Roxfort RPG

A tanterem viszonylag tágas a többihez képest. A földszinten helyezkedik el, így az egyik oldala tiszta üveg, közepén egy kijárattal a szabadba. Az ajtóval szemben van a tanári katedra, és vele szemben találhatóak a padok, félkörívben elhelyezve. A falon legendás lények portréi találhatók és a sarkakban preparált élőlények.

Legendás lények és gondozásuk vizsga

l e g e n d á s  i z é b i z é k  é s  m e g n é z e g e t é s ü k
(https://i.imgur.com/79mB9P3.jpg) (https://i.imgur.com/aqH1IGU.jpg) (https://i.imgur.com/r2EBJVI.jpg)

Na, ezen már fenn sem akadok. Miért is tenném? Újabb vizsga. Hű de meglepő a tanárok részéről az ilyesmi így közeledvén a tanév végéhez. Persze még mindig nem érzem a hatalmas erőt és motivációt arra, hogy igazán megízleljem a tudást, mint édes gyümölcsöt. De azért nem mondom azt sem, hogy most nem tettem semmit sem az ügy érdekében. Merthogy de, de nagyon is tettem, okulva a sötét varázslatok vizsgából. Nem mintha úgy érezném, hogy az rosszul sikeredett, csak gondoltam, most előzzük meg, amit meg lehet. Amíg Nolan Emmelinnel randizgat nekem úgysincs sokkal jobb dolgom a féltékenykedésen kívül… Szóval fogtam azt a kellemes tankönyvet és végigolvasgattam. Sőt! Amelyik állat érdekelt, annak még utána is néztem a könyvtárban. Bár amilyen a formám, nyilvánvalóan nem azok lesznek benne a kérdőívben, de ez már egy külön probléma. A lényeg, hogy ennyit még nem tanultam ebben a tanévben semmire sem.

Magam is meglepődtem micsoda koncentráltsággal csüccsentem be a vizsgára. Azért persze feltűnt, hogy Nolan viszont mekkora dekoncentráltsággal. Esküszöm, néha úgy tud kinézni, mint egy alvajáró vagy élőhalott. De azok a karikák néha kifejezetten aggasztóak a szeme alatt. Persze nem akarom zaklatni. Tudja jól, hogy ha valamit el akar mondani nekem, akkor itt vagyok. Legalábbis eddig nem akartam zaklatni, de mikor rápillantok vizsgalapjára és azt látom, hogy egyes helyekre alig írt, vagy ha írt is, marhaságot, akkor azért mégis elhatározom, hogy a körmöcskéjére nézek. Vigyázz Nolan, jön Marga néni!

Általános kérdéssor minden évfolyamnak:

1.   Milyen tankönyvekből tanultunk az elmúlt év során? Milyen szakmai tudása van a könyv szerzőjének a legendás állatokról?
Azokból, amiket kötelezően elrendeltek nekünk. Ha a tanárnő felcsapja az egyik könyvet biztosan benne van a címe, de olykor a borítóra is ráírják.
Salamander: Legendás állatok és megfigyelésük.
Gondolom nagy szakmai tudása van, különben nem írhatott volna könyvet belőle, vagy ha írt volna, mi nem tanulhatnánk belőle.

2.   Mi a magizoológia? Mi a jelentősége?
Mágikus lénytan. És az a jelentősége, hogy besorolást biztosítson a mágikus állatoknak a többi állat között.

3.   Mit nevezünk bestiának?
Minden mágikus lényt.

4.   Mit tud a muglik és a legendás állatok viszonyáról? Soroljon fel legalább 2 példát mikor be kellett avatkoznia a Mágiaügyi Minisztériumnak!
A muglik meséket vagy mítoszokat gyártanak a nagy ritkán mugli szemek elé kerülő lényekről. Gondoljunk csak az összes sárkányos történetre. Vagy a mesebeli sellőkre. De a mai napig van, aki különös lényt lát. A jeti például a mai napig kifejezetten népszerű a keresési listán.

5.   Milyen varázslatokat alkalmaznak a varázslények védelmében?
Láthatatlanná teszik őket. Bár mi mágusok is alig látunk sokszor mágikus lényt, legalábbis nem épp megszokott az sem, hogy sárkény vagy tündérmanó süvít el a fejünk felett.

6.   Melyik Ügyosztály felel a mágikus bestiák rejtőzködéséért? Milyen eljárásmenetet ismer?
Varázslény felügyeleti Főosztály. Előbb hatástalanítják az állatot, aztán befogják, majd megnézik mennyi mugli szemtanú volt és jöhet a memóriatörlés.

7.   Milyen besorolást alkalmaz a Minisztérium a mágikus lények kapcsán? Mi ennek a jelentősége?
X-ekkel jelöli az osztályokat a legkevésbé veszélyestől a bizonyítottan embert öltig.

Jellemezze a saját osztályának megfelelő lényt! Válasszon a megadott lehetőségekből egyet. Írja le a külső megjelenését és egyéb ismertetőjegyeit, előfordulását, szaporodási és táplálkozási szokásait valamint a vele szemben fellépő összes ismérvet. Térjen ki a szelidíthetőségére illetve a támadás során alkalmazott védekezési metódusra.
Hippogriff: Sasfejű és lótestű mágikus lény.Mára az egész világon elterjedt. Rovarokkal táplálkozik, amiket éles karmaival kapar ki a földből, de kistestű madarakat vagy rágcsálókat is megeszik. Fészket épít. Egy nagy tojást rak, amiből nagyon hamar kikel a röpképes utód.
Orrontó Furkász: Angliában őshonos. Fekete, bolyhos szőre és hosszú orra van. Ásólábaival megtalálja a földalatti kincseket. Fészkét is a föld alá építi, ott ellik. Szereti az aranytárgyakat. Kedves állat lenne, ha nem rabolná el a családi örökséget.

jellemezheti a Sárkányokat, a Baziliszkusz, a Vérfarkast vagy a Mantikórt. Csak röviden és tömören!
Vérfarkas: Teliholdkor átváltozott ember mágikus lény alakjának neve. Mára mindenhol elterjedt, muglik és mágusok között egyaránt. A vérfarkasság kizárólag harapás útján terjed. Alanya egész hónapban normális ember, de teliholdkor vaddá változik. Ilyenkor eléggé veszélyes. Védekezni ellene védő és támadóbűbájokkal lehet.

