|
Cím: Dakota Bourgh Írta: Dakota Bourgh-Barrow - 2012. 06. 12. - 20:02:22 BOURGH; DAKOTA PALOMA (http://i1110.photobucket.com/albums/h448/dakreb/Dakota/beha03_zps621dc18b.gif) Hetedéves griffendéles indiános lány Barátok Szeretem, ha sokan vesznek körül. Nem azért, mert én igénylem a figyelmet, bár sokan nyilvánvalóan ezt tartják rólam, hanem, mert úgy érzem, így vagyok teljes. Velük együtt, a barátaimmal együtt. Mert már csak erre a néhány évre visszatekintve is látom, hogy mindazok a kalandok, melyeket átéltem, fele olyan jók sem lettek volna, ha nincs kivel osztoznom az élményben. Pont, ahogyan egy elmondott történet sem ér semmit hallgatóság nélkül az én egész lényem sem ér semmit nyüzsgés nélkül. Ennek ellenére tisztelem is azokat, akik körülvesznek, mert nem hinném, hogy túl egyszerű kiismerni, és ezáltal megkedvelni. De csak egy kis időt kell szánni a megismerésemre. És kellő bizalommal felém fordulva bizony meglepődhet az ember mennyire odaadó és kedves barát tudok lenni. Van néhány barát, akiket semmiért sem cserélnék el, ennek ellenére mindig szeretek új ismeretségeket kötni. Mindennek és mindenkinek adok egy esélyt. Végül is lehet, hogy éppen az lesz a legszerethetőbb ember a környezetedben, akiről az elején a legkevésbé gondoltad volna. Család Vannak egy páran… mármint akiket szeretek is. De azok javarészt muglik. Nagynénik és nagybácsik és néhány unokatesó. De talán mégis ők számítanak kevésbé itt és most, ebben a világunkban. A többiek… akadnak ők is persze. Ugyanígy néhány nagybácsi egy követelőző nagymama és persze egyéb, unokatestvérnek csúfolt ivadékok… Eddig azt hittem a kapcsolatunk mindig megmarad ellenszenvesnek. Hiszen általában lázongok. Nem igazán találom a helyem az általuk képviselt kissé formális és túl sok követelmény és szabály közé beékelt világukban. Az ikertestvérem Jada azonban igazán jó kapocs. Összehoz és megértet minket egymással. És lassacskán így háborúban rettegéstől övezve bizony rá kell jönnöm, hogy ők is az én vérem. Meglepően hasonló ízléssel és bár mélyen eltitkolva, de szinte ugyanolyan nézetekkel… Ellenségek Vannak ellenségeid? Igen? Ez jó jel, mert azt jelenti, hogy igazi egyéniség vagy, nem csak egy lényegtelen ember a tömegből. Véleményem szerint, ha valaki azt állítja magáról, hogy nincsenek ellenségei, akkor az illető vagy hazudik /akár még önmagának is/ vagy oly mértékig unalmas jellem, hogy még utálni sincs mit rajta. Nos én úgy érzem kellő mennyiségű ellendrukkert gyűjtöttem az elmúlt évek során. Ha mással nem is, akkor az egyesek szerint oly elbűvölő modorommal minden bizonnyal. /Pedig a közelébe sem érek Iza Bishop lenyűgöző nőiességének./ De szerintem amúgy is bőven megadtam rá az okot... hiszen vegyük csak példának a legtöbb mardekárost. Esküszöm; tényleg nem tehetek róla, véletlenül pont mindig ott vagyok, ahol nem kellene… Szerelem Nekem is akadt a jóból. Nehogy már én kimaradjak abból a mindent elsöprően gyűlöletes érzésből. Igen, valóban, nem szeretek szerelmesnek lenni. Talán mert úgy érzem mindig balul sülnek el a dolgok. Sosem úgy, ahogy abban a bizonyos nagy könyvben meg kellene, hogy írva legyen. Ezzel nem azt mondom, hogy teljes mértékig zárkózzunk el, de néha napján örülnék, ha a szívünket csakis olyanok felé nyithatnánk