Roxfort RPG

  Persze, hogy most, a szünet vége felé veszem észre, hogy elfelejtettem üstöt venni és így mehetek vásárolni megint. Minden könyv és használati tárgy megvan ezen a vacak üstön kívül. Hogy felejthettem el? Remélem, hogy még nem fogyott el az összes. Nagyon szeretném letenni a RAVASZ-t, de ahhoz megint végig kell járnom a hetedévet. Igazándiból elképzelésem sincs, hogy milyen lesz az elkövetkezendő egy év, csak remélni tudom, hogy sokkal kevesebb eseményt kell átélnie a sulinak és a diákoknak.

  Összeszedtem a maradék pénzem és egy táskába raktam, majd az Abszol útra hoppanáltam. A macskaköves utca most is - mint mindig - tele van. Célirányosan a Pottager üstbolt felé veszem az irányt, bár eljutni odáig, fogalmam sincs, hogyan fogok. A boltok előtt előtt tolongtak a vásárolni kívánó diákok szüleikkel vagy egymaguk, ezért az üzletek befogadóképességét magasan túlszárnyaló tömeg már-már kezelhetetlenné vált. Beállok az üstbolt ajtaján kívül tolongó sorba, és türelmesen várok.

  Várakozás közben szemügyre veszem a rengeteg diákot a legkisebbektől a legnagyobbakig. Eközben láttam nem egy ismerős arcot, köztük leginkább nálam sokkal fiatalabbakat, de a velem egykorúak közül is voltak páran akik ma intézik a bevásárlást. Ahogy tovább nézek az utca belseje felé, észreveszek egy tejfelszőke hajú, nyakigláb fiút. Meglepően elegáns ebben a bordó öltönyben. Jól látom, hogy az selyem? Azért ezt még Malfoyból sem néztem volna ki. Miért akar feltűnősködni, most amikor az aranyvérűeknek már nincs akkora hatalma, mint eddig? Sőt, szerintem inkább meg kéne húznia magát, főleg, hogy az egész családjáról azt terjesztik, hogy Halálfalók voltak és ez alól még Draco sem kivétel.

  Lassan beérek a boltba és megveszem a közepes méretű, fekete üstöt. Mikor kilépek az ajtón, még mindig látom a lehetséges évfolyamtársam, ahogy felém halad, bár valószínűleg nem én vagyok a célpont. Úgy döntök elindulok egy kicsit körülnézni más boltokban. Például, lehet nem ártana még egy-két darab penna. Scribulous papírboltja nincs túl messze innen, lehet beugrok oda is. Pénzem még van elég. Vagy ha nincs, akkor bemegyek a Gringottsba. Tényleg, lehet van annyi pénzem, hogy elköltözzek, de, ha mégsincs, akkor félreteszek. Egy pár év múlva biztos összegyűlik annyi, amennyi elég egy viszonylag alacsony költségvetésű házra, de ez még odébb van.

  A kirakatban lévő üstök egyre csak fogynak, de én még mindig a kirakat üvegét nézem amikor valaki mellém áll. Draco az. Ezekszerint mégis én voltam a célpontja nem pedig a kijárat. Hosszú ideig bámuljuk a kirakat üvegét, mikor megszólal.
  - Szia Draco!- köszönök vissza,  majd megfordulok, hogy egymással szemben álljunk és a köszönést megtoldom egy barátinak szánt mosollyal. - Igen én is visszajövök és ezek szerint te is. - ez egy kicsit alap kérdés, de én nagyonis örültem neki. Nem sok emberrel beszéltem a nyáron. Emiatt sem tudom, hogy kik jönnek még vissza az évfolyamról. - Sajnálom, de senkiről sem tudok.  A Mardekárból rajtad kívül jön valaki? -kérdem, majd majd megint rámosolygok és várom a válaszát.

  Az egyik lábamról a másikra helyezem a súlyom,  majd nem túl diszkréten végigmérem a fiút.  Ugyanolyan szőke haj, mint eddig, a már korábban is látott bársonyzakó és hozzá tartozó vasalt nadrág.  Draco adta a formályát. Nem igaz, hogy ennyi ruhában nincs melege!  Így nem maradhatunk a tűző napon, egyikünk sincs ideálisan öltözve. Én a krémszínű, selyem ujjatlanpólómmal és a rövidnadrággal, ő meg ebbe a kandallónak tűnő ruhába öltözve elég veszélynek tennénk ki magunkat a bevásárlóút legnaposabb pontján.
  -Nem megyünk be valahová, az árnyékba? Itt a ruhádból ítélve szó szerint megsülnél. - szívesen ennék fagylaltot és terveztem is, hogy ha megvan az üst, elmegyek a fagylaltszalonba. Nem tudom, ő mennyire gyakran szokott fagyizni, de ennire azért nem hiszen, hogy komoly lenne.

 Egy barátságosnak szánt mosollyal válaszolok a köszöntésre, de nehezen rejtem el a szám szélében megbúvó gúnyt, és talán meglepettséget. Tíz éves koromtól senki nem szólít Draconak, aki nem a közeli barátom, vagy legalábbis nem egy felnőtt, úgyhogy ez meglepő számomra. Máskor lehet megjegyzést is tennék erre, de most nem teszem. Különben is, én is a keresztnevén szólítottam őt.
 - Igen, visszajövök. Gregory Monstro, Blaize Zambini, Emily Dean és Pansy Parkinson, akikről biztosan tudom, hogy visszajönnek.- viszonylag gyorsan elkönyvelem, miért is nem emlékezhetek Sophie vezetéknevére. Nem úgy tűnik, hogy ismerne ő bárkit az évfolyamából, bár azért az furcsa, hogy egyetlen embert sem kérdezett meg. Én sem ismerek sok hollóhátast az évfolyamból, aki beugrik, az Wolf, Goldstein és Boot, de én nem is vagyok hollóhátas. Igaz, biztos sokan megvoltak már, de névről nem ugrik be.
 Egy másodperccel a végigmérés után úgy döntök, ez engedélynek minősül, én is végigfuttatom a szemem a lányon, különös tekintettel a melleire, a combjaira, próbálom elképzelni, mi rejtőzhet a ruha alatt, de ez persze mindig csalóka. A képzelet mindig ferdít, midig tökéletesnek képzel el mindent, amihez képest azután a valóság csalóka. Kicsit mintha kinyitnék egy zsákbamacskát, egy karácsonyi ajándékot, ami vagy tetszik, vagy nem, de az mindenképpen jó, hogy kaptam valamit. Amit a csomagoláson keresztül meg tudnék állapítani, ez az ajándék nem lenne ellenemre.
 - Jó, hogy szólsz, a múltkor is napszúrást kaptam. Nincs kedved meginni valamit? Lenne pár kérdésem az iskolai dolgokról.- elsősorban a RAVASZ-ra lenne jó felzárkózni, siralmas volt a teljesítményem, talán át sem mentem volna még abból sem, amiből a legjobb vagyok, ha nincs az évismétlés. Másodsorban azért szeretnék egy kicsit ismerkedni is.
 - Nem nagyon beszélgettünk még, ugye? Mik a terveid iskola utánra, Sophie?- mindössze negyven méter séta után megérkezünk a napernyővel védett teraszra, amit kinéztem magunknak. A selyemtalárom összehajtom, és leülök az asztalhoz. Nem futom át, mik vannak, valami egyszerű, szokásos italt fogok kérni. - Mi legyen, üdítő vagy valami erősebb?

  Ahogy rámmosolyog, abban van valami, amit el akar rejteni, de nem jövök, rá mi az. Mondjuk nem is ő lett volna, ha nem hagy ki egy ilyet. Furcsa, hogy még sosem hívtam őt a keresztnevén, de hát mindent el kell valahol kezdeni. A nevek közt van, amelyik egy kicsit megdöbbent. Monstro biztosan nem önszántából jön vissza, ez egyértelmű. Talán a szülei beszélték rá, de az is lehet, hogy megjött az esze.
  - Akkor mardekárosokból nem lesz hiány, igazam van? - megengedek magamnak még egy mosolyt és a nagy melegre való tekintettel iszok egy pár korty vizet.

  Ahogy látom ő is megnéz magának, amit persze nem ellenzek, mert én is alaposan végigmértem, de bizonyos testrészeket azért kevésbé feltűnően is megbámulhatott volna. Az arcán látszott is egy kicsit, hogy tetszik neki, amit lát és ez nekem jól is esik, de el lehet ezt intézni diszkrétebben is. Az ilyenfajta fiúk általában nem túl szimpatikusak, Draco pedig ennek a bizonyítéka, sosem volt szimpatikus, de más hozzáállással akár még barátok is lehetünk.

  - Akkor tényleg menjünk, mert, ha tovább maradunk, akkor megint az lesz a vége. - miután elindultunk, érdeklődve nézek rá. - Nocsak, mi lenne az? -Vajon, mit szeretne az iskolával kapcsolatban megbeszélni? Elvileg ő volt tavaly az egyik iskolaelső. Azért csak megyek mellette és nemsokára meg is érkezünk egy napernyőkkel borított teraszhoz. Kérdését nem hagyom figyelmen kívül, pusztán csak gondolkodok.
  - Nem, még nem. -ami azt illeti, eddig nagyon egymáshoz se szóltunk. Mért érdekli ez ennyire? Mit tettem, hogy egyáltalán hozzám szólt? Mindenesetre most már válaszolok, nem akarom húzni az időt.
   - Ha a vizsgaeredményeim elég jók lesznek, a Godrikba szeretnék jelentkezni általános aurori képzésre szeretnék jelentkezni. válaszolok és nem sokkal utána vissza is kérdezek. - Te hova készülsz, ha készülsz?

  Leülök vele szembe, az üstöt pedig lerakom a mellettem levő székre. Megnézem a választékot, mire megkérdezi mit kérek. Az erősebbet szerintem most nem erőltetem, inkább egy jó gyümölcslevet kérek.
  - Inkább az üdítő. Egy időre most elegem van az erősebb italokból. - na igen, amikor Brian hazaért, egyből megünnepeltük és hát.. a másnaposság sem került el bennünket.

 - Nem lesz.- nem kevés akaraterőm kell bevetnem, hogy visszanyeljem a megjegyzést, amit hozzácsatolnék. A mardekárosok tudják, mit akarnak, de korántsem biztos, hogy griffendélesből ugyanannyit láthatunk. Ők most azt hiszik, hogy bármit elérhetnek, ha túlélték az elmúlt időszakot, pedig háborúk mindig voltak, és nem csak túlélni kell őket, tudni kell visszatalálni a normális világba is. Ami a hollóhátasokat illeti, belőlük sem hiszem, hogy hiány lesz. A legtöbben szerintem ezer évig is ellennének a könyvtárban.
 Egyelőre abbahagyom a lány nézését, láttam, amit akartam. Mindig meg tudtam állapítani már ennyiből is, melyik lány milyen típus. Van, aki zavarba jön, van, aki dühös lesz, és van, aki még lejjebb is csúsztatja kicsit a ruháját. Sophie köztes kategória lehet, bár azt nem tudom, melyik irányba húz inkább, a könnyen kaphatóba vagy a prűdbe.
 - Hát, csak röviden az, hogy mi volt áprilisban. Nem nagyon voltam órákon.- igaz, testben azért ott voltam pár órán, sokat nem igazán sikerült ott elérni. Elég csúnyán elhagytam magam, és abban a világban a tanulmányi eredmények nem számítottak semmit. Persze, én most is tökéletesen meglennék nélkülük, inkább magam miatt akarok jó eredményeket, mint a jövőm miatt. A valóságban a papírok úgysem számítanak. Rengeteg neves pálcakészítő tanult keményen, ért el úttörő eredményeket, Olivander viszont a kapcsolataival mindet tönkretette, másodsorba taszította, pedig ő sem különleges. A Nagyúr kérdéseire legalábbis nem tudott felelni, és az új pálcám éppen olyan jó, ha nem jobb, mint az, amit ő csinált.
 Sikerül úgy elmosolyodnom, hogy ne láthassa benne a gúnyt. Még egy auror. Egy év anarchia elég hozzá, hogy az összes üresfejű gyermek azt higgye, hogy jó auror lenne belőle, de arra egyik sem gondol, hogy a tengernyi griffendéles mellett, aki elözönli azt a területet a következő években, esélyük sem lesz bekerülni. Eddig sem volt könnyű, de most brutális túljelentkezés lesz. Az olyanok, mint Potter, kétségtelenül bekerülnek, nekem sem hiszem, hogy gondot okozna, ha érdekelne a bűn elleni harc, de az átlagosoknak esélye sincs. A legtöbben túl naivak még ahhoz is, hogy tudják, a legtöbb auror még mindig valakinek a zsebében van. Nem egy volt, aki gyakran megjelent kiskoromban az ebédlőasztalnál, néha még a gyerekét is elhozta, hogy játsszak vele, amíg üzletel apámmal. Néhány száz galleonért mindig tudta, ha razzia készül valahol.
 - Milyen kicsi a világ. Én is az aurori pályán gondolkoztam, bár lehet a jogot próbálom meg inkább, és megpróbálok bekerülni a Wizengamotba.- rengeteg tervem volt a felnőtt Draco Malfoyra, nyolc éves koromtól mostanáig talán több száz is. Eszembe jutott a Wizengamot, a politikai pálya, de amikor apámnak említettem, eloszlatta az illúzióimat ezeknek a szerveknek a működéséről is. Meg tudta vásárolni Caramelt, és valaki biztosan megvásárolja Shackelboltot is. A Wizengamot sem más, még az olyan emberek, mint Kupor, sem teljesen tisztességesek. Ha azok lennének, akkor néhány hónapja, a börtönben találkoztam volna először apámmal. - Akkor gondolom jól megy az SVK.
 Bólintok egy cinkos mosollyal az arcomon, de mégis azt hiszem, hogy felvág ezzel a másnaposság dologgal. Nem emlékszem, hogy láttam volna bármelyik bulin, én pedig elég sokon voltam a nyáron, úgyhogy nem valószínű, hogy egyáltalán volt már részeg. Kivéve, ha muglikkal szórakozik, de az ő italaik sokkal gyengébbek, nem olyan jó ízűek, és nem is ütnek igazán nagyot. Aki nem Lángnyelv Whiskeytől rúg be, az nincs berúgva.

  Ezt mondjuk teljes mértékbe meg tudom érteni. Senki mögött nem áll könnyű időszak, neki pedig a mostani sem lehet egy leányálom. Mégiscsak halálfaló volt. Ezt nem felejtik el egykönnyen, főleg azok nem, akik kezdetektől fogva nem ápolnak vele tűrhető kapcsolatot.
  Én, őszintén szólva semleges lehetek számára. Ő is az nekem. Nem mondom, hogy a kezdetek kezdetétől kedveltem, de azért ez nem olyan ellenszenv, amit ne lehetne egyszerűen csak elfelejteni. Nála azért vannak nagyobb rosszakaróim is. Példánk okáért Lott. Nagyon régóta vagyunk rossz viszonyban, de én már arra sem emlékszem, hogy mi miatt.

  Mosolya teljesen normálisnak tűnik, de van benne valami, valami nyugtalanító. Mindenesetre ezen most nem fogok agyalni, nem igazán éri meg.
  Milyen kicsi a világ? Semennyire, csak az emberek intézik úgy, hogy kevésnek bizonyuljon. Azért bólintok a válaszára és igyekszem a lehető legkevésbé furcsa arcot vágni. Nem különösebben érdekel mondjuk, hogy ez mennyire sikerült eredményesen, annál inkább az ő pályaválasztása. Vajon mi vihette rá, hogy aurori hivatáson esetleg jogin gondolkodjon?

  SVK-ból jónak mondanám magam? Nem feltétlen. Kétségtelenül teljesítem a továbbtanulásomhoz szükséges szintet, de ez nem jelenti azt, hogy kifogástalanak az eredményeim. Ez nem is igazán lehetséges, de próbálkozni mindenesetre próbálkozok. Az elmélettel nincs bajom, a gyakorlattal viszont annál inkább, ez pedig hátráltat egy kicsit, elvégre az SVK-ban a gyakorlat sokkal lényegesebb mint, hogy mennyire jól tudod a varázsigék leírását, hatásait, esetleges hibalehetőségeket.

  Viszonzom a mosolyát, majd elgondolkodom. Brian érkezése előtt miért is ittam olyan sokat? Merthogy ittam. Májusban hazaértem, akkor még nem volt semmi. Júniusban lehettem talán a legnyomottabb hangulatú. Miranda már megint azzal hencegett, hogy neki milyen jó is a barátjával. Tisztán emlékszem az egészre. A mai napig be-bevillan egy-egy mondat, kép. Én persze nem túlzottan örültem és mért is ne kaptam volna egy jó kis fejmosást. Na de mindegy is. Ezek után inkább ideiglenesen elköltöztem Londonba, nehogy még egyszer ilyen legyen. Legközelebb csak július végén mentem haza és akkor is csak, azért, hogy bepakoljak. Muszály beszélnem Brian-nel, hogy találjunk ki valamit. Azt mondta, ő sem szeretne velük élni, de vissza szeretne költözni az országba.

 Eltelik egy perc. Eltelik kettő, a mosolyom pedig kezd egyre kínosabbá válni, ahogy csak némán tükrözzük egymás arcát. Nem azért, mert nem szoktam kiváltani nőkből a teljes csendességet, hanem azért, mert ő nem is pirult el, nem is tűnik feszültnek. Csak kortyolgatjuk az italt, de még a kérdéseimre sem válaszol, még egy-egy szóban sem.
 Sokan lennének, akik visszakérdeznének, hogy most akkor mi van. Sokan vannak olyanok is, akik egyszerűen megsértődnek rajta, hogy látszólag figyelmen kívül hagyják őket. Nekem viszont tetszik, hogy nem kell vele annyit csacsogni. Ki tudja, ez talán valami elborult türelemjáték, a hollóhátasok imádnak kussban ülni és olvasni. Sophie sem lehet kivétel, gondolom, a bulis ivós dolgot is csak azért mondhatta, hogy ne nézzem lúzernek.
 Az asztalra könyökölök, és egy darabig a behajlított csuklómon nyugtatva az állam tanulmányozom az arcát. Bánom nagyon, hogy a legilimencia megtanulására már nem volt időm, és nem is tudom, kitől fogom elsajátítani ezt a tudást Bellatrix néni és Piton professzor halálával. Rendkívül hasznos eszköz lehetne a kezemben, ha tényleg olvasni tudnék másokban. Most be kell érnem azzal, amit látok a saját szemeimmel. Nem elég, de úgy döntök, hogy kockáztatok. Legrosszabb esetben leönt vagy felpofoz, egyik sem olyan reakció, ami ismeretlen vagy elviselhetetlen lenne számomra.
 Alig észrevehetően lépek rá a bal lábammal a jobb sarkamra, hogy óvatosan kiszabadítsam a lábam a cipőmből úgy, hogy közben ne vegye észre a felszínen látható testemből a ténykedésem. Alig észrevehetően nyújtom elő a lábam, miközben őt nézem, egyrészt a reakciókért, másrészt meg hogy nagyjából jól célozzak. Sikerül is a lábammal megtalálni az egyik combját, és elkezdem piszkálni a meglehetősen rövid nadrágja szárát a lábujjammal a zoknin keresztül. Remélhetőleg ezt a nyelvet már beszéli, és értékeli, hogy nem kezdek el köntörfalazni meg verselni, mint valami korszakot tévesztett Petrarca.
 - Elkezdtem amúgy írni egy könyvet, nincs kedved eljönni hozzánk? Megmutatnám.- valahol még valóban megvan az a hatoldalnyi címtelen pergamen, amit egy nyáron körmölgettem arról, hogy mennyire elviselhetetlen a szegény, okos, népszerű fehér holló élete a sok ostoba, sáros és irigy varjú között, de mindketten tudjuk, hogy a könyv senkit nem érdekel. Ennél egyértelműbben már körülbelül csak akkor fogalmazhatnék, ha nyíltan megkérdezném, hogy van-e kedve kipróbálni az ágyamat, vagy inkább leönt. Az utóbbiból nem biztos, hogy jól jön ki hosszú távon.

  Iszok még egy kortyot, majd leteszem az italt és hátradőlve, nem kicsit perverz módon bámulom. talán a sok egyedüllét miatt van, de ez most kifejezetten jól esik. Zavartalanul idegesíthetem nyilvános helyen. Mi lehetne ennél jobb? Iszok még egy kortyot és most már az sem érdekel túlzottan, hogy a körülöttünk lévők esetlegesen hülyének néznek. Mért érdekeljen egy ily csekély dolog. Elvégre nap, mint nap megkapom, hogy mekkora stréber is vagyok, illetve ehhez hasonló számukra bizonyára sértő dolgokat. Ez engem már ott hagy hidegen, ahol kapom. Marhára nem tud érdekelni mások véleménye a tanulási szokásaimmal, illetve magánéletemmel kapcsolatban.

