Hagen dühös pillantására megvonom a vállam. Ha nem, hát nem. Van, aki szégyelősebb a titkait illetően nálam, bár tényleg nem értem, mi a szégyen abban, ha tetszik egy lány. Főleg velem szemben, rólam aztán tudja mindenki, hogy képes vagyok elképesztően romantikus lenni, és Alexet még a távollétében is legfeljebb „barátnőmnek” hívom, nem „csajomnak,” mint sokan, és még az sem kifejezetten sértő. Talán egyesek azt hiszik, hogy a titkok misztikusabbá teszik őket, és tényleg van benne valami jó, hogy csak néhány ember tud a tetkómról például, de a barátokkal azért meg lehet osztani dolgokat. Na, mindegy, ez nem bulitéma.
 Néhány percig csendben, az italomat kortyolgatva, hülyén mosolyogva kikapcsolok, és csak figyelem a Merel, Thornsbeak és a körülöttük formálódó jelenetet. Valamiért olyan sok érzelmet szabadít fel az egész még így is, hogy talán negyedrészt értem a szituációt meg magukat a szavakat. Egyszerre vicces, aranyos, ugyanakkor viszont bennem van a görcs, hogy odamenjek, ha kell. Ha nem is feltétlen azon a szinten, mint mondjuk Mattet, Merelt a barátomnak tartom, és most nincs olyan állapotban, hogy vigyázni tudjon magára. Ilyenkor az ember nagyon sérülékeny és kihasználható, főleg ha lány egy házibuliban. Bár én is hasonló állapotba kezdek kerülni, főleg a legújabb korty után, amiből ment pár csepp az arcomra is, és ami szinte teljesen kiürítette a poharat.
 Pár másodpercig mosolygok Dom felé, amikor kimegy azzal a griffendéles lánnyal. Tényleg megérdemli már szegény, hogy összejöjjön valami csajjal, mert négyünk közül ő az egyetlen, akit még a legradikálisabban karótnyeltebb pöcsfejek sem vádolhatnak azzal, hogy bunkó. Úgy vettem észre, hogy jól is érzi magát azzal a csajjal. A figyelmem azután Hagen húgára fordítom.
 – Jaja, most jó ez a buli. Most egy kicsit figyelek csak, aztán majd bulizok én is tovább.– a világon semmi bajom Liliyával, de úgy döntök, hogy kihagyom, hogy az átmeneti rosszkedvem annak az eredménye, hogy Alexis hazament, és lehet, hogy van valami baja. Nem úgy jött oda hozzám, mintha velem lenne baja, de attól még rossz érzés egy kicsit, hogy itt maradtam. Persze tudom, hogy nem jó hazamenni. Tavaly nem lett semmi jobb attól, hogy egy kis időre felhagytam a komolyabb bulikkal, attól apát még bántották. Az élet szar, ha ezen bánkódsz, csak még szarabb lesz, mintha egy nagyon hosszú bájitaltan volna. – Oké. A barátságra!– egy mosollyal elveszem a laposüveget, amikor Liliya odanyújtja, megemelem kissé. Tényleg komolyan gondolom, hogy most összebarátkozok vele is, és előlép a Hagen húga címből Liliyává. Veszek egy levegőt, azután belehúzok a laposüvegbe. Nem tudom, mi lehet benne, úgyhogy rizikós döntést hozok, aminek rögtön érzem is az árát: elkezdek kissé köhögni meg könnyezni, kicsit le is hajolok, miközben visszaadom neki az italt, és jelzek a szabaddá vált kezemmel, hogy oké vagyok. Durva, hogy ilyeneket iszik, bár azután, hogy kislányokat láttam lángnyelv whiskeyvel ma... fú, ez tényleg megütött.
 Valószínű fel is bátorított, mert anélkül, hogy tudnám, ki kezd el kiskorúzni meg háló körletezni, már adom is neki a választ egy felé emelt kéz és egy pár másodpercig kitartott középső ujj képében, megüzenve, hogy én mit szeretnék, mit csináljon. Jelenleg az sem érdekel, ha Vulkanov az, bár a hangja fiatalabb, és ismerős is, és hirtelen nem tudom, melyik ember az, aki egyszerre seggfej, azt hiszi, hogy csicskáztathatja a fél iskolát, és van húga. Jó, jelenleg az sem érdekel, ha kirúgnak, vagy kinyír, vagy bármi, nekem egy seggfej se mondja meg, hogy húzzak a hálókörletembe, amikor buli van. Azt azért belátom, hogy az odamenés már nem lenne feltétlen jó ötlet, úgyhogy csak odasétálok a kikapcsolt rádióhoz, hogy visszakapcsoljam. Pálcával menőbb lenne, és nem is a nyomjel zavar, csak nem vagyok biztos benne, hogy hogyan kell.
