Oldal nyomtatása - Nathaniel Forest

NATHANIEL FOREST
(https://i.imgur.com/45mTy0H.gif)

Család
Örökbe fogadták. Igazi családját sosem
ismerte, ami világéletében rendkívül
zavarta. Mindig úgy érezte múltja nélkül
csak fél ember lehet. Aztán rájött, hogy
abból a félből negyed is bármikor lehet…
Befogadó családját nagyon-nagyon szereti.
De az igazi, legmélyebb szeretet, az otthon
maga, mindig Mariel volt. Most, Mariel lányát:
Adát tekinti annak, s igyekszik átadni
mindazt a szeretetet, amit ő is kaphatott.

Barátok
Mindig akadtak. Hol több, hol kevesebb…
De nagy szüksége is volt rájuk. Nathanielnek
csak álcája az önbizalma. Sok-sok esetben
vár megerősítést, dicséretet, s mivel családja
nem lévén, ezt csakis barátoktól kaphatja meg.
Így kissé talán úgy tűnhet rátelepszik egy-egy
emberre, mert folyamatosan attól retteg mikor
veszti el azt. Pedig nincs mitől tartania. Jó
ideje már, hogy egy igencsak összetartó
társaság tagjává válhatott, ahol épp ugyanúgy
szereti mindenki őt, ahogy ő is szeretni tud
másokat. Teljes szívvel, odaadással
és humorral.

Szerelem
Nathaniel művész. És ez a szerelmi életén is
meglátszik. Bár jelenleg párkapcsolatban él,
és boldog a szerelmi bilincsében.
De azt nem lehet elmondani róla, hogy élete
során Nathaniel Forest egy percig
is unatkozott volna…

Ellenségek
Számtalanszor megverték. És ő tűrte,
sőt, a végén talán valahol még normálisnak
is találta. Amíg valaki életében először meg
nem védte…
De igazi ellenségének soha, senkit sem tekintett.
Talán annál kicsit magasabban jár a föld felett,
hogy az utálattal foglalkozzon.

Kód:

[size=11pt][color=#656173]Nathaniel melyik kategóriába sorolhat?[/color][/size]
Fejtsd ki bővebben

Örök rajongója
Húúú... hát hol is kezdjem.
Talán emlékszik arra a remegő, vörös hajú lányra, aki néhány éve alig merte átnyújtani a saját Harcosok és Bölcsek kötetét egy autogram reményében...
Mivel sokat voltam kórházban, valamivel el kellett ütnöm az időt. Először a képregények, majd így ismerkedtem meg a sci-fivel, és jöttem rá, hogy mennyire pacek egy dolog! Aztán az egyik medimágus a Mungóban adta a kezembe az Esta királynői sorozat első részét - és azonnal beleszerettem! Egy nap alatt kiolvastam az egészet, és nem győztem hisztizni anyáéknak, hogy vegyék meg nekem a többit.
Azóta majdnem minden könyvét elolvastam. Azért csak majdnem mindet, mert a Színsárkányokhoz már öreg vagyok. De kicsiként biztosan élveztem volna.
Szívemben mindig Noldarban élek, szívemmel mindig Estával leszek! <3

Üzlettárs
Eddig csak egyszer találkoztunk, egy rendezvényen, de akkor még csak tizenhét voltam. Csak néhány szót váltottunk egymással, semmi különös.
Most azonban mégis újféle kapcsolatba lépünk, ha sikerül letisztáznunk a részleteket. Mivel a régi kiadóim vagy megszűntek a háború miatt, vagy egyszerűen csak megbízhatatlannak tartom őket, muszáj volt újat keresnem, melyek közül az Önére esett a választásom. Hogy miért? Mert korrekt, hozzáértő embernek tűnik. Ugyan nem foglalkoznak tudományos témákkal, remélem, sikerül meggyőznöm az elküldött vázlataimmal.
Ha minden jól megy, hamarosan együtt dolgozhatunk. Biztos vagyok benne, hogy jól fog választani.

A játszótárs

Gyerekként csak a nővérem volt elég ideig a közelemben ahhoz,
hogy lássa, a tudományos köteteken kívül mennyire vágyom a mesékre, a
célszerű párbeszédek mellett az inspirációra, és csak ő hallhatta, a zongora
nekem érzelmek kifejezését adta és adja mind a mai napig a tudás bővítése mellett...
Furcsa körülmények között találkoztunk, érdekes erre visszaemlékeznem, de
akkor tudtam, hogy te vagy az a játszótárs, akit gyerekként elképzeltem magamban:
valaki, aki mindig lenyűgöz a fantáziájával, valaki, aki talán kinevet, ha butaságot
mondok vagy nem tudok felmászni a fára, de valaki, aki aztán a huncut mosolya mögött
mindig a barátom lesz. Tudom, felnőttek vagyunk, az életünk pedig nem játékról és
nevetésről szól kizárólag, de mindig gyerekesen bámulva fogom nézni,
hogyan építesz felhőkből atlaszt.

