Roxfort RPG

Múlt => Három Seprű => A témát indította: Mrs. Norris - 2015. 03. 01. - 17:02:40



Cím: Szeparék a sarokban
Írta: Mrs. Norris - 2015. 03. 01. - 17:02:40
(http://welovebudapest.com/image/5.55.exact726w.jpg?v=3)

A hátsó résznél vannak eldugottabb kis részek, ahová el lehet bújni, ha épp akarsz.
A legtöbb szeparé kényelmes, puha, bár kissé poros párnákkal még kényelmesebb kikapcsolódást biztosít.


Cím: Re: Szeparék a sarokban
Írta: sol - 2016. 02. 02. - 18:38:48
(https://cdnw.nickpic.host/mQA9Km.png)



  El kell ismernem, egészen jó. Sőt, szinte kitűnő, ha nem az lenne aki meg nem mondanám. Meg persze ha nem nyitná ki a száját. Lott méltó versenytársa lenne bármelyik átlagos írnek whiskyivásban. De nem nekem! Bár még csak négy körön vagyunk túl, azért pár vajsörrel közbe-közben öblögettünk és hát na érzem a hatását. Ezek a szeparék mindig ilyen ragadósak voltak? Poros lesz a valagam! Az a kicsi, kemény, kerek popsi. Szeretem a popsimat. Tök kemény, Nad néha még is megpróbál beleharapni. Szeretem, amikor Nadine a popsimba harap. Fú de meg fogom ma dugni!

- és akkor asz’szondtam a kis köcsögnek, hogy vissza lehet takarodni a toronyba vagy akár le is szophat helyben – regélem komoly arccal a múlt heti esetet azzal a kis elsős gyerekekkel – ÉS NEM SZOPOTT LE!! – fakadok ki, bár igazából nem is vágytam rá. Senki nem szeretne tizenegy éves kisfiúkat a farkán látni. Mármint az egészségesek. Biztos van olyanok, akik szeretnének, de Ők remélhetőleg nem prefektusok a Roxfortban. Bár Cavitchből kinézem. A mardisok furák. Mármint, akik képesek a testvéreikkel és az unokatestvéreikkel házasodni miért ne lennének ennél betegesebb dolgaik is.

- Én mondom ezek egyre pofátlanabbak! – térek vissza az elsősökre – Tavaly elég volt megvillantanom a jelvényemet és összefosták magukat! Idén ha nem küldök egy dühös madárrajt nem is vesznek komolyan! – borzasztó mi történt a tekintélyünkkel. Hát ezért viselem én büszkén a jelvényt?! Hogy a kis szemetek feleseljenek? A többit legalább tudom fenyegetni pontlevonásokkal, de a kékeket csak nem fogom bszogatni ezzel. Eleve gyéren áll a házunk! Mintha tavaly nem is mi nyertük volna a házkupát! Plusz még a kviddics csapatba sem tett be Vulkanov az a köcsög! Le is adtam egyből a repüléstant, bár lehet ha nem gyújtjuk fel tavaly az öltözőt Wolffal most csapatkapitány lehetnék a kis vakarcs helyett. Brrhhh Wolf. De jó, hogy már nem kell látnom a pofáját idén neki se!
- Amúgy igaz a pletyka, hogy keféltél Wolffal.. is? – Egy pillanatra elgondolkodom, hogy talán finomabban kellene beszéljek egy hölggyel, aztán rádöbbenek, hogy ez csak Lott. Meg kezdek részeg lenni. Picit. Érzem hogy még egy pohár whisky után képtelen leszek szépen beszélni angolul és el fog szabadulni írségem.

   Ezek az angolkutyák nem is tudják mennyire meg tudnám verni némelyiküket. Mármint eleve ha angol lennék is beverném némelyikük arcát, de nah. Múltkor is valamelyik griffendéles barom próbált vicces lenni és elsütött egy ír viccet a könyvtárban, csórikám meg csodálkozott hogy telebűvöltem a pofáját lóherével. Cvikker pedig kitiltott a könyvtárból. Megint. Hülye keféletlen csöndmániás szipirtyó. Már vagy egy hete azon dolgozom, hogy hogyan csempésszek kentaur szart a fiókjába, de mióta dementorok vannak az erdőben, a félemberek átvonultak a másik végébe. Szegényeim, olyan lehet a lélekszívó lidércek előtt csinálni, mint Myrtle mosdójában pössenteni. Pedig a szükség nagyúr! Csak mindig le kell üljek ha arra járok, mert a perverz szelleme még képes megkukkantani. Kis huncut.