meg, akiket az eszünk is jónak vél. De persze valahol mégiscsak furcsa lenne, ha ezt megtehetnénk. Akkor hol volna az egészből a varázs, ahogy rápillantva egy férfiúi egyedre megdobban a szíved. Talán mégiscsak jó, hogy van ez az érzelem. Mert ésszel bizony megválaszolhatatlan az engem minden egyes alkalommal foglalkoztató kérdés: Miért pont Ő? Barát/Ellenség/Szerelem/Egyéb... Ide pedig, hogy milyen a kapcsolatod velem Kód: [font=arial][size=11pt][color=#C74132][b]Barát/Ellenség/Szerelem/Egyéb...[/b][/color][/size][/font] [font=times new roman][size=11pt]Ide pedig, hogy milyen a kapcsolatod velem[/size][/font] Cím: Re: Dakota Bourgh Írta: Ephram Destain - 2012. 06. 12. - 20:32:57 Ellenségből barát
Tény, sokban javított kettőnk kapcsolatán az, hogy összejöttem hőn szeretett nővéreddel. És még így is hónapok kellettek hozzá, hogy ne csak egy mardekárost, egy álnok kígyót láss, hanem egyáltalán megpróbáld érzékelni emberi mivoltomat. Nyilvánvalóan semmiféle kapcsolat nem lenne közöttünk Jada nélkül, eltekintve a nyilvánvaló okokból következő ellenszenvet, de részben mégis örülök ennek az ismertségnek. Csupán azért teszem hozzá, hogy részben, mert kissé unom, hogy mindig kimentsem a hátsód valami eszement galibából. Ennek ellenére új barátokat, ismerősöket szereztem általad. És rádöbbentem, hogy bizony nekem is jól esik, ha van valaki, és nem csak mondjuk a barátnőm, akiben megbízhatok. Cím: Re: Dakota Bourgh Írta: Ginny Weasley r. - 2012. 07. 14. - 16:55:00 Red Revolution Friends
Mondhatnám, hogy régi barátok vagyunk, de nem szeretek hazudni. Igazából nem sűrűn kerültünk közelebbi kapcsolatba - neked is megvolt a saját baráti köröd, nekem is a magamé, így az útjaink sosem keresztezték egymást. Aztán jött a DS, most pedig, hogy a trió távol van még erősebben kell támaszkodnunk egymásra. Annyi biztos, az új helyzettel új dolgokat is felfedeztünk - például egymást. Mindketten elég dominánsak vagyunk, ráadásul nem sűrűn csapunk a szánkra, engem pedig már akkor megfogott a személyiséged, mikor az éveleji DS-edzésen egymás ellen párbajoztunk. Nem tudom, Te mit látsz bennem, amiért kiérdemeltem a bizalmadat. Talán a hasonlóságunkat? Vagy azt, mennyi mindenben különbözünk? Nem tudom. A lényeg, hogy boldog vagyok, amiért a kapcsolatunk ilyen szintre fejlődhetett... hiszen én is épp úgy fogom a Te hátad, mint Te az enyémet, ha krízis helyzet áll elő. Cím: Re: Dakota Bourgh Írta: Izabel Bishop - 2012. 07. 20. - 01:03:49 Kinek hazudjak? Az őszinte véleményemet akarod? Nem tudom, Bourgh, fura vagy. És mi nem vagyunk barátok. És abban sem hiszek, hogy valaha az életben azok leszünk. Egész egyszerűen bosszant a léted. Van, hogy nincs is miértje az ilyesminek, van, hogy csak minden megváltozik. Vagy tönkremegy. Emlékszel az első évünkre? Kis szarosok voltunk, de azért csak egymásra találtunk valahogy. Mindkettőnket megszédített a mágia roxforti mértékkel mérve is sűrű jelenléte; minden új és nagyszerű volt, te pedig bátor voltál és mindenre elszánt. Pont, mint én. Nem csoda, hogy összebarátkoztunk. Ó, igen, nem felejthetted el. Nem lógtunk állandóan egymás nyakában, de ha apró-cseprő csínytevésekről vagy hatalmas játékokról volt szó, mindig megtaláltalak téged. Aztán egyre nagyobbak lettünk, és