~ Ehh, megint óra...inkább tanulnánk sötét varázslatokat, mint azok kivédését...ilyen egy h....e tanrendszert...utálom a Roxfortot...sok idióta stréber, meg nyávogós balfékek társasága....okoskodó s....fe...ek...~ *Futottak át a nem túl érzelemmentes gondolatok Justin fejében, miközben közeledett a tanterem felé. A házirendnek megfelelően sötét nadrágot és cipőt, fehér inget, szürke pulóvert és a házának megfelelő színű nyakkendőt viselt, valamint egy fekete talárt. Kezében egy pergamet és tollat tartott , másik kezére a pálcája volt felerősítve. Unott léptekkel ért oda az ajtóhoz, s amikor kitárta, meglátta, hogy még csak ketten vannak a teremben.*
- Csá...-*köszönt a többieknek, majd megkeresve a leghátsó padot besétált és levetette magát az egyik székre, lábait pedig feldobta az asztal tetejére, majd kényelmesen hátradőlt a székében.*
-  Hé, okoska, a mai órán mit veszünk?...-*tette fel a kérdést Hermione-nak flegmán, piszkálódva. Eléggé unatkozott, így próbálta lekötni magát...*

Talán 1-2 perc is eltelik, mire Justin választ kap a kérdésére. Ezalatt van ideje megszemlélni a lányt, most már eszébe jut az is , hogy egy mardekáros lány, ráadásul hetedéves. Mindez Justin-t azonban nem zavarja, sőt. A Beauxbatons-ban ő is mardekáros volt, csak ez az ostoba süveg rossz házba osztotta be őt. Mindig is kedvelte a mardekárosokat, bár köztük is talált egy-két nem odaillő figurát.

- Látsz itt a pultnál mást rajtunk és a csaposon kívül?...-*kérdezte kissé provokatívan, egy apró vigyorral az arcán. Ekkor a csapos letette Justin elé a két gyömbérsört. Justin megköszönte, majd a lány kérdésére visszapillantott rá.*
- Hogyan? Nem, dehogy, az egyik a tiéd...- *csúsztatta a lány elé az egyik poharat.*
- Tudod, ez nem pusztít el annyi agysejtet, mint amit az az aranysárga folyadék a poharadban...-*Tekintetével a pohár felé bökött és ismét egy vigyor ült ki az arcán.*
- Nem lesz ez sok? Kicsilány?...-*Kérdezte Justin, mikor látta, hogy Christina már a harmadik pohárral rendeli meg az italt. Közben tekintetét körbevezette a teremben, de nem látott senki olyat, akivel szóba jöhetne az üzlet. Úgy tűnik, hogy nem tetszett neki a kislány jelző, mert leszállva a bárszékről, elindult az egyik asztal felé. Justin megfogta a poharát és követte a lányt az asztalhoz, majd lehuppant az egyik székre, s lazán keresztbe vetette a lábait.*
- Ez csak természetes...figyelj, minek iszod azt a löttyöt? - *Tette fel a kérdést, majd közelebb hajolt a lányhoz és a fülébe súgta.*
 -Nekem van sokkal jobb cuccom, jobb mint a whiskey, érdekel?...
-

