Profil menü
Üzenetek megtekintése
Oldalak: [1] 2 3 ... 37
#1 Karakterek / Elfelda Hall / Re: Attending our very first concert
Dátum: 2025. 02. 08. - 17:29:58

Attending our
very first concert


He is… he is just happy now. Nothing else. And this is so rare nowadays. He always has something to worry about. Yes, of course, he is a father and a boss. And this two big responsbility in his life, is his whole lives now. Nothong else. So he is really gladful for this moment now, and for Elfelda’s company. He can be just a man, just a normal man for some hours, while he can share his responsibility with someone else. Elfelda is a miracle in their life, someone who is the closest to be Nat’s partner. Someone who is a little bit more than friend, but less than anything else. Nat know is maybe a sad thing, But this is what he really needs now.

This event is perfect. Of course. Elfelda has a perfect taste in this type of cultural experiences. Nat didn’t surprised. This is everything what he was waiting for something, what Elfelda likes. So he really could just enjoy it. Feel the magic in every melody. Feel the moment when the pianist hit a key on the instrument. So magical.

But suddenly, everything is changed.
The pianist finished to play int he middle of the song. And a magic voice give instructions. Nat sighed one, before he looked to Ada and Elfelda. – I hate to be in a magic world sometimes… - Said it, but only for herself. He would be happy, if Ada doesn’t hear it. So he hopes it…
He just saw the panic in their eyes, but he is big enough to grab their hands, and try to go trhough on the crowed of the panicked people. He got used it. He always had to find the way out from the people around him. He was maybe too famous. He had a lot of problems from it, sometimes when he try to do his daily routine as well. So he is very confident, fast and strong. But he doesn’t want to hurt anyone, just try to go out in safe.

But he lost a hand. He could feel it, in that moment, when they hear an explosion from outside. The panic is increases. He can hear how some woman and children cries and how man shouted with each others. And he can’t feel a hand in his hand. He knew it, immediately, and he looks to Elfelda’s eyes.

- Ada! – Started to shout her little girl’s name. But he didn’t really think that it’s help. The concert hall is really noisy already. But he tries again. – Ada!

Now, he is in panic. Elfelda can see this on him easily. He looks like a mother bear in captive. He just start his way back, through on the people who wants to go out. He can’t thinking now clearly. While he grab some little girls hands, in hope, it maybe will be Ada. But they are not Ada. He grabs his wand, try to send a patronus. But he can’t focus well, and he still doesn’t really good to make spells. He stops. Look after Elfelda, because he realises, it would be good to don’t lost her.
- Ada! – Shouted the name again. But no respond again. And his panic is just bigger and bigger. – Where are you? 
#2 Múlt / London mugli része / Re: Antikvárius Antikváriuma
Dátum: 2025. 02. 05. - 11:39:27

volt egyszer egy
PROPAGANDA


- Bocsánat. - Mondja szabadkozva, mikor észreveszi, hogy a másik számára kellemetlen volt, még ez az apró érintés is. Tudja magáról, hogy olykor túl fesztelen, és nem igazán figyel más emberekre maga körül. Hozzá van szokva, hogy általában ő van a középpontban, hogy pont, hogy őt kell megvédenie Nagyembernek a kéretlen érintésektől. Korábban teljesen jól boldogult testőr nélkül, de valahogy az utóbbi években a nyilvános szerepléseire egyszerűen kell valaki, aki plusz védelmet ad. Mintha valahogy nagyobb lenne az őrület a híres emberek körül, nem csak az ő, de más hírességek életét is egyre nehezebbé téve. Persze a világ változik. Egyre gyorsabban. Ezt Nat bőven jól látja. De még nem tudja, hogy képes lesz-e lépést tartani vele.

- Tudod, néha nekem is szükségem van bizalmasokra. - Kacsint egyet, huncut mosollyal a szája szélén, aztán picit közelebb hajol Mr.Quintonhoz, pont csak annyira, hogy tudja, a tulajdonos boszorkány semmit sem hallhat, a fiatal varázslónak viszont még pont nem lehet kényelmetlen a közelsége. - Ha van egy lista, amit ki mersz adni a kezedből, megvannak rá a megfelelő embereim, hogy egyenként felkutassák és megsemmisítsék a darabokat. De, ez azért egy kicsit üzlet is, szóval kell valami cserébe. Segítek, de teljesen ingyen, nem dolgozom. - Igaziból sem Nat hanglejtéséből, sem a szája szélén meghúzódó mosolyból nem lehet tudni, hogy viccel, vagy teljesen komolyan gondolja, amit mondott. De aztán egy vállrándítással újra felegyenesedik, eltávolodva a tudóstól.