  Érdeklődve nézem, ahogy az asztalra könyököl és majdnem meg is jegyzem egy kicsit később, hogy ez mekkora bunkóság is valójában, de ekkor egy lábat érzek a combomon, pont a nadrágom szárának végénél. Elmosolyodok, felemelem a narancslével töltött poharat és rendkívül higgadtan - amit nem mellesleg kurva nehéz tartani - felé mutatom és megkérdezem.
  - Szereted? - talán most hülyének néz. Lehet, azt hiszi, hogy le akarom önteni, de ha bármiféle ilyen gondolata lenne, azt a következő mozdulatsorozatommal egy kissé megcáfolom. Megiszom a maradék italt, leteszem a másik kezem és megkeresem vele a lábát. Mikor megtalálom, egy hirtelen mozdulattal lehúzom róla a zoknit, zsebre vágom és felállok.
  - Na lássuk azt a könyvet. - kihívó tekintettel nézek rá, felveszem a táskám és az újonnan vett üstöt és vigyorogva elindulok oda, ahonnan jöttem.

  Nem tudom, hogy mennyire leptem meg, de csak remélni tudom, hogy követ, ugyanis fogalmam sincs arról, hogy hol lakik. Lesz még böjtje ennek. ha követ, akkor megtudja mi is a tervem, de eddig maximum annyit szűrhetett le a  viselkedésem alapján, hogy benne vagyok a kis játékában, holott teljesen mások az elképzeléseim. Lehet, nem ártana letenni előbb a cuccaim, de ez így alakult.

Az Abszol úton két csodálatosan ízléses alak vonult. Nem lehetett sima sétának nevezni, inkább amolyan légiesen könnyed haladás volt a földiek között, amit két androgün félisten tett meg puszta kegyből, hogy a nyomorult népség lásson végre valami szépet is. Azért léptek ki kastélyuk falai közül, hogy elkápráztassák a parasztságot csodálatosan szexi kisugárzásukkal. Fekete és hófehér hajzuhatag finoman szállt a szélben, puhán omlott vállaikra a sárkányvérsampontól tiszta szatén folyam. Velük szemben és mögöttük pár percre megálltak az emberek, hogy megnézzék maguknak a két gyönyörű férfit. Két ilyen boszorkányosan szép mágus egymás társaságában igazán idegborzolóan festett a heteroszexuális férfiak számára. Szinte kérdés sem volt, hogy ők barátok-e vagy netán kapcsolatban vannak... A duzzogó, alacsonyabb lányosabbik fél arcáról olyan szintű sértettséget lehetett leolvasni, amit csak akkor láthatunk, ha egy szerelmi perpatvart követően rosszal az egyik fél a másikra. A másik egy ritmusban haladt párja mellett, s úgy próbált csinálni mintha nem is tartoznának össze, holott folyamatosan összekoccanó ujjaik és azt követő pironkodásuk másról sem tanúskodott. Cain mindent elkövetett, hogy ne tűnjön buzinak. Ebben való igyekezete semmit sem ért, hiszen túlzottan jól mutattak egymás mellett ahhoz, hogy ne keveredjenek ilyetén gyanúba. Dante Cain által kölcsönkapott ruháiban sétált, egyedül térdig érő fekete csizmája volt az övé. Színben egyező karcsúsított selyemnadrág és egy kötött derekáig érő mélyen dekoltált fekete kaftán volt rajta. Szépen kiemelte tejfehér haját és bőrét. Cain szokásosan elegánsan mutatkozott, bár bele vitt egy kis utcai divatot. Megrögzötten gyűjtötte a mugli ruhákat és ezzel egy kaotikus ám stílusos külsőt tudott magára ölteni. Fekete basagatyát húzott, ami csak picit buggyant meg a lábai között. Mellé egy fekete platformos férfi creepert  és egy aszimmetrikusan kötött fekete pulcsit húzott. A ruha a  nyakán lezser volt és hasonlított egy garbóhoz, a kezének ujjait pedig csavargósan be tudta dugni a pulcsi végén hagyott apró lyukakba. Még ezen a viseleten is tisztán látszódott, hogy mennyire drága volt. Mivel tegnap éjjel eleget táplálkozott Dantéból nem volt nála a nyaklánc melyben az orvosságát hordozta, sem pedig az ópiumos pipája, hiszen indulás előtt szívott. Igazán szüksége volt rá, hogy ne zokogja végig az útjukat. A hosszú macskaköves utcán sétálva egy árva mukkot nem mondtak egymásnak. Dante zavartan forgolódott és tanácstalanul nézte a kirakatokat, de mivel középen haladtak sehova sem lépett oda, hogy jobban szemügyre vegye a portékát. Körülöttük konstans haladt a tömeg, egy-két bolt előtt utcai árusok mindenféle finomságot és meleg italt kínáltak, a levegőben a hidegre való tekintettel vajsör és forralt bor szag párolgott.  Szótlanságukat végül a fekete hajú démon törte meg, szokásosan darabos és fagyos modorában.

- Mondja, meddig akar még némán haladni mellettem, mint valami rettegő házimanó? Ideje lenne rátapadni a kirakatokra, hogy minél hamarabb hazamehessünk, hiszen nem kívánok egész nap magával lófrálni. Nézze meg, ahogyan bámulnak minket! Majd kiesik a szemük... Tudja, nem szeretnék estig a hidegben sétálgatni, így igazán megkezdhetnénk a vásárlást! Van elképzelése, hogy mit szeretne venni?

Vetette oda búgó hangon partnerének a kérdéseit és csípős megjegyzéseit, kinek arca ettől még mérgesebb ábrázatot öltött, mint annak előtte. Bár a nézőközönség nem tudhatta mi történt kettőjük között, de igazán cifra napokat éltek meg. Foglyul estek négy napra egy pincében ahol mindenféle szexuális kínzásoknak vetették alá őket és… egymást. Vagyis Cain keze járt el Dante felett, de ez lényegtelen… Elég sok minden nyomta a vállukat mostanában. A kizsarolt megszeghetetlen eskütől kezdve a nemi erőszakig és azon túl egy átszerelmeskedett éjszakán át az összes elképzelhető módozatban és pozitúrában, amit halandó maga elé mer képzelni: volt itt minden! De csitt! Ennél többet nem mondhatok, maradjunk diszkrétek. Nos, a fent említett dolgok sokasága okozta a mosolyszünetet, ugyanis Cain a tegnap éjszakai ópiummámorában megfeledkezett arról, hogy mindenáron heteronak képzeli magát és Dantéval úgy viselkedett végre mint természetes közegében tenné, egy végtelenül  szerelmes meleg férfiként járt el. Ám másnap reggelre mire eltávozott belőle a drog és az izgalom, szembesülnie kellett a rút ténnyel: az egész éjszakát egy másik férfival töltötte, kinek szerelmes semmiségeket lehelt a fülébe a párás ablakok védelme mögött és jól esett neki amit csinált! De ez még semmi! Egymást ölelve aludtak el a privát hálószobájában! Ahova ezelőtt soha senki sem tehette be a lábát… Más kérdés , hogy nem is volt rá alkalom, de akkor is!

~Istenek bocsássátok meg nekem, amit tettem! Soha többé nem fordul elő! Soha! Ma kikeverem azt a bájitalt amivel legalább az érzelmeinket és vágyainkat képesek leszünk kordában tartani… Én ezt nem engedhetem meg! Aranyvérű vagyok! Nem keveredhetek ilyen mocskos és undorító hírbe!~

Fogadkozott Cain minduntalan, miközben a mellette poroszkáló fiút nézte periférikusan, kinek arcáról a sértettség és a boldogtalanság sütött. A mai reggelük a tegnap éjszakájuk megcsúfolása volt. Minden amit Cain felépített,  azt úgy rombolta szét mint egy buldózer.






Cain délután meglepő módon saját magától riadt fel, a házimanó nem akarta őket megzavarni a reggeli idillben, hiszen egész éjszaka olyan hangokat hallott mintha a nászutas lakosztály mellé költözött volna  Las Vegasban. A vámpír először csak azt vette észre, hogy valamiért baromira zsibbad  a karja, amikor kinyitotta a szemeit rájött miért. Dante Skarsgard simult hozzá pucéran és ő erősen magához szorította a pihegő testét. Első gondolata az volt, hogy olyan mint egy hófehér kis nyuszi. Ekkor magát is meghazudtoló módon a következő mondat bukott ki a száján.

- Az istenek faszát! Mi van már itt? Mi ez itt? Milyen nyuszi?

Nem értette mi ez. Nem is fogom részletezni mi felett érzett elégedetlenséget, azaz előző játékban úgyis le van írva. Lényegében éppen azok az emlékképek pörögtek  a szemei előtt, amik abban a történetben folytak a 18-as, elbarikádozott, sugárfertőzött részben. Tehát Cain káromkodva kislisszolt Dante szorító öleléséből, mintha egy leprás szőtte volna köré az ujjait. Riadtan ült fel. Haja össze-vissza állt mert alaposan elfeküdte, összekócolódott a pajkos éjszaka folyamán. Legalább tíz órát aludhattak egyhuzamban, így a szobára ráült a kanszag. Olyan volt mint egy oroszlánbarlang ami párosodó hímekkel lett volna megtömve: vágni lehetett a hormonillatot. A vörös takarót egy karlendítéssel lökte le magáról, miközben remegve lelépett a fehér szőrmére, ami az ágy alatti platformokat borította.

~Nem ez nem lehet… ez nem történhetett meg! Tényleg ennyit narkóztunk volna?~

Pislogott maga elé és szemeiben sós könnyek gyűltek. Lassan újra megfordult, felült az ágyra törökülésben és a fehér kis nyuszit figyelte, aki bájosan kucorgott a hatalmas fekhelye közepén. Álmában egyre inkább az ő üres térfele felé oldalazott keresve a testét, miközben a nevét suttogta és szexin beharapta az ajkait. Cain nem gondolkodva azon mit csinál , ijedtében hátrahőkölt és gerincére vágódott. Káromkodva bukfencezett lefelé az ágyról , mialatt kétszer is beverte a derekát a giccses emelvényekbe . Nem törődve  a fájdalmaival emberi mozgást meghazudtolva seggen csúszva hátrált a feketére lakkozott hajópadlón, egészen az ablakig így vágódva neki a vörös selyemtapétának. Lábait védekezően mellkasa elé húzta, szinte magzatpózba kucorodott a földön. Néma sikolyra nyitotta ajkait, és fehér öklét a szájába tömte. Erélyesen beleharapott. Kiserkent a vére hatalmas szemfoga nyomán, de nem engedte el. Nem akarta elhinni , hogy mindez megtörtént velük. És mindenre emlékszik! Még mentsége sincs! Minden egyes mozdulatra és mondatra kristálytisztán emlékezett. Amikor Danténak szerelmet vallott és azt taglalta, hogy milyen csodálatos és gyönyörű…meg hogy örökre az övé és senki másé! A többit már nem is akarta hallani magában. Életében háromszor szexszelt és ebből kétszer egy férfival történt, a szereplők pedig egymás testvérei.  Könnyei egyre gyorsabban patakzottak arcán , miközben úgy vonyított mint egy kutya,  amit a sarokban rugdosnak. Bár meg kell hagyni Cain igazán csinos fiú, most nem nyújtott épületes látványt. Vérző öklével a szájában… abban a szájban amiben tegnap még Dante is járt…igen! Ez túl sok volt. Elsírta magát mint egy lány. Hosszú fekete haja egyre ziláltabban állt a fején, mintha csak jelenlegi hangulatát tükrözné.

- Istenek! Merlin! Valaki segítsen! Mit vétettem, hogy ilyen szörnyű sorsot szántatok nekem? Miért nem halok meg inkább azonnal?

Jajdult fel Cain miközben még mindig saját magát csócsálta és sajnálta. Ettől a kiáltozástól a békésen pihenő Dante is megugrott az ágyban. Álmos fejjel nézett ki a takarók közül és bágyadtan mosolygott, még semmit sem sejthetett abból a durvaságból ami rá várt.  A nemes riadtan odakapta a fejét, majd pár pillanat múlva magát takargatva kirohant a szobából, egyedül hagyva a csodálkozó fiút.


Cain alaposan megmosta a fogát vagy hatszor. De úgy, hogy az ínye is vérezni kezdett belé. Idegbeteg módon letusolt azt remélve, hogy ettől rituálisan is lemossa magáról azt, hogy meleg mint egy kazán. Törölközővel a derekán visszasündörgött a szobájába, ahol még mindig ott ült a fiú, semmit sem sejtve abból ami most következik. Cain zavarodottan nézett a kvibli kedves kis arcára és így szólt. Nem is szólt, hanem odaugatott.

- Jó reggelt Skarsgard! Remélem, hogy felkészült lelkiekben arra, hogy mától elfoglalja  a szobáját mert nem kívánok több ilyen éjszakát eltölteni önnel! Szégyellem minden egyes magával töltött percét! Erről még ma délután szeretnék önnel beszélni, mert ez tarthatatlan, elfajzott és gusztustalan! De első körben öltözzön már fel, mert magára sem bírok nézni! Ne lóbálja itt nekem a micsodáját… az istenek szeremére! Ez kész vicc…

Vetette oda dühösen, ezzel felbecsülhetetlen károkat okozva az amúgy sem jó lelkiállapotban leledző szerelmének. Hát most adta el a nővére neki Dantét annak fejében, hogy Cain ne gyilkolja meg. Tegnap árulta el őt egyetlen testvére és semmizte ki minden vagyonából.  Majd vigaszt és szerelmet keresve adta oda magát a vámpírnak teljes bizalommal. Azt hitte , hogy a tegnapi éjszaka elég volt ahhoz, hogy letudja végre Cain azt ami ellen képtelen tenni. Azt hitte Cain végre elfogadta magát és őt is.  De nem… Míg a fiú reagált a nemesnek az szótlanul hátat fordított és dühösen magára kapkodta drága ruháit. Nem akart Danténak meztelenül tetszelegni . Ígéretéhez híven vásárolni akarta vinni a fiút,  mert nem volt egy gönce  sem és tudta milyen úgy élni hogy nélkülöznie kell és amiatt rettegni , hogy egy normális gatyát sem tud húzni ha úgy adódna a helyzet. Ritkán, kiskorában a bálokon állandóan amiatt égett, mert az apja nem volt hajlandó egy árva knútot sem fizetni azért, hogy valahogy kinézzen a fia. Kivett két igazán különleges darabot, mellé egy alsógatyát, egy pár zoknit,  majd a fiú felé dobta.  Ismételten felvette az iskolai fiúöltöző habitust amikor esetlenül dobálózik a ruhákkal. A felső Dante fejére hullott, úgy nézett ki mint egy kis fekete szellem a hatalmas kötött kaftán alatt.

- Miután felöltözött készüljön el, szabadon használhat mindent! Remélem tudja miket szeretne vásárolni. A  terv ugye az volt,  hogy a szobájában ír egy listát… de ez  nem jött össze szerencsétlenségünkre. Én elfogyasztom a reggelimet és a teámat az ebédlőben , majd átadom magamat az ópiumnak, addig ön is megreggelizhet. Kérem kerülje a társaságomat az indulásunkig! Egyedüllétre van szükségem!  Úgy érzem... szükségem van rá azok után ami…- De nem tudta befejezni a mondatot. Megtörten nézett le a földre. Kék szemeiben megremegtek a könnyek és zaklatott levegővétel kíséretében elhagyta a szobát, mint egy kis hercegnő. A fiú teljesen magára maradt, viharzó érzelmeivel, Cain ellibbenő fekete tincsei jelezték azt ahol egykoron állt. Így kezdődött hát erőszakkal összekovácsolt, közös életük első reggele. Most pedig szótlanul baktattak egymás mellett a sétálóutcában, s Dante egyre inkább fortyogott az abuzálásai során kapott pikírt megjegyzések miatt.

Dante még mindig emésztette magát a reggel történtek miatt. Kívülről csodálatos látványt nyújtott, de ha közelebbről megnézte az ember, a szemei sírástól voltak vörösek és folyvást a száját rágta belülről. Hófehér haja ideges léptei nyomán lobogott, aminek köszönhetően úgy festettek, mint egy hollywoodi álompár. Éppenséggel a válásuk előtt. A fiú nem bírta rávenni magát arra, hogy Cainra nézzen ennyi ember előtt, mert egészen biztosan kirobbant volna belőle még egy sírógörcs. Olthatatlan szomorúság lengett körülötte, mely folyvást a lelkét mételyezte. Azt hitte, hogy végre megtalálta a testi-lelki társát, akivel az idők végezetéig boldogan élhet, amíg meg nem hal. Legalábbis a tegnap esti történések ezt sugallták számára. Úgy aludtak el egymás karjaiban, mintha minden este így tettek volna. Dante életében már nagyon hosszú ideje nem történt olyan esemény, ami miatt boldognak mondhatta volna magát. Egy standard állapotot tartott fent azóta, hogy Helen elhunyt és nem sokára Lykke bácsi is követte őt. Ez előtt akkor érezte utoljára boldognak magát, amikor a textil szakra felvételt nyert. Tethys az életébe sosem hozott boldogságot, egyedül a biztonságérzetét erősítette a fiúnak. Még egészen kora gyermekkorukban sem aludtak úgy, ahogyan ő az éjjel Cainnal tette. Az emléktől hirtelen egy kövér könnycsepp gördült végig sugárzóan szép arcán. Ezen az állapotán nem igazán segített Cain eléggé tahó megjegyzése sem.

- Mondja, meddig akar még némán haladni mellettem, mint valami rettegő házimanó? Ideje lenne rátapadni a kirakatokra, hogy minél hamarabb hazamehessünk, hiszen nem kívánok egész nap magával lófrálni. Nézze meg, ahogyan bámulnak minket! Majd kiesik a szemük... Tudja, nem szeretnék estig a hidegben sétálgatni, így igazán megkezdhetnénk a vásárlást! Van elképzelése, hogy mit szeretne venni?

Szavaiból csak úgy sütött a megvetés és a csalódottság, amit Dante nem tudta, mivel érdemelt ki. Zavarában arca még inkább elkomorult, úgyhogy úgy festett, mint akiről bármelyik pillanatban megfesthetnék a szomorúság mellképét.


Dante éjszaka lassan tudott elaludni, mert feje annyira tele volt az órákkal korábbi emlékekkel, hogy egyszerűen képtelen volt kiüríteni elméjét. Hogyan is tudna aludni, elvégre életében először alszik a szerelme karjaiban, s alig akarta elhinni, hogy ezentúl minden este így fog nyugovóra térni.
Ehhez képest reggel merőben más hangulat fogadta. Nem ébredt fel egészen sokáig, csak az ágy vége felől érkező siránkozás ébresztette fel. Pislogott néhányat hófehér pilláival, s látta, hogy Cain már nem fekszik mellette. Lassan kinyújtózott, mint egy álmos királykisasszony, s szemeit körbejáratta a szobán, a mágus után kutatva. Cain a lehető legmesszebb volt tőle, eléggé érthetetlen pozícióban. Úgy festett, mint aki védekezik valamitől. Össze volt gubózva és öklét harapdálva hintázott előre-hátra, eközben teljesen összevisszaságban tetszelgő, ébenfekete sörénye a padlót söpörte. Dante nem tudta mire vélni a viselkedést, így fejét félrebillentette és ajkait félig elnyitva nézte a mágust. Nem maradt túl sok ideje elmélkedni a szokatlan látványon, mert Cain hamarosan felpattant és börleszk filmekbe illő mozgással, atyai tekintélyét takargatva elsuhant a fürdő irányába.  

Dante csak pislogni tudott és értetlenségében fehér szemöldöke eltűnt a zilált szalmakazalban, amit haj gyanánt viselt a feje tetején. Törökülésbe helyezkedett és a selyemtakarót hevenyészve alsóbb tájaira dobta. Nem tudta mire vélni Cain viselkedését, de remélte, hogy hamarosan választ kap minden kérdésére. Az nem is kifejezés…
Rövidesen becsörtetett a ház ura egy frottír törölközővel a dereka körül és mérgesen rámordult Dantéra.

