Szóval a legártatlanabb kis könnyed sütemény rendel. Már, úgy legártatlanabb, hogy jól meg akar ...bortaS-ni, de az benne pont a művészet, és azért itt és mi konspirálunk róla.
-Milyenségét, helyét, erejét, bármi- vonom meg a vállamat olyan ártatlanul, mint a leendő sütemény -Én csak veszem föl a rendelést.
A felajánlást kíváncsian hallgatom, ki vagyok én, hogy nemet mondjak ilyen titkos tudások lehetőségére - főleg ha még a munkakörömbe is beleillik.
-Ó jaj, még megtudnád, hogy a konyhánk nekünk is konyhából van. A letakart tálba ne nézz bele, mert még visszanéz beléd, de azon kívül nem hiszem, hogy lenne bármink, ami nem lehetne ismerős, ha bájitalokkal járatos vagy.
Receptjeink vagy bármi hasonló szakmailag érzékeny meg nincs elől úgyse, csak az az eldritch horror, amivel épp kísérleteztem épp, amikor bejött.
-Ha ez megnyugtat, nem te lennél az első vendégünk, akinek őrzöm a titkait. Ez meg most amúgyis a megrendeléshez tartozik épp.
Cinkosan somolygok a titokzatoskodásra, néha ez is a munkánk része. A visszatérő bögrét pedig hazaröptetem a mosogatóba, ameddig összeszámolok dolgokat.
-Ezzel a recepttel így nem több egy-két óránál, főleg a sütéstől függően. Mikorra kéne, bármi konkrét időpont, vagy spontán látogatás?

-Aaa-ha, kis elsőbálozó torta...- jegyzem fel a paramétereket. Alakul is az elképzelés, tipik torta alakú torta, csak kicsiben, egy vagy két krémréteggel mondjuk..?
-A hagyományos része felől miféle? Piskóta, vagy inkább valami kakaós tészta, töltelékkrém, külsőleg preferált szín esetleg?
Közben kiadom a kísérleti kávét, és egy jól irányzott diffindoval szabadítok egy jegyzetlapot hátrébbról a jegyzetömbben. Én nem lennék szívbajos a tortás margóra jegyzetelni, de túl kaotikus lenne a kollégáknak a későbbi katalogizáláshoz.
-Na, akkor az máris némi siker. Bármi visszajelzés jöhet bátran őszintén is, nem veszem zokon. Elvégre kísérleti prototípus- jegyzem meg a kávéhoz. Reményeim szerint még a menüre is felkerülhet, ha jól sikerült. Itt így születnek a csodák - vagy, általában, inkább a mi-a-csodák, legyünk őszinték magunkkal.
-Hmm, a "taperoló torta" még nem ma fog felkerülni a menülapokra,..-
Főleg a húrfeszegetés kedvéért, felvonok egy kihívó szemöldököt a mintaajánlatra. -Ki tudom hozni a meglévő szinesztéziából, de ha úgy ítéled, hogy valamilyen konkrét módon lenne az igazi,..
Közben jegyzem a továbbiakat.
-Az alkohol a legtöbb módon pont kisülne mondjuk... Talán kész hidegkrémbe keverve? Bármi preferált, vagy csak minnél erősebb legyen?
Természetesen meghúzva a vonalat a fagyálló előtt, vakulásért nem lehetünk mi a felelősek.
-Szabad kíváncsiskodni, hogy kinek lesz, vagy mind jobban járunk, ha nem tudom?

