Legutóbbi hozzászólások: Zenobia Azureblue

Oldalak: [1]

#1 Múlt / Nyugati szárny / Re: A lim-lomos hely

Dátum: 2008. 07. 15. - 14:28:29

[Bocsikaaa... ^^' - *nyúzás ezerrel* - Nem fért a fejembe, miért pont én jövök.]

- Az, hogy sok a kacat, meglehetősen enyhe kifejezés, kedves Daniel. - elegáns belépő, pláne a kimért mozdulatokkal egyetemben, mivel karját próbálta leporolni. Utána azért mégis észbe kapott 'kevély királykisasszony', hogy tulajdonképpen most lépett be egy új közösségbe, és angyali mosolyt felvéve pukkedlivel üdvözölte a srácokat.
- Bonjour! - ez a köszönés ár csak azért is jó volt, mert idegelhette vele Dant. Nem is kicsit. Sunyin vigyorgott, de szívesen vette Griffin bő üdvözletét - még ha unott is volt és nemtörődöm.
Zenobia végignézett a helyiségen... nem is igényelt nagy átalakítást, csupán pár színes dísztárgyat, meg persze egy kiadós portalanítást. Legalábbis az ő sznob felfogása szerint.
- Oui, emlékszem rád. De dob, az... - lenézett a kezében tartott dobverőkre, gyermetegen egymáshoz ütögette őket, majd kicsit kínosan nevetve visszanézett a fiúkra - nincs.
Úgy tetszett, akkor jut még eszébe valami, valami fontos, amit egészen véletlenül kihagyott. Nem látszott rajta bűnbánat, amiért illetelen, csupán kislányos szórakozottság. Gyorsan illett pótolni azt a hiányt:
- Mellesleg Zeno vagyok. - úgy döntött, a teljes nevét nem regéli el, maximum, ha rákérdeznek. Lemenne a nap, mire végez egy egyszerű bemutatkozással. Griffin azért kimondta a jelmondatot, miszerint nem ártana elkezdeni 'megbeszélni' valamit. Szóval nyilván át akarják rendezni a próbatermet... azért erről nem volt szó! Gyorsan ki kellett vonnia magát a forgalomból. Mondjuk... majd meghúzódik a sötétben, míg a többiek bútorokat tologatnak. Aztán lesz olyan szíves és felajánl pár vadonat új cuccot az otthonosság kedvéért. Végülis, akkor is kiveszi a részét a munkából, nem?

#2 Múlt / Birtok / Re: Plázs

Dátum: 2008. 07. 14. - 11:06:25

[Hannah szívem ^^]