 Visszatérek Lily mellé, csak hogy lássam, hogy Ephram ott foglalt helyet. Nem sokat tudok a háztársamról, de sajnos nekem ő inkább Malfoy, mint Dom. Tavaly nagyon benne volt abban a brancsban, akik a halálfalóknak nyaltak, ami egy elég komoly negatívum. Próbálok velük nem máshogy beszélni, de még így sem nagyon rajongok a gondolatért, hogy a nővérem az egyikükkel jár éjszakánként a folyosókon. Destaint sem tudom felhőtlenül kedvelni, hiába csapattárs meg egész jó kviddicsező. Az sem segít, hogy mellette stréber és arrogáns is, a mostani akciója után meg már inkább seggfejnek tartom, mint semlegesnek. Azért veszek egy mély levegőt, és felveszem a legudvariasabb arcomat, amit megtalálok részegen, hátha csak szar napja van. Nekem is az van, bár neki valszeg csak az lehet a problémája, hogy a húga ma elveszíti a szüzességét. Ha most őket lehet halványan hallani Bowien túlról, elég hangosan. Ez még nem ok rá, hogy köcsög legyen, meg visszaéljen a hülye jelvényével. Na, mindegy, empatikusan! Egy csapatban vagyunk, szóval akkor segítek neki.
 – Minden oké veled, Ephram?– a hangom nem számon kérő, pedig szívem szerint azt kérdeztem volna, hogy miért gondolja, hogy viselkedhet így több tucat emberrel. Oké, joga van hozzá, de nekünk is volt, hogy egy életre lesitteljük vagy legalábbis kirúgjuk az egész bandát azért, amiért terrorizálták az olyan embereket, mint Lou. Talán ez különbözteti meg őket egymástól. Van, aki él a második eséllyel és megbánta, amit csinált, és van, aki még most is azt érzi, hogy a T.K. korszakos viselkedése folytatását büntetlenül megússza. Na, mindegy, nekem senki nem mondhatja, hogy nem próbálok jó fej meg türelmes lenni, és ezt úgy, hogy simán elég keménynek érzem magam ahhoz, hogy megküzdjek egy trollal, ha adnak hozzá egy esernyőt.

A Mardekárnál a kvaff. Zambini lepasszolja Piercenek, aki egy Krum fordulóval rázza le Lowsleyt. Be fog csapódni a földbe! Be fog csapódni! Húh, utolsó pillanatban kapta fel a seprű orrát. Még mindig a Mardekárnál a kvaff.
 Denalie elküld egy gurkót Pierce feje felé, de a mardekáros hajtó lebukik, és egy lebukással kikerüli a szemből érkező  Clarkot. Már csak Everfen áll a hajtó és a karikák között. Felkészül rá, hogy elrugaszkodjon, bármelyik karika a cél, de várjunk! Edevane gurkója fejen találta a Hugrabug őrzőjét. Védtelenek a karikák! Pierce tizenkét méterről rálövi...

Bevallom őszintén, nem hittem, hogy igazán sokan el fognak jönni erre a bulira, de a befutó emberek nem igazolják a félelmemet. Először azt hittem, hogy ez csak egy kis házibuli lesz Dommal, Matt-tel és Hagennel, esetleg a barátnőink is jönnek, meg még néhány bevállalósabb ember, de gyorsan kiderül, hogy rengeteg itallal és vendéggel kell számolnunk. Elégedetten szívok bele a Hagen által tekert cigire, azután vele együtt emelem tósztra a poharam és rögtön le is húzok hangulatindítónak egy kispohár izlandi fenyőpálinkát, ami tényleg rohadt erős, és idegen is, de egyelőre még bírom.
 Egy sörrel a kezemben kezdek el sétálgatni a vendégek között. Persze a buli nagy részét a barátaimmal és Alexszel akarom tölteni, de azért mégis házigazda vagy mi vagyok.
 Elhaladok néhány hollóhátas és hugrabugos lány mellett, és épp elkapom a megjegyzését az egyik hollósnak, de hagyom, hogy mások oltsák le az évfolyamtársam. Azt hiszem, hogy Smethwyck a neve, és amennyire tudom, stréber. Mint szinte mind Loun kívül, ő az egyetlen rendes ember, akivel eddig találkoztam a Hollóhátból. Komolyan, ha unalmas a hely, minek jött ide? Azért a pofátlanságnak is van határa, mi mind egy csomót szenvedtünk a szervezéssel, pénzt költöttünk, Hagen konkrétan egy kisebb vagyont, és ha lebukunk, nekünk végünk, ez meg idejön üres kézzel, és fikázik is. El is nevetem magam Freya Blood beszólásán, az ilyen pillanatokért tudom igazán értékelni azt, hogy Fawley kit választott a nőjének. Néha gáz a csaj, de ilyenkor azért lehet érezni, hogy jó arc. Lehet, hogy rá is mozdulnék, ha szingli lennék és nem Matt nője lenne. Bár azt hiszem, hogy újra Alexet választanám, ahogy belép az ajtón, gyorsan láthatóvá válik, hogy mennyivel szebb mindenkinél.