   Mi is volt a téma? Jah igen Louise és a farkas esete. Haha, farkas érted? Mert a pletykák szerint megfarkalta. De utálom azt a pöcsfejet, el sem hiszem, hogy csapattársam volt az az arogáns popóarc. Popóarc. Mona rám szólt, hogy túl sokat káromkodom és hogy Oz eltanulja tőlem. Nem értem a húgomat, hogy neveljek így Ozból tisztességes ír férfit? Beszarás, ami ebben a kastélyban folyik én mondom!


Cím: Re: Szeparék a sarokban
Írta: Louise Lott - 2016. 04. 11. - 20:30:00
Sol Harington

“Fuck it all to hell and back!”

♦♦♦


+16
Harington olyan volt, mint egy egyszemélyes cirkusz. Ide-oda ugrált a témák között, és az ír akcentusa sem segített a helyzeten. Na, meg valószínűleg az sem, hogy kezdtünk csatak részegek lenni mind a ketten … és még dél sem volt. Előredőlve hallgattam, ahogy a járőrözésről anek-anek-anekdottázik, és kimerevedett szemekkel próbáltam a szájáról is leolvasni a szavakat. Volt némi időeltolódás a képi világ meg a hangok között.

- és akkor asz’szondtam a kis köcsögnek, hogy vissza lehet takarodni a toronyba vagy akár le is szophat helyben. ÉS NEM SZOPOTT LE! – emelte még feljebb a hangját, mire hátrahőköltem, majd nevetve lehúztam a whiskym maradékát és kísérőnek kortyoltam a vajsörömből is.
- Nem? Rohadt kis griffendélesek – csaptam a combomra és megforgattam a szemem. Bár lehet, hogy hollóhátasok voltak. Elvesztettem a fonalat. Meg nem különösebben érdekeltek a prefektusi teendőim, de a kis rohadékok engem is ki tudtak idegelni. Jó néhány megérdemelt volna egy kiadós rémdenevér-rontást.
- Én mondom ezek egyre pofátlanabbak! Tavaly elég volt megvillantanom a jelvényemet és összefosták magukat! Idén ha nem küldök egy dühös madárrajt nem is vesznek komolyan!
- Baszki néha beleverném ám a fejüket a falba – értettem egyet aktívan és kisöpörtem a hajam az arcomból. Amúgy is tiszta kóc volt az éjszakától, a kiadós ivászat pedig nem segített a megjelenésemen. - Meg kéne szopatnunk őket – javaslom hozzáértően és beledörzsölöm a kezem a nadrágomba. Mocskos egy hely. Tanulhatnának egy-két dolgot a varázslók a mugliktól. Ezt a kócerájt már rég bezáratták volna a hatóságok.
- Amúgy igaz a pletyka, hogy keféltél Wolffal... is? – vált témát Harington, mire felnézek rá a kezemről és abbahagyom a dörzsölgetést. Régen sem érdekeltek az efféle pletykák, sőt ha valaki kérdezte a pózokba is szívesen beavattam őket, hogy nézhessem az arcukat.
- Hmm… – vigyorodok el sokat sejtetően, és ismét hátradobom a hajam, ahogy lekönyökölök az asztalra. – Wolf jó menet volt – nyalom végig a szám. Sőt kibaszott jó, annyira jó, hogy megérdemelte a tegnap esti ráadást is. Jamie-vel pont ez volt a baj, hogy túl jó is volt. Még szerencse, hogy Kenneth már tönkretette a lelkivilágát, így nem én voltam a legnagyobb csapás, akkor lehet, hogy még bűntudatom is lenne. Ejnye-bejnye. – Bár remélem tudod, hogy rólad meg rólam is ugyan ezt mondják – mutattam körbe magunk között és még jobban elvigyorodtam. – Azok az őrjáratok – nevetem és megpaskolom Harington kezét. – Csak azon csodálkozom, hogy a harcimacád még nem esett nekem, bár ami azt illeti Bishoppp jobban aggaszt. Vágod, hogy sündisznóba mártott ütővel ijesztgeti a másodikosokat? – kérdeztem megint az asztal fölé dőlve, cinkosan. Különösebben bele se gondoltam, hogy Harington tud-e az Owennel való kalandjaimról, vagy az eddig még nem lett a nagyközönség elé tárva. – Ó, baszki! Szerezzünk mi is egyet! – Az hamar megoldaná a mi problémáinkat is a hülye gyerekekkel.

