Roxfort RPG

Karakterek => Futottak még => A témát indította: Daniel Raimbourg - 2008. 04. 13. - 21:28:51



Cím: Daniel Raimbourg
Írta: Daniel Raimbourg - 2008. 04. 13. - 21:28:51
Daniel Raimbourg
 


          alapok

teljes név || Daniel Raimbourg
becenév || Den, Deni
nem || férfi
születési hely, idő || 1974. szeptember 19, Franciaország
kor || 23
faj || ember
vér || félvér
évfolyam || -


          a múlt

1974 szeptemberében láttam meg a napvilágot egy francia városban Toulouseban, de én a várostól nem messze eső Saint-Cirq Lapopie nevű falucskában nevelkedtem. A falu a Pireneusok szikláira épült, és lélegzetelállító látványt biztosít Lot völgyére. Lot völgyében még számos történelmi és festőien szép kisváros található. Gyermekkorom legszebb éveit tölthettem ezeken a csodás tájakon, hála a szüleimnek.
   Szüleim, Rachel Félix és Michel Raimbourg történészek, rúna szakértől. Anyám mugli származású, apám aranyvérű varázslók negyedik gyermeke. Azzal, hogy apám egy mugli nőt választott magának társául a szülei kitagadták és megvonták tőle örökségét. Így én soha nem ismertem meg a nagyszüleimet, és a többi rokonomat. Anyám, pedig árva volt, így én kis családban nőttem fel, és soha nem tapasztaltam meg azt a csodát, ha az embert körül veszik a furcsábbnál furcsább rokonok.
   Rajtam kívül szüleimnek még egy gyermekük volt, ikertestvérem, Kate. Nemünkön kívül mindenben hasonlítottunk. A hajunk színe, a szemünk, a magasságunk és a jellemünk. Az évek múlásával kezdtünk csak egyre inkább különbözni a másiktól. Kate egy gyönyörű díva lett, és tizenhét évesen úgy döntött színésznőnek áll, és megszökött hazulról. Míg én követve szüleimet a történelemmel és azon belül is a rúnák tanulmányozásával foglalkoztam.
   Engem mindig is érdekelt a tudomány ezen ága. Érdekesnek tartottam, hogy mennyi titokra lehet bukkanni csupán csak annyival, ha egy ilyen táblát megfejt az ember. Rengeteget utaztunk szüleinkkel Svédországba, ahol a legtöbb rúnaírásos feliratok találhatok, de Lot völgyét soha nem hagytuk volna el. A szüleim és én is imádtuk ezt a történelmi titkokban gazdag helyet, míg nővérem unalmasnak tartotta.
   Aztán eljött a 1985 és testvéremmel iskola érették váltunk. Kate nagyon boldog volt, hogy felvételt nyert a Beauxbatons én már kevésbé. A varázslás sosem vonzott annyira, mint a kutatás és a történelem, de azért élveztem az iskolában töltött éveimet. Nagyon sok érdekességet tudtam meg a mágiatörténetből és a mágusok által ismert rúnaelemzésekről. Érdekes volt látni, ahogy Kate mennyire megváltozott az iskolában. Mikor még otthon voltunk, azért ő is foglalkozott szüleink munkájával, segített nekik, ahogy én is, de az iskolában? Megismerkedtünk néhány cusinunkkal és a pénz és a hírnév, amit nekik köszönhetően szerzett az iskolában teljesen az ujja köré csavarta. Kate-et nem érdekelte innentől már semmi más, csak hogy ismerjék, és a középpontban legyen. Nem is csodálkoztam rajta, hogy tizenhét évesen Párizsba szökött, még az iskola befejezése előtt. Az ő sorsa nem a varázslás volt, hanem a hírnév, a csillogás, a színpad. Egyébként őt nagyapámék elismerték unokájuknak. Engem nem, de Kate bele is illet a családjukba, míg én ugyanolyan feketebáránynak számítottam, mint apám.
   Tizennyolc évesen tökéletes vizsga eredményekkel fejeztem be a Beauxbatons Mágusakadémiát, és két évre Svédországba utaztam egy az iskolában megismert professzorral, aki pont akkor lett nyugdíjas és az ő tanításával kiválóan megismertem a rúna írás titkait. Mikor visszatértem Franciaországba a professzor úr kérésére jelentkeztem rúnaismeret tanárnak a Beauxbatonsba és azonnal meg is, kaptam a munkát. A szüleim ugyan kicsit csalódottak voltak, hogy nem maradtam velük, de megértették, hogy egy fiatal férfinak a maga lábán kell megállnia az életben. Imádtam tanítani, az, hogy átadhattam a tudásomat az ifjúságnak teljessé tette az életemet. De aztán elkövettem egy óriási hibát. Beleszerettem, az egyik tanítványomba és a szerelem kölcsönös volt. Majdnem egy éven át tudtuk húznia dolgot és nem venni a másikról tudomást, mikor is a lány egy évre elment a Roxfortba a Trimágus tusára. Jövő nyáron véletlenül futottunk össze Párizsban, meghívtam egy kávéra, hogy mesélje el mi történt vele az elmúlt egy évben. Kíváncsi voltam, hogy hangzanak egy diák szájából az események, hisz Maxime Igazgatónőtől már hallottam. Ahogy sejtettem, teljesen más szemmel látta a történteket és az ő verzióját sokkal érdekesebbnek és hihetőbbnek találtam, mint Madam Maximét. Ő semmi jót nem mondott a Roxfortról és az oda járó diákokról. Míg Colette szerinte csodás egy hely és rendesek az emberek is. És amit Madam Maxime balesetnek mesélt nekünk, egy fiú haláláról, arról Colette azt mondta, hogy Tudjuk ki tette. Ez után a beszélgetés után derítettem ki, hogy vajon kinek is volt igaza és ha a nagy becsben álló Albus Dumbledor azt mondja Ő akit nem nevezünk nevén visszatért én el is hiszem.
   Colettetel való találkozásomnak köszönhetően a szerelem, amit már lassan két éve éreztem a lány iránt újra lángra lobbant. Néhány nap elteltével újra találkoztunk és akkor elcsattant az első csók, amire már olyan régóta vágyakoztam. Szerettem ezt a lányt és el is akartam venni feleségül hiába volt még csak tizenhét éves, sokkal érettebb volt a koránál. És amit megszerettem benne azaz élel vidámsága és az eltökéltsége volt. Colette egy igazi kis vadmacska volt, egy örök lázadó, és nagyon tehetséges a mágia szinte minden területén. Amikor mesélte nekem Tudjuk ki visszatértéről, olyan szenvedélyt láttam a szemében, ami azonnal magával ragadott és eldöntöttem, hogy én is harcolni fogok ellene.
   Mikor az iskola elkezdődött, Colettetel már igencsak egymásba voltunk gabalyodva és nem érdekeltek minket a szabályok. Pedig érdekelhetett volna. Nekem az állásomba került
Colettetet pedig a szülei eltiltották tőlem. Így munka hiány miatt elhagytam az országot és Nagy-Britanniába mentem tanulmányozni a régi mágus kultúrákat.




