Nathalia 
Ahogy az eget figyelem, és próbálom átgondolni a dolgokat, ami most nem megy túl fényesen, léptek zajára leszek figyelmes. Még elég halk minden egyes lépés, így nem lehet még közel a léptek tulajdonosa. De aztán minden egyes lépés, egyre hangosabb és hangosabb lesz, így már sejtem hogy az , hogy magányosan üldögéljek itt és gondolkozzak, nem nagyon fog összejönni. Bár most kivételesen nem bánom, ugyanis az, hogy most megint nekiálljak össze vissza agyalni, nem lenne értelmes döntés. Persze nem vagyok a legkedvesebb, legtársaságibb lény, de hát akkor is. Most nem hajtanám el azt aki ide akar jönni. Pedig valljuk be, én tényleg nem vagyok egy tipikus, kedves kis Griffendéles. De mivel már ez a 6. év hogy ide járok, senki nem is vár el tőlem ilyet, legalábbis gondolom. A tanárok és a legtöbb diák, bizonyára nem. Az ég kezd kitisztulni, így valószínű, hogy a vihar ami készült nem fogja rázúdítani haragját az emberekre, pedig én tényleg örülte m volna neki. Szeretem a viharokat. Gyönyörűek, de mégis veszélyesek.
Mivel már kezd a póz amiben épp ülök kényelmetlenné válni, az egyik lábam kinyújtom, a másikat pedig felhúzom és rátámaszkodom. Felnézek az égre. A holdat még mindig eltakarják a felhők, bár pár csillag már átverekedte magát rajtuk. A léptek ideértek hozzám, és a hozzá tartozó alak Lumos varázslatot használ. Nem vágytam a világosra, de így azért mégiscsak jobb, ha társaságban van az ember. Aztán pár perc múlva már teljesen tiszta az ég, na jó, csak majdnem , de a hold végre megszabadult, így megvilágítja a földet. Szürke szemeimet a hang és a fény irányába emelem, és végigmérem a lányt. Ismerős, bár nem sűrűn beszélek vele. Valójában mindig szimpatikus lánynak tűnt, és az aki nekem szimpatikus örülhet, mert ez nem sűrűn fordul elő. De tény, hogy ő szimpi. És azt is tudom honnan ismerős, Hugrabuggos,csak egy évvel jár alattam. Ránézek, és úgy gondolom most kivételesen meg kéne erőltetnem magam és igyekeznem kén elővenni a legkedvesebb énem. Mivel ő szimpi, ráadásul nem akarom, hogy az összes háztársam és iskolatársam utáljon, hiszen már így is vagy udvariatlannak és modortalannak tartanak, vagy nagyképűnek, vagy pedig félelmetesnek. Mos ezek közül alán csak a nagyképű nem igaz rám. Ezt bizonyára azért gondolják, mert eléggé büszke teremtés vagyok, és ennyi. De nem szoktam nagyképűsködni.
Nah de térjünk vissza a lányra, akinek a neve is kezd előjönni a homályból. Ahhoz képest hogy neveltek eléggé más lettem, szóval ha valaki tényleg felkelti az érdeklődésem, mármint szimpatikusnak tartom, vagy kellőképpen furcsának akkor még olyan dolgoktól is eltekintek, hogy valaki nem aranyvérű. Persze ez nekem fontos, mert így neveltek, szóval akaratlanul is érdekel ez a dolog. Egy apró mosolyt ugyan, de megejtek a lány felé. De tőlem igazán nm várhat senki hatalmas vihogásokat, bár néha szoktam nevetni, ez a dolog a ritkább cselekedeteim közé tartozik. Kicsit odébb csúszok, hogy is a kényelmesebb helyre ülhessen, de a pózom nem változik.
-Szia!Ülj csak. –Jelentem ki egyszerűen.- Nathalia, igaz?
Ezt muszáj volt megkérdeznem, hiszen bár tudom hogy ő az, csak hát nem emlékezhetek pontosan mindenkire, főleg ha nem is a házamba jár. De azért rá nagyjából emlékszem és tudom is ki ő.
-Igen, mondhatjuk hogy az vagyok, de nem hinném hogy te tudnál nekem segíteni.
Jelentem ki. Nincs semmi bajom a lánnyal, csak hát erre a kérdésre mindenki nem ezt válaszoltam volna, vagy kicsit taplóbban. Csak annyi a problémám hogy nem szeretek segítségre szorulni, és ezt amúgy sem mondhatnám el. Maximum ha a legjobb barátnőm lenne, de nekem olyan nem igazán van. Talán el kéne kezdeni keresni egyet, vagy valami, mert már nem ártana. Ugyanis a legjobb barátok kategóriájában csak fiúk vannak. Szóval mindenképpen kéne majd egy lány is, bár nem önmaga miatt, csak hát nem lenne rossz.
-Nem tehetem. Nem azért mert nem akarom, csak egyszerűen nem lehet. De semmi bajom, komolyan.
Hogy ezeket a szavaimat nyomatékosítsam egy mosolyt is küldök a lány felé.
-És te mit csinálsz itt ilyenkor?- Ez most őszinte kíváncsiság, mert ,nem is tudom miért, erre is csak azt tudom maximum mondani, hogy szimpatikus lány,a mi lányokról nem sűrűn mondható el..