 A pult felé intve megvártam, amíg Rosmarta felveszi velem a szemkontaktust, majd rendeltem még egy kört mindkettőnknek. Itt már felesleges lett volna megállni, majd legfeljebb hányásig esszük magunkat a Mézesfalásban valamivel.


Cím: Re: Szeparék a sarokban
Írta: sol - 2016. 07. 07. - 09:05:32
(https://cdnw.nickpic.host/mQA9Km.png)



   A „jó menet résznél” kénytelen leszek pofán röhögni Lottot. Ejnye, hát tényleg akkora ribanc, mint mondják. Elég nagy kontrasztban van tavalyi kis Mika társammal, bár annak is volt köze Wolfhoz. Ez valami prefektusi számonkérés, hogy kiben járt már? Régebben nekifutásból arcon köptem volna azt a gyereket, de a háborúnak vége, Ő eltakarodott a kastélyból no meg a pletykák szerint eléggé ki lett facsarva. Mármint nem csak Lott által. Érdekes gondolat. Lott tuti lenyeli. Mármint nem mintha az baj lenne, sőt. Kis szopós szemei vannak amúgy is, amekkora szája van, pedig egy egész kviddics válogatott beleférne. A legszebb dolog, hogy ezt simán meg is mondhatom neki, maximum pofán vág aztán jót röhögünk. Ha nem lenne Nad még én is megdugnám, nem tagadom…

    Mintha gondolataimban olvasna, következő megszólalásánál kalászszínű szemöldököm homlokom tetejére szökik, tincseim takarásába. Hogyha ez a pletyka a harcimacizé Nadine fülébe jut ki leszek herélve, és ez most nem olyan kis perverz értelemben, ahogy játszani szoktunk. Hamar kijózanodom a gondolattól és megfeszülnek az arcizmok. Mostanában eleve nem önmaga szívem csücske. Jópofizik, baromkodik és természetesen élvezi, ahogyan rommá szeretkezem, de valami megváltozott bennünk. Mintha a nyár miatt lenne velem. Mintha a mélységet felváltotta volna az adózás és a kötelezettség. Egy kisebb ellenszél elfújja tőlem és összetörünk mindketten. Eleve nem tudom, hogy vágja-e Lisáékat… egy mosolyszünet garantált lesz kettőjük között és akkor rajtam fog állandóan csüngeni. Ha meg pletykát hall rólam és Lottról olyan állapotban, fülbevaló lesz a golyóimból.

    Limonádé mosolyt vágok be a Bishop-os beszólásra. Nah a másik anya oroszlánja a kastélynak. Úgy védelmez minden faszt, ami fontos neki, mint egy kobold a kincsét. De mindig jobb kedve derít, ha rá gondolok, hülye skót. Valahogy úgy képzelem el a Griffendél klubhelységét, hogy vérrel van felírva a neve a falra, hogy az elsősök tudják a helyüket. Igazából teljesen jogos.
- Ahh nem bánok jól a terelő ütővel – vallom be alázatosan és egy húzásra betolom maradék alkoholomat, látván, hogy Lott új kört kér. – De bármikor kilógatom a kis férgeket a Csillagvizsgálóból – ahj olyan cukin kapálóznak. Persze néha bűntudatom van, még is csak onnan tolt egy hullahoppot Dumbledore bácsi is, de hát ez igazából csak egyfajta tisztelgés előtte. Szakállat úgy sem tudok növeszteni. Pedig milyen szexi lenne. Nem kellene nagy, épp csak ajakam köré ilyen kis puncivakaró. Hogy sikongatna Nad. Jobban, mint eddig. Lehet bűvölők magamnak valamit estére, bár a részeg testmódosító bűbájok nem a legjobbak. Alig láthatóan megtapintom bal mellbimbómat… ezt is majdnem elvesztettem örökre.