          jellem

Egy igazi férfi, akin meglátszik ikertestvére nevelése. Ez leginkább az öltözködésén figyelhető meg, minden apró részletre odafigyel.  Imádja a nőket és tudja is, hogyan kell velük bánni, de a csábítások helyett inkább a szerelmet keresi. Egyszer volt igazán szerelmes, de sajnálatos módon elszakították kedvesétől, azóta se talált újra olyan lányt, aki elcsavarhatta volna a fejét.
Egy igazi történész. Imádja a rejtélyeket és a megoldhatatlannak tűnő dolgokat, és addig agyal ezeken, míg valami megoldást nem talál. Képes napokon át, ülni valami felett és akkor még csak szólni se lehet hozzá, annyira belemerül a munkájába.
Nem szereti az igazságtalanságot és miután anyja mugli szülők gyermeke és családja a legfontosabb a számára, harcolna Voldemort ellen. Ugyanannyira eltökélt ebben a szándékában, amilyen eltökélten fedezi fel a történelem újabb és újabb titkait.
Hiába álmodozó, de ennek ellenére a pontosság egyik fő erénye, igaz néha vele is előfordul, ezért csak a jó indokokat fogadja el, ha esetleg diákjai késnének. Egyedül nővére kését tolerálta mindig.




          apróságok

mindig || Család Történelem Szerelem Tanítás Mágia Egy pohár bor (még is csak francia)
soha || Brokkoli Igazságtalanság Aranyvérmánia Késés   
dementorok || rosszközérzet és az életöröm teljes eltűnése, ezen kívül semmi extra
mumus || a sírja melyen az áll: ?Magányban élt és hunyt el?
titkok ||
?   Az előző munkahelyéről azért bocsátották el, mert egy diákjával volt kapcsolata
?   Klausztrofóbia, a családján kívül erről senki nem tud
?   A nővére a mugli világ egyik sztárja. Büszke rá, de valamiért nem szokta nagy dobra verni.

rossz szokás || Ha egyszer belekezd valamibe, akkor addig nem hagyja abba amíg be nem fejezi, még akkor sem, ha más, sürgősebb dolga lenne.


          a család

apa || Michel Raimbourg 47, aranyvér
anya || Rachel Félix 47, sárvérű
testvérek || Kate 23, félvér
családi állapot || egyedülálló
állatok || a szüleinél van egy kutyája, Merlin, de szegényke már elég öreg

egyéb ||
?   Mágiatörténetet tanít a Roxfortban, a Beauxbatonsban Rúnaismeretet oktatok



          külsőségek

magasság || 182 cm
tömeg || 83 kg
rassz || európai
szemszín || kék
hajszín || sötétbarna
különleges ismertetőjel || van egy tetoválás a jobb felkarján
kinézet || Szemei kékek. Haját vállig érőre hagyta lenőni, leginkább azért mert így ritkábban kell ollóhoz nyúlnia. Kezén a bőrfelület keményebb az átlagnál a sok régészeti munka után. Szereti puszta kézzel véghez vinni a dolgait. Általagos magasságához, egy kidolgozz test párosul, az arca pedig sármos és általában borostás, de még sem tűnik elhagyagoltnak.
 egészségi állapot || klausztrofóbia