egyszerűen megváltoztunk. Két vezéregyéniség nem kukorékolhat ugyanannak a bandának az élén, ez belátható, és egy nap már egyáltalán nem volt kedvem veled játszani. Te is valahogy így lehettél ezzel, aztán elkezdtünk versengeni. Állandóan felül akartál licitálni engem, ettől pedig csak elborult az agyam, és rátettem még egy lapáttal. Nem egy olyan világraszóló történet... Azóta is mindenhol ott látlak, mint valami rossz óment. Tudom, hogy te is griffendéles vagy, mégis érzem a verseny szagát, valahányszor felbukkansz. Talán egyszer ezt is kinőjük. De azért az ellenségem sem vagy. Nehogy azt hidd, hogy egy mardekáros és közted majd pont a kígyót választanám. Oké, ez kissé kisarkított példa, én soha nem állnék egy mardis mellé. Viszont a Veszett Rókában töltött este után alaposan gondolkodóba ejtettél. Ben bátyám nem hülye, hiába bizonygatja a fél iskola, tehát csak lát benned valamit, amiért veled barátkozik. És te azonnal segítettél nekem, amikor hírét vetted, hogy szökni készül az ólmos Britannia béklyójából. Be kell vallanom, ez azért megérintett, vagy micsoda. Cím: Re: Dakota Bourgh Írta: Benjamin Bishop - 2012. 07. 22. - 18:46:37 Cigicimbi Hey, Texi, nem láttad a rajzmappámat? Nagy sumák vagy te, én mondom. Először is felbukkantál a privát dohányzózugomnál. Honnan vetted a bátorságot, hogy egyáltalán rátalálj arra az eldugott kis falszakaszra? Aztán a másik, hogy ott is maradtál, a kifejezett tiltakozásom ellenére. De a csúcs az volt, hogy mindezek után visszajáró vendég lettél. Nagyjából így kezdődött el a mi cimboráskodásunk. Nem tudom, nevezhetlek-e a barátomnak – amíg nem ismerem a te álláspontodat, addig inkább tartózkodom a nagy érzelmi kitárulkozásoktól –, de akármi is vagy számomra, azért egy kicsit mégis csak örülök, hogy nem tudtalak lekoptatni akkor délután, a falam elől. Attól a naptól fogva mindig várt rám ott valaki, akit eleinte nagyon jól esett bosszantani és megállás nélkül piszkálni, de aztán szép lassan beleuntam ebbe. Más irányból közelítettem a probléma felé. És amikor megtaláltam a megoldást, már nem is létezett probléma. Illetve dehogynem, az mindig volt, de már nem a jelenléted képezte azt. Hálás voltam azért, hogy meghallgattál, és azért is, hogy nem próbáltál mindenféle agyament tanáccsal vagy vigasszal szolgálni. Legtöbbször az használt, hogy csak hallgattál. Hogy végre beszélhettem. Esküszöm, ezzel legalább plusz tízévnyi őszhajszáltól mentettél meg. Jó érzés tudni, hogy várják valahol az embert. És annak ellenére, hogy milyen kiterjedt baráti köröd van, azért még nekem is szorítottál helyet közöttük. Tudod, mit? Egyáltalán nem félek attól, hogy ezeknek a megszokott, pszicho-kríziselhárító, lélekbúvár bagós szüneteknek vége szakad, mihelyst kijárom a hetedik évet. Elballagok, majd te is hetedéves leszel, de akkor már én várok rád odakint valami rosszul elrejtett, retkes fal előtt füstölögve. Cím: Re: Dakota Bourgh Írta: sol - 2012. 08. 21. - 11:49:25 Barát