Hajnali öt. Pompás. Ezen az éjszakán sem mondott csütötököt a vekker.
Mióta nem a házimanója keltette szigorú pontossággal, Zenobia kisasszony retteg attól, hogy esetleg egy reggel nem csörög pontosan az ébresztőóra. Talán fel tudna kelni magától is, de őszintén szólva nem merte még megkockáztatni. Ha nem kel fel pontos időben, félő, hogy nem tud normális emberszerű lényt faragni magából, mire kezdődik az órája.
Mi a fontosabb vajon? Egy unalmas tanóra, vagy a tökéletes megjelenés? Nem volt olyan ismert a Roxfortban Zenobia, mint mondjuk otthon, Londonban, de akivel hozta már itt össze a sors, az tudhatta róla: elképesztően hiú és bármit megtenne a tökéletes megjelenésért. Tett róla, hogy a társai ráragasszák a 'Piperkőc gazdaglány' címet, hogy utána bemutathassa, sokkal többet tud ő a hencegésnél. Tehát, ha választás elé állítanák, valószínűleg habozás nélkül a megjelenésre voksolna. Mármint az esztétikus megjelenésre, nem az órán valóra.
Egy rituálészerű sóhaj. A bal oldalán feküdt, így a fal felé fordult, mikor a monoton pittyegés megzavarta a nyugalmát. Minden reggel ez ment. És miért nem ruházott be legalább valami normális bizgettyűre, ha egyszer megtehette volna?
Csak.
Nem volt Azureblue kisasszony fázós típus, bár lehet, hogy az 'elkényeztetett hercegnő' imidzséhez jobban passzolt volna valami naaagy, puha, habos paplan. Egyszerű műgyapjú takaró. Azt sokkal könnyebb ledobnia magáról reggeli kómájában. A mellette alvó szobatárs még békésenb szuszogott, mikor ő felállt és egyenesen a szekrényéhez tipegett. Ma mit fog felvenni?
Talárt. Hát persze! Általában nem zavarták a monoton dolgok, szeretett hozzászokni mindenhez, ami körülötte zajlik, de az egyenruhával, azzal sosem sikerült megbékélnie. Játszva kitűnhetne a tömegből akármikor a maga elegáns és fényűző stílusában... ehhez képest minden áldott délelőtt egyszerű fekete köpenyben kell feszítenie. A csilli-villi ékszerek éppenséggel nem voltak megtiltva a Házirendben, de az órákon nem tolerálták őket. Különben is, ha az alap hiányzik, egy csodás ruhaköltemény a legnagyobb boszorkánydivattervezők egyikétől, akkor mit ér a csodálatos zafír nyakék?
Ó, tudnivaló... semmit.
Mégis, annyira megszokásává vált már, hogy a szekrényével kezdi a napját, hogy fel sem tűnt, még a szitkozódása is többnyire ugyanaz, mikor a valóságba rántja a tudat, hogy belekényszerítik egy ilyen ócska göncbe. Levette az egyik talárt a fogasról. A hármas számút, amit a hét azon napjának megfelelően viselt akkor. Hét talár nem sok egy kicsit?
Hát persze, hogy nem. Ő egy héten nem veheti fel kétszer ugyanazt. A másik, valamivel kisebb szkrényéből pedig a kedvének megfelelően vette ki az aznapi cipőjét.
Hátrahajtotta a fejét, a szemét lehunyta. Milyn kedve lesz vajon, mikor tökéletesen kisminkelve, gondosan elkészített frizurával kilép a hálókölet ajtaján és belehasít a tudat, hogy még mindig él? Valószínűleg úgy fogja érezni, jól néz ki, mint mindig. Az órák után pedig... aznap nem lesz semmi különösebb programja. Akkor pihenni fog, ez egyértelmű. Magassarkút vesz fel, mint minden hétköznap. Megközelíthetőleg tíz-tizenöt pár lehetett, a többi tizenakárhány lábbelije papucs volt, szandál és sportcipő. Persze, ha az egyalkalmas, fényűző topánkákat nem számította bele.
Maga sem tudta, miért, de egy szürke, párcentis sarkú, eredeti bőrcipőre esett a választása. Az oldalán apró vöröses hullámok. Tökéletesen semmitmondó lábbeli egy tökéletesen semmilyennek ígérkező napra.
A további helyszínek is menetrend-szerűek voltak: fürdőszoba, sminkasztal. Tanterem. Aztán vissza a szobájába, csak egy egészen rövid időre.

- Lucy végig azt hitte, a prof Jasont nézi. Nem lökted volna esetleg olalba, vagy valami? - csak egy hangyányit felháborodva, sokkal inkább gúnyosan beszélt szobatársához, anélkül, hogy ránézne. Jócskán előtte ment, barátnője csak úgy kullogott utána.
- Próbáltam, de akkor engem is letolt volna.
- Igen, ez valószínű - vetette oda Zenobia a válla fölött, míg leguggolt az éjjeliszekrényének fiókjához. Kihúzta. Benne néhány magazin: divat, esküvő... és amit keresett, egy még bontatlan csomagolású lakberendezői. Tegnap hozták postán. Megragadta, majd intve szobatársnőjének, egyszerűen elhúzta a csíkot. Igen, ő olvasni fog, és nem zavarhatja meg senki. Hol fog olvasni? Nyugis helyen, ahol, mint azt már kitalálta, nem zavarhatja meg senki. Mondjuk optimálisnak tűnik az a köves placc... ott nem sokan járnak, ült már ki oda máskor is egy-egy érdekfeszítő magazinjával.