A mesélő

Találkoztunk egyszer, egy meglepően borongósan indult, aztán vakító fényekkel kiszínezett délutánon az unokabátyámnál. Meg kell mondjam, nagyon meglepett, hogy ismeritek egymást, de nem sok lehetőségem volt ezt pedzegetni, elszaladtam a lányoddal játszani. Azt hiszem, mindketten hatalmas mesélők vagytok, Ada és te, és őszintén csodálom a világotokat, ahová már beférkőzött ugyan a valóság, de ahol még minden jóra fordulhat.
Hálás vagyok azért, hogy vigyáztál és vigyázol az unokabátyámra, itt voltál előttem neki, és a néha kicsit csipkelődő megjegyzéseid mögött tudom, hogy jót szeretnél, még akkor is, ha együtt nevetünk a tenyerünkbe, mikor ezeket hallva elviharzik zongorázni felháborodásában. Talán kinőttem már a mesékből, de titeket hallgatni olyan újra, mintha mindegy lenne, hány éves vagyok és honnan jöttem...
(A helyedben alkalmaznám Adát marketingesként: találd ki, melyik könyved utazott velem a Roxfortba még ennyi idősen is...)

Minden író hazug

Mindig szerettem a történeteket, mert könnyű volt magam a szereplők helyzetébe képzelni, leélni olyan életeket, amikre nem volt esélyem sem, és a könyveid ezt nyújtották nekem. Nem vagyok rajongó, nehéz bennem bármilyen érzelmet korbácsolni, de azokban az órákban, amíg őket lapozgattam, egy más ember voltam, valakinek a szerelmese, az ellenfele, valaki, aki nem is létező alakokért aggódik, és olyan szenvedélyt él át, amit sosem szabadna, hiszen nem erre rendeltetett.
Mindig szerettem a történeteidet, de tudom, hogy hazugság mind, kitaláció és képzelgés...de gyönyörű hazugság mind.

Rajongó

Bevallom, sokáig készültem arra a bizonyos találkozásra. Egy kicsit akartam is, hogy közbejöjjön valami, és egy kicsit ott is akartam lenni. Végül mégis összejött a találkozás, és bár voltak kisebb-nagyobb döccenők a beszélgetésben, aminek egy részét még most sem értem, összességében örülök annak, hogy találkoztunk. Remélem, továbbra is olvashatom majd újabb regényeit, és találkozunk is majd, akár szűkebb, akár tágabb körökben. Bízom benne, hogy Önnek is ilyen jó élmény volt a velem való találkozás. Nekem mindent megért, mert egy csodás embert ismertem az ön személyében, életem végéig sajnálnám, ha mégsem találkoztunk volna egyetlen alkalommal sem.

Nem értem
Nathaniel, nem ismerjük egymást sem túl régóta, sem túl mélyen, mégsem értem önt. A legkevésbé sem. Nem mondhatni, hogy ne látnék "érdekes" embereket a mindennapjaim folyamán, maga mégis kiemelkedik közülük. Az a fajta udvariatlanság, amivel engem és más embereket is illetett, nem megengedhető. Ne haragudjon, de a szabadosnak tartott stílusa, igazából tolakodó és nem társaságba való.

Nincs rá szó…

Nincs rá szó, mi vagy nekem és nem is akarok felesleges címkéket aggatni rád. Még mindig az a kép él rólad bennem a legerősebben – hiába mentünk át azóta jóval több dolgon –, amikor a dühtől és indulattól elsötétült énemet egyszerűen felkaptad. Gyerek módjára nyomtál be a zuhany alá és én nem ellenkezhettem.
Még ha nem is látod magadat erősnek, ott van benned és én szeretném előrángatni minden alkalommal. Ha kell ezerszer bosszantalak fel, de akkor sem engedhetem, hogy a gyengeség álarca mögé menekülj. Te vagy az – érzem –, aki képes lesz megragadni a kezemet és kirángatni a fal mögül, ami a menedékem a fájdalmak elől.

