Patrick

Nem sokkal később Patrick meg akar fulladni én csak aggódva nézem hogyan tudnám ezt megakadályozni de még mielőtt bármit is tehetnék nagy levegőt véve visszatér a beszélgetésünkhöz.
-Hűha, azért ugye jól vagy?
Kérdezem finoman mosolyogva, nem szeretném hogy egy ilyen kellemes új ismerős már az első beszélgetésünk alatt belefulladjon a vörösborba. Furcsállja hogy varázsló vagyok, persze ez normális én is furcsállom hogy pont itt futottam össze egy hozzám hasonlóval, de azért eléggé örülök neki.
Mikor azt mondja nem olvas újságokat elmosolyodom, ha olvasna se valószínű hogy feltűntek volna neki az apró és jelentéktelen cikkeim, annyira nem kedvelnek mert még túl fiatal vagyok és a többiek szerint tanulnom kéne nem újságírói pályába kezdeni. Hátha még arról is tudnának hogy énekelek, érdekes eddig itt sosem találkoztam varázslóval vagy boszorkánnyal csak muglikkal.
-Az nem baj, az újságokban néha több a hazugság mint az igazság.
Tapasztalatból beszélek hiszen sokat cikkeztek rólam az újságok mikor apa felakasztotta magát. "Lincoln Marple lánya teljesen összetört!" Ezt írták a szalagcímek de mind hazudott. Gyűlölöm mikor valótlanságokat írnak az újságba hogy több száz ember, nem is több száz, több ezer elhiggye.  Van aki ebből él, Rita Vitrol például ha már az utálatnál tartunk őt nagyon is utálom. Aztán újra Rick-re figyelek. Méregkeverő, szép nagyon szép dolog ráadásul jövendőbeli tanár.
-Amerika? Az remek.
Mondom mosolyogva, én sosem jártam még Anglián kívül de egyszer biztosan elmegyek és körbejárom a világot.
-Az újságírást azt hiszem másfél éve az éneklést egy éve. Nincs még nagy rutinom csak két éve végeztem a Roxfortban.
Rutin, néha örülnék ha sok éves munkatapasztalattal rendelkeznék, könnyebben boldogulnék az biztos.

Patrick

Mikor megjegyzi hogy befutnék egy aprót kacagok. Nem valószínű, annyira azért nem vagyok jó, nem vagyok én hivatásos énekesnő akinek többezer rajongója van. Valahogy soha nem is vágytam ilyen babérokra. Válaszolok a következő kérdésére, az újságírókat sokan nem kedvelik remélem ő nem ilyen.
-Újságíró vagyok a... Szombati Boszorkánynál.
Eleinte kicsit gondolkozom hogy elmondjam-e hol ha varázsló az az a sejtésem beigazolódik akkor érteni fogja a dolgot. Ha nem...akkor csak pislog semmi több. Kortyolok egy picit a pezsgőmből, majd én is kérdezek.
-Te mivel foglalkozol? Miben vagy tehetséges?
Kicsit kíváncsi vagyok, hát igen ez nem túl pozitív tulajdonságom de ha nagyon muszáj ki lehet bírni. Mármint eddig még senki sem döglött bele a kérdéseimbe és remélem eztán se fog.

Patrick

Van egy sanda gyanúm hogy Patrick is hasonló hozzám mármint varázsló tényleg csak egy apró női megérzés de kíváncsi vagyok vajon igazam lesz-e. Mikor a pultosunk felpróbálja venni a rendelést egyszercsak zavarba jön. Vajon miért ideges? Iszogatunk valamit és beszélgetünk a kocsma nem tartozik az elegáns helyek közé. Elegánsabb helyeken nem is biztos hogy megállnám a helyem, még sosem próbáltam. Amikor a nagy tehetségemről beszél felkacagok, épp csak egy kicsit. Ha teljesen varázstalan lennék valószínűleg nem csinálnám ezt másodállásként hanem valami normális munka után néznék. Mosolyogva válaszolok. -Ez nem a rendes munkám, én ezt az egészet csak azért csinálom mert...nem is tudom csak mert jó.
Beleiszom a pezsgőmbe épp csak egy kortyot mert az a baj velem hogy néhány üveg alkohol nagyon könnyen a fejembe száll, ez az első ok amiért nem iszom. A második hogy szerintem nincs visszataszítóbb egy részeg lánynál. Itt aztán találkozhatok elég részeg emberrel de hálisten nem szoktak verekedésekbe torkollani azok az esték amikor épp itt dolgozom. Hirtelen a széken amin ülök keresni kezdem a lila füzetemet aztán rájövök hogy nincs nálam, furcsa mert már jó ideje vele kelek és fekszem. Nem tűnik valószínűnek hogy örülne ha az arcát bámulva különböző címszavakba leírogatnám szegényt. Nem baj, most úgy is képtelen vagyok rá, majd ha visszavedlek újságírólánnyá pótolom a mulasztást.