Nem is emlékszem már hogyan történt. Kis pisis elsősök voltunk, amikor Izával elkezdtünk barátkozni és szinte egyiknapról a másikra csatlakozott hozzánk Dakota is, ahogy szépen alakult ki a társaság. Mindig ott volt Ő is azokon a híres roxmortsi estéken, bár tény, hogy jóval visszafogottabban ivott és ordibált, mint mi Izával. Ahogy múltak az évek végül nem is tudom min, vagy miért Iza és Daki eltávolodott, nem tudom nem is nagyon akarok beleszólni, én mindkettejüket szeretem. Igazából Daki vagy Texi, ki hogy hívja szerintem a legtöbb ember számára ugyan azt a benyomást kelti – de rám biztosan: olyan mint egy húg, mintha mindannyiunk kishúga lenne. Fura érzés, tekintve, hogy nekem tényleg van két húgom. Hogyha elmegyek bulizni és tudom, hogy totálisan végem lesz biztonságban érzem magamat, ha ott van Ő is a buliban, mert hát hogyha a Hollóhát toronyig nem is, de a főépületig biztos nem fogja hagyni, hogy összeessek. Dehogy ennek a lánynak milyen vasból lehet a mája! Cím: Re: Dakota Bourgh Írta: Mathias Montrego - 2012. 09. 03. - 18:07:45 Vérbeli Ellenfél
Ó anyám, Bourgh! Mit mondjon az ember neked? Te vagy, aki ülve nyakalja a Holdat, de egy rossz mondat és a folyosó kellős közepén lefejelsz a kemény homlokoddal. Igazi ellenfél vagy, nem vitatom. Na ne hidd, hogy beléd törik a bicskám, azért engem is kemény fából faragtak. Különös vagy te, minden értelemben, hisz ha kell rivalizálsz, ha kell védelmezel. Olyan összetett ez, hogy szerintem te magad se érted. Igazából tudom, hogy helyesen cselekszel, ami a szívedből jön. Ezért tisztellek. Talán ez a legnagyobb érdem, amit tőlem valaha kaphatsz. Remélem megtalálod az utad bármerre is legyen. És abban is bízok, hogy vigyázol arra az idiótára, akit te is ellenfélnek tartasz, de ha kell mégis támogatod a magad esetlen módján. Látod, mégis van közös bennünk. Épp ezért nevetséges ez a világ. Cím: Re: Dakota Bourgh Írta: Athalea Lestrange - 2012. 09. 16. - 11:23:05 Évfolyamtárs
Primitív egyszerűen leírni, hogy utállak, nincs mese: máshoz folyamodom. Semmi sem tetszik benned, minden veled kapcsolatos olyan távoli az én világomtól, hogy egyenesen borzongat a létezés ilyen különféle formája. Hitetlenkedve nézek rád, számomra fel nem fogható jelenség vagy, örülök, ha nem vagy a közelemben órákon mégis el kell viseljelek, sőt! Emlékszem hányszor voltunk csoporttársak egy asztalnál, tudom, hogy minden lehetetlenség ellenére érdekes módon egy nyelvet beszélünk sőt megértjük egymás szavát, tudunk együtt dolgozni, ami csak fokozza különcséged. Arról nem is beszélve, hogy mindig ott vagy ahol nem kéne, és általában az incidenseim központjában mozogsz. Jobb, hogy elszöktél, végre tettél valami jót, igaz ijesztő, hogy most már nem lehet szemmel tartani... *nem vallja be, hogy tart a lánytól* Cím: Re: Dakota Bourgh Írta: Mika Holland - 2014. 05. 28. - 12:04:29 Az Új Világ
Az a fura benned, hogy legyél bármilyen népszerű is az iskolában, mégsem számít neked. Mintha észre se vennéd, pedig szerintem igenis tisztában vagy vele. A kicsik felnéznek rád, a nagyok elismernek, mi pedig az oldaladon loholunk - már aki képes lépést tartani veled. Nem hinném, hogy nincsenek irigyeid. Bourgh világa (bocsáss meg, hogy kihagyom a jellemzésből a testvéredet, és mindig egyes számot használok, de hát ti ketten olyan különbözőek vagytok) nagy kísértés mindenki számára. Köztudott, hogy te vagy az amerikás lány, akinek van némi köze az indiánokhoz is, és mint ilyen, te megtestesíted az ismeretlen egzotikumot. Mégis szeretnek, mert nem tagadod meg senkitől az új világot. Ezért