Angelle Aureole, Borgin & Burkes, Egy igen kellemetlen este...
A penna, halkan sercegett a papíron, ahogy, igyekeztem minél arisztokratikusabb módon, tökéletes tájékoztatást adni a helyzetről. A levél most sem tartalmazott, bizalmaskodó szavakat, olyan dolgokat, amiknek titokban kéne maradnia. Csupán száraz szavak rengetege borította a pergament, már-már megközelítve, a Reggeli próféta cikkeinek Sötét Nagyúr iránt táplált megjátszott imádatát. A papíron a betűk, gyönyörű írásként tündököltek, elemésztve a maradék tintát is, amit a hivatalos levelek megírására szántam, amikben, sokkal de jobban ott pihent az igazság. A Franciaországba címzett borítékban, viszont, meg sem jelent a Potter név. A Főnix Rendje, egy nem létező ellenállásnak számított. A lázadás minden szikráját figyelmen kívül hagytam, csupán az új irányítás létrejöttét ajnároztam. A Sötét Nagyúr hatalmasabb mint valaha, s ki neki ellenszegül, megkapja méltó büntetését. Azt a tényezőt is elfelejtettem megírni, mibe került az uralom létrejöttének elérése. Hány, az igazságot figyelembe nem vevő hatalmas család vére tapadt a kezemre, akiket el kellet törölnöm, társaimmal, meg sem adván az esélyt a tisztességes párbajra… Föl sem merülhetett legtöbbször az esély, egy tisztességes küzdelemre. De, a Sötét Nagyúr a sok kiontott varázsló vér miatt úgy tűnik fölismerte hogy…
-Mr.Mull, kér még valamit?
Tehetetlenül sóhajtottam fel, ahogy meghallottam ezen szavakat, belehajtottam a borítékba a pergament, ahogy, a levélkupac tetejére hajítottam a most megírtat. Mindig is gyűlöltem, ha megzavartak gondolataim közepette, még azon sem volt időm rágódni, hogy mennyi tennivaló vár rám. Az üres kelyhemre pillantottam, amiből az édes csalánbor, hamar kifogyott, ahogy leírtam ezen sorokat. Az aranyból készült kelyhen pihentettem mindössze néhány pillanatig a szemem, arra az elhatározásra jutva, hogy most nem iszok többet. Sürgős elintéznivalóim vannak, a Nagyúrnak most nincs szüksége rám, így, előtérbe kerülhetnek saját céljaim.
-Köszönöm nem, elég volt.
Az érmék csörömpölése töltötte be a feszült csendet, ahogy a pultra helyeztem az árat, amit azért fizettem, hogy ne száraz torokkal kényszerüljek megírni a rendeleteket, valamint a tájékoztató levelet. De most hogy ezen teendőimmel végeztem, a Zsebpiszokban, van még valami, amire még inkább szükségem van... Fekete mágia, igen, oly csodás dolog, ezen tükör, pedig minden szikráját kihasználja a sötétség által nyújtott lehetőségeknek. A vér mágiája...
Mr.Borgin üzletébe belépve, a szokásos kellemesen sötét hangulat fogadott. Épp üzletelhetett, mivel, egy fiatal lány állt az üzletben. Megtéve a szükséges köröket, kerültem oda a két félhez, ahogy megpillantottam, hogy valamit tart, a fiatal lány a kezében. Valamit ami nekem kel.
-Jó estét! Mr.Borgin, ez itt ugye csak tévedés?
Jól sejtettem hogy rájön, hogy a tükör volt. Még pedig még szép hogy a tükörről volt szó... A kérem, egyezzenek meg halandzsa szaladt ki a száján, de biztos voltam benne hogy csak pillanatok kérdése. Kapni fog az alkalmon. Egy licittel. Vajon, kivel kerültem szembe?
A penna, halkan sercegett a papíron, ahogy, igyekeztem minél arisztokratikusabb módon, tökéletes tájékoztatást adni a helyzetről. A levél most sem tartalmazott, bizalmaskodó szavakat, olyan dolgokat, amiknek titokban kéne maradnia. Csupán száraz szavak rengetege borította a pergament, már-már megközelítve, a Reggeli próféta cikkeinek Sötét Nagyúr iránt táplált megjátszott imádatát. A papíron a betűk, gyönyörű írásként tündököltek, elemésztve a maradék tintát is, amit a hivatalos levelek megírására szántam, amikben, sokkal de jobban ott pihent az igazság. A Franciaországba címzett borítékban, viszont, meg sem jelent a Potter név. A Főnix Rendje, egy nem létező ellenállásnak számított. A lázadás minden szikráját figyelmen kívül hagytam, csupán az új irányítás létrejöttét ajnároztam. A Sötét Nagyúr hatalmasabb mint valaha, s ki neki ellenszegül, megkapja méltó büntetését. Azt a tényezőt is elfelejtettem megírni, mibe került az uralom létrejöttének elérése. Hány, az igazságot figyelembe nem vevő hatalmas család vére tapadt a kezemre, akiket el kellet törölnöm, társaimmal, meg sem adván az esélyt a tisztességes párbajra… Föl sem merülhetett legtöbbször az esély, egy tisztességes küzdelemre. De, a Sötét Nagyúr a sok kiontott varázsló vér miatt úgy tűnik fölismerte hogy…
-Mr.Mull, kér még valamit?
Tehetetlenül sóhajtottam fel, ahogy meghallottam ezen szavakat, belehajtottam a borítékba a pergament, ahogy, a levélkupac tetejére hajítottam a most megírtat. Mindig is gyűlöltem, ha megzavartak gondolataim közepette, még azon sem volt időm rágódni, hogy mennyi tennivaló vár rám. Az üres kelyhemre pillantottam, amiből az édes csalánbor, hamar kifogyott, ahogy leírtam ezen sorokat. Az aranyból készült kelyhen pihentettem mindössze néhány pillanatig a szemem, arra az elhatározásra jutva, hogy most nem iszok többet. Sürgős elintéznivalóim vannak, a Nagyúrnak most nincs szüksége rám, így, előtérbe kerülhetnek saját céljaim.
-Köszönöm nem, elég volt.
Az érmék csörömpölése töltötte be a feszült csendet, ahogy a pultra helyeztem az árat, amit azért fizettem, hogy ne száraz torokkal kényszerüljek megírni a rendeleteket, valamint a tájékoztató levelet. De most hogy ezen teendőimmel végeztem, a Zsebpiszokban, van még valami, amire még inkább szükségem van... Fekete mágia, igen, oly csodás dolog, ezen tükör, pedig minden szikráját kihasználja a sötétség által nyújtott lehetőségeknek. A vér mágiája...
Mr.Borgin üzletébe belépve, a szokásos kellemesen sötét hangulat fogadott. Épp üzletelhetett, mivel, egy fiatal lány állt az üzletben. Megtéve a szükséges köröket, kerültem oda a két félhez, ahogy megpillantottam, hogy valamit tart, a fiatal lány a kezében. Valamit ami nekem kel.
-Jó estét! Mr.Borgin, ez itt ugye csak tévedés?
Jól sejtettem hogy rájön, hogy a tükör volt. Még pedig még szép hogy a tükörről volt szó... A kérem, egyezzenek meg halandzsa szaladt ki a száján, de biztos voltam benne hogy csak pillanatok kérdése. Kapni fog az alkalmon. Egy licittel. Vajon, kivel kerültem szembe?