Roxfort RPG

2003/2004-es tanév => Déli szárny => A témát indította: Mrs. Norris - 2020. 06. 17. - 16:15:48



Cím: Társalgó
Írta: Mrs. Norris - 2020. 06. 17. - 16:15:48

(https://i.imgur.com/oTsGQxq.jpg) (https://i.imgur.com/z6bWh0E.jpg)

A dísztelen ajtót feltárva egy felnagyított klubhelyiségre találunk. Az egész terem szívében egy hatalmas kandalló terpeszkedik el. Előtte három háromszemélyes kanapé fog körbe egy alacsony faasztalt, a négy ház négy állata van kifaragva lábakként. Többnyire ottfeledett könyvek és használt pennák hevernek rajta. Minden ház színei felfedezhetőek itt, a falak sötétzöld és ezüst színűek, a szőnyeg eredetileg sötétvörös volt, ám az évek során erőst besötétült a sok használattól. A kanapék, fotelok és a hatalmas ülőpárnák huzatai többnyire kék színűek, bronz szegéllyel a Hollóhát tiszteletére, míg a Hugrabug ház színei a falikárpitok összeállításaiban jelennek meg. A kandalló tetejére tűzve, középen, akárcsak a nagyteremben a Roxfort címere. A falak mellett található néhány asztal, némelyiken varázslósakk készletet is látni. Körben három nagy ablak van, napközben a természetes fény uralkodik, ám este a meghittebb környezet érdekében mindegyik súlyos sötétítő függöny be van húzva.
Különböző beszélgető sarkok is vannak kialakítva, gyaníthatóan már a diákok keze nyomán. A teremben ugyanis található rengeteg párna, piros és fekete színekben, némelyek a kanapék és fotelok közelében, mások a fal tövében. Ezek a legkönnyebben mozdítható ülőalkalmatosságok, így nagy népszerűségnek is örvendenek.


Cím: Re: Társalgó
Írta: Jaqen Ryssal - 2021. 06. 25. - 20:42:54
Aerith


Előzmény: Északi szárny - Belső udvar.

A társalgóba vezető úton Jaqen nem sokat szól újdonsült társához. Főleg azért mert nem ismeri, és bár eddig előzékeny volt, az idegenekkel mindig bizalmatlan. Főleg ha Mardekáros az illető.

Elsőéves volt, amikor élete egyik meghatározó élményét szerezte itt, a Roxfortban. Azóta kicsit kedvesebb a lányokhoz mint az átlag, mondhatni alázatosabb. Ezt néhányan túlzásnak, feleslegesnek, vagy épp átlátszónak tartják. De Ők nem látták azt amit akkor a fiú...
Ez a hölgy pedig...más mint azok az emberek, akik körbevették. Legalábbis úgy néz ki. Biztosan sok negatív jelzőt kap mindenhonnan. Bár már jó ideje a Roxfortban lehet, mégis: A Mardekárosokat övező pletykák, rosszallás, és megvetés olyan dolgok, amikkel a ház talán minden tagjának meg kell küzdenie, Roxfortos évei alatt.

Nem kétséges, vannak akik rászolgáltak a pletykákra, és a megvető pillantásokra. Jaqen viszont úgy érzi, ez a lány nem tartozik közéjük. Vagy ha igen, jól titkolja...
Ő olyan embernek tartja magát, aki a rosszban is meglátja a jót. Nem keresi feltétlen, de meglátja.
Mint anno, a szellemmel is történt...vajon hol van most?

A folyosókon végigmenve, nyomában egy Mardekárossal, megvető, illetve meglepett pillantásokat kap Ő is. Külseje miatt sokan úgy vélik, hogy inkább a zöld házban lenne a helye, azonban ezek az emberek nem ismerik a személyiségét. Az viszont igaz, hogy szomja a tudás után, tökéletes alapot szolgáltat arra, hogy a Hollóhátban legyen. Itt is sokra fogja vinni, ebben minden tanára biztos.


Rosszul érzi magát amiért újfent kellemetlen helyzetbe hozta a lányt. Bár erről nem ő tehet tulajdonképpen.
~Utálom az embereket...~

 A társalgóba beérve  biccent Aerith-nek, hogy üljön le, majd nekiáll megfőzni egy teát.

-Milyet szeretnél? -kérdi a lányt miközben pálcájával megkocogtatja a teafőzőt, amiben egyből felforr a víz. Pár perc kell csupán, és már végez is.

A helyiségben egyébként senki sincs, ami kissé furcsa. Bár jó idő van, a legtöbb diák valószinűleg kint élvezi a napsütést. Ennek fényében ők ketten úgy festenek mint két magának való, búvalbélelt, elvont művészlélek. Nos, a "magának való" Jaqen esetében stimmel.

Miután töltött magának, és Aerith-nek is egy csésze teát, leül a lány mellé. Nem szeret mások szemébe nézni, mert a pillanat olyan mintha jelentőségteljes lenne, emiatt pedig folyton elneveti magát. Néha persze ránéz társára (hogy életben van e még) illetve a szemébe is hajlandó belenézni, azonban csak rövidebb ideig.


-Ízlik a tea? - kezdi a beszélgetést
-Lássuk csak. Leülni egy másodéves, Hollóhátas félvérrel, akit nem is ismersz...igazán meglepődtem amikor megrángattál. Úgy hallottam nem kedveled azt a társaságot akik belém kötöttek -itt iszik egy korty teát- miért voltál hát velük?
Amint ezekre választ kap, újabb kérdéseket tesz fel:
-Tudod az előítéletek olyan dolgok, amiknek vagy van alapjuk, vagy nincs. De ha folyamatosan ezekre hagyatkozol, az olyan mintha megpróbálnál átmenni minden téglafalon, csak azért mert a King's Cross pályaudvaron is át lehet menni az egyiken. Persze pont neked mondom ezt...viszont talán releváns lehet. Hisz itt a mi esetünk: Ha nincs az a kis incidens, a mai napig azt gondolom rólad, hogy ugyanolyan vagy mint Dean.

Sóhajt egyet, majd leszed egy levelet a talárjáról. Akkor tapadhatott rá, amikor a földre került. Tovább kortyolja a teáját, miközben maga elé néz, és csak néha fordítja tekintetét a lány felé.

~Lehet valaki átlagosan szép? Nos akkor Ő az...vajon aranyos is tud lenni? Mindenesetre inkább érdekel a személyisége...csak ne fojtson bele a csészémbe. Jobb lesz ezt hamar meginni, nehogy magamra haragítsam.~


Cím: Re: Társalgó
Írta: Aerith Baldron - 2021. 06. 29. - 21:31:02
angel face
(https://data.whicdn.com/images/330357452/superthumb.jpg?t=1557835623)
devil thoughts

MMI-IV-XII

to;Jaqen || zene: omens (https://www.youtube.com/watch?v=-JCsTCqJ9mU)  


Hollóhátasokkal nem sokszor kerültem eddig még kapcsolatba, valahogy megvoltak a kis világukkal, bár voltak köztük is meglehetősen debil egyedek, mint például az az idióta Dominic függő Ophelia. Pedig ő volt unalmas és nyomi, nem Dominic tehet róla, hogy csak úgy megunta. És még csak nem is hálás neki, hogy megmentette az életét. Hülye liba. Dominic mindig hülye libákat fog ki, mert szerencsétlen.
De legalább nem tűnik ő olyan defektesnek, mint a többi Mardekáros, akiket hátra hagytam.
- Úgy illik, hogy bemutatkozzak. Jaqen vagyok. Köszönöm, hogy elfogadtad aa...meghívásomat - hajol meg előttem, amit meglepődve fogadok.
- Aerith Baldron - húzom ki magam kissé fensőbbségesen, de hát ha az ember büszke  anevére. Még akkor is, ha kissé fura is a kapcsolatom a családom egyes tagjaival. Ha ők nincsenek, az embernek sincsen senkije. Még akkor is, ha a Monstrokhoz is tartozom félig... Azért nem mindegyik olyan gyökér, mint Gregory Monstro. Az csak egy ballépés volt a teremtés történetében.
-Nem fogom megjegyezni a neved. Elég sok embert becézek, valahogy személyesebb. Idővel te is kapsz majd becenevet. Talán a kis teázásunk végén már meg is lesz - Ó, milyen bájos. remélem valami olyat kapok, ami teszik. Kicsit jól esik ez, hogy most nem én pesztrálom a fiúkat, bár hiányzik a társaságuk. Ez van, magamra hagynak rám szálnak a gyökerek és egy alsóbb éves hív meg teázni. Ajajaj, de kirúgsz a hámból, Aerith!
Beleegyezem, hogy teázzunk, végül is, az tök elegáns, és még ha gyógytea jót is tesz az izmaimnak, meg annak, hogy ne egyek megint édességet. A szép testemre vigyázni kell.
Úgy követem őt, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog, igazából nem nagyon érdekelnek az emberek nyomi gondolatai rólunk, bár azt hiszem a legközelebbi pletyka úgyis az lesz, hogy csináltunk valami perverzet egymással. Bah. Komolyan, az öcsém lehetne. Bárcsak vele is ilyen egyszerű lehetne beszélgetni. Talán túlságosan pezstrálni akarok, vagy csak visszajelezni magam felé, hogy nem vagyok egy idióta, aki megmérgezi véletlenül a saját testvérét.
Nem nagyon jártam még a Társalgóba, valahogy ilyen időben mindenki kint hömpölyög. Kicsit az otthoni szalonunkra emlékeztetett a helyiség. Basszus, még sose voltam itt. De cuki hely, és gyökérmentes. Hurrá.
- Milyet szeretnél? - kérdezi, mire próbálok valami nagyon egészségeset.
- Zöld teát - döntök aztán, és várok a teámra. - Úgy tűnik teás típus vagy, te milyet iszol? - kérdezem meg cska úgy, bár én a forrrócsokiért is őrülten rajongok. Csak ugye a szép alakom. Ezért is eszek éltalában salátát meg nulla szénhidráltot.
-Ízlik a tea? - kérdezi, miközben és nagyban kortyolgatni kezdem.
- Érzem a Zent. Tudod, Dominic és Louise mellett kicist nehézkes nyugizni.
-Lássuk csak. Leülni egy másodéves, Hollóhátas félvérrel, akit nem is ismersz...igazán meglepődtem amikor megrángattál. Úgy hallottam nem kedveled azt a társaságot akik belém kötöttek. Miért voltál hát velük?
Erre hümmögök egy nagyot. Milyen kíváncsi. De hát hollóhátas. Ezek még azt is tudni akarják, amit már tudnak, meg ilyenek.
- Ugyan már, kérlek, én nem vagyok az aranyvérű mániás gyökér, és bár úgyis egy aranyvérűvel kell összeházasodnom, nem szennyeztek be - vonom meg finoman a vállamat, és hátradőlök a kényelmes kis székemben. - Azok meg egy gyökerek voltak, és mindig rám szállnak, ha nincs mellettem az unokatesóm, Dominic. Ő eléggé visszatartó erő - Elvégre mindenki tudja a késes sztoriját, meg hogy bicska van nála, és félnek tőle. Pedig azzal a bicskával mentette meg az életemet. - te is megtehetted volna, hogy a pálcámat ott hagyod, én pedig kereshettem volna, a rettegett gonosz Mardekáros Aerith. - Mondjuk az is vagyok. Képes lennék megverni bárkit aki rosszul néz azokra, akiket kedvelek. És az olyan Dean félék sem ijesztenek el. Bár lehet kattos vagyok. Egy kicsit minden Monstro kattos.  - Egyébként hasonlóan fura vagy, mint az öcsém -
-Tudod az előítéletek olyan dolgok, amiknek vagy van alapjuk, vagy nincs. De ha folyamatosan ezekre hagyatkozol, az olyan mintha megpróbálnál átmenni minden téglafalon, csak azért mert a King's Cross pályaudvaron is át lehet menni az egyiken. Persze pont neked mondom ezt...viszont talán releváns lehet. Hisz itt a mi esetünk: Ha nincs az a kis incidens, a mai napig azt gondolom rólad, hogy ugyanolyan vagy mint Dean.
Micsoda elmélkedések. felsóhajtok, és keresztbe teszem magam előtt a lábam.
- Aha, lehetnék én sok midnen. Dean. Monstro. Malfoy. Vagy csak simán Aerith. Mindenki fen  akadhat a hülye téglákon, nekik is mehet. Te meg lehettél volna Ophelia is aki megszállottan rá van cuppanva az unokatesómra.  Én is tudok szemét Mardekáros lenni, de jófej is, minden a körülményektől függ. Bevallom nem nagyon érdekeltél, ahogy ott gubbasztasz, és önző voltam mert csak a saját házam lejáratásával foglalkoztam, na meg elég nevettségesek is voltak. Vannak dolgok, amiket megteszünk, ha van előítéletünk, ha nincs. Otthagyhattad volna a pálcám, de utánam jöttél. Hagyhattalak volna, hogy megverjenek, de nem hagytam. Néha csak cselekszünk, mielőtt mindent túlfilozofálnánk. Lehet olyan vagyok, mint Dean, lehet, hogy nem  - villantok rá egy kis mosolyt. - De már tettük pár lépést előre, hogy ledöntsük ezeket az előitéleteket. Na és te, Jaqen, ki vagy te igazából a téglafalak mögött? - teszem fel a kérdést. Ez a zöld tea igazán kihozza belőlem a Buddhát.


Cím: Re: Társalgó
Írta: Jaqen Ryssal - 2021. 06. 30. - 13:14:49
Aerith


Először egy név, majd egy hiú testtartás.
Aztán egy rövid közlendő. Végül pedig kérdésre válasz, és visszakérdezés. Ezen a ponton Jaqen úgy érzi, hogy a lány egy teljesen lineáris sínen halad. Eddig könnyű kifürkészni a gondolatait. Na de mi lesz ezután?
Elmosolyodik a kérdésre, majd válaszol:
-Hűnek kell lennem önmagamhoz, és belecsempészni az életembe a fekete színt. Ha már a tanárok nem hagyják, hogy a saját ruháimban járjak-keljek. Úgyhogy feketét.


A fiú haja -mint általában- most is ki van engedve, és lepelként omlik vállaira. Ritkán fogja össze, általában akkor ha épp gyógynövénytanon foglalatoskodik valamivel.
Közömbös arckifejezéssel hallgatja partnerét, és néha kortyol egyet a teájából. Tartása semmit nem árul el gondolatairól, se nem tartózkodó, se nem túl nyitott. Bár korábban elárulta magát, hisz közölte, hogy bizalmatlan az idegenekkel szemben. Akkor meg minek ez a színjáték? Talán, hogy ne sértse meg Aerith érzéseit. Sajnos az ilyesmiben iskolaelső lehetne. A "fura" szó elhangzása után felpillant társára. Leteszi a teát az asztalra, és partnere szemébe néz.
-Ezt ilyen rövid idő alatt leszűrted? Szabad tudnom miből?
Illetve...mit értesz az alatt, hogy fura? -kérdezi kíváncsisággal a hangjában, de még mindig közömbös arckifejezéssel.

-Ha olyan lennél mint Dean -mondja, majd feláll, és sétára indul a szobában- arról tudnék. Vele nem lehet beszélni. Ő primitív, ahogy a társai is. Néha azt kívánom bár szabadon megölhetnék, és feltámaszthatnék bárkit. Elvégre, Ők miért élnek? Kinek okoznak vele örömöt? Kinek adnak bármi pozitívat? Miközben annyi jó ember szunnyad a hideg, nyirkos, szürke sírok alatt.

Az egyik függöny végével kezd játszani miközben befejezi a monológot. Aztán lehunyja szemét, és visszaindul a lány felé, és leguggol elé, hogy a szemébe nézhessen.

-Te értékes vagy. A korábbi társaságodnál, mindenképpen értékesebb.
És nem azért mert annyira szép lennél. A szépség önmagában értéktelen. Hiába nézegeted magad a tükörben naphosszat, nem fogod látni az igazi  értékeidet. Addig nem, amíg nem ülsz le magaddal beszélgetni.
Ráadásul ez a dolog relatív. Szerintem például tök átlagos vagy.

Mielőtt a lány kiakadhatna -ugyanis erre számít- előveszi pálcáját, és az arca felé mutat vele. Néhány másodperccel később egy gyönyörű, zöld rózsa bújik ki a pálca végéből.

-Ne haragudj. Úgy vélem ez talán érzékenyen érintett. Nem akartalak megbántani. A legfontosabb amit tudnod kell rólam az az, hogy őszinte vagyok. Ez pedig kétélű fegyver.
Van aki nem viseli túl jól...mások viszont ajnározzák azokat akik őszinték velük, hisz akkor nem fognak a hátuk mögött pletykálni. Gondolom neked is volt rengeteg hasonló tapasztalatod. Ez az iskola egy pletykafészek.