Ahogy az eget figyelem, és próbálom átgondolni a dolgokat, ami most nem megy túl fényesen, léptek zajára leszek figyelmes. Még elég halk minden egyes lépés, így nem lehet még közel a léptek tulajdonosa. De aztán minden egyes lépés, egyre hangosabb és hangosabb lesz, így már sejtem hogy az , hogy magányosan üldögéljek itt és gondolkozzak, nem nagyon fog összejönni. Bár most kivételesen nem bánom, ugyanis az, hogy most megint nekiálljak össze vissza agyalni, nem lenne értelmes döntés. Persze nem vagyok a legkedvesebb, legtársaságibb lény, de hát akkor is. Most nem hajtanám el azt aki ide akar jönni. Pedig valljuk be, én tényleg nem vagyok egy tipikus, kedves kis Griffendéles. De mivel már ez a 6. év hogy ide járok, senki nem is vár el tőlem ilyet, legalábbis gondolom. A tanárok és a legtöbb diák, bizonyára nem. Az ég kezd kitisztulni, így valószínű, hogy a vihar ami készült nem fogja rázúdítani haragját az emberekre, pedig én tényleg örülte m volna neki. Szeretem a viharokat. Gyönyörűek, de mégis veszélyesek.
Mivel már kezd a póz amiben épp ülök kényelmetlenné válni, az egyik lábam kinyújtom, a másikat pedig felhúzom és rátámaszkodom. Felnézek az égre. A holdat még mindig eltakarják a felhők, bár pár csillag már átverekedte magát rajtuk. A léptek ideértek hozzám, és a hozzá tartozó alak Lumos varázslatot használ. Nem vágytam a világosra, de így azért mégiscsak jobb, ha társaságban van az ember. Aztán pár perc múlva már teljesen tiszta az ég, na jó, csak majdnem , de a hold végre megszabadult, így megvilágítja a földet. Szürke szemeimet a hang és a fény irányába emelem, és végigmérem a lányt. Ismerős, bár nem sűrűn beszélek vele. Valójában mindig szimpatikus lánynak tűnt, és az aki nekem szimpatikus örülhet, mert ez nem sűrűn fordul elő. De tény, hogy ő szimpi. És azt is tudom honnan ismerős, Hugrabuggos,csak egy évvel jár alattam. Ránézek, és úgy gondolom most kivételesen meg kéne erőltetnem magam és igyekeznem kén elővenni a legkedvesebb énem. Mivel ő szimpi, ráadásul nem akarom, hogy az összes háztársam és iskolatársam utáljon, hiszen már így is vagy udvariatlannak és modortalannak tartanak, vagy nagyképűnek, vagy pedig félelmetesnek. Mos ezek közül alán csak a nagyképű nem igaz rám. Ezt bizonyára azért gondolják, mert eléggé büszke teremtés vagyok, és ennyi. De nem szoktam nagyképűsködni.
Nah de térjünk vissza a lányra, akinek a neve is kezd előjönni a homályból. Ahhoz képest hogy neveltek eléggé más lettem, szóval ha valaki tényleg felkelti az érdeklődésem, mármint szimpatikusnak tartom, vagy kellőképpen furcsának akkor még olyan dolgoktól is eltekintek, hogy valaki nem aranyvérű. Persze ez nekem fontos, mert így neveltek, szóval akaratlanul is érdekel ez a dolog. Egy apró mosolyt ugyan, de megejtek a lány felé. De tőlem igazán nm várhat senki hatalmas vihogásokat, bár néha szoktam nevetni, ez a dolog a ritkább cselekedeteim közé tartozik. Kicsit odébb csúszok, hogy is a kényelmesebb helyre ülhessen, de a pózom nem változik.
-Szia!Ülj csak. –Jelentem ki egyszerűen.- Nathalia, igaz?
Ezt muszáj volt megkérdeznem, hiszen bár tudom hogy ő az, csak hát nem emlékezhetek pontosan mindenkire, főleg ha nem is a házamba jár. De azért rá nagyjából emlékszem és tudom is ki ő.
-Igen, mondhatjuk hogy az vagyok, de nem hinném hogy te tudnál nekem segíteni.
Jelentem ki. Nincs semmi bajom a lánnyal, csak hát erre a kérdésre mindenki nem ezt válaszoltam volna, vagy kicsit taplóbban. Csak annyi a problémám hogy nem szeretek segítségre szorulni, és ezt amúgy sem mondhatnám el. Maximum ha a legjobb barátnőm lenne, de nekem olyan nem igazán van. Talán el kéne kezdeni keresni egyet, vagy valami, mert már nem ártana. Ugyanis a legjobb barátok kategóriájában csak fiúk vannak. Szóval mindenképpen kéne majd egy lány is, bár nem önmaga miatt, csak hát nem lenne rossz.
-Nem tehetem. Nem azért mert nem akarom, csak egyszerűen nem lehet. De semmi bajom, komolyan.
Hogy ezeket a szavaimat nyomatékosítsam egy mosolyt is küldök a lány felé.
-És te mit csinálsz itt ilyenkor?- Ez most őszinte kíváncsiság, mert ,nem is tudom miért, erre is csak azt tudom maximum mondani, hogy szimpatikus lány,a mi lányokról nem sűrűn mondható el..