- Hahh… - Nevet fel, miközben megint nekidől az egyik könyvespolcnak, ami az író súlyát és méretét tekintve, megint hangos nyöszörgésnek kezd. - Én azt hittem felgyújtjuk az egész helyet. - És persze megint nem lehet tudni, hogy komolyan gondolja-e. De tény, ami tény, hogy az író köztudottan rossz a varázslatok terén. Többek közt ezért is kell neki mágus testőr. Szóval nem csoda, hogy a begyűjtő bűbáj nem az első volt a gondolatai közt. - Viccelek. - Teszi azért még hozzá, immáron komolyabb arccal. - Én nyilván végigböngésztem volna a polcokat. Szeretem ezt a helyet, sose bántanék ártatlan könyveket.

Aztán megint a picit meg-megremegő kézre néz. Keresné a tudós tekintetét, de persze, ismeri annyira, hogy nem vár sokat. - Pontosan. - Suttogja szinte alig hallhatóan. - Ostorozhatod magad egy életen keresztül ezért a döntésért. De vajon tényleg az életben maradásod volt-e rossz döntés… Ugyan már. Ez néhány könyv. Amit meg fogunk semmisíteni. De gondoskodtál magadról, a családodról… Eddig mindig csak felújítottam az árvaházakat. Pár éve viszont építenem kellett egy külön mágusárvaházat… Olykor hősnek kell lenni. Máskor ahhoz elég bátornak, hogy ne legyünk hősök.
#3 Karakterek / Felnőtt karakterek / Re: Elfelda Hall
Dátum: 2025. 02. 04. - 11:06:22
Minden, ami nem tudtam lenni...
Olykor úgy érzem, hogy a barátságod messze nem érdemlem meg. Mást, többet szerettél volna tőlem. Valamit, amivel lényegében hitegettelek, hogy aztán magam is rájöjjek, nem leszek képes sose megadni neked.
Sajnálom. Tényleg, tényleg nagyon sajnálom, hogy a veled töltött időt nem tudtam eléggé megbecsülni.
Igyekszem most törleszteni.

Köszönöm, hogy a mai napig számthatok rád. Hogy nem hagytál minket, Adát cserben. És, hogy a mai napig hűságesen állod a szavad és a legjobb női mintával állsz a lányom előtt.
Remélem, egy napon rád lel a boldogság. És mi is ugyanolyan támogatói lehetünk majd a te gyermekeidnek, ahogy te voltál Adának!
#4 Karakterek / Elfelda Hall / Re: Attending our very first concert
Dátum: 2025. 01. 31. - 21:32:39

Attending our
very first concert


He haven’t seen Elfelda for a while. Of course that Witch was always on her way somewhere, she lives almost bigger social life than he, the big author with a lot of foundations and with an absolutely big company. But, the true is that he felt hisself very lonely at the last some months, after Ada went to the Hogwarts. She is in Ravenclaw, of course, her little princess is smarter and more diligent than everybody who his know. Of course he is really proud to his beautiful and talented daughter.

He was really happy, when Elfelda invited them for a magical christmas piano concert. Ada can’t practice that much in the school, than she wants. Honetly, the writer know it well, he treated a little bit too kindly that girl. She got almost everything, what she wants, and maybe it’s harder in the school now, that she isn’t the only princess in that world anymore. Buti t seems, she is alright, and she is happy. And always that is the only thing what is matter. Safe, health and happiness.

Nat usually have a little, ’I can wear anything, I’m a famous author.’ attitude. But in this time, he wears a really elegant suit. And Ada… She isn’t just elegant. She is stlyish. Is something what Nat couldn’t teach to her. It’s natutally in this little girl, maybe from her mother.

Ada has a big smile on her face, when she saw Elfelda, near to the cloakrooms. Nat was a little bit more shy. After their brake up, he still doesn’t know, how to think, about their relationships. They are better for friends, of course. But he felt that, he wasn’t good and honest with that beautifl and kind woman. And he is just still ashamed of himself.
- Really good to see you. – He said, and he gives, a little kiss on her cheeks, when they get closer. And he tries a little and warm smile too. – You look beautiful. – He tries a little compliment.