- Jó reggelt Skarsgard! Remélem, hogy felkészült lelkiekben arra, hogy mától elfoglalja  a szobáját mert nem kívánok több ilyen éjszakát eltölteni önnel! Szégyellem minden egyes magával töltött percét! Erről még ma délután szeretnék önnel beszélni, mert ez tarthatatlan, elfajzott és gusztustalan! De első körben öltözzön már fel, mert magára sem bírok nézni! Ne lóbálja itt nekem a micsodáját… az istenek szeremére! Ez kész vicc…

A fiú a csodálkozástól nemhogy válaszolni nem tudott hirtelen, de döbbenetében eltátotta a száját. Hirtelen semmivé foszlott minden, amit eddig a kis lelkében felépített. A stabilnak hitt kis erőd, amit a mágustól kapott kedvességéből húzott fel, egy pillanat alatt bombatalálatot kapott és lángolni kezdett. Mikor már azt hitte, minden egyenesbe jön és békében ellesznek egymás mellett az átkozott eskü ellenére is beüt a krach. Kérdések sorra kezdett felugrani a fejében, mint a hibaüzenetek a számítógépen.

~Miért magáz megint? Mi ez a hangnem? Mi az, hogy nem bír rám nézni? Mégis mi történt reggel, hogy ezt érdemlem? ~

Mialatt ő emésztette magát, Cain egy szempillantás alatt felöltözött. Ezt követően, látszólag teljesen átgondolatlanul ruhákat kapott ki a szekrényéből és odahajította Danténak, olyan arccal, mint amikor aprót adsz egy koldusnak, de közben valahol szégyelled magad. Annyi sem volt benne, hogy normálisan adja oda a göncöket Danténak, így az egyik darab ráesett Dantéra, aki a sokktól nem bírta felemelni a kezét sem, hogy az ne az arcába csapódjon. Így a vastag, kötött lepel úgy borult rá, mintha valami egy szégyenfolt lenne az ágyon, amit azonnal el kell fedni. A ruha szinte teljesen hangszigetelt, így tompán hallotta csak a mágus szavait, ami nem is volt baj, mert elkezdtek folyni a könnyei és zokogás készült kitörni belőle.

- Miután felöltözött készüljön el, szabadon használhat mindent! Remélem tudja miket szeretne vásárolni. A terv ugye az volt, hogy a szobájában ír egy listát… de ez nem jött össze szerencsétlenségünkre. Én elfogyasztom a reggelimet és a teámat az ebédlőben, majd átadom magamat az ópiumnak, addig ön is megreggelizhet. Kérem kerülje a társaságomat az indulásunkig! Egyedüllétre van szükségem!

Ezután hallotta, hogy Cain kivitorlázik a szobából, néma csendet hagyva maga után. Dante csak ekkor emelte le a fejéről a kötött anyagot, s arra a helyre meredt, ahonnan az imént a mágus hangját vélte hallani. A zokogás úgy robbant ki belőle, hogy félő volt, sosem lesz képes abbahagyni. Ha eddig egy nagy katyvasz volt a fejében, most nagyjából úgy festett a koponyája belseje, mint egy háborús hadszíntér és egy temető egyvelege. Az egyetlen ember, akibe bizalmát helyezte, úgy bánt ma vele, mintha egy vadidegen volna, aki megcsúfolta nemesi becsületét. Tudta Cainról, hogy végtelenül hiú ember és hogy nagy trauma volt számára, mikor rájött, igazából nem akar nőktől semmit sem. De azt nem gondolta volna róla, hogy ennyire buta. Tegnap látta rajta, hogy még ő sem érezte ennyire magát jól sosem, nemhogy egy nővel sem, de soha senkivel. Botor módon Dante azt gondolta, hogy ezek után felülemelkedik a pökhendiségén és ezentúl őszinte lesz saját magához. De nem így történt. Ezzel is darabokra törte a fiú egyébként is gyatrán, frissen összetapasztott szívét. Bőgve öltözött fel és meg sem próbált nyugodt arcot vágni. Szemei vörösen és nedvesen csillogtak a nap hátralevő részében. Tudta, hogy ez a kín és belülről lüktető őrület valamilyen formában hamarosan ki fog törni még belőle.

Erőt vett magán és kissé remegő hangon odaszólt Cainnak
- Nos, a legégetőbb szükségem néhány zsabós ing és ... nos... alsónadrágok. - felelte pironkodva.
Még mindig nem hitte el, hogy vásárolgatnak, mint holmi tinilányok. Annyira nem illett a jelen körülményekbe ez a tény. De legalább olyan, mintha együtt lennének, még ha látszólag is...

A fiú most először szólt hozzá a reggeli veszekedésüket követően. Nem is lehet igazából veszekedésnek nevezni mert ahhoz két ember kell, Cain meg egyszerűen csak megtiporta és magára hagyta mint eb a szarát.  Hangja halk volt és remegett, úgy mint aki a sírás határán áll folyamatosan. Az aranyvérű úgy érezte mindjárt összetör valamit dühében. Elviszi vásárolni és ez a hangnem a  hála? De igazából kit érdekel milyen a hangja? Nem akart Dante fájdalmával foglalkozni, mert a saját kínjai is bőven elegek voltak neki. Bűntudat afelett amit csináltak, szégyen, undor, zavartság, szerelem, szenvedély körtáncának közepén állt és elveszetten térdelt megsemmisülten. Végig azon járt az esze, hogy azért nézik őket, mert tudják róluk… hogy ők mit műveltek az éjjel. Rájuk van égetve a melegség , mint valami jól látható bélyeg és mindenki tud mindent! A nők sejtelmesen mosolyogtak rájuk, de a nemes ezt sem bóknak vette, hanem inkább úgy értelmezte, hogy rajtuk nevetnek. Szörnyen érezte magát!

- Rendben van. Első körben vegyük meg a hétköznapjaihoz szükséges használati tárgyait, mint például fogkefe és egyebek. Gondolom nem szeretne minden éjjel nyitott szájjal térdelni előttem…- Mikor ezt kimondta elvörösödött és automatikusan a homlokára csapott. Dante zavartan rebegett egy válasszerű dolgot amitől még inkább kipirult, de nem engedett utat a felháborodottságának. Ő nem úgy érette amit mondott, hanem arra gondolt amikor megmosta a fiú fogát mágia segítségével. A francba is!  Mindenről csak a szex jutott az eszébe, nem tudott magán segíteni. Mellé jött a többi kellemetlen érzelem. Hogy érzett-e bűnbánatot Cain azért ahogyan beszélt a fiúval? Nem! Érzett megbánást afelett ahogyan viselkedett? Hogy neki dobta a ruhát? Dehogy! Csak azt szégyellte, amit tegnap éjjel elkövettek. Hasa össze-össze ugrott indulataitól és dühétől, amit maga felett érzett. Dante olyan volt mint egy gaz csábító aki belevitte a rosszba drogok segítségével. Nem tudta levenni a fiúról a szemét, az arca ugyan elkínzott volt, de így is csodálatos. A vakok is láthatták milyen szemekkel figyeli a mellette vonuló szőke herceget, valószínűleg Dante is látta Cain szemeiben a szerelmes lángokat.

~Az istenit már! Erre ki kell találni valamit… ez így nem maradhat…~

Gondolkodott magában, miközben a hangos és élettel teli tömegben haladtak. Mivel csak céltalanul botorkáltak és nem történt érdemben semmi, Cain fogta magát és előre indult.  Maga mögött hagyta a fiút miközben a baloldalra eső járdára lépett, hogy végre elkezdjék nézegetni a kirakatokat is.


 Dante rettenetesen érezhette magát. Nem volt semmije, egy árva garasa sem! Ki volt szolgáltatva ennek a fura lénynek, akinek az önismerete egyenértékű volt a nullával és egy tizenéves fiú szellemi szintjén lebzselt.  Az őszi levegő csodálatosan illatozott, az utcán felállított ételstandokból áradó szagoktól. Az egyik árus barna cukorban forgatott sült tököt kínált, kis papírzacskókba csomagolva. Édes illata már előre jelezte a közeledő Samhain ünnepét. Cainban kellemetlen emlékeket ébresztett mindez. Eszébe jutott, hogy amíg apja nem itta el az összes eszét minden évben tartott bálokat. Ezeken az eseményeken toprongyosan, kinyúlt ruhákban kellett részt vennie, a sok díszes öltözetű úr között.  Ott ismerte meg tizenhat éves korában az ifjú Kippet is, aki mára már híres író lett. Örült az ismeretségüknek, bár nem tudta , hogy a fiú egyáltalán emlékszik-e még rá. Míg a múltban utazgatott arra lett figyelmes, hogy egy szépen elrendezett kirakat előtt ácsorog. Az átlagos mindennapokhoz szükséges dolgokat lehetett megvenni, amolyan vegyesbolt volt. Dante lassan mellé ért és látta, hogy a kirakat üvegében leszegett fejjel áll mellette. Majdnem sírt. Cain egyre kényelmetlenebbül érezte magát, mintha zavarta volna Dante rossz közérzete. Betudta annak ezt, hogy nem bűntudata van , hanem csak a fiú hálátlansága nem tetszik neki ... de ez valójában nem így volt.

- Arra gondoltam, hogy itt megvehetnénk az alap használati tárgyait. Felőlem azt választ amit csak szeretne. Ne fogja vissza magát, annyi pénzem van, hogy az egész házat plafonig lehetne tölteni aranygalleonokkal. Még egy fogkeféje sincsen, szóval ne legyen rest. A villában mindenféle kozmetikumokkal el van látva a fürdőszobája… bár ugye még nem volt rá alkalma, hogy szemrevételezze…- Hangjából némi rosszallás is kiérződött, mintha csak a kvibli tehetett volna egyedül arról, hogy ők ketten összegabalyodtak az éjjel. Természetesen Cain ezzel is nyugtatta magát. Ő csak elcsábult ópiumos mámorában és a fiú kihasználta illuminált állapotát.

- Szóval visszatérve… - Megköszörülte torkát a bevillanó emlékek láttán- Ha úgy gondolja, hogy szeretne venni parfümöt vagy bármilyen egyéb kozmetikumot nyugodtan tegye meg.  Minden hónap elején rendelek a Chant cosmeticstől egy adag terméket, otthon majd oda adom a prospektusukat, de amíg nem érkezik meg a következő szállítmány válasszon bátran, bármit ami csak tetszik. A lényeg az, hogy semminek se érezze hiányát!

Ezzel le is zárta a témát Dante válasza hallatán és a barnára lakkozott ajtó elé lépett. Kinyitotta azt és nem is gondolkodva a gesztusán oldalra lépett, hogy lovagiasan előre engedje Dantét. Az elkerekedett szemű   kvibli kisvártatva előre ment, Caint elöntötte a pír miután rájött, hogy akaratlanul is mit művel már megint.  Aki ezt a mozdulatsort látta biztosan tudta róluk, hogy közük van egymáshoz.

~Az istenek verjék meg már!~


A bolt leginkább  egy diszkontra hasonlított , de csodálatosan ízlésesen volt elrendezve minden, nem mint mondjuk Kelet Európában egy putris üzletben. Bent a kellemesen meleg helységben lakkozott hajópadló és rusztikus polcok kínálták a portékáikat. A logikusan elrendezett sorok között mohón válogattak a fiúk. A közös vásárlás élménye nagyon tetszett Cainnak kicsit meg is feledkezett arról, hogy haragudnia és utálkoznia kéne, vagy két kézzel harcolni az ellen , hogy nehogy Dantéra nézzen. Kosaraikat lelkesen pakolták tele mindenféle kenceficékkel és tartódobozokkal amikbe Dante rendezgetheti a motyóit. Mikor a pénztárhoz értek tini lányokat megszégyenítő mennyiségben halmozódtak a krémek, arcpakolások, vattakorongok, pipire dobozok és táskák. A pénztáros kínos némaságban számolta fel végösszeget , amit hamarosan Cain elé csúsztatott. Hát nem mondom, hogy olcsó mulatság volt. Ha Dante talált valamit azt Cain is lekapta a polcról, annak ellenére hogy otthon hegyekben álltak már a parfümök és a szájvizek. Mivel nem egy exkluzív bolt volt ezért érthetetlen miért akart ő is mindenből magának egyet. Amolyan költekezési versenybe kezdett saját magával, rálicitálva Dante választásaira. De mivel ő fizetett egyedül, nem volt logikus az egész folyamat. Egy halom szatyrot kaptak. Kezükben fejenként két-két zsák volt, amit zsugorító bűbájjal tettek súlytalanná. Végül olyan volt mintha apró ajándékos szatyrokat vittek volna , de otthon ennek a többszörösét pakolják majd ki belőlük. Miután hangosan elköszöntek, kicsit vidámabb hangulatban fordultak egy férfifehérnemű üzlet irányába, hogy Dante ne Cain bokszer alsóit és zoknijait hordja.  Ugyanis méretben főleg ágyékrészen nem igazán stimmeltek a dolgok. Dante úgy harangozott a nadrágban, mint én egy Dupla-dés melltartóban.





- Ez az Abszol úton fellelhető legminőségibb férfidivat üzlet , bár nem fogható az Armanihoz... viszont textúrájában hasonló alsónadrágokat árulnak, mint ők. Csodálatos érzés lesz hordani, mintha semmi sem feszülne a testéhez! Majd következő alkalommal elmegyünk a mugli negyedbe és bevásárolunk önnek pár márkásabb darabot is. Remélem, addig ez is megfelel…

A fiú ismételten jóváhagyását adta, picit szenvtelenebb hangnemben mint ahogyan eddig beszélt. Cain ismételten előre nyomult és beléptek a fekete márványból burkolt boltba. Most nem engedte előre a kviblit, kínosan ügyelt rá hogy ne tegyen semmilyen buzis gesztust felé.  A falak fényes és fehér fleur -de-lises tapétával voltak lefedve, középen egy fekete bőrkanapé állt ami gombhúzással volt díszítve. Oldalt két sorban feketére lakkozott beépített szekrényekben halmokban álltak a mintadarabok, az üzletben erős fények és drága parfümillat dominált. A legdrágább anyagokból készített alsónadrágok, fecskék, nyakkendők, zoknik és minden egyéb férfiaknak készült öv és kiegészítő fellelhető volt. Drágakövekből készült nyakkendőtűk, órák és mindenféle giccses csecse-becse, amitől Cain szeme csillagokat szórt.

- Ne fogja vissza magát Dante, nyugodtan válasszon amit csak akar! Talán egyszer még jól fog jönni, ha bálba megy…
 
A mágus már látta is magában, ahogyan kézen fogva vonulnak gyémántokkal kirakott fuxokban. Mögöttük fehér frakkjuk villás vége hullámzik , mint a  csodálatosan hosszú hajuk. Az üzletvezető csendben figyelte, ahogyan a férfi dühödten masszírozza a halántékát, mintha csak valami migrénes roham gyötörné. A szoba egyik részében kalapok és cilinderek sorakoztak, látni lehetett Dante felvillanyozódik és egy köszönést követően Caint maga mögött hagyva bevetődik a ruhatengerbe. Az árus azonnal felismerte a férfit és mosolyogva biccentett, majd megütközve figyelte a szőke fiút aki mindenféle színes holmikat válogatott össze. Egymás után hordta a pultra a lila és ciklámen zoknikat, fekete alsónadrágokat és kiegészítőket. Mikor a kalapokhoz ért kérdően nézett Cainra, aki ledőlt a fekete kanapéra és kívánatosan (Dante számára kívánatosan), hanyagul szétdobta karjait a támlán. Egy bólintással adta a tudtára, hogy azt vesz el a polcokról amit csak akar. Rettenetesen drága volt minden, de nem törődött vele a vámpír. Azt vesz magának amit csak kíván, ez a minimum azok után amit műveltek az éjjel!

~Egek… milyen gondolatok ezek???~

Szégyellte el magát gyorsan, ezen a napon sokadjára. Mintha egy luxus prostinak vásárolna be az után, hogy megtett neki olyan dolgokat amit más nő még sosem. Zavarát a pénztáros is észrevette, kinek nyilvánvalóvá vált hogy itt aki fizet az a nemes lesz. A finom külsejű, szőke srác pedig a szeretője.  Rettenetesen szexik voltak egymás mellett de sütött róluk , hogy egy fedél alatt élnek. Na meg mégis… milyen kapcsolatban lehet két férfi akinek az egyik veszi meg az alsóneműit? Nyugodt szívvel megfoghatta volna Dante kezét, hiszen mindenki tudta mi a helyzet kivétel azokat, akik nem múltak még el tíz évesek. Úgy egy bő óra múlva végre a pénztárnál álltak, egymás mellett libasorban.

- Köszönöm a vásárlást Mr. Angifilius! Kérem, fogadják el az ajándékutalványunkat! Az utca végén található kávézóban tudják beváltani két sütőtökös lattéra és két szelet répatortára! Kérem nézzenek el hozzánk máskor is!

- Köszönöm!  Igazán kedves öntől! Mikor érkeznek új termékek? Szeretnék én is pár újsütetű darabot vásárolni a ruhatáramba…

Kérdezte lezseren a pultnak dőlve , mialatt súlyos aranygalleonokat tolt az eladó orra elé. A pénzhalom csillogó stócokban állt a  pulton. Dante pironkodva lesett a végösszegre, eközben zsákmányait egy elbájolt szatyorba helyezték. A fekete papírzacskó könnyített volt és mélyített, így eltűnt az összes alsónadrág, zokni és egyéb ruhanemű amit magának választott.  Volt közte a kesztyűtől kezdve, a nyakkendőtűkön át,  az öltönykendőkig minden. Drágakövekkel kirakott mandzsettagombot is kapott , ezt a nemes választotta neki suttyomban. Felért egy jegygyűrűvel az ára.



Cain mindent megvett neki, amire csak valaha is vágyott és Tethys anno savanyúan lebeszélte róla. Miután elrendezték a soraikat tovább haladtak, előre a boltok rengetegében. Hajuk illatozva lobogott a lépteik ütemére. Dante úgy tűnt, hogy jobb hangulatban leledzik . Cain kicsit elidőzött rózsaszín ajkain és szőke szempilláin. Mikor a fiú felé fordult, zavartan meredt maga elé. Tudta, hogy lebukott miközben benne gyönyörködött. Alig várta, hogy hazaérjenek és elkezdjen kísérletezni a bájitalokkal , melyekkel megtudja regulázni az indulatait. Kész volt akár ezeken élni, hogy ne szégyenüljön meg többet saját maga előtt.  Az utca jobb oldalán sétáltak  és egy zöldre festett fakeretes kirakat mellett haladtak el… de egy idő után a  nemes azt vette észre, hogy egyedül ténfereg. Dante leragadt a hatalmas üvegkirakat előtt. Cain megtorpant majd visszafordult. A kvibli szemeiben különös fény ragyogott. Látni lehetett, hogy minden idegszála nekifeszül az üvegnek, ahogyan a csinos, fekete textilekbe bújtatott teste is. Az őszi szellő lágyan megmozgatta a haját, amitől Cain gyomra akaratlanul is összeugrott.

- Mit talált Skarsgard?

Lépett mellé a vámpír és azonnal meglátta a fiú csodálatának tárgyát. A régiségeket kínáló üzlet kirakatának centrumában egy antik Singer varrógép pihent. Feketére lakkozott , még működő állapotú szerkezetre aranyszín festékkel egyiptomi hieroglifák és szfinxek voltak festve.  Cain nem ismerte Dante hobbiját és azt sem hogy mi a szakmája, de a fiú vágyakozó arca mindent elárult. Szürke szemeiben sóvárgó fény gyújt és fehér ujjait az ablakra tapasztotta mint egy  drága játékért epekedő gyerek. A félvámpír szinte elolvadt Dante arckifejezésétől, megfeledkezve magáról mellé lépett, miközben mellkasával a vállához ért. Fehér és hideg ujjaival a fiú álla után nyúlt. Lágyan maga felé fordította az arcát és csillogó kék szemekkel a következő mondatot lehelte Dante felé:

- Megvegyem önnek , Dante?

Sötét szempillái íves árnyékot vetettek szeme sarkaiba, ajkai vágyakozóan nyíltak ketté így szemfogai is jól kivehetővé váltak. Imádta, hogy ekkora hatalma van valaki felett. Bármit képes megvenni amit a fiú csak kívánni mer, ezzel is sugallva a kiszolgáltatottságát és azt, hogy ő mennyire gazdag. A varrógép ára jól látható helyen volt feltüntetve: 300.000 arany galleon volt! Igazán perverz érzések öntötték el ismételten. Még mindig puha és illatos ujjaival tartotta a fiú meglepett arcát, alig öt centire a sajátjától. Tegnap óta ez volt az első olyan mozdulata, ami picit is emlékeztette Dantét a múlt éjszakára. Cain hirtelen összevonta a szemöldökét, majd ellépett mellőle és elvörösödve terelte a témát. Ezalatt bárki aki szemtanúja volt az intim mozdulatnak zavarodottan tovább sietett mellettük , mintha nem is látta volna a forró jelenetet.