-Fúh, mikor volt... harmadév előtt?- ezen elgondolkodok én is. -Arra pár üzlettel lejjebb, egy nyakék kapcsán.
Intek egyet a Zsebpiszok, és történetesen az ottani klasszikus Borgin & Burkes irányába. De látva, szinte hallva a fogaskerekeket a fejében, vagy neki nem hagyott olyan mély emlékeket az eset - végülis érthető, - vagy preferál nem emlékezni rá ésvagy az ismeretünkre - végülis érthető.
-Szintén inkognitó?- tudom le egy selytelmeskedő cinkos mosollyal a témát ezesetben, és a továbbiakban úgy folytatom, mintha az alábbi pár váltott mondat el se hangzott volna, hacsaknem ő folytatja mégis. Végülis, ha mindketten inkognitóban vagyunk, az ismeretségünk ilyen minimális elismerését is csak azért engedhettük meg magunknak erre a fél percre, mert konkrétan ketten vagyunk csak az épületben.
-Szóval, torta családi eseményre. Bármi konkrét elképzelés, esetleg ajánlhatok valamit? Tudunk egyedi rendelést is megvalósítani- terelem is vissza a témát az eredetire, egyfelől mivel a kedves vevő ezért jött, valamint ha inkognitóban vagyunk, kontraproduktív fejtegetni annak a részleteit, azon túl hogy elismerjük, hogy jól áll.
Felé is fordítom az üvegpultról a táblácskát a klasszikus kész szelet tortáink leírásával, mint a falatonként változó, hagyományos Mindenízű, még a drazsé után szabadon; az absztrakt Mindenízű az elvont koncepciókkal; a Szinesztéziás szelet azoknak, akik nem a hagyományos élményt keresik; vagy épp a Kedvenced, ami garantáltan egy olyan íz, amit szeret a fogyasztó, bár visszajelzés alapján nem feltétlen tartja magát a sütemények kategóriáján belül - ezesetben csak egy irányadó ajánlóként, ha valami megtetszene, meg ezekből vannak is szeletek az üvegpultban, ha netán érdekelné egy kóstoló.
-Természetesen opcionális bármi ilyen különleges attribútum, de a lehetősége mindig elérhető.

Rekordidő!
-Helló!- köszönök ezúttal is a konyhából, pedig csak az imént léptem be. Nem tagadom, hogy a vevőkörünk két elemből áll - azokból, akik először járva az Abszolon tévednek erre néha, és még nem hallottak rólunk semmit; és egy viszonylag kis rétegből, akik a hírünket ismerve is direkt keresik fel ezt a cukrászda mértékkel valóban bizarr helyet. Ennek okán inkább szórványos szokott lenni a forgalom, úgyhogy amikor én nyitok, az aktuális kísérleteinkkel szoktam kezdeni. Ebédidő környékén szállingóznak be leggyakrabban az első vevőink egy érdekesebb desszertre.
Na, ma valaki a rajtgépről rugaszkodott el, pont csak mire előkerestem a jegyzettömböt, úgyhogy még azzal a kezemben lépek vissza a pult mögé.
-Miben segíthetek?
Elsőre az új arcot konstatálom, vendégként még nem láttam itt, úgyhogy összeszedem, miket lehet a legérdemesebb ajánlani, ha érdekli termékajánló. Kávésnak kinéz, talán még fogható is lehet egy utolsó bétateszthez a Balmi óta kidolgozott Valószínűtlen Kávéhoz? A nem-Newtonisága már egész jól megvan, csak azt a csipetnyi nem-Euklidészit kell már eltalálni benne, a pontos arány hogy lenne a legjobb.
Aztán felismerem azt is, általánosabban hol láttam már - mostanra, hogy a környező éveink végeztek a Roxfortban, nem olyan meglepő összefutni érintőleg ismerős pofikkal az idekinti életeinkben. Pluszminusz a napirendre térés afölött, hogy valóban, mostmár felnőttekként keresztezzük egymás útjait, nem iskolatársakként - van aki ezt még sokkhatásszerűen éli meg elsőre.
-Áh, Roman "kuzin", rég találkoztunk.- A bájvigyoromat is lecserélem "Leena Nott" szolídan kifinomult mosolyára. Mikor volt az egyátalán, másod-harmadév között? Találkoztunk mi azóta bármi érdemleges mértékben?