- Everything is fine, thank you. – Said Ada, with her perfectly beautiful and big smile on her face. She always thought about Elfelda like a big sister. She really needs one. And she is always so happy, when they are meet. – Do you know, than I’m int he Ravenclaw? – Start for a little proudly chat, while she just get Elfelda’s hand, and start to walk in the concert hall.
Nat just following them, as a big and elegant bodyguard.

When they found their seats, Nat started to be a little bit excited. He doesn’t really know a lot about this artist, or about music at all. But he when the hall started to be darker… He could feel the magi cin the air. And he could see that big smile on Ada’s and Elfelda’s face.
- It was a perfect idea. – He whispered, in Elfelda’s ear, while nodded a little to Ada. – Look! How happy is she…
After that, he just stay silent and enjoy the show with his heart and soul.
#5 Múlt / London mugli része / Re: Antikvárius Antikváriuma
Dátum: 2025. 01. 27. - 21:25:19

volt egyszer egy
PROPAGANDA


Valójában az ő nyomdáján is keresztülment olykor néhány halálfaló akarata. Persze, ez pontosan az, amit nagyon nagy erőkkel titkolni akar a világ elől. Ahogy, látszólag a kiadónál és a nyomdai részlegnél még a mai napig ott dolgozók közül mindenki. Nem egy szép szelete a történelmüknek és az életüknek. De nem tehettek mást. Natnak meg volt kötve a keze. Egy nagy, nyilvános kiadónak volt a tulajdonosa és az egyik vezetője. Szerencséjére ennél több jelentőséget nem tulajdonítottak sem a személyének, sem a kiadójának. De ezt a részét, ő rajta keresztül is ki akarták használni. Neki pedig biztonságban kellett tudnia az embereit. Hát olykor-olykor rendelkezésükre bocsájtotta a nyomdát. Szóval… Ezért is vágott bele ebbe a keresésbe ekkora lelkesedéssel. Mert nem kizárt, hogy ezek a könyvek nála készültek. Vagy ehhez hasonlók… Nem kérdezett sosem túl sokat. Úgy érezte, jobb, ha nem tudja. De most felnyitották a szemét ezzel az egésszel kapcsolatban. Neki is kutakodnia kellene kicsit. Nem is kicsit talán. És összegyűjtenie, jegyzetbe, majd könyvbe szednie ezeket a dolgokat. Lehet, ha egy nap kiadná, mindenki megértené a tetteit. És tanulna belőle.

- Szóval… - Néz már-már megint majdnem pajkos lelkesedéssel Mr.Quintonta és a könyvre. – Szóval azt mondod, hogy az elrejtett titkos propaganda üzenetbe, te elrejtettél még egy titkos üzenetet, ami figyelmeztet rá, hogy hazugságok a benne olvasható tényekként közölt valamik? – Szinte épphogy nem nevet fel csodálkozása közepette. – Hát nem véletlen te vagy a zseni kettőnk közül. – Kicsit meg is érinti az ujjával a férfi vállát, valami elismerés jeleként. Nyilván teljesen megfeledkezve, vagy nem is törődve a ténnyel, hogy a másik nem rajong a fizikai kontaktusért.
Még mindig némileg a zsenialitáson hitetlenkedik, miközben Mr.Quinton visszaadja neki a könyvet, majd elővesz a zsebéből egy apróra hajtott pergamendarabot.
- Szóval egészen pontos darabszámot keresünk. Akár nyomdai sorszámozással együtt meg tudjuk állapítani, mennyit találtunk meg, és miket keresünk még. Jól értem? – Kérdezi, miközben a férfi papírja fölé hajol, hogy kiolvassa a számokat. – Ha ennyire konkrétak tudunk lenni, akkor még rá tudok állítani pár embert a kutatómunkára, hogy gyorsabban végezzünk. De ebben az üzletben tudom, hogy nem ez az egyetlen egy példány van. Meg kell keresnünk a többit is. Csak a tulaj nem hisz a cím, író vagy kategória szerinti rendszerezésben… -

