Roxfort RPG

Cain gyomra kissé egybe volt ugorva a Három seprűben. Rengeteg minden történt az elmúlt időkben és Roxmorts volt az a város ahova a legtöbb kellemetlen emléke kötötte (saját otthonán kívül). Igen, mielőtt felvételi beszélgetésre indult volna a Boszorkányképzőbe pontosan itt tette tiszteletét, hogy életében először megkóstolja a vajsört, amitől majdnem elhányta magát. Utána mondani sem kell mekkora pofára esés volt az, hogy nem vették fel az iskolába tanárnak. Utána ez a falu volt a helyszíne  a sorozatos megaláztatásának, s annak hogy napokig egy pincében tartották fogva és kínozták, majd itt történt az az esemény is ami örök életre hozzákötötte Dantét. A kapcsolatuk rettenetesen viharos volt, de lassan kezdték egymást megszokni és mivel mindenki tényként kezelte , hogy ők egy meleg pár így Cain is beletörődött , hogy kár harcolnia az ellen hogy mit gondolnak róluk mások mert mindenki átlát a szitán és ezzel a tagadással csak a saját életüket nehezíti meg. A városban való tartózkodásuk alatt sokszor kapta el a gyomorideg, hogy összefutnak Tethyssel, bár senki sem tudna ártani a másiknak az egymásnak tett eskü végett, de félő volt, hogy Cain idegrendszere robban és valami hülyeséget csinál. Nem is vitt magával pálcát, hogy még véletlenül se átkozza meg Dante nővérét, ha a szeme elé kerül , ezzel végezve saját magukkal. De nem is ez volt a lényeg, hanem végre egy párként haladtak az utcákon és bár Cainban volt egy kis feszültség, de megpróbált rajta uralkodni, hiszen nem tehettek az ellen ahogyan éltek és ahogyan éreztek egymást iránt. Gazdag nemesként pedig bujkálni nem fognak, hiszen Cain igazán le volt maradva szociálisan kortársaitól és rengeteg mindent kellett bepótolnia amit nem látott még, pénz pedig volt rá bőven. Most pedig egy párként álltak a Három Seprűben Skarsgard úrfival, pompás öltözetben. Mintha egymáshoz komponálták volna a külsejüket, olyanok voltak együtt mint egy híres divatlap fotója. Mindkét fiúnak  össze volt fogva a haja egy-egy selyemszalaggal. Talán a nagyobb fantáziával rendelkező hölgyek el is képzelték amint egymás haját kötögetik össze vihorászva a fürdőszobában (s senki sem állítja, hogy esetlegesen ez nem így történt). Dante derékig érő szőke haját fekete szalag, míg Cain ébenfekete loboncát lila szalag tartotta össze. A ruhájuk színben megegyezett, talán Dante viselete volt kicsit nőiesebb a kelleténél. A szőke fiún egy térdig érő lovaglócsizma és egy derékig érő fekete bőrnadrág volt tökéletesen testéhez illő vonalvezetésével, fent ezt egy fehér zsabós ing és egy fekete szövetmellény koronázta meg egy ezüst zsebórával amit a mágustól kapott. Cain visszafogottabban öltözött, tudat alatt azért szerette volna ha nem hívják fel magukra annyira a figyelmet , hiszen nem is olyan régen fogadta el, hogy ők igen hivatalosan is egy párt alkotnak. Egy-két vendég mintha őket nézte volna és közben félhangosan róluk beszéltek, Cain próbált tudomást se venni erről, bár néha nagyon meg kellett emberelnie magát, hogy ne vessen mérges pillantásokat vagy vágjon csípős megjegyzéseket az emberek fejéhez. A fiatal nemesen most kivételesen nem voltak bőrből készült csillogó anyagok, fekete brokátnadrágot viselt és sima lakkcipőt, felső öltözete egy fehér ing és a nadrághoz illő brokátmellény volt. Mivel aznap sütött a nap ezért nagykabátot egyikük sem hozott magával, Cain oldalán mindössze egy megtömött erszény lógott. A ragadós pultnál Madame Rosmerta azonnal felismerte és mosolyogva vette fel a rendelését, miközben lopva Dantéra kacsintott. Cain lemerte fogadni, hogy tud róluk mindent , de szó nélkül hagyta  a dolgot hiszen egyáltalán nem volt sértő a gesztusa.  