Összetéveszthetetlen hangot hallatott, ahányszor csak ment valahová: meggyőződése volt, hogy csak ő tud ilyen csengő szoprán hangszínben tipegni, legyen a talaj föld, sár, macskakő vagy folyosó. Kezében csak egy magazin. Nem vitte túlzásba a készülődést, még a talárt sem váltotta le. Ebéd utánig biztos nem is fogja.
Nagyon remélte, hogy egyedül lesz, mint általában, ha nyugira vágyik. Fortuna ezúttal nem hallgatta meg ki nem mondott imáját. Egy lány már ütt üldögélt, láthatóan elmélázott. Nem volt ismerős különösebben, bár talán már látta valahol... unokatestvére révén, valószínűleg. nem lehetett a lány sem ötödéves, sem Hollóhátas.
Végülis, mi vesztenivalója van, ha szóba elegyedik vele? Maximum kiderül, hogy a csaj egy kis ribi, akkor egyszerűen megmondja neki a magáét és továbbáll. Bár aki a felhőket tanulmányozza, nem valószínű, hogy egy pletykás liba lenne.
Angyali mosollyal arcán tipegett ahhoz az asztalhoz, ahol a lány ült, a másik oldalra, hogy szemben legyen vele.
- Szia! Bocsi, leülhetek? - a magazinját az asztallapra tette. Talán a lány azt gondolja majd, csak olvasni szeretne, és nem éppen az ő társasága miatt szándékszik odaülni. Ha nagyképű, elküldi. Ha még nagyképűbb, megvonja a vállát és nézi tovább az eget. Ha pedig rendes a csaj... akkor rendesen fog válaszolni neki. xD

#3 Múlt / Nyugati szárny / Re: Kis udvar a mohás szökőkúttal

Dátum: 2008. 06. 20. - 19:41:41

Igazából Zeno nem is nagyon foglalkozott a bál kérdésével. Senki sem hívta még addig, nyilván mert egy fiúbarátja sem volt. Vagy, úgy még pontosabb, hogy egy fiú sem közeledett hozzá különösebben. Volt egy olyan érzése, hogy féltek tőle. Persze, kegyetlen is volt a tehetségtelen mitugrászokkal, meg nagyképű és kényes is. De úgy gondolta, a bálba mindenképp elmegy, neki nem lehet gond felszedni valakit. Évekig tanult táncolni, töviről hegire bemagolta az etikettet... ha valaki, hát Ő könnyen lehet vérbeli bálkirálynő. Ugyanakkor unokatestvére kérdése meglepte.
-Nem, nincs partnerem. De, hogy neked sincs... - felült a szökőkút peremére Dan mellé, aki így inkább felállt és szembeállt vele - Pedig te jó pasi vagy - kicsit elgondolkodott, aztán cinikus vigyorral folytatta:
-Hány lányt próbáltál eddig hívni?Tényleg mindig is úgy tartotta, hogy kifejezetten jól néznek ki a rokonai. Az unokahúga is szép volt, de Dant amolyan tipikus nőbomlasztónak nézte mindig. Legalábbis annak látszott. Aki nem ismerte, tényleg futott utána. csak hát a drága unokatesó hajlamos a szeleburdiságra. Meg a tahóságra is. Ezt most is, már csak szívatásból is megjegyezte Zenobia:
-Bár, ha mindenkit így hívsz, hogy mégcsak nem is köszönsz, érthető, hogy visszautasítanak.
A letámadás inkább a kétszínű Zenora volt jellemző. Úgy gondolta, Ő még ezt is megtehette. Okos volt, csinos és nem mellékesen iszonyú gazdag. Ki ne akart volna kalandozni vele egy kicsit? De Dan, Ő tényleg más volt, ahhoz képest, hogy kiskoruk óta ismerték egymást. Ő szeleburdi volt, és ahogy Zeno észrevette, a lányok sem érdekelték különösebben. De azért tényeg elég gáz ehet a végén már a saját rokonát elhívni. Szándékosan nem válaszolt, csak somolygott, hadd húzza még kicsit a srác idegeit.