Na… Ennyi értelme van tanulni… Morgok magamban, miközben leadom a lapomat. Nem érzem úgy, hogy jól sikerült volna. De talán mondjuk Nolanénél még így is jobban. Úgyhogy amint kilépek a folyosóra és amint biztos lehetek benne, hogy ő is végzett a nyomába eredek.
- Te meg én, elbeszélgetünk! És innentől együtt tanulunk! Bár előtte alszol egy napot!

(https://i.imgur.com/LnAqJvR.png)

Sose lesz vége, sose. Már nincs körme, amit lerághat, a pennákat meg nem lenne jó ötlet, így aztán saját nyelvét rágcsálja, de csak egészen addig, ameddig nem lesz sebes és képes lesz nyelni. Már nincs sok hátra, ezzel bátorítja magát, és lassan eljön az az idő is, amikor majd csak a lábát kell lógatnia és az eredményt várnia. Örül, hogy itt a vége és hazamehet, viszont valamennyire hiányozni is fog neki az iskola, hiszen idén már több kellemesebb dolog sikerült és történt, mint az eddigi évek során. Összesen. Ez az év az, amit már úgy igazán tudott élvezni, amit mindenki megérdemelte volna a múltban, amikre nem volt lehetősége a sok szörnyűség miatt. Legyen csak az egyetlen komolyabb gondja az életben a vizsgák hada.
Időben érkezve, nagyokat sóhajtva foglal helyet végül, és utolsóként, kissé hangosan ismétel át pár dolgot, majd az órára pillant. Eljött az idő, a pergamen elébe kerül és nekiesik. Kicsit recseg az ujjai között a penna, olyan hévvel szorítja elsőnek, de lelazul, és írni kezd.

Általános kérdéssor minden évfolyamnak
1. Milyen tankönyvekből tanultunk az elmúlt év során? Milyen szakmai tudása van a könyv szerzőjének a legendás állatokról?

Göte Salamander könyve, magizoológus, a történelem nagy alakja. Többször is kitüntették. A könyv címe: Legendás állatok és megfigyelésük.


2. Mi a magizoológia? Mi a jelentősége?

A varázslényekkel foglalkozó tudomány. Rendszerez, kategorizál, ápol és megőriz. Ha túlszaporodnak, vagy épp kihalás közelébe kerülnek, arra is figyelnek, illetve környezetükre, élőhelyükre, hogy a muglik ne találják meg.


3. Mit nevezünk bestiának?

Bizonyítottan muglit és varázslót ölt lények, vagy épp ha nem is ölnek, rettentően veszélyesek, és képzett mágusok bírnak csak vele. A kifejezetten veszélyes állatokról van itt szó.


4. Mit tud a muglik és a legendás állatok viszonyáról? Soroljon fel legalább 2 példát mikor be kellett avatkoznia a Mágiaügyi Minisztériumnak!

A legtöbbről fogalmuk sincs, mivel rejtőzködnek vagy épp olyan aprók, azonban az esetek másik részében legendákban, mesékben szerepelnek. Könyveket írnak róluk, és igazából azt hiszik, nem is léteznek, csak ők találták ki.
A sárkányoknál mindig be kell avatkozni, ha meglátják őket. Például ott van a Szent György és a sárkány, meg az összes hercegnős mese. Illetve ott van még a Loch-Ness-i szörny esete is, amelynek legendája mai napig él.


5. Milyen varázslatokat alkalmaznak a varázslények védelmében?

Exmemoriam – ezzel törlik az emlékeiket, ha olyasmit látnak. Elláthatják mugliriasztó bűbájjal a területet, ami vagy elrejti, vagy más helyszínnek álcázza a terepet. De olyan is lehet, amely egyenesen megijeszti őket. Egy jó Disaudio bűbáj egy sárkányfészek közelében mindig jól jön, vagy épp kiábrándító bűbájok. 
6. Melyik Ügyosztály felel a mágikus bestiák rejtőzködéséért? Milyen eljárásmenetet ismer?
Varázslény Felügyelei Főosztály, és annak altagozatai
Emléktörlés eljárása, álcázás vagy épp a terep felderíthetetlenné tétele. A bestia tagozat mindenképp megpróbálja teljes mértékben elérhetetlenné tenni egy-egy bestia élőhelyét.


7. Milyen besorolást alkalmaz a Minisztérium a mágikus lények kapcsán? Mi ennek a jelentősége?

Egy egytől ötig terjedő skálát, ahol az egy az ártalmatlan lény, az öt pedig a legveszedelmesebb bestia, akivel még szakképzett mágus sem képes minden esetben bánni.
Jelentősége az, hogy azok, akik nem ismerik annyira a lényeket, könnyen tájékozódjanak, illetve amikor rezervátumokba, vagy épp állatkereskedésbe mennek, tudják, mi az, amivel elbírnak, és mi az, amihez előbb továbbtanulás szükséges.

Jellemezze a saját osztályának megfelelő lényt! Válasszon a megadott lehetőségekből egyet. Írja le a külső megjelenését és egyéb ismertetőjegyeit, előfordulását, szaporodási és táplálkozási szokásait valamint a vele szemben fellépő összes ismérvet. Térjen ki a szelidíthetőségére illetve a támadás során alkalmazott védekezési metódusra.