- Izgulsz? - Kérdezi, miközben a remegő kezekre mutat. – Ugye tudod, hogy ezért senki se vetne téged az oroszlánok elé? – Néz komolyan Mr. Quinton szemeibe, miközben érdekes, hanyag mozdulattal kicsit nekidől az egyik nagyon masszívnak tűnő könyvespolcnak. – Mind túlélésre játszottunk. Te is. Én is. És rengetegen mások, akik megtettek sokkal többet, vagy rosszabbat.
#6 Karakterek / Nathaniel / Hibajavítós
Dátum: 2025. 01. 20. - 21:58:11

HIBAJAVÍTÓS
2004. december

Kinéz a tengerre nyíló ablakon, miközben forró csokis bögréjét leteszi a konyhapultra. A nap csak úgy árad be a hatalmas ablakokon, hiába a nyár, ez a látvány még így is ritka, ő pedig szereti kiélvezni ezt. Igen. Pontosan ezért is költözött egy szinte fák nélküli telekre, mágus vére ellen is teletervezve a házat hatalmas üveg felületekkel. Beengedve minden meleget fényt és a tenger látványát. Beinvitálva tehát minden pozitív energiát, amit a világon ezen szépségek magukkal hívhatnak egy ház falain belülre.

Tengerszem. Illik rá a neve, még mindig így gondolja, ennyi év után is. Bár tudja, hogy a szónak földrajzi értelemben más jelentése van. De ez itt. Ez itt határozottan maga a tengerre nyíló szem. Lelki és fizikai szem egyaránt, ahogy egyszerűen már csak maga a látvány is feltölt. És ha az ember kinyitja az ablakot…
Amit most az író meg is tesz, ahogy terasz ajtajához lép és lök egyet a nagy üveglapon. A tenger felől érkező sós és algás illat, az a nedves föld szag… Amit ilyenkor hoz magával a levegő… Tökéletes.

Sose válna meg ettől a helytől. Ezt tekinti a megérkezési pontnak, annak a helynek, ahol minden fájdalom és görcs elmúlik, ahol az évek nehézségei miértet és végre nyugvópontot kapnak. Ez az eredménye és a díja mindennek, amiért Nat valaha dolgozott. Ez az otthon.

Régen, sok-sok évvel ezelőtt nem gondolta volna azt, hogy egyszer képes lesz nyugodtan egy helyben maradni. Nem gondolta volna, hogy ő megérdemli a szeretetet, a  családot, azt az otthont, ami végül megadatott neki. Nehéz lecke volt az élettől, ami végül megteremtette vele mindezt. Azt hitte ez olyasmi lesz, amit majd készen kap. Amiért nem kell sokat dolgoznia, ami járni fog neki. De naiv volt akkoriban, öntelt és önző és természetesen ebben is, mint megannyi dologban, hatalmasat tévedett.

Mariel balesete és halála után az élete fenekestül felfordult. Talán mindenki azt gondolta volna elsőre, hogy a gyász majd az őrültségbe taszítja az amúgy is furcsa életű írót. Talán nem jósoltak neki sok jót, hosszú jövőt. De életében még olyan fontos szerepet nem osztottak rá, mint akkor, a legnagyobb gyászában. És most úgy érzi, hogy ez tartotta őt egyben.

Adára néz. A kislány boldog mosollyal rendezgeti elsős könyveit az asztalon. Tizenegy éves… Hogy repül az idő…
Még fogalma sincs róla, hogy milyen lesz az élete Ada nélkül ebben a nagy házban. Végül a kislány tanította meg rá, milyen felelősséget vállalni egy apró teremtményért, milyen önzetlenül szeretni és szeretve lenni. És végül szépen lassan ráeszmélt arra, hogy az a család, akire oly nagyon-nagyon vágyott. Az egy pici, fekete hajó kis tündér személyében már réges régen megérkezett hozzá. Ketten voltak a nagy egész ellen, ketten a világ ellen, egy közösségben, egy életben, elmondhatatlanul hatalmas szeretetben: családban.

Szóval… Egy picit ijesztő az időszak, aminek elébe néznek. Ada a Roxfort falai között. Immáron tanárok és iskolatársak jóindulatára és gondoskodására kell bíznia a legféltettebb kincsét. Miközben ő itt marad egyedül. Mintegy keretként visszacsöppenve egy oylan életbe, ami már rég nem az övé.