Ha Aerith elveszi a rózsát, Jaqen csak bólint egyet. Ha nem, a rózsa szétpukkad, szirmai pedig a földre hullnak, azzal a fiú visszaül a helyére.

-Komplex személyiség vagyok. Ennélfogva, ha valóban érdekellek, nem lesz elég ez az egy alkalom. Koraérettnek, magának valónak, és gonosznak tartanak. Ebből az első kettő igaz, a másodikat pedig az ellenségeim terjesztették. Ők mind halottak -mondja mosolyogva.

Kiissza az utolsó csepp teát is, majd társa felé fordul.
-Ez a rózsa ugyan megszületett, de vajon az igazi Aerith is megszületett már? Jó jel, hogy azt mondtad nem szennyeztek be. Eszerint vannak elveid, és talán saját gondolataid is -itt ismét megereszt egy mosolyt, nehogy véletlenül elvágják a torkát.


-Szóval azt mondod nem érdekel a származás, a vér fém illetve sártartalma. Na de hogyan viszonyulsz a sajátodhoz? Vágtad már meg magad, tényleg aranyból van? Ne haragudj...megint.
Csak meg akarom érteni mögötte a logikát. -mondja, miközben szívére teszi a kezét, feláll, és kissé meghajol, előre is jelezve, hogy nincs szándékában elítélni Aerith-t azért, ami. Függetlenül attól, hog, büszke aranyvérű e, vagy pont letojja a dolgot, neki egyik sem számít igazán. Ezután rögtön visszaül a helyére. Utálja ha félreértik, és megsértődnek azon amit mond. Márpedig a nemeseket könnyű megbántani. Elég ha a közelükbe mész.


~Milyen cuki, semmilyen haja van. Se formája se színe, leginkább egy bágyadt tűzre hasonlít, ami élete utolsó szikráiból próbál új életet nyerni. Egy gyerek, akinek címet adnak, és belekényszerítik a felnőtt létbe. Felelősségekkel, kötelességekkel traktálják, miközben lehetne szimplán egy gyerek is.
Ez vajon mennyire alakít ki torz személyiségjegyeket? Remélem nem lesz vele gond...talán adhatnék neki egy olyan becenevet ami kompenzálni fogja az őszinteségi-rohamaimat. Nehogy megöljön, vagy ilyesmi.

Értékes vagy...ebből fogok kiindulni.~


Cím: Re: Társalgó
Írta: Aerith Baldron - 2021. 07. 05. - 14:28:33
angel face
(https://data.whicdn.com/images/330357452/superthumb.jpg?t=1557835623)
devil thoughts

MMI-IV-XII

to;Jaqen || zene: omens (https://www.youtube.com/watch?v=-JCsTCqJ9mU)  


Kellemes ez a hely, gyakrabban kéne idejönnöm. A függöny kellemesen sötétít, mégsem olyan nyomasztó a hangulat, mint a Mardekáros klubbhelyiségnek. Ott minden olyan kötelezően sötét és komor, mintha mi mindig is olyan karótnyelt valakik lettünk volna. Kicsit nevettségesnek tartom ezt a sztereotípiát, bár mindegyim sztereotípiának van valóságos alapja. Én sem vagyok csupa báj és kellem, meg kell hagyni. Teázás közben el-el lesek a falakon lévő néghány festményre, az egyiken lusta birkanyáj sétálgat és legelészi a festett füvet, a másikon valami híres varázsló horkol, kissé püddedt szakállas arccal, a szemüvege meg a kis süvege is teljesen félre van csúszva, néha pedig oda-oda röppen at orrára egy pillangó, ami a bárányoktól keveredik oda. Tekintetem hol a teámon, hol pedig Jaqen-en nyugtatom, kissé félre billentett fejjem, makacsaul elhúzott szájjal halgatom a monológjait.
- Ezt ilyen rövid idő alatt leszűrted? Szabad tudnom miből? Illetve...mit értesz az alatt, hogy fura? - kérdezi, mire kissé fyanrul elmosolyodom, és megforgatom a szememet. Persze én nem vagyok olyan pókerarc bajnok, mint a velem szemben üldögélő fiú, de legalább ezzel is megkönnyítem a dolgát, hogy a képemre van írva nagyjából minden gondolatom.
- Áh, ő rajta is ugyan olyan nehéz kiigazodni. Bár remélem te nem vagy olyan ördögi természetű, mint ő. De mind a kettem furák vagytok. Egy kicsit túlságosan megközelíthetetlenek. Bár ki nem az? - vonom meg a vállamat, és beleiszok a teámba.
-Ha olyan lennél mint Dean arról tudnék. Vele nem lehet beszélni. Ő primitív, ahogy a társai is. Néha azt kívánom bár szabadon megölhetnék, és feltámaszthatnék bárkit. Elvégre, Ők miért élnek? Kinek okoznak vele örömöt? Kinek adnak bármi pozitívat? Miközben annyi jó ember szunnyad a hideg, nyirkos, szürke sírok alatt.
Úgy tűnik nnkei is erősen megárthatott ez a tea. Bár lehet ő alapvetően ilyen túlságosan is elmélkedő. Én nem akarok istent játszani, ahogy azt annyian megtették az ostrom alatt. Megremeg egy kicsit a gyomrom, amikor arra a betört koponyájó férfira gondolok. Az ostrom alatt a jók gonoszságát tapasztalétam meg, hogy mennyire tudnak gyűlölni olyanért, amit nem követtem el. A családom egyszerűen csak életben akarta tartani a kihaló félben lévő társadalmi státuszát. És emiatt álltak rossz oldalra. De ki is volt az ostrom alatt igazából az? A halálfalók, vagy a hősök, akik képesek lettek volna engem is megölni olyan miatt, amiről azt sem értettem akkor, hogy micsoda. Pusztán azért mert a bátyám is belekeveredett. Aznap mindeki egy kicsit rosszá lett. Bármilyen nemes is volt a cél.
- Dean csak egy elcseszett gyerek, aki a szülei eszméit akarja követni, mert képtelen a saját szemével látni. Sok jó ember szunnyad a hidegben, ez igaz. De te tényleg felvállalnád ezt a szerepet? Istent játszani kicist nagy falat, nem? És mi dönti el, hogy ki is az igazán jó? Egy jó emberből is válhat gyilkos az eszméi miat, amit jónak hisz. És egy rossz ember is lehetett egyszer normális. A határok túlságosan is homályosak - mondom aztán, belegondolva abba, hogy én is kertelés nélkül képes lennék ölni, ha valaki megtámadná Domot, a testvéreimet, vagy akárt Louis-t. Tudom. És azt is tudom, ha Dominic akkor nem döfi a kést annak a férfinak a testébe, én lennék mostanra a hideg földbe helyezve.
-Te értékes vagy. A korábbi társaságodnál, mindenképpen értékesebb. És nem azért mert annyira szép lennél. A szépség önmagában értéktelen. Hiába nézegeted magad a tükörben naphosszat, nem fogod látni az igazi  értékeidet. Addig nem, amíg nem ülsz le magaddal beszélgetni. Ráadásul ez a dolog relatív. Szerintem például tök átlagos vagy.
Még hogy átlagos? Biztos nem látott még szép nőt. Mondjuk olyan szépet, mint én. Kicsit sértetten mérem végig, még fel is húzom az orrom, talán egy morcos hmpf is kiszalad belőlem. Igazából mindig is körberajongás tárgya voltam, ráadásul még balettezek is. Szóval cseppet sem vagyok átlagos, és miért is pont egy kisgyerek magyaráz nekem erről? Mielőtt még felrobbannék, és mérgesen a nyakára önteném a teámat, inkább elszámolok tízig, gondolván arra, hogy az a tea túl finom ahhoz, hogy kiöntsem.
[gcolor=#E6D4B9]- Nahát, nem gondoltam volna, hogy önismereti kurzusban veszek részt egy tizenkét évessel -[/gcolor] mormogom mércosan. - Én mindennemmel is tisztában vagyok - szúrom oda duzzogva. Persze azért elveszem a rózsát, mert nőből vagyok, és szeretem a virágokat, de azért még kissé mérgesen méregetem a fiút.
- De, igen is haragszom. Tessék, én is őszinte vagyok - szólalok meg közbe. Én mellesleg imádom a pletykákat, állandóan van valami izgalmas téma, és teljesen oda vagyok értük, főleg a szerelmi pletykákért. Romantukis alkat vagyok, és valljuk be, ha nem lennék ezekkel tisztában, nem tudnék olyan menő szerelmi tanácsokat adni a szerencsétlen unokatestvéremnek és Louis-nak sem. - Hidd el, ha nem veszed komolyan a pletykákat egsézen szórakoztatók tudnak lenni.
Aztán persze hallgatva az önmagáról alkotott szeméyiség leírást, csak sóhajtok egyet. Valahogy minden hollóhátas olyan véresen komolyan veszi a kérdéseket, hogy hihetetlen. Mondjuk legalább ő egy kicsit el is vicceli. Ha ha.
- Ez a rózsa ugyan megszületett, de vajon az igazi Aerith is megszületett már? Jó jel, hogy azt mondtad nem szennyeztek be. Eszerint vannak elveid, és talán saját gondolataid is.
- Aha, örülök, hogy a mai bezsélgetésünk elég arra, hogy meggyőzzelek vannak önálló gondolataim is - fortyanok fel. Elég sokszor belegázoltak ma már a büszkeségembe, kezdve azzal, hogy a házimanók összekeverték az ÉN fésűmet az egyik szobatársaméval. - Talán ha nem gondolnál mindenkiről azt, hogy semmilyenek, meg átlagosak, meg nem tudom több barátod lehetne - mondom kissé még mindig duzzogva. Könnyű megsérteni, talán kissé el is vagyok kényeztetve, de eddig is már nagyon türelmes voltam vele. Ha példáum Dominic mondott volna nekem ilyeneket már gyomron ütöttem volna.
- Nézd, mivel te magad is koraérettnek vallod magad, tudhatnád, hogy ez egy társadalmi szimbólum. A mugliknál is létezik politikai elit, talán éppen nemeseknek meg arisztokratáknak hívják magukat. Mi pedig aranyvérűek vagyunk, de mint nekik, nekünk is az a legnagyobb szerepünk, hogy a társadalmi életet és a politikát is befolyásolni tudjuk. Ha elvész a rangunk, ha beolvadunk a többiek közzé, eltűnik a befoylás is. Akkor meg mi formálja a társadalmat, önmaga? Az se feltétlen jó, nem igaz? Én a saját családomra büszke vagyok, a saját őseimre büszke vagyok, azért amit elértek, amit elérhettek. Ellenben nem érdekel, hogy neked mennyire van közöd a családod szempontjából a varázslókhoz, nem kapok tőled herótot, csak mert te nem vagy aranyvérű. A logika pedig egyszerű. Muszáj egy felsőbb rétegnek léteznie, aki vezetni is tud.
Nyilván ez csak elméletileg tökéletes. Annyi felé húznak ma is az aranyvérűek, annyi féle nézet van, és ha nyíltan nem is marják egymást nem kockáztatva ezzel a köztük rirobbanó háborút, tudom, hogy vannak köztük normálisak és elborultak. De senki sem tiszta. Soha senki sem hófehér.


Cím: Re: Társalgó
Írta: Jaqen Ryssal - 2021. 07. 08. - 02:28:58
Duzzogó Aerith

A Nap nem nagyon akar árnyékokat ebbe a szobába. Nem, itt mindennek fénylenie kell, mint Salamon töke. Vajon a Nap úgy véli, hogy a fényes szoba jó hatással van Aerith-re? Kevésbé lesz tőle...hisztis? Képes lesz elrejteni gyilkos hajlamait? Vagy csak szimplán türelmesebb lesz? Bármilyen gondolatok is kavarogjanak égi kísérőnk fejében, szüntelenül, ugyanolyan intenzitással ragyogja be a szobát, mint eddig. Ezt komolyan leírtam? Mármint...gondolatok a Nap fejében, mi az isten...na mindegy.

A lány viselkedése egy kissé meglepi Jaqent. Soha senkitől nem kapott még ilyenfajta elutasítást. Ebből is látszik, hogy túl sok tapasztalata nincs, ellenben nagyon is igyekszik, és hát elképesztően lelkes. Elvégre Aerith-ben meglátott valamit egy pillanatra, amit most szeretne elérni. Látott valamit felvillanni a lány szemeiben, egy gyönyörű csillanást, melyet csak kevesek érhetnek el.

-Ah - ez a rövid válasza a "fura vagy" vádra. Hallotta már ezt egyszer, és bár akkor meglepte a dolog, most már szinte számított rá. Ha csak ez a "baja" Aerith-nek, akkor minden rendben van. Nos...a gondolatfoszlány nem marad fent sokáig, azonban ne szaladjunk ennyire előre.

A filozofikus érvelés meglepi a fiút -komolyan Aerith tele van meglepetésekkel, ez már a harmadik- azonban az Ő véleménye teljesen más. Sőt, homlokegyenest ellentmond neki.
Komor hallgatásba burkolózik, szemeire árnyék vetül, hangja halkabb, beszéde kimértebb lesz.

-Istent csak az játszik aki holtat akar visszahozni. Az emberek képesek életet teremteni, és életet elvenni. Ha Isten nem akarta, hogy ezeket megtegyük, miért tett minket képessé rá?
Egyébként nem vagyok hívő, ha létezik is ez a bizonyos Isten, aki egyébként csak egy, a közel nyolcszázból, aki odafent szaladgál az emberek szerint...nos ha létezik, akkor egy igazi szadista. Erről pedig nem nyitok most vitát.
Istenről tehát ennyit.

Némi szünet után Aerith-re szegezi tekintetét, majd ismét belekezd. Hangja most sokkal baljósabb, mélyebb tónusú mint eddig.
-Visszakérdezek: Ha téged meg akarnak ölni, és csak akkor tudom ennek elejét venni, ha megölöm az illetőt...ne csináljak semmit?
Tudod...istent játszani, bármennyire is nagy felelősség, könnyű. Hiszen csak elmormolsz egy átkot, vagy beledöföd valakibe a kést, és már vége is. De nem csak fizikailag könnyű. Ha valaki ölni akar azt két dologból teheti: Vagy élvezetből, vagy megfelelő indokkal. Számomra az, hogy egy ember képes lenne ártani neked, elég indok lenne. Mindenféle lelkiismeretfurdalás nélkül állnék a Wizengamot elé, és mondanám a szemükbe, hogy neki nem volt helye köztünk, és jobb így mindenkinek. Nem bántam meg amit tettem. Mosolyogva mennék az Azkabanba.

Elneveti magát, a lány arcát látva. Biztosan azt hiszi, hogy egy pszichopatával van dolga. Ilyet épeszű ember nem mond, nemhogy egy 13 éves nyomi gyerek...

-Ne haragudj...csak vicceltem. Nyilván összepisilném magam az Azkabanban, elvégre egy darázstól is elrohanok ha a közelembe jön. Félek tőlük   -mondja mosolyogva.

-Ami a lényeg, és akkor be is fejezem ezt a gondolatot: A határok valóban homályosak. De ha létezik Isten, akkor azért adta nekünk a teremtés, és a pusztítás képességeit, mert hitt benne, hogy meg tudjuk ítélni egymást. Azt hiszem nálunk is ez a helyzet most. Ki kell derítenünk egymásról, melyik a gonosz, majd pedig élethalál-harcban...áhh hagyjuk. A fekete humor szerintem nem lenne ínyedre -itt ismét elmosolyodik, majd elindul, hogy töltsön magának még teát. Szereti a teát. A kis pszichopata.

Lebiggyeszti a száját amikor a lány arról papol neki, hogy igenis haragszik.
 ~Hmm...ez nehezebb lesz mint amilyennek elsőre tűnt...a kis büszke boszorka. Milyen aranyos. Viszont így még több energiát kell fektetnem bele...~
Sóhajt egyet, majd ismét leül mellé, és csészéjét a szájához emelve, nagyokat pislogva mered rá.

"Neked meg mi bajod? -kérdezhetné Aerith, ugyanis a fiú viselkedése egyértelműen megváltozott. Úgy mereszti a szemeit mint valami kíváncsi kiskutya, és enyhe csücsörítő mozdulatra húzza száját. Don't panic, csak szeretné jelezni, hogy felfogta a sértést, és igenis fél a lány bosszújától. Bízik benne, hogy nem fog a fejéhez vágódni valami forró teáskanna...mert hát az miért is lenne itt a szobában nem igaz? Itt nem teázik senki! Eszébe ne jusson a lánynak teáskannákat lebegtetni, mert akkor egyedül társaloghat tovább...magával. Ami -elnézve az egóját- kifejezetten örömmel töltené el, minden bizonnyal. De, egyelőre Aerith türelmes marad, Jaqen legnagyobb megkönnyebbülésére.