4.   Évfolyam: Hipogriff vagy Orrontó Furkász

A hipogriff egy roppant büszke, erős állat. A feje sasé, a teste egy lóé, mellső lábai karmokban végződnek. Testén szőr és toll is borítja, és szárnyai is vannak, egy pár, melyet tollak borítanak. Színei változatosak, barnás-deresből a szürkén át a feketéig előfordulhatnak. A hipogriffet könnyű megsérteni, igen okos állat, és tartása engedélyköteles, mivel szakszerű szelídítésre van szükség. Ha meg akarjuk közelíteni, meg kell hajolnunk, miközben a szemébe nézünk, és csak akkor mehetünk közel, ha ő ezt viszonozza is. A lény húsevő, eszik emlősöket, madarakat is. Nem elevenszülő, tojásokat rak, amikből 2 nap után kel ki a fióka, és hamar megtanul repülni. Majdnem az egész világon lehet velük találkozni, elterjedt állat.
Besorolása: XXX

Lerakja egy kicsit a pennát, és átrágja a gondolatain magát. Talán nem is olyan szörnyű ez, talán mégsem kész katasztrófa, aminek érezte magát sokáig. Tekintete a plusz feladatokra siklik, és elmosolyodik.

Plusz feladat: jellemezheti a Sárkányokat, a Baziliszkusz, a Vérfarkast vagy a Mantikórt.

A sárkányok igen veszélyes lények. Senkinek nem ajánlott megközelíteni őket, a legmagasabb besorolásba tartoznak, ami XXXXX. Képzett mágusokat is simán legyűr.
A sárkányoknak sok alfalja él, de mindegyikükben az a közös, hogy hatalmas lények, testüket pikkelyes, vastag bőr borítja, amin nem fognak átkok. Egy fejük van, amin tarajok, vagy épp tüskék helyezkednek el. Hatalmas állkapcsukat kitátva tüzet okádnak, orrlyukaikból szinte folyamatosan füst gomolyog. Négy lábuk van, karmokban végződnek, testük vaskos, és hosszú farokban végződik, egyes fajoknál külön szarutüskékkel, vagy buzogányos véggel. Jellemző rájuk az egy pár, erőteljes szárny, amikkel repülni képesek. Tojással szaporodnak, és legfőképp a hegyekben élnek, rezervátumokban, mert különösen kell figyelni arra, hogy ne ártsanak mugliknak, illetve ők ne találjanak oda. A sárkányok sok „részét” használjuk fel, mint a bőrét, szívét, vérét és a szarvát.

Baziliszkusz élt a Titkok Kamrájában is. Az egy hatalmas kígyó, akinek mérge halálos, ha valaki a szemébe néz, szintén meghal, és sokáig élnek. Varangyos béka költi ki a tojását, és csak az tud neki parancsolni, aki beszéli a kígyók nyelvét.

Amint végez, még átfutja és kijavítja, amit érthetetlenül rondán írt, vagy épp nem helyesen. Pár apróbb pacafoltot hagy csak, azt is azért, mert nem emelte fel időben a pennát, amikor el-el gondolkodott. Mégis, egészen büszke erre a vizsgájára, láthatóan jó volt a döntés, hogy a lényekkel foglalkozzon és ne ködös jóslatokkal. Amint beadja és elhagyja a termet, nem fut válaszokat keresni, hanem az udvarra megy, ahol elfeküdve a fűben, bevárja azokat, akik vele együtt szenvedtek el idáig, hogy aztán jól kivesézzék az esélyeiket.

Dolgozatjavítás. Melyik tanár szereti? Arabella épp olyannyira utálja, mint amennyire a diákok a magolást, a tankönyvek felett való napohosszat felölelő gubbasztást vagy magát a dolgozatok megírását. A másik oldal sem jobb, fikarcnyit sem. Ennek ellenére a tanárnő mély sóhajjal emeli fel a fekete lúdtol pennáját és mártja bele a piros festékbe. Arca az előtte tornyosuló papírhalomra pillantva grimaszba rándul, de csak megerőszakolja magát és erőt gyűjt hogy az elsőt maga elé húzva megkezdje az értékelést.

Köszönöm mindenkinek a részvételt!
A terem szabad!

(https://i.imgur.com/dYvOGWh.jpg)   (https://i.imgur.com/zjL6l61.jpg)
M C F L Y, Patrick

Nem szerette sosem ha hivatalos ügyeket kell intéznie, de hát a vizsgák közeledtével ezek a teendők jócskán megszaporodtak. Most is egy kupac könyvvel a hóna alatt süvített a folyosón, hogy kiossza az ott felejtett irományokat. Apja könyvének számtalan verziója megfordult már a kezében, sokadik kiadását ünnepelve pedig mondhatni, kívülről betéve fújta, pláne mivel jó pár történetet maga Göthe mesélt el neki. Mégis mindig tudott érdekességeket felfedezni, mondjuk például Potter kötetében. Az ugyanis telefirkálva ott pihent az orra előtt és bár a kis Túlélőnek a híre őt sem kerülte el, azért tetszett a humora a fiúnak. Valójában részben sajnálta, hogy Harry nem erősíti a legendás lények gondozóinak csapatát... Hagrid, a vadőr sok jót mesélt neki a fiúról és páratlan tehetségéről. Remek érzéke van a mágikus lényekhez, vegyünk csak Csikócsőr, a hippogriff esetét, vagy a Magyar Mennydörgő legyőzését. No igen, a sárkányok kemény diók. Weasley Romániában igen sikeres és ha ilyen színvonalat produkál, talán még a Montrego fiú is legendává válhat, akár az apja.
Arabella kifejezetten imádta ezt, okítani a fiatal generációt. Egyrészt úgy érezte, ő maga is hozzájárul a jövő alakításához, másrészt mégis csak részese egy olyan folyamatnak, ami hosszú távon meghatározó lehet egy ember életében. Nem mellesleg szerette a legendás lényeket és Montrego végzősként nem kihívás már neki. Majd az egyetemen megtanulja ami kell, neki mint roxforti tanár a kicsiket kell pátyolgatnia...
És így került újra a tanterembe a tankönyvek szétosztása után. Emiatt maradt bent elhalasztva az iskolai vacsoráját, mert bár a tantárgya csakis harmadévről felvehető különleges esetben azért egy vagy talán két diákot is oktathat.
Türelmesen firkantotta alá a Viharmadár tollával az előtte elterülő pergament. Szerette a hivatalos dokumentumokat ezzel a szépen fogó és számára különleges eszmei értékkel bíró tollal szignózni. Valahogy súlyt és egyben jelentőséget adott a dolgoknak.
Elnézte fél pillanatig a saját aláírását. Csöppet sem hasonlított az apja szép, hurkos betűire. Kissé sajnálta, hogy csak ilyen macskakaparás szerűt tud összehozni, de hát ez van... Nem mindenki ér Göthe Salamander nyomába... Még a tulajdon lánya sem.
A halk kopogás zökkentette ki a merengéséből. Mély sóhajjal hajtotta össze a pergament egy kör alapba és fogta a kezébe miközben kikiáltott:
- Szabad!
Tekintete az ajtóra szegeződött, várta az ismerős pufók kisfiú arcát, hogy eleinte csak a fél feje majd az egész alakja megjelenhessen az ajtó előtt. Ajkain már mosoly játszik. Nem tervez semmi különlegeset, maximum pár keresztkérdéssel szándékozik szórakoztatni magát és a gyermeket is, de ki tudja... most érdemes felmérnie a viszonyokat, hogy hamarjába tudja, a gyermek képességei mégis a skála mely fokán helyezkednek el s hogy azok mégis hova fejleszthetők. Mert ha valaki, hát jó pedagógusként Arabella tudta, a határ akár a csillagos ég is lehet...