- Szép napot hölgyem egy kancsó vajsört és egy... pohár ásványvizet kérünk! Dante esetleg valamilyen... édességet szeretnél, vagy bármi egyebet? –Fordult a szőke fiú felé, aki örömteli arccal nézegette, hogy miből lehet válogatni. Cain azon tűnődött éppen, hogy vajon Dantéban nem elevenedtek-e fel rossz emlékek a nővére kapcsán? Hiszen olyan felhőtlen arccal állt a pultnál, mint egy kisgyerek aki életében először van állatkertben. Mondjuk Cainnak is nagy nap volt a mai, mert az Abszol úton történt eset óta nem mentek sehova és az a nap nem alakult éppen a legszebben, de azóta igencsak sok minden változott közöttük. Nagyot sóhajtott miközben várta, hogy a kvibli kitalálja mit kér még és utána leüljenek valahova pihenni. Számtalan bevásárlószatyor lógott az oldalukról, látni lehetett, hogy már végigmentek a sétálóutcán és megvettek mindenféle nyavalyát ami kicsit is tetszett nekik, igazból a nap eddig különösen jól alakult, egyikük sem hisztizett még be egyszer sem és senki sem sértegette őket nyíltan. Remélhetőleg ez így is fog maradni...

 

Dante elmondhatatlanul boldog volt, hogy végre megint együtt mennek valahova Cainnal. Nem is értette, mi üthetett a mágusba, hiszen egy kőhajításnyira sem voltak attól a helytől, ahol őt több alkalommal megkínozták és fogva tartották és semmi garancia nem volt arra nézvést, hogy elmebajos nővére nem bukkan fel a színen. Normális ember biztosan nem jött volna még a falu környékére sem. Dantéval mindenesetre madarat lehetett fogatni. Odaértükkor a szőkeség csacsogott és dobálta a haját, minden bolt kirakatát szemügyre vette, mint egy kisdiák, aki életében először kap hétvégén kimentőt a faluba. Mivel kviblinek született, Danténak sajnos nem nyílt lehetősége a Roxfortba járni, így emlékeit nővére leveleiből és személyes beszámolóiból rakta össze a faluról. Amikor Tethys megnyitotta a Kazuárt a Szerelem dűlőn, a fiú jó pár alkalommal elkísérte a faluba, hiszen azelőtt csak egy születésnapján jött el vele Tethys. A falu akkor is mély benyomást tett az amúgyis romantikus lelkületű fiúra. A Mézesfalás, a Három Seprű igazán kellemes emlékeket ébresztettek benne. Sajnos nővére nem szívesen pazarolta a drága idejét olyan badarságokra, amik Dantét boldoggá tették volna. De ezeket most bőven bepótolta a fiú, igaz évekkel később.
Cainba karolva mutogatott egyik kirakatra a másik után. Mikor elérkeztek a Három Seprűhoz, Dante olyan hévvel rontott be az ajtón, hogy a nemes szinte repült utána. Hiába járt több alkalommal a faluban, a híres-nevezetes vajsört még sosem volt alkalma megkóstolni. Dante elképesztően édesszájú volt, így egy ilyen kínálkozó alkalomra igazán nem tudott nemet mondani. A hely nagyon kellemes volt, habár a pultot ránézésre is elkerülte. Sajnos mindig is problémái akadtak a ragadós, vagy koszos dolgokkal. Így inkább a mágus karján csimpaszkodva csüngött, mint egy fürt szőlő a tőkén. Mikor Cain hozzá fordult, hogy milyen édességet szeretne, nem bírta visszafogni magát.
- Nos, ma még nem ettem semmi, így igazán szívesen végigkóstolom mindegyiket – hadarta a fiú izgatottan. Hát igen, ha nyalánkságok kerülnek a képbe, igazán nem tudja türtőztetni magát. Kellett is neki a plusz boldogsághormon, mivel a gyomra liftezett a félelemtől, hogy egyszercsak beállít nővére az ajtón. Igyekezett nem tudomást venni erről a kellemetlen érzésről, de nem volt egyszerű. Mire Cain intett, hogy hozzák az asztalukhoz a rendelést, Dante már elfoglalt egy páros asztalt. Felhúzott szemöldökkel próbálta eldönteni, hogy le merjen-e könyökölni az asztalra.
A fiú figyelmét nem kerülték el a kíváncsi tekintetek, amik rá szegeződtek. Régen járt már emberek között, különösen egy ilyen forgalmas helyen. Feltűnő külseje miatt korábban sem telt el nap, hogy valamilyen epés megjegyzést kapjon a szexuális beállítottságára, vagy éppen a vélt, vagy valós nemét illetően. De mindezekkel egy cseppet sem foglalkozott, hiszen Cainnal már hivatalosan is egy párt alkottak. Még láthatóan rajta és nos…kedvesén..szerelmén? A helyes elnevezést még ki sem találta magában Cainra, olyan friss volt még a románc köztük. Szóval a rajtuk nevető lányok rosszalló pillantásaival sem törődött. Annál jobban esett neki az, amikor egy kellemes hangú úriember hátrafordult és pont olyan hangnemben utasította rendre őket, ahogyan Dante tette korábban, amikor a könyvtárban vele szemben leültek tinilányok és olvadozva nézegették őt, miközben elmélyülten olvasott valamit az univerzumról.  A reakciójukból kiderült, hogy az említett hang gazdája tanár a Roxfortban. Dante érdeklődve szegezte tekintetét a professzorra, de sajnos az arcát nem láthatta, mert az sebtében visszafordult. Aki olyan intenzíven érdeklődik a könyvek iránt, mint ő, igazán kellemes társaság lehet. Azonban nem maradt most több ideje elmélkedni, mivel Rosmerta egy széles tálcán legalább tucat színesebb és szagosabb süteményt hozott feléjük, mögötte pedig egy kancsó elbűvölt vajsör lebegett, Cain vizével egyetemben. A fiú örömében felsikkantott és arcon csókolta Caint, aki a hirtelen gesztustól meglehetősen zavarba jött. Furcsa pár voltak, az egyszer biztos.