-Figyelek!- ékelem ki a konyhaajtót a sarkába célzott glacius-al, jelezve, hogy nyugodtan folytathatja a részleteket, miközben felrakom itt a kávét, meg kutyulok egyet az absztrakt összetevőkön.
Várhatóan fogok még ki-be ugrálni a konyhába, amerre ez a rendelés tart.
-Ó, szinesztézia! Az is van, hogy ne lenne!- És tessék, megint konyha. A feltehető hozzávalókat és fejlesztési- meg rendelési jegyzeteket végül a pulton kezdem öszegyűjteni - csak a miheztartás végett, hogy ne a néha az ajtókeretből látható hátammal kelljen azért beszélnie.
-Személyesnek hangzik- vigyorgok. Nem részletekért puhatolózni, bár nem utasítom én vissza, ha van kedve megosztani, de inspirációnak segít beleérezni Balmi kémiájába az illetővel. -Aprósütemény, muffin, tortaszelet?
Ameddig válaszol, visszaugrok összeütni a kávéját. Nem kizárt, hogy esetleg rajzfilmes fényvillanások, felhőpuffok, vagy hasonlók szűrődnek ki, mint ha a Tom és Jerry-nek abbn a méregkeverős részében lennénk. Az eredmény szögletesen gőzölög.
-Tessék. Talán a kanalat nem eszi meg szó szerint, de lehet, hogy nem engedi kivenni, vagy megszilárdul, ha túl gyorsan kevered.
Közben összeírom az elhangzottakat, hangosan gondolkodva - pluszminusz tényleges kérdésként itt-ott, az igényeket pontosítandó.
-Szóval kéretlen érintések-fogások. Idegen kezek, ha ki tudom rá hozni? A fánkok margójára: érezze esetleg a saját fogait is?- ehhez csak vissza kell kanyarítani saját magára a woodoo-fánk meglévő bűvölését, nem nagy cucc.
Nem vagyok én szívbajos a munkámmal, kárt nem okozunk semmi termékünkkel, a bizarr élmények meg felvállaltan a specialitásunk, mitöbb üzleti modellünk. Még csak nem is Balmi az első, akitől egyedi megrendelésként vettem fel valami kevesebb mint kedves szándékút.
-A kézenfekvő okokból meg kell kérdeznem bármi allergiát vagy érzékenységet az összetevők terén.

-Áh, Balmoral!- Ezzel az arccal is rég találkoztam már. Bár inkább ismerem hírből mint személyesen, kívül leginkább azon a "betörésen" a klubhelyiségünkbe. -A hangok leginkább én lehettem, de még nincs. Legyen?
Kicsit újra kell formulálni a receptet, de a mágikus részét végülis nem lehetetlen átfőzni kávéba.
-A koncepció a váratlan lenne, de épp nem akar az íznél maradni. Valós teret néhol meghazuttoló, nem-Newtoni kávé?
Ha vevő az ötletre a jelen állapotában, én kérem el tudom készíteni, azon ne múljon. Ugyanolyan egyedi megrendelés, mint a már kiforrott összetevőinkből - ha direkt ezt kérne, részletkérdés, hogy valami másnak a kísérleti stádiuma lett volna, amit használok. Az elégedett vevő elégedett vevő.
Közben elkezdi felvázolni az eredeti célját is.
-Hmm... Így direktben egyelőre nincs, de gondolom ízlés kérdése is, mit gyűlölne igazán.
Én is végignézek a pultban, ahogy Balmi a polcokat böngészi - Merelkedrága meg már megint a becézett vezetéknévnél tart. De na, aki félszer körülnéz idebent, megtippelheti, hogy nem ez a hely való leginkább a kimérten proper brit úriközönségnek, ez az újhullámú káosz gócpontja.
-Az csak kihívóan pikáns, szerintem csak annak lenne stroke ízű, akinek az identitását határozza meg az abszolút prűdség- állapítom meg a woodoo-fánkok kapcsán. Mármint, ki tudja, pont ezt keresi-e - ilyen esetre kanyarítok én a fánkra díjmentesen még egy cukormáz anti-viktoriánusan kilátszó bokát is, mert szét adom a gondolatot. De megvan a gyanúm, hogy épp nem ez nyert.
Van itt a sokaknak bizarr, élő férgek módjára tekergő klingon gagh - egyet lehet találni, ki követte el - de az igazából egyszerű medvecukor, spagetti, és ínas hús fúziója, inkább csak bizarr. Igazából a legtöbb készen meglévő dolgunk a furán érdekes ésvagy érdekesen fura kategóriákba esik, Balmi igényei ennél célzottabbak.
Úgy tűnik, ő is erre jut.
-Ó, hát ki vagyok én ellent mondani egy hidegen tálalt bosszúra? ...Hmm, szerintem az absztrakt ízekben lesz a megoldás, egy pillanat...
Fél lábbal visszalépek a konyhába - egy figyelmeztető pillantást vetve a keverőtálra, hogy ne legyenek ám ötletei - és előásom a kísérleti jegyzetkatalógust, amit végül kicsapok a pultra, és már a lapjai közül kérdezem a továbbiakat. Ezért vagyok én itt. Munkakörileg is természetesen, de személyesen én a Deranged-nél, az ilyen projektek a kedvenceim. És akkor ez még konkrétan egy bortaS bIr is, ki is kéne tagadnom magam, ha nem vetem bele magam teljes warp-on.
-...Csak ugye izolálni kell egy pontos ízre,.. Mi kéne egészen nagyon pontosan? Valamint ha van ötleted, milyen formában tálalva? Ital, sütemény, fura spagettiféreg?..