-Jaj ne vedd komolyan, nyilván vannak önálló gondolataid...fuuu nehéz lesz veled viccelődni ha nem bírod a csipkelődést. Bár ha szimplán csak szétvered a fejem, akárhányszor a büszkeségedet rombolom, azt hiszem megleszünk. Amíg nem változtasz békává vagy ilyesmi, addig nem lesz gond. Meg ha nem próbálsz meg fejbedobni egy forró teás... -jegyzi meg halkan, de elharapja a mondat végét, és újfent kidülleszti szemeit.

Sajnos ismét szomorúság önti el a fiú lelkét, amikor Aerith megpróbál a lelkébe gázolni...nem is sejtvén, hogy az nincs neki. Félrebillenti a fejét egy kissé, majd maga elé mered.


-Öhm...két barátom van -mondja halkan, majd számolni kezdi az ujjain- egy apám...meg most itt egy duzzogó nemes boszi, akinek elfogyott a teája. Kiszolgáljalak, hölgyem?  -kérdi kíváncsi hangon.

Amennyiben Aerith igent mond, úgy elveszi a csészéjét, és tölt még neki teát. Ha nemet, akkor viszont csak vállat von.

-Ismét sajnálom ha megbántottalak...most viszont nem adok virágot, mert nem akarlak elkényeztetni. Plusz, ha minden egyes sértésem, és csipkelődésem, esetleg ártatlan megjegyzésem miatt virágot kapnál, élő csokorként mászkálhatnál mindenhova -mondja, miközben élénk tekintettel a lányra néz. Egyfajta "bizony" nézéssel.

Utoljára még belefintorog a teájába -elfelejtett bele cukrot tenni, bezzeg Aerith-ében van- majd sóhajt egyet.

-Tudod...nem vagyok ám elérhetetlen. Épp az imént mondtam el neked valamit, amit nem kellett volna -beleiszik a teába, majd elhúzza a száját kissé - Amikor azt mondtam értékes vagy. Miért mondana bárki ilyet egy kvázi idegennek? Ha nem azért mert vágyik a társaságára, és számít rá, hogy a jövőben még fognak beszélgetni.

Ismét elmosolyodik, ez a mosoly pedig talán az eddigi legőszintébb. Egyenesen Aerith szemébe néz, hátha megint látja feltűnni azt a gyönyörű csillogást.
Feláll, és a kezét nyújtja a lánynak.


-Ha lekísérsz az udvarra, leülsz velem egy fa alá, szívesen adok még virágot. Olyat ami nem tűnik el egy idő után. Közben pedig mesélhetnél magadról, vagy a családodról amire olyan büszke vagy. Szívesen meghallgatlak. A csipkelődést pedig igyekszem mérsékelni. Nos...amennyire lehet. De ha gond van, nyugodtan kólints fejbe -mondja, majd vállat von - legfeljebb elröhögöm magam, de biztosan fájni fog. Ha pedig nem érted miért ez az egész, odalent elmondom. Nos...mit mondasz? Hajlandó vagy velem kézenfogva, vagy belém karolva lesétálni, miközben a többiek szaftos, de minden bizonnyal szórakoztató pletykákat gyártanak majd rólunk?   -elmosolyodik, és megvakarja az orrát, miközben a képekkel ékesített falat nézi. Zavarban van, vagy csak szórakozik? Túl necces lenne kideríteni? Aerith-nek, megéri egyáltalán kideríteni? Van értelme kideríteni? Meglátjuk...





//Elmentünk! Szabad a hely!//


Cím: Re: Társalgó
Írta: Aerith Baldron - 2021. 07. 18. - 11:24:18
angel face
(https://data.whicdn.com/images/330357452/superthumb.jpg?t=1557835623)
devil thoughts

MMI-IV-XII

to;Jaqen || zene: omens (https://www.youtube.com/watch?v=-JCsTCqJ9mU)  


Egy ideig bámulom a teámat és a benne kószán lubickoló kis teafüvet, ami felkavarodott az aljáról. Halkan kifújom a levegőt, és a szemben lévő srácra tekintek. Túl kisfiúsnak tűnik nekem, de biztosan csak az öcsém miatt. Végül is, lehet, hogy túlzásba viszem az anyáskodást, de úgy érzem mindenkire vigyáznom kell Úgy értem, lehet, hogy most már nem mérgezek meg senkit véletlenül, de azért... Azért szeretem ezt magamnak is bebizonyítani, hogy képes vagyok mindenkire vigyázni.
Persze elég élesen kinyilvánítom a véleményemet, arról, hogyan is látom a világot, de persze látom az arcán, és érzem a csöndben, hogy nem igazán fogunk egyet érteni ebben. Persze, talán azért is, mert más dolgokat tapasztaltunk meg az élettől. És hiába is mondom hogy végül is nem számít a vér, az is egy háttér, amit hordozunk magunknak. És amit még én se tudnék levetkőzni, az a túlságosan is büszke magatartás és hiúság, ami abból fakad, hogy mindent megkaphattam apámtól, amit csak szerettem volna. Így van ez az öcsémmel is, csak ő meg túlságosan elszállt is lett.
-Istent csak az játszik aki holtat akar visszahozni. Az emberek képesek életet teremteni, és életet elvenni. Ha Isten nem akarta, hogy ezeket megtegyük, miért tett minket képessé rá?
Egyébként nem vagyok hívő, ha létezik is ez a bizonyos Isten, aki egyébként csak egy, a közel nyolcszázból, aki odafent szaladgál az emberek szerint...nos ha létezik, akkor egy igazi szadista. Erről pedig nem nyitok most vitát.
Istenről tehát ennyit.
Megvonom a vállam. Isten, vagy Merlin, vagy bánom is én. A varázslócsaládok nem igazán vallásosok. Amúgy is nem nagyon érdekelnek ezek, nekem az számít, hogy a családom legyen biztonságban, és ha valaki megtámadja őket, akkor én képes lennék tényleg nagyon rossz dolgokra. Kicsit van bennem az az elvetemült Monstro vonal, hiszen anya is az. De szerencsére anya is szép és én is az vagyok, és nem vagyunk olyan debilek, mint Gregory Monstro családja. És még Dominic  is megúszta ezt.
-Visszakérdezek: Ha téged meg akarnak ölni, és csak akkor tudom ennek elejét venni, ha megölöm az illetőt...ne csináljak semmit?
Felsóhajtok egy mélyet, hiszen Dominic is megölt értem egy embert. Azt hiszem ha akkor nem szúrja le, halott lennék.  De az önvédelem akkor is más, a másokat megvédeni azért, hogy életben maradjanak más, mintha valaki csak játszik az életekkel, mintha csak egy hatalmas varázslósakk lenne az egész.
Tudod...istent játszani, bármennyire is nagy felelősség, könnyű. Hiszen csak elmormolsz egy átkot, vagy beledöföd valakibe a kést, és már vége is. De nem csak fizikailag könnyű. Ha valaki ölni akar azt két dologból teheti: Vagy élvezetből, vagy megfelelő indokkal. Számomra az, hogy egy ember képes lenne ártani neked, elég indok lenne. Mindenféle lelkiismeretfurdalás nélkül állnék a Wizengamot elé, és mondanám a szemükbe, hogy neki nem volt helye köztünk, és jobb így mindenkinek. Nem bántam meg amit tettem. Mosolyogva mennék az Azkabanba.
- Áá, micsoda gavallér dolog ez tőled - vonom fel a szemöldököm és félrebillentem a fejemet. - De szerencsére megúsznád az Azkabant, ha kiderülne kit is és miért öltél meg  - húzom kis mosolyra a számat, miközben megiszom a maradék teát és az alján lévő cuccokat nézegetem. Olyan rendezetlen alakúak kétlem, hogy ebből bármit is lehetne jósolni.
-Ne haragudj...csak vicceltem. Nyilván összepisilném magam az Azkabanban, elvégre egy darázstól is elrohanok ha a közelembe jön. Félek tőlük
- És még teát se kapnál ott. Micsoda tragédia lenne - fűzöm hozzá drámaian.
Jaqen, amikor a monológja végére ér, és azért egy kicsit örülök, hogy pontot tesz ennek a végére kezdtem egy kicsit túlfilozofáltnak érezni. Szeretek néha dolgokon agyalni, de azért ennyire még sose mentem bele az ilyenekbe. Talán mert sokkal inkább lefoglalnak az érdekes pletykák, és az, hogy a szerencsétlen unokatesóm végre egy normális csajjal összehozzam.
- Még szerencse, hogy a világ a mi véleményünk nélkül is ugyan úgy forog, ha még akkor is, ha vannak akik szívesen játszanak istent - mondom aztán, majd persze megsértődöm. De ez nálam mindig is könnyen megy. Nem nagyon van nálam most büszkébb ember a Mardekárban, csak az a barom Seth Morrow van elszállva talán még nálam is jobban. De persze ugyan olyan röhejes és szánalmas mint amilyen Gregory vagy a többi agyhalott háztársam, akik valaha is jártak a Mardekárba. Na ő is pontosan istent játszik, Százfűlé főzeteken él, és nem csak Louis életét keserítette meg, hanem Sebastianét is. És komolyan majdnem meg is vertem szerencsétlen srácot, Morrow miatt. Remélem kirúgják, és akkor jó messze kerül mindenkitől. Nem bírnám elviselni, hogy a szánalmas kis játékai miatt még több ember megsérülne.
- Én igazán értékelem amúgy a viccelődést, de azért én egy kifinomult hölgy vagyok - mondom kicsit talán túlságosan magasra tartott orral. Még hogy nincsenek saját gondolataim. Persze, és akkor az előbbi eszmefuttatást egy mágiatörténésztől vettem, mi? Komolyan, a fiúk olyan gonoszok tudnak lenni, és akkor csodálkoznak, hogy a hülye vicceik miatt miért nem kellenek egy lánynak se. És inkább csak duzzogva visszatámadok, mert én így működöm, még akkor is, ha az előbbi állításokat nem is kellene komolyan vennem. De én nem sajnálok visszaszúrni, elvégre Baldron vagyok.
-Öhm...két barátom van, egy apám...meg most itt egy duzzogó nemes boszi, akinek elfogyott a teája. Kiszolgáljalak, hölgyem?  - Megingatom a fejem, ami szól egy a teának, meg annak, hogy engem valaki a barátjának tart. Oké, én tök népszerű vagyok, meg minden, de akkor is. lehetne egy kicsit finomabb velem vagy valami. Amúgy sem akarok több teát inni, a végén állandóan a mosdóba kell majd járkálnom, úgy meg ki tud rendesen aludni?
Azért csak ki leszek engesztelve, és az élő virágcsokor egészen jól hangzik, talán be kéne vezetnem ezt Domon is, hogy amikor bamba vagy idétlen én pedig az időmet ráfecsérelve tanulok vele együtt adjon egy virágot. Persze Jaqen virága is bájos, de hát melyik nő nem szereti a virágokat? A fiúra nézek aztán.
- Ez kedves tőled, igazán. nem vagy rossz arc, szóval még az én barátom is lehetsz - mondom aztán, miközben egy elmotyogott suvickus bűbájjal kitisztítom a csészém majd visszahelyezem az előtünk lévő kisasztalra.
Aztán csak felálok a fotelből, kicsit megigazgatom magam, hogy minden tökéletesnek tűnjön, majd belekarolva Jaqenbe kirángatom a folyosóra. Szeretem a botrányos dolgokat hát most mi csinálunk egyet, és a közeli fás rész felé lépkedünk, ami hasonlóan néz ki, mint az előző kerengő, hogy ott elszórakoztassam a családom történetével.


Cím: Re: Társalgó
Írta: Louis Soulier - 2021. 10. 21. - 19:23:40
la mode
 
(https://i.pinimg.com/564x/1a/29/80/1a2980cdd826cfa8ca1a31a488145437.jpg)

2002. november 1.
to; Beth

style (https://i.pinimg.com/564x/2f/fe/e9/2ffee9d4f375cbba5d72626c80829ee3.jpg)

A kanapén ücsörögtem, kezemben a Beszélő Kelme nevű divatlappal – lényegében az egyetlen divatlappal, amit meg lehetett vásárolni Roxmortsban. Csak belelapoztam, ahogy lerúgtam a cipőmet és a zoknis lábamat felhúztam a puha, bársonyos anyagú, sötétzöld bútordarabra. A hátam mögött kifejezetten kellemesnek hatott a párna… régen pihentem már. Mostanában sokat görcsöltem, még akkor is, amikor Jasonnel voltam, mert állandóan az járt az eszembe, hogy el fognak szakítani tőle, hogy anyám idejön és dönt a sorsom felőle, mert neki mindenhez joga van.
Csakhogy nekem Jasonre szükségem volt. Ő tett azzá, aki vagyok… ő hozta ki belőlem ezt a kedves valakit, aki képes gyengéd lenni. Seth korábban tönkre tett, szörnyet akart csinálni belőlem, akit felhasználhatott a terveihez. Jason volt a kapaszkodóm. Ha nem tudtam volna felhúzni magam a kezeibe csimpaszkodva, még mélyebbre zuhantam volna a szakadékban. Nem akartam megint zuhanni a semmibe, a céltalanságba bele… én nem akartam többé hazamenni. Nem akartam a Roxfortban lenni jövőre Jason nélkül.
Megborzongtam, ahogy eszembe jutott. Ezért megpróbáltam elnyomni magamban a puszta gondolatot is, remélve, hogy akkor majd eltűnik ez a furcsa félelem, de ott motoszkált a gondolataim mögött megint. Hiába néztem a csillogó ruhákat, meg a szőrmés kabátokat, csak akkor hagyott nyugodni ez a sok kétség, mikor megláttam Beth-t. Talán nem vett észre, nem tudom, de megragadtam a csuklóját és odahúztam magam mellé a kanapéra.
– Szia Beth… szerinted nem dagadt az arcom?  – kérdeztem, máris egy sokkal, de sokkal lényegesebb témára terelve a szót. Mostanában sokat gondolkodtam azon, hogyan hordjam a hajamat, miképpen öltözködjek, vagy hogyan legyek még csinosabb. Felnőttesebb, hogy majd mikor Jason már elmegy a Roxfortból, én is felnőttnek nézzek ki mellette. Ez volt a másik fontos kérdés… hogy vajon RAVASZ nélkül is hagyja-e Jason, hogy vele éljek. Igen, RAVASZ nélkül, merthogy… GRAY! Összerezzentem, ahogy megpillantottam a hetedéves mardekárost. A tekintete megpihent rajtam és nem akart még véletlenül sem félre nézni.
Torokköszörülve néztem vissza az újságba és egy bársonyos anyagúnak látszó, sötétkék pulcsira mutattam. Tetszett, hogy garbónyaka van. Igazából bírtam, ha sokat takar belőlem egy ruha, mert ami alatt van, ahhoz csak Jasonnek van köze. Mégis úgy éreztem, hogy most Gray a tekintetével vetkőztet.
– Szerinted ez 'ogy állna nekem?  – kérdeztem Beth-t, hátha így nem akar majd a fiú közelebb jönni. Elég kellemetlen volt így is olyan sokszor belé botlani a közöttünk történtek után… főleg, hogy tudott rólam mindent. Azt is, hogy lefeküdtem Seth-tel, hogy az anyám állandóan üt-ver és megaláz. Sokáig ő volt a támaszom, aztán valamiféle szeretővé változott. Az elcsattant csókok még ott kísértettek közöttünk. Ő még mindig többet akart, én meg csak szerettem volna elmenekülni a világ elől, csak Jasonnel. Gray sosem lehetett menedék, sosem lehettem belé szerelemes igazán. Tökéletesen megtestesítette azt a korszakot, amikor annyian féltek Jasontől.
– Kéne pár új ruha… Jason már kész felnőtt, én meg…  – Sóhajtottam gondterhelten és végig túrtam a tincseimet.