*Justin ott ücsörgött a pultnál, s miközben tekintetével az érkező vendégeket pásztázta, italából kortyolgatott. Eltelt talán fél óra is, egy fiatalabb korú sem jelent meg a helyiségben, csak a szokásos öreg arcok.*
~ Lehet, hogy ilyeneknek kéne eladnom a cuccot? Áh, nem vennék meg , azt se tudják mi fán terem…Ilyen nincs, hogy ide nem járnak fiatalok…~ *Kiitta az italát, majd felállt és hátra sétált a mosdóba. Pár percig tartózkodott ott, míg elvégezte a dolgát, majd lassan visszasétált a kocsma részébe. Ekkor feltűnt neki egy lány a pultnál, pont az ő széke mellett ücsörgött. Egy pillanatra megörült., hogy végre , itt egy fiatal liba, akinek eladhatja a cuccot, de amikor a lány a fejét elfordította , akkor Justin megismerte Christina-t. * ~ Bakker, ez meg mit keres itt? b….me…a…k…é….~ *Egy röpke káromkodás futott át a fejében, amikor felismerte a Roxfortos lányt. Nem ismerte őt túl jól, csak látásból, éppen ezért nem tudhatta, hogy a lány kinek beszélne , ha esetleg látna egy „sikeres üzletkötést”, amire eddig még csak kilátása sincs Justin-nak vevő hiányában.*
~ Minek járnak lányok kocsmába? Neki is pont ide kellett jönnie…mindegy, kicsit kipuhatolózom, meddig marad, meg, lehet, hogy fel sem ismer, bár, ebben nem lennék biztos…~ Tovább lépdelt, mire vissza ért a pulthoz, majd lehuppant a bárszékre. Tekintetét a lányra vezette, majd ha ránézett, akkor Justin megszólalt.*
-Szia Christina, te mi jót csinálsz itt?..-*Közben a pultra pillantott, s látta, hogy a lány előtt már van egy üres pohár, s a másikat épp most kortyolja.* ~ Ez igen, van huzata…hogy ihat ennyit egy lány? Ki fog dőlni…~
-Két gyömbérsört!- *szólt oda a pultosnak , majd visszafordult Christina felé.*
-Tudod, ez nem kislányoknak való hely, itt túl sok a csúnya, gonosz ember…

Ismét eljött egy hétvége, amikor a diákokat lehozták Roxmortsba, hogy egy kicsit kikapcsolódjanak. Ennek legjobban Justin örült, mert már nagyon unta a bezártságot a kastélyban. Ott nem lehetett semmit csinálni és még pénz szerzésre sem volt lehetősége. Bár az is igaz, hogy a Roxfortban nem sok hasznát venné Justin a pénznek, de ő nem is azért gyűjti a pénzt. Azért kell neki, mert szeretne beszerezni egy-két cuccot a piacról, de az nem megy csak úgy ingyen. Justin még mikor a régi bandájával lógott, rátette a kezét egy kisebb csomagra, aminek a tartalma e legjobb minőségű fű volt. Ezt becsempészte magával a Roxfortba és kizárólag a haverjainak adott belőle, nem kockáztatta meg a kereskedést és azt, hogy lebukjon. Most azonban remek alkalomnak tartotta ezt a Roxmorts-os utazást arra, hogy a faluban adja el a cuccot. Nem akarta már magánál tartani, de a pénzre ugye szüksége volt. Éppen ezért, ahogy Roxmortsba értek, gyomorfájásra panaszkodva lelépett a diákok szállására. Onnan megvárta, amíg a többiek elmennek a szokásos unalmas programokra a tanárok kíséretében. Azt nem figyelte meg, hogy rajta kívül esetleg más diák lemaradt volna, amint lehetősége nyílt rá, összekapta magát és elhagyva a szállást egyből a szárnyas vadkan felé vette az irányt. Tudta jól, hogy az az egyetlen hely, ahol elpasszolhatja az árut, legalábbis annak egy részét. Azt is jól tudta, hogy itt nem ismerik őt, így soha sem tudnák rábizonyítani, hogy ő adta el a helybélieknek a mámorító anyagot...A Vadkanba érbe körbepillantott, s többnyire középkorú vagy idősebb pacákokat látott, amint vedelik a gyökerekből készült italokat. Bár Justin aranyvérű neveltetésben részesült és nem kedvelte a muglikat, az italaikat nem vetette meg...Sötétkék pólót viselt, fekete farmert és bakancsot, valamint egy fekete, hosszított ám mégis könnyed ballonkabát szerűséget. Belépve egyből rámeredt néhány tekintet, de talán ruházata miatt inkább tűnt átutazónak, mint fiatal diáknak. Lassan lépkedett a helyiségben, majd odasétált a pulthoz és letelepedett az egyik bárszékre. *
- Egy gyömbérsört...- *Adta le a rendelést, majd onnan figyelte a vendégeket, s várta, hogy olyanok térjenek be, akiknek elpasszolhatja az áruját...*