Imádásos
Mr. Forest! ó Mr. Forest! Hát oly sok alkalom lett volna, olyan rohadt sok és sosem éltem eggyel sem. Nem, nem olyasféle plátói szerelem hajt, mint mondjuk Charisma Belbyt. Hallottam nemrég amikor magáról álmodozott. Anno Lockhartért volt ugyan ennyire oda, de remélem Ön nem jár úgy, mint ő. (Elég nekem Mathias Montrego is, köszönöm!)
Bevallom imádom a könyveit és a fél karom odaadnám, ha személyesen nekem dedikálná, de egyszer sem mertem az engem is ellepő kötethalmokkal megrohamozni Önt pont a bálokon vagy rendezvényen. Emlékszem, a bátyám mindig kiröhögött (mikor még a taplóbbik énjét képviseltette), hogy milyen kis nyúl vagyok, de hát kéremszépen hogy lehet valaki nem az, mikor élete meghatározó könyveinek szerzőjével találja szemben magát?
S mostmár több közös szál is összefűz minket, egy Elliot személyében. A hogy ez mennyire lesz építő a még kis sem alakult kapcsolatunkban? Hát… hogy őszinte legyek, halvány lila boszorkányfű kivonatom sincs!

Mr. Tükörkép

Ha húsz év múlva a tükörbe nézek, valószínű egy hozzád kísértetiesen hasonló fazon fog visszapislogni rám. Talán csak nekem jobban fog állni a szemüveg, mert nem szeretnék egy nagyapám korabeli divatúval hódítani. Persze ez már ízlés dolga.
Mit mondjak... nem voltál szimpi. Adtad a kemény embert, a nagy fontos kiadótulajdonost, egyetlen rohadt szívességért. Én voltam a barom, amiért hallgattam O’Marára. Nem, még így utólag se bántam meg, hogy minden befuccsolt. (Igaz az öltönyöm sajnálom, és ha kérdeznéd, elvből nem küldtem neked a számlát, mert nem kell a pénzed)
Egyet remélek, de ahhoz tartom magam. Ha a barátom (igen, ezt leírtam. Én! És itt most először nem Eric Lestrange-re gondolok. Hahh mégjó!) valami eszetvesztett oknál fogva a te ágyadban és életedben találja meg a boldogságot (nagyon úgy tűnik hogy így áll a dolog), akkor én elfogadlak. Nem versengek veled, mert már-már olyan, mintha saját magammal tenném. Ez pedig elég... ijesztő.

A támasz

Ez a kifejezés illik rád legjobban. Te vetted át az a szerepet, amit a családnak kellett volna nyújtani a bátyám számára, de mi képtelenek voltunk erre. Fogalmam sincs, miért, talán mert olyan sok évet töltött távol és nem igazán volt alkalmunk megismerni Őt újra, felnőttként, csak amikor már te is az életébe keveredtél. Egy kicsit féltem eleinte, mikor belevágott ebbe a kapcsolatba, hiszen Te voltál a nagy "újdonság" - nem csak az Ő, de a mi életünkben is. Megmondom őszintén, már nem vagyok olyan zavarba a helyzettől, mint eleinte, hiszen nagyszerű embert ismerhettem meg benned.
Csak egy javaslatom volna a jövőtökre nézve: ne aggódj annyit! Elliot elég erős, tudja, mikor mit csinál és miért. Bíz meg benne, nem tesz kárt magában, annál jobban szeret veled lenni semmint, hogy idő előtt hagyjon itt minket.

Addig ráncigállak...
Már több, mint egy éve vagyunk együtt. Már több, mint egy éve, hogy először akartalak.
Nem volt könnyű időszak. Eleinte mindennél jobban akartuk egymást, aztán jöttek a nehézségek, főleg az utóbbi időben. Mintha egy belső hang is azt mondta volna, könnyebb elengendi, mint harcolni érted. Még mindig ott van, még mindig ellened akar fordítani... de ott az az érzés, ami mintha mindent felülírna, és amivel addig ráncigállak, míg el nem felejted a munkát, a kifogásokat és csak velem leszel végre.

Kedvenc író
Ugyan még sose volt szerencsénk egymáshoz, a könyveit olvastam. Nem mindegyikért vagyok oda, de a legtöbb kifejezetten szórakoztató a medimágiai anatómia esszé és a hogyan autoputortáljunk vissza egy fület tananyaga között. Őszintén szólva minden amit tudok magáról az újságokból származik, az meg tudjuk mennyire hiteles.
Valójában furcsállom hogy hagyja a magánéleti kérdésein csámcsogni a varázslótársadalmat, sőt egy időben nyíltan fel is vállalta azt, de hát mindenkinek szíve és joga...
Ettől függetlenül egyszer szívesen dedikáltatnám a köteteimet.

ne pofázz hozzám a piszoárnál
tudom, hogy valami nagyíró meg minden és hogy folyton adományokat ajánl fel a kis koszosaknak, de ettől függetlenül a rendezvényeken nem óhajtok bájcsevegni, pláne nem, ha éppen a mosdóba igyekeznék, hogy kiengedjem magamból a hányinger-pezsgőt, amit jófejségből nyomtam le a torkomon. tartsa a gatyájába, míg nem végeztem és ne meséljen nekem a csodás, vidám kis pofikról hugyozás közben. köszönöm vagy hasonlók!