Cím: Re: Társalgó
Írta: Elizabeth Hepburn - 2021. 10. 23. - 10:11:57
◊ Mi újság?◊
2002.11.01
(https://i.pinimg.com/564x/18/53/15/185315561660cb2b9331c796a0ab56ca.jpg)
◊ Louis◊



zene ◊ Dream A Little Dream (https://www.youtube.com/watch?v=psI2hqQSfAE) outfit ◊  simple (https://i.pinimg.com/564x/38/1b/3b/381b3b6daddbb20698e266ee26996f40.jpg)

Igazán nem is szóltam bele a házijába, csak láttam, hogy nem boldogul vele, és segíteni akartam. De hát nem ez a dolgom? Eléggé magára vette a lány, vagyis gondolom, mert leöntött a kávéjával. Tényeg nem értem, mi a baj azzal, ha segíteni akarok. Hát..jó, lehet, hogy meg kellett volna kérdeznem előtte, hogy segítsek e. Áh, jól van, mindegy is, jót akar az eber, és máris leöntik. Utána siettem, hogy bocsénatot kérjek, de becsapta az orrom előtt az ajtót. Csúcs. Azrt a biztonság kedvéért hagytam neki egy cetlit az ajtaját, amiben elnézést kérek, és hogy ha bármiben segítség kell, akkor szóljon. Talán tényleg túlbuzgó vagyok néha. De csak magamból indulok ki, én szeretem, ha segítenek. Nem sértődtem meg, de magamhoz vettem egy könyvet, és úgy döntöttem, kicsit elidőzök a társalgóban. Azt hiszem Hugo valahol a birtokon kóvályog. Utána mindig a klubhelyiségbe megy vissza, és most nem akarok vele találkozni. Attól megint zavarba jönnék, és most csak ki akarok kapcsolódni. Miindenféle heves szívdobogás, és zavart fecsegés nélkül. Gondolataimba merüve haladok át a társal..vagyis haladnék, mert egy semmiből előbukkanó kéz magával ránt.
– Szia Beth… szerinted nem dagadt az arcom?-
Felsikkantok egyet, igazán váratlanul ért a kéz.
- Jaj, szia Lou., megijesztettél. Dagadt? Öööö, nem, teljesen átlagos Louis fejed van.-
Dagadt e az arca? Micsoda furcsa egy kérdés? Talán megcsípte valami? Vagy eltalálta egy félresikerült vicces rontás? Az roppant kellemetlen tud lenni. Megvizsgálom mégegyszer Louis arcát, de nem találok rajta semmi szokatlant.
- Haló, Beth hívja Louist vétel. Mitől rezzentél meg így? -
A magazinjára emelem a tekintetem. Ó, újság, de jó! Régen nézegettem újságot, pedig vannak viccesek! MOndjuk én az otthoni mugli újságokat jobban szeretem. Mindenféle képregények is vannak. Szeretem azt a lusta macskásat, meg van egy tigrises is a kisfiúval. De ebben ruhák vannak. Olyanokat nem szoktam nézegetni. Fura, mert általában a lányok szereteik a divatlapokat nézegetni. De mindegyik olyan drága, és hát anya egyedül nevel...nincs túl sok pénzünk.
– Szerinted ez 'ogy állna nekem?-
Zöld. És garbós. Én ki nem állhatom a garbót, mindig szúr a nyakamnál, és a kis vékony nyakamon úgy áll, mintha valami vicces játékfigura lennék. De Lounak szebb naka van, nem ennyire ropi. Mert valljuk be ropi nyakam van. A garbó meg ki is hangsúlyozza. Nézzétek, Betnek ropi nyaka van! Csoda, hogy a feje nem esik le a helyéről!
- Szép nyakad van. Télen jó a garbó. És elegáns. -
A magazint lesem, majd Lou-t. Aztán újra a magazint, és újra Lou-t.
- Azt hiszem, bátran kijelentem, hogy a garbóban úgy festesz majd, mint egy elegáns elit akadémiai tanuló.-
Louis nagyon helyes fiú. Megy hozzá a zöld. Persze a mardekár színei jól állnak neki, meg Selénéhez, a zölddel nem lőhet bakot. Én is mindig kéket hordok.
]– Kéne pár új ruha… Jason már kész felnőtt, én meg…
Felnőtt. Én mindig Sophire nézek úgy, mint egy felnőtt, mert hát ő már felnőtt is. Én meg csak épp hogy betöltöttem a 16-ot. Felnézek Sophire, olyan szép, okos, barátja van...olyan felnőttes. Itt meg én vagyok, a picsogó, síró lány, akinek akkora káosz van a szívében meg a fejében, hogy folyton elbukdácsol a kupiban. Oldalra biccentem a fejem.
- Szerintem te is felnőttes vagy. Nem úgy, mint egy...tanár, de olyan kis egyetemistán. Ne féj Lous, helyes vagy, és Jason oda van érted, akármiben is vagy.-


Cím: Re: Társalgó
Írta: Louis Soulier - 2021. 10. 25. - 16:57:45
la mode
 
(https://i.pinimg.com/564x/1a/29/80/1a2980cdd826cfa8ca1a31a488145437.jpg)

2002. november 1.
to; Beth

style (https://i.pinimg.com/564x/2f/fe/e9/2ffee9d4f375cbba5d72626c80829ee3.jpg)

- Haló, Beth hívja Louist vétel. Mitől rezzentél meg így? - Hallottam Beth hangját, de hosszú ideig - talán egy egész percig - bámultam csak Gray irányába. Nem tudom miért... azok a zöldszemek még mindig olyanok voltak, mintha a lelkembe látnának, pedig semmi komoly nem történt közöttünk. Bár a többség nyilván azt hiszi, már ami Seth egykori társaságát illeti, hogy Gray és én lefeküdtünk. Valójában nem. Egy élményem volt csupán Jason előtt, az pedig a saját unkatestvérem volt. Grayt szerettem. Legalábbis akkor úgy éreztem, szerelmes vagyok belé.
- Bocsi... - köszörültem meg a torkomat. Úgy néztem vissza Beth és a magazinom irányába, mintha nem történt volna semmi. - Csak egy kicsit fázok és a pulcsimat bent hagytam a klubhelyiségbe.
Inkább tereltem a témát az újság tartalmára. Az amúgy is érdekesebb volt, mint ez a furcsa szemezés Grayjel. Attól csak gyomorgörcsöm volt. Láttam, hogy helyes és tetszett, de Jason számított csak is.
- Szép nyakad van. Télen jó a garbó. És elegáns.
Erre elmosolyodtam. Kis keserűség is keveredett ebbe az arckifejezésbe, hiszen anyám imádta, ha elegáns vagyok. Ugyanakkor a nyakamat még senki sem dicsérte, ettől a gondolattól pedig egész egyszerűen csak szélesebb lett a vigyor az arcomon.
- Köszi, Beth. A nyakam nevében is. - Lapoztam aztán a magazinban.
- Azt hiszem, bátran kijelentem, hogy a garbóban úgy festesz majd, mint egy elegáns elit akadémiai tanuló. - Tette hozzá aztán.
A következő lapon egy bordó, bársonyos anyagú kabát volt. A modell vállán pedig egy gyönyörű hóbagoly ült, ami kiemelte a ruha szépségét. Talán jó modell is lett volna belőlem, ha egy kicsit magasabbra növök. De talán százhetven centisen is sikerülni fog Jason mellett felnőttnek tűnnöm.
- Szerintem te is felnőttes vagy. Nem úgy, mint egy...tanár, de olyan kis egyetemistán. Ne féj Lous, helyes vagy, és Jason oda van érted, akármiben is vagy.
- Tudom, csak... nem vagyok benne biztos, hogy be akarom fejezni... - kezdtem, de mielőtt még mondhattam volna valamit, egy árnyék vetült rám.
Gray felállt. A háta kitakarta a kandallót, így árnyék vetült rám. Egészen közel állt meg hozzám.
- Szia Hepburn... ma te szórakoztatod a kisherceget - pillantott a vörös lányra. Grayre pillantottam, aki azonnal elkapta a tekintetem. - Még mindig azzal a bohóccal jársz? - kérdezte csak úgy mellesleg.
Megköszörültem a torkomat. Kellemetlenül éreztem magam a zöld tekintetek hálójában.
- Kopj le, Gray... nem érek rád... - túrtam végig a hajamat, remélve, hogy Beth is inkább elküldi. Azonban mielőtt ez megtörténhetett volna, kikapta a kezemből a magazint és belelapozott.
- Na, mi van? Csak nem ruhát keresel? Ruha nélkül jobban nézel ki. Kár ilyesmire költeni a zsebpénzed... - gúnyolódott tovább.


Cím: Re: Társalgó
Írta: Elizabeth Hepburn - 2021. 10. 28. - 09:01:34
◊ Mi újság?◊
2002.11.01
(https://i.pinimg.com/564x/18/53/15/185315561660cb2b9331c796a0ab56ca.jpg)
◊ Louis◊



zene ◊ Dream A Little Dream (https://www.youtube.com/watch?v=psI2hqQSfAE) outfit ◊  simple (https://i.pinimg.com/564x/38/1b/3b/381b3b6daddbb20698e266ee26996f40.jpg)

A kezemmel integetek Louis arca előtt, mert mintha lefagyott volna, akárcsak a kismadarak, mikor a közelükbe megyek. Pedig sosem akarom bántani őket. De mikor kis magvakat nyújtok eléjül, akkor odajönnek. De nem hiszem, hogy ez esetben segítenének a magok...
- Bocsi... -
Hmm...fura ma ez a Louis. De nem baj, én így szeretem.
- Csak egy kicsit fázok és a pulcsimat bent hagytam a klubhelyiségbe..
Végignézek magamon, mert rajtam van egy vastag pulcsi, én alatta is egy hosszú ujjú, ék póló van. Szerintem nem fáznék, ha odaadnám neki kölcsön. Lassan úgyis vissza,egyek a klubhelyiségbe, és van még egy csomó másik pulcsim is.
-Ha gondolod, én szívesen kölcsön adom az enyémet. Már elő is van melegítve. Mikor kivettem a szekrényből, még hideg volt.
Vigyorgok, mert tényleg olyan hideg volt, hogy egy kicsit a takaró alá raktam, és ráfeküdtem, hogy felmelegedjen. De ezt azért inkább nem mesélem el, lehet kinevetne, ami igaz is, mert vicces. Ha fázós, akkor még jobb a garbó, mikor én azt hordok, kevésbé fázom. Szép nyakon, szép garbó. Akárcsak Greta Garbo.
- Köszi, Beth. A nyakam nevében is.
Leülök Louis mellé, hogy én is jobban lássam ezt a magazint. Ha már így szembe jött, szívesen nézegetem. Ó, a kövi oldalon egy kabát van. Szeretem a kabátokat, főleg a szövet kabátokat. Louisnak is jól állna, nem kell ahgódnia. Szerintem nem néz ki gyerekesen, én inkább, folyton vicces és színes dolgokat húzok fel.
- Tudom, csak... nem vagyok benne biztos, hogy be akarom fejezni.
Mi? Mit nem akar befejezni? Csak nem a...suliiit? Neeem, nem, biztos a tinédzserkorra gondolt. Azt én se, ugorjunk inkább rögtön mondjuk....20ra! Legyünk 20 évesek! Erre nincs valami...a kor korrigáló nem jó mi? Á, az csak ideiglenes, és attól csak a külsőm változik, és ugyanolyan zavart hisztigép leszek. Már épp ktalálnék valami mást, mikor megszólítanak.
- Szia Hepburn... ma te szórakoztatod a kisherceget
Pffff...Gray. Louis biztos őt nézte. Nem tetszik ez a stílus, és a hangnem sem.
- Gray. Nem szia. És nem emlékszem, hogy ide hívtunk volna.
Megvetően bámulom, remélem nem marad a társaságunkban...a következő pillanatban nem hogy elmenne, de Louist kezdi pizkálni, ami egyáltalán nem tetszik nekem...
- Még mindig azzal a bohóccal jársz?
Mégis ki a fészkes bagolyköpetnek képzei magát? Ha piszkálja a barátaim, azt nem fogom hagyni.
- Kopj le, Gray... nem érek rád..
Nem akar elmenni, annál is inkább, mert kiveszi Louis kezéből az újságot. Ajj, nem igaz hogy az ilyen emberek mennire vágynak a figyelemre...bosszantó.
- Na, mi van? Csak nem ruhát keresel? Ruha nélkül jobban nézel ki. Kár ilyesmire költeni a zsebpénzed...
Pfúúúúúú, mekkora egy pojáca! Egy...egy..egy...á, nem sértegetem a varázslényeket.
-Te még mindig it vagy? AZt hittem, a magadfajta előkelő ficsúrok, tudják, mikor feleslegesek egy társaságban...-
Az eszem megáll. Dühösen kitépem a kezéből az újságot, remélem, nem szkítom el a magazint...


Cím: Re: Társalgó
Írta: Louis Soulier - 2021. 10. 30. - 15:55:37
la mode
 
(https://i.pinimg.com/564x/1a/29/80/1a2980cdd826cfa8ca1a31a488145437.jpg)

2002. november 1.
to; Beth

style (https://i.pinimg.com/564x/2f/fe/e9/2ffee9d4f375cbba5d72626c80829ee3.jpg)

Valahogy egészen addig, amíg meg nem pillantottam Grayt nyugodt voltam. Nem a vigyora vagy éppen a régi csókok emléke zaklatott fel. Egyszerűen csak a jövőmet tervezgettem, azt ami a következő tanévtől várt rám... nem akartam Jason nélkül visszajönni. Ettől még sem voltam ideges, nem éreztem úgy, hogy baj lenne, ha ehelyett őt választanám. Festeni akartam, nem az iskolapadban ülni. Akkor is, ha ezzel a kényelem, amiben éltem elveszik. Beth is érezhette, hogy ez az egész állapot valahogy nyugodt most bennem,  h betűk kimondása sem jelentett gondot, mert fókuszáltam a nyelvre, a pillanatra. Ez így volt rendjén.
- Ha gondolod, én szívesen kölcsön adom az enyémet. Már elő is van melegítve. Mikor kivettem a szekrényből, még hideg volt. - Ajánlotta fel Beth a kék ruharabot. Azonnal elmosolyodtam, de eddigre már a szemem sarkából láttam, hogy Gray mocorog. Minden idegszálammal próbáltam elhitetni magammal, hogy nem jön ide, hogy nem hoz olyan helyzetbe, ami miatt majd magyarázkodnom kell. Beth-nek nem beszéltem róla túl sokat, meg arról, hogy mi történt közöttünk.
- Szerintem kicsi lenne rám...  - dünnyögtem kicsit zavar mosollyal, amit azonnal leolvasztott az arcomról, mikor megjelent Gray mellettünk, kiszakítva a magazint is az ujjaim közül. Ennyit arról, hogy nem voltam feszült.
- Gray. Nem szia. És nem emlékszem, hogy ide hívtunk volna. - Egy részem nagyon szerette voln, ha Beth szavaira végre távozik innen. Csakhogy nem mozdult, sőt valahol ezen a ponton szúrhatta ki a végtelen zavaromat is és kezdte élvezni. Számára ez flörtölgetés volt, számomra viszont inkább kellemetlen. De ez volt Gray, pontosan tudta mit kell tennie ahhoz, hogy tökéletesen zavarba hozzon a sármjával. Helyes volt. Mindig is az volt.
- Te még mindig it vagy? AZt hittem, a magadfajta előkelő ficsúrok, tudják, mikor feleslegesek egy társaságban...- - Ezen a ponton Beth is dühbe gurulhatott, mert előre hajolt, megragadta az újságot. Az persze szakadó hanggal és egy kisebb sikollyal jelezte, hogy nem rajong túlzottan a ráncigálásért.
- Mi van Hepburn, félsz hogy előtted teperném le a kissrácot? - kérdezte Gray vigyorogva. Azonban, amikor rám nézett, én nem csak a szórakozást láttam megcsillani a szemében. Már nem nevetett, csak nézett. Nézett úgy, ahogyan régen.
- Senki sem fog leteperni senkit.  - Vettem át a szót és elszakítottam róla a pillantásomat. Direkt elnéztem mellette, hogy érezze... nem akarom, hogy itt legyen. Azonban, mielőtt elment volna odahajolt, egészen közel hozzám. Az ajkait erőszakosan tapasztotta az enyémekre. Csak annyit tudtam reagálni, hogy nem reagáltam semmit. Talán egy örökkévalóság is eltelt, mire elhúzódott, rám vigyorgott, majd Beth-re.
- Kösz, megvan, amit akartam. - Kacsintott Beth-re, majd egész egyszerűen visszament oda, ahonnan korábban bámult. A reagkciómat várta, de én csak elpirulva pislogtam magam elé.
- Ö...