          a tudás

varázslói ismeretek || || Bejegyzett animágus. Állatalakja husky. Tökéletesen ismeri a mágus történelmet és kifejezett jó érzékkel, bír a rúnákhoz. Több éven át tanulta az egyik legjobb rúnaírást tanulmányozó professzortól ezt a tudományt. Hat nyelven beszél, franciául, angolul, németül, latinul, spanyolul és svédül
patrónus || igen, alakja egy sas
animágus alak || Husky
pálca típusa || 12 hüvelyk, rugalmas meggyfa, vélahajszáll maggal
 (http://www.kennels.co.uk/images/W.SiberianHusky.jpg)

          egy darabka belőled

1980 tavaszát írtuk és Katetel a falunk mögötti sziklásban játszadoztunk, míg szüleink végezték a dolgukat. Általában szerettem figyelni, ahogy a szüleim dolgoztak, de most Kate rávett a fogócskára és nem tudtam neki nemet mondai.
Nyolc éves kis kölykök voltunk, nem nagyon figyeltünk oda olyan dolgokra, hogy veszély, de most még is vissza akartam hívni nővéremet, aki már elég magara merészkedett a sziklákon. Féltettem.
- Hé! Deni! Gyere már, ezt látnod kell! ? hallottam fentről Kate hangját.
Felmásztam a sziklákon, de a testvérem sehol sem volt.
- Katy! ? kiáltottam, mire az egyik barlang bejáratából kikukucskált egy barna kócos arcocska, és a kezével intett, hogy kövessem, én meg követtem.
A barlang bejáratától néhány métert kellett csak mennem, hogy egy olyan látvány táruljon elém amit, még soha nem láttam. Nem egy barlangban álltunk, hanem egy középkori kastély maradványában, mely már teljesen beleolvadt a sziklába. De középen, ahol a nap bevilágozta a termet, kirajzolódtak a régi falak és bútorok nyomai. Hol voltak ablakok és hol voltak ajtók. Néhol még a látni lehetett a falfestmények nyomait, amit ha letisztítanánk, biztos vagyok benne, hogy jobban kivehetőek lennének. A teremből két folyosó nyílt még a azon kívül amin bejöttünk. Én azonnal fel akartam fedezni mit rejt még ez a csoda hegy, de Kate visszarántott.
- Szerintem szólni kéne anyuéknak. Nem hinném, hogy jó ötlet, ha egyedül megyünk beljebb ? mondta
Érdekes volt, hogy mindig ő volt a bátrabb, és én a logikusabb, de ebben az esetben fordult a kocka. Én mindenáron látni akartam, ő meg féltett. Kirántottam magam a kezéből.
- Oké szólj anyuéknak, én, viszont addig megnézem, mi van oda bent, mert nem bírok itt állni és csak várni.
- Rendben, menjél de, aztán egyből szólunk nekik ? egyezett bele. Én meg csak bólintottam egyet és már indultam is.
Az élmény, amit vártam nem maradt el. A nap ezt a helységet is besütötte, csak itt minden sokkal nagyobb épségben maradt, mint a kinti szobában. Itt látni lehetett, hogyan és miből építették az épületet, és kik lakhattak benne. Nem tudtam, volna biztosra megmondani, de én valami földbirtokos hegyi nyaralójának gondoltam. De ez majd anyáékra marad én most csak ámultam és bámultam ezt a csodás helyet, amit az idő meghagyott nekünk.
- Deni mennünk kéne! ? szól utánam Katy, de nem törődök vele, inkább még beljebb merészkedek.
Ahogy a falak mellé értem, hogy a kezemmel is megérinthessem a faragásokat, hirtelen eltűnt a lábam alól a padló és elkezdtem zuhanni. Zuhantam és zuhantam lefelé egy keskeny nyíláson, ahol ha kicsivel nagyobb lettem volna, már beszorultam volna. Aztán földet értem. Szerencsém volt. Vízbe érkeztem. A lábam épp, hogy leért így nem süllyedtem el, mert úszni sajnos nem tudtam. Azonnal kiáltottam Katynek, de semmi válasz nem érkezett. Újra kiáltottam, de megint semmi.
Nem tudnám pontosan megmondani meddig is kiabáltam felfelé a teljes sötétségben, de egy idő után már én magam sem hallottam a hangomat. Fáztam, és sötét volt és azt hittem, ott hagytak. Tizenhat órát töltöttem abban a veremben és egy életre rám nyomta a bélyegjét. Azóta sem tudok, egy sötét zárt szobában megmaradni pánikroham nélkül. Ha már egy kis fény van nincs semmi gond, de a teljes sötétség és bezártság? Ez mondjuk a munkámban nem éppen a legkedvezőbb, de szerencsére a pálcám mindig kéznél van, hogy a legsötétebb helyeken is fényt vigyen az életembe, de azért ha lehet elkerülöm a kicsi sötét és zárt helyeket.


Cím: Re: Deniel Raimbourg
Írta: Josey Butler - 2008. 04. 14. - 19:40:53
Elfogadva, Prof!  :-*