És ebben legalább biztos volt. Mariel halálával minden rosszat igyekezett kigyomlálni az életéből. Arra figyelt, ami a jelenben fontos. És annak szentelte az életét, hogy amit rábíztak, tényleg kincset. Azt hozzá méltóan nevelje, szeresse és viselje gondját.
Tudja hát, hogy most mindkettőjük életében új kaland következik. De ez a kaland, ez már nem hozhat sötétséget. Azt Nat többé nem engedi.

Ada felé nyújtja a kezét. És a kislány már szalad is, hogy apró, fehér kis kezét a férfi tenyerébe csúsztassa. És, mint felhők, miket gyorsan fúj a szél végig az égen, úgy reppennek ők is ki, a kert fűjének zöldjébe. Mert a szívük tiszta és gondtalan. És mert tudják, hogy egymásnak amíg élet az élet, mindig ott vannak.



Szeretném a jövőben Natot egyedül álló, nem elvált apaként kezelni, akinek világ életében csak egy örökbefogadott kislánya volt: Ada. És, akik eddig kettesben éltek boldogan és békében Tengerszemben, minden plusz dráma, szomorúság és kellemetlen fordulat nélkül. Ezt a reagot nekik szánom. Annak az életnek, amilyennek az ő életüknek lennie kellett volna. Nagyobb mértékben gondlatannak.

KÖSZÖNÖM

#7 Karakterek / Nathaniel / Re: Játéklista
Dátum: 2025. 01. 18. - 20:35:13
2005.



- Propaganda -

Jimmy K. Quinton




✍ folyamatban ✍
♔ befejezett ♔
☁ elakadt ☁
#8 Karakterek / Nathaniel / Re: Játéklista
Dátum: 2025. 01. 18. - 20:29:20

Szeptember
♔ Az Athéni Iskola ♔

Elliot O'Mara

♔ Meglepetés ♔

Elliot O'Mara

November
- Kaland -  
Holnemvolt party


♔ Üldözött öldöző ♔

Elliot O'Mara

♔ A szökés ♔

Elliot O'Mara

♔ Tintapaca ♔

Artemis Greenberry



2000.

Február
♔ Vége ♔
Elliot O'Mara

♔ Vége? ♔

Elliot O'Mara

- Kaland -  
Vénusz Kertje


Március
♔ Nem engedlek el ♔

Elliot O'Mara



✍ folyamatban ✍
♔ befejezett ♔
☁ elakadt ☁
#9 Karakterek / Nathaniel / Re: Játéklista
Dátum: 2025. 01. 18. - 20:24:33
1999.


Március
♔ Az örökké élő leány ♔

Esmé Fawcett

♔ Enyém. Tied. Mienk. ♔

Elliot O'Mara

- Az örökké élő leány és a Mesebirodalom -

Esmé Fawcett

Április
♔ Szóval, egy üveg férfiasitó elvitelre? ♔

Elliot O'Mara

- Reménykedő -


♔ A tavasz első sugarai ♔

Elliot O'Mara

♔ Jövőképek ♔

Elliot O'Mara és Mathias Montrego

♔ Vérrokonság ♔

Elliot O'Mara

- Aggódó -


♔ Emlékeztető... ♔

Elliot O'Mara

♔ Wychwood erdeje ♔

Elliot O'Mara

♔ Napok ♔

Elliot O'Mara

♔ Jégkocka ♔

Elliot O'Mara

♔ Nem! De! ♔

Elliot O'Mara

♔ Kuszkusz tündér ♔

Elliot O'Mara

♔ Cukormókik ♔

Elliot O'Mara

♔ Bemocskolódva ♔

Elliot O'Mara

♔ Bemocskolódva II. ♔

Elliot O'Mara

Május
☁ Piackaland ☁

Tyrius A. Reximo

♔ bilincs az Egyetlen ♔

Elliot O'Mara

♔ Töredezve ♔

Elliot O'Mara

♔ Momotaró ♔

Elliot O'Mara

- Megfejtő -


♔ Holttest az ágyban ♔

Elliot O'Mara

- Levelek Mindennek -


♔ A tékozló fiú ♔

Elliot O'Mara

Június
♔ Sötétség ♔

Elliot O'Mara és Kean R. Rowle

♔ Fogadom ♔

Elliot O'Mara

♔ Ajándék ♔

Elliot O'Mara

- Varázslat -


♔ Ajándék II. ♔

Elliot O'Mara

Augusztus
♔ Család ♔

Elliot O'Mara

♔ Töredezve II. ♔

Elliot O'Mara

♔ Árvaházfelújítás ♔

Blaire Montrego



✍ folyamatban ✍
♔ befejezett ♔
☁ elakadt ☁
#10 Múlt / London mugli része / Re: Antikvárius Antikváriuma
Dátum: 2025. 01. 12. - 19:10:44

