life is soup: i am fork
to: mrs. lutece |
+18!: káromkodás, szerhasználat, függőség, trauma.
Minnie Balmoral kedvesen ostoba manifesztációja azon klisék halmazának, melyek végül kínosan biztosan archaizálásba futnak ki az irónia minden lehetséges kerülőjén - mintha a zuhanást, erkölcsi, morális, fizikai értelemben semmi nem tudná megállítani, legfeljebb az a néhány kiálló faág és szikla, amelyet érinteni fogok még lefelé. Ez volna a szórakoztató megfogalmazása annak, amivé az évek formálták a meglátásaimat - és amelyet valamiért azt hiszem, hogy Ginny sem lát át igazán.
Talán régi kedves ismerőseim jóemberségük okán sem tehetik meg, hogy elfogadják, végleg egy cinikus faszfej lettem - vagy csak az én értékítéltem hibás. Erre is megvan minden lehetőség ha a pályaválasztási motivációimat tekintjük alapnak: most is csak azért nem rontottam el Ginny rég várt pillanatát, mert még körülményeskedem kicsit a megfogalmazással. Opció lenne még, hogy pánikrohamot kapok, ráöntöm jó érzékkel az egész üveg jamet a goffrira, és nevetünk, mint egy borzalmas sitcomban - az elfogadhatatlannál alkalmatlanabb lehetőségek olyan gyorsan követik egymást a fejemben, hogy mostanra tényleg félelmetesen tudatában vagyok annak, hogy pislogok, időnként levegőt is veszek. Nem tűnik természetesnek.
- Én sem vagyok biztos benne. - a hangsúly úgy tűnik, mintha helyeselnék, sőt, egyetértenék valami kifejezetten pozitív dolgot illetően, de az sem egészen világos, hogy mire értette. Nagyon szeretnék helyeselni, egyetérteni tulajdonképpen bármiben, abbahagyni ezt a szánalmas vergődést a szavak között. Most is könnyebb elhatározni a visszaszokást, mint elviselni annak ígéretét, hogy ez vagyok én. Ez lettem, és csak azért viselhet el bárki egy rövid, udvarias beszélgetésen túl is, mert voltam korábban nem ilyen, talán leszek már nem ilyen is.
- Nem! Illetve, izé.. én nem tudom, hogy működik. Talán ez az egyetlen jó dolog benne. Nem benne benne, csak.. az egészben. - ezúttal biztos vagyok a hazugságban, és abban is, hogy ez az egyetlen létező igazság, ami megfogható benne. Egy darabig biztos voltam benne, hogy mindennek ellent tudok állni a kísértést kivéve: nemet mondani a gyengék sportja, a Leonoké, akik rezzenéstelenül képesek rá valami ismeretlen nagyobb kurva nagy igazság kedvéért. Ragaszkodni mindenhez, ami aztán megbosszulja magát - ez ismerős, ez néz rám időnként vissza tükröződő felületekről.. Én nem vagyok Ginny Weasley, az én kitartásom nem kiérdemelt boldogság koronázza, az enyém Balmoralba vezet, ha szerencséje van, egy üveg közepesen rossz whiskyvel.
- Nem tudom, hogy meg fogom-e bocsájtani azt, ami történt, de.. azt sem tudom, mi történik, ha soha nem megy? Akkor örökre egyedül leszek egy olyan világban, amelyik rajong érte? Nagyon szeretném, ha minden olyan lenne, mint volt.. azelőtt. - ahogy kimondom, már utálom is egy kicsit magam érte. Nehéz lenne eldönteni, kit gyűlölök jobban: Leont vagy Azelőtt Minniet? Ők persze csodálatosan megértenék egymást, mindketten elkötelezettek mások életének szeretetből való tönkretételében, a következmények pedig unalmas hétköznapiságok, amelyekre egyikük sem gondol. Templomi csendnek érzem, ami követi a sóhajt - semmi, soha nem lehet olyan, mint azelőtt. Ha újra megkérném.. törölje az emlékeimet, és boldog ürességben tapintanám a hiányt: valami elveszett, valami nem gyógyul meg.
- Tudod, gondoltam már rá, de nem emiatt. Mármint gondolom te leszel az, aki több időt tölt a lakáson kívül, mint benne, nem igaz? - tanácstalanul felemelem a villát, vágok még egy falatot, mielőtt letenném és nézném kicsit. Csak azért folytatom, mert Ginny ül velem szemben.
- Megkerestem West. Nem akartam elmondani, amíg nem vagyok benne biztos, de lehet, hogy tényleg az lenne a legjobb, ha mégis feltárnám azt, ami Balmoral alatt van. És persze a Tusa. Meg fogsz őrülni az új beosztásomtól, ami után még Tayilor is megnyalná a.. nagyon bánom, hogy ebbe a hasonlatba belekezdtem, vegyük úgy, hogy ez nem kerül a jegyzőkönyvbe, rendben? - abban már most biztos vagyok, ha Leon azok után, ami történt, még veszi a fáradtságot, hogy eláruljon részleteket Ginnynek, akkor rosszabb dolgok történnek majd, mint a rögtönzött teaparti süteménnyel. Persze előlük majdnem lehetetlen elrejteni bármit - talán griffendéles átok és áldás lehet. Átok: nekem, áldás általában nekik.
- ...szóval emiatt gondoltam rá. Közelebb vagyunk hozzá, és valószínűleg Hagen, tudod, Romanov nyakára is akarok járni ezzel kapcsolatban. Nem utolsó sorban messzebb van Romantől. - nagyon szeretnék rágyújtani, mielőtt erősen el nem ítélhető módon Ginny végighúz majd odakint a macskaköveken ezen a szép napos délutánon, ahogy azt kiérdemeltem az imént. Már abban is biztos vagyok, hogy minimum sejti, mire készülök - talán a szökőkutat is megjárom majd.
