foglalkoztatták Hazel C. Bairdet.
- Szeretnél segíteni? Almás pitét csinálok - teszi fel a következő kérdést, ami viszont foglalkoztatta, miközben nekiállt egy varázsigével meghámozni az almákat, miután maga mellé lebegtetett egy tálat, amiben a tésztát szerette volna összekeverni, és egy másikat, amiben az almákat, amit tölteléknek szánt.

¹Álld meg az ételt, álld meg az asztalt.

#14 Karakterek / Livia Shafiq / Re: Dear Livia,

Dátum: 2026. 09. 19. - 11:27:43

Kedves @thatgirl,

Már régóta tudom, hogy mivel szeretnék foglalkozni, és szorgalmasan tanulok is ennek érdekében. Elég jók a jegyeim, így talán amiatt sem kell aggódnom, hogy nem vesznek fel egyetemre, meg ritkán is szoktam aggódni, tényleg!
De azt hiszem, talán csak most tudatosult bennem igazán, hogy két év múlva már nem itt fogok tanulni, és bármennyire is izgalmas az új egyetem és az új közösség, én szeretem ezt a közösséget és az itteni barátaimat. Tudom, hogy a varázsvilágban egyszerűbb a közlekedés, meg tudom majd látogatni őket. Meg ott a bagolyposta, és biztosan rendben lesznek, de néha belegondolok, hogy mi lesz, ha kevesebbet látom őket és nem tudok ott lenni megfelelően a barátaimnak, és úgy fogják érezni, hogy cserben hagytam őket? Sosem tennék ilyet, nagyon szeretem őket, de mi van, ha mégis valahogy megtörténik? Nem szeretném, ha megtörténne. Néha már most is olyan, mintha hiányoznának, pedig még itt vagyunk együtt mind. Nem tudom, mit kezdjek ezzel az érzéssel. Te szoktál néha hasonlóan érezni?
Abba is bele szoktam gondolni, hogy talán a nagyszüleimmel is ugyanígy lesz, mert valószínűleg elég messze kell majd költöznöm otthonról, és így is olyan, mintha nem tudnék velük eleget lenni, mert csak szünetekben látom őket. Tudom, hogy neked is nagyon fontos a családod, te nem szoktál amiatt aggódni, amikor majd el kell költöznöd otthonról? Persze nem amiatt, mert ne boldogulnál egyedül, de mégis, te hogyan küzdesz meg ezzel?

Köszönöm szépen, és kedves üdvözlettel:
@hazelnutreee89

Ui: Lesznek őszi smoothie receptek is? Vagy más receptek? Remélem, lesznek, azokat mindig nagyon szeretem.

Ui2: Bocsánat, ha kicsit kaotikus lett a levelem!!

#15 2006/2007-os tanév / Déli szárny / Re: Bájitaltan terem

Dátum: 2026. 09. 17. - 22:20:36

13. FEJEZET

OAKLEY PROFESSZOR ÉS A MACSKAGYÖKÉR-FŐZET

Learning never exhausts the mind.
— Leonardo da Vinci

2006. szeptember 15.