hiszem, hogy jó ember vagy. Sosem barátkoztunk össze, mi mindig csak évfolyamtársak voltunk, de hozzá kell tennem, hogy nem is volt hozzám egyetlen rossz szavad sem. Talán csak azért, mert tudod, hogy Agnes a barátom, talán e nélkül is kedvesen bántál volna velem, ki tudja. Azért ennek hálás voltam. Szívesen bekukkantottam volna én is ebbe a nagy és tarka világba, de köztetek úgy éreztem, hogy kissé egyszínű vagyok. Sok jó megadatott neked az életben, úgyhogy figyelj oda mindig, miként bánsz a hatalmaddal. Cím: Re: Dakota Bourgh Írta: Agnes Meadows - 2014. 05. 28. - 15:51:04 Könyvet borítójáról... Életem egy része könyveim magányában telt. Tán a rabjuk voltam, vagy tán ők az én pajzsaim, nem tudom. Csak vágyódtam a történetek után, s álmodoztam milyen lehet kalandot átélni, és hős kalandorként a világot járni. Azt gondoltam az én életem sosem válhat izgalmassá, mert nekem valahol a nyugalom és egyszerűség lett megírva. A távolból figyeltelek, csendes, de vágyakozó kíváncsisággal. Hiszen olyan voltál, mintha csak könyveim lapjairól léptél volna elő. Furcsa és heves, vicces és népszerű. Az izgalom és kaland csakúgy áradtak lényedből. S a köréd gyűlő alakok szemükben mohó izgalommal várták az újabb történeted. Indiánokkal éltél, láttad messzi országok törzseit és szokásait, s olyan teremtményeket, melyek nekünk tán csak az álmainkban jelenhetnek meg. Egy másik világot képviseltél, egy színes, érdekes, élettel teli világot. Éppen az ellenkezőjét annak, mint amit én. A sors azonban kifürkészhetetlen. És kiderült, hogy mégsem hagy meg engem távoli szemlélőnek. Az események közepébe dobott, s megismertetett velem Téged. Azóta a hősök és kalandorok már nem csak a könyveimben és vágyaimban élnek, hanem a mindennapjaim igazi, élő alakjai. Nagy leckét adott nekem az élet. Mert sosem gondoltam volna, hogy egy magadfajta nagyvilági lány valaha is barátra lelhet egy ilyen egyszerű kis teremtésben. De, ahogy egy könyvet sem ítélhetünk meg borítója alapján, úgy egy embert sem külseje alapján. S ezt éppen, én nem tudtam… Cím: Re: Dakota Bourgh Írta: Minerva E. Balmoral - 2015. 10. 21. - 02:14:07 Az inspiráció
Annak idején, amikor még nagyobb volt a szám, mint a pajzsom, eldöntöttem, hogy ha újjászületek, Dakota Bourgh leszek. Elsős voltam persze, akkor még ez bőven elfért a kviddicskapitányi álmok és a szabadság utáni olthatatlan vágy mellett, de amíg az utóbbi kettőnél rá kellett jönnöm, hogy az élet nem olyan egyszerű, az első megmaradt annak, aminek egy titokban nagyon is bohém kislány gondolta: a lehetőségnek, ami ott lebeg valahol fölöttünk. Ez vagy te, még most is, amikor már annyi mindenben megszűntem hinni, elvégre mindig olyan falakba ütköztem, amiket a családom emelt előttem. Ezért vagy számomra még mindig egy gyönyörű lélek mellett az a kilátás, hogy van remény. Cigarettát szív, a karkötőinek jobb történetei vannak, mint nekem egy egész nyár után, de minden köztünk eltöltött perce emlékeztet arra, hogy mi döntjük el, merre haladjon az életünk, mert… szabadok vagyunk. (http://i946.photobucket.com/albums/ad308/borkawolff/The%20artist%20in%20me/365be565c2a3bbfbfe46e2de892b3ac8_zps5qiafxrj.jpg) Cím: Re: Dakota Bourgh Írta: Yvette Delacour - 2015. 11. 08. - 16:58:51 Pukkancshadsereg