Cím: Re: Társalgó
Írta: Elizabeth Hepburn - 2021. 11. 01. - 19:25:59
◊ Mi újság?◊
2002.11.01
(https://i.pinimg.com/564x/18/53/15/185315561660cb2b9331c796a0ab56ca.jpg)
◊ Louis◊



zene ◊ Dream A Little Dream (https://www.youtube.com/watch?v=psI2hqQSfAE) outfit ◊  simple (https://i.pinimg.com/564x/38/1b/3b/381b3b6daddbb20698e266ee26996f40.jpg)

Hiába, november van, lassan az őszből átmegyünk a télbe. Én mondjuk imádom a telet. Hó, karácsonyi hangulat, még a sötét sem zavar. Persze Januártól már kevésbé jó, nincsenek már ünnepek, de én minidg kitartom a karácsonyi hangulatot még februárban is. A finom sütik, az illatok...ha tél van, a szívemben Karácsony van.
- Szerintem kicsi lenne rám...
Hát lehet egy picit, de nem tudom, Baziteoval vajon sikerülne? Még nem csináltam ruhán, csak ládán, szekrényen, ilyesmiken. De félő, hogy nem sikerül pontosra, és akkor majd meg lóg Louis-n, mint házimanón az Ses póló. 
- Hát, megpróbálhatom nagyobbra va...
Aztán már nem tudom befejezni a mondatom, mert jön ugye Gray. Nekem egyálatalán nincs ínyemre a szituáció. Valami fura, és nem is értem, mi a fittyfenét akar ez itt. Az újság szakadásnak indul, és legszívesebben kiátkoznám. Nem mindig tudok bánni az indulataimmal, félő, hogy egyszer rászabadítok valakire egy csomó denevért. Vagy mérges repülő papírállatokat. Vagy bármit, amit célszerűnek találok.
- Mi van Hepburn, félsz hogy előtted teperném le a kissrácot? -
Nem Gray, inkább attól félek, hogy teleszórom ragyával a képed. Attól komolyan tartok.
- Senki sem fog leteperni senkit.
Nem tudom, Louis régebben miért lógott ilyen arcokkal. Szerintem nincsenek rá jó hatással, ezért hát egyáltalán nem kedvelem őket. Mintha ő jobb lenne bárki másnál. Felsőbbrendű. És mi ez a hangnem? De Louis olyan némán ül, mintha itt se lenne, Nem is értem. Furán viselkedik, de nem tudom, miért. Aztán olyan történik, amire nem számítok.
Lesmárolja Louist és ő nem csinál semmit. Semmit! Mi vaaaan? Most..mi vaaaan? És Jason? Ez..ez...
- Kösz, megvan, amit akartam.
Na ez most egy olyan fordulat, amire nem igazán számítottam. Gray visszaül a helyére, én meg csak nézem Louist, aki pirongva ül néma csendben.
- Ö...
Így ülünk egy kis ideig, én fütyörészni kezdek, majd mivel nem történik semmi, megtöröm a csendet.
- Ülhetünk még itt egy darabig csendben, szépen tudok fütyülni, de..... nem lehetséges, hogy most meg kéne magyaráznod...... miért smárolt le, de inkább, ami engem érdekel hogy...izéé...
Hogy mi a szalamandra töke van itt most?
- Hagytad. Nem Jason miatt nézegetjük ezeket a szép...
Lenézek az összetépett magazinra, ami bánatosan fetreng a padlón. Előveszem a pálcám, egy néma reparoval az újság újból egyben, és rögtön az asztalra is repül.
- Ruhákat.
Fejezem be a mondatom végül, és csak pislogok Louisra.


Cím: Re: Társalgó
Írta: Louis Soulier - 2021. 11. 05. - 21:19:20
la mode
 
(https://i.pinimg.com/564x/1a/29/80/1a2980cdd826cfa8ca1a31a488145437.jpg)

2002. november 1.
to; Beth

style (https://i.pinimg.com/564x/2f/fe/e9/2ffee9d4f375cbba5d72626c80829ee3.jpg)

Hosszan égett Gray ajkainak nyoma az enyémeken. Csak bámultam utána, ahogy elégedetten elsétál, az én fejemben meg ezernyi gondolat és félelem rohant át. Megremegtem és csak dünnyögésre futotta. Beth is érezte ezt a kellemetlen pillanatot, mert hosszú ideig nem szólt. Inkább csak fütyörészni kezdett… talán azt várta, hogy attól majd megtörök és kibökök valamit. De igazság szerint azt sem tudtam, hogy mit kéne mondanom. Sosem csókolt meg Gray nyilvánosan… még akkor sem, mikor volt közöttünk valami.
– Ülhetünk még itt egy darabig csendben, szépen tudok fütyülni, de..... nem lehetséges, hogy most meg kéne magyaráznod...... miért smárolt le, de inkább, ami engem érdekel hogy...izéé... – törte meg végül Beth a csendet. Egyelőre nem értettem, mire akar kilyukadni… azon kívül persze, hogy tudni akarja, miért csókolt meg Duncan. Mármint Gray. Nem Duncanezzük, az túl személyes.
Éreztem, ahogy a torkomban dobogott a szívem. Talán egy kicsit el is pirultam, sőt elvörösödtem. Mégis mit mondhattam volna? Ezek után mit? Igen, volt közöttünk valami, de az már nagyon régen volt. Nagyon régen és akkor sem jöhetett össze, mert Seth minden áron meg akarta akadályozni.
– Hagytad. Nem Jason miatt nézegetjük ezeket a szép... – kezdte és lepillantott az újságra, ami kicsúszott a kezemből vagy éppen az övéből, mikor Gray letámadt. Hirtelen semmire sem emlékeztem azokból a pillanatokból, amikor korábban voltak. Nem. Nem rémlett semmit. Csak az, hogy mocskosul gyorsan történt minden… én meg mostanra minden porcikámban remegtem. – Ruhákat.
Nyeltem egyet megint, mintha attól nem lenne összeszorulva a torkom. Fogalmam sem volt, hogyan kezdje bele ebbe az egészbe, inkább a magazint bámultam, ami időközben az asztalra került. Úgy odanyúltam volna, hogy kinyissam és megpróbáljam eltakarni az arcomat. Ehelyett viszont inkább az ujjaimat kezdem el bámulni és úgy tettem, mintha a ruhámon lévő, apró szöszöket próbálnám eltávolítani. Csakhogy azok a szöszök valójában nem is léteztek.
– De Jason miatt nézegettük.  – Suttogtam. Nem értettem, miért merült fel Beth-ben, hogy ne így lenne… nem akartam hagyni. Egyszerűen csak nem tudtam, mit csináljak. Fel sem fogtam, mi történik, míg el nem húzódott. Fel sem fogok… mostanában semmit. Elegem volt. Az anyám, az iskola, minden kezdett túl sok lenni. Ezt pedig Gray cseppet sem könnyített meg, ahogy az iskolában még meg annyi dolog.
– Nem tudom mi történt…. csak… ’agytam…  – sóhajtottam fel és megráztam a fejemet. Beth sok mindent nem tudott azokról az időkről, amik még akkor voltak, amik nem voltunk jóban.
– Gray és én régen…  – kezdtem. Nem tudtam, minek nevezzen a dolgot, nem voltunk együtt. – Majdnem jártunk. Csak Seth közénk állt, Seth-tel kellett lennem… egyszerűen csak engem is irányítani akart, mint mindenkit. De az ágyasa voltam csak. Semmi több. Grayjel szerettük egymást… de elmúlt. Ő túlságosan Seth hatása alatt volt.
Megint nyelnem kellett egyet.
– Még ’atással van rám. De nem olyan naggyal, mint régen.  – Aztán határozottan hozzá tettem: – Jasont szeretem.


Cím: Re: Társalgó
Írta: Elizabeth Hepburn - 2021. 11. 14. - 09:13:50
◊ Mi újság?◊
2002.11.01
(https://i.pinimg.com/564x/18/53/15/185315561660cb2b9331c796a0ab56ca.jpg)
◊ Louis◊



zene ◊ Dream A Little Dream (https://www.youtube.com/watch?v=psI2hqQSfAE) outfit ◊  simple (https://i.pinimg.com/564x/38/1b/3b/381b3b6daddbb20698e266ee26996f40.jpg)

Nem igazn értem a helyzetet. Persze, lehetséges, hogy valami exe, de ha exe, akkor is hogy lehet ilyen arcátlan? Engem biztos feldühítene, ha Louis helyében lennék. De én hamar dühös leszek, elvörösödöm, és felháborodom. Egyszerűen ilyen a természetem. De louis más. Igazából nagyon is aranyos, ahogy zavarba jön. Enyhe pírt is látok az arcán. Jaj, hát mentem megölelem ezt a fiút! Na de tényleg kívncsi vagyok, kiez miez a Gray, ezek után meg pláne. Jaj Beth, ht mennyi mindent nem tudszt te! És tényleg. Nézem, ahogy Louis a kezével játszik, mintha egy ördöglakat lenne.
– De Jason miatt nézegettük. –
Váááárj csaaak, az is lehet, hogy ilyen nyílt kapcsolatban vannak? Fúúúúj, én azt nem bírnám! Lehet, hogy menő, de én...na, szóval én olyat tuti nem tudunk csinálni. Aki engem csókol, ne nyalogasson mást is. Fúj. Beugrik Hugo arca, majd gyorsan el is hessegetem. Most nem ide való...
– Nem tudom mi történt…. csak… ’agytam… –
Hmm...végülis, az ő dolguk. Ha a szenélye véleményem érdekli, Jason helyesebb és jobb a modora. De az is igaz, hogy a rosszfiúk is tudnak roppant vonzóak lenni. Még mindig zavarban van. Kedvesen mosolygok picit Louisra, jelezve hogy nem fogom kerezstbe lenyelni, csak hát meglepődtem. Nem számítottam ilyesmi jelenetre.
–Gray és én régen… Majdnem jártunk. Csak Seth közénk állt, Seth-tel kellett lennem… egyszerűen csak engem is irányítani akart, mint mindenkit. De az ágyasa voltam csak. Semmi több. Grayjel szerettük egymást… de elmúlt. Ő túlságosan Seth hatása alatt volt.  Még ’atással van rám. De nem olyan naggyal, mint régen.  Jasont szeretem.
Hát tessék. Újabb példa arra, hogy a szerelem furcsa, és veszélyes. Nagyon könnyen megsérülhetsz benne. Én..nem is tudom, mit szeretnek az emberek a szerelemben. Egyszerűbb lenne az élet, ha nem lenne. De nem akarom Louis lelombozni az álláspontommal a szerelemről. Ez csak az én csacsiságom. Lehet, hogy jó tanuló vagyok, de ez a szerelem világ...ehhez nem egyáltalán nem értek. Jó lenne mindenkinek egy használati utasítás. Elakadsz, és fellapozod, ahol aztán megjelenik a megoldás, hogy mi a következő lépés, mit kell tenned, ha épségben akarsz maradni.
- Szóval Seth...értem. háát...kemény dió...na és mondd csak...
Azért én egy kíváncsi fáncsiskodom, mert hát érdekel, na. Közelebb húzódom Louishoz, és nagyon halkan, szint suttogva kérdezem.
- Na és jól csókol?
Én nem sokat csókolóztam. Egyszer negyedévben David Hammerlee behúzott az egyik szobor mögé, és smároltunk, de...asszem ennyi is a nagy tapasztalatom. Az a fiú nekem nagyon tetszett, de aztán elkezdett járni Katrinennel, egy nagyon szép, de nem kedves lánnyal. Ez is milyen ciki...itt vagyok 16 évesen, és hát életemben egyszer csókolóztam igazán. Tiszta cikis vagyok.
-Azt mondják, a rossz fiúk jól csókolnak. Nem harap?
Láttam lányokat, akiknek vérzett utána a szájuk. Meg akiket kiszívtak! Jesszusom, ez a szerelem kész horror!



Cím: Re: Társalgó
Írta: Louis Soulier - 2021. 11. 20. - 08:46:12
la mode
 
(https://i.pinimg.com/564x/1a/29/80/1a2980cdd826cfa8ca1a31a488145437.jpg)

2002. november 1.
to; Beth

style (https://i.pinimg.com/564x/2f/fe/e9/2ffee9d4f375cbba5d72626c80829ee3.jpg)

Kellemetlen volt arról beszélni, ami történt velem eddig a Roxfortban. Jason előtt minden sötét és kegyetlen volt… valahogy olyan rideg, mintha boldogság nem is létezne. Gray sem tett boldoggá, inkább csak kicsit biztonságot adott. Olyan volt, mint egy menedék a Seth-től hangos világban. De már nem volt Seth. Nem volt többé olyan bántás az iskola falai között, ami elől menekülni akartam. Szép lassan kezdtem magamra találni.
– Szóval Seth...értem. háát...kemény dió...na és mondd csak...
Megköszörültem a torkomat. Kicsit úgy éreztem, hogy zavarba jött Beth attól, amit ráeresztettem. Elég bonyolult múltam volt, pedig csak tizenhat éves voltam. Az ember azt gondolná, hogy ilyenkor még nincsenek komolyabb gondjai az embernek, csak a kamasz hülyeségek… de engem tényleg sakkban akart tartani Seth. Zsarolt, ütött, ha kellett átgázolt rajtam.
– Na és jól csókol?
A kérdésre meglepődtem. Elvigyorodtam és kicsit felvontam a szemöldökömet is, majd egész egyszerűen megköszörültem a torkomat. Hát igen, Grayre pillantva az ember azonnal rájön, milyen szexi. Ez nem csak külsőség, csak volt egy ilyen kisugárzása. Én is ezt vettem először észre, ezt a rosszfiús sármot, amitől minden lány… és persze srác szeme megakadt rajta.
Elmosolyodtam.
– Talán kicsit túl jól is…  – Sóhajtottam fel. Az ujjaim végig túrtak a göndör tincseimen. Még nekem is zavarbaejtő volt erről úgy beszélni, hogy közben minden pillanatban Jasont csókolnám és szeretgetném. Kicsit megcsalásnak éreztem még a puszta gondolatot is, de közben meg mégsem lehettem vak. Én is tudtam, hogy Gray szexi és tetszik. De csak tetszett. Az érzéseim kuszák voltak vele kapcsolatban.
– Azt mondják, a rossz fiúk jól csókolnak. Nem harap?
Megvontam a vállamat, majd széles vigyor ült ki az arcomra. Hát igen… elég veszélyes volt, de azt hiszem Gray sosem bántott engem különösebben. Még csak szexizés címszóval sem. Csak simogatott és csókolt. Ha pedig szomorú voltam, akkor magához vont és megölelt.
– Nem. Ő nem ’arap.  – Ráztam meg a fejemet és kicsit Gray után néztem, aki mostanra ott ült megint, ahol korábban. A kezében valami bordóborítós könyv volt és éppen egy oldalt lapozott. Talán nem is figyelte a lapokat, tudtam, hogy hallgatózik, tudni akarja mit gondolok róla. Nem hittem, hogy még szeret, talán csak ő is érezte a vonzalmat, ami megmaradt közöttünk.
– Igazából elég gyengéd és nagyon okos.  – Meséltem és megint Beth szemeibe pillantottam, kicsit ficeregve a párnák között. Lerúgtam a cipőimet, hogy fel tudjam húzni a lábamat a kanapé párnái közé és aprónak tűnjek, mint valami kisfiú.
– Csak mi nem illettünk össze úgy… azt ’iszem, nekem nyugalomra van szükségem. Arra, amit Jason adhat. Egy új világ, ahová elbújhatok.  – Sóhajtottam fel és magamhoz öleltem az egyik zöld díszpárnát. – Van értelme annak, amit beszélek?