se veled, se nélküled
Nem tudom, hogy eltalálnak-e hozzád a szavaim. Mostanában sokszor olyan, mintha nem és jó lenne, ha ez megváltozna. Figyelsz rám? Érdekellek? Olyan jó lenne, ha nem csak szavakkal válaszolná erre, hanem tettekkel is, mert ez a vergődés nekem nem jó. Hol veled, hol nélküled, de sosincs biztos pont. Ez összezavaró, kellemetlen, de leginkább fárasztó. Egy valamiben persze biztos vagyok: fontos vagy nekem és szeretlek. A mértékét persze még ez utóbbinak én magam is keresem. De azt tudom, közömbös sosem leszek irántad.
Kapd össze magad!

a "megközelíthetetlen" Nat Forest
Amikor Elliot azt mondta, hogy szeret téged, nem tudtam volna elképzelni, hogy valaha eddig jut a kapcsolatotok. Az igazat megvallva azt hiszem, nem vagy éppen az az ember, akit el tudok képzelni mellé... és amikor sírva jött hozzám, hogy elhagyott téged és nem hiszi, hogy valaha megbocsátasz, legszívesebben azt mondtam volna, hogy én megmondtam. Ezt azonban magamban tartottam és megsimogattam a hátát, hogy aztán bíztatóan azt mondjam: titeket egymásnak teremtettek. S talán ez volt az igazság, nem pedig az, amit olyan régóta hittem. Olyan dolgokat adtál meg neki, amire más talán képtelen lenne. Hálás vagyok neked, Nat és szeretném, hogy tudd, én a családom részének tekintelek és szeretném, hogyha örökre ott is maradnál. Már nem csak Elliot szívében foglalsz el különleges helyet, hanem mindannyiunkéban.

apa... az egyik
Tudom, hogy az utóbbi időben nem találkoztunk annyira sokat... igazából már egy jó ideje nem. Azt hiszem, az határozottan kijelenthető, hogy Elliottal valahogy szorosabb a viszonyom. Valamiért magától értetődő volt mellette maradnom... de nem szeretném, hogy úgy érezd, téged nem szeretlek. Akármi is történik, örökké hálás leszek, amiért azon a napon te is befogadtál... és természetesen örökké azzal fogok felvágni, hogy az egyik apukám egy rohadt menő író. Szóval nem iszunk egy forrócsokit valamelyik nap, amíg még tart a nyár?

vége
Fura az élet. Még én sem gondoltam volna, hogy egyszer ez lesz... Ez, hogy már nem érzem a hiányod. Augusztusban még szomorú voltam, mert el kellett, hogy hagyjalak, most meg eszembe sem jutsz, egy-egy alkalmat leszámítva persze, hiszen sok mindenen mentünk át. Már akkor sem kell sírnom, ha az jut eszembe, ahogy utoljára hozzád bújtam ott, azon a hajón. Tökéletes elválás volt. Így kellett történnie.

Ja és határozottan nem én vittem el mindent fürdődből, mikor meglátogattam a gyerekeket legutóbb... Már eleve üresek voltak a szekrények. Hmmm... Vagy mégsem?

az élet változik
Furcsa. Nem tudtam volna Elliotot elképzelni más mellett. Hosszú ideig azt hittem, visszatér majd hozzád és ez az egész válás dolog csak egy újabb dráma, ami majd elmúlik. Megváltozott minden. Megváltozott az ő élete, a te életed és már én is másképp tekintetek rátok. Végül is ezek ellenére, te megadtad neki, amit akart és ezért én is hálás vagyok. Köszönöm, hogy segítettél neki, hogy apává válhasson. Talán egyszer meg is tanulja, hogyan legyen ténylegesen az.

példakép
Mr. Forest, hadd mondjam el, mennyire csodálom a munkásságát! Minden könyvét rongyosra olvastam és jegyzeteket is írtam hozzá. Remélem hamarosan megjelenik valami újdonság és elmehetek a dedikálásra, a felolvasóestre. Én gyerekkönyveket írok, egyszer szívesen meghallgatnám a véleményét róluk. Bár gondolom az egy kicsit nagy kérés lenne, hogy kávézzunk együtt...

Boldog születésnapot!
Rég nem beszéltünk, de hazugság volna azt mondani, hogy szeptember 6-án nem jutottál eszembe. Minden évben felidézem, hogyan töltöttük együtt ezeket a különleges napokat. Mostanra bizonyára már mással érzel így, de ez így van rendjén. Remélem hatalmas tortát kaptál idén is. Lehetőleg jó csokisat, rajta a 34 gyertyáddal.

Roxfort RPG

Karakterek => Felnőtt karakterek => A témát indította: Nathaniel Forest - 2015. 11. 06. - 23:26:20