Patrick

Végre megtudom a kedves idegen nevét is. Patrick, Patrick Keen nem ismerős a neve valószínű hogy azért mert tényleg nem ismerem és még a nevét sem hallottam soha. Lehet hogy ő hallotta már az enyémet legalábbis akkor biztosan ha olvassa a Szombati Boszorkányt vagy ha a rólam nem rég megjelent vezércikket látta a Reggeli Prófétában. Bizony hiába telt el négy év az apám halála óta néha még mindig cikkeznek rólam. Barcelona Marple remekül van írja rólam Rita Vitrol és a többi hozzá hasonló.
-Igen a tegezést már én is javasolni akartam végül is egyikünk sem olyan öreg.
Mondom kedvesen mosolyogva hát igen, elég fiatal vagyok bár azért egy kicsivel idősebbnek nézek ki a valós koromnál. Mikor felveti a meghívás ötletét bólintok és kihajolok a boxból. Fejemmel intek  a kedves, mindig energikus de kissé hengeres testalkatú pultosnak aki embereket félrelökve jön felénk.
-Mit szeretne Miss Barcelona? Kérdezi kedvesen én pedig Patrick-hoz szólok.
-Rendelj valamit. Én köszönöm egy kis félszáraz pezsgőt kérnék.
Nem vagyok iszákos típus annyira nem is bírom az alkoholt igen könnyen a fejembe száll. Aztán a pultosember visszafelé döcögött hogy kihozza amit kértünk.
Persze nyugodtan szólíts ahogy csak akarsz. Én szólíthatlak mondjuk...Rick-nek?
Kezeimet letámasztom az asztalkára és csak nézek Patrick-re valakire nagyon emlékeztet.

Patrick

Az emberek gratulációit mindig szívesen fogadom, mosolyognak és kedvesen beszélnek hozzám.  Mosolygok én is és mindenkinek mondok pár szép szót, kivételesen egész jól érzem magam a bőrömbe. Egyszercsak a tulajdonoshoz hasonló hang üti meg a fülemet de tudom ez nem az ő hangja, az emberek félreállnak nem sejtenek semmit és a fura alak akit sz előbb vettem észre visz magával a boxába, majd kedvesen megszólal.
Semmi probléma csupán egy kicsit meglepett.
Mosolygok rá kedvesen, aztán rájövök hogy talán be is kellene mutatkoznom. Leülök a férfival szembe.
-Barcelona Marple vagyok. Önben kit tisztelhetek?
Kérdezem érdeklődve tágra nyitott szemekkel, kezd belőlem előbújni az újságíró  pedig ez nem interjú csak egy teljesen egyszerű beszélgetés. Mellesleg szimpatikus is a fickó, valószínűleg a mai nap folyamán már nem kell többször színpadra lépnem és ilyen esetekben átöltözöm és szépen elindulok haza de most nem hagyom itt az illetőt ha már vette a fáradságot hogy megszabadítson az emberek hadától.

Patrick

Egy nagy tükör előtt álltam és kritikusan szemléltem magam, a hajam az rendben volt a szemem egy kicsit karikás de állítólag az még jól is áll nekem szóval nem foglalkoztam tovább a problémával és lesimogattam vörös állatmintás ruhámat. Saját és nagy kedvencem  rövid és arányosan kivágott még egy kis vörös rúzst kentem a számra majd vártam hogy a tulajdonos bejelentsen.
-És most nagy tapsot kérek a csodálatos Barcelona-nak.
Mosolyogva kiléptem a fénybe és belekezdtem a dalba az én szerzeményem és büszke vagyok rá. Az első pár hangnál még izgultam de aztán feloldódtam és igazán szívből énekeltem. Szeretem ezt csinálni legalább annyira mint az újságírói munkámat, mindkettő izgalmas és jótékonyan  lefoglal ami egyáltalán nem hátrány az én esetemben. Befejezem, tapsvihar tör ki én pedig nevetve lépek az emberek közé, szeretek beszélgetni a muglikkal is én nem nézem le őket, emberek mint mi varázslók. Szeretem megismerni őket. Persze nem a részeg idejárókra gondolok mert azokat nem állhatom, és azt sem ha tapogatnak. A bárénekesnő nem utcalány ezt le kell hogy szögezzük le. Egyszercsak meglátok egy I Love Bronx pólós pasast na ő sem innen származik az biztos. Furcsa, mondjuk errefelé sok furcsa ember megfordul, én is ilyennek vallom magam.

               Alapok

jelszó || "Minő sötét az emberi ármány."
teljes név || Barcelona Lizbeth Odette Marple
becenév ||  Barce,Barc, Barca bátraknak Barcy de leginkább a Lona-t kedvelem
nem || nő
születési hely, idő || Bristol, 1978. május, 9.
kor || 19
vér ||félvér
 iskola || Roxfort Boszorkány és Varázslóképző Szakiskola
 évfolyam ||  -
szak || Jelenleg semmi
 munkahely || Szombati Boszorkány és londoni bárokban éneklek

         A múlt
Egy életrajz olyan mint egy interjú, egy önéletrajz pedig egy interjú önmagammal. Barcelona Marple vagyok jelenleg tizenkilenc éves és ha minden jól megy jövőre húsz. Félvér boszorkány vagyok és 1978-ban születtem az angliai Bristol területén egy gyönyörű májusi napon. Az apám pont a születésem pillanatában fejezett be egy könyvet ami így végződött: És akkor létrejött egy csoda. Ez voltam én, állítólag már egész kicsi koromban is az írógép körül settenkedtem és elmélyülten bámultam apámat munka közben. Valószínűleg ebből végleg kiderült hogy az apám író volt, muglik és varázslók számára is temérdek könyvet írt, még a nevemet is az egyik könyve címéről kaptam. Barcelona, a könyv egy olyan lányról szólt aki Barcelona-ban akarja valóra váltani az álmait. Anya sokat beszélgetett velem és mesélt a varázsvilágról, apám sokkal csendesebb ember volt ő inkább leírta a szavakat a helyett hogy kimondta volna. Igazából egy kicsit más volt mint az az ember akit a könyvek írójának képzelni szoktak. Az az ember  beszédes volt, érdekes és szerette a családját sok könyve a szeretetről szólt. Most már értem hogy miért, mert valójában nem tudott szeretni sem engem sem mást csak a betűket az üres lapokat amiket másokat nevettető vagy ríkató szavakkal tölthetett tele. Ezért nem kommunikált velem soha, nem nem akart csak nem tudott. Nem olyan volt mint anyám aki a szemem villanásából tudta ha bajom van vagy bármi más történt velem.  10 éves koromtól lettem nagy rajongója apám könyveinek azt hiszem akkoriban nem is apát szerettem igazán hanem a könyveit. Rá egy évre azaz 11 évesen levelet kaptam miszerint felvételt nyertem a Roxfortba. Bátor, szókimondó lány révén hamar meg is találtam a helyem a griffendél házban. Imádtam és nagyon élveztem a sulit néha még a tanulás részét is. Nem voltam eminens inkább az a kis bajkeverő, emlékszem hányszor és hányszor hallottam ugyanazt a mondatot.
- Barcelona Marple, büntetőmunka! Nem érdekelt mert jól éreztem magam, sok barátom volt valamint naplót vezettem amibe minden egyes pillanatot pontosan leírtam, képes voltam oldalakat írni egy egy fontos eseményről. Ezeket az írásokat otthon megmutattam a szüleimnek, anya nevetve csóválta a fejét de apám… csak állt ott velem szemben némán mint egy kőszobor. Nem mondott semmit és ez fájt a legjobban csak tizenkét éves voltam de üvölteni tudtam volna. Szólalj meg – gondoltam magamban – mondj valamit mindegy mit csak beszélj, beszélj hozzám kérlek! Nem vette a jeleimet csak nézett rám a nagy búskomor kék szemeivel, ezeket a szemeket én is örököltem tőle. Ezek után már csak a könyveivel tartottam a kapcsolatot. A legtöbb év így telt el , újabb és újabb naplók teltek be de a helyzet nem változott. Egészen tizenöt éves koromig, mert mikor visszatértem az ötödik Roxfortban töltött évem után apámat a gerendán lógva találtam meg. Fölakasztotta magát, nem volt ok és nem volt okozat csak egy tény. Nem érzékeltem semmit faarccal néztem ahogy anyám zokog, nem bírtam sírni és nem bírtam gyászolni. Megijedtem. Vajon ilyen érzelmek nélkül? Ilyen volt apának? Akkor sírtam először érte. Pár héttel később a temetésen már nem sírtam de megfogadtam hogy soha többé nem írok. Már tudtam hogy apám miért nem érzékelte a fájdalmamat akkor sem. Minden érzését a könyveibe ölte és végül neki nem maradt semmi, elfogyott csak egy üres emberi lélek maradt. A temetése után szinte azonnal megrohamozta a családomat a média élükön egy igazi médiakeselyűvel Rita Vitrollal. Nem is keselyű az legalább megvárja míg meghalsz, ez a Rita Vitrol még az élő húsomba tépett bele. Hazugságokat írt, különböző cikkek jelentek meg rólam de mindegyiknek ugyanaz volt a lényege. A híres író, Lincoln Marple kicsi lánya nem tud beletörődni apja elvesztésébe. Mi ez az elvesztés? Apám nem egy tárgy amit elvesztek és ha keresem akkor még megtalálhatom a komód alatt. Országosan sajnált lettem, utáltam. Nem sokkal később találtam az íróasztal fiókom legmélyén egy sötétkék füzetet rajta nagy fekete betűkkel állt a címe. Sivárság. Mellette kis cetli furcsa kacskaringós betűkkel ennyit írt. Barcelona! Sajnálom, olvasd el ezt és megérted. Ne gyűlölj!
Nem volt aláírás, nem is kellett azonnal tudtam kitől van. Nem tudtam elolvasni, olvastam az első oldalt és rázott a zokogás. Nem ment túl nehéz volt, az gondoltam várok vele egy évet..kettőt hogy elég erős legyek de még most sem vagyok az. Tizenhét évesen végzős koromban újra elővettem, senki sem tudott róla. Elolvastam az első fejezetet, sírtam kényszerítenem kellett magam hogy el tudjam kezdeni a másodikat is de már a címébe majd belehaltam. Fény az éjszakában alatta apró betűkkel: Barcelona. Én voltam a fény, a sarkcsillag ami vezette de kihunytam és elhagytam. Eltettem a könyvet és nem akartam vele foglalkozni. Mikor befejeztem a Roxfort-ot nem tudtam mit kezdjek magammal, végül is nem tanultam tovább .Újra írni kezdtem nem bírtam tovább, hamarosan újságírói állást vállaltam a Szombati Boszorkánynál akik fiatal korom ellenére apám hírneve miatt föl is vettek. Tetszett a munka de nem volt elég, énekelni kezdtem és dalokat írtam jól ment sokaknak tetszettek is. Találtam egy londoni bárt ahol alkalmaztak mint bárénekesnőt, nagy sikerem volt és szerettem ha megfordultak utánam a férfiak. Aztán nagy nehezen rávettem anyámat hogy lakást vehessek Londonba, azt mondtam neki önállóságra vágyom pedig csak nem bírtam tovább a házunkat. Azt hiszem menden ember életében eljön az a pillanat mikor csak egyedül akar lenni, én is így voltam. Akárhova de el innen, csak erre tudtam gondolni. Anyámmal sem voltunk már úgy mint régen, nem értettük meg egymást és távolodtunk de én akartam így. Visszatértem a normális kerékvágásba. Azt hiszem hamarosan előveszem a Sivárság-ot. Muszáj…meg kell értenem az apámat.


        Jellem

Hűha…most jellemrajzot kéne írnom magamról? Hát megteszem. Elsősorban időnként túl kíváncsi vagyok de egyébként elég könnyen megtalálom a hangot az emberekkel. Nem szeretem ha minden körülöttem forog de azért észrevehető  jelenségnek tartanak. Fontos tulajdonságomnak tartom hogy elég szókimondó és bátor vagyok  valamint hogy ritkán és csak a legindokoltabb esetekben hazudok. Néha sajnos kikapcsolok egy pillanatra és máris lemaradok egy valagnyi információról, szeretek humorizálni bár elég fanyar humorom van amit nem mindenki ért, sokak szerint cinikus is vagyok. Imádok kacérkodni és azt ha  valaki teljes szívéből szeret engem. Szerelmi életemben egyik virágról a másikra szállok, egyszercsak őrülten belehabarodom valakibe hogy pár nap vagy néhány hét után más gázoljon el akit lángolva szerethetek. Elég nehéz felidegesíteni de ha valakinek sikerül akkor azt kiosztom de úgy hogy azt garantáltan teszi zsebre. Az emberek véleménye igazán nem szokott érdekelni persze vannak kiemeltek. Hát ez lennék én. Furcsának tartasz? Eltaláltad az vagyok.

         Apróságok

mindig ||
* zene
*ének
*írás
* fekete humor
* mosoly
* emberek
 
soha ||
* hideg
* ősz
* fekete
* ha nem értékelnek
* ha könnyűvérűnek néznek
 dementorok || Arra emlékszem mikor megláttam az apámat a gerendán lógni.
 mumus || Egy hulla ami egy kötéllel közeledik felém
Edevis tükre || Sikeres íróként állok az apám mellett
 százfűlé-főzet || Halványkék enyhe ezüst beütéssel, málna íz
 titkok ||
* Sivárság
* csókolóztam már nővel
* nem ragaszkodom túlzottan az anyámhoz
 rossz szokás ||
* Szeretek félpucéran szaladgálni a lakásomban
* mindig jegyzetelek bármit csinálok
* szeretem hülyíteni a pasikat

       A család

apa || Lincoln Marple (Halott), félvér
anya || Adela Johns-Marple , 42, félvér
testvérek ||  -
családi állapot || Jelenleg egyedülálló vagyok
állatok || Ibiza a nyulam

Családtörténet ||
Anyám félvér boszorkány jó családi háttérrel és egy aranyvérű anyával. Apám szintén félvér de kevésbé rendezett családdal, az apja még születése előtt meghalt az anyja pedig elhanyagolta. Mióta meghalt anya egyre jobban elszigetelődik. A háborúba a családunk nem vett, nem is fog részt venni.


         Külsőségek

magasság ||164 cm
tömeg || pont jó súlyú vagyok
szemszín ||babakék
hajszín ||fekete
különleges ismertetőjel || A lila spirál füzetem ami mindig nálam van valamint a szikrázó mosolyom.
kinézet ||
Színes vagyok, kívül belül. Imádom a szoknyákat a bőrcuccokat és a színes ruhákat, amikből bőven van. Általában kicsit kócos hajjal szikrázó mosollyal valamint a kedvenc lila spirálfüzetemmel látni. A smink terén nem vagyok valami nagy igényű, elég egy kis szempilla spirál és rúzs vagy szájfény. Viszont mikor az esti fellépéseimre sietek természetesen kerül rám jó adag csillámpor és egy merész ruha is.
 egészségi állapot || Semmi bajom!

         A tudás

varázslói ismeretek ||
Kijártam a Roxforttot ahol kitűnően végeztem Sötét Varázslatok Kivédése, Bájitaltan, Rúnaismeret és Jóslástan tárgyakból viszont egyáltalán még csak nem is konyítok a mágiatörénelemhez és átváltoztatástanból is elég gyatrán álltam.
 mugli képzettségek || 3 évig mugli iskolába jártam.
pálca típusa ||Magyal, 8 hüvelyk magja főnixfarkotll
 különlegesség || -

         Szerepjáték-példa

Boldogan érkeztem haza a Roxfortból az ötödik évemet is jól zártam ahogy szoktam persze a balhékat most sem kerültem el. Anyával hazafelé indultunk,a teljesen normális mugli kocsinkban. Vártam már hogy újra lássam apát aki ugyan nem sokat beszélt de amint elolvastam egy-egy könyvét mindig kárpótolt. Hirtelen az autó lefékezett. Kiugrottam és kistáskámmal valamint macskakosaramban utazó nyulammal a ház felé vettem az irányt. Beléptem de nem volt bent senki és az írógép kattogását sem észleltem. Ledobtam Ibizát és a hátsóverandához futottam, tudtam hogy baj van, nagy baj. Mikor kiértem végképp semmit sem láttam csak akkor értettem meg mikor felnéztem és az apámat láttam. Lógva fönn a gerendán, nem mozdult biztos voltam benne hogy meghalt. Nem éreztem semmit, fura de semmit az égegyadta világon. Értettem a hogyanját csak a miértjét nem. Álltam ott és bámultam felfelé a következő pillanatban sikoltást halottam.
-Nem, ez nem lehet!
Anyám odaért mellém és a földre rogyott. A haját tépta és a ruháját szagatta, csak sírt és sikoltozott. Rosszul éreztem magam, én nem tudtam sírni csak álltam ott és bámultam anyára aki láthatóan teljesen összetört. Rám nézett, könyörgően nézett, semmit sem tudtam kiolvasni a tekintetéből.
-Mit csináljak?  Sikoltottam hirtelen.
-Mondd mit csináljak és megteszem! Anya végre nehézkesen megszólalt.
-Gyászolj! Sírj, mutass valami érzést Barcelona!
Nem sírtam de gyászoltam, mélyen belül nagyon mélyen még nem tudtam mit vesztettem el, de fájt ott bent erősen és tompán lüktetett az érzés.
Az apám meghalt…és nem lehet visszahozni.

       Egyéb

avialany||  Katy Perry