volt egyszer egy
PROPAGANDA


Ahogy nyílik, majd csukódik az ajtó az utcáról besüvít a friss levegő. Hideget és frissességet hoz magával még ide a hátsó sorokba is. Pedig kicsit a port is felkavarja leheletével. Igen… Érződik, hogy ezen a helyen se takarítani, se szellőztetni nem szoktak sokat. Ha a tulaj tehetné, bizonyára minden könyvet légmentes burában tartana, hogy biztos, ami tuti ne sérüljön egy példány sem. Még jó, hogy nem tudja mire is készülnek az újdonsült vásárlói…

Kicsit kihúzza magát, miközben próbálja megállni, hogy ne egy tüsszentéssel kezdje a régen látott, nagyon távoli ismerősének üdvözlését. Gyorsan becsukja a könyvet, amit a kezében tartott és visszahelyezte a polcra. Határozottan nem ez volt az, amit kerestek.

- Üdv. – Mondja kurtán, mert hirtelen ennél több nem nagyon jut az eszébe. Már az idejét sem tudja, mikor találkoztak utoljára, azóta pedig rengeteg víz lefolyt a Temzén. És hát gyanítja, hogy ez a férfi, azóta sem lett kevésbé különc. Látszódik a férfi szemein, ahogy nézi az írót. Éles a tekintete, bár talán ezt ő maga sem tudja. De mintha egyenesen Nat agyából szeretné kiolvasni a köszönés utáni illedelmes szavakat, vagy épp a válaszokat magára az agy működésére. Nat még nem döntött a felől, hogy épp melyik is történhetett. – A rég az nem kifejezés. – Vonja végül meg a vállát és ismét a polcok felé fordul. Ő sem akarja túlzottan megbámulni a másikat, bár az neki is feltűnt, hogy azért megváltozott. De hát ő is. Ki nem változik az évek elteltével?

Egy pillanatra elgondolkozik rajta, hogy visszafordul hozzá és megkérdezi tőle, hogy hogy van. De aztán meggondolja magát. Talán sem az idő, sem pedig a személy nem alkalmas bájcsevej indítására. Ami jobb is, mert azt valójában Nat maga is mindig utálta. Jobb nélküle. Az emberek csak mondják el, mit is akarnak. Azzal mindenki időt és fejfájást spórol meg a másiknak.

- Igen! – Válaszol némileg lelkesebben Mr. Quinton kérdésére, mint szeretett volna, de abban a pillanatban vette észre a fekete kis jelet a könyv gerincén, amit a halálfalók hagyhattak. – Pont ezt kerestük. Ezt a jelet. – Tartja kicsit közelebb a könyvet a férfi felé, miközben óvatosan belelapoz. – Egy-két igazán agyafúrt ötlettel is előrukkoltak azért… - Mondja továbbra is lelkesebben magyarázva, mint kellene, de csak az elért eredménynek, nem a rejtélynek örül ennyire. – Végigvezetik ezeket az apró jeleket a könyvökön. A sötét mágiával mintegy átfűzve azokat. Gyanútlan emberek észre sem veszik. Ez például egy egyszerű szerelmes regény. – Mutatja a borítón díszelgő címet Mr. Quinton felé. - Amit talán valaki megvesz egyszer. De ahogy olvassa, nem a történet bontakozik ki előtte. Hanem mindazon ideák, amiket a háború alatt az emberekbe akartak plántálni. Így bizony a te munkáid is! De fogalmam sincs, hány ilyen lehet szétszórva a királyságban.
#11 Múlt / London mugli része / Re: Antikvárius Antikváriuma
Dátum: 2025. 01. 08. - 20:34:33