 – Szia kicsim!– egy csók és egy pár másodperces ölelés után kiengedem őt a karjaimból. Hagyom, hogy menjen még egy kört, azért biztos van, akinek ő is köszönni akar, mielőtt csatlakozik azokhoz, akik valószínű végig maradnak. Nekem is vannak, akiknek köszönni akarok mindenképpen, például Merel. Kicsit furcsa lány, de kedvelem, a maga módján nagyon király arc. Talán ő itt a legfiatalabb, valószínű ő fog először kidőlni, bár amennyire tudjuk Dommal, azért nem idegen a kocsmákban. Egy mosollyal intek a lánynak, de lélekben azért felkészülök rá, hogy valószínű vinnem kell majd a kastélyig, főleg amikor beleiszik egy másik hugrás piájába, ami nem látom jól, hogy mi, de biztosan nem sima sör volt. Durva. Röhögtem volna, ha egy éve azt mondják, hogy harmad és negyedéves hugrásokkal fogok bulizni, de respect. Nem mondom, hogy nem csapjuk szét őket a meccsen, de ha így mennek tovább, nem ők lesznek a lúzerek háza nemsokára.
 – Minden rendben? … Holnap találkozunk, kicsim.– belecsókolok egy rövidet a párom fülébe, de nem tartom vissza, ha nem akar maradni, nem fogom kényszeríteni rá. Tudom, az ilyen bulik nem valók mindenkinek, és ő soha nem volt az igazán bulizós alkat. Nem baj az, talán a számomra legfontosabb lányok közül senki nem az. Van, aki nem érzi jól magát úgy, hogy át kell adnia mindent magából, hogy jól érezze magát, csak sodródjon.
 Visszatérek Domék mellé, nekidőlök a fotelnek, és elkezdek nézelődni a sörrel a kezemben, amin a bekapcsolt zene ritmusára kezdek dobolni az ujjaimmal. Kicsit meg is emelem, hogy megcsapjam vele azt, aki bokszolgat, de amikor látom, hogy csak Hagen az, és mit mutogat, kicsit elvigyorodok. Örülök neki, hogy ilyen gyorsan beilleszkedett, és máris ki akarja venni a részét abból, hogy barátnőt szerezzünk Dominicnek. Biztos menni fog neki, csak valamiért nem próbálkozott eddig. Pedig tudom, hogy sok nőnek bejön, okos és kicsit még koravén is.
 – Dom, nem próbálkozol meg azzal a két hollóhátas kis csajjal... na, mindegy, Lirof most ott van. És Balmoral-lal? Tudom, hogy bírjátok egymást, és... Szia Minerva!– elvigyorodok, és kicsit vállba csapom Dominicet, mielőtt elmegy. Lehet, hogy nem is kellek én ide? Főleg így nem, ha a csaj kezdeményez.
 Már majdnem lehuppanok a fotelba, amikor rájövök, hogy Hagen befoglalta, ezért elkerülöm a ráesést. Kicsit bosszúsan lerakom a sört, és a kezembe veszek egy üveg lángnyelv whiskeyt. Bánom, hogy nem nekem sikerült benyúlni a fotelt, mert menő, de nem baj, nem von le semmit az értékemből. Nem ez dönti el, hogy ki a legnépszerűbb fiú a Mardekárban, és talán az egész iskolában, ez csak egy apróság. Bírom Hagent, de ettől még nem kérdéses, hogy engem jobban kedvelnek. Igaz, eleve előnyben vagyok, mert ijesztően sok a xenofób köcsög a Roxfortban.
 Szó nélkül nézem, hogy Smethwyck mit szerencsétlenkedik a fiolájával, erre már csak annyi a reakcióm, hogy belehúzok a whiskeybe. Tényleg nem lehet mit mondani az ilyen emberekre, hogy jut eszébe valakinek egy bulin szemetet gyűjteni? Valószínű valakinek a fanszőrzetét sikerült elhelyeznie a kollekciójában, ha sokáig gyűjtöget, talán lehet belőle szőrméje. Hagennek viszont úgy látszik, hogy bejön, úgyhogy kicsit meglököm a fotelt, miközben a hollóhátas lány felé bökök a szememmel, természetesen úgy, hogy közben mögé állok. Ha Romanovna igényt tart rá, szívesen vállalom neki a szárnysegédkedést, bár fogalmam sincs, miért pont ezt a csajt akarná a sok közül. Szépnek szép, de csak Hollóhátas.

  Destain lepasszolja a kvaffot a félpályánál elhelyezkedő Piercenek. Dean és Crewe két oldalról közrefogják a karikák felé suhanó hajtót. Lowsley megpróbálja szerelni, de Pierce átpasszolja Zambininek. Nincs ember az őrzőn kívül a mardekáros hajtó és a karikák között! Denalie oldalról elküld felé egy gurkót, de Zambini ezúttal kikerüli egy dugóhúzóval. Zambini megcélozza a jobb felső karikát... GÓL! Everfennek ennél gyorsabban kell mozognia, ha ki akar védeni bármit. Fincs-Fletchleynél a kvaff...