     – Te már tüntetted el véletlenül a mellbimbódat? –  kérdezem abszolút komoly arccal. Mondjuk józan ember ilyet nem tenne szándékosan. De a kelpi sem tudja mi járhat Lott fejében. Kis perverz szuka, tuti, hogy már próbálta megnagyobbítani a kannáit, olyankor meg történnek balesetek. Igazából elmélázva a dinamikus duóján, fel is teszem a kérdést  – Neked eredetileg ekkorák?! – . Olyan tapintatos vagyok, mint magyar menydörgő. Valahogyan mindig is távol állt tőlem az úriemberség, mármint ha valaki megtudja, hogy kentaur szart akarok csempészni a könyvtárba, tuti meg nem mondaná, hogy amúgy nagy aranyvérű dinasztia leszármazottja vagyok. De hát ilyenek a fattyak vagy mi.


Cím: Re: Szeparék a sarokban
Írta: Louise Lott - 2016. 09. 02. - 14:41:43
Sol Harington

“I'll be having my favorit drink! It's called a lotT!”

♦♦♦


+16
  Kiszúrom ám, hogy Harintonéknál nem kóser valami, ahogy hamuszürkévé halványul a képe, és nem ám a szaros világítástól, amit ha jobban megnézek, hát ő, nincs is. Legalábbis itt a sarokban. Ennyi erővel mehettünk volna a Vadkanba is. Elvégre ott még a májadra is figyelnek, hiszen minden pia jól fel van locsolva.

- Kár, pedig mindketten tudjuk, mennyire szeretem az ütőket – sóhajtok, hogy visszavigyem a beszélgetést egy kevésbé öngyilkos hangulatba. Még a végén nekiállnánk egymás vállán sírni, és megbeszélni, hogy milyen szar is a kis elbaszott életünk. Kellemetlen lenne ekkora tömeg előtt, plusz még mindig csak a tucat tartozása felénél jár Harington. Nem akarnám elvenni tőle a lehetőséget, hogy törlesszen. Az nem lenne fair, elvégre tényleg öltem bele elég munkát, hogy ne bukjon meg Gógynövénytanból negyedikben.

 Hátradőlök, ahogy elém lebegnek a poharak, és félretolom a kivégzett darabot a könyökömmel, egészen a többiig. Nem igazán értem, miért nem viszik el soha a poharainkat, de talán ez valami kocsmás szokás, hogy fel tudd mutatni a trófeáidat. Legyen ám mire verned a faszod a többi alkoholista között, mert hát még itt is kellhet egy nyertes.

- A mellbimbómat? – kérdezek vissza, mert nem vagyok benne biztos, hogy tutira jól hallottam, majd lenézek a pólómra és csekkolom, hogy még megvannak-e. Nem mintha látnám, mert a melltartó jól fedi. – Hát, azt speckó még nem és tökre természetesen ekkorák. Mellesleg! – röhögök a markomba. – Mellesleg nem olyan nagyok! – fogok rá a jobb mellemre a szabad kezemmel. Kellemesen elfogadható volt a méretük. – A push up melltartókat meghagyom Bishupnak. Bár lehet, hogy ott az sem segít – vonok vállat, és ha már témánál vagyunk meg is igazítom magamon a sajátomat. Valahogy Wolfnak sikerült úgy leszednie este rólam, hogy a fele pántom teljesen kinyúlt. Vagy csak simán elfelejtettem visszahúzni a jó méretre, tudja a kelpi fasza. – Miért te már tüntetted el a sajátod? Még két körért korrepetállak Pénteken a Könyvtárban Bűbájtanból is – szorítom meg lesajnálósan Harington kezét, miközben megtörlöm a szám a kézfejemmel. Kemény munka ám már reggel tizenegykor is baszott részegnek lenni. Igazán értékelhetnék többen ezt a hivatást. Főleg, prefiként. Vállalni ezt a kockázatot… anyám! Allstars vagyunk, ahogy Balmoral fogalmazott. Kajakra, ha Malfoy maradhatott, nem tehetek olyat, amivel kibaszatom magam ebből az elit kőrből, ahová valszeg amúgy is elírás miatt kerültem be. Van is asszem egy hugrabugos srác, akit szintén Luise-nak hívnak. Tuti őt akarták igazából.