(https://s02.static.libri.hu/cover/9b/e/3989746_5.jpg)

A mágikus élőlények utáni érdeklődésem már kiskoromban jelen volt. Habár kapcsolódnak hozzá mind jó és rossz emlékek is, végül a rajongásom még mindig megmaradt. Otthon mindig is sokat foglalkoztam azokkal az élőlényekkel, amikkel a ház körül vagy az erdőben találkoztam. Mindig is imádtam megfigyelni őket saját környezetükben, hogy mivel táplálkoznak, hogyan kommunikálnak további külső és esetekben belső jellemeikről, mindezeket gyakran hosszasan le is jegyzetelem egy kis füzetbe. Persze a legtöbb információ a kedvenc könyvemben is fellelhető, de sokkal érdekesebb, ha én magam jegyzetelek, s ez egy fajta, gyűjtögetős játék. Hiszen, minden új állatfajjal, amivel találkozok, újabb oldalakkal bővül a kis füzetem. Kicsit sajnálom, hogy édesanyám korábban egyáltalán nem támogatott ebben, hiszen apám halála után volt egy igazán furcsa időszaka, de most az új házba költözés után, úgy tűnik, hogy kezd minden normalizálódni. Ráadásul e jövőre nézve igencsak nagyszabású terveim vannak, hiszen a házban található elbűvölt alagsor nagy részlét, szeretném lények „tárolására” használni, akárcsak kedvenc írom tette a bőröndjével. Természetesen mindehhez rengeteg változtatást kell végrehajtanom, de egyelőre még csak tervezgetem. Mindenesetre fontos megemlítenem, hogy iskola kezdéskor szembesülnöm kellett egy számomra igazán szörnyű dologgal, méghozzá, hogy varázslényismeret óra csak harmadik évtől van. Ez egy késdöfés volt számomra, méghozzá egyenesen a szívembe. Borzasztó, hogy nem tanulhatom azt, ami a legjobban érdekelne az össze tantárgy közül. Bármire képes lettek volna, hogy akár csak egy Legendás Lények és Gondozásuk órára bejussak, de tisztában voltam vele, hogy ez lehetetlen. Legalábbis addig a pontig, míg végül sikerült elintéznem, hogy mégis bejárhassak az órákra. Ezek az órák azért is voltak különösen izgalmasak, hiszen kedvenc íróm lányával töltöttük az óra minden percét. Bár gyakran megesett, hogy azoknál a részeknél, amit bár kívülről tudtam, a gondolataim csak akörül a bizonyos bőrönd körül jártak. Az órák alatt igazán érdekes személyiségnek ismertem meg, kissé különbözőnek az átlagos emberektől, s ebben kissé magamra is ismertem, hiszen az állatokkal foglalkozók minannyian furcsák, ahogy más varázslók mondják. Sőt, sokan inkább eszelősnek nevezik őket, hiszen nem sokan mernek akár a közelébe menni egy sárkánynak. Éppen ezért én inkább bátornak neveznem a varázslatos lényekkel foglalkozó varázslókat. Végső soron eléggé megrémített a dolog, mikor tudomásomra jutott, hogy a tanárnő látni kíván a tanteremben. Gyakran ilyenkor is túlgondolom a helyzetet, pedig egyáltalán nem kellene. Félelmeim az év eleji incidensben keresendők. Hiszen a vonaton egy fülkében utaztam a tanárnővel, amivel még semmi gond nem volna, hiszen jót beszélgettünk, de leszállásnál láttam, amint a tanárnő bőröndje résnyire nyitva maradt. Próbáltam volna szólni, de mire leértem a vonatról, a tanárnő már eltűnt, ezekután már egy tanárnak se mertem inkább jelezni a dolgot. Ez a dolog még mindig hasogatja a fejem néha, hiszen elég nagy kalamajkát okozott ez az egész és talán én ezt mind megelőzhettem volna, ha jeleztem volna valaki felé. Az ajtó elé érve, még gyors elszopogattam egyet a nyugtató hatású cukorkámból, majd bekopogtam.
- Szabad! – hallatszott vissza az ajtó mögül.
Így hát kissé kipirult arccal, de végül benyitottam az ajtón a nagy terembe, ami most valahogy még hangulatosabbnak és otthonosabbnak tűnt. Meg is állok az ajtó előtt, hiszen valahogy nem visz tovább a lábam.