#4 Múlt / Nyugati szárny / Re: A lim-lomos hely

Dátum: 2008. 06. 20. - 16:20:24

[Adam, Griffin, Dan] - na, gyors fantom vagyok? =3

...és a harmadik. A harmadik emeletre érve, mintha csak a Föld középpontjába jutott volna el, megállt a lány egy korlátnak támaszkodva. Pedig igazán nem volt rossz kondiban, csak a borzasztóan lapos talpú cipő irritálta már. Azt mondták neki mindig, hogy a magas sarkú kifejezetten fáraszt. De aki szinte tűsarkon nőtt fel? Sok süket beszéd, csak még süketebb fülekre lelnek...
Tudta, hogy késésben van. Igen csúnya késésben. Azt viszont nem tudta, a harmadik emelet folyosójának vajon melyik részén van az a 'rejtélyes' találkahely. Gondolta, hogy már nem várnak rá ennyi idő után, de egyedül kizárt, hogy kiagyalja, hová is bújt el a jónép fényes nappal. Jelzést nem küldött, úgy gondolta, ha már hagyta magát rávenni, hogy belekóstoljon egy ilyen 'mezei' bandába, illik nekik kapkodnia utána - és a tehetsége után. A dobverővel kopogott unottan, amit magával vitt, ha még a felszerelését magát nem is volt hajlandó cipelni - egyiket sem a 'sok' közül.
Lassan járta a folyosót, gondolván előbb vagy utóbb kinéz valamelyik tag, befutott-e már? Más kérdés, hogy minden bizonnyal nem egy Hollóhátas, elkényeztetett lányt várnak. Leütötte pár saját szerzeményét, meg néhány kedvencét, amíg bolyongott, még csak nem is fordult meg a fejében, hogy esetleg meg kéne erőltetnie magát: bűbájjal keresni óne, a gyér mugliszerkezeteket pedig mégannyira nem szívesen használta volna. Úgyhogy gondolkodott. Kíváncsi volt, milyen fazonokkal lesz majd kénytelen együtt dolgozni. Nem indult nagy reményekkel, de nyitott volt, felkészült a legrosszabbakra. Bár, talán az unokatesója sem olyan féleszű, hogy félnótás bandába lépjen be.
*Mibe hagytam már megint belerángatni magam?* - felnézett a magas plafonra - *Csak annyi garantált, hogy püfölhetem a dobom. Ennek végülis örüni kell, nem?* - gondolkodott, míg nem messze tőle egy emberalak bukkant elő, valahogy a semmiből.

#5 Múlt / Nyugati szárny / Re: Kis udvar a mohás szökőkúttal

Dátum: 2008. 06. 20. - 11:55:45

['Más idősík', drága Dan]

Ha a folyosón szoprán szólamban hall a roxforti diák ütemes tűsarok-kopogást, valószínűleg megrémül, minimum megszaporázza lépteit. Pedig még csak nem is valami orbitális 'Kopp-kopp' favicceket kántáló szellem közeleg, csak a kis sznob Zeno. Nem is olyan kicsi... az arca meg főleg nem, úgy felhúzza az orrát, hogy a lámpát is leveri vele. Pedig az orra, az nem nagy.
Most nem volt ilyesfélre riasztás. Pedig Azureblue kisasszony a folyosón rontotta a levegőt, mint díszes csomagolásban a lejárt szavatosságú illemhelyillatosító. Mindig is gyűlölte a kötelező talárt. Nem tűnhetett ki benne a tömegből...
Majdnem délidő volt már, amolyan 'lazíts, diák, csiga-biga gyere ki a napra' hívogatószó csengett a lány fülében. Mit tehet ilyenkor az ember lánya? Kiment a napra, még ha fenn is állt a 'ruhábasülés' komoly veszélye. Bizony, ilyesmit nem szabad elviccelődni, kislány!
Tényleg meleg volt, Zeno gondolataiba azonnal beütött a 'kedves' dicséret: *Dan, te szerencsétlen... te is a legjobb helyet tudod mindig kiválasztani!*
Unokatestvére a szökőkútnak támaszkodott, szemben a kitipegő ötödévessel. Randijuk volt. Avagy a kedves kuzinok fellelik egymást, ölel-puszil-dumcsizik feeling.
-Bonjour! - köszönt vigyorogva, mikor egészen közel ért a sráchoz. Ugyan igyekezett minden lehetőség szerint hasznosítani frappáns nyelvtudását - ezzel is tükrözve az intelligencia gazgad mámorát -, szemei a lehető legszlengebb 'Na szasz!' üdvözletet közvetítették. Örült a találkozásnak, noha a minap is összefutottak vacsora közben.
Barátiasan megtámaszkodott a fiú vállában, csak mert olyan bántóan alacsony volt Danhez képest, úgy indítványozta a három 'üdvpuszit'.

Oldalak: [1]