- Nem is tudtam, hogy érdeklődik a varrás és a divat iránt! Ha szeretné közelebbről is megnézni, akkor nyugodtan fáradjon beljebb! Van hely bőven a szobájában, nekem igazán mindegy hogy ott mivel tölti az idejét. Nekem is megvannak a magam hobbijai, mint például… mint…mint például… az ópiumozás!

Kiáltott fel mondata végén frappánsan és várta a fiú reakcióját.

Dante szótlanul baktatott a mágus mögött, a legkevésbé sem volt most ahhoz hangulata, hogy bármilyen ruhaboltba mászkáljanak. Tudta, hogy mindenfélére szüksége van, de most legszívesebben elbújna a számára kirendelt, Szürke Szobában és magzatpózban álomba sírná magát. Hirtelen rájött, hogy hiába van most egy hely, ahol álomra hajthatta a fejét, nincs semmije. Teljes mértékben függ a mágustól, aki perpillanat úgy tekint rá, mintha egy undorító kosz volna mesterien megmunkált cipője talpán. Nem volt egy tiszta alsóneműje, sem egy tollas kalapja, sem zsabós inge. De a meglevő ruhaneműinél százszor jobban hiányzott neki a varrógépe és a könyvei. Ezek tartották benne a lelket, valahányszor nagyon rosszra fordult a sora. Most még ezekben sem lelhet menedéket. A tárgyakon túl igazán hiányát érezte még Molly-nak, a selymes szőrű perzsamacskájának és Lord Dorwinnak, a kuviknak. Nagyon remélte, hogy megtalálják majd a módját, hogy ezeket a dolgokat megszerezzék Tethys karmaiból. Nem tudta elképzelni az életét nélkülük.
Már egy ideje az Abszol úton baktattak, amikor Cain újból megtörte a csendet.
 
- Rendben van. Első körben vegyük meg a hétköznapjaihoz szükséges használati tárgyait, mint például fogkefe és egyebek. Gondolom nem szeretne minden éjjel nyitott szájjal térdelni előttem…

Amint a szavak elhagyták a mágus száját, rájött, hogy olyan dolgot mondott, amit a legkevésbé szeretett volna és azonnal a szája elé kapta a kezét. Dante nem igazán értette a mágus zavarát, nem volt túl jó az átvitt értelmű dolgokban, vagyis értette őket, csak nem szerette használni őket. Így megpróbált úgy tenni, mintha észre sem vette volna a véletlen rejtett értelmet.

- Nagyon kedves, de nekem az is tetszett, amit tegnap csinált a számban. De egy fogkefével valóban egyszerűbb volna igaz, ami igaz. – motyogta kissé zavartan, majd megpróbált teljesen semleges arccal a mágus arcába bámulni, aki majdnem szívrohamot a saját elszólásától. Dante is szörnyen zavarban volt, mert sosem látott még olyan giccses amerikai tini vígjátékot, ahol az egyéjszakás kaland után úgy ébrednek fel egymás mellett, mintha nem is ismernék egymást. Így semmi ötlete nem volt arra nézvést, hogyan kell kezelni az ilyen szituációkat. Saját nyomoráról megpróbált valamilyen módon megfeledkezni, ha egy időre is. Ha így folytatja, hamarosan újból rátör egy sírógörcs és csinos külleme miatt minden bizonnyal jól megbámulnák, amivel még kínosabb helyzetet teremtene a közte és Cain között feszülő viszonyban.
A mágus hirtelen megint hozzáfordult, mire Dante csillogó szemeket meresztett rá. Nem is értette saját magát. Mi a fészkes fenét képzel? Hogy az eddig undorodva ránéző mágus hirtelen megint átkapcsol szerelmes kis tini fiúba? Eh… Igazából halálpontosan ezt képzelte. Hogy Cain megcsipkedi az arcát és ránevet:
- Jajj, hát miért nézel így rám? Csak ugrattalak! Elugrunk meginni egy teát? – s a boldogságtól kipirult arccal egyik lábáról a másikra áll, mintha az izgalomtól nem is tudna nyugton maradni.

De sajnos nem így történik most a dolog. Mert Cain egy kis majomfiú. Túlzottan hiú ahhoz, hogy a világ legnagyobb és legszebb igazságát azonnal elfogadja. Egy jó darabig egészen biztosan nem fog ez megváltozni, így sok nagyon szomorú pillanat elé néz majd a mi Danténk.
A nemes most sem hazudtolta meg magát, újból azt fitogtatta Dante előtt, hogy akármit kérhet, az ő teste egy kiapadhatatlan Galleon forrás. A fiú ezt egy erélyes bólintással tudomásul vette.

- Ha úgy gondolja, hogy szeretne venni parfümöt vagy bármilyen egyéb kozmetikumot nyugodtan tegye meg.  Minden hónap elején rendelek a Chant Cosmeticstől egy adag terméket, otthon majd oda adom a prospektusukat, de amíg nem érkezik meg a következő szállítmány válasszon bátran, bármit ami csak tetszik. A lényeg az, hogy semminek se érezze hiányát!  

- Nagyon köszönöm, az ő termékeiket én is ismerem már, rendeltem már párszor, főleg a samponjaikat kedveltem meg. Ha esetleg abból tudnék kérni, igazán csodás volna.
Igazán nehezére esett felidézni, milyen dolgai voltak otthon.

Otthon.
Már a szó is egy olyan helyet jelöl, ami megszűnt számára létezni. Mintha az űrben lebegne. De ott is legalább biztosan létezne. Ő most nincs sehol. Egy pária lett. Egy kitaszított, akit mindenhonnan kiutasítanak, pedig ő semmit nem tett. Hiába igyekezett nagyon, a gondolatai egyre csak visszahúzták. Megpróbált a jelenre koncentrálni. Jelen pillanatban semminek sem érezte szükségét, ami boltban megvehető, de legalább így boldoggá akarta tenni Caint. Látta rajta, hogy gyűlölködik, de ennek ellenére aggódik érte. Szeretné, hogy jól érezze magát. Ezért elhalmozza mindennel. Így Dante elhatározta, hogy megdönti az „5 perc alatt legtöbbet vásárló ember” világrekordját. Annyi kenceficét halmozott egymásra a kosárban, hogy ő maga sem hitte le. Cain teljesen belement a játékba, csak ő eléggé komolyan vette. Minden mozdulatára rálicitál. Ha ő fél literest választott valamiből, Cain egy literest vett le a polcról. Teljesen úgy viselkedett, mint egy versengő tizenéves. De Dante ezt is roppantul élvezte. Súlyos pénzeket fizettek ki már ezekért a dolgokért is és messze volt még a nap vége.

Dante egy kicsit felvidult azon, ahogy a mágussal játszottak a boltban, így kicsivel jobb hangulatban hallgatta kiselőadását a különböző anyagú és márkájú alsóneműkről. Egyre inkább az volt az érzése, hogy ha Cain a telefonkönyvet olvasná fel, azt is szájtátva és remegő szemekkel hallgatná. A hirtelen beállt csendből rájött, hogy most válaszolnia kellene valamit.

- Ó, valóban! Feltétlenül! – mondta egy kissé félszegen, de mosolyogva Cainnak. Igazából nem volt teljesen tisztában azzal, hogy mire válaszolt, de úgy tűnt a nemesnek tetszett a válasz, mert egy szó nélkül beléptek a boltba.





Igazán lenyűgöző volt a helyiség kivitelezése, minden centije a luxusról árulkodott. Persze Cain kitágult szemmel mászkált a letisztult berendezés között, míg Dante egy kissé zavarban volt. Sosem volt igazán oda az efféle boltokért. Hiába engedhetett meg magának bármilyen luxust, inkább mindig megvarrt magának mindent egy idő után, amire szüksége volt. Viszont a cilinderek és különleges kalapok iránti olthatatlan vágyát csak ilyen helyeket tudta csillapítani. Ezért másodpercekkel megérkezésük után eltűnt a csodás darabok végtelen sorai között. Valami elkattant benne, mert egyre másra vitte a pénztárhoz a drágábbnál drágább darabokat. Régi hobbijaként tartotta számon a zoknik gyűjtését is. Most minden furcsasága felszínre jött. De egy cseppet sem érdekelte, ha Cain furcsának gondolta. Elvégre ő volt a félvámpír. Ennél furcsább, ha akarna sem tudna lenni.
Egyáltalán nem zavartatta magát. Dante egészen ki is pirult a nagy vásárolgatásban. Vélhetően leugrott az agyáról az ékszíj, ugyanis ruhapróbálgatás közben odaszólt Cainnak, hogy nem tudna-e egy percre odamenni hozzá. A nemes köpni-nyelni nem tudott, de nem tudni miért, odament hozzá. Dante eleinte a függönyön keresztül beszélt hozzá, majd megkérte, hogy menjen be a mellette levő próbafülkébe.
- Nos igen, tudom Cain, hogy ön nagy szakértője a bőr ruháknak, de én nem tudom, hogy ez jól állna-e nekem. Vetne rá kérem egy pillantást? – ezzel elhúzta a két próbafülkét elválasztó függönyt, így Cain is láthatta, mit próbált éppen. A fiún egy tökéletesen testre feszülő bőrnadrág volt, felsőteste teljesen meztelen volt, mert éppen egy új inget akart próbálni. Cain reakciói láttán tökéletesen megfeledkezett mindenről, ami aznap reggel történt. Újból a tegnapi emlékek törtek felszínre az agyában. Egy pillanat alatt magához húzta a nemest és nyelvét végigfuttatta a finoman illatozó nyakán, hogy feljebb érve beleharapjon ajkaiba, majd puhán megcsókolja.
- Köszönöm, akkor ezt is szeretném megvenni – majd visszahúzta a függönyt, magára hagyva a döbbenettől ugyanabba a pózba dermedt mágust.


Kis idő elteltével mindketten a pénztár előtt álltak, mintha semmi sem történt volna. A dolgozók profizmusára sem lehetett egy szavuk sem, hiszen még csak el félmosolyt sem eresztettek el azután, hogy két felnőtt férfi romantikázott a boltjukban. Nem is igazán tudtak volna mit mondani, miután egy minisztériumi dolgozó fizetését adta oda éppen Cain.
Dante az eset után jobban lett egy kicsit, de az utcán újfent kimérte a közöttük levő távolságot Cain, így nem különösebben tartottak sokáig a gyomrában verdeső pillangók. Ahogy búslakodott, csodálatos dolgon akadt meg a szeme. Egy igazi, antik Singer varrógép volt az. Amikor életében először ült le varrógép elé, ugyancsak egy Singer márkájú darabbal dolgozott. Az is ősrégi volt, de kiválóan tette a dolgát. A fiúban jóleső, szirupos nosztalgia buzgott a felszínre. Teljesen megfeledkezett arról, hogy nem egyedül van. Sétapartnere hamarosan mellélépett, s látta, hogy Dantét teljesen megbabonázta az eszköz. Az egyetlen tőle telhető reakciót produkált, amire képes volt.

- Megvegyem önnek , Dante?

A fiú megpróbált nem túl izgatott arcot vágni, habár ezzel már igazán elkésett. Az eszköz iszonyúan drága volt. De hevesen verő szíve a szép emlékektől majd kiugrott, így orcái halvány rózsaszínben pompáztak. Ezt a mágus korábbi mozdulata is elősegítette, mikor megint kedvesebbik, szerelmes éne kerekedett felül, s Dante arcát finoman a kezébe fogta.

- Nem is tudtam, hogy érdeklődik a varrás és a divat iránt! Ha szeretné közelebbről is megnézni, akkor nyugodtan fáradjon beljebb! Van hely bőven a szobájában, nekem igazán mindegy hogy ott mivel tölti az idejét. Nekem is megvannak a magam hobbijai, mint például… mint…mint például… az ópiumozás!

Dante megpróbált nem sípolóan magas hangon reagálni a meglepetéstől és sírni sem szeretett volna, így furcsa, remegős lett a beszéde, mintha a sírás kerülgetné.

- Kérem, vegye meg! Olyan volna, mintha egy régi barátomat kapnám vissza. Habár. Ez rengeteg pénz. De nekem olyan, mintha a karomat varrnák a helyére. Mindig varrni szoktam, ha elszomorodom – nem érdekelte, hogy lebuktatja magát, de ezt el kellett mondania. Remélte, hogy így tud hatni valahogy a mágusra. Reménykedve pislogott rá, a kedveskedő szavak folytatására várva.


  

A fiú szavai szinte mellbe vágták. Nem is szinte, hanem a szó szoros értelmében. Azt állította, hogy mindig akkor szokott varrni, hogy ha elszomorodik. Hát igen… ma tett bőven azért, hogy Dante szomorú legyen. Rettenetesen érezte magát a remegő hang hallatán. Ráadásul, ami a boltban történt… nos nem kicsit borzolta fel az amúgy is gyenge lábakon álló idegeit. Teljesen el volt veszve, nem tudta hogy mit csináljon. Hogyan tudná elfogadni azt, hogy az apjának végig igaza volt? Ez olyan béka amit nem képes lenyelni egy jó darabig. Lehet Rupert addig terrorizálta verés közben ezzel, hogy végül belebeszélte ezt? Vagy mindig is, születése óta a férfiakhoz vonzódott volna? Akar egyáltalán tenni az ellen, hogy így érez? Rettenetesen kétségbe volt esve. Nem voltak barátai, egyedül csak Dantét ismerte. Nem tudott kitől tanácsot kérni. Ha a fiút kérdezné akkor természetesen ismételten a hálószobában kötnének ki, ugyan úgy mint tegnap éjjel. Látszódott Skarsgardon , hogy Caint csillogó szemekkel figyeli és eszi-issza minden szavát. Annak ellenére is, hogy mennyire tahó volt vele.  Még a gondolattól is megremegett a hasa, s pulzusa az egekbe szökött. Most végre tényleg nagyon elszégyellte magát és nem amiatt ami köztük történt, hanem azért ahogyan viselkedett . Túl büszke volt ahhoz, hogy bocsánatot kérjen és túlságosan féltette a hírnevét, hogy a nyílt utcán megölelje a fiút, pedig legszívesebben most ezt ette volna. Nem akarta, hogy Dante szomorú legyen és ismételten ő volt az oka annak , hogy az! Tudta jól, hogy a kviblit megbántotta de most hogy nyíltan ki lett mondva, valami összetört benne.  Igazából világ életében csak szomorúságot okozott mindenkinek. Az anyja az ő születésébe halt bele és az apja feltehetően ettől őrült meg. Nem tudott jól tenni senkivel sem, hiába volt nála annyi pénz ami másoknak életmentő lehetne…hiába vett meg mindent a fiúnak, hogy titkon ezzel próbálja kompenzálni amit művelt: sehogy sem volt jó. Nem tudta kifizetni a bűneit. Nem tudta megvásárolni a fiú jókedvét.

- Rendben van Dante, megveszem önnek. Ez a legkevesebb, amit tehenetek magáért. Jöjjön!

Suttogta a nemes halkan, búslakodva. Különösen nagy szüksége lett volna segítségre, mert semmihez nem értett, ami érzelmekkel kapcsolatos . Teljesen el volt veszve! Ezalatt benyitottak az üzletbe és halk csilingelések közepette léptek be az ajtón.


 A helység meleg volt és finom illatok párologtak a régi bútorokból és könyvekből. Az öreg hajópadló megnyikordult csizmájuk alatt minden egyes lépésükre, a bolt egy kicsit olyan hangulatot idézett mintha egy westernfilm díszletei között sétálnának. Cain és Dante hangosan köszönt, miközben egy öreg varázsló bukkant fel a pult mögül, aki éppen nagyban keresett valamit. Mosolyogva intett a két, láthatóan nemesi származású mágus felé. Dante eközben megbabonázva forgolódott a boltban, ide-oda kapkodva szőke fejét. Rengeteg antik kincs volt felhalmozva, egy-két mugli tárgy is bekeveredett a varázsvilág eszközei közé, kész kavalkád volt! Miközben Cain elmondta az eladónak, hogy ők megvennék a kirakatban található varrógépet, a tulajhoz intézett két mondata között hirtelen a fiú felé fordult.

- Dante nézzen körül a könyvek között is, hátha talál valamit! Ugyanis nem hiszem, hogy túl sok elfoglaltsága lenne a birtokomon. A könyvtáramban csak tudományos lexikonok és családi feljegyzések vannak és nem hiszem, hogy az túl szórakoztató lenne ön számára…

A fiú szeme felvillant a könyvtár hallatán. Nem is csoda , hiszen jobban belegondolva még nem látta a házat sem. Az előtér, fürdőszoba és Cain hálóján kívül nem nagyon  járt máshol. Igaz, ma az ebédlőben költötte el egyedül a reggelijét, de nem ismerte a ház összes szobáját és a birtokot sem járta még be. Valószínűleg a felső emelet luxuskínzókamráján igencsak meg fog lepődni. Feltételezem ott is sok közös mókában lesz részük, ha Cain végre elfogadja , hogy meleg és rettentően szerelmes egy fiúba.


Mialatt az eladóval egyezkedett és Dante a poros regények között válogatott, addig Cain lelki szemei előtt a ruhaboltos jelenet pörgött végig újra és újra. Éppen az eladóval folytatott divatról szóló bájcsevejét törte meg a fiú segélykérő hangja, amint magához szólította őt. A pénztáros pironkodva fordult az ablak felé. Akkor vált tisztán egyértelművé számára, hogy a két férfi együtt van. Cain nem is foglalkozva azzal, hogy mit gondolnak róla mit sem sejtve odasietett a függönyhöz, majd Dante kérésére belépett a szomszédos, fekete lepel mögé (akkor már gyanakodott). Nem kellett sokat várnia, hogy a szőkeség elrántsa a köztük függő textilfalat és megmutassa csinos kis testét. A hófehér szépség félmeztelenül állt előtte egy csillogó fekete bőrnadrágban. A vámpír szemei kitágultak és a szája elnyílt a sokktól. Igazán gusztusosan festett benne a fiú. Dantét eddig csak kalózos és giccses bézs anyagok kavalkádjában látta, így kis híján infarktust kapott. Zavarában és izgatottságában nem tudott mást kinyögni csak annyit, hogy:

- Fú… Hát…

De nem is tudta tovább fűzni kínos habogását, mert a kvibli kurvásan hozzásimult és lassan végignyalta az izgatottságtól ugráló ádámcsutkáját. Hiába genyázott vele egész nap és sírt reggel a szégyentől, azonnal érezte a bizsergést alsóbb részein. Danténak,  ha van egy kis esze előbb is megteszi a kellő lépéseket annak érdekében, hogy a nemest ráébressze a számára szörnyű igazságra: még drog sem kell ahhoz, hogy vonzalmat érezzen iránta. Megdermedt mintha kővé változtatták volna, kezeit ugyan felemelte, hogy megölelje Dantét, de az beleharapott az alsó ajkába úgy, hogy kiserkent a vére. Ettől a mozdulata félbemaradt és mire reagálhatott volna, csábítója egy gyors csók kíséretében visszahúzódott a függönye védelme mögé. Cain vagy fél percen keresztül állt kezeit ugyan ott tartva a levegőben és megpróbált lenyugodni. Az eladók jól hallották a suhogó függönyöket és sóhajokat, hiszen csak ők négyen voltak az üzletben és nem szólt zene sem. A nemes végül kijött a fülkéből, hogy ne higgyék azt róluk , hogy ott szexeknek éppen a bolt közepén. Bár mindegy volt mit csinál vagy mond , mert a hölgyalkalmazott fülig pirulva,vigyázzállásban próbált elnézni Cain feje mellett. Nem is csoda hát, hogy kezdett a férfi magáról megfeledkezni és a nyílt utcán kezeibe fogta Dante arcát. Ez volt ugyanis a legkevesebb. Mindemellett , hogy igazán kanos volt nagyon (nagyon-nagyon-nagyon) utálta magát. Utálta azt amit tegnap csináltak és még jobban utálta  a tényt, hogy nem kenheti az ópiumra. Most már azért is undorodott magától, mert Dante szomorú. Ez így sehogy sem volt jó. Rettenetes érzés volt,  hogy nincs egyetlen egy ismerőse sem akitől segítséget , vagy tanácsot tudna kérni. Egyedül Minerva Balmoralt ismerte, de nem voltak olyan viszonyban , hogy elsírja neki bánatát afelett, hogy életében először szerelmes és egy férfi az alany. Olyan szinten kétségbe volt esve, hogy megkockáztatta ha hazaér ír neki egy levelet amiben segítséget kér. Biztos volt benne, hogy a lány nem nevetné ki. Nem tudta még, hogy képes lesz -e ilyen őszinteségre... Hiszen magával sem volt az.