Olyan vagy, mint a futótűz. Mindent felemésztesz egyetlen perc alatt. Szörnyű a természeted, noha megértem az indittatásod. Nem könnyű a heves temperamentummal, én már csak tudom. S mégis, te azt hiszed ismered az embereket, de csak feketén és fehéren látsz. Hisz a szemedben én vagyok a gonosz, a rossz, a kegyetlen, a jégkirálynő és a közellenség... Nekem estél Ben miatt, holott nem ismerted a köztünk lévő kapcsolatot. Ráhagyatkozol némi pletykára, szóbeszédre, vagy épp Bishop nagy szájára… Régen rossz, csak hogy tudd. Egyetlen ok van, és hogy egyszer ez lesz a veszted. Ítélkezel azelőtt hogy látnál… Én megbocsátok. Más nem fog. Sajnállak, mert olyan vagy mint egy pukkancs, akit a saját mérgébe fog belefulladni. Tehetetlenül, magányosan. A saját viszonzatlan szerelmébe… Hát szánlak Bourgh, szívemből sajnállak. Cím: Re: Dakota Bourgh Írta: James Wolf - 2015. 11. 08. - 17:55:48 Ismerős
Még mikor mindketten DS-esek voltunk, tök jókat poénkodtunk, és mikor egymás ellen kellett gyakorolnunk, néha elbántunk egymással rendesen. Kedveltelek, és úgy éreztem, hogy te is engem. Hogy most mi a szitu, nem tudom. Nagyon sok minden változott, és engem sem véletlen küldtek el a DS-ből, most pedig, hogy már nem vagyok Roxfortos, ennek a jelentősége is kisebb lett. Talán egyszer még találkozunk a kviddicspályán, Bourgh. ;) Cím: Re: Dakota Bourgh Írta: r. Draco Malfoy - 2015. 11. 08. - 18:46:59 Egyéb...
Nem vagyok oda a griffendélesekért, te pedig, azt hiszem, megtestesítesz mindent, amit nem bírok bennük. Ha egy évvel később születek, talán téged rühellnélek most annyira, mint Grangert, de így nem igazán voltál több háttérembernél az életemben. Azt hiszem, az a legjobb, ha ez így is marad, tényleg nem hiányzik egy újabb, engem mindennél jobban rühellő griffendéles csaj. Cím: Re: Dakota Bourgh Írta: Jimmy K. Quinton - 2015. 11. 11. - 19:59:19 Wyrd
Nincs mit szépíteni. Valóban megleptél. Úgy tartja egy legenda, hogy a futhark írások közül elveszett egy, melyet már senki sem ismer, melyet már mindenki elfeledett, melyet már rég nem használnak, vagy talán sosem használták. Ennek az ismeretlennek a wyrd nevet adták, mely rejtélyt, titkokat, sorsot jelent. Én úgy hiszem, ha a rúnákat személyekre vetíthetnénk, te lennél ez az ismeretlen. Lelket adsz a környezetednek, éppen úgy, ahogyan azt rúnahasználatodból is látom. Megtiszteltetés, hogy sorsod része lehetek. Cím: Re: Dakota Bourgh Írta: Avelin M. Meadows - 2015. 11. 12. - 23:27:21 Hallgatom történeteid sorra... Bár tanárod voltam, de szinte csak egy fél évre. Megismerni téged mégis esélytelen lett volna... De Agnes... Annak a kis kedves lánynak, annyit jelentesz, mint maga a levegő, s tán mindezt nem is tudod. Nagyon-nagyon szeret téged és én megértem ezt. Különleges lehetsz, mindaz, mit hallottam rólad ezt bizonyítja, s higgy nekem nem kevés mesédet hallgatom meg. Csak közvetve. S bár így fele olyan izgalmas lehet, mint ahogy te előadod, s ahogy előadod fele olyan izgalmas lehet, mint mindaz, mit átélsz: Még így is fantasztikus. Tartsd meg hát a szíved, s tartsd meg barátaidat, de szerezve sok újat: mesélj még történeteket... Cím: Re: Dakota Bourgh Írta: Demetrius H. Rhodenbarr - 2016. 10. 