Hazel C. Baird sok dolognak örült - örült a naplementének, annak, hogy a nagyszülei küldtek neki levelet, és annak is, ha medimágiával kapcsolatos ismereteit gyarapíthatta, még akkor is, ha nem volt kötelező.
Hazel C. Baird sok dolgot szeretett csinálni, ami nem volt kötelező, például kavicsot festeni, vagy horgolt állatokat véletlenül (vagy nem teljesen véletlenül) elhagyni az iskola területén, vagy éppen süteményt sütni, esetleg csatlakozni az előbb említett sütemények megsütéséhez Locket R. Grimmstarkhoz, néhanapján, de nem mindig. Bár, ha belegondolunk, és gondoljunk is most bele, hogy Hazel C. Baird a konyha mellett lakott, így nézve pedig inkább Locket R. Grimmstark csatlakozott őhozzá, amikor meglátogatta az előbb említett konyhát.
Ma azonban Hazel C. Baird a fakultatív bájitaltan órát látogatta meg, tette pedig ezt Saoirse O’Valley és Ajax Ambrose társaságában, akik mellett boldogan helyet is foglalt, ám előtte még integetett azoknak, akiket ismert (akik viszonylag sokan voltak), és közülük többek között háztársainak, nevezetesen Theresa L. Valaoritis-nek és Ian A. McEwan-nak is. Ugyanitt pedig, Hazel C. Baird igen elégedett volt azzal kapcsolatban, hogy milyen sok lelkes (vagy kevésbé lelkes, hiszen páran eltávoztak, de szerencsére nem a másvilágra, ha idézhet egy klasszikustól a narrátor, nevezetesen Varvara Chernovtól) diák vesz részt a mai órán annak ellenére, hogy fakultatív, és annak ellenére is, hogy miről is lesz most szó, bár Hazel C. Baird úgy vélte, hogy pont emiatt jó, ha minél többen itt vannak, hasonlóan ahhoz, ahogyan véleménye szerint általában is jó volt, ha minél többen ott voltak valahol, mert szeretett emberek között lenni.
-Örülök, hogy Oakley professzor nekünk is megtartja ezt az órát. Biztos jó lesz - magyarázza lelkesen Hazel C. Baird a mellette ülőknek, miközben előkészíti pergamenjét a jegyzeteléshez, és reméli, Saoirse O’Valley jól van - de azért óvatosan rápillant, és megnyugtatóan mosolyog rá, ha mégsem így lenne, meg akkor is, ha igen, mert sokszor mosolygott rá megnyugtatóan.
Hazel C. Baird figyelmesen hallgatta az órai ismertetőt, és ugyanilyen figyelmesen olvasta a táblát is, figyelme pedig csak egyetlen egyszer terelődött el, illetve kétszer, egyszer Hanni Haeni irányába, aki irányába ezen jelenséget már nem először tapasztalta és mely jelenség kissé zavarba hozta annak ellenére, hogy igen nehéz volt bármivel is zavarba hozni Hazel C. Bairdet. És ezzel el is jutottunk a második figyelemelterelés témájává, mégpedig Madam Pomfrey előadására a nem megfelelően tárolt és így hatástalan fogamzásgátló bájital következményeiről, mely következményekkel Hazel C. Baird tisztában volt, de remélte, hogy azok, akik nem, ők valóban meg fogják hallgatni, ha nem is a mai, de Madam Pomfrey előadását. Hazel C. Baird ugyanitt elgondolkodott azon is, hogy vajon a medimágia szakkörön is lesz-e ilyesmiről említés, minek esetén Hazel C. Baird igen örült volna, hiszen mint említettük, szerette bővíteni medimágiai ismereteit, illetve az ismereteit úgy általában.
Most is szerette volna bővíteni őket, miután Oakley professzor már nem ismertette az óra anyagát, ellenben azt igen, hogy várja a kérdéseket, Hazel C. Baird úgy döntött, él is ezzel a lehetőséggel, és ezen kérdésfeltevési szándékát jelentkezés formájában jelezte diáktársai, és Oakley professzor felé. Türelmesen megvárta, mert nem bánta a türelmes várakozást, amíg Oakley professzor felszólította, majd illedelmesen megkérdezte az alábbi kérdéseket:
-Professzor úr, nekem az lenne a kérdésem, hogy a professzor úr által említett másik bájitalok, amiket gyógyítók írnak fel, azokhoz miért kell előzetes vizsgálat, miben különböznek? Más a hatásuk? Esetleg több minden ellen védenek? - Hazel C. Baird-et valóban foglalkoztatták ezen kérdések, mely kérdéseket nem érezte kellemetlennek feltenni, ám szükségesnek igen, ahogyan azt is szükségesnek érezte, hogy a mai napon, mint sok más napon is, eltérő színű pár zoknit húzzon, amiknek az egyikén gombák voltak, amik passzoltak, bár nem színben, és nem is mintában, a kezén lévő karkötőhöz. Jogosan merülhet fel az a kérdés is, hogy akkor mégis miben passzoltak, amire a válasz az, hogy mindkettőben volt sárga szín.

Oldalak: [1] 2 3 ... 5