- Uram?

Nézett a szakállas férfi Cainra aki teljesen elvesztette a fonalat. Hallotta, hogy beszélnek hozzá de nem realizálta, hogy miről.

- Elnézést, kicsit belefeledkeztem a gondolataimba. Hol is tartottunk?

- Oh, ugyan!  Semmi probléma! Csak annyit kérdeztem, hogy a kedves öccse még iskolába jár?

Cain úgy pislogott mint akinek belement a szappan a szemébe. Mire gondol az öreg? Milyen öccse? Aztán látta, hogy a férfi a könyveket mosolyogva pakolászó Dantéra bök a fejével és továbbra is kérdően néz.

- Nos Skarsgard… nem az öcsém… Ő egy közeli barátom.

Szólta el magát, és azonnal a fejéhez nyúlt. Ez a nap volt a pálmázások napja, ma sokadjára tartotta gyönyörű arcát, hosszú ujjai között. Beszélgetőpartnere nem vette a lapot szerencsére,  így tovább csevegett Cainnal.

- Ah értem, azt hittem rokonok! Hasonló az öltözetük és a hajuk, csak ebből gondoltam. Nos, igazán szerencsésnek érzem magamat, hogy befáradtak szerény kis galériámba. Ezt a csodálatos masinát pont ma helyeztem a kirakatba, nem is gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan elkel! Rettenetesen hálás vagyok, a könyvek árából elengedek 50%-ot!

Cain zavarodottan mosolygott és bólintott, miközben Dante végre abbahagyta a könyvek felhalmozását. Szinte leizzadt annyira komolyan vette a feladatát. Úgy tűnt, hogy rendben vannak. Cain ismételten fizetett és a csomagok kezeikben még tovább tetőztek. Nagyon nagy szerencséjük volt, hogy a varázsvilág tagjai, ugyanis ha normális emberként cipekedtek volna akkor autó híján egy centit sem bírtak volna tovább menni. Fejenként vagy tíz elbűvölt szatyrot hurcoltak kezeikben. Dante ma egy kisebb vagyont vert el, de Cainnak ez meg sem kottyant. Nem volt hátra más,  minthogy pár könnyed ruhaneműt is vegyenek a sok alkalmi és szexi bőrcucc mellé. Mint például zsabós ingeket, bézs színű gatyákat és otthon hordható kényelmes viseleteket. Cain szótlanul sétált az örömtől majdnem síró fiú mellett. Nem tudta kiverni a fejből azt, hogy Dante mennyire boldogtalan. Csakis magát okolhatta ezért, hogy ilyen paraszt módon bánt el vele. Ha reggel nem akad ki attól, hogy realizálja ő valóban meleg akkor most boldogan sétálgathatnának egymás mellett. Mindent elrontott! A legrosszabb , hogy ezt még ma tovább fogja spirázni, mert teljes kétségbeesésében olyan hülyeségeket fog mondani a kviblinek , hogy az végleg elborul annak fényéében amit magyaráz neki. De ne szaladjunk ennyire előre az időben, ugyanis szatyros kis hőseink éppen egy exkluzív férfiszabósba nyitottak be.





 Caint itt is nagy szeretettel fogadták, hiszen számtalanszor tette már ott tiszteletét. Miután közölte, hogy foglalkozzanak a fiúval leült a csomagjai körgyűrűjében egy kanapéra és összetörten meredt maga elé. Normális esetben végigkísérte volna Dantét a ruhák sorai között, hogy mindenről véleményt mondjon és belepofázzon, hogy mihez illik szemszíne, mihez nem megy  a bőrének árnyalata. De annyira le volt törve, hogy erre sem volt már kapacitása. Kedvenc elfoglaltságát is szabotálták össze-vissza hullámzó érzelmei. Semminek sem volt értelme. Most akkor mi van? Szeretné, hogy ne érezzen semmit? Szeretné a fiút elüldözni maga mellől? Mit akar már egyáltalán? Nem tudott már semmit sem. A lelke égett a kínoktól amit  a szenvedély és a bűnbánat meg a szégyen borzolt, a gyújtós hozzá pedig Dante váratlan csókja volt. A fiú egyre másra próbálgatta a ruhákat, amikor ismételten Caint hívta. Olyan volt a hangja a férfi fülében, mint egy tőrszúrás a hátában. Már éppen mondta magának, hogy jaj ne már megint… de automatikusan indult a függönyözött próbafülke felé, úgy vonzotta a kvibli mint egy mágnes. Az eladók körülöttük sürögtek így gondolta, hogy nem lesz semmilyen félreérthető helyzet, csak tanácsot ad. Ám pont mire megállt előtte, elfogytak az elcipelni való drága bálák és ketten maradtak.


Mivel az üzlet hatalmas volt és a pénztár elől helyezkedett el, az öltözőfülkét pedig egy kiugró gipszkarton paraván választotta el a ruhákkal teleakasztott fogasos résztől, úgymond másoktól védett helyen voltak. Cain mellkasa le-fel ugrált az izgalomtól.  Remélte, hogy a fiú nem fog tenni semmit… bár most már inkább azt remélte, hogy ő nem követ el valamit , amit később megbán.

- Mondja Skarsgard, mit szeretne? De kérem siessen, nem akarok még egy félreérthető helyzetbe keveredni…

De nem érkezett válasz, csak egy zsabós, fehér textilbe bújtatott finom kéz nyúlt ki a vörös függöny fogságából és Cain garbójáért nyúlt. A nemes nem  kérette magát, belépett Dante mellé miközben a fiú a ruhája nyakánál húzta magára. A homályos tükrös kis helységben Caintól kapott ruhák egy rendezett halomba voltak rakva a székre. A fiún pasztellkék brokátnadrág és egy habos, fodros gyöngyszínű ing volt. Tökéletesen kiemelte hideg színeit, amit saját testén viselt. Hosszú fehér haja és szürke szemei lázasan csillogtak a hangulatfényekben, arcán halvány rózsaszín pír jelent meg. Most olyanok voltak mint egymás ellentétei. Cain hollófekete haja és sötét öltözete csak fokozta párja elegáns angyaliságát. Túl tökéletesen mutattak együtt.

- Mit akar megint?

Suttogta a vámpír reszkető hangon. Dühös volt és izgatott egyszerre. Nem tudta miért jó ez a fiúnak , hogy nyilvános helyeken molesztálja és hergeli. Caint ez rettenetesen izgatta,  a lebukás veszélye és a szégyen afelett amilyenek ők valójában. Annyira vegyesek voltak az érzelmei, hogy nem tudott racionálisan gondolkodni. Egy hirtelen indulattól vezérelve megfogta Dante fehér vállait és nekilökte a fülke oldalának a testét. A fiú elvesztette egyensúlyát és nekivágódott a fekete falemezekből készült oldalfalnak és pironkodva nézett fel a nemesre, ki fél karral a falnak támaszkodva  bekerítette őt. Olyan volt mint egy párduc, aki a prédájával szórakozik.

- Miért szórakozgat velem Skarsgard? Megtudja mondani? Nem fél, hogy esetleg úgy elbánok önnel, hogy innen egyenesen a kórházba hoppanálunk hm? Mire jó ez a viselkedés? Ön igazán mocskos fiú… Ennek meglesznek a következményei...

Hajolt le a ghoulja szájához, úgy két centire voltak ajkaik egymástól. Cain forró lehelete perzselően csapta meg az arcát, a nemesből ismételten a jól ismert energia áradt, bár mellé eléggé zaklatott volt és kanos is. Dante ma igazán rossz fát hugyozott le … bár nem tudhatta , hogy a férfi ilyen könnyen beindul a csábítására. Nem ismerte még rendesen, hogy kivel is van dolga. Alig tudtak egymásról bármit is. A kvibi remegő hangon rebegte  a válaszát de nem tudta befejezni, mert Cain megfogta a nyakát és hegyes körmeit a finom húsába vájta. Vastag ajkait végighúzta a forró és lüktető vénája felett, így lélegezve be bőrének finom illatát. Nem volt nála a maszk , ha Cain agya elborul azonnal itt tépi ki a torkát és mindketten meghalnak. Mivel a férfi már kezdett az ópium nyugtató hatásából kizökkenni és már késődélután felé járt az idő: éhezett is. Sem drog, sem pedig az orvossága nem volt nála. A folyamatos érzelmi viharai annyira kimerítették a testét, hogy a benne lakó vámpír már csak egy bökésre várt, hogy kipattanjon. Dante az előző ruhaboltban tett kacérkodásával felpiszkálta azokat a sötét ösztöneit, amiket nem volt képes koordinálni. Csak remélni tudjuk, hogy a fiú megnyugtatja a férfit és nem fordulnak a dolgok rosszabbra, hiszen nyilvános helyen tartózkodtak és senki halála sem lett volna szép zárójelent a mai napra nézve…  Hiszen annyi remek élmény és kaland várt még rájuk!

- Érzem a forró vérének a szagát a bőrén keresztül… Igazán izgató esszencia ez Dante… Ennyire szeretne velem együtt meghalni? Gyilkos akar lenni, hm? Szeretné, hogy megegyem?  – Suttogta elfojtott és hörgő hangon. Testével Dantéra dőlt, hogy az tényleg ne tudjon oly könnyen kiszabadulni a karmai közül. Nem volt itt szerelem a levegőben sem szenvedély már! Cain éhezett a fiú vérére, túl sok érzelmi inger érte és megvadult.

Dante majd kiugrott a bőréből, amikor Cain intett az ajtó felé. El sem hitte, hogy tényleg megveszi neki ezt a gyönyörűséget. Talán egyszer tényleg kimondja majd amit gondol, vagyis hogy szereti. Majd… Legalábbis a fiú ezt vizionálta, miközben besétáltak a kellemes hangulatú helyiségbe. A belépőt az a fajta jellegzetes aroma csapta meg, ami különösen régi és jó állapotban tartott antik tárgyakra volt jellemző. Dante azonnal otthonosan érezte magát a helyen, Shetlanden is gyakori vendég volt a helyi antikváriusnál, itt is vásárolta Cainnak a kis üveges medált. Ezt a mágus azóta is féltett kincsként őrzi, persze a Danténak erről nincs tudomása. A fiú rögvest elkezdte nézegetni a bejárat mellett elhelyezett asztalon lévő múlt századi réztávcsövet, mire hallotta, hogy Cain odafordul hozzá.

- Dante nézzen körül a könyvek között is, hátha talál valamit! Ugyanis nem hiszem, hogy túl sok elfoglaltsága lenne a birtokomon. A könyvtáramban csak tudományos lexikonok és családi feljegyzések vannak és nem hiszem, hogy az túl szórakoztató lenne ön számára…

A fiú szeme kis híján könnybe lábadt e szavak hallatán. Van egy egész könyvtára a mágusnak. Te jó ég! Nyomban megfogadta, hogy amint lehetősége lesz, rögvest beleveti magát az ottani remekekbe, mert bizony a tudományos lexikonok is igencsak jó barátai voltak a fiúnak. Egészen fiatal kora óta mániákusan gyűjtötte az információkat mind a mágusok, mind a muglik világából. Legkedvesebb témája az asztronómia volt, remélte talál majd a mágusnál ebben a témakörben is irodalmat.
Most azonban lányos zavarát félretéve fejest ugrott a bolt igencsak nagy könyvkínálatába. Egyre-másra pakolta fel a kezébe a számára érdekfeszítő olvasmányokat. Volt közöttük regény, enciklopédia, tudományos értekezéseket tartalmazó irodalmi gyűjtemény… Még egy mugli verseskötetet is talált Baudelaire műveivel. Hosszas keresgélés után megtalálta a kedvenc darabját a kötetben.



A csodás soroktól egészen összefacsarodott a szíve, így gondolkodás nélkül a mögötte tornyosuló könyvkupac tetejére tette a kötetet. Csodálatos olvasmány ez, én mondom.
Felpillantott, s tekintete összefonódott Cainnal. Körülöttük újfent hihetetlen vibrálás volt érzékelhető, pont, mint nem sokkal korábban a boltban. Közelebb lépett a pulthoz, hogy letegye édes terheit a boltos elé, hogy az sorra vegye a köteteteket, illetve, hogy elcsomagolja nekik a varrógépet. Mikor azt tette dobozba, Dante majdnem Cain nyakába ugrott az örömtől. De visszafogta magát, így csak egy szívből jövő mosolyt engedett meg magának a mágus felé. Egyelőre még fogalma sem volt arról, hogy ezt a nagylelkűséget hogyan fogja meghálálni a nemesnek. De nagyon reménykedett abban, hogy látszik rajta, mennyire lekötelezi ezzel a cselekedetével.  Újfent összezsugorították a szerzeményeiket, s hamarosan megint arcukba csapott a hűvös levegő.
Útjuk ezúttal egy kellemes hangulatú szabóságba vezetett, aminek ajtaján belépve nem is tudták, mennyi problémájuk lesz majd nemsokára… Az eladók felfokozott izgalmi állapotba jöttek, amint meglátták Caint. Vélhetőleg nem egyszer hagyott már itt súlyos mennyiségű Galleonokat. Ezúttal azonban intett nekik, hogy Dantét halmozzák el a szaktudásukkal, majd ő elhelyezkedett a helyiség közepére tolt fekete ülőgarnitúrán. Az összes eladó egy emberként ugrott rá a tejfehér hajú ifjúra és mindegyikük csüngött a szavain. Dante elmondta, hogy a zsabós ingek a kedvencei, illetve szeretne még néhány nadrágot, lehetőleg világos színekben, de semmilyen bézs és krémszín ne legyen közöttük. Magában hozzátette azt is, hogy mert Cainnak nem tetszem benne. Így hirtelen olyan pír jelent meg porcelán arcán, hogy sminkelni sem lehetne kedvesebbet. Egy idő után elapadt az eladók áradata és mindegyikük visszament a helyére. Az egyik a pénztár mögé, fekete hajú társa beállt mellé fojtott hangon beszélgetni, a harmadik pedig a kirakatban álló babát igazgatta.A boltban szólt ugyan némi zene, de csak szolidan, hogy ne nyomja el a boltban történő eseményeket.
Cain maga elé meredt a kanapén, éppen azon tanakodott, mi tévő legyen a fiúval, amikor Dante a nevén szólította. A fiú tényleg nem volt magánál, ugyanis a fülke szinte teljesen el volt szigetelve a bolt többi részétől és tökéletesen tisztában volt azzal is, mennyire veszélyes tud lenni Cain, ha nem vigyáz vele. Nagyon jól tudta, hogy a röpke kis ötlete balul is elsülhet, de az járt a fejében, hogy az előző helyen is igazán remekül megoldotta a dolgot, ebből sem lesz baj. Habár az agya mélyén egy kicsi Dante lángoló hajjal sikoltozva rohangált körbe-körbe és azt üvöltötte, hogy – FUUUSSSS!!! , de nyilván nem figyelt rá… Hallotta, hogy megérkezik a fülke elé Cain, csikorgós cipője hangját könnyű volt felismernie. Valahonnan, ő maga sem értette honnan, eszébe jutott milyen jó ötlet lenne csak úgy szavak nélkül berántania a mágust magához. Aztán menne minden magától. Így is tett, s hamarosan az értetlen tekintetű, ám roppant csinos kísérőpartnere már ott is magasodott fölötte a szűk fülkében. Látta, hogy megszemléli a csinos ruhákat, amiket éppen próbált és felvonva a szemöldökét mindössze ennyit kérdezett.

- Mit akar megint?

A fiú csábosan eltátotta ajkait és szempilláit lesütve állt előtte, mint egy szűzlány. Dante látta az arcán, hogy most tényleg nincs jó hangulatban, de ettől függetlenül megkockáztatott egy lépést a mágus felé, amitől újból összeért a felsőtestük, s így Cain is érezhette, hogy az izgatottságtól kapkodva szedi a levegőt. Azonban a nemes ahelyett, hogy valami illetlen mozdulatot tett volna, dühösen megragadta vállait és gyakorlatilag felkente a könnyű anyagokból készült fülke oldalának. Dante kis híján orra bukott a nem várt mozdulat nyomán, éppen csak meg tudta tartani egyensúlyát. A hangos csattanást halk kuncogás követte kintről, ugyanis hiába volt messzebb a próbafülke a bejárattól, éppen csend állt be a boltban. A fiú most már nem az izgalomtól, hanem a félelemtől kezdett el zihálni. Úgy érezte, ez nem volt élete legjobb ötlete. Mintha Cain még erre akart volna licitálni, félhangosan a fiú arcába köpte.

- Miért szórakozgat velem Skarsgard? Megtudja mondani? Nem fél, hogy esetleg úgy elbánok önnel, hogy innen egyenesen a kórházba hoppanálunk hm? Mire jó ez a viselkedés? Ön igazán mocskos fiú…

Ezt egészen hangosan mondta, s a próbafülkén kívülről erre mintegy határozott válasz, éktelen röhögés harsant.
A két ifjú azonban ezt egyelőre egyáltalán nem fogta fel. Dante úgy érezte magát, mint egy hófehér nyúl, akit egy fekete keselyű sarokba szorított a kanyonban. Szinte érezte a mágusból áradó forró dühöt és újból átjárta testét a tudat, hogy Cain megéhezett a vérére és addig nem tágít, amíg meg nem kapja. Utolsó szavaival szinte már menetet vágott a gyönge ifjú arcán. Újból elkezdett remegni a félelemtől és megpróbált valami értelmes választ kilehelni magából.

- Igazán nem akartam tiszteletlen lenni, vagy bajt keverni. Csak tudom, mennyire jó volt a…- motyogta, de a legkevésbé sem kellemes módon félbeszakította a félvámpír. Úgy ragadta meg a nyakánál fogva, mintha egy disznó lenne, amit megszemlél, megérett-e már a levágásra. Dante hallotta, ahogy szörcsögött a nyál Cain fogai között és nyomában nagyokat nyeldekelt. A fiú már volt hasonló helyzetben, de akkor ott volt Cain arcán a maszk és ez megmentette az életét. De most sok-sok mérföldre volt tőle az oltalmat nyújtó sárkánybőr eszköz, itt csak a saját kreativitására tudott támaszkodni. Egyelőre a gyors ziháláson és a falba való kapaszkodáson kívül nem támadt jobb ötlete. Hallotta, ahogy Cain hangja egyre jobban elmélyül, miközben továbbra is a vadul lüktető nyaki verőerét kóstolgatta hideg nyelvével.

- Érzem a forró vérének a szagát a bőrén keresztül… Igazán izgató esszencia ez Dante… Ennyire szeretne velem együtt meghalni? Gyilkos akar lenni, hm? Szeretné, hogy megegyem?

Utolsó szavait már olyan nyálbőséggel mondta, hogy Dante arcán végigfolyt az átlátszó testnedv. Ekkor váratlan fordulat történt, ugyanis a korábban a pénztár asztalát támasztó fekete hajú lány alkalmazott feltépte a függönyt, s egykedvűen, végtelenül flegmán rágózva odaszólt nekik.

- Figyi srácok! Én tökre megértek mindent. Megértem, hogy egymásra gerjedtek minden pillanatban, mert én sem tennék másként, akármelyikőtökkel járnék. Túl szépek vagytok,na… Vágom, hogy most vagyon menő ez a vámpíros cucc, meg a fura nyálfétis. Meg azt is megértem, hogy full ratyik vagytok mind a ketten, ami tényleg nagyon szexi! De nemár, hogy itt csináljátok. Ez annyira 2000-es évek…  A mély hangú mondta is, hogy hazahoppanáltok, nem? Legalább addig bírjatok magatokkal, amíg a szöszinek megveszitek a fél boltot. Okés? Köööösz!

Majd a függönyt nyitva hagyva magára hagyta a köpni-nyelni nem tudó párost. Cain a döbbenettől teljesen átszellemült. Azonnal elengedte Dantét, aki végre újból levegőhöz tudott jutni. Csodálatos érzés volt. Mintha a lányt az istenek küldték volna. Magában elrebegett egy hálás köszönetet, s gyorsan felkapta az össze holmit, ami a fülkében volt, s a pénztárhoz sietett. Bár sejtette, hogy a lány utolsó mondataival olyan mértékben belegázolt Cain önbecsülésébe, hogy az hosszú órákig nem lesz megint olyan agresszív hangulatban, mint az előbb. De azért siettette, hogy fizessenek és arrébb álljanak. Isteni szerencse, hogy nem a puccos üzletben történt ez az incidens, mert azok biztosan rájuk hívták volna az aurorokat. Ez a bolt szerencsére sokkal lazább volt ilyen tekintetben. Dante szinte tolta maga előtt Caint. Az letette a megfelelő mennyiségű aranygalleont az asztalra, majd köszönés nélkül távozott. Az eladók Danténak adták a becsomagolt portékákat, amiket a fiú elvett és a kanapé tövében levő többi szerzeménnyel együtt kilépett az ajtón.