04. - 05:04:22 Woodstocktól balra Ha valahol abszolút indokolatlan törzsi mintákat látok, szomorú módon már meg sem lepődöm, mivel éppen hetedik éve van szerencsém ezt a naptári menetrendet teljesen meghazudtoló jelenséget megfigyelni rajtad, amivel indiánlánynak képzeled magad Angliában. Efölött hunyjunk szemet, elvégre üzleti partnerekről jót vagy semmit, de néha viszket a tenyerem, hogy adjak egy számot, amit felhívva esetleg kicsit kevésbé idéznéd a szüleink fiatalkori divatját az öltözködni tudó emberek elméjébe. Személyes preferenciák alapján a testvéred mindig jobban érdekelt, de nem álltatom magam, a 'Bourgh' szó nem rímel arra, hogy 'következetesség', mert az ő ízléstelensége a férfiak terén nyilvánult meg. Így hát nem hiszem, hogy különösebben fájna egymásért az iskola után a szívünk.. Cím: Re: Dakota Bourgh Írta: Marga Destain - 2016. 11. 20. - 19:49:05 Gyermeke a törzsnek Hej Rokonom, Rokonom! Igen. Azok leszünk. Értelmes tagokkal bővül a Destain klán. Ez már önmagában is nagy öröm. Hát még a tudat, hogy ilyen lázadószellemű vörös oroszlánok érkeznek a bandába. Jó buli lesz! Így már... De azt azért ígérd meg, hogy néha lóghatok nálad Amerikában, mert gyanús, hogy ezt a vízözönt elé hamar megunom. Előre is kösz. Cím: Re: Dakota Bourgh Írta: Leon R. Lutece - 2016. 11. 21. - 02:34:34 tollpihe a szélben Nehéz örökség nyomja a vállát, Ms. Bourgh, tisztelem kitartását, mellyel még mindig kitartóan önmaga tudott maradni a mi hideg országunkban - tudom, hogy szűknek érzi korlátait, de csak annyit kérhetek öntől, legyen türelmes. Merítsen erőt abból a számunkra idegen kultúrából, járja be képzelete termeit, térjen vissza hozzájuk, és sugározza továbbra is egy másik világ fényét - ugyanakkor arra kérem, tanuljon meg várni. Nyugodtan megállni egy percre idehaza is, figyelni a jelekre, értelmezni őket, hiszen ebben olyan jó, és ne tagadja meg az egyik otthonát egy másik kedvéért. A Roxfort mindig itt volt és itt lesz, ha szüksége lenne ránk, bármerre is sodorja az élet. Jó utat kívánok önnek! Cím: Re: Dakota Bourgh Írta: Izabel Bishop - 2016. 11. 21. - 10:54:32 Burn the wbitch Hát nem sokat változott a véleményem rólad, bár egy dologért hálás vagyok: hogy te voltál az egyetlen csaj, aki nem törte össze Bent. Nem vagyok valami büszke a bátyám eddigi teljesítményére, de annak örülök, hogy végül is sikerült őt egyenesbe hozni. De szerintem te szedd össze magad, mert amiket mostanában hallok rólad, hogy tanárok után koslatsz meg ilyenek... hát te tudod, a te híred, a te életed. Csak tudd, hogy az emberek nem mindig azt mondják, amit gondolnak. Ne kapaszkodj túl magasra, amerikás tyúk, mert lehet, hogy a létra, amin állsz, érzésre stabil, de a fokai meglazulhatnak. Cím: Re: Dakota Bourgh Írta: Elliot O'Mara - 2018. 03. 20. - 10:56:52 Kávé utáni desszert
Ó igen! Kellemes kis kiruccanás volt az a bizonyos roxmortsi kaland. Nem csak egy karkötőt, de egy kis privát kirándulásra is elmentem Puddifoot mosdójába veled. Bevallom, kicsit szűk volt a hely, de nem panaszkodhatom. Ez csak még érdekesebbé tette a mi kis összebújásunkat. Azt is nyíltan ki merem mondani: nem volt nehéz dolgod a csábításom kapcsán. Éppen összetört szívvel, kellő bizonytalansággal érkeztem a faluba. Csupán az a karkötő érdekelt, te pedig szinte önként ajánlkoztál, hogy jobb kedvre deríts engem. Ezért hálás vagyok a magam nagyképű módján. Natnak egy szót se, Kócoskám! Cím: Re: Dakota Bourgh Írta: Blaire Montrego - 2018. 03. 22. - 22:49:44 Nyakigláb kisasszony