(https://i.imgur.com/dYvOGWh.jpg)   (https://i.imgur.com/zjL6l61.jpg)
M C F L Y, Patrick

A másodpercek töredéke alatt nyílik az ajtó és kémlel be a fiú. Arabella eleinte csak a barna kócos hajzuhatagot veszi észre, a rakoncátlan tincseket, ami a tizenéves kisfiú sajátja és aztán hozzá a homlokot, orrot, szemet, ajkakat. Nem kell kétszer mondania az invitálást és ennek örül. Nem szeretni noszogatni a diákokat, épp elég ezt az órán megejtenie, pláne ha azoknak kedvük sincs a tárgyát tanulni. Nem is érti sokszor miért is veszik fel a gyereke ha közük sincs az egészhez, de hát miután fakultatív a rendszer ők döntik el mi a jó nekik.
- Áh, Mr. McFly!
Kezdi egy mosollyal ajkain, azzal a jóságos félével, azonban az átható zöldeskék tekintete, mit apjától örökölt a fiút mustrálja. Nem szigorúan, de olyan... vesébe látóan. Nem célja elrettenteni magától a gyereket, mindössze kíváncsi, igazán kíváncsi.
Kíváncsi a fiú tudására, a hajlamára, a fogékony észjárására. Arra, hogy mennyi logika szorult belé, milye páratlan érzék és persze... mennyi szorgalom? Kérdéses ugyanis ez az utolsó, mégpedig azért, mert manapság abból van a legnagyobb hiány. Lehet bárki tehetséges, ha nem aknázza ki a maga lehetőségét megette a fene az egészet. Mondhatja persze a világ, hogy Arabella Salamandernek könnyű... de közel sem volt oly annyira tejföl az élete, mint ahogy azt a Reggeli Prófétában Rita Vitrol lefesti. Pont azért mert az az apja, aki kellett még inkább megfelelnie, nem másnak mint saját magának. És még is számtalanszor azt érzi, nem elég... nem elég jó, nem elég tapasztalt vagy talpraesett, ügyes.... Nem elég jó... tanár.
- Öröm látni, öröm látni! Már vártam magára.
A mosoly eltűnik, és dünnyögi a szavakat, de inkább közönyösség veszi át a helyét semmint harag. Nem a gyerek a hibás, ő nem tett semmit. Kissé magát korholja, és a kósza negatív gondolatokat. Meg kellene szabadulnia ettől, az önmaga generálta nyomástól, de oly nehezen megy... oly kétségbeesetten nehezen.
- Tudja, miért hívattam be magát?
Int a kezével a szék felé, ami egyenesen az előtte lévő súlyos tölgyfa asztal másik végén foglal helyet. Nem szereti ezt a tárgyaló pozíciót, de hát a tanterem berendezésén nem igazán akar módosítani, nehogy McGalagony megorroljon rá. Miután még új, inkább igyekszik alkalmazkodni a maga suta és esetlen módján.
Várakozóan néz a fiúra miközben egy újabb kissé bátorítónak szánt pillantást vet rá. Arcán átsuhan egy újabb mosolykezdemény, remélve, ez talán eloszlatja a gyermek feszültsége mellett a saját magáét is.

(https://s02.static.libri.hu/cover/9b/e/3989746_5.jpg)

Az ajtón belépve, illendően köszöntöm is a tanárnőt, miként ő is köszönt engem.
- Szép napot tanárnő!
Kissé azért még mindig izgulok, de a cukorkám hatására, kezd lassan elmúlni ez az érzés, s nyugodtan közelítek a tanárnő felé. A tanárnő tekintetével engem kémlel, mintha csak a lelkembe próbálni nézni, de én ezt igyekszem figyelmen kívül hagyni. Nem szeretnék rossz benyomást kelteni a tanárnőnél, mert bár találkoztunk a vonaton is, de sem akkor sem az órán nem tudott annyira kiismerni valószínűleg, hiszen az órák alatt csak egy vagyok a sok diák közül, persze igyekszem ez ellen tenni is, méghozzá példás viselkedéssel, munkával és a kérdések megválaszolásával. Ráadásul különösen fontos nekem a jó benyomás, mert be szeretném mutatni tudásomat a varázslényekkel kapcsolatban, hiszen varázslényekkel foglalkozni imádok, jobban, mint bármi mást csinálni. Nem is tudok elképzelni ennél érdekesebb és jobb tevékenységet, ráadásul a tanárnő a példaképem egyeneságú leszármazottja. Így hát minden szempontból nagyon izgalmas alkalom ez, persze csak, ha nem a bőröndös incidensről lesz szó. Talán a tanárnő segítségével kiemelkedhetek a többiek közül és azzal foglalkozhatok, amivel igazán szeretek, s beteljesíthessem nagyszabású terveim egyikét. A tanárnő szavai most is bíztatóan hatnak rám, a gond elszáll szavai hallatán, de a kétség még bennem marad, leginkább a tanárnő kérdése miatt is.
- Nem?
Félőn és bátortalanul válaszolok, amiből inkább kérdés lett a bizonytalanságom hatására. Tanárnő fel is kínál nekem egy ülőhelyet, majd kedvesen mosolyog, ami erősíti bennem a hitet, hogy nem kell félnem semmitől. A tanárnőt egyébként sem egy túlzottan szigorú professzornak ismertem meg, így kezdem azt hinni, hogy csak megint én reagáltam túl a dolgot és nem is arról lesz szó, hanem valami teljesen másról, mindenesetre remélem, hogy így lesz, nem szeretnék büntetést kapni, főleg nem olyat, ami a házamat is érintené. Le is huppanok az asztal végénél lévő székre, majd tekintetem a tanárnőre szegezem, hogy mégis miért hívatott ide. Nagyon remélem, hogy valami kellemes dologról lesz szó, mert nem mutatna jól egy szégyenfolt a tiszta taláromon. Eléggé szégyenletes lenne, persze bizonyára nem erről van szó, még ha így civódok is belül, mélyen érzem, hogy melyik felem állítása fog győzni, s ezért sem izgulok annyira vagy legalábbis nem mutatom ki, persze ebben a nyugtató cukorkám is közrejátszik.