Cím: Re: Szeparék a sarokban
Írta: sol - 2017. 03. 19. - 13:19:05
(https://cdnw.nickpic.host/mQA9Km.png)



Nyálam megakad a torkomon ahogyan elképzelem Lottot ütőt szopizni és bevallom kicsit megérintem nemiszervemet is a gondolattól, ami nos hát, nem a leggyengébb állapotában feszít nadrágomban. Szép, minta prefektus vagyok. Mondjuk, soha senki nem mondta, hogy nem ér levarrni a prefektustársamat. Elvégre Weasley és Granger sem éppen szende szüzek, ahogy a pletykák mondják. Jó mondjuk ezt is az a karizmatikus hugrás terjeszti, szóval elképzelhető, hogy a fele se igaz, no de nincs pletyka valóságalap nélkül. Hiszen, mindenki mondja, hogy Lott egy kurva. És ez kábé igaz is. Merlin narancslevet facsaró bejárónőjére, remélem ezt nem mondtam ki hangosan! Nézzük csak vissza, kék-e? Nem, okés. Valahogy mindig úgy képzelem, hogy amikor beszélek, az kék. Ehj, le kéne tennem a piát.

Úgy néz ki az izgatásom nem áll meg puszta fantáziámnál. Lott rámarkol kancsóira és majdnem arcába köpöm a pohár aljából kierőszakolt utolsó pár kortyot. Szegény apja, ha tudná milyen buja leánya van, már biztos elzárta volna egy kiesvidéki toronyba. Mondjuk az Azkabanba. Belegondolva, bármennyire is szeretem ivótársamat, remélem nem lesz ilyen lányom. Már csak húgaimat is elzárnám örökre, ha megtudnám, hogy ilyeneket csinálnak. Te jó ég Mona! Ugye nem művel ilyeneket a Tayilor gyerekkel?! Egész nyáron leveleztek meg mindig együtt lógnak. A jó büdös kobold pisit! Meglátom azt a gyereket és azt fogja kívánni, bár másik kupéba ült volna annak idején!

- Őööőö nem, dehogy. Haha, milyen lúzer csinál már olyat? – mentegetőzöm megilletődve. Lényegében nem is hazudok. Nem tüntettem el. Életre kelt, lemászott rólam és a fél klubhelységet áttúrtam, mire megtaláltam Hollóháti szobrának a szájában. Csak remélni tudom, hogy Qcrosst nem látta. Mondjuk nem mintha felismerné, hogy az én mellbimbóm volt. Habár már bementem párszor hűvös időben bűbájtanra. Lott célzása a bűbájtanra csak még jobban elbizonytalanít.
- Szerinted Qcross figyeli a bimbinket? – kérdezem bepánikolt arccal. Szent Szalamandra, lehet hogy folyamatos molesztálásnak vagyunk kitéve? Pedig én nem is kértem.

Mármint a piát, ami megjött időközben. Na jó, azért megiszom, hogyha már itt van. Elvégre egy jó whisky-t barbárság lenne elpocsékolni, olyat csak az angol kutyák csinálnak. Meg esetleg a kínaiak. Sosem találkoztam még igazi kínaival, de valahogy úgy képzelem, hogy nem is tudják mi az a whisky. Mármint Cho kínainak számít? Elvégre itt nőtt fel. Bár belegondolva sosem láttam whiskyt inni. Általában pár mézsör után bemondja az unalmast. Mennyire nem pertyarc a csaj jézus. Részegen általában vagy sír vagy alszik. Mondjuk kábé ezt csinálta amúgy is, nem csodálom, hogy Potter leváltotta egy tüzes vörösre.

   Asszem kicsit elkanyarodtam a témától a tanári molesztálásokat illetően. Meg úgy az élettől. Banyek és még dél sincs. Nem lesz ez így jó. Na jó de. Pont így a jó.
- És arról halottál, hogy Balmoral is próbálkozik elsajátítani az öhm.. kivédés technikáját? – nincs is jobb, mint részegen pletykálni.