A nemes minduntalan kiborult attól, hogy Dante mit képes összeenni, nem akarta elhinni, hogy a fiú ennyi cukros és egészségtelen vacakot tud magába tömni és mellé ennyire vékony marad. A  házimanó nem győzte energiával, hogy naponta elárassza a szőkeséget a kedvenc édességeivel.  Mivel Cain enni csak egymagában tudott ezért nem kért szokásosan semmit , csak jelképesen egy pohár vizet, de örömmel nézte, hogy a fiú mennyire boldog. Még mindig kicsit feszülten kezelte ezt a helyzetet, hogy a nyilvánosság elé mennek ketten, mert a legtöbb tini olvasott olyan lapokat amiben szerepeltek a cirkuszaik. Nem is csalódott, amikor a háta mögött már hallotta is a pusmogást és a nevetgélést. A gerince úgy befeszült az idegtől, hogy csoda volt ránézni, mintha ostorral vertek volna rá, de kitartott és nem rendezett jelenetet, ugyanis Dante megkérte, hogy engedje el a füle mellett a megjegyzéseket. Azok a lányok annak is örülnének, ha a fél szemével rájuk nézne, tudta ezt jól hiszen szívdöglesztő volt és rettenetesen gazdag. Már éppen szólt volna valami cifrát a tolakodó tinik felé, de a pultnál ülő fiatalember a két lányra förmedt. Cain kicsit összehúzta a szemöldökét, amikor meghallotta a nevet... ami rendkívül ismerősen csengett számára. Lehet, hogy esetleg ismeri valahonnan? Megpróbálta jól megnézni magának a férfit, de nem tudta hirtelen beazonosítani ki is lehet az. Mivel Dante éppen a világ összes süteményét készült egyszerre magába tömni és Caint maga után húzva arrébb vitte a pulttól, csak egy biccentéssel tudta megköszönni a közbenjárást.