Cím: Re: Társalgó
Írta: Elizabeth Hepburn - 2021. 11. 22. - 16:58:44
◊ Mi újság?◊
2002.11.01
(https://i.pinimg.com/564x/18/53/15/185315561660cb2b9331c796a0ab56ca.jpg)
◊ Louis◊



zene ◊ Dream A Little Dream (https://www.youtube.com/watch?v=psI2hqQSfAE) outfit ◊  simple (https://i.pinimg.com/564x/38/1b/3b/381b3b6daddbb20698e266ee26996f40.jpg)

Louis mellett rá kell hogy jöjjek, az én életem smafu az övéjéhez képest. Azon kívüll, hogy apám ivott, elment és van egy féltestvérem, akit nem láttam, és nem is akarok soha de soha látni, az életem nyugis. Nem tudok felmutatni nagy szerelmeket, vívódásokat, és szenvedést sem. Mármint persze enne örülök, de valahogy azt érzem, hogy a világ nagy dolgaiba nem vagyok beavatva. Éldegéleg itt a saját világomban. Persze tudom, hogy másoknak milyen nehéz. Ott van például Hugo Amyvel. De mivel ő sem mondd sok mindent, pedig érdekel, nem érzem át. Van egy fal nála, amit nem enged áttörni, és ez bánt. Ettől pedig azt érzem van valami, amihez mások hozzáférnek, én meg nem. Mint egy gyerek, aki nem ismeri a felnőttek világát. És ettől olyan fura lesz minden...de elhessegetem ekezet a negatív érzéseket és gondolatokat, inkább megpróbálok szórakozni kicsit. Megkérdezem, jól csókol e, a helyes fiúk jól csokolhatnak. Nem mintha ugye nagy tapasztalatom lenne....mindegy is.
– Talán kicsit túl jól is…
Louist azt hiszem sikerült zavarba hoznom. Nem baj, aranyos ilyenko. Csak vigyorgok, mint egy vad alma. Tudom, hogy szereti Jasont, és nem is akaartam én megvádolni semmivel, csak hát na. Azért ez elég váratlanul ért. Idejön a bunkó sármőr, aztán lekapja az orrom előtt. Persze, hogy megkérdezem, mi a helyzet pontosan.
– Nem. Ő nem ’arap. –
Nem? Hát végül is nem vérfarkas, hogy harapnia kelljen...Titokban oldalra sandítok Gray felé. Hmm..pedig tök harapósnak tűnik. Talán még a kezemet is leharapná, ha pálcát szegeznék rá. Jaj...Gray ugye...Odahajolok Louishoz, és óvatosan, suttogva teszem fel a kérdésem.
- Ugye ő nem ilyen született izé....legilimentor?
Jézusom, még a végén itt röhög rajtam, hogy az előbb meg akartam átkozni, most meg azon gondolkodom, harap e smároláskor. vagy máskor...jaj, Beth, mi van veled? Hirtelen olyan melegem is lett...nem tudom, mi van velem mostanában, de egyre furább dolgokat képzelgek emberekkel. Azt érzem, néha a hormonjaim buliznak, és egyszer sírok, aztán meg nevetek. Utálok valakit, aztán csak úgy, minden komoly ok nélkül lesmárolnám. Mégis mi a franc bajom van nekem?
– Igazából elég gyengéd és nagyon okos.–
Gyengéd. És okos. Na jó, Beth, most rögtön össze kell szedd magad. Nem furakodhat be senki a zavaros kis tini fejedbe. A szívedbe már úgyis teljesen összegabalyodott szegény Hugo, így is van elég bajod. De aranyos, ahogy lerúgja a cipőit. Louisra mosolygok, és csak hallgatom.
– Csak mi nem illettünk össze úgy… azt ’iszem, nekem nyugalomra van szükségem. Arra, amit Jason adhat. Egy új világ, ahová elbújhatok.
Nyugalom. Ez teljesen érthető Louis szemszögéből.
- Te, Jason és az ő világa szerintem olyanok vagytok, mint egy puzzle.
És valóban. Jason tényleg fura kicsit a sok mesével, még nálam is furább, de végül is ez nem baj. Jó srác. MIndig jót akar a másiknak. És persze Louisnak is. Louis szemeiben kis tétovaságot látok, ami persze természetes, de biztos hogy nem kell aggódnia. Jason jó hatással van rá, és ő is Jasonre.
– Van értelme annak, amit beszélek?
- Nem is kevés Louis. Tudod...Jason tényleg értékel téged. Lát téged. Mármint úgy igazán. És szerintem ez rohadt ritka. Az emberek sokszor elbeszélnek egymás mellett. Vagy egyáltalán nem is beszélnek, mert félnek. Köztetek van bizalom. Ez elég nagy kincs, csak nem mindenki értékeli.
Egy pillanatra megint belém költözik a szomorúság. FUrcsán magányosnak érzem magam. HIrtelen úgy érzem, jó lenne most megint egyedül lenni egy kicsit, és rajzolgatni. Lehet felmegyek a toronyba, vagy le a tóra. Ha viszek egy vastag pokrócot, talán nem is fagyok meg. Felállok, karjaim összefonva ölelem magamhoz.
- Tényleg kezd hűvös lenni. Én azt hiszem most...visszamegyek a klubhelyiségbe a kandallóhoz. Jössz te is kifelé?
 Ha jön, elindulunk ketten vissza a folyosóra, ha nem, akkor egymagam baktatok a...ht nem is tudom igazából hova. Most kicsit füllentettem Louisnak, pedig nem szoktam.

Köszönöm a játékot, a helyszín szabad!


Cím: Re: Társalgó
Írta: Lennox Campbell - 2022. 11. 17. - 18:23:30
ÁTVERÉS
2003. 11. 22.
éjszaka

(https://i.pinimg.com/736x/fa/0c/af/fa0caf3ad3e9da99c20ef73fa725561e.jpg) (https://i.pinimg.com/564x/a9/61/f2/a961f25a7e97b54d4727b5aec1c4f919.jpg)

to: BigBoy

outfit (https://i.pinimg.com/564x/d5/27/8d/d5278d548f4336b54e6b95e874e3cfa9.jpg)


Hosszan bámultam a széthajtogatott pergament. Az ajtóban találtam, éppen akkor, amikor visszatértem az egyik kviddicsedzés után a szobámba. Ismerős írás volt, talán éppen a formás hátsójáról ismert Digby professzor dugta be az ajtóm alatt, pedig nem hittem volna, hogy valaha észreveszi a flörtöléseimet. Akárhogy is próbálgattam, úgy állt hozzám, mintha csak szórakoznék, pedig én aztán megdöngettem volna úgy rendesen, ahogyan illik egy ilyen nőt. Megérdemelt volna egy kis élvezetet, ahogy én is.
Összehajtottam a fecnit és letettem a komódra, ahogy beljebb sétáltam a szobámba. Mosakodásra vágytam, de aztán persze készülni akartam a különleges találkozóra. Ha valami beteg rajongóm, mondjuk az a Nora Narek... nos, akkor majd ott hagyom a fenébe. Túl kíváncsi voltam, látni akartam mi sül ki belőlem és Digbyből.
Tizenegy óráig még rengeteg idő volt. Így lefeküdtem, megszagoltam a lapot, újra és újra elolvastam. Túlzottan is ismerős volt. Talán Betty? Belőle nem néztem volna ki a titkos üzengetés, kissé butuskának mutatta magát ahhoz. Inkább odabilleget volna elém a tűsarkain, hogy elhívjon egy italra. Digby volt a Roxfort titokzatos nőszemélye... sosem tudhatta az ember mire gondol.
Az ágyon fekve azon ábrándoztam, mit meg nem tennék vele. Még el is mosolyodtam egy-egy részleten. Hát igen... ő és én jól működnénk a párnák között. Ezért is kezdtem el készülni és csíptem ki magamat, hogy végül is kicsivel tizenegy előre meg is érkezzek a helyszínre. A folyosón haladva ki is húztam magamat. Jól néztem ki, jó illatom volt, ezért már meg sem fordult a fejemben, hogy másképp történne, mint ahogy elképzeltem azt előre.
Izgatottan téptem fel az ajtót és léptem be a társalgó sötétségébe. Nem sokszor voltam itt, így nem is voltam igazán tisztában azzal, miféle elrendezésbe léptem be. Szóval besétáltam, nem látva semmit és besúgtam a csendbe: - DD?  
Léptem még egyet befelé. Egész biztos voltam benne, hogy egyedül vagyok. De nem is volt gond. Hamarosan matatás hangja jött az ajtó felől. Direkt nem fordultam meg, nem akartam túl izgatottnak tűnni. Csak adtam a lazát, mint mindig. Még a hajamon is végig simítottam, mintha nem is készültem volna annyit. Legyen csak kicsit kócos.
Vártam.
Lépések, aztán bumm! Hatalmas bumm, ahogy nekem ütközött valami nagy, elvesztettem az egyensúlyom.
- Mi a...? - kérdeztem, miközben kapaszkodót kerestem. Nem sikerült. Eldőltem, az a nagy valami pedig rám. Nyekkenve terültem el a padlón. Az ujjaim belemartak a szőnyeg anyagába, amibe belefúródott az arcom, miután akkorát estem, amekkorát csak lehet.
- Mi a franc?!  - mondtam végig és megpróbáltam magamról lelökni a valamit, de nem sikerült, hiába könyököltem hátra. Valami nagydarab alak volt, nem Digby. Aztán leesett. Nem sok kétajtós szekrény vagy gorilla mászkál a Roxfortban. - BigBoy?! Most komolyan?!  - Akadtam ki. Hihetetlen volt, hogy ő csempészet szerelmes levelet az ajtóm alatt a szobámba.
- Kopj le rólam! Nem szexelek veled!


Cím: Re: Társalgó
Írta: Magnus D. Brown - 2022. 11. 19. - 08:59:46
Balszerencse


2003.11.22
(https://encrypted-tbn0.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcRuAJkAkbJ401B9VkOkmhxJco8uRRfpUPMzpA&usqp=CAU)

sleep outfit (https://i.pinimg.com/736x/e1/e1/13/e1e11300df6c07e21342eedf047a725e.jpg) - relax baby (https://www.youtube.com/watch?v=adMhsaNa4VE&t=46s&ab_channel=RelaxingBluesMusic)

to Csirkefogó


Gyanúsan, szemráncolva forgattam kezeimben a különös levelet, ami már az ízlésemnek túlságosan is agyon volt fújkálva. Fintorral az arcomon szagoltam meg újra és újra, majd prüszköltem egyet és megráztam a fejem, majd nem is foglalkozva a dologgal lehajítottam a díványomra és nekiláttam az edzésnek. Általában az edzések mindig jó érzéssel töltenek el, megnyugtatnak, feltöltenek, lehetőséget bztosít arra, hogy leadjam a felesleges energiákat, de most zavart voltam. Folyamatosan egy dolog járt a fejemben. A levél. Mivan, ha Digby írta? Fenébe, legalább lett volna rajta név, vagy rejtélyes kód, abból kiszűrtem volna, ki akarná, hogy a társalgóba evickéljek. Hogy érdekelhet engem egy ilyen baromság, főleg edzés közben. Ahogy patakzott rólam az izzadság és lihegtem a díványra ülve, figyeltem azt az átkozott, még mindig erősen illatozó levelet. Átverés lehet vagy igaz talán? De mit akarnék én egy olyan nőtől, mint Digby? Nem nekem való, igazi vadmacska, az olyanok, mint ő, inkább Campbell fogára valók, egyébként is bennem már rég nincs semmi szerethető, kiölték belőlem rég. Amit a Dementorok meghagytak, a feleségem szipolyozta ki belőlem, tehát már nem maradt semmi, ami bennem kívánatos lehet, főleg nem a viselkedésem. Persze a testem kőkemény, de ennyi, ez manapság már nem kívánatos, magában nem elég.
Legyintettem ismét egyet és folytattam az edzést, hogy még kínzóbb legyen, több súlyt pakoltam a rúdakra, hátha egy kis szenvedés elveszi az eszem a hülyeségről.
Végül, leütöttem pár tojást, reszeltem rá citromhéját és egy kevéske mézet locsoltam rá, majd felvertem. Egy húzóra megittam az egészet, fintorogtam rá egyet, majd úgy indultam rendbe szedni magam. Sajnos nem szabadultam a gondolattól, így a fürdőbe vettem az irányt. Több hetes szakállamtól megválltam, fejem tetejét is leborotváltam, megfürödtem, szinte azon kaptam magam, hogy talán évek óta nem voltam ennyire patyolat, randira kész.
Randi? Nem is voltam randin, mióta a feleségem elhagyott. Jézusom. Torpantam meg az ágy szélén egy pillanatra, ahogy eluralkodott rajtam egy kevéske pánik. Ez maradt belőlem. Egy pánikbeteg, érzelemszegény roncshalmaz. Erőt vettem magamon és nagyokat lélegeztem. Nem tudom, mi támadott meg ismét, talán a lehetősége annak, hogy egy hölggyel randizhatok, vagy még mindig a múlt szelleme kísért, de beletelt vagy öt percbe, mire ismét rendbe kaptam magam. Megráztam a fejem, majd ittam egy pohár vizet. Legcsinosabb ruháimat öltöttem magamra. Egy gyönyörű királykék inget és egy feszülő fekete farmernadrágot, aminek biztos nem tudnak ellenállni a nők. Á, miket gondolok…a feleségem nem tudott…vagy csak ezt mondta… Egy cinikus mosoly jelent meg az arcomon. Mi ez az érzés? Olyan vagyok, mint egy gyerek. Kicsit jó érzés is. Évek óta nem voltam ilyen jól. Miért is ne? Miért is ne érezhetném magam jól? Miért ne lehetne randim?
Ezek a gondolatok kavarogtam bennem, ahogy mosolyogva végigrohantam a társalgóig vezető úton. Egy köntöst magamra kanyarítottam, hogy ne lásson meg csinos ruhában senki, még a végén lebukom vagy rosszra gondolnak, így alvó köntösömben suhantam végig a kastélyon hatalmas mosollyal az arcomon.
Végül ott álltam az ajtó előtt. Ismét megrebbent a szemöldököm, kicsit vert a szívem és kiverte a víz a homlokom. Ne legyél már beszari Brown, ő csak egy nő, nem harap, megérdemled a boldogságot ennyi évnyi szarakodás után. Arcon vágtam magam, majd benyitottam. Korom sötétség fogadott, de még izgalmasabbá tette a dolgot. Persze még mindig volt bennem egy kis félelem, de éreztem, szinte a levegőben éreztem az illatát. Bár lehet ez még mindig az az erős parfüm, ami a levelemben szerepelt, de mintha mostmár jobb lenne, esetleg a hozzáállásom változtatta varázslatossá. Bizonytalanul lépkedek a sötétben, kicsit aggódom is, fel ne ökleljem DD-t, de lehet meg sem érkezett még. Már éppen azon elmélkedtem, hogy fényt csinálok, mikor végre megtaláltam valamit, vagy valakit, de sajnos hiába löktem meg a mellkasommal, nem tudtam elkapni az illetőt, beleakadtam a lábaiba és estem vele együtt.
- Mi a...? – hallottam a hangját az illetőnek, ahogy nyekkent egyet alattam, s ezzel a szívbajt is hozta rám, ugyanis ez a hang nem egy nőtől származott.
- Mi a franc?! – nyekeregte ismét, majd megpróbált lerángatni magáról, még a könyökét sem általlotta használni, hogy megszabaduljon tőlem.
- Mi a fene? Mit keresel itt te Csirkefogó!? – hökkentem meg, ahogy próbáltam leszállni róla, de sajnos eredménytelenül. A Köntösömet összekötő selyem mindkét oldala beleakadt a viragos alakú valamin, amit a derekán viselt… Igazából ratyikoszorúnak hívom, de mások előtt nem mondogatom inkább, ugyanis hallottam bizonyos pletykákat.
- BigBoy?! Most komolyan?!  - emelte meg a hangját. - Kopj le rólam! Nem szexelek veled! – kiáltotta, mire akkorát pattant egy ér a fejemen, hogy még a tiltott rengetegben is hallhatták.
- Ki a frász akarna veled szexelni? Nincs kedvem a Szent Mungó nemibeteg gondozójában ücsörögni. – vágtam vissza próbálván felkelni, de mint ahányszor próbálkoztam szorosabban húzódott össze a köntös pántja a rózsafűzéren és szorosabban húzott oda ehhez a bohóchoz.
- Minek hívtál ide? Le akartál járatni? – kérdeztem teljesen ingerülten. – Hát sikerült, ugyanis összeakadtak a ruháink. Nem tudok így felkelni. – magyaráztam neki, miközben azon elmélkedtem, hogy ketté tépem a ruháját, a mérgem meg is lenne hozzá, de inkább elvetem a gondolatot, még inkább azt gondolná, akarnék tőle valamit.