A hirtelen arcába csapó hűvös felüdüléssel töltötte el a fiút, aki próbált egy olyan helyet találni, ahol az ijedségtől leesett vércukrát kissé feljebb tornászhatta. Így akadt meg a tekintete a Café Fulvion, ami nem messze tőlük, hívogatóan integetett Danténak. A fiú eleinte nem mert Cainhoz szólni, ugyanis a nemes a járda közepén állt, megmeredt arccal. Megpróbált kedves arccal ránézni, hátha így kizökkenti a melankóliából. Még magázta is a kedvéért.
- Tudom, hogy nagyon kellemetlen volt az, ami az imént történt, de az én hibám volt. Alulbecsültem az Önre gyakorolt hatásomat és kis híján a saját vesztembe rohantam. Kérem, tartson velem és igyunk meg valami forró italt, egy sütemény társaságában. – intett fejével az olasz stílusú kávézó és étterem irányába. A forró ital képétől valamiért elkezdett bizseregni a csípője. Mintha hiányozna neki valami belülről. Olyan érzése támadt, mint amikor az ember alól kihúzzák a széket.
Látta a mágus szemében csillogó sértettséget, de valamilyen rejtélyes okból mégis vele tartott a kellemes hangulatú vendéglátóipari egység felé. Hűvös szél fújt, de nem volt még annyira hideg, hogy ne lehessen kint kávézni. A benti részt különben is nagyon zajosnak találta Dante, ami a legkevésbé illett volna a hangulatukhoz. A kávézó külső része nagyon romantikusan festett, fejük fölött őszi színekben pompázó növények futottak, s emellé halk zeneszó szűrődött ki bentről. A fiú eléggé elfáradt az egész napos mászkálásban, így ledobta frissen vásárolt holmijukat a mellette levő székre. Bátortalanul, de Cain is helyet foglalt, szigorúan a legtávolabbi széken, de egy kör alakú asztalnál ez nem volt túlzottan mérvadó. Amint mind a ketten elhelyezkedtek, egy alacsony, enyhén kopaszodó pincér pattant ki az ajtón, hogy felvegye a rendelésüket. Elsőként Cain felé fordult, mert valamiért azt gondolta, ő a rangidős. De Dante szólalt meg.

- Az úrnak egy forró Earl Gray tea lesz mézzel és tejjel, én pedig egy latte macchiatot szeretnék, vanília fagylalttal az alján, illetve egy profiterolt.
A pincér másodpercekkel később már ott sem volt. Dante kedvesen megpróbált Cainhoz szólni.

- Ezután hazamegyünk? Ha jól sejtem magányra vágynál…- mondta lágyan a mágusnak, miközben látta, hogy a csodálatos arcú férfi szemeiben könnyek gyűlnek... Nagyon sóhajtott és arrébb nézett, mintha nem látná.

Megsemmisülten bámult a rájuk nyitó eladóra. A nő arcáról semmilyen érzelmet nem lehetett kiolvasni, viszont éles szavai ostorként csaptak Cain szexi testére.

 - Figyi srácok! Én tökre megértek mindent. Megértem, hogy egymásra gerjedtek minden pillanatban, mert én sem tennék másként, akármelyikőtökkel járnék. Túl szépek vagytok,na… Vágom, hogy most vagyon menő ez a vámpíros cucc, meg a fura nyálfétis. Meg azt is megértem, hogy full ratyik vagytok mind a ketten, ami tényleg nagyon szexi! De nemár, hogy itt csináljátok. Ez annyira 2000-es évek…  A mély hangú mondta is, hogy hazahoppanáltok, nem? Legalább addig bírjatok magatokkal, amíg a szöszinek megveszitek a fél boltot. Okés? Köööösz!

És közben rágózott! Cain nem tud jobban kiakadni annál, ha valaki rágózva beszél. De nem is ez a lényeg, hogy rágózva beszélt hanem, hogy miket mondott neki! Eközben Dante sípolva, lihegve a falnak szorult és úgy nézett a nőre mint aki a megmentője lenne. A szőke fiún egyáltalán nem látszódott szégyen afelett , hogy leratyizták. Nem vette sértésnek, hogy nevén nevezik azt, ami teljesen nyilvánvaló.  Annál inkább hősünk ábrázata volt teátrális. Mindenféle érzelem kiütközött rajta. Éhsége egy huszárvágással szabotálódott, hiszen sokkot kapott. A felette csattanó kemény mondatok olyan hatással voltak rá, mint valami altatólövedék.  Nagyon sok pénzt költött már el ezen a helyen. Valószínűleg az utolsó vásárlása volt ez az alkalom. Többet biztosan nem jön vissza! Még a nevét is ismerik! Ha ez bekerül az újságokba akkor neki vége! Rettegett ,hogy hír lesz ebből vagy pletyka. Egész napos félelme végül valóságos lett, mintha tudta volna előre ! Lebukott, közben ő nem is akart semmit Dantétól… egyszerűen csak… Mit is akart pontosan? Nem is tudta megmondani… Teljes képszakadás volt nála. Remegő fehér ujjai elnyíltak így a falra kent fiú fellélegezve oldalazhatott ki az öltözőből és előre szaladt. Cain köpni-nyelni sem tudott. Annyira félreérthető volt a helyzet, hogy ha azt mondja nem is azt csinálta még inkább aláásná a hírnevét a mentegetőzéssel. Ha túl sokáig ácsorog bent,  akkor szintén kínban marad. Nem akar gyáva kutyának tűnni. Lassan kisündörgött a fülkéből és felszegett fejjel megköszörülte a torkát. Megpróbált szenvtelen arcot vágni, hogy a büszkesége maradjon meg legalább, ha már nyilvánvalóan buzinak nevezték. Kifejezéstelen arca és büszke tartása elfedte azt, hogy belül  felrobbant és darabokra szakadt a lelke. Dante az ajtó előtt toporgott és kikerekedett szemekkel siettette  a mágust, mialatt a lányok csendben pakolták a ruhákat. Cain arca csak azért nem borult lángba, mert félig halottnak tekinthető ez a hibrid szépség.

- Elnézést a kellemetlenségekért hölgyem, legközelebb nem fordul elő .- Szabadkozott udvariasan Cain, miközben Dante a csomagokat szedte össze a pultról, serényen. Tudta, hogy az aranyvérű rohanni fog kifelé az üzletből, hogy többet be se tegye a lábát. Egészen biztos, hogy ezentúl máshová fog járni, ha egyáltalán kimerészkedik a házból.
 
- Áh semmi baj, már annyiszor vásároltál nálunk, hogy eltudunk tekinteni ettől a kis közjátéktól… és tényleg teljesen megértem a dolgot! Igazán csinos a barátod! Ha ilyen pasim lenne én is belegabalyodnék percenként! Jaj és már mondtam , hogy ne magázzál!- Rágózott tovább a lány, mialatt súlyos összegek gyűltek az elbájolt számla alján. Cain úgy toporgott kínjában mint egy tojós tyúk. Igazán csinos a barátja. Igen, igazán csinos a pasija akivel azt hiszik , hogy az öltözőben kefélt, egy nyilvános helyen. Csodás! Majdnem sírt.

- Nem vagyok hozzászokva az ilyen szabados beszédhez, jobb szeretem a hivatalos magázódást... - De amint kimondta oldalra rántotta a fejét és felvonta a szemöldökét , hogy megint milyen magas labdát is dobott. A lány elvigyorodott. Nincs hozzászokva a tegeződéshez, de a próbafülkében akarja halálra döngetni a „csinos barátját,,. Hm. Ezalatt összegyűlt a papír alján , hogy mennyi is az annyi. Cain kikerekítette az összeg végét jó szokása szerint és szatyrok, köszönés, Dante nélkül kirontott az üzletből.




Nem bírta a gyűrődést. Égett a szégyentől, tudta hogy ez lesz! Addig piszkálgatja őt a fiú nyilvánosan , hogy elveszti az eszét és ezzel rossz hírbe sodorja magát. Nem is! Dante sodorta rossz hírbe! A puszta kinézete az övé mellett egyenlő a rossz hírrel! Rettenetesen érezte magát. Szemeiben folyamatosan remegtek  a könnyek, felnézett inkább az égbolt felé és ajkait rágcsálva próbált lenyugodni. Ha ebből nem lesz valamilyen provokatív újságcikk kerekítve, akkor semmiből sem… Zihálva szedte a levegőt, miközben  a macskaköves út közepén állt. A hangok és az emberek megszűntek körülötte létezni, úgy érezte hogy a gyomrán keresztül valamiféle mély űr szippantja magába és vele együtt zuhant a semmibe. Nem sok kellett, hogy összerogyjon a  földön és elkezdje  a fejét  betonba verdesni, őrült visongások között. De ekkor Dante lágy hangja rángatta ki a hányingerből. Úgy tűnt bocsánatot akar kérni, bár Cain kiakadt a mondata közepén hallott szavaktól.

-  Alulbecsültem az önre gyakorolt hatásomat…

A mágus nem értette mire céloz ezzel  a kvibli. Meg mégis mi volt az a duma a boltban, hogy „vámpíros cucc” ? Miért piszkálja mindenki ezzel? Ő nem akar vámpírnak kinézni és nem érti mi végett keveredik állandóan olyan helyzetekbe, ahol mágikus lénynek hiszik vagy olcsó imitátornak. Nem is törődött ezzel tovább, mert volt elég baja. Megkérdezte volna, hogy Dante mégis mit ért az alatt, hogy rá bármilyen hatást is gyakorolna? De tudta jól a választ. Már hepciáskodni sem volt ereje. Inkább szótlanul követte az őt kávézni invitáló fiút. Mivel már rettenetesen le volt gyengülve bármi megfelelt neki ami kicsit is dob a vércukrán. Balga módon megint nem számolt azzal, hogy esetleg szüksége lesz a gyógyszereire. Most nagyon szívesen elszívott volna egy jó adag ópiumot, hogy aztán megszabaduljon mindent őt kínzó érzéstől és gondolattól. Lehet a végén ismételten Dantéval hajtotta volna álomra  a fejét, mint egy rossz buzi. Mert az.  Mindeközben egy fehér, takaros kis kovácsoltvas asztalhoz ültek. A nemes próbált úgy helyezkedni, hogy még véletlenül se érjen össze a lába Dantééval. Körülöttük már vagy húsz zsáknyi szatyor pihent, egy része a székre volt pakolva, a többi a földön sorakozott. Legalább ennyi értelme volt  a napnak, hogy mindene meglett a fiúnak amire szüksége lehet a hetekben. Cain nagyon szeretett volna már hazamenni. Fáradt volt és éhes, mindemellett a nevén olyan csorba esett , hogy mostantól újra azért retteghet , hogy mikor látja magát a címlapokon. Észre sem vette, hogy a pincér feléje fordul a rendelés kapcsán, mert üres tekintettel meredt maga elé. Dante mentette meg a helyzetet és adott le egy jól megkomponált kívánságlistát. Cain imádta a teákat és amit a fiú kért pontosan a kedvence volt. Ha jobb hangulatban lett volna, talán még ezt is közli vele. Most csak elhúzta a száját és némán pislogott. Összetörten ült és a lágy zenét hallgatta, ezzel próbálta lenyugtatni az idegeit. Sajnos a gyomorideg és éhségből fakadó fájdalmai egyre fojtogatóbban öntötték el a testét. Mindeközben a rettegés is befészkelte magát a lelkébe. Ez biztosan nem marad szó nélkül! Valaki tuti megírja , hogy az egész napját egy feltűnően csinos,  szőke fiúval töltötte és biztos benne, hogy a ruhaüzletek valamelyike el fogja köpni pár aranygalleonért azt, ami történt. Mindkét helyen gyanúsak voltak, csak a második butikban még jól meg is alázták.

- Ezután hazamegyünk? Ha jól sejtem magányra vágynál…

És még tegezi is. Dante úgy csinált, mintha együtt őriztek volna disznót. Mondjuk igazán kis malacok voltak tegnap éjjel, meg kell hagyni! Cain nem bírta tovább és az arcán végigfolyt egy kövér könnycsepp. Bár nem torzult el homloka a kínjai nyomán, megszokta már a sokéves szenvedése során, hogy fapofával csendben sírjon. Anno néma sikolyok között tűrte a kínzásokat is (egy darabig). Legutóbb akkor érezte magát ennyire rosszul, mikor megkapta a levelét Roxfortból melyben elutasították. Csak most nem volt ereje ahhoz sem,  hogy kárt tegyen mondjuk a székben, asztalban vagy esetleg Dantéban. Még csak magában sem tudott, annyira elerőtlenedett a megalázottságtól.  A pincér lassan visszatért és eléjük rakta a finom illatokat eregető italokat. A szőke fiú egy olasz édességet is rendelt magának.

- Kedves egészségükre!

Darálta le a szokásos szöveget az alkalmazott, majd továbbállt. Cain örömmel konstatálta , hogy mivel arca nyugton maradt nem vette észre a kopaszodó ember, hogy ő éppen az egereket itatja. Fekete pulcsis ujjával törölgette csillogó könnyeit , míg Dante a felettük függő növényeket nézte annyira elszánt arccal, mintha botanikusnak készülne. Cain egyre kétségbeesettebb volt és végül halk suttogó hangon kiadta érzelmeinek egy részét. Sosem beszélt senkivel még arról ahogyan érez, igazán különleges pillanat volt ez az életében, még ha a kvibli nem is sejtette ezt.

- Dante… Ez ugye tudod, hogy  benne lesz az újságokban? Minden, amit felépítettem az most omlott össze! Ezek az emberek ismernek engem! Angiflius vagyok! Aranyvérű vagyok! Mindenki erről fog beszélni… És ha megint a házam köré gyűlnek, mint apám halálkor… Akkor azt is meglátják, hogy velem élsz…

Megsemmisültem rebegte maga elé meredve, tegeződve az összefüggéstelen mondatait. Dante valószínűleg azt sem tudta kikről beszél, hogy kik gyűltek a háza köré és az sem tudhatta, hogy az apja milyen körülmények között halálozott el. Maximum akkor, ha olvasta az újságokban. Cain ezalatt  nem tudta tovább játszani a macsót, aki hideg és kemény mint a szikla. A szíve darabokra hullott. Megnyomorított önbecsülése, amit rossz gyerekkora után épített fel úgy omlott össze, mint egy homokvár amire rátapos egy gonosz , dagadt óvodás.

- Én ezt nem bírom tovább! Az egész életem egy katasztrófa! Hogy bírod ilyen könnyen venni azt, hogy aranyvérű létedre ilyen perverz vágyaid vannak? Van benned egyáltalán szégyen? Komolyan nem értek már semmit sem… Szörnyen érzem magamat.

Majd meghallgatva a fiú érveit némán, mozdulatlanul nézett egy pontba és sírt. Az asztal közepén nyugtatta tekintetét s már vagy egy perce nem pislogott annyira a sokk hatása alatt állt.

- Apám egész gyerekkorban azzal szekírozott, hogy meleg vagyok. Nézd meg… igaza lett… De én ezt nem hagyom Dante! Hazamegyünk és kikeverek egy bájitalt! Mindketten naponta fogjuk inni, hogy vége legyen ennek az őrületnek! Ismerek recepteket melyekkel szerelmet lehet kelteni az emberekben… Hidd el a reverzióját is képes vagyok előállítani. Ha ez bekerül a lapokba … én megölöm magamat! De akkor velem együtt te is meghalsz… Viszont ilyen bélyeggel nem fogok tovább élni, ezt elhiheted nekem! Lehet neked is jobb így… Megnyomorított minket a tetves nővéred… és még csak meg sem gyilkolhatom. A legutóbbi embert aki megalázott, megöltem. Minden lehetőségem odaveszett a normális élethez azzal, hogy megismertelek titeket… Én valamiért ezt érdemlem... azt , hogy a faszt szeretem! Egy ilyen nyomorult gyerekkor után, kiderül hogy a férfiakat szeretem!

Mivel még mindig nem bírt Dantéra nézni nem láthatta a fiú arcán reakciókat. Végre elhallgatott. Egész reggel ezt tervezte, hogy innentől naponta megisszák azt az italt, amit kikotyvaszt a laborjában. El fogja zárni egymás iránt érzett érzelmeiket, ha kell sötét alkímia segítségével (családi szokás). Danténak itt valószínűleg nyilvánvalóvá vált, hogy a nemesnek komolyan segítségre van szüksége, hogy eltudja magát fogadni. Érezni lehetett a közelgő katasztrófát.  A kvibli semmit sem tudott  a múltjáról és az apjáról, de Cain belátást engedett neki abba hogy gyerekkorában őt is érte abúzus amiatt, hogy melegnek hitték. Ráadásul az apja felől érte a "támadás,,. Ha tudta volna a többi részletet lehet elhányja magát. Cain teája érintetlenül pihent az asztalon. Az is kérdés volt, hogy hogy lesz képes haza hoppanálni, mert nem sok esély volt rá.  Mozdulatlanul ült legalább egy negyed órája.  Akármilyen felháborító is a hozzáállása a dolgokhoz most nyilvánvalóvá vált, hogy nem tehet arról ahogyan viselkedik. Érzelmi intelligenciája nulla volt és egy nagyra nőtt gyerek benyomását keltette aki megrekedt az arisztokrata: feleljünk meg a családunk nevének- szokásokban. Erre neki nem volt szüksége, hiszen se munkahelye sem pénze nem függött attól, hogy kiderül róla az, hogy meleg -e vagy sem. De a kis buta hősünk ezt még nem fogta fel. Ami rosszabb, hogy az apja okozta traumák sem segítették abban, hogy elfogadja magát. Cainnak egy igazán hosszú ,lányos este hiányzott...

- Megint levámpíroztak…- Suttogta bele az őszi , késődélutáni levegőbe és megugrott a szeme felett az ideg. Fekete haját megborzolta a szél, ziláltan hullott vissza megtört hátára. Dante! Rajtad a világ szeme!

Miután a pincérnek leadta a rendelést, látta, hogy egy pillanatra mintha felcsillant volna a mágus szeme. Talán meghallotta, hogy Dante a kedvencét rendelte. De nem igazán volt olyan hangulatban, hogy megköszönje. Dante mindig próbálta kifigyelni mindenki szokásait, s még ilyen rövid idő alatt is tetemes mennyiségű információt megtudott a mágusról, ami a későbbiekben még talán hasznosnak is bizonyulhat. Habár a nemesre ránézve jelenleg az is hatalmas csoda, ha egyáltalán az elkövetkező napokban szóba áll vele…
Eközben széles mosoly kíséretében eléjük tette a pincér a forró italokat és a profiterolt. Igencsak szép adagot hoztak, csokisodóval leöntve. Dante nem tudta türtőztetni magát és azonnal nekilátott, még mielőtt a pincér jó étvágyat kívánhatott volna… Teljesen magán kívül volt, kellett az agyának a cukor az elkövetkezendő percek kínos beszélgetéseihez. Miután majdnem végzett, meghallotta, hogy Cain szipog, így udvariasan egy pillantást sem vetett rá, csak kitartóan bámulta a növényzetet. Nem mert szólni a nemesnek, de az édesség végét számára tartogatta. Azonban egy pillanat múlva Cain megszólalt. Olyan hangon, hogy még úgy is meglepte a fiút, hogy látta a szipogását. Annyira halkan beszélt, hogy a mellettük levő ajtón keresztül kiszűrődő zaj elnyomta volna a hangját, ha Dante nem hajol közelebb egy kissé.

- Dante… Ez ugye tudod, hogy benne lesz az újságokban? Minden, amit felépítettem az most omlott össze! Ezek az emberek ismernek engem! Angiflius vagyok! Aranyvérű vagyok! Mindenki erről fog beszélni… És ha megint a házam köré gyűlnek, mint apám halálkor… Akkor azt is meglátják, hogy velem élsz…

- De hát Cain! Kiről beszélsz?  Semmi sem értek… Ma kivel találkoztál, akitől ennyire tartasz? Tudom, hogy aranyvérű vagy, ahogy én is! Miért gondolod azt, hogy azzal foglalkoznának mások, veled mi történik?

Meglehetősen ingerült volt. A legkevésbé sem tudta elképzelni, hogy Cain miért mondja ezt. Sosem hallott arról a botrányról, ami az Angifilius birtok körül zajlott Rupert halála után. El sem tudta képzelni, milyen lehetett a mágusnak kiállni azt a reflektorfényt, milyen sebeket okozhatott neki ez az egész. Annyit tudott csak, hogy ő maga is aranyvérű volt, mégsem dőlt a kardjába a történtek után, pedig eléggé felismerhető volt különleges vonásairól… Remélte, hogy hamarosan válaszokat kap majd.