Váratlan kihívás abszurdum-kivonattal dolgozni, pedig egy éve használjuk már. Egész pontosan, fejlesztés alatt álló recept, az absztrakt ízek után, a váratlan ízű süti.
Mindig olyan, amire nem számítanál - de a legutóbbi nyílt bétateszt alapján néhány merész fiatal közbenjárásával, elég bizarr irányokat tudott venni, amikor mind a próbadarab, mind a kóstolók dupla-tripla-visszafele quadrupla fordított pszichológiával kezdték próbálni kijátszani egymást. Ha A-ra meg B-re számítanak aktívan, ki tudják-e csalni a C eredményt a váratlanként? Úgyhogy újra kellett gondolnunk a receptet, mielőtt tudhatatlan eldritch igazságokat hozunk létre itt a konyhában, és a mindenféle szuperAI-ok helyett egy piskóta éri el a szingularitás pontját. Egyszerűbbre kell fogni a bűvölést.
Nos ez mind szép és jó lenne, ha az íznél maradna, de az aktuális formula a fizikalitására vette át a váratlanságot. Ez kérem egy folyékony, kevert tészta. Ezt annak margójára, hogy épp gyúrnom kell, miközben gravitációt meghazuttoló nem-Newtoni módokon virágzik fraktálokba, a keverőtálból kifele mászva. Néha nem-Euklidészi irányokban.
Hallom én a csengetést, jövök amint lesz kezem.
-baQa'... Mindjárt!- kiabálok ki a konyhából, majd végül diadalmasan rácsapok egy fazékfedőt a tálra, és a tetejére teszek egy teli üveg lekvárt nehezéknek, nehogy elmásszon, mert az volt legközelebb.
Ha nem lenne a Varázstitok, ezt a tésztát el lehetne adni valami sci-fi szürreális horror forgatására speciális effektnek.
Kikönyöklöm a konyha ajtaját, át a pult mögé, mert a kezemről még csöpögne a tészta - kivéve ahogy egy konyharuhába törölni próbálom, amikoris inkább törik és porlad. Ha nem épp egy vevőt várakoztatnék miatta, igazából egész érdekes lenne, mint fizika kísérlet.
-Bocsi. Mit adhatok? És teljesen oké első kör a "magyarázatot", nem tagadom hogy nem mindenről egyértelmű, mire számíts.

Szeretném mondani, hogy nem készültem ma tüntetésre. De ugyan, kit is akarok átverni?
Elég régóta hallok a ma végül meg is jelenő demonstrációról, és valljuk be, amióta tudok róla, figyelemmel is követtem a terveket. És készültem én is, a magam módján.
Persze másra, mint transzparenses anyukák.
Érzem, hogy lesz valami. Ahogy mindig van. És ha valahol, hát a Miniszter beszédén garantált, hogy ezek a taHqeq-ek i meg fognak jelenni. Na, én értük vagyok itt. Joyeuse, több üveg gyógybájital, és természetesen pálca, bár az várhatóan nem lesz elsődleges fegyverem. Egy módja van csak annak, hogy az aurorok megakadályozzanak a vigilantizmusban: Ha növesztenek egy párat, és megelőznek, és hatékonyan leszedik az összes anyaszomorítót, mielőtt az én kezem közé kerülne bármelyik.
Én kérem jó diák voltam mindigis: megtanultam, amit tanítottak. Ők voltak, akik azt tanították, hogy ne az ő védelmükre számítsak. Egy lecke, ami a táblákat elnézve még nem mindenkihez jutott el. Persze mindig reménykedek - mármár könyörgök - hogy valaki cáfoljon rá erre a világlátásomra.
"A Szeszély nem ellenség. A Szeszély hatalom. A Rend maga a hatalom." - jelenik meg a szöveg az égen. A Miniszter a várható hatással nyugalomra inti a tömeget: persze, hogy senkit nem hat meg ennyivel. Merelkedrága egész másodpercekig fékezi az indulatait. De faragott tüzet fúj a faragott sárkány, és Merelkedrága se tudja megtagadni, miből faragták.
-Pirocus...
Meg tudok valamit állni okoskodás nélkül? A lehető legmagasabbra, legnagyobb betűkkel én is felvésem a lábjegyzetet:
"Tisztázzuk: a Rend az a "hatalom", aki a gyerekedet persze megöli a céljaiért"
Mielőtt bárkinek kétségei támadnak arról, ki áll tényleg az oldalán. Ezek így csinálják: megpróbálják úgy ferdíteni a tényeket, azokat a részeket hangoztatja, amikkel megingathat, potenciálisan meggyőzhet arról, hogy az ő pártjukat akarod fogni. Ezeket minnél hamarabb le kell leplezni. Akár csak nem hagyni elfelejteni, kik ők, és mit is tettek.
Lényegében egyetértek a Shacklebolt szándékával, de úgy tűnik, ő nem volt még csürhepánik közepén. Itt nem a racionalitás ér el bármit. A szívükre könnyebb hatni, mint az eszükre.
A torkomhoz emelem a pálcám, és nyugodt, összeszedett, felhangosított szavakkal szólok, nem kiabálva. Pszichológia az egész.
-Sonorus, Emberek! Tiszteljük meg azzal Nora Potts emlékét, hogy elkerüljük a káoszt, amit a gyilkosa is kihasználhatott. Rendezetten hagyjuk el a helyszínt.
Persze már aki. Én továbbra is tervezek ittmaradni, de ameddig nem kerül elő valamelyik taHqeq, a legtöbbet még mindig az segít, ha mindenki, aki nem harcos, biztonságban kijut innen.
Remélem, a korábbi törekvéseim értek is valamit. Remélem vannak itt mások is, akik felveszik a kezdeményezést, hogy segítsenek, ahogy módjukban áll, azokat segíteni, akiknek nem. Hogy vagyunk még, akik megvédünk, ha a Minisztérium nem.