(https://i.imgur.com/dYvOGWh.jpg)   (https://i.imgur.com/zjL6l61.jpg)
M C F L Y, Patrick

Hát persze hogy a tanulónak fogalma sincs miért is hívatta be. Talán nem ártott volna egy figyelmeztető cetlit küldenie vagy esetleg utalnia rá, hogy nincs oka a kételyre, mert elnézve az arcát olyan, mintha tartana tőle. Igazából ez még hasznos is lehetne, ha fegyelmeznie kellene. Ez azonban, mint oly sok más alkalommal, más kollegája tisztje marad és lesz is.
A gyermek köszönése ugyan bátor és élénk, hangjában örömmel vegyült kíváncsiság csendül ki, de azért Arabella így is tudja, hogy van benne tartás tőle. Még új itt, hiába az egy év, a diákok nem szokták meg eléggé. Nem olyan öreg bútordarab mint Minerva McGalagony vagy bárki más.... és még saját magának is időt kell szánnia.
- Nos Mr. McFly, nem kell aggódnia! - igyekszik rögvest leszögezni, hogy talán megenyhüljön a hangulat. - Nem szokásom büntetőmunkát kiszabni.
A suta felkacagás a fülében hamisan cseng hiába a sajátja.
- És gondolom rá sem szolgált, igaz-e?
Pillantása a diákra siklik, és megvillan. Nem szereti a szándékos rendbontókat, mert ő maga sem volt sosem egyszerű eset. Felnőtt fejjel tudja, micsoda veszélyek lestek rá, de hát bohó gyerekként ki törődik ilyesmivel?
- Minden esetre... amiért kértem, hogy jöjjön ma hozzám... az a tanulmányi eredménye.
Halk szünetet tartva belepislog a könyve melletti dolgozatkupacba és kis keresgélés után elő is húz egy pergament.
- Nem, nem az általános eredményeire gondolok, pont nem érdekel hogyan is szerepel bájitaltanon. - legyint. - Én a nekem megírt dolgozatára gondolok!
Egy pillanatnyi néma, vészterhes csend áll be. A drámai hatás kedvéért ez a perc elhúzódik és csak a gyerek szívdobogásával vegyes szaggatott lélegzetvételen tűnik igazán hangosnak, na meg a sarokban kattogó óra visszhangja.
- Brillinás, Pat... Mr. McFly! Egyszerűen brilliáns munka!
Mosolyogva néz a gyermekre, majd a szeme elé tolja a szemüvegét és belepilsog a lapba. Hümmög kettőt, talán hármat is, mire újra megszólal.
- Igen, igen... valóban. Tényleg remekmű!

(https://s02.static.libri.hu/cover/9b/e/3989746_5.jpg)

A tanárnő szavai hallatán nagyban megkönnyebbülök, s szinte rögvest sokkal barátságosabban hat az egész környezet és a tanárnő is. A tanárnőt nehéz kiismerni, főleg azért, mert az a néhány óra, amit együtt töltünk vele az vajnyi kevés. Így ez a két tényező eléggé lehetetlenné teszi az ismerkedést, pedig én igenis szeretem megismerni kicsit közelebbről a tanáraimat, sőt, akár diák-tanár baráti kapcsolatok kialakítása is a célom valahol. Ha időm engedi, szeretem az órák után is felkeresni azon tanáraimat, kikkel már egész jó a kapcsolatunk, persze csak akkor, ha nincs éppen dolguk és sajnos ilyen elég ritkán van. Arabella tanárnő viszont mindig is egy rejtély volt számomra, egy rejtély, ami számomra egy kihívás és mindig is tudtam, hogy meg kell fejtenem. Bár nem igazán volt rá alkalmam, és ha igen, akkor se jöttem rá a rejtély kulcsára, csak hamis fonalakon, feltételezések tömkelege mellett kellett és kell is haladom, melyek folyton folyvást félrevezetnek.
- Nem, természetesen nem.
Igyekszem a szabályszegéseket elkerülni, de sajnos senki sem tökéletes és az élet néha úgy hozza, hogy muszáj megtenni, főleg, ha a barátainkról van szó. Soha nem fogom cserbenhagyni a barátaimat vagy azokat, akik segítséget kérnek tőlem és ebben semmilyen szabály sem állíthat meg, ha kell, akár a végsőkig elmegyek, de nem fogok valakit cserbenhagyni egy pergamenre írt néhány üres mondatért cserébe, ahogyan eddig se tettem.
- Valóban? Nos, bájitaltanból mondhatni egész jó…
Viszont a tanárnő félbeszakít, hogy a dolgozatomról lenne szó. Ez eléggé felvillanyoz, mert sejtem miről lenne szó és reménykedem is benne.
- Ó!
Hökkenek meg válaszképpen, majd néhány pillanatnyi hatásszünet után, a tanárnő szájából végre elhangzik a legtökéletesebb szavak, melyek boldoggá tehetnek ezekben az időkben.
- Igazán?
Emelkedek meg kissé a székből izgalmamban, majd észhez kapok és szépen lassan visszaereszkedek.
- Bocsánat, csak… csak elkapott a hév.
Mosolygok kínosan a tanárnőre, miközben rendkívül örülök, hogy végre sikerült lenyűgöznöm a tanárnőt. Amire év eleje óta mindig is vágytam, végre eljött ez a nap is.

(https://i.imgur.com/dYvOGWh.jpg)   (https://i.imgur.com/zjL6l61.jpg)
M C F L Y, Patrick

A somolygása mosollyá változik, ahogy a gyermek örömét várja. Szereti kiélvezni a sikert és azt még jobban, ha valakit ő maga ajándékozhat meg ezzel. Pont úgy, mint most. Itt ülve, egy egyszerű teremben, egy egyszerű székben, egy egyszerű tanárként olyat mondhat és tehet, ami valaki számára nemcsak hogy ép0tő kellegű és fontos, de akár sorsdöntő is lehet! Ez az, amit az apja talán sosem értett meg és talán ez az, amit az anyától örökölt. Nem sok ilyen van, mondhatni vajmi kevés és ha az anyján múlik végig azt hallgatta mennyire az apja lánya, de… ez… ez csakis tőle lehet. Ennek nincs köze a brit vérhez vagy a sikerek hajszolásához, ahogy a teljes0tménykényszeréhez sem. Az apja nem bírta az embereket, már úgy tömegével. Ő viszont mégis itt van és segít egy kisfiúnak hogy álmai beteljesedjenek. Ez azért csak egy amerikai álom valóra válásához hasonlatos…
- Nos örülök ha velem örül. Legyen büszke magára!
Bólint és meglebegteti a papírlapot, miközben leveszi a szemüvegét az orráról. Már voltaképp nincs szüksége rá, de azért a keze ügyében van, mint oly sokszor a megszokás szerint.
- Nem minden nap találkozom ennyire jó pergamennel. Pláne ilyen fiataltól, mint maga! Úgy gondolom, nagy tehetség maga, Mr. McFly!
A hangnem komolyabbra fordul, mert hát ugyan örül, de mégis meg kell tartani a formulákat. Nem őmiatta hanem az iskola tekintélye követeli meg. Végtére is ez mégis csak a Roxfort Boszorkány és Varázslóképző! A legjobb az országban! De talán az is kijelenthető hogy az egész világon…
- És úgy vélem egy ilyen tehetséget nem szabad kárba veszni… így hát tájékoztattam erről az igazgatónőt, aki volt oly kedves és engedélyt adott.
Elmosolyodik jóságosan. Olyan ez, mintha örökbe fogadott volna egy kiskutyát. Vagy mintha Jonathan fiókái pislognának fel rá. Csupa szeretet, csupa öröm, az a féle amit csakis őszintén lehet adni. És azt nem sok ember képes.