volt egyszer egy
PROPAGANDA


Mélyen magába szívta a poros illatot és hagyta, hogy egészen kitöltse tüdejét. Maga sem gondolta volna, hogy ez manapság még örömöt okozhat neki, de tévedett. Valójában nagyon is nagyot tévedett. Mostanában főképp új könyvek illata lengte körbe. Nyomda, frissen nyomott papír és tinta szag áradt még a ruháiból is, hiába legújabb asszisztensének megannyi próbálkozása különböző illóolajokkal vagy illatosítókkal. Amiket Nat amúgy utált és sorra ki is dobált. Bár az a próbálkozó kedvét nem igazán szegte…
De ez más volt. Nagyon más. Régi. Olyan igazán… olyan igazán jó. Valahogy furcsamód frissítő, mintha az ember valahogy úgy érezné magát, mintha hazaérkezne. Még egy picike mosoly is megjelent a szája szélén, amit aztán gyorsan elrejtett. Még nehogy bolondnak nézzék…

…a könyvek.
Mert itt, a hátsó sorok között más jelenleg nem igazán láthatja. Szerencsére a tulaj is csak egy rövid kérdés erejéig foglalkozott vele, aztán visszafordult hatalmas dioptriájával valami renoválásra váró könyv fölé. De ez is az egyike volt azon okoknak, amiért Nat szerette ezt a helyet. A tulaj készséges volt, de nem kotnyeles és jobban érdekelték a könyvek, mint az emberek. Nat nem volt itt más, mint egy jött-ment. Ez pedig meglehetős könnyebbség a főnök- és apaszerepek után, amiben igazán semmi sem könnyű.

Visszatette a polcra a Némó kapitány egyik régi, de az övéhez nem hasonlítható példányát. Aztán tovább lépett a következő sor felé, miközben rápillantott az órájára. Ötöt beszéltek meg és lassan annyi is van. Nem sokra emlékszik Mr. Quintonból, de annyira igen, hogy a férfi némileg fura és szabályos. A neve olykor-olykor előkerül az aláírandó papírjai között, de tény, ami tény, hogy nem igazán követte a munkásságát. Ami azt jelenti, hogy elég szép eladásokat produkált mindenféle botrányoktól mentesen. Így nem kellett vele komolyabban foglalkoznia sosem. Mármint egészen eddig a pontig természetesen. Amikor is egy rövidebb levelezés és némi kutatómunka után itt kötött ki. Az egyik kedvenc antikváriumának hátsó soraiban készülve még mélyebbre ásni szinte szó szerint a sorok között.

Bár a cseppet sem vidám múltbéli történet ellenére némileg mulattatta a tudat, hogy még egy ilyen ember életének is vannak szégyenfoltjai. Vajon mit szólna az ő életének szégyenfoltjaihoz… Abban némileg kevesebb a háborús propaganda és több az össze-vissza kavirnyászós szexuális élet megfűszerezve néhány zabigyerekkel, akiket mondjuk cserébe imád.

Megint levesz egy könyvet a polcról. Ezúttal keresve a gerincén azokat a jeleket, amikről a minisztériumi úgymond fülest kapta. Elvileg a tulajdonos tudta nélkül ezen a helyen jó pár sötét mágiával foglalkozó könyvet elrejtettek a halálfalók vagy követőik. És bár a lelkiismeretes kis nő imád minden egyes példányt, ami a boltjában van, de ebben a több százezres gyűjteményben, azzal a dioptriával sem csoda, ha olykor-olykor valamit nem vesz észre. De nem baj. Így legalább kimozdulhatott az íróasztala vagy a kiságy mellől és maga kezdhetett bele a nyomozásba. Okés… nem mintha kimondott indok kellene neki arra, hogy könyvek közé menjen. De néha egy kis motiváció csak hab a tortán.

Felnéz. Mert a boltajtó kis csengettyűje megszólalt. Pont, mikor az óra ötöt ütött.
#12 Általános / Játékkuckó / Re: Mi lennél, ha...
Dátum: 2024. 12. 18. - 12:42:13

teasütemény


Milyen könyv lennék?
#13 Karakterek / Nathaniel / Re: Valamiért szösszentek
Dátum: 2024. 12. 18. - 11:55:03

to SOMEONE
2004. december


Eszembe jutottál.