Hogy jó példával járjak elől,

NÉV: Merula, a Feketerigó
LEÍRÁS:
Utcai árva Lunden városából. Származása ismeretlen, egyetlen ismert neve is ragadványnév - amit azóta lefordíttatott latinra, hogy hangzatosabb legyen.
Mielőtt Hugrabug Helga felfedezte és elhozta a Roxfortba, egy Ellstr nevű történetmondó és egykori világjáró vigyázott rá, illetve tartotta szemmel alkalmilag. Búcsúzóul egy seaxot ajándékozott Merulának önvédelem céljára, aki azt sajátos módján elnevezte Szegfűszegnek.

Az elején olyan gyönyörűen megúsztam a karambolt, hát túl szép is lett volna, gondolom. Valaki - fakanállal rohangálva - esik keresztül rajtam, mindkettőnket a tejtócsába tarolva. A fejemet legalább nem verem be a padlóba, de csak azért, mert telibekapom a tejesdobozt, ami a maradék struktúráját is megadva loccsan egy utolsó rúgásnyi tejet.
Szépen nézünk ki.
Narek legalább gyönyörűen időzíti a beszólását, bár vitatnom kell, ennyi mindennel borítva az utolsó jelző, amivel illetném a megjeenésem az "unalmas" lenne. Legalábbis igenis eseménydús vagyok, még ha a csinos ezen a ponton vitatható is.
-Aranyom, ha az önbecsülésem a véleményeden múlna, most lemondhatnál a csillámodról.
Szerencséjére van akkora arcom, hogy ne érdekeljen. Tudom, hogy tudok hatásos lenni, ha azt akarok, de egy házhozszállításra vagy egy pizsamapartira minek öltöznék ki úgy, mint ha randira mennék - ha nem számítok ilyen hátsó szándékra. A tényleges események meg aztán őket is ugyanolyan váratlanul érték, azért itt a rinya.
Ami gyorsan tárgyát veszti, ahogy a rezidens kiképzőtiszt is csatlakozik a színes társaságunkhoz. Ezt a muksót tényleg átrakták a Hugrabug vezetőjévé? Szegény sárgák...
A takarítás gyanánt a folyadékokat - főleg tejet - felszárítom egy varázslattal, hogy legalább abban ne kelljen tapicskolni takarítás címszóval, az csak eredménytelen lenne, de azért hagyok némi munkát a többieknek is a szárazabb anyagokkal. Egyfelől ne csak én csináljak mindent, másfelől ismerem hogy mennek a dolgok itt. ha túl hamar és hatékonyan végzünk, büntetést annyival többet kapnának cserébe.
Az asztalt még visszaállítom egy újabb varázslattal, aztán elkezdek levadászni mindenkit egyesével.
-Nakérem, fürdés!
Egy aqua eructo nyomásával gyorsan leslagozható mindenkiről a vegyes dzsuva, mire rinyálnának, hogy eláztak, egy leperex és megint szárazok, aztán egy evapores eltünteti a tócsákat is, mielőtt mehetne a picsogás, hogy csak több rendetlenséget generálok vele - erre a megjegyzésre valahogy Smith-től számítok a leginkább.
Akit búcsúzóul még boldogítok egy kis nyavajgással, mert olyan a feje.
-De muszáj addig maradnom, tanárúr?
Mielőtt még kitalálná, hogy igen, fordulok is sarkon. Itthagyható cuccom nincs, úgyhogy ezen a ponton le is lépek. Nincs olyan késő, hogy mindjárt bealudjak, a járatot ismerem hozzá, és a Szellemszállásig érve már tudok hoppanálni haza.