(https://s02.static.libri.hu/cover/9b/e/3989746_5.jpg)

Rendkívül nagy öröm ez számomra, hiszen végre sikerült bemutatni tudásomat ebből a tantárgyból is, s talán végre sikerülhet elindulnom azon az úton, amin mindig is akartam. Számomra sosem volt kétséges, hogy mi szeretnék lenni, ha felnövök. Akárhányszor megkérdezték tőlem, csak azt feleltem, hogy magizoológus, persze mugliknak csak annyit mondtam, hogy állatorvos. Lenyűgözőnek tartom a mágikus lényeket és sokszor még könnyebben megértem őket, mint az embereket. Véleményem szerint, egy lény sem túlzottan veszélyes, csak tudni kell bánni vele és ismerni kell. Akár csak a pálcahasználat, hiszen egy rosszul elsütött varázslat is katasztrófához vezethet, ha nem kellő ismerettel hajtják végre, tehát akkor a pálcatartást is be lehetne tiltani. Véleményem szerint az iskolában tartható háziállatok listáját is bővíthetnék néhány érdekesebb lénnyel, vagy mondjuk egy vizsga letétele után lehessen tartani ezeket a lényeket. Viszont mivel kissé elkalandoztam, igyekszek visszatérni a valóságba.
- Nem szeretek büszkélkedni, s főleg nem büszkének lenni, mert az nagyban ronthatja a teljesítményt. A túlzott önbizalom, pedig az önbizalomhiányt hivatott elfedni. De természetesen nagyon örülök, hogy a tanárnőt sikerült így meglepnem a teljesítményemmel, s igyekszem továbbra is fenntartani ezt a jó szokásomat.
A szám széle mosolyra húzódik, mert nagyon izgatott vagyok az egész dolog miatt és már alig várom, hogy Jimmynek is elmeséljem ezt az egészet. Biztosan ő is örülni fog a sikeremnek, ahogyan én is szoktam az ő sikereinek. A tanárnő hirtelen elkomolyodik, talán azért mert az utóbbi pár percben kissé jobban elengedte magát, mint általában. Majd a tanárnő szavai még jobban felcsigáznak, hogy valami különleges dolog fog történni velem, ha még az igazgató engedélyére is szükség volt. Nem is bírom magamban tartani a kíváncsiságomat, mer kiszaladnak a szavak a számon.
- Engedélyt? De hát mire?
Hamar a számhoz is kapom a kezem, mikor visszacsengenek a fülembe a szavak és feleszmélek, hogy milyen tiszteletlenséget hajtottam végre.
- Bocsánatot kérek ismét, csak még mindig nagyon izgatott vagyok.

(https://i.imgur.com/dYvOGWh.jpg)   (https://i.imgur.com/zjL6l61.jpg)
M C F L Y, Patrick

- Nem szeretek büszkélkedni, s főleg nem büszkének lenni, mert az nagyban ronthatja a teljesítményt. A túlzott önbizalom, pedig az önbizalomhiányt hivatott elfedni. De természetesen nagyon örülök, hogy a tanárnőt sikerült így meglepnem a teljesítményemmel, s igyekszem továbbra is fenntartani ezt a jó szokásomat.
Mosolyogva bólogat. Nemcsak azért, mert meghatják a fiú szavai, vagy mert örül, hogy a gyermek objektív és ennyire önkritikus, hanem mert ritka, hogy egy dícséretet valaki így fogadjon. Meglepő ugyan, de Arabellának nemcsak imponál ez, hanem egyenesen csodálja! Hisz hány diákja is van, akit ha megdícsér rögtön megmarad ugyanannak a szelíd emebernek, aki egykorvolt? Nem sok. Potter is rögtön nagy embernek hiszi magát, csak mer a túlélési ösztönei megsegítették. Na persze ő elismeri a fiú érdemeit, szó ami szó, de hát egy átlagos varázsló azért mégis csak hasonló elveket kell, hogy valljon mint ez a fiú itt, pont az orra előtt!
- Engedélyt? De hát mire?
A kérdés még szélesebb mosolyt csal a tanárnő arcára. Érzi a fiú örömét, a lelkesedést, a vágyakozást, az akarást. És őt magát is átjárja mindez. Olyan, mint a karácsony, mely után epekedik az ember s mikor ott van, az orra előtt, nem győz betellni vele. Valami ilyesmi zajlik itt is, s enyhén előre dől izgatottságában, mintha csak egy óriási titkot akarna megsúgni, amit senki más nem hallhat, kivéve Patricket. Pedig senki sincs itt rajtuk kívül. Pedig senkit nem is érdekel, mit ért el. Kivéve a tanulót, a vele szemközti széken.
Nem akarja hát tovább csigázni és örömtől csillogó szemekkel közli.
- Mit? Hát azt hogy taníthassam magát!
És alighogy kimondja, már félig el is neveti magát, várva a gyerek reakcióját. A szabadkozásra csak legyint, elodázó mozdulattal.
- Ugyan, ugyan! Én is voltam diák! Tudom mit érez. De ne aggódjon. Jövőre már járhat az óráimra és ha valóban jól teljesít meglehet külön órákat is tarthatok...
Persze ez csak egy felvetés, egy ötlet. Nem biztos, de lehetséges. A kérdés a diák magaviselete és persze a többi órán való szereplése. Végtére is akad még pár tantárgy az iskolában az övén kívül is.