Cím: Re: Társalgó
Írta: Lennox Campbell - 2022. 11. 27. - 10:42:32
ÁTVERÉS
2003. 11. 22.
éjszaka

(https://i.pinimg.com/736x/fa/0c/af/fa0caf3ad3e9da99c20ef73fa725561e.jpg) (https://i.pinimg.com/564x/a9/61/f2/a961f25a7e97b54d4727b5aec1c4f919.jpg)

to: BigBoy

outfit (https://i.pinimg.com/564x/d5/27/8d/d5278d548f4336b54e6b95e874e3cfa9.jpg)


Nem ez volt az első szerelmes levél, amit kaptam, de igenis az első, melynek légyottja igenis izgatott. Ha diáklány lett volna, nem megyek el. Semmi kedvem nem volt egy bortányhoz, de DD-vel egy menet... mintha egy álom vált volna valóra. Az a kecses vadmacska test szinte azért kiáltott, hogy végig simítson az ember rajta a tenyerével, hogy csókolja. Na persze, nem akartam ráhajtani szemtelenül, de ha tehettem, elismerően mértem végig aztán tovább sétáltam nagy elégedetten a folyosón. DD-nek persze talán fel sem tűnt, mennyire bejön.
A sötétben szinte vártam, hogy hátulról átkarol, megérzem a finom parfüm illatot. Ehelyett valami nagy és nem éppen vonzó tartolt le... de úgy, hogy össze is nyomott, egészen a hideg padlóhoz préselve. Szinte azonnal leesett, hogy BigBoy az. Mi a fene? Hát már ő is belém szeretett?
- Mi a fene? Mit keresel itt te Csirkefogó!?  - kérdezte megjátszott meglepettséggel. Persze, hogy úgy tesz, mintha nem akart volna semmit, közben meg le sem akart szállni rólam. Én is próbáltam kinyomni magamat, de a súlya legalább az enyém kétszerese-háromszorosa volt, mert úgy felfújta magát, mint valami lufikból hajtogatott figura, amiket a mulatságokon osztogatnak a gyerekeknek. Csakhogy ő nem volt pehelykönnyű.
- Ki a frász akarna veled szexelni? Nincs kedvem a Szent Mungó nemibeteg gondozójában ücsörögni.  - Fogalmam sem volt, miről hablatyolt. Lehet ez valami mugli dolog, amihez én nem értettem, ezért csak próbáltam tovább mocorogni. Hiába.
- Ezt nem hiszem el! Vagy három tonna vagy!  - Háborogtam beszorulva.
- Minek hívtál ide? Le akartál járatni? - kérdezte idegesen, mintha én szórakoznék vele. A kezdettől fogva ő akarta ezt az egészet... egyébként minek írta volna azt a levelet. Soha többé nem fogok BigBoyra úgy nézni, mint korábban. Eddig jól szórakoztam rajta, amilyen teszetosza a termete ellenére, de ezek után... inkább elkerülöm, mielőtt megint rám mászna... ha egyáltalán élve megúszom ezt az egészet. -  Hát sikerült, ugyanis összeakadtak a ruháink. Nem tudok így felkelni.  
- A francokat nem tudsz, te perverz!  - kiáltottam fel gúnyosan. Legszívesebben megütöttem volna, de az adott pózban még csak behúzni sem tudtam neki, hiszen az egész testem úgy volt odapréselve a padlóhoz. - Tudod, ha odajössz személyesen, megmondtam volna, hogy nem vagy az esetem, BigBoy, de amúgy sem flörtöltök veled soha! Soha! - Jelentettem ki, de a tekintetem a szoba sötétjére meredt. Valamiféle zajt hallottam onnan, a következő percben pedig világító alak ugrott elő a sarokból. Hóbor volt az az udvari bolond ruhájában.
- Ó! A Campbellke és Brownie együtt. - Visongta, szinte énekelve a szavakat. Aztán gúnyosan cuppogni kezdett felénk. - Imádni fogja McGali néni, ha ezt meghallja. -  Csapta össze a tenyereit. Hóborc imádott másokat kellemetlen helyzetbe hozni.
- Meg ne próbáld!  - Kiáltottam rá, de Hóbort ellebegett hangosan énekelve, hogy Campbellke és Brownie összebújtak a társalgóban. - Miattad annyi a hírnevemnek... te nagydarab barom! - Akadtam ki teljesen ezen a ponton. Ha nem lettem volna odapréselve a padlóhoz, tuti neki is esek, hog megüssem.


Cím: Re: Társalgó
Írta: Magnus D. Brown - 2022. 11. 28. - 00:01:47
Balszerencse


2003.11.22
(https://encrypted-tbn0.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcRuAJkAkbJ401B9VkOkmhxJco8uRRfpUPMzpA&usqp=CAU)

sleep outfit (https://i.pinimg.com/736x/e1/e1/13/e1e11300df6c07e21342eedf047a725e.jpg) - relax baby (https://www.youtube.com/watch?v=adMhsaNa4VE&t=46s&ab_channel=RelaxingBluesMusic)

to Csirkefogó


Tudtam, hogy túlságosan szép, hogy igaz legyen. Egy szerelmes level Dd-től, mire gondoltam? Nyilván-való volt, hogy valaki átvert minket, legalábbis a semmirekellő reakciója erre engedett következtetni, ugyanúgy össze volt zavarodva, mint én. Na de, hogy ennyire félreértse a dolgokat, mit akarnék én tőle? Egy ölelésemtől kettétörne.
- Ezt nem hiszem el! Vagy három tonna vagy! – hisztizett még mindig, miközben én azon voltam, hogy valahogy eltépjem azt az átkozott övet.
- Legalább három tonna izom, vezérgiliszta. Neked sem ártana egy kevés. – magyaráztam vissza neki, ahogy erőlködtem, majd végre pont annyira tudta engedni a szorításon, hogy a job lábammal feltérdel-hessek.
- A francokat nem tudsz, te perverz! – kiáltott vissza, mikor közöltem vele, hogy nem tudok róla felkelni, mert összeakadtak a ruháink. Kezdtem elveszíteni a hidegvérem és erre a lányos hisztérikája különösen nagy hatást gyakorolt. Micsoda primadonna, nem is értem, mit esznek ezen a nyálgúnáron a nők.
- Tudod, ha odajössz személyesen, megmondtam volna, hogy nem vagy az esetem, BigBoy, de amúgy sem flörtöltök veled soha! Soha! – magyarázott tovább görcsösen, mire én csak püffögve elnevettem magam. Ki akarna összejönni vele, nem értem, mitől van így elszállva magától?
- Elég legyen a sértésekből, mert a következő kviddics meccsen a fejed lesz a gurkó!  – kiáltottam rá mérgemben, majd bíbelődés közben még hozzátettem.– Különben is minek küldted a levelet? Még be is parfümözted, te nyavalyás. – dühöngtem, mikor már teljesen elveszítettem a kontrollt  és épp azon voltam, hogy két kézzel erősen megmarkoljam a köntösöm övét és kettétépjem, mikor zajok ütötték meg a fülünket a szoba másik szegletéből.
- Ó! A Campbellke és Brownie együtt. Visongott a szellemalak, akit csupán pár alkalommal láttam eddig ittlétem alatt, annyit azonban már tudtam, hogy bajkeverő és szeret rosszban sántikálni.  - Imádni fogja McGali néni, ha ezt meghallja. – folytatta a gúnyolódást, mire én is eltoltam egy szentségelést az irányába, de nem vettem komolyan a fenyegetését. Nem úgy az alattam nyűglődő törpe, szinte hiszté-rikusan fakadt ki ismét.
- Meg ne próbáld! - Kiáltott rá a Csirkefogó, de Hóborc végül elrepült egy idegesítő dalocskát dudolva rólam és a terelőről. - Miattad annyi a hírnevemnek... te nagydarab barom! – folytatta a hisztit, mire én megint felbasztam magam és folytattam az előzőleg kigondolt ötletemet.
- Ugyan szállj már le a földre, csak a tinilányok vannak oda érted, az még nem hírnév. – magyaráztam neki, végül sikerült anélkül feltápászkodnom, hogy elszakadt volna a köntösem öve.
- Még mindig össze vagyunk akadva, de mostmár fel tudsz kelni. – mondtam neki, majd kiakasztottam az övet a köntösömből, így végül mindketten kiszabadultunk, annyi szépséghibával, hogy az övem, az ő idétlen övéhez ragadt még mindig. Nem érdekel azonban, inkább veszek másikat.
- Amúgyse hinne neki senki, mindig lódít. Arról mesélj inkább, miért küldted el nekem a levelet? Mit akartál tőlem. – vettem elő a borítékot a zsebemből és, ha már feltápászkodott meglebbentettem a feje előtt.
- Az övemet pedig kérem vissza, ha végre le tudtad szedni magadról, de így már remélem elhiszed, hogy tényleg összeakadt a csillivilli derékszorítóddal. – tettem még hozzá és reméltem, hogy mostmár lenyugodott annyira, hogy nem tesz semmi meggondolatlan dolgot. Nem vagyok biztos benne, hogy nem viszonoznám háromszoros erővel.


Cím: Re: Társalgó
Írta: Lennox Campbell - 2022. 12. 13. - 10:05:13
ÁTVERÉS
2003. 11. 22.
éjszaka

(https://i.pinimg.com/736x/fa/0c/af/fa0caf3ad3e9da99c20ef73fa725561e.jpg) (https://i.pinimg.com/564x/a9/61/f2/a961f25a7e97b54d4727b5aec1c4f919.jpg)

to: BigBoy

outfit (https://i.pinimg.com/564x/d5/27/8d/d5278d548f4336b54e6b95e874e3cfa9.jpg)


Korábban szerencsés embernek tartottam magam, könnyen törtem előre a kviddicsben, a legszebb nőket kaptam meg. Annak éltem, amit szerettem, most viszont az áhított DD helyett BigBoyt kaptam a nyakamba. Meg sem érdemelte, hogy ilyen becenevet kapjon, amiért így csőbe húzott. Nos, nem vagyok az ellen, hogy erős férfiak rajongjanak értem, amíg megtartja a három lépést távolságot.
A távolság most nem volt meg. Sőt, egyenesen letarolt és ha ez nem lett volna elég, még leszállni sem akart rólam. Mégis mi baja van ennek az embernek? Úgy kezel, mint egy elkényeztetett ficsúrt, folyton szid, most meg rám mászik, mint egy kanos vaddisznó.
- Elég legyen a sértésekből, mert a következő kviddics meccsen a fejed lesz a gurkó! – magyarázott, vagyis inkább kiáltott. A hangja erőteljesen kitöltötte a teret, miközben valamifel matatott deréktájon. Szinte rettegtem, hogy most veszi elő a lőcsét és megront. Nem sok esélyem hason fekve megvédeni magamat. Teljesen a padlóhoz préselt. – Különben is minek küldted a levelet? Még be is parfümözted, te nyavalyás.
Szusszantam egyet.
Hiszen éppen az előbb mondtam, hogy ő volt és tudom, erre még volt pofája rám kenni. Felháborító bánásmód ez egy ilyen profi sportolóval, mint én. A helyzetet persze még lehetett fokozni azzal, hogy Hóborc is előkerült és gúnyos énekléssel tovább lendült. Holnapra már minden tele lesz azzal, hogy „Campbell és Brownie dugtak este.” Elfintorodtam a gondolattól is, féltettem a hírnevemet. DD már így sem vesz komolyan.
– Ugyan szállj már le a földre, csak a tinilányok vannak oda érted, az még nem hírnév. – Sértegetett tovább, de legalább volt benne annyi, hogy leszállt rólam. Sóhajjal vette tudomásul a testem, hogy nem nyom többé össze. Kicsit megdörzsöltem az oldalamat, ő még valamivel matatott. – Még mindig össze vagyunk akadva, de most már fel tudsz kelni.
– Hogyne… csak arról vagyok híres, hogy tinilányok rajonganak értem…  – Mondtam és megpróbáltam nagy nehezen felnyomni magamat a padlóról. Jól esett, mintha éppen visszanyerném az alakomat, miután valami nehéz rám esett. Nyújtóztam is egyet gyorsan.
Közben matatott valamivel a sötétben, éreztem, hogy az utolsó kapocs is közöttünk megszűnik. Az öv ellazult.
– Nem kéne ilyen lekezelőnek lenned, csak azért, mert féltékeny vagy. Meglepő, de cseppet sem imponáló.  – Húztam ki magamat, ahogy az övemet végig simítottam. A feszülést ott éreztem, nyilván ott történt valami, így ki tudtam akasztani az anyagot onnan.
– Amúgyse hinne neki senki, mindig lódít. Arról mesélj inkább, miért küldted el nekem a levelet? Mit akartál tőlem. – Folytatta a nonszensz viselkedését tovább. – Az övemet pedig kérem vissza, ha végre le tudtad szedni magadról, de így már remélem elhiszed, hogy tényleg összeakadt a csillivilli derékszorítóddal.
A kezembe szorított anyagot hozzá vágtam. A vádaskodás cseppet sem volt szimpatikus, de egyelőre csak megköszörültem a torkomat. Ha ennyire tetszem neki, legalább normálisan viselkedne, ehelyett rám mutogat.
– Semmit sem küldtem neked. Te küldtél nekem egy levelet.  – Beletúrtam a nadrágom zsebébe. A pálcámat vettem elő, egyelőre azzal adva némi fényt a Társalgónak, ami eddig kishíján korom sötét volt. – Kár rám mutogatni.  – Tettem hozzá és ezúttal a zakó zsebébe nyúlva a pergament vettem elő és a mellkasához nyomtam, hogy vegye át, nézze meg.
– Ha tetszem, közöld normálisan. Ne rám mutogass!


Cím: Re: Társalgó
Írta: Magnus D. Brown - 2022. 12. 26. - 13:25:41
Balszerencse


2003.11.22
(https://encrypted-tbn0.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcRuAJkAkbJ401B9VkOkmhxJco8uRRfpUPMzpA&usqp=CAU)

sleep outfit (https://i.pinimg.com/736x/e1/e1/13/e1e11300df6c07e21342eedf047a725e.jpg) - relax baby (https://www.youtube.com/watch?v=adMhsaNa4VE&t=46s&ab_channel=RelaxingBluesMusic)

to Csirkefogó

Förtelmes helyzet, leginkább kihasználnám az almkalmat és hálaadási tökké verném a kolléga fejét, már csak azért, hogy én jobban érezzem magam. Semmi személyes.
Sosem kedveltem a páváskodó, önimádó embereket, ezt még tetézte a mások felé mutatott viselkedése is, nem értem miért vette fel az igazgató nő ezt a bohócot, lehet, hogy a kviddicshez ért, de minden más területen rossz példát mutat a diákoknak. Ahogy a folyosón járőrözök, több csőröző lurkót látok, mint egy szerelmesek számára közkedvelt parkban, arról nem is beszélve, hogy a héten már kétszer küldtem büntetőmunkára két párt prefektusi fürdőben enyelgésen rajtakapva.  
– Hogyne… csak arról vagyok híres, hogy tinilányok rajonganak értem… - püfögött vissza a gázgúnár, miközben már felegyenesedtünk és rendbe tettük magunkat.
- Ne játszd meg magad, nem győzöm beszedni a rólad készült rajzokat a diáklányoktól, – magyaráztam leporolva magam. – bár legalább a rajzok hitelesek voltak…a pálcikaember jellegükkel. – mosolyogtam ahogy visszaemlékeztem a förtelmes rajzokra, melyek egy borzas hajú mosolygó pálcika embert ábrázoltak seprűt lovagolva.
- Nem kéne ilyen lekezelőnek lenned, csak azért, mert féltékeny vagy. Meglepő, de cseppet sem imponáló. – válaszolt, mire elkapott a nevető görcs. Hosszú idő után nevettem önfeledten, amit nem gondoltam volna, főleg nem, hogy a csirkefogó fogja elsütni a poént.
- Rád? Szóval úgy nézek én ki, mint aki gyerekek szerelmére és rajongására vágyik? Ne nevettesd ki magad. – legyintettem felé, ahogy levettem a vállamnak hajított övet és visszaigazítottam a köntösömre. A vádaskodására, miszerint én küldtem el neki a levelet, felvontam a szemöldököm, bár már többször hangoztatta az itt eltöltött tíz perc alatt, de eddig azt hittem csak kitalálta, mint a megalázásomra szolgáló ürügy, de mikor nekem nyomta ugyanazt a levelet, mint, amit én is kaptam megjelent egy ér a homlokomon.
Szó nélkül nyúltam bele magam is a belső zsebembe és fényt csiholva pálcámmal olvastam végig ugyanazt a szöveget, mint ami az én zsebemben lévő papíroson csillogott, villogott parfümbe áztatva.
Még mindig hallgatásba burkolózva nyújtottam át saját borítékom, majd ráemeltem sokat sejtető, mérges tekintetem.
– Ha tetszem, közöld normálisan. Ne rám mutogass! – közölte, mire ismét felvontam a szemöldököm, és nagyot sóhajtva adtam meg magam a már beteges hiúságának.
- Én a nőkhöz vonzódom és amúgy se csajozni jöttem az iskolába. Azt derítsük ki inkább, ki vert át minket. – válaszoltam robot módjára, miközben a levélből próbáltam ismerős jeleket, esetleg olyan stílust találni, amivel már találkoztam valamelyik diáktól vagy tanártól.
- Lehet valamelyik rajongód akar szívatni téged. Volt valaki a napokban, akit csúnya módon felszarvaztál? Vagy valószínűbb, hogy megrontottál valakit és ezzel akart bosszút állni. – vetettem oda neki és biztos voltam benne, hogy az utóbbi lesz a valószínűbb.