- Dante... nem leszel rosszul? –Tudakolta meg óvatosan Cain a fiútól, hogy esetleg nem fog-e cukorkómát kapni a sok szartól, amit megenni készül. Miután helyet foglaltak jól látta ültéből a férfi hátát ami egy könyv fölé görnyedt, egyszerűen nem hagyta nyugodni a dolog... majd eszébe jutott, hogy volt egy Jimmy nevű fiú, akit még gyerekkorában ismert meg apja egyik giccses partiján. Lehet, hogy ő az? Kicsit feszengve ült egy helyben az asztalnál, Dante valószínűleg észrevette a bájitalmester zavarát és azt is, hogy valakit nagyon figyel. Mire kiérkeztek az édességek Dante előrehajolt és majdhogynem szájon csókolta Caint örömében. A nemes olyan vörös lett (magához képest), hogy rózsaszín pír jelent meg a sápadt bőrén, de nem utasította vissza a gesztust. Rosmerta mosolyogva nézte őket, nagyon aranyosak lehetettek így ketten.

- Örülök, hogy örülsz Dante, egészségedre! –Simított végig a fiú hibátlan arcán, így mutatva ki hogy nem tagadja azt, hogy együtt vannak. Sokat dolgozott ezen, még annak ellenére is, hogy valaki megint felkuncogott a háttérből.

-... Figyelj... én lehet, ismerem azt a férfit. Még gyerekkoromból, de nem tudom, hogy odamenjek-e hozzá... Nem vagyok biztos benne, hogy ő az. Még apám egyik partiján találkozhattam vele.  Életemben először nagyon sokat beszélgettem egy nálam fiatalabb gyerekkel, igazi zseni volt!  A vezetéknevük ugyan az. Ha jól értelmeztem ez a férfi professzor a Boszorkányképzőben. Nem lepne meg, ha ő lenne... csak nem vagyok biztos. Na meg... mint látod én nem értem el semmit, belőlem nem lett semmi. Ha valóban ő az, mégis mit mondok neki? Mivel foglalkozom?

Őrlődött Cain Dantéval szemben ülve, majd gyorsan beleivott a vízbe. Nem nagyon szokta meg még, hogy az érzéseiről beszéljen ennyire nyíltan, de ha már együtt volt a fiúval összekötötte a kellemeset a hasznossal és elmondta, amik éppen benne munkálkodnak. Valóban, ha Jimmy az aki ott ül és odamegy megszólítani, mégis mit fog róla gondolni? Aranyvérű nemesként, jó iskolázottsággal és szép eredményekkel végzett, de neki nem sikerült bekerülni oda, ahol ő professzor lett. Egy percig se higgye senki, hogy irigységet érzett, inkább az önérzetét, büszkeségét bántotta a dolog. Mégis ha megkérdezné a férfi, hogy mi lett belőle mit mondana? Egy meleg drogos, aki az apja örökségéből él? Egy perverz aki nem tudja a családi vérvonalat továbbörökíteni mert egy szado-mazo szobában csapkodja a szintén ratyi, kvibli párja porhanyós seggét? Itt nagyon elbúsult és zavarában elfordulva megvakarta a nyakát. Hiába fogadta el magáról azt ami ellen annyi ideig harcolt, azért érték őket kínos helyzetek, félmondatok, pletykák. Olyan félhangosan kimondott beszólások, amikre nem tudott támadni sem lépni, de azért sértette a becsületét. Dantét meg nem akarta megbántani, nem szégyellte, hogy kivibli sem pedig azt, hogy együtt vannak.... De azért ez elég hirtelen és új dolog volt Cain számára, nem lehetett könnyű mindezzel megbirkóznia.

- Lehet inkább hagyom Dante és nem szólítom meg... nem igazán vittem sokra.

Majd ledöntötte a pohár ásványvizet és a fiúra nézett, aki próbálta éppen vigasztalni őt, de ha logikusan megnézzük a nemes életpályáját nem nagyon lehetett mivel támogatni, ugyanis valóban egy munkanélküli drogos buzi volt. Nahát. A fiú talán még azt is gondolhatta, hogy őmiatta nem megy oda a mágus. Remélhetőleg nem vesznek össze.