Roxfort RPG

Múlt => Foltozott Üst => A témát indította: Mrs. Norris - 2015. 03. 01. - 20:37:02



Cím: Az ivó
Írta: Mrs. Norris - 2015. 03. 01. - 20:37:02

(https://i.imgur.com/H5vB8Bk.jpg?1) (https://i.imgur.com/2cQkONO.jpg?1)

Tágas, ám sötét helyiség. Az a pár üszkös gyertya és régi, fakerékből eszkábált csillár korántsem elég az egész terem bevilágításához, s részben ezért is olyan sejtelmes a Foltozott Üst fogadója még nappal is. No meg levegőt sűrűn átszövő dohányfüsttől.
Tom, a kocsma tulaja rendszerint a söntés mögött található; ő maga veszi fel a rendeléseket, és ugyanitt lehet rendezni a szobafoglalást is.
Alkoholtartalmú készítményekkel kiskorúakat természetesen nem szolgálnak ki. Amennyiben sólyomszemű Tom kiskorúnak ítéli meg a félhomályba burkolózó vendégét.

A helyiségen átvágva közelíthető meg az a bizonyos Hátsó udvar, mely voltaképp az Abszol út trükkös kapuját rejti.

(Szobát a Foltozott Üstbe a STAFF-tól lehet kérni!)


Cím: Re: Az ivó
Írta: Caelius Edevane - 2015. 03. 11. - 21:20:50
Merel és Sophie

+12 (csúnya szavak)

 
Miközben kinyújtózom, és megfürdök a napfényben, mélyen magamba szívom a tavaszi levegőt. Ami már majdnem olyan, mint a nyári, hiszen gyakorlatilag nyár van. Meg is érdemlem ezt a plusz egy hónapot, mert hős vagyok, megmentettem azt a hülye macskát, és még egy halálfalót is elkábítottam- igaz, öt másik emberrel közösen intéztük a fickót. Engem kicsit kevésbé is tört le az egész, mint másokat, mert senki olyan nem halt meg, aki igazán közel állt volna hozzám. Azért így sem volt könnyű, de kifutottam, kirajzoltam és kibeszéltem magamból.
 Megigazítom a farmerdzsekim, azután kihúzom felső zsebemből a hosszú fémizét, amit bedugok a jobb kezem fedő, vastag, koszos, túldedikált gipsz alá, és kiűzöm belőle egy kis időre a viszketést. Amikor elestem az ostrom alatt, valami hülye rálépett, de hiába mentem oda mindenkihez az iskolában még, hogy fáj, mert a haldoklókkal voltak elfoglalva. Otthon aztán kiderült, hogy el van törve, úgyhogy muglik láttak el végül. De annyira nem gáz, villoghattam Mattnek és Dominicnek tegnap a háborús sebemmel. Ha másért nem, hát ezért megérte visszamenni, a Mardekárban én leszek azon kevés ember egyike, aki ott volt.
 - Áh, ez mekkora köcsögség! A katalógusban azt írták, hogy a Nimbus 2003 csak hatszáz galleon körül lesz, erre majdnem ezernégyszáz! Hülyék ezek? Alig ver rá egy kicsit a 2002-esre, és kétszer annyiba kerül.
 - Én mondtam már öt éve, amikor kijött a Tűzvillám, hogy a Nimbusnak reszeltek, nem, Dom? A Roxfortos bohóckodásra még jó lesz, amit Malfoy szerzett hat éve, de én erre már nem adok ki pénzt. Profi játékos nem ül fel ilyenre.
 - Azért nem kell ilyen gyorsan temetni őket, Cael. A 2000 előtt is mindenki szarozta a Nimbust, aztán csak visszarobbantak a piacra. De mindegy, nekem sincs erre pénzem most, az ősök azt mondták, hogy mindent félrepakolnak a továbbtanulásomra. Szülinapomra is csak egy béna dzsekit kaptam.
 - Hát, ha ez az a dzseki, akkor annyira nem béna. Nekem ez a legjobb olyan ruhám, ami nem talár. Ráadásul kezdem szűknek érezni.
 - Nem is vettem észre, hogy híztál. Bár, most, hogy mondod...
 - Kapd be! Nőttem öt centit, meg nekiálltam gyúrni még április közepén, azért nem megy már rám.
 - Azt nekem sem ártana elkezdeni, csak kell bérletre pénzt kérnem anyáméktól. Na, dobjunk be egy sört, aztán metrózzunk haza! Matt már biztosan visszajött a Minisztériumból.
 - Oké, akkor ma én fizetek- egy kicsit aggódok érte, hogy Mattet esetleg kivágják a Roxfortból, amiért a sulin kívül varázsolt, még úgy is, ha jó oka volt rá, és nem látta senki. Igaz, az apja valami fontosabb tisztviselő, de most durvábban veszik a dolgokat. Főleg, hogy az ő családja nem is állt olyan egyértelműen szemben T.K.-val.
 Gyorsan körbenézünk az ajtóban, de nem állunk meg, rögtön odamegyünk az öreg csaposhoz. Párszor láttam már a fickót, és néha megittunk itt valami alkoholmentest, amikor jöttünk erre vásárolni. De kétlem, hogy emlékezne rám, rohadt sok szőke tizenegy évest láthatott négy éve, sőt, szerintem már nem tudja, hogy négy vagy nyolc éve történtek-e a dolgok. Harry Potternek szar lehetett, nagyon jól tudta mindenki, hogy rohadtul nincs még tizenhét, ha piálni akart.
 - Két sört kérünk- leteszek néhány sarlót az asztalra, és mélyen a fickó szemébe nézek. Szerencsére elég sokat jártam tilosban hozzá, hogy ne lássa meg rajtam, hogy bármi különleges van ebben. De azért még látszik, hogy nem vagyok túl öreg.
 - Na ne szórakozzatok velem! Hány évesek vagytok?- leteszek két extra knútot az asztalra. Elég filmet láttam hozzá, hogy tudjam, hogyan működik ez, és mint minden kocsmáros, ő is megenyhül az extra pénztől. Miután megkaptuk a pénzt, még egy mosollyal válaszolok neki, mielőtt megcélzunk egy sarokasztalt.
 - Én tizenhét, ő tizennyolc... köszönjük! Látod, Dom, legközelebb így csináld! Amúgy szerintem... jaj ne! Gyorsan, üljünk át máshová!
 - Mit jaj ne?
 - Ismerem azt a hugrás csajt, meg ne lásson!
 - Hugrás csaj? Ó, szóval ő az a hugribugri, akivel randiztál? Miért nem mondod el, hogy mi volt? Nyugodtan mesélj csak, nem adom tovább, meg most úgyis mindenkit jobban érdekel, hogy szétesett az iskola.
 - Nem randi volt, értsd már meg! Akkor történt, amikor szétváltunk, és engem kaptak el, másnap vittek ki büntetőmunkára. Friccs egyszerre kapott el Merellel, és azt hitte...
 - Jaj, cuki neve van a barátnődnek, Cael. Hé, Merel! Merel! Nem ülsz ide hozzánk?- egy hosszú sóhajtással hagyom a fejemet lezuhanni a kemény asztallapra, éppen csak annyira megállítva, hogy ne fájjon igazán a homlokom és a fa találkozása. Komolyan. Ilyen. Egyszerűen. Nincs.


Cím: Re: Az ivó
Írta: Merel Everfen - 2015. 03. 12. - 01:50:07
Szokatlan Szuttyompötty nélkül jönni be ide. Összetartozik a Foltozott Üsttel. Nem is csak annyira, hogy itt találtam, de számomra olyan jelentősséggel is bírt, amit mások csak nem értenének, vagy elkönyvelnének érte kockának, tökkelütöttnek, vagy valami ilyesmi. Ez mondjuk soha nem zavart engem túlzottan, de ugyanazért megérteni se próbálnák, miért jelentett annyit nekem a kis folyton alkoholszagú patkány. Egy új fejezet kezdetét koronázta az életemben, egy olyan fejezetét, amilyet csak mesékben-könyvekben, játékokban, vagy álmomban vártam volna látni, nem a valóságban, és mindez az azokba illő tálalásban fogadott.

Füstös fogadó éjjel-nappal teljesen egyenlő fényviszonyokkal. Félhomály formájában persze, ez nem is kérdés. Ott kapott feladat, hogy elintézzek egy patkány-problémát. Mi ez, ha nem a kezdő kalandor belépője a csodákkal teli varázsvilágba? De gondolom ez megint egy újabb fejezet. Egy nagy háború végső csatájából tértem vissza. Alig tizenhárom évesen. Fergeteges egy élmény volt az egész, de hagyott nyomot rajtam. Azóta álmomban többször is visszatér az a dal, amit a törött ablakú folyosón hallottam, ahogy azok a csuklyás izék közeledtek, és azóta is ugyanolyan félelmetes. Főleg, ha még valami kép is hozzáálmodja magát. Amikor abból riadok föl, kifejezetten az szokott az érzésem lenni, hogy a dal konkrétan nekem szól, és ha így is lenne, akkor tojjon sünt, aki írta. Hátrafele lehetőleg, hogy ne tudjanak lelapulni a tüskéi.

Nappalra azóta visszatért a mindig felülkerekedő, szinte elronthatatlan hangulatom, bár most valahogy nincs kedvem feladatokat kérni Tomtól, amivel a két eddigi roxforti évemet megelőző nyarakat töltöttem. Valahogy elvesztette a varázsát így Szuttyompötty nélkül. Csak ülök egy félreesőbb asztalnál egy limonádé fölött, és nézem az embereket. Mostmár nem találom olyan szokatlannak az érdekesebbik ízlésű felüket, mint amikor először jártam itt, de főleg mert már két éve látok ilyen figurákat is. De a vicces az attól még vicces, miért is ne mosolyognék meg egy kitömött egész keselyűs kalapot attól, hogy tudom, hogy él ember, aki hajlandó olyat felvenni. Vagy egy fejkendőbe belekötött agancsot, mint a múltkor láttam.

Az zökkent ki a gondolataimból, hogy valaki a nevemet szólítja. Körülnézek, hogy tényleg engem keres-e valaki, és valóban, egy fiú elég egyértelműen engem hív oda az asztalukhoz. Csak látásból ismerős, Mardekárosnak rémlik, bár nem tudom, honnan ismer ennyire, hogy név szerint hívjon oda, de ez mikor állított meg engem bármiben?
Lehet, hogy nem ő ismer engem, hanem valami barátja, akit most nem látok... És igen.
Ahogy felveszem a limonádémat és elindulok átülni ahhoz az asztalhoz - végülis a társaság még mindig társaság - meg is látom a másik fiút is, aki jobb dolga híján az asztallapra van borulva fejjel. Tudom, a macska meg felmászva a fára.

Ha jól vélem ismerősnek a szőke fejet, akkor rejtély megoldva, Caelius az aki ismer engem, csak itt a haverja volt, aki szólt nekem. Látom, Cael értékeli is.
-Sziasztok- Ülök oda az asztalhoz.
-Mi lelte neked a kezedet?- Kíváncsiskodom, ahogy meglátom Cael begipszelt karját. -Ne modd, hogy én voltam, annyira nem kemény a roxforti víz.


Cím: Re: Az ivó
Írta: Sophie Flores - 2015. 03. 13. - 20:07:46
  Miközben az Abszol út varázslatos kövein sétáltam be-bepillantottam egyes üzletekbe. Felfoghatatlan számomra,  hogy mióta vége lett a háborúnak, ennyire összeszedte magát a mágusvilág. Engem személy szerint ez nem nagyon zavar. Ugyanúgy jöttem el vásárolgatni mint tavaly, de a mostani helyzet sokkal impozánsabb, mint a sötét,  félelemmel töltött emberekkel tömött utca. Amikor a visszaérek a Foltozott Üstbe,  terveim szerint iszom egy vajsört, majd megyek haza.  Az üstről jut eszembe, be kellene szereznem jövő tanévre egy új üstöt, de ezt ma hanyagolhatom. Hosszú még a nyár.

  Ahogy belépek a helységbe,  egyből megcsapja orrom a vajsör jellegzetes illata.  A kocsma mint mindig, most is félhomályban úszott és az elfoglalt asztalok közt nagy ritkán akadt meg az emberi szem egy szabad helyen. A pulthoz léptem s halkan, ugyanakkor tisztán hallható módon szóltam az öreg kocsmároshoz.
  - Jó napot kívánok! Egy vajsört szeretnék kérni. - a kocsmáros lassan felnéz és hamarosan ki is szolgál.  A vajsört gyorsan kifizetem és körülnézek, hogy hol találok üres asztalt vagy egy kevésbé bunkó, esetleg alkoholistatársaságot. Hamarosan megpillantok egy három fős csoportot.  Ahogy látom ez a legnormálisabb asztal közel s távol a helységben, ezért odasétálok és megnézem őket közelebbről is,  majd megszólalok.
  - Sziasztok! Leülhetek?  - míg válaszukra várok, méregetem a szőke hajú fiút.