Hát hogy őszinte legyek, nem tudlak hova tenni. Nagy a szád ez kétségtelen, és kócos is vagy. Nyakigláb kisasszony, aki a kvaffot hajtja. Őszintén szólva titkon mindig remélem a hollóhát vagy mardekár elleni meccsen hogy egyszer eltalál egy gurkó... csak úgy egészenvéletlen... csak úgy talán általam... s mindössze a jó szívem nem vitt rá eddig, hogy feléd irányítsak egyet sutyiba. Őszintén szólva nem vagy szimpi. Valahogy beletartozol nekem abba a griffendéles nagyszájú bagázsba, amit Bishop képvisel, s mivel Iza olyan amilyen, téged is egy kalap alá veszlek vele. Hogy nem kellene? Ugyan kérlek, ez kit érdekel? Örülj, ha a folyosón csak egy szúrós pillantást kapsz és csak ennyivel megúszod... Cím: Re: Dakota Bourgh Írta: Mathias Montrego - 2018. 03. 31. - 23:02:11 Keményfejűek klubja
Mondd csak, valóban volt köztünk valami? Ott a banyánál, annál az elvarázsolt folyosószakaszon eléggé úgy tűnt, hogy én vagyok a szarházi, amiért nem emlékszem. De tényleg nem emlékszem. Sajnálnom kellene, tudom, de valahogy nem hiszem hogy te meg én... szóval talán mindegy is. Azóta se beszéltem veled két szónál többet, de azzal tisztában vagyok hogy a seprűt jól ülöd meg a kvaffot pedig keményen a fejemhez vágod ha teheted és nem a karikákba. Talán így vezeted le a feszültséget? Csak hogy tudjam... Szóval már egyre jobban örülök hogy az év vége közeledtével a meccsszezon is lezárul, mert így talán nem nő púp a fejemre a jól működő célzótehetségednek köszönhetően. És ha szerencsém van te se nősz a fejemre. Miért is tennéd? Cím: Re: Dakota Bourgh Írta: Elliot O'Mara - 2019. 08. 02. - 10:04:25 Szakítás utáni gyógyír
Köszönöm, hogy ott voltál, amikor szakítottam Nattal. Jót tett az a kis kiruccanás az otthonodba, mégha meglepeően el is kezdtél hasonlítani rá. Már mondtam, hogy nem kell aggódnod értem és te még is újra meg újra nevelni próbáltál. Valahol vicces is volt az egész egy olyan laza csajtól, mint te, de végül is, elszórakoztattál és remélem én is téged. Ja... és bocsi, ha Nat rád ijesztett, mikor elrángatott a közelebdől. Cím: Re: Dakota Bourgh Írta: Sage Bolton - 2019. 08. 12. - 19:14:14 Kóctesó
Te vagy az egyetlen a családból, akivel némi hasonlóság van bennünk. Meglepő is, hogy a kócos tincsek mellett van még ilyesmi. Keith után nem gondoltam volna, hogy találok egy rokont, aki ennyire közel állhat hozzám, akivel ilyen könnyen elbeszélgetek. Ja... és köszönöm szépen a macskajajra adott teákat, ahhoz képest mennyire nem szeretem, ezek egészen beválltak. Szerintem holnap után is benézek egy adagért. ;) Cím: Re: Dakota Bourgh Írta: Elliot O'Mara - 2020. 08. 08. - 16:24:33 rég láttalak
Hát Kócos, te aztán rendesen felszívódtál. Nem, nyugi... nem haragszom. Arra gondoltam, hogy majd beugrok a teázódba az Abszol úton, hátha ott vagy. Jó lenne iszogatni egyet, hiányzol de komolyan. Volt benned valami lazaság, ami igazából hiányzik mostanában az életemből. Remélem nem csak teát árulsz, de van rendes kávéd is. Mit meg nem tennék egy olyan feketéért, amit nem én főzök!
Powered by SMF 1.1.13 |
SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország |