Az ablakon kívűl elsuhanó fák látványa sajnos egyáltalán nem csökkenti a hányingert. Ráadásul a kétségbeesett rángatózás sem túl eredeti, de mit lehet tenni ilyenkor. Valamiért mégis inkább a kinti világot bámulom, minthogy Benjamin Bishop önelégül kis pofikájával legyek elfoglalva, de sajnos a fényre pucolt ablak tükörképe mégiscsak mindent elárul. Pilláim tágranyiltan fókuszálnak rá a hatalmas lapátkezekre, amik - akár a jóslástan óra üveggömblyeinél - most is úgy pihhennek rajta egy...befőttes üvegen. Agyamban pillanatok alatt indul el a ahatalmas pumpa, de ennek ellenére mégis kénytelen vagyok a hyüle számolj el tízig módzerre hagyatkozni. Rühellem ha buta kis libának néznek, de mit ne mondjak értékélem Ben önfeláldozását csak azért, hogy megnyerje a csatát. Lehet, hogy neki még nem esett le, hoyg én sem adom magam egy könnyen?
Mint mondtam, utálom ha hülyének néznek. Útálom, de hagyom, mert ez a világ legbiztosabb módszere, hogy az embereket az orruknál fogva vezesd, miközben azok meg azt hiszik magukról, hogy ők nyertek. Még szerencse, hogy nekem elég a saját elismerésem, és végülis, egy szőke nőnél senki sem játszik jobban szőke nőt, nem de?
Remélem...
"Ó, ne beragadt?" Fú..őregem...Mi lesz itt?!
- Jajj Beeeeeen - nyújtom el a szavaimat, és cuppogok, csattogok, minden olyasmit ami az IQ szintemet a föld alá sújtja - Most mit csináljunk? Nem tölthetjük be ezeél a szaggal a vonatoooooot.
Kezdem a kezemet is használni, és teljesen belemélyülni a szerepembe, majd lehuppanok Ben mellé az ülésen. Fejemben elmondok egy imát, hogy kibírjam ennek a förtelmes szagnak a hatását, de azért sajnálom is szegény Ben, elvégre is az Ő orra alatt van az görényszagú cucc, ami nagy valószínűséggel az üvegből ered.
- De hiszen Te hollóhátas is vagy, meg izé..végzős is. Bizti van valami tuti ötleted... - csúszom közben feltünésmentesen közelebb hozzá. Hogy mi a cél? Az üveg. Bár ha megszerzem, azt még nem döntöttem el, mit csinálok vel. De egy ilyen ellenfél mellett, azt hiszem, az még odébb van.
Mint mondtam, utálom ha hülyének néznek. Útálom, de hagyom, mert ez a világ legbiztosabb módszere, hogy az embereket az orruknál fogva vezesd, miközben azok meg azt hiszik magukról, hogy ők nyertek. Még szerencse, hogy nekem elég a saját elismerésem, és végülis, egy szőke nőnél senki sem játszik jobban szőke nőt, nem de?
Remélem...
"Ó, ne beragadt?" Fú..őregem...Mi lesz itt?!
- Jajj Beeeeeen - nyújtom el a szavaimat, és cuppogok, csattogok, minden olyasmit ami az IQ szintemet a föld alá sújtja - Most mit csináljunk? Nem tölthetjük be ezeél a szaggal a vonatoooooot.
Kezdem a kezemet is használni, és teljesen belemélyülni a szerepembe, majd lehuppanok Ben mellé az ülésen. Fejemben elmondok egy imát, hogy kibírjam ennek a förtelmes szagnak a hatását, de azért sajnálom is szegény Ben, elvégre is az Ő orra alatt van az görényszagú cucc, ami nagy valószínűséggel az üvegből ered.
- De hiszen Te hollóhátas is vagy, meg izé..végzős is. Bizti van valami tuti ötleted... - csúszom közben feltünésmentesen közelebb hozzá. Hogy mi a cél? Az üveg. Bár ha megszerzem, azt még nem döntöttem el, mit csinálok vel. De egy ilyen ellenfél mellett, azt hiszem, az még odébb van.