  Ha jól emlékszem akkor Mardekáros, bár nem a rosszabbik fajta.  Szőke haj, kék szem, a lányok többsége ölni tudna egy ilyen fiúért. Mondjuk tényleg aranyos ezzel a részegnek tűnő fejjel.  Meg sem próbálok józan okot keresni arra,  mért fekszik az asztallapon. Elnézem a vele szemben ülő lányt és mindent megértek. Nem semmi az a lány. Hugrabugos és ne a félénkebb fajtából való. Hallottam a legutóbbi büntetéséről, Frics kiküldte őt és a szőke fiút csónakázgatni egy éjszakára. Eléggé összeszokhattak, ha még nyáron sem szakadnak le egymásról. A másik fiút nem ismerem. Csak azt tudom róla,  hogy ő is Mardekáros és ahogy elnézem, a szőke barátja.


Cím: Re: Az ivó
Írta: Caelius Edevane - 2015. 03. 13. - 21:46:15
Merel és Sophie

 
Ahogy a lány megszólít, elszáll minden reményem arra, hogy nem akar odajönni két nála jóval nagyobb mardekároshoz, főleg most, hogy ha iskolai egyenruhát veszünk fel, sokan kitérnek előlünk az utcán. Persze, vannak, akik nem ennyire előítéletesek velünk, de a lányból szerintem csak szimplán a félelemérzet hiányzik. Lassan felemelem a fejem az asztalról.
 - Nem, nem te csináltad, két hete rálépett valaki a suliban...
 - Miről van szó, Cael? Roxforti víz? Ezt hogy...
 - Majd a metrón elmondom, Dom- remek. Most találhatok ki valami kamusztorit arról, hogy hogyan is estem be a vízbe, és miért gondolta vajon a lány, hogy ő törte el a kezemet. Valamit muszáj mondanom, legalább valami olyasmit, hogy megdobott egy vizes lufival, vagy ilyesmi, mert ha nem teszek semmit, simán elterjedhet valami olyasmi is, hogy együtt belógtunk a prefektusi fürdőbe... bele sem gondolok, milyen simán lehet belőlem mindenki által kiröhögött idióta az évfolyamom legmenőbb diákjából.
 - Hogy telik a szünet?- iszok egy kortyot, illetve, inkább lehúzom a korsó harmadát. Kicsit megszédít, nem szoktam ilyen erőset inni, de nem hagyom, hogy látsszon, talán csak Domnak tűnik fel valami, ahogy lecsapom a korsót az asztalra. Kapok is egy rosszalló pillantást a kocsmárostól. Nem értem, hogy mi lehet a baja, egy törött korsót még én is helyre tudnék hozni.
 Annyira idegesítő az a bujkáló vigyor Dom orra alatt. Tudom, hogy ezzel a csajjal fog szívatni, aztán majd Mattet is bevonja, ha találkozunk vele. Miért kell ezt csinálni? Úgyis elmondanék nekik mindent, ha lenne csajom, és lenne miről mesélni. Különben is: olyan kicsi meg vékony, meg annyira gyereknek tűnik. A ruhái alapján akár még fiú is lehetne. És ami a legrosszabb: hugrabugos. Komolyan azt hiszi rólam a legjobb barátom, hogy valaha csinálnék bármit egy hugrabugossal? Annál még a hollóhátas is jobb, ők legalább meg tudják írni a házimat. A gondolataimból a számomra ismeretlen lány hangja rángat ki. Felé fordulok, hogy megnézzem, miféle.
 - Persze!
 - Persze!- vaó! Teljesen egyszerre! Persze, a külseje indokolttá is teszi, hogy ne várassuk meg, nagyon jó csajnak tűnik. Ránézésre nem is lehet nálunk idősebb, vagy nem olyan sokkal, hogy teljesen esélytelen legyen a helyzet. De sajnos, én azért egy kicsit lassabban kapcsolok. - Cael, ülj már át Merel mellé, légyszi, szorítsunk egy kis helyet!
 Magamban egy kicsit puffogva állok fel a padról, hogy helyet foglaljak a hugrás csaj mellett. Igaz, én eleve hátrányos helyzetből indultam, nincs okom rá, hogy Dominicet ugrassam át a másik oldalra, Merel mellé. De azt talán elérhettem volna, hogy a két lány egymás mellé üljön, és akkor legalább nagyjából egyenlő esélyeink lettek volna nála.
 - Ő itt Caelius, ő pedig Merel. Az én nevem Dominic, de szólíthatsz Domnak is...
 - Engem meg Caelnek. Téged hogy hívnak?- ha valamit megtanultam kviddicsből, az az, hogy ne add fel, ha az ellenfélnek jobb pozíciója van, csak üldözd kitartóan, próbáld átvenni a kezdeményezést, és várd a hibáját. Nekem megvan már az az előnyöm is, hogy jól ismerem az ellenfelet- sajnos, neki is megvan. - Mi már találkoztunk valahol, nem? Trófeaterem?- mivel nem az évfolyamtársam, a legvalószínűbb lehetőség a büntetőmunka. Ott szoktam megismerni más évfolyamokba tartozókat. Aztán lehet Clarice barátnője is.


Cím: Re: Az ivó
Írta: Merel Everfen - 2015. 03. 14. - 00:01:20
-Mondom én, hogy nem én voltam.- Állapítom meg diadalmasan. Cael elkezd válaszolni a barátjának, hogy "Majd a metrón elmondom, Dom", de nem elég hamar, addigra én is belekezdek a válaszomba.
-Á, csak megfürdött a tóban.- Bájvigyor. A végén még azt az írót is megszégyenítem, aki az összes könyvéről néz így. Hogy is hívják, valami Locke? Lockhart? Valami ilyen záras nevű. Najó, nem teljesen így, de aki akar, tud párhuzamot vonni.
Várjunk csak két hetet mondott? eszerint...
-Te is ott voltál a csatában? Te merre voltál?- Érdeklődöm fellelkesülve. Ezzel a felismeréssel most sikerült felkeltenem a kíváncsiságomat.

-Egész jól. Extra nyári szünet, szerinted? Brenda hogy utál érte... mondjuk eddig se jóbarátok voltunk. És szülinapom is most volt egy bő hete.- Már majdnem továbbszalad a nyelvem, és megemlítem Szegfűszeget is, de még időben eszembejut Naras bá feltétele: nálam lehet a biztonságérzetért, de lehetőleg ne kerüljön elő. És ha szóbahozom, fel is lelkesülök rajta. Végülis egy kés a második legmenőbb dolog egy kard után. Lopva meg is paskolom a farmeromon keresztül a zsebkést az asztal takarásában.
Szerencsére ekkortájt jön oda az asztalunkhoz egy idegen lány is, elváltva a témát, mielőtt elszólom magam.
A két fiú szinte egyből, és egyszerre cuppan rá a lehetőségre, ez a Dom gyerek már intézkedik is a kedvező  ülésrendért, gyakorlatilag átültetve Caeliust mellém. Nem mondom, hogy nem érteném őket, szép lány. Csak mosolygok egy jót azon, hogy versenyeznek a fiúk a bemutatkozással. Most, hogy így nézem... csak én látom úgy, vagy Cael is helyesebb lett, mióta legutóbb láttam?

-Szia.- Integetek csak oda a lánynak. Minek fárasszam magam többel, ha az urak itt előzékenyen megelőznek az én bemutatásommal is.
-Trófeaterem?- Kérdezek vissza az egyébként az új lánynak feltett kérdésre. Az átlag diák nem jár olyan sokat ott, de népszerű büntetőmunka ott takarítani. Nekem is kellett már.
-Te büntetőmunkán szoktál ismerkedni?
Igaz, mi pont nem ott találkoztunk először, hanem majdnem egy évvel korábban, a vonaton haza. Bár akkor csak beszélgettünk egyet, aminek a végén alvásba menekült előlem.


Cím: Re: Az ivó
Írta: Sophie Flores - 2015. 03. 14. - 18:01:41
  -Köszönöm Dom, de mért nem te ülsz át?- mondom a másik fiúnak. Nem kerüli el a figyelmem ez a nagy figyelem a részükről, azonban nem is zavar túlságosan. Viszont ha már így ugranak, akkor vicces lenne őket ugráltatni. Mielőtt leülök, Merel fülébe súgok egyetlen egy mondatot.
  -Szívassuk meg őket, oké?-majd helyet foglalok a lánnyal szemben. Szám széle alig észrevehető gonosz mosolyra húzódik, de a következő pillanatban előveszek a zsebemből egy apró fiolát. Hát igen, Weasly-éknél sok mindent meg lehet szerezni, de ez a kincs Zonkótól van. Beleöntöm a poharamba a fiola tartalmát, majd Dom elé tolom.
  -Nem néznéd meg, hogy van-e benne valami? Leköteleznél a segítségeddel.- mondom halkan a fiúnak. Arcát fürkészve nézem, ahogy meghúzza a poharat és egy szuszra kiissza a benne lévő folyadékot. A következő pillanatban meg akar szólalni a fiú, de szerintem nem ezt szerette volna mondani.
  - Iáá, iáá!

  Mint amikor kidurran egy lufi és szabadjára engedi a benne levő összes levegőt, úgy tört ki belőlem a nevetés, mely betöltötte az egész helységet. Ennek következtében mindenki az általam megszégyenített Domra szegezte a szemét és mikor megértették, mi történt, ők is elnevették magukat. Még mindig nevetve néztem Caelra, aztán Merelre. Kíváncsian vártam a reakciókat.
  - Hát nem sokkal jobb így?- mosolygok Domra. Szegény fiú. Remélem nem fog emiatt megsértődni és felfogja, hogy ez nem ellene szólt. Majd meglátjuk. Még mindig mosolyogva fordulok Cael-hoz és válaszolom meg a kérdését.
  - Nem sűrűn járok büntetőmunkára, ami azt illeti még nem volt szerencsém kipróbálni semmilyen büntetést sem.- a mosolyt még mindig nem sikerült letörölni az arcomról, ezért inkább folytatom és igyekszem elkerülni Dom pillantását.- Asztronómiaórán ültünk egymás mellett.



Cím: Re: Az ivó
Írta: Caelius Edevane - 2015. 03. 14. - 21:35:28
Merel és Sophie

 
- Mit csináltál te a tóban?
 - Beestem, amikor kicsit elaludtam...- küldök egy sokat mondó pillantást Merel felé. A szemeim valami ilyesmit mondanának, ha tudnának beszélni: „ne merészeld, ha nem akarod a következő évedet fürdőszivacsként tölteni!” Persze, talán nem fürdőszivaccsá transzfigurálnám, de a lényeget megértheti abból, ahogy ránézek.
 - Először az üvegház felé mentem, utána egy felsőbb folyosóra, a végén pedig a nagyterembe... te mit csináltál ott pontosan?- ami engem illet, hogy én mit csináltam? Természetesen, én egy hős vagyok, azt csináltam, de egy ekkora lánykának semmi keresnivalója nem lenne ott. Egyáltalán hogyan élte túl? Még azt az SVK tanárt is megölték, aki állítólag a legjobb volt az elmúlt hét évben. Persze, valójában Piton professzor volt a legjobb, de ezt a többi ház nem ismerné be. Amúgy nem értem, miért utálta szegényt mindenki, csak azért, mert a mi házvezetőnk. Én bírom a hugrabugos meg a hollóhátas házvezetőt, az utóbbinak még a tantárgya is jó. A griffendéles viszont elég szemét volt velünk az ostrom elején, úgyhogy biztosan nem lesz könnyű így, hogy ő lett az igazgatónő. Én azóta nem tartom őt túl szimpatikusnak.
 - Boldogot!
 - Jaja, boldogot... amúgy, milyennek látod eddig Caelt? Tudod, apám mindig a perspektívákról beszél, és érdekel, hogy miben különbözik egy szobatárs és egy barátnő véleménye...
 - Fejezd már be! Ő nem a barátnőm!- komolyan, meg tudnám fojtani ilyenkor. Érzem, hogy teljesen elvörösödök, bár ráfoghatom arra, hogy most attól, hogy dühös lettem. Nem fojtom meg, az túl gyors lenne. Csak szépen megjegyzem ezt, és majd visszaszívatom, ha lesz rá kínálkozó lehetőség.

 Elégedetten vigyorgok a dühös Dominicra, ahogy ő foglal helyet Merel mellett, és én maradok az új lány oldalán. Nem is kellett olyan sokat várni, nem igaz? Majd ő felszedi Merelt, én meg a másik csajt, aztán meglátjuk, ki cukkol kit.
 Persze, Dom jó arc, meg nincs is semmi baj a külsejével, de én értelemszerűen egy felsőbb kategóriába tartozok. Mégis mi más lehet az oka annak, hogy egy ilyen jó külsejű lány ide akart leülni? Az utóbbi hónapokban tényleg teljesen megváltoztam, eltűnt ez a hülye gyerekesség a megjelenésemből, most már sokkal felnőttesebbnek tűnök. Egy hónapja már borotválkozom is. Hála az égnek, mostanra már elég jól megy hozzá, hogy ne vagdossam össze az arcom.
 - Én azt... mindegy- nem láttam, hogy tett-e bele valamit, de elég bénán hazudik a csaj, úgyhogy csak rá kell nézni, hogy tudjam, tett bele valamit. Egy kicsit tényleg vicces, hogy bedőlt egy ilyen amatőr trükknek, csak mert jó melle van annak, aki elsütötte, de azért mégsem értem, hogy ez pontosan mi volt. Mivel Dom bemutatkozott, fogalma sincs, hogy kicsoda a lány, tehát nem hiszem, hogy ez valami bosszú volt. Random emberek szivatásával meg nem nagyon szórakozunk, mert ha megátkozzuk egy halálfaló vagy egy minisztériumi fejes gyerekét, annak csúnya visszahatásai lehetnek. Úgyhogy egyetlen racionális lehetőség maradt, mégpedig az, hogy gyorsan le akar koptatni mindenkit, hogy kettesben legyünk. Szegény Merelnek jobb lenne futni, ha rögtön ilyen bájitallal indít a csaj, akkor durván rámenős lehet. Egy mosollyal azért díjazom az akciót, de ennél persze jobban végrehajtott akciót is láttam. Meg annyira nem akarom megsérteni Dominicet sem. Egyszer harmadikban kötöttünk hárman egy vérszerződést, amiben megesküdtünk, hogy mi hárman örökre barátok maradunk, és sok egyéb mellett a csajok sem fognak közénk állni.
 - Öhm... szerintem próbáld meg kihányni a vécén, nem hiszem, hogy máshogy elmúlik- követem egy darabig szerencsétlent a tekintetemmel. Szerencsére, ebben már megedződtünk, úgyhogy nem fogja különösebben megviselni, minden második hétvégén kidobunk egy rókát valahol. Ami fontosabb: most két perc büntetőt kapott. Az harminc vagy negyven pont minimum. De ha jól gondolom, hogy mit akar, akkor meglesz a cikesz is addigra. Csak ki kell kerülni ezt a rendkívül szemtelen sárga gurkót.
 - Ja, tényleg, emlékszem, nagyon jó válaszokat adtál. Én gondolkoztam rajta, hogy felveszem az asztronómiát ötödikben fakultatívra, és belehallgattam, de nem tudom. Nem jött be annyira a tanár, meg nagyon be is lettünk dobva a mély vízbe. Esetleg nem tudnál majd korrepetálni? Londoni vagy?- igaz, ez nem olyan magas szintű próbálkozás. Ez nagyjából a Dom által imádott gagyi Nimbus 2003 szintjén van, de egy olyan cikeszhez, ami kéreti magát, csak elég lesz. A csajok többsége imádja, ha megdicsérjük az eszüket, azzal pedig, hogy segítséget kértem tőle tanuláshoz, szerintem nagyjából olyan, mintha kiraktam volna a sajtot az egérnek.
 - Ne haragudj, de nem emlékszem a nevedre, nem is biztos, hogy jól mondta a tanár, engem valami „Mr. Edevéla” néven emlegetett- igaz, nekem fogalmam sincs, mi is volt a tanár neve, de hát kit érdekel, amikor éppen csajozok? Kár, hogy nem jegyeztem meg, de valamiért akkor még nem érdekelt, csak egy hollóhátas strébert láttam. Az elmúlt hónapokban változtak meg a dolgok.
 - Nagyon jól áll ez a póló. Te is jobban szereted a mugli ruhákat?- furcsa dolog a szerelem művészete. Matt bátyja mondott valami olyasmit két éve, hogy ha sokat dicsérjük a lányok ruháit, akkor egyszer le fogják venni. Igaza lehetett a Tarzanban a fickónak, amikor azt mondta, hogy a női szívhez rejtett ösvény vezet. De én mindig jó voltam a labirintusok megoldásában.


Cím: Re: Az ivó
Írta: Merel Everfen - 2015. 03. 15. - 02:50:04
-Ja...- Jegyzem meg, bár többet nem szólok, csak vigyorgok mint a tejbetök, mert Cael felém intézett pillantása felér egy fenyegetéssel. Végülis tényleg úgy történt, ahogy mondta, további részleteket meg akkor nem szúrok be. Bunyóhoz nincs alkatom egy korombeli lány ellen se, úgyhogy ezt meghagyom a két évfolyammal feljebb járó fiúnak.
-Nem akartam lemaradni az eseményekról. Én egy folyosón voltam fönn valahol. És a felette emeletről Potter, meg a Weasley lány szakadtak majdnem rám. Plafonostól. Meg pár ilyen izé is arra járt.- Minek is hívták őket? Pedig valaki mondta a csata után. -Denethorok. Nem azok, de valami ilyesmik. Mindegy, a sötét, csuklyás, lebegő izék.- Még most is lehervad az arcomról a mosoly az emlékükre, azok valami cifra félelmetesek voltak
-Meg utána lent, a végén. Azt te láttad, Potterék leszámolását?- Érdeklődöm még a fiútól.

-Köszi.- Felelem mosolyogva a jókívánságokra. Ami vigyorrá szélesedik Dom kérdésére. Játszunk? Mert akkor játszunk.
-Te láttad már az új tetkóját?- És már készülök is fedezékbe bújni a limonádéspoharam, vagy akár az asztallap mögé. De ha egyszer úgy kínálkozott a lehetőség? Igazából azt se tudom, van-e egyáltalán Caelnek bármilyen tetkója, de kíváncsian várom a haverja reakcióját.

Gyorsan a szám elé emelem a poharam, hogy egy korty mögé rejtsem a vigyoromat, amikor az új lány a fülembe súg, ahogy leül, végül Cael mellé, mint azt végül lerendezték. Kicsit már eddig is ezt csináltam, de akkor játsszunk!
Ezután nehéz nem a lányra figyelni, nehogy lebuktassam, ha tervez valamit, de nem kell sokáig kibírni. Nagyon egy kivételes álomnő lehet, mert ez a Dom gyerek vakon sétál bele a csapdába, ami szerintem nem volt túl hatékonyan rejtve, és mintha Caelnek is feltűnt volna valami. Aztán meg, én a magam részéről nem vagyok teljesen biztos, lehet, hogy segít a dologban, hogy kvázi benfentes vagyok.

Visszaköszön, hogy a cinkos vigyoromat ivással próbálom leplezni, mert amikor a fiú szó szerint válaszol szamárságot, bele is prüszkölök a pohárba, ahogy kitör belőlem a nevetés. És még szerencsém van, hogy nem volt egy korty épp a számban, akkor az egész arcüregemnek limonádé ízű lenne a szaga.
-Bocsi... ő volt.- Mentegetőzöm, bár nem mutatom, kire értettem, mert legalább annyira lehetett Dom a szamársággal, mint a lány az itallal, mert bár sikerült nem néznem oda, de tuti, hogy ő rakott bele valamit.
Azzal együtt, hogy a két fiú itt versengni látszik, elég befolyásolhatónak tűnik ez a Dom, hogy egyből kiszalad a mosdóra, a konkurencia ötletére. Mondjuk érthető, hogy meg akart szabadulni a bájital hatásától, de nekem ilyen vicc-főzetnek tűnt, azok nem szoktak olyan nagyon sokáig hatni. Na vajon ki töltötte innen az fél tavaly nyarát Weasley-ék boltjában?

-Az úgy vicces, nekünk első óta van asztronómiánk.- Jegyzem meg egy gonoszkás vigyorral. Elég gyanús, hogy ezt a lány kedvéért mondja Cael. És mi meg itt ugye játszunk. -Ja, vagy úgy értve, hogy még azon felül fakultatívan is? Az bátor, ha közben Night nem jön be. Azért mert vámpír?
Ez jó ötlet, hogy rákérdezel a nevére, mert én sem akarom csak "lány"nak hívni. Itt fejben. Se. De most épp jól elvagyok itt a műsorral.


Cím: Re: Az ivó
Írta: Sophie Flores - 2015. 03. 15. - 20:48:56
  Cael egy kissé elégedetten ül vissza a helyére immáron mellém,  ez nem nagyon tetszik. Ne higgye azt, hogy jobban kedvelem. Tudom, hogy nagyon béna próbálkozás volt még az én részemről is amit Dommal tettem, de valahogy sokkal nyugodtabb lett a hangulat nélküle. Azt azért nem gondoltam volna, hogy Merel egyből elárul, de ő tudja. Bár Cael is ugyanúgy hajt rám,  Dom annyira nem szimpatikus. Persze eleve nem kezdenék három évvel fiatalabb fiúval,  főleg nem velük. Olyan kis aranyosak és szerethetőek akik nem bírnának elviselni a tanév közben. Meg egyikük sem az én esetem.

  Cael kissé elfelejtette, hogy Merel is az asztalnál ül vagy legalábbis nem zavartatta magát túlságosan.  Persze értem én,  ki kell használni azt amikor van a közeledben egy lány,  de azért ennyire nem hízelgett még senki sem. Meg úgy eleve mért akarja felvenni azt a tárgyat amit elvileg első óta tanul. Annyira buta azért nem lehet, hogy elfelejtsen órára járni. A tananyag amit kaptunk, abban meg szerintem semmi különös nem volt. Ezeket azért megjegyzem neki.
  - Ki kell ábrándítsalak Merelnek igaza van.  Az asztronómia nem fakultatív, hanem elsőtő kezdve kötelező tárgy. - hangomból még mindig vidámság hallatszott, ahogy ezt mondtam.  - A tananyag pedig nem volt nehéz. Valamint téged Mr Edevénának hívot,  a testvéredet Ms. Edevélának,  a másik Hollóhátast Ms. Heringtownnak engem pedig Ms. Floresnak. Mivel senkit nem hív a keresztnevén, nem hallhattad, hogy az én nevem Sophie. - fejezem be kismonológomat majd Merelhez fordulok,  de a megszólalásig sem jutok el amikor Cael megdicséri a pólóm.

  Egy egyszerű, minta nélküli fekete póló volt rajtam, ezért nem nagyon tudtam az udvarláson kívül más okot találni a bókra.  Ami azt illeti tényleg szeretem ezt a pólóm,  de nyáron nem túl előnyös viselet. Az Üst homályába még csak csak elmegy,  de máshova nem nagyon mennék ebben az öltözetben.
  - Igen szeretek mugli ruhában járni a mugli utcákon.  Nem szeretek feltűnősködni a varázstalanok közt.


Cím: Re: Az ivó
Írta: Caelius Edevane - 2015. 03. 15. - 23:15:18
Merel és Sophie

 
- Aham. Láttam- valahogy egyre komolyabb késztetést érzek, hogy elhúzzunk innen. Abból, hogy milyen vigyorogva mesél egy ilyen dologról, és ahogy már tavaly ilyenkor is beszélt arról, ahogy megölték Dumbledoret, már nagyon biztosan látom: valami komoly baj van vele.
 - Milyen tetkó? Mikor csináltattad?
 - Nincs semmilyen tetkóm még- iszok egy kortyot a maradék sörből, miközben Dominicra nézek. Nem igazán kell több hozzá, hogy lássa, tényleg nincs. Igaz, gondolkoztam rajta, hogy nyáron csináltatok, de egyelőre semmi nincs, és nem tudom, mi lenne az, ami igazán kifejezne. Nem is értem, hogy ezt miért szedte elő a csaj, de annyira nem jön át, ha poénnak szánta. Holnap elugrunk a strandra úgyis Domékkal, ha nem lesz szar idő, úgyhogy olyan sokáig nem tudnám titkolni.

 - Ja, bocs, rosszul fogalmaztam. Úgy értettem, hogy komolyabban elkezdem tanulni, nem csak az E-t kaparom össze belőle- igaz, technikailag járok asztronómiára, de általában a rajzaimat készítgetem a hátsó padban. Néha, hogy jó legyen a lelkiismeretem, csillagokat vagy bolygókat rajzolok háttérnek, vagy felrobbanó Napot, vagy üstököst, de az egy azon tárgyak közül, amikre nem pocsékolok a szükségesnél több energiát. - Nekem aztán mindegy, hogy vámpír-e. Azok úgyis főleg a szűz lányok vérére hajtanak, nem?- remélhetőleg ettől Merel megijed annyira, hogy kicsit befogja, és tudjak csajozni, de kíváncsi vagyok, hogy hat Sophiera, inkább az ő reakcióját nézem. Titkosított vitális információ megszerzése: pipa.
 Váó. Egyszerűen csak váó. Megjegyezte két idegen, meg talán egy harmadik idegen nevét is, ráadásul nem is az igazit, hanem amit kitaláltak neki. Durva memóriája van a csajnak. Igaz, kicsit több „szívesen segítek,” és kicsit kevesebb „tényleg hülye vagy” javítana az esélyein. Hosszút távra biztosan nem jönnék össze vele, ha ez az alap személyisége, nem szeretem, ha kioktatnak, de persze lehet, hogy most csak kíváncsi, mennyire jön be a külseje. De mivel nagyon, elnézem neki azt is, ha direkt tesz próbára.
 - Nagyon szép neved van, Sophie. Olyan, mint... a nimfák dalának foszlánya, ami sodródik a lágy tavaszi szellővel- tíz másodperc alatt írj egy szép versikét feladvány: teljesítve. Annyira nyálas, hogy kevés híján én is Dom után indulok rókázni, de épp ebből tudom: ez így volt jó. A csajok szeretik a nyálat. Azért kicsit elpirulok, méghozzá úgy, hogy életem legkínosabb élményébe élem bele magam. El kell hinnie, hogy ez természetes volt. - Ezt... ezt ne nagyon mondjátok tovább Domnak.
 Egy kicsit fura, hogy azt mondja, hogy mugli ruhákat hord varázstalanok között, amikor ide mugli nem igazán jön le. Persze, nem hiszem, hogy nagyon szeretné a mellékhelyiségben átvenni a talárját, úgyhogy ebből a szempontból ez hülye kérdés. Aki nem tud dehoppanálni, vagy máshogy elutazni, az kénytelen mugliként utazni.
 - Mit gondolsz: nekem jól áll, ami rajtam van? Szívesen elfogadnék tanácsot- persze nagyon jól tudom, hogy jól áll a farmerdzseki, de ez egy újabb technika: ruhákról beszélek vele. Innen már tényleg nincs messze a bázis.


Cím: Re: Az ivó
Írta: Merel Everfen - 2015. 03. 16. - 23:01:49
-Áh. De egy próbát megért.- Ismerem be, hogy ez nem jött össze. És hát persze, hogy vigyorgok is hozzá, hogy eláruljam magam, hogy szivatom.
-"Még"! Akkor azért félig eltaláltam!- Jelentem diadalmasan, ahogy mint Cael szavaiból úgy jön le, tervezpont valami ilyesmit. Ilyen szempontból igazából kifejezetten jó találat, mert csak úgy spontán mondtam valamit Dom barátnős célzása alapján.
-És mi lenne, netán egy név?- Jóvan, Merelke, valld be, hogy ez a poén már rég hasraesett.

Na ez is egy hosszú módja a bemutatkozásnak. De akkor ha jól rakom össze, akkor te vagy egy Sophie Flores? Máris jobb mint a "Lány". Jót mosolygok Cael próbálkozásán a helyzet mentésére, mondjuk szerintem már bebukta. Ezt így fogalmazni rosszul elég nehéz. Bár meg tudom érteni, hogyha mondjuk alszik az asztronómiaóráin, azért nem emlékszik, hogy jár olyanra is, jó ugyan nézegetni a csilagokat, de annyira engem se érdekelnek, hogy a nézésükön felül még szeressem tanulni is az összesnek a nevét, meg ilyesmiket.
-Vagy amilyen elérhető. De igaz, a Roxfortban ott van választék. És ez az ijegetősdi tavaly se ment.- Teszem hozzá még időben, ahogy ráismerek a technikára. Még a vonatúton próbált meg egy ilyet, lányokat álmukban elrabló halálfalókkal, az se jött be. Részben mert én se jöttem először rá, hogy ijegetésnek kéne venni, azt hittem, egy megtörtént esetet akart mesélni. Najó, most se egyből kapcsoltam, de azért haladás.

Fogalmazni szépen tud, azt meg kell hagyni. Egész költőien. Na tessék, a végén még engem vesz le a lábamról azzal, amivel Sophie-nál akar bevágódni? Nem azért mondom, hogy tetszene nekem a fiú, vagy ilyesmi, dehogy. Csak szeretem a költőit meg régieset-archaikusat, meg ilyesmik. Sir Cadoganért is azért rajongok ennyire...
Na ez az amit nem kellett volna mondanod.
-Pedig szép volt ez, hát lenne szíved megfosztani egy kis művészettől szegényt?- Baljósan szélesre szalad a mosolyom. Szemét azért nem vagyok, én nem tervezem továbbadni, csak jelzem neki, hogy most gyönyörűen a kezünkbe adott egy fegyvert. Egy cinkos pillantást eresztek Sophie felé, rejtegetés nélkül. Egyszer azért is, hogy ő hogy gondolja, meg Cael is úgy érezze, hogy a mi kezünkben a sorsa.
Ejj, de kis gonosz lettem itt hirtelen.


Cím: Merel, Cael
Írta: Sophie Flores - 2015. 03. 22. - 20:22:23
  -Melyik tananyagnál tartotok, hogy már nem csak az E a kitűzött cél?- kérdem kíváncsian. Emlékszem arra, hogy volt egy viszonylag nehéz rész, de azt a tananyagot is sikerült az elvárásaimnak megfelelő eredménnyel zárnom. Talán segítségre szorul tanulás terén. -Ha nagyon nem megy, akkor segíthetek. Megbeszélünk egy állandó időpontot és akár minden héten tudok veled foglalkozni egy- két órát.-A tanár igaz kicsit zárkózott, de a tantárgyát rendesen elmagyarázza. Viszont ahogyan meghallom a vámpír szót, egyből eszembe jut a folyosói találkozásom Night professzorral. Elég furcsa, hogy egy szó fel tud eleveníteni egy viszonylag régi eseményt.
  -Azok úgyis főleg a szűz lányok vérére hajtanak, nem?- hallatszik Cael hangja. Alig bírom ki, hogy oda ne szóljak neki, de azért türtőztetem magam.
  - Szűz lányok.- vetem oda végül is csak egy fintorral. Most mit kéne mondanom? Védjem meg a tanárt, akinek megígértem, hogy semmit nem terjesztek róla? Remélem nem várnak tőlem hosszú véleménynyilvánítást, mert azt nem kapnak. Merel sem vette ijesztgetésnek a mondatot, bár Cael egy kissé görcsösen akarja elhallgattatni a lányt. Legalábbis szerintem.

   -Nagyon szép neved van, Sophie. Olyan, mint... a nimfák dalának foszlánya, ami sodródik a lágy tavaszi szellővel.- a dicséret váratlan formában és váratlan pillanatban jött, de végül is, ha szeret költőien fogalmazni, akkor tegye. Azért, hogy ne nézzen túl bunkónak megköszönöm a bókot.
  -Köszönöm szépen! A te neved is jól hangzik.-De nehogy már simán csak megköszönjek egy ilyen fogalmazású bókot. Villantok felé egy mosolyt majd megkérdem. -Dommal nincs valami baj?- a válasz már nem érdekel túlzottan.

  Netán valaki szereti, ha dicsérik? Akkor dicsérjük. Dzsekije hanyagul van felvéve, de nem igénytelenül, hanem gondosan beállítva, hogy véletlen se kifogásolja senki.
  - Jól néz ki ez a dzseki, tippet pedig te adhatnál nekem ezzel az öltözködéssel.- a fiú ezt csak nem veszi rossz néven.


Cím: Re: Az ivó
Írta: Caelius Edevane - 2015. 03. 24. - 14:06:07
Merel és Sophie

 
- Őszintén szólva nem igazán tudom. Negyedik év vége, gondolom, ugyanaz lehetett- én valahogy unalmasnak tartom a csillagászatot, főleg azt a részét, hogy bemagoljam az utolsó bolygó legkisebb kődarabjainak a nevét, amik körülötte keringenek. Úgysem hagyom el soha a Földet, és itt lent sokkal érdekesebb dolgok vannak. Az ilyen távoli dolgoknak csak akkor van értelmük, ha valamilyen célt szolgálnak. - Hát, én szívesen venném, ha majd valamikor átnéznénk a dolgokat, egyedül soha nem visz rá a lélek. Itt laksz Londonban? A nyár első felét itt töltöm.
 Úgy látom, egyikük sem vette túl jó néven a vámpíros dolgot, pedig viccnek szántam. Tőlem aztán hegyi troll is lehet bármelyik tanár, nem az én dolgom, amíg nem engem akar lebunkózni vagy megenni. A vámpír úgyis ártalmatlanabb, mint egy csomó más lény, amik szerintem nagyon közel mászkálnak a kastélyhoz. Egy vérfarkastól például jobban megijednék.
 - Tényleg nem kell ezt tovább adni, oké?- próbálom eljátszani, hogy most tényleg megijedtem a gondolattól, de őszintén szólva nem hiszem hogy bármi baj lenne belőle, ha Dom megtudná, hogy ilyeneket mondok. A cél szentesíti az eszközt, nagyon jól tudja, hogy valójában nem ilyen vagyok, eszembe sem jutna spontán versekben beszélni.
 Ahogy a lány rákérdez, hogy a barátommal minden oké-e, hirtelen úgy érzem, hogy elég bunkó vagyok vele. Illett volna kikísérni, igaz, hogy nem én mérgeztem meg, de azért én sem örülnék, ha kimennék, és úgy érezném, hogy hárman röhögnek rajtam a hátam mögött, közülük egy pedig állítólag a legjobb barátom. Csak azért, mert a csajozás most újnak hat, tényleg nem kellene kidobnom a barátaimat.
 - Köszi... mindjárt jövök, csak megnézem Domot- ahogy felállok, és elindulok a vécé felé, bánom, hogy nem tudok ott hagyni valami rejtett hallgatózó izét. Annyira meghallgatnám, hogy mit mondanak rólam, mert biztos, hogy rólam fognak beszélgetni. Weasleyék kitaláltak erre valami cuccot, de azt nagyon könnyű kiszúrni, úgyhogy most nem lenne alkalmas.
 - Dom! Itt vagy?- eltakarom az orrom, ahogy belépek a koszos, büdös vécébe, ami pont olyan állapotban van, amilyenre számítani lehet egy romkocsma mosdójától. Teljesen üres, de az egyik fülke ajtaja be van csukva, úgyhogy különösebb agymunka nélkül tudom, hogy ott kell keresnem Dominicet. - Jól vagy?
 - M... IÁ...rt megyek, lassan elmúlik. Elhiszed, hogy benyaltam egy ilyen amatőr trükköt? Hogy megy amúgy? Még mindig rajtam röhögtök?- egy kicsit rosszul esik, hogy tényleg ezt gondolta rólam, de legalább tudom, hogy jól tettem, hogy idejöttem. Biztos nagyon benne maradt volna ez, ha csak úgy hagyom.
 - Ja, nem, nem röhögtünk rajtad, más témák kerültek elő, vámpírok, csillagok, ruhák, ilyesmi. Szerintem célirányosan rám hajtott a csaj, már felajánlotta, hogy korrepetál asztrológiából, úgyhogy sínen vagyok.
 - Hát, te tudod. Én azért elég cikinek érezném, ha egy harmadikos segítene nekem tanulni.
 - Miről... basszus, nem ő, a másik csaj fog segíteni. Miért hajtanék rá dedósokra szerinted? Főleg, hogy nem vagyok rászorulva, látod, hogy ilyen jó nők is rögtön kiszúrnak engem. Majd adok pár tippet ruházkodásra, Sophienak bejött, ahogy öltözök... na, mehetünk végre?
 - Ja, csak egy perc.


Cím: Re: Az ivó
Írta: Merel Everfen - 2015. 03. 24. - 22:54:00
-Háát, nem vagyok megvesztegethetetlen...- Vigyorgok Caelre. Mondjuk egy vajsörrel, amit tuti, hogy nekem Tom nem adna ki... Najó, van egy olyan érzésem, hogy ez a zsarolósdi nekem tűnik eggyel sikeresebbnek, mint igazából. De azért csak hátha.

Azért be kell valljam, egy kicsit figyelmen kívül hagyva érzem magamat. Máskor is meg szoktam lenni annyival is pedig, hogy csak nézem az akár vadidegen embereket, hogy mi jót művelnek, vagy közelebb ülök kicsit kíváncsiságból, ha valaki mesél valamit, de most kicsit unalmas így, hogy Cael és Sophie itt csillagászat-korrepetálást szervezgetnek, ez a Dom gyerek meg teljesen el is tűnt. Én kérem próbálok becsatlakozni itt-ott a társalgásba, már ahol lehet, de csak nem jön össze. De ez így nem ér!
Pedig én voltam, akit direkte idehívtak, ez a lány meg csak úgy ideült, és azóta is utána nyáladzanak itt az urak. Már ha nem gyomormosni vannak épp.

Cael kimegy megnézni, hogy megvan-e még a barátja, persze csak miután Sophie emlékezteti, hogy létezik ám a srác, valahol kint, a mosdón. Mosolygok egyet a dolgon. A távozó fiú után fordulok egy felvont szemöldökkel, hogy "na megvan-e még az a Dom gyerek", de közben az agyam azért kattoggat közben. Amikor megint látom mozdulni az ajtót, ráérősen visszafordulok Sophie felé.
-Nagyon próbálkozik ez a Cael.- Jegyzem meg, csak úgy félvállról. -Pedig úgy hallom, van már neki barátnője. Több független forrás szerint is.- Na hátha ez kavar egy kicsit a dolgon, főleg ha Cael is hall belőle valamennyit visszafele jövet. Szeret erre hevesen reagálni. Még sikerül nem is elárulnom magam egy gonoszkodó arckifejezéssel, vagy ilyesmivel.


Cím: Merel, Cael
Írta: Sophie Flores - 2015. 03. 30. - 22:16:48
  Nem látom, hogy túl nagy érdeklődést tanúsítana a fiú a tantárgyhoz, de az első lépés megvan. Javítani szeretne.Attól, hogy egyedül sehogy sem viszi rá a lélek, nem tragédia, az pedig, hogy mer segítséget kérni megintcsak egy plusz pont és egy lépcső a jobb jegy felé. Szerintem tanulni mindig tanul az ember, iskolán kívül is, ezért szívesen segítek elölrébb szabadidőmben másokat.
  -Nem, nem vagyok londoni, viszont csak az utolsó hónapban megyek haza.

  El sem hiszem, hogy még mindig ennél a költői mondatán van ennyire fennakadva.  De ha ennyire nem szeretné, akkor nem fogom továbbadni az ég adta világon senkinek sem.
  -Biztosíthatlak afelől, én e mondatod tovább nem adom,  s említést nem teszek róla soha kivülállók füle hallatára -azért egy kicsit viccesebbre veszem a figurát jelezvén, ez számomra nem nagy ügy. A végét pedig, hogy mindenkinek egyértelmű legyen, megtoldom egy víg szalutálással.

  Miután Cael megkeresi szürke szamarunkat a ködben, jobban szemügyre veszem a velem szemben ülő lányt.  Haja hosszú és barna, arca és öltözéke gyerekes, de ez illik hozzá. Amikor ránéz az ember, érezni ahogy árad felőle az energia és a vidámság. Már messziről is süt róla háza, a Hugrabug. Griffendélesnek is elmehetne mondjuk, de a Süveg így döntött.

  Ahogy nézem barna fürtjeit, egyszercsak megszólal. ,, Úgy hallottam, van már neki barátnője". És ezt ő honnan is tudja?
  -Neve is van a lánynak? Vagy csak szimplán féltékeny vagy? -szándékosan nem hangsúlyozom, hogy magamra vagy az állítólagos barátnőre gondolok. Tudom, hogy semmiféle barátnője nincs Cael-nek, de nézzük mennyire találékony a lány. Na Merel, halljuk, mi a neve és hogyan néz ki a kitalált barátnő!


Cím: Re: Az ivó
Írta: Caelius Edevane - 2015. 04. 03. - 01:59:07
Merel és Sophie

 
- Akkor majd valamikor összefuthatnánk, én is itt töltöm a következő hónapokat- a könyveim viszont nem, azok otthon vannak a földön, ahogy akkor hagytam őket, amikor kiöntöttem a bőröndömet, amikor helyet csináltam benne. Biztos, hogy ha megírnám anyának, hogy küldje el az asztrológia könyvem, rájönne, hogy valami nincs rendben, muszáj lesz írnom Claricenek egy levelet. Talán még őszinte is leszek vele, előtte valahogy kevésbé érzem cikinek, hogy a hülyeségemet használom ki csajozáshoz.
 - Oké, köszi, hogy nem adjátok tovább- vetek egy pillantást Merelre, amivel jelzem neki, hogy nem adok neki semmit. Nem szeretem, ha zsarolni próbálnak, annak soha nem szabad engedni, mert ha egyszer fizetsz, mindig fizetni fogsz. Ezt valami filmben mondta valaki, mielőtt lelőtte a zsarolót. Én beérem valami csúnya rontással, ha visszahallok valamit- illetve, beérném, ha érdekelne, hogy elterjesztik rólam, költő vagyok. Rómeó is rímekben beszélt. Igaz, én szeretném szebben befejezni ezt a sztorit. Talán az volt a baj, hogy a srác nem tudta, mikor kell feladni.

 Ahogy Dominic magára zárja az ajtót, unottan elkezdem rugdosni a vécéfülke oldalát, de gyorsan fel is hagyok vele, ahogy rájövök: lassan célt érek, egy reccsenéssel egy kéznyi fadarab félig-meddig leszakad az aljáról. Inkább a tükörhöz sétálok, és elkezdem igazgatni a hajamat. Biztos most is rólam beszélgetnek.
 - Nem szívesen ábrándítalak ki, de szerintem csak szórakozik veled, szerintem ez a csaj azzal szórakozik, hogy megszívatja az olyanokat, mint mi- csak egy szkeptikus hümmögést válaszolok, miközben elvégzem az utolsó igazítást a hajamon, azután nekidőlök a falnak, de belegondolva, nem teljesen hülyeség. Matt bátyja mesélte, hogy őt több csaj is megszopatta, mert kihasználták, hogy bizonyos dolgok ígéretével bármire rá lehet venni egy fiút. Aztán persze visszaadta kamatostul.
 - Lehet, hogy csak bukik a fiatalabb fiúkra, vagy most nyáron nincs a közelben más, nem tudom...
 - Nyolcmillióan élnek Londonban, van bőven olyan a közelben, aki jó lenne neki. Csak szórakozik velünk. Ostoba voltam, hogy megittam azt a sört... szerintem legyünk óvatosabbak, semmi kedvem nincs visszahallani a Roxfortban, hogy milyen bénák voltunk.
 - Jó, azért nem kell rögtön azt gondolni, hogy csapda, akkor ennyi erővel minden csajra mondhatnánk, hogy hátsó szándékai vannak.
 - Én is repülnék vele egy kört, de azért nem akármilyen áron. Különben sem jó, ha nagyon adjuk alá a lovat, ha látja, hogy mindenáron kell nekünk, nehezebb lesz a dolgunk.
 - Jó, ez igaz... kicsit lazábbnak kell maradnunk- ahogy Dom kijön a vécéből, és az arca mellett a haját is nekiáll igazgatni, nem bírom ki, hogy ne kezdjek el én is ügyködni magamon még valamit. Úgy érzem, hogy van némi előnyöm, de most így, hogy a tükörben egymás mellett állunk, azért mégsem tűnik akkorának, hogy döntő győzelmet jelenthessen. - Mi lenne amúgy, ha meghívnánk a strandra hétvégén? Persze csak úgy mellékesen, pontos időpont nélkül, abból legalább látszik, hogy akar-e valamit.
 - Ja, ez mondjuk nem rossz ötlet, megnézném bikiniben... te, mi lenne, ha fogadnánk? Akit megcsókol, az kap öt galleont, ha több lesz belőle, tízet. Oké?
 - Hát, nekem oké, de akkor azt csak a Roxfortban kapod meg, ha te nyersz.
 - Jó, akkor ne pénz legyen... mindegy, még úgyis kell Matt, bevonjuk őt is a fogadásba, majd kitalálunk tétet otthon. Aztán ha kiderül, hogy tényleg szórakozik, akkor visszakapja valahogy a csaj.
 - Amúgy Sophienak hívják, és hollóhátas.
 - Az utóbbit gondoltam a kifinomulatlan technikájából, egy mardis csaj legalább szájból adta volna át egy csókkal a cuccot.
 - Ez nem is rossz ötlet, hallod! Majd a tanév alatt el kell játszani egy csajjal... várjál, megnézem, hogy mi van velük... oké, mehetünk- szívesen meghallgatnám, hogy miről beszélgetnek, de mivel nem tudom, felesleges várni. Több felkészülési időt kapnak. Elöl haladok, és még mindig azon vigyorgok, milyen fun lenne valami bájitalt csókkal átadni, és úgy mérgezni. Csak ahhoz kell előtte ellenméreg.
 - Na, ez nem volt rossz, de legközelebb vedd rá az áldozatod, hogy megigya az egészet, úgy erősebb a hatás.- lehuppanok Merellel szembe, és átengedem Dominicnnek a helyemet- nem csak azért, mert sportszerű akarok lenni, hanem mert taktikát is váltok. Miközben egy kicsit nyújtózkodom a széken, és diszkréten ásítok egyet, azért vetek egy lopott pillantást a hollóhátas lány melleire, mielőtt egy időre elszakítom róla a szemem. Helyette a hugrabugos lányra, pontosabban inkább a hajára kezdek bambulni, mintha kicsit kezdeném unni magam.
 - Hozok még egy sört, kér valaki?- csak bólintok egyet a kérdésre, egy plusz sör tényleg nem tesz rosszat. Egy pillantást vetek a barátomra azért, ahogy elindul. Látszólag egyáltalán nem haragszik, amiért megalázták, amit nehezen tudtam mindig megérteni. Én ezt nem bírnám csak így elviselni. Lassan, szinte unottan pillantok újra Merelre, mielőtt elkezdem őt jobban, tüzetesebben megvizsgálni. Végül a szemén állapodik meg a tekintetem, azon van a legtöbb dicsérni való. Látszik belőle, hogy tele van a gazdája élettel.
 - Nem is vettem eddig észre, hogy milyen szép szemed van- tényleg nagyon szép szeme van a lánynak, ezt másokon ritkán szoktam látni. Általában kerülöm a szemkontaktust, de most megtartom. A nálam kisebb lánnyal valamiért nem vagyok zavarban, ahogyan akkor lennék, ha a másikra néznék így rá.


Cím: Re: Az ivó
Írta: Merel Everfen - 2015. 04. 03. - 18:06:47
Nem is vagyok féltékeny! Csak már untam a műsort, és megpróbáltam valamivel feldobni, na.
-Biztos van, végülis kinek nincs? Dom beszélt róla, még mielőtt jöttél. De meg is kérdezheted.- Mondom tárgyilagosan, a szóban forgó fiú felé biccentve, ahogy az végszóra meg is érkezik. Nyeh... tudott volna ez szebben is sikerülni, de azért nem szörnyű. Végülis, csak igazat mondtam, én is csak másoktól tudok az állítólagos randiról, például Friccsel kezdve, aki az egészet indíthatta, még ha nem is direkt. Vagy de?
És az elhangzottakból dolgoztam, úgyhogy megvan az alibim, én csak hallom itt a pletykákat.

Dom ajánlatára egy kézjelzéssel jelentkezek, hogy én is. Hátha. De csak az asztallap közelében, nehogy Tomnak is feltűnjön, hogy valaki nagyobbal próbálok hozatni magamnak alkoholt, mert akkor tuti kirak innen.
Csak ki akarom próbálni, na. És ahogy hozzám a felnőttek viszonyulni szeretnek, a kocsmáros rám még tíz év múlva is azt mondaná, hogy kicsi vagyok ehhez. De kérem ez nem testmagasság szerint van szabályozva, úgyhogy tudják meg, hogy olyanok!
Mármint ha tényleg így lesz. De ajánlom nekik, hogy ne.

-Ó... ö... köszi...- Pirulok el Cael bókjára. Kicsit zavarban vagyok, de azért rámosolygok. Végülis ez kedves tőle, meg illik viszonozni, nem? Igazából szerintem életemben először kapok ilyen bókot.
De látod, Sophie, mondom én, hogy nagyon próbálkozik ez a Cael gyerek. Mármint nem, feltételes módba az egész. Látnád, meg mondanám. Már ha az agyamnak sikerülne az ilyesmire rábökni, de most meglepve, meg kicsit zavarban vagyok, úgyhogy nem ez jut eszembe, csak pirulni sikerül. De külömben másképp most épp igazam lenne.


Cím: Merel, Cael
Írta: Sophie Flores - 2015. 04. 03. - 23:02:15
   -Örömmel összefutnék veled.-válaszolom meg kérdését.

  Dom beszélt róla. Dom mindenre gondolt. De vajon Dom igazat mondott, vagy csak ugratni akarta Merelt. Viszont lehet, a lány nem is mondott igazat, lehet ő találta ki ezt az egész ,, Dom mondta" sztorit. Mostmár teljesen bebizonyította, hogy tetszik neki Cael, de amíg én itt vagyok addig ő a közelébe sem férkőzhet. A fiúk visszajöttek, de helyetcseréltek, ami eléggé feldühített. Az előbb még egyikük sem akart riválisom mellé ülni, most meg Cael előzékenyen átadja helyét Domnak, aki kétségtelen, hogy vissza akarja adni a megalázó jelenetet. Ezt az is bizonyítja, hogy a következő kérdése itallal kapcsolatos.
  -Én köszi, de nem kérek. -persze, hogy aztán visszaadd amit visszakell mi?  Nem árt, ha óvatos vagyok, nem tetszik ez a nyugodtság, ez a nemtörődömség.

  Cael egy ideig még engem bámul, majd hirtelen Merel hajára szegezi a szemét és unottan nézi a barna fürtöket. Hosszasan bámulja, majd feje arrébb csúszik és a szeme kerül a látószögébe?
  -Nem is vettem eddig észre, hogy milyen szép szemed van.
  Gyomrom görcsbe rándul egyrészt a dühtől, másrészt a féltékenységtől. Mi az, hogy a szemem láttára elkezd flörtölni Vele!?Na de aazért ez mégis a pofátlanság netovábbja. Itt szervezgetjük a korrepetálásokat erre ő átül Hozzá és vele is elkezdi ugyanazt amit velem. És én még azt hittem másmilyen, mint a többiek.

  Ahogy Merel elpirul és megköszöni a bókot nem bírom türtőztetni magam, a pálcám után nyúlok és az asztal alatt, hogy senki se lássa meg Merel felé küldök egy konfúziós bűbájt, majd visszateszem pálcámat a zsebembe. Amikor Cael meglátja milyen ügyetlen a lány, térden állva jön visszakönyörögni magát. Már, ha egyáltalán volt köztünk bármily apró viszony is.


Cím: Re: Az ivó
Írta: Caelius Edevane - 2015. 04. 04. - 19:00:25
Merel és Sophie

 
Elfordítom a szemem, és rövid ideig az asztalt bámulom, amikor Merel megköszöni a bókomat. Azt vártam, hogy majd erre is mond vagy csinál valami gyerekeset, de egy kicsit rosszul esik, hogy úgy tűnik, jól esik neki a figyelmem, pedig csak szerettem volna finoman jelezni a másik lánynak, hogy ha tényleg akarunk valamit egymástól, akkor nem én vagyok az egyetlen, akinek tepernie kell érte. Nem esik túl jól, hogy emiatt valószínű csalódást okozok egy félig-meddig gyereknek minősülő lánynak, de egyszer mindenkinek meg kell tanulnia, hogy nem kaphatunk meg bármit. Viszont tényleg szép a szeme, és ha kicsit kevésbé lesz életveszélyes, biztos gyorsan talál magának valakit majd egy-két év múlva.
 Ahogy Sophiera pillantok, elszáll a bűntudatom, alig bírom ki, hogy visszafojtsam a nevetést, ahogy ránézek. Szinte megpukkad, amivel igazolta, hogy bizony nagyon is bejövök neki, tehát most már mellőzhetem a felesleges bókokat. Annyit már úgyis jeleztem, hogy nekem is teljesen rendben lenne a dolog.
 - Nem gáz amúgy, ha Merel majd úgy issza a sörét, hogy eléd teszi, Sophie? Nem lenne jó, ha kirúgnának minket innen, azért jobb lenne, ha azt hinnék, hogy a tiéd- nem félek tőle, hogy kirúgnának minket, most már úgyis megszívja a kocsmáros, ha vannak itt ellenőrök, rólam és Domról azért üvölt, hogy kisebbek vagyunk a korhatárnál, de biztos rontana a dolgon, ha egy ennyire kicsi lányt is sörrel látnának. Vetek egy gyors pillantást Domra, ahogy megérkezik az itallal. Nem hiszem, hogy bármit csinált vele, de ahogy leteszi a söröket, egy gyors mozdulattal kicserélem a sajátomat az övére. Csak egy szemöldökrántást kapok válaszképpen, miközben helyet foglal.
 - Hú, meg lehet dögleni ebben a melegben, ez egy durva nyár lesz. Már várom, hogy lemenjünk fürödni- egy kicsit megnyomom a „fürödni” szót, jelezve Domnak, átadom neki a meghívást. Ő még nem tudja, hogy én már rájöttem, egyértelműen engem akar, úgyhogy már meg is nyertem a fogadást, nyugodtan átengedhetem neki a meghívást.
 - Ja, én is, nem voltam augusztus óta... tényleg, Sophie, nincs kedved eljönni velem meg Caellel szombaton a strandra? Felírom neked a számom, és akkor majd rám csöröghetsz- az asztalra könyökölve iszok a sörömből, és kicsit szinte unottan figyelem, ahogy Dom előkotor valahonnan egy ceruzát, és felfirkálja egy kis darab pergamenre a telefonszámát. Ha korrekt lennék, akkor közölném vele, hogy ezt a fogadást már bebukta, de akkor persze nem nyernék soha semmit.
 - Tényleg, majd ne felejtsünk el szólni Mattnek, hogy a bátyja szerezze be a sört addigra. Meg majd kell egy új rádió is- miközben iszok egy kortyot, egy pillantást még megengedek magamnak a lány mellére, azután inkább a sört kezdem enyhén mozgatni, és nézem a habzó-hullámzó felszínét. Egy kicsit már kezdek berúgni.


Cím: Re: Az ivó
Írta: Merel Everfen - 2015. 04. 04. - 20:46:17
Sophie szemmelláthatóan nem díjazza, hogy Cael váltott, és nekem bókol. Na mi az aranyom, neked se tetszik, ignorálnak? Engem még ide is hívtak, nem csak úgy leültem, és mégis kibírtam, hogy aztán elkezdtek kizárni. Úgy nagyjából legalábbis. De nem sírtam be rajta.
Megpróbálok kicsit helyezkedni a padon, hogy egyel kényelmesebben üljek, de ahogy meg akarok támaszkodni kézzel a pad deszkáján, hogy átrakjam a súlypontom, a tenyerem pont elvéti, és lecsúszik mellette, kvázi megbotlok ültömben. Az úgy valami!

Dom visszatér a pulttól a következő körrel, és elégedetten látom, hogy hármat is hoz, bár Cael ötlete alapján csak az asztal közepére teszi le, és a fiúk is onnan veszik el a magukét. Cael, gondolom busszú-mérgezést megelőzendő, például a Domhoz közel esőt.
-Köfi. Köf... mán! Köszi.- Sikerül harmadjára végre kimondanom. Ennyire azért nem bírhatom rosszul az alkoholt, mert még csak ez után nyúlok a harmadik pohárért, és kizártnak tartom alkoholsugárzás létét, a limonádémtól meg nem rúghattam be. Ez felettébb gyanús. Szúrós szemmel nézek végig a társaságon, miközben egy kortyra emelem a sört. Ez a Dom gyerek nem lehetett, ő oda volt a pultnál. Cael ugyan hátbatámadott a legutóbb, de annyira nem nézem elvetemültnek, hogy a bókolással álcázzon mégegy orvtámadást, és nem is hallottam tőle varázsigét. És csak ötödikes lesz. Tudom jól, hogy nem varázsolhat, már második éve nem tartom fairnek, hogy ez a törvény ilyen teljesen muglibiztos helyeken is érvényes, mint a Foltozott üst, vagy az Abszol.

Sophie marad, és össze is áll a kép. Amikor ideülve mondta, hogy szivassuk meg a fiúkat, én naivan hittem is neki, de most rájövök, hogy rendesen meggondolta közben magát. És mostmár tuti, hogy Domot is ő mérgezte szamárrá. És ő lehet, hogy már elmúlt tizenhét is. Megvagy, bogaram.
A pohár az arcomhoz ér, úgy nem kicsit a szám mellett.
-Nyé már!- Jegyzem meg és leteszem a poharat, ami kicsit nagyobbat koppan az asztalon, mint szükséges. Ennyire ügyetlen azért biztos nem vagyok magamtól. Na akkor ugrasszuk ki a nyulat, hogy ki is szórakozik velem!

A poharat oddébbtolom, és persze, hogy az is kicsit tovább csúszik, mint szándékoztam. Ugye vagy szívbajos, Sophie drága? Előhalászom az asztal alatt a zsebemből Szegfűszeget, de majdnem kicsúszik a kezemből, miközben kinyitom a pengéjét.
-Akartok játszani?- Kérdezem meg a szokásos, mereli vidám hangomon, és széttárt ujjakkal az asztalra teszem a bal kezemet. Najd a jobbommal előveszem az asztal alól a zsebkést is, és a hüvelykujjam mellé állítom a hegyét.
-Na ki még a bátor?- Kérdezem, mintegy kihívásként, és már át is teszem a kést a mutató és hüvelykujjam közé, csak szép megfontoltan, lassan, úgyhogy sikerül nem elügyetlenkednem. Aztán vissza a hüvelykujjam mögé, onnan a mutató és középső közé, megint vissza, és így tovább. Az asztal nem olyan új, mitöbb kifejezetten régi, hogy ez különösebb észrevehető kárt tegyen a lapjában, sőt, szerintem már többen játszották is rajta ezt a játékot.
Ugyan még mindig kifejezetten lassúnak minősülő sebességgel, de emelek egy kicsit a tempón, Szegfűszeg hegye pedig az asztalon koppanva tanusítja, hogy nem lenne kényelmes mellétalálni. A kisujjamon túlra érve elindulok a késheggel visszafele is, egy pöppet megint emelve a tempón.


Cím: Re: Az ivó
Írta: Sophie Flores - 2015. 04. 04. - 23:40:17
  Ahan, hogy ő is szivat engem, de ebben a menetben csak én nyerhetek.  Cael azt hiszi nagy szám ha egyszerre két lányt akar magának, de milyen us lenne ha én csinálnám ugyanezt?  Persze nem vagyok olyan elvetemült, mint ő, nem fogom megcsinálni, de azért elgondolkodtató egy téma az biztos. Ha nincs róla könyv esküszöm én írok egyet. Látom is ahogy a szemem előtt lebeg.
  -Csak nyugodtan. Semmi gond nincs vele.-iderakhatja, de nem tudja mit kozkáztat. Mondjuk az előző varázslat ahogy látom sikeresen célbaért. Merel konkrétan felborul ültében, majd mikor Dom meghozza az italokat elég rendesen mellébeszél.

  Ej, ej fiúk, hát sosem tanultok? Most mit kéne mondanom egy meghívásra, ahol -kétség sem fér hozzá- nem csak ők ketten lesznek fiúk.
  -Szívesen elmennék. Ha jól számolom, akkor négy éve nem voltam strandon.  -és ezzel nem túlzok. Anyáékkal nem szoktunk nyaralni, viszont egy idő után hiányozni kezd a tenger, vagy egy jó kis kirándulás egy szakadékban.
  Merel meg már megint bénázik. Hát igen kis prücsök, ha nem figyelsz oda akkor leiszod magad.  Hány éves us vagy? Három, vagy ha sokat akarok mondani akkor talán öt. Persze ehhez is elég sok köze van a szeretett bűbájomnak.

Ahogy zsebéhez nyúl és lassan, óvatosan elővesz egy bicskát, elmosolyodok.  Én a helyedben nem játszanék ilyet kis prücsök. Lassan elkezdi szurkálni ujjai közt a megviselt asztallapot. Lassan indul, de mikor elér a végéhez visszafelé is elindul immáron gyorsabb tempóban. Ránézek a kést tartó kezére. Mi tagadás eléggé remegnek az ujjai és látszik az arcán is, mennyire koncentrál, nehogy mellészúrja. Hajrá Merel, gyorsabban ha el szeretnéd szabdalni azt a szép kis kezecskédet!

  Hirtelen azon kapom magam, hogy szurkolok Merel ellen. Nen csodálom, megérdemli.  És nem véletleb csinálhatja ezt. Tud mindent.  Tudja a Domos dolgot és a bűbájt is sejtheti. Tisztára úgy érzem magam, minha egy kaszinóban ülnék és fogadást kötnék a fiúkkal, mikor vág bele a kezébe a kés. Na de ez nem is olyan rossz érzés. Csináld csak Merel, csináld, de előbb igyál egy kis sört!


Cím: Re: Az ivó
Írta: Caelius Edevane - 2015. 04. 06. - 01:33:07
Merel és Sophie

 
- Szívesen- váltok egy néma, összepillantásos párbeszédet Dommal, amiben tájékoztattam róla, hogy nekem sincs elképzelésem, mi lelte a lányt. Talán ennyire megzavarta a szemét ért bók? Igyekszem most már mindenhová máshová nézni, mint Merel szemeibe. Kezdem magam egyre rosszabbul érezni amiatt, amit mondtam neki.
 - Váó... négy éve? Hogy bírod ki a nyarakat strand nélkül?- akárhogyan nézem a lányt, nem sikerül kitalálnom, hogy mi lehet az oka, hogy ennyi ideig távol maradt. Ha lenne valami gáz a testével, akkor biztos nem jönne csak így el velünk, más okot pedig nem igazán tudok elképzelni, mert az sem lehet indok, ha szegény valaki. Öt-tíz fontért már simán beengednek egy napra, márpedig iszogatni van pénze, úgyhogy erre is bizonyára lett volna. Talán valami magánéleti dolog lehet?
 - M... Merel, szerintem ezt fejezd be, mielőtt bajod lesz!- ahogy az idősebb lányról a fiatalabbra nézek, hogy megnézzem, mit csinál, majdnem hanyatt esek. Nem bírom a vér látványát, márpedig a mozdulatai azt ígérgetik, hogy nem csak vért, de csontot is fogunk látni. Az csak mellékesen jut eszembe, hogy fogalmam sincs, egyáltalán miért kezdte el. - Elhisszük, hogy ügyes vagy, de szerintem még soha nem ittál sört, úgyhogy most nem vagy olyan ügyes, mint lenni szoktál. Ha magadért nem, legalább miattunk fejezd ezt be, fogalmunk sincs, mit mondhatnánk a kórházban... ráadásul Cael fél a vértől.- az utolsó pillanatban kapom el a sörös korsót, ahogy a lendületes oldalra fordulással kevés híján leverem. A felháborodásommal együtt még jobban felgyorsul a szívverésem. Igaz, hogy minden eszközt bevetünk, és ez természetes is, de azért ez mégis az egyik legféltettebb titkom.
 - Mitől félek? Mi van?
 - Ne kiabálj, mindenki minket néz. Amúgy nincs abban semmi szégyellni való, én meg azt nem bírom elviselni, ha valaki sír.- amellett, hogy nem tudom, hogy ez igaz-e, egyre jobban feldühít, kedvem lenne a képébe önteni a sörömet. Gyerek voltam még, amikor az a szemét büntetőmunkára küldött, nem csak a vér miatt sírtam, hanem mert fájt is. Persze, én is tudnék hasonlóan privát dolgokat kipakolni, de végül nem megyek bele, mert gyorsan tudom, hogy hogyan fordítsam a hasznomra a témát.
 - Jaj, azt már rég kinőttem, Dom. A csata alatt úgy összevéreztem a taláromat, hogy inkább griffendélesnek tűnt a címer rajta, de egyáltalán nem is zavart.- ami azt illeti, zavart, de akkor éppen lefoglalt, hogy fáj a seb, amiből kifolyt, és próbáltam túlélni, de a lényeg az, hogy jelzem Sophienak, nem csak magabiztos, határozott és jóvágású vagyok, de még hős-féle is. Hogy bizonyítsam is, hogy elég bátor vagyok, felemelem a bal kezem, és elindítom Merel keze felé. Elég lassan hozzá, hogy lássa, így remélhetőleg nem szúrja át.
 Két szúrás között lassan a lány kezére csúsztatom a kezem, miközben erőszakkal elszakítom tőle a szemem, és újra felveszem vele a szemkontaktust. Ezúttal valóban kell minden önfegyelmem, hogy figyelmen kívül hagyjam a tényt, bármikor elbúcsúzhatok egy darabtól, ami a testemhez tartozik, vagy átkerülhet a gipsz a másik kezemre.
 - Tedd el a kést, kérlek! Ezt pedig nem muszáj meginnod, én is a tizennegyedik születésnapomon ittam sört először.- ez persze nem teljesen igaz, mert ha sört nem is, de a lángnyelv whiskeyt megkóstoltuk harmadikban, de a lényeg az, hogy a lány rájöjjön, nem kell többet innia, mint akar. Nem tudok másra gondolni, csak hogy megütötte ez az egy korty sör. Nyelek egyet, miközben azt várom, hogy kilyukad-e a kezem. Nem tudom, mennyire fájhat, és igazság szerint nem is akarom megtudni.


Cím: Re: Az ivó
Írta: Merel Everfen - 2015. 04. 06. - 03:24:43
Mivel itt valakinek köszönhetően a kezemet kell néznem, és úgy koncentrálnom, hogy még a nyelvem hegyét is kidugom a szám sarkában, nem nagyon látom,hogy Sophie mennyire szurkol itt nekem, de ha látnám, meggyőződésem lenne, hogy azért szurkol, hogy az ujjamat találjam telibe, nem a köztes helyeket. Amikor Dom megszólal, megállok a késsel két ujjam között felnézni.
-Ügyes lennék. Na ponn ezaz, hogy még soa.- Rákba a finomkodással, én úgyis meg vagyok győződve már, hogy kit gyanúsítok az ügyetlenkedésemmel, úgyhogy a mondat közben Sophie-ra nézek. De nyakból, teljes arccal fordulva felé, nem csak a szemem sarkából, hogy egyértelmű legyen, hogy jelezni akarok vele valamit.

Közben a fiúk megint elkezdik egymást piszkálni, vagyis főként Dom Caelt. Nem tudok nem mosolyogni egy jót az intermezzón, attól még, hogy be vagyok durculva.
Szegfűszeg még mindig az ujjaim között van, ahol megálltam vele, amikor felnéztem az előbb, de odébbteszem, amikor Cael keze bekúszik az enyém tetejére.
-Rendben!- Döföm be a kést a fiú hüvelyk- és mutatóujja közé. Ez akár elmehetne egy nagyon pontos, és ügyes, merész célzásnak is, ahogy a kés éle pontosan a két ujj között feszülő bőr mellé kerül, talán pont hogy csak hozzáér. Már ha nem a két köröm közé húzható vonal közepére céloztam volna pont azért, mert ott volt egy jó korsótalpnyi hely. Pont azért, hogy ne találjam el lehetőleg a kezét. Elég neki, hogy az egyik van gipszben. És így is majdnem sikerült mégis a vérét vennem.

-Náh, addigra kimenne belölle az összes hab.- Vigyorgok, megint magam elé húzva a sörömet, majd újra a másik lányra nézve folytatom. -Nem, nem, ragasszodok hozzá, hogy hamá ugyis olyan vajok, mintha berúgtam volna, akkor mostmár igyak is belőle.- Kocogtatom meg a poharat, kicsit beljebb is tolva az asztalon, mutatva, hogy az egyetlen változás a teliségét illetően az csak az, hogy a kezdeti habmennyiség egy része elszállt az eltelt idő közben. Letettem a poharat ivás nélkül, amikor az arcomat sikerült csak megtalálni vele az előbb, mert eléggé egyértelműnek tartottam, hogy a pofimon keresztül nem nagyon tudok inni, ahhoz a szám kéne. És mert akkorra már pipa is voltam.

Visszakérem Szegfűszeget az asztallaptól, és becsukom. Elég gyorsan csattan be, hogy szerencse, hogy nincs alatta az ujjam, és mondanom sem kell, hogy ezt se egészen így terveztem. De mindegy, na, mindenkinek megvan mindegyik keze, és a késemet meg már el is raktam, tessék. Nem kell itt parázni.
Megemelem a poharamat - ami billen egy nemkicsit a kezemben, és a maradék hab le is szalad az oldalán - és egy bájvigyor után húzok is egy kiadósat a sörből, mostmár csakazértis. Nyeh, ez keserű. De mindegy, amit mondtam megmondta, mostantól legfeljebb lesz is okom ennyit bénázni meg félrebeszélni, mint eddig is tettem. Egy másik bájvigyor keretein belül attolom a poharat Sophie elé a megbeszéltek szerint.


Cím: Merel, Cael
Írta: Sophie Flores - 2015. 04. 11. - 22:08:16
 Nem csodálkozom Cael reakcióját illetően, mert én is furcsának és hosszúnak tartom azt a négy évet. Egy normális tizenéves fiatal elég gyakori vendég nyaranként a strandon, de én nem. Én nem szívesen járkálok egyedül ilyen helyekre, ezért is jó ez a meghívás.
  -Egyedül nem szeretek ilyen helyekre járni. - persze direkt nem említem, higy a szüleim dolgoznak,  a bátyám külföldön van, a nővéremmel pedig nem ápolunk túl jó viszonyt.  Mért is kellett volna elmondanom, nem tartozik rájuk. Majd, ha megérdemlik, talán elmondom valamelyiküknem.

  Vér. Hogy lehet félni a vértől. Ennyi erővel magától fél az a valaki aki a vértől fél. Milyen traumát élhet át egy ilyen ember amikor vért lát? Mondjuk az sem túl kedves, hogy egy ilyen Cael számára privát információt Dom csak úgy kikotyog. Attól, hogy Merel felszabdalja a kezétés megijedt, még nem jogosítja fel ilyen titkok elárulására. Caelnek is számtalan olyan dolog juthat eszébe amit elmondhatna Domról.
  -Ezen ne veszekedjetek már!-mondom békítően, majd Caelhez fordulok és megnyugtatóan beszélek hozzá -Nem szégyen, ha rosszul vagy a vér látványától. A bátyám sem rajong érte túlságosan és én sem.

  Amikor Cael Merel kezére teszi a sajátját egyszerre érzek féltékenységet és aggodalmat. Sajnos nem tudnám megmagyarázni, mért is ne tehetne ilyet. Az igazságot pedig lesheti Merel, hogy elmondom. Viszont, hogyha le mersz buktatni kos prücsök, azt nagyon megemlegeted. A csontjaidat fel lehet használni edényalapanyagnak, a húsodat pedig egyszerűen odaadom egy macskának.

  Nagy megkönnyebbüléssel tölt el, hogy Merel elrakja a kését. Nem szívesen marcangoltam volna szét embert közterületen. Az ilyezdolgokat szeretem sikátorokban, esetleg a Roxfort egyik eldugott, rég nem használt termében intézni. Ki tudja, lehet, hogy még erre is sort fogunk valamikor keríteni. Na majd még meglátjuk kis prücsök, majd még meglátjuk! Rettegj, mert ha nekedmegyek, akkor semmit nem fogsz megköszönni amit tőlem kapsz.


Cím: Re: Az ivó
Írta: Caelius Edevane - 2015. 04. 12. - 00:31:49
Merel és So

 
- Egyedül a legtöbb hely gáz. Barátok? Család?- egy pillanatra feladom a nemtörődömségem álarcát, mert komolyan nem értem, hogy mi az, hogy egyedül unalmas. Először is, nem értem, miért nincs pasija, vagy udvarlója, akivel elmehet, másodszor pedig azt nem értem, hol vannak a barátai. Mivel nem tűnik szende szűznek, legalábbis az alapján, amilyen rámenősen rám nyomult, kétlem, hogy ne lenne udvarlója. Az is meglepő, ha valakinek nincsenek barátai.
 
 Vetek egy gyors pillantást a korsóra, és azt hiszem, megértem, mit akart közölni velünk Merel, amikor azt mondta, hogy nem ivott egy kortyot sem. Nem tudom, mitől viselkedik akkor ilyen furcsán. Kicsit közelebb hajolok Domhoz, miközben vetek egy pillantást Sophiera, hogy aztán a fülébe súgjak. A lány így persze azt fogja hinni, hogy róla beszélünk.
 - A kis csaj egy kortyot sem ivott még, nem tudom, mitől van így beállva.
 - Lehet, hogy ő is ivott valamit... én a helyedben aggódnék, már csak téged nem mérgeztek meg.- egy kicsit idegesen elvigyorodok, ahogy vetek Sophiera egy pillantást, Dom pedig sokkal jókedvűbben teszi ugyanezt. Néhány másodpercig után újra Merelre nézek, közben a gipszes kezemet a korsómra teszem. Sosem lehet tudni.
 - Már nem félek a vértől, fogjátok már fel! Először megijedtem tőle, meg fájt is, tizenkét éves voltam, de az már elmúlt, kész, passz, vége!- csak egy pillantást vetek Dominicra, de valószínű már ő is tudja, hogy kicsit talán túllőtt a célon, mert csak belekortyol az italába. Biztos jól esne neki, ha most én is felhoznék róla valami cikit, de nem akarom megadni neki ezt az örömet. Az egyik legkellemetlenebb közös emlékünk, amikor visszamentem a szobámba az Umbridgenél töltött büntetőmunka után, tényleg nem szép dolog, hogy célozgatott rá. Ha nem lett volna akkor annyira rendes, nem marad fel egész éjszaka, nem rohangál kötésekért, akkor biztos jobban megsértődtem volna, de így betudom annak, hogy ő is mindent megtesz azért, hogy megnyerje a fogadást.
 Önkéntelenül is megrándulnak az ujjaim, ahogy a lány újra beszúrja a kést, de a látványtól már legalább megvédem magam azzal, hogy gyorsan összeszorítom a szemem. Csak néhány másodperc elteltével, amikor nem érzek semmi furcsát, merem kinyitni, hogy megbizonyosodjak róla, nem történt semmi a kezemmel. Érzem, hogy kiver a víz, és érzem, hogy Dom mellettem nagyon jól mulat, de ezúttal legalább nem nevet ki.
 - Oké... ezt soha ne csináld többet, mert legközelebb lehet, hogy akivel csinálod, elmozdítja a kezét, és megsérül.- furcsa az én számból balesetvédelmi oktatást hallani, hiszen elég keveset törődtem mindig a veszéllyel, de azért mindennek van határa. A viccnek pedig ott van, ha már nem a saját testi épséged kockáztatod, hanem valaki másét, mert szíved joga megnyomorítani magad, de ilyet tényleg nem lehet csinálni.
 - Berúgtál a gőzétől, vagy mi lelt téged?- együtt mosolygok a barátommal, de azért vetek egy pillantást Sophiera, miközben megmozgatom a sört őrző kezemen az ujjakat, és visszahúzom a másikat a mészárszékről. Talán nem fog szórakozni így, hogy jelzem neki, tudom, hogy készülök egy támadásra. Nekem bizonyára valami szerelmi bájitalt tartogathat.
 - Ugye nem vagy szégyellős? Mert ha igen, akkor kitalálhatunk mást is a strand helyett.- nem tudom, miért teszek ilyen ajánlatot Sophienak, de a félmosolyommal azért jelzem neki, hogy nehezen hátrálhat már ki ebből. Valahogy az az érzésem, hogy ez az egyedül dolog kitaláció, és csak nem szívesen van ruha nélkül. Pedig nem tudom, mi abban a zavaró, ha mindenki máson is csak annyi van, mint rajtad.


Cím: Re: Az ivó
Írta: Merel Everfen - 2015. 04. 15. - 02:43:56
-Vigyáz, ha tulsokatt tagadod, még megjegyezzük.- Figyelmeztetem Caelt e veszélyre. Így működik ez, mint a ragadványneveknél, ha sokat ellenkezel, csak jobban rajtad marad. Tudom én hogy működik ez, a Roxfort előtti iskolámban a Merel volt a legritkábban hallott nevem. Volt pár.
-De nyugi, nincs azzal baj, én igazán nemmagyok a félős fajta, de az életben nemkérek meginn azokbó a denethor-izékböl.
Bőven elég volt az a pár ott a folyosón, azzal a kísérteties altatódallal együtt, amiről még mindig meggyőződésem, hogy direkt ellenem lett kitalálva, akkor is, ha tévében hallottam.

-Nyugi, na, tudomén, hogy micsinálok, megvam még a praclink, nem?- Túrkálom vissza Szegfűszeget a zsebembe. Legalábbis tudni szoktam, jellemzően nem rontják el így az ügyességemet mások.
-Sőtt, akkormá a jelenlététől!- Vigyorgok Domra -Merel Everfen, a zalkoholsugárzás nóbeldijjas felfedezője! Meraz megmagyarázná ezt az ezt.- És Flores kisasszony is megkapja mondat mellé járó gyanakvó pillantást is.

Visszalopom a poharamat Sophie elől, és dacosan húzok belőle mégegy bátor kortyot, mostmár csakazértis. Ugyan nem ez lesz az új kedvenc italom, ahhoz túl keserű, de hamár sikerült egyet szereznem, hogy kipróbáljam, akkor már csak nem hagyom itt az egészet. Annyira nem rakom vissza megint a lány elé a poharat, és figyelem is, nehogy még valami újabb vicces ötlete támadjon velem.
Viszont mintha kezdeném megérezni ezt a sört, legalábbis kicsit olyan érzésem van, mintha itt forogtam volna, és csak most álltam volna meg.


Cím: Merel, Cael
Írta: Sophie Flores - 2015. 04. 19. - 10:22:17
  Jó érzés, hogy Cael végre a teljes valójában mutatja meg magát, még ha ez nem is tart sokáig. Látom, hogy milyen akar lenni. Egy menő, másokkal nem törődő elkényeztetett Mardekáros, de ezt nem tudja elég jól előadni. Látszik, hogy vannak érzései, és mégsem olyan menő és elkényeztetett mint szeretné. Ő egy vicces, aranyos, szerethető és nem utolsó sorban kedves fiú. Ezt le sem tudná tagadni. Szerintem ezek miatt nem lepődök meg a kérdésein.
  -Nincsenek nagyon barátaim, a családom pedig sosem ér rá.- ha szeretne még valamilyen információt megtudni rólam akkor majd még tovább érdeklődik, de én ennél többet nem fogok elmondani evvel kapcsolatban.

  Ahogy Cael és Dom összesúgnak a kelleténél kicsit jobban elmosolyodok. Félnek. Teljesen nyilvánvaló,  hogy Cael azt hiszi vigyáznia kell velem, mert ő lesz a következő áldozatom. Igazából megtehetném, hogy vele is teszek valami hasonlót, mint kis prücsökkel és Dommal, de nem teszek. Egyrészt Merelnél nem bírtam magam tűrtőztetni, másrészt Domnál csak viccnek szántam. Caelt nem tekintem sem vetélytársnak, sem idegesítőnek.

  -Merelnek igaza van -mondom nem csak azért mert így gondolom, hanem mert már tapasztaltam ennek egy másik formáját is.
  Merel, hogy is lenne félős. Szerintem a legilyesztőbb dolog amivel találkozott, egy mumus volt. Ahogy meghallom a denethor szót, világossá válik, hogy mire gondol.
  -A dementorok az Azkabant őrizték.Undorító lények. Az ember legrosszabb emlékét idézik fel. -És ez teljesen igaz. Nem szeretnék találkozni velük soha az életben.

Caelnek igaza van. Nem túl szerencsés ilyet játszani ilyen állapotban kis prücsök. Főleg úgy, hogy nem csak a saját, de mások testi épségét is veszélyezteted. A lényeg az, hogy a kés immáron a zsebedben van és ha szerencsések vagyunk, nem veszed elő még egyszer.

Merlinre, egy tizenéves gyerek, hogy bírja így inni az alkoholt? De ő tudja. Viszont, ha ki meri kotyogni, hogy én küldtem rá átkot, nagyon megnézheti magát. Nem fog érdekelni, hol vagyunk. De én a helyében egy szót sem szólnék, mert még esetleg egy újabb átok érkezik.
  Cael szerint szégyenlős vagyok? Rosszul látja.
  -Nem vagyok szégyenlős, de azért köszönöm, hogy érdeklődsz. Igazán jól esik.
  Merel eközben egyre óvatosabb. Mikor iszik egy  nagy kortyot a poharából, nem teszi vissza ugyanoda, hanem inkább az asztal közepére.  Az sem kerüli el a figyelmem, hogy egyre inkább figyeli a poharat és engem is. Megtisztelő ez a figyelem, deaazért ne vigye túlzásba. És ha jó kislány marad, akkor nem lesz velem több problémája.


Cím: Re: Az ivó
Írta: Caelius Edevane - 2015. 04. 28. - 15:35:22
 
Csak egy elfojtott nevetéssel kevert fújással válaszolok arra az eshetőségre, hogy rajtam maradhat, félek a vértől. Ennél sokkal rosszabb pletykákat is el tudok képzelni, a legtöbben szerintem amúgy is félnek a vértől. Ijesztő dolog látni valamit, amit nem lenne szabad, és emlékeztet rá, milyen könnyen törünk.
 - Te láttál dementort? Hogyan élted túl?- emlékszem, hogy Piton professzor beszélt róla, milyen nehéz elzavarni őket, és hogy Pottert egyszer azért vádolták meg, mert a sulin kívül használta azt a nagyon bonyolult bűbájt, ami hatékony ellenük. Gondoltam rá tavaly, hogy nekem is meg kéne tanulnom, bár azt hiszem, hogy nem lesz szükségem most már rá. A dementorokat most már nem eresztik rá ártatlan emberekre.
 Egy pillanatig nem tudom, mit kéne mondanom arra, amikor Sophie megjegyzi, hogy nincsenek barátai, úgyhogy inkább iszok egy kortyot. Sok rosszat mondhatnak a Mardekárról, de azt nem, hogy hagyjuk nagyon magányossá válni a társainkat, legalábbis a mi évfolyamunkban. Úgy tűnik, a Hollóhátra ez annyira nem igaz. Talán őt is a háború szigetelte el.
 - Hát, most már vannak barátaid.- megpróbálok annyira barátságosan mosolyogni, amennyire csak tudok, de közben azért elkap egy kis lelkiismeret furdalás. Nem biztos, hogy akkor is elhívjuk magunkkal a lányt, ha nem néz ki ilyen jól, és biztos vagyok benne, hogy egyikünk sem barátkozni akar majd vele, Mattet is beleértve. Ami Merelt illeti, vele egyáltalán nem tűnik barátinak a kacsolata.
 Ahogy kiütközik az alkohol hatása a kis hugrabugos lányon, kezdem egyre felelőtlenebb dolognak érezni, hogy inni vettünk neki. Fogalmam sincs, hogy fog hazamenni, egy ilyen idős lánynak eleve nem nagyon kéne egyedül kint mászkálnia, de így különösen nem jó ötlet hagyni. Ez egy veszélyes város.
 - Bocsi, nem azért kérdeztem...- hirtelen nem tudom, hogy megsértettem-e Sohiet ezzel a szégyellős dologgal, pedig tényleg nincs benne semmi. Szinte senki nem érzi jól magát kevés ruhában, bár szerintem ez annyira nem zavaró, ha máson sincs több. Kivéve, ha van valami nagyon szokatlan dolog, amit szeretnél eltakarni, vagy csak simán úgy érzed, hogy nem nézel ki jól.
 Vetek egy oldalpillantást Domra, de ahogy gondoltam, nem szeretné nagyon beleártani most magát a bénázásomba. Lehet, hogy felismerte, hogy éppen most ásom el magam, és felesleges megzavarnia a folyamatot, esetleg megint valami tök máson gondolkozik. Nagyon miről beszélni most tényleg nem tudunk, Merel kezd berúgni, Sophieval meg le van zsírozva a potenciális randi.
 - Nekünk szerintem lassan mennünk kell. Akkor szombat reggel nyolckor a strand bejáratánál oké? Merel, téged meg hazakísérünk szerintem.- tényleg nem engedném el jó szívvel, amúgy sem tűnik olyannak, aki képes vigyázni magára, most meg aztán főleg nem lehet túl jó állapotban. Kiiszom a maradék sört, hogy azután felálljak, és célba vegyem az ajtót.


Cím: Re: Az ivó
Írta: Merel Everfen - 2015. 04. 28. - 23:02:30
-Na hát azok nem őríztek semmit, az fix.- Dementor! Na, akkor ez a nevük. Tudom én, hogy nem denethor, nem bekattant piromán helytartók azok, csak nem emlékeztem teljesen a nevükre, azt meg be kellett helyettesíteni valami hasonlóval, amit tudok is.
-Ilyen közerröl- Mutatom kézzel is, egy szörnyűlködő arccal is illusztrálva az élményt. -Még másodikán. Ott volt Potter, megdobálta őket valami ezüsszarvassal. Ki velük az ablakon.- Bizonygatom. De tényleg nem csak úgy felvágásból mondom, én tényleg láttam élőben akcióban. És meg is mentett, mert az a dementor - mint mostmár tudom is a nevét - már tényleg majdnem adott egy jóéjtpuszit.

-...Is.- Fűzöm magamban morogva Cael szavaihoz. Sok mindennek tudnám nevezni ezt a Sophiet, de nem a barát lenne ami először eszembejut rá. Vagy épp tizedszer, ha már itt tartunk, de ő érdemelte ki. Talán ez a Dom gyerek is gyanakodhat, legalábbis óvatosabbnak tűnik, mint Cael, de mondjuk érthető is, miután benyelt egy ilyen vicces italt.

Először már el is kezdek megörülni az ajánlatnak, hogy a fiúk hazakísérnének, mert így még én is belátom, hogy nem a legjobb ötlet egyedül mászkálni. Az oké, hogy tuti hullámosan fogok járni a sörtől, de az korrigálható, mondjuk fogom a falat vagy valami, de most kifejezetten még bénázok is mellé. Ha az előbb majdnem leestem a padról csak egyszerű helyezkedésből, akkor mennyibe, hogy egy lépcső tetején akar majd a saját lábam kigáncsolni? Lehet, hogy általában strapabíró vagyok, de egy rakás lépcsőfok attól még lépcsőfokból van, és Cael gipsze sem egy csábító ötlet.
Aztán eszembe jut az is, hogy nekem tulajdonképpen nagyon nem érné meg így hazakerülni, Naras bá tuti kicsinálna, és ki sem engedne a kapun többet egész szeptemberig, ha én itt tizenhárom éves létemre berúgva állítok be. És hát ugye egy portást elég nehéz kikerülni ha be akarok menni a bejáraton. Például pont ezért portás.
Na hát igen, ez így kínos...

-Te Florezz...- Gyönyörű kezdés, Merelke drága. A keresztnevet attól még nem érdemli meg a csaj persze. -Nem akarod véledlen... leszennirólam... amivee megákkotzá? Nem lenne szerendzsézs kiezsni egy aotó elé.- Jó, oké, mostanra már tényleg én se vagyok teljesen ártatlan a dologban, de ez nem mentség. Mondjuk a lelkiismeretét furdalni az előbb se sikerült.
Vagy letagadod, és kikéred magadnak, hogy alaptalan vádak, mert úgysincs bizonyítékom? Lejátszhatjuk, aranyom! Vagy pu...lykaszárny vagy kiállni ellenem? Na melyik lesz?
Annyira bele vagyok merülve ezekbe a gondolataimba, hogy nem is figyelek arra oda, hogy bunkónak tartsam azt, hogy ezt a pi...pacsvirágot még strandolni is elhívják, miközben engem többé-kevésbé figyelmen kívül is hagynak közben, úgyhogy a fiúk ezt megússzák.

-Ööö, télleg... Mennyi idő kíjebjózanonni?- Fordulok Caelhez ahogy felkerekedtünk elindulni. Csak lehet benne tapasztalata, ha jól értem. -Tunnáng kerűni egyet hazavele? Jó nagyot... Utat asz tudok bármeere.
Légyszi tudjunk, mert különben Naras bá engem megborotválkozik, hogy  így megyek haza. A legnagyobb sikerülő bociszemekkel kérlelve próbálom meggyőzni, mert tényleg azért nem lenne rossz, ha jöhetek még ki az árvaházból a nyáron, főleg, hogy még a nyári szünet se kezdődött volna el ilyenkor eredetileg, már ha lenne még hol befejezni az évet.


Cím: Merel, Cael-záró
Írta: Sophie Flores - 2015. 05. 02. - 21:43:48
  Elképzelésem nincs, mit keresett egy tizenkét,-három éves lány a csata kellős közepén, de szerintem jobban járok amíg nem is tudom. Ezzel még nincs is akkora baj, de hogy a francba találkozott dementorokkal? Csoda, hogy még él egyáltalán.  Mondjuk az sem biztos, hogy igazat mond. Ki tudja, lehet csak Cael-nek akar felvágni.
  Ahogy Cael mondja, hogy mostmár vannak barátaim két dolgot veszek észre. A fiút elfogja egy bizonyos érzés, talán bűntudat vagy szégyen. Igyekszem figyelmen kívül hagyni, de nrm sikerül úgy, ahogy szeretném. Eközben Merel is motyog valamit a bajsza alatt. Az alatt a sörhabból készült bajsza alatt. Ez annyira nem érdekel ezért hagyom, had motyogja tovább a mondandóját, ha már ilyen sok van neki.

  -Áh, nem baj. Már megszoktam. -Mindenesetre az utolsó mondatot már kicsit halkabb hangon mondom, mert ha ő ilyen lelkiismeretes volt, hogy bocsánatot kért, akkor én ne legyek már bunkó vele. Elvégre nem tudhatja, hogy szégyenlős vagyok avagy sem, hiszen alig ismer.
  Máris mennek? De kár.  Olyan szívesen beszélgettem volna még egy órácskát Merelkével erről-arról. De ha menni kell, hát menni kell, kicsik még.  Ahogy meghallom Merel szájából a csöppet elrontott nevem, a lány felé nézek, majd válaszolok a kérdésére. Miért is kellett ezt megkérdezni?
  -Parancsolj! -azzal egy laza karmozdulatot teszek a pálcámmal és néztem ahogy tovább szerencsétlenkedik az alkoholtól. Mily ironikus, hogy a legidősebb a legjózanabb. Na de én amúgy sem vagyok alkoholista és ennek további fokozatainak egyike.

Mikor elindulnak az ajtó felé, a két fiú közre fogja Merelt és elmennek ki tudja hová.  Lassan én is elindulok. Ahogy feltápászkodok az asztaltól, én is megindulok az ajtó felé, s kilépek a csillagokkal teli égbolt alá. Felpillantok, majd elindulok ballra, amerre a szálloda van.