(https://s02.static.libri.hu/cover/9b/e/3989746_5.jpg)

A tanárnő végig bólogat, miközben megosztom vele, a büszkeséggel kapcsolatos eszméimet. Ebből kifolyólag úgy gondolom, hogy Arabella professzor is egyet ért ezekkel a tényekkel, melyeket valóban komolyan is gondolok. Hiszen a legtöbb ember, megváltozik, ha már elért valamit és tisztelik érte. Viszont ez a változás általában a rossz irányba történik, hisz ezek a varázslók pökhendivé vagy lustává válnak rendszerint. Véleményem szerint, nem lehet példát mutatni ilyes fajta képpen, így hát számomra sohasem volt példakép egy ilyen ember se. Én se szeretnék effajta varázslóvá válni, aki csak addig küzd, míg eléri, amit akar, de utána nem küzd azért, hogy megtartsa. Én sohasem hittem magam különbnek a többinél, de akkor sem értettem, hogy miért közösítenek ki, s akkor kezdtem azt hinni, hogy más vagyok. Persze azóta már sokat változott a helyzet és tudom, hogy nem vagyok különb a többieknél, s hiszem, hogy bárki képes a maga által választott utat járni, ezért is segítek a diákoknak, ha szükségük van rám. Voltak, akik kértek segítséget, mert úgy vélték, hogy jó vagyok abból, amiben nekik segítségre van szükségük, s bár sokáig próbálkoztam rájuk erőltetni a módszereimet, rá kellett jönnöm, hogy az igazi segítség, ha segítek rávezetni őket az útra, amit járniuk kell.
A tanárnő lassan közel hajol, ami még drámaibbá teszi számomra a pillanatot, s tudom, hogy valami igazán fontos válasz fog érkezni a kérdésemre.  Izgatottan várom a választ, s a lábam akarat nélkül is dobolni és remegni kezd az izgalom hatására. S mikor elcsendül a bűvös szó, mely szívem vágya volt egész idő alatt, még a levegő is megáll bennem. Az érzés furcsa, de kellemes, mintha hirtelen minden szebb lenne. Válaszolnék valamit, de elmémet teljesen elcsavarta ez a kijelentés, így csak hebegek és habogok. Forgatom számban a betűket, mikből nem tudok szavakat formálni, de mégis kicsúszik egy-egy hang ajkaim közül. Megcsípem a combomat, hogy észhez térítsem magam, majd végre józanodva válaszolok.
- Az cso… csodálatos lenne! Igyekezni fogok Arebella professzor.

(https://i.imgur.com/dYvOGWh.jpg)   (https://i.imgur.com/zjL6l61.jpg)
M C F L Y, Patrick

Öröm nézni az elámuló arcot. Arabella tudja jól milyen érzés, ha megdícsérik, pláne ha olyasmiért, ami a saját érdeme. Amiért kőkeményen megdolgozott az ember. Apja elismerése ritkán volt megkapható és igazán igyekeznie kellett érte. De mindig, minden egyes alkalommal megérte. Göthe Salamander olyan ember volt, akit a különcök is különcnek neveznének. Egy egyszerű zseni, akinek sajátos látása volt, sajátos világképe. És Pompertina legnagyobb bánatára lánya nem keveset örökölt édesapja jelleméből. Talán ezért is jöttek ki olyan jól, nem csak az állatok utáni közös rajongásnak köszönhetően. Ettől függetlenül vagy talán épp ezért Göthe sosem osztotta két kézzel az elismerést. Arabella vért és verejtéket izzadt de megérte, mert akkor ugyanazt a féktelen lelkesedést érezte, amit most ez a kis elsőéves fiúcska érezhet itt maga előtt.
Teljesített és annak jutalma van. Olyat tanulhat, ami érdekli, és úgy ahogy társai nem. A tanárnő tisztában van vele mekkora szó ez, ahogy azzal is mekkora felelősség. Nem a gyereknek, neki. Mégsem bánja, mert ha valóban beválik a megérzése akkor evidensen a legjobbat teszi. Nem csak magának, de a mágusnemzetségnek is. Ő maga már nem lesz egy Göthe Salamander kettő. Ő nem fog könyvet írni (noha tervezte) és nem is fogja úgy járni a világot, mint apja hajdanán. Talán megreked az íróasztal mellett, melytől ugyanúgy rettegett, mint egy atyja. De kell a világnak valaki, aki olyan lelkes odaadással vizsgálja, ápolja és kutatja a varázsvilág lényeit mint apja tette. És ebben a gyerekben megfelelő irányítás mellett agy dolgok rejlenek.
- Nos Mr. McFly, el is várom az igyekezetét! - nevet fel jóízűen az Arabella professzor megszólalásra. Nem javítja ki a gyereket, mert nem érzi szükségét. Ő szíve szerint le is tegezné minden diákját, csak hát Minerva a vaskalapos és az erősebbik fél is. Neki alkalmazkodnia kell az iskola rendjéhez.
- Akkor ezt megbeszéltük. Jövőre a könyvlistába szerepelni fog az én általam kijelölt könyv is. Az igazgatónő gondoskodik róla, hogy a tantervébe bele legyen építve az órám, amit elvárom hogy látogasson. Előre leszögezem... - kezdi némi komorsággal. - ... hogy sokat várok magától és nem leszek elnézőbb a korára való tekintettel.
Azért kedves mosoly ül ki arcára, mert nem akarja megijeszteni a gyereket.
- Nos azt hiszem ennyi. Jó szünidőt kívánok.
Bólint egyet, majd a kezébe veszi a tollat és int a fiúnak, hogy ha akar immár távozhat. Három hónap múlva újra találkoznak, hacsak addig nem kerülnek megint egy kupéba a Roxfort Expresszen. 

Köszönöm a játékot!