Sóhajtok és könyvemet leteszem magam mellé a dohányzó asztalra, miközben felülök kanapémon. Odakint a hó már ellepte a tájat, némi fényt hozva a komor téli erdő lelkébe. Valahogy a szobában is díszesebb most a félhomály. De ettől még félhomály. Egyedül töltött estéim egyetlen állandó résztvevője.
Megszokhattam volna már. De valahogy a szív nem így működik. Pedig azt hittem könnyebb lesz. Tudod, azt hittem az odafönt szuszogó kis gyermekek, az egész naposan végtelenül leterhelt agyam majd gyógyírt hoz. És esténként nem lesz más csak az üres sötétség körülöttem, üres gondolatokkal. Az lenne az igazán felszabadító. Lehunyni a szemeimet és tényleg nem látni semmit, és tényleg nem gondolni semmit…

De aztán megint eszembe jutottál.

Nem is tudom, hol kezdjem… Épp melyik pillanatra gondolok a sok közül, amikor dacos szemeid az elmémbe tolultak kéretlenül.

Ismét sóhajtok egyet, ahogy könyökeim megtámasztom térdeimen és arcomat ujjaim közé rejtem. Nem mintha bárki elől is el kéne rejtenem, ha sírni támad olykor-olykor kedvem…

Hahh… persze. Meg is van.
Ott voltunk Tengerszemben, akkor még úgy éreztük minden rendben. S te csak megint elérted, hogy rád figyeljek. Nem mintha sokat kellett volna tenned. Elég volt rám nézned és annyit suttognod: Kérlek. És én mindent elfelejtettem. Az évszakok váltakozását a világban éppúgy, mint azt a tényt, hogy olykor lemegy, majd felkel a nap és, hogy régen azt hittem a forró csokiénál nincs finomabb illat a földön. De, de van.

Inkább felállok. Kicsit hátrahúzom görnyedt vállaim, ahogy kikémlelek a sötét, havas tájra. Ennek annyi éve már… És még mindig ugyanott toporgok, míg te messze jársz, míg te tovább lépsz, egyik lábaddal a másik után, itt hagyva engem minden emlékeztetőddel és emlékeddel.

A lépcső felé fordulok. Csend van. Olyan szuszogós, elégedett csend morajlik le fentről, pont úgy, ahogy egy ilyen élményekkel teli nap után annak lennie kell. Te továbbléptél, én itt ragadtam abban a jövőképünkben, ami magányos jelenemmé vált nélküled. Bár nem mindig boldogtalan jelenemmé…

Elindulok felfelé. Óvatosan lépkedek kolosszus lábaimmal. Nautilus gyors tappancsokkal követ engem, ahogy végigsétálok a folyosón. Bekukucskálok az üres lányka szobába. Pár nap és haza jön az iskolából… Már alig várom. Aztán továbbmegyek a fiúk hálójáig. Finoman belököm az amúgy résnyire nyitva hagyott ajtót.
Nézd. Itt vannak. Az ott, az ott KisNat. Néha még megkérdezi merre jársz. De már rég nem tudom rá a választ. És lassan talán ő is elfelejti az arcodat.
Közelebb sétálok. Lassan lépkedek a rácsos kiságy felé, jól kivehető a fekvő gombafrizura az őrzőfény sárgájában. Lenyúlok érte, karomba veszem. Picit megnyílnak pillái, de aztán kényelmesen fészkeli magát az ölembe. Itt a fiad, a fiunk… az én fiam. Ugyanaz a szem, ugyanazok a hisztis kis ajkak. Ugyanaz az akarat.
De ez már nem te vagy. Csak mi. Mi a hátrahagyottak.

Csoda hát?
Hogy eszembe jutottál?  
#14 Általános / Három Seprű :: Társalgó / Re: Madam Puddifoot Randivonal
Dátum: 2023. 03. 24. - 20:48:41
Milyen nemű partnerre vágysz? fiú
Milyen kapcsolatot keresel? tartós
Milyen korosztályt preferálsz? 20-40 közt
Egyéb kívánságok: nincs semmi extra, de van három gyerekem, ezt lehet nem árt tudni
#15 Ősi tekercsek / Archivum 2001-2004 / Re: Zombiszázalékolás 2023
Dátum: 2023. 03. 04. - 10:28:04
Megtartani kívánt karakter/karakterek: Nathaniel Forest
Eltávoztatni kívánt karakter: -
Egy reag az utóbbi egy félévről: ne má
Egyéb megjegyzés: Kérlek, ne hagyjatok magányomban elhervadni...
Oldalak: [1] 2 3 ... 37

Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország


Az oldal 0.719 másodperc alatt készült el 26 lekéréssel.