A megjegyzésem úgy tűnik, beleveszik a káoszba, de hé, beleveszik a káoszba. Mit akarjak ennél többet?
Büszkén vigyorgok, ahogy Millerből kibújik az áálat, és egy egész asztalt felborít - aztán meg is teszi magát a várkapitányának. Megnyugodhatok immár, a következő generáció számára is jó kezekben van a Roxfort. Ennek örömére mi mást is tehetnék, mint hogy ma hűségemet fogadom ennek az oldalnak, és bevonulok Asztalvár védőjének magam is, onnan katapultálva a következő kanál mézet már.
Apropó minden elismerésem annak, aki az előzőt még röptében megkeverte csillámmal is, az biztos valami elementális kombónak számít.
Az ellenséges Nehéztüzéreket is el kell ismerni: a tejesdoboz maga ugyan nem talál képen senkit - a magával húzott tejcsóva azért igen - de ahogy a doboz landolt, mögöttünk, közvetlen az asztalmellvéd mögött, széttoccsanva beterített ott mindenkit tejjel, akik eddig megúsztuk volna.
Következő berzerkerként Narek lép elő, egy fiú ellen kötélhúzni a tésztás tállal azon, kinek a haja ment tönkrébb.
-Aranyom, ugye tudod, hogy itt mindenki az eleje óta fülig kajás már rég?

Mire leülepedik a lisztköd annyira, hogy látni is lehet, már kitört a háború is. Rendes kajacsata, mint amilyet azóta nem láttam, hogy a Szeszély annak idején a nagyteremben kapot el egy bálesemény-félét. Remélhetőleg széklábat azért nem kell szereznem megint. Bár végülis még puncsostálak sem repkednek maguktól. Mondjuk még hagyományosan se.
Elvégzek egy buborékfej-bűbájt, amég senkinek a kereszttüzében nem vagyok benne, hogy legalább az arcomtól távoltartsa a légköri lisztet - szilárd révén a leperex nem használna ellene. Érzem, hogy az arcomat már így is borítja a konyhapúder, de ha a szemembe legalább nem megy több, látni még fogok.
Amire lesz is szükség, realizálom egy marék, másnak szánt tészta elől elhajolva. A terelőreflexek még megvannak, jóság. Lehet, hogy a következőt megpróbálom lepacsizni a levegőből, úgyis meg akartam kóstolni, mit ütöttek itt össze a csajok.
-Flor, told le te is- hallok - remélhetőleg félre - valami ...csatakiáltást talán? Amit csak nem hagyhatok szó nélkül.
-Ó, hogy ez ilyen buli? Idáig alkohol előtt nem szoktunk eljutni.
Prefektusok gyöngye, Merelkedrága. De végülis már nem vagyok az, és had hallják félre azt, amit sütöttek. Egyfelől ja, nem kéne adnom ötleteket, de másrészt ez a Roxfort. Kétlem, hogy elbellagtommal hirtelen mindenki szent jókisgyerekké vált volna. Soha nem voltunk azok. Nem rajtam múlna úgysem. Úgyhog csak vigyorgok a káosz közepén.
Apropó káosz, nem tudom, kinek az oldalán kéne lennem ezen a ponton, de mivel az még nincs a légtérben, magamhoz invitozok egy bödön mézet, meg egy kanalat, hogy abból katapultáljak valakire.
Csak úgy véletlenszerűen.
Említettem már a káoszt?