Roxfort RPG

christopher cartwright
(https://i.pinimg.com/originals/9c/3f/cb/9c3fcb77fe1c749dc14c280faa18e94a.gif)

---

..Vágyképek..

Csend van, amikor megállsz, csendje hótömbnek, jéglemeznek.
Tisztán hallod, amint most üvegszívem szirmai töredeznek.

..Árész haragja..

Tűzzel és vassal. Nincs dal, ami ilyen édes volna.
Mert enyém a harag. Csak az enyém.

..Bölcsellések..

A lopás eredendő bűn...
De a nincs kreatívvá teszi az embert.

..Horgonyok és kikötők..

...mert a család az egyetlen horgony,
amely képes megtartani a hullámzó tengeren..

[i][color=#FFFFFF]..szereped..[/color][/i]
[hr]
A fizetség.

Valószínűleg az ellenségednek neveznél és én is téged. De ez valami sokkal több annál, hiszen van közöttünk egy olyan kapocs, ami egyszerre összeköt és taszít minket messze egymástól. A neve pedig Sophie. Tudom, hogy szeretted, tudom, hogy utálsz, mert végül én kaptam meg őt... én, ez a törpe szörnyeteg. Hidd el, meg akartam védeni őt, nem gondoltam bele, hogy veszélyben lehet. Ha tehettem volna, az életem árán is megmentem, de nem tehettem. Ezért pedig még jobban utálsz. Én is magamat.
Talán a szavaim nem mosnak már tisztára a szemedben. Nem is érdekel. Mi örökre csak marni fogjuk egymást, hol egyikünk, hol másikunk kerülve felülre a verekedésben. Egyelőre te állsz győzelemre... egyelőre!

Te mi a jó büdös francot akarsz tőlem? Ez a kérdés jut mindig eszembe, ha a fejedre nézek. Eleinte még azt hittem igazából is barátok vagyunk, naivitás volt ez részemről talán, nem tudom. Őszintén szólva egy részem még mindig ebben hisz, ahelyett, hogy megpróbálnám felfogni azt, amit tenni akarsz. Te is csak egy vagy azok közül, akik el akarják venni a szabadságomat és tudod mi a furcsa? Hogy a te esetedben még el is gondolkodtam rajta, hogy megengedem. Hálás vagyok neked, Cartwright, mert sokat tettél értem, de jó lenne, ha nem csak te szabnál határokat. Eljön még az idő, mikor szükséged lesz egy barátra, ezt tartsd észben!