- Én ezt nem bírom tovább! Az egész életem egy katasztrófa! Hogy bírod ilyen könnyen venni azt, hogy aranyvérű létedre ilyen perverz vágyaid vannak? Van benned egyáltalán szégyen? Komolyan nem értek már semmit sem… Szörnyen érzem magamat.

- Hogy mi? Hogy mondhatsz ilyet? Mit kellene szégyellnem? Azt, hogy szeretek valakit és azt nyíltan vállalom? Inkább neked kellene szégyenkezned, hogy folyvást hazudsz magadnak. A saját önzőséged álla boldogságod útjába, hát nem látod? Még, hogy a te életed egy katasztrófa? Én mit mondhatnék? Az elmúlt napokban megerőszakoltak, kisemmiztek és lenullázták az életem. Mégsem én vagyok az, aki itt bőg egy nyilvános helyen...
Látta, hogy a nemest nem igazán hatották meg a szavai. Vagyis… Pont, hogy igen… Teljesen le volt döbbenve az általa vélt atrocitásoktól.  Dante magán kívül volt a dühtől. Hogy mer ilyet mondani Cain? Szerves része volt az őt ért fájdalmaknak és még neki kesereg? Hogy gondolja ezt? Szinte már elkezdte emészteni a dolgokat, elkezdte elfogadni azt, hogy össze vannak kötve mindenféle módon. De ez a kirohanás és önsajnálat valami olyan belülről mételyező dühöt és fájdalmat szabadított fel Dante lelkében, aminek előre nem látható következményei lesznek.
De Cain csak folytatta tovább az ömlengést.

- Apám egész gyerekkoromban azzal szekírozott, hogy meleg vagyok. Nézd meg… igaza lett… De én ezt nem hagyom Dante! Hazamegyünk és kikeverek egy bájitalt! Mindketten naponta fogjuk inni, hogy vége legyen ennek az őrületnek! Ismerek recepteket melyekkel szerelmet lehet kelteni az emberekben… Hidd el a reverzióját is képes vagyok előállítani. Ha ez bekerül a lapokba … én megölöm magamat! De akkor velem együtt te is meghalsz… Viszont ilyen bélyeggel nem fogok tovább élni, ezt elhiheted nekem! Lehet neked is jobb így… Megnyomorított minket a tetves nővéred… és még csak meg sem gyilkolhatom. A legutóbbi embert aki megalázott, megöltem. Minden lehetőségem odaveszett a normális élethez azzal, hogy megismertelek titeket… Én valamiért ezt érdemlem... azt , hogy a faszt szeretem! Egy ilyen nyomorult gyerekkor után, kiderül hogy a férfiakat szeretem!

Dante rettentő dühe átcsapott teljes kiakadásba. Szánta is a mágust, és megpofozta volna azt a pökhendi arcát. Egyszerre csókolta volna meg forrón és ezzel egy időben tépkedte volna meg a haját, ahogyan ő is tette nem sokkal azelőtt. A saját ép eszét is lassan kezdte elveszíteni. De megpróbált valami értelmes, emberi válasszal előállni.
- Cain!  – szólt a mágushoz halkan, szinte krákogott, annyira kis hangon szólalt meg. – Értem, hogy apád aljas rohadék volt, épp mint az én anyám. De ezt nem nevelhette beléd. Ez nem ilyen. Értelmes férfi vagy, ne legyél már hülye akkor kérlek… És ha még egyszer meghallom, hogy azzal fenyegetőzöl, hogy megölöd magad, megpofozlak. Ezt veheted fenyegetésnek is. Kérlek lépj már túl a családod árnyékán és dönts egyszer a saját érdekedben! Hol volt ez a nagyszerű család, amikor a dühöngő zsarnok apád megnyomorította a lelked? Valaha megpróbált rajtad segíteni közülük valaki?
Igen, a nővérem egy aljas szemétláda, ezt el kell ismernem. Jelenlegi állapotomban puszta képpel tépkedném ki a hajszálait és tömném a szájába. Azonban még ő is segített rajtam, amikor igazán szükségem volt rá. Még ha önös érdekből, akkor is. A te nagyra becsült Angifilius családodból senki nem volt ott, hogy a segítségedre legyen. – Dante itt már állt az asztal mellett és habár visszafogottabb hangerőn beszélt, mégis néhányan a járókelők közül odafordultak a két férfi furcsa kettősére. – Végtelenül csalódott vagyok, mert azt gondoltam, hogy egy olyan ember vagy, aki tudja, mi kell neki és nem tágít, amíg meg nem kapja. De úgy látom, hogy ezt az éned felülírja a magamutogató aranyvérű, agynélküli hülyegyerek, aki benned lakozik, elnyomva a lényed azon részét, ami azért született, hogy élvezze, amit megkaphat. Mondd, kérlek miért szeretnél más lenni, mint aki vagy? Én szeretlek Cain! Úgy, ahogy vagy, HÁT NEM ÉRTED?  

Mivel ezt gyakorlatilag egy levegővel hadarta el, a kimerültségtől levegő után kapkodva rogyott vissza a székre, s a könnyeivel küzdő Cainra meredt. Tudta, hogy kész bármire azért, hogy a mágus örökre az övé legyen. Szereti és bármit megtenne érte. Bármit…

Cain megpróbálta az első perceiben feldolgozni az információkat, amit Dante rázúdított. Magánkívül volt. Az erőtlen zavarodottsága szépen lassan megtelt agresszióval. Idegrendszere utolsó tartalékai most kezdtek elégni. A fiút elsőként felvilágosította  a múltjában történt kellemetlen esetről, hogy értse kik gyűlnek hamarosan a portája köré.

- Na ne mond, hogy nem láttad az újságokban… Miután apámat megö…baleset érte hetekig kínoztak a riporterek és lesi fotókat készítettek rólam!Benne vagyok a köztudatban Dante, mint Hertfordshire leggazdagabb nemese! Felismertek üzletekben és átlagemberek is tudják ki vagyok! - Itt a hajába nyúlt, hogy vad magyarázása közben arca elé zuhanó tincseket arrébb tudja taszigálni. Kicsit zavarta, hogy a fiú nem látta őt a lapokban. Nem igazán tett jót amúgy is megtiport hiúságának, hogy még erről sem értesült. Ahj, igazából már minden zavarta…. Mialatt azon rágódott, hogy Dante nem látta az újságokban tovább hallgatta a fiút és sorban reagált is minden válaszára, csak egyre dühösebben. Hideg kék szemei úgy villogtak, mint egy mérges asszonynak.

- Hogy mit kellene szégyellned Dante? Na ne idegesítsél már! Szerinted természetes dolog amit tegnap csináltunk? Beteg vagyok tőle lelkileg! Ez perverz! Nem úgy perverz, ahogy annak előtte voltam, hanem súlyosan perverz! És igenis ki fogom kúrálni magunkat! Megiszod a tetves bájitalt amit megfőzök, minden nap baszdmeg! Nincs apelláta, bár tudom nagyon nagy kortyokban szereted  a spermát szürcsölgetni, de az én farkamból nem fogsz facsarni egy decit sem! Még te magyarázol, hogy megerőszakoltak? A nővéred vette el a szüzességemet és rendesen gusztustalan volt! Nem is értem, hogy tudtál vele évekig lefeküdni! Én pedig nem megerőszakoltalak, hanem szívességet tettem neked! De egy évben egyszer csinálok jótékonysági estet ezt elhiheted! Te biztosan nem vagy normális Skarsgrad! Azzal támadsz, hogy bőgök nyilvános helyen! Gondolj inkább arra amikor először tosztalak meg, úgy sírtál mint egy kislány! Le merem fogadni, hogy igazából minden percét élvezted hm? Amikor először megláttál már magadban vizionáltad , ahogy pörögsz rajtam! Láttam ám hogyan néztél engem lent a pincében a legelső alkalommal! Szerinted nem vettem észre? - Ó ez csúnya volt. Cain úgy érezte a legjobb védekezés a támadás. Mikor már ezeket kimondta bűntudata volt, de nem volt megállás. Tudta, hogy leginkább azzal taposott  a fiú lelkébe, hogy felidézte a pincében történt esetet. Halk és elkeseredett hangja egyre nagyobb hangerőre kapcsolt és végül agresszívan remegve tombolt. A kis utca szó szerint zengett tőlük, sőt még a kávéház is. Mindeközben Django Reinhardt szolgáltatta a kellemes és szívderítő dallamokat, melyet már Cain mély és erélyes hangja licitált túl. Olyan volt egyedül, mint egy húsztagú olasz család.  Majd Dante legutolsó strófáját feldolgozván egy hangos fémes csikorgással eltolta magát az asztaltól és felállt. Keze ökölbe szorult a dühtől. Az volt a szörnyű az egészben , hogy totálisan felhívta magukra a figyelmet. Oldalt egy-két fiatalabb lány is megállt, hogy figyeljék az ott kibontakozó eseményeket, de ez semmiben sem gátolta a mérges nemest. Vastag ajkai szorosan feszültek egymáshoz és mellkasa gyors ütemben emelkedett le és fel. Olyan szemekkel nézett Dantéra, hogy az majdnem felgyulladt ültében. Cain ellökte a széket a  földre ami hangos csattanással esett mögé és pár fürge lépéssel már Dante mellett is állt. Mérgesen fogta meg a fekete kaftánt és úgy öt centire hajolt a fiú arcához, majd fröcsögő nyála és hatalmas szemfogainak megvillogatása kíséretében elkezdte rázni Dantét, miközben így ordított:

-A nővéred sosem segített neked te faszkalap! Nézzél már magadba! Mindent csak azért csinált, hogy magát tudja fényezni! Ennyire vak vagy Dante? Egyedül, aki segít rajtad az én vagyok! Meg akarsz pofozni te hülye gyerek? Akkor gyere, mutasd meg mit tudsz! Ilyen nagy fiú vagy hm? Akkor had mondjak neked valamit…Ha nem iszod meg azt a kikúrt bájitalt , fogom és elharapom a nyelvemet! Mert nem leszek buzi! Én férfi vagyok! Te is férfi vagy Dante! Igenis megiszod azt a redves szart és utána randizni megyünk! Kurvára randizni megyünk nőkkel Dante! Hívunk escortot és négyesben fogunk dugni! Nem egymást , hanem  a nőket! Értetted?  Tudom képes vagy, rá mert a nővéredet is megkúrtad! – Dante haja immár lobogott a rázástól és már a pincér is az ajtóban állt, idegesen pattogtatta a tollát a jegyzettömbön és megpróbált felemelt ujjal közbeszólni, de ez nem igazán sikerült. A vámpír már olyan ideges volt, hogy eleredt az orra vére. Szóval vérző orral rázta az egyik szépfiú a másikat és arról hadovált, hogy ő nem meleg. De ezt tovább tetőzte még utolsó mondatával, ha már azt hitték az emberek nem lehet fokozni, akkor ő tudta. Hiszen ő volt Cain Angifilus az aranyvérű, aki nem ismer kegyelmet és úgy viselkedik mint egy ovis.

- Igen ! Tudom, hogy mi kell nekem! Az kell nekem, hogy az életem és a nemi identitásom olyan legyen mint mielőtt megismertelek volna Dante Skarsgard! Azóta kísértesz minden éjjel,hogy először megláttam azt az öntelt pofádat a boltban! Az istenek verjenek meg! ÉS NEM! NEM TUDOD, HOGY KI VAGYOK! MERT EZ AZ ÖTÖDIK NAP , HOGY TALÁLKOZUNK AZ ÉLETÜNKBEN BASZDMEG! NE MONDJ ILYEN FASZSÁGOKAT, HOGY SZERETSZ DANTE! HAZAMEGYÜNK, MEGISSZUK A BÁJITALT ÉS VÉGE ENNEK AZ ŐRÜLETNEK , MEGÉRTETTED? ÉN VAGYOK AZ ERŐSEBB AZ LESZ AMIT ÉN MONDOK!

És ennél a pontnál tette a lehető legrosszabbat, felrántotta a fiút a székből. A fehér kovácsoltvas ülőalkalmatosság hangosan kongva csapódott Dante mögé. A fiút két kézzel tartotta a szétnyíló kaftánjánál fogva. Erőtlen teste súlytalanul emelkedett ki a székből, bár megingott Cain keze nyomán, de a saját lábaira állt. Olyan szemekkel nézett a mágusra, hogy az egy pillanatra megijedt. Igazán különös tapasztalat volt számára is a saját reakciója, hogy a fehér kis nyuszi fiú félelemkeltően tud nézni, de nem érdekelte a rossz előérzete és tovább szorongatta a ruhát. Igazság szerint ezek másodpercek töredékei alatt történtek és nem volt nagyon min gondolkodnia, mert az események egy eszetlen vágtában haladtak tovább, egyre csak bővülő nézőközönséggel.

Látta a máguson, hogy teljesen ki van kelve magából. Úgy beszélt, mint egy utolsó, koszos lókereskedő a falu határában. Szemei csak úgy villogtak minden szava nyomában. Habár látszott, hogy nem fogja kitépni a fiú selymes nyakát, jelenlegi állapotában benne volt a lehetőség, hogy összeveri Dantét. Ha így alakulna, a gyenge ifjú sem hagyná magát, mert Cain szavai lassan sebet vágtak rajta. Pont ugyanazt kezdte érezni, mint amikor nővére azt mondta neki, nincs már rá szüksége hiszen csak a baj van vele. Az érzést legjobban ahhoz lehetne hasonlítani, mint amikor az embernek már van egy nyílt sebe, s valaki a sebnél egy sokkal nagyobb, de szinte teljesen életlen, rozsdás kést csúsztat be. Dante fejében csak úgy visszhangoztak a nemes szavai.

-….amikor először tosztalak meg, úgy sírtál, mint egy kislány!

A szavak hallatán Dante teljesen ledermedt. Hogy mondhat Cain ennyire aljas és alantas dolgot. Ez bőven övön aluli ütés volt. Különösen annak fényében, hogy tegnap este mit műveltek. A fejében a legelső intim együttlétét az előző este folyamán történetekkel azonosította, de a fejében most olyan történt, mint amikor a mozifilmekben elszakad a tekercs. Láthatóan égett a film egyre nagyobb lyukakban, míg végül a fehér vászon üresen ásított, s helyette egy sokkal brutálisabb film került vetítésre. A fiú ezt az emléket olyan mélyre próbálta ásni, hogy soha többet ne ugorjon fel az agyában, de Cain mételyező, dühös szavai elgördítették a nehezéket. Eszébe jutott saját, artikulálatlanul sikoltó hangja, amint visszaverődik a pince tompa, dohos levegőjében. Dante állatiasan morgó, üvöltő arca, amint ömlik belőle a nyál… Újfent levegőért kellett kapkodnia, hogy magára találjon.

Mikor meghallotta, hogy Cain erőszakkal meg akarja majd itatni az általa kreált itallal, amit lenyom majd a torkán, elsírta magát. De szomorúságnak nyoma sem volt arcán. Tiszta, agresszív düh sütött róla. A mágus szavai hatására ugyanis valami egészen lenyűgöző folyamat zajlott le Dante fejében. Az addig védekező, segítő szándék, ami szerelme érdekében folyt a fejében egyszeriben emésztő gyűlöletté csapott át. Egyszeriben úgy látta Caint, mint ahogy egy normális ember tenné ebben a helyzetben. Egy röhejes, hatalommániás férfinak, aki egy 10 éves érzelmi képességei teljes birtokában van. Mindezek fényében még nevetségesebben festett a jelenet, ahogy az idegbeteg állapotában fröcsögő és őrjöngő mágusnak elered az erőlködéstől az orra vére. Mindezt azért, mert a nagyságos és csodálatos szupersztár hírneve csorbulhatott. Féktelen dühében megragadta Dantét, s kirántotta a székéből. Artikulálatlanul üvöltött Dante arcába olyan szavakkal és stílussal, mintha a Blaha aluljáróban lenne egy szotyit köpködő, lányokat futtató, macinacis suttyó. Kiváltképp ezt a hatást keltette utolsó mondata, amit olyan hangerővel üvöltött Dante arcába, hogy ha nem vérzett volna az orra, most biztosan elkezdett volna.

- ÉN VAGYOK AZ ERŐSEBB AZ LESZ AMIT ÉN MONDOK!

Zseniális. Mintha egy börleszk filmet néznék. Dante eközben úgy lengett kinyújtott karjaiban, mintha nem lenne más dolga az életben. A körülöttük összegyűlt tömeg bizonyára remekül szórakozott ezen, mert halk nevetés futott végig rajtuk. Azonban mindketten annyira idegesek voltak, hogy fel sem tűnt nekik. A szőke ifjú széke fel volt borulva, lassan meg lehetett tenni a téteket. Erre a giccses jelenetre pakolt rá még Dante, mikor elüvöltötte magát.

-Az isten verje meg! Hát mégis mit képzelsz, mit beszélsz össze-vissza! Miért hiszed, hogy Te szartad a spanyol viaszt? Még egy ilyen önző, beképzelt seggfejt életemben nem láttam, hogy merészelsz ezek után egyáltalán rám nézni? Egy dühöngő paraszt vagy. Meg sem érdemled, hoyg egyáltalán foglalkozzak veled. Hülye picsa vagy Angifilius!
Már Dante nyaka is dagadt az idegtől. Torkaszakadtából üvöltött a mágus arcába, s próbált kiesni a hideg ujjak szorításából. Mikor ez nem sikerült, meglepő dologra szánta el magát. Izomból pofán verte Caint, akit ez annyira meglepett, hogy azonnal elejtette a fiút. Dante rázuhant az asztalra, eléggé megütötte magát, de a legkevésbé sem érdekelte ez most. Támadó kóborként rávetette magát a mágusra, s hangos sikolyokkal elkezdte pofozni. Megpróbálta sarokba szorítani, de csak azt érte el, hogy a mellettük levő asztal is felborult. Ezen esett át Cain. Dante kihasználta a helyzetet és ráült a mellkasára. Most semmi szép nem volt ebben. Ugyanis elkezdte karmolászni a mágus arcát.

- TE FELFUVALKODOTT HÓLYAG! Gyűlöllek, érted? Hogy lehetsz ekkora pöcs?

A tömeg már semmit nem értett, de lassan úgy festettek, mint egy olasz vígjáték…

Cain arca égett a döbbenettől de leginkább Dante éles kis körmeitől. Ilyen arcátlanságot és merszt sosem nézett volna ki a kvibliből, hogy hozzá merne érni ilyen formában! A földön fetrengtek mint két NDK-s iszapbirkózó nő.  Azt mondta rá a vakarcs, hogy önző és beképzelt seggfej! Cain szeme úgy guvadt az indulatoktól , mint két , kékre festett húsvéti tojás. A legfelháborítóbb talán az , hogy azt mondja rá : hülye picsa. Na ez sok volt. Ő férfi, nem pedig nő! Az istenit!

- Te… Te vagy hülye picsa! Te rohadt kurva! Hogy merészelsz rám ilyet mondani? Főleg te , aki úgy néz ki mint egy lány! Az isten verjen meg Skarsgard!

