Roxfort RPG

Cain Angifilius Hertfordshire-i birtoka. Rupert Angifilius (apja) meggyilkolása után mindent örökölt. A ház a New Orleansban is divatos neo-antik viktoriánus építészeti stílust követi. Az épület  előtt egy kerek mészkőszökőkút és kavicsos fövény vezet a verandáig ahol padokat találhatunk. A kapuk magasak,  fekete cirádás kovácsoltvasból készültek. Tetején Angifilus felirat olvasható. A ház két emelettel rendelkezik, a padlással és  a pincével együtt háromnak is mondható. Az épület mögött egy gazdag gyógyfüves kert és egy kisebb erdő található. A fák között egy tó is pihen, a ház mellett egy bagolyvár is épült. 




Az első emeleten azonnal az előtérben találhatjuk magunkat. Minden fehér márványból és kovácsoltvasból készült, egy-két bútor is fellehető a legnemesebb faragott és pácolt fákból. A terem világos és fényűző, magas belterét egy hatalmas kristálycsillár díszíti. A falakon bézs selyemtapéta pihen. Egy két szárnyú lépcső vezet a felső emeletre.


 Jobbra a lépcső alatti résznél található a hatalmas, rusztikus konyha. Minden megtalálható benne,  a bortartók roskadoznak a drága italoktól. A szobában diófából készült, fazettázott fakazetták és faragványok borítják a falakat.


Itt található a belőle nyíló cselédszoba ahol a házimanó lakik. Szobájában minden szükséges eszköz felelhető amivel önálltó életre képes. Továbbá a pincébe vezető ajtó is a konyhában található, az éléskamrán keresztül tudunk lesétálni.


A hosszú, kőből vájt pincében mindenféle lomot láthatunk és mosó, valamint szárítógépeket. A fal menti részből lógó négy darab bilincs őrzi Cain kínkeserves gyermekkorának emlékeit. A plafonban még ott van a csörlő és a belőle lógó kötél.


Az előtér balra eső lépcsőrésze alatt található ajtón belépve, Cain könyvtárába érkezünk.


A kör alakú szobában rengeteg szakmai kódex, családi album és regény található. Továbbá egy házi labor is.  Hosszú munkaasztal előtt  több szék is áll, mintha egy osztályterem lenne. Ez a szoba közepén van, az asztal egyik fele üres, a másik felén mindenféle alkimista eszköz fellelhető. A könyvtár végében egy szekrény rejti az előre kikevert italokat  a vitrines részben. Alatta számtalan apró rézgombos fiók különféle szárított, vagy  friss növényeket és szerveket tartalmaz. A szoba homályos, sosem éri napfény a vörös brokátfüggönyök mindent elnyelnek. A falakat sötétzöld selyemtapéta borítja.




A bejárattal  szembeni lépcsősor alatt található egy hatalmas boltíves bejárat, ajtaja nincs. A szembeeső terem egy  fogadások tartására is alkalmas mediterrán hangulatú ebédlő. Fényes helység melynek közepén hosszú asztal fut.  Itt lelhető fel  egy kandalló is, előtte két karosszékkel és kis fonott dohányzóasztallal.  Balra egy vitrin is roskadozik apja drága töményitalaitól.


A falak színe és stílusa nem változik az alsó emelthez képest, világos és fényűző helység. Cainról készült festmények borítják a falakat, Rupertről  egyetlen képet sem találhatunk. Kiemelt részen egy édesanyját ábrázoló fotó lóg. Cain kiköpött mása, arca komor és gyönyörű. Több ajtó is nyílik, ugyan úgy mint lent.



A felső emeleten középen tálalható Cain felújított szobája (ez volt eredetileg az apja hálója) pontosan az ebédlő rész felett ami kimondottan együttlétekre lett kitalálva. Mindenféle kínzóeszköz fellelhető, továbbá egy fekete bőr kanapé, felette egy hatalmas ezüstkeretes tükörrel. Van itt  egy ágy is, ha esetleg elfajulnának a dolgok (és alap, hogy elfajulnak). A szobában áll még egy deres (négy lábú, támla nélküli pad, büntetésekre és botozásokra használják) és egy burgundkereszt (diagonálisan megtervezett vallató/kínzóeszköz, melyre kifeszíthetjük azt aki nem bír magával.) A plafonból egy csörlő is lóg a biztonság kedvéért. Ebből a szobából juthatunk fel a padlásra egy csapóajtó és leereszkedő mechanikus lépcső segítségével. A padláson fölösleges lomok és családi dokumentumok halmozódnak dobozokba öntve.



A bdsm szoba mellett jobbra található a gardróbszoba ahol a vendégek holmijait szokta tárolni és saját garnitúrájának egy részét. Leginkább az alkalmi viseletek , kabátok és cipők foglalnak itt helyet. A bdsm szobától balra nyílik a ház éke, Cain saját bejáratú luxusfürdője.



Hatalmas hatszögletű mályvaszínű márványteremben találhatjuk magunkat, körbe színezett ólomüvegekből kirakott ablakok sorakoznak, a család címerét ábrázolva. Középen a falnál egy márványból faragott több személyes medence áll. Körben több beépített,  bronzból öntött csap sorakozik . A káddal szemben van egy fekete neogótikus stílusú bőrpamlag, az egyik falat egy egész alakos tükör borítja. Éjjel a falakhoz erősített kovácsoltvas gyertyatartókban álló fekete gyertyák adják meg a kellően sejtelmes hangulatot, de ha nem éppen romantikus együttlétekre használják a fürdőt , a kád feletti csillár is tökéletesen működik. A medence mögött található egy tusoló és egy sor beépített szekrény, benne mosdókagylóval, tükörrel.


Ha tovább haladunk a középső fal mentén láthatunk két ajtót balra egy beugróban. Itt található a  két különböző stílusú vendégszoba . Mindkét szobának saját fürdőszobája és vécéje van, szintén fehér márványból.


Az egyik szoba férfiasabb hangulatú. Szürke, fekete és fehér színeket kombinál. A fürdőszoba színültig tele van a legdrágább férfiaknak készült tisztálkodó és pipere szerekkel. Olyan mint egy luxus hotel, letisztult minimalista stílusú. Ez lesz Dante szobája. 


Ez a hálószoba a női vendégeknek lett dizájnozva. Pasztell lila és fehér színek uralkodnak, az ágy felet egy orchideát ábrázoló falikép csillog. Található egy fehér fésülködő asztal , telepakolva mindenféle női kozmetikumokkal, krémekkel. Mind a Chant cosmetics logóját viseli. A fürdő ugyan olyan mint a másik szobában, fehér márvány. A szobák készenlétben teljes felszereltséggel várják vendégeiket.


Most ismételten a bdsm szoba előtt állunk és balra fordulunk a másik beugró irányába. Itt található a fehér márványmellékhelység, ahova Cain rossz étkezési szokásai miatt szokott rohangálni álmából felocsúdva. Egy csap, egy vécé és egy bidé található. Mellette nyúlik a legnagyobb szoba mind közül, Cain hálója következik.



Ez a  szoba a legnagyobb mind közül. Rengeteg ablaka van bár mindegyik előtt be van húzva a függöny. A földön fekete hajópadló fut, szőnyeget nem találhatunk. A szoba éke az ágy ami egy fehér, szőrmével fedett, két szintes platformon foglal helyet, egy pár éjjeliszekrénnyel az oldalán. Az ágy legalább három személyes. A királyi fekhely baldachinos, hetente cserélődik a dizájn. Feje felett keleties stílusú fakazetta fut, erre van ráhúzva a függöny. A szoba egyik felében található vastagon faragott íróasztala egy fényűző faszékkel. A szoba másik felében pedig beépített szekrénysor rejti alsóneműit, köntöseit és egyéb kényes ruháit. Egy gótikus stílusú tükör is helyet foglal a sarokban. A háló közepén több, vörös színű babzsák is hever, amin esetleges vendégeivel tud pihenni, társalogni. A zsáktenger középen egy alacsony japán asztal áll, így étkezésre is alkalmas a kialakítás. A plafon el van bájolva: felhős éjszakai égboltot jeleníti meg,  a szobába bele ette magát az ópium finom illata. 

Dante mélyen Cain szemébe nézett, majd szinte suttogva közölte a vágyát. Hangjában hallani lehetett a visszafogott kéjt.

- Igen, szeretném.

A vámpír teljesen megilletődött a válasz hallatán. Nem hitte volna, hogy Dante engedni fogja neki , hogy hozzáérjen a fejéhez azok után amit vele tett. Zavarában visszafordult a samponokat és tusfürdőket tartalmazó csapokhoz és egy kis bronz tálba belenyomott egy adagot az exkluzív sárkányvérszérumból. Ez a szer holdkövet is tartalmazott, még abból a vásárlásából maradt hátra amit Clarice-el való találkozásakor vett. Caint rázta a hideg a tudattól, hogy ismételten Dantéhoz kell érjen. Lassan visszatért hozzá majd letette a fiú mellé az eszközöket.

- Rendben van Dante. Szeretném, ha ismételten abban a pozícióban lennénk mint az előbb. Próbálj meg ülni… de ne az ölembe, hanem a térdemre. Nem szeretnék kínos helyzetbe kerülni és gondolom te sem. Volt részünk elég… furcsa ízű dologban.

A szabadkozó nemes látva, hogy nincs ellenállás fogta Dantét és ismételten a karja közé vette. Óvatosan mozgatta, hogy nehogy szájába vagy orrába  menjen a víz. Nem szeretett volna élményparkosat játszani egy másik férfival, az már túl bizarr lett volna (bár nem tudta mi az, de nem hiszem hogy medence széléről szaltózna és kis-repülőzne Dantéval a vízben). Miután helyet foglalt leültette a fiút a térdeire, aki neki háttal volt. Cain fogta a bronz kancsót és friss vízzel teletöltve arra utasította Dantét, hogy hajtsa hátra a fejét. Míg a homloka elé tette jobb kezét,  a ballal elkezdte lassan ráengedni a forró vizet. Végig kínosan ügyelt rá ,hogy ne menjen az arcába. Dante bőrén libabőrök jelentek meg, s hangosan sóhajtott. Miután kellően nedves lett a szőke hajzuhatag ráöntötte a kis tartóedényből a sampont. Dante érezhette amint a drága sárkányvér forrón kezd habzani a fején. Cain nagy üggyel-bajjal masszírozta a bőrét vigyázva nehogy meghúzza tincseit, de jól beledolgozza a fejbőrébe az anyagot. Ez alatt arra lett figyelmes, hogy a fiú egyre hangosabban zihál… de nem úgy mint aki rosszul van, hanem erotikusan. Cain idegrendszere már azóta nem volt rendben, hogy a  pincében megszakadt csodálatos aktusuk így félig merev farka ismételten életre kelt. Dante kéjes sóhajai újfent életet leheltek bele. Nem hitte el ami történik már megint. Nem törődve a következményekkel félbe hagyta mosást és megfogta Dante csípőjét és picit hátrébb húzta az ölébe. Csak annyira közel,  hogy merev péniszét hozzá tudja szorítani a fiú hátához. Kezdett a dolog elfajulni. Nagyon vissza kellett fognia magát, hogy ne húzza félre az alsóját és próbálkozzon meg a lehetetlennel, de ehelyett inkább kiengedte orrán a levegőt és tovább folytatta a hajmosást. Eközben csípőjével néha előremozdult, hogy Dante érezze a törődést, meg ő is a lágy nyomást a farka mentén. A víz lassan ringatózni kezdett körülöttük. Eleget hibázott már ezen a napon, nem szabad tovább spirázni … főleg úgy, hogy még be sem gyógyultak a sebei. Azt sem tudta, hogy legközelebb hogyan végezze el ezt a műveletet úgy, hogy ne sérüljön meg tőle partnere. Igen! Most már előre tervezett, ez van. Buzi. Kész, megoldódott a probléma! Nincs több kérdése ezzel kapcsolatban. Az pedig , hogy kielégületlen és mindenféle izgalmak érik nem segített neki feldolgoznia a tényt, hanem mélyítette a pszichózist. Ugyanis elég problémája lesz ebből a későbbiekben , hogy harcoljon érzelmei ellen. De most nem tartunk még ott. Most még Dante haját mossa aki úgy vonaglik az ölében mint egy hivatásos ringyó. Nem hitte volna, hogy ennyire ügyesek a kezei, hogy valaki egy szimpla hajmosástól zihálva hörögjön. Dante háta a farkának szorult és szinte biztos volt benne, hogy a fiú is kemény lett. Nagyon szerette volna megnézni mi a helyzet az ő gatyájában, de nem akarta fogdosni. Megígérte neki a fürdés elején, hogy nem fog egy ujjal sem hozzányúlni úgy, hogy az félreérthető legyen. A visszafojtott szexuális erő úgy sütött belőle , hogy már nem is a fürdővíztől volt párás az a sok üvegfelület. Forró hullámok öntötték el ölét, amit Dante felé sugárzott. Érezte, hogy fiú megérzi a lüktető vágyát. Nem igazán értette hogyan,  de ettől még jobban begerjedt. Hirtelen a fiú a hátának feszült és a farkához szorította a kis testét. Cain megállt a mozdulataiban a döbbenettől. Elkerekedett kék szemekkel nézte az előtte ülő kviblit, aki orgazmustól remegve vonaglik a térdén. El sem tudta képzelni, hogy ez után… mi lesz? Úgy csinálnak mintha nem történt volna semmi? Vagy hogyan tovább? Cain azt sem tudta hova bújjon. Na jó, tudott egy két lyukat ahova bebújt volna, de még mindig türtőztette magát.  Dante ez alatt elélvezett és spermáját a vízbe küldte, ami mint valami összeugrott tojásfehérje kúszott a habok tetejére.

- Dante… Én nem is tudom mit mondjak… Minden rendben?

De nem tudott nagyon gondolkodni. Ugyanis azt érezte, hogy a fiú hátranyúl és egy határozott mozdulattal megfogja  a farkát. Cain elakadt lélegzettel ülte ki amíg Dante lassan megfordult a vízben. Úgy lebegett előtte, mint valami hófehér sellő. Haja puhán, illatosan és tisztán terült el körülöttük, fél kézzel átnyújt Cain válla felett így kapaszkodott meg a párkányban, mellkasa a nemes hasához szorult. Ez alatt jobb kezével erősen a férfi nemi szervét markolta.

- Dante! Hagyd abba! Nem emlékszel mi történt a pincében? Kérlek fejezd be, ez nem helyes! Ez nem normális dolog! A természet ellen való! Mi van, ha nem tudom magamat türtőztetni? Kérlek fejezd be!  - Persze teste teljesen mást mondott, hiszen hatalmas pénisze még jobban megfeszült a szorítás nyomán. A fiú nem törődve Cainnal egy ügyes mozdulattal kiszabadította a farkát az alsóból,  így végre megérezte a puha és lüktető bőrét. A vámpír  nemesebbik része  a meleg vízben is hűvös volt. Hihetetlen érzés volt a kezében tartani, teljesen egyértelmű volt, hogy a férfi egyáltalán nem normális ember. Nehéz volt elhinni, hogy Cainnak ez nem tűnt fel sosem. Hihetetlen érzés volt a nemes számára , hogy végre történik vele valami mert több órája tartotta vissza a vágyait. A farka az illóolajos víztől még érzékenyebb lett, mint volt. Dante arcát nézte kinek szemeiben perverz fény csillant, olyan éhes volt a tekintete mint Cainnak szokott lenni alap helyzetben.

- Dante! Nem kell ezt csinálnod. Mi van veled? Miért csinálod ezt?- úgy próbált tartózkodni, mint egy szűzlány, de nem sokáig bírta visszafogni magát. A fiú tovább dolgozott rajta. Hátravetett fejjel felnyögött, vastag ajakai szétnyíltak a kéjtől. Nem értett már semmit.  Úgy egy órával ezelőtt a fiú rettegve zokogott és nem engedte, hogy hozzáérjen. Most meg erőszakoskodik vele és úgy tekergeti a farkát mintha erre született volna. Cain rettegett. Félt, attól ami történik és amit érez. Olyan szenvedély söpört rajta végig amihez foghatót még sosem tapasztalt. Mikor eldőlt számára ,hogy nem eresztik farkát lenézett a fiúra, s fél kezével megfogta az arcát. Gyűrűsujjával az ajkait simogatta. A szőkeség buján megnyalta  azt, amitől még jobban feltüzelődött. Nem hitte el, hogy ez történik. Hogy ott van Dante nála és a medencében ezt csinálják! Lassan benyomta az ujját a szájába s a nyelvével kezdett játszani, szép ívű nyálat húzott ki ajkai közül. Egy hirtelen mozdulattal lehajolt és feje felé húzta a szív alakú arcot. Újra megérezte a fahéjas illatot amit annyiszor szeretett volna ízlelni. Vastag ajkait Dante szájára simította s nyelvével óvatosan körbenyalta. A szőkeség keze begyorsult, minek hatására a nemes erősen áttolta nyelvét Dante szájába. A fiú viszonozta az érintést édes nyelvével, ez addig folytatódott míg Cain orgazmus közeli állapotba nem lépett. Amikor érezte a közeledő kéjhullámot elhúzódott a fiútól és hátravetette magát. Egyrészt azért mert hatalmas darabokban szerette volna kiharapni a húsát, de valahogy megemberelte magát. A másik oka az volt, hogy nem tudta koordinálni a mozgását. Háta hídba feszült, miközben kezeit a saját szájára szorította, ugyanis tudta hamarosan üvölteni fog. Úgy fog ordítani, hogy még a szomszédok is átjönnek megnézni, hogy él-e még.  Dante kezében megfeszült a hatalmas szerszám és lüktetve kilövellt. Most nem jött belőle annyi mint amikor az arcára élvezett, ellenben premier plánban nézhette,  hogy a férfi háta megfeszül és arca a plafonra néz miközben teste úgy remeg, mintha áramcsapást mértek volna rá. Hiába volt szája előtt a keze így is rettenetesen hangosat ordított és igen hosszasan. Szemei könnybe lábadtak a bűnös élvezete nyomán. Nem tudta hogyan fogja magának ezt a sok buziskodást megbocsájtani. Valószínűleg sehogy. Spermája szintén összetekeredve lebegett a víz tetején. Kezeit  szája elé szorítva nézte Dantét, mellkasa le –fel ugrált. A fiú haja még mindig habos volt. Bűntudatosan hunyta le szemeit, mint aki valami szörnyűséget tett. Miután némileg lecsillapodott levette a fiú kezét a farkáról és egy szó nélkül visszarakta a helyére a pöcsét. Ez így nagyon nem volt jó!  Nem tudott megszólalni sem az őt ért ingerektől. Bár a hasában lévő kangörcs végre lejjebb csillapodott valamicskét. Még mindig volt benne indulat, nem is kevés. Nem érette honnan van benne ennyi vágy, de kiapadhatatlan kútnak tűnt Dante társaságában.

- A hajad még habos. Le kell mosni rólad különben korpás lesz… Ülj vissza helyedre és maradj most már nyugton. –Jegyezte meg hidegen, bár hangja még mindig remegett az orgazmus emlékeitől. Valószínűleg nem tudott volna felállni sem mert elszédül és összerogyik. Nem lehetett túl komolyan venni. Szánalmas volt, hogy úgy csinál mintha nem történt volna semmi sem. Nagyon szégyellte magát. A kancsó segítségével leöblítette Dante haját, majd egy szó nélkül megemelte vékony kis derekát és előre tolta.  A fiú feltehetőleg már a saját lábán is megtudott állni, ha volt energiája ilyen szégyenteljes dolgokat művelni. Cain előre ment, hátat fordítva a kviblinek és a lépcső tövében kicsavarta a haját. Csodálatosan csillogott a gyertyák fényében az ébenfekete zuhatag. Mikor kilépett a medencéből azonnal a puha és bolyhos törülközők felé vette az irányt. A fiúnak még mindig háttal levette az alsóját és gyorsan a dereka köré csavarta az egyik fehér frottír csodát, majd egy másikat vett a kezébe.

- Kapd el!

Szólt oda Danténak és már dobta is a felé a törölközőt egy hanyag mozdulattal. Mintha csak haverok lennének. Megállt az ész! Mialatt a zavarodott fiú is elrendezte magát, Cain türelmesen várt a falnak dőlve majd így szólt.

- A szagokból ítélve úgy érzem , hogy a  vacsora kész! A szobámban fogjuk elfogyasztani, hogy utána azonnal megkapd a bájitalokat. Legyél jó és idd meg mindet, remélem nem hiszed ,hogy megakarlak mérgezni vagy valami. Ha bármi bajod esik én is meghalok… Nagyon nehéz rajtad kiigazodni és semmit sem értek, hogy mit miért csinálsz ezért mondom el ezeket újra. Előbb eszünk, mert  különben nem tud normálisan a szervezetedbe jutni a hatóanyag, ha nincs benned étel. Majd adok neked tiszta alsót és köntöst is. Ha végeztünk, akkor a manó bekísér a szobádba. Remélem, hogy tetszeni fog neked. Van egy másik is, de az inkább a hölgyvendégeknek van fenntartva. De igazából azt választod amelyik tetszik… a későbbiekben átalakítjuk , hogy otthonosabban érezd magadat…

Miután ledarálta a hivatalos szöveget hátat fordított a hüledező fiúnak. Cain hidegsége valószínűleg nagyon furcsának tűnt, pedig logikus volt. Eddig letudta vetkőzni gátlásait, mert fel volt izgulva. De miután kielégült ugyan azzá a besavanyodott ficsúrrá változott aki nem akar megbirkózni a ténnyel , hogy meleg. Vagyis már léptünk egy szintet, mivel nem hiszi átoknak viszont annál inkább szégyelli, hogy saját magától ilyen. Közben a lelke szerelemtől égett és bűntudattól. Csodálatos lírai állapot volt ez.




Cain és Dante beléptek a nemes hálószobájába. Lehengerlő volt a kvibli elé táruló látvány. Az ajtóval szemben álló kétszintes emelvényen egy olyan hatalmas francia ágyat pillantott meg, amiben még vagy hat ember elfért volna. Felmerülhetett benne a kérdés, hogy Cain mégis mire használja ezt a széles fekhelyet? Az emelvényt fehér szőrme borította és felette keletiesre faragott fakazettából fekete függönyök lógtak szépen, ízlésesen hajtogatva. A szoba hangulata ázsiai volt, az ópium füstje szinte bele ette magát a szoba falaiba, melyeken vörös selyemből készült tapéta feküdt. Rengeteg ablak volt beépítve de mindegyik előtt súlyos sötétítőfüggönyök lógtak. A terem egyik oldalán az íróasztala állt, szintén nemes fából faragott műremekként. A másik oldalon egy hatalmas beépített szekrénysor rejtette Cain értékesebb ruhadarabjait, ugyanabból a fából amiből az összes többi bútor készült. A szoba közepén vörös színű babzsák tenger hevert és a centrumában egy alacsony japán étkezőasztalon ott várta őket a két személyre tálalt vacsora. A nemes gyorsan besietett és feltépte a szekrénye ajtaját. Törölközőjét a széktámlára dobta és kivett két alsót. Az egyiket fel is húzta háttal állva Danténak, aki ezalatt lassan bejárhatta a hangulatos szobát. A plafon el volt bájolva és az éjszakai égboltot ábrázolta, amin felhők kergetőztek. A fényt egy-két gyertya szolgáltatta csak, így az ópium illata mellé viasz is vegyült. A nemes hangtalanul felvett egy igen jó állapotú antik férfi yukatát.  Vörös selyemből készült és festett sakura szirmok borították, a hátára egy hatalmas gömbsárkány tekeredett.

- Dante neked is most vörös jut, szerintem ez csodálatosan kiemelné a hajad és a bőröd színét, továbbá itt ez az alsó, kérlek öltözz fel.  A manó nagyon ügyel a tisztaságra szinte olyan mintha új lenne, ne aggódj egy percig sem. Holnap ha felébredtünk és rendbe szedtük magunkat, elmegyünk vásárolni az Abszol útra. Kérlek, amíg étkezünk gondolkozzál el, hogy mire van szükséged! Ez nagyon fontos mert nem akarok többször fordulni…

Miután megvárta, hogy Dante is felöltözzön és elmotyogja a válaszát bólintott egyet és elindult az asztalhoz. Már majdnem kiesett a szeme. Nagyon zavarban volt, ha mások előtt kellett ennie. Nem is szokott hozzá, hogy valaki az asztalnál üljön amikor ő étkezik. Kicsit izgult is emiatt. Elégedetten huppant bele a puha zsákok tengerébe, mialatt már a bögre teájáért nyúlt. Hatalmas kortyokban gurította le az orvosságával felütött folyadékot. Hasa ennek mentén kicsit rendeződött. Az étkezés csendben telt, mert mindenki rettenetesen éhes volt. Cain amikor a húst ette  elfordult, hogy ne borítsa ki Dantét. Csukott szemmel, puszta kézzel tömte a szájába a májat és a bélszínt, miközben vércsík folyt az állán. Remélte, hogy a fiú nem látja meg. Előbb fejezte be az étkezést mint Dante mert úgy zabált mint egy állat. Miután egy fehér kendőbe megtörölte a száját és a kezét elégedetten dőlt hátra a zsákokon . Nem akarta elhagyni a szobát amíg a fiú eszik, de vigyázzban sem akart ülni. Nem hitte el , hogy ilyen mértékben megváltozott az élete, csillogó szemekkel bámulta a plafonon keringő felhőket. A haja a sampon hatására már teljesen megszáradt, rengeteg pozitív tulajdonsággal bírt. A fénylő , fekete tincsek illatozva terültek szét a vörös textileken. Vörös yukatája szétnyílt mellkasán és buján világított hófehér bőre. Minden mozdulata erotikus töltettel bírt, nem tehetett róla túl szexi volt .

- Dante, ha nem haragszol akkor én elszívok egy kis ópiumot. Természetesen csak az után, hogy megittad a teádat és a főzeteket. Utána majd megmosom a fogadat a pálcám segítségével. Nem tartok vendégfogkefét a házban. Tudod már mikre lesz körülbelül szükséged? Rengeteg pénzem van , szóval nem kell magadat visszafognod.

Hangja érzelmektől mentesen darálta a mondatokat. De valójában belül őrlődött a szégyen és a szerelem között. Nem tudta, hogy a szexualitáson kívül hogyan fejezhetné ki azt amit érez így úgy döntött, hogy elárasztja a fiút ajándékokkal. Abba sem volt biztos, hogy ő ki szeretné egyáltalán fejezni amit érez és nem próbál meg esetlegesen harcolni ez ellen. Nagyon fáradt volt már és kezdett kimenni belőle a morfium. Szüksége volt egy újabb löketre, hogy normálisan tudjon gondolkodni. Ezalatt a manó bekopogott és elvitte a tálcát. Nem kérdezett semmit a két férfitől, csak csendesen magukra hagyta őket. Még mielőtt elment volna Cain megkérte hozza be a pálcáját és a kabátja zsebébe dugott ópiumos zsákot. Ugyanis az est hátralévő részében már csak ezekre volt szüksége. Pupi készségesen elvégezte a parancsokat és bátorítóan Dantéra mosolyodott. Igazán szépnek látta a fiút és örült, hogy megnyugodott végre. Miközben behúzta maga mögött az ajtót titokzatosan vigyorgott… Cain elkerekedett szemekkel nézte Pupi arcát… lehet meghallott valamit?

~Egek!~

Rettenetesen érezte magát, bár tiszta volt és végre négy nap után a villája biztonságában lehetett. Vagyis lehettek. Nehéz volt felfognia, hogy valaki ott van vele a szobájában ennyire intim közelségben, ilyen még életében nem történt. A fiú csodálatosan festett a vörös anyagok ölelésében, bár meg kell hagyni túl nagy volt rá. Egyáltalán nem nézett ki férfinak még közelről sem. Az ételtől ajkai ismételten rózsaszínben játszottak, a haja pedig illatosan fénylett. A sampon igazán jó hatással volt rá, puhán és táncolva omlott a vállaira, egészen a babzsákokig értek a tincsek. Dante arca ki volt pirulva, a nemes nem igazán sejtette, hogy mitől.  Csak azt látta amint fehér szempillái közül csábosan pislog felé. Cain zavarában inkább elfordult. Nehéz percek voltak ezek: szex után drogmámorából kijózanodva nem igazán érezte jól magát , hogy rájött mi is vele a helyzet . Dante csendben fogyasztotta a vacsoráját, látta igazán jól esik neki, hogy végre ehet. Miután végzett a fiú és közölte vele a vágyait (jól sejthetően egy halom ruhára gondolt ami érthető hiszen nem volt semmije sem, annyi tulajdona volt amiben érkezett…) Cain készségesen válaszolt.

- Rendben van, mindent megkapsz amit csak szeretnél… Én délután sokáig alszom, addig írj össze egy listát mindenféle ruhaneműről és használati tárgyról melynek hiányát érzed. A manó pedig készséggel körbevezet a villában. Viszont.. ha megengedsz egy jó tanácsot… a bézs az elsápaszt téged és nem a jó értelemben. Bár ízlésekről kár vitatkozni, szerintem pár fekete darabot is felpróbálhatnál. Akár fényes anyagokból készült kelméket is! Csodálatosan kiemelné az adottságaidat , ha hófehér lényedet az izzó sötétség venné körbe…- Erotikus divattanácsát hallva Dante meglepődötten rebegett némi választ maga elé. Nem lehetett tudni, hogy a hófehér lényét körbeölelő izzó sötétség alatt valóban ruhaneműket vagy éppen saját magát értette allegorikus formában. Miután ismételten adott egy mellport az amúgy is zavarban leledző kviblinek az íróasztala felé intett, hogy döntse magába végre a bájitalokat. Nehéz volt kiigazodni a nemesen. Hol vágytól remegve vetette rá magát, hol meg akarta ölni. Másszor hideg volt és idegenkedő, aztán pedig bókolt. Káosz!

- Idd meg sorban őket, gondolom a meghűlés elleni főzetet felismered. Abból kettő is van. Én badar módon a fürdőben hagytam a pipámat. Hamarosan érkezem... Ha gondolod akkor szólj a  manónak, hogy kísérjen a szobádba… Biztosan fáradt vagy. Pápára Pupinak hívják, azonnal reagál amint meghallja , hogy szólítják.

Meg se várva a választ felállt és lobogó, vörös selyemköntösében elvitorlázott az asztalához, hogy megigya a meghűlés elleni főzetet. Miután végzett egy szó nélkül hagyta el a szobát. Azt remélte, hogy mire visszatér Danténak már hűlt helye lesz.


 A homályos márványhelységen keresztülsietve belépett a tiszta fürdőszobájába. A manó igazán gyorsan végezte a dolgát, már semmi nyoma nem volt a párának, gőznek és a szétszórt ruháknak. A medence is üres volt és tiszta. Az itt történtek emlékei lesújtották a nemest. Megállt az egész alakos tükör előtt és végignézett magán. Úgy festett, mint egy félisten. Csodálatosan fehér és hibátlan bőrét a vörös yukata fogta közre és hosszú csillogó fekete haja tovább fokozta a földöntúli látványt. A pipáját a manó az egyik faragott pultra helyezte. Sietve odalépett de mielőtt elvette volna , megmosta a fogát. Úgy érezte, hogy Dante sem tudta ezt napokig véghezvinni így az első dolga az lesz , hogy segít neki mágiával elvégezni a metódust. Természetesen csak akkor, ha nem ment a szobájába. Ugyanis ő nem fog senki után sem rohangálni mit valami lelkiismeretes dadus, vagy tojós tyúk! Miután végzett sietve elhagyta a mályvaszín termet, mert nem látott mást a szemei előtt csak saját vonagló testét amint Dante keze nyomán élvez. Egyedül a szájában tomboló frissesség vigasztalta, minek már nagyon ideje volt. Egész biztos volt benne, hogy a manó mindent hallott, mert hiába fogta be a száját nem lehetett elfojtani az élvezetét. A gondolatra kirázta a hideg, de ezzel egy időben lett rosszul. A szégyen úgy tépkedte a lelkét, hogy nem voltak rá szavak. Holnap mindenképpen beszélni fog Dantéval erről a helyzetről. Tudott szereket melyek képesek uralni az emberek érzéseit. Azt tervezte, hogy kikúrálja magukat és nem fognak többet ilyen elfajzott dolgokat művelni. Lehet, hogy együtt kell élniük de ezt normális férfiak módjára is véghez tudják  vinni. Elég nagy volt a ház! Annyira hatalmas,  hogy akár mindkettőjüknek családja lehessen . Nem tudta még mit akar pontosan csak annyi volt biztos , hogy többször nem fog Dantéval lefeküdni! Lelke mélyén tudta, hogy ez szinte lehetetlen. Olyan forró szerelemmel égett a fiú iránt, amit Dante még csak nem is sejtett, de egészen hamarosan meg fogja tapasztalni… Cain fogadkozásai ellenére is.


A nemes belépett a hangulatos szobájába és legnagyobb meglepetésére a fiú még mindig ott ült. Mikor meglátta oldalról egy darabig csak  halkan meredt rá. Dante  szomorú arccal nézett maga elé a vörös kelmék tengerében. Szívszaggatóan gyönyörű volt. Nem akart feltűnően leselkedni,  így hangosan húzta be maga mögött az ajtót. Dante összerezzent a hirtelen zajra, ez nem csoda hiszen még nem volt túl azon a sok megrázkódtatáson ami érte és idegei teljesen fel voltak korbácsolódva. A nemes tett pár tétova lépést a fiú felé, zavarában inkább felmérte az állapotát.

- Hogy érzed magad Dante? Hogy vannak a sérüléseid? Látom az arcod már rendbe jött… Lent mi a helyzet?

Miután a fiú elmondta neki az észrevételeit, Cain a pálcájáért nyúlt.  A szőkeség ijedten nézett rá, a vámpír nem is tudta mit képzel, hogy mi lesz. Már párszor elmondta neki, hogy amint valamelyiküknek baja esik meghal a másik. A konstans rettegése egy ijedt macskára emlékeztette, kit hiába gondoz a hirtelen mozdulatokra minduntalan menekülőre fogja.

- Mivel nem tudok neked fogkefét adni, ha szeretnéd megtisztítom a szádat mágia segítségével. Holnap pedig mindent beszerzünk, amire szükséged van.

Ezzel Dante elé lépett, aki még mindig az asztal mellett kuporgott törökülésben. Cain nem tudta hogyan csinálja ezt, mert még senki fogát sem tisztította meg vagy testét. Vagyis de… egy órával ezelőtt a kádban. Lesütött szemmel hajolt le a fiú arcához , ki készségesen elnyitotta ajkait és már érezte is,  hogy Cain varázslata átszáguld a fogai között. Csodálatosan megkönnyebbülhetett ennek hatására, mivel szintén ügyelt a külsejére ez az esemény felérhetett számára egy születésnappal. Cain remegő szemekkel nézte az előtte térdelő nyitott szájú fiút. Ismételten erotikus gondolatok kezdték fűteni altestét. Elképzelte, hogy előveszi a farkát és hirtelen Dante arcába dörgöli. A gondolatra kirázta a hideg. Rózsaszín kinyújtott nyelvre csattanó makkjának elképzelt kis werkjei peregtek a szemei előtt, hangosan fújtatott indulataitól.

~Ezt komolyan nem hiszem már el… ~

- Visszatérve a holnapi napra… vásárlás után szívesen megmutatom neked  a birtokot. Tulajdonomban van egy kisebb erdő és tó is. Úgyis szeretnék majd veled beszélni egy-két fontos dologról. Támadt egy ötletem a problémánk megoldására... De most, ha megbocsájtasz... szeretnék kikapcsolódni…



Már előre beharangozta a fiúnak a tervét, melyben elmondja neki a ligetek alatt sétálva, hogy ő bizony orvosolni fogja azt , hogy bebuzultak. Nem is sejtette még milyen megtorlásban fogja Dante visszafizetni neki a hülye ötletét. De ez a jövő gyönyörű szép zenéje lesz... Az ágya felé vette az irányt, már a nyelvén érezte az ópium csodálatos ízét. Magában azon gondolkodott, hogy most kiküldje-e a szobájában tébláboló kviblit vagy sem... De a drog iránt érzett éhsége felülírta a genyázást, egyébként sem zavart túl sok vizet. Legalább lesz miben gyönyörködnie amíg szív. A kósza gondolatra picit elpirult. Szenvtelenül leült az ágy tetejére és nem törődve Dantéval megtöltötte  az ötven centis antik pipát, majd kéjesen beleszívott. Lent tartotta a füstöt és közben eldőlt az ágyon. Lassan lehunyta sűrű fekete szempilláit és kiengedte az első adagot a plafon felé. Az illatosan szálló sűrű füst a mennyezeten játszó felhők közé szökött. Testét azonnal elöntötte a nyugodtság és az öröm. Továbbá bőre elkezdte felvenni azt a túlérzékeny állapotot amit a szer okozott. Még sosem fogyasztott úgy ópiumot nyugodt környezetében, hogy valaki más is ott legyen. Ráadásul egy ilyen gyönyörű lény. Megfordult az ágyon és felvette a szokásos pozitúráját. A hátára feküdt és feje lelógott az ágyról. A vér ami beleszökött még inkább elszédítette, de hófehér bőre nem pirosodott ki még ettől sem. Hosszú fekete haja leborult a földre, mialatt mellkasán szétnyílt a vörös köntös. Dantén látni lehetett, hogy infarktus közeli állapot kerülgeti. Már ezalatt  is kapott az ópiumos füstből amitől azt érezhette,  hogy ellazul és érzékei furcsán bizseregnek. A fiút úgy vonzotta a férfi, mint egy mágnes. Tétován felállt és mint egy ételt kerülgető macska biztos távolságban leült mellé a fehér szőrmére.
Caintól egy karnyújtásnyira kuporgott és remegő tekintettel nézte a nemest. Nem tudhatták, de ez az este volt életük legmeghatározóbb éjszakája nem csak szexualitásuk, hanem drogfogyasztásuk rohamos megnövekedésének tekintetében is. Dante valószínűleg még életében nem ópiumozott és nem tudhatta mennyire addiktív a szer. Az ő esetében ez sokszoros volt, hiszen mentálisan gyengébb volt mint Cain és nem volt hibrid sem. Vicces, hogy a mohó vámpír felügyelete alá kerül majd, hiszen ő sem tudta uralni a saját élvhajhászását.

- Kérhetek belőle?


Hasított a levegőbe az izgatott kérdése. Cain összevonta gyönyörűen ívelt szemöldökét. A fiú olyan lelki állapotban volt, hogy egészen biztos hamar rákap erre az élvezetre. Már elég sok bűntudatot érzett afelett, hogy megrontotta őt... de Dante felnőtt férfi volt! Ha szeretne drogfüggővé válni, akkor hát az ő felelőssége és nem pedig Cainé. Még várt egy kicsit a válaszával, ehhez szívnia kellett pár slukkot. Valójában nem volt képes értelmesen beszélni, annyira belőtte magát. A gyertyák remegő félhomályba borították a sötétre lakozott bútoroktól roskadozó , vörös falú szobát. A plafonon remegő éjszakai égbolton már nem csak a felhők, hanem az ópium mákonyos gőze is ott tekergett.  A  félvámpír ezalatt kezdett teljesen ellazulni. Annyira,  hogy gátlásai ismételten feloldódjanak . Már nem igazán zavartatta magát. Sőt… bőre ismételten rettenetesen érzékeny volt és érintésekre éhezett. Nem törődve  a fiú kérdésével, hosszú ujjaival végigsimított a saját hasán. Mellbimbói megkeményedtek hűvös ingerléstől. Jól látszódtak, hiszen mellkasát már nem fedték a vörös anyagok. Buján oldalra fordította a fejét és szétnyílt ajkakkal szuszogta az ópiumos füstöt Dante könyörgő arca felé. A fiú ábrázatához fogható szépséggel még sosem találkozott. A szőkeség hófehér szempillái bágyadtan rebegtek a felé áramló füst következtében. Cain ezalatt kikötötte a köntösének madzagját, hogy szabadon a gatyájába tudjon nyúlni. Végig Dante arcába nézett, mialatt megérintette a farkát. Rettenetesen erotikus és gátlástalan mozdulata közben beharapta a saját ajkát. Szájába vette a pipát és mélyet szívott bele, de ezt már nem tüdőzte le. Keze mely eddig a gatyájában volt hirtelen kicsapódott a szőke fiú felé és yukatájánál fogva az arcához húzta Dantét. Az orruk csak pár centire volt egymástól. Érezte , ahogy Dante reszketve sóhajtozik. Fahéjas édes illatot eresztve ki magából. Cain lassan ketté nyitotta ajkait és hatalmas szemfogai közül hófehér tekergőző ködként eregette Dante felé a füstöt.  A fiú elpirult arccal lélegezte be orrával és szájával az illatos mérget, szemei szépen lassan kitágultak míg pupillái összeszűkültek.  Cain így már tudta, hogy Dante is kapott  a shotból elég rendesen. Mindkettőjüket elöntötte az ópium által nyújtotta kéj. A nemes még mindig fejjel lefelé lógott az ágyról, de nem törődött a pozitúrájával. Újra szájába vette a jáde végű csodát és még egy adagot szívott. Miután lerakta a pipát a földre két kézzel Dante tarkójára szőtte fehér ujjait és a fiú száját az ajkaihoz húzta. A két puha és nedves hús között a hófehér füst nem volt képes kiszökni, felét Dante nyelte el, másik felét pedig Cain. Megrészegülve szívták el egymástól a drogtól izzó levegőt, mintha csak az utolsó lélegzetüket költenék el közösen. Testüket elöntötte a kéj és a forróság. Dante olyan érzéki élményben részesült, ami innentől életének napi részévé fog válni. Úgy fog élni mint egy ókori isten és Tethys ezt valószínűleg nem is sejthette. Ha tudná mit művelnek amióta hazaértek idegesen tépkedné a haját , hogy több jót okozott nekik mint kárt. Cain ezalatt elfelejtette minden fájdalmát afelett, hogy meleg és nem maradt más benne mint a vágy amit Dante iránt érzett. Még mindig Dante tarkóját fogva rózsaszín nyelvével végignyalta a fiú elnyíló száját, majd lejjebb csúszott az ágyon, hogy közelebb férkőzzön a hófehér meleg nyakához. Bőrének illata teljesen megrészegítette, ismételten a szájában akarta érezni a forró vérét és édeskés szövetnedvét. Éhezett Dante vére és esszenciája után, nem létezett más csak a forró bőre ami ontotta magából a hormonos szagokat. Cain hasából ismételten megindult az ismerősen morgó hang, ami valahogyan szavakba fulladt.

- És… én kérhetek belőled Dante?

Lehelte Cain a fiú nyakába, ki lúdbőrözött a frappáns, vénái felé suttogott kérdéstől. Ezalatt a nemes nem húzta az időt:  megfordult  a tengelye körül és felüt. Válláról hanyagul csúszott le a vörös kelme így téve közszemlére izmos mellkasát és karját. Olyan éhesen nézte a fiút, mint még soha. Szemeiben ismételten kék fellegek kavarogtak, a szobára pedig ópiumos köd borult. Óvatosan kezébe vette a pipáját és beleszívott, miközben Dante felé nyújtotta az ujjait. Egyértelmű volt, hogy az ágyba kívánja tudni őt. Mialatt jobb keze Dante után nyúlt,  lecsukódó bágyadt tekintettel eresztette ki magából az ópiumot. Szédítő bódulattal ölelte magához kedves barátja, de most már Dantéval egyetemben. A kéjes pára és energia beszőtte a teret, mellé Cain éhsége is ott lógott a levegőben. Dante egyértelműen érezhette, hogy a nemes a vérére vágyik.  Alig jött rendbe s máris vérét venné? Mintha valami szobanövény lenne amit leszüretel majd megöntöz, hogy újra foszthassa? Ismételten az fog lejátszódni a szobában ami a pincében? Ki tudhatta, hogy mi következik? Mennyire nyugodt Cain, mennyire tudja magát türtőztetni? Már eleget hergelte Dante vére. Nagyon régen nem ivott bele a fiúba. Több hete nem érezte a szájában szolgája ízét, amiért csókjuk óta minden éjjel remegett. Veszélyes játék indult meg a bordélyházba illő szobában. Az első alkalommal ópiumozó Dante legyengült teste rendesen elbódult a drogtól és kellően el is lazult. A hirtelen érzett nyugalom és eufória megüthette fejét, ahogyan azt is érezhette, hogy Cain ajkai még jobban izgatták mint eddig bármikor valaha. Nem tudta, de ópium hatására a fájdalom is kéjbe tud fordulni igazán hamar, hiszen túljár a szer az idegrendszerén. Pupillái annyira összeszűkültek, hogy szinte elvesztek a szürke íriszében. Szemei kiüresedtek és rájuk borult  a homály, olyan volt mint egy halott. Cain tekintete sem nézett ki másképpen, csak mellé még mohó étvágy is vegyült.

Dante nem kérette magát sokáig. Felállt és bemászott a hatalmas selyemtakarók közé. Az ágyon szintén vörös volt a huzat, mintha Cain csak magát akarná hergelni a vérre asszociálva a nap huszonnégy órájában. A nemes örömmel konstatálta Dante készségességét és azt is, hogy legalább annyira van felizgulva mint ő. Leült közvetlenül mellé, hófehér puha haja Cain testére hullott. A vámpír felemelt egy nagyobb tincset és kéjesen beleszagolt, hosszú fekete szempillái lecsukódtak az illatmintavétel során. Hiába volt Dantén mindenféle kemikália jól lehetett érezni a saját esszenciáját, amire olyan régóta vágyott már a férfi. Nem akarta elhinni, hogy végre a hálószobájában tudhatja a fiút. Ezalatt férfiassága is életre kelt, mintha a több napos nyúzás meg se kottyant volna neki. Ami így is volt, nem hiába nevezték a hibrideket félisteneknek az ókori Egyiptomban. Cain olyan volt mint egy termékenységi szimbólum, csak valamiért téves ajtókon kopogtatott. Dante nem tétlenkedett és felé hajolt, hogy újra egymásba forrjanak. A nemes ennél izgatóbb érzéssel még nem találkozott soha, az ópium hatására testének minden egyes millimétere erogén zónává változott. Mialatt Dante csókolta kibújt a vörös köntöséből és tétlen kezeivel a fiút is elkezdte kihámozni a ruhájából. Érezni akarta a testének illatait. Nem gondolta volna, hogy mennyire fel fogja majd korbácsolni a későbbiekben a hormonos kipárolgása. Ha a pipázás előtt kirakta volna szobájából a fiút, akkor a másnap belé ütő szégyentől megmenekülhetett volna, de nem volt megállás. Olyan dolgokat fog tenni, amire nem lesz büszke. Dante ezalatt beszívta az alsó ajkát ami kicsit felsérült a fogaitól. A mágus hangosan felnyögött az édes fájdalom hatására és izgatottan nyelte le saját szövetnedvét.


Dante felbátorodott a kéjes nyögésektől és elindult felfedezni a teste többi részét. Mohón szívta be hófehér bőrét forró ajkai közé, Cain még sosem tapasztalt hasonlót egy escorttól sem. Hiszen abban nem voltak érzelmek és csak gépiesen a szexre voltak kiélezve a találkozók, meg az ölésre. Ezalatt Dante végignyalta mellkasát, mitől úgy ugrált le és fel mintha maratont készülne futni. A kvibli nem is teketóriázott, beleült Cain vágytól lüktető ölébe és úgy folytatta az érzéki kalandozást a férfi bőrén. A vámpír égett a vágytól és éhsége ismételten elöntötte testét, meglepetten nézett a fiúra hogy mennyire szenvtelen és kurvás. Nem hitte el hirtelen hogy szűz lett volna… bár a rohadék nővérével gyakoroltak eleget. Ő is megszerette volna ízlelni Dante bőrét és egyben vérét is. Hideg ujjait végighúzta a forró hátán, majd két kézzel  belemarkolt a kemény kis seggébe. A fiú egy erős rántást érezhetett, ahogy Cain mélyebben az ölébe húzta. Keményen álló farkuk alsójukon keresztül összeértek. Dante ennek folyományaként elővette vágytól izzadó szervét és újra munkához fogott. Cain ölében kezdett el maszturbálni. A nemesnek ez túl sok volt, úgy hörgött mint aki éppen meghalni készül ,ezért a fiú a szabad kezével rajta is segített. A vámpír csak azért nem vetette hátra a fejét az élvezettől, hogy Dantét tudja figyelni. a szőkeség félig nyitott ajkakkal vonaglott az ölében miközben egyszerre kényeztette magukat. Mivel már vége volt azoknak az ígéreteknek, hogy nem nyúl hozzá egy újjal sem, megpróbálta megtörni a zavart tétlenségét. Nem törődve azzal, hogy másnap hogyan fog elszámolni a saját lelkiismeretével elkapta Dante csuklóját s két kézzel a háta mögé húzta karjait. A fiú ettől a mozdulattól hangosan felnyögött, ahogy a nemes is az egymáshoz érő farkuk nedvességétől. Túl jó volt! Innentől már tudni lehetett, hogy a ma este nem csak közös farokverésben fog kimerülni, hanem komolyabb vizekre eveznek. Cain nem akart Dantéban kárt tenni de jól tudta, hogy az ópiumtól sokkal kevésbé lesz ideges és a kezdeti fájdalomtól sem fog befeszülni. Mi több: élvezni is fogja. Mivel jól értett az anatómiához ezért tisztában volt azzal mit kell tennie annak érdekében, hogy ne történjen újra baleset. Csak a pincében kiéhezetten feltüzelve nem volt képes irányítani a dühét, amit Dante nővére okozott. Továbbá a féltékenysége. De most egészen másról volt szó! Egy darabig előre-hátra mozogtak egymásnak feszülve, Dante Cain ölében a maga tökéletes hófehérségével és az őt körülölelő izzó sötétséggel. Az a sötét entitás lassan arra készült , hogy belé hatoljon és elárassza érzékeit csodálatosan mocskos energiáival. Hogy megfertőzze és maga mellé láncolja egy életre , annál is jobban, mint ahogy most volt a szolgája. Kezei a háta mögé voltak rakva így nem tudott különösebben semmit sem csinálni, ami nagyon tetszett Cainnak. Eleget produkálta már magát Dante: ideje volt megmutatnia, hogy ki a főnök. Hirtelen előre dőlt, miközben a fiú karjait a feje fölé húzta. Dante Cain alá került, úgy nyúlt el a vörös selyemtakarók között mint egykor a pince kövén, csak most a puha és illatos textilek simogatták felfokozott szenzorosságú bőrét. Ez alatt a vámpír ismételten rajta ült, körülbelül a combjain.

- Örökre az enyém leszel Dante… Gyönyörű vagy! Te vagy a legszebb lény a földön, amit valaha láttam…

Suttogta a fiúnak, miközben éhes tekintettel fixírozta az izgatott arcát. Hosszú fekete haja a fiú mellkasára borult. Cain nem látott ellenállást sem félelmet, kizárólag csak a kéj izzott a tekintetében. Mikor megbizonyosodott, hogy nincs ijedség Dante szemeiben, felemelkedett  és oldalra ült. Egy hirtelen mozdulattal előre hajolt és lehúzta róla a méretben nagy selyem bokszer alsót , majd a szoba végébe dobta. A következő mozdulata pedig az volt, hogy a sajátjától is megszabadult. Cain immár teljes meztelenségében tündökölt Dante előtt, hatalmas fehér farka akár fenyegetőnek is tűnhetett neki de úgy gondolom, hogy most nem félt tőle. A vámpír szégyenérzete teljesen elpárolgott. Hiába volt tapasztalat híján,  nem volt ügyetlen hiszen ő is férfi volt és tudta mit kell tennie annak érdekében, hogy a másik is jól érezze magát.


Volt az ágya mellett az éjjeliszekrényen egy olaj, amit saját magára kent ínyencebb napjain. Csodálatosan működött a bőrön és a saját farkán: egyáltalán nem csípett és irritált. Egy idő után felmelegedett és bizsergető hatással bírt, mellé igazán síkos is volt. Cain megfogta az üveget és lassan Dante hasára csorgatta az azonnal izzó anyagot. A fiú valószínűleg a mennyországba került éppen, hiszen józan állapotú embernek is kellemes érzéseket tudott okozni, nemhogy ópiumtól csatakos , lüktető testű vélafiaknak. Miután eléggé nagy mennyiség pihent a testén, a vámpír újra visszaült a combjára és rádőlt a fiúra. A mellkasa végigcsúszott a forró anyagon és Dante  hasán keresztül jutott  le az álló farkáig. A nemest egyáltalán nem frusztrálta, hogy a nyakába áll a fiú vágytól remegő pénisze.  Sőt egyre jobban izgatta az illata. A finom hormonok édesen párologtak ki Dantéból aki úgy vonaglott az érintések és a forrósodó olaj hatására mintha fuldokolna. Cain egy csúszással visszatért Dante arcához, miközben testével végigszántotta a kemény farkát, ezzel húzva rajta a bőrt. Csodálatos érzés lehetett. Egyszer össze is értek újra ennek következtében. Cain egyre biztosabb volt benne, hogy hamarosan újra belé hatol. De úgy, hogy ezt most mindenki élvezni fogja. A folyamatos mozgások hatására mindenük tiszta olaj lett, a hajuk és a takarók is, de nem érdekelte őket. Annyira bele voltak veszve a tökéletes textúrák és érintések tengerébe, hogy nem  zavartatták magukat.  A nemes visszatért a fiú nyakához és beszívta szájába a bőrét, ezalatt legördült róla és kezébe vette Dante vágytól remegő farkát. Lassú mozdulatokkal kezdte masszírozni, s fogaival egyre mélyebbre hatolt az illatos húsba, szabad kezével átnyúlt a fiú nyakán, hogy arcát  simogassa és nedves száját ujjazza. Az ópium a gyilkos ösztöneit el tudta fojtani, de az éhségét nem. Nem akarta megölni, csak a vérét szerette volna újra érezni a nyelvén, hogy beteljesedjen a szerelmük még magasabb szinteken. A vákuum és a folyamatos nyomás hatására hirtelen egy adag forró vér spriccelt fogai közé, amitől majdnem elélvezett. Az íz, amiért olyan sokáig vágyakozott ismételten az ajkai között volt! Dante szomorúsága és megtört szívének az esszenciája lecsorgott a torkán, két három kortyot ivott belőle, majd a fiú mocorgása ráébresztette, hogy abba kell hagynia. Még sosem tudott megálljt parancsolni de most fújtatva erőt vett magán.  Köze volt ennek a tetemes mennyiségű ópiumhoz és ahhoz is, hogy szerelmes volt. Megadóan elengedte  a szétroncsolt bőrét és nem foglalkozva a fiú reakciójával lejjebb haladt a testén.  Véres nyelvével szántotta fel az olajos fehér húst, ami érzékenyen rándult meg minden egyes nyalástól és finom harapástól. A fiú láthatta, hogy a vörös vére a saját testén folyik, ami olajjal és Cain nyálával vegyül. A vámpír szétkente rajta a vörös nedvet és mohón a saját szájára is vett belőle. Mindene vértől és a síkosító anyagtól csillogott. A forró lötty mindenhol égette a bőrét, a farkával egyetemben. A vámpír ezalatt nyelvével már a köldökénél járt, Dante lehet tudta mi fog következni de Cain nem gondolkodott nagyon.


Még sosem elégített ki orálisan senkit, ráadásul egy másik férfiról van szó! De nem esett le neki , hogy mit csinál éppen. Annyira belefeledkezett az illatokba és az ízekbe, hogy észre sem vette azt amint Dante farkához ér. A meleg, lüktető , nedves pénisz bódító szagától majdnem elájult. Nem volt kellemetlen illata, hiszen tiszta volt. Az elő nedveinek kipárolgása részegítette meg. Dante végre megkapta a véréért cserébe várt jutalmat, nagyobbat mint gondolta volna!  Cain életében először érintette nyelvét egy másik férfi makkjához és rettenetesen felizgatta a tudat. Nem gondolkodott, csak lentről felfelé lassú mozdulattal végignyalta azt, míg fél kezével a bőrt hátra húzta. Majd hirtelen a szájába vette. Dante farka köré a nemes puha ajka fonódott, a fiú íze pedig tökéletes volt. Érezni lehetett a spermát, ami az elő nedvvel együtt kicsurgott, mellé tiszta és édeskés esszencia vegyült. Olyan volt az aromája mint Dante: makulátlan és mámorító. Cain annyira felizgult attól amit csinált, hogy fel sem fogta amint a fiú a hajába nyúl és lenyomja a torkán a farkát. Úgy hullámzott az ágyon mint aki bármelyik percben képes elélvezni. A vámpír pedig profi volt, nyelvét előretolva a szájpadlásához nyomta a kemény rúdját és tövig bevette. Dante feljebb ült, mert nem hitt a szemének, ezalatt a nemes ráfogott pénisze tövére és hirtelen kihúzta a szájából, egy igazán vastag nyálcsíkot hagyva nyelve és Dante makkja között. Direkt szakította meg a fiú orgazmusát és a nyomással késleltette azt. Dante szenvedett. Cain  erőlködéstől könnyes szemmel nézett a fiú párás tekintetébe, majd felemelkedett és a szájához hajolt. A nemes ajkai nedvesek voltak és forróak, mint egy élő embernek. Valószínűleg a megivott vér hatására keltette ezt a látszatot. A nyálat amit a szopás útján generált nem nyelte le, hanem Dante szájába köpte, ki készségesen nyelte le szerelmük folyékony bizonyítékát. Túl szép volt mindez, hogy igaz legyen.

- Remélem, hogy felkészültél arra ami most jön Dante… Szeretnélek újra érezni. Ígérem, nem leszek veled durva… Szeretném, ha az enyém lennél. Azt akarom, hogy magadba fogadj és hogy a kéjtől üvöltözz nem pedig  a kínoktól! Látom, hogy te is vágysz rám... Tudod jól,  hogy egymás farkának kiverése nem lesz kielégítő.  

Búgta Cain annyira erotikus hangon, ahogyan csak tudta, s ezalatt olajos kezével Dante rectumát kezdte simogatni. Mialatt a fiú válaszára várt visszahajolt a farkához, hogy újra az ajkai közé vegye. Nem sietett semmivel sem. Hagyta, hogy Dante meghozza a döntést. Cain érezte, hogy lent nincs olyan ellenállás mint a múltkor és az olaj lassan Dantéba jutott, így most már a testén belül is érezhette a forró és zsibbasztó anyagot. Ujja pedig lassan a ghoulja forró lukába hatolt. A szűk járat szinte magába szívta, így jelezte a fiú teste hogy szabad az átjárás. Cain hatalma megnőtt a szolgája vérétől. Nem tudni, hogy szabad akaratából engedett  teste a kísértésnek, vagy mestere csettintésére lett ennyire megadó...

A fiú egy darabig nem válaszolt a kérdésére, bár csípőjének mozgása szenvtelenül elárulta nedves vágyait, szinte saját magát nyomta ellen Cain szorgos ujjának. Mivel a nemes nem akart több szorult helyzetet ezért türtőztette magát és nem tett durva mozdulatokat. Dante remegett a keze nyomán s kurvásan nyögött. A vámpír már biztosra tudta hogy most sem vér ,sem pedig visítás nem lesz.

- Abba ne hagyd! Teljesen magamban akarlak érezni!

Szólt Dante, amitől Cain igencsak feltüzelődött. A férfi nem is tudott erre mit reagálni, csak hangosan szuszogott.  Nyoma sem volt a pár órával ezelőtt földön síró és a pincében kínoktól visító fiúnak. Sőt, hirtelen felhúzta magát az ágyból és végignyalta a nemes véres ajkait. A vámpír ennek nyomán remegve fújtatott, érezte hogy a fiú még erősebben nekinyomja magát az ujjának, szinte felnyársalja rá az aprócska szűk lukat. Cain ettől annyira begorombult, hogy megpróbálta a lehetetten és még egy ujjat csúsztatott a másik mellé. Meglepetten konstatálta, hogy sikeresen a helyére került. Ezalatt tovább ízlelgette a fiú farkát, hogy elterelje figyelmét az esetleges fájdalmakról. Dante orgazmusát végig mesterien szabályozta attól függően, hogy mennyire sóhajtozott a fiú. Amikor erősebben szedte a levegőt megnyomta a gátizmát, hogy ne tudjon partnere elélvezni. Igazán kellemetlen lehetett neki, de annál vadítóbb. Cain szótlanul ügyködött Dante alsó felén, amikor arra lett figyelmes, hogy a fiú kinyújtózik valamiért. Már éppen kérdezni akarta, hogy mit csinál… amikor meglátta a kezében az utálatos maszkot, amit Tethys adott rá egykoron. Mérgesen nézett Dantéra, hogy ezt mégis mivel érdemelte ki hiszen végig jól viselkedett, de nem volt kegyelem! A szőkeség egy gyors mozdulattal felrakta rá a szájkosarat mint valami tetves kutyára. Miután végzett Cain megregulázásával visszadőlt  a takaróra és megadóan feküdt a vörös kelmék között. A nemes nem tudta , hogy dühöngjön egy sort és folytassák , vagy hagyja az egész éjszakát a francba. Lassan kihúzta az ujjait a fiúból és némán meredt rá.  Sajnos a nemi gerjedelme nagyobb úr volt mint a sértettsége, így nem fejezte ki nemtetszését, hanem inkább egy kellemesebb elfoglaltság után nézett. Tudta, hogy magával szúr ki a legjobban, ha elkezd hisztizni.  Dante vélhetően látta Cain szemeiben a dühöt, ez nem biztos hogy jó érzéseket kelthetett benne. Hiszen éppen azelőtt állnak , hogy újra megpróbálkozzanak az anális szexszel. De hát ki mint vet, úgy arat- mondja a bölcs kínai mondás.

- Érezni is fogsz Dante, ezt garantálom…

Suttogta Cain a nagy reményekkel fetrengő kviblinek bőrmaszkja alól. Még egy darabig gyönyörködött a fiú testében. Vértől és olajtól csillogott hófehér bőre, haja csodálatos fehér függönyként terült szét a takarón. Dante ezalatt megfogta a nemes farkát és sunyin magába rakta. Cain nem tudta, hogy éppen a meglepettségtől vagy az élvezettől kiáltson, valószínűleg a kettő keveréke ütötte meg a fejét. Dante sikamlósan és forrón fogadta be újra, milliméterről- milliméterre. A fiú lehunyta hófehér szempilláit és megfeszült az édes kíntól, háta gyönyörű ívben görbült. Cain farka hatalmas volt, egyáltalán nem kezdőknek volt kitalálva. A nemes is érezte, hogy ha azt szeretné ne legyen baleset akkor nem szabad hirtelen mozdulatokat tennie, pedig nagyon vágyott rá. Először csak lassan mozgatta csípőjét, egy darabig azt hitte sosem fog tudni rendesen kefélni. De ahogy teltek a másodpercek és Dante túllépett a kezdeti fájdalmakon jólesően érezhette azt , hogy a forró olaj és Cain  nagy szerszáma csodálatos érzéseket kelt a testében. A nemes farka ütemesen ingerelte prosztatáját, ami meleg és fájdalmasan kellemes hullámokban öntötte el idegrendszerét. A gyorsabb mozgástól hangosan sóhajtozott és nyögdécselt, mint ahogyan a nők szoktak.

- Dante…

Suttogta Cain, de nem tudott mit mondani. Csodálatos érzés volt a fiúval egyesülnie. A meleg test ütemesen csapódott a combjához és az öléhez, a szőkeség terpeszben a hátán feküdve fogadta magába Caint, aki még gyorsabban kezdett mozogni benne. Nem volt sok hátra, hogy elélvezzenek mindketten, de a nemes még nem akarta az estét lezárni. Tudta, hogy utána azonnal elájulnak a fáradtságtól és szeretett volna még egy kicsit a fiúból. Maximum arra marad majd ereje, hogy megtisztítsa magukat és az ágyat az olajtól. Amíg magában tanakodott úgy gondolta a legjobb lenne, ha megmutatná Danténak azt, hogy mennyire gyönyörűek ők így ketten. Lassan kihúzta magát a fiúból, kinek ánusza szépen és sérülésmentesen összehúzódott. A férfi egy szó nélkül emelte karjaiba a súlytalan testét , majd az ágy szélére csúszott.






Hosszú haja az olajos bőrére ragadt, de jutott Dante mellkasára is bőven az ébenfekete tincsekből. A fiú fehér dísze a sötétre lakkozott hajópadlót söpörte, mialatt a hálószoba végében álló fekete, giccsesen faragott tükör elé érkeztek. A két meztelen hófehér test kísértetiesen derengett a mákonyos félhomályban, a gyertyák fényei narancsos szikrákat vetettek az olajos bőrük mentén. Nem is tűntek evilági lényeknek. Dante teste véres volt, ahogy Cainé is. A fekete maszk félelemkeltően díszelgett rajta. Dantét óvatosan megdöntötte így a fiú tudta, hogy ideje a földre lépni. Teste az élvezetektől és az ópiumtól meggyötörten érkezett a padlóra. Szerencsére nem esett nagyot, csak négykézlábra borult .  Cain letérdelt mögé és tökéletes szögben szembefordította őt a tükörrel. Előrenyúlt és lassú mozdulatokkal elkezdte verni a fiú farkát, miközben szorosan a hátához simult mellkasával. Dante remegett és vonaglott a kéjtől, miközben magukat nézte a tükörben. Kipirult arca és elnyílt ajkainak látványa izgató hatással lehetett rá, minthogy az is amint úgy látja magukat mintha egy tökéletesen megrendezett pornófilmben szerepelnének. Cain nem tétlenkedett, széthúzta terpeszbe a fiú lábait és hátulról újra belé hatolt. A fiú ismételten összeszűkült a kis turnéjuk közben,  így hangosan felkiáltott, de nem úgy mint akit ölnek, hanem kéjtől ittas, remegő hangon. Mivel teste nem bírta elviselni azt a hatalmas gyönyörhullámot, amit Cain farka nyomán érzett előre dőlt és a keretbe kapaszkodva tartott ellen a hangosan csattogó altestüknek. Megállás nélkül csapódott hozzá olyan ütemben amitől egy átlagos ember bizonyára öt perc után kifulladt volna. Cain belemarkolt a fehér hajába és lágyan húzni kezdte, ezzel egy időben nagy lendülettel a fiú seggére csapott.

- Jó érzés Dante? Szereted, ha megbaszlak? Milyen érzés így látni magadat? Gondoltad volna, hogy egyszer, ha a tükörbe nézel ilyen gyönyörű látvány tárul a szemed elé mint most?

Hörögte Cain, miközben a maszkból egy nagy adag nyál a fiú hátára csöppent. Dante most örülhetett, hogy ennyire előrelátó volt, mert a nemesnél újból lekapcsolt a biztosíték. A  vérszagtól ömlött a nyál szájából, mint egy veszett kutyának. Legszívesebben szikkadtra itta volna a fiú testét, de nem tudta megtenni így úgy érezte, hogy bosszúból halálra keféli. Dante ezt nem vette rossz néven, hiszen kellően elő lett készítve mindene az együttlétre. A forrósodó levegőből érezni lehetett, hogy hamarosan beteljesedik a szerelmük. Cain egy darabig ámulattal figyelte magukat a tükörben, majd egyre erősebben öntötte el a kéj. Behunyta hosszú fekete szempilláit és hátravetette a fejét. Fekete haja ütemesen szállt a levegőben a menetszéltől. Dante ezalatt a földön térdelve előrezuhanva nyavalygott. A vámpírból kezdett előtörni az az energia amely az orgazmusának az előszele, a fiú egyre erősödő hullámokban fürdött a gyönyörben.

Nem foglalkozott azzal, hogy mit fog érezni majd másnap. Nem tudott előre gondolkodni hiszen ösztönei felülírtak mindent. Bár már kezdett az ópium bűvköréből kilépni a vágyai és szerelme olyan erősen izzott Dante iránt, hogy minden szégyenéről és fenntartásáról megfeledkezett. Igen, igaza volt az összes embernek akivel valaha erről beszélt. Ő meleg. És sehogy nem fogja tudni megváltoztatni ezt az érzést amit a fiú iránt táplál, a szíve mélyén nem is akarta. Életében nem érzett sosem ilyen vágyat, kéjt és szeretetet. Nem is értette, hogy szerethet valakit akivel életében harmadszor találkozott? Nem voltak erre ésszerű magyarázatok! Cain mivel zord körülmények között nevelkedett nem volt képes sokszor felismerni az érzelmeit. Majdnem tíz évig azt hitte, hogy Piton professzor iránt csupán gyermekien rajongott, közben ez nem így volt! Amikor meglátta azonnal szerelembe esett iránta, csak ártatlan gyerekként még nem érzett nemi vágyat. Rettenetesen nagy problémái lesznek ebből másnap, hogy feldolgozza az elmúlt négy nap történéseit. De most még nem tudott ezzel foglalkozni. A folyamatosan hozzácsapódó, illatos fehér bőr megrészegítette. Sikamlósan, forrón izzottak egymás bőre mentén, miközben a párolgó kanszag és illatos illóanyagok lepték el az ópiumtól ködös termet. Forró sóhajok és kényes nyögések hagyták el telt ajkaikat. Cain extázisban volt, ez volt a második alkalom, hogy Dantéban lehetett, de az elsőnek érezte. Így kellett volna alapból történnie, nem pedig úgy ahogyan a pincében. Mindkettőjüknek ez kellett volna legyen a legelső alkalom! Nagyon zavarta, hogy Tethys bemocskolta a fiú testét. Bár tudta, hogy kár ezen keseregnie, a véla a legjobbat tette velük amit csak eltudtak képzelni. Nem tudni hány évig kerülgették volna egymást, hogy végre beteljesüljön a szerelmük.  Cain rettenetesen bánta azt amit művelt vele odalent. Nem tudott önuralmat parancsolni magának és a fiút majdnem megölte. Csak remélni tudta, hogy megbocsájtotta neki a tettét. Bár ezért mindent elkövetett a fürdőszobájában ezen az estén.  Mialatt keményen döngölte a szőke szépséget és selymes haját szorongatta, kicsit meghúzta maga felé, így Dante felemelkedett a földről a haja nyomán és hídban a mellkasának feszült hátával. Csodálatos volt  a látvány ahogyan a vékony, szinte nemtelen test rádől. Kéjtől vonagló lénye párás, félig lehunyt szemekkel nézett vissza rá a tükörből és oldalt kifolyt a nyála. Nem tudta türtőztetni magát a kemény lökések hatására. Cain most valószínűleg megcsókolta volna ha teheti, de a maszk erősen elzárta őt a lehetőségektől, így csak vágyakozva figyelte a kicsorduló, tiszta nedveket.  Elengedte haját és végighúzta jobb kezét a fiú nyakán, ki hátravetette fejét az ujjai nyomán. Eközben a bal kezével megfogta Dante farkát és erős mozdulatokkal kényeztetni kezdte. A fiú magánkívül volt, ahogy Cain is. Olajos mellkasa Dante hátához simult, kinek hosszú fehér haja két oldalt futott ketté a vállai mentén, eltakarva karjait mint egy legdrágább anyagból szőtt kaftán. Cain nem bírta levenni a szemét magukról, csodálatos belátást nyerhetett, ahogyan a farkuk egymás felett vonaglik. Az övé Dante meleg testéből ki és be : olajtól csillogóan és fehéren, míg a fiú élőbbnek tűnő húsa szemérmetlenül izzott az ujjai között. Hangosan morgott és lihegett, mint egy kutya és szigorúan gyors ütemet tartott, nem kímélve Dante erőtlen és buja lényét.

- Igen! Sosem láttam még szebbet! Kérlek abba ne hagyd!

Utasította a fiú és Cain még inkább rákapcsolt, hangos csattanások kísérték nászukat. Dante nedvesen sikamlós forró lyuka tökéletesen illeszkedett Cainra. Annak ellenére, hogy felvette a méretét nem tágult ki. Erősen szorította a nemes farkát. A vámpír egyre mélyebben vette a levegőt, öléből forró erotikus hullámokban tekergett elő a szexuális energia ami lentről felfelé öntötte el a testüket. Cain szexmágiája  egy sötét kígyóként vonult a harmadik szemük felé, mialatt egyszerre érezték ugyanazt a kéjt és felfokozottságot. A nemes hideg ujjait végighúzta Dante oldalának tökéletes ívén és erősen a csípőjébe markolt, hogy jobb fogást találjon a vékony kis testén. Ezalatt továbbra sem lassított az ütemen, lehunyta sötét szempillát és Dante nyakába fúrta a fejét. Hatalmas szemfogai az alsó fogsorához csapódtak, mert azt vizionálta hogy kiharap a nászuk közben egy illatozó darabot a finom húsából. Ennek folyományaként habzó patakokban folyt a nyála a maszkon hagyott résen keresztül Dante vállára. Bele akart élvezni fiúba, perverz módon szerette volna teletölteni a testét a spermájával. Nem tudhatta , hogy ez amolyan fajtájára jellemző ösztön, bár akkor általában egy kihűlő korpuszban landol a csodálatos anyag. A kvibli nem is sejthette , hogy milyen extázisban fog részesülni az isteni írmag hatására. Az ópiumhoz hasonlóan addiktív volt és fiatalító hatással bírt. Mellé amint testébe jut, minden belső sérülése azonnal begyógyul ami aktusuk során érhette. Csodálatos hatásokkal lesz rá, én mondom nektek!

- Dante…

Hörögte Cain felfokozott hangon, miközben mozdulatai még erősebbek és mélyebbek lettek. Farka megduzzadt a közeledő orgazmustól így adva Dante tudtára, hogy hamarosan élvez.
 
- Dante! Élvezek! Beléd fogok élvezni! …Ah… Istenek! - Kapkodott a levegőért a vámpír, miközben olyan lökéseket adott le csípőjével amitől minimum gátrepedést kellett volna szenvednie a srácnak, ha nincs kellően felkészülve az együttlétre. Cain egy utolsó döféssel magához szorította a fiút.  Csípőjénél fogta és kicsit hátradőlt,  miközben hullámzó hassal torkaszakadtából beleordított az éjszakába. Nem emberi hangon, mint valami haldokló sakál. Ezt a házimanó szintén meghallhatta, mert ehhez fogható zaj még nem verte fel a ház csendjét. Mivel sejtette, hogy mi zajlik a hálószobában nem rohant fel megnézni mi a kiabálás oka, csak a fejére húzta a takarót és halkan röhögött. Eléggé egyértelmű volt Cainnal kapcsolatban, hogy meleg. Tudta már rég. Dantéban erősen vonaglott meg a farka és pulzálva egy újabb adag spermával ajándékozta meg a fiút. A forró írmag a testébe lövellt, magával hozva azt az érzést amit Tethys is megtapasztalt. Dante ennek és a sok egyéb inger és szag hatására szintén elélvezett, Cainnal egy időben. Festeni nem lehetett szebbet annál, amiben ők voltak most.


Dante a vámpír mellkasára dőlt a hátával és szintén hangosan kiáltott, miközben ráélvezett a tükörre. A nemes eközben megsemmisülten ült le a földre. Majdnem elájult annyira kikészítette az orgazmusa. Mindene reszketett és szemeibe ismételten a meglepettség és megkönnyebbülés könnyei gyűltek. Dante lassan lecsúszott róla és elnyúlt a fekete hajópadlón, fejével Cain ugráló mellkasán pihent, oldalára fordulva. Kezeit a nemes mellizmán nyugtatta és azon hasalt.  A férfi pár percig félig eldőlve feküdt a földön, miközben egy félénk mozdulattal Dante arcához ért. Nem tudta, hogy mit mondjon ezért csak némán a fiú szemeibe nézett. A kvibli Cain lábai között feküdt és teljes súlyával a vámpírra dőlt. A mágus teste ismételten kezdett kihűlni, hogy újra a régi félig halott fényében tündököljön. Szótlanul simultak egymáshoz, mialatt Dantéből lassan a fekete lakkozott padlóra folyt Cain ondója. Pár perc után a nemes lassan megfogta a fiú egyik vállát, így adva tudtára hogy fáradt és kezdjenek az alváshoz készülődni. Minden energiáját felette a négy nap , úgy ütközött ki rajta hogy majdnem elaludt a padlón.

- Dante. Aludjunk, gondolom te is nagyon elfáradtál. Kérlek, vedd le rólam a maszkot!

Rebegte Cain lágy hangon és előre hajolt, hogy a fiú fekve leszerelje róla a szájkosarat. Miután ezzel megvolt, lerakta a földre a hőn utált eszközt. A vámpír, fehér ujjaival a kvibli arca után nyúlt. Lágyan magához húzta az állát és megcsókolta őt. Nem használta a nyelvét csak vastag ajkai tapadtak az illatozó szájra, szerelmesen és édesen.

- Tudsz járni?

Kérdezte a fiú arcától pár centire, kinek a válasza hamarosan meg is érkezett. A férfi lágyan eltolta magától a forró testét és feltápászkodott a földről. Még olajosan és csapzottan is csodálatos volt. Mivel nem akart így elaludni odabotorkált az asztalhoz, hogy pálcája segítségével rendbe rakja magát, aztán Dantét. Miután mindannyian makulátlanok lettek a padlóval és a tükörrel egyetemben , az ágyat is elrendezte. Sóhajtva rakta az íróasztalra pálcáját, kicsit zavarban volt. Még nem volt annyira kijózanodva, hogy zavarják a romantikus tettei és az amit csináltak, de nem tudta szex után hogyan kell viselkedni. Lehajolt Dantéhoz és a karjaiba vette őt, majd megkerülve a vörös babzsákokkal tarkított részt, az ágya felé indult. A fiú csont nélkül foglalt helyet az ölében, miközben fejével a mellkasához bújt. Nem gondolta, hogy másnap mennyire fog szenvedni mindattól amit elkövettek. Ezalatt Dantéval lassan az ágyába feküdt. A fiú csodálatosan mutatott a vörös selyemtakarók között, Cain pedig halkan mellé feküdt és izzó kék szemekkel figyelte a fiú ábrázatát. Nem tudta, hogy mit mondjon neki,vagy hogyan kommentálja ami kettőjük között történt. Rettenetesen le volt fáradva, alig bírt gondolkodni. Majd ha kialudta magát lesz miért szégyenkeznie. Most csak a mellette fekvő testben gyönyörködött, amiről már tudta jól , hogy végérvényesen az ő tulajdona. Ezzel együtt Cain bármit is próbál ellene tenni nem bírt ellenállni a vonzalomnak amit a kvibli iránt érzett. Ha nem lett volna ennyire fáradt biztos , hogy újra magáévá tette volna… de ez nem az a nap volt sajnos. Bátortalanul végigsimította Dante fejét, majd kezeibe vett egy tincset és a vörös selyemtakarón játszani kezdett a haján csillogó fényekkel. A szobában lassan kialudtak a gyertyák így csak a plafonon kavargó csillagos égbolt és telihold világította meg őket. Mivel sosem sikerült még egy normális aktust sem átélnie nem tudta ilyenkor mit szokás mondani ,vagy csinálni. Gyönyörűen ívelt szemöldökeit összehúzta és lányos pír jelent meg az arcán.

Mivel a nemes sosem aludt még senkivel sem kisgyerekkora óta,  akaratlanul is magához húzta Dantét,olyan mozdulattal mint ahogyan egy plüssmacit szokás. Nem törődött azzal, hogy egy másik fiú ér hozzá. Szerelmesen vonta karjaiba őt. Kék szemei akaratlanul is mosolyogtak miközben partnere ábrázatát pásztázták, majd lassú pislogások közepette lecsukódtak. Aznap az utolsó  kép amit látott az Dante szív alakú, szép arca volt.  Szemből szorította hideg mellkasához a fiú kellemesen forró bőrét, s nem gondolva semmire elaludt. Hamarabb sikerült neki, mint szokott. Ebbe az is benne volt, hogy nagyon kimerült a napokban átélt szenvedései során és a szex is elvette minden erejét. Továbbá nagyon jó hatással volt rá, hogy szerelme mellett feküdhetett. Egyáltalán nem zavarta, hogy valaki hozzáér az ágyban. Nem tudott már gondolkodni semmin sem. Már csak az ujjai érezték  a fiú lágy bőrét , s orrába vissza-visszatért a finom fahéjas illata. Mivel Cainnak sosem volt senkije ezért nem tudta mennyire magányos volt egész életében… talán mos kezdte megérteni azt, hogy mit is jelent a szerelem és a szeretet. Ezt az érzést eleinte megpróbálja majd magától két kézzel eltolni, de nem menekülhetett a bűvkörből ami köréjük emelkedett.

 Dante eközben álmatlanul mocorgott karjai között, amire Cain néha-néha riadtan felnyitotta a szemeit. Minden apró rezdülésére és mozdulatára vigyázóan figyelt. Félt, hogy a fiú valamit csinálni fog magával az éj leple alatt, hiszen rettenetes dolgokat kellett átélnie és ebbe sajnos ő is ludas volt. Dante egy hirtelen mozdulattal nagyot fordult és csupasz hátával Cain testéhez ért. A Nemes olyan erősen szorította magához álmában, hogy még így is kinyomta belőle a szuszt. Már öntudatlanul feküdt az ágyban, mégis érezte hogy merre van a fiú és utána nyúlt amint távolabbinak érezte öt centinél.

A férfi egész éjszaka a fiú haját szagolgatta és rágcsálta álmában , mint valami rossz kutya. Valószínűleg nem tudta, hogy mennyire zavaróan tud viselkedni, hiszen sosem volt neki még hálótársa. Néha a gyomrából random morgások törtek elő, amivel halálra ijesztette a karjai között éppen ellazuló Dantét. Ezek csupán ártalmatlan kis mellékrengések voltak, melyek a vérének emésztése következtében keletkeztek. Szerencsére ezektől függetlenül jól tudtak pihenni és nem szakította meg a hajnalt egy ordítva hányás, hiszen Cain nem ivott akkora mennyiséget ami gyomorbántalmakat okozott volna az emberi részének. Az illatozó, vörös kelmékkel borított díszes hálószobában, a minduntalan kavargó éjszakai égbolt alatt szerelmesen ölelkeztek a tökéletes szépségek. Nem gondolva arra, hogy bármi rosszat is hozhat még a holnap…

Dante a legkevésbé sem értette, miért jó a szerepjáték. Régóta tisztában volt azzal, hogy Cain hazudik még saját magának is. Hogy úgy tekint beteges vonzódására iránta, mintha az nem is létezne. Igen, ez a napnál is világosabb volt. Gyakorlatilag olyan volt, mintha saját maga elől bujkálna, egy sarkok nélküli szobában. Tökéletesen hiábavaló vállalkozás volt ez. Cain mégis olyan odaadással adózott neki, mintha legalábbis az évtized sportja lenne. Minerva látogatása sem változtatott a körülményeken, sőt inkább csak rosszabbodott a helyzet. Cain minden előzetes figyelmeztetés nélkül felpattant, s mire Minerva kitette a lábát az ajtón, a fekete hajú fiatalúr már bőszen az ópiumos pipáját szívogatta emeleti szobájában. Ennek következményeként a kínos szabadkozás és a vendég kikísérése Dantéra és Pápárá Pupira testálódott. Dante alapvetően gyűlölt mindent, ami a legkisebb mértékben is összefügg azzal, hogy rutinosan, sablonokat kell elmesélni, helyette rémes beszélgetést folytatott a lánnyal, akitől zavarában már azt kérdezte, hogy mindig visel-e alsóneműt a ruhája alatt… Szerencsére a lány nem rökönyödött meg túlzottan, markáns, erős jellemű teremtés volt, nem lehetett egykönnyen kínos helyzetbe hozni, Dante legnagyobb megkönnyebbülésére.
Pupi, mint aki jól végezte dolgát, elsietett az étkező irányába, hiszen akadt takarítanivaló bőven. Dante magára maradt a hatalmas és impozáns előcsarnokban, ahol olyan csend volt, hogy még az izgatottan dobogó szívverését is hallani lehetett. A lány előtt meg kellett már játszania magát. Egyre csak azon jártak a gondolatai, amiket drogos mámorában és a vérvesztesége következtében a felszínre hozott az agya. A hideg, amit a pincében érzett, amikor a mellkasa a jeges kőhöz ért, a szagok, amik megtöltötték orrnyílását, miközben Cain erőszakot vett rajta. Ez egy furcsa elegye volt a kettejük testéről párolgó erős férfi izzadságnak, illetve a szűzietlenített seggéből csordogáló, meleg vérszagnak. Mindezek mellé az agyába tolakodott még egy kép, amiben önmagát és Caint látta a hatalmas aranykeretes tükör előtt üzekedni úgy, hogy a képen ő volt az, aki uralkodott. Cain haja csak úgy röpködött a mély döfések következtében és önmagát meghazudtolóan magas hangon nyögte Dante nevét, aki egyik kezével a csípőjébe markolt, másik kezét pedig szorosan Cain tarkóját tartotta, így bizonyosodva meg arról, hogy a nemes mindvégig magukat nézi a tükörben, miközben ő mocskos szavakat duruzsol a fülébe. Ez a kép annyira felizgatta, hogy szoros nadrágja kényelmetlenül feszült átlagosnál nagyobb hímtagján. A drog rég kiürült a szervezetéből, de ennek következményeként köd lebegett az agyára, ezért úgy érezte, mintha valaki lassan olvadó zselét töltött volna a vénáiba, amitől a szunnyadó harag és méreg ki tudott kúszni a nehéz kő alól, ahova elzárta őket. Ebben az állapotában nem tudta letagadni, hogy mennyire gyűlöli Caint tettéért. Még az a határtalan odaadás és szeretet sem tudta felülírni most ezt a mételyező őrületet, ami a fiú elméjét bomlasztotta. Úgy érezte, ha tovább tartja magában ezt az érzést, beleőrül. Súlyát meghazudtoló hangzavarral csörtetett fel az emeletre és előzetes udvariaskodás, vagy bármiféle konkrét gondolat nélkül feltépte Cain szobájának ajtaját. Nem okozott meglepetést az elétáruló látvány. Cain a kényelmes babzsák foteleken feküdt kényelmes pózban, ébenfekete haja felrúgott tartóból kiömlött tintaként folyt a földön és a párnákon absztrakt mintákat alkotva, míves köntöse hanyagul szétnyílva engedett belátást hibátlan mellkasára. A látványtól józanabb pillanataiban vélhetőleg elvörösödött volna, most azonban csak a merevedését sikerült még inkább megerősíteni. Cain arcáról elsőként nem tudta leolvasni mit gondol, de nem is törődött vele, inkább belevágott mondandójába. Olyan hangon szólalt meg, hogy akár a kellemesen betépett Caint is kizökkenthette éteri nyugalmából.
- CAIN! Eddig kitartóan tűrtem. Nem szóltam semmit úgy igazán a viselkedésedre. De Merlin szerelmére mondom, ilyen viselkedés nincs!! – üvöltötte magához képest mély, erőteljes hangon, közben a haja lobogott az indulattól
-- Mégis mivel érdemeltem ki ezt? Úgy reagálsz rám, mintha egy makacs rágógumi volnék, ami az új Armani cipőd talpára ragadt és nem tudsz tőle megszabadulni. ITT ÉLEK ÉN IS, ÉRTED? Amíg dobog az a fekete szíved, én addig veled leszek! Képes vagy ezt felfogni? Tudom, hogy szeretsz. Miért nehezíted meg a saját dolgodat? Ismerd be végre, hogy mindketten békében élhessünk egymás mellett. Amennyiben nem így döntesz, komolyabb eszközökhöz kell folyamodjak. Meg kell győzzelek…   - mondatai közben egyre közeledett Cainhoz, s mire befejezte, alig karnyújtásnyira magasodott a kényelmes ülőalkalmatosságban terpeszkedő mágus fölé.
- Nos Cain? Hogy döntesz? Hajlandó vagy segíteni nekem? Vagy elfogadod, hogy más eszközökkel kell meggyőzzelek?

Nem telt el túlzottan sok nap az után, hogy Minerva kisasszony tiszteletét tette Cain és immár Dante közös otthonában. A történtek felkavaróak és érdekesen fordulatosak voltak, de a fiatalúr úgy próbált tenni, mintha semmi sem történt volna azon az estén. Nem állt szóba Dantéval ugyan úgy és tartotta a több lépés távolságot, zömével a szobájába zárkózva töltötte az idejét és próbálta kiverni a fejéből a viselkedni nem tudó kviblit. Bizony másra nem tudott gondolni csak a szőke fiú törékeny testére és illatozó, halovány hajára és ebben az állapotban rátörő idegfeszültségében és zavarában nem is csoda, hogy a szobájának közepén található babzsákjai között fetrengett és drogozott , miközben a folyamatosan  kavargó mennyezetet bámulta. Már régen túllépett azon, hogy a saját mit sem érő életén siránkozzon, ennél jobban aggasztották a róluk elterjedő pletykák és a kép amit nyújtottak Minerva szemében. Hát Merlin sem mossa le róluk már azt, hogy ők ketten ne lennének köcsögök. Reszketeg sóhajjal túrta át ébenfekete haját és kifújt egy adag füstöt a plafon felé. Annyira el volt úszva az érzelmi viharai végett,  hogy fel sem öltözött normálisan, csak egy fekete selyem boxeralsó és egy vörös köntös volt rajta. Nem igazán nyújtott épületes látványt, hiába volt ő az univerzum legszebb mágusa most elhanyagoltnak nézett ki.  A haja amit oly nagy gonddal szokott ápolni szana-szét állt és a bőre meglepően száraz volt. Igaz, a buli kivette minden erejét és nedvességtartalmát, de a depresszió és erősen mételyezte a lelkét. Ez a kapcsolat mindenki számára káros volt, úgy érezte pontot kell tennie a végére! Valamilyen módon véget kell vetni az őrületnek, hiába kell az életüket egy fedél alatt leélni Tethysnek köszönhetően. Kell lennie valamiféle bájitalnak ,ami Dantét normális viselkedésre ösztökéli... Sajnos nem nagyon tudott tovább gondolkodni az összetevőkön és hatóanyagokon, mert minden előzmény nélkül vágódott ki a hálójának az ajtaja. A  félvámpír minden ízében összerezzent, de az ijedségét azonnali düh váltotta fel. Mi az, hogy így betör ez a nyomorult az intim szférájába? Hogyan merészeli ezt? Reagálni sem volt ideje, csak feljebb könyökölt, hogy mérges hideg tekintettel illesse az udvariatlan fiút. Nem kellett sokáig várni, már kapta is az áldást. Dante úgy üvöltötte a nevét mintha hét féltékeny asszony ugrott volna elő semmiből ,hogy furkósbottal agyonverjék őt. Az első strófa után azonnal reagált is:

- Ilyen viselkedés nincs?- Ocsúdott fel a mágus és közben komikusan vergődött a babzsákok között, mit egy partra sodort hal. Szeretett volna fenyegetően a fiú fölé magasodni, de nem igazán sikerült neki.

- Mert te tudsz viselkedni? Narkót lopsz a szobámból és úgy mórikálod magad a vendégem előtt, mint valami hülye pina? Ez viselkedés Skarsgard úrfi? Nem hiszem el ha valaki azt mondja nemesi családból származol, inkább jöttél te kupiból a csöcsös nővéreddel együtt! Olyan voltál mint egy Zsebpiszok közi cafka... ja nem, mert azokban benne van az, hogy vendéget szeretnének fogni így iparkodnak viselkedni! Még egy utolsó útszéli , sánta, félszemű  szutyok is szofisztikáltabb nálad, te... barom!

Dante válaszul még hangosabban kezdett ordítani és közben szőke tincsei szana-szét röpködtek a levegőben. Kifejezetten ijesztő benyomást keltett és Cain annak tudatában hogy Dante  nővére véla már-már lelki szemei előtt látta, amint a fiú kilövell felé egy tűzgolyót , hogy ripityára égesse a szobáját... de ez szerencsére nem történt meg. Viszont kellően idegtépő volt  a viselkedése ahhoz, hogy hősünk gyomrában egy gombóccá zsugorodjon a rekeszizma és a torka elszoruljon. Szótlanul hallgatta az áldást, majd alig várta, hogy ő következzen végre.

- Az is vagy Skarsgard, jól látod! Egy kolonc! Mégis mit gondoltál? Az egész estés picsáskodásod után meg leszel dicsérve? Hát te sem gondoltad komolyan ezt! Hogy érzel jogalapot egyáltalán, hogy számon kérjél ENGEM? Nem én voltam aki nem tudott viselkedni , hanem te! Nem emlékszel? felvágtad a hasadat egy késsel! Ami pedig köztünk történt az... hiba volt! Tudom én, hogy te meleg vagy, de én bizony nem! A nővéred a pincében mindenféle kábítószerrel nyomott tele utána pedig... pedig meginogtam! Összezavarodtam! Érzelmileg kiszolgáltatódtam NEKED! Áldozat vagyok és te kihasználtad  a testemet! Az nem szex volt ami történt, hanem kiéltem rajtad az ösztöneimet, ne gondolj mögé semmit csak azt hogy ott voltál és ha bárki egyéb lett volna ott azt is megdugom, mert nem voltam magamnál! –Ordította a vámpír olyan hangerővel, hogy bizony szegény Pupi még az alagsorban is ezt hallgatta, de sajnos a drámának még nem volt vége...

- Semmi sincs közöttünk értsd meg és nem is lesz soha, inkább meghalok minthogy még egyszer intim helyzetbe keveredjek veled és most pedig takarodjál kifelé! Remélem elegendő választ kaptál tőlem! - Ordított immár kidagadó homloki erekkel a vámpír és pipáját a földre helyezve lassan felemelkedett a párnák fogságából. Kezeit ökölbe szorítva nyugtatta maga mellett, majd gyorsan összehúzta a köntösét amikor észrevette, hogy a dühös fiatalember a mellét és a hasát, majd az alsógatyáját nézegeti.

- Nem szégyelled magad? Még egy ilyen helyzetben is csak ezen jár az eszed? Egyébként pedig te nem látsz bele a fejembe és elképzelni sem tudod, miket érezhetek! Nincs az az isten, hogy bármiről is meggyőzzél! Most pedig húzzál be a szobádba vagy csinálj amit akarsz, csak ne lássalak itt többet! Ezt a szemtelenséget én már nem is értem! Úgy beszélek és viselkedek miattad ami nem méltó hozzám, úgy érzem ledegradálódom az állatias szintedre! Milyen család ez mégis, ahol egymással henteregnek a testvérek és mindenki aberrált? - Szántott keresztül fehér ujjaival ében haján a szeplőtlen, s pár szál a kezében maradt legnagyobb fájdalmára. Valószínűleg a vitaminhiány okán történhetett mindez, ami a töméntelen kábítószertől keletkezett csodálatos testében.

- Ne kelljen erőszakkal kitessékelnem Skarsgard... úrfi! Légy belátó és húzzál kifelé!- Fenyegetőzött a mágus, testi erőfölényére utalva.

Dante azt hitte, rosszul hall. Még hogy picsáskodik? Mondja ő, aki egész este úgy viselkedett, mint egy duzzogó óvodás? Elképzelni sem tudta, mi járhat Cain fejében, hogy ekkora sületlenségeket beszél. De a nemes mondatai olyan mértékben felidegesítették, hogyha volna egy csepp testi ereje már rég behúzott volna neki, Még hogy a kuplerájból jött? Az egy dolog, hogy a nővére bármelyik vörös lámpás negyedben megállná a helyét, nade ő? Már a feltételezés is vérig sértette

- Már hogy az isten haragjában lennél Te áldozat Cain? Az én seggem repedt el azon az éjszakán, vagy a Tiéd? Gondolkozz már el azon, miket beszélsz! Igen, a rohadt nővérem lefejt, mint egy feszes tőgyű tehenet, de ezt leszámítva és hogy fogvatartott olyan sok szörnyűség nem ért. Ellenben utána engem úgy csereberéltetek, mintha egy lepukkant kocsi lennék, akit megörököltek, de nem kell senkinek. Belegondoltál már ebbe?
Dante még életében nem volt ennyire feltüzelve. Úgy érezte, menten széttör Cain fején valamit, s percek kérdése volt csak hogy egymásnak essenek. Cain azonban nem hagyott fel a sértegetésével, mintha nem tűnt volna fel neki, hogy Dante mentem felrobban a dühtől. Habár az egy ekkora ember esetében azért annyira nem tűnik fenyegetőnek.

- Dehogy inogtál meg Te szerencsétlen idióta! Minek neveznéd azt a fürdést, amit lerendeztünk az érkezésem napján? Hm? Hallgatlak! Erre válaszolj, ne kerülgesd a forró kását. Ha annyira nem vágynál rám, rábíztál volna a manóra, aki szakszerűen ellát és lemos, így pedig nem kellett volna az ernyedt testemet simogatnod illatos olajokkal. De nem így rémlik, ugye neked sem? És ez csak egy kiragadott példa volt, a számtalan alkalomból.
Nyilván nem tudta elkapni a tekintetét a kificcenő fehér testrészekről, azok túl kívánatosak voltak ahhoz, hogy ne bámulja őket úgy, hogy nadrágja kis híján lepattant már róla. Elég kemény helyzet volt, az egyszer biztos.

- Igen, kívánom a tested, rendben? Tessék, kimondom. IGEN! Én szeretem, ha a nagy, eres farkad a számban van.
– üvöltötte Cain arcába, aki idegesen próbálta az ajtó felé orientálni.. –IGEN! Egy állat vagyok. Most is azon jár a fejem, amikor legutóbb a tükör előtt üvöltve élveztél. A gondolattól is feláll a farkam. Ja várj… Már áll is…

Nem törődött azzal most, hogy léteznek illemszabályok. Csak azt akarta, hogy Cain kiboruljon. Azt akarta látni, hogy szenved és kiakad. Bele se gondolva a következményekbe, belenyúlt nadrágjába, ahol a korábbi dolgoktól már erősen előváladékos farka tette próbára a szövet varrását. Nem kellett sokat dolgoznia rajta, hogy elélvezzen. Már nem is tudta pontosan, hogy mikor volt orgazmusa utoljára. Nagyon szolidan csinálta, közben szóval tartotta Caint, hogy ne vegye észre, mire készül. Út közben meg is fordult és engedte a nemesnek, hogy úgy tolja az ajtó felé. Mikor már a kilincset nyomta volna le a mágus, Dante abban a pillanatban élvezett el, ekkor kirántotta a kezét nadrágjából és pofon vágta a marék spermával a megrökönyödött arcú Caint. Hogy ne tudja elrántani a másik kezével a hajába tűrt és testnedves kezével is alaposan beletúrt a hajába. Közben artikulálatlan hangon üvöltött a mágusnak.
- MOST JÓ ANGIFILIUS? ÉLVEZED MÁR?
A hirtelen mozdulat következtében Cainnak nem volt ideje felkészülni a váratlan támadásra, így mindketten elestek. A kvibli még így sem hagyta abba a hisztériát, hanem a higiéniával nem törődve a mágus köpenyébe törölte a kezét, s ezzel együtt azt a tekintélyes mennyiségű hajat is, ami az esés következtében kitépődött. Dante úgy ült Cain ölében, mint aki ma meghalni érkezett. Hangosan üvöltött, magából kikelve. Tetőzött az elmebaj…

Nos igazán mainstream lenne azt írni, hogy szó-szót követett de valóban ez volt a helyzet. A csípős megjegyzések úgy száguldoztak a levegőben mintha egy varázspárbaj közepébe csöppentünk volna, csak itt átkok helyett szitkok csattogtak egymásnak és viharzó férfiúi érzelmek. Dante számon kérte a vámpírt, hogy vajon mégis kinek a segge repedt el, a nemes felfújta magát mint egy pulyka és szégyenében hülyeségeket kezdett ordibálni.

-A segged akarta ezt Dante! Én csak egy eszköz voltam! Igen, elragadott egy állatias ösztön a drogok végett de semmi több! Napokig voltam ilyen állapotban! Azt mered mondani, hogy nem ért szörnyűség? Ha feldobhatnám  a retves nővéredet, az aurorok tárgyalás nélkül vetnék az Azkabanba! Emberrablást követett el és főbenjáró átkokat használt, miközben mindenféle addiktív szerre szoktatott rá! Én pedig arról egyáltalán nem tehetek, hogy kényszer alatt esküt tettem, ezt tudod te is jól! Aki téged elcserélt az egyedül a nővéred volt és rám kényszerített, tehát áldozat vagyok! Nem vagy más csak... csak egy... KÉNYSZER! IGEN! – Lökött egyet a gyenge vállakon, de csak annyira picit, hogy ne boruljon fel a fiú. Még ebben a helyzetben is próbált nem túl durva lenni. Hiába csinált úgy mint aki utál s undorodik tőle, a felszín alatt igazán vad indulatok zubogtak a hetek óta kielégítetlen és teljesen meleg Cainban. Mindenesetre a vita során folyamatosan az ajtó irányába taszigálta az álnok kviblit, annak reményében, hogy végre kipaterolja onnan. A fürdős jelenet felemlegetése még nagyobb zavart okozott Cain szívében.

- Mint mondtam tetemes mennyiségű kábítószert fogyasztottam és szerintem megszántalak, majd belevesztem a tested által nyújtott textúrákba , semmi egyéb nem történt! Ilyen volt, van és lesz a történelem során, hogy normális értékrendű emberek meginognak különböző kábítószerek hatására! Fogadd el végre, hogy köztünk semmi sem lehet! Húzzál végre kifelé Skarsgard amíg szépen mondom! – De a fiú egyre mérgesebben üvöltözött olyan zavarba ejtő dolgokat, hogy a nemes arca nyomban lángba borult. Már rendesen megszokta a szervezete addigra az ópiumot így nem igazán került erotikus hangulatba tőle, igazából konstans nyugodtságot érzett de ez kezdett felbomlani, továbbá már maga sem tudta mióta nem jutott normálisan emberi vérhez... Bár ez nem volt nála tudatos, de egyre csak Dante haragtól dagadó ereit nézte untalan. Viszont az obszcén megjegyzésekre még inkább felpaprikázódott.

- Na idefigyelj te istenek verése! Soha többé ne merj még csak rám sem nézni! Ez szexuális zaklatás! A  farkamról pedig álmodni se merjél, ne vedd a szádra a farkamat és  a szádban sem lesz többet! Ez biztos! Takarodjál kifelé a beteges dolgaiddal egyetemben és kerülj el egy életre! Még ilyet nem láttam, hát nem sül le  a képedről a bőr? Egy nemes nem beszélhet így egy másik aranyvérű társaságában! Meg akárkinek a társaságában! Legszívesebben eladnálak egy kupiba, ha nem döglenék bele az átkozott nővérednek tett ígéretem megszegésébe! Igen, oda való vagy! Mehetnél prostinak felőlem, sőt lehet még meg is élnék belőled!

A következő válasz szintén kellemesen kellemetlen emlékeket idézett fel a férfiban akinek ugyanúgy leperegtek a tükör előtt látott képek a lelki szemei előtt, s miközben  a fiút sodorta kifelé gyorsan összekötötte a köntöst , hogy leplezze az altáján kezdődő indulatainak jeleit. Fogcsikorgatva tologatta kifelé a bőrnadrágban és lezser ingben parádézó fiút, aki hisztérikus állapotba került ismételten, saját magához illő módon. Viszont az ajtónál hirtelen szembe fordult a férfival... és olyan dolog történt amire Angifilus úrfi egyáltalán nem számított. Dante szó szerint ráverte a farkát a küszöbnél . Nem tudott a mágus időben reagálni mert annyira letaglózta a látvány ,hogy minden reakcióideje a felére csökkent, így a marék sperma csodálatosan zavartalanul csapódott az arcának Dante tenyerével együtt. Sajnálatára fel sem tudott ocsúdni a döbbenettől vegyes undorából, mert amaz két kézzel a csudás hajkoronájába markolt, abba kenve a maradék trutyit. Cain ösztönösen hátrálni próbált de egyensúlyát vesztve a belé kapaszkodó fiúval a hátára esett, így rántva magával a hisztérikát. Pár percig csak előre meredve feküdt a földön, azt sem érezte, hogy kitépték egy nagyobb tincs haját, ez alatt Dante ráült mintha éppen csak szerelmes diskurzust szeretnének folytatni a hálóban mint a tinik. Az arcát elkezdte húzni a kvibli ragacsos és csomós spermája, ebből legalább tudta, hogy régóta gyűjti a patront az állagából ítélve. Mérgesen húzta össze a szemöldökét és hirtelen lendülettel felült.

-MOST VOLT ELÉG!- Ordította a fiú arcától pár milliméterre, majd erélyesen hátralökte őt. A  koponyája csak azért nem csapódott a padlónak, mert Cain lábai megtartották a testét, de ez a biztonság nem tartott sokáig, ugyanis a megszégyenített nemes szótlanul és fújtatva Dante szőke loboncába markolt és a tarkójánál  tartva irányította a fejét kénye-kedve szerint. A fiú kénytelen volt követni a mozdulatot ugyanis erős fóbiája volt mindentől ami tincseinek kitépésével kapcsolatosak, így addig rángatta a félvámpír , amíg a fiú az ölébe nem került hassal, kb olyan pózban mint amikor a rossz gyerekeket készülnek elpicsázni. A jelenet komikusan csendes szuszogással és birkózással telt, de a végeredmény volt a lényeg.

- Te vagy életem legnagyobb csalódása, azt hittem értelmes ember vagy Skarsgard de úgy látom neked más eszközök kellenek ahhoz, hogy a tudatodra lehessen juttatni dolgokat, igaz? Megszoktad a nővéred mellett, hogy kemény bánásmód és emberhez nem méltó körülmények dukálnak ,ezért nem tudsz magadon uralkodni , ugye? Pedig én mindent megtettem annak érdekében, hogy otthon érezd magadat, ezt te is tudod! - Hörögte Cain a fiú fülétől két centire, majd miután végzett a bevezetéssel vészjóslóan a nadrágjának derekáért nyúlt, hogy még egy kicsit jobban pózba tudja helyezni a kvibli fenekét. Mivel annak pedig nem volt ideje visszagombolni a nadrágot, így a nemes egy rántással fel is fedte  a hófehér seggét ami nem sokáig marad ebben a márványos állapotban. Gyönyörű emlékek törtek Cain tudatába a csodálatos segg láttán,  de uralkodott magán és inkább meglendítette a jobb kezét. Olyan erővel vágott rá a fiúra, hogy még a házimanó is összerezzent, pedig egy emelettel lejjebb tartózkodott a konyhában. Látszódott, hogy Dante megfeszül a kíntól és próbál nem adni ki semmiféle hangot, de némi szaggatott lélegzet hagyta el a torkát,  az ütés nyomában azonnal egy vörös tenyérnyomat kezdett felhurkásodni a hibátlan bőrön.

- Nem bírsz magaddal amíg nem kapod meg a számodra legmegfelelőbb bánásmódot igaz Dante? Erre ment ki a játék? Annyira fel akartál hergelni, hogy megbüntesselek? Hogy lehetsz ekkora perverz?- Kérdezte Cain immár némi kedélyes megvetéssel a hangjában, de megint akkorát sózott a fiú seggére, hogy az végre felvisított. Halk hüppögést kezdett hallani a félvámpír, de rá sem rántott, várt egy kicsit. Ezalatt a vörös folt bordóba váltott, félő volt ha még egyszer ráüt valószínűleg bevérzik. Cain erősen tartotta a haját a másik kezével, de most felhúzta Dante fejét, hogy kicsit lehajolva az arcába nézhessen. A fiú sírt és a taknya és nyála is egybefolyt.  Rettenetesen szép és ronda is volt egyszerre. Kérdezhetnénk, hogy ugyan egy bájitalmesternek mitől lehet ennyire erős a tenyere hiszen nem sűrűn fog ásót , nos ezt annak köszönhette hogy félig vámpír volt és ha eléggé ideges lett rövid időre erősebbé tudott válni. De mivel igazán ki voltak fogyva  a vértartalékai és diétás életet élt ezért nem kellett sok, hogy újfent egy átlagember erőnlétével rendelkezzen,  sőt a kimerültségtől még az alá is esett olykor. De most még nem ez volt a helyzet, vészesen közel volt Dante arcához és úgymond nyakához, újra érezte , hogy mennyire hiányzik neki a fiú vére. Ösztönösen megnyalta a száját a gondolatra is, hogy Dante vénájába mélyeszti a fogát, a nadrágjában valami igazán csak megugrott, talán a kvibli is érzékelte a földrengés méretű erekciót.

- Azt mondod  szereted a nagy eres farkamat a szádban Dante, igaz? –Suttogta vészjóslóan a vámpír a fiúnak némi slejmmel a torkán, s szabad kezének ujjaival végigsimította a kvibli vörös és nedves ajkait. Cain igazán begerjedt, nehéz megmondani mitől, de nem igazán zavartatta magát miközben kikérte a fiú véleményét.

- Na akkor mutasd meg az ujjaimon mit csinálnál vele! Azt mondtad imádod nem? Akkor mutassad te szutyok, hogy mit tudsz!

De ideje sem maradt  szegény kicsi Danténak reagálni , mert a mérgesebbik fele már beletömte két ujját a szájába és nem törődve  a  sérüléseivel ujjazni kezdte azt vehemens lendületességgel. A kvibli úgy vergődött az ölében mint aki menten elhányja magát, de Cain még mélyebbre nyomta az ujjait s amint a fiú ki akarta magából préselni őket lejjebb nyomta azokat.  Minden egyes nyelés, öklendezés zene volt a férfi füleinek, úgy érzete hogy most bosszút áll azért amit vele művelt a kolonc. Miután már kocsonyás nyál képződött az ujjain kirántotta a fiú szájából, így Dante hörögve és káromkodva levegőhöz juthatott, Cain minden megjegyzést eleresztett a füle mellett és csak az elégtételre gondolt. 

- Nos, szerintem neked előjáték sem kell... aki ennyire elferdült, hogy rám veri a küszöbön az állandó készenlétben van. Lemerem fogadni, hogy folyamatosan  a seggeddel játszol kötögetés helyett a szobádban,  így nem lesz probléma ha mondjuk teszem azt élből két ujjal hatolok beléd, jól sejtem? – Vezette elő Cain a nem túl jól hangzó terveit, avagy Dante seggének nem jó , ami később jó lesz... nehéz elmagyarázni mindezt! Mindenesetre a bosszús és hideg hangulat hirtelen furcsa szado-mazo játékba kezdett átcsapni. Valószínűleg , ha egy normális lelkületű férfit pofán vernek spermás kézzel,  nem az az általános reakció , hogy bosszúból elkezd a másikkal pettingelni, de kár ezen gondolkodni mert nem voltak komplettek még együtt sem. Eközben még mindig erősen szorította a fiú haját a tarkójánál, de nyálas ujjait végighúzta a segge mentén.

- Látom alsónadrágot is elfelejtettél húzni Skardgard, neked tényleg csak folyamatosan a baszáson jár az eszed ... –Lehelte selymes hangon Cain, miközben lassan a lényegre tért... vagyis próbált volna, de az események még meglepőbb fordulatokat vettek! 

Dante megpróbálta minden erejét összeszedni, de ez még így is nagyjából egy 10 éves kislány hevességével vetekedett. Így nem kellett sokat várni arra, hogy Cain kezébe kerüljön a gyeplő, esetünkben a fiatalember haja. Abban a másodpercben, hogy Cain ujjai erősebben kezdték el húzni a szőkeség tincseit azonnal átcsapott az agresszív modora egyfajta levegőért kapkodó vergődésbe. A fejében benne volt a gondolat, hogy bármi áron kiszabaduljon, de a korábban átélt traumái nem engedték ezt neki. Miközben félig engedett Cain ráncigálásának, tiltakozásul azért hangosan fújtatott, hogy dühéről biztosítsa a félvámpírt. Nem festet túl rózsásan a helyzete, mivel Cain egy mozdulattal lehúzta róla a nadrágot. Egy pillanatig megrökönyödve várta a folytatást, s lelki szemei előtt már látta lejátszódni, ahogy Cain is letolja a nadrágját, az ujjára köp, kitágítja őt és elkezdődik az erőszak násza. Újfent. Nem mondhatni, hogy túlzottan megkönnyebbült, de enyhébb dolgot kapott a segge partjára, mint amire számított. Ám ez sem volt épp a legkellemesebb dolog. A hófehér, pihepuha bőr úgy ugrott össze és öltött skarlát színt Cain hosszú ujjai nyomán, mintha ostor csapta volna meg. Belül egyszerre üvöltött a kéjtől, hogy Cain valamely testrésze hozzáér és a roppant fájdalomtól is, hogy teljes erőből seggen csapták.
Már már épp válaszolt volna Cain kérdésére, hogy valóban voltak hasonló szándékai. Egy jó kis erőszak szex nem állt volna távol a mostani hangulatától, de nem gondolta volna, hogy megfordulnak a szerepek az apró kis csínye miatta.  Habár így sincs túl nagy gond, felkészült erre az eshetőségre is. Nem tudott azonban válaszolni, mert Cain újabb embertelen csapása belé fojtotta a szót. Ezúttal már nem tudta magában tartani fájdalmát és keserves zokogásban tört ki, s mivel Cain még mindig a hajánál fogva irányította, halk sikolyokat is hallatott. Fejében újra és újra átélte a korábban az anyja által elkövetett kínzásokat, de erővel megpróbált a jelenben maradni. Nem éppen így tervezte ezt a helyzetet, amikor mérgesen feltépte az ajtót nem sokkal korábban. Sok végkimenetel megfordult a fejében, de a mostani nem szerepelt közöttük, azonban szerencséjére minden nehéz helyzetre fel volt készülve, Elszántságát fémjelezve hozott egy kis segítséget, ha esetleg elhatalmasodna Cainon a féktelen vadállat. Már csak a nadrágja zsebéhez kell majd valahogy férkőznie. Nem volt egyszerű, különösen, hogy a nemes éppenséggel pár centire bámult az arcába. Érezte, ahogy a mágus testének feszülő ölében életre kel egy éhes fenevad. Mivel rejtélyes kapocs volt kettejük között, Dante is azonnal még jobban elkezdett vágyódni a mágusra. Mintha fejben elrebegett imái meghallgatásra találtak volna, hamarosan Cain csapásoktól felforrósodott ujjai végigszaladnak kipirult ajkain, s Dante fülének kedves kéréseket tettek fel, habár ő ezeket sértően, vagy legalábbis nem kedvesen tervezte feltenni. A szőke ifjú fejében mégis olyan hatást váltottak ki, mint egy kisebb hidrogénbomba. Imádta, ha a mágus puha, ápolt ujjai a szájában tobzódnak. Még ha ezt soha nem vallotta volna be, talán még önmagának sem. Cain nem volt egy cseppet sem kíméletes, Dante mégis fújtatott a kéjtől. Habár kívülről ez nem tűnt teljesen úgy, hogy a fiú élvezi ezt. Inkább, mint aki fuldoklik, de belül, az igazán perverz éne most sikoltozott a gyönyörtől. Érezte, ahogy a kerekre manikűrözött körmök azért bele-bele kapnak a nyelőcsövébe és apró sebeket ejtenek a puha bőrén, s lassan hányásig ingerlik nyelési reflexét. Miután Cain elégnek érezte a fejében büntetésnek kiszabott aktust, Dante még rá is játszott, amikor hangosan szitkozódott. Fejben már aljas tervét szövögette tovább, s nem erőltette meg magát, amikor a mágusnak válaszolt epés megjegyzésére.

- Tudod Te azt nagyon jól, hogy mivel töltöm az időmet Angifilius
– mondta kéjes vigyorral az arcán Dante, ami feleannyira sem hangzott jól így, hogy Cain még mindig a kezében tartotta a haját. Inkább volt olyan hangja, mint amikor  a neveletlen kiskutyákat a grabancuknál fogva felemelik és ilyenkor kicsit nyüszítő hangot adnak ki. Hát Dante hangja is hasonló volt, de belevegyült a lelkében dúló agresszió, s a páni félelem, hogy megint a seggével fog a mágus operálni. Hát ilyen a világon nincs…

- Nem, nem húztam alsóneműt, Te istenek átka. Nem fordult meg a fejemben, hogy megint a pompás farom lesz terítéken ma…

Végtelenül fel volt háborodva és legszívesebben arcul ütötte volna Caint. érezte a szoros ujjakat a haján, s a legkevésbé sem szerette volna megtenni, amire az elkövetkező percekben elszánta magát, de nem volt más választása. Nem tudott igazán olyan hangon megszólalni, hogy megnyerő legyen, de a helyzetét tekintve talán ennyi elegendő volt. Miközben beszélt, óvatlanul megpróbálta a nadrágját lábával közelebb húzni magához.

- Nem értem mivel próbálkozol Angifilius, tudod jól, hogy a pici lyukam nem a Te méreteidre van kitalálva. Nem egyszer tapasztaltad is már ezt… Mondanom sem kell, hogy ezúttal sincs ez másként. Mindig kell neki egy kis előjáték és a szájon ujjazásomat a legkevésbé sem tudnám annak tekinteni., Ha számításban vesszük azt, hogy még mindig mennyire fel vagyok paprikázva, el tudod képzelni, hogy a gombostűfejnyi nagyság nagyjából megközelíti a behatolás helytét. Ezért szeretném, ha egy időre felhagynál ezzel a remek próbálkozással. Én mondjuk ennek sem lennék ellenére, de azzal a hevességgel, ahogyan most viselkedsz a legkevésbé sem tudom elképzelni, hogy jó lenne, vagy legalábbis, hogy be tudnád tenni az ujjaid…Gondoltam szólok…

Miközben szőtte szurkálódó mondandóját nadrágja olyan távolságba került, hogy könnyedén elérte már. Elég átlátszó módon, de köhögött egy hangosat és mit sem törődve a mágus reakciójával előrehajolva köpött egyet, s mikor visszatért normális helyzetébe, már a kezében volt az elkövetés eszköze. Nem is habozott sokáig, egy hangos sóhaj kíséretében kifújta a levegőt, ami pontosan annyira volt elegendő, hogy elnyomja a kezében elroppanó nagyjából egy decis üvegcse hangját, amit teketóriázás nélkül egy kis anyagdarabhoz szorított, s azon nyomban Cain arcára nyomta. Ezt az üvegcsét még évekkel korábban zsákmányolta Tethys-től (kitől mástól) , aki vészhelyzetek esetére kéznél tartotta a Kazuár pincéjében. Különleges kialakítása révén elegendő volt egy apró roppantás és a benne található kloroform kiömlött az azt bebugyoláló anyagra. Egy ekkora mennyiség éppen elegendő volt a seggrepacsitól kimerült Cain számára, hogy kiüsse. A világ legaljasabb módszerét választotta Dante, hogy elégtételt vegyen. Elkábította Caint. Ennél talán nincs lejjebb. Hogy fog megbocsátani neki? Nos, ebben a pillanatban nem ez járt a fejében.  Csak a bosszú. Az édes erőszak…

Caint elsősorban a megalázottság és a harag vezérelte tetteiben, de jól láthatóan átcsaptak az indulatai egy forró, perverz hullámba. Tudta jól a szíve mélyén, hogy Danténak ez tetszik és neki is tetszett és érezte, hogy hamarosan ismételten azt fogják csinálni amire a legkevésbé sem lesz büszke... de mégis hány hete nem szóltak vagy értek egymáshoz? Megvan az legalább három! Pontosan ennyi ideje nem ért magához Cain sem,  hogy még véletlenül se gondoljon úgy a fiúra, természetesen ez nem segített neki,  mert a kielégületlensége végett másra nem tudott gondolni csak a fürdőzésre és azt azt követő forró szexre. Most pedig ismételten Dante fehér seggét markolászta, mintha ez lenne a végzete. Nem volt titok , hogy Danténak igazán ínyére vannak a  dolgok hiszen a szájának ujjazása közbe jól érezhetően erekciója lett, a nemes ezt szó nélkül hagyta hiszen neki is az volt. Mind ezalatt Dante megerősítette a feltételezését miszerint mást sem csinál csak magát ujjazza a szabadidejében. Cain a válasz hallatán megmarkolta a fiú seggét, mert nem tudta leplezni az indulatait  a hallottak után . Lelki szemei előtt már látta is amint Dante kéjesen nyög az ágya tetején, a félvámpír agyában ez kisebb fekete lyukat képzett így nem vette észre jelét , hogy Dante bármire is készülne. Igazán könnyű dolga volt a mágussal aki felajzottságban érthetően teljesen figyelmetlenné és védtelenné vált, úgymond megvakult. Miután Cainnal közölte, hogy nem húzott alsóneműt az  nem bírt tovább magával.

- Hogy is gondolhattad, hogy ha bevitorlázol ide mutogatni magad,  akkor érintetlen marad a segged ? Egyébként is mi másért jöttél be ide, minthogy engem hergelj? Alsónemű nélkül bőrnadrágban.... Mondd, teljesen hülyének nézel Dante? Fejezd be végre a kis játékaidat és próbálj meg ellazulni a magad érdekében. Igazán próbára teszed a türelmemet....

Dante rögtön reagált is a kérdésre s meglepő módon bő lére eresztette a válaszát, eközben furcsán fészkelődött a férfi ölében,  de a vámpír cseppet sem törődött vele, sőt ezek az apró mozdulatok kellemesen ingerelték a farkát. Továbbra is a hajába markolva feszült Dantéhoz, fél kezét a seggén nyugtatva. Még , hogy nem érti mivel próbálkozik ...hát ez jó vicc. Cain eléggé egyértelműen viselkedett, de nem akart közbevágni. Az , hogy a lyuka nem az ő méretére van kitalálva... hát ez sem volt valid, hiszen három hete igazán kellemes perceket töltött el a fiú pici lukában , igen. Már magában kezdte összegyűjteni az ellenérveit, amiket aközben ordít Dante fülébe, mialatt csattogva keféli. Végighallgatta a litániát és selymes hangon tovább folytatta mondandóját.

- Dante a múltkor is igazán könnyen utat törtem magamnak. Itt most nem arról van szó, hogy neked könnyű legyen vagy jól érezd magadat... gondolom szólok!- Geciskedett  frappánsan Cain és közben a fiú ánuszára csúsztatta az ujjait, de ekkor hirtelen a feje tetejére állt a világ! A kvibli értelmetlen módon köpött egyet. Nem igazán tudta mire vélni a dolgot.

- Te mégis mit... - Ennyi ideje maradt és rögvest elment a kép. Nem emlékezett semmire, nem érzett semmit, csak az ismerős kémiai anyag szúrós szaga és egy arcába csattanó szövetdarab volt amit látott. Cain elkábult és fél óráig volt eszméletlen, mialatt Dante véghezvitte a tervét amit mérhetetlen sértettségében eszelt ki ellene.  Bár őszintén megmondva aljas húzására ez nem volt mentség, de Skarsgardéknál úgy tűnik a mérgezés és mások foglyul ejtése volt a hagyomány és hősünk mihamarabb szembesülni is fog ezzel. Szerencsére Dante nem adott belőle neki többet mert egyébként súlyosan egészségkárosító rákkeltő anyag. Ez alatt a kvibli levetkőztette Caint meztelenre és megkötözte egy olyan elbájolt kötéllel, amitől moccanni sem bírt és az ominózus tükör elé cipelte ahol három hete forró perceket töltöttek el kettesben. Bizony isten, ha felébred ez a fiú, akkor nagyon ki lesz bukva! Valószínűleg élete legnagyobb félelme fog most bekövetkezni, nagyon úgy tűnt hogy Dante az alatt , hogy: meggyőzi azt értette , hogy... seggbe rakja. No de, nem szeretnék így előre szaladni és megkomponálni az eseményeket, hiszen bármi megtörténhet!  Igazság szerint Cain fél óra múlva szédelegve tért magához úgy, hogy az első amit érzett az volt : rettenetesen fáj a feje és mindjárt hányni fog. Aztán rájött hassal lefelé fekszik a padlón a lába saját maga alatt, a karjai pedig könyöklő pozícióban helyezkednek, de nem tudja őket mozdítani és a kemény padló kikezdi az ízületeit. A feje szintén a földön pihent és próbálta volna mozdítani de mindene megfeszült és érezte amint az  oldalára dől. Dante úgy tűnt nem elég,  hogy elbájolt köteleket szerzett valahonnan, de még japán kötözési technikát is tanult/ismert mert a nemes összes végtagja össze volt kötözve a másikkal úgy, hogy egyetlen pózba kényszerítse a testét és ez nem volt más, mint a méltatlan: kutyapóz.  A nyála kifolyt a szájából a rosszulléte során, könnyes szemeit lassan kinyitotta. Felnézett és azt látta, hogy az az átkozott Júdás Dante úgy áll felette , mint akinek kisorsoltak egy föld körüli utazást. A fiú felsőteste meztelen volt, így téve közszemlére nevetségesen gizda mellkasát,  a nadrágját pedig vészjóslóan nem húzta össze. Egyenesen Cainra nézett a szürke szemeivel.

- Mi a szart műveltél? – Fuldokolt a dühtől Cain és közben nevetségesen vergődött. Nem akarta elhinni, hogy ez megint vele történik! A haja  szájába esett és a testére tekeredett, érezte hogy az arcán még mindig ott szárad Dante spermája és  az ébenfekete tincsek is csimbókosan ragadnak egymáshoz a fején. Annyira undorodott , hogy a fiú felett érzett gyűlöletében hangosan felmordult mint egy állat. Vicsorogva nézett rá és  vadkan módjára fújtatott, kék szemei nem éppen emberi színben játszottak, ebből láthatta a kvibli,  hogy  a mágus most nagyon ideges.

- Dante! Mit jelentsen ez? Azonnal eresszél el nem hallod? Megöllek az istenekre esküszöm, te nyomorult! Mit műveltél velem?- Sziszegett és fújtatott miközben próbált kiszabadulni, úgy nézett ki mint valami kis véglény  ami tekereg a földön. Meg kell hagyni rettenetesen erotikus volt ahogyan a hófehér testen ugráltak az izmok és a fekete fényes tincsek vad táncot jártak. Dantén a teljes nyugodtság látszódott csupán és az, hogy szemtelenül nézegeti Cain minden porcikáját. Miután a férfi abbahagyta az átkozódást és hörgést le kellett pihenjen mert rettenetesen kimerült a vergődése során. Mérgesen fújtatva nézte a hozzá közeledő, magabiztos fiút.

- Ne merj rám nézni! Ne merj a  testemre nézni, nem hallod? Azonnal eresszél el! Megöllek!! Te nyomorult!

Dante egy kissé meg volt illetődve a hirtelen kezébe kaparintott hatalomtól. Egy marék löttyel el tudta kábítani Caint, aki még mindig vagy tízszer fölötte volt erő tekintetében. Most pedig ott feküdt összerogyva, mint egy elejtett marionettbábu. Néhány percig szórakozottan emelgette a nemes végtagjait, aztán eszébe jutott a korábban érzett dühe és sértettsége, így abbahagyta, s munkához látott. Már régóta tervezte ezt, így minden kis apró részlet megvolt a fejében. Tudta, hogy Cain kezeit nem szabad semmilyen körülmények között szabadon hagynia, mert nagyon veszélyes dolgokat tud vele művelni. Elsietett a szobájába, ahonnan néhány kis üvegcsével és egy elbájolt kötéllel tért vissza. Az üvegcséket letette az asztalra, s lassan a tükör elé vonszolta a mágust. Közben egyfolytában azon járt az esze, hogy miért is csinálja ezt az egészet. Rettentően érezte magát, habár ez kívülről nem látszott. Az, hogy most itt áll hatalmas munka eredménye. Egyfolytában megpróbálta az érzéseit elrejteni, próbált folyvást válaszokat keresni a nemes tetteire, de nem talált. Tethys kutatásai után úgy érezte, hogy Cain egy áldozat. Nem igazán faggatta sosem az életéről, de a hátán levő hegekből tudta, hogy elbánt vele a sors. Épp ahogyan vele is. Talán ezért volt a csillagokban megírva, hogy ők találkozni fognak. Legalábbis Dante szentül ezt gondolta.

Évekkel ezelőtt egy kellemes délutánon a könyvtárban ücsörgött, amikor Tethys még nem volt annyira elmebajos. Najó, ezt így elhamarkodott volna kijelenteni. Legalábbis ekkor még nem tudtuk róla, hogy Dantét a Taigetoszról az izzó lávába dobta volna szíve szerint. Igazán jó hangulata volt, mert a kedvenc sci-fi sorozatának megérkezett a legújabb kötete, azért is ment aznap. Valamiért roppantul tömött volt a hely, így csak egymáshoz közel tudtak leülni azok, akik helyben akartak olvasni. Dante szokása volt, hogy a könyvek első fejezetét ott elolvassa és a többit pedig otthon. Most sem volt ez másként. Elhelyezkedett a kedvenc asztalánál, amikor leült vele szemben egy fiú. Az első percekben még nem tűnt fel Danténak, annyira lekötötték az Androméda bolygón történtek. Ám hamarosan lányos köhintés törte meg a csendet. Rosszallóan nézett fel, nem gondolta volna, hogy valaki hozzá mer szólni olvasás közben, olyan elmélyült arccal tette ezt mindig. Azonban a szeme elé táruló látvány mindenért kárpótolta. Egy hófehér bőrű, méregzöld szemű ifjú ült vele szemben, akinek mandulavágású szemeit vastag, fekete szempillák keretezték. Ébenfekete haja az álláig ért, mindehhez szabályos orra és lágy vonásai voltak. Elmosolyodott, amint Dante felnézet rá.

- Elnézést, nem állt szándékomban megzavarni az olvasásod, de mindenképen meg akartam jegyezni, hogy remek választás az a könyv. Japánban előbb jelent meg, így volt alkalmam már elolvasni. Szerintem igazán fog tetszeni.

Dante szóhoz sem tudott jutni a döbbenettől, így csak hebegett néhány percig. Legnagyobb balszerencséjére a fiú főhajtás után fel is emelkedett ültéből és a kijárat felé haladt. A kiválasztott könyvet pedig ottfelejtette az asztalon. Dante későn kapcsolt, mert mire utána vitte volna, a fiú már messze járt. Lassan felemelte a kezében tartott könyvet, s furcsa, kacskaringós betűkkel írt feliratot olvasott : Kinbaku, avagy a shinbari technikák művészete. Dante ebből persze nem értett egy szót sem, de nagy hatással volt rá a fiatalember, így ezt a könyvet is kikölcsönözte. Nem gondolta volna, hogy ekkora hatással lesz majd rá a kötelekről és különböző trükkösen kialakított csomókról szóló könyv, de mint utóbb kiderült, remek elfoglaltságnak bizonyul. Mi több, alkalomadtán hasznát is vette. Ez a mai is egy ilyen volt.

Az elbájolt kötéllel olyan szoros csomóba kötötte Caint, hogy a legkevésbé sem tudott mozogni, épp csak a keringését nem szorította el vele. Óvintézkedésből teljesen lehetetlen testhelyzetbe is kényszerítette a mágust, így sokkal kevesebb dolga lesz majd…később. Eleinte a ruháitól is meg akarta szabadítani, de úgy döntött, elegendő büntetés lesz Cainnak az is, hogy megkötözve és kiszolgáltatottan tér magához. A cseles kötözési technika végtelenül kimerítette, le kellett vennie az ingét, nem akarta, összeizzadni. Amikor elkészült művével, megint belenyilallt az érzés, hogy ezt teljesen hiábavalóan teszi, sosem fogja Cain elfogadni magát, őt pedig meg fogja gyűlölni. Ahogy felegyenesedett és meglátta művét, a gúzsba kötött Caint, rájött, hogy innen már nincs visszaút. Mérgében és elkeseredettségében elsírta magát. Azt hiszem kevés szánalmasabb fogvatartóval találkoztam eddig. Node sebaj.
Néhány percig szipogott, majd úgy döntött, előkészíti Cain testét a hátralévő dolgokra. Tudta, hogy önként nem menne bele az aktusba, így megint Tethys tudományát hívta segítségül. Apró fiolákat vitt Cainhoz, amikben mindenféle folyadékok és porok voltak. Ezek lassan ható vágykeltő italok voltak és egyszerű mugli drogok, amik a gátlásokat oldották és eufóriát kölcsönöztek használójuknak. Egy kis mozsárban összekeverte őket, majd pipetta segítségével Cain szájába és szemébe csepegtette, az ajánlott adag nagyjából másfélszeresét. Tudta, hogy baja nem lesz tőle, csak maximum folyik a nyála kicsit, de a tudatánál lesz.

Lassan magához tért Cain, Dante ekkor már felöltötte elszánt, szívtelen nézését. Sötét vigyorral nyugtázta Cain kiborulását. Tudta, hogy nem sokáig kell megjátszania a dühét, a nemes rövidesen teljesen kiereszti, ami benne rejtőzik. Agyának egy olyan része kezdett elhatalmasodni, akit egy nagy kő alatt őrzött. De ahogy látta a csorgó nyálú, összetapadt hajú nemest a földön kuporogni, hogy egy kivert kutya, a lelkében elnyomott vad hangosan hörögve, üvöltve tört elő. Elsőként félig kigombolta nadrágját és látványosan benyúlt a nadrágjába, miközben a mágus arcát nézte. Hófehér testén szinte világítottak a kék erek, ahogy férfiassága megugrott. Ahogy entiről centire végignézte Cain pőre testét, lassan és kéjesen végignyalt ajkain, közben szoftosan simogatta mellkasát és másik kezével merev farkát.

- Cain! Remélem lassan kezd összeállni a kép, miért is vagyunk ma itt. Azon voltam eddig, hogy puha eszközökkel rávegyelek arra, hogy magadba nézz. Mivel ez sehogyan sem jött össze elfogyott a türelmem. Olyan oldalamat kell előhoznom, amit eddig sosem láttál. Látom a megvetést a szemedben. És tudod mit? Tetszik?
–kiáltotta egy centire Cain arcától a szőkeség és arcon nyalta a félvámpírt. –Tudom, hogy csúful meg fogok ezért fizetni, de kihasználom és kiélvezem minden egyes percét. Uralkodni fogok rajtad. Úgy leszek isten feletted ahogy még sosem képzelted. Először is, szépen lassan fogunk haladni, mert azt akarom, hogy a desszert nagyon jól essen majd. Addig is úgy kóstolgatlak, hogy maradjon későbbre is. Mmmhhhmmm… Úgy bizony – szavait követően megragadott egy marékkal Cain hajából és a mellkasának dörzsölte.
Igen, ma ő a kiskirály, Cain pedig a kis néger rabszolgája.

- Meg foglak dugni ma, az a helyzet
–suttogta nedves, mély hangon. -Készítsd fel magad. Ezúttal nem menekülsz… Te jó ég, már a gondolattól magamhoz nyúlok…
-majd valóban eképpen tett megint.  

Szegény megkötözött és viharvert barátunk nem akart gyengeséget mutatni, de látványosan elkezdett róla szakadni a víz és ezt nem tudta leplezni. Irtózott attól, hogy valami a seggébe fog hatolni. El sem tudta képzelni mennyire fájhat és ugyan nem érzett Dante iránt sajnálatot amikor ekképpen cselekedett, de most legalább annyira rettegett mint anno Dante a pince kövén. Nem értette mivel érdemelte ki ezt, hiszen befogadta a fiút és mindent megvett neki, nem sajnálva időt és pénzt kísérgette az Abszol úton, ahol a kvibli miatt keveredtek bajba. Minerva előtt úgy lejáratta, hogy ezt a szégyent sosem fogja elfelejteni sem azt, hogy meglopta őt és még hasba is késelte saját magát amikor felelősségre vonta a konyhában. Igaz Cain is tehetett arról, hogy kritikus állapotban volt amikor ide került, de ápolta és lelkiismeretesen ...gyógyítgatta őt, mert jóvá akarta tenni a hibáját. Maga sem értette miért csinálta vele azt akkor a pincében, a drogok kontójára írta, hiszen nem tudta magáról, hogy miféle és miért vannak ilyen indulatai.  Amikor Dantén erőszakot vett, akkor nem volt képben és emberi része jó mélyen szunnyadt. A szörnyű ebben a helyzetben az volt , hogy a kvibli valószínűleg sejthette emiatt  történt mert olvasta a nővére jegyzeteit a mágusról, mégis bosszút akart állni rajta annak ellenére, hogy tudta Cain akkor nem volt önmaga. Teljesen logikátlan és érthetetlen volt a viselkedése, hacsak nem vesszük figyelembe az emberi tényezőket, hogy nem tudta legyűrni az indulatait. Valószínűleg az anyjának és nővérének köszönhető lelki sérülések és a folyamatos, mások által kapott bírálás is vetett a latban és az, ahogyan Cain sem akarta elfogadni saját magukat. Az őrület pedig betetőzött éppen, nem csoda hogy a kisemmizett fiú, aki mindenféle drogokat eszik szabadidejében, kissé kibillen a józan ész markából. De mindez egy cseppet sem jutott el Cain agyáig, sőt a felét sem tudta felmérni ennek. Jobban izgatta az, hogy a húsába vágnak a kötelek és magatehetetlenül fekszik a mérges kvibli lábai előtt, mint valami becstelen kutya. Dante hercig mosollyal hallgatta végig  a szitkokat és átkokat, ahogyan a családját szidják, majd szokásosan  a nővérét is felemlegetik, de a szíve látszólag kőből volt. Szótlanul kezdett vetkőzni, majd magát kényeztetni miközben a nemes arcára bámult. Cain legnagyobb meglepettségére szintén azt érezte, hogy hiába került ilyen alantas helyzetbe a szerszáma működésbe lép! Nem is értette magát! Dante valószínűleg észlelhette, hogy valami nincs rendben ugyanis Cain arcára rá voltak írva az érzelmei: semmit sem értett és össze volt zavarodva. Nem volt képes felfogni, hogy egy ilyen helyzetben hogyan képes felizgulni, de a folyamatos szédülés, izzadás és nyáladzás arra engedett következtetni, hogy már megint beadtak neki valamit. Úgy gondolta inkább nem szól az álló farkáról, nem akart ezzel örömet okozni ennek a perverz állatnak, így amennyire lehetett a földhöz préselte magát, így leplezve „örömét,, . Kínjában inkább elfordult a kviblitől a másik irányba. A hátán végigpattogott az ideg, mintha csak egy állat lenne melynek rázza a hátát az indulat, valószínűleg Dantét ez a látvány még jobban felajzotta. A szőkeség végre megszólalt és úgy érezte ez kellő magyarázat amit mond, hát nem volt az...

- Te nem gondolod komolyan, hogy ezt teheted velem! Velem, aki befogadott és mindent megtett érted! Életedben egyetlen ember volt hozzád önzetlen és ebben biztos lehetsz, hogy én voltam Skarsgard! Ha ezen túl vagyunk, készülj fel a biztos halálra mert én már csak dühből is végzek veled, de ha elmenekülsz megölöm magamat, hogy megdögöljél út közben mint egy rühes kutya! Örülök, hogy tetszik mert mást nem fogsz látni a szememben ezentúl, csak megvetést! Nagyon elvetetted a sulykot, remélem tudod! Még van esélyed, hogy visszatáncolj és kioldozzál, utána pedig felnőtt emberek módjára fogunk a továbbiakról elbeszélgetni... Jobban teszed, ha azonnal elengedsz!

De úgy tűnik nem hatott az ultimátum, a fiúnak eszében sem volt elengedni őt. Sőt, tovább folytatta az őrültséget. Odahajolt Cainhoz és pofán nyalta, ehhez oda kellett rángatni az arcát, a nemes mérgesen fújtatott és hörgött, csoda hogy nem kapott oda a fiúnak, mint valami rossz kutya.

- Uralkodni rajtam? Neked elmentek otthonról! Ez nem játék Dante! Bevettél valami szart, vagy mi az isten van veled? Mégis miről akarsz engem meggyőzni? Nem értem, amit beszélsz! Hát mi a szarért nem tudsz engem békén hagyni? Miért ne élhetünk nyugodtan egymás mellett?  - Majd válasz helyett Cain haját a ványadt testéhez dörgölte, ekkor elgurult a gyógyszer a nemesnél végleg, főleg mikor meghallotta a további terveit. Minthogy őt megfogják dugni. Igen, piros betűkkel körözött  a feje felett körbe-körbe mint valami ledes reklámszöveg. Nem akarta elhinni, hogy ez tényleg megtörténik! Pedig azt hitte megúszta , mert már egyszer majdnem hasonló eset történt... a pincében. Vagyis végig azt hitte Tethys erre játszik, ehelyett lefejte... de ez mindegy is.

- Még mit nem! Te rohadt köcsög! Azonnal eresszél el az istenedet! Megöllek, a puszta kezemmel tépkedem ki az összes hajadat! Gyűlöllek, annyira gyűlöllek, hogy el sem tudom mondani! Bár haltál volna meg aznap éjjel amikor idehoztalak, te hálátlan kutya! Lopsz és mást nem okozol csak bajt, most is mégis mit gondolsz, mit csinálsz? Mit művelsz te rohadék? Kurvára nem fogsz megdugni , ebben biztos lehetsz mert a seggemmel fogom kitépni a farkadat, tövestől! – Mérgében ismételten rángatózni kezdett a földön, de hamarosan oldalra borult, így Dante szeme elé került a hatalmas farka ami úgy állt mint a győzelmi zászló. Cain megpróbált gyorsan a hasára evickélni, de nem tudott így oldalazva kísérelt meg elcentizni a fiú lábaitól, lehorzsolva a saját oldalát a lakkozott hajópadlón. Szitkozódva kúszott, izzadságtól iszamós testtel és kéjtől rángatózó fasszal. Hát ez minden volt csak úrias nem. Eközben a szőkeség saját magát simogatta, mintha pornófilmet nézne, mondjuk ez nem volt messze a valóságtól. Csodálatosan festett Cain a hosszú fekete hajával és illatos, de nedves testével. Valószínűleg az összes meleg férfi álma testesült meg a padlón.  A kötelek nem hagyták normálisan mozogni és lassan be kellett látnia, hogy valóban nem fog tudni menekülni. A káromkodásai és szitkozódásai lassan elhaltak és újra kezdte élni a gyerekkori kiszolgáltatottságát, amikor apja ellen nem tudott mit tenni, aki kiláncolta és órákon át kínozta. Ezek az érzések a drogoktól felerősödtek. Vágykeltők ide vagy oda, mindenféle szorongás és emlékkép kezdett lejátszódni benne s előtte. Ez a helyzet is érthetetlen volt és igazságtalan, mint amikor az apja ok nélkül bántalmazta. Nem tett semmi rosszat, próbált mindenben segíteni Danténak, akkor miért történik ez vele? Miért árulja el őt megint valaki aki közel állt hozzá? Lassan kezdett a teste úgy reagálni, mint anno gyermekkorában: elhallgatott és tűrt, katatón állapotba süllyedt. Hogy ne adja meg az örömet a felette állónak azzal, hogy szenvedni látja inkább ezzel védte a büszkeségét. Igen , az lesz a legjobb, ha tűr és vár. Vár, mint az apjánál, akit lelökött az emeltről és meggyilkolt. Dantét különösen könnyű lesz majd megölni, hiszen varázstalan. Olyan indulatok kezdtek Cainban ébredni, amiket az apja váltott ki belőle anno, de nem érdekelte. Ha az ő seggét valaki megpiszkálja, úgyis megölné magát szégyenében, hiszen nem hallgatott mást csak azt, hogy olyan mint az anyja és hogy nem is férfi hanem valójában nő. Hogy egy tetves buzi aki semmire sem lesz jó, nem fogja tudni továbbörökíteni a családi vérvonalat és a többi. S lám, gaza volt Rupertnek mindenben, igen! Igaza volt! Az őrülete kezdett betetőzni a nemesnek is. Szótlanul ,kimeredt szemekkel nézett oldalra és elfogadta  a sorsát, ha nem mozog és nem ellenkezik hamarabb vége fog szakadni, sőt úgy érezte provokálja is a fiút , hogy mihamarabb túlessenek ezen a szaron, hogy aztán puszta kezeivel tépje ki a torkát és a vérében fürdőzzön. Lassan fogja megölni, hogy legalább kiélvezze a pillanatokat, amíg a kivbli szenved. Ilyen árulást, amit a fiú művelt nem tudott másképpen feldolgozni csak gyűlölettel.

- Készen állok... Már hogyne állnék?- Közölte Cain színtelen hangon és a hátára gördült, hogy felfedje Dante előtt az álló farkát, amiről már jócskán csorogtak az elő nedvek. Tekintete olyan üres volt , hogy egy átlagember is megrémült volna, tisztán látszódott valami nincs rendben. Mindeközben testét folyamatosan rángatta az ideg, ahogyan megfeszültek az izmai a konstans szorítástól. Karjai most alul voltak a háta mögött, teljesen elgémberedtek már, a lábai pedig elnyújtott térdelő pózban értek a padlóhoz, spiccben, hiszen a kötözés inkább arra volt kitalálva, hogy hassal lefelé legyen az ember. De a nemest nem érdekelte már a fájdalom és a kényelmetlenség, átlépett azon a dimenziókapun ami visszarántotta a gyerekkori kínjainak birodalmába, amit túl kellett élnie heti szinten. Újra az érezte, hogy igazságtalanul éri fájdalom, amit jobb ha kibír szótlanul, így hamarabb van vége.

- Tegyél kedved szerint Skarsgard úrfi! – Suttogta olyan cinikusan amennyire csak tudta, s csípőjét előre tolta, mint valami luxusprosti. Arca ugyan kifejezéstelen volt, de mintha egy könnycsepp gördült volna le rajta.

 


Danténak jelenlegi hangulatában úgy estek a mágus szavai, mintha a legfinomabb selyemmel simogatta volna az arcát. Minél tovább hisztériázott, a szőkeség annál jobban beleélte magát szerepébe és annál jobban felizgult a szenvedő nemes látványától. Minden másodpercét kéjes örömmel itta magába és raktározta elméjének szivacsos mélyére. Már nem Dante volt, hanem valaki egészen más, s ahogy haladt előre az idő, testének még mélyebb rétegeit itatta át a mézes bosszúvágy és őrület. Alig tudta visszafogni magát, hogy ne vesse rá magát a teljességgel kiszolgáltatott férfiúra, hanem falatról-falatra élvezze a helyzetet. Igen, előjött lényének azon része, amit anyja és Tethys minden bántalmazása, megalázása és elnyomása okozott. Kész csoda, hogy eddig nem volt még alkalom arra, hogy kirobbanjon belőle.
Tudta, hogy a Cainnak beadott tudatmódisítók és búgatók már elkezdtek hatni, s csak idő kérdése volt, hogy mikor lesznek ennek látható következményei is. A nemes épp halálos fenyegetéseket szórt a fejére, amiket Dante csak széles grimasszal jutalmazott, mintha egy kettesért próbálkozó kisdiákot hallgatna, akiről tudja, hogy egész évben csak puskázásból kapott jobb jegyeket és a szíve mélyén már jól tudta, hogy meg fogják húzni. Cain az oldalára fordult, mint a véletlenül felrúgott büdösbogár és kiszúrta a fiú szemét eresen dagadó péniszével. A látványtól Dantét kirázta a hideg és összerándult a gyomra, olyan érzés lehetett ez, mint amikor valaki egy szigorúan diétázó elé odadob egy bödön Nutellát és egy kanalat. Önkéntelenül is elkezdte simogatni magát, mert a látvány annyira letaglózta. Arról nem is beszélve, hogy az ő tudata sem volt teljesen tiszta, hiszen az uralkodó hangulatára rásegített egy kis kokainnal. Sosem gondolta volna, hogy efféle érzés létezik. Előtte is azt képzelte, hogy Cain hátán lovagol, de eddig nem volt meg hozzá a kellő önbizalma, ez viszont olyan szintű pluszt biztosított az egójának, amit csak ahhoz tudnék hasonlítani, mint amikor valaki egy kanna benzin mellé ledob egy égő gyufát.
Sejtette, hogy ez az állapot Cain fejében százszor olyan rossz, mint amit megmutat belőle. Nagy játékos volt a mágus is, ez nem vitás. Most azonban nem az ő tábláján játszottak. Lemondó arcáról Dante könnyen leolvasta, hogy megjátssza magát és próbál úgy tenni, mintha nem jelentene neki semmit az egész. Eléggé hamvában holt dolog volt ez, tekintve, hogy a furcsa ghoul kapcsolat révén Dante érzett szinte mindent, ami a nemes lelkét nyomasztotta. Lehet, hogy erről Cain nem tud? Mindegy is… A fiú már nem tudott józanul gondolkodni. Az erős szexuális hullámok, amik a nemesből áradtak teljesen eltompították az érzékelését. Hiába élvezett el nem sokkal azelőtt, éveknek érezte. Egy ösztönlény szintjére kezdett el lesüllyedni, ami csak táplálkozásra, dugásra és alvásra képes. Jelenleg azonban nem volt szüksége másra. Tekintetét le-fel járatta Cain mesterien megkomponált testén. A folyamatos kéjes nyeldekléstől és a korábbi orális erőszaktól nyála ragacsossá és nehézzé kezdett válni, testén pedig az elfogyasztott drog hatására izzadságcseppek kezdtek megjelenni. Teste lángolt a vágytól, így nadrágja már teljesen feleslegessé vált. Arról nem is beszélve, hogy annyira ragadt a korábbi élvezése maradékától, hogy egészen összehúzta ölén a bőrt és kellemetlen volt. Egy mozdulattal megszabadult tőle és a sarok felé hajította.
- Persze, hogy készen állsz Angifilius, látom milyen szép erekciót hoztál össze, hogy ezt bizonyítsd. Nagyon kedves, jól esik. Még akkor is, ha egy kis unszolásra volt hozzá szükséged. – miközben beszélt, arcával egyre közelebb hajolt a háton fetrengő úrhoz, hogy az minden szavát tökéletes jól hallja és egy életre megjegyezze – A legkevésbé sem akarok ünneprontó lenni, de ne hidd, hogy egy dugás lesz és vége. Lehet, hogy ezt nem fejtettem ki elég érthetően a korábbiakban. Óh nem… Szépen itt fogunk ülni addig, amíg magadtól nem látod be , hogy igazam van. Hogy épp olyan kis buzeráns vagy, akárcsak én. Amikor már leromboltuk a büszkeségedet és azt a határtalan gőgöt, amivel viseltetsz a mindennapokban, s egy csupasz, lüktető hús vagy, aki lefoszlott bőrét szemléli a tükörben…Na akkor mondom majd azt, hogy megadom a kegyelemdöfést – itt fújtatva a mágus fülébe kuncogott saját viccén - Tehát addig nincs megnyugvásod. Ez egy komoly feladat lesz, mert az egód akkora, hogy a szobába még mindig nem fér el. Igazán hálás lehetsz nekem azért, mert ezt a feladatot elvállalom az érdekedben.  De ezt most legfőként a csinos kis arcodnak és az irántad érzett gyűlöletemnek köszönheted. Az a Dante, akit eddig ismertél most nincs a szobában, hiába próbálnál hatni rá.Ha úgy vesszük, most meghalt. Elhamvadt annak érdekében, hogy a poraiból feltámasszunk Téged. Az igazi énedet.  
Amíg beszélt, egyre csak körözött a pucér Cain körül, mint egy éhes keselyű. Végül nem teketóriázott tovább és letérdelt a nemes mellé.
- Ha segítesz, hidd el, sokkal könnyebb lesz a helyzet. Megbüntetni nem szeretnélek, az nem az én stílusom. De ha rossz vagy, nem hagysz más lehetőséget. Először is kérlek térdelj ide a tükör elé elém. Ha nem megy egyedül, segítek nagyon szívesen, csak kérned kell. A puha tested minden mozdulatával ingerelsz, így ne lepődj meg, ha a nedves farkam hozzád ér. Nem harap. Egyelőre legalábbis még biztosan nem
Türelmesen várt Cain reakciójára, de mindenre felkészült.
- Remek, azt hiszem nem lesz itt gond – motyogta maga elé, miközben dagadó farkát Cain hátának nyomta, egyik ujját benyálazta és lassan végighúzta az alabástrom mellkason. A mágus arcát szorosan a kezébe fogta, hogy az ne tudja elkapni a tükörképéről.
- Nézd csak magad a tükörben, nem akarom, hogy egy pillanatot is elmulassz… Szólj, ha teljesen készen állsz és kezdhetem a terápiád – szavait olyan forrón suttogta Cain fülébe, hogy bármelyik lánynak bugyit kellett volna cserélnie ezután. Elégedetten vigyorogva tekintett a mágus legnemesebb része felé a reakciót várva…

Cain szervezetében a különféle búgatók lassan kezdték megtenni a hatásukat. Az egy dolog, hogy erőteljes erekciója volt, de ez még csak a testének az önkéntelen jelzése, olyan mintha vágy nélkül állna neki , mondjuk ébredés után. Ámde aljtáját lassan forró erotikus hullámok kezdték elönteni és mindenféle emlékképek pörögtek a szemei előtt. Szerette volna elhinni, hogy ez csak a drogoktól van, de mindenki tudta, hogy nem. A lelke mélyén ő maga is, hiszen Dante ajándéka után nem tudott magán uralkodni (hajtincses eset) és kiverte a fiúra. De az első csókjuk körülményei is különlegesek voltak, amire nem volt magyarázat az ópium, hiszen nem érezte magát tőle annyira rendkívülien , hogy így eltorzuljon az értékrendje. A mostani helyzetben a drog csak annyit tett , hogy  a farka folyamatosan állt és lassan még a saját haja is izgatta ami a bőrét cirógatta, a benne rejlő elnyomott érzelmek pedig kezdtek felszínre törni. Dante vigyorogva hallgatta Cain átkait és szitkait, látszólag egy pillanatra sem sértette meg egy mondat sem amit  a fejéhez vágtak, majd tisztán olvasható éhező tekintettel nézegette a félvámpír hatalmas farkát. Caint mindez nem érdekelte az volt elsőként a terve, hogy túlessen ezen így nem akarta elfedni sem. A köztük lévő mentális kapocs által annyit érezhetett a fiú, hogy a vámpír teste ég a vágytól de valamiféle különösen hideg bosszúság árad belőle felé és gyilkos indulatok, amik amolyan hűvös és hullámzó energia formájában érték el. Ezt lassan váltotta egy pulzáló meleg energia ami egyre csak erősödött, ez volt Cain szexuális energiája amit már jól ismert. A kviblit elérhette az ereje,  mert nem tudott uralkodni magán és a saját testével kezdett játszani, majd mint valami cápa körözni kezdett Cain körül aki mindvégig kiszolgáltatottan hevert a padlón. A nemes arra lett figyelmes, hogy annyira nem tudja visszafogni már magát, hogy ajkai kettényíltak és hangosan zihált.  A pulzusa felment az egekbe és az izmai kezdtek elengedni. Egyedül csak a kötelek miatt nem nyúlt el a földön, mint valami magatehetetlen báb. Eközben Dante látványosan nem tudta levenni a tekintetét a vámpírról, aki úgy állta a sarat hogy bárki megirigyelhette volna az önuralmáért és türelméért. Ezt közvetve Rupertnek köszönhette, hogy kialakította magában, mint amolyan önvédelmi fegyvert. Önbizalmát és szilárdságát az ingatta meg amikor a fiú lehúzta a nadrágját és a szoba végébe dobta. Cain rémülten nézett a gatya után, majd fel Dantéra aki álló farokkal indult el felé. Nem hitte, el hogy ez vele történik... főleg azt nem, hogy ettől még görcsösebben erektált, a hirtelen beletóduló vértől még meg is ingott kicsit, valószínűleg a fiú ezt jól látta. Cain nem tudott mást tenni csak összeszorított ajkakkal bámult a fiú szemébe, aki éhesen vonult felé, mint valami úrinő és közben hülyeségeket beszélt.

- Kis unszolásra?  Jól esik egy hazugság Skarsgard? Remélem tudod, hogy a tetemes mennyiségű búgató porodnak köszönhetően áll a farkam, semmi másért! Amit látsz az egy mesterséges folyamat eredménye! Nem leszel a szememben különb, mint a nővéred, amit most csinálsz az nemi erőszak!

Sziszegte a fiú felé és próbálta Tethyst az eszébe juttatni hátha lelombozza vele Dantét. Kevés annyira sértő beszólás létezett a  földön minthogy a fiút a nővéréhez hasonlítják, mert az a nő egy patkány volt. Dante pedig olyan eszközöket alkalmazott, amit tőle látott. Nem volt a tetteire értelmes és logikus magyarázat Cain fejében. Elhűlve pörgette a lehetőségeket, hogy mégis mivel érdemelte ezt ki, de nem értette. Dante lehajolt az arcához és olyan mézes hangon beszélt hozzá , hogy belé fagyott a szar. A szőke és illatos haja előre omlott a vállairól és Cain mellkasára hullott, a hirtelen érintésre megugrott az izma. Nagyon szégyellte magát azért, hogy nem tudta uralni a testét és reakcióit, de egy lónak is elegendő mennyiségű ajzószer és elnyomogatott indulatok hatására nem is volt csoda, hogy majdhogynem visongott a kéjtől. Csoda, hogy nem élvezett el a fiú puszta látványától, nem kellett neki sok hozzá...  

- Már mibe lenne neked igazad?- Vágott közbe Cain, de nem zavart meg sok vizet, mert a fiú tovább magyarázott. Kezdett a nemesben összeállni a kép. Lassan megértette, hogy mindez miért is történik vele. Dante azt akarja, hogy vállalja fel a kapcsolatukat. Hát ez nem normális! Ezzel a húzásával végképp ellöki magától a férfit, nem hogy segítené a románcukat! Legalábbis Cain ebben a pillanatban nem érzett más csak mérhetetlen felháborodást, dühöt és tagadást. Hiába volt szerelmes a fiúba és volt minden vágyának a tárgya nem volt képes elfogadni, kibúvókat keresett minduntalan. Csoda, ha Dante terve egyáltalán jól sül el, mert én elképzelni sem tudom, hogy ez mégis hogyan sikerülhet neki ilyen eszközökkel...

- Undorító vagy! Bedrogozol és azt hiszed, hogy készpénz ahogyan a testem reagál! Mintha nem ismernél eléggé! Mégis mit gondolsz magadról ki vagy te? Te elmebeteg vagy! Kisemmizett a  nővéred és a kitagadottság miatt most keresel... partnereket? Dante te elmebeteg vagy! A testvéreddel vérfertőző kapcsolatban éltél és azt hiszed az a normális , ha a szeretteiddel vagy azzal akivel együtt élsz automatikusan lefekszel! Nem látod mit csinálsz? Velem is ezt akarod csinálni, mert most éppen nálam laksz és úgy érzed hozzám tartozol!  Ez egy pszichózis amit kezeltetni kell! Ez az eskü egy hazug dolog amit ránk kényszerítettek, nem pedig házasság! Amikor veled együtt voltam akkor is drogok hatása alatt cselekedtem! Miért nem látod ami tejesen nyilvánvaló? Komolyan be foglak rakni az őrültek közé, mert ijesztő amit csinálsz! Azt hiszed azzal, hogy mindenféle egészségkárosító szerrel teletömsz és megkötözöl bármit is tudsz bizonyítani? Így akarsz szerelmet kierőszakolni? Tudod, amikor a nővéred elvette a szüzességemet  akkor annyira benarkózott, hogy folyt a nyálam legalább mint most! De belül üvöltöttem, mert egy undorító féreg és az ahogyan a testem működött, csakis az ösztönöknek és drogoknak volt köszönhető... ez lesz a te esetedben is. Neked meg ez kell? Akkor tessék, essünk túl rajta kezdd el ne csak a szád járjon Skarsgard! Kúrjál meg! Gyerünk! Legyél nagyfiú te szerencsétlen, beteg fasz! - Ordította Cain olyan hangerővel,  hogy a manó inkább kiment ezalatt hátra a kertbe, hogy  a növényeket gondozza. Pupi erősen elgondolkodott, ideje lesz velük ismételten elbeszélgetni arról, hogy mi való és mi nem, minek hol a helye ebben a villában... Dante mindeközben letérdelt Cain mellé, a férfi megborzongott a fiú testéből áradó illatoktól és a hőtől. Újra érezte azt a csodálatosan ismerős ízt a szájában, a kvibli meztelen bőrének illatát az orrában. Önkéntelenül is lehunyta a szemét és beszívta  az aromás levegőt, melybe hormonos férfiszag is vegyült , ez Dante öléből áradt. Cain zavartan meredt maga elé és még hangosabban zihált. Annyira  hangosan mint aki nem kap levegőt, ezzel együtt izzadt és a mellbimbói is megkeményedtek. Külsőleg is látványosan kezdett szenvedni a sok ajzószertől és a kielégületlenségtől, amit hetek óta halmozott. Ráadásul pontosan ennyi ideje nem ivott vért sem, ajkai kicsit kicserepesedtek így megnyalta a száját a gondolattól is. Hasa hangosan korgott egyet.  

- Nem fogok előtted térdelni, te rohadék!- Sziszegte Cain színtelen hangon, így Danténak kellett jobb belátásra bírnia. A fiú egy darabig szótlanul nézte őt, majd hirtelen a bordái közé szúrta az ujját. A vámpír valami fémes és hideg dolgot érzett a bőrébe hatolni ami csípett és vágott egyszerre. Talán ordítás nélkül is kibírta volna alapállapotában, de nem az a nap volt. Rettenetesen érzékeny volt a bőre a sok szertől, így a vágástól azonnal libabőrös lett és hangosan felnyögött, olyan kéjjel amit ritkán hallani tőle. Mivel mindene össze volt kötözve oldalra borult, így megszégyenülve feküdt tovább a földön és érezte amint forró kis vérpatak csiklandozza végig az oldalát. Dante olyan hangot kezdett hallani, mint amikor egy állat nagyon ideges, de nem zavartatta magát újra Cainba mélyesztette az éles és különösen csípős anyaggal bekent dolgot, így a nemes újfent felszisszent és szitkozódva próbált felevickélni a padlóról. Dante is beláthatta, hogy egy összekötözött és különféle izomlazító hatású szerekkel megtömött ember nem igazán tud mozogni , így Cain hajába markolva segítette irányítani a nemest, ismételten térdelő pózba taszigálva őt, a tükör elé rángatva az arcát. Miután végeztek örömmel konstatálta a kvibli, hogy sikerült megmozdítani a férfi testét, aki a földre borulva remegett, nem igazán tűnt úgy, hogy jó bőrben van. Azt hinnék, hogy esetleg hányingere lett, de nem erről volt szó. Szó szerint rángatózott a vágytól és másra nem tudott már gondolni csak arra , hogy kielégüljön. Szörnyen érezte magát mert a bűntudata is kezdett feloldódni és minden egyéb gátlása. Kínjában könnypatakok folytak végig az arcán, ezalatt Dante pontosan mögé lépett és Cain hátán található kötelet felhúzva a nemes feltérdelt. A kezei hátra voltak csomózva , testét most látta így először a tükörben. A kötél csodálatos elrendezésben és mintázatban fonta körbe izmait. Minden kapcsolódott mindenhez és megvoltak a funkcióik, még a farka alatt is volt kötél ami kicsit megtartotta azt, így már szinte ellilulva meredezett az ég felé és jelentős mennyiségű elő váladék csillogott rajta. Dante szerszáma a hátához nyomult így azonnal felnyögött, olyan hangon, amit még a szőkeség sem hallhatott tőle. Haja rendetlenül borult az arcába és tekintete némileg laposabb lett, szájából pedig ömlött a nyál. Hát ennél szebbet nem igazán lehetne festeni, úgy hiszem. Valószínűleg Dante is ezt gondolta, amikor a nyálas ujjával végigsimította a félvámpír felhevült bőrét, válaszul a mágus hátravette a fejét és csukott szemmel felnyögött. Hát igen, eddig bírta magát türtőztetni. Valahol még dolgozott benne, hogy harcolnia kell a látszat ellen és hogy a büszkeségével mi lesz, de egyre kevesébe foglalta le a gondolat, ugyanis lassan minden vágya az volt,  hogy végre elélvezhessen és Dante vérét igya, ahogyan aznap este amikor először voltak együtt.

- Te beteg vagy!- Suttogta a nemes rekedt hangon és próbált nem erotikusan nyögni miközben fulladozott a kéjtől.

- Akinek terápiára van szükséged az te vagy! Te nem normális!- Háborodott fel egy kicsit, miközben minden jel arra mutatott, hogy másra nem vágyik csak arra, hogy Dantéval henteregjen. A fiú egyenesen a farkát nézegette, amit elszorított a kötél és már szinte habzott, ahogyan a szájából ömlő nyál is. Cain rettenetesen alantas helyzetbe került magához képest. Nem tudott mit mondani már , hiszen mindent kikiabált magából, mindent megtett annak érdekében, hogy visszarántsa Dantét  a realitás talajára és felvilágosítsa arról, hogy amit tesz az nem normális. Csak az volt a baj hogy a szerek és a saját elnyomott vágyai hatására egyre erőtlenebbé vált. Kezdett ő is egy állat szintjére süllyedni, akinek nem megvetésből és taktikai okokból mindegy minden...hanem azért mert ő is akarja már a dolgot.

 


- Cain megmondtam már, hogy nem találsz rajtam fogást. A kétségbeesetten kiabált szitkaid Dante számára borzasztóak volnának, ezt el kell ismernem. Soha nem volt nagyobb félelme annál, hogy Tethys-re fog hasonlítani, vagy akár az anyjára. Tudatosan mindig úgy tett, hogy véletlenül se döntsön az ő kedvükre… De most nem Dante van itt, ezt már beláthatnád. A drogok teljesen kiirtották ma az elmémből, hogy csak a Te érzelmeiddel tudjak foglalkozni. Így hiába tiltakozol, vagy hadakozol, úgy lesz, ahogy nekem a legjobb. S így egyúttal neked is.
Felkészült arra, hogy Cain akadékoskodni fog, így egy elég sunyi, de hatásos módszert eszelt ki arra nézvést, hogy a mágust jobb belátásra bírja. Dante testi erő hiányában és az őt ért folyamatos szóbeli és testi bántalmazások folyományaként elkezdett foglalkozni a keleti harcművészet tanaival, amik a kung-fu alapjait alkotják. Az emberi testen megtalálható néhány olyan pont, amit ha a megfelelő erősséggel és szögben megnyomunk, néhány másodpercre harcképtelenné teszi az áldozatot, vagy legalábbis kellemetlen érzés neki és így jobb belátásra lehet bírni. A legegyszerűbben megtalálható pont, a negyedik és ötödik borda közé esik, a széles hátizom közepén, a gerinchez közel.  Ide irányította Dante az ujjra húzható kis karmot, amit korábban egy mugli szaküzletben vásárolt. Tudta, hogy Cainnal nehéz dolga lesz és mélyre kell majd tolnia a húsában, ezért a későbbi gyógyulást elősegítendő, timsóval kente be a felületét, ami csípős érzést hagy maga után. Hamar összehúzta a sebet, de mivel a mágus vergődött és az izmai folyamatosan rángatóztak, kicsorrant a vére. Dante fején elsőként az futott át, hogy lenyalja, de megpróbált túllépni ezen, így Cain hajába markolt és eligazgatta a tükör előtt.
- Oh kedvesem, ha én beteg vagyok, akkor aztán együtt megyünk az elmeosztályra – búgta forró kéjjel az ébenhajú csodának. A levegő annyira szikrázott körülöttük, hogy egy lőporraktár is felrobbant volna tőle. Dante már képtelen volt normálisan levegőt venni. Egyszerre érezte saját testi kínját, hogy mindjárt felrobban a farka, hiszen hiába élvezett el önkezétől, igazi szexuális kontaktusa nem volt. Ez is ghoulsága számlájára írandó, mivel teljesen csak a Cainnal folytatott aktusok következményeként tud kielégülni. Úgy vette a levegőt, mintha másodperceken belül orgazmusa lenne. A szája már ki volt száradva, s olyan volt az agya, mint egy edény, amit Cain vágyai töltöttek színültig. Ugyanis saját vágyai mellett eltörpültek azok a hullámok, amiket a nemes teste és öle sugárzott felé. Látása szinte már homályos volt attól, ha magukra nézett a tükörben. Mégis kénytelen volt folytatni a szerepjátékot, Cain csak így tanul ebből az estéből és csak eképpen fog profitálni belőle.
- Nézd csak Cain! Ha így végighúzom az ujjam rajtad már ettől is kiszenvedsz. Annyira szép látni, hogy úgy játszom rajtad, mintha egy húros hangszer volnál. Szemléltetésül megmutatom még egyszer, de jól figyelj – ezzel kinyújtotta jobb kezének hosszú mutatóujját és Cain állkapcsának végétől indulva, az ádámcsutkája felé haladva lassan végigsimított rajta, majd le, egészen a köldökéig. A mozdulat nyomán Cain állatias morgást és szinte fulladozó nyögéseket produkált. Eközben Dante sem volt rest, nedvedző farkát még szorosabban a mágus derekának szorította, amitől szintén hangos zihálás szakadt fel a nemesből.
- Látod, a farkam milyen csodákra képes? Annyira lenyűgözi a tested, hogy szinte kapkodsz utána, mint egy fuldokló a vízért. Mutasd csak, hogyan? – s újból nekidörgölte a farkát a nemesnek, ezúttal a bordáinál.
- Hát ez igazán lenyűgöző. Szerintem te sem gondoltad volna, hogy ez ilyen szép dolgokat produkál. Úgy táncolnak az izmaid az érintésemre, mint a hullámok a tó vízén. Node nem akarok ennyire közönséges lenni. A szavakkal sokkal jobban bánok.. Igen, azt hiszem a szám a legnagyobb ajándék rajtam, te is így gondolod, igaz? Nem nem… Elég, ha gondolod. Olyan csodás és hálás tulajdonság a hallgatásod. Tudom, hogy most belebeszélnél a dolgomba, ezért inkább nem húzom tovább a mondandómat.
Dante felemelkedett ültéből úgy, hogy Cain véletlenül se tévessze szem elől a tükörképét. Úgy helyezkedett, hogy egyik kezével támassza a nemes mellkasát, így el is tudja lökni magától, ha az bármilyen helytelen dolgot tervezne.
- Tudod, sokáig gondolkodtam azon, hogy tudnám a legjobban kicsikarni az igenlésedet és arra jutottam, hogy a buziságot úgy tudom előhozni belőled, ha Te magad látod a hatását. Intenzíven – már nem tudott artikulálni a szájába tóduló kéjes hangoktól, ezért csak azt tette, amit az ösztönei súgtak neki. A fém karmot magán hagyta, hogy kellő pillanatban alkalmazni tudja. Még megkötözve is okozhat neki meglepetést Cain… Dante úgy helyezkedett, hogy a tükörnek háttal legyen, de ne takarja ki Caint. A mágus hóna alatt átnyúlt egyik kezével és a sebhez közel tartotta, másik kezével a hasizmát kezdte el simogatni, de Cain farka annyira jól alá volt polcolva, hogy minduntalan beleütközött és nedves sóhajok szakadtak ki a nemesből. Végül már nem törődött azzal, hogy beleütközik, helyette inkább bekapta, mint egy eres, nedves fagyit és lassú mozdulatokkal elkezdte nyalogatni. Közben fuldokló sikolyokat hallatott, mert szédítő volt a kéj, amit érzett. Szabad kezével önmagát is elkezdte kényeztetni. Olyanok voltak, mint egy csodásan megkomponált gordiuszi csomó. Szinte érthetetlen pózba csavarta magát Dante annak érdekében, hogy Cain egy másodpercéről se maradjon le a csodának, amit kettejük teste szolgáltatott. Azonban mielőtt elélvezett, elöntötte a szánalom, ami igazán Dante érzése volt. Felsejlett neki a kiszolgáltatott helyzet, amit ő érzett megerőszakolása estéjén, s hatalmába kerítette a gondolat, hogy ezt egy olyan emberrel teszi épp, aki a világon mindennél fontosabb neki. Ilyen közelről tisztán ki tudta venni, hogy Cain arcán könnyek patakzottak. Ennek ellenére olyan kéjjel nyögött, ami a szőkeség ördögi énjét táplálta és megháromszorozta szexuális izgalmát.
- Nyögj, Te kis buzi, ezaz. Mondom én, hogy imádod amikor egy másik férfi fonódik a farkad köré. Nem is tudsz szebbet elképzelni, tudom én. Az írmagod is csak erre készült, ez nem is vitás. Angifilius örökösökre, a név továbbvitelére…Ugyan kérlek. Kit áltattál ezekkel? Elhitted valaha? Kötve hiszem… Ez itt kézzel fogható… elég merev és eres bizonyíték arra nézvést, hogy merre tendálsz valójában.

Sajnos nem tudta tovább szőni mondanivalóját, mert amint hozzáért Cain makkjához, az üvöltve elélvezett , hangosan zihált és rángatózott. A testének közelsége és a korábbi Dante élmények miatt a fiú sírva élvezett Cain mellkasára. Fejhangon zokogott, miközben az állatias morgásokat produkáló félvámpírt tartotta elgyengült kezével.
- Sajnálom, hogy ilyet kell tennem veled – szipogta, ezúttal már mélyebb hangon, mint aki megjátszotta magát korábban. – De be kell vallanod, ilyen szép dolog és ennél csodásabb látvány nincs a földön, mint az, ha a kettőnk legnemesebb része egyszerre elsírja magát. Sajnálom, hogy elragadtak az indulataim, de ilyen gyönyörűséget csak az angyalok könnyeiben tudok elképzelni megcsillanni…

Nem igazán értette, hogy Dante miért hadovál neki arról, hogy ő nem az a régi Dante akit ismer. Nem jött át Cainnak az érzés, egy óvodás szintjén volt amikor párkapcsolati és érzelmi dolgokról volt szó. Tudta jól, hogy bántja azzal a fiút amiket mond, hiába csinál úgy mintha nem így lenne. Eközben Dante idillien rendezgette a haját, hogy újra csinosabban mutasson a tükörben, ez igazán figyelmes dolog volt tőle. A szőke és hideg tekintetű fiú csodálatosan festett a fekete hajú foglya mögött, úgy néztek ki együtt mint valami barokk szerelmi festmény a múzeumban. Miszerint együtt mennek a bolondok házába Cain inkább nem is reagálta le, próbálta a maradék büszkeségét megtartani, de nem nagyon ment neki. A farkával hátához szoruló fiú úgy nyomkodta magát hozzá, mint valami kanos öleb, de ez egyáltalán nem volt irritáló a legnagyobb bánatára, sőt alig kellett egy kis behatás ahhoz, hogy elmenjen. Dante ekkor kezdte az ujjival cirógatni a testét. Alig bírt a szenzációtól hangot adni, ajkai elnyíltak és homályos tekintettel meredt magukra a tükörben, s közben szeméből könnyek bugyogtak. Annyira megalázónak és igazságtalannak érezte amit vele művel, hogy csak a könnyei maradtak válaszul. Továbbá kiszolgáltatódott a gátlásait leromboló szereknek és akarta is ezt amit a fiú csinált. Nem tudott ellenkezni, vágyott rá minden egyes sejtjével. Szinte majdnem könyörgött, hogy had élvezzen el végre mert nem bírja tovább! Szánalmasnak és gusztustalannak érezte magát, egy undorító és alantas dolognak. Az apjának igaza volt mindenben, bárcsak belehalt volna a sérüléseibe a pincében akkor nem kéne így élnie tovább... Nem tudott a fiú kérdéseire semmit sem mondani, mikor a bordájánál érezte Dante kemény péniszét, majdnem eleredt az orra vére az izgalomtól. Ekkorra már folyamatosan hangosan lihegett, mint valami kutya és önkéntelenül is a fiú testéhez dőlt mert alig bírta tartani magát, kiment minden ereje  a kéjtől. Mikor Dante kitért arra, hogy a szája a legnagyobb ajándéka már sejtette mi fog következni, erőtlenül megpróbálta megfékezni a fiút, hogy hagyja békén, de nem jött össze neki.

- Könyörgöm! Ne... Ne tedd! Dante kérlek, ne hozzál ilyen helyzetbe! – Suttogta Cain elvörösödve, mint a szűz lányok, ezzel valószínűleg még jobban felhergelte a kviblit. Mit sem törődve a félvámpír kérésével különös pózba csavarodva térdelt elé, de csak annyira közel, hogy a nemes lássa a saját reakcióit a tükörben. Dante mindenféle óvintézkedésről gondoskodott, mert ismerte hogy a vámpír mennyire veszélyesen tud reagálni, ha nem figyelnek rá... de ez nem a helyzet volt sajnos. Bár azért nem lehet hibáztatni a fiút, hogy résen volt hiszen adott már rá elég okot Angifilius úrfi, hogy mindenfélét feltételezzenek a szándékairól. Eközben a kvibli már simogatta is a hasát aztán a farkát, ami szinte majdnem az első érintéstől elsült.

- Hagyd abba kérlek! Nem akarom ezt! Dante, miért csinálod ezt velem?  Könyörgöm fejezd be és oldozzál ki, nem akarom.... Ah! – Fuldoklott a saját taknyában és nyálában Cain, miközben azért a csípője lágy mozgásnak indult. Szerencsétlen olyan szégyent érzett, hogy nem tudta tovább nézni magát a tükörben, ekkor történt a legrosszabb: az önkéntes terapeuta orálisan kezdte kényeztetni a mágust, aki ennél a pontnál már nem bírta tovább tartani magát. Olyan szex-hangokat produkált, amit egy pornóipari dolgozó is példának vehetne. Nem volt lányos, de azért kellően erotikusnak hatott a kongó teremben. Három hetes kielégületlenség, szerelem, szégyen, vágyódás és több gramm élményfokozó szernek köszönhette ezeket a zajokat. Na meg Dante nyelvjátékának. Nem is hagyta szó nélkül a fiú a nyögéseket ... Cain arca égett a szégyentől és kínjában csak sírni tudott. Ha nem lett volna ennyire bedrogozva nyilván megpróbált volna ellenállni, de most jelen helyzetében erre képtelen volt.

- Hallgass! Gyűlöllek! Ne érj hozzám! Hagyd abba! - Nyögte habzó szájjal, de mivel nem tudott egyáltalán semmit tenni Dante inkább visszahajolt, ám annál a pontnál Cain elélvezett, legnagyobb szégyenére. Igazság szerint nagyon nagy volt az orgazmusa és meglehetősen hosszú hullámban tört rá, de cseppet sem lett tőle jobb kedve. Ebben az élvezésben benne volt az a perverz kínlódás is amit a fiú okozott neki a mondataival és a szégyen amik táplálták a vágyát. De ezen nem lepődik meg senki sem, hiszen aki ismeri hősünk történetét, tudja jól róla, hogy mazochista. Legnagyobb meglepetésére arra lett figyelmes, hogy nem múlt el az izgalma! Innen már teljesen megbizonyosodhatott arról, hogy valamiféle szer hatása alatt áll. Lehetséges lenne, hogy akkor minden érzelme hamis volt? Nem tudta megmondani, gondolatai összeszedetlenül cikáztak a fejében. Az élvezete pillanatában az izmai megugrottak így majdnem elvágódott, de a fiú megpróbálta megtartani őt, aki abban pillanatban élvezett a mellkasára. Csodás! Ennél mocskosabb már nem is lehetne... gondolta ezt Cain, de még nem tudta mennyi minden fog következni ezen az éjszakán amitől még ragacsosabbá válik ! Na de a jelenbe térve a fiú nem sokáig bírta el a mágust, aki végül hanyatt vágódott és beverte a fejét a padlóba. Ettől kicsit meg is szédült és ismételten ragacsosan, könnyesen, taknyosan megalázva feküdt a földön, miközben halkan zokogott. Hirtelen arra lett figyelmes, hogy a fiú is nekiállt zokogni... Nem értette Dante reakcióját, de egyenesen ijesztő volt. Cain annyira le volt forrázva attól, hogy azt mondták neki: nyögj te kis buzi, hogy mérgében Dante felé köpött egyet, hiába próbált pont akkor bocsánatot kérni tőle a kvibli. Ennél rosszabb időzést ki sem találhatott volna, pedig lehet ha nyugton képes maradni akkor megússza az anális örömöket.

- Cseszd meg te kis buzi!- Kiáltotta villogó szemfogakkal, igazán mérgesen. Most jött az a szokásos dühroham amikor nem volt képes ember módjára viselkedni.

- Dögölj meg a nővéreddel együtt, te nyomorult!- Szólt, mint a legutolsó Blaha Lujza téri őslakos. Egyenesen tombolt a dühtől, ha lett volna ereje akkor most legszívesebben felakasztotta volna Dantét egy fára, azzal a kötéllel amivel őt béklyózta meg. 

- Gyűlöllek, undorító vagy! Tudom, hogy ez a szerektől van csak! Majdnem behúztál a csőbe és hittem neked, de a farkam még mindig áll! Látod, ebből tudom, hogy az egész egy hazugság! Hazudsz és megpróbálod kimosni az agyamat a különböző drogok és lelki terror segítségével! Hogy én mennyire utállak téged, hát erre nincsenek szavak!- Kiabálta, mint valami elmebeteg állat. Nem igazán mutatott jól összedszuvázva és álló farokkal a földön fetrengve, de akkor sem volt szép , hogy leköpte Dantét. Hát ebből vajon mi lesz így? Cain mással sem volt elfoglalva, csak hogy megkapaszkodjon a legutolsó szalmaszálban is, hogy ne legyen igaza az apjának aki megnyomorította a lelkét. Úgy érezte hogy a legnagyobb bizonyíték az, hogy orgazmusa után nem tud lekókadni, azaz az egész csak illúzió semmi egyéb!

 


Dante mutálódott énje fürdött a siralmas és szégyenteljes látványban, amit Cain nyújtott. A nem is olyan régen még pökhendin és gőgösen a párnákon kéjelgő, ópiumozó porcelánbaba eltűnt egy időre, az egészen biztos. Helyette egy saját váladékaiban fetrengő, nyomorult feküdt. Vérzett a háta, a nyála egy kisebb tócsában gyűlt össze a földön, mivel az élvezés után egy cseppnyi ereje sem maradt, hogy ülő helyzetben tartsa magát. Emellé sűrű, hosszú pillái össze voltak ragadva a könnyeitől, amik csak úgy patakzottak szép vágású arcán. Hajdan rendezett és selyempuha haja most spermától és izzadságtól csomósan terült szét körülötte a szélrózsa minden irányába. Mondhatjuk úgy, hogy volt már jobb bőrben is. Mindezek ellenére futotta neki még annyira az erejéből, hogy egy jó szaftos, csomós köpettel jutalmazta Dantét a korábbi kéjes percekért. A fiú azonban most olyan hangulatban volt, hogy a másik orcáját is odafordította volna, hogy a mágus csúlja le azt is, ha kedve tartja. Éppen üvöltött bent és vigyorogva szemlélte a még mindig álló farkú csődört.
- Kedvesem el kell, hogy keserítselek, de a méteres kékeres már rég nem a drogoktól áll ilyen serényen. Amiket kaptál, azoknak az erekciót elősegítő hatása nem tart tovább 10 percnél. És ebben biztos lehetsz. Amikor előkészítettem neked a keveréket, gondosan elolvastam minden apró komponenst és a hatásukat.  Olyan kis aranyos vagy, ahogy saját magadat próbálok győzködni még mindig. Kezdek kijönni a béketűrésből Angifilius. Miért nehezíted meg a saját dolgodat, hm? Egy értelmes mágusnak ismertelek meg, de az elmúlt időben úgy teszel, mint aki agy nélkül született… Végtelenül bosszantó a viselkedésed, szinte kedvem lenni Téged is leköpni, amiért ennyire primitíven állsz hozzá a témához. Lealacsonyodsz olyan szintre, amit normális esetben nem tennél meg a hétköznapokban. Nézz csak magadra Te majom! Egy mocsok vagy most. Egy szedett-vetett semmi. Mint egy marék fing a szélben – hörögve felnevetett és elmélázva bámulta önmagát a tükörben. A drog a legkevésbé volt jó hatással az egójára. Nem lett nagyobb az önbizalma, inkább egy párhuzamos univerzumban élő Dantét ültetett a fejébe, aki ocsmányul bunkó volt és sértő, de talán ez kell most Cainnak. Mindezek mellett végtelenül perverz volt és tudta, most bármit megtehet.
- Tudod mi az érdekes Cain? Hogy szinte még el sem kezdtem a tudatod tágítását. Azonban már így is látom, hogy reped a büszkeséged. Olyan ez, mint amikor valami szépet kapsz karácsonyra. Gyönyörű rajta a csomagolópapír, de téged ez egyáltalán nem érdekel. Csak azt akarod tudni, mi rejtőzik alatta, így izomból letéped és elhajítod, mint egy összegyűrt taknyos zsepit, mint egy darab szart. Pontosan ezt érzem most én is. Hogy a gyönyörű csomagolásod és hazugságaidat le kell tépkedjem, mint a kislányok szokták a margaréták szirmait. Neked az agyad kell újrahuzalozni. Csinálhattam volna egyszerűbben, például beadok neked ayahuascát, vagy LSD-t. De egyrészt akkor nekem is kellett volna ennem belőlük, másrészt úgy kimaradt volna az élvezeti rész. Nem igaz? Hát nem élvezed ezt, Te kis vergődő pondró? –kérdezte negédes hangon, majd mosolyogva elidőzött a válaszoló mágus arcán.
Szavai közben egészen közel térdelt Cainhoz, egy cseppet sem tartott attól, hogy az újból leköpné, annyira megalázta az elmúlt percekben. Olyan szögben közelített ujjaival Cain testéhez, hogy az nem látta őket a tükörben.
- A legkellemesebb percek azonban csak most jönnek, ó drága Cain. Csak arra kérlek, sikíts – mondta, majd Cain és saját nyálával nedvesített középső uját a kiszolgáltatott Cain seggébe dugta. Felkészült az elkövetkező tiltakozásra, így a fém karom párját is előkapta a ruhája alól és újból a nemes bőre alá nyomta. Puha középső ujja ugyan némi ellenállásba ütközött Cain seggénél, de a drogok ezen is segítettek, szóval nagyrészt nem Cain irányított. Dante lágyan mozgatta az ujjait és közben finoman harapdálta Cain bőrét.
- Látod, hogy vonaglasz az ujjamon, te kis kurva? Pedig igazán nem csinálok sok mindent, de a kis segged csak úgy visong utánam. Ajjjh…Olyan szép kis köcsög vagy te Cain. Nagyon jól teljesítesz. Kíváncsi vagyok, hogy folytatod a viselkedést ma…Vigyázz, figyelem minden mozdulatod…

Hősünk a szégyentől és megalázottságtól meg sem bírt mozdulni. Nem akarta elhinni amit Dante mondott, hogy ezek csak merevedést elősegítő anyagok voltak. Az zakatolt a fejében, hogy: hazugság. Minden egyes szava hazugság, ilyen nem létezik, nem lehet! Az egész csak meg lett rendezve annak érdekében, hogy a fiú kiélje rajta a beteges vágyait! Nem normális! Majd szépen lassan gyermekkori jelenetek játszódtak le a lelki szemei előtt azokból az időkből, amikor az apja megalázta őt, amikor kínozta és véresre verte miközben azzal szekírozta, hogy meleg és semmire sem fogja vinni ha felnő. És erre tessék, ez az igazság! Ha valóban nem drogok munkálkodnak benne, akkor igaza lett Rupertnek mindenben... De miért harcol ellene? Hiszen az apja már nem él. Nem kell bizonyítania senkinek sem. Aztán egy újabb hullámban tört rá az, hogy mit szólnak rá az emberek majd, ha az utcán felismerik őket. Az a megalázás amiben élt tovább folytatódik, csak a világ színe előtt. Két aranyvérű nemesi családi ág fog kihalni amiatt, mert mindkét örökös meleg és egymásba buzult. A gondolattól újabb könnyek gördültek végig az arcán. Erről fog mindenki beszélni, hiszen ez olyan bulvárnak való alapanyag ami felett igencsak nehéz elsiklani. Mindeközben Dante mindenféle alantas dolognak hordta el őt és rajta szórakozott.

- Igen! Valóban! Én is pontosan így érzem magamat, amiket mondasz rólam! Hogy hagytam, hogy egy percig is azt képzeljem érzek irántad bármit is! Nem fogod nekem beadni, hogy ezt nem a drogok csinálják velem! Nem bízom benned soha többé azok után, amiket műveltél az ittléted során hiteledet vesztetted! Egy hálátlan dög vagy! Nem is értem, hogy mered azt képzelni egy percig is, hogy közünk lehet a másikhoz! Egy vicc vagy!

Egy ideig Dante saját magát nézte a tükörben. Sápadt volt és izzadt, a szemei alatt lila karikák éktelenkedtek. Cain nagyon örült, hogy a fiú sincs a legjobb bőrben, szerette volna, hogy az is annyira szenvedjen lelkileg, mint ő. Nem fogja megadni Danténak az örömöt, hogy leigázza ! Főleg azok után, hogy lopott, hazudott, valójában máson nem jár az esze csak az ármánykodáson. Semmivel sem különb Tethysnél.

- Örülj neki, hogy lerombolod a büszkeségemet. Igen bedrogozol és undorító dolgokra kényszerítesz, mégis mit gondoltál ez jó érzés lesz nekem? Tudod jól, hogy nem vagyok egy rohadt buzeráns, mint te! Nyilván a büszkeségemen esik csorba egy ilyen helyzetben a leghamarabb, te idióta fasz! És nem, egyáltalán nem évezem ezt! Aki itt pondró az kizárólag te vagy, te alattomos sunyi féreg!

Ordította Cain szinte önkívületben, nem akarta elhinni hogy ez vele történik. Dante vészesen közeledett felé és teljesen nyugodtan tűrte a szitkokat. A mágus kezdett kétségbeesni, hiszen úgy tűnt bármit tesz nem fogja elereszteni őt, hiába hisztizik és sértegeti a szőke fiút. Már éppen egy újabb verbális támadást indított volna el a kvibli ellen, aki ráérősen a lábához térdelt és lassan előrenyúlt és felvezette a terveit.

- Azt várhatod te nyomorult!- Sziszegte Danténak és megfogadta bármi is történjék meg sem fog nyikkanni, nem fog nyögni mint valami lotyó! Ha az apjának némán tudta tűrni a kínzásait ez sem lehet annál rosszabb. Sőt, igazán korán átélte a poklot és megedződött az idegrendszere annyira, hogy egy hang nélkül tűrje a legtöbb testi kínt. Az anyaszomorító eközben egy kicsit megnyálazta az ujját és Cain combját lágyan oldalra fordítva, minden előzmény nélkül a seggébe hatolt. A félvámpír még sosem ingerelte magát análisan így a lehető legszűkebb volt, valószínűleg Dante már el is feledte milyen egy ilyen szűzies luk textúrája. De mint ahogy leírtam azért annál hosszabb folyamat volt a behatolás, ugyanis nem igazán akart beférni a fiú ujja, izomlazítók ide vagy oda. Cain összeszorította ösztönösen a záróizmát, ennek következtében véres sérülések árán tört be Dante a seggébe.

- Istenek!

 Kiáltotta el magát Cain könnybe lábadt szemekkel, a fájdalom elképesztő volt és furcsán érzete magát tőle. Úgy szorult a luka Dante ujja köré, hogy félő volt ki sem jön belőle. Eközben a nemesnek kellemetlen égő érzete  volt, el sem tudta képzelni, hogy a kvibli mégis hogyan tudja mindezt kibírni. Szemében könnyek gyűltek és megalázottságtól inkább lehunyta őket. Az égő érzés egyben csípőssé is vált, ahogyan a nyálkahártyája megsérült a behatolás következtében.  Kínjában elharapta a saját száját, mivel tiszta erőből tette , most már ajkaiból is bőven csordogált a vére ahogyan seggéből is elkezdett folyni. Hát nem állt túl jól a szénája az biztos! Mialatt a seggébe fúrta Dante az ujját a másik kezével amivel a combját tartotta oldal irányba úgy mellékesen belemélyesztette a fémkarmot. Olyan volt az egész, mint egy rémálom.

- Dante! Dante! Azonnal hagyd abba! Dante! Hogy vagy erre képes? Hogy tehetted ezt velem?

Ordított dühödten a félvámpír s közben próbált elhúzódni a fiútól, de ez is rettenetesen nagy fájdalmakkal öntötte el altáját így inkább nem mozdult. Próbálta a levegőt normálisabban venni és másra koncentrálni, mint ami lent történik. Remélte mihamarabb vége lesz a kínjainak és utána ünnepélyes körülmények között végezhet magával és egyben a kviblivel. Cain már kezdte volna megszokni a helyzetet, ám ekkor a fiú elkezdett mozogni benne s közben nedves ajkaival a csupasz derekához ért. Miközben lágyan mozgatta az ujját Cain egyre befogadóbb seggében , lassan nyalogatni s harapdálni kezdte a bőrét. A félvámpír egyre jobban kezdte élvezni a fájdalmat amit a kvibli okozott neki. A folyamatos szúró csípő érzés elmúlt és helyette egy konstans fájdalom borította el ami orgazmus közeli állapotot váltott ki benne. Dante elérte a prosztatáját és forró bizsergő hullámok öntötték el és bár nem tágult ki, de most már könnyebben lehetett mozogni a testében. A farka már alapból is állt de most újra nagyobbá kezdett válni, legnagyobb félelmeit igazolta, hogy olyan pontokat nyomott meg a fiú benne amik igazán kellemesen hatottak rá. Nem tudott tovább uralkodni magán és szaggatottan kezdte szedni a levegőt, s miközben partnere nyelve és fogai játszottak a bőrén ő oldalasan feküdve vonaglott. Próbált nem nagyon nyögni és mozogni, de a teste ösztönösen rándult össze a kéjtől. Legnagyobb bánatára még Dante is megjegyezte milyen jó kis köcsög és milyen szexin vonaglik. Ekkor Cain megpróbálta megemberelni magát, s abbahagyni a derékmozdulatait. Szó szerint rámozgott Dante kezére, mint a takaros menyecskék.

- Ez a drogok miatt van! A nővéred is ezzel tudott rám hatni, semmi egyéb... nincs... Ez nem jelent... semmit! MMmmmmmm! - De nem tudta befejezni a mondatait mert Dante szemtelen módon tovább ingerelte őt. A tiltakozását is kéjtől párás hanggal nyögte ki, miközben nem kevés véres nyál folyt ki a száján. Rettenetesen érezte magát, nem tudta már hogy mit higgyen, hogy Dante hazudik, vagy tényleg igaza van, hogy ezt ő saját magától élvezi. Annyira nagy volt a szenzáció mértéke, hogy elkezdett kételkedni saját magában. Szégyenében a föld felé próbálta fordítani a fejét, hogy egyenesen a padlóhoz érjen a homloka. Furcsa kitekeredett féloldalas pózba került ettől. Dante pontosan az oldalra fordított segge mögött térdelt, Cain lábai kissé felhúzott pózban voltak, s felsőtestével már próbált a padlóval szembe fordulni. A kötelek sajnos nem engedték, hogy elsüllyedjen a föld alá szégyenében, így továbbra is szem előtt maradt a kéjelgő arca és eltátott vérző szája.

 


Dante füleinek Cain elkeseredett küzdelme olyan volt most, mint az angyalok éneke. Az a fajta, ami ha felcsendül, megnyílnak az égi kapuk, fanfárok hallatszanak és éteri fény tölti el a szobát. A szőkeség szinte látta már lelki szemei előtt, ahogyan arkangyalok szállnak alá az égből és tollas szárnyaikkal őt és Caint simogatják, közben lassú szellő kavarog körülöttük. Igen, ő most isteni beavatkozást művel éppen. Belenéz egy halandó hazug lelkébe és jóindulatúan felfedi számára a valóságot, bármi áron. Soha nem gondolta volna,hogy éppen rá szab ki ekkora feladatot a sors. A kicsi Dantéra az univerzum közepén… Miközben ujjaival szorgoskodott Cain prosztatája körül, azon tűnődött, vajon mivel érdemelte ki ezt a földöntúli kegyet. A jogot arra, hogy egy egyszerű halandónak segítsen az ő primitív eszközeivel, hogy önreflexióba hajszolja áldozatát és az végül meghasonuljon. Ez túl szép volt ahhoz, hogy igaz legyen. Ami különösen bíztató volt számára, az az, hogy a nemes arcán kezdte felfedezni azokat a grimaszokat, amiket ő szokott használni. Miközben a seggében matat Cain.

~Hm… Nagyon érdekes…Teljeséggel lenyűgöz ez a fajta reakció és igazán hízelgő. Már értem, hogy miért szeret Cain uralkodni felettem…~ - merengett magában, miközben ujjaival folyamatosan a szűztelenített rectum ellazításán ügyködött továbbra is. A mágus arcán kezdte lassan felfedezni a korábbi pszichológiai ismeretei során elsajátított arcjátékokat. Amint ott is megtudta, az igazság felismeréséhez és a beismeréshez az alanynak több fázison át kell esnie. A legelső volt a tagadás. Cain ezt a szintet már átlépte, s most a lassú felismeréshez közelít, amelynek végállomása az elfogadás. A realizálás azonban olyan, mint egy hosszú márványfolyosó, amely gyötrelemmel van kirakva. Ezek az actusok erősítik meg az alanyt a végső felismerésben. Megölik a lelkét, s helyette újat építenek fel, így ha a páciens visszatekint később a megtett útra, büszkének fogja érezni magát, hogy végigment a folyosón, s soha többé nem kérdőjelezi meg a beismert valóságot. Node, ne szaladjunk még ennyire előre. Sok munka vár még addig ránk.

- Ugyan-ugyan drága Cain, nem érdemes tagadnod tovább a valóságot. Különben is, ha továbbra is befeszíted a segglukad, s úgy viselkedsz, mint egy makrancos kiskutya, csak magadnak okozol fájdalmat, s ugyanúgy el fog szakadni a kis ánuszrózsád, ahogyan az enyém. Gondoltam jó, ha tudod. Én ugyanis biztosan nem fogom abbahagyni. Az igazat megvallva borzasztóan élvezem, ahogy a nehéz, bordó véred rácsorog az ujjaimra. Ha lenne bennem efféle tehetség, olajfestékkel megfesteném, annyira gyönyörű kontrasztot alkot a hófehér valagaddal. Szinte sírnivalóan szép… Már értem, miért tetszett neked is annyira… Hát még az milyen gyönyörű lesz, amikor a selymes, eres farkam feszíti majd szét a farpofádat…mmmhmmm - a gondolatra is kirázta a hideg Dantét, s forró vágycseppek kezdtek csillogni halványrózsaszín makkja végén. – Oh, jó ég… Hát ez tényleg a legjobb dolog, ami megtörténhet ma…Kedvesem, nézd csak meg ezt. Pontosan annyira nem a drogoktól folyik belőlem a kéj, ahogyan belőled. Nézd csak meg jobban a lábad között lüktető vadállatot. Ilyet aztán nem csinálsz vágykeltőkkel. Nem bizony. A csodásan merev dióverőd azért áll így, mert sikoltozik a gyönyörűségtől. Tudja, hogy ma csak olyan dolgok fognak történni, amik nagyon jót tesznek neki. Ha már Te ennyire elhanyagoltad az elmúlt időben, szerintem igazán kijár neki egy kis kényeztetés, nemde? Hogy lehetsz olyan rossz, hogy megvonod tőle ezeket a csodás pillanatokat, hm? A farkadnak kell a gyönyör, Te buta, buta fiú… Most nézz rá. Hát lehet ezt a faszt nem megérinteni? Én biztosan nem tudnék ellenállni neki. Oh várj… Nem is akarok…

Miután látta, hogy Cain teljesen feladta már szégyenében a küzdelmet és ernyedten hanyatlott a földre, úgy gondolta Dante, hogy nincs többé szüksége a nemes hátába vájt fém segédeszközre. Két lábát kitárta és beült a nemes mögé, így a kéjesen nedvedző hímtagja újból a félvámpír puha bőrének nyomódott. A seggében matatást egy pillanatra sem szakította meg, csak egy pillanatra húzta kijjebb, hogy még egy kis nyálat köpjön rá. Bár a lassan csordogáló altáji vér így is elég nedvesen tartotta dolgos ujjait. Így, hogy szabaddá vált az egyik keze, újból hódolhatott egyik kedves elfoglaltságának. Ez pedig nem volt más, mint Cain legnemesebb testrészének ingerlése. Úgy gondolta a szőkeség, hogy ennél jobb dolgot most nem is tehet a mágussal. Óvatosan kezébe fogta az előváladékkal sűrűn borított, dagadó testrészt és szakértő kezekkel fel-le kezdte húzni rajta a bőrt. Közben halkan fújtatott Cain fülébe, mert a gyönyörű férfi rezgései újból felborzolták a már amúgyis pattanásig feszült idegeit. Lassan mozgatta az ujjait, szépen kiszámította minden mozdulatát, s amennyire a kötelek engedték a nemes gátját is szorgosan nyomkodta, miközben másik kezének ujjával ütemesen körzött a meleg testrészben. Ilyen közelről tisztán érezte a Cain halántékából áradó forróságot és olajos, nehéz hormonszagot. Mindkettejük teste csak úgy ontotta magából a ragacsos, szenvedélyes kéjt. Olyan gyönyörűek voltak együtt, hogy szinte látom lelki szemeim előtt, ahogy a felettük lebegő angyalok egymásnak adogatják a zsepis dobozt, mert ilyen szépet még ők sem tudnak elképzelni. Már csak egy aranybarokk képkeret hiányozna köréjük és készen is van a teremtés pillanata, amitől minden nő, leány és anya teherbe esik. Talán még a férfiak is… Dante erősen harapdálta Cain nyakát és ahol csak érte.

- Remélem tudod, hogy ha most ezzel végzünk, akkor jön majd csak a finálé? A végső felszabadulás… De most pedig sikíts, Te kis buzeráns. Nézz bele a tükörbe és mondd, hogy mit látsz. Csak semmi trükk fiatalember. Nagyon csúnya következménye lesznek, ha nem hallok kielégítő választ… Aki ilyen szép telivér ratyi, annak igazán semmi szégyellnivalója nincs.. – sziszegte agresszívan Dante, olyan hévvel, hogy levegőt sem tudott rendesen venni közben…

A kvibli egy szó nélkül folytatta Cain ujjazását, nem törődött semmivel sem amit a nemes mondott neki. Igazából tudta jól, hogy rizsa az egész és Cain átesett azon a ponton, hogy fájjon. Ebben az is segített a fiúnak, hogy a mágus nem tudta magát fékezni és folyamatosan valamije megrándult, a lélegzete pedig zihálásba váltott, de nem  a kínoktól. Valóban nem kellett neki sok, hogy ismételten elélvezzen, főleg azért mert ez igazán új ízű élmény volt számára, amit még sosem tapasztalt. Nehéz józanul elviselni ekkora élményt. Mindeközben Dante őt tanulmányozva hajolt fölé, szinte megfeledkezve arról, hogy Cain bármikor tehet olyan lépést ami esetleg kizökkenti a románcot... bár  a vak is láthatta hogy ez a következő élvezéséig teljességgel lehetetlen. Miközben a fiú a seggében dolgozott jó tanácsokkal látta el azt illetően, hogy lazuljon el. Ezzel hirtelen összébb szűkült, mert eszébe jutott, hogy bizony Dante meg fogja dugni, akár tetszik neki akár nem. A szűkülés következményeként hangosan felnyögött, nem lányosan, de azért igencsak felfelé ívelő hangon.

- Dante! Hagyd abba könyörgöm, ne hozzál ilyen helyzetbe! Bármit megteszek, csak azt ne! Kérlek! –Rimánkodott Cain rekedtes hangon, nedves sóhajok között. Szerencsétlen igazán szánalmasan festhetett, hogy próbál még mindig ellenállni, holott úgy fészkelődött partnere ujján, minta azzal a seggében született volna. Ellenben tovább folytatta a tiltakozást.

- Nem tetszett! Soha többé nem teszek veled ilyet, csak fejezd be!- Könyörgött tovább, mintha Dante baja csakis az lett volna, hogy Cain megdugta. Jaj, szegény nem nagyon értette már maga sem miről van itt szó, ellenben a fiú keze begyorsított, ami a prosztatáját még inkább ingerelte. A nemes inkább becsukta a szemét, úgy érezte hogy csak így tud a szégyen elől elbújni, próbált minden egyébre gondolni ami nem lent történik, de más nem járt  a fejében csak az, hogy ez az érzés nem is olyan rossz és már érti Dante miért szereti annyira. A gondolatra újabb könnyek szaladtak végig az arcán, nem hitte el hogy ez vele történik.

- Fogd be! Ne nézzél rám... Az istenit! Ne nézz!- Rimánkodott Cain elvörösödött arccal és csukott szemmel. Nem igazán örült, hogy a fiú ennyire kielemzi a testének minden reakcióját. Rettenetesen érezte magát, hogy ő van alul és még nem is sejthette mi fog következni a továbbiakban. Az a test, amit próbált megóvni a bűnös gyönyörtől, szinte remegett Dante farkáért. Igen: ő, aki arra gondolt, hogy sosem fog ilyen helyzetbe kerülni most csípőjével önként mozog rá valakinek az ujjára. Mindenben igaza volt az apjának, itt valóban nem vágykeltők működtek, hanem az ösztönei. Olyan ösztönök, amik teljesen szemben állnak a természettel, Thetyssel való együttlétekor undort érzett és lehet nem is a boszorkány viselkedése miatt. Igazság szerint, amikor nőkkel próbált lefeküdni nem érzett különösebben semmit. Volt valami kis izgalom a levegőben, de ehhez foghatót sosem tapasztalt amit most élt át. Fájóan, de már nem csak tudat alatt kezdte realizálni, hogy mi is történik valójában, hogy miért jobb Dantéval a szex. Eközben partnere nem zökkent ki, bizony ugyan úgy nézte őt továbbra is, majd hirtelen a farkáért nyúlt. Ez volt a legrosszabb és legjobb Cain számára ami történhetett. A fiú mögé szorult teljes testével , pontosan érezte ahogyan a nedves farka a bőréhez ér. Cain ettől ismételten hangosan nyögött, öröm volt hallani minden egyes nyikkanását. Dante beváltotta ígéretét és a két kezét összehangolva, ütemesen kényeztette a nemest, aki ettől a ponttól kezdve totálisan elveszett az élvezetekben. Túl jó volt az érzés, nem is csoda hogy Dante úgy visongott mint  a lányok, mert Cain ugyan nem tett akként, de hangosan nyögött és nem tudta visszafogni a hangját egy kicsit sem. A szégyen most elmúlt és átvette a helyét a kéj. Nem tudott tovább azzal foglalkozni, hogy a földhöz szoruljon minden porcikájával, mert nem bírta koordinálni magát. Oldalas pozícióba fordult és Dantéhoz szorult, kinek keze nyomán úgy vonaglott mintha már dugnának. Dante körülbelül a háta közepén érhetett hozzá a farkával, de nem igazán zavarta már ez Caint... sőt! Eközben a kvibli addig merészkedett, hogy a vámpír füléhez hajolt, a forró lehelete izgatóan cirógatta a nyakát, aki szinte hallotta a fiú pulzusának esztelen dübörgését. Ekkor jött rá, hogy mennyire éhes, de nem úgy mint szokott hanem sokkal mélyebben. Nem teljesen volt számára tiszta, hogy miért szeretné megharapni a kviblit, de az élvezeti szintje akkor lenne a legmagasabb, ha a cselekmények közé még Dante vérének ivása is felkerülne a listára úgy kiegészítésképpen. Ellenben a fiú harapta meg a nyakát, vészesen közel Cain állcsontjához, a nemes úgy gondolta hamarosan olyan közel kerül a fiú, hogy végre ő is kitudja venni a részét akár egy kicsit is abból, hogy a másiknak kellemetlen legyen. Dante a kéjtől megrészegülve hívta fel Cain figyelmét, hogy nézze magát a tükörben, mert ha nem akkor annak meglesznek a következményei. Már a pózból adódóan sem tudta a nemes nézegetni magát, ellenben jobb ötlete támadt. Már eléggé el volt lazulva a segge, hogy ne fájjon neki a benne mozgó ujj, így ha lendületből megfordul akkor olyan sikamlósan és simán csúszik benne Dante, hogy meg sem kottyan neki az érzés.  Úgy érezte most jött el a pillanat, most vagy soha alapon ő bizony kellemetlenséget fog okozni a fiúnak. Részint nem a kellemetlenség okozása volt a terve, hanem az hogy vért igyon már végre három hét diéta után. Dante hozzászorult a testéhez és ráhajolt a nyakára, Cain tudta csak egyszer próbálkozhat de annak jól kell sikerülnie. Hideg kék szemeivel előre meredt, hogy némi erőt gyűjtsön, majd egy hirtelen mozdulattal előre húzódott, hogy kellő lendületet tudjon venni ahhoz, hogy felemelje a felsőtestét és kicsit a hátára tudjon gördülni. Mindez másodpercek töredéke alatt történt, Dante egyáltalán nem tudott felkészülni a  támadásra. Bár nem nevezhetnénk tejesen annak, mert a fiú is szerette az érzést amikor a nemes az ajkaival hozzá ér. Cain nagyon gyors volt magához képest és bár fájt neki a mozdulat, de annyira fel tudta emelni magát, hogy hirtelen bele tudjon kapni a fiú hormonos kipárolgású bőrébe. Szemfogai úgy mentek át rajta mint kés a vajon. Ezalatt alteste még mindig oldalas pozícióban volt, seggében Dante ujjával, elől a markával. A fiú forró vére azonnal teletöltött a száját, s ebben való elégedettségében kiengedett egy nagyobb horkantást az orrán, mint valami állat, ami egy darab húst marcangol. A fémes finom íz olyan volt számára mintha hazaérkezni, legnagyobb meglepetésre a fiú nem engedte el őt, így nagyot kortyolt és közben folyamatosan rámozgott Dantéra, miközben nem hagyta abba a vákuumozását a bőrén. Ez túl jó volt. A forróság lassan elöntötte a testét, olyan volt mint valami kitörni készülő vulkán, érezte amint a forró szexuális energia kiárad az öléből, hogy elborítsa az egész szobát. Ha most ez egy anime lenne, akkor mondhatnánk azt, hogy Cain élvezése pillanatában egy hatalmas fénycsóva tört ki a kúria tetejéből, amit felülnézetből láthatunk és úgy robban mint valami atombomba. De mivel ez nem rajzolt történet, maradjunk annyiban, hogy az energia kitört belőle, elborítva Dantét is és szájában a fiú nyakával másodszorra is elélvezett. Dante kezében a farka megfeszült majd ütemesen rángott, ezalatt nem eresztette a nyakát, már a harmadik nagyobb kortyot vedelte be partneréből, aki félő volt elájul a vérveszteségtől. Cain saját magától még időben engedte el a szájával, így a fiú nyaka és saját ajkai között egy pink nyálcsóva húzódott. Annyi ereje sem maradt, hogy koordinálja magát így a földre hanyatlott és beverte ismételten a fejét a kemény hajópadlóba. Üres elmével meredt előre és halkan zihált, farka és segge még mindig a fiú birtokában volt, de nem igazán törődött vele , mert a több hetes embervér hiány utáni jóllakottság töltötte ki a gondolatait és az orgazmusának utórengései zsibbasztották a tudatát. Danténak kellően óvatosnak kell lennie a továbbiakban, hiszen Cain vérhez jutott így tudott neki parancsolni, legalább három órán keresztül biztosan. Annyi szerencséje volt, hogy Cain ennek nem volt tudatában. Reméljük, hogy nem fog megszakadni a gyönyörű nász a nemes tiltakozása miatt. A mágus megsemmisülten feküdt a padlón és várta a következményeit a tettének. Bár nem nagyon törődött vele mert túl nagyszerűen érezte magát ebben a pillanatban.

 


Danténak eszébe sem jutott, hogy az óvatlan kis harapdálásaival veszélybe sodorhatja terve alakulását. Márpedig így történt. Cain orvul kihasználta a kínálkozó alkalmat és rácuppant a bőrére, mint egy kis pióca. A kettejük között fennálló különös kapcsolat érdekessége, hogy ha Cain fenevada éhes lesz, Dante minden sejtje azon van, hogy ezt az éhséget segítsen enyhíteni a vérével. Most mégsem volt olyan erős ez az inger, mint korábban. Viszont nem menekülhetett az elől, hogy ilyen helyzetben Cain hozzáállása is megváltozik. Hiába érzi most nyeregben magát Dante, a vérével együtt a gyeplőt is elejtette. A belőle kiáramló életadó nedű elszívta az agyát is gyakorlatilag. Egy lüktető, élvezkedő vérzacskó volt most, ami nem volt képes gondolkodni vagy tíz percig. Habár ő nem élvezett el, mint Cain, de nem sok kellett neki hozzá. Szerencsére Cain elengedte hamar, mert elájult volna, ha egy perccel is tovább szívja a vérét.
Miután felocsúdott a táplálkozás utáni sokkból, éktelen haragra gerjedt. Hogy merészel Cain önálló gondolatokat produkálni ebben a helyzetben? Micsoda pimaszság ez? Teljesen ledöbbent, hogy a mágus még mindig azt hiszi, hogy ő a döntéshozó ebben a helyzetben is. Így akar fölé kerekedni, ó igen? Hát majd meglátjuk, ki húzza a rövidebbet… Látta a nemesen a fáradság csalhatatlan jeleit, amibe persze belevegyült a seggének ingerlése következtében fellépő szégyenérzet is. Szerencsétlen Cain valószínűleg nem igazán volt már képben… Dante legalábbis úgy okoskodott, hogy a két orgazmus bizonyára szellemileg is kimerítette, hiába kapott a véréből. Danténak sosem volt mondjuk két orgazmusnál több gyors egymásutánban, szóval nagyjából csak tippelni tudta, milyen hatása lehet. A fiú kezdett kétségbe esni. Testéből a kokain áldásos hatása kezdett teljesen eltűnni, emellett pedig ő is elfáradt azért a nagy uralkodásban. Már nem érezte azt a féktelen haragot, amit az elején. Ezért úgy gondolta, ideje átváltani egyszerűbb eszközökre.
- Cain, Cain kedves. Mesélj, hogy érzed magad? Lassan elfáradsz, igaz? Hát igen… De senki nem mondta, hogy egyszerű munka lesz ez. Nem sokkal ezelőtt azon gondolkodtam, hogy tarthatnánk egy kis szünetet. Komolyan! De ez még azelőtt volt, hogy aljas módon belém martál, mint valami rühes kutya… Hát mondd csak, miféle modor ez? Tudod, hogy nem sajnálom tőled a jót, meg én is nagyon élvezem ezt, tudod jól. De ez az aljas, sunyi stílus mélyen felháborított. Én hosszú percek óta fáradozom azon, hogy leássunk az agyad mélyére. Hogy teljesen megcsupaszítsunk és egy új Caint hozzunk a felszínre, aki egy személyben a buzi atyaúristen és egy új éned. Erre mit kapok válaszul? Hogy szemét, aljas módon belém nyomkodod a fogaidat, mintha valami stresszlabda volnék. Hát ez igazán csodálatom, mit ne mondjak. Csak gratulálni tudok a csodálatos stílusodhoz… Egy ösztönlény lettél ezekben a percekben. Remélem büszke vagy magadra…
Dante megjátszott sértődöttsége jó okot szolgáltatott arra, hogy a szoba másik fele felé vonuljon puffogva. Itt tartotta ugyanis azt a port, amit a legvégső esetre tartogatott. Mivel a Cain hátán lévő seb még nem kezdett el behegedni, remek táptalajnak bizonyult a feltűnőtlen, átlátszó drog számára. Ennek olyan hatása volt, mint az Eufória Elixírjének, csak százszor erősebb. Felhasználója olthatatlan vágyat érez arra, hogy a vele egy légtérben tartózkodóval szexuális kontaktust létesítsen, vagy legalábbis nem utasítja vissza. Dante felmarkolta az icipici papírba csomagolt szert és miközben visszafelé haladt Cainhoz, észrevétlenül a kezébe tette.
- Nézz rám kedvesem. Szeretnél ezen mihamarabb túlesni és újból visszatérni a normális kerékvágásba. Jajj, csitt-csitt! Ne is mondd. Tudom én… - miközben groteszk, filmbeillő monológokkal nyugtatta a lüktető seggű Caint, észrevétlenül átsimította porral teli kezét a nemes sebesült hátán. A por nem okozott semmilyen kellemetlen tünetet a mágusnak, mindössze annyit érzékelt, hogy a sebe egy kissé elkezd lüktetni és felhevül a teste még jobban.
- Mit szólnál, ha bizalmam jeléül eloldoználak? Najó… Nyilván nem teljesen, de a kezed kivételével ki tudlak szabadítani és úgy kicsivel kényelmesebben lehetsz. Mit szólsz hozzá?
Negédesen a nemes arcába sandított, tudta, hogy ennek a csábos pillantásnak senki nem tud ellenállni.     

Cain egyáltalán nem törődött a mérgelődő kviblivel, csak tehetetlenül feküdt a földön mint egy zsák szar. A kezéből úgy érezte már kiment az összes vér, nem is érezte őket. Csoda, ha nem halnak el a végtagjai mire vége lesz ennek a drámának. Testileg és lelkileg is kifárasztották a történtek és abban reménykedett, hogy ezzel vége szakad ennek a folyamatnak. Vagyis minden áron ki akart szabadulni, hogy kicsit magába fordulhasson némi ópium segítségével...(nem mintha nem ezt csinálná alapból a nap huszonnégy órájában...) .  A nemes nem is volt tudatában annak, hogy mit tett. Teljen ösztönösen támadta meg Dantét, nem is gondolkodott közben. Most sem értette miért csinálta, viszont egészen felfrissült és az éhsége is csillapodni kezdett amit hetek óta érzett. Úgy gondolta most némi magányra van szüksége, hogy feldolgozza a történteket. Eközben Dante elkezdett hozzá beszélni.

-...- A nemes habozott, hogy válaszoljon neki, látni sem akarta Dantét azok után ami történt. Nem haragudott rá, de nem is örült annak amit tett vele, hiába érette már hogy mindez miért is történt. Meglesz még ennek a böjtje, akkor amikor a szőke uraság nem is sejtené, de nem szeretnék ennyire előre haladni az időben.

- Szeretnék most egyedül lenni, érts meg kérlek... Elég legyen ebből! Elegem van mára! Értem én már, hogy.... mik voltak a céljaid, de komolyan mondom  egyedüllétre van szükségem! - Válaszolt végül Cain. Meglepő módon abbahagyta az ordítozást és a szitkozódást. Valahol már az ő fejében is megérett a gondolat, hogy bizony tényleg buzi és nem fog ez ellen tudni harcolni, főleg azok után amin itt keresztülment. Igazán égő lenne ezek után tovább játszania magát Dante és saját maga előtt is.

- Nem direkt haraptalak meg, nem tudom miért csináltam... Én nem is értem... csak úgy jött... Szeretnék most már egyedül lenni, semmi értelme ezt tovább folytatnod! Elérted amit akartál! – Szögezte le a mágus, ezzel jelezve már elismeri, hogy buzi, igen. Rájött. Bár azt még mindig nem értette, hogy Dante mégis mit képzel... még hogy a: buzi atyaúristen... Legszívesebben halálra pofozta volna  a sarokban, hogy szedje már össze magát és húzzon befelé a szobájába, amíg kiheveri az anális erőszakot. Aztán visszakapja amit csinált vele, ebben teljesen biztos lehet, főleg azok után hogy ő lett a buzi atyaúristen Dante lesz a kehely, a bosszú mindig csövestől jön! Mindeközben hallotta, hogy a fiú hátramegy és valami után matat, nem tudta elképzelni sem, hogy ezek után mi jöhet még. Cain már nagyon unta az egészet és rettenetesen kényelmetlen volt a kezének mindez. Dante közben újra felé lépdelt és valamit a kezében tartott amit nem tudott kiolvasni hogy micsoda.  A fiú farka még mindig állt. Hát a nemesnek nagyon kezdett elege lenni.

- Mi van a kezedben már megint? Mit akarsz még tőlem? Nem látod, hogy sikerült elérned amit akartál? Hát hagyjál már végre békén! Eresszél már el az istenedet! Mégis mit akarsz még tőlem? Igen, elismerem buzi vagyok! Nyertél! Az vagyok! Eresszél már el!

A fiú eközben idegesítő stílusban kezdte nyugtatgatni, mintha nem is ő tehetne arról, hogy Cain ilyen helyzetbe került. A mágus majdnem felrobbant a dühtől. Itt már rég nem arról volt szó, hogy őt jobb belátásra bírja a kvibli... itt már önkényes uralkodás volt felfedezhető a viselkedésében vagy az , hogy Dante kapva kap az alkalmon és bármit is mond, csak azért is jól megkeféli. Kicsit kezdte hitelét veszíteni a dolog Cain számára, kinek végigsimítottak éppen a sebekkel tarkított hátán. A vámpír az érintés nyomára felszisszent és különös forróságot érzett elterülni a bőrén, mintha forró vizet öntöttek volna rá.

- Mi az isten volt ez? – Ripakodott a zabos fogoly, de nem sokáig maradt ilyen rossz hangulatban, ugyanis a szer a vérébe jutva lassan elkezdte kifejteni a hatását. Először csak a sebe volt ami forrón lüktetett, majd két irányba haladt az a különös dolog a testében, elérve ágyékát és az agyát. Tudta azonnal, hogy mi került a szervezetébe, hiszen kívülről fújta az összes bájitalos könyvet.  

- Mit műveltél velem már megint??? Mire jó ez???- Kiabált dühtől fortyogva, de lassan ez a düh valami másba torkollott. A farka ismételten állni kezdett, hitetlenkedve húzta össze szemöldökét a szerencsétlen és úgy érezte ennyire még nem szenvedett a vágytól sosem életében. Pedig az elmúlt heteket pokolként élte meg, de ez... erre nem voltak szavak! Dante észrevehette amint megváltozik Cain kedélyállapota, egyrészt újfent megszületett erekciója láttán s abból is, hogy a férfi a hátán feküdve úgy nézi őt, mint egy nagy véres steaket. Nem tudta levenni a szemét Dante farkáról, hol a nyakát, hol a farkát, hol pedig az ajkait bámulta. Cain szája ismételten ketté nyílt, hogy levegőhöz jusson, alig bírt egy helyben maradni, akkora volt az extázisa.

- Miért csinálod ezt velem? Nem voltam eléggé meggyőző? Kezdem nem érteni... a szándékaidat!- Nyeldekelt levegőért a vámpír, s mindeközben totálisan elveszett a kéjhullámokban. Mindig is szépnek látta Dantét és vágyott rá, hiszen szerelmes volt belé talán az első pillanattól fogva. De most... hát erre nem találta a megfelelő szavakat. Arra vágyott, hogy Dante azt csináljon vele amit csak szeretne. Ekkor a fiú végre felajánlotta, hogy kioldozza a lábait. Cain nagyon elkeseredett, mert a karjainak nagyobb szüksége volt erre, akár kioldozhatta volna az egész testét is, mert ártalmatlanná vált és kiszolgáltatottá. Cain nem tudott megszólalni, mert lesüllyedt egy ösztönlény szintjére, válaszul csak lapos pillantásokat vetett a fiúra, miközben látványosan végignyalta puha ajkait. Teste lazán rángatózott  a kéjtől, olyan volt mint valami puha takarón doromboló fekete cica. Nem szeretnék Dante fejébe látni, de szerintem erről már álmodott párszor azóta , hogy Cain megerőszakolta a pincében. Hiába volt ő lányosabb fél, most az elkövető úgy tekergett a lábai előtt mint valami kurva. Ennél szebbet biztos nem látott életében, minthogy a viharvert összegenyózott és megalázott nemes ismételten álló farokkal kéjeleg a padlón és beszélni sem bír a nemi indulataitól.

 -Dante... Oldozz el! Nem bírom tovább! –Nyögte csábosan Cain, utalva  a karjaira amik már lassan elkezdtek kihűlni. Majd látványosan megvonaglott a kéjtől s felnyögött. Annyira jól nézett ki, hogy leírni is kevés vagyok. Mindenkinek a fantáziájára bízom ezt a gyönyörűséget , amit ő szolgáltatott éppen a lényével.

 


Nos, az igazat megvallva Dante csak hozzávetőlegesen tudta megmondani, milyen hatása lesz a Cainnak beadott szernek. Azt tudta, hogy meglehetősen oldja a gátlásosságot és kellemes hangulata lesz annak, aki elfogyasztja. Mialatt szóval tartotta a nemest, nagyjából próbálta felfedezni, hogy milyen tüneteket okozott nála a beadott szer. Cain hamar elkezdett másként viselkedni. A korábbi zsémbes, kötekedő stílusa hamar átcsapott egy sokkal nyájasabb, kellemes stílusba. Na igen. Így kellett volna viselkednie a kezdetektől, hiszen ki ne örülne annak, ha egy ilyen szépfiú szeretne vele bármit csinálni, nem igaz? Isteni szerencse, hogy eszébe jutott ez a szer, mivel lövése sem volt, hogy másként hogyan vegye rá Caint a végső összeolvadásra, különösen két élvezés után. Látta, ahogy a nemes fejtartás és viselkedése tejesen átalakul. Percről-percre egyre jobban kezdett viselkedni. S ami a legmegdöbbentőbb volt, hogy hatalmas szerszáma újból a levegőt metszette. Azonban meglepő módon úgy kezdett el viselkedni, ahogyan Dante szokott, ha elfogyaszt egy kis MDMA-t. Ez annyit takart, hogy fetrengett, mint egy kanos kiskutya. Illegette magát és kéjesen vonaglott. Dantét méregette nyálasan csillogó ajkakkal és halkan nyögdécselve vette a levegőt. Hát ilyen aztán a világon nincs. Ha Dante nem tudta volna egészen biztosan, hogy egyedül vannak a szobában, biztosan a háta mögé pillantott volna, hogy ez most egészen biztosan neki szól-e. Ilyet még soha életében nem látott. Na jó… Ez nem volt teljesen igaz, mert ő is ugyanezt szokta csinálni, valahányszor valamilyen szintetikus kábítószer kerül a szervezetébe. Az volt a nagy büdös helyzet, hogy Dante teljesen összezuhant most, hogy a kokain kiürült a szervezetéből. Nem igazán volt tisztában az adagokkal, ezért csak egy kisebb mennyiséget vett magához, gondolván, az majd elég lesz. A földön hentergő Cain látványa azonban olyan kéjes vággyal töltötte el, hogy az sem érdekelte, hogy fiú-e vagy lány. Bár jelen esetben egyértelműen ő az, aki a kan. Röhejes ezt így kijelenteni, mivel továbbra sem volt több 45 kilónál, de a földön picsát rázó Cainnál még egy pink csivava is férfiasabb látványt nyújtott jelen pillanatban. Dante csak nézte-nézte az érte epekedő mágust és egyre inkább érezte, hogy ez az a pillanat, amire egészen eddig várt. A hasában növekvő bizonytalanság lassan átalakult egy eddig ismeretlen érzéssé. Asszonyává akarja tenni Caint.

Lassan tetőzött az elmebaj megint a szobában. Dante fejében Cain olyan szinten átalakult, hogy egy igazi nőt képzelt oda. Ami azért is vicces, mert sosem volt még Tethys-en kívül nővel életében. De most ez az érzés lüktetett benne. Hogy úgy meghálja, hogy azt soha nem felejti el. Teljesen őrült gondolatok lepték el az agyát. Családot akar alapítani Cainnal. Igen… Ebben biztos volt. Most magáévá teszi és ezzel örökre egymáséi lesznek. A csillagok lesznek szerelmük tanúi. De mindenképpen erőt kell sugároznia, másként a násztársa meggondolja magát. Lüktető farokkal állt Cain előtt, aki olyan pillantásokkal méregette, mint aki életében nem látott még szebbet egy szép, eres hímtagnál. Egyre csak csodálta Caint, pedig már látta néhányszor, de olyan érzése támadt, hogy a szer mást is okoz, nem csak felszabadult viselkedést. Biztosan megszépült még jobban. Amennyiben ez fizikailag lehetséges. Mert a tökéletesből ugye nehezen lehet jobbat faragni. De puha ajkai most valahogy még pinkebb színben játszottak, ahogy arca is rózsás színt öltött, szemei pedig csodásan csillogtak. Pink mellbimbóiról, delejes fényben játszó mellkasáról és erektált péniszéről nem is szólva… Dante elnyílt ajkakkal közeledett egyre határozottabban a nemes felé, amikor megkapta az utasítást, hogy oldozza el őt. A ghoul énje természetesen azonnal teljesítette a parancsot és néhány perc leforgása alatt már a csuklóját és karjait dörgölő Cain mellett ült.

Ekkor érkezett el a pillanat, amire Dante már órák óta várt.
- Nos, nem hiszem, hogy tovább vissza tudnám tartani magam, így kérlek próbálj meg ellazulni. Ezt a percet örökre meg fogod jegyezni, azt akarom, hogy jól süljön el.
Azonban amint ezeket a szavakat kimondta, úgy érezte megint, hogy nem kell visszafognia magát. Elvégre büntetni szeretné Caint amiatt, amit vele tett korábban. Valahonnan megint előtört a lelke mélyéről az a rohadék éne, amivel képes volt Caint összekötözni, mint egy friss sonkát. Magához rántotta Caint és arccal előre döntötte. Nem tudja honnan, de ez a póz jutott eszébe legelőször.
- Tedd széjjelebb a lábad, hogy hozzád tudjak férni…
Mielőtt bármi radikálisat tett volna, azért még odahajolt Cainhoz, hogy megcsókolja. A hajánál fogva húzta az arcához és olyan forrón csókolta, hogy beleremegett a gyomra. Cain a kutyapózból kitekeredve csókolta vissza, mind a ketten ziháltak már a vágytól. Mintha ennek soha nem akartak volna véget vetni… Ezalatt Dante Cain seggébe markolt, mint egy igazi suttyó, de Caint látszólag ez nem zavarta most. A vad szőkeség volt az, aki a csókot megszakította és egy tisztes adag nyállal nedvesítette be az ujját, amit egyből Cain lukához csapott. Előnedvtől csillogó farkával is ugyanígy tett. Nedves ujjával egy kicsit játszott a nemes farpofái között, hogy megbizonyosodjon róla, eléggé ki van-e tágulva az akcióhoz. Habár ő nem rendelkezett olyan embertelen méretekkel, mint Cain, az ő adottságai sem voltak éppenséggel elhanyagolhatóak… Amint úgy ítélte a bejárat kellően átjárható, nem teketóriázott tovább. Eleinte óvatosabban nyomta magát Cainba, amitől mindketten gyönyörteljes nyögésbe fulladtak. Ez az érzés semmihez nem volt hasonlítható. Mi ez? Miért nem beszélt erről neki eddig senki? Ahogy lassan húzta előre-hátra a csípőjét, kereste azokat a textúrákat, amiket Tethys-nél megszokott. De itt nem volt ilyesmi. Csak ruganyos, sikamlós terekbe ütközött. Egyik kezét Cain derekán nyugtatta, majd miután kezdett lassan rákapni az ízére, begyorsított. Nem mert még túl mélyre menni, de lassan úgy érezte magát, mint a vadállat, aki megéri a levegőben a friss vér illatát. Ez az érzés…Teljesen megbolondította. Kezzdett megfeledkezni arról, hogy óvatosnak kell lennie, mert nem tágulhatott még ki akkorára Cain, hogy ezt elbírja. De már nem érdekelte. Egyre mélyebbre és mélyebbre lökte magát. Hangosan hörgött és belekapaszkodott Cain ébenfekete fürtjeibe. Közben végig kettejüket nézte a tükörben és diadalittasan felüvöltött.
- Látod Cain? Erről beszéltem eddig. Ennél jobb nincs. Semmi nem lehet ennél jobb. Tanuld meg! Semmi szégyenteljes nincs abban, ha sikítasz és nyögsz, mint egy nő. Az enyém vagy mostantól örökre…
 

Csodálatos volt a látvány, nehéz rá a legjobban illő szavakat megtalálni. Cain haja kócosan és szana-szét hevert a földön, ő pedig nyáladzva elnyílt ajkakkal, párás tekintettel figyelte Dantét, aki látszólag megrökönyödött a mágus reakcióján. Mintha nem ő lett volna, aki így akarta volna látni Caint? Nagy meglepettségében úgy tűnt még válaszolni is elfelejtett a mágusnak, aki megostromozta a kérdéseivel , legalábbis addig amíg képes volt beszélni. Szerencsére a kvibli valamilyen oknál fogva lassan de biztosan kioldozta őt, mintha parancsot teljesített volna. Cain úgy érezte, hogy egyenesen a mennyországba került.  A szúrós és viszkető kötél meneteket vájt a bőrébe, szinte beleette magát a mintázata, vissza lehetett követni minden egyes vonalát. A fiú önkéntelenül is hozzáért Cain bőréhez, melynek hatására nem bírt nem hangokat adni. Annyira kívánta Dantét, hogy ilyet még életében nem érzett. A fiú hosszú, szőke haja csodálatos ívben borult rá s puha ujjakként simította végig a bőrét. Hangos sóhajokkal jutalmazta a cirógatást és minden ízében remegett a nyomán. Miután végre kioldozták a béklyói alól hatalmas sóhajjal üt fel, hogy elgémberedett tagjait kissé visszarázza életbe. Olyan volt, mintha nem is az ő végtagjai lettek volna, alig érzett velük! Dante mindeközben készségesen és némán ült mellette, a két fiú úgy nézett egymásra, hogy ha közéjük áll valaki valószínűleg kigyullad. Ebben a pillanatban újfent elővezette a terveit a nemesnek, aki nem igazán vonakodott a fiú legnagyobb meglepetésére.

- Kérlek ne fogd vissza magad Dante... Annyira kívánlak... hogy félek, belehalok ebbe az érzésbe!Nem is értem magamat... hogy miért viselkedtem így...  - Suttogta Cain réveteg hangon. Itt többekben felmerülhet a kérdés, hogy vajon mennyire volt magánál ekkor és vajon ilyen könnyen belement volna a nászba a szer nélkül is? Szerintem a válasz az, hogy: nem. De most ebben a helyzetben Cain másra sem vágyott jobban, minthogy a fiú végre belé hatoljon. Istenek, mi ez? Danténak vajon érzelmileg kielégítő lehetett a tudat, hogy ezt a viselkedést csak a drog okozta? Nem is kellett több jelzés a fiúnak, magához rántotta a nemest majd a hajánál fogva előre nyomta a fejét. Cain saját magától ereszkedett úgymond a földre, mint egy kutya. Ha ezt Rupert látja a másvilágon akkor egészen biztos, hogy forog a  sírjában. A mágus a mellkasát a padlón pihentette, miközben seggét úgy kínálta Dante felé, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog a világon. Igazán csodálatos volt a látvány: hófehér bőrét egyetlen egy folt, sem szőr nem csúfította, olyan volt mintha márványból faragták volna ki. Dante csoda, ha nem fulladt meg a gyönyörűségtől, amint Cain a puszta pucsításával sugárzott felé. A fiú utasítására gondolkodás nélkül tárta széjjelebb a lábát, s kicsit hátra sandítva nézett Dantéra, hogy jó lesz-e az úgy. Ekkora a kvibli ráhajolt a testére s sikamlós és nedves farkával végigszántva a hátát megcsókolta őt. Cain nem volt rest, bő nyállal szívta be a fiú ajkait és forrón visszacsókolt. A szájában újra érezte az ismerős ízeket s orrában a kellemes illatokat, nem értette miért hazudta eddig, hogy undorodik tőle. Bár valószínűleg kijózanodva nem igazán fogja díjazni azt ami most következik, de a csók és Dante lénye teljesen elragadta, annak ellenére is hogy egy kis lopós, sunyi szarházi volt. Mindeközben partnere a fél kezével megmarkolta Cain farát, innen már mindenki sejtheti mi következett. A nemes elvált a fiú ajkaitól és kéjesen felnyögött, mint egy nő. Magához képest magas hangot eresztett ki, pedig még útban sem volt befelé Dante szerszáma, bár nem kellett rá sokat várni. A fiú  előzékenyen még egy adag nyálat köpött az ujjára, hogy meggyőződhessen arról szabad-e az átjárás, majd miután minden további nélkül belement egy ujja, aztán kicsit nehézkesebben de kettő is, úgy vélte megpróbálkozik végre azzal amire oly régóta vágyott. Cain eközben esztelenül zihált s kurvásan rámozgott Dante kezére, a fájdalom és a forró kéjhullámok nagyszerűen etették a mazochista énjét, nem is értette, hogy miért nem csinálta ezt magának előbb. Tűnődését Dante farkának a hegye törte meg, a forró és nedves makkja nekinyomult a szűz lukának, ami még nem felejtette el az ujjazást és kicsit véresebb állapotban leledzett. Minden esetre a fiú nem úgy viselkedett mint Cain, hanem kedvesebben járt el annál (anál :D) . Az elején csak lassan hozzányomkodta magát, majd mikor bement a hegye ki is húzta belőle. A mágusnak mindeközben elakadt a szava, s arccal a földre borult, hogy teljesen átadja magát a kéjes fájdalomnak. Hosszú fekete haja legyezőként terül szét a földön, így téve közszemlére a heges hátát. Nem törődött azzal sem, hogy Dante látja mert éppen azzal volt elfoglalva, hogy a fiú egyre mélyebbre hatolt belé. Úgy érezte talán sosem lesz vége, Dante farka nem kezdőknek volt kitalálva annyi biztos! Mikor teljes egészében végig ért, hangosan felkiáltott és fújtatott, nem hitte el hogy ez vele történik. Teljesen kitöltötte őt és attól félt, hogy belehal mire vége lesz ennek, hogy valami szervi károsodást fog szenvedni a hatalmas farkától.

- Istenek! Dante! ... Mmmmm!- Adott hangot érzelmeinek Cain, akiben lassan  de biztosan elkezdett mozogni a fiú. Nem igazán tágult, hanem inkább beszívta partnerét, akinek valószínűleg ez nagyon jól esett, mert szintén önfeledten nyögött mögötte és egyre gyorsabban kezdett mozogni. Cain majdnem elsírta magát a fájdalomtól és kéjtől, mindent értett, hogy ez miért is olyan jó... Bár majd józanul elmondja a fiúnak, hogy ebből nem lesz rendszer és inkább ő lenne az aki a fasz másik végére szeretne kerülni... De most nem ez volt a lényeg, ugyanis hősünk szájából folyt a nyál és másra sem volt képes, minthogy a padlóra szoruljon és görcsösen támassza a fából készült deszkákat. Ekkor a fiú igazán belendült, a csuklójára tekerte a fekete hajzuhatagot és begyorsított, egyre nagyobbakat lökve Cainon, akihez költői kérdéseket szegezett éppen. Nem kellett sokáig várnia, hamarosan érkezett is a válasz.

- Igen! ... A tiéd vagyok!... Örökre!- Lihegte válaszul Cain, kinek szaggatott szavai között hangos csattogások csendültek fel. Olyan csodálatosan romantikus volt ez, hogy mindjárt elmorzsolok egy könnycseppet! A mágus hümmögve és zihálva állta a sarat, majd mikor már nem érezte azt, hogy belehal a sérüléseibe négykézlábra emelkedett, hogy rámozogjon Dantéra. Igazán példásan viselkedett, mivel kedvelte a fájdalmat még többet akart, eközben teste egyre befogadóbbá vált legnagyobb szomorúságára, pedig ínyére volt a dolog. Bár így is nagyon évezte az aktust, de még több fájdalmat akart. Kivételes egy nap volt ez, én mondom.

- Még Dante! Erősebben! Dugjál keményebben!- Kiáltotta maga elé, mint aki nem tudja mégis miről beszél. Igazán csodálatos kis ringyóvá változott Cain a búgató szertől, kérdés hogy miután kimegy a hatása hogyan is fog mindehhez állni, mivel ennek az anyagnak már volt némi tudatmódosító hatása is. De sebaj! Ezzel a problémával úgyis Danténak kell megküzdenie, majd pedig elszámolnia magának és Cainnak is. Remélhetőleg nem minden hazugság ami itt történik és a kvibli nyertes csatát vív az igaz szerelmükért!

 


Dante a legmerészebb álmaiban sem gondolta volna, hogy ez ennyire csodálatos lehet. Amikor Tethys-szel folytatott aktust, sokszor volt orgazmusa, teste mégis teljesen másként viselkedett, mint ebben a helyzetben. Ugyanúgy pulzált, mintha egy szülőcsatornában járna a legnemesebb része, azonban a textúrák teljesen mások voltak. Minden teljesen sima és…puha volt. Mikor saját magának okozott örömet, sosem próbálta meg magának bedugni az ujját. Egyszerűen nem jött az ötlet valahogyan. Így sosem tapasztalhatta meg ezt az érzést eddig. De így már értette, hogy miért hívták az ógörögök a legtisztább szerelmi együttlétnek. Eddig ebbe bele sem gondolt, amikor ő volt a befogadó fél. Fejben jegyzetelt, hogy az ujjait is fel kell vennie majd a szorgos kezek listájára.
Az egész aktusban a legjobb az volt, hogy Cain úgy reagált minderre, mint ahogyan azt a fejében elképzelte. A neki beadott szernek köszönhetően pedig még legalább háromszor olyan intenzíven hatott rá minden érintésével és mozdulatával. A nemrég váltott csókjuk közben azt érezte, hogy ő a világ legboldogabb embere, még akkor is, ha Cain nem is feltétlenül ezt éli meg. Tényleg az járt a fejében, hogy ez az a mágus, akivel az életét szépen leélheti. Családjuk lesz és békésen megöregszenek. Habár Cainről nem tudta, ő hogyan öregszik, mivel félvámpír.

Ebben a pillanatban elöntötte egy hirtelen jött érzés, letargiába esett. Eszébe ötlött ugyanis, hogy Cain még mindig tudatlanságban éli mindennapjait. Egy szóval sem említette neki eddig azt, hogy ő nem normális ember, nem úgy fogant, ahogyan a legtöbben a környezetében. A szőkeség kétségbe esett. Olvasta Cainról, hogy ő lassabban is öregszik. Mi lesz vele, ha Dante meghal? Meghal ő is? Miközben fokozatosan gyorsított a tempóján, s Cain csípőjét szorosan tartotta, elképzelte, hogy a nemes hogyan reagál majd ha egy szép nap előáll neki azzal, hogy tudja a választ a sok furcsaságra, ami az életében megtörtént eddig. Szinte látta lelki szemei előtt, ahogy a nemest lassan elönti a féktelen düh és pozdorjává zúz mindent, ami a szobájában található. Elképzelte, ahogy odamegy hozzá Cain, haragosan morog, fogait csikorgatja. Elmondja neki, hogy soha életében nem csalódott még így senkiben és az sem érdekli őt ezentúl, ha Merlin földi helytartója jön oda hozzá rimánkodni, akkor sem bocsát meg neki, a szemében olyan Dante, mintha meghalt volna. Soha többet nem fog hozzászólni és elszeparálja a fiút a ház legtávolabbi pontjára, hogy még csak véletlenül se fussanak össze soha. Megpróbálta elhessegetni a képet a fejéből, de egyre csaj vissza-visszatért. Mind rosszabb és rosszabb szcenáriókat alkotva.

Hallgatta a lihegő, nyögdécselő Caint és a feje lassan szétrobbant. Nem tudott elélvezni az előbb, de nem sok kellett neki hozzá. Látta a nemesen, hogy életében nem volt még ilyen jó neki. Megpróbált felülemelkedni saját nyomorán és jót tenni azzal, akit a legjobban szeretett. Ebben a pillanatban úgy érezte magát, mint a legrosszabb ember földön. Bedrogozza, kihasználva a helyzetet gyakorlatilag megerőszakolja és még el is kendőzi előtte az igazságot. Nem is értette, hogy hogy nem lankadt még le a farka saját visszataszítóságától. A nemes lehetett egyedül az oka, aki olyan lélegzetelállító volt, hogy az én szemem is bepárásodik, ha csak ránézek… Szerencsére Cain annyira el volt foglalva a sikoltva nyögdécseléssel és vonaglással, hogy Dante lelki Odüsszeiájából semmit nem élt meg. Még arra is megkérte a fiút, hogy legyen vele keményebb.

- Ó igen? Arra vágysz, hogy kemény legyek? Mi sem tenne most boldogabbá.

A kérést sietve igyekezett teljesíteni, s érezte, hogy ez igencsak közelebb hozta az élvezése pillanatát. Hogy még stabilabban fogja Caint, elengedte a haját és immár egyik kezével a derekát, a másikkal a vállát tartotta. Hangosan nyögött, lassan teljesen visszaállt a hangszíne a szokásos dantés, lányos verzióba. Mivel nem akart elsőként Cainba élvezni, úgy érezte, egy kicsit le kell lassítania. A fejében azt tervezte elölről élvez rá.

- Cain kedvesem, kérlek fordulj meg. Boldoggá tennél, ha rád élvezhetnék. Ne aggódj, nem ennyi volt a móka.

A nemes egy kis idő múlva reagált csak a kérésre. Dante nem bírt magával és magához húzta a csodás ifjút és újból forrón megcsókolta. A fejében egy gonosz kis hang azt mondogatta, hogy élvezd ki, amíg lehet, de megpróbált nem tudomást venni erről és átadni magát a pillanatnak. Baljával közel húzta magához Caint és jobbjával serényen jársz saját magát a keze fel-le. Letérdelt Cain mellé és kezével hátratolta a mágust, nyelvével pedig lassan kényeztette a mellbimbóit, hogy megkeményedjenek. Röviddel ezután fulladozva élvezett el, miközben mélyen Cain szemébe nézett. Alaposan beterítette a csodás mellkast, úgy érezte ennél szebbet tényleg nem lehet alkotni. Forrón szuszogott a nemes fülébe és térden állva ránehezedett. Ezüstszőke haja átbukott a vállán és beterítette mindkettőjüket, s absztrakt formákat festett a langyos testnedvből. Csak kettejük szívverése hallatszott.

Cain valóban nem fogott fel semmit abból ami Dantéban játszódott le az elmúlt percekben, ugyanis el volt foglalva a seggét ostromló nagy eres farokkal. Miközben az elmélkedve dugta őt nem csinált mást csak folyó nyállal rámozgott a csípőjével Dantéra. Bár megvolt közöttük az a különleges kapocs amivel érzékelték egymás hangulati változásait,  a nemes most nem volt rá fogékony a különös elixír miatt, így a kvibli gyötrődését nem neszelte. Nem járt máson az esze csak azon, hogy Dante mozog a seggében és ennél jobb még nem történt vele életében. Mennyire mocskos és perverz dolog ez, mennyire fájdalmas és sikamlós egyszerre! Menyi tiltást és megalázást kapott ezért és most ezt csinálja és kimondottan jól esik neki! Jó egy másik férfi köcsögének lenni, igen, hát erre jobban kell mozogni még, hogy többet érezzen! Még többet érezzen Dante kemény farkából ami kitölti mindenét!

- Ó igen? Arra vágysz, hogy kemény legyek? Mi sem tenne most boldogabbá.

Törte meg a csattogó csendet a fiú és jobb fogást keresett Cainon, hogy beljebb tudjon hatolni, aki igazán méltányolta a dolgot.

- Igen, igen! Csináld keményebben! ... Még sosem éreztem ehhez foghatót.... Olyan ... nagy.... Dante... Imádom a farkadat!- Nyögött Cain erotikus hangon mindent amit abban a pillanatban érzett, miközben a fiú begyorsított mögötte. Biztosan nagyon hízelgő lehetett Dante számára amint valaki a farka méreteit dicséri. Mondjuk Cainnak minden nagy volt hiszen még a saját ujját sem dugta a seggébe, kérdés hogy ezek után beveszi a repertoárjába vagy sem. Bár úgy érzem, nem kell majd kézimunkáznia mert ez az éjszaka után nem fognak mást csinálni Dantéval mint toszni éjjel-nappal. Eközben Dante ismételten hangosan, lányos hangon kezdett nyögdécselni, valószínűleg eddig tudta magát megjátszani, ezt  Cain is észrevette s azt is, hogy Dante sajnálatos módon lassít.

- Ne, ne, ne , ne! Dante, ne hagyd abba! Ne! Várj egy kicsit, kérlek... –Könyörgött mohón Cain, még szerette volna élvezni ezeket az új élményeket, nem akarta hogy vége legyen. Szinte hallani lehetett ahogyan felháborodik bár a fiú biztosította arról, hogy nem ez lesz az este vége, de akkor sem akarta hogy vége szakadjon ennek a csodálatos pillanatnak. A nemes szomorúan húzódott el Dantétól, majd szembe fordult a fiúval. Cain látványosan ki volt pirulva a szertől és a kéjtől, mellkasa le-fel járt és bőrén még mindig ott voltak a lenyomatai a kötélnek. Haja rendezetlenül és csapzottan omlott a vállaira és futott végig a hátán, ajkai kivörösödve és nyálasan csillogtak a lemenő nap fényében. Dante nem is tudott ellenállni ennek a szépségnek, magához húzta Caint, hogy újra megcsókolja őt. A nemes nem is ellenkezett, elveszett Dante ízeiben újfent. Eközben a fiú szorgosan verte a saját farkát, Cain nem volt rest fél kezével a heréi alá nyúlt, majd megnyomta a fiú gátizmát. Ezalatt Dante a félvámpírt nyalogatta, nem tellett sok időbe, hogy elélvezzen a patront Cain hófehér mellkasára lője. A nemest ez egy percig sem zavarta, az inkább hogy vége lett a násznak. Pár pillanatra hagyta, hogy a fiú pihenjen egy kicsit, majd úgy érezte hogy lépnie kell, ez nem maradhat ennyiben! Lassan eltolta magától Dantét, s felállt. Órák óta lehetett a földön így igazán jól esett neki, hogy kinyújtózhatott. Miután rendbe rakta magát a padlón térdelő fiúhoz fordult.

- Hát... ugye tudod, hogy mi valamit félbehagytunk Dante... hm? Nem gondoltad, hogy ezzel vége van a napnak. Túlságosan felhergeltél, hogy annyiban maradjon a dolog.

Magasodott a földön ülő kvibli fölé, aki kissé megilletődve nézett fel rá. Cain megfogta a húsos péniszét, majd hirtelen Dante arcához csapkodta.

- Azt... Mondtad... Folytatjuk!- Minden szava között egy csattanás hangzott el. Úgy tűnt, hogy Dante visszatér lassan a saját szerepkörébe, mert Cain annyira felhergelődött a szertől, hogy kanos perverz állattá vált, akinek mindegy volt kibe dugnak mit, csak valakibe legyen valami ebben a szobában. Nem is nagyon érdekelte a fiú reakciója, mert fél kézzel megfogta az állát, majd mutatóujját a szájába akasztva felhúzta a fejét, annyira hogy bele tudjon köpni a szájába. Ó igen... Kezdett visszatérni a régi Cain nagyon úgy festett, csak amolyan kinky, túlfűtött verzióban. Bár amikor nagyon fel volt hergelve nem igazán tudta moderálni magát, de most főleg nem!

- Kicsit megcserélődtek a szerepek, jobb lenne ezt helyre rakni nem gondolod? Amúgy sem vagy annyira meggyőző mint én, nem igaz? Még a végén a fejemre nősz és azt hiszed te vagy az úr  a házban, közben nem vagy más mint egy kis fehér nyuszi, aki életében először és utoljára beledugott valakibe egy répát....
Majd miután a fiú kifejtette a nézőpontját, a nemes lassan végigsimította a nedves farkával az arca másik felét. Mivel már kétszer elélvezett rajta volt mindenféle elő váladék és sperma, erősen kanszaga lehetett már, ezt Cain is tudta jól.

- Takarítsd le! Te tehetsz erről, hogy így nézek ki, jobban teszed, ha megtisztítod mielőtt beléd mártom. Gondolom, nem szeretnéd hogy a seggedben töröljem le a retkes farkamat, ugye?

Hát milyen beszéd ez? Megáll az ész! Honnan lett ennek a csődőrnek ennyi energiája? Ja, tudom, Dante búgatójától. Miután a fiú elmondta a véleményét erről a szituációról Cain csendesen belemarkolt a hajába, de csak annyira hogy fogást találjon a fején és lenyomta a torkán a farkát. Dante szeme majdnem kiesett a hirtelen érkező fasz hatására, de hamar megnyugodott és hagyta hogy Cain megdugja , nem a legkellemesebb ütemben. Igazság szerint biztos vagyok benne, hogy élvezte a dolgot mert nem nagyon ellenkezett, még akkor sem amikor a nemes egy kósza ötlettől vezérelve tövig lenyomta a torkán és nem engedte el a haját. Miközben a fiú öklendezve küzdött az életéért, a félvámpír vidám hangon a következőket mondta.

- Valóban ráébresztettél, hogy ennél nincs szebb a világon, főleg most hogy mindjárt összeokádod magadat Skarsgard és ez még csak a kezdet! Nem is sejted, hogy mennyi minden van még hátra azok után, ahogy elbántál velem... De nem baj, legalább megtapasztaltam milyen érzés ez és hogyan működik a tested, remek lecke volt!

Majd eltépte a fiú száját a farkáról, ami ismételten teljes harci készültségben tündökölt, a fiú próbált levegőhöz jutni, könnyes szemekkel, eközben a nemes újra az arcához csapkodta a nagy eres hímtagot, olyan csattanások kíséretében, hogy szinte biztos vagyok benne fájt neki. Cain úgy látta a fiúnak még nem állt fel a farka bár semmit sem tudott arról, hogy mik játszódtak le benne úgy negyed órával ezelőtt, de nagyon szeretett volna segíteni neki. Fél kezével végigsimított a nyálas arcán, majd úgy gondolta, hogy jobban teszik, ha az ágyban folytatják a dolgokat. Némán felsegítette őt  a földről és a cifra, emelvényeken álló keleti stílusban dekorált fekvőalkalmatossághoz vezette. Nem sokat teketóriázott, ledöntötte Dantét az ágyra úgy, hogy a hátára érkezzen, majd mellé feküdt és lágyan megcsókolta, miközben fél kézzel már a farkánál ügyködött. A félvámpír úgy viselkedett az ágyban mintha ez lenne a legtermészetesebb amit csinál és legalább tíz évnyi rutinnal rendelkezik. Ahogy beszívta a fiú vastag ajkait újra a szájába áramlott a bőrének és nyálának íze így kalandozott végig a testén. Lassan az állához ért, majd a nyakához ahol meglepő módon nem tett semmi rosszat, igaz kicsit megszívta a harapása helyét, de nem mélyesztette bele újra a fogait, hanem megelégedett a vérsavóval. Ráérősen kalandozott lefelé a fiú testén, majd a lapos hasához ért, ami úgy ugrált a nyelve alatt mintha árammal ütögetnék. Akkora már a farka is félig állni kezdett. Nem nagyon érette Cain, hogy mi lehet a baj, de nem vette magára a dolgot mert a szertől úgy érezte hogy a buzik istene és tökéletes úgy ahogyan van. Eközben elengedte Dante pöcsét, hogy kicsit széjjelebb húzza a lábait, hogy hozzáférjen jobb dolgokhoz is mint mondjuk gátizom, és seggluk. A fiú kicsit megrémülve nézte Caint, aki éppen a belső combját nyalta és szívta.  Az érdekelte, hogy mégis mit akar csinálni, mert ugye a farka előzőleg az ő seggében volt... És hát nem mondom, hogy olyan olyan lett, olyan mint mondjuk: „koszos” , de a kviblit azért igencsak feszélyezte a dolog . Az igazság az, hogy Caint  pedig nem, így  elkövetkező pillanatokban a világ legcsodálatosabb seggből-szájba jelenete játszódott le közöttük. A nemest egyáltalán nem zavarta ez, sőt némi perverz mohóság is vegyült abba ahogyan ezt véghezvitte. Eközben Dante kéjesen nyögött és a nevét mondogatta meg valamit arról, hogy nem kell ezt csinálnia, de nem is nagyon ellenkezett, túl perverz volt ez és mocskos, hogy vége szakadjon. Mivel valóban nem volt semmilyen kellemetlen dolognak nyoma,  a félvámpír újraélesztette Dante farkát, de úgy nézett ki a dolog, hogy nem Cain lesz az akit megdugnak ma másodjára. Miután  fiú ismételten kemény lett a mágus lejjebb haladt, hogy a szájába szívja  fiú illatos és puha heréit, majd miután ezzel is végzett végignyalta  a gátizmát és lassan az ánuszához ért. Dante ekkor ismételten ellenkezni kezdett, szűzies hangon, bár nem nagyon húzta el magát, amikor a vámpír nyelve végigszaladt a tiszta kis lukán. Egyáltalán nem voltak kellemetlen illatok, csak a drága fürdőszappanok és krémek voltak érezhetőek, amikkel nem is olyan régen tisztálkodott. Cain eközben látta, hogy nem ütközik ellenállásba így bátrabban nyalt végig az adott szerven, hogy aztán az ujjával beljebb haladjon a testébe. Ilyen egy perverz és buja Caint a föld nem hordott a hátán úgy hiszem! Dante farka és segge csak úgy tocsogott a nyálától, tüneményesen csillogott a fáradt őszi alkonyatban.

- Remélem így már eléggé ellazultál ahhoz, hogy beléd hatoljak Dante... Nem úgy, mint a találkozásunk elején... - Búgta kéjesen lentről a fekete szépség és eközben egyik ujját lassan a fiú seggébe nyomta. Akadálytalanul csúszott bele, így azt gondolta a vámpír,  hogy már miért ne nyomna bele rögtön még egyet? Nem olyan kibírhatatlan fájdalom ez, sőt nagyon is jó!

- Hmmmm nyögjél csak, zene a füleimnek! És még én vagyok kis kurva... hát nem te vagy aki nőket megszégyenítően élvezed ahogy ujjaznak? Nem is értem miért sértett téged meg a pincés eset, valld be hogy azóta arra vered. Ha belegondolok, hogy velem történt volna és ennyire nagyszerű érzés , mást nem akarnék csak hogy újra és újra megtörténjen az a csoda! –Gyorsított a nemes a kezének ütemén. Hát igen, Cain igazi szadista volt.

 


Dante lassan elkezdte érezni, hogy az ereje elhagyja. Szégyenszemre be kellett ismernie, hogy az uralkodás nem az ő asztala. Izmai fájtak az igénybevételtől, az égbe magasztalt farka pedig félmereven lüktetett térdeplő lábai között. Tudta, hogy folytatnia kell, mert megígérte Cainnak, de egyszerűen a teste nem reagált a fejében elhangzott utasításokra. A nemes, mintha legilimenciát alkalmazott volna rajta, mérgesen követelte a folytatást. Dühösen magasodott fölé és eres farokcsapásokkal adott nyomatékot elhangzott szavainak, s mintha ez nem lett volna elegendő, pimaszul még a szájába is köpött. Dante teljesen ledöbbent a reakciótól. Nem hitte volna, hogy a mágusnak van még jártányi ereje az elmúlt órákban történtek után. Habár látta rajta, hogy nem teljesen a saját érzései uralják a testé, sokkal inkább a drognak tulajdonította a viselkedését. Akárhogyan is, látszott rajta, hogy lassan újra régi fényében … nos.. ragyog?

- Cain, tudod jól, hogy nem vagyok én semmiféle úr… Te vagy az, aki az uralkodó. Én.. nos… imádom, ha uralkodsz rajtam… úgy hiszem elértem már a kívánt hatást, de ezért tudom, hogy bűnhődnöm kell…

Nem is kellett sokáig várnia a kínálkozó alkalomra, hogy jóvá tegye kirohanását, mivel egy erősen hormonszagú faszt tolt Cain az arcába, hogy szépen tisztítsa le, mielőtt bármi másba fognak. Dante már épp megrökönyödésének adott volna hangot, de a méretes szerszám sebtében kitöltötte a hangszálai keltette rezgések távozására kialakított teret, úgymint a száját. A mágus még ennél is messzebb ment, mivel lágyan a nyelőcsövéig tolta a szorgos szerszámot. A szőkeség próbálta feldolgozni a hirtelen jött lefokozást útszéli tisztogatóvá, így a legjobbat kihozva a helyzetből. Megpróbálta kényelmesen ellazítani az izmokat a szájában, így kényelmesebb teret biztosítva a benne lüktető mesterműnek. Hiába is próbálta tagadni, mindig is csodálattal töltötték el Cain méretei és elvesztegetettnek érzett minden napot, ha nem kerülhet kontaktusba vele egy kis időre. Hiána no, ez volt az igazság. Azonban az ő szája nem volt akkora, hogy levegő is elférjen mellette, így csak akkor tudott lopni az életet adó termékből, amikor a mágus kijjebb haladt. Ez azonban vajmi kevés volt, így zihálva öklendezni kezdett, mindemellett patakokban folyt a könnye. Cain minden előzetes figyelmeztetés nélkül hagyta abba szája tömködését, ami után Dante úgy kapkodott levegőért, mint amikor a fuldokló végre felbukkan a víz alól. Teleszívta a tüdejét ájerrel, de egy pillanatnál nem volt több ideje önmegvalósítani, mivel újabb izmos csapások érték el az arcot. A szájából ráfolyt bő nyáltól csattanós lett az eres hímtag, így olyan érzés volt, mintha apró ostorcsapások érnék kipirult arcát.

Egy hirtelen ötlettől vezérelve Cain felnyalábolta Dantét és a pompás baldachinos ágy felé kormányozta. A fiú járni is alig tudott, nyelni is nehézkesen. Olyan érzés volt a torkában, mintha smirglivel végigdörzsölték volna. Tudta, hogy ennek meglesznek a maradandó hatásai az elkövetkező napokban. Lassan meg is éhezhetett, mivel mikor újra álló helyzetbe került apró foltok úsztak a látómezejébe és az izmai nem igazán tudták megtartani. Kis híján elájult. De nem volt idő az efféle emberi problémákra. Halkan nyekkenve becsapódott a hívogató fekvőalkalmatosságba és szinte felocsúdni sem volt ideje, mikor megint magán találta Caint. Csókjától újra átjárta a kábító remegés, de meglepetésére a nemes nem állt meg ennyinél, hanem feltűnően elkezdett a testén lefelé kalandozni. Enyhén ernyedt farkát is a kezébe fogta és megpróbált újra életet lehelni belé. A Cain testéből áradó szexuális energiák olyanok voltak, hogy egy halottnak is merevedése lett volna tőle. Nos, a megviselt Danténak sem kellett túlzottan sok idő ahhoz, hogy ezt a folyamatot újból kivitelezze… Mikor Cain ajkai elhagyták a fiú köldökét Dantéból hangos sóhaj szaladt ki, ami félig az értetlenkedésnek, félig pedig a kéjes érzetnek szólt. Az egy dolog, hogy a nemes úgy nézett ki jelenleg, mint aki most lépett le egy buja kínai festményről, de olyan dolgokat tett, amiket Dante még egykezes szólójátékai közben sem képzelt el. Puha combjain siklott fel-alá hegyes nyelvével, így lassan realizálódott a fiúban mi fog itt következni. Már-már felpattant volna, hogy leintse a mágust és elszaladjon megmosakodni, de az izmai elfelejtették milyen az, ha össze kell ugrani egy elektromos impulzus következtében. Így csak egy alig hallható nyögést bírt kipréselni magából és hogy kezdjen valamit magával, mintegy bíztatóan megsimította Cain fejét. Ami ezt követte az olyan volt, mintha a világ a sarkaiból ki akarna fordulni. Dante lányos hangos felsikkantott a gyönyörűségtől, ahogy érezte, hogy puha makkja Cain szájpadlásához dörgölődik. Egy pillanat alatt elfeledte minden ellenérzését azzal kapcsolatban, hogy hol járt legnemesebb része azt megelőzően.

- Ilyen nincs is. Hát…  Ah… Mhmm…

Nem igazán volt a szavak mestere ebben a pillanatban, de talán nem is ez volt a helye ennek … Cain szájával olyan vákuumot hozott létre, hogy csoda, féregjáratok nem nyíltak az univerzumban tőle. Farka olyan érzékeny volt már, hogy a nemes minden egyes nyelvcsapása és ügyködése nyomán az ágyneműt kellett markolásznia a kéjtől. És ez még nem volt minden. Cain lassan abbahagyta a fallikus kényeztetést és lejjebb haladt. A fiú illatos ékszereit vette célba és úgy ízlelgette őket, minta különlegesen sokáig érő, édes, olasz fügék volnának. Dús ajkaival lágyan siklott rajtuk, egészen az alatta levő duzzadva feszülő gátizomig. Lassan finomra manikűrözött ujját is bedugta a fiú lukába. Dante kapkodva szedte a levegőt, szinte kihagyott a szívverése, annyira élvezte a dolgot. Még mindig nem tudta feldolgozni, hogy Cain ezt teszi vele. Úgy érezte, ha ennek vége, már meg is halhat, mert ennél feljebb már tényleg nincs.

- Cain..Abba ne hagyd.. Ez…Csodálatos… - nyögte kéjesen és csípőjével az ágyhoz dörgölőzött, miközben hátravetett fejjel folytak könnyei az élvezettől.

- Óh egek! Igen! IGEN! Tedd belém magad. Semmire nem vágyok most jobban. Cain, kérlek tegyél magadévá. Eggyé kell forrnunk, hisz ez a sorsunk – a szőkeség hangja már el-elcsuklott az átélt gyönyöröktől, ahogy Cain ujjai minél inkább szaporázták az ütemet.

- Kell a farkad, hisz’ tudod, hogy ez az, amivel a leginkább boldoggá tehetsz. Mártsd belém magad, hogy felejthetetlenné tegyük ezt az éjszakát. Könyörgöm tegyél asszonyoddá.

Hogy kérésének súlyát még inkább kihangsúlyozza, lábait még szélesebbre tárta és kurvásan végigsimított nyakán, hogy kellesse magát, mint egy darab hús. Vágyott a nemes erőszakos döféseire. Már újból a kis befogadó fél volt, teljesen. Minden sejtje szomjazott a nemesre. Hát nem gyönyörű?

Caint rettenetesen izgatta, hogy Dante kezes báránnyá változott, csodás volt hogy még csak nem is ellenkezett. Nagyon úgy festett, hogy szinte megváltás volt számára amint visszaállt a régi rend. Dante nem védekezett, minden pillanatot kiélvezett amit Cainnal tölthetett, valószínűleg  úgy volt vele történjen másnap bármi, ez örök emlék lesz számára. Nem is volt rest hangot adni az örömének, arra biztatta partnerét, hogy nehogy abbahagyja, Cain még gyorsabban kezdett mozogni a testében így tágítva és lazítva el a fiút. Érezni lehetett, hogy nem igazán nyúlt magához lent az elmúlt hetekben mert meglehetősen szűk volt, a nemes jóindulatúan dolgozott a fiú ellazításán, hiszen már tapasztalatból tudta milyen fontos ez a lépés. Még nem tisztult ki annyira a feje, hogy a bosszún gondolkodjon az még váratott magára. Dante amikor arról beszélt megérdemli a bűnhődést semmit sem sejtett a második emeleti lezárt szobáról , ami valójában egy szex kínzókamraként funkcionált. Valószínűsíthető, hogy hamarosan ott fog feléledni különös pozitúrában furcsa dolgokkal testében, de ez még a jövő zenéje. Most az élvezeteken volt a hangsúly, mert a félvámpír még mindig a szer hatása alatt volt és csakis a kielégülésével volt elfoglalva. Dante úgy vonaglott az ujjai mentén, hogy rájött itt már nagyobb dolgok kellenek ahhoz, hogy kielégítse a fiú buja vágyait.

- Szóval ennyire éhes vagy a farkamra Dante? Jól van, ne aggódj, megkapod!

Biztosított a fiút arról, hogy nem hogy asszonnyá lesz téve, hanem mire végeznek kislány lesz belőle. Ki is húzta az ujjait fiúból rögvest, majd egy hirtelen gondolattól vezérelve bedugta őket Dante szájába. A fiú nem tudott ellenkezni, mert minden olyan gyorsan történt, igaz hormonokon és nyálon kívül mást nem érezhetett rajta, de azért mégis... Mialatt Cain erőszakkal lenyomta a segges ujjait Dante torkán beült a fiú széttárt lába közé, majd bal kezével fogást keresett a csípőjén és hatalmas farkát a fiú seggéhez nyomta. Nem hatolt bele rögtön, hanem szépen lassan indult el benne, kis szüneteket hagyva. Érezte, hogy a fiú lassan rátágul, de még erősen szorítja és szinte magába szívja a teste. Cain szívverése felgyorsult a csodálatos érzéstől ami már igencsak hiányzott neki , hiszen az elmúlt három hétben még csak ki sem verte magának. A kéjtől teljesen megfeledkezett magáról és hátravetette a fejét, hogy átadja magát ennek a csodálatos élvezetnek, hosszú fekete haja úgy csapódott  a hátának mintha egy sellő lett volna a sziklák között, aki éppen feljött a habok közül. Egyre beljebb nyomult Dante testében, aki nyögdécselve mozgatta a csípőjét, Cain eközben kihúzta a nyálas kezét Dante szájából és a fiú farkával kezdett foglalatoskodni. A nemes nyálas ujjai sikamlósan csúsztak Dante kemény farkán, miközben a csípőjével lassan mozgásnak indult. A kvibli valószínűleg egy másik dimenzióba lépett mert úgy sikoltozott mint a szűzlányok az első éjszakán. Caint ez egy cseppet sem zavarta hiszen tudta milyen hatalmas méretekkel rendelkezik és már azt is , hogy mennyire lenyűgöző ez az érzés. Mivel Dante eléggé kitágult egyre erősebbeket lökött rajta, szinte már majdnem csúszkált a vékony kis testében.

- Látom nagyon tetszik neked Dante, ez hiányzott? Ezért volt ez a cirkusz? Milyen perverz vagy, hogy ennyi ármányt szősz annak érdekében, hogy a farkamat beléd rakjam.... Nagyon-nagyon rossz fiú voltál, remélem tudod... Ennek meglesznek a napokban a következményei, akkor amikor nem is számítanál rá...

Jegyezte meg a mágus titokzatosan,  majd teljes erőből kezdte ostromolni a  vékony fiú testét, s hogy még jobban magára tudja rántani, a másik kezét is a csípőjére tette és körmeit a puha bőrébe mélyesztette. Dante haja lobogott a lendülettől és a kínoktól kissé felemelkedett az ágyról, szinte kétrét görnyedt és párás szemekkel óbégatott.

- Nem-nem Dante, nem fogok megállni, sőt még erősebben kapod, nem versz már át! Tudom mennyire jó érzés ez neked is, szereted ha fáj, látom rajtad! Inkább lazulj el, te se legyél makrancos kiskutya, kapaszkodj meg szépen a takaróban!

Döngette tiszta erejéből nemes, miközben a fiú a hasához próbálta rakni a tenyerét, hogy megállítsa a folyamatot, de ezzel csak azt érte el, hogy a férfi még erélyesebben nyomult belé majd elkapva Dante csuklóit a fiú feje fölé rakta, miközben teljes súlyával ráfeküdt. Dante legnagyobb szerencsétlenségére még mélyebben hatolt belé a vámpír, csoda hogy abban a pillanatban nem szakadt szét a segge. Valószínűleg az ujjazásnak köszönhette egyedül ezt a szerencsét.

- Ne csinálj úgy mintha nem erre vágytál volna Dante! Látom a kéjenc fejeden, hogy mennyire jó neked! Visíts még jobban, mutasd meg mennyire jó neked!

Suttogta a fiú nyakába, mint valami éhes ragadozó, majd erőteljesen belemart az illatozó bőrébe, ugyan oda ahol már a szétharapott sebe elkezdett kék zöld színekben játszani. Cain nem akart vért inni, csak meg akarta sebezni, annyira hogy visítson ijedtében. Dante ugyanis nem tudhatta mik ezzel a szándékai, azt is gondolhatta volna hogy megint étkezik belőle.  Az biztos hogy mindkettőjük testéről egy idő lesz mire eltüntetik a nyomokat. Cain bőrét a kötelek kezdték ki, míg a fiú nyakát az éles szemfogak. Miután a férfi szétharapta a fiú torkát újra felemelkedett, így misszionárius pózban folytatták tovább, s egy hirtelen gondolattól vezérelve Dante combjai alá nyúlt, így a fiú háton fekve majdnem fejjel lefelé függött. Kihúzta belőle hatalmas farkát, hogy megszemlélje az éppen összeszűkülni készülő lukát.

- Csodálatos Dante, talán ez a legszebb amikor így látlak. Ez a jelenet tökéletes jellemez téged. Egy kis luk vagy semmi egyéb, egy éhes kis segg. Egyáltalán nem arra születtél, hogy megkúrjál másokat, hanem arra, hogy téged basszanak! Ezt vésd jól az eszedbe. Még egyszer meg ne próbálkozzál azzal amivel ma, mert esküszöm, hogy a farkamnál nagyobb dolgot rakok beléd utána!

Majd miután végzett az intelmeivel, még annyi ideje volt, hogy beleköpjön az éppen összehúzódó rectumba. Dante valószínűleg belül örömtáncot járt és visítozott a gyönyörűségtől. Nem kellett sok, hogy ez valóban megtörténjen, ugyanis ugyan ebben a pozícióban hatalmas lendülettel hatolt belé Cain, aki most már vicsorogva és morogva kefélte tovább. Szájából szokásához híven ömlött a nyál, ugyanis kezdett megint eluralkodni rajta a másik fele. Valószínűleg a vérszag, az uralkodás íze és a kéjhullámok következtében. Remélhetőleg nem lesz ebből baleset...

- Kérjél bocsánatot Dante azért amit velem tettél!- Döfködte a nemes hatalmas lendülettel. A fiú szinte  a hasában érezte a mágus farkát. Cain nem ért hozzá a kvibli péniszéhez, mert nem akarta, hogy eltudjon élvezni.

- Kérjél bocsánatot és talán megengedem, hogy elélvezz... Bár azért amit tettél , legalább két hétig egy katétert kéne benned hagyni, hogy hugyozni is csak engedéllyel tudjál! Olyan vagy, mint valami neveletlen kis állat.... majd én megtanítalak az illedelmes viselkedésre, ne félj!

 


A vágyott szerszám helyett Dante a nagy erőlködése ellenére csak egy pár puha ujjat kapott a szájába. Ami előtte történetesen a kis sejhajában tornászott. Normális esetben most sikítva menekült volna a fürdőbe fogat mosni, de annyira el volt kapatva az érzelmeivel, hogy még erre is kéjes nyögésekkel reagált. Hát ez a fiú menthetetlen … Szerencsére nem kellett sokat várnia  a nagyobb húsra sem, Cain készséggel állt rendelkezésére, ha erről volt szó. Amint beléhatolt, Dante úgy érezte ez az amire vágyott. Igazán kielégítő volt számára az előbbi üzekedés Cainnal, minden sejtjét újfajta ízekkel töltötte fel, de érezte hogy ez kellett neki. Teste minden izma összerándult a lenyűgöző érzéstől. Egy lüktető biomassza volt a teste, amely úgy alakult, ahogy Cain belémártott testrésze alakított a kívánt formára. A nemesen is látszott, hogy ismét megtalálta önmagát, így csípős megjegyzéseket tett Danténak, aki ezt cseppet sem bánta. Mind mentálisa, mind fizikailag kimerítette az uralkodás. Emellett még mindig ott motoszkált a fejében a gondolat, hogy átveri az egyetlen embert, akire számíthat. Ez továbbra is mételyezte a lelkét, nem tudott előle elmenekülni. Szinte felüdülés volt Cain perverz, fogai között sziszegő szitkait és élvezkedő beszólásait hallgatni.

Hogy micsoda? Mikor nem számít rá? Ez a mondat szöget ütött a fiú fejében. Eddig semmi oda nem volt arra, hogy tartson a mágustól, de egy feldühödött félvámpír, aki bármelyik pillanatban elkaphatja és a szuszt is kikefélheti belőle nem éppen képzi a legkecsegtetőbb életpályamodell részét. Különösen azért nem, mivel az ében hajú szépség szemében tébolyult fény csillogott, egyszóval szinte tökéletesen biztos volt Dante abban, hogy valami aberrált, fétis dolgot fog rajta ekkor kipróbálni. De abban nem lesz köszönet. A gondolatra Dante megpróbált elhúzódni a nemestől, habár úgy kívánta, hogy az már szinte perzselő volt. Persze hiábavaló próbálkozás volt, hiszen erőtlen testét vasmarokkal tartották a varázsló biztos ujjai. S hogy még inkább nyomatékot adjon frissen visszaszerzett dominanciájának, Cain kéjesen a fiú arcába lehelt, s a korábban már megkezdett falatnyi bőrből kiszopogatott még egy kis testnedvet. Az érzés olyan volt, mint amilyet bárki tapasztalna, ha egy lassan megalvadó szélű sebébe újból beledugnának valamit.  Nagyon-nagyon kellemetlen. Dante felvonaglott a hirtelen jött gesztust érezve, s fulladozó levegővétellel fejezte ki, hogy jobb dolgot is el tudna képzelni a kellemes altáji örömök mellé. A nedvesség, ami az újból megkezdett sebből kifolyt, lassan csordogált a nyakán, végig a kulcscsontján, majd a fiú szupraszteriális mélyedésében gyűlt össze, ami hamar túlcsordult, s a folyamatos lökések folyományaként absztrakt formákat alkotott a fiú hófehér, szinte áttetsző bőrén. Különösen azután alakultak érdekesen az ábrák a bőrén, miután Cain pózt váltott. Nem felejtett el természetesen egy-két keresetlen szót intézni közben a gyönyörtől, a kimerültségtől és emellett az enyhe vérveszteségtől ájuldozó Dantéhoz, miután kihúzta a fiúból az éppenséggel stabilitást biztosító farkát, így Dante elernyedt, mint akiből kihúzták a dugót és szökik ki azon keresztül a levegő.
Habár a nemes sértésnek szánta a szavait, Dante belül éppen újból igen komoly lelki csatározásokat élt meg, így minden szavát készpénznek vette és szomorúan bólogatott rá. Az ő élete valóban nem ér semmit. Legalább egy valamire jó a teste, ha már bármiféle más munkára alkalmatlan. Teljesen igaza volt az anyjának, amikor azt mondta bár meg se született volna. Mert ilyen életképtelen entitás létezése teher az univerzum számára. Így most egyetlen örömeként azt élte meg, hogy Cain benne tudta reszelni a farkát, s kiélni rajta beteges hajlamait, ami a vére ivását is magába foglalta. Habár ő semmit nem tudott a ghoul lét attribútumairól, önkéntelenül elfogadta a sorsát, hogy egy olyan vérzacskóvá avanzsál, amin van egy nagyon puha és tömhető bemeneti nyílás is. Elmondhatatlanul boldog volt, hogy gazdája kiélvezi a teste nyújtotta előnyöket. Érzéseinek magas, lányos lihegéssel és langyos lehelletekkel adott hangot, s folyamatosan forgatta a fejét, mint egy bólogatós kutya a kátyús Hungária körúton.
Cain szájából fröcskölt a nyál, ahogy megint egyre gyorsuló tempót diktált és artikulálatlanul üvöltött Danténak, hogy kérjen tőle bocsánatot, máskülönben befolyásolja az orgazmusát és nem hagyja elélvezni. A fiú megriadt ennek hallatán és meggyónta bűneit

- Cain tudod jól, hogy a Te érdekedben cselekedtem. Hidd el nekem, hogy a későbbiekben nagyon hálás leszel majd nekem, amikor visszagondolsz. Kellett a lelkednek ez a fajta újraépítés –szavai jól érthetőek voltak, mégis nehezen lehetett kivenni mit mond, Cain olyan hévvel döfködte, hogy elmosódva hallatszott csak a mondandója.

- Kérlek bocsáss meg azért, amit veled műveltem. Rossz vagyok. Egy rohadt, nyomorult kvibli. Nem is vagyok érdemes arra, hogy a becses részeid beszennyezzem a testem termelte nedvekkel. A legnagyobb kegy, amit teszel velem az, hogy életben tartasz. A testem így örökké a tiéd Cain. Mindenre készen állok, amit büntetésül kirósz rám.
Az esetlen kis nyomorult könnyei újból nagy cseppekben elkezdtek lefolyni az arcán, s a lökések folyományaként a levegőben is röpködtek mindenfelé. Siralmas látvány nyújtott a fiú, de Cain talán beéri most ezzel is...

Dante könnyes szemekkel helyeselt a férfi sértő szavai hallatán. Caint ez egy cseppet sem hatotta meg, ugyanis kezdett elmúlni az elixír hatása a szervezetéből és lassan újra teljesen önmaga lett. Annak fényében amit a fiú tett vele a legkevesebb ha sírva könyörög az életéért, vagy azért hogy had élvezhessen el. Ernyedt, sápadt testét Cain akár össze is roppanthatta volna, bár nem akart ilyet tenni vele , ennél sokkal cifrább tervei voltak a jövőre nézve. A fiú láthatóan megrémült, mert minden további nélkül szabadkozni kezdett.

- Az én érdekemben? Dante ezt te sem gondolhatod komolyan! Egy önző kis disznó vagy! –Döfködte tovább a fiú testét, minden szava után akkorákat lökött rajta, hogy csoda nem halt meg a mozdulatokat követően.

- Tudom jól Dante , hogy itt egyetlen egy dolog járt a fejedben, az hogy megkapjad amit akarsz! Mindent csak azért tettél, hogy neked jó legyen. Kár azzal ámítanod magadat, hogy értem cselekedtél így. Sunyi módon elkábítottál, aztán pedig megdugtál, így próbáltál megalázni a férfiasságomban. Nem is értem hogy van bőr a pofádon ezt egy jótékony cselekedetnek beállítani! - Majd ennél a pontnál akkorát sózott a fiú seggére, hogy a közeli erdőben felröppentek a madarak a csattanás hallatán. Nem kellett sok neki, Dante már rimánkodott is, bocsánatot kért és elhordta magát mindenféle alantas és értéktelen dolognak. Bár a nemes nagyon haragudott, mégis a fiú mondatait hallva összevonta a szemöldökét, majd lelassított és eltávolodott a kvibli testétől. Dante  pár pillanatra fellélegezhetett, amíg a bájitalmester gyengéden letette a lábait, így ismételten a hátán feküdhetett egy kényelmesebb pózban. Miközben a vámpír úgy rakosgatta, mint egy rongybabát elsírta magát szégyenében és fájdalmában, hogy ennyire értéktelennek is gondolja magát, valószínűleg a tettei felett érzett bűntudata is mételyezte. Cain széthúzta a fiú lábait és közé ült, majd hirtelen megváltoztatta a hangnemét, de előtte alaposan megfogta partnere állát, hogy szembekerüljön vele az arca . A fiú akár azt is hihette, hogy még több alázást fog kapni, de legnagyobb meglepetésére nem ez történt. Cain annyira lágy hangon duruzsolt a fülébe, hogy ilyet még álmaiban sem mert elképzelni.

- Dante... Miket beszélsz? Lehet nem voltam veled mindig egyértelműen kedves, mert szégyelltem az érzéseimet, de számomra te vagy a legszebb és a legfontosabb ezen a világon! Meg ne halljam többet, hogy ilyeneket gondolsz magadról. Ez csak játék.... Nem kell komolyan venni amiket mondtam! Te vagy számomra a legszebb emberi lény, amit valaha láttam és nem érdekel, hogy fiú vagy –e vagy lány, örökké az enyém leszel, amíg tart a szánalmas életünk addig együtt maradunk és mikor az egyikünk megöregszik, vagy elgyengül, vagy baleset éri, akkor a másikunk is szertefoszlik. Ennél nagyobb ajándék pedig nem létezik, hogy nem kell valamelyikünknek a másik hiánya miatt szenvednie! Ne sírj kérlek! –Suttogta bele a fiú nyakába és mélyet szívott a mámorító illatából. Az, hogy megvigasztalta még jelenti, hogy nem haragudott rá és nem fog bosszút állni, de a kviblit már így is eléggé kínozták az elmúlt hetekben művelt tettei és rengeteg fájdalmat kellett átélnie a nővére miatt. Cain úgy gondolta, hogy nem nyomorgatja tovább lelkileg a szerencsétlen fiút. Majd miután erőre kapott és elfelejtette, hogy bármitől is tartania kéne akkor fog rá lecsapni és olyan dolgokat művel vele, amit legvadabb álmaiban sem képzelt. Ha már ki lett ugrasztva a nyúl a bokorból, hogy buzi, akkor innentől belead mindent, hogy Dante is érezze mennyire átszellemült a foglalkozástól amit tartott neki. De most nem ez következett, hanem inkább a békülésen és Dante megnyugtatásán volt a hangsúly.

- Dante... - Suttogta Cain elbűvölő hangon, miközben lassan a fiúba csúszott, majd nyakába borult, hogy mélyet lélegezzen az illatából. A vad üzekedésnek ezzel vége szakadt és inkább erotikusan hullámoztak a puha takarók között. Olyan látványt nyújtva, hogy a képzeletbeli szemem is be kell csukjam az elé táruló gyönyörűségtől. A fekete és szőke haj kontrasztosan kavarodott össze és a fehér vonagló testek kipárolgása megtöltötte a szobát a szex félreismerhetetlen szagával. Ilyen nagy szerelem csak egy másik dimenzióban születhetett, ahol két vámpír lebeg extázisba esve a kölcsönös vérkötéseik kapcsán, de az egy másik történet.

- A legnagyobb kegy amit velem tehetsz, hogy szeretsz engem, soha senki sem érzett irántam úgy , mint te... Sose szeretett és akart úgy senki engem mint te, örülök annak hogy ilyen eskü köt össze minket , mert ha te megszűnnél létezni akkor önkezűen végeznék magammal...

 


A fiú a legkevésbé számított arra, hogy Cain leáll vele kedveskedni azok után, hogy 8 napon túl gyógyuló sérülést okozott a seggén. Szavai olyanok voltak a marcangolt lelkű kvibli fülében, mintha balzsammal kenegette volna a testét. Lüktetett a luka, fájt a nyaka, szégyellte magát és kilátástalannak érezte az életét. Értetlenül pislogott a nemesre, aki úgy beszélt hozzá, mintha egy riadt kisállatot akarna magához édesgetni. Ajkaival olyan puhán szőtte a szavakat, mintha születése óta azt gyakorolta volna, hogyan kell megnyugtatni másokat.

- De hát Cain… - hüppögte a nemesnek. Számtalan gondolat szaladt át szőke fején, de végül nem bírt mást kinyögni. Ilyen szép szavakat még a legmerészebb álmaiban sem képzelt Cain szájába. Úgy érezte, ez a pillanat élete legszebbje. Még akkor is, ha az arca felpuffadt a zokogástól és segge enyhén vérzett az igénybevételtől. A legszebbnek érezte magát. Talán olyan gyönyörűnek, mint eddig még soha. Szomorú szürke szemeit a máguséba fúrta, miközben a könnyek folyama lassan alább hagyott.

- Cain, kedvesem, hát valóban így érzel? Ezek a legszebb szavak, amiket valaha kaptam, nem gondoltam volna, hogy valaha tőled hallom majd. Én vagyok a legboldogabb varázstalan lény, akit a bolygó a hátán hordott. Amiket mondtam, mind igaz szívemből szóltak. Nekem akkor a legjobb, ha neked is. Minden ébren töltött percemet veled akarom tölteni. Úgy érzem, melletted igazán önmagam lehetek és el tudsz fogadni úgy, hogy nem vagyok képes a varázslatra. A kvibliségem miatt úgy érzem magam, mint egy gyönyörű, kecses sirály az Északi-tenger mellett, aki csak nézheti a többieket, amint alábuknak a jeges szélben, de ő nem tud repülni. Te vagy az első ember, aki aranyvérű nemes és ennek ellenére emberként tekint rám. Te pedig még ennél is többet teszel. A lelkem másik felét alkotod, így amikor velem vagy érzem, érdemes vagyok arra, hogy levegővel töltsem meg a tüdőmet és a napfény átjárja a szívem. Felkaroltál és az otthonodat megosztod velem. Most pedig úgy érzem, hosszú idő óta először, hogy a szívedet is. Azt, amiről először azt gondoltam kőből van. Nem sokat tudok a múltadról, de annyi egészen bizonyos, hogy nem véletlenül viszonyulsz te is úgy az emberekhez, ahogyan én. Túl sok rossz emlék van a hátad mögött és rengeteg szívfájdalom. De ha ezt az életet megoszthatjuk egymással, úgy hiszem, mindketten elmondhatjuk, hogy nem hiába jöttünk a világra.

Dante most már nem a fájdalomtól sírt, hanem attól, hogy a nemes szavai megolvasztották a szívét. Óvatosan odahajolt hozzá és lassan megcsókolta. De úgy, ahogy még előtte soha. Olyanok voltak, mint egy fekete és fehér viaszdarab, ami a tűz fölött egybeolvadt egy nagy egésszé és lassan a levegőbe repült, hogy tündöklő fénnyel borítson be mindent. Azt szerette volna, hogy ez a pillanat örökké tartson. Egyáltalán nem volt valós semmi sem, ami történt. Ha ezt valahol máshol látta volna Dante, vagy olvasott volna róla, tudta volna róla, hogy fikció. De nem az volt. Ez színtiszta, őszinte szerelem volt.
Úgy fogadta vissza testébe Caint, mintha soha el nem akarna szakadni tőle, hogy egy hosszan tartó ölelésben forrjanak össze, amely még a másik városban is bepárásítja mindenkinek a szemét. Mert ez már nem szex volt, sem pedig szeretkezés. Egy csodálatos, hosszan tartó sóhaj volt, ami illatos olajaival kápráztatta el őket.

- Cain kedvesem, örökké szeretni foglak. Ahol én véget érek, ott kezdődsz el te. Egy tökéletes egész részei vagyunk két testben. Tökéletes vagy. Az egyetlen vagy… 

Látszódott, hogy Dantét letaglózzák a kedves szavak, valószínűleg mindenre számított csak erre nem. Hüppögve motyogta maga elé Cain nevét, miközben a férfi lágyan végigcsókolta a puha és forró nyakát. Nem kellett sok, hogy megeredjen a nyelve, így Cain leállt a mozgásban, hogy a fiú szóhoz is tudjon jutni, ne csak nyögdécseljen. Miután végighallgatta a mondanivalóját azonnal reagált.

- Igen tényleg így érzem, már nem hat rám az a... az a szar amit belém kentél ... Sosem zavart, hogy varázstalan vagy, aki ezért ítél el ,az annyit is ér! Semmit sem jelent és nincs is szükséged arra, hogy ilyen eszközökkel élj. Látod, én sem viszem túlzásba és teljesen működőképes az életem ...- Jelezte Cain, hogy mennyire szolidál Dantéval, tényleg minimálisra csökkentette a pálcahasználatot a fiú jelenlétében. Már azt, amivel varázsol és nem, nem az ágyban.

- Nem szeretnék a viselkedésemmel több fájdalmat okozni, megpróbálom elfogadni azt ami van. Valóban nehéz életünk volt és ha már... így alakultak a  dolgok akkor próbáljuk bepótolni azt a sok jót, ami gyerekkorunkban nem járt ki nekünk. Én mindent megteszek amit csak tudok, hogy a hátralevő életünk boldogságban teljen ! - Zárta rövidre Cain a témát és egészen elérzékenyült, de elég volt az, hogy Dante sír a karjaiban, nem akart ő is rázendíteni. Legvadabb álmaiban sem hitte, hogy egyszer ilyen érzelmi hullámba kerül, hogy elfogadja azt hogy szerelmes egy másik férfiba. Igazából nem is úgy nézett rá mint férfira, hanem mint egy csodálatosan szép nemtelen lényre és saját magát is annak tartotta valahol, tisztában volt azzal hogy mindketten androgün szépségek, hiába volt izmosabb mint a kvibli az anyja arcát látta, ha a tükörbe nézett. Hirtelen nem is tudta, hogy egyáltalán folytassák-e a szexet vagy sem. Hogy illene egy ilyen őszinte pillanatot megtörni azzal, hogy üzekednek. De ekkor Dante átölelte a nyakát s lágyan megcsókolta. Ez magával hozta azt, hogy ismételten begerjedjen. A fiú szája sikamlósan és puhán szorult az ajkaihoz, nyelve pedig olyan volt mint a selyem, a nyála édes és tiszta, az illata pedig szédítő. A mágus nem bírta tovább tartani magát, újra a fiú testébe hatolt, de most nem úgy mint egy állat, hanem lassan és lágyan tette, hogy Dante biztosan érezzen minden egyes centit abból ami ő. Közben a fiú olyan dolgokat lihegett a fülébe, hogy nem is tudta hirtelen mit mondjon rájuk. Erősen magához szorította őt, miközben Dante átkulcsolta a derekát  a lábaival, úgy mintha egy nő lenne.  Karjait Cain nyaka köré tekerte, hogy a hosszú fekete hajába tudjon markolni. Nem sok kellett, hogy ettől újra szenvedélyes hangulatba essen a vámpír, s elmosva a romantikát ismételten begyorsítson. Nagyon sok mindent szeretett volna mondani a fiúnak, de nem tudott mert elöntötte a kéj , egy darabig ebben a pózban mozogtak majd miután Cain érezte, hogy hamarosan elélvez  kiszabadította magát a fiú öleléséből és felemelkedett, hogy Dante lába közé térdelhessen, s ezalatt a kezébe vette a fiú farkát, hogy őt is a csúcsra tudja juttatni. Nem volt számára sem undorító, sem pedig idegen amit csinált, sőt kikerekedett szemekkel figyelte, hogy a szőkeség mennyire kéjesen nyög és vonaglik attól, ahogyan ő belemártja magát és dolgozik a farkán. Ilyet még életében nem érzett mint azon a napon, leszámítva az első éjszakájukat amikor ópium hatása alatt egymásba gabalyodtak. A fiún is látni lehetett, hogy hamarosan elélvez, így Cain kicsit lassított, úgy érezte az lenne a legcsodálatosabb  ha együtt mennének el, így erre rá is játszott. Hogy tovább fokozza  a fiú kéjét a másik kezével megfogta a nyakát, amin még mindig nem gyógyult be a harapás , így csillogóan leveses volt a szövetnedvektől. Dante az oxigénhiány következtében valószínűleg csillagokat látott, de ezzel hogy a légzését befolyásolták hamar közelebb került az orgazmusához, ezt az egyre duzzadó farkából is észlelni lehetett. Cain sem volt már nagyon képben, a saját száját harapdálta miközben partnere arcát vizslatta olyan perverz kéjjel a fején ami jelezte, hogy már semmi szégyent nem érez annak kapcsán amit csinálnak.

- Dante... - Suttogta szerelme nevét élvezettől remegő hangon, s egyre hevesebben kezdte lökdösni a fiú vékony testét, Dante nyaka körül csak úgy szorultak hosszú és hűvös ujjai. A fiú is érezte a közelgő hullámot és hevesen beharapta a saját ajkait, miközben megfeszült a mágus hevességétől és úgy homorított, mintha szertornász lenne. Cain az élvezése pillanatában elengedte  a nyakát és a derekába markolva magára rántotta az erőtlen kis testét, hangtalanul és zihálva borította el a gyönyör, miközben a fiúba élvezett. Egyrészt azért mert nem volt ereje kivenni belőle, másrészt nem tartotta annyira rossz ötletnek a dolgot azok után, amit egymás fülébe suttogtak. Hát úgy fest , hogy ez a történt happy end-el végződött  , szó szoros értelembe véve, még annak ellenére is, hogy nem úgy kezdődött, mint egy leányregény. Dante tervei láthatóan beváltak, de nem lehetett biztos abban, hogy nem –e az elixír hatására viselkedett vele így a férfi... Végül is honnan tudhatja Cain,  hogy mit érez igazából és mit nem ?

 


Dante magán kívül volt az eufóriától. Olyan érzése volt, mintha egy vízágyra feküdt volna. Kellemesen körbefogta a mágus kisugárzása. Belesüppedt a Cain dús ajkai között kifolyt szavakba és beléjük takarózott. Együtt töltik el az életükben rájuk szabott időt, amíg a halál el nem szakítja őket egymástól. Hát nem ez az, amikről minden kislány álmodik, amikor a csodás, nagy szerelemről olvas? Boldogan élnek, amíg meg nem halnak? Nagyon úgy fest, hogy Dante számára beteljesedik a nagy álom, ilyen fiatalon eléri azt, amiről mások évekig csak hiú ábrándokat kergetnek. Szinte már látta maga előtt, ahogy éltesebb korukban ülnek kint a kertben, a cseresznyefa alatt egy padon. Cain baljával a haját simogatja, miközben ő a mellkasának dőlve napozik, egyik kezében a nemes vékony ujjait szorongatva. Az egyetlen dolog, ami az idilli képet megzavarja, hogy teljesen egyedül vannak. Eddig még sosem képzelte ezt el ennyire intenzíven de most, hogy tűélesen látta ezt a képet eszébe jutott, hogy hiányzik mellőlük egy gyermek. Aki játszik körülöttük, aki egyikükre hasonlít.  Hiába volt férfi génállománnyal megáldva a szőkeség, valahol mindig motoszkált benne a gondolat, hogy az élete kiteljesedése abban rejlik, ha egyszer apa lehet. Vagy anya… A lényeget tekintve részletkérdés. Sajnos nem sokat tudott arról, hogyan működnek az efféle dolgok, mivel a nővére erősen ódzkodott minden dologtól, ami ehhez kapcsolódik. Anyjuk is kifejtette neki akkoriban álláspontját, hogy magzatot kell a világra hoznia, Tethys erőteljesen tiltakozott mondván, az ő teste túl tökéletes ahhoz, hogy elrontsa a terhesség minden velejárójával. Dante már ekkor is lehurrogta, sírva mondta el testvérének, ha tehetné, ő szülne gyereket. Mindig is különös ifiúr volt Dante, az nem vitás. De most, hogy lehetősége van egy boldog életre még inkább elmerengett ezen a dolgon. Amikor muglik között járt, gyakran látott az újságok címlapján olyat, hogy örökbe fogadnak gyermeket harmadik világbéli országokból és kiváló körülmények közt felnevelik. Eltökélte, hogy amint lehetősége nyílik rá, előhozakodik az ötlettel Cainnak.
Azonban most igyekezett a jelenre fókuszálni és sejtjeibe szívni a nemes szerelmét és szenvedélyét. Bőrük úgy siklott egymáson, mint a legfinomabb alabástrom selyem. Isteni szépségüket és mozdulataikat csak a felettük zokogó angyalok zaja törte meg olykor-olykor. Lágyan hullámoztak az egyre fokozódó kéjben, ami olyan volt, mint egy csepp fekete méreg a tejfehér közben. Cain fokozodó tempója Dantét forró sóhajokra késztette, érezte, hogy hamarosan itt a vég. A mágus egy hirtelen ötlettől vezérelve kezébe kapta a fiú nedvektől csillogó hímtagját. Nem érte meglepetésként, hogy tudta, Dante leghőbb vágya hogy együtt omoljanak a vágyak végtelen zuhatagába. A végjátékhoz közeledbe Cain nem fogta vissza magát és csábos nyögések közepette suttogta nevét, így húzta még jobban a szőkeség agyát. Dante hangosan zihált már és úgy érezte, ennél már nem lehet jobb semmi, amikor Cain csodás, hosszú ujjai a torkára fonódtam, mint valamiféle puha, hideg kacsok. A fiú jólesően fulladozott, ami mellé bő nyállal, remegő állkapoccsal nyögdécselt, s végül egy hangos levegővételt követően elélvezett. Cain ugyanabban a percben lépett be a gyönyörök kapuján, mint ő. Érezte, hogy a mágus testéből kiszabaduló írmagok hatására összeugrik minden altáji izma majd halkan kicsorog belőle. Hosszú percekig nem mozdult meg a nemes öleléséből, félt ha elengedi, elmúlik a varázs és felébred az ágyában otthon, Tethys mellett. De eltelt jó néhány perc és Cain még mindig az arcától néhány centire zihált, ében hajával betakarva őt, mint egy éji virágot a fűzfa lombja. Az eufóriától nem tudott beszélni, így hangtalanul szuszogva odanyúlt, hogy megszemlélje, a mágus valóban igazi-e. Miután ujjbegyei végigsiklottak a csodás állkapcson, majd lassan le, egészen a köldökéig, bizonyossá vált számára, hogy ez valóban megtörtént. Szépen lassan összerakta a fejében a korábban elhangzott mondatokat és derűs mosollyal, enyhén hunyorogva a mágus szemébe fúrta tekintetét és zavartan beharapta alsó ajkát.
Tudta, hogy lassan ideje lefeküdniük, mert őt is elérte az ólmos fáradtság, ami az exsztázis miatt elillant a testéből, de most ránehezedett, mintha hirtelen egy nagy víztömegbe esett volna és az nyomná össze apró testét. Még nem akart gondolkodni. Nem akarta újból végigélni azt, ahogyan elkezdődött az este. A mérhetetlen szégyent, amit tette nyomán érzett, a tébolyt, ami átjárta Cain megerőszakolása pillanatában. Az undorító szavak, amit egy másik, mesterségesen kreált lénye mondott az imádott kedves fülébe. Egészen biztosan meg fogja büntetni magát ezért. Nem múlhat el ez nyomtalanul, hiába mondta Cain, hogy ő is bosszút áll majd, amikor nem is számít rá. Úgy érezte, tettéért még a büntetés is kegy… Ezeket megpróbálta kizárni most elméjéből és élvezni a pillanatot, amíg még lehet.

- Kedvesem. Most én vagyok a legboldogabb kvibli a földkerekségen. Feküdünk le aludni, hogy álmainkban újra megtörténhessen ez a mennyei összeolvadás.

Szavai közben Cain arcát nézte és lassan legördült hibátlan arcán egy könnycsepp. Tudta, hogy szeretik. Életében először.

Cain és Dante egy darabig szótlanul feküdtek egymáson. A nemesből valóban távozott az összes tudatmódosító szer, valójában önmaga volt az este utolsó negyven percében. Értette, hogy a fiú miért csinálta mindezt és valahol megkönnyebbült és felszabadult, de az önérzetét mégis bántották azok  a dolgok amiket művelt vele. Nem tudni azonban, hogy milyen más eszközökkel tudott volna hatni rá, hogy jobb belátásra térjen. Igazából mindegy is volt, hiszen ami megtörtént az megtörtént, nem lehetett rajta változtatni. Caint seggbe baszták és megalázták a férfiasságába vetett hitében. Bár igazából még mindig ő volt a domináns fél, de ezt sosem fogja elfeledni a fiúnak. Az egy másik dolog, hogy élvezte a fájdalmat és a gyönyört amit az anális szex kínált neki, de erről majd később még elgondolkodik kicsit, hogy hogyan legyen tovább. Az este folyamán minden ereje elment és Dante testére csuklott, de csak féloldalasan, hogy ne nyomja agyon a nála sokkal gyengébb fiút. igazából nem tudta, hogy mit mondjon azok után ami történt, meglehetősen fáradt is volt, mert nem volt éppen emberi amin keresztülment és amit produkált az elmúlt órákban. A párnáiba omolva próbált megnyugodni és visszaszerezni a légzésének a ritmusát, ezzel egy időben telepedett rá a fáradtság is. Dante fehér és remegő ujjai óvatosan végigsimították az arcát, mintha éppen azt próbálná kitapogatni, hogy valódi-e a pillanat és nem csak egy gyorsan illanó látomás. Cain kissé zavarba is jött ettől a bensőséges, csendes hangulattól, de nem akarta lerombolni sem, így inkább mozdulatlan maradt és szótlan. Mivel félig oldalas pozícióban feküdt, a fiú végigtudta simítani a testét, amitől kicsit összerándult a hasa. Még mindig nagyon érzékeny volt, minden egyes sejtje csak úgy zsibongott az orgazmusa emlékétől, lassan felemelte az arcát a textilekből és Dantéra nézett. A fiú is zavarban volt, mert beharapta  a száját és nem tudta Cain tekintetét állni, majd megtörte a csendet azzal, hogy a leglogikusabb lépést javasolta az est hátralevő részére. A mágus igazán igényes volt magára világ életében de egy csepp ereje sem maradt, hogy kimenjen és rendezze a romokat amit Dante hagyott rajta. Belátóan feküdt tovább és realizálta, hogy ma sem fürödni, sem fogat mosni nem tud.

- Jó éjszakát Dante...

Suttogta Cain, majd végre megmozdult ő is, hogy végigsimítson a fiú arcán. Talán ezzel jelezte neki, hogy nem haragszik annak ellenére, hogy mennyi sunyiságot és kellemetlenséget okozott neki az ittléte alatt. Kicsit feljebb feküdt az ágyban, majd a fél karjával átölelte a fiút, s erősen magához vonta a testét. Nem kellett sokat várni, hogy a nemes elaludjon, hiszen rettenetesen nagy fizikai igénybevételen esett túl az utóbbi pár órában. Az elbájolt plafon szokásosan hullámzott, az éjszakai égboltot imitálva. Talán a szőke fiú is elaludt egy idő után a félvámpír karjaiban, azon aggódva, hogy mit hozhat számukra a holnap, hogy vajon Cain így marad-e , vagy ismételten kikergeti a szobájából mint a múltkor és talán jól meg is bünteti.  


Cain másnap ugyan abban a pózban ébredt, ahogyan elaludt. Álmában párszor megszorongatta a fiú testét akiből majdnem kiszaladt a szusz és szokásához híven hangosan morgott és hörgött, egyszer talán Dante haját szopogatta, mint valami állat. Nem igazán tudta ezeket a szokásait irányítani, hiszen öntudatlanságban pihent. Az álmából kilépve elsőként arra lett figyelmes, hogy kicsit fáj a háta és a hasizma is, a keze el volt gémberedve, hiszen végig a fiú alatt volt az egyik, a másik pedig a derekát ölelte. Mikor Cain magához tért olyan délután két óra tájban, már üresen volt Dante helye. Félálmából egy olyan érzés rántotta ki, miszerint valaki nézi őt, nem is kellett sokáig várni amint kinyitotta a szemeit az ágy sarkában ülő Dantéval találta szembe magát. A fiú szemei könnyesek voltak és úgy nézett ki, mint aki átsírta az egész éjszakát, egyenesen őt bámulta. Nem igazán tudta mire vélni a nemes ezt a dolgot. Zavartan húzta fel magát az ágyban és kérdően nézett a fiúra, aki nem szólalt meg, ellenben az ajkai úgy szorultak egymásnak, hogy papírvékonyakká váltak az erőltetéstől.

-... Jó reggelt!

Köszöntette végül Cain, hogy megtörje a kellemetlen, néma pillanatokat. A fiú látszódott, hogy már régóta ébren van, hiszen eltűntek róla a tegnap éjszakai nyomai és kellemesen illatozott is, ruhát nem húzott, de ez most egy cseppet sem zavarta a bájitalmestert. Kicsit szégyellte magát, hogy koszosan és büdösen ébred mindenféle rászáradt nedvektől mocskosan, de nem tehetett ellene semmit. Nagyot nyújtózott, miután Dante is elmotyogta reggeli köszöntését további némaságba fordult. Valami nagyon nem volt rendben, szegény hősünk kevés volt ahhoz hogy rájöjjön mi történik éppen.

- Valami baj van? –Érdeklődött Cain, miközben teljes testtel előre dőlt, hogy kitudja nyújtóztatni elgémberedett tagjait. A haja kócosan állt össze-vissza és az ágynemű mintákat nyomott a bőrébe. A tegnap esti kötelek által okozott sérülések mind felszívódtak, ezzel jelezve hogy átlagon felüli regenerálódó képességekkel bír. Valószínűleg sok minden hallatszott ki a szobából, mert a házimanó nem keltette fel szokásához híven és még reggelit sem kapott. De most ezzel nem tudott foglalkozni, mert elég volt ránézni a fiú elnyűtt arcára, Pupival ráér később is diskurálni arról, hogy mégis mit műveltek több órán keresztül... az lesz még gyönyörű menet.

- Ömmm... Valami rosszat tettem? Csináltam valamit álmomban? – Tolta le magáról a vörös selyemlepedőt, hogy közelebb tudjon kúszni a fiúhoz. Cainon sem volt ruha, így látta amint Dante lélegzete elakad amikor felfedi előtte a meztelen testét. A bájitalmester ezt sem tudta nagyon mire vélni, hiszen tegnap minden lyukában járt a fiú, most akkor miért is mereget ekkora szemeket? Kissé összevonta a szemöldökét, ezzel jelezve, hogy nem ért semmit. Egy karnyújtásnyira ült le tőle és csendben várta a válaszokat...

 


Addig győzködte magát Dante, hogy végül minden ellenérzését félre tudta tenni és mosolyogva aludt el Cain karjaiban. Néhány órán át földöntúli nyugalommal és boldogsággal nyúlt el a csodásan megmunkált ágyban, a puha ágyneműn. Azonban az álomtalan alvás egy idő után riasztó átalakuláson ment keresztül. Elsőként csak halvány derengést látott a fiú, az álmában, majd kirajzolódott a fölé tornyosuló Cain alakja. Egy alaposan kivilágított pincehelyiségben voltak, ahol Dante még sosem járt. Ismerte a saját, shetland-szigeteki birtokukon található pincét és az abból nyíló barlangrendszert, emellett Tethys pincéjét a Kazuárban. De ez egyikre sem hasonlított. A helyiség egyik fala üvegből volt, amin keresztül látszódott, hogy nappal volt. A fiú nem egészen értette a dolgot, így arra következtetett, hogy biztosan el van bájolva, mint a mennyezet Cain szobájában. Mikor elindult volna, hogy jobban szemügyre vegye az ablakot, ráeszmélt, hogy nem tudja mozdítani a karját, sem pedig a lábát. Emellett a feje is be volt szorítva egy kalodába, így csak a szemét tudta mozgatni. Úgy festett a helyzet, hogy megbilincselve állt az egyik falnak támasztva, mint egy használaton kívüli seprű. Mikor elkezdett méltatlankodni a szobában ügyködő Cainnak, az ügyet sem vetve arra, hogy beszél, odalépett hozzá és egy határozott mozdulattal egy hosszú tűt szúrt a szemébe. Érezte, ahogy a puha szöveten áthatol a fémes, csípős anyag és megállapodik a látóideg tövénél. Erre a pillanatra ébredt fel Dante, saját verítékében úszva. Hangosan zihált és kellett neki néhány perc, amíg realizálta, hogy nem a pincében van, hanem Cain mellett egy ágyban. A mágus pedig semmit nem szurkod a szemébe, hanem csodálatos nyugalomban szuszog.

Amint megriadt, nyugtalan agyának nem kellett sok idő ahhoz, hogy újból levesse magáról a ráerőszakolt béklyót és az eltelt éjszaka minden mozzanatát visszaidézze számára. Ezekkel a gondolatokkal nem tudott megmaradni a „nászágyban”. Kipattant és a mosdó felé viharzott, mert a gondolatok hatására éktelen hányinger öntötte el. Villanásokat látott a szeme előtt. Egyik pillanatban az alélt Caint látta a földön, amint éppen a köteleket ellenőrzi a testén. A következőben önmagát vélte látni, amint olyan ábrázattal dugja a nemest, amilyet még soha nem látott a saját arcán. Ekkor esett be a mosdó ajtaján, ahol erős szagú gyomorsavval terítette be a míves márványpadlót. Miután gyomortartalmával felület kezelte a járólapot, térdre rogyott és a földre támaszkodva zokogni kezdett. Mikor már alig kapott levegőt, megpróbálta visszafogni magát, hogy egy kissé megnyugodjon. Első körben csak annyit ért el, hogy epét hányt. Hófehér haja szúrós szagú létől csöpögve mellkasára tapadt és a padlóra lógott. Lassan vánszorogtak a percek, de egy idő után lelassult annyira a szívverése, hogy képes volt normálisan levegőt venni és lassan felmérte a helyzetét. Érezte, hogy nincs túlzottan a topon, ami a kinézetét illeti. Feltápászkodott, de kis híján majdnem arcra is esett, mert megcsúszott mezítláb saját hányadékán.

Nagy nehezen eljutott a fürdőbe, ahol egyszerű szappannal lemosta a haja retkes részeit és amennyire tudott, megmosakodott és fogat is mosott. A tükörbe csak egy pillantás erejéig nézett, hogy elborzadjon a saját látványától. A folyamatos bőgéstől fel volt dagadva a szeme, a kialvatlanságtól karikák voltak a táskái alatt. A nyakán ocsmány heg éktelenkedett Cain duhaj harapása nyomán. Egyszóval volt már jobb napja is. Halkan belesett a szobába, hogy a kinti éktelen óbégatásával felverte-e Caint. Szerencsére a mágus aludt, így beosont és törökülésben elhelyezkedett a hatalmas ágy szélén.
Ahogy a nemes nyugodt vonásait nézte, felidézte az este második felében történt dolgokat. Halk visszhangként verődött a fejében Cain szavai

- Te vagy számomra a legszebb emberi lény, amit valaha láttam és nem érdekel, hogy fiú vagy –e vagy lány, örökké az enyém leszel, amíg tart a szánalmas életünk addig együtt maradunk és mikor az egyikünk megöregszik, vagy elgyengül, vagy baleset éri, akkor a másikunk is szertefoszlik……. Én mindent megteszek amit csak tudok, hogy a hátralevő életünk boldogságban teljen !
Ez és a hozzá tartozó nézés olyan biztonsággal töltötte el, mint még soha semmi azelőtt.
Ellenben eszébe jutottak további szavai is, amiket az este folyamán nem rágott meg elégszer és a szíve egyből nem a romantikától vert tovább hevesen.
- Nagyon-nagyon rossz fiú voltál, remélem tudod... Ennek meglesznek a napokban a következményei, akkor amikor nem is számítanál rá... ..azért amit tettél , legalább két hétig egy katétert kéne benned hagyni, hogy hugyozni is csak engedéllyel tudjál! Olyan vagy, mint valami neveletlen kis állat.... majd én megtanítalak az illedelmes viselkedésre, ne félj!
Eddig boldogságtól vigyorgó száját most beharapta és a félelemtől apró könnyek gyűltek a szeme sarkába. Mi van akkor, ha Cain ezeket valóban beváltja? Ha addig kínozza, amíg Dante már sírva könyörög, hogy ölje meg? S csakis azért nem végez vele, mert összeköti őket az Eskü. De kínozza tovább és közben bájitalokkal folyamatosan hozza helyre a sérüléseit, hogy újból ledózerolhassa. Eszébe jutott emellé az álma, s a csipás szemű rábámuló Caintól megugrott .

- Nem, nem tettél semmi rosszat Cain, csak teljesen össze vagyok zavarodva. Soha nem volt ennyire jó, mint amit az este másik részében megéltem. Annyira szeretlek, hogy azt elmondani is fáj. De gyűlölöm magamat. Nem tudom miért tettem ezt veled. Igaz, hogy valamilyen módon segítettem neked. De kegyetlenség volt az, amit véghez vittem. Minden szavad, ami bántó, megérdemlem. Amíg nem büntetsz meg méltón, nem vagyok érdemes arra, hogy egyáltalán rám nézz. Egy féreg vagyok, aki jót akart, de elvakította önnön butasága.
Mégis arra kérlek…KÖNYÖRGÖM… bocsáss meg…

Cain mélyeket pislogva hallgatta a levegőért kapkodó fiú csapongó mondatait.  Ó igen, látszódott, hogy fél a következményektől, nos jól tette. Sejtése sem volt arról, hogy mi van a felső emeleti lezárt szobában. Miközben magyarázott a nemes még közelebb húzódott a kviblihez, így a térdük már szinte összeért. Dante puha bőre iszamósan csillogott, látni lehetett hogy máson nem járt az esze csak azon, hogy aggódjon egészen a bájitalmester ébredéséig.

- Ne beszélj butaságokat Dante, nem vagy féreg...- Suttogta Cain lágyan, miközben hófehér kézfejével letörölt egy kis könnycseppet a fiú arcáról, aki az érintésre összerezzent, mint egy őz a bokorban. Ez is bizonyította, hogy  az idegei nagyon kivannak. Mikor Dante azt ecsetelte, hogy megérdemelné a büntetést, a bájitalmester arcán átfutott némi sötét és gonosz arckifejezés, valóban ő is így érezte, hogy Danténak bűnhődnie kell! Olyan nincs, hogy ezt megússza szárazon! Az apja egész életében megalázta , kínozta és a fiú is valahol mélyen megsértette az önérzetét, ezért meg fog lakolni. Valamiféle beteges játék indult el kettőjük között úgy hiszem, amolyan bdsm adok-kapok.

- Dante... Én tőlem nem kell bocsánatot kérned, mert amit tettél nem tudjuk visszacsinálni és valahol megértetted velem azt, hogy nem tehetek az ellen ahogyan érzek irántad. Te jót okoztál nekem! Úgy látom, hogy téged annyira emészt viszont a bűntudat, hogy valahol már szeretnéd, hogy büntetést kapj. Jól érzem ezt? Szólj, ha tévednék... – Itt érezhetően mélyebbre zuhant a mágus hangja és némi hörgés is vegyült bele. Miközben a kvibli lelkiállapotát fejtegette, még közelebb húzódott a fiúhoz, aki ijedten rezzent össze a férfi közeledésétől. Feltérdelt, hogy Dante arcát a tenyere közé tudja fogni, s jól szemügyre vegye a szőkeség riadt vonásait. Láthatóan egész éjjel őrlődött és alig aludt pár órát. Tökéletes volt, szinte magát emésztette a bűntudata miatt! Táskák és fekete karikák csúfították azt a csodálatos rajzolatú arcát, úgy nézett ki mint egy rakás szar.
 
- Jaj szegénykém , úgy sajnállak! Látom, hogy mennyire szenvedsz és szinte megváltás lenne neked, hogy haragudjak.... de az helyzet, hogy nem haragszom rád, hiszen jót tettél nekem! Majd remélem idővel enyhül benned a bűntudat, hát ha jót okoztál nekem akkor nincs miért így érezned , nem igaz? Csak kihoztad belőlem azt, amit megpróbáltam eltemetni. Mostantól kezdve nem fogok elbújni mások véleménye elől és az érzéseimet is felvállalom irántad, hiszen nekem is jobb hogy nem kell visszafognom magamat. Szóval ne emésszed magadat tovább, élvezzük azt amit kaptunk: egymást! Erre vágytál nem igaz? Hogy szeresselek téged és minden nap a magamévá tegyek újra és újra. Most pedig, hogy végre eljött ez szenvedsz... nem is értelek téged Dante! Talán azt gondolod, hogy a boldogságot nem érdemled meg és emiatt borultál ki ennyire?

Hajolt bele a fekete démon a fiú arcába, az orruk már összeért. Cain hideg tekintete úgy fúródott a kvibli szürke szemeibe, hogy szinte fájhatott is neki. Bár a nemes nem adta jelét annak, hogy támadó jellegű lenne a szoros testi kontaktus, valamiféle sunyi és sötét erő áradt belőle a fiú felé. Érezni lehetett, a ki nem mondott ígéretet, miszerint Dante nagyon nagyon fog sírni és nagyon fognak neki fájni még dolgok a seggében, vagy akár a húgycsövében. Cain legalábbis erre gondolt ebben a pillanatban és arra, hogy mennyi érdekes dolgot látott egy mugli szexboltban, amiket szépen kipróbál majd Dante nyamvadt kis testén. Nem bírta kivárni az alkalmat, legszívesebben már most elkábította volna, hogy átvigye a szobájába amit még nem is nagyon tesztelt le... De vissza kellett fognia magát, ennek a rítusnak része volt a fiú aggodalma és lelki gyötrődése, az hogy a napok csak telnek és nem történik semmi, de megérzi a közelgő veszélyt. Minden egyes nappal egyre inkább szirmot bont benne a félelem és a szenvedés, csodálatos folyamat én mondom! Míg Cain még mindig  a fiú arcát fogta, kinek a könnyek záporoztak a szeméből és halkan motyogta a válaszait, a férfi fennkölten, felemelt állal nézett a szemébe. Ó igen, ezernyi ötlet pattant ki a fejéből, hogy miket lehetne csinálni a vele és nem állt messze Dante sejtéseitől. Különféle válogatott kínzások és mesterséges gyógyítások, minden egyes kín után varázslattal elkendőzött sebek, hogy újakat tudjon a fiúba vágni, töméntelen vér és kéjes fájdalom, amit valahol a kvibli is élvez. Hát így nőtt fel, hogy folyamatosan bántalmazták, nyilván hiányzik is már neki valahol a büntetés. Tethys sem bánt vele kesztyűs kézzel, Cain pedig mestere volt a szemétkedésnek, csak még maga sem tudta ezt pontosan.

- Ne sírj Dante, hiszen ma kezdődik a közös életünk, úgy mint egy pár! Ha esetleg örömödben sírsz azt még megértem... - Suttogta  a nemes, miközben arcával belehajolt a fiú illatos , szőke tincseibe. Mélyet szívott az ismerős szagból, miközben hűvös  karjaival átölelte a vékony testét, ami remegett a félelemtől. Dante nem láthatta, de Cain arca torz vigyorba húzódott, előre jelezve azt amit valahol mélyen sejtett , amitől félt...

 


A zavart kviblit teljességgel megdöbbentették Cain szavai. Azonban nem pozitív irányba fejlődött a reakció, hanem épp ellenkezőleg. A nemes szavai vigasztalást nyújtottak, de az arckifejezése és a hanglejtése olyan riasztó hatással bírtak, hogy Dantét önkéntelenül is kirázta tőle a hideg. Cain egészen közel hajolt Dantéhoz és óvatosan a kezébe vette az arcát. A szőke ifjú tökéletesen tisztában volt azzal, hogy úgy festett, mint akit kihánytak. Épp ezért nem is értette, hogy Cain miért nézi olyan arccal, mintha éppenséggel fel akarná falni.

- Igen, úgy érzem a büntetés lenne az egyetlen módja annak, hogy a lelkemben tobzódó gyűlölet, amit magam iránt érzek enyhüljön. Túl jó voltál eddig is hozzám, a legkevésbé sem érdemlek szánalmat.


A tényre, hogy Cain nem haragszik rá, kigúvadt szemmel reagált. Krokodilkönnyek potyogtak a szeméből, de lassan visszatért a hangja.

- Nem, nem érdemlem meg a boldogságot Cain. Igaz, én okoztam neked a gyötrelmeket, ahogy a boldogságot is. Ha megbocsátasz nekem, én készséggel elfogadom, de tényleg úgy érzem, hogy nem érdemlek ekkora kegyet. A legszebb dolog számomra, hogy vagy nekem. Örömmel túllépek a rossz emlékeken s ha úgy szeretnéd, hogy erről ne beszéljünk többet nem hozom szóba.  Az életem előtted gyakorlatilag olyan volt, mint egy siralomvölgy. Te voltál az, aki megtöltötted ezt élettel és fénnyel. A nővérem egész életemben úgy tartott, mintha egy gennyes kelés lennék a testén, amit csak addig kell érlelni, ameddig ki nem lehet nyomni. Minden ölelése, csókja, szava puszta hazugság volt. Egész életemben csak akkor kaptam őszinte szavakat egy embertől, akit szerettem, amikor Arhurral voltam régesrég. De ő is elhagyott, miután megijedt a saját érzéseitől. Gyenge volt, nem tudta elviselni a szerelmet, amit iránta éreztem. Te azonban olyan ember vagy, aki erős és kiérdemelte a szerelmem. És ez olyan dolog, amiért megéri küzdeni. Mindkettőnk megszenvedett érte, így megértem ha már nyugalmat akarsz. Remélem ez így is marad, amíg utoljára nem veszünk levegőt.

Érezte, hogy Cain arca az övének nyomódik és a mágus elmosolyodik. Szegény fiú még csak el sem tudta képzelni azt, ami hamarosan rá fog várni. De jobb is ez így most...