Cím: Re: Társalgó
Írta: Lennox Campbell - 2023. 01. 03. - 07:39:00
ÁTVERÉS
2003. 11. 22.
éjszaka

(https://i.pinimg.com/736x/fa/0c/af/fa0caf3ad3e9da99c20ef73fa725561e.jpg) (https://i.pinimg.com/564x/a9/61/f2/a961f25a7e97b54d4727b5aec1c4f919.jpg)

to: BigBoy

outfit (https://i.pinimg.com/564x/d5/27/8d/d5278d548f4336b54e6b95e874e3cfa9.jpg)


Volt valami kivételesen felháborító BigBoyban, ahogy nézett és beszélt velem. Talán mások is így érezték, de ahogy felém pillantott, szinte láttam a tekintetében villanni az érzéseit, amivel képes volt végig mérni és azt gondolni, minden hibámat látja és megítélheti. Éppen ő. Még csak meg sem próbált mélyebbre jutni és a felszínt kapargatni.
– Ne játszd meg magad, nem győzöm beszedni a rólad készült rajzokat a diáklányoktól, – magyarázta. Még a ruhámat igazgattam a szétválásunk után. – bár legalább a rajzok hitelesek voltak…a pálcikaember jellegükkel.
Hogy Brown mégis mire volt féltékeny? Az jó kérdés. Mindenesetre volt valami kielégítő abban, hogy hagyta magát miattam felpiszkálni. A színpadias nevetés sem segített a viselkedésén túl sokat.
– Rád? Szóval úgy nézek én ki, mint aki gyerekek szerelmére és rajongására vágyik? Ne nevettesd ki magad.
Nem reagáltam azonnal, a zsebembe túrtam. Egy doboz cigaretta után kutattam, hogy végre magamhoz vegyek egy szállal. Jól esett volna a füstöt érezni, ami megtölti a tüdőm és kicsit ellazít ebben a helyzetben.
– Jelenleg te vagy szánalmasan röhejes.  – Állapítottam meg, majd amikor ráleletem a cigire, már vettem is elő. Az ajkaim közé kapva a szálat, már fogtam is a pálcámat, hogy meggyújtsam azt. Szükségem volt most erre, hiszen BigBoy éppen hülyét csinált magából. Nem ehhez voltam szokva, hogy ennyire kikeljen magából. Legtöbbször rideg volt és komoly, most meg mint egy tinilány. Hisztérikus röhögés és még az a levél is! Nem jellemző.
– Én a nőkhöz vonzódom és amúgy se csajozni jöttem az iskolába. Azt derítsük ki inkább, ki vert át minket.
Megforgattam a szememet. Nem ő lett volna az első, aki a „nőket szereti” és valamiért mégis a megszállottam lesz. Mindenesetre, csakhogy megnyugtassam a látszólag teljesen kikészült idegeit, inkább nem szólt am vissza neki. Csak újabb füstadagot engedtem ki az ajkaim között, egyenesen felé. A kezébe nyomtam a levelet. Nyomozzon, ha akar, én csak támogatom, ha úgy érzem, kell.
– Lehet valamelyik rajongód akar szívatni téged. Volt valaki a napokban, akit csúnya módon felszarvaztál? Vagy valószínűbb, hogy megrontottál valakit és ezzel akart bosszút állni.  
Sóhajtottam.
– Attól még mert odavannak értem a kamaszlányok, BigBoy, nem jelenti azt, hogy meg is döntöm őket.  – Mordultam egyet. Ha ilyen lennék, már régen megdöntöttem volna Nareket, de nem vonzódom a kiskorúakhoz és a csaj bizonyára nincs több tizenötnél. Ráadásul rajta kívül sem döntögettem meg diáklányokat, inkább a tanárnők érdekeltek. DD… főleg ő, de végül is egy éjszakára Bettyke sem lehet rossz. – Talán meglep, de a felnőttek érdekelnek.  – Forgattam meg még egyszer a szemeimet.
Aztán belepillantottam a levélbe. Én nem láttam benne semmi különöset, a parfüm viszont, ami körbe lengte nem is tudom, DD-re emlékeztetett.
– De, ha komolyan is vennéd a dolgot, akkor válaszolok is: nem, nem volt mostanában egy nő sem. Nora Narek van állandóan a sarkamban, de nem, nem törtem össze jobban a szívét, mint máskor. Nem dugtam meg, csak elutasítottam, mint mindig.  



Cím: Re: Társalgó
Írta: Magnus D. Brown - 2023. 01. 11. - 20:44:46
Balszerencse


2003.11.22
(https://encrypted-tbn0.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcRuAJkAkbJ401B9VkOkmhxJco8uRRfpUPMzpA&usqp=CAU)

sleep outfit (https://i.pinimg.com/736x/e1/e1/13/e1e11300df6c07e21342eedf047a725e.jpg) - relax baby (https://www.youtube.com/watch?v=adMhsaNa4VE&t=46s&ab_channel=RelaxingBluesMusic)

to Csirkefogó

Korábban úgy óbégatott, mint egy gyerek, akinek elvették a játékát, most meg játssza a higgadt, kimért felnőttet.  Arról nem is beszélve, hogy ő is még csak egy huszonéves gyerek, miért gondolja bárki, hogy attól, hogy nagykorúvá érik, már agyilag is benő a feje lágya.
– Jelenleg te vagy szánalmasan röhejes. – mondta hosszú csendet követően, mire én ciccentettem egyet, ahogy éreztem, ismét elpattan egy ér a fejemben. Szemtelen vakarcs, tud egy kicsit kviddicsezni és már azt hiszi övé a világ. Nem értem mit látott benne McGalagony, de nem rendezek nagyobb jelenetet, mint, ami eddig volt, még a végén engem hurcolnának meg. Amennyire benyalta magát mondjuk a tanári karban, tuti, hogy így lenne, Smithen kívül biztos, mindenki az ő pártjára állna. Elhűlve figyeltem, ahogy elővesz egy cigit és rágyújt, nem fogom ugyan lekorholni, mert itt pipázik a társalgóban, nem régiben mi is megengedtünk magunknak egy szivart Smithszel, ahogy versengtünk, melyikünk regulázott meg több diákot, de az, hogy felém fújja az átkozott füstjét, túl ment minden határon.
- Legalább felfelé fújd az átkozott cigidet, mert feldugom a seggedbe. – közöltem vele ridegen, ahogy felnéztem a kezeimben tartott levelekből, majd nekilöktem a mellkasának az ő példányát és beleültem egy fotelba.
– Attól még mert odavannak értem a kamaszlányok, BigBoy, nem jelenti azt, hogy meg is döntöm őket. – válaszolt felmordulva, mintha ezzel megsértettem volna az önérzetét. Már, ha van ennek a ficsúrnak önérzete, bár szerintem az egóján kívül más nem nagyon érdekli. A Bigboy nevet már megszoktam, legnagyobb sajnálatomra, mindenki átvette ezt a mocskos szokást és elkezdett különféle becenevekkel bombázni engem, Smith és McGalagony az egyetlen, akik a normális nevemen hívnak, még a drága Digby is becézget, mióta ez a lúdtollas tinilányokon érlelt tuskóhordó betette ide a lábát.
– Talán meglep, de a felnőttek érdekelnek.
- Engem ne etess, téged csak a saját egód érdekel. – böktem oda neki félvállról, majd ketté téptem mérgemben a levelet és a dohányzóasztalra hajítottam. Biztos lehet benne, hogy elkapom a mocsadékot, aki ilyen helyzetbe hozott és éveken keresztül fogom szívatni.
– De, ha komolyan is vennéd a dolgot, akkor válaszolok is: nem, nem volt mostanában egy nő sem. Nora Narek van állandóan a sarkamban, de nem, nem törtem össze jobban a szívét, mint máskor. Nem dugtam meg, csak elutasítottam, mint mindig. – magyarázta Len, miközben az államat vakarva gondolkoztam, ki lehet az a személy, aki mindkettőnket utálhat egyszerre vagy csak örömét lelhette abban, hogy kitoljon velünk.
- Narek? – néztem fel gyanúsítottként felelevenítve elmémben az említett személyt.
- Nem, ő biztos nem lehetett, nemrég mentettem meg a seggét a McCarthy lánnyal egyetemben, mikor tilosban jártak a könyvtárban a zárt részlegen. – morfondíroztam tovább, majd hozzátettem magyarázatként. – nem hinném, hogy azok után még meg merne viccelni minket.
- Kikre gyanakodnál, akik általában jól derülnének egy ilyen csín elkövetésén? – kérdeztem felnézve a még mindig dohányzó kollegára, kicsit megnyugodva mostmár, remélve, hogy végre tanárhoz méltó viselkedésre vált ő is és a nyomozásra fog koncentrálni. Nem hiszem el, hogy nem idegesíti a gondolat, hogy valaki átverte őt.


Cím: Re: Társalgó
Írta: Lennox Campbell - 2023. 01. 19. - 15:51:21
ÁTVERÉS
2003. 11. 22.
éjszaka

(https://i.pinimg.com/736x/fa/0c/af/fa0caf3ad3e9da99c20ef73fa725561e.jpg) (https://i.pinimg.com/564x/a9/61/f2/a961f25a7e97b54d4727b5aec1c4f919.jpg)

to: BigBoy

outfit (https://i.pinimg.com/564x/d5/27/8d/d5278d548f4336b54e6b95e874e3cfa9.jpg)


Nem állhattam, ha valaki úgy viselkedett, mintha feljebb való lenne, csak azért, mert szerinte én egy „sztárocska” vagyok. Semmit sem tudott rólam és még csak a fáradtságot sem vette, hogy megismerjen. Bár az is tény volt, hogy BigBoyjal nem szívesen lelkiztem volna egy alkoholmámoros órában. Egyszerűen nem volt szimpatikus, hogy minden szórakozásból kimaradt. Még Smith-ben is több élet volt, pedig az is karót nyelten sétált végig a diákok között mindennap a folyosón.
– Legalább felfelé fújd az átkozott cigidet, mert feldugom a seggedbe.  – Mondta, miközben visszalökte a levelet, amit az előbb átadtam neki. Megfogtam ugyan, de az arcába fújtam a füstöt ugyanúgy, mint eddig. Majd megtanul szépen kérni vagy még egymásnak feszülhetünk párszor. Inkább egy durcás óvodásra emlékeztetett amúgy is, mint felnőtt emberre, de nem feltétel az érettség attól még mert valaki majomszabású.
Megköszörültem a torkomat, miután válaszoltam a sértegetéseire. Tipikus bunkó volt, aki legfeljebb testőrnek lett volna jó, de beszélgetőpartnernek semmiképpen. Túl sarkos volt a gondolkodása és mindenkit beletett egy skatulyába. Mindent csak külsőleg nézett, de azon nem agyalt egy percre, hogy a külsőség mit takar. Bár talán addig voltunk jóban, míg nem kezdte el fejtegetni, hogy mégis miért vagyok olyan, amilyen.
– Engem ne etess, téged csak a saját egód érdekel.
Az agressziója is persze kitört. Úgy esett neki a levélnek, mintha az tehetne mindenről. csak egy lesajnáló pillantást vetettem rá.
– Az a baj veled, Brown – igen, ezúttal a nevén szólítottam. Ha azt akarja, hogy komolyan vegyék, hát megkapja, bár ezzel a viselkedéssel éppen az ellenkezőjét érte el.–, hogy az embereknek még csak a felszínét sem kapargatod.
Inkább csak szippantottam egyet a cigiből, majd hosszan kifújtam megint a füstöt. Addig volt jó, míg nem izgattam magam az ő nevelésén is. Elég volt nekem a felvilágosítást magamra vállalni. Beszéljünk csak másról. Semmi köze hozzám és engem sem érdekel jobban az ő eltorzult belső értékrendje.
–  Narek? – nézett fel aztán, mikor közöltem vele a fő gyanúsítottamat. Bár miért hívta volna akkor ide Brownt is, az a része nem volt világos. De nem én voltam a mesterelme kettőnk közül, hogy kitaláljam.
 – Nem, ő biztos nem lehetett, nemrég mentettem meg a seggét a McCarthy lánnyal egyetemben, mikor tilosban jártak a könyvtárban a zárt részlegen. – Magyarázta végre értelmes emberként BigBoy. – nem hinném, hogy azok után még meg merne viccelni minket.
Hát ez aztán komoly következtetés volt egy kamaszról. Azok mindent megmernek tenni, gyakorlatilag olyan dolgokat is, amiket mi még csak el sem tudunk képzelni. Egyszer egy lány az alsógatyámat lopta ki a szennyesemből. Tizennégy volt.
– Kikre gyanakodnál, akik általában jól derülnének egy ilyen csín elkövetésén? – pillantott rám.
– Ugyan már. Ne haragudj, de ez egy elég gyenge következtetés. Nora Narek akkor sem félne tőled, ha szarvaid lennének és füst jön az orrodból. Gyakorlatilag nem hiszem, hogy bárki is félne tőled.  – Sóhajtottam egyet. A kezemben a cigarettával kezdtem le-fel járkálni. Nem sok kapcsolatom volt azokkal a diákokkal, akik nem jártak az órámra. Névről semmiképpen nem ismertem őket. A tanáriban persze terjedtek pletykák.
Ahogy a cigaretta leégett, fogtam és finoman elnyomtam a dohányzóasztalon lévő egyik kis tálban. Valószínűleg nem erre volt szánva, de nem érdekelt különösebben.
– Arra a Dominic Monstrora azt mondták, hogy elég nehéz eset. Állítólag egy bicskát is elkoboztak tőle.  


Cím: Re: Társalgó
Írta: Magnus D. Brown - 2023. 01. 20. - 16:53:48
Balszerencse


2003.11.22
(https://encrypted-tbn0.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcRuAJkAkbJ401B9VkOkmhxJco8uRRfpUPMzpA&usqp=CAU)

sleep outfit (https://i.pinimg.com/736x/e1/e1/13/e1e11300df6c07e21342eedf047a725e.jpg) - relax baby (https://www.youtube.com/watch?v=adMhsaNa4VE&t=46s&ab_channel=RelaxingBluesMusic)

to Csirkefogó

Hiába szóltam rá, direkt cukkolni kezdett azzal, hogy a cigijénak a füstjét rámfújja, tényleg, mint egy rossz kamasz, aki most érte el a lázadó korszakát. Sóhajtottam egyet, végül úgy dönöttem, taktikát váltok. Nem megyek bele többet ebbe a fárasztó adok-kapok játékba, csak felhergelem magam, ha pedig megcsapom, attól félek kirúgnának és ez a Parancsnokságon is valószínűleg az utolsó csepp lenne abban a bizonyos pohárban. Inkább elhesegetem a füstöt, amit rámfújt, majd tudomást nem véve róla gondolkoztam tovább. Minél hamarabb lezárom ezt a beszélgetést, annál hamarabb vonulhatok a hálómba és maradhatok egyedül a szégyenemmel.
– Az a baj veled, Brown – mi a fene? A nevemen szólított, végre normálisan használta a nevemet.- hogy az embereknek még csak a felszínét sem kapargatod. – folytatta a szövegelést, mire én felhúztam a szemöldököm. Miért akarnám én bárkinek a felszínét kapargatni, nem akarok én itt jópofizni senkinek, neki meg plane nem.
- Nem érdekel, mit gondolsz rólam. – rántottam meg a vállam, majd ügyet sem vetve rá gondolkoztam tovább azon, amit felvetettem. Persze, a mondandója megint felhúzta az agyam, amit Narekkel kapcsolatban mondott. Nem is tudja, mi történt akkor, nem arra gondoltam, hogy félnie kellene tőlem, hanem inkább hálásnak kellene lennie, amiért megmentettem a seggét és még csak meg sem bün-tették azért, amiért a McCarthy kisasszonnyal tilosban jártak, szeszély ide vagy oda.
Azért kerültem ide a suliba, hogy segítsek a rend és a szeszély elhárításában a falakon belül, de ez csak duma volt. El akartak takarítani a Parancsokságról. Nem vár engem már ott vissza senki és semmi, azt várják, hogy hibázzak és kirúgjanak. Tudják, hogy hibát követtek el azzal, hogy megvádoltak és bezárattak az Aszkabanba, de nem akarják meginni a levét, inkább elhallgattatnak. Tehát, ha itt bármi rosszat csinálok, amiért az igazgatónő elgondolkodna a kicsapásomon, nem, hogy csak kirúgnak, de tönkre is teszik az életem egyúttal.
 - Dominic Monstro. Fura fazon, volt pár órámon, de szerintem nem lenne ekkora koponya, hogy ezt a viccet egyedül kiagyalja. – válaszoltam magam elé, miután már teljesen beleuntam az itt tartóz-kodásomba és Campbell-el való diskurzusba. Elfáradtam és pihenni akarok. Sorra érnek a megaláztatások, nem hiányzik nekem még az, hogy egy huszonéves kioktasson, inkább egyedül keresem meg az elkövetőt. Hóborc úgyis vallani fog, megtöröm és akkor meg lesz a tettes is, Campbell meg maradjon meg annak, ami eddig is volt. Bálványnak.
- Na, nekem mára ennyi elég volt a meglepetésekből. Lepihenek, holnap órám lesz. – mondtam nagyot sóhajtva, majd felkeltem ülőhelyemről és kinyújtoztattam elgémberedett, súlyos izomlázzal terhelt végtagjaimat.
- ja és még valami Campbell. – fordultam még az ajtóból hátra. - Soha nem akartam, hogy bárki féljen tőlem. Annyit akartam, hogy hagyjanak békén. Nem önszántamból vagyok itt, nekem ez nem öröm. – mondtam majd lenéztem a kilincsre, melyen a kezem pihent.
- Ne hívogasson engem bulizni, nem akarok haverkodni, beszéljenek ki a hátad mögött, vagy amit akarnak, nekem mindegy. – mondtam kinyitva az ajtót, majd ahogy kiléptem rajta, mégegyszer megismételtem a kérésem.
- Csak hagyjon békén Campbell Professzor.


Köszönöm a játékot! A helyszín szabad!