Ej-ej. Nagyon nem volt kedves a következő jelenet. Dante valahogy kievickélt Cain hideg, szorító ujjai közül és egy hirtelen mozdulattal kiosztott a vámpírnak egy hatalmas nagy csicska lángost. Nem mondom, hogy tejfölös fokhagymás volt, de csöpögött az olajtól elég rendesen. Az olaj Dante mérhetetlen dühe és sértettsége volt, na meg a fájdalma az elszenvedett sérelmei felett. A nemes feje oldalra fordult a pofon nyomán érzett lendülettől, fekete tincsei csendesen oldalra repültek, rettentő  drámai volt  a jelenet. Már csak pár sakura szirom hiányzott,  ami a feje mellett száll. Alig akarta elhinni , hogy ez történt! Dantét elengedte, aki ennek köszönhetően az asztalra zuhant és kiborult Cain érintetlen teája, vele együtt a maradék kávé is eldőlt, amit a sütemény kísért a földre a tányérral egyetemben. Az utca nem csak ordításaiktól, hanem az összetörő porcelánok és üvegek hangjaitól is visszhangzott.  Lassan visszanézett a fiúra és fehér ujjait a pofon helyén nyugtatta. Olyan szemekkel meredt rá, mintha éppen most csalta volna meg. Keze ökölbe szorult, de úriember maradt és nem ütött. Nem is lehet tudni honnan jött ez a fajta önuralom, mert amilyen forrófejű  volt egy csapással ájultra csapkodhatta volna a fiú fejét. De ő csak erőtlenül nézte a tomboló kviblit, aki nem volt rest és tovább pofozta őt, mialatt a nemes egyre csak hátrált. Mivel a vámpírban nem volt tolatóradar így a mögötte lévő asztalnak esett és hitetlenkedve, döbbenten állta amíg a dühtől torz arcú szerelme kalapálja, egészen le a földig. Végül formás tomporára , majd hátára érkezett. Hát ezt is megélte, hogy megveri az asszony. Mialatt a kvibli levezette rajta a több éves feszültségét  és mindenféle rusnya dolgokat kiabált felé, kezdett ő is magát meghazudtoló stílusban beszélni. Odáig fajultak az események, hogy a földön kötöttek ki mindketten, mint két büdös bogár. Dante nem törődve rangjával és hírével Cainra ült, mintha csak a hálószobában lennének . A nemessel valami nagyon nem volt rendben mert mialatt gyönyörű, fehér arcát marcangolták azon gondolkodott, hogy ezt a pózt is ki kéne majd próbálni egyszer. Efelett érzett dühében (nem a karmolás) és szégyenében nekiállt újfent ordítani mint a sakál, kezével a vékony csuklókért nyúlt és Dante mellé feszítette őket. A haragos kvibli idegesen rángatózott Cain ölében. Igazán erotikus benyomást keltettek. Valahol egy vaku is villant a tömegből. Ezt most valóban nem úszták meg, csak napok kérdése hogy megjelenjen róla egy szaftos újságcikk.

- Hogy merészeled a gyönyörű arcomat megkarmolni Skarsgard! Csak azért nem ütlek agyon mint egy utolsó bolhás kutyát, mert nem vagy kihívás! Mégis mit gondolsz, hogy meddig hagyom ezt? Nyugodjál már meg, mert elkábítalak! Lehet nem használok direkt mágiát a társaságodban, de mindennek van határa!

Ó de kis kedves! Lehet Danténak még nem tűnt fel, de Cain nagyon vigyázott arra, hogy ne varázsoljon túl sokat. Ezzel szerette volna szolidaritását kifejezni a varázstalan fiú előtt. Majd hirtelen fogta magát és hasizomból előre dőlt, a szőkeség ugyanis abbahagyta a szétcincálását annak hallatán, hogy megtudta Cain direkt nem fitogtatja az erejét előtte. A fiú hátraborult és feje fájdalmasan koppant az utca kövén. Ugyan lábaival még Cain derekára kulcsolódott, a nemest koránt sem érdekelte  a helyzet morbiditása. Olyan szex pózokban verekedtek , amik igazán különlegesen fognak festeni a címlapokon. Tekintve, hogy nem túl sok aranyvérű család volt és mindketten különleges szépséggel bírtak a nézőközönség fele tudta, hogy kik is fetrengek a porban éppen. Fekete és fehér tincsek vágtáztak a szélben, miközben izzadt dulakodás folyt a földön, ami akár egy pornófilm eleje is lehetett volna.

- Megiszod a bájitalt Dante! És nem fogunk többet lefeküdni egymással! –Ordította miközben ütemesen, hajánál fogva verdeste  fejét a betonba. Ezeket a mondatokat tisztán hallották az emberek. Nem volt kegyelem! A fiú valószínűleg csillagokat látott, bár nem tiszta erőből vágták koponyáját a kőhöz, de akkor sem volt kellemes élmény. Ezalatt nem vették észre, de a pincér fenyegetően föléjük magasodott, és villámló szemekkel hirtelen elordított magát.

- Elég! Elég legyen! Cain Angifilius! Dante Skarsgard! Ismerem jól magukat! Azonnal fejezzék be! Hát hogy lehet nemesi származásukat így porba tiporni! Mit művelnek maguk? Azonnal fejezzék be vagy hívom az aurorokat!!!- S egy kemény munkáskéz megragadta Cain garbójának grabancát , majd nagy erőkkel elkezdte felhúzni Dante öléből. Cain magából kikelve rúgkapált és sziszegett, mint egy fekete cica. Eközben Dante szédültem próbálta magát összekaparni a macskakőről.  Kaftánja kettényílt így téve közszemlére hófehér és porhanyós testét. Rózsaszín kis mellbimbói összeugorva meredeztek a csípős őszi levegőben, mellkasa úgy hullámzott mint aki lefutotta a maratont. Siralmas állapotok uralkodtak a téren. Az összes szatyor felrúgva hevert a földön, amelyikből kiömlött  a tartalma az beborított vagy egy méteres szakaszt drága ruhákkal. Két asztal és négy szék felrúgva gurult a  kövön, miközben egy nagyobb embertömeg gyűlt köréjük, köztük újságírókkal akik végig fotózták őket. Cain haja szana-szét állt és kötött pulcsija szánalmasan kinyúlt azokon a pontokon, ahol a fiú megtépte.  Orra vérzett és arcán öt véres sáv jelezte Dante körmeinek nyomát. A sütemény, kávé és tea a földön hevertek. Hát rettenetes állapotok uralkodtak. Cain nem bírt lenyugodni, a férfi kezei között káromkodott és vergődött, aki jóval nagyobb darab volt nála így még annak ellenére is letudta fogni, hogy hősünk félig vámpír volt.

- Uram! URAM! Nyugodjon le! Mindenki önöket nézi! Ha nem fejezik be hamarosan beviszik az őrsre! Most hagyja abba vagy kénytelen leszek nyugtató bűbájt lőni magára! Ne szégyenüljön meg  még jobban ennél,  mert  kijött a sajtó is! Kérem fizessenek és távozzanak! A maguk érdekében!

Ennél nagyobb megszégyenülést el sem mert képzelni. Minden amitől rettegett az a mai napon megtörtént. Komolyan úgy érezte, hogy el van átkozva. A neve Dantéval egy kalap alá került, olyan értelemben mint akik egy párt alkotnak. Mindenki úgy hiszi majd, hogy együtt járnak és élnek! Emberi természetüket megcsúfolva egymást tapizzák a párás hálószoba rejtekében. A legnagyobb baj pedig az volt, hogy ezt a botrányt csakis maguknak köszönhették, ahogyan azt is , hogy nemesi származásukat megszégyenítve a földön henteregtek mint két kis malac. Cain végül kezével hátracsapott egyet az őt fogó pincér felé, hogy eressze már el. A férfi erélyesen tartotta a hisztiző fiatalurat, aki vállait hátrafeszítve próbálta a helyére igazítani hasán felcsúszott pulcsiját.

- Rendben van! Eresszen el! Eresszen már el az istenek szerelmére és hagyjon békén! Ne tovább!

Szavai hangosan dörrentek bele a késődélutáni naplementébe. Szörnyű károkat okoztak. Minden a földön hevert : a székek, az asztalok, terítékek és a többi. Cain idegesen a zsebébe nyúlt és egy kisebb vagyont dobott az egyik még álló kovácsoltvas alkalmatosságra, az aranyak csörögve terítették be az asztalt.

- Remélem így rendben leszünk.

Nézett a kopaszodó úr felé, aki egyenes tartással méregette Caint. A vámpír még mindig nem nyugodott meg, kék szemeiben úgy égett a düh, hogy majdnem felgyulladt az alkalmazott. Esze ágában sem volt bocsánatot kérni, vagy szabadkozni hiszen ő érezte magát a legnagyobb áldozatnak éppen.  Fekete haja össze-vissza állt és márkás pulcsija megtekeredve, kinyúlva fityegett a testén. Eközben Dante pletykaéhes újságírók körgyűrűjében előre rohant, kezeiben hurcolva az összes szatyrot ami csak volt . Olyan fénysebességgel pakolta össze a kiszóródott ruhákat , hogy akár világrekordot is dönthetett volna belőle. A nemes idegesen figyelte, ahogy Dantét elárasztják kínos kérdésekkel. Mögötte sietett, hogy megfogja és elhoppanáljanak haza mielőtt még nagyobb katasztrófában, vagy megszégyenülésben lenne részük. Bár igazság szerint már teljesen mindegy volt, a lényeg olyan hamar bukott felszínre hogy álmodni sem mert volna róla. Egy napja él nála a kvibli és már mindenki tudja, hogy buzik.  Eközben Cain mellé is megérkeztek a hiénák és nem kímélték a siető férfit felkavaró kérdéseikkel. Cain arca mellett egy idősödő nő élénken érdeklődő feje bukkant fel, szájából kávé és tonhalas szendvics szaga áradt felé. Valószínűleg az étteremben tartózkodhatott pont miután végzett a munkájával , így kapóra jöhetett a botrányuk. Holnap biztos benne lesznek valamilyen olcsó pletykalapban.

- Mondja Mr. Angfilius! Így Hertfordshire leggazdagabb aranyvérű nemeseként nem érzi kínosnak, hogy a család vagyona nem fog senkire sem szállni? Úgy tudjuk ön az utolsó élő leszármazott! Nem érez bűntudatot, hogy maga miatt hal ki egy dinasztia? Gondolkodtak már adoptáláson?  Az apja halála felett érzett bánata vezetett odáig, hogy egy másik férfinál keresi a vigaszt? Mióta ismerik egymást?

Leszegett fejjel haladt előre mint egy dúvad, mialatt gatyája zsebében a pálcájáért nyúlt. Egyre biztosabb volt benne, hogy hamarosan elátkoz valakit, ha nem hagyják békén. A vérnyomásra olyan magasra szökött a kérdések hallatán, hogy majdnem elájult.


- Igazak  a pletykák , miszerint Dante Skarsgrad a nővérével hált? Hogyan fogadta Tethys Skarsgard azt , hogy önök nyíltan is kiálltak az emberek elé homoszexuális kapcsolatukkal? A kis kvibli mégis ennyire elvarázsolta volna magát, hogy nyilvánosan felvállalja őt? Együtt élnek ? Mi okból vásároltak ilyen tetemes mennyiségű drága holmit? Esetleg nyaralni készülnek? Nászútra indulnak? Szeretnének összeházasodni? Ön hordja a nadrágot kapcsolatukban? Min tört ki a botrány, csak nem egy harmadik fél van a dologban?

Cain háta megfeszült a kérdések hallatán és egy pillanatra megtorpant az őt ért sokk hatására. Azt hitte rosszul hall.

- Na most már elég legyen az istenek verjék meg!- Ordított a férfi torka szakadtából és hirtelen az őt szekáló riporternő felé fordult. Gyönyörű ám idegtől rángó fehér arcába ismételten egy vaku csattant, szemei előtt csillagok ugráltak a hirtelen villanó fénytől.

- Azonnal fejezzék be a zaklatásunkat! Különben esküszöm, hogy elátkozok mindenkit a picsába! Hagyjanak végre békén! Nem volt elég amit a múltkor műveltek, mialatt gyászoltam?

De drámai mondatai süket fülekre találtak (igazság szerint ő maga sem gondolta komolyan amit üvöltött, hiszen az ágyon való örömteli ugrálás aligha egyeztethető össze a gyásszal…) , megfordult és lobogó fekete hajjal elkezdett Dante felé sietni. A szőkeség csak ment bele a vakvilágba a szatyraival. Nem és értette Cain, hogy ez mégis mi? Egy árva garasa sincs, nem tud varázsolni, sem hoppanálni. Akkor mégis mi a úti cél? Már majdnem a fiú mögé ért, amikor elkapta az utolsó mondatokat közte és az őt kérdező riporter között.

- Ha már volt szíves megállni nekem, elmesélné, milyennek képzeljük Mr Angifiliust az ágyban? Egészen biztos vagyok abban, hogy sokakat érdekelne a válasz. Csábító latin szerető, odaadó romantikus, vagy agresszív vadóc?

- Odaadó…

A nemes nem hitte el amit hall. A Fiú válaszol a kérdésekre és éppen a hálószoba titkaikat tárja fel egy idegennek. Nem elég , hogy végighallgatta az egész Abszol út a veszekedésüket, melyben két férfi egymásnak feszülve ordítja hogy: szeretlek, nem szeretlek! Nem elég ,hogy az iszapbirkózásuk alatt tini lányok tettek olcsó téteket arra, hogy ki fog nyerni és mindezt újságírók és fotósok is megörökítették, de még a végén interjút is ad!

- Skarsgard!!! Most aztán elég legyen! Fogd be a lepcses pofádat! Hát mégis mit képzelsz?

A vámpír hátulról rontott neki a fiúnak, elsodorva a riportert és hosszú fehér ujjait szőke fejéhez csapta. A hátulról érkező lökéstől lendületesen megszaladó kvibli , hajlott háttal, megugorva futott előre pár métert, hogy nehogy orra bukjon.

- Te nem vagy normális! Muszáj volt ezt?  Komolyan? Nincs már így is elég bajunk, te vadfasz? –Ám válasz helyett Dante megpördült és még lendületben lévő szatyraival képen törölte Caint , aki ettől pár lépést hátra is hőkölt az utca közepén. Szó szerit megszédült a rámért csapástól. Az emberek megálltak út közben, úgy bámulták a két civódó ifjút. A riporterek továbbra is jegyzeteltek és fotóztak.

- Gyere ide baszdmeg! Gyere ide, te kis szőke rohadék! Ne ugráljál, mert amputoportálni fogunk az istenit!!- Ragadta meg Dante szatyros kis karját, orrából újfent sugárban ömlött a vér, de most az ütéstől. Miközben hosszú, fehér ujjait Dante erőtlen húsába vájta szentségelve hoppanáltak.


A villa márvány erőterébe hatalmas robajjal robbantak be a csinos férfitestek. Cain egyenesen a  földre érkezett meg, miközben végig csúszott hason a frissen felmosott padlón. Dante a valagára esett és a szatyrok szétszóródtak körülötte. A vámpír némán és megszégyenülten  tápászkodott fel a tőle két méterre eső fiútól és véres arccal , agresszív tekintettel méregette közben.

- Mindent elrontottál Dante! Hogy merészeltél nyilvánosan beszélni arról a gusztustalan éjszakáról amit rám erőltettél? Direkt csinálod ezt velem? Mindennek vége van! Mind a ketten mocskos buzik vagyunk a médiában és ettől fog zengeni a közélet! El tudod képzelni Tethys arcát, amikor kinyitja a Reggeli Prófétát? Azt az önelégült sunyi fejet amit vágni fog majd? Hm? Van neked eszed egyáltalán? Többet egy bálban, egy rendezvényen sem fogunk tudni megjelenni! Sehova nem mehetünk Dante mert mindenki tudja , hogy… tudja, hogy mit csináltunk! Most már az is mindegy, hogy ha nem fekszem le veled többet, mert elkönyveltek egy kibaszott faszszopónak! Gyere csak ide , te kis…!

Mialatt így ordítozott , sebesen négykézláb  a fiú felé kúszott a földön. Szájából fröcsögött a nyál és szemfogai fenyegetően villogtak a kivbli arcába. Dante eközben megpróbálta felállni, de Cain elkapta a csizmás bokáját és a kifényezett padlón maga felé húzta a fiú vergődő testét.

- Ezt nem úszod meg Skarsgard, most majd megtanulod, hogy ki az úr a házban!

Ordítását a terembe érkező sipító házimanó törte meg, a két férfi meglepetten nézett az aprócska, de annál idegesebb  teremtés felé…

 - Mit?- egy pillanatra azt hiszem, hogy arra a testrészére céloz, amit most keresgélnek a lábujjaim, azután jövök csak rá, hogy a narancslére gondol. Csak megrázom egy kicsit a fejem és megvonom a vállam is, nem szoktam ilyesmit inni, meg ezzel talán csökken a hatása annak, ha leönt. Ami egyébként rohadtul nem lenne igazságos, itt ült velem szemben, kussolt, mint egy hulla, akkor meg ne csodálkozzon, ha megpróbálok szórakozni és más módon kommunikálni vele.
 Visszagyűröm a meztelen lábam a cipőmbe, és a zoknim nyomába indulok, miután egy pálcamozdulattal megkötöm a cipőm. Kicsit megpörgetem a nyakam meg csinálok pár vállkörzést, egyrészt a hosszú ülés miatt, másrészt meg kicsit talán bemelegítésnek. Több, mint valószínű, hogy egy órán belül intenzív mozgásban lesz részem. Felkészülök agyban is egy kicsit, muszáj hangolódni, régen nem dugtam már teljesen józanon.
 Talán akkor is furcsának találnám a csaj viselkedését, ha nem vittem volna haza rengeteget közülük. Valami nem stimmel Sophieval, kicsit szerintem túl magabiztosnak tűnik, nem lehet rajta látni azt a normális izgalmat, amit egy kicsit még én is érzek. Csak addigra kezdem levágni, mi az oka, mire utolérem: túljátssza. Valószínű csak próbál magabiztosnak látszani, szerintem még szűz lehet, és most rohadtul parázik amiatt, hogy fájni fog neki. Ha a barátnőm lenne, megnyugtatnám, de ez valahogy még érdekesebbé teszi az egészet, úgyhogy úgy teszek, mintha nem venném észre. Utolérem, megfogom a kezét, és finoman megállítom.
 - Dehoppanálunk a szobámba, hagyd, hogy vezessek!- megvárok valami megerősítést, mai főleg az ő érdeke. Nem nagyon jutna át a védővarázslatainkon anélkül, hogy én irányítom, azt hiszem, ez az egész már szép szimbólum ahhoz, hogy milyen lesz a következő pár órája. Ha egy tapasztalatlan csaj irányítani próbál, akkor rövid és elég unalmas végeredmény születik végül.
 Miközben repülünk át a világon, egészen Wiltshireig, végiggondolom a taktikámat. Azt hiszem, már megrugdostam azt a bizonyos ajtót, de leszek annyira jó fej, hogy nem töröm be azonnal, amint odaérünk, hagyok neki egy kis időt hangolódni. Ki tudja, talán mégis megmutatom a kis irományomat, ha megtalálom, nincs mit szégyellni rajta. Tizennégy lehettem, amikor írtam, ahhoz képest rohadtul jó. Talán még belém is szeret, ha látja, milyen sokoldalú vagyok- az pedig azt jelenti, hogy mindig lesz egy vésztervem a nyár hátralevő részére.

Hazudnék, ha azt mondanám, nem élvezem azt, amit csinálunk, ugyanakkor nem engedhetem, hogy megtörténjen. Nem, szerintem nágyon felesleges lenne magyaráznom, hogy mire gondolok, elvégre elég nyilvánvaló. Kizártnak tartom, hogy vele csináljam először. Rendben, biztosan most mindenki lehurrogna, hogy tizennyolc évesen még nem voltam férfivel ágyban, de nem értem, mi ebben olyan nagy dolog. Legalább nem kell figyelni a védekezésre, rosszabb esetben a gyerekre. És őszíntén szólva, engem nem is igazán vonz a dolog. Mármint vele biztos nem.  Meghagyom az arisztokrata ágyát más lányoknak, nekem nincs rá szükségem. Persze a remény még él, hogy tényleg van valamiféle irománya. Nem mintha ahhoz sokkal inkább értenék, de kellemesebb terület lehet.

Érintése nem lep meg nagyon. Szinte éreztem, hogy utánam jön. Ha másért nem, legalább a zoknijáért - nem mintha mosás során egy se veszne el. Annyi páratlan zokni van otthon, hogy már gyújteménynek is lehetne nevezni. A mugli mosógépek pedig még többet nyelnek el. Szóval, ha felesleges zoknijaidat eltüntetnéd, csak kéretszkedj be egyhez, tedd a mosógépbe, és bízz benne, hogy elnyeli. Persze, ha az egyszerűbb módszert választanád, csak gyújtsd fel egy egyszerű varázsigével.

A tervére csak bólintok, bár abban a pillanatban szinte meg is bánom, amit tettem. Nincsenek előítéleteim, de egy exhalálfaló lakásába repülök éppen a teret figyelmen kívül hagyva. Ez több, mint ijesztő számomra. Rendben, mostmár imádkozhatnék, hogy tényleg legyen legalább egy kis firkálmánya. Engem az se érdekel, ha egy házidolgozatát adja ide, azt is szívesen elolvasom.
Mikor megérkezünk a fiú szobájába, körülnézek, és kissé megnyugszok. Nem egy félelmetes hely, ahol attól kell tartani, hogy melyik sarokból ugrik elő az első óvszer, de mint tudjuk, a látszat nem minden, és néha csal... Csak most ne játsza jól a szerepét!
- Szép szoba. - jegyzem meg, és az ablakhoz lépek, hogy kinézhessek rajta. A látvány rideg és nyomasztó, ezért inkább felé fordulok, és várok, bármennyire is kérdéses, hogy mire - csak sajnos nem igazán kérdéses.